Média Ismeretek | Felsőoktatás » Hangok, zörejek, zenei elemek, valamint a csend lehetséges szerepe az előadásban

15.a Hangok, zörejek, zenei elemek, valamint a csend lehetséges szerepe az előadásban A hang egy kommunikációs tartalmú akusztikus jel. Az emberi lényre a legjellemzőbb hangadás a zenei hang (beszéd és zene). A hangot jellemzi:  a hangmagasság, milyen alacsony vagy magas egy hang, legyen szó határozott vagy határozatlan hangmagasságról: ezt a hang(ok) frekvenciája határozza meg;  a hangszín, mely a hang minőségének jellemzője, mely csak és kizárólag a hangot kibocsájtó hangforrásra, hangszerre jellemző. A hangszínt a rezgéshullámok formája határozza meg.  az intenzitás jellemzi, milyen erős vagy gyenge egy hang, ideértve azt is, mekkora a "súlya"; ez utóbbit a hangnyomás határozza meg.  az időtartam annak jellemzője, mennyi ideig szól egy hang, ekként ez az egyetlen jellemző, mely a csöndre is vonatkoztatható. A zaj zavaró összessége több eltérő frekvenciájú és intenzitású (erősségű) hangnak –

nagy a jelsűrűség, pl. négy zenerészlet egyszerre Zaj lehet egy véletlen jel is (tüsszentés, ajtóbecsapódás). Ha a színpadon a jelpartitúra sérül, az a nézőkre is kihat, zajnak számít. Fehér zaj – pozitív, az előadás végén a taps (itt már nincs cselekmény) A zörej dramaturgiai értelmű felhasználása azt jelenti, hogy a rendező úgy rajzolhatja meg a hátteret a hanghatások segítségével, hogy drámai jelentősége legyen. A hangeffektus kifejezetten a hatáskeltés eszköze. Lehet természetes és mesterséges (gépi). A hang szimbolikus vagy metaforikus felhasználására is sok lehetőség adódik. A csend azt jelenti, hogy nincsenek akusztikus jelek. Szerepe: felerősíti az összes többi jelet. A beszédszünet a ritmust határozza meg Az előadás ritmusa az egyes jelenetek vagy a jeleneteken belüli epizódok tempójának változásából alakul ki. Minden egyes összetevő (fény, zene, akusztikus elemek, színészi játék stb.)

megváltoztatása képes módosítani az összhatást, tehát a ritmust is. Az időegység alatt történő jelek száma a döntő, ez hat a nézőre, tehát ha egy jelenetben sok összetevő változik diszkréten, azt a néző ugyanúgy dinamikusabbnak, sűrítettebbnek, szaporább ritmusúnak érzékeli, mintha csak egyetlen elem, mondjuk a beszed tempója változna meg radikálisan. A zene a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő. A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és "nem-hangok" (csendek) időbeli váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt. Az olyan hangkombinációkat, amelyek ugyan tudatosan jönnek létre, de konkrét üzenetük van (vagyis valamilyen cselekvésre ösztönöznek), általában nem nevezzük zenének. Kizárólagos céljuk a figyelem felkeltése (Autóduda,

dallamkürtök, szirénák, telefon, ébresztőóra, tömegközlekedés felhívó hangjelzései, rádióadók szignáljai, áruhoz kapcsolt dallamok, templomi harang, egykoron a vadászok vagy a katonák kürtjelei stb., stb, stb) Az előadás számára komponált zene sokféle funkciót tölt be. Lényegét tekintve két fő formája van: 1. realisztikus felhasználás: ha a zene az előadás anyagából közvetlenül adódik. A különféle zenés előadások minden vállfaja idetartozik: opera, balett, musical. 2. funkcionális muzsika: itt a zene kiemel, aláhúz, hangsúlyoz vagy közvetít bizonyos mozzanatokat, a drámai tartalom, és nem a cselekmény tényezője. A zene arra szolgál, hogy objektív képhez mintegy hozzáadja a szubjektív értékelést. 15.b A bábjáték műfajelmélete, bábtechnikák és játékstílusok A bábszínház sajátos hatáselemei Tarbay Ede: Gondolatok a bábjátékról - A bábjáték a színházművészetnek azon ága, mely alapvető

sajátosságai miatt bonyolultabb, mint az ember-színház. - A jó bábszínésznek (bábuval játszónak) mindazt tudnia kell, mint egy színésznek, csak életet is kell adnia a bábfiguráknak. A játékosnak tudnia kell, hogy a bábu hogyan fejezi ki önmagát, és hogyan viszonyul a többi bábhoz. A bábu valójában az ember szimbóluma. Típus, állandó karakter, tehát jellemfejlődésre, árnyalt lélektani ábrázolásra nincs módja annak, aki élteti. A Krisztus előtti 5. század körül keletkezett szanszkrit eposz, a Mahabharata tanulsága szerint az ember ugyanúgy cselekszik, mint a bábu: idegen akarat mozgatja. Az egyiket a sors, a másikat a bábjátékos irányítja. A megfogalmazásból világos: Távol-Keleten az istenek (mozgatók) és emberek (mozgatott figurák) kapcsolatát látták a báb- és árnyjátékban. Ez a filozófiai tartalom a bábjátékban Keleten a mai napig változatlan. Európában ugyanez a kapcsolat korszakonként változott Az

árnyjátéknak ezen túl még más tartalma is volt Keletn: a valóság és a látszat viszonyát látták benne. A latin Horatius hasonlatában is felbukkan a bábu: „az embert mások drótja cibálja, mint a fabábut". A kereszténység kezdetén a bábjáték ugyanúgy eltűnt, mint a cirkusz és a színház. A későbbi templomi játékokban is csak eszköz leheteti a bábu, elsősorban azzal az ősi, mitikus-varázsos eredetű hatással, amit a megelevenedő, feltámadó Krisztus-szobor hordozott. Az első változást a keresztes háborúk idején az iszlám ideológia jelentette. Az újra életre kelő bábjáték mint színházi forma még nem hordozott több gondolati tartalmat, mint amennyi a színpadon látható volt: a bábut a néző önmaga kicsinyített másának, tébláboló életét saját életének tekintette, a mozgató és mozgatott tárgy viszonyában nem talált ennél többet. Ez természetes volt, hiszen sem a vásári bábjáték nézői, sem a

játékosok nem lehettek filozófusok módján gondolkodó művészek. Gyökeres változás a reformációval következett be. Az új tartalom a régi ókori és keleti gondolat újrafogalmazása: az ember élet-halál harca, minden küzdelme valójában nevetséges, mert mindez alá van vetve az Isten akaratának. A felvilágosodás korában a bábjátékban, a játékos és a bábu kapcsolatában már nem az isten-ember viszonyt látták, hanem az emberek (mozgató) és a meghódított anyagi világ (mozgatott tárgy) kapcsolatát. Ez lappangott a késő-reneszánsz Faust-témában is: Faust, az önmagát isteninek tekintő ember elbukik. Ehhez hasonló tartalma van a bonyolult viszonyt tükröző, azt mégis könnyen felismerhető és felfogható A katona története című Sztravinszkij-Ramuz, narrációs dramaturgiára épülő mű bábváltozatának. Már az eredeti szövegkönyvben is megtalálható az, ami a bábszínpadi megvalósításban vált világossá: a bábjátékos

