Vallás | Keresztény » Eszkatológia bevezetés

TARTALOM JEGYZÉK BEVEZETÉS. 2 1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS 2 Az I-III. század 2 A chiliazmus . 2 II és III. századi szerzők eszkatológiai tanításai 3 Római Kelemen . 3 Didakhé. 3 Ireneus . 4 Eszkatológiai tanítások a konstantini fordulattól a reformációig. 4 Szt. Ágoston 5 Berghoff. 5 Joachim de Floris. 5 A reformáció. 7 Francisco de Ribera . 8 Robert Bellarmine. 8 Luis Alcasar . 8 Hugo Grotius . 9 Az Oxfordi mozgalom . 9 A millenniumra vonatkozó teológiai elképzelések az újkorban. 9 John Robinson . 10 Manuel de Laconsa . 10 A „Próféciákat Kutatók Társasága" . 11 2. AZ EGYHÁZ 13 AZ EGYHÁZRA VONATKOZÓ ÓSZÖVETSÉGI PRÓFÉCIÁK ÉRTELMEZÉSE . 14 A POGÁNYOK ELHÍVÁSA . 14 A prozelitizmus. 14 AZ EGYHÁZ SZELLEMI KORTÖRTÉNETE . 16 Az apostoli kor. 16 1. Az efézusi gyülekezet 16 2. A szmirnai gyülekezet 18 3. A pergamumi gyülekezet 19 4. A thiatirai gyülekezet 20 5. A Bárdisi gyülekezet 22 6. A filadelfiai gyülekezet 23 7. A

laodiceai gyülekezet 23 Az aposztázia. 24 Az egyház pusztulása és helyreállítása Joel prófétánál. 25 Az aratás . 28 3. A HAMIS EGYHÁZ - A PARÁZNA ASSZONY 29 4. AZ ANTIKRISZTUSI RENDSZER Az antikrisztus fő jellemvonásai 37 5. IZRAEL ÉS A NAGY NYOMORÚSÁG 40 I. A Jelenések könyve 7, 11 és 12 fejezetének értelmezése 40 II. A Zakariás könyvének próféciái 40 III. Jézus szavai a nagy nyomorúságról 43 IV. Az armagedoni csata 45 V. Babilon bukása 46 VI. Az Antikrisztus bukása 47 1/50 BEVEZETÉS Az eszkatológia kifejezés szóösszetétel. Alkotórészei (és azok jelentései ) a következők:  (eskaton) = utolsó, végső (logion) = beszéd. Tehát az eszkatológia az utolsó dolgokra vonatkozó bibliai tanítások összessége. Még ma sem egészen kidolgozott ez a téma, hiszen csak 150 éve fedezték fel újra. Az egyházban a konstantini fordulatig sokat beszéltek az eszkatológiáról, de utána

megbélyegezték ezt a területet, és üldözték azokat, akik hittek a Biblia utolsó dolgokról szóló tanításában. Az egyház végidőkre vonatkozó látásában egészen a XIX. század közepéig Szt Ágoston értelmezése volt a meghatározó A Biblia sok helyen foglalkozik az utolsó dolgokkal. Erről a témáról szóló alapkönyvek: Jelenések könyve, Zakariás, Dániel, Ezékiel. Tanulmányozásuk növeli tudásunkat a jövőről, és így jó döntéseket tudunk hozni. Ezen túlmenően ismeretük ösztönzőleg hat a keresztény életre, minőségileg megváltoztatja azt. Ha jó látásunk van a jövőről, az nagyobb szentségre, reménységre sarkall bennünket, de természetesen csak akkor, ha egyensúlyban van ez a látás a többi kijelentett keresztény igazsággal is. Szellemi, pszichikai hatása, áldása is óriási a helyes eszkatológiai gondolkodásnak. Bibliai kifejezéssel az ilyen gondolkodás „boldog reménység" 1 A keresztény világban

sarkalatos kérdés, hogy ki gondolkodik biblikusan a Messiás eljöveteléről. 1. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Eszkatológiai iskolák az apostoli kortól napjainkig Az I-III. század A kereszténység első századaiban az eszkatológiai tanítások az előtérben voltak, hiszen az akkori vad üldözéseket csak a jövőre vonatkozó áldott reménységgel lehetett túlélni. A reménység kitartóvá, önfeláldozóvá, türelmessé, állhatatossá, elkötelezetté tette a keresztényeket. Szemük előtt tartották, hogy azért szenvednek, mert még nem jött el Isten országa, de el fog jönni látható módon, és akkor szenvedésük megszűnik, béke és boldogság vár rájuk. Elfogadták, hogy az egyháznak sok szenvedésen kell keresztül mennie Isten országa eljöveteléig. Az akkori keresztények minden nap várták az Úr visszajövetelét, de nem tette csalódottá őket, hogy földi életükben mégsem találkoztak a Messiással. A chiliazmus Az első három században a

keresztény eszkatológiában a chiliazmus, vagyis a millenniumról szóló tanítás főszerepet játszott. A keresztények hittek abban, hogy Krisztus második eljövetelekor földi országot fog alapítani, amely 1000 évig fog fennállni, és amelyben a feltámadottak sok Gyönyörűségben részesülnek majd. 2 Ebben az időben a reménységet a hittel egyenrangúnak tartották és hangsúlyozták. 1 próféciák tanulmányozásakor óvakodjunk az apokaliptikus világszemlélettől, ne fejlesszük ki mesterségesen magunkban. Hitelesen, megalapozott módon közvetítsük üzenetüket, ne szektásan; "világ véget" váró magatartása 2 A katolikusok nem hisznek az 1000 éves királyságban, habár bibliai tény, prófécia. Szent Ágoston után az egyházat azonosították Isten országával, aminek látható formája az egyház. Abszolutizálni akarták az egyházat, olyan intézménynek tekintették, amely teljhatalommal rendelkezik. A millenniumi tanítás

korlátozta a papi tekintélyt, ezért eretnekségnek nyilvánították. 2/50 A szekularizáció (az egyház elvilágiasodása) elkezdődésekor a millenniumról való tanítást szakramentalizmussal próbálták helyettesíteni. Elfogadták, hogy Isten országa már teljes mértékben eljött a világba. Ez a gondolkodás még inkább elősegítette az elvilágiasodást A bibliai reménység a világ fölé tudta emelni a kereszténységet, mert szilárdan hitték, hogy visszajön az Úr és az egész világot megváltoztatja, igazságot szolgáltat, és véget vet a szenvedésnek. A konstantini fordulatig a keresztények hittek ebben, de a fordulat után fokozatosan kiszorult a reménység az egyház tanításából és a keresztények életéből. Hirdetni kezdték, hogy Isten országa már eljött, és az egyházban van. A klérus számára ez a látás adott ideológiai alapot a hatalom igénylésére, megszerzésére és gyakorlására. A chiliazmus tanításaihoz főleg a

Jelenések könyvének 20. fejezete szolgált alapul, amely Krisztus eljöveteléről és az ezeréves királyságról szól. Amikor elkezdődött a zsidóság és a kereszténység szétválása, akkor a keresztények zsidó tradíciónak nyilvánították a Messiás várását, és azt mondták, hogy ez a várakozás már beteljesedett. Tették ezt azért, hogy a júdaizmust kiszorítsák az egyházból Nem akarták, hogy a kereszténység hasonlítson a zsidóságra, inkább szerették volna hogy pogány kulturális elvárásoknak feleljen meg. Ennek az igénynek az oltárán feláldozták a keresztény reménységet. A zsidó gyökerek felszámolásának politikai aspektusai is lehettek. A római arisztokráciába zsidó kultúrával nem lehetett beépülni, csak görög-latin műveltséggel. Ebben a helyzetben a keresztények társadalmi felemelkedés lehetőségét abban látták, ha fokozatosan eltávolodnak a zsidó gyökerektől. A szétszakadás végül is egy kétirányú

folyamatnak köszönhető: egyrészt a már fent említett okok miatt a kereszténység építette a falat a zsidósággal szemben, másrészt viszont a rabbik részéről is egyértelmű elzárkózás alakult ki a kereszténységgel szemben. Az elzárkózás tradíciója az Izrael bukása utáni zsidó kultúrában és a katolicizmusban egyaránt megtalálható. A konstantini fordulat után a Messiást váró keresztényeket ugyanúgy üldözték, mint a zsidókat. Az egyháztörténet tanúsága szerint a millenniumi tanításban hittek többek között az ebioniták, Apollinarius tanítványai, a montanisták, Tertulliánus, a monofiziták, az adventisták és - egy magyar vonatkozású nevet megemlítve - Drabik Nikolaus is (Drabik a XVII. században élt, a cseh-morva testvérek felekezetéhez tartozó lelkész volt). Összefoglalva a chiliazmus eszkatológiáját, a millenisták a következő főbb eseményeket várták:      Krisztus visszajön a földre,

feltámadnak az igazak, Krisztussal együtt 1000 évig uralkodnak a földön, ezután minden halott feltámad , és utána eljön az utolsó ítélet. A konstantini fordulat után a bibliai eszkatológiában hívőket kiközösítették az egyházból, sőt az inkvizíció idején életükkel kellet fizetniük meggyőződésükért. II és III. századi szerzők eszkatológiai tanításai Római Kelemen (Róma püspöke volt isz. 96 körül) korinthusiakhoz írt leveléből kiderül, hogy szerzője várta az Úr visszajövetelét, hitt abban, hogy ez az esemény közel van. Didakhé (a II. század első harmadában keletkezett elsősorban gyakorlati egyházi tanításokat tartalmazó kézikönyv) szintén hangsúlyozta az Úr visszajövetelét, és erre hivatkozva figyelmeztette a hívőket, hogy vigyázzanak és legyenek éberek. 3/50 Több apokrif író (pl. a „Baunabás levél" és a „Hermász: A pásztor" című művek szerzői) álláspontja az volt, hogy az

