Irodalom | Középiskola » Irodalmi kávéházak Budapesten

Irodalmi kávéházak Budapesten Magyarországon a XVIII. században – csakúgy, mint Európa más országaiban is – az írók, költők még leginkább szalonokban találkoztak egymással és rajongóikkal, támogatóikkal. Köztudott, hogy az írók, költők pusztán írásaikból nagyon nehezen tudtak megélni. Csak keveseknek sikerült magas vagy elfogadható életszínvonalat elérni. Így természetes volt, hogy anyagilag szűkölködő íróink szívesebben töltötték szabadidejüket a patinás, tágas, jól fűtött kávéházakban, mint a szűkös, drágán fűthető lakásokban. De persze a kávéház nem csak kényelmi szempontból elégítette ki a művészek igényeit, hanem fórumjellege miatt is, ahol szabadon lehetett társalogni másokkal, eszmét cserélni, politizálni, újságot olvasni ingyen. A kávéházak íróink, költőink, művészeink társasági életének kedvelt helyévé, olykor alkotóműhelyévé váltak. A kávéházak virágkora a Kiegyezést

követően köszöntött be A kávéházak ebben az időben váltak az irodalmi és művészeti élet igazi központjaivá. Ezek közé tartozott a Pilvax kávéház, a New York kávéház, a Centrál kávéház és természetesen a Japán kávéház. Nevezetes kávéházak: - Centrál Kávéház (Budapest) - Pilvax (Budapest) - New York kávéház (Budapest) - New York kávéház (Kolozsvár) - Japán kávéház (Budapest) - Központi Kávéház (Esztergom) Pilvax kávéház: Neves kávéházaink közül a hazai irodalmi pezsgés első központja a pesti Pilvax kávéház volt, a reformkor idején. A kávéház tulajdonosáról, Pilvax Károlyról kapta a nevét A kávéház a reformkor utolsó szakaszában a fiatal radikális értelmiség törzshelyévé vált; itt alakult meg többek között a Fiatal Magyarország és a Tízek Társasága, amelynek Petőfi Sándor oszlopos tagja volt. Az ifjú költő rendszeresen e kávéház falai között fogyasztotta el reggelijét Egy másik

ifjú költő, Vajda János és Vásárhelyi Pál szintén gyakori vendége volt a Pilvaxnak. A kávéház az 1848 március 15-i forradalom egyik fontos helyszíne volt, ugyanis Petőfi és társai a Pilvaxban tárgyalták meg a forradalom fő követeléseit és itt állították össze a 12 pontot. A forradalom napján Petőfi Sándor először itt szavalta el a Nemzeti dalt, és innen indultak ki a forradalmi események. A forradalmat követően a kávéház több névváltoztatáson ment keresztül, majd az eredeti épület az 1911-es városrendezés áldozatául esett, azonban a 20-as években a Pilvax eredeti helyétől nem messze ismét megnyitotta kapuit, ahol 1927-től rendszeresen találkoztak a Petőfi Társaság tagjai. A Társaság tagjai a Petőfi-kultusz ápolására és a szépirodalom magyar nemzeti szellemben való művelésére esküdtek fel, a tagok között olyan neves alakok szerepeltek, mint Szigligeti Ede, Balázs Sándor, Jókai Mór (aki a Társaság első

elnöke volt), valamint a tiszteletbeli tagok között foglalt helyet Kossuth Lajos is. New York kávéház: A cigány- és katonamuzsikát adó zenés kávéházat eredetileg előkelő, tehetős vendégeknek nyitotta a tulajdonos Steuer Sándor, de csakhamar a főváros legnépszerűbb találkozóhelye lett. Irodalmi kávéházi rangját azonban csak akkor nyerte el, amikor 1900-ban Harsányi Adolf és fivére vette át a New York vezetését. A legendás főpincér, Reisz Gyula ingyen „kutyanyelvet” (hosszúkás jegyzetpapírt) és itatót is felszolgált az irodalmároknak. A kávéház 1 tulajdonosai lexikonokat, alapkönyveket hozattak a kávéházba, előfizettek a legfontosabb hazai és külföldi lapokra, ezen felül pedig a pincében hordószámra állt az antracéntinta. Hamarosan kialakultak az irodalmi és művészi asztaltársaságok. Itt volt az írók és újságírók Otthon Köre. A Pesti Napló asztalánál ült Bródy Sándor, Nagy Endre és Kemény Simon A

