Történelem | Felsőoktatás » Az athéni demokrácia kialakulásának bemutatása

Az athéni demokrácia kialakulásának bemutatása Polisznak nevezték a városállamokat (ez a leggyakoribb fordítás) tágabb értelemben jelentette a benne kialakult politikai rendszert, a kultúrát stb. Az igazán szűk értelemben vett polisznak azt a települést nevezték amely minimum három feltételnek megfelelt. 1. Autonómia: Ez azt jelenti, hogy önálló alkotmánnyal, belső jogrenddel rendelkezik, 2. Önálló (önellátó) gazdasággal rendelkezik, (autarhikus gazdaság) Ez azt jelenti, hogy a város mindent megtermel magának, amire szüksége van. 3. az ún eleutéria volt Ez volt a hadsereg, szervezetbe rendeződve Ez a szervezet tartja fenn az alkotmányos rendet stb. A poliszra jellemző volt, hogy lakosainak száma nem haladta meg a 100000 főt. Egy-egy polisznak voltak teljes jogú állampolgárai, nem teljes jogú állampolgárai, és voltak a rabszolgák, akiknek semmiféle joguk nem volt. az előbb említett 100000 főbe beletartoztak a teljes jogú

állampolgára, és a különbőző törtjogokkal, általában gazdasági jogokkal rendelkezők is. A társadalmi feloszlás: voltak öregek (40 év felett már öregnek számított az, aki megérte ezt a kort. Ritkaságszámba ment, ha valaki megérte a 60-70 évet, ők voltak a bölcsek. Volt az életerős társadalom, a feleségek általában semmiféle jogokkal nem rendelkeztek (Athénben egyáltalán nem rendelkeztek). A házban éltek, dolgoztak, felügyeltek a rabszolgákra, esetleg a kútra mentek ki vízért. (a görögöknél nem volt jellemző a házi rabszolgaság, inkább az iparos rabszolgaság volt mérvadó). A spártai államnak általában 8000 állampolgára volt, 12000 főnél soha sem volt több. Ez a 8000-12000 ember mind a férfilakosság volt Athénben kb 40000 főre tehető ugyanezen érték A családokat, és a rokonsági fokokat figyelembe véve, nagyjából mindenki ismert mindenkit. Ennek jelentősége is volt, hiszen Ariszteidész, úgy szólt a

népgyűlésen valakihez, hogy megnevezte az illetőt. Ariszteidészt később száműzik Athénból, majd a maratoni csata előtt visszahívták. A poliszokat tengeren bárhonnan el lehetett érni, hiszen a part olyan tagolt, hogy maximum 90 km. megtétele után el lehetett érni a tengert. A mezőgazdaság szűk helyre korlátozódott Fontos volt a gabona, az olívaolaj, és a szöllő a bor miatt. A tudást nagyon becsülték, de ezen felül hihetetlen becsülete volt a munkának A tudás révén, akár a rabszolgák is Kiemelkedhettek a rabszolgasorból. Ha a rabszolga pl szépen festett, vagy bármi másban kitűnőnek bizonyult, felemelkedhetett. A rabszolgának bizonyos tulajdona is lehetett A politikai gondolkodás igen fejlett szinten volt. Egyszerű emberek voltak (túlnyomó többségében) mind öltözködésben mind étkezésben az egyszerűséget, a praktikusságot tartották szem előtt, vonzódtak a természetes dolgokhoz. általában műveltek voltak, és nagyon