(Isten) által mozgatott katona szövetkezik az ördöggel, és ezzel elszakad mozgatójától, a mozgatójával összekötő zsinóroktól. Ezután tűnik úgy a Katonának: saját akarata szerint cselekszik, ám a darab végén világossá válik; valójában már az ördög mozgatja, alulról. A színpadkép misztériumjátékokat idéző (menny, föld, pokol) tagolása is ezt a gondolatot erősítette. A bábszínházi előadásában az indítás leplezetlen bábtechnikáját (marionettbábu) a wayang leplezett, paraván mögötti mozgatása váltotta fel, majd a paraván eltűnése után az ördög-maszkos színész, mint a mozgás irányítója jelent meg. Mindez szinte összefoglalja azt, amit a 20. századig a bábjáték filozófiájának, mozgató és mozgatói metaforikus tartalmának tekinthettünk. A katona története bábváltozatának írója Szilágyi Dezső általánosabb síkba emelt értelmezése szerint az ember „nem tudja áttekinteni a világ bonyolult

összefüggéseit, ezért személyfeletti (anyagi és társadalmi, vagy éppen irracionális) erők hatalmát érzi magán eluralkodni. Létében és öntudatában is elbizonytalanodva a mozgatott bábuban önmaga szimbólumát látja. Korunk másik embertípusa inkább a bábjátékos személyét ruházza fel saját magára vonatkoztatott szimbolikus jelentéssel, mert nem a bábhoz hasonlítja magát, akit idegen akarat mozgat, hanem ahhoz az erőhöz, amely életet teremt és valóságformáló akaratát kisugározza környezetére. A bábjátékban, mint színházi formában napjainkban valóban jelen van a gondolat, filozófiai lehetőség, metaforikus értelmezés. Egy dologra azonban vigyáznunk kell: ezt nem szabad kimondani, mert akkor megszűnik a színpadról sugárzó erő. Az, ami a nézőt a megtisztító érzelemtől, a katarzistól az értelmezésig vezeti. Ugyanakkor fel kell figyelnünk arra, hogy a mind sivárabb 20. század végének embere egyre jobban igényli az

érzelmi hatást, megrendülést. A BÁBJÁTÉK SAJÁTOS HATÁSELEMEI Örök kiindulópont: a bábu a bábjáték meghatározója. A bábszínházban, ellentétben a színházzal, minden egynemű, homogén, maga a cselekvő ember azonos anyagú a közvetlen és közvetett színpadi környezetével, a kellékekkel és díszletekkel (olykor a színház nézőterével!). Bár az évszázadok alatt kialakul! közmegegyezés szerint a színházban az ember - a színész, a tudatosan cselekvő drámai hős - jelenléte a díszletek között természetes, már a barokk színház kezdetén elidegeníthető lehetett a sárkány, kígyó, medve, ló plasztikusan megformált jelenléte. A hús-vér ember mellett a különféle anyagokból készült figurák könnyen tárgyak maradtak, még akkor is, ha ügyesen mozgatták a zsinórpadlásról, vagy a figura belsejében megbújva. A bábszínház előnye természetesen a csodák világában lelt hangsúlyossá, mert mind a környezet, mind az

emberek, mind az állatok és mesés lények azonos anyagból készültek, mind az anyagi világ részei voltak és maradtak a mai napig, A bábszínház homogén képi világában a csodalények is tökéletes élet-illúziót kapnak éltetőiktől, a bábjátékosoktól, bábfigurával játszó pedagógusoktól, gyerekektől. Ugyanakkor a képi világ egységes, a képzőművészet legkülönbözőbb szemléleti módjai, stílusai - expressziomzmus, pop art és így tovább - elhitető erővel vannak jelen, hiszen az ember-szimbólumok is ennek megfelelően stilizáltak. Mivel a bábszínházban, annak színpadán a látvány egésze a képzőművészet nyelvén jelenik meg, ábrázolási módjában a metaforikus mellett a szimbolikus is hangsúlyossá vált. Korunk bábszínházának egyik jellemzője a fentiek miatt, hogy gyakran túlságosan is él ezzel: mindent képben - metaforaban, szimbólumban - akar megfogalmazni. Ez természetesnek tekinthető a felnőtt nézőknek szóló

előadásoknál, de a gyereknézőknél az ilyen szemlélet veszélyes lehet. Nem azért, mert a szimbólumokat nem tudják azonos módon olvasni, mint a felnőtt nézők, hanem azért, mert a bábszínház alkotóinak fantáziája úgy működik - önmagukat túlhangsúlyozva -, hogy a gyermeknéző képzelete passzívvá válik, megbénul, nincs mit kiegészítenie belső látásával. Ebben a mindent megmutató képi világban éppen a bábfigurák élete és a bábfigurát éltető színész színpadi szituációt kibontó játéka sikkad el. Másért veszélyes egy-egy elementáris erejű vers (Weöres Sándor: A tündér) bábos megfogalmazása; így ugyanis a versben megszűnik a költészet ereje, megszűnik a képzelet játéka egyetlen ember - a tervező - teremtménye miatt (mint erről korábban is szó volt). De a mindent képben megfogalmazó előadásban az is jelen van: nem hisznek a gyermeknéző képzelőerejében. Bár a bábjáték jellemzője, hogy homogén

művészet, éppen ezzel függ össze korunk bábszínházában az a váratlanságával és mögöttes, gondolati tartalmával színpadi hatást felfokozó idegen eleme, mely ütközik a hagyományossal, megszokottal. (Díszletként fotó, cselekvő bábfigurákként stilizált forma) Már évtizedekkel ezelőtt csíráiban jelen volt ez a bábfigura mozgatásában, ha a maximálisan emberutánzó részletezés (kis, élethű cselekvések) maximálisan stilizálttól (bábfigura) együtt voltak jelen. Ilyen volt Obrazcov groteszk, mimikus bábfeje és az igazi üveg, benne az igazi itallal. Ha a színész jelenléte pontosan körülhatárolt és a bábjátékon belül indokolt (Gulliver Lillipuíban), a nézőnek természetes az élménye: ember az apró emberkék között. Ilyenkor a színész is, a bábu is önálló és természetes, jól összehangolt életét éli Mindez kiélezetté válik, ha a színészek, kilépve a paraván mögül, a néző szeme láttára éiEetik

bábfiguráikat. Ez korunk bábszínházának egyik, vitatható jellemzője Vitatható a gyermekelőadásoknál, hiszen a tíz éven aluliaknak a bábszínház teljes életillúziót nyújt, a paraván nélküli bábjáték pedig éppen ettől fosztja meg őket. Ez rövid ideig érdekes lehet, de unalmassá is válhat. A leleplezett csoda nem csoda, nincs varázsa. Vitathatatlan, ha következetes rendezői koncepcióban valósul meg Kevésbé vitatható, ha felnőtt-előadáson - ismét a rendezői koncepció következetességével - a színész jelenléte felerősíti az író gondolatát. Egy olyan drámánál, mint Brecht Koldusoperája, melyben megírása miatt is megtalálható az elidegenítő elem, természetesen lehet élni a bábszínész testi jelenlétével mint elidegenítő elemmel. Sokkal kevésbé, ha a felnőtt néző is az illúziót keresi, vagy ha a bábszínházi előadás képi világa a színész nélkül is gazdag. Mihelyt az szegényes, a könnyebb megoldás a

