Vallás | Keresztény » Szüzesség az ősegyházban

Szüzesség az ősegyházban Patrisztika A latin (nyugati) egyházjog szerint a „klerikusok kötelesek a mennyek országa kedvéért örökös és teljes önmegtartóztatásban élni”. A korai egyház elöljáróit azonban nem volt gyakorlat nőtlenségre kötelezni. Jézus tanítványai között inkább kivételnek számít a házasság nélkül élő Pál apostol. Ha már a pogány rómaiak annyira tisztelték a Vesta szűzeket, úgy illő, hogy mi keresztények is tiszteljük azon szüzeket , kik Istennek ajánlották fel magukat. Antiochiai szent Ignác egyházatya mondja: " azon hajadonokat, kik szűzi életet élnek, úgy tiszteljétek, mint Krisztus papjait".Szent Ambrus pedig azt mondja: " Lám a pogányok megjutalmazták azon leányaikat, kik a szüzességet és tisztaságot nagyobbra becsülték, házasállapotnál; mi keresztények talán lekicsinyeljük azon szüzeket, kik magasztosabb szempontból mondtak le a házasságról." A korai

keresztények úgy képzelték el az egyházat, mint Krisztus testét, amely több egyenrangú részből áll. Az Egyház feje Krisztus A test a közösség az egy fej vezetése alatt A római katolikus egyház szervezete a 2. századra alakult ki Élén a pápa , a római katolikus egyház vezetője állt. A pápa alatt a bíborosok , az érsekek, a papok a szerzetesekkel és az apácákkal, valamint a világi hívek is idetartoztak. Azonban a korai egyházban léteztek a kereszténységnek más formái is, ilyenek voltak a presbiteriánus, vagy a kongregacionalista egyház, az eredeti "Krisztus titokzatos teste" elképzelés egy demokratikusabb modelljét igyekeztek megőrizni. 1 A szüzességet hatalmas egyházi irodalom tárgyalta. Az egyházatyák írásai minden korban nagy tiszteletnek örvendtek. Ha valaki az egyházatyák műveit olvassa, első szempillantásra kitűnik, hogy a szüzesség az Ősegyázban nem egyéni buzgóság eredményeként mutatkozott meg. Az

első keresztény társadalom pásztoraival együtt az isteni kinyilatkoztatás , és annak élő megvalósulása , Krisztus nyomában járt a szüzesség megítélésében is. Az egyházi írók gyakran igen nagy buzgósággal írnak a szüzességről. Szent Ciprián (200-258) híres dícsérete szűzekről így szól: "Ők az Egyház fáján a virágok, a lelki kegyelem dísze és ékessége, boldog fiatalság, dícséretes és tiszteletreméltó épség és romlatlanság, a szent Isten méltó 1 A világ vallásai Budapest 2005, 151. képmásai, Krisztus nyájának fényesebb része. Rajtuk örvendez , és bennük bőségesen kivirágzik a dicsőségesen termékeny egyház, és amennyivel szaporodik a szűzek csapata, annyival növekszik az anya öröme is." 2 Az bizonyos, hogy a latin rítusban nem volt mindenütt kötelezettség a cölibátus. Tertullián magasztaló szavakat írt a cölibátusról"De habitu virginum " című művében : A szemérmesség a

jó erkölcsök virága, a test tisztessége, a nemek dísze, a vér épsége származásunk megbecsülése, a szentség alapja, minden lelki jóságnak előzménye. Bár ritka, nem egy könnyen tökéletes és még ritkábban örökös, mégis otthonra találhat a világban, ha természetünket előkészítettük rá, ha meggyőzött a tanítás, és rászorított a szigor." Ezek a nyilatkozatok tele vannak lelkesedéssel, mivel a kereszténység egészének szeretetét és vágyait híven tükrözik. Ciprián gondolatmenetét így folytatja: " Ti már kezdtek azok lenni, amivé mi csak majd valamikor leszünk. ti már a jelen életben részesültök a feltámadás dicsőségében és úgy mentek át a világon, hogy a világ szennye nem ér benneteket. Ha megmaradtok a tisztaságban és szüzességben, az angyalokkal lesztek egyenlők." Itt a szűzi állapotot úgy írja le, hogy az részben a keresztény ember vágyainak beteljesülését jelenti: azaz a világtól

való függetlenséget, valamint a másvilág közelségét, az epedve várt Isten Országa felcsillanását. Az egyén számára ez a tökéletesség állapota Terullián szerint "Az Isten akarata a mi megszentelődésünk." 3 2 3 RAJECZKY , B., A szüzességről Budapest 1944, 8 RAJECZKY , B., A szüzességről Budapest 1944, 8-9