Középiskola > Műelemzések > Arany János balladaköltészete és jellemzői

Kutatjuk a COVID oktatásra gyakorolt hatásait.
Kérlek töltsd ki kérdőívünket, csak 5 perc!
Kérlek válassz a lenyíló mezőből:
Arany János 1817-ben született Nagyszalontán. Az irodalmi pályára csak hosszú útkeresés után lépett. Epikusként indult és ragaszkodott a verses epikához. Az igazi nagy sikert a Toldi hozta meg számára 1847-ben.

Balladákat 1853-ban kezdett írni Nagykőrösön. A ballada kedvelt forma volt a romantika korszakában, mert magába foglalta ennek a stílusnak a legfontosabb jegyeit. A balladát szabad, kötetlen forma, kihagyásos szerkezet jellemzi. Egyesíti magában mindhárom műnem sajátosságait. A sejtetés, a szélsőséges képek, a dalszerű megformálás gyakori más romantikus alkotásokban is. Bemutatja a babonákat, a hiedelemvilágot. Gyakoriak bennük a történelmi témák, a népiesség, az erős lélektaniság.

Arany balladáinak legfontosabb témái az erkölcs és a lélektan. Művei az emberi lélek mélységeit járják be. Szívesen ábrázol egyéni jellemeket, sorsokat, különös gondot fordítva a lélektani indokoltságra. Több versében a bűn és a bűnhődés problémáját állítja középpontba.

Ilyen pl. az Ágnes asszony című verse is, amelyben azt mutatja be, hogy a főszereplőt hogyan viszi őrületbe a bűntudat, miként roppan össze a lelkiismeret súlya alatt. Megírásának közvetlen előzménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt estig mosni a patakban.

A művet 3 szerkezeti egységre oszthatjuk a helyszínek alapján. Az első a patakpart (1-4 vsz.), majd a börtön és a tárgyalóterem (5-19 vsz.), a harmadik pedig ismét a patakpart (20-26 vsz.). Szerkezete tehát körkörös, mert a cselekmény ugyanoda tér vissza, ahonnan indult.

Az első egységben az író nem közöl semmi konkrétat, csak sejteti, hogy valami, titkos, talán bűnös dolog történt. Az igazságot balladai homály fedi, csak az asszony szavai, viselkedése gyanús. Amikor börtönbe kerül, az olvasó már gondolja, hogy bűntény történt, de még titokzatos az esemény, az író nem fedi fel a történetet. Az asszony a börtönben rémeket lát és innentől a mű már igazi lélektani folyamatokat ábrázol, Ágnes megőrülésének mélyüléséről szól. A bűne, hogy szeretője segítségével megölte férjét, csak a tárgyalóteremben derül ki. El is ítélik, de amikor látják rajta, hogy megbolondult, a bírák elengedik, tudják, hogy sorsa kegyetlenebb büntetés, mint a bírói ítélet. Ezután Ágnes asszony hátralévő életét néhány versszakba sűríti az író. Ágnes a patakparton élete végéig mossa a véres lepedőt. A lepedő, amelyet már csak az asszony lát véresnek, a lelkiismeret jelképe, a lelkéé, amelyet nem tud tisztára mosni.

Egy másik művében, a Szondi két apródjában, a hűséget és a hősiességet állította a középpontba Arany. Ez a történelmi balladák közé tartozik, amellyel a nemzet ügyét kívánta szolgálni. A nemzeti öntudatot, a nemzet erkölcsi erejét, a jövőbe vetett hitet kívánta ébren tartani és fokozni. A témát a történelmi múltból merítette, Szondi Györgynek állított emléket. Romantikus vonás a nemzeti történelem felidézése. A hősi helytállást mutatja be a harcban, majd a bukás után a hazához való rendületlen hűséget. Rövid leírással kezdődik, Szondi sírja mellett apródjai a harcról, Drégely várának védelméről énekelnek. Mellettük a török szultán követe, aki csalogatja őket a török táborba.