Úr vissza fog jönni, de ez előtt az egyháznak még nagy nyomorúságon kell keresztülmennie. Ezek a szerzők a nagy nyomorúság utáni elragadtatásban, illetve feltámadásban hittek (poszt-tribulációs elmélet). Ireneus (kb. isz 130-200, Policarp tanítványa) szerint az Antikrisztus uralma és a nagy nyomorúság után jön el Krisztus és uralmát akkor fogja felállítani. Látható, hogy Ireneus is a poszttribuláció híve volt Az ősegyház tehát mindvégig kitartott és hitt az ezeréves királyságban, a messiási kor eljövetelében. Érdekes, hogy az első századokban a keresztény reménység ellenségei eretnekeknek számítottak. Ide tartoztak például a gnosztikusok és az új-platonisták. Ezekhez a filozófiai áramlatokhoz tartozó szerzők tagadták először az Úr Jézus Krisztus visszajövetelével kapcsolatos tanításokat. Az ezeréves királyság tanítása ellen fellépő első nagy keresztény teológus Origenész (185-254) volt. Origenész az

első, aki az utolsó időkre vonatkozó próféciákat allegorikusan magyarázta, és nem vette szó szerint a Szentírás idevonatkozó kijelentéseit. Álláspontja szerint a kereszténység természetes folyamatok által, lassan és fokozatosan legyőzi a világot, melynek eredményeként létrejön a messiási kor. A változás szerinte tehát nem hirtelen és isteni beavatkozás által áll majd be. 3 Tanítványával, az Alexandriai Dionysiusszal együtt arra törekedtek, hogy az egyház eredeti reménységét átfogalmazzák. Ezzel az állásponttal helyezkedett szembe Tertullianus (150-225), aki azt vallotta hogy Isten országa, a messiási kor, szemmel látható módon materiális szinten is meg fog nyilvánulni a földön. Tertullianus szó szerint értelmezte az utolsó időkre vonatkozó próféciákat. Az utolsó idők eseményeinél sarkalatos kérdés, hogy az emberek messiási kor eljöveteléről mit hisznek: a) természetes folyamatok eredményeként, fokozatosan

jön el, vagy pedig b) hirtelen isteni beavatkozás által. Ezzel a kérdéssel ellenőrizni lehet, hogy ki gondolkodik a kérdésről biblikusan és ki nem. 4 A konstantini fordulat után a Krisztus visszajövetelébe vetett reménység elhalványodott. A kor egyházának vezetői azt állították, hogy amire a hívők vártak, az ezer éves királyság már megvalósult, itt van a földön. Ettől kezdve az eredetileg eretneknek tartott nézet lett a hivatalos egyházi dogma, a bibliai tanítás pedig eretnekség. Eszkatológiai tanítások a konstantini fordulattól a reformációig Caesareai Eusebius (i. sz IV században alkotó egyháztörténész és teológus) „Az evangélium bizonyítása" című írásában a következőket tette közzé: „Krisztus az Írások szerint újra eljön, hogy itt a földön Isten országát megalapítsa." Konstantin halála után írt műveiben azonban, mint például „Konstantin élete", már a következőket vallja: „Isten

országa már eljött." A mai napig is az ő 3 Ugyanez az elmélet fogalmazódott meg a zsidó messianisztikus mozgalmakban is. Schmelzon rabbi követői is hasonlót állítanak. 4 Origenész századunkbeli karizmatikus követői. az úm "Isten királysága" mozgalom tagjai Tulajdonképpen Origenész tanításaira alapozzák eszkatolóagiájukat. Tagadják az elragadtatást, és a messiási kor eljövetelét természetes folvamatként értelmezik. Ez az iskola az USÁ-ban napjainkban is nagyon elterjedt Tanításuk eretnekség, mert az egyház sohasem fogja természetes folyamatok eredményeként 1egyőzni a világot. 4/50 nézetét fogadja el a katolikus egyház. A Jelenések könyvének értelmezése ennélfogva szükségszerűen teljesen más a katolikusoknál, mint a karizmatikus egyházban. Természetesen a fordulat után is voltak, akik hűségesek maradtak a bibliai tanításokhoz. Közéjük tartozott Lactantius, aki az „Isteni rend" című

művében (kb. 310) a következőket vallja: „Az egyház átmegy az utolsó idők nyomorúságain, de a 6000 éves emberi történelem végén Krisztus ezeréves királysága fog elkövetkezni." A szerző tehát még időpontot is megadott az ezeréves királyság kezdetére, vagyis úgy látta, hogy a kegyelem kora kb. 2000 év lesz Ebből is kitűnik, hogy a korai egyház tagjai egyáltalán nem voltak sötétségben a témával kapcsolatban. Az persze nyitott kérdés és vitatéma maradt a mai napig, hogy mikor lesz vége a 6000 éves időszaknak. Szt. Ágoston teljes mértékben átvette Qrigenész elméletét és az ezeréves királyságról ez írta: „már Krisztus első eljövetelével kezdetét vette." Az „Isten országa" című könyvében azt a véleményét fogalmazta meg,, hogy Isten országa tulajdonképpen az egyház földi uralmát jelenti azaz, ha az egyház uralkodni tud a földön, akkor Isten országa megvalósul. Az első feltámadást csupán

szellemi eseményként értelmezte, és nem szó szerint. Szerinte Jézus ezeréves uralma addig tart, amíg vissza nem jön. A Sátán ez idő alatt meg lesz kötözve Ezen kijelentéseivel tulajdonképpen megalapozta az egyház földi uralkodásának teológiáját. Mivel a Sátán meg van kötözve, már csak az egyházon múlik, hogy Isten országa megvalósul-e a földön vagy sem. Ágoston Babilonról azt állította, hogy az nem más, mint pogány Róma. A Jelenések könyvenék kijelentései tehát a pogány Rómára vonatkoznak és nem a keresztényre. A keresztény Róma már az Új Jeruzsálemet képviseli Ágoston teológiájában. A pogány, keresztényüldöző Róma Konstantin után romba dőlt, így leomlott a nagy Babilon Ágoston szerint. Azokat az eseményeket, amelyek Babilon leomlásáról szólnak, Ágoston erre az eseményre vonatkoztatta, majd a keresztény Rómát az új Jeruzsálemmel azonosította. Így lett Rómából Jeruzsálem Ez az elmélet nem tud mit

kezdeni századunk igazi Jeruzsálemével. Rómának Jeruzsálemmel való azonosításából már egyenesen következik, hogy a pápa Szt. Péter utódja, azaz Jézus Krisztus helytartója. Ebből következik az a tétel is, hogy az egyház feje üdvösséget is tud adni az embereknek. A katolikusok a mai napig hisznek ebben A papok hatalma ezért a pápához való lojalitásuktól függ. Ez a tanítás, melynek kiindulási pontja a hamis eszkatológia volt, egy tévhitre felépített hamis tekintélyi rendszert hozott létre. Ágoston után elterjedt és általánossá vált az a nézet, hogy az eszkatológikus események az egyház által teljesednek be. Jézus Krisztus személyét így kicserélték az egyházzal, és ez utóbbit indokolatlanul felértékelték. A katolikusok a Messiás személyére vonatkozó kijelentéseket az egyházra értelmezték. Így alakult ki az „üdvözítő egyház" rögeszméje, amitől azóta nem tudtak megszabadulni. Ezzel a koncepcióval

szemben az elmúlt 2000 évben folyamatosan lázadtak egyházon belül és kívül, a zsidók számára pedig teljes mértékben elfogadhatatlan volt ez a teológia. A VIII-XI században a pápák életmódja és a pápai kúria gyarlóságai komoly nyugtalanságot és kétséget eredményeztek e teológia hitelességével kapcsolatban. Szt. Bernát úgy beszélt a pápáról, mint az utálatos Babilon királyáról Berghoff - egy középkori teológus - „Krisztus második eljövetele" címmel írt egy könyvet, amelyben azt tanította, hogy a Szent Lélek korszakának el kell kezdődnie Krisztus után 1260-ban. Azt állította, hogy ekkor az egyház megtisztul, a zsidók és a pogányok tömegesen megtérnek, majd a gonosz szellemi és földi erők ellen megvívják az utolsó nagy harcukat. Ezután új kor következik Joachim de Floris (1130-1202) olvasta Berghoff írásait és behatóan tanulmányozta a Bibliát. Tanulmányai alapján teljes mértékben elvetette Szt.

Ágoston eszkatológiai elméletét Kijelentette: „Eljön az az idő, amikor az emberi élet a földön magasabb színvonalra fog emelkedni." De Floris tehát minőségi változást várt. Rómát Babilonnal azonosította, a pápát pedig az Antikrisztussal 5/50 Floris elméletében pozitívum, hogy nem látta lezártnak az utolsó időszakot. Tudta, hogy még sok prófécia nem teljesedett be, és nem jött el Isten országa. Isten országát megkülönböztette szellemi értelemben és látható formában. E két személy „hagyatéka" is bizonyítja, hogy az egyház történelme folyamán létezett olyan tradíció, amely az eszkatológiai gondolkodást ápolta. Ezek a szerzők hittek az egyház megszentelődésében, a tömeges megtérésekben, és a világosság és sötétség közötti univerzális konfliktusban. 6/50 A reformáció Florisnak több tanítványa volt a 13. század folyamán, akik megőrizték azt a látást, hogy a katolikus egyház azonos

Jelenések könyve Babilonjával és a pápa az Antikrisztus. A könyvnyomtatás elindulásával Floris és követői írásai széles körben terjedni kezdtek, még a papok között is. Nézeteik hatottak John Wycliffre, Luther Mártonra, Husz Jánosra és Kálvin Jánosra is. A reformátorok valamennyien ebbe a tradícióba helyezkedtek bele, eszkatológikus tanításuk nem jelentett eredendően újat. Meg kell jegyezni - mivel az egyháztörténelemben általában nem így tárgyalják -, hogy a reformáció igazi centruma a Szentírás eszkatológiai tanításának újrafelfedezése, a próféciák értelmezése és alkalmazása volt. A reformátorok üzenete nem csak a hitből való megigazulás volt A hitből való megigazulás tanítása nem tudott volna forradalmi változásokat előidézni Európában, csupán teológiai vitákat váltott volna ki. A reformáció terjedésében döntő szerepet játszott az, hogy egyre több ember fogadta el azt a látást, miszerint Róma

azonos Babilonnal, és a pápa az Antikrisztussal. Ezek a nézetek a katolikus tekintélyrendszer alappilléreit kezdték ki A próféciák bibliai értelmezése, valamint a katolikus egyház hamis gyakorlata, romlottsága és visszaélései a XVI -XVII. században élő papokban megerősítették, sőt igazolták Floris feltevéseit Tanításait meggyőződésükké tették, újrafogalmazták, és ezzel elindították a reformációt. Az első protestáns generáció nagyon prófétikus beállítottságú volt. A reformáció után az eszkatológia negatív dimenzióit a protestánsok elsősorban a római katolikus egyházra értelmezték. Minden negatív próféciát, amely a Jelenések könyvében található, a katolikus egyházra vonatkoztattak. A reformációnak az első időben erőteljesen antikatolikus tartalma lett, ugyanúgy, ahogy napjainkban egyes karizmatikus közösségeknek. A katolikus egyház hamar felismerte, hogy a hitből való megigazulásról szóló viták

helyett fontosabb eszkatológiai dogmáik védelmezése. Ebben a tevékenységben jezsuiták nagyon sikeresek voltak. A reformációra mintegy válaszul dolgozta ki Sylvester Prierias (XVI. századi domonkos rendi szerzetes) elméletét. Azt állította, hogy Dániel könyvének 2 részében leírt örökkévaló ország nem más, mint a pápai hatalom, a római egyház pedig az új Jeruzsálem. Tehát a reformáció ellenhatásaként az addiginál is szélsőségesebb tradíció jött létre. A fent illusztrált teológiai vitákban a következő általános vonásokat foglalhatjuk össze: A protestánsok a próféciákat saját idejükre vonatkoztatták, a pápára és az egyházra. A jezsuiták és más szerzetes rendek (pl. a piaristák) ezekre reagálva próféciamagyarázatot alakítottak ki Szerintük ezeket a próféciákat nem lehet jelen időre vonatkoztatni. Ezzel kapcsolatban két elmélet fogalmazódott meg: 1) A Jelenések könyvében olvasható próféciák a jövőre