bábszínész és a bábu együttléte, mert az előbbi pótolja azt, amivel az utóbbi - a tervező - adósa maradt a nézőnek. Mindez azért fontos, mert ma olyan szellemi inflációban élünk, amikor az értékek pillanatok alatt változnak, ismertek vesznek feledésbe, és álértékek válnak uralkodókká. Igaz, hogy az idő eldönti, mi marad meg, de ha a bábszínházból éppen a báb szorul ki, maga a bábműfaj lesz vesztes. A kézjáték A kézjáték arra felismerésre épül, hogy az emberi kéz, mint forma egyben fölöttébb összetett mozgásra képes bonyolult szerkezet, alkalmas a különféle asszociációk, gondolattársítások felkeltésére. Különös plusz, hogy bizonyos gesztusok - fenyegetés, hívogatás, elutasítás, vagy egy bizonyos mozdulatban való kimerevítése (számok) - az emberi kommunikációban komoly jelentőséggel vesznek részt és nem egyszer fogalmakat, mondatokat, mondatsorokat képesek helyettesíteni, de legalábbis

megerősíteni. Ezért a bábszínpadon megjelenő csupasz vagy (színes) kesztyűbe bújtatott kéz alkalmas egyes jelenetek, kisebb történetek, a klasszikus programzene (Mozart Macskaduettje.) vagy akár a könnyűzene kategóriájába tartozó művek interpretálására. Egy kiegyenesített, szétterpesztett ujjakkal felnyújtott kéz jelenthet fát - több együttesen már erdőt -, a kissé behajlított, összezárt ujjakkal felemelt két tenyér, amelyeket a középsőujj hegyénél összeérintünk házat. Magányosan araszoló ujj jelenthet kukacot, ökölbeszorított, piros kesztyűs kéz almát, egy másik, zöld kesztyűs az almára félig ráboruló falevelet. A kukac beköltözhet a gyümölcsbe, kikukkanthat (az ujjak résén) ütött „ablakon”, majd egy kis idő után színes tarka lepkeként repülhet tova. Kicsikkel számtalan hasonló játékot játszhatunk el. Kesztyűvel más Az ember sokféle kesztyűt ismer és használ, amelyekkel különféle

tevékenységei közepette védi (veszélyes munkafolyamatok - húsipari vagy kőműves védőkesztyű, sport - ökölvívó kesztyű) vagy öltözteti (esküvő - csipke, hobby - autóskesztyű) a kezét. Ezek közül sok annyira speciális - polgári védelemben használatos védőkesztyű, háztartási gumikesztyű, laboratóriumi polietilénkesztyű - hogy puszta feltűnése a bábszínpadon alkalmas a szereplők azonnali azonosítására. A durva kétujjas bokszkesztyű és a finom ötujjas bőrkesztyű bankrablásról szóló, szerkesztett párbeszéde alatt a nézőnek mindvégig világos lesz, hogy ki a „főnök” és ki a húsagyú végrehajtó. Végy tizenkét gyerekkesztyűt és egy nőit, s már kezdődhet is a 2.b osztály játszótéri esetének előadása . Ezekre a gyakorlatokra építve, valamivel később, a kéz szerény jelzések (gyűrű, kötés, csipkefátyol) segítségével való szerepazonosításával bonyolultabb üzenetek bábszínpadi megfogalmazására

is sort keríthetünk. A kéz - különösen az erőteljes, határozott és pontosan ismert gesztusok használásával - alkalmas arra, hogy segítségével a bábos kézpantomim formájában, vagy zenék kézmozdulatokkal való „megképiesítésével” komoly mondanivalókat fogalmazzon meg. Ha ehhez ráadásul gondosan megtervezett akusztikai- és fényeffektusok járulnak, a hatás megtöbbszöröződik. Ezek az absztrakt változatok kifejezetten alkalmasak arra, hogy a felsőbb évfolyamokban újra bekerüljenek az alkalmazott bábjátékos tevékenységbe. Árnyék a falon, a vetítőernyőn. A kézjáték sajátos változata a kéz/árnyjáték. Különösen a keleti kultúrákban ismeretes, ahol a kézügyességnek mindig is nagyobb szerepe volt és ma is élő, nagy hagyományai vannak. A kezek és az ujjak együttesen bonyolult sziluetteket adhatnak ki, amelyeket a nézők állatként (kutya, nyúl), növényként vagy emberként azonosítanak. Ennek a játéknak

csupán a kéz anatómiája szab határt valamint a tény, hogy a kéz/kar folytatása maga az ember. aki/ami csak korlátozott esetben jelenhet meg egyszerre a saját kezéből formált karakterrel (papagáj száll a gazdája fejére és a hajában turkál).  Jó tanács: - ha lehet, a kicsik között használjunk kesztyűt - egyes kesztyűket alapszínekkel fessünk be A tárgyjáték Az egyik leginkább „bábos” megnyilatkozás válogatott, keresett tárgyakat megmozdítani az üzenet áttételes, bábszínpadi megfogalmazása céljával. A tárgyak - különösen azok, amelyekben ott szunnyad az átvitel, az átlényegülés lehetősége, például a rítusok, szertartások vagy egyszerűen köznapi munkafolyamatok karakteres eszközei: szerszámok, automaták, kisgépek - szinte kínálják magukat, hogy a velük dolgozó embert megjelenítsék. A tárgyjátékban igen fontos szerepet kap az emberi kéz, amely a tárgy közvetlen közelében feltűnve - mintegy annak

kezeként igen jelentős, a gesztusvilág gazdagságából következő ábrázoló potenciállal kapcsolódik be az előadásba. Tárgyjátékhoz leginkább olyan tárgyak használhatók fel, amelyek fajtájukon belül is igen sokfélék. Ilyenek például az üvegpalackok, amelyek a drága parfümös üvegcsétől a negyedhektós ballonig mindenféle méretben, színben, formában állnak rendelkezésünkre. Hasonló a helyzet az írószerszámok (szemceruza  korongecset), a nyomtatványok (leporelló  lexikon) esetében. A karakterek száma szinte végtelen. Az egymással szembeállítható tárgyak - ráadásul olyanok, amelyek egymás „pusztítására” használatosak (papírlap - olló, vagy borszesz égő, üvegtárgy - kalapács) - különösen alkalmasak a színpadi feszültség, konkrét személyektől elvonatkoztatott, absztrakt megjelenítésére. A tárgyjáték általában asztalon játszódik, de ismeretesek alulról (pálcával) és ritkán marionettként

