Gazdasági Ismeretek | Befektetés, Tőzsde » Faluvégi Balázs - Részvények technikai elemzése indikátorok segítségével

Tőzsdeliga Cikkek – Részvények Technikai Elemzése - Indikátorok segítségével A Money Flow Indikátorok Az alábbi cikk a szerző magánvéleményét közli. Felhívjuk a figyelmet, hogy bár véleményünk szerint ez a módszer a leghatékonyabb és egyben legbiztonságosabb, természtesen más kockázatkezelési stratégiák is léteznek. A legtöbb manapság olvasott technikai elemzésben csak elvétve találkozhatunk Money Flow vagy forgalom alapó (volume-based) indikátorokkal. Bár sok esetben nem nyújtanak segítséget a döntés hozatalban, sokszor viszont már jóval egy-egy forduló előtt jelzi a trend gyengülését. A Money Flow indikátorok az ár alapú indikátoroknál sokkal pontosabban jelezhetik a kereslet és kínálat alakulását, hiszen magát a forgalmat is felhasználja a képletben. Sajnos a magyar piacon legtöbbször nincs értelme használni őket, annál inkább a fejlettebb, nagyobb forgalmú piacokon. A Money Flow indikátorok az adott

részvénybe, instrumentumba beáramló és abból kiáramló pénz mennyiségét hivatottak jelezni. Ennek pontos mérését természtesen a tőzsdei adatokbólílehetetlen megállapítani, így minden indikátor csak közelítő értéket tud adni. Ennek több oka is van Egyrészt lehetetlen kiszűrni a day trade-ek mennyiségét, még ha az egyes tőzsdetagok nettó nap végi pozícióját is vesszük, hiszen brókercégen belül is eltérő oldalak jelenhettek meg a nagy ügyfélforgalom miatt. Másrészt az árfolyam napközbeni viselkedése, a forgalom eltérő megoszlása erősen torzíthat az eredményeken. Mégis van értelme használni a money flow indikátorokat, mert valóban kiugró akkumulációs, disztribúciós időszakokat már képes nagy biztonsággal jelezni. A pénzáramlás pontosabb jelzésére (a szűk lehetőségekből) többféle változatot is kifejlesztettek. Alapvetően kétféle money flow indikátorról beszélhetünk: napon belüli (intraday), vagy napok

közti (interday) indikátorok. Az intraday változat a napon belüli áralakulás egyik végpontja (a záróárfolyam), és például az átlagár különbségével, illetve a forgalom erősségével kalkulál. A napok közti változatban az előző napi záróár, és az adott napi záróár közti különbség (és természetesen a forgalom) képezi a számítás alapját. A legismertebb intraday money flow indikátorok: Accumulation/Distribution, vagy a Chaikin Money Flow. A leggyakrabban felbukkanó interday money flow indikátor: On Balance Volume. Alapvetően lényeges különbség nem lehet a két típus között, hiszen mindkettő a pénz áramlását próbálja megbecsülni. Mégis adódnak olyan helyzetek, amelyekben a kétfajta indikátor eltérő eredményeket mutat. Míg az egyik szerint öntik a pénzt a papírba, a másik éppen fejvesztett menekülést regisztrál. Ez persze szélsőséges eset, hiszen ezen indikátorok több nap összesített eredményeit mutatják,

mégis előfordulhatnak ehhez hasonló eltérések. A legegyszerűbb példa az, hogy ha egy részvény réssel nyit lefelé, majd napközben a pozíció zárások, vagy a befektetők túlreagálásában bízó spekulánsok hatására emelkedni kezd az árfolyam, de azért valamivel az előző napi záróárfolyam alatt zár. Ekkor a napon belüli indikátorok pénzbeáramlást, a napok közti indikátorok pénzkiáramlást jeleznek. Az ilyen szituációk miatt nem lehet használni a forgalom alapú indikátorokat önmagukban. Minden esetben vizsgáljuk meg a chartot szélsőséges napon belüli mozgások, gap-ek után kutatva, amelyek torzíthatják az eredményt. On Balance Volume Az OBV-t 1963-ban fejlesztette ki egy Joe Granville nevű úriember. Egyike az első money flow indikátoroknak. Az OBV számítása igen egyszerű Amikor az árfolyam magasabban zár, mint az előző nap zárása, akkor a forgalmat (ami az amerikai piacon a gazdát cserélő darabszámot jelenti)

hozzáadjuk az átlaghoz. Csökkenés esetén pedig levonjuk azt Ezért mondjuk, hogy az OBV interday indikátor, mivel két nap (esetleg hét, hónap stb.) zárása közötti pozitív, illetve negatív eltérést veszi alapul. Hogyan használható fel az OBV? Önmagában semmiképpen sem használható, csak trendek megerősítésére, illetve megkérdőjelezésére alkalmas. Más money flow indikátorokhoz hasonlóan az együttmozgás a trend valószínű folytatódását (erősségét), míg a divergencia a trend gyengülését jelenti. Sokszor használnak mellette egy mozgóátlagot, amelynek keresztezése felfelé pozitív, lefelé negatív jel. A trendkövetésre, illetve divergenciára nézzünk két aktuális példát: A CHINA egyik régi kedvencünk. Szépen alátámasztotta a trendet, még akkor is, amikor a trendvonal átmenetileg megsérült. A Home Depot (HD) jó példa a pozitív divergenciára. Miközben az árfolyam egy dupla mélypontot írt le, az OBV a második

alkalomnál már feljebb járt. Ráadásul egy lokális mélypontnál mindkét későbbi low-t alúlmúlva állt az indikátor. Accumulation/Distribution Az Akkumuláció/Disztibúció esetén már bonyolultabb a kalkuláció, de ez jobb és használhatóbb eredményeket eredményez. Nézzük: H- Napi maximum árfolyam L- Napi minimum árfolyam C- Napi záróárfolyam ((C – L) – (H – C) )/ (H – L) Nem megijedni! A jó hír az, hogy itt gyakorlatilag csak a legmagasabb és legalacsonyabb kötési ár között a záróár helyének százalékos „belövése” történik meg. Az eredmény legmagasabb értéke +1 (ha a záróárfolyam egyenlő a napi maximummal), illetve legalacsonyabb értéke -1 (értelemszerűen ha a napi minimumon zárt a részvény). A rossz hír, hogy a számítás még nem ért véget, igaz már csak két lépés van hátra. A kapott értéket minden egyes peiródusban (nap, hét) megszorozzuk a hozzá tartozó forgalommal. Ezt pedig hozzáadjuk a

korábbi értékekhez. Így alakul ki az Akkumuláció/Disztribúció vonal, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy éshzrevegyük, ha egy részvény kereskedésében az eladók, vagy vevők kerekednek felül. Hasonlóan az OBV-hez, itt is megerősítést, vagy divergenciát keresünk. A Yahoo sokáig 25 dollár körül sertepertélt, de az indikátorunk kisebb megingásokkal menetelt tovább. Nem véletlenül A pénz tovább áramlott a papírba és végül ki is tört az akkori zónából. Viszonylag jó példa a trend gyengülésének jelzésére a QQQ, a Nasdaq 100 papírjait tömörítő ETF. Amikor az árfolyam még megkísérelt újabb mélypontra menni márciusban, az Acc/Dist Már rég magasabban járt. Ez az azt megelőző időszak nap közbeni erős vételi oldalnak volt köszönhető, amely előrebocsátotta az emelkedést Az intraday indikátorok nagy hátránya, hogy képtelen kezelni a résekkel való mozgást. Ha például egy részvény 20%-kal magasabban nyit, mint

a korábbi záróára, majd az aznapi minimum és maximum között félúton zár, akkor az Accumulation/Distribution-ben ez semmilyen nyomot nem hagy. Chaikin Money Flow Még ennél is használhatóbbnak bizonyulhat a Chaikin Money Flow. A második két szó eredete nem kérdés, míg az első szó az indikátor büszke kifejlesztőjének a nevét viseli. A kiszámítás majdnem megegyezik az Accumulation/Distribution kalkulációjával. A különbség annyi, hogy nem az összes adat, hanem csak egy meghatározott idő számainak kumulált összegét veszik figyelembe. Ez sokszor 21 napot jelent CMF=∑n*Accumulation/Distribution/∑nV n=választott periódus hossza Így pontosabb képet kaphatunk egy-egy időszak vételi/eladási oldalának erősségéről, de nagyobb a veszélye a hibás jelzéseknek is. A használat megegyezik az eddig ismertetett money flow indikátorok használatával, egyetlen különbséggel. A szakirodalom a pozitív, illetve negatív tartományt is

önmagában jelzésnek veszi. Saját tapasztalataim szerint ez általában nem használható módszer. Kivéve ha ez az állapot jellemzően nagyon sokáig fennáll. Maradjunk inkább a jól bevált megerősítés/divergenciánál Ez utóbbira jó példa a Circuit City (CC). Oriási eső trend végefelé csökkentek az eladások, és idővel a vételek is megjöttek. Ez a CMF szinte folyamatos emelkedésében nyilvánult meg, ami időben jelezte a fordulatot. De fontos, hogy itt sem lett volna értelme használni, ha a formáció nem ad lehetőséget a vásárlásra. Vagyis, a CMF-et se használjuk önmagában Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Az RSI indikátor a hazai piacon – Van értelme használni? A 14 napos RSI Még azok számára is, akik nem ismerik a technikai elemzést, az RSI

(Relative Strength Indicator) indikátor ismerősen hangozhat. Mi sem jelzi jobban a mutató hazai népszerűségét, hogy még a vagyonkezelők számára készült tankönyvben is megtalálható róla egy rövid magyarázat, noha technikai elemzéssel alig több mint 3 oldal foglalkozik a közel 600 oldalas műben. Az indikátor kifejlesztésekor az alap következtetés az volt, hogy a 30 alatti érték túladottságot, a 70 feletti túlvettséget jelent. Vásárolni akkor kell, amikor alulról átlépi a 30at, illetve felülről a 70-et Egyszerűnek tűnik, kérdés hogy a gyakorlatban mennyire válik be Teszteltük az indikátort az elmúlt 5 év és 5 hónapra visszamenően, 10 millió Ft-os minta portfolióval, az alábbi elfogadható likviditású magyar részvényeken: ANTENNA DANUBIUS EGIS FHB GRAPHI MOL MTELEKOM NABI OTP PPLAST RABA RICHTER SYNERGON TVK Elsőként azt vizsgáltuk, hogy az egyes RSI értékek után 5-25 nappal mennyit változott az átlagosan a részvények

árfolyama. Első körben a legelterjedtebb 14 napos RSI-t használtuk A 25 és 85 közötti értékek gyakorlatilag semmilyen szignifikáns eredményt nem mutatnak, hiszen ezeknél az árfolyammozgások jellemzően kiegyenlítették egymást. A 85 feletti értékek nagy meglepetést tartogatnak azok számára, akik a túlvett állapotra gondolván short pozíciókat nyitnának. A 90-nél magasabb értékek ugyanis 1 és 31% közötti árfolyamemelkedést jeleztek előre az elkövetkezendő 5 – 25 kereskedési napra. Korai azonban biztos nyereség lehetőségére gondolni, hiszen 2000 óta a fenti részvények esetén mindössze 9 alkalommal fordult elő a 90 feletti érték, ami nem ad megalapozott következtetésre okot. A 85 környékén lévő értékek már jóval gyakrabban, szám szerint 39 alkalommal fordultak elő, és 20 napig nem adnak kiugró eredményt, 25 napos, azaz 5 hetes várakozás után azonban 4% körüli profit volt így elérhető. Mi a helyzet a túladott