vonatkoznak (protestáns felfogás), 2) a próféciák a múltban már beteljesedtek. A Jelenések könyvének szellemi és erkölcsi üzenete van, de nem egy előttünk álló eseménysort ír le (katolikus felfogás). 7/50 Mivel a protestánsok látták, hogy ez a vita a továbbiakban ádáz vallásháborúhoz vezetne, előtérbe helyezték a próféciák jövőre való alkalmazását. Így a protestantizmus ki tudott egyezni a katolicizmussal, ami ez utóbbi óriási győzelmét jelentette. 5 Megfogalmazható egy, a fentiektől eltérő, biblikusabb álláspont is, miszerint Babilon és az Antikrisztus szelleme jelen van már most is az emberiség történelmében, de lesz ezeknek a realitásoknak egy végső beteljesedési formája is. A mostani jelenlét és a végső forma között dialektikus kapcsolat van, és nem lehet kikövetkeztetni, hogy ezek a realitások pontosan milyen módon teljesednek ki. A katolikus egyháznak antikrisztusi és babiloni vonásai vannak, magán

visel bizonyos antikrisztusi és babiloni jegyeket, de mi nem azonosítjuk az Antikrisztussal, illetve Babilonnal. Fontos viszont, hogy ha valaki megtér, annak ne legyen kapcsolata a bálványimádással A katolikus egyházban megtalálható a bálványimádás is, az igaz Isten imádásával egy időben. Hitünk szent összeférhetetlenség áll fenn a kettő között, és az igaz Isten imádását meghiúsítja a bálványimádás. Francisco de Ribera (jezsuita szerzetes, 1537-1591) 1590-ben kiadott egy kommentárt a János Jelenések könyvéről és visszatért a régi egyházatyák álláspontjára: „az Antikrisztus csak Krisztus visszajövetele előtt közvetlenül fog fellépni, és semmi köze nincs a most élő személyekhez, vagy vallási rendszerhez." Ribera talán az első katolikus, aki nem a múltra vonatkoztatta a Jelenések könyvét, hanem a futurista elméletet vallotta. Nézete nagyon elterjedt a karizmatikus körökben is, ma is sokan Ribera véleményén

vannak. Ribera a Jelenések 16. és 17 fejezetei alapján azt igyekezett bizonyítani, hogy a pápai intézmény az Antikrisztus megjelenése előtt el fog tűnni. A Jelenések 18-ból arra a következtetésre jutott, hogy Babilon az a pogány Róma lesz, amely az utolsó időben jön majd létre. Miután megsemmisül a pápaság (ezt a végidők jelének tartotta) a pogány Róma lesz az aposztázia fő képviselője, és az Antikrisztus ott fog megjelenni. Ribera szerint Róma ezután visszasüllyed a neopogányságba A pápaságot Ribera szerint az Antikrisztus fogja felszámolni. 6 Robert Bellarmine (jezsuita bíboros, 1542-1621) továbbvitte Ribera tanítását és rájött, hogy a korai keresztények szó szerint értelmezték az eszkatológiát. Kimutatta az Antikrisztus 3,5 éves uralmát (elvetette ennek kezdeteként az 1260-as dátumot), zsidó származását és azt, hogy Jézus Krisztus előtt fog Jeruzsálemben megjelenni. Bellarmine az első középkori szerző, aki hitt

Izrael helyreállításában és abban, hogy Jeruzsálem valóságos város lesz. Luis Alcasar (sevillai jezsuita,1554-1613) ismét visszautalta a múltba Babilont és az Antikrisztust a Jelenések könyvéhez fűzött magyarázataiban, melyeket csak halála után adtak ki. Azt állította, hogy a Jelenések könyve arról a harcról beszél, amit a korai keresztények vívtak részben a zsidók, részben a pogány Róma ellen. Szerinte az Antikrisztus Néró volt Ezzel a nézetével azt akarta elérni, hogy ezentúl ne a pápákra hanem a császárokra vonatkoztassák az Antikrisztusról szóló próféciákat. Ennek nézetnek az igazolására az egyház történetírói egyre sötétebb színben tüntették fel császárokat, és eltúlozták a korabeli keresztényüldözések jelentőségét és méreteit. Nem sokkal később egyes protestáns szerzők is elfogadták ezt az álláspontot, és átvették a katolikus eszkatológiát. 5 Ugyanez a vita játszódott le századunk

ébredésében is A pünkösdiek, karizmatikosok kezdetben rendkívül radikálisak voltak a katolikusokkal szemben, később azonban kiegyeztek, mondván: "minden egyházban be lehet töltekezni Szentlélekkel". Sőt, ma már tendenciaként jelentkezik, hogy az újjászületett hívőket visszaküldik eredeti egyházukba 6 Malakiás (nem az ószövetségi próféta, hanem egy középkori ír szerzetes) jövendölése ismeretében érdekes ez a feltevés. Malakiás előre megírta a pápák történetét, és jövendölése eddig szó szerint beteljesedett A jövendölése szerint még egy pápa van hátra, az utolsó (2. Péter), és utána a pápaság megszűnik A jövendölés forrása tisztázatlan, lehet okkult forrásból származó is, ezért tanulmányozása nem ajánlott. 8/50 Hugo Grotius (holland protestáns) 1644-ben megjelent könyvében szintén hasonlóan értelmezte a próféciákat. Később a nagy racionalista protestáns teológusok mind ehhez az

iskolához tartoztak Ezzel a protestantizmus elvesztette korábbi - biblikusabb eszkatológiájából adódó vonzerejét. A reformáció után három fő irányzat alakult ki az eszkatológiában. Ezek inkább kronológiai irányzatú iskoláknak nevezhetők, és aszerint lehet őket megkülönböztetni, hogy a próféciákat a múltra, a jelenre, vagy a jövőre vonatkoztatják-e. A múltra vonatkozó értelmezés elsősorban a nagyegyházaknál található meg. A jelenre vonatkozó értelmezésnek mindig voltak hívei, és később a XVIII. századtól kezdődően alakult ki a próféciák jövőre vonatkozó értelmezése. A XIX. század elején Riberának fellépett egy követője: Meihtgland, aki egy vitairatának 1826-ban a következő címet adta: „Azon feltételek vizsgálata, amelynek alapján megállapítható, hogy 1260 évnek kell eltelnie Dániel és János prófétai ideje között." Ebben az írásában megtámadta azt a feltevést, miszerint 1 nap 1 évnek

számít, szerinte a próféciákban megadott 1260 nap mindössze 3,5 évnek felel meg. Eddig tart az Antikrisztus uralma Az Oxfordi mozgalom (1833-1845) szintén a futurista irányvonalhoz tartozott. Szerintük a római katolikus egyháznak és a protestáns egyháznak újra egyesülnie kell majd (ökomenizmus), és ez egyben az Antikrisztus eljövetelének egyik előjele lesz. A millenniumra vonatkozó teológiai elképzelések az újkorban A millenniumra vonatkozó eszkatológikus értelmezések három formája van: Az 1 szerint az ezeréves királyság már elkezdődött A 2. tagadja az ezeréves királyság létét A 3. a messiási országot a jövőbe helyezi Az első irányzathoz tartozott Daniel de Witt, aki 1703-ban kiadott könyvében („Az Újszövetség szabad magyarázata és kommentárja") azt tanítja, hagy a Szent Lélek kitöltése után az egész világ fokozatosan megtér Krisztushoz, és azután mindenkinek része lesz az ezeréves királyság örömeiben,

mielőtt visszajön az Úr. A messiási kor szerinte megelőzi Krisztus visszajövetelét Úgy tartotta, hogy a messiási kort az egyház fogja felépíteni, és a korszak minden ember megtérése által valósul meg, teljesedik ki, a megtéréseket pedig a Szent Lélek kiáradása előzi meg. Ez az elmélet hamis, mert csupán pozitív előítélet, hogy mindenki megtér. Az első irányzathoz több protestáns tartozott, közöttük Zinzendorf gróf (1700-1760), aki pietista volt. Szerintük az aranykor nem a Messiás eljövetelével kezdődik, hanem a világ megtér emberi erőfeszítés és evangélizálás útján. Így az evangélium náluk szociális, azaz társadalmi evangélium lett, amely a társadalom megújulását célozta. Az evangéliumnak valóban van társadalmat megújító ereje, és ezt mi hangsúlyozzuk is, de maga az evangélium nem azonos pusztán ezzel. A szociális evangéliumról egy teológusa ezt írta: „ A szociális megújulás hirdetése az evangélium

rovására történt. Azok, akik úgy magyarázták, hogy az ezeréves királyság már megkezdődött, azt a reményt keltették, hogy az igazságosság mindjobban érvényesül. Összekapcsolták ezt a humanista tanítással és a fejlődéselmélettel, amelyek az emberi haladást hirdették. Ennek a tanításnak a képviselői hajlottak arra, hogy a modernizmussal együtt haladjanak. Így valójában elfordultak a hittől, a fő hangsúlyt az egyház egyesülésére, és a szociális evangéliumra tették." A szociális evangélium tanítása abból a tévhitből ered, hogy az egyház meg fogja változtatni a világot, vagyis hirdetni fogja az evangéliumot, az emberek megtérnek, a Szent Lélek kiárad az emberekre és így eljön az aranykor, aminek a végén visszajön a Messiás. Ennek eredményeként az evangéliumi hit következményeire, a prosperitásra, a hatalomban való részesedésre olyan nagy 9/50 hangsúly tettek, hogy feladták az igazi szentséget, amelyet

az Úr Jézus Krisztus visszajövetelének várása munkál ki. A szociális evangélium elmélete két eszmét hozott be az egyházi gondolkodásba: a humanizmust (melynek vannak találkozási pontjai a kereszténységgel) és az evolúciót. Sokan tévesen a megváltást, a Messiás eljövetelét természetes fejlődés folyamatainak végeredményeképpen értelmezik. Az eddigiekből látható, hogy a XX. századig általában a polemizáló „kontra-rekontra" gondolkodás jellemezte az eszkatológiai vélekedéseket, és ez a mai napig is így van. Albert Schweitzer például azt állította, hogy Jézus halálával véget ért az eszkatológia, azaz Jézus halál egyfajta lezáró esemény. Ezek a fajta nézetek szolgáltattak később alapot a csodák tagadására „Az apostoli kor befejeződött, nem fog megismétlődni, mert Krisztus halálával véget ért az eszkatológia. Ezután már csak normális, hétköznapi folyamatokban valósul meg a hegyelem." Schweitzer

