Média Ismeretek | Film » Egy irodalmi mű filmes adaptációja

Alapadatok

Év, oldalszám:2010, 2 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:148
Feltöltve:2010. április 23
Méret:38 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Egy irodalmi mű filmes adaptációja (Örkény István: „Tóték” c. kisregény – „Isten hozta, őrnagyúr!”) Nem ritka megoldás, hogy egy irodalmi alkotás vászonra kerül. A film egy önálló alkotás, melyet sajátos művészi eszközök segítségével készítenek. Nemcsak adaptál, hanem egy sajátos világképet, ízlést is kifejez, létre hoz. Örkény István „Tóték” című kisregényéből Fábri Zoltán 1969-ben készített filmet. Örkény István életművének legfontosabb és legismertebb alkotása a „Tóték”. Örkény István a témát először 1964-ben kisregényként írta meg, majd 1967-ben megalkotta drámai formáját is. Örkény a II világháborút tekintette élete sorsdöntő élményének, s ezt a legteljesebben a „Tótékban” tudta megragadni, pedig látszatra nem is a háború a fő téma, a mű fő cselekménysíkja nem is a fronton, hanem a hátországban játszódik. A hátország a fronttal egyidejűen jelenik meg. A

háború lesz az, ami átalakítja és deformálja a szereplőket és az életeket. Ezt igazolja a Tót család életének megváltozása is A „Tóték” műfaja tragikomédia vagy groteszk dráma. Groteszk: összetett fogalom, mely világos szemléletet fejez ki. A komikum egyik fajtája, amely szélsőségesen össze nem illő elemek társításával nevetséges és borzongató hatást kelt. A groteszk mű világa zárt és benne minden lehetséges: a reális és az irreális, a komikus és a tragikus. E fentiek mind világosan és egyértelműen megtalálhatók Örkény művében. Így nem véletlenül nevezték Őt a groteszk irodalom magyar mesterének. A valós és az abszurd vonások igen közel kerülnek egymáshoz. A dráma kezdeti szituációja teljesen reális, a helyzet képtelenségét az fokozza, hogy már a mű elején megtudjuk, a fiú, Tót Gyula zászlós halott, a család áldozatvállalása tehát teljesen értelmetlen. A történet ugyan konkrét, zárt térben

– Mátraszentannán (kitalált hely) – és konkrét időben (1942-ben, 2 hét alatt) játszódik, de általánosabb értelemmel bír, nemcsak a háborús időket jeleníti meg. A történet egy tábori lappal indul. Tót Gyula magyar katona ír a szüleinek és a húgának, s örömmel közli, hogy parancsnoka Tóték házában tölti el szabadságát. Tóték abban reménykednek, hogy megnyerik az őrnagy jóindulatát, és így biztonságosabb beosztást szerezhetnek fiuknak. Óriási izgalommal, sürgés-forgással várják a nagyszerűnek képzelt őrnagyot. A filmben a készülődés izgalmát burleszk technikával (felgyorsították a szereplők mozgását) hangsúlyozták. A bonyodalom, a konfliktus helyzet az őrnagy megérkezésével kezdődött. Drámai összeütközések sora veszi kezdetét. Az őrnagy és Tóték viszonyában hatalomi és áldozati viszonyt, alá-fölérendeltséget érzékelünk. Az őrnagyúr fölényben van, a Tót család érzelmileg ki van

szolgáltatva. Ez a kiszolgáltatottság a fiuk iránti szeretetből adódik Kezdetét veszi a drámai harc, mely főként az őrnagy és Tót úr között bontakozik ki. Tót a falu világában vitathatatlan tekintély. A falusi és a családi hierarchia csúcsán áll Az őrnagy a katonai hierarchia egy meghatározott, tekintélyes posztján helyezkedik el. Ebből adódik a kettejük közötti ellentét. Az őrnagy hozzá van szokva ahhoz, hogy parancsait mindenki teljesíti. Paranoiás, már - már az őrület határát súrolja tetteivel Belső feszültségét állandó tevékenységekkel próbálja meg levezetni, kordában tartani. Az az ideológiája, hogy míg valaki bármilyen elfoglaltságot talál magának, az alatt nem kell gondolkodnia, ezt majd Ő maga teszi meg. Az őrnagyúr munkát talál mind négyüknek, az éjszakai dobozolást Tót Lajos belsőleg kezdettől fogva ellenáll az őrnagy erőszakos kívánságának, mindig csak egy keveset enged, azt is csak felesége

