Történelem | Középiskola » A bolsevik hatalomátvétel és körülményei Oroszországban

A bolsevik hatalomátvétel és körülményei Oroszországban Oroszország a 19. században: legnagyobb népességszámú, területű birodalom, de gazdaságilag elmaradott. Nagy társadalmi különbségek és kiélezett társadalmi feszültségek, feudális társadalmi viszonyok jellemzik, torlódott társadalom. Cári önkényuralom: a cár hatalma gyakorlatilag korlátlan, nincs parlamenti rendszer, polgári szabadságjogok nem érvényesülnek, sajtószabadság nincs. 19. század vége: kialakul  szociáldemokrata párt, a háború időszakára ez egy jól szervezett, erős párt már: bolsevikok+mensevikek. Emellett létezik még: kadet párt (alkotmányos demokrata párt), esszerek (paraszt párt). Oroszország az első világháborúban 1915 májusában az antant oldalán lép be jelentős szárazföldi haderővel, de fejletlen gazdasági és infrastruktúrális háttérrel háború első éve után súlyos társadalmi feszültség, 1916: tüntetések, tiltakozások.

Nincs kenyér, alacsonyak a bérek, nincs tüzelő, nagy a korrupció A felsőbb körökben, az arisztokratáknál is tiltakozások vannak: 1917. február 23-24: Pétervárott tüntetés, rendőrség a tüntetők közé áll  kitör a forradalom: A cár lemond és megalakul az ideiglenes kormány. Fő cél: alkotmányos állam megteremtése de nincs egység; a többféle politikai csoport másképpen képzeli el az új Oroszországot. Jelentős ellentétek vannak a baloldal, az alkotmányos rendszer és a régi rend hívei között, a pártviszonyok is ezt tükrözik. Ideiglenes kormány mellett megjelenik egy új hatalmi szerv: szovjetek (tanács) katonaságnál (katonai szovjetek), lakóközösségekben, településeken alakultak. Igen népszerűek, sokan támogatták. Ezen belül voltak: bolsevikok, mensevikek, esszerek Az ideiglenes kormány nem szüntette meg a szovjeteket  kettős hatalom 1917. február1917nyár Felsőbb szinten az ideiglenes kormány, alsóbb szinten a

szovjetek álltak. Ideiglenes kormány miniszterelnöke: Kerenszkij felajánlja: „Munkát, kenyeret” + kilépés a háborúból. A bolsevik hatalomátvétel Előzményei: Lenin hazatérése – áprilisi tézisek: bolsevikok programja megállapítja, hogy Oroszország jelenleg átmeneti állapotban van a forradalom szakaszából a második szakaszba, amikor is a proletáriátus megszerzi a hatalmat: permanens forradalom van (tüntetés, forradalmi hangulat). Most a feladat: „Semmiféle támogatást az ideiglenes kormánynak” – el kell érni, hogy az ideiglenes kormány elveszítse társadalmi támogatottságát, a bolsevikoknak ez idő alatt többségbe kell kerülni a szovjetekbe, növelni kell a szervezettséget, majd kiadva egy új jelszót: „Minden hatalmat a szovjeteknek” át kell venni a hatalmat  proletárdiktatúra. 1917. június: Kerenszkij offenzíva – Kerenszkij támadást indít a keleti fronton, annak ellenére, hogy megígérte a háborúból

való kilépést  óriási vereség, nagy veszteség, amikor kitudódik, országos megmozdulások lesznek, a kormány fellép ezek ellenük, bolsevikok ellen, a bolsevikok illegalitásba vonulnak. 1917. augusztus: jobboldalról a cári rend hívei támadást indítanak az ideiglenes kormány ellen, a kormány felfegyverzi Szentpétervár munkásait. Lenin-ék ez idő alatt megszervezik a fegyveres hatalomátvételt, melynek időpontja okt. 6 és ugyanerre az időpontra hívják össze a Szovjetek Összo-roszországi Kongresszusát. 1917. november 7: téli palota ostroma, az ott ülésező ideiglenes kormánytól átveszik a hatalmat a bolsevikok, a kormány tagjait letartóztatják, és a kongresszus kimondja dekrétumait (határozatait):  dekrétum a békéről  azonnali békét kell kötni  dekrétum a hatalomról  hatalomátvétel, a hatalom a szovjetek kezébe kerül  dekrétum a földről  földosztást mondtak ki, vagyis, hogy a föld a járási

földbirtokságok és a paraszti szovjetek kezébe kerül (föld elvétele: egyháztól, kolostoroktól, államoktól). A hatalomátvétel után az új hatalom megkezdi a cári rend felszámolását, új hatalmi szervek kiépítését. Békekötési tárgyalások: 1918. március – Best Litovszk 1918. nyár, polgárháborúbolsevikok és fehérek közt, hatalomért, vezető pozícióért Oroszország ellen intervenciós háborúAntant indítja (Anglia, Japán, F.ország – egyrészt tartanak a bolsevik kommunisztikus eszmék terjedésétől, másrészt területi, piaci érdekeiket tartják szem előtt). Oroszország rendkívül súlyos belpolitikai helyzetbe kerül: két háborút is vív: polgárháború a fehérek ellen és háború az intervenciósok ellen  a háborúban legyengül ország rendkívül rossz gazdasági helyzetbe került: nincs élelem, tüzelő, kereskedelem gyakorlatilag megszűnt, a katonákat és a civil lakosságot sem tudják ellátni  rendkívüli

intézkedéseket hoznak. Hadikommunizmus, 1918-1921 Új gazdaságpolitika Oroszországban, melyet a rendkívüli hadi, háborús, politikai helyzet hívott életre. Ideológiai oka: a kommunista felfogás szerint a proletárdiktatúrában megszűnik a magántulajdon, az elosztás központilag történik, a pénz elveszíti szerepét és az állam irányítja a gazdaságot és biztosítja a lakosság ellátását. 1918-tól a hadikommunizmus Oroszországban, a gyakorlatban:  nagyfokú államosításokat indítanak el (bank, ipar, kereskedelem)  mezőgazdaságban a parasztoktól „beszolgáltatás” címen a termény túlnyomó részét elveszik  a gazd. szigorúan központosított, erősen centralizált irányítás alá került, de nem csak a terme-lés, hanem az elosztás is; vagyis az állam központilag osztja el a megtervelt javakat, nyersa-nyagot, munkaerőt, a kp. által meghat elveket, szociális és ideológiai érveket figyelembe véve  pénz elveszíti

jelentőségét, hiszen nem működik a piac, az elosztás kp.lag történik, no felesleg  az egyén egy termelési ágazatban sem érdekelt a termelésben (főleg a mezőgazdaságban nem)  az állam beavatkozik a gazdaság minden ágazatába, szintjébe A hadikommunizmus nem oldja meg a problémákat, az ellátás súlyos problémákkal küzd  lázadások vannak, 1920-21  a hatalom felszámolja a hadikommunizmust és bevezetik a NEP-et, mely részben helyreállítja a piaci viszonyokat, egyéni érdekeltséget a mezőgazdaságban (a paraszt a felesleggel szabadon kereskedhetett). 1922,CCCP Szovjetunió (Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság) létrejön. Legfőbb pozícióban ekkor: Lenin