értékekkel? A helyzet 20 alatt lesz izgalmas, ugyanis időtávtól és pontos értéktől függően az RSI 12,5 és 20 közötti értéke akár 12%-os nyereséget is hozhat. Általában a türelem itt is kifizetődő: 20 és 25 kereskedési nap után valószínűbb, hogy nyereséggel lehet kiszállni a vásárolt részvényből. A mintaszám itt már tekintélyes, összesen 100 feletti, azaz havonta 1-2 ilyen lehetőség szinte biztosan akad. Az extrém alacsony értékek (10 alatt) viszont a zuhanó részvények sajátjai. A leghosszabb időtávon 14%-ot közelíti a veszteség, azaz ha egy 10-es, vagy az alatti RSI értékű részvényt vásárolunk, akkor átlagosan ekkora veszteséggel adhattuk volna el 5 hét után. Ez persze igen ritkán fordul elő: 5 és fél év alatt, 14 részvénynél, mindössze 7 alkalommal. Az alábbi ábrán a bal oldali tengely jelzi az elérhető nyereséget, míg a vízszintes tengely az egyes RSI értékeket mutatja. Az 5 vonal az 5 (piros) és 25

(fehér) nap közötti árfolyamváltozásokat mutatja az aktuális RSI szintről. Összességében elmondható, hogy mind a túlvett, mind a túladott zónán belül a legszélső értékek már akkora veszélyt jelentenek, hogy a hazai piacon nagy kockázat őket az eredeti értelmezések szerint használni. A 12,5 és 20, valamint a 80 és 90 közötti értékek, azonban nyújthatnak megfelelő belépési pontot a kontrariánus, azaz a trenddel szemben menő játékosoknak, illetve azoknak, akik szeretnek sávon belül, trend nélküli piacon is kereskedni. Milyen eredmény érhető el? Nézzük, mit csinál az indikátor, ha az eredeti értelmezés szerint a 30-as érték felfelé való átlépése esetén veszünk a részvényből és (saját intuitív korlát) 50-es értéknél adjuk el. Ezt egy 10 millió Ft-os fiktív portfolióval tettük meg. Az eredmény közel 7%, ami elsőre nem tűnne rossznak, ha nem 5 évről és éves szinten csak 1,38%-os hozamról lenne szó (az

eredményt valamelyest a portfolión belüli arányok is befolyásolják, mi ezt pozíciónkénti 20%-ra tettük). Az alábbi ábrán látható, hogy a kék vonallal jelölt egyszerű részvénytartás a 2004-ben kezdődött trend idején egyértelműen felülmúlta az RSI stratégiát. Igaz ugyanakkor, hogy az átlagosan 71%-os készpénzarány más stratégiák párhuzamos használatát is lehetővé tenné. Az alábbi ábrán a kék vonal jelzi az egyszerű BUY-AND-HOLD stratégiát, azaz ha a fent jelzett részvényeket egyenlő arányban megvettük és végig tartottuk volna. Eredményünket a zöld terület jelzi, sötét zölddel az aktuális készpénz nagysága látható. Optimalizáció Azt már tudjuk, hogy az RSI-n belül vannak olyan zónák, ahol az átlagosnál nagyobb eséllyel lehet pozíciót felvenni. De hogyan lehet meghatározni az optimális kilépési pontot? Ezt optimalizációval lehet megtudni, vagyis egy olyan algoritmus lefuttatásával, amely minden

általunk megadott érték szerint (azaz RSI kiszállási érték alapján) megnézi, hogy melyik indikátor nagyságnál érdemes a leginkább eladni a meglévő részvényeket. Ez a fenti részvények, időszak és az indikátor 30-as értékének felfelé való átlépése esetében a 38-as szint lett, ahol éves szinten 3,63%-os hozam lett volna elérhető. Érdekesség, hogy az RSI ennyire alacsony értéke, mint kiszállási pont igen rövid távú pozíciókra utal: egy-egy részvényt átlagosan alig 3 napig tartottunk volna. Ez ellentmondásban van a fenti következtetéssel, ahol 20 illetve 25 napos pozíció tartási idő volt a legsikeresebb. Az eltérés oka intuitív módon sejthető: túl későn szálltunk be. Mivel a 4% alatti hozam semmiképpen sem lehet elegendő egy ilyen kockázatú stratégiánál, érdemes megnézni, hogy a beszállási pontok optimalizációjával lehet-e javítani az eredményen. Erre van remény, hiszen mint a cikk elején láthattuk a

12,5 – 20 közötti zóna sok esetben bizonyult kifizetődőnek. Mivel a 40-es RSI, mint kilépési szint a 30 alulról való keresztezésére vonatkozott, most mind a beszállási, mind a kiszállási értéket együttesen kell optimalizálni, vagy ha úgy tetszik, egymáshoz csiszolni. A legjobb párosítás a 14/52 lett (azaz 14-nél VÉTEL, 52-nél ELADÁS), de az összes „jobb” eredmény 14-16 közötti vételt javasol. Az eredmény első látásra mégis megdöbbentő lehet, hiszen az éves szinten 3,63% hozam gyakorlatilag megegyezik az első tesztünk eredményével. A cikk elején látott RSI érték teszt mégsem hazudott nekünk, hiszen az ott látott maximum 12%-os eredményt így is sikerült 20% közelébe tornászni, csak éppen ez 5 évre oszlik el. Sovány vigasz, hogy a kockázat mértékét sikerült jelentősen visszaszorítani Míg fent a tőkevesztés a legrosszabb időszakban megközelítette a 18%-ot, addig itt már csak 12%-os, és a nyerő/vesztő

ügyletek száma is javult valamelyest: 10 pozícióból 7-et zárunk nyereséggel. A kevesebb ügylet miatt is érdemes a fenti 30/50 párosítás helyett ezt preferálni, hiszen így a tranzakciós költségek összege alacsonyabb lesz. Van jobb, mint a 14 napos RSI? Még egy, igen kézenfekvő lehetőség van a javításra: ha magának az RSI-nek a periódusát módosítjuk. Sokan talán fájó szívvel teszik meg, hiszen le kell mondaniuk a 14 napos értékről, de talán már belátták, hogy önmagában ezzel csak nagyon szerény eredményeket lehet elérni. Az ismételt optimalizáció alapján a legjobb párosítás a 28 napos RSI mellett a 26-os szinten lévő vétel, és 42-es értéknél lévő eladás. Csodára itt se számítsunk, ezzel közel 30%-ot lehet elérni, ami éves szinten 5,4%. Ezt 77 ügylettel érhettük volna el, kiugróan jó: 76%-os találati arány mellett, tehát 4 pozícióból 3 zárult volna nyereséggel. Megnőtt viszont a kockázatunk: a közel 5 és

fél év alatt a legnagyobb tőkevesztés 28% lett volna. Az utóbbi két adat egy fontos dologra enged következtetni: ugyan nagy valószínűséggel tudunk egy-egy ügyletet profittal zárni, de a veszteséges tranzakciók nagysága jóval meghaladja nyereségesekét. Az átlagos pozíció tartási idő megnőtt, jellemzően 13 nap után adtuk volna el a részvényeket. A készpénz arány egyébként átlagosan 80% körül alakult, ami lehetővé tette volna más stratégiák alkalmazását. Az eredményünk negyedéves bontásban az alábbiak szerint nézett volna ki. Feltűnő, hogy a legsikeresebb időszakok 2000-re, és 2002-ben voltak, főleg a piac csökkenésének időszakában. A nagy emelkedő trend idején a stratégia gyakorlatilag képtelen volt eredményeket produkálni. A legrosszabb, 3 hónap alatt -16%-os hozamú időszak azonban mégis az esés begyorsulásakor történt, azaz megtörtént az, amitől fent már tartottunk: a pakliban benne van a komoly esés

lehetősége is, amikor az alacsony RSI értéken történő vásárlás katasztrofális eredménnyel járhat. Milyen következtetések vonhatóak le a fenti teszt eredményekből? Egyetlen indikátort önmagában soha nincs értelme használni. Egyrészt túl kockázatos, másrészt a legritkább esetben hoz olyan eredményt, ami elfogadható lenne. Az RSI trendben mást jelez és más eredményeket hoz, mint sávban. Emelkedő trendben azért, mert kevés részvény RSI-je kerül alacsony szintre, vagy ha mégis, akkor lemaradó részvény lévén sokkal rosszabb eredményeket hoz. Erős eső trendben pedig azért, mert nagyobb valószínűséggel esik tovább alacsony RSI mellett is a részvény árfolyama. Oldalazó árfolyamok mellett viszont hiába hoz jó eredményeket, csak ritkán lép pozícióba, és akkor is szerény nyereségeket biztosít. Az RSI-t ugyan érdemes az eszköztárban tartani, de tudni kell, hogy mára elavult indikátornak tekinthető, érdemes más,

azóta kifejlesztett mutatókat használni, főleg ha tesztelésről, automatikus rendszerekről van szó. A hazai piacon az RSI vagy túl kevés jelzést ad, ahhoz hogy önállóan rá tudjunk alapozni, vagy túl nagy kockázatot hoz magával. Ezért mindenképpen csak kiegészítő elemként használhatjuk a BÉT-en. Ha mégis az RSI-re szeretnénk alapozni, akkor mindenképpen érdemes a külföldi részvénypiacok felé fordulni. Ez utóbbi kijelentés egyébként általában igaz minden technikai alapon kereskedő spekulánsnak, befektetőnek. A fenti teszteredmények kapcsán fontos tudni, hogy nem minden paramétert változtattunk meg, például a diverzifikáció mértékével valószínűleg számottevő mértékben lehet változtatni az eredményeken, ez azonban már túl nagy kockázatvállalást jelentene. Szintén kiemelendő, hogy a múltbéli teszteredmények ugyan jól jelzik egy-egy piac karakterisztikáit, de semmilyen garancia nincs arra nézve, hogy a jövőben is

így fog alakulni. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Forgalom alapú indikátorok – hazai példákkal 1. On Balance Volume Bár a forgalom szinte minden technikai elemzésben fontos szerepet játszik, ez legtöbbször a grafikon alsó részén elhelyezett oszlopdiagramm egyszerű ránézéssel való vizsgálatában ki is merül. Pedig számos olyan eszköz lehet a kezünkben, ami ennél sokkal pontosabban jelezheti, hogy egy-egy papírba milyen mennyiségű tőke áramlik, és ez a pénzmozgás alátámasztja vagy éppen gyengíti a jelen lévő trendet. A forgalom alapú mutatók három fő csoportra bonthatóak. Az első csoportban a napon belüli árfolyam mozgásnak van lényeges szerepe, vagyis ha egy adott napon nyitás és zárás között jelentős emelkedés történt, az pozitív

hatással van a mutatóra. A második csoportban a különböző záró árfolyamok közötti változásnak van lényeges szerepe, így ha a hétfői záróárfolyamhoz képest a kedden sokkal magasabban nyit az adott részvény és zárásra nem változik jelentősen, az is pozitív hatással van az indikátorra, mert a zárók közötti különbség a lényeges. A harmadik csoportba azok az indikátorok tartoznak, amelyeknél a kiszámítás során az árfolyammozgásnak egyáltalán nincs szerepe. Mivel ezeket csak közvetlenül más indikátorokkal és árfolyam formációkkal együtt lehet használni, ezért jelen írásunkban ezzel részletesen nem foglalkozunk. Nézzük a leggyakrabban használt forgalom alapú indikátorokat. On Balance Volume Az OBV-t 1963-ban fejlesztette ki egy Joe Granville nevű úriember. Egyike az első money flow indikátoroknak. Az OBV számítása igen egyszerű Amikor az árfolyam magasabban zár, mint az előző nap zárása, akkor a forgalmat