Két különböző erkölcsi világ és értékrend áll egymással szemben, amelyet azzal is kifejez, hogy a magyarok a hegy tetején a vár mellett, a törökök lent a völgyben helyezkednek el. A hegy és a völgy, a fent és lent, szimbolizálja a két nép közti erkölcsi különbséget. A magyarok hordozzák a pozitív értékeket. A cselekmény innentől két szálon kezd futni, az apródok és a követ párbeszédei következnek, egymás mellett, időnként egymásba fonódva, tehát ettől kezdve kétszólamú a ballada. Ez a párbeszédes forma a ballada drámai vonása. A páratlan sorok az apródok énekét, a párosak a török beszédét tartalmazzák. Az apródok a múltról énekelnek, miközben a követ a török táborba csalogatja őket, előbb szép szavakkal, majd egyre fenyegetőbben, de azok rá sem figyelnek. A követet magával ragadja az ének és elkezdi Szondit dicsérni, majd feleszmélve durva fenyegetésbe csap át. Arany azzal is magasztalja a magyarokat, hogy még az ellenség is megemlíti, dicsőíti Szondi hősiességét. A két dalnok pedig a ballada végén, élete kockáztatásával is elátkozza Szondi gyilkosait.

Arany balladái között található még másik drámai ballada is, amelyben nagy szerepet játszik a babona. A tetemre hívás alapja egy középkori istenítélet, a hiedelem szerint, ha valaki gyilkosság áldozata lesz, és teteménél megjelenik a gyilkosa, akkor felszakad a seb, és a kiömlő vér felfedezi a tettest. A mű eleje és vége tényközlés. Az elején megtudjuk, hogy Bárczi Benőt halva találják az erdőben, és az apja tetemre hívja az ifjú ellenségeit, barátait, rokonait. A nyomozásnál a vers ritmusa felgyorsul, szimultán verselésű lesz a ballada. A pergő ritmus párhuzamban áll az apa feldúlt lelkiállapotával. A hangulatot Arany sokféle alakzattal nyomatékosítja. Ismétlés, fokozás, halmozás, anafora, ellentét, inverzió mind-mind megtalálhatók benne. Ezután a drámai fordulat következik, amikor megjelenik a halott mellett titkos kedvese, felszakad a seb, pedig nem ő ölte meg az ifjút, csak a tőrt kapta tőle, amellyel öngyilkos lett. Ettől a résztől lélektani a ballada, a lány megőrül, mert úgy érzi kedvese haláláért ő a felelős. A végén megjelenik az a babona, amely az Ágnes asszonyban is jelen van, hogy a bolondot régen senki sem bántotta.

"S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer."

A ballada középpontjában itt is a bűn és bűnhődés áll, a büntetés itt is a megtébolyulás. Arany János gyakran nyúlt ehhez a témához, egyéni jellemeket, sorsokat ábrázolva. Balladáit gondosan megszerkesztette, és a magyar balladát ő emelte világirodalmi szintre. A Tengeri hántás című művét 1877-ben írta. A történet két szálon fut, párhuzamos szerkezetű. Az alapmotívum a bűn és a bűnhődés. A ballada egyik műfaji követelménye, a párbeszéd az elbeszélő és a hallgatósága közt jön létre.

A töredezett előadásmód ellenére az utalásokból megalkotható események egyértelművé teszik, hogy az elbeszélő két, egymással is összefonódó sorstragédiát mond el. Dalos Eszti a közösség íratlan szabályait megszegve lett Ferkó szeretője, anélkül, hogy a következményeket számba vette volna. Ezért lelki sorvadása és halála sorsszerű büntetésnek is felfogható. Ferkó halálának nem a szerelmi bánat, sokkal inkább az Eszti sorsa miatti lelkiismeret-furdalás az okozója. Balladai homály, hogy nem tudjuk meg hogyan haltak meg, csak sejteni lehet. Asszonyok kukoricamorzsolás közben mesélik a történetet, kívülről egyre félelmetesebb zajok hallatszanak: vadkan, kuvik, majd az éjjeli harangszó. Ez jelképezi, hogy a történet egyre rosszabbra, komorabbra fordul. A szereplők vétsége nincs arányban a következmények tragikus súlyával. A bűn-bűnhődés oksági kapcsolata meglazul, az erkölcsi világrend elbizonytalanodik, szétzilálódik.

A ballada míves megalkotottságát a strófaszerkezet és a ritmika mutatják. A A B B X B a rímképlete. A történet mindkét hősét beszélő névvel nevezi meg a történetmondó, mindkét vezetéknév a zenével van kapcsolatban.