becsületesek A kereskedelemben is élen jártak, de a görög kereskedők egyaránt törekedtek a vásárló hasznára és a saját hasznukra is. Nem akarták átverni a vásárlót. Voltak a tengerparti és a dombsági poliszok A tengerparti poliszoknál a halászat dominált, a dombsági poliszoknál a juh, ill kecsketartás volt a domináns. A poliszokat három részre lehetett osztani 1. A tengerparti poliszoknál a tengerparti rész (parália) volt itt éltek a kézművesek, kereskedők, halászok, hajóácsok stb. iparos vidék volt 2. a második rész a városon túl volt, ahol elsősorban gabonát termeltek itt éltek a mezőgazdasággal foglalkozók, de ott éltek az arisztokraták is, hiszen birtokaik itt voltak, és ők a birtokaik közelében éltek. (ezt a poliszrészt asztüh-nek nevezték). 3. A városmag, amely egyszerre volt az intézmények központja, a politikai elitnek a lakóhelye stb (görög megfelelője (meszagéjosz) s Ezek a területek társadalmilag

elkülönültek, de elkülönültek politikai tartalom miatt is. A tengerparti poliszoknak több volt a kereskedő és az iparos A dombvidékes poliszokban, ahol sok volt a mezőgazdasági rész, az arisztokráciának megmaradt a hagyományos berendezkedése, ezek a poliszok általában királyságok voltak. Volt még egy út, ami járhatatlan volt, ezek a spártaiak voltak, akik katonaállamot hoztak létre. A görög kultúra "világméretben" elterjedése (hellenizmus időszaka) Nagy Sándor hódításainak voltak köszönhetőek. Polisztörténet igazán az ie VII. század elejétől van Létrejöttükkel szakítanak a királysági, ill arisztokratikus államberendezkedéssel, helyette valamiféle köztársaságot hoztak létre A poliszoknak lesznek vezetőik, ők lesznek az Arkónok Először egy arkónt választottak, ez az ember élete végéig betöltötte az arkóni címet. később már nem egy hanem több arkónt választottak, ráadásul az

"uralkodási" időtartamot is egyre jobban csökkentették. Végül odáig fajultak a dolgok, hogy 9 arkón volt, mindegyiket 1 évre választották meg. Az arkónok megoszlása za következő: arkón polemarkosz: az "fő stratégosz" a 10 fülé 10 stratégosza fölött állt. arkón eponümmosz: szertartásmester arkón bazileusz: . Ebben a köztársaságban nagy szerepet játszottak az arisztokraták, ezért ezt a korszakot arisztokratikus köztársaságnak is nevezik. Eljutnak odáig, hogy a törvényeket írásba foglalják (drakón ie 621) Ez a reform az arisztokráciának nem kedvezett, hiszen meg volt adva, hogy adott szituációban így, úgy, vagy amúgy kell eljárni. A drakóni törvénykezés kijelentette, hogy a törvények mindenkire egyaránt érvényesek. Drakón törvényeiről nem sokat tudunk, egyet biztosan tudunk, gyilkosság esetén megtiltották a vérbosszút. Az állam joga volt mérlegelni a gyilkosság súlyosságát, halálbüntetés

esetén, az állam hirdette ki az ítéletet. Ezekután (ie VI század eleje) Szolónt bízták meg azzal, hogy nézze át a drakóni törvényeket, és alakítsa át úgy hogy egy olyan törvénykönyv jöjjön létre, amely alkalmas Athén igazgatására. Szolón (ie 640-560) az athéni demokrácia kulcsfontosságú alakja volt. Elszegényedett családból származott, első nyilvános szereplése Szalamisz szigetével volt kapcsolatos, amelyet egy rivális kereskedőváros Megara elfoglalt. Athén többször kísérletet tett a sziget visszafoglalására, sikertelenül. Törvényt is hoztak, miszerint Szalamisz visszafoglalására senki sem tehet javaslatot. Ekkor szolón lelkesítő költeményeket írt, és saját magát őrültnek tettetve olvasta fel polgártársainak. Mivel őrültnek hitték, nem büntették meg de szavainak akkora hatása volt, hogy Athén ismét megpróbálkozott Szalamisz szigetének visszafoglalásával, és Ie. 610 környékén sikerült is