hozzáadjuk az átlaghoz. Csökkenés esetén pedig levonjuk azt. Ezért mondjuk, hogy az OBV interday indikátor, mivel két nap (esetleg hét, hónap stb.) zárása közötti pozitív, illetve negatív eltérést veszi alapul Hogyan használható fel az OBV? A legtöbb indikátorhoz hasonlóan önmagában semmiképpen sem használható, csak trendek megerősítésére, illetve megkérdőjelezésére alkalmas. Más money flow mutatóhoz hasonlóan az együttmozgás a trend valószínű folytatódását (erősségét), míg a divergencia a trend gyengülését jelenti. Sokszor használnak mellette egy mozgóátlagot, amelynek keresztezése felfelé pozitív, lefelé negatív jel. A trendkövetésre, illetve divergenciára nézzünk két aktuális példát: A MOL tavaly márciusában a 7200 Ft körüli szinttel küzdött. Gyakorlatilag csak negyedik próbálkozásra (ami egyébként igen gyakori) tudott kitörni, miközben csak egyszer zárt a jelzett ellenállás felett, és másnap

már vissza is esett. Az OBV azonban eközben is jól jelezte, hogy az emelkedő napokon átlagosan sokkal nagyobb a forgalom, ami pénzbeáramlást valószínűsít. A volt MATÁV 2003 májusában halvány reményt adott a befektetőknek, hogy ismét visszatérnek az „1000 Ft feletti idők”, az árfolyam már 920 Ft-ot közelítette, és fél éves csúcson volt. Az OBV azonban nem tudott a május közepi szintjére sem felmenni Lent jól látszik, hogy az utolsó napok emelkedése valójában erőtlen volt, hiszen igen alacsony forgalom mellett zajlott le. A nem kellően alátámasztott (OBV divergencia) emelkedésnek az lett a vége, hogy június elején néhány nap alatt több mint 100 Ft-ot zuhant a részvény. Az indikátor értékei alapján közvetlen értékelésre nincs mód, mivel az OBV kumulált értéket számol, azaz valamennyi korábbi adat szerepel a mutatóban. 2. Intraday alapú indikátorok Accumulation/Distribution Az Akkumuláció/Disztibúció

esetén már bonyolultabb a kalkuláció, de ez jobb és használhatóbb eredményeket eredményez. Nézzük: H- Napi maximum árfolyam L- Napi minimum árfolyam C- Napi záróárfolyam ((C – L) – (H – C) )/ (H – L) Itt gyakorlatilag csak a legmagasabb és legalacsonyabb kötési ár között a záróár helyének százalékos „belövése” történik meg. Az eredmény legmagasabb értéke +1 (ha a záróárfolyam egyenlő a napi maximummal), illetve legalacsonyabb értéke -1 (értelemszerűen ha a napi minimumon zárt a részvény). A számítás itt még nem ért véget, igaz már csak két lépés van hátra. A kapott értéket minden egyes peiródusban (nap, hét) megszorozzuk a hozzá tartozó forgalommal. Ezt pedig hozzáadjuk a korábbi értékekhez. Így alakul ki az Akkumuláció/Disztribúció vonal, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy éshzrevegyük, ha egy részvény kereskedésében az eladók, vagy vevők kerekednek felül. Hasonlóan az OBV-hez, itt is

megerősítést, vagy divergenciát keresünk. Ma már hihetetlennek tűnik, de a NABI járt mai értékének közel harmincszorosán is. Már elkezdődött hosszú távú csökkenő trendje, amikor 2002-ben ismét 5000 Ft fölé kűzdötte magát. Május 6-án ismét új csúcsra jutott, olyan szintre, ahol 2000 decembere óta nem járt Ezen a napon ugyan napközben visszacsúszott, de még így is többéves rekordszinten zárt. Az indikátorunk azonban visszazuhant, hiszen a nap közbeni mozgást nézve komoly eladások történtek. A fent említett OBV még emelkedett volna Az intraday alapon működő mutató erejét azonban jól jelzi, hogy néha a piacon egy-egy fordulópont egyetlen kereskedési napon megtörténhet. Így volt ez a NABI esetén is, amelyik soha többé nem járt 5000 Ft felett, és ha jól sejtem soha többé nem is fog Az intraday indikátoroknak ugyanakkor nagy hátránya, hogy képtelen kezelni a résekkel való mozgást. Ha például egy részvény 20%-kal

magasabban nyit, mint a korábbi záróára, majd az aznapi minimum és maximum között félúton zár, akkor az Accumulation/Distribution-ben ez semmilyen nyomot nem hagy. Chaikin Money Flow Az Accumulation/Distribution is használhatóbbnak bizonyulhat a Chaikin Money Flow. A második két szó eredete nem kérdés, míg az első szó az indikátor büszke kifejlesztőjének a nevét viseli. A kiszámítás majdnem megegyezik az Accumulation/Distribution kalkulációjával. A különbség annyi, hogy nem az összes adat, hanem csak egy meghatározott idő számainak kumulált összegét veszik figyelembe. Ez leggyakrabban 25 napot jelent Így pontosabb képet kaphatunk egy-egy időszak vételi/eladási oldalának erősségéről, de nagyobb a veszélye a hibás jelzéseknek is. A használat megegyezik az eddig ismertetett money flow indikátorok használatával, egyetlen különbséggel. A szakirodalom a pozitív, illetve negatív tartományt is önmagában jelzésnek veszi.

Saját tapasztalataim szerint ez általában nem használható módszer. Mivel itt nem egy elejétől fogva kumulált értékekről, hanem egy-egy időszak alapján számolt mutatóról van szó, meg tudjuk vizsgálni a teljes piacon az egyes értékek melletti használhatóságot is. Láthatjuk, hogy a hagyományos 25 napos CMF a BÉTen szélsőséges jelzéseket ad Egyedül a 0,30-0,55 közötti értékek idején történt vásárlások hozhatnak némi eredményt, ezek azonban a szerény 1%-3% közötti zónába kerülnek. Jobb, ha formációval együtt vizsgáljuk az indikátort. Nézzük meg egy példát a CMF közvetlen használhatóságára is. Az OTP már visszakapaszkodott arra a szintre, ahol a banki különadó bejelentése előtt járt, de egy igen fontos ellenállással találkozott 4600 Ft-on. Az egyes napokon már érezhető volt a vételi nyomás, hiszen a CMF már új csúcsra jutott, amikor az árfolyam még nem zárt az ellenállás felett. Később sikeresen

áttörte a szintet, és ma már tudjuk, hogy az emelkedés begyorsulása csak ezután történt. Fontos, hogy itt sem lett volna értelme az indikátort használni, ha a formáció nem ad lehetőséget a vásárlásra. Vagyis, a CMF-et és más forgalom alapú indikátort sem használhatjuk önmagában. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Piaci indikátorok A piaci indikátorok nem egy-egy részvény, hanem a teljes tőzsde vagy átfogó index helyzetét igyekeznek megvizsgálni abból a szempontból, hogy a főbb benchmark-okban mutatkozó tendenciákat a részvények száma, forgalma, vezetői, és (árfolyam vagy opciójuk) volatilitása mennyire támasztják alá. Míg a BÉT-en ezek kiszámítása a kevés számú papír miatt legtöbbször jelentősen torzított, értelmezhetetlen

eredményekre vezetne, addig a nagyobb részvénypiacokon, főként a tengerentúlon, nagy hasznukat vehetjük. Advance – Decline line Ezen mutató azt jelzi, hogy a piacon az emelkedést mutató részvények és az esést mutató részvények különbsége miként alakul. Az emelkedő – csökkenő részvények vonala kumulált szám, vagyis a korábbi értékhez mindig hozzáadódik az adott nap vagy hét eredménye. Ha több volt a növekedést felmutató részvény, mint csökkenéssel záró akkor természetesen pozitív számot kapunk és a vonal növekedni fog. Ha több volt a megelőző naphoz képest alacsonyabban, mint magasabban záró papír, akkor negatív számot kapunk és a vonal is csökkenni fog. Az A-D egy olyan indikátor, amely önmagában nem használható, csak a piacot átfogó indexekkel való összehasonlításban van alapja. Felhasználása nagyon egyszerű, a divergenciát, vagy az együttmozgást kell figyelni. Mindaddig, amíg a az A-D együtt mozog

valamely fontosabb index-szel, a trend folytatódása várható. Amennyiben azonban ellentétes mozgást, (pozitív vagy negatív) divergenciát látunk, az a trend gyengülését jelenti és trendfordulót vetít előre. Ha például az S&P 500 új csúcsra fut, míg az A-D ezt nem tudja teljesíteni, az a fordulat lehetőségét jelzi. Ez természetesen gyengülő trend esetén is igaz fordítva (index új mélypont, indikátor nem). Az A-D line többféle alapból számolható Minden tőzsde közzéteszi a nála jegyzett részvények összesítését aszerint, hogy mennyi emelkedett, mennyi csökkent, és mennyi nem mutat változást a megelőző napi záróárhoz képest. Így az indikátor számolható külön-külön a NYSE-hez, NASDAQ-hoz, AMEX-hez, de összesítve is kikalkulálható. Ennek módja nem okozhat gondot. Csak alapul kell venni egy kellően magas számú tetszőlegesen megválasztott bázist (pl. 10 000, vagy 100 000) és ahhoz minden nap (vagy ha ritkábban

figyeljük, minden héten) hozzáadjuk a növekvő részvények számát, valamint levonjuk a csökkenőkét. Az alábbi ábrán jól látható, hogy az emelkedő és csökkenő részvények kumulált adata a NYSE-n, nagy korreláció mellet halad együtt az S&P 500-al. Kiemelendő a 2005 januári időszak, amikor az index csökkenése ellenére a mutató stabilnak mutatkozott, azaz a részvények többsége nem esett és nem is emelkedett. A pozitív divergencia megtette hatását, a február egyértelműen a vevők hónapja volt. High-Low Differential Index Csak úgy mint a legtöbb piaci indikátort, ezt is jellemzően az egyes tőzsdék külön-külön számolják ki. Lényegében az adott piacon forgó összes (jellemzően) 52 hetes csúcson lévő papír számából vonják ki az összes (jellemzően) 52 hetes minimumon lévő részvény számát. Például ha a NYSE-n 347 darab új csúcson lévő részvény volt aznap, szemben 85 új minimumon lévővel, akkor 262

(347-85) lesz az indikátor aznapi értéke. Az 52 hét meghatározása nem véletlen, hiszen azon részvényeket szeretnék figyelembe venni, amelyek az elmúlt egy év legmagasabb vagy legalacsonyabb árfolyamát érték el. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mi számít 52 hetes maximumon vagy minimumon lévő részvénynek. Azon papírokat számítjuk ide, amelyeknek az adott napon a legmagasabb árfolyama magasabb volt, mint a megelőző egy éves időtartam összes napjának legmagasabb árfolyama. A minimumnál hasonlóképpen: azon részvények tartoznak ide, amelyeknek az adott napon a legalacsonyabb árfolyama alacsonyabb volt a megelőző egy éves időtartam összes napjának legalacsonyabb árfolyama. Ennél fogva ha egy részvény napközben új 52 hetes csúcsot ért el (például 31 dolláros korábbi csúcs helyett 31.21 dolláron is forgott nap közben), de nap végére a korábbi 52 hetes csúcs szintje alatt zárt (pl. 3078), azt az alacsonyabb záróár

ellenére új csúcsot beállított papírnak tekintjük. A High-Low Differential Index esetén is előszeretettel alkalmaznak mozgóátlagot az adatsor kisimítására, a kiugró értékek kiszűrésére. Ez legtöbbször 10 napos (vagy heti adatsor esetén természetesen hetes) szimpla mozgóátlagot jelent. A H-L indikátor esetén is divergenciák, vagy együttmozgásoknak esetén van jelentősége. Amennyiben a H-L folyamatosan növekszik, míg az index (természetesen az adott tőzsdére vonatkozó) csökken, akkor pozitív divergenciáról beszélünk, és ha ez csökkenő trend esetén fordul elő, akkor a trend gyengüléséről beszélhetünk, és megnő a fordulat valószínűsége. Fordított esetben, ha növekvő trend van az indexben, míg az indikátor csökken, negatív divergenciát láthatunk és a gyengülő uptrend során már előrevetül a lefelé fordulás árnyéka. Amennyiben pedig a H-L egy irányba mozog az index-szel (piaccal), az megerősíti a trendet.