mozgatott változatai is. Játék „talált” tárgyakkal A talált tárgyak igazából nincsenek. Azokat is „kerestük” (és eközben találtuk meg) az előadni kívánt műhöz, ami messze meghatározza, hogy valójában a tárgyak mely köréből válogassunk. Ennek a kutatásnak a terepe bármi lehet: padlás, MÉH telep, zsibvásár, lomtalanítás utáni csatakép. Lényeg, hogy olyan karakteres tárgyakhoz jussunk, amelyek a kijelölt szerepet a leghitelesebben képesek megjeleníteni. A talált tárgyakat (általában) abban a formájukban tesszük a színpadra, ahogy megleltük őket. A tárgyjáték legismertebb változatában az embert az őt körülvevő használati tárgyain által idézzük meg. Itt vannak például a cipők, amelyek nemekhez (női, férfi), életkorhoz (tipegő, mamusz), foglalkozáshoz (bakancs, balettcipő, stoplis futballcsuka), nemzetekhez (holland facipő, sváb klumpa, cowboy csizma) kötődnek, alkalmasak a játékra. A szerszámok,

eszközök, gépek bizonyos konkrét foglalkozások - ezen túl persze művelőik, az emberek ezen belül is különféle jellemek - megelevenítői lehetnek. Találkozik három billentyűs holmi. Rögtön kiderül, hogy melyikük a matematikatudós, ki a TV műszerész és ki a vállalkozó (tudományos zsebszámológép, feszültségmérő és mobiltelefon.) Találkozik a harapófogó és az olló. Minthogy nyílni tudnak, hát jönnek-mennek, a „lábaikon” megállnak, ha találkoznak beszélgetnek, idegesen csattognak veszekedés közepette. Átalakított, összeépített tárgyak a bábszínpadon – konstrukció, kreativitás Előfordul, hogy javítani, vagy éppenséggel összeépíteni, szerelni kell a talált tárgyakat. Ismeretes olyan előadás, amelyeket egyenesen fémépítőből szerelt, összeállított különös figurákkal (robotok) adott elő a bábművész. Előfordulhat az is, hogy az eredetileg egyszerűbb szerkezetű tárgyat bizonyos szerepekhez, az

abból következő feladatok megoldásához fel kell szerelni, ki kell egészíteni mással. Jó stílusgyakorlat lehet robotot eszkábálni a már kidobásra ítélt műanyagflakonokból. Műember műanyagból, amely az egyetlen helyes gondolat, ha a mindent elborító göngyölegek világából választunk karakteres formát - úgymond újrahasznosításra . Bábot ácsolhatunk, barkácsolhatunk faládából, lécdobozból stb. is, éspedig úgy, hogy az eredmény közelebb lesz a „ládához” mint a fából készült bábhoz - ez is tárgyjáték! Kötelező érvényű szabály itt is az egyneműség követelményének betartása, az anyagok, funkciók harmóniájának megtartása, ami a társításoknak bizonyos határt szab. Óvakodjunk „füvet fával”, elemzés nélküli összedolgozásoktól. Nagyon kifinomult stílusérzék kell az anyagában, keletkezésében egymástól távol eső tárgyak esztétikailag kifogástalan összeházasításához. Az is bizonyos, hogy

éppen az ilyen feladatok fejlesztik legjobban a biztos és a végén tévedhetetlen stílusérzéket. Játék babákkal, állatfigurákkal – improvizáció, a gyerekszoba lakóival A legáltalánosabbnak mondható tárgyjátékos megoldás. Lényegében annyiban különbözik a köznapi „babázástól”, hogy míg ott a résztvevők köre a játszó és játékbabájának párosa, itt a bábozás alkalmával kiegészül a nézőkkel, egyben megjelenik a közlés igénye, vele együtt az üzenet is. Az eljárás annyira kézenfekvő, hogy magyarázatával, leírásával nem vesszük igénybe az olvasó türelmét. A legalkalmasabb forma a hátulról való mozgatás, klasszikus szcenikai megoldása az asztali játék. A mozgató kezének, arcvonásainak ilyenkor kisebb szerepet kell játszania. Ennek ellentéteként megnő a baba-bábok mozdulatainak a szerepe (különösen a fejre és a végtagokra érvényes ez). Növekszik a testtartás gesztusértéke, ami pontos mozgatást

követel meg. A mozgást kiegészítő - nem egyszer karikírozott - beszéd szintén fokozott jelentőséget kap. Ennek a játéknak kézenfekvő kellékei a játékszerek. A díszletvilág is sokszor adott: a gyerekszoba bútorzata, vagy az azt idéző festett (papír)dobozok, párnák, stb. Természetesen ezek a bábok is elkeveredhetnek a mese, a mondák, a legendák világába Terménybábok (rögtönzött bábokként is ismeretesek) A termések, virágok, levelek, bizonyos (jól kiszárítható) gyümölcsök régóta ismeretes alapanyagok a bábkészítésben. Vesszők, ágak szolgálnak a figurák „törzséül” amelyekre azután különféle szálas anyagokkal (rafia, háncs, zsineg, kóc) kötözzük fel a különféle színű és alakú elemeket (leveleket, száraz virágokat, kukoricacsuhét). Vannak termések (mák), amelyek - minthogy „fejük” van fokozottan alkalmasnak tűnnek a bábkészítésre Az ilyeneket egyszerűen „felöltöztetjük” Más termések

(vadgesztenye, gubacs stb.) kis megmunkálás nyomán különféle gallyakkal, ágakkal összeépíthetőkké válnak, s ugyancsak felruházhatók. Kiegészítésül (szemek, száj) színes magvakat, jól szárítható bogyókat, csonthéjakat (pisztácia, kajszi) használunk. A terménybábok további kiegészítői lehetnek a karakteres száraz növények - például az árvalányhaj, amit persze nem „hajként”, hanem finomsága, lágysága okán sokkal inkább a „tündéri” kifejezésére használunk. Szabad, mivel a származás azonos, fagolyókat, fagyűrűket stb. felhasználni Ismeretes eljárás a szálas anyagok (fű, rafia, csuhé) fonása, szövése - sőt horgolása is. Ha elkerülhetetlennek látszik és meg kell festeni a figurát - vagy egyes elemeit -, akkor használjunk növényi festőszereket (tea, hagymalé, diófapác, stb.) Nagyon érdekes világot teremthetünk a gyökerekből (pl. szőlő), vékonyabb vagy vastagabb, egészséges vagy sérült

faágakból kifűrészelt részekből. Különösen megnöveli a hatást a háncsfelszín megbontása vagy teljes eltávolítása, de az ellenkezője is igaz. Minden bizonnyal nagy feszültséget hozhatunk létre a különféle kérgű (szín és felület) fadarabok bábszínpadi összetársításával (cseresznye, meggy - meleg, sima, fényes és a platán - szinte katonai ruha terepszínei). Ennek a megoldásnak a díszletvilágában leggyakrabban felhasznált anyag a hullott levél, a puha avar, a rönk; ipari „városi világa” a fenyődeszka, a pozdorjalemez; folyója, patakja a kibontott kötél, amelynek természetes hullámait a kötélverés technológiája biztosítja. Őszi terménybábok Ismeretesek bonyolultabb változataik. A bonyolultság ez esetben nem az összetettségben, hanem az elkészítés művességében ragadható meg például a csuhébáboknál. Ezek a terménybábok karakteres családját alkotják. Közös tulajdonságuk, hogy alapanyagukat a