visszafoglalniuk Szolónt Ie. 594-ban döntőbírónak, és archónnak is megválasztották Egyik első intézkedése volt, hogy megszüntette a fennálló adósságokat, ezt teherlerázásnak (szeiszakteia) nevezték. megszüntette továbbá az adósrabszolgaság intézményét, felszabadította az adós rabszolgákat, akiket külföldre adtak el, visszavásárlásukról azonnal intézkedett. A gabonafélék exportját megtiltotta, erre főleg azért volt szükség, mert az adósrabszolgák felszabadítása révén jelentősen megnőtt Athén polgárainak a száma, és a helyi szükségleteket ki kellett elégíteni. Az olívaolaj exportját szorgalmazta A megnövekedett polgárszám azonban Athén katonai ütőképességét is növelte. Egy másik törvényében az özvegyek és árvák helyzetén igyekezett javítani, és valószínűleg ekkor vezette be az olimpiai vagy más versenyeken győztes athéni polgárok díjazását is. Egy évvel később Eukratész arkónsága idején

(592-591 Ie) már mint törvényhozó folytatta munkáját. Vagyonuk alapján osztályokba sorolta az athéni polgárokat (vannak akik ezt a besorolást drakónhoz kötik). Az vagyonszerinti osztálybseoroláson alapuló alkotmányos rendet timokratikus alkotmánynak is nevezik. Az első osztályba az un 500 mérősök (Pentakosziomediomoszok) tartoztak. A második osztályba az 500-300 mérő évi jövedelemmel rendelkezők tartoztak, akiket lovagoknak (hippeuszok) hívtak, mert jövedelmükböl képesek voltak lovat tartani. a harmadik osztályba azok tartoztak, akiknek évi jövedelme 300 és 200 mérő között volt. őket ökörfogatosoknak (zeugitészek) A negyedik csoportba a 200 mérő alatti éves jövedelemmel rendelkezők napszámosok (thészek) álltak. Ez a felosztás határozta meg az adózás mértékét, és a hadseregbe való besorolást Az első két osztály szolgáltatta a lovasságot, a harmadik a nehézfegyverzetű gyalogságot, a negyedik osztály pedig a hajók

legénységét, illetve a könnyű gyalogságot adta. A mérő 51.5 liter gabona volt, vagy ennek megfelelő érték 1 mérő gabona = 1 attikai drakhmé ami = 4,37 gramm ezüsttel. Az esküdtbíróságok és a népgyűlés a szegényebb polgárok számára is nyújtott közszereplési alkalmat annál is inkább mivel Szolón kifejezetten megtiltotta az athéni polgároknak, hogy passzivitást mutassanak a politika iránt. ő hozta létre az akkor még 400 tagú bulét. Szolón támogatta az iparűzők betelepítését Athénba, és ösztönözte a polgárokat, hogy fiaikat tanítsák, vagy taníttassák kétkezi munkára. Ezzel kapcsolatban rendeletet is adott ki, miszerint az a fiú akit apja nem tanítatott meg valamilyen mesterségre a fiú nem köteles apját eltartani, ha az már öreg. Engedélyezte a szabad végrendelkezést, hiszen ebben az időben a vérségi szálak már nagyon fellazultak. Családjogi rendeletei is lényegében az örökösödést célozták meg,

ugyanakkor igyekezett meggátolni az érdekházosságokat, és a családok széthullását. Rendeletben kötelezte a férjeket, hogy havonta legalább háromszor háljanak együtt feleségükkel. (mármint minden férj a saját feleségével!) Kisebb jelentőségűek voltak a tulajdont, és közbiztonságot érintő rendeletei. Szolón úgy tartotta, hogy a reform csak akkor ér valamit, ha az egyaránt hat a gazdaságra a politikára és a családjogokra egyaránt. Ezért komplex reformokat alkotott, amelyek az élet szinte minden területén éreztették hatásukat. A démosz (középréteg) a szolóni törvények hatására tovább erősödött, így Athénban is kialakult a türamnia intézménye. Ez lényegében azt jelenti, hogy általában egy arisztokrata szembefordul saját társadalmi csoportjával, és a középréteg támogatásával megszerzi a főhatalmat. Célja, a középréteg (démosz) felemelése, és az arisztokraták elnyomása volt. Athénban türamnoszi