és lánya unszolására. Az egyre fokozódó megaláztatások, és a munka elől a családfő elmenekül otthonról. Magatartása tipikus, azért szökik, mert az ellenállásra képtelen. Ahogy azonban közeledik a tiszt elutazásának napja, Irodalmi mű filmes adaptációja (Örkény István – Tóték) 1 egyre többre hajlandó, lassan egyre kevesebb ideig kell a nevetséges és megalázó helyzeteket elviselnie. Mariska és Ágika - anya és lánya - gondolkozás nélkül cselekszik az őrnagy szavára. Nem gondolnak másra, mint a drága Gyula (fiú és testvér) életére és sorsának jobbra fordulására. Ágika az, aki a legjobban kiszolgálja az őrnagyurat. Gyermeki csodálatának tárgya eddig az apja volt, azonban most ez a csodálat az őrnagyúr felé irányul. A lány benne látja az ideális férfit. Lajost, az apát, fia élete mellett tekintélyének megtartása is foglalkoztatja, emiatt szinte már az első pillanatban megmutatkozik az őrnagy és az apa

ellentéte. Néha-néha hagyja, hogy elkapja az indulat vagy engedjen a fáradtságának. Ezek a mozzanatok a mű végére egyre sűrűsödnek, jelezvén ezzel a mű befejezésének (annyira nem is meglepő) tragikumát. Végre eljön az elutazás napja, az őrnagy elbúcsúzik a családtól és elmegy. A Tót család megkönnyebbül, úgy vélik, és a nézőnek (ill. az olvasónak) is az az érzése, hogy visszaállhat a normális élet, a falusi és a családi hierarchia. Örömük azonban nem tart sokáig, hisz az őrnagy visszajön, és újból kellene kezdeni a dobozolást. A családfő ekkor érzi úgy, hogy itt az ideje a cselekvésnek. A végső leszámolás, ami itt szó szerint is érthető, az utolsó oldalakig váratott magára. Kegyetlen volt, mégsem okozott akkora meglepetést, mint ahogy azt az ember gondolná. Embersége teljes elvesztése után Tót már csak az indulataira hallgat A papírvágóval négy darabba vágja az őrnagyot. A család azonban nem fogadja

nagy meglepetéssel. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna Már nem számított semmi, még az egyetlen fiú, Gyula sorsa sem. Visszaszerezni az őrnagy által elüldözött életet, bármi áron Ez volt a cél. Azonban nemcsak a tűzoltóparancsnok cselekedete volt kegyetlen Az őrnagy sem vette figyelembe Tóték fáradtságát a dobozolásnál, nem zavarta, hogy már emberségük feladását kívánta tőlük. Az őrnagynak ezért lett ilyen embertelen halála Az ember úgy veszetheti el emberségét, hogy azt észre sem veszi. Egy érdekért, egy kitűzött célért vagy akár egy pozícióért bármit képesek vagyunk megtenni. A szörnyű végkifejletre utalások is vannak pl. a kamera képében mindig jelen van a vágógép, az őrnagy mindig ez előtt sétál el Nem tartozik a főszereplők közé a falu félnótás postása (Gyuri atyus), mégis kulcsszerepe lesz a tragédiában. A halálhírről szóló sürgönyt megsemmisíti, és ezzel lényegesen befolyásolja a

cselekmény alakulását. Ha Tóték megkapták volna a sürgönyt, nincs konfliktus, hiszen cél nélkül nem vállalták volna a szolgalelkűséget. A filmben a narrátornak is fontos szerepe van. Egy mindent tudó narrátorról beszélhetünk, aki azonban nem minden szituációt kommentál. A narráció a filmvásznon intellektuális élményt jelent néző számára (kellemes hang, jó hangsúlyozás). A filmben fontos hangsúlyt kapnak zenei aláfestések. A film egésze alatt találkozhatunk különböző zenei megoldásokkal pl.: a tűzoltó zenekar játéka (az őrnagy úrnak nem tetszik, elhallgattatja őket), a dobozokat ütemre készítik, melyre még katona énekeket is énekelnek. A filmben a ’60-as évek legjobb színészei játszanak, mint Latinovits Zoltán (őrnagy), Sinkovits Imre (Tót Lajos), Fónay Márta (Tótné, Mariska) és Venczel Vera (Tót Ágika), akik színészi munkájukkal tökéletesen jelenítik meg az adott figurákat. A mű megtekintése ill.

elolvasása után több kérdés is felmerülhet bennünk Ebből talán az egyik legfontosabb a kisemberek lázadásának lehetősége. Vajon van-e egyáltalán lehetőségük a kisembereknek arra, hogy lázadjanak, és ha van is, akkor ezt hogyan és milyen mértékben tehetik meg? E kérdésre az olvasónak, nézőnek kell megtalálnia a választ. Örkény erre azt mondja: „az embernek a cselekvés az utolsó és egyetlen reménye. Ezt, ha átteszem groteszk közegbe, úgy fogalmazható, hogy cselekedni kell még akkor is, ha a cselekvés már értelmetlen, céltalan.” Irodalmi mű filmes adaptációja (Örkény István – Tóték) 2