Természetesen a H-L meredeksége még mozgóátlag használata esetén is jelentősen eltérhet az indexeketől, de a lényeg, vagyis a tendencia felmérésében és felhasználásában ez nem jelent eltérést. Az alábbi grafikon jelzi, hogy az április végi – május eleji hirtelen fordulat nem volt minden előjel nélküli, noha valószínűsége sem volt nagy. Az új éves Nasdaq minimum ugyanis kevesebb nettó darabszámú 52 hetes mélyponttal köszöntött be, vagyis a lefelé vezetők kevesebben lettek. A divergenciára a piac hirtelen felfutással reagált Ugyanakkor negatív jel, hogy míg februárban szinte teljesen a mai szintjén állt a Nasdaq Composite, most az éves csúcsok nettó mennyisége 100 darab részvénnyel elmarad a februári értéktől. Az 50, 200 napos mozgóátlag feletti részvények aránya Egy piac egyirányú mozgására és annak belső erejére, szélességére az jellemző, hogy a részvények jelentős része trendben van. Ezt a

legegyszerűbben a mozgóátlagokkal lehet lemérni. A hagyományos megközelítés szerint egy részvény akkor van középtávú emelkedő trendben, ha 50 napos szimpla mozgóátlaga felett van záróárfolyama. Hosszú távú növekvő tendenciáról pedig akkor beszélhetünk, ha 200 napos sima mozgóátlag felett van a részvény árfolyama. A piac természetesen ritkán engedi meg, hogy ennyire egyszerű szabályok létezzenek, de megközelítésnek bőven megfelelnek az említett paraméterek. A piac trendjét általában egy-egy index grafikonjának tanulmányozásával szokták megállapítani. Ahhoz azonban, hogy megtudjuk, hogy az emelkedés kellően alátámasztott-e, meg kell vizsgálnunk, hogy hány részvény vesz benne részt. Erre a fent említett Advance-Decline Line és a High – Low indikátor is csak közvetve és helyenként igen pontatlanul képes. Hiszen az első esetén semmit sem tudunk az emelkedések és csökkenések mértékéről (csak számukról), a

második esetében pedig csak a legjobb és legrosszabb részvények mennyiségéről kapunk látleletet, amely ugyan elegendő a vezetők erejének beazonosítására, de a teljes piac összképére nem teljesen alkalmas. Ezért a legpontosabb rálátást akkor kapjuk, ha megnézzük, hogy az összes részvény közül egy-egy indexen vagy piacon belül, a részvények hány százaléka tartózkodik 200 és/vagy 50 napos mozgóátlaga felett. Ha ez a szám növekvő tendenciát mutat, és ez egybeesik az index trendjével, akkor az emelkedést kellő szélességgel támasztják alá a részvények. A mutató természetesen kontraindikátorként is funkcionálhat. Amennyiben szinte mindegyik részvény 50 vagy 200 napos átlaga felett van, az sokszor túlzott optimizmusra utal, vagyis már mindenki Long-ban üldögél, így újabb vevők érkezésének híján, előbb-utóbb korrekció, vagy akár trendforduló is következhet. Az alábbi ábrán mindkettőre találunk példát:

Jól látható, hogy 2002 októberében a részvények közel 90%-a volt 200 napos mozgóátlaga alatt, ami már túlzott besszt jelzett. A Nasdaq meg is fordult és a harmadik negyedévben rég nem látott jó teljesítményt mutatott fel. Ezt követően mind több részvény csatlakozott a 200 napos átlag felettiek táborához, még akkor is, amikor az index közel 20%-ot csökkent. A piac a csökkenés ellenére belül erős maradt, aminek meg is lett az eredménye. Áprilistól megkezdődött az igazi bikapiac. Jelen pillanatban aggasztó, hogy miközben a Nasdaq magas szinten maradt, a 200 napos átlag feletti részvények aránya közel a felére esett vissza. Ez részben a lendületvesztésnek tudható be, vagyis a mozgóátlagok „beérték” a részvények árfolyamát, részben azonban igaz, hogy egyre kevesebb részvény tartja a mostani szinten az indexet. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon

fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Kitörés előtt – ATR Indikátor Számos olyan piaci szituáció van, amikor az árfolyam egy viszonylag szűk területen, sávban mozog, esetleg trend közben konszolidál. Jó lenne tudni számíthatunk-e kitörésre, és ha igen, mikor. Ilyenkor tehet jó szolgálatot az ATR indikátor Az Average True Range (ATR) volatilitást mutató indikátor csoportjába sorolható. J Welles Wilder mutatta be 1978-ban, abban az időszakban, amikor az árupiacokon általában jóval nagyobb volt a volatilitás, mint a részvénypiacon. Az ATR egy érdekes módszertani probléma megoldásaként született meg. Wilder eredetileg az árutőzsdei kontraktusokra fejlesztette ki, nem véletlenül. Az árupiacok közül soknak a sajátossága, hogy néha réssel nyit valamelyik irányba, hatalmas tátongó űrt hagyva maga után. A másik érdekesség a tőzsdék által a maximális

árfolyammozgásra megszabott limit. Nem is olyan ritkán fordul elő, hogy nyitáskor azonnal megüti a limitet az árfolyam, így aznapra már fel is függesztették az adott instrumentumot. A japángyertya diagrammon ilyenkor csak egy vízszintes csík látható Ezen két tényezővel az adott gyertyához (jellemzően naphoz) tartozó minimum-maximumon alapuló volatilitás képlet nem tud számolni. Természetesen sokszor olyan számítási metódust látunk, amikor csak a záróárakat veszik figyelembe, de napjaink hektikus piacain a jelentős napon belüli eltérésekkel is érdemes számolni, főleg ha valaki rövidtávon is kereskedik. A sima volatilitás számolás hátrányai miatt Wilder módosításokat, pontosabban szólva lehetőségeket vezetett be a képbe. A három lehetőség a True Range-re, vagyis a valós napi sávra a következő: • Az éppen aktuális maximum és minimum árfolyam. • Az aktuális minimum árfolyam mínusz a megelőző időszak zárásának

különbségének abszolút értéke. • Az aktuális maximum és a megelőző időszak (jellemzően nap) zárásának különbségének abszolút értéke. (forrás: StockCharts) Ezen három lehetőség közül végül a legnagyobb lesz a True Range (TR) minden adott napon. Általánosságban elmondható, hogy ha az aktuális nap legalacsonyabb és legmagasabb árfolyam közti távolság nagy, akkor az első verzió jelenti majd a True Range-et. Ellenkező esetben, ha ez a sáv kicsi, a második két verzió valamelyikének életbe lépése valószínű. Ez akkor történhet meg, ha a korábbi időszak zárása magasabb, mint az aktuális időszak maximuma, illetve ha ugyanez lejjebb volt, mint az aktuális minimum. Vagyis mindkét eset akkor fordul elő, amikor réssel felfelé vagy lefelé nyitott a részvény és a rést az időszak végéig nem tölti be. A rés limittel való mozgást is hordozhat magával (futures piacokon) Az abszolút értékre azért van szükség, hogy

egységesen lehessen kezelni a sáv nagyságát, csak pozitív számokkal fejezzük ki a True Range-t. Az indikátor számítása a True Range-ekből történik, bár viszonylag sok számolást igényel (aki erre nem kíváncsi nyugodtan ugorjon a következő oldalra), egy táblázatkezelővel akkor is könnyedén megoldható, ha valakinek nincs olyan grafikonrajzoló programja, amely ismeri az ATR-t. Az ATR-t általában 14 nap (de természetesen bármilyen időszak választható) TR adatai alapján számolják. A választott időszak az elemző szempontrendszere alapján természetesen igen rugalmas lehet, itt is elmondható az, ami a legtöbb indikátornál: kísérletezzünk és a legjobban bevált időszak nagyságot vegyük alapul, figyelembe véve céljainkat. Az első nap esetén mivel nincs összehasonlításunk korábbi napokkal, a maximum és minimum különbsége adja a TR-t. A következő 13 napra már ismerjük a számítás módszerét, és tudjuk, hogy mikor nem a napi

csúcs és mélypont eltérése adja a TR-t. Ha megvan az első 14 nap adata, akkor már ATR-t is tudunk számolni. Ennek a menete a következő. Először egyszerűen csak a 14 nap TR átlagából adódik az ATR A következő napon simítást végzünk az ATR-en az alábbi egyszerű módszerrel: a megelőző ATR-t megszorozzuk 13-al (vagyis a használni kívánt időszak mínusz egy), hozzáadjuk az aktuális ATR-t, és az eredményt elosztjuk 14-el. Innentől végig ezzel a módszerrel számolunk minden nap. Értelmezés Az ATR önmagában semmilyen jelzést nem mutat, „csupán” a voltilitást méri, de bizonyos indikátorokkal, még inkább formációkkal együtt értelmezve már értékes információkkal szolgálhat. Az alacsony ATR szint értelemszerűen kis sávon belüli nyugodtabb kereskedést jelez, míg a magas ATR értékek vad, hektikus kereskedésre utalnak. Amennyiben ezek egészen kiugró értékek (jellemzően a legfelső és legalsó decilis), sokszor fordulatot

jelez előre, vagy egy trend kezdetére utalnak. Hosszabb távon az alacsony ATR konszolidációt jelez, amelyből hamarosan vagy a trend folytatódása, vagy a fordulat következik. Minél régebb óta alacsony az indikátor értéke, annál valószínűbb a kitörés. Ha a konszolidációs fázist lefelé hagyja el a sáv aljának (támasz) áttörésével, és ez az ATR növekedésével jár, akkor az nagy valószínűséggel fordulatot jelent. Ha felfelé tör ki az ATR növekedésével, az nagy valószínűséggel a trend folytatódását jelenti, természetesen emelkedő trend esetén. Az alábbi ábrán a DAX elmúlt közel egy évét láthatjuk, napi bontású charton. A bekarikázott rész idén február és április közé tehető. Az index nemcsak, hogy egy nagyon szűk sávban konszolidált, hanem az ATR 6 éve nem látott alacsony szintre került, és nem esett tovább. A 40 alatti érték némi egyszerűsítéssel azt jelenti, hogy a német benchmark értéke 15 nap

átlagában a megelőző napi záráshoz képest sem a maximumában, sem a minimumában nem ingadozott többet 40 pontnál, illetve a minimum és maximum értékek között is ennél kisebb volt az átlagos különbség. Innen egyértelműen tudni lehetett, hogy az index heteken belül nagymértékben el fog mozdulni, amit a tavasz végén meg is tett, folytatva emelkedő trendjét. Hogy az élet azért ne legyen ennyire egyszerű a DAX egy réssel való eséssel először ráijesztett a piacra, és csak utána indult el meghódítani a többéves csúcsokat. Aktuális képe a trendet illetően nem ad okot különösebb aggodalomra, hiszen az ATR is csak most kezdett el igazán emelkedni. A magas ATR szintén nem tartható fenn hosszabb ideig. Mivel ezt jellemzően nagy felfutás, vagy esés közben-végén alakul ki (ritkábban vad sávos kereskedés esetén) ezért gyors fordulat vagy korrekció valószínűsíthető. Ilyenkor jó szolgálatot tehetnek a fordulatot jelző

japángyertya formációk. Az összes hasonló előfordulásnál – mint legtöbbször – érdemes figyelni a forgalmat. Ha a fordulatot jelző candlestick alakzat(ok) nagy forgalmúak, az megerősíti a nagymértékű ellenirányú mozgást. A grafikonon a júliusig inkább a sávos kereskedés jellegeit magára öltő, a teljes amerikai piacot lefedni szándékozó Wilshire 5000 részvényindexet láthatjuk. Az index nem mozdult sehova, 2005 áprilisának végén azonban mégis egy furcsa jelenséget produkált. Elkezdett esni és ezzel párhuzamosan az ATR is megugrott, szemmel láthatóan a gyertyák is „megnyúltak”. A 130 körüli érték a historikus adatokat átvizsgálva is kiugróan magas, ami előrevetítette a fordulat lehetőségét. A Wilshire 5000 viszonylag nagyvonalú megerősítést adott: a 200 napos mozgóátlagnál fordult (csak kétszer zárt alatt, akkor is minimális mértékben), ráadásul három hét alatt 5 nagy alsó árnyékot hagyott maga után.