kukoricából nyerjük. Törzsük többnyire csutka, ruhájuk csuhé Kötözéshez magát a csuhét használjuk, amelyet fonhatunk is. Jól egészíti ki több vízparti növény, közülük is különösen szép a gyékény Méretéből következően kis gyerekekkel való munkálkodásra igen alkalmas. A csuhéfigurák természetes díszletvilága könnyen összeválogatható a gyékényből készült tárgyak (lábtörlő, szakajtó) és egyes - természetes alapanyagból készült - eszközök (vessző- vagy cirokseprű = fa, alkalmas formájú cserépedény = búboskemence, stb.) közül  Jó tanács: -A csuhét, gyékényt feldolgozásakor mindig nedvesítsük be. Hosszabb ideig tartó szárazon tárolás esetén munkába vétel előtti alapos beáztatása javallott. Gy ümölcs és zöldségbábok – életre kelnek a kamra és a konyha lakói A rögtönzött bábok közé tartoznak. Általában különleges alkalmakkor (táborozás) kerül sor alkalmazásukra, de egy jó

játékért elővehetjük az alapötletet akár karácsonykor is. A zöldségbábok évszaka leginkább a nyár az ősz és a tél. Minthogy esetükben amúgy is megszokott a darabolás, csonkolás, könnyen összekapcsolhatók a konyhai szerszámokkal és felszereléssel, ami mulatságosabbnál mulatságosabb eredményekre vezethet. A báb feje lehet káposzta, orra vörös retek, füle zöldpaprika szelet, szemei retekszeletek. Az elemeket fogpiszkáló, hústű stb „szegezheti” a helyére. Teste fehér konyharuha vagy textilszalvéta, sarkain csomóval Céklából, csípős/vörös paprikából, répából kis ügyességgel ördögöt készíthetünk egy-két perc alatt. Ezeket a figurákat a tarkóba szúrt villa segítségével fogjuk meg, kezeit közvetlenül mozgatjuk. Rögzítési módok, technikák: összetűzés hurkapálcikával vagy fogpiszkálóval, vagy kihegyezett gyufaszállal. A száradt elemeket természetes ragasztóanyagokkal rögzítjük Ügyelünk arra, hogy a

kiegészítő, díszítő elemek is természetes anyagból legyenek. Terménybábok-termésbábok: a természet megismerése a népi hagyományok, szokások a régi falusi gyermekjátékok újjáélesztésében fontos. Lehetőség szerint gyakran készítsünk ilyen figurákat és talán az a legjobb, ha a szabadban dolgozunk és a gyerekekkel ott gyűjtjük be az alapanyagokat is. Felhasználható anyagok: faágak, fűfélék, jól száradó virágok, a zöldségek közül általában az almát, krumplit, hagymát, uborkát használjuk fel.  Jó tanács: - a tárgyakat az asszociációk biztonságos felkeltése céljából lehetőleg egy körből válogassuk össze, pld.: takarítószerek és -eszközök, elektrotechnikai szerszámok és eszközök vagy az asztalos- és kádárműhely környéke, a zöldség- és gyümölcsbolt, stb. - az összeillesztések, szerelések állják ki a mozgatással járó megterhelést - mindig a vonatkozó mesterség szabályai szerint járjunk el -

textíliákat mindig varrjuk és sose ragasszunk - a kukoricacső megmunkálásakor számoljunk ennek az anyagnak a szinte hihetetlen erősségével, ami a kés, fúró, fűrész - mi több satu használatát követeli meg - a zöldségbábok csak egy alkalommal szerepelhetnek, mindig újat kell csinálni Gy űszűbábok A gyűszűbábok közé azokat a figurákat soroljuk, amelyeket legtöbbnyire egy, ritkábban két ujjra felhúzva mozgatunk. Ismeretes ujjbáb, minibáb elnevezésük is Méretük miatt legkisebbek közé tartoznak, általában a nagyon közvetlen, családi bábjátékok szereplői. A gyűszűbábok „teste” az emberi ujj, mozgáslehetőségeiket az ujj anatómiája határozza meg. Feje az utolsó ujjperc (amin a köröm van), nyaka maga az ízület. Törzse a középső ujjperc, dereka a következő ízület, lába az ujj tövénél, a tenyérhez közvetlenül kapcsolódó ízületnél van. Az előbbiekből következően az ujjbábok többnyire csak

korlátozott mozgásra képesek, általában jönni, menni, meghajolni, „beszélgetni” tudnak. Ebből kiindulva a gyűszűbábok legtöbbször szemből ábrázolják az életre kelteni szánt jellemeket. Ha igazán pontosan szeretnénk végezni a dolgunkat, akkor néhány karaktert - a madarakat, vagy például olyan békés növényevő állatokat, mint a nyúl, birka stb., de a lovat és a sárkányt is - profilban kell megfogalmaznunk. Négylábúkat érdemes két ujjra felhúzható, profilban fogalmazott megoldással elkészíteni. Egyrészt így világos méretkülönbségeket teremthetünk kisebb nagyobb lények - sárkány és legyőzője - között, másrészt a figura is veszít szükségtelen komikumából A gyűszűbáboknak nagyon egyszerűeknek, színeket, formákat, jellegzetességeket illetően pontosan kimérteknek kell lenniük, különben túlságosan részletezettek lesznek, sőt előadódhat, hogy a részelemeket nem is tudjuk az apró testekre felvarrni. A jó

gyűszűbáb a biztos karakterérzék megnyilvánulása, a tömör fogalmazásra és a kétségtelenül legjellemzőbb jegy kiemelésének képességére mutat. Az ujjbábok világa „tenyérnyi”. Ebben a világban a kézre húzott kesztyűk, a kesztyűkre applikált elemek (ház, palota, hegycsúcs, lombozat, stb.) adják a díszleteket, amelyek harmóniában vannak az ujjbábukkal. A klasszikus gyűszűbáb - textilből, többnyire posztóból készül. Teste hasonlít a kesztyű levágott ujjához, amire felvarrjuk azokat a kiegészítőket, amelyek meghatározzák a figurát. természetesen más anyagokat is használhatunk, szóba jöhet a vékony bőr, a prém, vagy a különféle kötött, horgolt anyagok - minden, amit és amire varrni lehet A szemek apró gyöngyökből, piciny flitterekből készülnek. Gyűszűbáb - egyéb megoldások. A gyűszű nem véletlenül került a szóösszetételbe Bármi, amit az ujjunk hegyére húzunk és szemet szájat pingálunk neki -

szolgálhat gyűszűbábként. Pezsgősdugó, sóliszt-gyurmagolyó, ping-pong labda is lehet alap ujjbáb készítéséhez. Pillanatok alatt készíthetünk robotot is, ha a se szeri se száma flakon kupakját vagy bármelyik dezodor szórófejét házasítjuk a filmtekercsek tárolására használt apró polietilén tégelyekkel. Már csak egy-két szegecs, csavar, fényes rugó kell és kész a mini-ufolény. A gyűszűbábok fejlesztik az ujjak, a kéz finommozgásait. A tenyérben is elférő, egy vagy két ujjra felhúzható figurák parányi mivoltuk, kicsinységük okán igen közel állnak a gyerekekhez. Rövid idő alatt elkészíthetők, a játék és a készítés időben sokszor nem is válik szét. Felhasználható anyagok: pezsgősdugó, pinponglabda, gyufásdoboz, fagolyó, filc, papír, stb. Technikák: vágás, illesztés, varrás vagy ragasztás.  Jó tanács: - Mivel ezek a bábok nem használják a kezeiket, ne fogassunk velük semmit. - Csak élőlényt

