Középiskola > Műelemzések > A boldogságtól a halálvágyig Csokonai Lilla-verseiben

Csokonai Vitéz Mihály költészetére nagy hatást gyakorolt Vajda Julianna iránt érzett szerelme. Élete legnagyobb szerelmével 1797 tavaszán ismerkedett meg, verseiben Lillának nevezi. Szerelmük alatt Lilla elfeledtette Csokonaival élete kudarcait, társadalmi kitaszítottságát. Amikor azonban 1798-ban Lilla más felesége lett, a magát addig víg poétának nevező Csokonai költészetében a rokokó játékos örömérzetét a kiábrándulás, a csalódás szomorúsága váltotta fel. Lilla elvesztése új irányt adott költészetének.

A költő a teljes reményvesztettség határán állt, amikor 1802-ben kötetbe rendezte szerelmes verseit. A kötetnek a Lilla címet adta. Ezen költeményeket úgy helyezte el, mintha Lillával való szerelmének történetét mesélnék el. A kötet nyitóverse, Az én poézisom természete egy fiatalkori verse, melyben arról vall, hogy költészetével a szép nemet akarja szórakoztatni, nem akar szomorú, elégikus hangulatú verseket írni. Ezzel szemben a kötet záróversében, A Reményhez című költeményében teljes reményvesztettségéről vall Csokonai.

A Lilla-verseket stílusuk és mondanivalójuk szerint két csoportba lehet besorolni.

Az egyik csoportba azok a szerelmes versek sorolhatók, melyekben Csokonai Lillával való szerelméről ír. Ezekre a költeményekre a rokokó életérzés a jellemző. A rokokó stílusú versek témája általában a szerelem. Jellemzőjük a miniatűr forma és a változatos ritmika alkalmazása. Ezekben a versekben mindig található antik utalás és sok metafora is. Ilyen Lilla-versek például A boldogság és a Tartózkodó kérelem is.

Csokonai A boldogság című versében a számára abszolút tökéletes boldogságot mutatja be. Megjeleníti Lillát és magát, amint egy kellemes nyári estén egy lugasban enyelegnek, csókolóznak, jól érzik magukat együtt. A vers hangulata tehát üde és kellemes, a költő szavain érezni boldogságát.

A Tartózkodó kérelem című versében is a szerelem kellemes örömérzetét olvashatjuk ki a sorokból. E költeményében azt láthatjuk, ahogy játékosan megkéri Júliát, hogy csókolja meg. A vers formai sajátossága a keresztrím alkalmazása és a kétféle ritmizálhatóság érdekessége. Az ilyen, többféle ritmussal rendelkező költeményeket szimultán verseknek nevezzük.

A Lilla-versek másik csoportjába azok a művei sorolhatók Csokonainak, melyekben Lilla elvesztése utáni szomorúságáról, keserűségéről, kitaszítottságáról ír. Ezen költeményeire a rousseau-i szentimentalizmus hatott. Ilyen a tanult Lilla-versek közül A tihanyi Ekhóhoz és A Reményhez is.

A tihanyi Ekhóhoz című vers elégikus hangnemű, szomorú, belenyugvást kifejező költemény. A vers szentimentális stílusú, de klasszicista vonásokat is tartalmaz. Csokonai egy szentimentalista szituációban jeleníti meg magát költeményében: egyedül, magányosan, lelki fájdalmaival magára hagyva üldögél a balatonfüredi parton, miközben a városban ünnepelnek, vigadoznak az emberek. A vers első két versszaka a boldog és boldogtalan emberek ellentétére épít. A költemény második szakaszában a természethez szól, ezen keresztül mutatja be embertársai érzéketlenségét. A költő úgy érzi, hogy nincsenek igazi, jó barátai, akik olyanok, mint ő, úgy gondolja, egyedül maradt az érzelmeivel. Lillát azonban nem hibáztatja azért, mert elhagyta. A vers harmadik, egyben befejező szakaszában arról vall, hogy szerinte az emberek csak a természetben, távol a társadalomtól válhatnak bölccsé. Magát Rousseau-hoz hasonlítja, hiszen ő is a természetben talált menedéket.

„S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek.”

A vers a költő jövőbe vetett bizonytalan hitével zárul.

