Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » Gazdasági változások a dualizmus korában

Gazdasági változások a dualizmus korában Európa leghosszabb gátrendszere: A folyók a Kárpát-medence közepén elhelyezkedő Alföldre futnak. Így gyakoriak voltak a kora tavaszi és a nyár eleji árvizek. Az itt élő emberek megtanultak együtt élni a természettel: a hatalmas mocsarak és árterek nádat, fát és halat adtak a környék lakóinak. A jelentős, mezőgazdasági termelésbe bevonható területek miatt már a XVII században megkezdődtek a lecsapolások Ez a folyamat a XIX század ’40-es éveitől a gazdaság fejlődésével párhuzamosan felgyorsult. Az állam irányításával, de az érintett területek által létrehozott társulások erejéből a század utolsó évtizedéig több ezer kilométer hosszú gátat emeltek. A folyók hajózhatóvá váltak, jelentős területeket lehetett bevonni a mezőgazdasági termelésbe. A gátakat kézi erővel, ásólapátokkal és talicskával építették a kubikosok, akik kompániákba tömörültek, s egyegy

feladat elvégzésére szerződtek A mezőgazdaság: A hetvenes évek közepéig folytatódott a gabonakonjunktúra. Bővült a magyar búzatermelés és az export. A hetvenes években a világválság és az amerikai búza megjelenése megnehezítette az értékesítést Ezért a magyar mezőgazdaság részben a belterjes kultúrák felé – gyümölcs, szőlő, állattenyésztés – fordult, és megvédte a közös védvám (1882), hiszen az osztrák piac felvette a termékeiket. Az új eljárások bevezetésével és a gépesítésben is a nagybirtokosok jártak az élen A cséplőgépek hódítottak tért először, majd – az ipar fejlődésével párhuzamosan – a vasekék, vasboronák Európa szintű vasúthálózat: A reformkorban megindult vasútépítés a neoabszolutizmus korában is folytatódott. A kiegyezés megkötése után a vasútépítés üteme felgyorsult, mivel a kormányok felismerték a vasút szerepét az ország felzárkóztatásában. A kamatbiztosítási

törvénnyel is a folyamatot támogatták: a befektetőknek az állam veszteség esetén is biztosította a nyereséget Jelentős lépés volt a MÁV, a Magyar Államvasutak létrehozása és óriási vállalattá fejlesztése. Ezzel egységesíthető és növelhető lett a közlekedés színvonala, és a magyar gazdaság számára kedvező tarifapolitikát lehetett bevezetni Így a magyar vasúthálózat fejlettsége a századfordulóra elérte a nyugati szintet, s a magyar gazdaság motorjává válhatott. Iparfejlesztés: Az ország adottságainak és a piac lehetőségeinek megfelelően az ötvenes évektől a leggyorsabban az élelmiszeripar fejlődött. A legjelentősebb a Budapesten koncentrálódó malomipar volt, mely a gépesítés és az új találmányok révén a világ élvonalába került. A századfordulón Pest malmai már orosz és balkáni búzát is őröltek. A magyar iparban is tért hódított a gőzgép, ami a széntermelés ugrásszerű fejlődéséhez

vezetett. Sorra nyíltak a bányák a Mecsek, Nógrád, Dorog, Tatabánya, Borsod, Petrozsényi-medence, Krassó-Szörényi-érchegység térségében Vaskohászati centrumok ott alakultak ki, ahol a közelben vasércet is rejtett a föld Így jött létre a borsodi, szörényi iparvidék, majd Hunyad vidékének nehézipara. A magyar ipar megkésett fejlődése előnyöket is rejtett magában. A vállalatok az ipari forradalom legújabb vívmányait alkalmazták, ezért magas volt a termelékenységük. A magyar ipar felfutását a kormányzat adókedvezményekkel pártolta, s rendelkezésre állt a Monarchia egész piaca. Hitelszervezet: A fellendülés elképzelhetetlen lett volna a külföldi tőke beáramlása nélkül. A bejövő tőke jelentős része osztrák eredetű volt, de elsősorban a bankok révén, hitelként került az országba. A külföldi tőke szerepe egyértelműen pozitív volt. Évről évre folyamatosan emelkedett a behozott tőke, ennek ellenére évről

évre nőtt a hazai tőke aránya is