formázzunk meg gyűszűbábként. Ha a Napot szeretnénk megjeleníteni, készítsük a „fej” gondolatának jegyében (ujjhegyre, tenyérre) - A gyűszűbábnak csak akkor csináljunk (lötyögős) kezet, ha végképp elkerülhetetlen, de akkor is nyugodjunk bele, hogy nem fogjuk mozgatni. - Csoportot - öt testvér, hét törpe stb.- csak akkor húzzunk a kezünkre, ha azt a jelenet és a szöveganyag is segíti. Síkbábok A síkbábok nagy családjába azok a figurák tartoznak, amelyek megjelenésükben sokkal inkább a képhez, mint a szoborhoz állnak közelebb. Ennek következtében síkbábnak tekinthető a hurkapálcikára felerősített kartonfigura éppúgy, mint a zsinóron a fénykévébe belógatott, áttört, színes árnyfigura vagy - bármilyen meglepő - a különösebben meg nem munkált lapos, fakanálbáb. A síkbábok legjellegzetesebb tulajdonsága ugyanis az, hogy vagy csak szemből láthatók jól, ellenkező esetben, élbe fordulva - laposságukból

következően - „láthatatlanokká” válnak. A síkbábok is teljes életet élnek a színpadon. Bejönnek, beszélgetnek, teszik dolgukat szerepük szerint, majd kimennek. Eközben alkalmanként meg kell fordulniuk, irányt kell változtatniuk Ennek megfelelően a síkbábok mindkét oldalát - elejét/hátulját vagy jobb és baloldalát - egyaránt el kell készíteni. A síkbábok megtervezését, kivitelezését meg kell előznie a szerepükkel szerinti színpadi mozgást gondosan elemző munkának, különben sasszé lépésekkel kell be- és kijönnie olyan szereplőknek is, akik profilban megalkotva csak sarkon fordulnának és mehetnének. A síkbábok - hacsak nem készítjük csuklós, ízelt kezekkel - általában alkalmatlanok arra, hogy bármit is megfogjanak. Ízelt karokkal is csak korlátozott mozgásra, csak egy mozgássora képesek (evezés, bottal hadonászás, stb.) A síkbábok esetében fokozottan „tettenérhető” a báb jel, szimbólum jellege. A jó

síkbáb síkjellegű, lapos. Készíthetünk figurákat ismert síkidomok összeszerkesztéséből Egyik közismert változat a vásári mézeskalács báb (így is hívják!). A legegyszerűbb síkbábok a gyermekrajzokból kivágott, pálcára erősített figurák. A síkbábok „természetesen” a síklapokból készített díszletek között érvényesülnek a legjobban. Plaszticitást, takarást, különböző rétegeket, amelyek mögött megbújhatnak hajtogatással is adhatunk ezeknek a felületeknek, amelyek között zavartalanul mozoghatnak penge vékonyságú szereplőink. Ezek esetében a dekorativitás, az anyagok harmonikus válogatása elsőrangú feladat. A síkbábot általában - megszokásból - kartonpapírból készítik. Aki a bábbal való játékra is gondol, az a mozgatással is törődik. Ekkor már nem mindegy, hogy miből készül a bábu. A mozgatás technikai megoldásai ugyanis a megszokástól eltérő alapanyagok felhasználását indokolják. Ennek

megfelelően kartondobozok lemezeiből, vagy megerősített hullámpapírból készíthetünk nagy síkbábokat is, amelyeket textilből készült áttételek, összekötések egészíthetnek ki, tehetnek mérsékelten mozgékonnyá. Ismeretes olyan megoldás is, amelynél egyszerűen gyerekruhát (kinőtt pulóver, nadrág) húznak a síkelemekből készült bábra. Ebben az esetben már kötelező az arcot, kezet vékony, testszínű textilbevonattal a „ruhához” igazítani. A síkbábok egyes (arasznál nem nagyobb) változatai úgy készülnek, hogy a kivágott sziluett felsőteste képes befogadni a bábos két ujját (hüvelyk és mutató). Ez a megoldás - természetesen a „bebújós kéz” segítsége nyomán alkalmassá teszi a kis figurát arra, hogy megfogjon, felemeljen, letegyen kellékeket, megcsináljon bizonyos feladatokat. Térhatásokkal is kísérletezhetünk pl: legyezőfarkú vagy szárnyú papírmadár, origami figurák hajtogatásával, amelyeket

cérnaszállal mozgathatunk. Sajátos módon térbe kerülhet a síkfigura ha az ujjak számára lyukat vágva a lábak, kezek, mancsok vagy az elefánt ormány számára helyet csinálunk. Félplasztikus síkbábok - zacskóbábok. Elkészítésük a papírzacskó applikálásával történik. Felhasználható anyagok: különféle színes kartonok, hullámpapírok, újságpapírok, tapétapapírok. Kiegészítésül használhatunk színes fóliát, kisebb textildarabokat. Óriás síkbáb készülhet, ha a gyerekek körberajzolják egymást, majd a kész rajzokat kivágják, kifestik. Ezeket azután maguk előtt tartják. Viszonylag szerény mozgáslehetőséget kínál, de nagy történelmi tablók életre keltésére, passiójátékok eljátszására alkalmas. Alulról mozgatott síkbáb A síkbáb általános megjelenésben arasznyi vagy alig nagyobb, kartonlapból kivágott, festéssel színezett vagy színes papírokkal applikált figura, amelyet igen egyszerű megoldással

- többnyire ragasztással - felerősített pálcával mozgat a játékos. Helyes megoldásban a darabbeli szerephez, a cselekvések köréhez alkalmazkodóan szemben vagy profilban megfogalmazott, mindkét oldalán kidolgozott bábu, amelyet alkalmasan rejtett fogóval mozgathatunk. Kisebb méretek esetében alaklemezek segítségével kivágott papírt (különféle kartonok, hullámpapírdoboz lemez) alkalmazunk, amelyeket erőteljes ragasztóval (gyorsan kötő tubusos változatok vagy mindkét oldalán tapadó tapétaragasztó) illesztünk össze úgy, hogy közöttük a fogót is elhelyezzük. Árnyfigura, árny sík-marionett Ha a sziluetteket fénykévébe tartjuk és az árnyékot vetítőernyőn fel fogjuk, árnyszínházat hozunk létre. Az árnyszínházban egyszerű vagy többékevésbé mechanizált figurákat használunk, amelyek elkészítése technikailag megegyezik a síkbáb előállításával, csak jóval erősebb alapanyagot (pl. vulkánfíber) használunk és