így folytatja: „Jézus Isten csodálatos közbelépését már életének idején várta. Arra várt, hogy befejezi az emberiség történetét, és elhozza az Isten országát." Tehát Schweitzer azt hiszi, hogy a Názáreti Jézus Krisztus tévedett a földi életében, és várta a világ végét, az Atya beavatkozását. Mivel ez nem történt meg, Jézus meghalt, és ezután már csak természetes fejlődési folyamatok lejátszódása hozhatja el az Aranykort. John Robinson „Jézus és eljövetele" c. könyvében többek között ezt mondja: „Urunk érdeklődése teljesen a jelent pillanatra, arra a döntő pontra irányult, amikor Isten országának be kellett következnie, ami szolgálata által, már előkészített, s amelynek halálával elérkezett az ideje. Jézus, akinek feltámadásával Isten megpecsételte, hogy Ő Úr és Krisztus, addig uralkodik, amíg minden ellenségét lábai alá veti. A Szent Szellem kitöltése az a hatalom, amely által ezt a

célt eléri Az Úrnak napja és az utolsó ítélet jelentik majd uralmának végső beteljesedését. Isten már elrendelte, hogy a világ királya Jézus legyem, de arra, hogy egy második messiási korszak következik, semmi utalást nem találunk, és szó sincs róla, hogy Krisztus másodszor eljön. Mi csak egy eljöveteléről tudunk, ami karácsonykor kezdődött, és a kereszten véget ért. De addig folytatódik, míg végül mindenkire kiterjed." Robinson tehát elfogadja Jézus első eljövetelét, a pünkösdöt (a Szent Lélek kiáradását), de azt mondja, hogy a Szent Lélek kiáradása beletorkollik majd az Úr napjába, az utolsó ítéletbe. Robinson szerint nem lesz messiási korszak, nem jön vissza még egyszer a Názáreti Jézus Krisztus. A Szent Lélek a világban van már, tanítja az egyházat; és ezáltal az egyház legyőzi a világot. A történelem az Úr ítéletével ér véget, de nem lesz messiási kor Manuel de Laconsa (spanyol jezsuita)

tanítása a következő: „Az ezeréves királyság már Urunk első eljövetelével, illetve Konstantin császár keresztény hitre térésével elkezdődött." (Ez volt Szt Ágoston nézete is, amit Laconsa felelevenített.) Ben Ezra fedőnéven írt egy könyvet, melynek címe: „A Messiás eljövetele hatalommal és dicsőségben" (1791). Ebben azt hirdette, hogy az ezeréves királyságot Krisztus második eljövetelének kell megelőznie. Tehát Krisztus másodszor eljön, és ezután valósul meg az ezeréves királyság. Tanította, hogy két feltámadás lesz, és a második feltámadás ezer évvel később következik be az első után. Angliában a XIX. sz-ban alakult meg a Próféciákat Kutatók Társasába, mely 1826-tól egészen 1964-ig működött. Értelmiségiek, lelkészek voltak a társaság tagjai, akik az oversfourt-i kastélyban gyűltek össze, hogy tanulmányozzák a Bibliát, és újra felfedezzék a próféciákat. Összegyűjtötték az addig

megjelent eszkatológiai tárgyú könyveket, és fel is dolgozták azokat. A társaság működésének nagy hatása lett a későbbiekre nézve, a legtöbb evangéliumi közösség bibliaszemlélete - maga a fundamentalizmus is - innen indult el. A fent említett „Ben Ezra" könyvet Edward Irwing lefordította angolra, és ez a fordítás nagy hatással volt a társaság gondolkozására. Irwing továbbá kiadott egy három kötetes művet, melynek címe: „Beszélgetések a próféciákról". Irwing beszélt először Jézus egyházának a nagy nyomorúság előtti elragadtatásáról, tehát a pretribulációs elméletet ő fogalmazta meg először. A XIX században több könyvet kiadott ez a társaság, melyekben szintén szóltak az elragadtatásról. 10/50 Ehhez az iskolához tartozik Eric Sauer, Scofield és Pember is, valamint a két világháború közötti a régi szabadkeresztények is. 7 Pember fedezte fel először (még a XIX. században!) a szellemi

harcot, megértette a Dániel könyvében a gonosz angyalok szerepét, valamint megalapozta a szabadulás üzenetét. Egészen megdöbbentő dolgokat állított: pl. a nemzetek felett gonosz angyalok vannak, akik hátráltatják Isten munkáját, tervét, akaratát. 8 Ez az iskola helyreállította Isten Igéjének a tekintélyét, és tanításaikban újra a középpontba helyezték a Bibliát. Észrevették a katolicizmus történelmi torzulásait, és ezekkel kapcsolatosan radikális tanításuk volt: pl. a parázna asszonyról, a hamis egyházról Ezek a látások még a 60-as, 70-es években is népszerűek voltak. A társaság befolyása meghatározó volt a karizmatikus mozgalomban is egészen a 70es évek közepéig. Pl Branham, K Kuhlmann, Wigglesworth eszkatológiája innen származott A 70-es évek után - amikor ez az első karizmatikus nemzedék már elköltözött az Úrhoz - a tanítások összemosódtak, nem volt világos, tiszta eszkatológiai látás. Megjelentek az

ún „Isten királysága" mozgalmak, amelyek tulajdonképpen visszanyúltak Ágoston és Origenész örökségéhez. 9 A „Próféciákat Kutatók Társasága" eszkatológiai tételeiből a legfontosabbak tehát a következők:          Az Úr eljövetele előtt a keresztény hittől sokan elszakadnak (aposztázia). Az Úr eljövetele titokban fog megtörténni. A halott szentek ekkor feltámadnak és a még élő hívőkkel együtt elragadja őket az Úr. (Ezt az eseményt nevezték titkos elragadtatásnak) Ezután egy rövid időszak következik: 7 év, amely a nagy nyomorúság ideje. Ez alatt az Antikrisztus fog uralkodni a földön. Krisztus megjelenik a Mennyből, és mindenki meglátja Őt. Sor kerül az armagedoni csatára, amelyben Krisztus legyőzi az Antikrisztust, és a gonosz hatalmát. E győzelem után a Messiás elkezdi uralkodását a Földön, Jeruzsálemben. Felépül a Szentély, helyreáll az áldozati istentisztelet. Az

ezer év leteltével, azaz a messiási kor végén újra eloldják a Sátánt, aki ezután egy nagy lázadást szít Isten ellen. Ez Góg és Magóg lázadása Ezt követi a Sátán és gonosz birodalmának végső veresége, a gonoszok és a halottak feltámadása, majd a végső ítélet. Végezetül eljön az Atya örök országa. Ugyanezek az elméletek megtalálhatók a baptistáknál, a magyarországi evangéliumi keresztények közül a szabadkeresztényeknél, a pünkösdi, a karizmatikus és teljes evangéliumi keresztények között. Természetesen a fent összefoglalt tételek nem adnak pontos „menetrendet", de a Társaság 7 Ez a mozgalom Magyarországon a 20-as években kezdődött. Abban az időben a szabadkeresztények nyitottabbak voltak a Bibliai próféciákra, mint most. Azóta sokféle hatás érte őket (Ungár Aladár alapította a magyar szabadkeresztény egyházat, ahol a két világháború között sok zsidó tért meg. Az Ó utcában volt a

központjuk) Ők az angol "Próféciákat Kutató Társaság" szellemi kisugárzásaként jelentek meg Magyarországon A 20-as években Debrecenben bibliakutató csoportokat szerveztek, amelyek kutatási eredményeit, a próféciák megfogalmazását meg is jelentették 8 Az iskola tanítás Derek Princet is erőteljesen befolyásolták a 60-as években egészen a 70-es évek közepéig. 9 Jelenleg éppen ez az egyik oka annak - a reménység elhomályosodása -, hogy a Szent Lélek kenete eltávozott róluk, és a keresztények nem olyan frissek, mint amilyenek a 70-es években voltak. Régen a reménység, az Úr visszajövetelének várása szinte hisztérikus módon jelent meg, mert ezek a könyvek kétség kívül sokkolták az embereket. Ebben a jelenségben voltak pozitív elemek, sőt a problémát éppen az jelenti, hogy miért maradtak el? Most nem erős a reménység. Fel kell azonban erősíteni, mert ha nem tesszük meg, akkor a szekták kezébe kerü1 a

kezdeményezés, ráadásul úgy; hogy nem is ismerik Istent (Id. David Koresh jelenség) 11/50 által kidolgozott program mégis nagy előrehaladást jelentett a korábbi tanításokhoz képest. Az eszkatológiával kapcsolatban a társaság működése óta más megállapítások is napvilágot láttak, és több, a témához tartozó kérdés ma is vitatott a kereszténységen belül.10 10 1970-es évek közepéig a pünkösdi mozgalomban egyértelműen ezeket a megfontolásokat fogadták el. A felekezeteken belül elkezdődött karizmatikus mozgalom hatására azonban ez a fajta eszkatolójiai szemlélet háttérbe szorult. A karizmatikus papok; lelkészek nem szerették hirdetni az elragadtatást, az Úr visszajövetelét, mert ez a nagyegyházi körökben szektás megnyilvánulásnak számított, és számít a mai napig. A karizmatikus mozgalmon belül kialakult ökumenizmusért a keresztények drága árat fizettek: vagy teljesen feladták ezeket az igazságokat, vagy

elhomályosították az emberek elméjében. Az USÁ-bar az eszkatológia egészen más, inkább nagyegyházi tradíciókat tartalmaz, mint evangéliumi igazságokat. Ott most stagnálás látható, bár úgy tűnik, az utóbbi években megújult a hívők próféciák iránti érdeklődése. A 80-as évek végién, 90-es évek elején Cansas City-ben jelentkező prófétai mozgalom során kirobbant vita sokat ártott. Sok ostoba dolgot prófétáltak, és ezáltal a próféciák újra lekerültek a napirendről, megbízhatatlannak és zavarosnak tűntek. Kétségkívül a másik tábornak vannak olyan felvetései; amiket végig kell gondolni; pl. zavarta őket az, hogy az elragadtatást hangsúlyozó keresztényeknél tapasztaltak egyfajta személyiségzavart, idegi labilitást; mintha idegcsillapítóként használnák azt, hogy „úgyis visszajön az Úr". 12/50 2. AZ EGYHÁZ Az egyház (ekklézsia) kifejezés kétféle értelemben szerepel az Újszövetségben. A szó

világi használatában „gyűlést" jelentett, olyan népgyűlést, amely a római-görög társadalom szerves része volt. Ebben az értelemben több helyen olvashatunk róla az Apostolok Cselekedeteiben például a 7:38-ban és a 19:39-41-ben. Ez az, a ki ott volt a gyülelrezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal És a mi Atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nékünk adja: . Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panasztok, a törvényes népgyűlésen majd elintéztetik. Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, a mellyel számot tudnánk adni ezért a csődületért. És ezeket mondván, feloszlatá a gyűlést A világi fogalomnak Jézus Krisztus új értelmezést adott a Máté 16:15-ben CézáreaFilippi mellett a tanítványokkal folytatott párbeszédében: Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?