minőségben Pejszisztrátosz kissebb nagyobb megszakításokkal (560-tól 527-ig) vezette athént. ) Az arisztokratákat erőszakkal fosztotta meg politikai befolyásuktól, ő maga az akropoliszt választotta lakóhelyül, ahol zsoldos csapatok vigyáztak rá. Sok előkelő család hagyta el ekkor athént, sok családot úgy kényszerített engedelmességre, hogy elrabolta gyerekeiket. A középréteggel értelemszerűen nagyvonalú volt, és a szolóni törvényeket is tiszteletben tartotta. Pejszisztrátosz idején Athén sok szép épülettel lett gazdagabb, és a város stratégiai védelme is jelentsentősen erősödött. 527-ben meghalt, és két fia vette át az irányító szerepet. Fia Hippiás 510-ig vezette Athént, másik fiát Hiparkoszt 514-ben egy személyes sértés miatt szőtt öszeesküvés vezetői (Harmodiosz és Arisztogeitón) gyilkolták meg. 510-ben azonban Hippiást is elkergették, aki a perzsa uralkodóhoz menekült Miért fordult a démosz az ő érdekeit

képviselő türamnia intézménye ellen? mert a démosz már olyan erős lett, hogy Türamnosz nélkül is képes volt az érdekeit érvényre juttatni, Klejsztenész reformjai (508-tól) A városmagot, a patáliát, és a városon kívüli területeket, ahol az arisztokraták is éltek, tíz-tíz kerületre osztották, így Athén 30 kerületre lett osztva. a 30 kerületből 3 egységből egymás mellé rendelnek sorsolás útján egy kerület. a 4 kerületből 10 kerület lesz, ez a fülé Mivel a hozzárendelés sorsolás útján történt, lehet hogy egy paráliai rész, a város átellenes pontján levő "külvárosi" részt, és a városmagból esetleg egy hozzá közelebbi részt kapott. Ez az intézkedés tökéletesen szétveri a vérségi kapcsolatok érvényesítését a politikában. A fülében történő bármilyen választás vagy szavazás biztosan nem a arisztokrácia érdekeit képviseli, hiszen 2-1 arányban többségben voltak a kézművesek. Innentől

kezdve a fülé nem a nemzetséget jelenti, hanem kerületet jelent. Az athéni hatalmak az államot területileg szervezték, ezzel megszűnt a nemzettség kifejeződése. îgy Athént irányítani nehéz lett volna, ebben a vérségi rendszer szétverése volt. a fülé eddig 400 tagú volt, a 4 törzs adott bele 100 embert. Most minden fülé 50 embert adott, így 500 tagú lett a bulé. Ez lesz az a végrehajtó hatalom, amely Athént igazán irányította. Kerületenként fölírták az embereket listára, kisorsolták azt az 50 embert, akik kerületenként képviseletet látnak el a buléban. Innentől kezdve ez jól működött, de 500 emberrel nem lehetett Athént irányítani. Létrehoztak külön egy 50 tagú tanácsot a buléból, a másik 450 pedig tanácsot ad az 50 fős tanácsnak. Ezt az ötvenet is sorsolták de hogy a másik 450 ember is végezze a dolgát, az évet felosztották 10 egységre, ez kb. egy hónap jutott ötven emberre. Váltogatták egymást havonta