Érdemes egymással összemérni több instrumentum ATR-jét? Miután az ATR értéke nem százalékosan kerül meghatározásra, ezért az árfolyam nagysága alapvető befolyást gyakorol az indikátor értékére. Emiatt egy 100 dolláros részvénynek teljesen más lesz az ATR értéke, mint egy 10 dollárosnak. Így az egyes részvények volatilitása egymással az ATR segítségével közvetlenül nem összehasonlítható. Minden indexnél és részvénynél egyedileg érdemes vizsgálni az ATR-t és jellemző értékeit. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy alapvetően más lesz egy közszolgáltató és egy online pókeroldalt üzemeltető cég ATR-jének karakterisztikája Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. A Bollinger szalagok használata a magyar piacon A Bollinger Bands

(Bollinger szalagok) egyike a legismertebb és valóban klasszikus eszközöknek a technikai elemzés eszköztárában. Sajátosságai miatt képes arra, hogy hasonló indikátorokkal szemben hathatós segítséget nyújtson az árfolyam irányára nézve. A Bollinger szalagok indikátor nevét megalkotójáról, John Bollingerről kapta. A Bollinger Bands három vonalból áll: • A középső vonal, amely egy egyszerű mozgóátlag • Felső vonal, amely a középső vonal + szórás kétszerese • Alsó vonal, amely a középső vonal + szórás kétszerese Értelemszerűen az árak szórásának növekedésével a sáv, amit a Bollinger Bands ad kiszélesedik, míg csökkenésével összeszűkül. Az is könnyen belátható, hogy miután ugyanazzal az értékkel növeljük a felső vonal esetén, és csökkentjük az alsó vonal esetén a középső értéket, a sáv alja és teteje ugyanolyan messze lesz a középső vonaltól. Az árfolyam azonban az esetek többségében nem

lesz azonos a középső értékkel. Így a két tényező, amely befolyásolja a BB által közvetített képet: a sáv szélessége, és az árfolyam azon belüli (vagy szélsőséges esetben kívüli) helyzete. Jelen cikk keretein belül elegendő a Bollinger Bands szélességéről beszélnünk, azaz milyen messze esik egymástól a két szalag. Itt az alaptényezők közül már csak a szórásnak van jelentősége. Jogosan vetődik fel a kérdés: miért nem használjuk önmagában a szórást akkor, ha jelen esetben másra nincs szükség? A válasz az, hogy a Bollinger-féle indikátor másféleképpen is használható, amelyekhez szükséges a szélesség is, ezért a későbbi zavart elkerülendő, érdemes innen építkezni. Fontos még kiemelni, hogy jelen esetben a Bollinger szalagok szélességénél a százalékos értéket nézzük, mivel így összehasonlíthatóak a különböző részvények, vagy akár egy-egy részvény esetén a különböző időszakok is. Az

EGIS esetén jól látszik, hogy a beszűkülés után, rendszerint egy kitörési, vagy legalábbis nagyobb mozgással járó szakasz következik. Hasonló volt a helyzet október végén, ekkor azonban a formáció még nem adott jó lehetőséget. Sokkal érdekesebb volt a január elején lévő formáció. A szalagok nagyon megközelítették egymást, az indikátor értéke érintette a 0,05-ös értéket is, miközben egy emelkedő háromszög vége és egy doji is jelezte, hogy készülődik valami. A gyógyszerrészvény amúgy is a piac egyik vezetője volt, ráadásul a trend is felfelé mutatott, így minden összeállt egy jó swing-trade-hez. Újabb logikus kérdés merülhet fel: Ha ránézünk az ábrára az nem elegendő a beszűkülés megtalálásához? Néha igen, néha nem. Mint a lenti ábrán zölddel látható, az EGIS-nél, augusztus végén volt egy hasonló beszűkülés a grafikonon, ami azonban nem járt együtt az indikátor alacsony mivoltával, a

korábbi árfolyammozgások miatt. Mivel a beszűkülést megelőzően volt egy nagyobb mozgás, kevesebb volt a türelmetlen ember, vagy éppen azok, akik új lehetőségek után kutattak az EGIS-ben. A példa jól rávilágít arra, hogy a „szemmérték” nem mindig elegendő, még gyakorlott befektetők, spekulánsok esetén sem. Van azonban egy másik ok is, ami miatt érdemes az indikátort használni. Ez pedig a korábbi tapasztalatok összegzése, és ezek alapján a szűrés. Érdemes itt egy pillanatra elvonatkoztatni a magyar piactól: ahol több ezer részvény közül kellene választani, és többszázezer vetélytárs utazik a hasonló lehetőségekre, alapvető az egyes indikátorok tesztelése, és a rendszeres szűrés a jó lehetőségek megtalálásához. Egyszerűen képtelenség egyenként megvizsgálni, minden egyes papírt, legalábbis ilyen esetek keresése esetén feldolgozhatatlan mennyiséget jelentene. Mik tehát a tapasztalatok a korábbi adatok

vizsgálata kapcsán? Ami minket a Bollingerszalagok beszűkülése miatt érdekelhet, azok az extrém alacsony értékek. A vizsgált közel 2000 napból az Egis-re vetített indikátor 14 napos mozgóátlaggal és kétszeres szórással kalkulált értéke 122 napot töltött a 0,05-ös érték alatt. Kerekítve 5 nap után 2%-os, 3 nap után 3%-os, 25 nap után pedig közel 5%-os árfolyam emelkedés történt. Vagyis a nagyon alacsony értékek itt (is) működnek: jelentős pozitív eredményt lehetett elérni, önmagában az indikátor használatával. Természetesen az aktuális formáció, trend, forgalom, más indikátorok tovább segíthetik a bölcs spekulánst. Mi a helyzet a többi részvény esetén? Az indikátorok többségét csak magas likviditású részvények esetén érdemes elemezni, ezért itt csak pár hazai részvényt vizsgáltam. A MOL esetén igencsak meglepő képet kapunk. Itt ugyanis sokkal nagyobb a pozitív elmozdulás valószínűsége, de az

árnyaltabb képet megvizsgálva látható, hogy a külföldi alapok körében is népszerű (éppen ezért ritkán beszűkülő) olajpapír csak nagyon alacsony (jellemzően 0,02) BB szalag szélesség esetén tör ki felfelé szinte biztosan. Ez olyannyira ritka, hogy a MOL esetén 7 év alatt összesen 5 alkalommal történt meg. Természetesen maga a beszűkülés ettől függetlenül valamivel nagyobb értékek esetén is felhasználható. Erre a taktikára nem használható fel jól az MTELEKOM. Valószínűleg éppen a trend nélküliségek, a jó formációk hiánya okozza, hogy az egyébként nem ritka beszűkülésekből nem sokra lehet következtetni. Első látásra hasonló a helyzet a Richter esetén is, de közelebbről megvizsgálva az egyik legjobb eredmény listát kapjuk. A 0,12 alatti értékek mindegyike remekül teljesített ha az alkalmak számát nézzük (az esetek közel ötöde!), ugyanakkor az elért eredmény viszonylag szerény, 1-5-3%-os sávban

rendeződik be. A nagy mennyiség miatt a pozitív kimenetel inkább a trend elképesztő erejével, mint a jó formáció-indikátor összjátékkal magyarázható. Ha csak a 0,04 alatti kevés számú (33) esetet nézzük, ott még nagyobb biztonsággal használható a Bollinger szalag szélesség. Alapvetően jó ötlet a volatilitás alapján történő szűrés, majd alakzat és egyéb eszközök általi döntés a kiválasztott listáról. Ez főként rövid távú kereskedésre adhat jó alkalmakat Nem kell feltétlenül indikátor hozzá, de mind időben, mind hatékonyságban jelentős előrelépést tudunk megvalósítani, ha a lehetőségeket felhasználható formában számszerűsítjük, a korábbi adatokból következtetéseket vonunk le, és ezt a mankót következetesen használjuk is. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél

bármikor egyetlen kattintással lemondható. Bollinger – Hogyan is használjuk? Múlt héten a sokak számára ismerősen csengő Bollinger Bands szélességének (amely önálló indikátorként is megállja a helyét) ismertetésével és a hazai tapasztalatokkal foglalkoztam. Érdemes azonban magát a Bollinger szalagokat és az árfolyam ehhez tartozó elhelyezkedését is áttanulmányozni, egyrészt mert több kérés érkezett erről, másrészt mint a múlt heti cikkben is jeleztem, mivel a BB szélességet a szórás adja meg, kizárólag önmagában való használata kevéssé indokolható. A Bollinger szalagok képletét múlt heti cikkünkben ismertettem. A legfontosabb kérdés az indikátor használata előtt az, hogy a Bollinger Bands-nél milyen időtávú mozgóátlagot és szórás szorzót használjunk. Ez sok próbálkozást, tesztelést, és – ne legyenek illúzióink – későbbi kiigazítást kíván. Piaconként és instrumentumonként egyaránt

Amennyiben a Bollinger Bands használata csak kis részét képezi a befektető vagy spekuláns repertoárjának, elképzelhető, hogy nincs szükség tesztelésre, és az optimális paraméterek beállítása megtörténhet a jól bevált „szemmérték” segítségével. Ebben az esetben a cél az, hogy az árfolyam az időszak jelentős részében (85-95%) a szalagok által határolt sávon belül maradjon, de egy kis részben azért kilépjen onnan. Ha túl gyakran lép ki az árfolyam, akkor érdemes hosszabb távú mozgóátlagot beállítani, ha túl ritkán: értelemszerűen rövidebbet. Arthur Hill tippje a megfelelő beállításhoz: egy trendforduló utáni magasabb lokális mélypont esetén akkor megfelelő hosszúságú a BB alapját képező mozgóátlag, ha támaszt nyújt a korrigáló árfolyamoknak, azaz nem esik mélyebbre mint a szalag alsó részének aktuális értékei. Ha viszont túlságosan távol esik a minimumtól érdemesebb szorosabbra húzni a

nadrágot, rövidebbre állítani a mozgóátlagot. A sáv közepét egyébként nem muszáj a záróárakkal meghatározni. Az átlag alapját képezheti a napi átlagárfolyam, vagy az angolszász technikai irodalomban (ami a teljes technikai elemzés 90%-át jelenti), gyakran használt „typical price” ((Minimum+Maximum+Záró)/3). Az indikátor használata során a szokásos módon ki kell emelnem: az is csak számos másik technikai elemzés adta eszközzel együtt adhat jó eredményeket, önmagában való alkalmazása feleslegesen felvállalt kockázatokat hordoz magában. A leggyakrabban használt jelzés az, amikor egy viszonylag nyugodtabb kereskedési időszakban az árfolyam érinti valamelyik szalagot. Az alsó szalag esetén az elmélet szerint nagyobb valószínűséggel lehet nyereséget elérni long pozícióval, míg a felső szalag esetén nagyobb az esélye a short pozíció sikerességének. Személyes tapasztalatom az, hogy habár nem értelmetlen az indikátor