Ők pedig mondának: némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek: némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik. Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építeni fel az én Anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta. diadalaszat Ugyanazt a kifejezést használta itt Jézus, amit az előző idézetben egy világi gyűlésre alkalmazva láttunk. Jézus azonban egy teljesen új tartalmat adott a kifejezésnek, és ez azóta is meghatározza az egyház mibenlétét. Az egyház olyan emberek közössége, összessége, akik hisznek a Názáreti Jézus Krisztusban, az Élő Isten Fiában, aki a Messiás. A Krisztusban hívők újjászületnek és erre az

újjászületésre, megismerésre építi fel Jézus Krisztus az Ő ekklézsiáját. Mi is Jézus értelmezése szerint használjuk ezt a kifejezést, tehát alatta az igazi11 , tényleges keresztények és a helyi gyülekezetek összességét értjük. Az egyház ezen túlmenően a már elköltözött szenteket is magában foglalja. A fentiekkel együtt azt is figyelembe kell vennünk, hogy az egyházról szóló kijelentés hosszú ideig, is titok volt. Még a Szent Lélek kiáradása után is el volt rejtve részben az egyház, az apostolok még pünkösd után is úgy gondolkoztak, hogy az evangélium és a Szent Lélek ajándéka kizárólag a zsidó nép helyreállítására adatott. Nem volt pontos fogalmuk az egyházról, hitükben és gondolkozásukban Istennek a két népe (Izrael és az egyház) hosszú évekig, egészen Kornélius házának megtéréséig nem jelentett két különböző realitást. Az antiókhiai gyülekezet megalakítása után jöttek létre az első

„vegyes" gyülekezetek, addig a gyülekezetek zsidó származású emberekből álltak. Az egyház tagjai évtizedeken keresztül olyan zsidó emberek voltak, akik a zsidó népnek 11 Jelenleg Magyarországon a jogalkotásban az egyház (szociológiai, jogi) gyűjtőfogalomként is szerepel és nem csupán teológiai értelmezésben. Az egyház kifejezést tehát vonatkoztatják a nem keresztény közösségekre is Az ilyen használat ellen tiltakoznak a keresztényfelekezetek, de a fentiekből láthatjuk, hogy már a Názáreti Jézus korában is kétféle értelemben használták az ekklézsiát. Manapság a felekezetek a saját teológiai értelmezésük szerint töltik be az eklézsia kifejezést és nem a Názáreti Jézus Krisztus értelmezése szerint. Mi a Názáreti Jézus Krisztus értelme szerint, bibliai értelemben használjuk az egyház kifejezést. 13/50 szerves részei maradtak, ugyanakkor hittek Jézusban, mint Krisztusban. Az egyház és Izrael

tulajdonképpen az egész Apostolok Cselekedeteiben nem vált szét. Az események leírásából azonban megtudhatjuk, hogy útjaik hogyan távolodtak el egymástól. AZ EGYHÁZRA VONATKOZÓ ÓSZÖVETSÉGI PRÓFÉCIÁK ÉRTELMEZÉSE Efézus 1:22-23. És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek, fölötte az anyaszentegyháznak fejévé. Mely az Ő teste, teljessége Őnéki, aki mindeneket betölt mindenekkel. Az apostolok kezdetben Izrael részének tartották az egyházat. Olyan közösségnek, amelynek Jézus Krisztus a feje, és amelyben a Messiás természete, ajándékai, áldásai megmutatkoznak és megvalósulnak. Az Ószövetségben nem sok utalást találunk az egyházra, ezért a próféciákat óvatosan szabad csak az egyházra vonatkoztatnunk. Az elmúlt évezredben a júdaizmus és a kereszténység közötti konfliktus egyik oka éppen az volt, hogy a keresztények mind magukra vonatkoztatták az ószövetségi próféciákat, mondván: „Izraelt

Isten véglegesen elvetette és az egyház került Izrael helyére". Ez a felfogás hamis A Biblia próféciáit elsősorban szó szerint kell értelmezni ott, ahol ezt a szövegkörülmények lehetővé teszik. Az értelmezésnél először meg kell nézni, hogy kihez szólnak az ígéretek, és azok első tulajdonosát (tehát Izraelt, Siont, Jeruzsálemet) tiszteletben kell tartani. Az egyházra az ilyen Izraelre vonatkozó ószövetségi próféciákat csak szellemi értelemben szabad alkalmazni. Isten terve Krisztus halála és feltámadása után közvetlenül és kizárólag Izraelre vonatkozott. Csak később kezdődött el a pogányok felé való szolgálat és lett nyilvánvalóvá, hogy a pogányok is örököstársak, azaz a zsidók örököstársai az örök életben és a kegyelemben. A POGÁNYOK ELHÍVÁSA Efézus 3:5-b. Amely egyéb időkben meg nem ismertetett az emberek faival, úgy ahogy most kijelentetett a Ő szent apostolainak és prófétáinak a Szellem

általa: Hogy tudnillik a pogányok örökös társak és egyugyanazon testnek a tagjai és részesei az Ő ígéreteinek a Krisztus Jézusban az evangélum által. E kijelentés történetét az Apostolok Cselekedeteinek 10. részében olvashatjuk Kornélius házának megtérése korszakváltást jelentett az üdvtörténelemben. Az Apostolok Cselekedeteinek 10. részéig a pogányok elhívása ismeretlen volt Ezért kellett Péternek - Kornélius házában történt látogatása után - törvényszék elé állni. Az egyház vezetői (nem a világi zsidók) fegyelmi eljárást indítottak ellene, mert meg voltak győződve arról, hogy Péter fellázadt Isten ellen és elhagyta az Urat. Ezen a fegyelmi tárgyaláson mondta el Péter a jeruzsálemi gyülekezet presbitereinek, hogyan kapott vezetést a Kornélius házába való menetelre és szolgálatra, és hogyan tett bizonyságot az Úr a látogatás mellett. Ha az Úr nem tett volna bizonyságot, nem árasztotta volna ki a Szent

Szellemet a prédikáció közben, akkor Pétert valószínűleg kizárták volna az egyházból. Abban az időben a vezetők még úgy tudták, hogy a kegyelem, a feltámadás, a Szent Lélek csak Izrael számára adatott, így csupán hűségesek akartak maradni a nekik adott világossághoz. Tettükért nem lehet hibáztatni őket, hiszen nem kaptak kijelentést. Az első kijelentést Isten Péter apostolnak adta A prozelitizmus (jövevények csatlakozása a zsidókhoz) már korábban is létezett, és ellentmondásokat szült (például Antiókhiában ld. ApCsel 6:5), de a vita Kornélius megtérése után felerősödött. Kornélius kereszténnyé válása után sok pogány csatlakozott a hithez, ezért szükségessé vált a pogányok megtérésének kérdését tisztázni. Ezért gyűlés hívtak össze Jeruzsálemben az apostolok (ApCsel 15.) Láthatjuk, hogy annak ellenére, hogy Péter bizonyságot 14/50 tett az Úr munkájáról (ApCsel 11.), még mindig nem volt

magától értetődő az egyházban, illetve a zsidókeresztények között, hogy a pogányoknak is ad Isten kegyelmet. Egy másik tisztázandó kérdés az volt, hogy a pogány háttérből megtérteknek hogyan viszonyuljanak a zsidó-keresztényekhez, pontosabban a körülmetéléshez és a törvényhez, megkaphatják-e pogány-keresztények a zsidó identitást. Volt egy irányzat a zsidó-keresztények között, amelynek a képviselői mindenkit zsidóvá kívántak tenni. A pogányok megtéréséről azonban Pünkösd után többen kaptak az Apostolok Cselekedetei tanúsága szerint kijelentést: Péter, Pál, Barnabás és Silás. A Szent Lélek pünkösdi kitöltetése és a Kornélius házában történt események között egy évtized is eltelhetett. 12 Ez az időrend szellemileg is alátámasztható, ugyanis István kivégzésével (ApCsel 7.) a szellemvilágban eldőlt Izrael részleges elvetése. István kivégzése tette világossá, hogy Izrael - mint nép - nem tud

bekerülni Isten tökéletes akaratába. Az egyház és Izrael szétválása tehát nem Jézus megölése után, hanem később kezdődött e1. 13 A szétválás folyamatában tragikus fejlemény volt az apostolok kivégzése, mert ezzel az egyházat gyakorlatilag lefejezték. Ezután a júdaizmus háttérbe szorításába pogány motívumok, érdekek, szempontok is belekeveredtek. Péter és Pál apostol életében még az Isten szerinti szétválás folyamatai zajlottak, halálukkal azonban mindkét folyamat kétirányú deformálódást szenvedett. 14 Isen gondoskodott arról, hogy a pogányak közül népet szerezzen az Ő nevének. Ebben a ma is tartó időszakban Istennek a figyelme elsősorban az egyházra irányul. Az 1.Péter 2:9-10 (Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, a k a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; A kik hajdan nem nép

voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettel vagytok) a Róma 8:29-30. (Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, És a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.) és a Kolosse 1:12. (Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; A ki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába;) is mutatja, hogy ma az egyháztagok az Úrnak kiválasztottai. Hogy meddig tart ez a korszak, azt nem tudjuk pontosan, de azt igen, hogy minden valószínűség szerint az egyház elragadtatásával ér véget. 12 Nehéz Kornélius megtérésének pontos időpontját meghatározni, de

valószínűleg Jakab kivégzése (ApCsel 12), tehát i. sz. 44 után történt ez az esemény 13 Hangsúlyozzuk, hogy a szétválás hosszabb folyamat volt, ami még a századfordulón is tartott, és ekkor érte el végkifejletét. A szétválás folyamatában épültek ki a védősáncok a kereszténység és a judaizmus között A két vallás képviselői kölcsönösen védekezni kezdtek egymással szemben. 14 A rabbik i.sz 100 körül dolgozták ki azon elméleteiket, amelyek célja tulajdonképpen a zsidók kereszténnyé válásának megakadályozása volt. Kapernaumban és Korazinban olyan tárgyakat találtak, amelyek azt bizonyítják, hogy ott még a II. században is működtek zsidó-keresztény közösségiek A II-III századtól lehet beszélni arról, hogy az egyház „zsidótlanítva" lett. Tiszta zsidó gyülekezetek csak Galilea területén voltak, de ez a térség volt a judoizmus fellegvára is. 15/50 AZ EGYHÁZ SZELLEMI KORTÖRTÉNETE A Jelenések

könyve 2. és 3 részében található hét gyülekezetnek küldött üzenet értelmezésével kapcsolatosan az írásmagyarázatok között eltérő véleményeket találhatunk. A pusztán történeti feldolgozás értelmezése szerint a Jelenések 2. és 3 részében leírtak tulajdonképpen a János korában meglévő gyülekezeteknek írott levelek. Ha ez valóban így lenne, akkor feltehetően nem kerültek volna bele a Jelenések könyvébe. 15 Ezek nem emberi, hanem Isten szájából származó üzenetek, ezért a mai korhoz és a mai egyházhoz is szólnak. Egy másik felfogás szerint ezekben a fejezetekben allegorikus képekről van szó, amelyeket nem kell szó szerint értelmezni. A fentieknél valószínűbbnek tűnik az a magyarázat, hogy a Jelenések 2. és 3 részében a Szent Lélek az egyház szellemi korainak a történetét vázolja fel. Eszerint az egyház történetében hét szellemi korszakot különít el a Szent Lélek, melyen belül, ha nem is mindent, de a