ügyelünk, hogy a csuklópontok kiképzése eleve jobban bírja az igénybevételt. Az árnyfigurák lehetnek tömörek és áttörtek. Az áttört részekre - a fény színezésére - színes fóliákat használunk.  Jó tanács: - A síkbáb sosem lehet félprofil figura! - Síkbáb nem készíthető meseillusztrációból közvetlen másolással, kivágással - Egyes állatfigurákat (madarakat, növényevőket, ormányosokat) és azokat az emberi karaktereket, amelyeknek jellegzetes vonásai oldalnézetben jobban érvényesülnek (sasorr) vagy szerepük szerint többnyire csupán bejönnek és azonmód sarkon is fordulnak - profilban illik elkészíteni. - A síkbábok beszélgetés közben sem fordulnak egymással szembe. A síkbábok beszélgetéskor enyhén egymás felé hajolnak és a „fülükkel beszélgetnek”. Pálcás síkmarionett. Tulajdonképpen az alulról mozgatott síkbáb felső mozgatású változata. Az eljárás teljesen megegyezik az előbbiekkel, csak itt

a mozgatópálca a bábu fejéből felfelé indul ki. Ez a megoldás használatos a dobozszínházak, az asztali játék esetében. Ha szeretnénk körültekintően eljárni, akkor fessük be a fogót. Legáltalánosabb eljárás a díszletvilág színére festés Egyszerű marionettbábok. Az iskolában, főként az alsófokon óvakodjunk a nagyon bonyolult, nehéz változatok alkalmazásától. Ezek előállítása és használata is túlzott befektetés – ágyúval nem vadászunk verébre! Az egyszerű és sikeresen alkalmazható változatok közül is különösen alkalmas a lényegében a szicíliai marionett hagyományaira támaszkodó, belga, vagy cseh mintára készülő pálcás marionett. Ez nem más, mint egy bábu, amelyet felülről merev pálcával mozgatunk. Jól engedelmeskedik a gyerekkezeknek is Botbábok Botbábnak nevezhetjük azokat az egyszerű megoldással készült figurákat, amelyek törzse egy gally, egy darab bot vagy éppenséggel egy fakanál. Fejük

plasztikus  lehet teniszlabda, tömör, kemény termés vagy tömött zokni vagy más textildarab. Közös tulajdonságuk - ami a vayangbábtól is megkülönbözteti ezeket -, hogy kezük mozgatására nem szolgál áttétel, ennek eredményeképpen azok szabadon „lötyögnek”. A síkbáboktól plasztikus, reliefszerű voltuk különbözteti meg Fakanálbábok A fakanálbábok relief-szerű síkbábok. A fakanalakat felöltöztetjük különféle textíliák segítségével, amikoris az öltözet elkészítésén túl alkalom nyílik a tapintással végzett megismerésre, az alkalmazás lehetőségeinek megbeszélésére (pl. mihez milyen textilt használhatunk fel). A jellegzetes ruhadarabok elkészítésére egyszerű szabásmintát használunk, a munkát kötözéssel, egyszerű öltésekkel, illetve finomabb varrással fejezzük be. Plasztikus bábok Dobozból és hengerből készülhetnek. Alapanyaguk a környezetünkben megtalálható, általában szemétnek tartott

használati tárgyak, amelyek könnyen bábfigurává alakíthatók. Felhasznált anyagok: összegyűrt újságpapír, feliratos dobozok, göngyölegek. Botosbábnak nevezzük a figurák viszonylag nagy csoportját. Az elnevezés abból indul ki, hogy a bábu fejét, kezeit nem közvetlenül kézzel, hanem valamilyen pálcás vagy egyszerűen bot áttétellel mozgatják. Legismertebb, keleti változata a jávai vayang golek Hazánkban orosz közvetítéssel terjedt el, Obrazcov bábszínházának köszönhetően. Ennek a technikának különféle - bonyolultabb és egyszerűbb - változatai fejlődtek ki, amelyek viszonylagosan elterjedtnek tekinthetők. Eleinte egyszerű botbábokat készítsünk a tanulókkal, amelyek alkalmasak arra, hogy az egyszerű mozdulatokat - állás, lépés, tánc, futás - gyakorolhassuk. Nem alkalmasak viszont arra, hogy leüljenek, mert derekuk merev és bizony lefeküdni is csak úgy képesek, hogy teljesen eldőlnek. A vayang bábok - amelyeket

bonyolult voltukra tekintettel rendszerint később, az idősebb tanulókkal készítünk derékban tudnak hajolni és kezeikkel is sok kifejező mozdulatra képesek. Egyszerű vay angbábok Könnyen készíthetünk nagyon egyszerű vayang bábokat. A technika lényege a kéz méreténél nagyobb formátum, amikor is csak áttétellel lehet a báb kezét mozgatni. A báb törzse egy erős bot vagy egy darab seprűnyél, amelyre fejet szerelünk. A botot alul megmarkolva tartjuk, egyben ez lesz a báb dereka is. Ez a báb úgy hajlik meg előre, hogy megdöntjük a törzset de anélkül, hogy változtatnánk karunk függőleges tartásán. A báb karja ízelt (felkar, alkar), könyökénél behajlítható. A kezet mozgató pálcát a tenyérhez csatlakoztatjuk. Segítségével a bábu meg tud fogni kellékeket, kifejező kézmozdulatokra képes. Minden csatlakozás egyszerűen elkészíthető akár erős zsinegek felhasználásával is, de alkalmazhatunk művesebb megoldásokat is

(bőrszalagok, szegecselés). A bábok bármiből készülhetnek, mégis általános követelmény, hogy könnyűek legyenek. Felhasználhatunk üres flakonokat, amelyeket textilbevonattal láthatunk el. Ha ezeket a műanyag felületeket csupasz valóságukban meghagyjuk - sőt fémszínű szóró lakkokkal meg is tetézzük robotokat készíthetünk. Ruházatként bármit fel lehet használni, - ha a darab megengedi - itt is alkalmazhatjuk a kinőtt gyermekruhákat, a bálás ruházati cikkekből nyert nagyobb textildarabokat. Szükség esetén ezeket megfestjük. A díszleteket - a bábokkal összhangban - erősebb anyagokból (hullámpapír dobozokból, cartonplast lemezekből) készítjük. Mivel maguk a figurák is eléggé nagyok a vayangbábok világa megköveteli a körültekintően megépített díszletvilágot, ahol a háttérelemeket már ajánlatos speciális tartókra szerelni. Természetesen ennek is vannak rögtönzött megoldásai: a díszletelemekből kiálló

tartókat hozzáfogjuk hosszabb rudakhoz, hogy elkerüljük, hogy a díszletartás aránytalanul megerőltető munkát jelentsen. Zsák- vagy kesztyűbábok A klasszikus kesztyű- vagy zsákbáb egy olyan figura, amelybe alulról bedugjuk a kezünket. Alkalmazása nem nélkülözheti a játszók takarását biztosító paravánt, amiért a nagy befektetésekkel kezdődő vállalkozások közé tartozik. Nem sorolhatjuk a könnyű változatok közé és a közönségnek is örömet okozó műveléséhez bizony sok-sok gyakorlat szükséges. A Nemzeti alaptantervben is a felsőbb osztályokban ajánlják alkalmazását. Rögtönzött, provizórikus változatokat is ismerünk, ahol a fej és az öltözet anyaga, kidolgozottsága megáll a legegyszerűbb fokon: néha csak egy fagolyó, pezsgősdugó, tenisz- vagy ping-ponglabda, amelyhez csak egy egyszerű zacskóféleség, közepén átlukasztott zsebkendő, textildarab járul testként A sokkal inkább kidolgozott változatok