ilyetén módon való felhasználása, a sikeresség nagyban függ attól, hogy mely piacokon, milyen szituációban használjuk. Például mint a az alábbi ábrán, a Commerzbank esetén is látható, egy darabig nagyon jó jelzéseket kaptunk, de a november közepén történt kitörés után feketével egy sor rossz jelzés született. Néha gyakran felbukkanó formációkkal összejátszva lehet jó eredményeket elérni. A dupla mélypont Bollinger által megerősített esete az, amikor az első mélypont a szalagon kívül esik, majd az utána következő (amely visszateszteli az előző low-t) már egyértelműen a szalagon belülre kerül. A bika irányba mutató formáció megerősítése a végén az, amikor az árfolyam a második mélypontból való fordulás után a középső vonal fölé emelkedik. Hasonlóképpen néz ki a fordulat a dupla csúcs esetén. Az első csúcs kívül esik a szalagon, míg a második már a szalagon belül van, nem sikerül abból

kitörnie. Itt is az jelenti a megerősítést, ha az árfolyam átlépi a mozgóátlagot, vagyis a középső vonalat, csak éppen lefelé. Erre látunk példát a Veolia esetén, a második csúcs pár eurocenttel meghaladta az elsőt, de bőven a szalag felső széle alatt maradt. A Bollinger Bands érdekes lehetőségeket teremt a japángyertyákkal való használat esetén is. Az egyik leggyakrabban idézett ilyen „összjáték” a szalagokon kívül esés és onnan való hirtelen fordulat. Itt leginkább a már sokszor emlegetett árnyékokat érdemes figyelni Ha felfelé tört ki az árfolyam és felső árnyékot hagy maga mögött, pláne nagy forgalom esetén, akkor megérett az idő a korrekcióra. Erre jó példát láthatunk az Adidas esetén, amelynek decemberi felfutását január második kereskedési napján egy ilyen formáció állította meg. Ugyanez lefelé – ha kisebb hatékonysággal is, de működhet: a Bollinger szalag alsó széle alá esés, és

alsó árnyék kombináció formájában. Mindezeken túl a Bollinger szalagoknak még számos más felhasználási területük van, rengeteg elmélet kering róluk, több-kevesebb gyakorlati eredménnyel. Ha nem is tudja valaki beilleszteni az eszköztárába, arra mindenképpen alkalmas, hogy más szemszögből is megvizsgálja az adott grafikont, akár más megvilágításba helyezve az ember pozícióját. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Kövesd a trendet! - Mikor nem jó az MACD? „Be the MACDaddy” – így hirdeti magát a tengerentúlon az egyik erős piaci pozícióval rendelkező, de inkább kezdő spekulánsok kiszolgálására szakosodott online brókercég. Ezzel a kereskedési platformjának új, technikai elemzés eszközöket felvonultató részére utal. Nincs jobb

bizonyíték arra, hogy mennyire megnőtt a technikai elemzés szerepe a kisbefektetők és spekulánsok döntéseiben. Az esetek többségében azonban sajnos háttérismeretek nélkül, divatos indikátorok és „csodaszerek” reményében vágnak neki a kereskedésnek. Így nem tudják, hogy az igazán jó részvények esetén az MACD nem használható túl jól. Az MACD (Moving Average Convergence/Divergence) két mozgóátlag közötti különbséget mutatja, és gyakran ennek a vonalnak egy további mozgóátlagát is ábrázolja. A mozgóátlagok differenciája abszolút számokban kerül kiszámításra. Tehát ha az MACD értéke 5, akkor a két átlag közti aktuális különbség is 5 dollár, ha például amerikai piacon forgó részvényről beszélünk. A PPO (Percentage Price Oscillator) igen hasonlatos az MACD-hez. Itt is két – az árfolyamadatok alapján számolt – mozgóátlag egymáshoz viszonyított mozgása a lényeg. A kettő közti különbséget a nevük

is egyértelműen jelzi. Azonban amíg a PPO a két mozgóátlag közötti különbséget százalékos formában méri, addig az MACD abszolút számokban. A PPO kiszámítása úgy történik, hogy a hosszabb távú mozgóátlagot kivonjuk a rövidebb távú mozgóátlagból, majd az eredményt elosztjuk a hosszabb távú mozgóátlaggal. Más szóval: a két mozgóátlag különbsége a hosszabb távú mozgóátlaghoz viszonyított százalékban jelentkezik. Ha a 12 és 26 napos mozgóátlagok példájánál maradunk, akkor a kiszámítás módja: (12 napos EMA – 26 napos EMA) / 26 napos EMA Az könnyen belátható, hogy mindkét indikátor esetében a centerline, vagyis a nulla keresztezése azonos időpontban történik. Ennek az az oka, hogy akár abszolút számokban, akár százalékban jelöljük a két mozgóátlag közti különbséget, ha a két mozgóátlag értéke megegyezik; különbsége mind abszolút számokban, mind százalékban nulla lesz. Az indikátor azonban

más-más ütemben fog emelkedni vagy csökkenni, és máshol fog csúcsokat, illetve mélypontokat jelezni, ha nem esik egybe a két mozgóátlag. A jelzések idején és jellegzetességén kívül még más ok is van arra, hogy a PPO-t használjuk az MACD helyett. Ez olyannyira nagy előny, hogy önmagában, más okokra való tekintet nélkül is alkalmazhatjuk emiatt. Mivel a PPO nem abszolút számokban, hanem százalékokban fejeződik ki, ezért tökéletesen mindegy hogy éppen milyen árszinten van a részvény, az indikátor nagyságrendileg nem fog változni. Így lehetőség nyílik arra, hogy más-más árszinteken lévő instrumentumokat összehasonlítsunk. Sőt, egyazon instrumentum viselkedését is tanulmányozhatjuk, két relatíve távoli időpontban, tökéletesen függetlenül attól, hogy az első esetben éppen 5 dollár, a másodikban pedig 400 dollár volt az árfolyam. Nézzünk minderre egy példát. Az utóbbi hónapok egy slágerpapírja volt a nem

először említett HANS. 2004 júliusa óta majdnem megtízszerezte az értékét Az első grafikonon jól látszik, hogy az MACD értéke nem összehasonlítható a 2004-es és az aktuális időszakkal. Természetesen 2004-ben ez még nem jelentett problémát, hiszen, akkor még nem látszott, hogy ilyen magasra fog emelkedni az árfolyam, de ma már megnehezíti az összehasonlítást a hatalmas trend. Rá is lehet közelíteni a korábbi értékekre, de az összehasonlítást ez sem könnyíti meg. Lehetséges, hogy ez még kevés érv a PPO mellett és az MACD ellen Mondhatnánk azt is, hogy eddig csak egy kényelmetlenségről volt szó. Az igazán ütős érv a PPO mellett mégsem az ábrázolásbeli hiányosságból fakad. Miután százalékban veszi a mozgóátlag különbségének és a hosszabb mozgóátlag arányát, a trend erősségének valódi karakterisztikáját mutatja meg. Egyszerűsített példával élve: ha egy részvény 18 dollárról 20 dollárra

emelkedik, vagy 180 dollárról 200 dollárra emelkedik, az ugyanakkora erőről tanúskodik, nem tízszer akkoráról. Ez a jelzésekben is megmutatkozik Míg az MACD a fenti grafikonon víg trendről regél nekünk júniusban is, addig a PPO a lenti chart-on, már nem tudott egyértelműen új csúcsra menni, és május végén egyenesen negatív jelet adott nekünk. Persze a hosszútávú trend még él, mégsem volt mindegy, hogy ki mit tett, hiszen a csúcs óta 20%-ot veszített értékéből a részvény. Bár egy indikátort használni nem ajánlott, a PPO jelen esetben egyedül is szépen jelezte a be és kiszállási pontokat, csak egy hibás jelzés volt február elején. Az MACD ettől függetlenül jól használható olyan részvények esetén, ahol a trend viszonylag enyhe mozgást eredményezett. De a HANS-hoz hasonló papíroknál egyszerűen fogalmam sincs miért ragaszkodnak hozzá a PPO helyett. Gyanítom: elvakították őket a „csodaindikátorokról”

szóló reklámok, és nem is értik igazán a működési elvét. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management A cikk PDF változatához kattintson ide! További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Kitörni készülő részvények – Hogy találjuk meg őket? A technikai elemzést alkalmazó spekulánsok között toronymagasan a kitörés alapú stratégiák vezetnek. Nem véletlenül A trend folytatódásának az egyik legbiztosabb jele a beszűkülést követően a partvonalon álló pénzek hirtelen beszállása, vagy (csökkenő trendek esetén) a részvények eladása. Jelzi, hogy pszichológiai oldalról alátámasztott a trend, hiszen sikerült új szinteket meghódítani, és a megugró forgalom sejteti: van még tartalék a tendencia folytatódására. A stratégia és annak vállfajai – különös tekintettel a rövid távon

kereskedőkre – azonban az utóbbi időben jelentős mértékben felgyorsították a folyamatot és rontották annak minőségét. Más szóval: a kitörésekre ma már pillanatok alatt rárepül a sáskahad és a szép termés reményét gyorsan eltünteti, ezzel magának is ártva. Mostanra a kitörések többsége nagyon gyorsan zajlik le, és a fürge pozíciózárások miatt nagyon sok igen hamar be is hal. Azok a türelmesebb spekulánsok, akik szeretnének hosszabb ideig ülni a trendben, érthetően nehezen kezelik a jelenséget. Mit lehet tenni, hogy megelőzzük az ilyen helyzeteket? Az egyik megoldás, hogy tágabb stoppot alkalmazunk, így a kitörés behalásakor a stop megbízás nem fog kiütni minket, ha később folytatódik a trend. Ezzel mind a kockázatunkat növeljük, vagy ha a jellemző pozíció méret csökkentése mellett döntünk, a hozamunk lesz kisebb. Emellett értékes időt fogunk veszíteni, ha a korábbi kitörési szint alá visszaeső részvény

egy helyben toporog. A másik megoldás, hogy a kitörésnél gyorsan reagálunk és gyorsan is zárjuk a pozíciót az első felbukkanó jelre, ami a hirtelen árfolyammozgás megállására utal. Ehhez jó stressztűrő képesség és érzék kell, ezért a többség számára egyáltalán nem javasolt. A harmadik és célra vezető módszer, ha minél alaposabban megvizsgáljuk, hogy miként viselkedik egy-egy papír közvetlenül kitörés előtt, és ezekre a jelekre lépünk pozícióba. A legtöbb esetben a kitörést megelőző napokban a meglévő sávon, vagy folytatódást jelző alakzaton belül is egy kisebb sávot alakít ki az ellenállásnál (ha emelkedő trendről beszélünk), illetve óvatosan növekvő forgalom mellett fehér gyertyát vagy nagy alsó árnyékú doji-t alakít ki az árfolyam. Jó példa erre a nemrég Rácz Balázs cikkében már említett JAVO, ahol mindez megtörtént, de jó szűrőrendszert kellett alkalmazni ahhoz, hogy észrevegyük.