leírások nagy részét be lehet azonosítani. 16 Az apostoli kor A Jelenések könyve 2. részében a gyülekezetek felsorolása az efézusival kezdődik Ha azonban az egyház kortörténetét vizsgáljuk, feltétlenül meg kell jegyezni, hogy nem ez az első szakasz az egyház életében. Az efézusi gyülekezet korszaka ott kezdődik, ahol az Apostolok Cselekedetei, azaz a korai egyház története lezárul. Korai egyháznak, (más néven apostoli kornak) nevezzük azt az időszakot, amikor az egyház életét az élő apostolok határozták meg. Ez az időszak i sz 100 körül zárult le. Ezzel a korszakkal a Jelenések könyve nem foglalkozik, mert erről írnak az apostolok levelei, és az Apostolok Cselekedetei. A Jelenések könyvének szellemtörténeti áttekintése ott kezdődik, ahol Lukács abbahagyja beszámolóját Pál életéről az Apostolok cselekedeteiben. 1. Az efézusi gyülekezet - Jelenések 2:1-6 Tudom a te dolgaidat és a te fáradtságodat és a te

tűrésedet (más fordításban állhatatosságodat, fáradozásodat), hogy a gonoszokat nem szenvedheted és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, holott nem azok, és hazzugoknak találtad őket; De terhet viseltél és béketűrő vagy és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetet elhagytad Emlékezzél meg azért, hogy honnét estél ki, térj meg és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened és a te gyertyatartódat kimozdítom a helyéből, ha meg nem térsz. De az meg van benned, hogy a Nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök. Akinek van füle hallja, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van. (Az efézusi gyülekezet időszaka már a második egyháztörténeti korszak.) Ha a gyülekezetek leírását valóban szellemi értelemben

magyarázzuk, akkor először fontos megnéznünk nevük jelentését, mert annak nagy jelentősége van. Efézus görögül azt jelenti, hogy kívánatos. Ezek szerint az efézusi gyülekezet Isten szemében még kívánatos volt 15 Isten Igéjének lényegi tulajdonsága éppen az, hogy minden időre vonatkozik, azaz Isten Beszéde nincs alárendelve az időnek, az elmúlásnak, a halandóságnak. 16 Magyar nyelven Watchmann Nee: „A hét gyülekezet" című könyvében olvashatunk erről a témáról. A szerzőről el kell mondani, hogy a "Keresztény Testvér Mozgalomhoz" tartozott. Könyvében - bár nem minden mondatával értünk egyet - az egyház fő jellemzőit jól kiemeli. Tanulmányát még a XX század elején írta, ezért ma már Ilenl feltétlenül ugyanolyan felosztásban, korszakváltásokban dolgozzuk fel a kijelentéseket. Meg kell jeayezn Lov könyvét nem fogadják el a karizmatikus, teljes evangéliumi körökben. 16/50 Az efézusi

gyülekezetet többek között azért is nevezheti a Szent Lélek kívánatosnak, mert Efézusban és a környékén élt hosszú ideig János apostol. Tehát az efézusi gyülekezetben maradt meg legtovább az igazi, Istentől való szolgálati ajándék. I sz 80-90 kövül az efézusi gyülekezet rendelkezett a legjobb látással arról, milyennek kell lennie az igazi egyháznak és az Istentől rendelt szolgálati ajándéknak. A Jel 2:2 alapján láthatjuk, hogy az első nagy probléma, ami az egyház életében megjelent, a hamis szolgálati ajándékok kérdése volt. Már az ősegyházban történtek kísérletek az igazi szolgálati ajándékok likvidálására, gondoljunk csak János 3. levelére, amelyben Diotrefesszel kapcsolatban így ír az apostol: „Írtam a gyülekezetnek, de Diotrefesz, aki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem

elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti." A korai egyházban voltak ugyan problémák (a paráznaságtól fogva az okkultizmusig), de ezek fölött a problémák fölött az egyház uralkodni tudott, mert igazi szolgálati ajándékok voltak a gyülekezetekben. 17 Kru 96-ban már csak János élt a nagy szellemi óriások közül, (Timótheus nemzedéke is valószínűleg már századforduló előtt elköltözött az Úrhoz). Azzal a nemzedékkel, amely közvetlenül az apostoloktól tanulta meg a szolgálatot, nem volt probléma, de századfordulón már megjelent a harmadik és negyedik nemzedék. Rajtuk már nem volt akkora kenet, mint az apostolokon és az első két nemzedéken. Ennek következtében a csalások száma megnőtt az egyházon belül, hiszen nem mindenki tudta felismerni a hamisítást. A századfordulóra már nem voltak igazi nagy szellemi kenettel megáldott emberek,

ezért nem volt mihez mérni az ajándékokat. 18 Feltételezhető, hogy a századfordulóra a hamis szolgálatok elterjedtek az egyházban és egyesek az efézusi gyülekezetbe is eljutottak. Azt mondja az Ige, hogy az efézusiak el nem szenvedhették ezeket a hamisítókat, sőt megkísértették őket, megpróbálták. Tehát ismerték az apostolságnak a bibliai jegyeit, és ezeket számon kérték a magukat apostolnak mondó emberektől és rájöttek arra, hogy ezek az emberek hazugok. 19 Az első (efézusi) korszakban említi az Ige a „nikolaiták cselekedeteit" is. A nikolaiták azonosítása erősen vitatott az egyházon belül. Egy általánosan elfogadott magyarázat szerint nevük két görög szóból tevődik össze: a „nikao" (legyőző, meghódít) és a „laosz" (nép) szavakból. A szóösszetétel jelentése tehát: népet elnyomó. Szellemi értelemben nikolaiták alatt a hívőket legyőző, elnyomó, visszatartó rétegről szól az Ige. A

klerikalizmus kialakulásának folyamatáról van szó, amit alá lehet támasztani az egyháztörténelemben leírt eseményekkel is. A tekintéllyel való visszaélés 17 Az erkölcsi problémákat lehet addig kezelni, míg szolgálati ajándékkal rendelkező személyek vannak az egyházban. Ha hamis szolgálati ajándékkal rendelkező emberek tűnnek fel, akkor az erkölcsi bajok megmaradnak a gyülekezetben. A korinthusiak is csak akkor tudtak megtérni a paráznaságából, amikor Pál apostol megintette őket. Efézusban szintén Istennek az apostolon keresztül működő ajándéka által jött létre bűnismeret, és az emberek rádöbbentek arra, Csak úgy folytathatják hívő életüket, ha megtérnek az okkultizmusból. 18 Ha nincsen kenet alatt álló ember egy gyülekezetben, akkor nincsen igazodási pont, akihez a szolgálati ajándékot mérni lehet. Ezért történhet meg az, hogy egy keresztény gyülekezetben elfogadnak olyan szolgálatokat, amelyek nem Isten

ajándékai, hanem emberek ambíciójából, pszichikai erejéből nőnek ki. Az ilyen szolgálatok általában elzárják a hívőket a kenettel rendelkező szolgálatoktól. Az elzárkózás önvédelemből fakad, abból a célból, hogy ne lepleződjön le az emberi, pszichikai erővel végzett szolgálat, és ne mondhassák rá, hogy: "megmérettetett és könnyűnek találtatott". 19 Nagyon fontos üzenet van ebben a második versszakban, amely a mostani időkben is nagyon aktuális. Egy ember nemcsak attól lesz hazug, hogy hazudik, hanem a pozíciójából fakadóan is válhat hazuggá, ha olyan pozíciót foglal el, amit nem Isten adott neki. Ha ennek a pozíciónak a tekintélyével él, akkor az ugyanolyan hazugság, mintha valótlant állítana. Ez az ember nem tud igaz lenni, mert a helye hazug Ha egy hazug helyre áll valaki, hiába beszél őszintén, azon a helyen egy ellentmondást fog képviselni: igaz amit mond, de mégsem igaz az egész helyzet. 17/50

elszaporodása a II. században kezdődött el kimutathatóan Feljegyezték, pl, hogy Origenészt azért feddték meg, mert püspököket tanított, holott nem volt pap, csak laikus. A klerikalizmus ideológiája ekkor még nem volt kidolgozott, a klerikalizmus csak, mint magatartási forma jelent meg. 20 A szolgálati ajándékokkal szemben is hangoztatják sokan a nikolaitizmus vádját, holott ez nem igaz. A szolgálati ajándékokat Krisztus helyezi a Testbe Ha valódi szolgálati ajándékkal rendelkezik egy személy, akkor nem ő különbözteti meg magát másoktól (szolgálatának az alapja tehát nem a kevélység), hanem nála a szolgálat engedelmességi kérdés: az Úr elhívásában, a rábízott ajándék szerint, kell élnie, mert ha nem teszi, akkor lázadónak minősül. A túlzott antiklerikalizmus szélsőséghez vezet, mert nincs a szolgálatokban egyformaság az egyházban, hanem különbségek vannak. Klerikalizmusról tehát, mint magatartási formáról, akkor

lehet beszélni, ha egy ember pszichikai erejével és tudásával (lehet az biblikus is), vagy egy intézmény által magát a hívők fölé emeli. Isten gyűlöli a nikolaiták cselekedeteit Az efézusi gyülekezetnek mondott szellemi üzenetet - még tovább bontva a személyes szférára úgy is fel lehet fogni, hogy általában ebbe a korszakba kerül bele az ember, amikor az első szeretet elhagyja. Amikor az Úr szeretete megragadott bennünket erővel, hatalommal, és megtértünk, átadtuk magunkat az Úrnak, az tulajdonképpen azt jelenti, hogy az apostoli időszakban vagyunk. Ekkor alapoz meg bennünket Isten az Úrban. Utána általában jön az efézusi korszak, amikor az ember nem élvezi annyira a keresztény életet, nem él át annyi áldást, de annál több állhatatosságra, tűrésre van szüksége, hogy a hitét megőrizze. Az első csodálatos időszakot felváltotta a próbáknak az ideje, amiben egy keresztény gyakran nem éli át az Úr jelenlétét, sőt

sokszor azt hiszi, hogy elhagyta az Úr és komoly kételyek gyötrik. Ebben az időszakban csak a türelem, az állhatatosság, és a hűség tart meg az Úr mellett. Ilyenkor az ember hajlamossá válhat a hamis tanítások, próféták befogadására, mert keresi a kitörést ebből az állapotból, és ez nagyon veszélyes lehet. Ebben a korszakban meg lehet figyelni, hogy nagyon sok keresztény elesik, mert nem tér vissza az első szeretethez. Nem szabad engedni ebben a korszakban a letargiának, a csüggedésnek, mert az efézusi korszak után egy mélyebb korszak következhet. Tehát keresztény lelki élet szempontjából is lehet ezeket az Igéket értelmezni. 2. A szmirnai gyülekezet - Jelenések 2:8-10 A gyülekezet neve a mirha szóból származik, ami azt jelenti: szenvedés, üldözés. Elképzelhető, hogy a szmirnai gyülekezet az ún. katakombai kereszténység megjelenítője az Igében Ezt mondja az Első és az Utolsó, aki halott volt és él: Tudom a te

