Filozófia | Középiskola » Arisztotelészről

Arisztotelészről Arisztotelész Kr.e: 384-ben született Sztageiroszban Platón tanítványa 20 éven át, Platóni Akadémia tagja. Mesterének halála után Fülöp makedón király udvarába kerülve neveli annak fiát Alexandroszt, a későbbi Nagy Sándort. Alexandrosz trónralépése után visszamegy Athénba és megalapítja saját iskoláját, a Lükeiont. Széles körű kutató és tanító tevékenységet végez, nagy magánkönyvtárat rendez be. Nagy Sándor „Athént elrabló” politikájával rokonszenvező filozófiája miatt istenkáromlással vádolják, de elmenekül a halálos ítélet elől, számkivetésben hal meg i.e: 322-ben Az ókor több száz írásáról tudott, egy részük szélesebb olvasóközönséggel számolt, másik részük szaktudományos jellegű. Tartalmi szempontból a következő csoportokra szokták osztani műveit: Logikai írások: Kategóriatan, a két Analitika, Topika. Ezeket már az ókorban Organon néven foglalták össze.

Természettudományos művek: Fizika, Az égboltról, A keletkezésről és a pusztulásról, Meteorológia, Az állatok leírása stb. Metafizikai írások: ezekben a dolgok általános okait tárgyalja, a dologiságok szempontjából vizsgált a dolgokat igyekszik megismerni. Etikai írások: ú.n Nikhomakhoszi etika, Arisztotelész fiának nevéből Politika: 8 db könyv Poétika és retorikai művek Arisztotelész teremtette meg a logikát, mint önálló tudományt. Ő maga még nem logikáról beszélt, hanem analitikáról. Ez a tudomány a helyes gondolkodás formáival és módszereivel foglalkozik, azt mutatja meg, hogy hogyan kell gondolatilag továbbhaladnunk valamely adottságból kiindulva, hogy igaz eredményekre jussunk. Legfontosabb elemei: A fogalom. Gondolkodásunk csak akkor lehet helyes, ha helyes fogalmakkal dolgozik, melyekhez definíciók útján jutunk. A definíció két részből tevődik össze A tárgyat be kell sorolni egy osztályba, melynek általános

ismertetőjegyei megegyeznek a definiálandó tárgy ismertetőjegyeivel, másrészt meg kell határoznia, hogy a tárgy miben különbözik ugyanazon osztály más tárgyaitól. Tehát egy vagy több megkülönböztető és összekapcsoló ismertetőjegyeket foglal magába. A kategória Arisztotelész „találmánya”. 10 kategóriáig jut el, melyekről feltételezi, hogy minden más fogalom alapfogalmai. Egy dolog ezen szempontok szerint vizsgálható: szubsztancia, mennyiség, minőség, viszony, hely, idő, helyzet, birtoklás, cselekvés, szenvedés. Későbbi műveiben csökkenti a kategóriák számát, emellett nem tartja őket egyenrangúnak. Legfontosabb a szubsztancia. Ítélet: a fogalmakat ítéletekké kapcsoljuk össze. Ennek alanya az, amiről állítunk valamit, az állítmány pedig az a kifejezés, amit az alanyról teszünk. Arisztotelész az ítéleteket osztályokba sorolja: állító, tagadó, általános, különös, egyes, létítéletet kifejező,

szükségszerűséget kijelentő, puszta lehetőséget kijelentő ítélet. Az ítéletek összekapcsolásával következtetések jönnek létre, ezeken át halad előre a gondolkodás Arisztotelész szerint. A következtetés: „olyan beszéd, amelyben bizonyos dolgok megállapításából szükségszerűen következik valami más.” A következtetés mindig premisszákból és konklúzióból áll, ez az úgynevezett szillogizmus elmélet. A következtetések bizonyítássá kapcsolódnak össze, ami egy tétel kötelező érvényű levezetése más tételekből, egymással összefüggő következtetések útján. Ha ezt folytatjuk, akkor egy olyan általános tételhez jutunk, amit más nem lehet további, még általánosabb tételekkel bizonyítani. Az ilyen legfőbb tétel az ellentmondás tétel, vagyis „lehetetlen, hogy az ami létezik, ugyanakkor és ugyanabban a vonatkozásban ne létezzék.” A másik három alapelv: azonosság tétele, a harmadik kizárásának elve,