elkészítéséhez igen terjedelmes szakirodalom áll rendelkezésre. Maszk, maszkos játék - óriásbábok Az álarc, maszk egy olyan takarás, amely alól nem látszik ki az élő, mimikára képes arc, a bőr. Ilyenformán nagyon hasonlatos a szoborhoz, és különösen a bábhoz, amely alapjában véve a holt anyag megmozdulásának illúziójából meríti életét. Magát a maszkot igen erős jelnek is tekinthetjük, amelynek elkészítésekor ugyanazon a törvényszerűségek szerint járunk el, mint az a bábfejnél elfogadott. A méretek eredményeképpen a maszkot viselő ember - főleg ha mozgását, ehhez a merev archoz igazítva, keresetten válogatott gesztusokkal fűszerezi - óriásbábnak is felfogható. Mindig alkalmazzuk, amikor a báb és a fölötte (égi vagy természetes) hatalmat gyakorló egyszerre jelenik meg a néző előtt. A maszkos játék arra is jó, hogy a gyerekek a szerephez illő gesztusokat a pantomim erejével gyakorolhassák.  Jó tanács: -

maszkos játék alkalmával kezünket is el kell takarni (ruhaujj, kesztyű) - a jó jelmez kiválasztásával vagy készítésével kell a maszk erejét biztosítani - nagyon ügyeljünk arra, hogy a gyerekek jól kilássanak a maszk mögül Zacskóból készített maszk A legismertebb, legegyszerűbb megoldás. Általában a kicsik körében találkozhatunk alkalmazásával, de rögtönzött megoldásként bármilyen korcsoportnál előfordulhat. A kisebb-nagyobb papírzsákok elterjedése óta különösen erős alaphoz juthatunk, egyébként meg kell elégednünk az egyszerűbb, a péksütemény- vagy a gyümölcsboltokban található kevésbé tartós változatokkal. Elkészítése meglehetősen könnyű. Először is döntünk a szemek nyílásáról Ne fukarkodjunk a lyuk méretével - a botorkáló maszkosnál esendőbb figura aligha képzelhető el. Temperafestékkel, nagy ecsettel kifesthetjük, vagy színes papírdarabokkal applikálhatjuk. Festett álarcok. Esetükben vagy

síklapból vagy valamilyen más alapból - lapos papírmasé álarc - indulunk ki. Az eljárás megegyezik az előbb leírtakkal, itt is a színek összehangoltsága, jelértéke, a festett felületek nagysága határozza meg az eredményt. Egyszerű, az arcot eltakaró kartonlapon nyílást vágunk a szemeknek. Az orrot, fület, esetleg bajuszt, szakállat vagy éppenséggel csőrt, ormányt külön ragasztjuk fel, ügyelve arra, hogy azok plasztikusan emelkedjenek ki. A papírmasé álarc elkészítése kissé bonyolult, mert egy hosszadalmas ragasztási/száradási folyamat van benne, de azok a mókás, plasztikus formák, amelyek így hozhatók létre, megérik a fáradságot. Az eljárás első lépcsője egy agyag-arc létrehozása, amelynek folyamán hatalmas orrok, erôs szemöldökök, vastag ajkak stb. formázhatók Ezt borítjuk be több réteg, tapétaragasztós újságpapírral, amit később fedőfestékkel kifestünk. Az archoz gumiszalaggal szorítjuk, vagy

egyszerűen zsineggel felkötjük. Léggömbmaszk Ez is tulajdonképpen papírmasé maszk, amelyet különféle alakú - dinnye, körte, uborka - léggömb segítségével készítünk el úgy, hogy egyszerűen több réteg tapétaragasztós újságpapírral bugyoláljuk be a megfelelő, általában a fejnél jóval nagyobb méretűre felfújt lufikat. Ezenközben kígyó alakú léggömbök bevonásával kisebb hurkák készíthetők, amelyekből majdan orrot - ha szétvágjuk őket füleket készíthetünk. A kisebb elemeket a nagy fejformára felragasztjuk Az így készített teljes maszkba egy fejnagyságúra kivágott lukon bújhatunk be. Kilátni az orr alatt tátongó szájnyíláson lehet. Textilmaszk A néprajzi leírások is gyakran szólnak erről a nagyon egyszerű megoldásról, amely lényegében nem más, mint arc elé kötött textildarab. Többnyire a szemek, esetleg a száj számára vágnak nyílást, amelyeket alkalmas színű, vastag kontúrrajzok vesznek körül.

Alkalmazásukat főként ilyen jelenetekben javasoljuk. Összegezve az előbbi leírásokat megállapítható, hogy sokféle és azon belül is sok változat áll az alkalmazott bábjátékot választani szándékozó pedagógus rendelkezésére. Anyagigénye és a megmunkáláshoz használt szerszámok köre nem haladja meg a régebbi nevén technikának nevezett tantárgyét. Akad olyan eljárás, amely egészen magas fokon művelhető az iskola falai között, mert különös mód éppen az oktatástechnikai eszközök egy csoportja alkalmas a létrehozására Az árnyjáték. Különösen attraktív, igen jól alkalmazható technika. Régen akár egy mécses fénye is elég volt, manapság megteszi a zseblámpa, az asztali lámpa is. Vetítőernyőként egy alkalmas méretű vászon felületet használhatunk, amelyet gondosan keretre feszítünk. Kisebb mérethez pauzpapír, zsírpapír is megteszi, amit egy nagyobb papírdobozon kialakított A3-as vagy nagyobb nyíláson

rögzítünk A megvilágításhoz kétféle fényforrást használunk:  felülről jövő szórt fény (neoncső, opálizzó), vagy  pontfény (kerékpár vagy gépkocsi lámpák izzói). Ezek a létrehozható változatokat azonmód be is határolják, így  az első csoportba a kínai rendszerű, az árnyfigurára hátulról, merőlegesen rögzített pálcákkal végzett eljárás tartozik, ahol a szórt fény miatt a bábokat – hogy éles kontúrokat, szép rajzolatú képet kaphassunk - rá kell szorítani az ernyőre,  a második csoportba a modern – néha több, váltakozva bekapcsolt pontizzó fényére alapozott – változat tartozik, ahol a fénykévébe bárhol betartott bábukat lentről, vagy fentről irányítják. Pontfény esetében a bábok mérete megnő ha a fényforráshoz, illetve csökken ha a vetítőernyőhöz közelítjük – ami nagy, mesei/mondai varázslatokra ad lehetőséget. Az árnyszínház fényei – színes fóliákkal –

megszínezhetők, üvegcserepekkel, prizmákkal továbbvariálhatók . Árnyjáték létrehozására az írásvetítő és a diavetítő külön-külön, de együtt is kiválóan alkalmas. A bábokat kartonpapírból, fotókartonból készíthetjük. Az alapjában sziluettként felfogott árnyfigurákat át is törhetjük és az így nyert nyílásokat csipkével, hálóval, stb. lefedve filigrán bábukat hozhatunk létre A fénykévébe – óriásbábként – mi magunk is beállhatunk, ami további utakat nyithat meg