dolgaidat és nyomorúságodat és szegénységedet, (de gazdag vagy) és azoknak káromkodását, akik azt mondják, hogy ők zsidók és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: imé a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöcbe fog vetni, hogy meg próbáltassatok; és lesz tíz napig tartó nyomorúságtok. Légy hű mindhalálig és néked adom az életnek koronáját. Akinek van füle hallja, hogy mit mond a szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál. 20 Klerikalizmus nemcsak a történelmi egyházakban lehetséges, hanem minden felekezetben, ahol nem a Szent Lélek erejével történik a szolgálat. A klerikalizmus egy gyülekezetben ott kezdődik, amikor szolgálótestvérek, pásztorok; presbiterek Isten Igéjének a szolgálatán keresztül saját pszichikai erejüket helyezik az emberekre. Ha nem Isten erejével történik a szolgálat, akkor az emberek hite jobban függ a szolgálótól,

mint Isten erejétől. Pál apostol mondja: "És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetei. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek- megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék" (1Kor 2:3-4). Ha erő nélkül szolgálnak az egyházban, és a keresztények intellektuális tudás hatalma alá kerülnek, akkor elsorvadnak. Nagyon nehéz az intellektuális tudást és a Szent Lélek kenetét harmóniába hozni és erre törekedni kell. A szolgálatot elfogadó embereket a Szent Lélek jelenlétébe kell vezetni. 18/50 Azt lehet mondani, hogy a szmirnai gyülekezet az üldözött, a mártír egyház. Ebben az időszakban végezték ki Szent Policarpot is, akiről az egyháztörténelem egy érdekes történetet őrzött meg: 86 esztendős korában letartóztatták és halálra akarták ítélni. A

börtönben különlegesen kíméletesen bántak vele és szabadulása érdekében csak annyit kértek tőle, hogy mondja azt, nem ismeri a Názáreti Jézust. „Ő azonban így felelt: Nem tagadhatom meg Őt 86 esztendeje szolgálom Őt, és e 86 esztendő alatt soha nem bánt rosszul velem. Hogy tagadhatnám meg Őt, csak azért, hogy testemet megmentsem? Ekkor máglyára vitték és elégették. Alteste már égett a lángokban, amikor még így tudott szólni: Köszönöm Istenem, hogy ma, amikor az emberek elégetnek engem, ezzel is Rólad tehetek bizonyságot." Ez csak egy illusztráció a szmirnai gyülekezet helytállásáról. Ez a gyülekezet borzalmas üldözéseket élt át, és ez a korszak a konstantinusi fordulatig tartott. Fő negatív jelensége a korszaknak az volt, hogy bizonyos emberek zsidóknak állították magukat, holott nem voltak azok. Azt állították magukról, hogy izraeliták, de azt mondja Isten, hogy nem igaz, hazudnak, a Sátán zsinagógája.

21 A szmirnai gyülekezetben valószínűleg a szélsőséges antijúdaizmus volt a fő probléma, az a tanítás, hogy Isten véglegesen elvetette a zsidóságot és az egyház lépett helyébe. Most tehát az egyház az Izrael. Megfosztották a zsidóságot az ígéretektől, s minden próféciát saját magukra vonatkoztattak Lejáratták az Ószövetséget, mint pl. a gnosztikusok, vagy más eretnek mozgalmak, illetve behoztak pogány tradíciókat, hogy kimutassák, hogy a görög, a hellén, a római kultúra magasabb rendű, mint a zsidó. Ez a tévtanírás a II-III században kezdett el terjedni, és a IV-V században érte el tetőpontját. Igyekeztek mindent kiirtani a kereszténységből, ami zsidó Szembeállították az Ószövetség Istenét az Újszövetség Istenével, ami istenkáromlás. Ezáltal elkezdődött a „gyökér" és a „zsír" likvidálása az egyházból. Az egyháztörténelmi tények az Igének ezt a magyarázatát támasztják alá. Az

egyház történelmi alászállásának a következő állomása Pergamum lett 3. A pergamumi gyülekezet - Jelenések 2:12-16 (12) A Pergámumbeli gyülelzezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van (13) Tudom a te dolgaidat, és hogy ott lakol, ahol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, aki megöleték nálatok, ahol a Sátán Iakik. (14) De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják és aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izrael fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból és paráználkodjanak. (15) Így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök. (16)Térj meg; ha pedig nem, ellened megyek, hamar vívok azok ellen számnak kardjával. Pergamum szó jelentése: házasság, egyesülés. Tehát a pergamumi gyülekezet a

házasságkötő egyház korszakát jelenti. Ez a korszak váltotta fel az üldözött egyházat, ezért jogos az a feltételezés, hogy a pergamumi gyülekezeti korszak az államvallásnak, vagy az államegyháznak a korszaka. A házasság egyrészt az állam és az egyház házasságára, másrészt pedig a bálványokkal való házasságra, paráznaságra vonatkoztathatjuk. A pergamumi egyházat fel lehet fogni úgy is, mint a parázna egyház ősgyülekezete. Nagy Konstantin korában indult el a kereszténység hivatalos államvallássá válása. Első lépésként a vallási türelmet hirdették meg, azután a privilégiumokat kapott a kereszténység, majd végül egészen az államvallás szintjére emelkedett. 21 Wachzchmann Nee: "A hét gyülekezet" című könyvében ennek az ellenkezőjét állítja. Szerinte a júdaizmus a Sátán zsinagógája. A szerző sajnos nagyon rosszul értelmezte ezt az Igét Nézete nagyon elterjedt volt a 70-es években, és széles

körben meghatározta a keresztények gondolkodását. 19/50 A pergamumi gyülekezet fel lehet fogni olyan egyházi korszaknak is, amikor az egyház nemcsak az állammal, hanem a világgal is egyesült. Ennek következtében bejöttek az egyházba a kultuszok és a ritualizmus. A fenti igerészben szereplő Antipás jelentése: „minden ellen" Olyan emberről lehet szó, aki mindezek ellen, azaz Pergamum, a világvallás, a világegyház, és az államegyház ellen emelte fel a szavát. Mivel jelenlegi célunk a korszakok vázlatos leírása, nem térünk ki ennek a személynek a pontos azonosítása. 22 Pergamum leírása a konstantini fordulat után létrejött gyülekezetre vonatkozik. Ezt alátámasztják a 14. versben leírtak is: „ vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izrael fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak". Bálám tanítása a ritualizmussal

azonosítható, azokat a teológiai vélekedéseket képviseli, amelyek szerint rítusokon, tárgyakon, rituális cselekedeteken keresztül lehet a hívők számára kegyelmet közvetíteni. A konstanini fordulat után jelent meg határozottan az „üdvözítő egyház" elmélete, melynek az a lényege, hogy az üdvösséget elválasztották Jézus Krisztustól. Állításuk szerint Jézus Krisztus nélkül is lehet üdvösséget kapni az egyházi szentségekből való részesedés által. Ha egy laikus veszi a szentséget, akkor Jézus Krisztus kegyelméből részesedik. Ennek a tanításnak a legerőteljesebb szorgalmazója Ágoston volt. Tanításai rendkívül negatív hatással voltak Európára (és vannak a mai napig), gyakorlatilag meghatározták a kereszténység haladási irányát. Hogyan kapcsolódik mindez Bálámhoz? Ő Bálákot tanította arra, hogy Izrael fiait bálványoknak áldozandó ételekből etesse meg. Miután Izrael megette az ételt, elhagyta Istenét

és szexuális bűnökbe keveredett (IV.Móz 31:16) Bálám szerepe itt a tanítás szintjén jelenik meg, és nem magatartás formájában. Ez egy általános jelenség: először a teológia készült el, majd a szertartások is átalakultak. Valószínűleg Bálám tanításának hatására építettek fel az úrvacsora köré egy szertartási rendszert, végül áldozati „lakomát", misét formáltak belőle. A 15. versben ismét a nikolaiták tanításáról van szó, ami azt jelentheti, hogy a klerikalizmusnak kialakulta hivatalos ideológiája. A IV-V-VI században valóban megvolt már a klérus teológiája, tehát a felavatást, a felszentelést már elterjedten alkalmazták. Ágoston után a klérus érdekeit államhatalmi eszközökkel védelmezték. A kettős hatalom elmélete erre nagyon jó alapot adott Ekkor a nikolaitizmus alatt már nemcsak a klerikalizmus magatartásformáját kell érteni, hanem ennek a hierarchiáját is, tehát a pápa, a bíboros, a

püspökök, a plébánosok és az ún. laikus hívők által felépített rendszert. 4. A thiatirai gyülekezet - Jelenések 2:18-25 A gyülekezet nevének jelentése: jó illatú áldozat, vagyis tele van áldozattal. (18) A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és akinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez: (19) Tudom a te dolgaidat és szeretetedet, szolgálatodat, tűrésedet, hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. (20) De van valami kevés panaszom ellened, mert 22 Néhány adalék: A pergamumi gyülekezet első áldozata egy spanyol püspök volt, akit a konstantinuszi fordulat után rövid időn belül bírói tárgyaláson elitéltek. Hispániában voltak, olyan keresztények, akik ezt a folyamatot rendkívül negatívnak tartották, ezért kivégezték őket. Ennek nyomán egy nagyon nagy vita robbant ki, amelyhez csatlakozott később Ágoston is. A vita

konklúziójaként fogalmazta meg azt az elméletét, ami később az inkvizíció alapja lett, miszerint az eretnekekkel szemben az államhatalmat fel lehet használni. Isten egyik keze az állam, a másik keze pedig az egyház; a teljhatalmat azonban az Egyháznak adta. Tulajdonképpen ezek a tanok a „Christiana Respublica"-ban érték el a tetőpontjukat. Az első kivégzésre Konstantin császár idejében került sor, az egyház Rómával, a világi hatóságokkal ítéltette halálra teológiai ellenlábasait. Ekkor már keresztény üldözött keresztényt, sőt ki is végeztetett pogány hatalommal. míg korábban a pogányság üldözte a kereszténységet 20/50 megengeded amaz parázna asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek. (21) Adtam neki időt is, hogy megtérjen, az ő paráználkodásából és nem tért meg. (22) Íme én ágyba

vetem őt és azokat akik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. (23) És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják, a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint. (24) Néktek pedig azt mondom és mind a többi Thiatirabelieknek is, a kiknél nincsen e tudomány, és akik nem ismerik a Sátán mélységeit, amint ők nevezik: nem vetek reátok más terhet. (25) Hanem ami nálatok van, azt tartsátok, meg addig, arníg eljövök. És aki győz és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; A thiatirai gyülekezetnél két fontos dolgot láthatunk: egyrészt azt, hogy a fő problémát a ,,Jézabel jelenség" okozza, másrészt azt, hogy az egyház sorsa, történelme két útra ágazott el. Az a kereszténység, amely megtartja Jézabel tanításait, az bekerül a nagy nyomorúságba, de akik ebből