és az egységes alap tétele. Az indukcióról Arisztotelész a következőképpen vélekedik: tisztában van azzal, hogy a különösnek az általánosból való levezetése csak ilyen bizonyítás útján soha nem szolgálhat kielégítő ismeretekkel, mert egyes jelenségek megfigyeléséből indulunk ki, és ezeket összehasonlítva és összekapcsolva jutunk általános következtetésekre. Az indukció az az eljárás amely során egy tételt megerősítünk azáltal, hogy sok egyedi eset felsorakoztatásával kimutatjuk tényszerűségét. Az indukció csak azok számára jelent értéket, akik megbíznak a tapasztalatban. Arisztotelész fizika címmel ad elő elméleti fizikát, metafizikát, elmélyülten foglalkozik a fizika legáltalánosabb alapfogalmaival: térrel, idővel, anyaggal, okkal, mozgással. Szerinte a világban minden rendezett, szabályszerűen lép fel, ezért nem eredeztethető a véletlenből. Ezért a dolgok tulajdonképpeni alapja végokukban rejlik. A

természetmagyarázat ezen módja a teleológia. Arisztotelész a megalapozója az állattannak, zoológiának. Az állatokra jellemző a mozgás, ami csak ott jöhet létre, ahol a mozgó mellett egy mozgató létezik. Közöttük ugyanaz a viszony áll fenn, mint anyag és forma között. A lélek a test célja, a test pedig a lélek eszköze Az élet legalacsonyabb fokát a növények képviselik. Ezekre a táplálkozás és a szaporodás jellemző. Az állatoknál már megjelenik az érzéki észlelés és a helyváltoztatás, az embernél pedig a gondolkodás. Ennek megfelelően osztható fel a lélek is Számára az általános mindig csak a térben és időben létező egyedi dolgokról szólhat, ebben a létező lényegéből ragadunk meg valamit. Ilyenkor azt a közöset ragadjuk meg, amely az egyénekben, az egyedi dolgokban megtestesül. Arisztotelész szerint biztos tudásunk csak szükségszerűre és változatlanra vonatkozhat, amit a formákban fedez fel. Hogy

formáról beszélhessünk, lenni kell valaminek amibe a forma belevésődik, egy teljesen megformálatlan és meghatározhatatlan dolog, amit Arisztotelész anyagnak nevez. Ez önmagában nem valóságos, de lehetőséggel rendelkezik, hogy a forma által azzá váljon. Mivel a forma az, ami valósághoz segíti az anyagot, annak célját jelenti Az anyag e folyamat során nem passzív, hanem ellenállást tanúsít a formáló erőkkel szemben, ezért minden ami keletkezik tökéletlen lesz. Az anyagot és a formát a létező négy okáról szóló tanítás keretében tárgyalja. Ez a négy ok a következő: Causa materialis: az anyag Causa formalis: a forma Causa efficiens: mozgató ok Causa finalis: cél-ok A forma és anyag találkozásánál mozgás jön létre. A mozgás mindig egy mozgatót és egy mozgót kíván, ezért a kezdő lökést egy olyan mozgatónak kell megadnia, amely maga nem mozog. Ez csak tiszta forma lehet, anyag nélküli tehát feltétlen tökéletes

Ilyen pedig csak egy lehet, az istenség. Az ember legfőbb java a boldogság. Minden élőlény lehet tökéletes ez az ő sajátos tevékenységének kiművelésében rejlik. Kétféle erényt különböztet meg: az etikus erények és a dianoetikus erények csoportját. Ezek közül az utóbbi a magasabbrendű Államelmélete nem teljesen kidolgozott, az eszményi állam elmélete nem pontos. Bírálja a fennálló alkotmányokat, melyek között az uralkodó réteghez tartozók száma alapján tesz különbséget. Az alkotmánynak mindig az adott kor szükségleteihez kell igazodnia A legkedvezőbb, ha a középréteg adja az állami élet súlypontját. A rabszolgaságot természettől adottnak tekinti, nagyra becsüli a házasság intézményét, családot, közösséget. Arisztotelész tudós volt, a szó legtágabb értelmében. Kutatásai a megismerés egyetlen területét sem hagyták érintetlenül. Életműve nagy jelentőségű, vele kezdődik a világ

szcientifikálódásának folyamata. Kétségtelen, hogy ő rakta le a logika tudományának alapjait Szinte áttekinthetetlenül sok tényt gyűjtött és foglalt össze elsőként. Évszázadokon át a tudás forrása volt. A középkor is nagyra becsülte, ez lemérhető Dante Isteni színjátékából: „S jobban kinyitva szemem kapuját Ott láttam ülni a Tudók vezérét, Hol körben ült a Bölcselő Család. Mind őt csodálták, mind csak őt dicsérték; Láttam köztük ülni Platónt, Szókratészt”