A Lilla-kötet záróversében, A Reményhez című költeményben Csokonai teljes reményvesztettsége érződik. Ez egy számvető vers. Ilyet a költők akkor szoktak írni, amikor úgy érzik, hogy lezárult az életük, vagy már nagyon öregek, betegek. A számvető költeményekben a költők mérlegre teszik az életüket, összegzik a jó és a rossz élményeket. A vers hangulatisága és gondolatisága tragikus, azonban hangzása és megformálása a rokokó stílusra emlékeztet, tehát a költemény hangulata és hangzása ellentmond egymásnak. Csokonai tudatosan szerkesztette meg e versét: az első és a negyedik versszakban megszólítja a megszemélyesített természetet, a második és a harmadik versszakban pedig a virágzó és a sorvadó természetet mutatja be. Az első strófában a Reményt „égi tűneményként” definiálja, aki játszik a boldogtalan emberekkel, így vele is. A második versszak egy virágzó kertet mutat be, ami a költő boldog, szenvedésmentes fiatalkorát szimbolizálja. Itt a boldogság tetőzéseként Lilla szerelme jelentette számára. A harmadik versszakban azonban egy sorvadó, hervadó kertet láthatunk, ami a költő szenvedéssel teli életszakaszát szimbolizálja. A költő azt mondja, hogy ha Lilla vele maradt volna, nem panaszkodna, elfogadná a világot.

„Óh!csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.”

A befejező strófából kiderül, már nem hisz sorsa jobbra fordulásában, kívánja a halált. Elbúcsúzik mindattól, ami tartalmassá tette az életét: a szerelemtől, a költészetétől, az örömtől és a reménytől.

„Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!”

Tehát Csokonai költészetére és életére egyaránt hatással volt Lilla. Lillával való szerelmük alatt gyönyörű, könnyed verseket írt, melyeket a rokokó életérzése hatott át, Lilla elvesztése után pedig ugyanolyan gyönyörű, mégis hosszabb és komorabb, szomorú hangulatú költeményei születtek, melyeket már a Rousseau által leginkább képviselt szentimentalizmus hatott át.

Hatvanhat éve, 1943. január 12-én kezdődött a második világháborúban a szovjet Vörös Hadsereg támadása az oroszországi Don-kanyarban, amelynek során szinte teljesen megsemmisült a 200 ezer fős 2. magyar hadsereg. A Magyar Királyi Honvédség alakulata, német nyomásra került kivezénylésre, a keleti-frontra.

Számítógépes szimulációk alapján a Baptistina kisbolygócsalád két tagja ütközhetett 160 millió évvel ezelőtt, s az egyik ütközési törmelék-aszteroida becsapódásának katasztrófális hatásai vezethettek 65 millió évvez ezelőtt a földtörténeti kréta-harmadidőszak határán a dinoszauruszok teljes kipusztulásához.

A ponty származását tekinve heves viták dúlnak. Thienemann nézetei szerint Kína, Japán, Közép- és Kis Ázsia egészen a Fekete-tengerig nyúló térségeinek vizei képezik a ponty eredeti hazáját. Európai elterjedéséről semmit sem lehet bizonyossággal állítani. A görögök és a rómaiak már ismerték és tavakban tenyésztették, felismerve értékes húsát.

• Kopp Mária - A szorongás és depresszió népegészségügyi jelentősége / 2000, 9 oldal
  
  
• Tarján-Nyilas - Környezetfizikai mérések / 2009, 51 oldal
  
  
• T. Harv Eker - A milliomos elme titkai, a gazdagság belső játszmájának elsajátítása / 2007, 57 oldal
  
  
• Havrán Szabina - Sport / 2010, 2 oldal
  
  
• Bobrovszky Jenő - A szellemi tulajdon alapvonalai / 2021, 31 oldal
  
  

1776. május 7-én született Hetyén (Vas megye, Kemenesalja) egyetlen gyerekként, meghalt: 1836-ban. Apja jogvégzett, de gazdálkodó ember volt. Erőtlen fiát ő tanította, nevelte otthon. Izmos fiúként 1788-ban kerül a soproni líceum előkészítő osztályába és 7 évet tanul itt. Sokat olvasott, főleg latin műveket. 1793-ban elszökik Sopronból, katonának áll be, majd onnan is menekül. 1795-ben...

Jókai új művének előkészületeiről a Fővárosi Lapok számolt be 1868-ban: Jókai Mór ismét egy nagy regényen dolgozik. Címe: Anya örökké. A forradalom idején játszódik, s a nagy események végig vannak szőve benne." A beharangozott alkotást a következő év január 1-jétől „A Hon” közölte folytatásokban, már a végleges címmel: A kőszívű ember fiai. A 1848-49-es...

Immanuel Kant (1724-1804) német filozófus, a klasszikus német filozófia első kiemelkedő képviselője volt. Két korszakot különböztetünk meg filozófiai fejlődése során: a kritika előtti és a kritikai kor-szakot. Kritika előtti műveiben foglalkozik a természettudomány és a természetfilozófia kérdéseivel. Ezek a művek a természeten belüli fejlődés kérdését vetették fel...