Tovább fejlesztették a dolgot, végül is kihozták, hogy egy nap egy ember volt az állam elsőszámú embere, az egy nap úgy jön ki, hogy voltak tartaléknapok. Ez a prütarnia intézménye Ezt az intézményt egyébként közvetlen demokráciának nevezik. Ez a közvetlen demokrácia Athénnak egy hatalmas fejlődési lehetőséget nyújtott, amivel Athén élt is. A stratégoszokat névszerint választják, minden füléből kikerült egy, aki végül is stratégosz lesz. Pénzügyek szempontjából is az volt a helyzet, hogy ahhoz is érteni kell, nem lehet csak úgy sorsolás útján megválasztani a pénzesembert. A pénzügyminisztereket is névszerint választották Az archont kivéve elsősorban érthető módon nyilván a legvagyonosabbak közül került ki. Ez a rendszer egyfajta új polgárjogot is jelentett Athénban, is jelentett Athénban, tehát aki nem tejesítette a politikai kötellezettségeit, nem járt el a népgyűlésre, nem vett részt a gullé

munkájában, vagy a türamnia intézmény munkájába nem vett részt, simán megfosztották athéni állampolgári jogaitól. ezt komolyan be is tartották, egy összetartó társadalom jött létre a jogiegyenlőség tökéletesen megvalósult. választható volt, de őt is választhatták stb. a törvény olyan felosztást csinált, hogy ami nem tilos azt szabad. nem volt korlát f a fejlődés előtt ennek volt egy veszélye, pláne az elején. a demokrácia könnyen kikezdhető vissza lehet élni a demokrácia bizalmával, azzal, hogy nem mindent szabályozott törvényt, vissza lehet élni, különböző társadalmi összefogással, ami vérségi alapon, vagy vagyoni összefogással célozza meg a hatalmat. ennek elejét vegyék, életbe léptették a cserépszavazás (osztrakiszmosz) intézményét Minden májusban, a népgyűlésnek szavaznia kellett, kit tartanak az athéni demokráciára veszélyesnek, akit türamnosznak tartanak. Akire Athén lakosságának tíz százaléka

szavazott, azt 10 évre száműzték Athénból. a gazdasági ellentmondásokat nem számolta fel, de politikai demokráciát megteremtett. a nagy többség érdeke volt a fontos. a cserépszavazás intézménye az első években még ment, de utána megmutatkozott a gyakorlatban is, hogy ez az intézmény politikai játszmákra ad lehetőséget, jelesül arról van szó, hogy egy csoport nem szívlelte pl. a Józsit, és eltávolításának érdekében ráhangolták a szükséges hatezer embert, hogy szavazzon a Józsi száműzetése mellett. ekkor a Józsit kiszavazták Ariszteidészt is így száműzték, pedig ő a perzsákat is megverte, ő volt a szárazföldi parancsnok. A második perzsa háborúnál visszahívták Athénba. Periklész békekorszaka (ie. 462-431) (a klasszikus kor) élt Kb. ie 495-től 429-ig pestisben halt meg mezőgazdaság: Athén gabonaszükségletének kétharmad részét a feketetenger térségéből kellett importálnia, hiszen a száraz görög nyarak

nem tették lehetővé a széles körű gabonatermesztést. A gabonatermesztésben többnyire áttértek a háromnyomásos vetésformára (tavaszi gabona, őszi gabona, ugar). A gabonával ellentétben az olajbogyó és a szőlő mindenütt megtermett, az olivaolaj, amit főzésre és világításra használtak, Athén fontos kiviteli cike volt. Híresek voltak a borok, ezenkívűl gyümölcsöt (füge), zöldséget, káposzta, borsó, lencse, fokhagyma, hagyma) is termesztettek. Ezenkívül még fontos volt a halászat, jelentős volt a juh és kecsketartás. A szamarat és öszvért teherhordás céljából tenyésztették, a disznót pedig húsáért. a gazdálkodás kisparaszti birtokokon folyt, ezért a nagyobb mértékű rabszolgatartás nem vált lehetővé. Gazdaság, kereskedelem: A gazdaságban azonban az ipar volt a meghatározó. Az athéni kisüzemekben készült fémipari termékek, bőrárúk, kerámiák az akkor ismert világ minden részére eljutottak Az ipari

nyersanyagok: agyag, márvány, ezüst, ércek stb. a bányákban dolgozó sokezer rabszolga mellett sok szabad munkás is dolgozott. A leginkább fejlődő iparág a kereskedelem volt