Ennek a módszernek a gyengesége éppen ebben rejlik. Nehéz észrevenni, pláne nehéz jó szűrési paramétereket találni rá, amikor több ezer részvény közül kell megtalálni a lehető legjobbat. Emellett a belépési pont viszonylag magasan lesz, ami behalt kitörés esetén megint csak csökkenti az esélyeinket a jelentősebb nyereségre. Mi több év alatt számos tesztet futtattunk le keresve azon hasonlóságokat, amiket a részvények árfolyamai produkálnak kitörés előtt. Keveset találtunk, de a tesztek azt jelezték, hogy ha középtávú, 1 hónapnál hosszabb pozíciót célzunk meg, akkor az éves csúcstól 3-5%ra lévő részvényeket kell vizsgálnunk. Ezen belül azokat, amelyek lényegesen jellemző volatilitásuk alatt vannak. Az első meghatározáshoz vehetjük például a Stochastic indikátort (a második paramétert 1-nek, az elsőt 260-nak vegyük), és nézzük meg a 95 és 97 között lévő értékeket mutató részvényeket. Az éves

maximumtól való távolság ötlete „CS” fedőnéven futó kollégám agyából pattant ki. (Azzal ne törődjünk, amit az ortodox és rugalmatlan szakirodalom tanít: a Stochastic magas értéke önmagában még nem jelent túlvettséget, pláne ilyen extrém beállítás esetén – másrészt a fent említett paraméterek enélkül az indikátor nélkül is beállíthatóak). Ezek után, vagy akár ezzel párhuzamosan vizsgáljuk meg a másodikat, hogy mely részvények szűkültek be, várva a kitörési lehetőséget. Ehhez Nosztrai Ádám kollégám által kifejlesztett indikátort használtam, amely kiugróan magas értéket mutat, ha a jellemző volatilitást szokatlanul alulmúlja az utolsó napok volatilitása. Gyakorlatilag ezt a módszert alkalmaztuk a FAL esetén, ahol a papír viszonylag hosszú ideig konszolidált a 48-51 dollár közötti sávban. Nem mellékes az a tény, hogy eközben a piac kisebb zuhanórepülést mutatott be, így a részvény

számottevő relatív erőről tett tanúbizonyságot. Az éves csúcs beállítása még május 17-én történt A legjobb belépési zónák június elején, de inkább közepén voltak. Itt nagyon szűk sávba rendeződött be a papír és éppen jó helyen volt, hogy lendületet vegyen a kitöréshez. Jelen esetben a szerencse is közrejátszott, hiszen a részvény réssel nyitott, egyből számottevő nyereséget nyújtva. A stratégia kiemelendő előnyét ez az eset is mutatja: bekerülési értékünk alacsony, hiszen nem a kitörés után a tömeggel együtt rohanva jutottunk hozzá a részvényekhez, amely esetben már veszteségben lennénk. Fontos, hogy az éves (vagy más beállított) csúcsot ne az utolsó pár napon produkálja a részvény, az ideális belépés valahol 1-3 hétre van a korábbi maximumtól. Természetesen mindez csak a stratégia alapját képezheti, piaconként, szektoronként és más okok miatt helyzethez igazítani kell. Ideális megoldás ez a

kitörés előtti papírok megtalálására? Nem, hiszen nem tudhatjuk előre, hogy megtörténik-e a hirtelen árfolyammozgás, illetve a nekünk ideális irányba következik-e be. A felvázolt stratégia és annak továbbfejlesztett változatai viszont alkalmasak arra, hogy növeljük stratégiánk hatékonyságát, a nyereség bővítésének valószínűségét és csökkentsük vele a kockázatot. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management További díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Légy Precíz? A Technikai Elemzésen belül az egyik legmélyebben húzódó vita, kimondva-kimondatlanul az automatizált rendszerek (automated systems vagy mechanical systems) és a kizárólag emberi döntéshozatalon alapuló stratégiák (discretionary trading) között húzódik. Az előbbi egy előzetesen tesztelt és pontosan meghatározott

szabályrendszer alapján – emberi beavatkozás nélkül – működik. Előnye a szinte végtelen számítási kapacitás, az objektivitás, érzelemmentesség, és a gyorsaság. Az utóbbiban ugyan lehetnek, sőt ma már elkerülhetetlenül vannak döntéstámogató szoftverek, a döntés maga minden esetben a portfolió menedzseré. Mivel a szoftverek kapacitásával és sebességével természetesen nem tudja felvenni a harcot, egy olyan előnyt kell felmutatni, amit jelen tudásunk mellett (sőt talán soha) nem lehet automatizálni. Ez az intuíció (Én eleinte az utóbbi feltétlen híve voltam, amikor még számos szempontot nem vettem figyelembe. Mára a hibrid rendszerekben gondolkozom inkább, ott is elsősorban a az automatikus rendszerek döntési folyamatban való túlsúlyával.) A két iskola az elemzés szinte minden pontján rendszeresen összecsap, ugyanakkor nagyon jól meg is van egymás mellett. Az egyik ilyen harci terep, döntéstámogató eszköz a

trendvonal. A trendvonalat emelkedő trend esetén az árfolyammozgás alatt, csökkenő trend esetén viszont felette ábrázoljuk. A klasszikus tanítás alapján a lokális minimumok (minimum kettő) összekötésével kapjuk emelkedő trendnél, és a lokális maximumok (itt is minimum kettő) összehúzásával jön ki. Persze minél többször érinti meg az árfolyam trendvonalat, majd fordul meg onnan, annál inkább megerősíti annak jelentőségét. Innen válik el a két iskola véleménye. Alapvető eltérés mutatkozik abban, hogy miként kell egyáltalán felrajzolni a trendvonalat, és akkor az értelmezésről még nem is beszéltünk. Az intuícióra (is) építő módszer alapján természetesen több pontot is ki lehet nevezni lokális minimumnak, így akár elég sok egyenes vagy szakasz kinevezhető trendvonalnak. Az elemző dolga többek között az, hogy az eszébe jutó lehetőségek közül válassza ki azt, amelyik az adott helyzethez a legnagyobb

hatékonysággal használható. Ezzel szemben a pontos szabályrendszer híve, köztük Tom DeMark is, azt mondják, hogy a fenti megoldás zavarhoz vezethet. Ha nincs egyértelmű meghatározása és leírása a trendvonal megrajzolásának, akkor az értelmezés sem lehet egyértelmű, így a döntés sem lehet megalapozott. Sőt, a zavar váratlan veszteségeket is okozhat Ha nem tudjuk, hogy pontosan hol törik meg a trendvonal, vagy más trendvonal felrajzolásával a menekülő útvonal illúziójába ringatjuk magunkat, az egészségesnél nagyobb, fájdalmasabb veszteség is lehet a vége. Például az alábbi grafikonon jogosan merülhet fel a kérdés: melyik az igazi trendvonal? Honnan tudjuk, hogy véget ért a trend? Melyik alá esés jelenti a fordulatot? DeMark módszere szerint a fenti kérdések megnyugtató megválaszolása végett pontosan, objektív paraméterek alapján lehet és kell meghatározni azokat a pontokat, amelyek összekötésével megkapjuk a

trendvonalat. Az egyik legegyszerűbb technikája az, hogy olyan pontokat használ, ahol az adott napi vagy heti minimumot megelőző 1-2-3, és követő 1-2-3 alkalommal magasabb minimum volt tapasztalható emelkedő trend és alacsonyabb maximum csökkenő trend esetén. Az egyik probléma ezzel, hogy nagyon ritkán ad „szép” és egyértelmű trendvonalat, így tovább kell finomítani, de szinte kizárt, hogy minden szituációban használható trendvonalat rajzoljon. A másik gond, hogy az esetenként túl szigorú szabály miatt előfordulhat, hogy sok vonalat rajzol, de éppen a lényegről csúszik le. A trendvonalnak egyébként nem muszáj egyenesnek lenni, az alábbi ábrán a piros vonal, az emberi intuíció segítségével behúzott vonalat jelenti, a kék vonal pedig egy előre programozott szabályrendszerű trendkövető görbe. Jól látszik, hogy ez utóbbi ugyan az idő 90%-ban remekül követi a trendet, de a különleges szituációkban „bután”

viselkedik, nem tud mit kezdeni velük. A legfontosabb kérdés tehát: Kell-e, hogy a trendvonalak felrajzolása ennyire precíz és előre programozott legyen? A kérdésre csak akkor adható értékelhető válasz, ha tudjuk, hogy pontosan mit akarunk. Amennyiben nagyrészt vagy teljes mértékben automatizált rendszerrel, stratégiával szeretnénk dolgozni, ha gyakran szűrünk több ezer részvény és más befektetési eszköz közül, ha a kiszállási taktikánkat bombabiztosan érzelemmentesre szeretnénk megcsinálni, akkor a válasz: IGEN. De természetesen – a technikai elemzésnél is – nem muszáj így dolgozni. A cikk elején említett intuíciót, folyamatos emberi döntéshozatalt igénybe vevő módszernél éppen felesleges megkötést, hátrányt jelenthet ha bizonyos folyamatokat túlszabályozunk. Azok akik kellő tapasztalattal, profizmussal, érettséggel, és lelki stabilitással rendelkeznek, nyugodtan húzzák be kézzel a trendvonalat. Attól, hogy

nem objektív szempontok alapján teszik ezt, még tudni fogják hogy hol érdemes be és kiszállni a piacra, tudni fogják, hogy mennyit érdemes kockáztatni, és ha hibáznak, le tudják vonni a tanulságokat. Hozzá kell tenni: 10 emberből 8 soha nem jut el erre a szintre, nem azért mert nincs tehetsége hozzá, hanem egyszerűen amiatt, mert túl hamar feladják a tanulási folyamat során, nincs elegendő türelmük. Ha valaki mégis eljut a profi szintre, akkor a válasz a fenti kérdésre egyértelmű: NEM. Látható tehát, hogy a két iskola nem feltétlenül üti ki egymást, és sok út vezet a Nirvana-ba. Akár úgy gondoljuk, hogy mérnöki pontossággal megtervezünk mindent, akár úgy, hogy a tőzsdei kereskedés művészet („Trading is an Art”), mindkét módszer sikerre vezethet, ha tartjuk magunkat az adott technika jellegzetességei által elkészített korlátokhoz. Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management A cikk letölthető verziója További

díjmentes befektetési cikkekért, tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható. Találkozás Thomas DeMark-kal Nagy izgalommal vártam a DeMark előadást. Nem voltak másként vele a hírlevél olvasóink, ügyfeleink sem, akik rengeteg kérdést tettek fel. Ezúton is köszönöm őket Egy részükre sikerült fényt derítenem, egy másik részüket később fogom feltenni neki. A jó hír az, hogy továbbra is kapcsolatban maradunk. De eddig el is kellett jutni, ugyanis az út kissé kalandosra sikerült. Aki nem kíváncsi arra, hogy miként jutottam el nagy nehézségek árán az előadásra és hogyan omlik össze a közlekedés éppen attól, amit egész Európa december óta hiányolt: a hótól, az lapozzon tovább. Füstbe ment terv A szerdán délelőtt kezdődő előadásra a 7 órakor Bécsből induló járatra foglaltam helyet. Akik jól ismernek, tudják hogy nagyon nehezen

kelek fel, ezért úgy döntöttem, hogy a reptér bejáratánál lévő szállodában foglalok szobát, nem kell hajnali 4-kor kelnem, hogy elérjek a Schwechat-i reptérre. így a reggeli kínkeserves ébredés után 10 perccel már a capuccínót kortyolgathatok a tranzitban. Ezt követően a gép 8 után pár perccel tesz le Zürich repterén, ahonnan viszonylag kényelmesen odaérek DeMark szemináriumára. Annak végeztével elintézek egy tárgyalást, 2 órám van körülnézni a városban, majd repülök vissza, az este 8-kor Bécsben landolást követően akár szerda este 10 órára itthon is lehetek. A keddről szerda hajnalra virradó reggel azonban gondosan kialakított tervem és időrendem recsegve-ropogva omlott össze. Az éjszakai havazás megbénította az európai repterek többségét, a járatok nagy részét vagy törölték, vagy jelentős késéssel indultak csak. Ez volt a helyzet az én gépemmel is, ami jó másfél órás késéssel indult volna, amit

aztán tovább toltak. Ekkor vált világossá, hogy lehetetlen lesz odaérnem. Felhívtam a szervezőt, aki felajánlotta, hogy a szerdai zürich-i helyett, a csütörtöki frankfurti előadásra menjek. Éltem a lehetőséggel, de szabad helyet nem találtam egy gépen sem azokon, amelyek egyáltalán elindultak, ezért autóval folytattam utamat. Már kétszer jártam a német pénzügyi központnak minősülő városban, de mindkét alkalommal idő híján nem tudtam megnézni a legfontosabb nevezetességeket, tulajdonképpen csak éjszaka láttam valamit is belőle. Úgy terveztem, hogy délután 3 körül érhetek Frankfurtba, ami kényelmesen elég arra, hogy körbenézzek a városban, kialudjam magam és másnap kisimult vonásokkal érkezzek a szemináriumra. A hó miatt azonban a nap nagy részét a hóviharok sújtotta autópályákon, dugókban töltöttem. Az araszolgatás közben megdöbbenve tapasztaltam azt a hihetetlen mennyiségű Audi Q7-et, amit trélereken