karzaton foglaltak helyet a későbbi nyugatosok Osvát Ernő, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Ignotus és Ady Endre vezetésével, de 1908-tól pár évig itt is szerkesztették a folyóiratot (később a Centrál kávéházban szerkesztették). Molnár Ferenc, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes itt írták meg első zsengéiket. Az ún veseasztalt ülték körbe a kor irodalom esztétái, kritikusai Szomaházy István vezetésével. Itt indította el és szerkesztette Korda Sándor az első magyar mozi újságot, a Pesti Mozit, amelybe Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Gábor Andor és Somlyó Zoltán is írt cikkeket. A New York varázsát és megihlető közegét több nagyszerű költő és író megfogalmazta már műveiben, de legkifejezőbben talán Kosztolányi Dezső verse idézi fel az élményt, amelyben a New York Kávéház világa részesítette neves művészein. Miután Tarján 1936-ban csődbe ment, a kávéházat áprilisban

átadta, de az egyre kevésbé látogatott, s a második világháborúban megsérült intézmény 1947-ben bezárta kapuit. Ezután sportszerüzletként és IBUSZ utazási irodaként funkcionált, majd 1954-ben Hungária étterem néven újra megnyitotta ajtait a vendégek előtt. A fenntartók a hajdani kulisszák között igyekeztek újrateremteni irodalmi kávéház jellegét, de a New York kávéház századfordulós fénykora már nem tért vissza. Az 1990-es években itt ülésezett rendszeresen a 2000 című folyóirat szerkesztősége. 2006-ban ismét New Yorkként nyitotta meg kapuit a fényűző körúti kávéház. A kávéház híres volt szociális érzékenységéről, mivel itt vezették be először a vékony pénztárcával rendelkező írók számára az úgynevezett „irodalmi tálat”, ami könnyen megfizethető volt. Centrál kávéház: A Centrál Kávéházat Seemann Károly alapította 1885-ben, majd 1887-ben nyílt meg. A Centrál rövid időn belül nagy

népszerűségre tett szert, ugyanis itt lehetett olvasni a legtöbb magyar és külföldi újságokat, kiváló italkínálattal rendelkezett, amelyeket baráti áron lehetett fogyasztani, ugyanakkor legendás volt a pincérek figyelmessége és udvariassága is. A Centrál kávéház hosszú évtizedeken keresztül funkcionált különböző szellemi áramlatok központjaként. 1890 és 1945 között több vezető irodalmi folyóiratot szerkesztettek a Centrálban, ezek voltak A Hét, a Nyugat és a Független Szemle; 1945-1949 között pedig a Magyarok, az Újhold, Válasz, Nagyvilág. A Hét volt az első olyan folyóirat, amely a világvárossá fejlődött Budapest hangját kívánta megszólaltatni. 1890 és 1908 között a magyar irodalom legnagyobbjai közül kivétel nélkül mindenki a Centrált látogatta, a teljesség igénye nélkül: Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Ignotus, Heltai Jenő, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc valamint a Nyugat köréhez tartozók, így

többek között Ady Endre, Babits Mihály, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes,Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső. A Nyugatot szintén a Centrál Kávéházban alapították 1908-ban. A Centrál lett a Nyugat főhadiszállása (kezdetben a New Yorkban volt). Nyolc éven keresztül rendszeres, mindennapos összejöveteleket tartottak a Kávéház falai között a két folyóirat írói. Az írók és költők többsége mind a Hét, mind a Nyugat tagjai voltak egyaránt. Japán kávéház: A kávéházat az 1890-es években alapították. Nevét Japán porcelánból készült faliképeiről kapta, melyek a századvég gésakultuszát idézték. Később falait a törzsvendégekről készült karikatúrákkal díszítették. Asztaltársaságait híres írók, költők és a pesti művészvilág képviselői alkották. Olyan nevek fordultak meg itt rendszeresen, mint a Latabár testvérek, 2 vagy Lechner Ödön, aki állítólag, rendszeresen a kávéház márványasztalaira skiccelte