szállítottak. Legalább 20 ilyen szállító járművet, vagyis mintegy 100-120 Q7-et volt szerencsém látni. Lehet, hogy érdemes a Volkswagen konszern részvényeiből bevásárolni? Végül csak 5 órás késéssel, este 8-ra értem Frankfurtba, ahol további mintegy másfél órát vett el a szállodai szoba keresése, mivel egy vásár miatt jó előre lefoglaltak szinte mindent. Emiatt a városnéző terveim végleg kudarcba fulladtak. Vigaszom volt, hogy míg Párizsban minden szállodai szoba az Eiffel toronyra, addig Frankfurtban a Commerzbank modern és magas épületére néz (na jó, ez esetben féloldalasan, a kelő nap fényében). Nem csak a trendkövetés létezik Másnap legalább kipihenten érkezhettem a bámulatos külsőséggel megrendezett előadásra, amelynek a tartalma is nagyon professzionális volt, a kiváló reggeli és a számtalan frissen facsart gyümölcslé mellett. Mint látható, az előadás nem nélkülözte a humort sem. Valamennyi

indikátor Thomas DeMark nevének kezdőbetűi után a TD rövidítéssel kezdődik, jó előre gondoskodva arról, hogy bárki bárhol ütközik beléjük, ne tévessze őket más indikátorokkal, és el se lehessen lopni őket. DeMark a domináns trendkövető stratégiákkal szemben éppen a rövid és középtávú fordulós stratégiákra helyezi a hangsúlyt, így azon pontokat keresi, ahol a legnagyobb valószínűséggel történik fordulat. Például a TD Setup nevű indikátornál egy-egy bar akkor kap egy új „sorszámot”, ha alacsonyabban zárt, mint a 4 nappal korábbi., Amikor ez kilencszer megtörténik, akkor van a legnagyobb valószínűsége a fordulatnak, akkor érdemes vásárolni. Természetesen a metódus felfelé és short pozíciónál is használható. DeMark két példát is felhozott alap indikátorai működésére. Az egyik az 1987-es krach volt, amikor időben pontosan kijelölte a fordulatot. Árszintben pedig egy általa egyedi módszerrel

elhelyezett fibonacci szint. Ez utóbbit kissé szomorúan vettem tudomásul, mert nem értek egyet használatukkal, ezúttal azonban egy ellenpéldát láttam. Szintén jó példa volt az angol font (GBP) 1992-es összeomlás, amikor a csökkenés kezdetét jelezte jól az egyik TD indikátor. A dolog pikantériája az, hogy DeMark ekkor éppen Soros György tanácsadója volt Bár tudjuk, hogy Soros-ék elsődleges motivációja a masszív font elleni spekulációra nem a TD módszerekben keresendő, bizonyára megerősítette őket szándékukban, és az időzítésben. DeMark a befektetések világának kalandoraival dolgozott együtt, ezen belül is a legnagyobbakkal. A már említett Soros György-ön kívül ott volt a Tudor Investments, Goldman Sachs, JP Morgan. A legjobbnak mégis Steve Cohen-t tartja, most is dolgozik vele Cohen-t, a rejtőzködő dollármilliárdost egyébként DeMark fia tanította két évig az apja által, illetve az apjával közösen kidolgozott

módszerek használatára. Cohen 14 éve kezdett kereskedni hedge fund-jával a nemzetközi piacokon. Még pár éve is 30 alkalmazottja volt, ma már viszont az 1000-et közelíti a számuk, vagyona eközben 30 millió dollárról körülbelül 3 milliárd dollárra nőtt. Mint sokan a szakmában (maga DeMark is), a nyaralása alatt is dolgozik. Ez sok szakmabeli esetében folyamatos telefonkapcsolatot jelent az irodával, vagy esetleg laptop mindenhova hurcolását. De nem Cohen szintjén: ő előreküldi az egyik repülőgépét, ahol az emberei lefoglalnak egy teljes emeletet a szállodában, függetlenül attól, hogy hányan vannak, akik berendezik megfelelően a szobákat, majd jön Cohen a családjával, a már előre elkészített környezetbe, beleértve a kereskedési adatokat mutató monitorokat is. DeMark, mint kontraindikátor Ő maga szinte hagyományként mindig 4 évente jön európai kőrútra, amikor éppen fordul a piac, ez látható is az alábbi képen.

Megjegyezte, nem elképzelhetetlen, hogy most is így lesz, talán kissé tréfásan. Néhány érdekesség, máshol ritkán elhangzó információ az indikátorokkal kapcsolatban. Gyakori megfigyelés, hogy nem az intraday high, hanem a close high számít ellenállások kijelölésénél. A napközben kilengéseket – ha nem is mindig – de gyakran figyelmen kívül kell hagyni. A forgalmat a legtöbb TD indikátor nem veszi figyelembe, de azért van köztük olyan, ami ezzel is dolgozik, ugyanakkor DeMark nem javasolja, hogy az ő filozófiájának a követésekor nagy hangsúlyt helyezzünk a kereskedés volumenére. Nincs jelentősége, hogy egy 9-es kombinációnál mennyi idő telik el 8 és 9 között, ez akár hónapokban is mérhető néha, de azért általában pár nap alatt megtörténik. „Chart Artist, Chart Scientist” A legnagyobb baj a legtöbb technicistával, hogy ha valami nem működik, akkor türelmetlenné válnak, és időben mindent visszafelé is

átalakítanak. (ahogy ő mondja: a radírjuk tízszer akkora, mint a ceruzájuk). A legtöbbjük Chart Művész (Chart Artist) ahelyett, hogy Chart Tudós (Chart Scientist) lenne. Vagyis precízen levezetett és tesztelt módszer alapján kellene eljárniuk, a kapkodás helyett. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének jó Chart Művészek, csak azt, hogy a többség lelkileg, alkatilag, genetikailag nem alkalmas erre. Az előadás nagyon-nagyon konkrét módszereket adott át, amit egy fontos okból nem tudok megmutatni. Nem nevezhető korrektnek egy zártkörű előadás után annak tartalmát közzétenni, noha nem tiltották meg senkinek. Egyet azért, amit DeMark-ék sem „limited” klienseknek adnak át, tehát máshonnan is beszerezhető – és az alapokról szól - bármely érdeklődőnek, röviden bemutatok: A TD Open, a TD Setup és TD Countdown továbbfejlesztett változata. Lényege, hogy akkor kell Long pozíciót felvenni, amikor a nyitó árfolyam alacsonyabb, mint

a 4 nappal korábbi minimum, ha nem történt lényeges (és előre programozott paraméterű) támaszról letörés. Ha a nyitó viszont magasabb, mint a 4 nappal korábbi maximum, akkor short pozíció ajánlott. Hasonló indikátor létezik záró árfolyamra is, ennek kezdeti lépése látszik az alábbi képen. Egyszerű, de nagyszerű? A módszer (és a többiek jelentős része is) megdöbbentően egyszerű, és volt is kérdés, amit „magammal vittem” ezzel kapcsolatban. Vajon nem lehet, hogy a túlságosan egyszerű módszerek a modern számítógép vezérelt stratégiák korában már nem működnek? DeMark szerint viszont az egyszerű módszerek hatékonysága is az emberi természetre vezethető vissza, a tömegpszichológiára eredeztethető hibák pedig mindaddig vissza fognak köszönni, amíg emberek irányítják a piacot, vagy emberek hajtják végre a saját maguk által írt programokat, felügyelik őket. Emellett a technikai elemzésben gyakran (vagy akár

soha) nem szabad azt a kérdést feltenni, hogy „Miért”, hanem ami működik, azt használni kell, akár egyszerű, akár bonyolult. Márpedig ezek a módszerek mindeddig működtek, ezt hosszú és gondos tesztelések és sokéves kereskedési eredmények bizonyítják. Emiatt is, a legtöbb általa készített indikátornál nem is kell félni attól, hogy „elhalásszák előle a legjobb falatokat”. Persze vannak kivételek. A módszerek kiteregetése vagy éppen visszatartása egyébként fokozatokban történik. Van, ami teljesen nyilvános, akár hosszú évek óta. Van, ami szintén nyilvános, de viszonylag új, és a hagyományos technikai elemzés elterjedtsége miatt kevesen használják. Van, ami csak (pl a Bloomberg-en), előfizetőknek és nekik is korlátozott számban érhető el. Van, ami a más csatornákon, egy még inkább korlátozott körnek érhető el. Végezetül van olyan, ami teljesen titkos, csak Cohen, DeMark és a közvetlen munkatársaik

ismerik. A felosztás nem véletlen: egyrészt vannak olyan indikátorok, amelyek erősítik annak hatását, ha minél többen használják, és vannak olyanok amelyek gyengítenék azt, ezért inkább megtartják a saját titkuknak. A fokozatoknál is inkább az érvényesült, hogy DeMark inkább a legnagyobb intézményi befektetők között örvend széleskörű tiszteletnek és ismertségnek, ezért elsősorban ezeket a lehetőségeket „rájuk szabták”, az ő korlátozott számuknak teszik esetenként elérhetővé. Természetesen sok alap, bank, biztosító részben vagy egészben automatizált stratégiát is épít az ő indikátoraira. Mindent összevetve a „Nem fél attól, hogy mások használják, és emiatt csökken az indikátor hatékonysága.?” kérdésre nem kaptunk teljes mértékben megnyugtató választ, csak érzésem szerint 80-80%-ig. De talán egy ekkora időbe beszorított előadáson és a kérdések özönében nem is várható elé ennél több. A

kiszállási stratégiákról is kevés volt az átadott információ, de kérdésemre azt válaszolta, hogy ez is fontos, de általában egy követő stoppal, vagy pár napos kiszállással kell időzíteni, illetve a TD indikátorok segítségével kell/lehet ezt megoldani. Következetesség „Stick to your plan” – ezt már egy DeMark követő mondta nekem az előadás szünetében. Azt állította, hogy a siker az ilyen jellegű stratégiáknál – ha tényleg jó volt a tesztelés – nagyrészt ezen a 4 szót tartalmazó tanácson múlik. Adott egy további tippet is: ők úgy dolgoznak, hogy egyikük megcsinálja és teszteli a stratégiát, és egy másik ember szolgaian végrehajtja oly módon, a stratégia alkotó nincs is a közelben. Így nem fordulhat elő, hogy az ember elbizonytalanodik saját stratégiája kapcsán. A szeminárium a körítéstől és a magas szakmai anyagtól eltekintve megdöbbentően hasonlít egy hazai előadásra, főként a mienkre. A

felépítése, a gesztusok, kérdések, a vibráló levegő, tudásanyag átadása mind-mind ugyanolyanok. Talán az ezzel kapcsolatos tapasztalataim is közrejátszottak abban, hogy az előadást követően jól elbeszélgettünk szakmai kérdésekről, és email címet cseréltünk. Ezért továbbra is szívesen tolmácsolom az arra érdemes kérdéseket DeMark úr felé, nyugodtan írjatok nekem. A sok-sok kérdés, és az előadást követő ebéd miatt a program kb. 3-kor fejeződött be, nekem indulnom kellett haza, így ismét nem volt módom megnézni Frankfurtot nappal. Végül az alig 24 órásra tervezett út 50 órás lett, feszített naptáramban pedig elveszítettem egy napot. Ráadásul nem láttam Zürich-et, és Frankfurt még egy darabig az éjszakai, misztikus város marad számomra. De őszintén: kit érdekel, egy ilyen élmény után? :) Faluvégi Balázs Bridge Wealth Management A cikk letölthető verziója További díjmentes befektetési cikkekért,

tanácsokért iratkozzon fel hírlevelünkre: regisztráljon ide kattintva! A hírlevél bármikor egyetlen kattintással lemondható