fel legújabb terveit. Az ifjú karikaturista Pólya Tibor a szó szoros értelmében a Japánban élte le életét. A nap huszonnégy órájából tizenkettőt itt töltött. A művészek törzsasztala az Andrássy útra néző sarokablakablak mögött volt. Innen kísérhették legjobban figyelemmel a nyüzsgő városi változó panorámáját, ha épp megpihentek a munkában. Szép Ernő 1930-ben így emlékezett a kávéházról: „Az írók általában témát keresni jöttek a kávéházba, menekültek és hajszolták is egyben az életet. Itt magukhoz hasonló emberekkel is találkozhattak, olyanokkal, akiket kivetett magából a polgári lét, vagy ők vonultak ki önként belőle. Megismerhették a pesti éjszaka ünnepelt csillagainak smink nélküli, néha gyűrött arcát. Sehol nem érezték magukat otthonosabban, mint a sűrű kávéházi levegőben, egymás között.” Az írók asztaltársaságának tagjai tehát főleg dolgozni jártak a kávéházba. József Attila,

Szép Ernő és Molnár Ferenc rendszeresen a Japánban alkottak, de itt írta szinte összes regényét, az a magyar író, akinek olvasottsága még Jókaiéval is vetekszik. Rejtő Jenő, akit az irodalomtörténet szinte nem is jegyez, állandó vendége volt a Japánnak. Érdekesség: Az Andrássy út másik oldalán, majdnem szemben volt a főleg ponyvát forgalmazó Nova kiadó, amely csak az elkészült kéziratokra fizetett a szerzőknek, soronként. Rejtő, ha éppen pénz szűkében volt és nem tudta kifizetni a kávéházi számlát, csak letépett pár sort a kéziratból és a főpincérnek adta, ebben már benne volt a borravaló is. A pincér átsétált a Novához, ahol rendezték a számlát, majd a fecnit a már meglévő anyaghoz ragasztották. Rejtő állítólag a szabójának is hasonló módon fizetett, egy öltöny ára három-négy elkészült oldal volt. Rejtőn és a már említett írókon kívül Nagy Lajos is rendszeresen a Japánban dolgozott.

Menekülő ember című művében például részletes leírást ad a kávéházról és tulajdonosáról egyaránt. Talán Molnár Ferenc fogalmazta meg legjobban a kávéházba járás kényszerének okát. Ami tulajdonképpen nem is ok, hanem okozat. A szegénység következménye Molnár szerint a polgárság csak aludni jár haza, otthont senki sem csinál kávét magának. „A kávéház – ezzel szemben – vigasztal, ápol és eltakar.” A híres japán helyén 1960 óta az Írók boltja áll. „Egy sziget az általános tahóságban” – ahogy a bolt magát Esterházy Péter szavaival hirdeti. Nevét onnan kapta, hogy a ’90- es évekig az Írószövetséggel kötött szerződés alapján a szövetség tagjai 20%-os kedvezményt kaptak a könyvek árából. A könyvesbolt híres nagy fantáziával berendezett kirakatairól és délután 4-kor kezdődő könyvbemutatóiról, melyeket a boltban kialakított teázóban tartanak. Miután dolgozói hosszas küzdelem után

privatizálták az üzletet, 1992-ben megalapították az „Üveggolyó rend” nevű saját kitüntetésüket, melyet minden évben egy kortárs irodalmárnak ítélnek oda az alkalmazottak szavazatai alapján. Nemcsak irodalmi tevékenységükért, hanem a bolt dolgozóival való bensőséges kapcsolatuk elismeréseként. Az eddigi díjazottak között van, többek között Parti Nagy Lajos, Tandori Dezső és Esterházy Péter is. 3