megtérnek, azok számára még van lehetőség a nyomorúság kikerülésére. A thiatirabeli gyülekezet megmarad a világ végéig. Az egyik fele a nyomorúságig, a másik része pedig az Úr visszajöveteléig. Ezért ez a fajta vallási irányzat, amely a keresztény világon belül jelent meg, valószínűleg a római katolikus és a görög-keleti egyház együttvéve. A legrégebbi reformátoroktól kezdve a római egyházat a thiatirabeli gyülekezettel azonosítják. A Jézabel kifejezést ebben a részben valószínűleg kettős értelemben használja az Újszövetség. Egyrészt ezzel jelöli az anyaegyházat, tehát az egyházról nőnemű lényként beszél, másrészt ezen belül - mint ami magában foglalja az ún. női isteneket - utal a Mária-kultuszra is Jézabellel szemben az a panasz, hogy tanít és prédikál, mégpedig olyat, ami nem egyezik meg, sőt ellentétes Isten Igéjével, és ezáltal elszakítja az embereket Istentől. Az „elhitet" szó

jelentéstartalma: bolyongásra késztet, elcsábít, letérít az útról. Pontosan ez a lényege a katolikus egyháznak. Jézabel arra találta ki, hogy elhitesse, elcsábítsa az Istent kereső embereket, végül letérítse őket az útról: bolyonganak és nem találnak semmit. A folyamat végállomása a bálványimádás. 23 Az egyháznak nem lehet külön speciális tanítása, hanem az evangéliumot kell hirdetni! Ha az egyháznak külön dogmái, tanításai vannak, akkor nem egyház. Az Úr az asszonynak, (tehát az egyháznak) nem engedte meg, hogy legyen egy másik tanítása is. A katolikus és a görögkeleti 23 Ezekből az Igéből is lehet látni, hogy rendkívül sok Istent kereső ember él a thiatirabeli gyülekezetben, sőt Isten azt mondja róluk, hogy "szolgáim". Ezek az emberek buzognak és szeretnék Istent szolgálni, de Isten megismerése helyett egyházuk dogmájával talá1lkoznak. Fontos tudni (a felesleges ítélkezés elkerülése végett),

hogy a római katolikus egyházon belül nagyon sokféle ember van. A klérust először is meg kell különböztetni az egyháztagságtól, és ezen belül is meg kell különböztetni azokat az embereket, akik őszintén akarják Istent, de nem tudják megtalálni. Vannak olyanok, akik hisznek Istenben, de nem gyakorolják vallásuk tradícióit. Jézus Krisztust akarják keresni, de nem tudják megtalálni, mert egyházuk tradíciója nem engedi. Vannak olyan katolikusok, akik ugyan nem hisznek a Máriakultuszban, ostobaságnak tartják azt, de az egyházat elfogadják, mint alapintézményt, elfogadják Krisztus Testének és ezért hűségesek maradnak hozzá. Másrészt vannak olyanok is, akik nem keresik Istent csak átadják magukat a kultuszoknak, Mária-kultusznak stb. Sok katolikus, ha bekerü1 egy jó gyülekezetbe, továbbra is toporog, mert nem biztos abban, hogy jól cselekedett-e. Óriási visszahúzó erő a bűntudat. Vannak, akik eljönnek a Szentlélekért, de

utána visszamennek régi szervezetükbe, mert nem tudnak bízni azokban az emberekben, akik a római katolikus egyház keretein kívül, a teljes evangélium alapján élik meg a hívő életüket. Mindezen nehézségek ellenére láthatunk nagyon jó bizonyságokat a mi gyülekezetünkben is: többen vannak, akik a thiatirabeli gyülekezetből jöttek, megtértek, így nem a nagy nyomúságba mennek, hanem az Úr visszajövetelére várakoznak, és Ővele fognak uralkodni a pogányok fölött. 21/50 egyházban ott van Isten Igéje, de melléteszik a hagyományt is. A hagyomány - azaz, ami nem azonos Isten Igéjével („más") - áll az emberek előtt akadályként az Úr keresésében. Ezt hozta létre Jézabel: a Biblia mellé odahelyezte a tradíciót. 24 Jézabel az a személyiség, az a szellemi erő, amely felállította az egyházi hivatalt, a tanítói hivatalt, és dogmákat, tanításokat adott ki olyan tekintéllyel, amellyel csak Isten Igéje rendelkezhet.

Emiatt a római katolikus egyházban a hivők többsége nem olvassa a Bibliát, s félnek attól, hogy félreértik Isten gondolatait. Emiatt a Bibliát hirdető egyházak körül egy mitikus pogány félelem alakult ki A papok azt szorgalmazzák, hogy a hívők ne Isten Igéjére hallgassanak, hanem rájuk, mint a Biblia kompetens magyarázóira, értelmezőire. A thíatírabeli gyülekezet csődje és terméke lett az inkvizíció, a gettó, a vallási háború, a Mária-kultusz, a pápizmus, a szent tanítói hivatal stb. 5. A Bárdisi gyülekezet - Jelenések 3:1-4 A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, a kinél van az isteni hét lélek és a hét csillag: Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz, És halott vagy. Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek. Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad: és tartsd meg és térj meg. Hogyha tehát nem

vigyázol, elmegyek hozzád mint a tolvaj és nem tudod, mely órában megyek hozzád. De van Sárdisban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg ruháikat: és fehérben fognak velem járni; mert méltók arra. Aki győz, az fehér ruhákba öltőzik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből és vallást teszek annak a nevéről az én atyám előtt és az Ő angyalai előtt. A Sárdis szó jelentése: maradék. Ez arra utal, hogy az egyház történetében is a maradék elve érvényesül. Az előző korszakban az egyház története kétfelé vált: egyik rész megtért (ezzel foglalkozik a továbbiakban a leírás), a másik rész pedig, amelyik nem tért meg, a nagy nyomorúságba ment. Egyháztörténeti szempontból azt mondhatjuk, hogy a megtérőkből alakult ki a reformáció, így a sárdisi gyülekezetet a protestantizmussal lehet azonosítani. Természetesen a fenti igeversek mellett mái egyháznak adott kijelentések is aktuálisak a

protestáns egyházakra. A leírásból azt látni, hogy a sárdisi gyülekezet is valószínűleg élni fog az Úr visszajövetelekor. A korszak fő jellemzője a haldoklás. A protestantizmusra vonatkoztatva, ebben mindenképpen van igazság. Nagy problémája ugyanis, hogy a hit mellé nem ragaszt cselekedetet, így a hit halott lesz 24 Nagyon fontos, hogy különbséget tegyünk a kultúra, a vallási tradíció és Isten Igéje között. A reneszánsz előtt vallási tradíció uralta a kultúrát és Isten Igéjét, S a hármat nem lehetett megkülönböztetni egymástól. A reneszánsz kortól fogva elkezdődött a vallási tradíció és a kultúra közötti elszakadás, a reformmozgalmakkal pedig a vallási tradíció és Isten Igéje közötti szétválás. (A két párhuzamosan alakuló ideológiai "harcterület": Isten Igéje vagy vallási tradíció, valamint vallási tradíció vagy kultúra.) A XIX századra kialakult egy olyan helyzet, amiben a kultúra már

nagyobb befolyást gyakorolt az emberekre, mint a vallási tradíció. Ennek következtében a gondolkodó értelmiségiekben - mivel minden vallási tradíciót relativisztikusan értelmeztek Isten Igéje elveszítette a maga tartalmát, mert számukra az csak egy volt a tradíciók közül. A mostani karizmatikus ébredésben éppen az az egyik cél, hogy az Isten Igéjét visszahelyezzük az első helyre. Ez kemény kihívást jelent, mert a vallási tradíciók mellett a kultúrát is fel kell dolgozni, különösen Európában, ahol főleg vezető értelmiségiek által írott könyvekben a vallási tradíciót azonosították Isten Igéjével. Most a rekatolizálás idejében úgy tűnik, a felvilágosultak elfogadják a vallási tradíció társadalmi jelenlétét, de azt már nem engedik meg, hogy az irányítsa a társadalmi életet, illetve hogy rendszerteremtő pozícióba kerüljön. A XX. századra a vallási tradíció annyira eltávolodott Isten Igéjétől, hogy az

értelmiségiek már látják a különbséget, ha ugyan még nem is értik igazán. Továbbra is szét kell választanunk egymástól a vallási tradíciót, a kultúrát és az Isten Igéjét, tisztázni kell ezek egymáshoz való viszonyát. Ha ez megvalósul, akkor a Biblia újra közkinccsé válik, és kiszabadul a klerikalizmus és a vallási tradíció homálya alól. Erre utaló jeleket már lehet látni korukban A Bibliát vissza kell adni az embereknek, mert az nem egyedül az egyháznak íródott, hanem mindenkinek. A vallási tradíciókra jellemző, hogy kisajátították a Bibliát, először Izraeltől lopták el, majd az egész emberi társadalomtól. 22/50 Nem véletlenül hangsúlyozza Isten Igéje a fehér ruhák szükségességét. (Ha igaz a feltevés, hogy valóban a protestáns egyházakra vonatkozik ez az Ige, akkor közöttük is megtalálható Istennek népe, mégpedig azok a keresztények, akiknek élő hitük van az Úrban.) 6. A filadelfiai

gyülekezet - Jelenések 3:7-11 Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki ki nem nyitja: Tudom a te dolgaidat (íme adtam elődbe egy nyitott ajtót, a melyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Íme én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok hanem hazudnak; Íme azt művelem, hogy azok eljönnek és leborulnak a te lábaid előtt és megtudják, hogy én szerettelek téged. Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e föld lakosait. Íme eljövök hamar, tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. A filadelfia szó egyik összetevője a „filos", ami a testvéri szeretetre utal. Ezt a gyülekezetet tehát a testvéri

szeretet jellemzi, és szintén megmarad egészen az Úr Jézus Krisztus visszajöveteléig. 25 Mivel ez az utolsó előtti gyülekezet, ki kell emelni, hogy nem véletlenül kerül újra szóba a Sátán zsinagógája, azaz azok, akik zsidóknak mondják magukat. A XIX század végétől egészen 1945-ig az összes keresztény tradíciót átitatta az antiszemitizmus. Az antiszemitizmus legfontosabb teológiai hivatkozási alapja - az Isten-gyilkosságon kívül - Izrael elvetése volt. Nagyon sok keresztény izraelitának tartotta magát, habár nem használták ezt a fogalmat. A filadelfiai gyülekezetbe nem tudott behatolni ez a teológia és távol tartotta magát az antiszemitizmustól. A filadelfiai gyülekezet részei tehát valószínűleg azok az evangéliumi alapokon álló közösségek és hívők, akik megtartották Isten intő beszédét és nem lettek antiszemiták. 7. A laodiceai gyülekezet - Jelenések 3:14-20 A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt

mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, És ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Íme az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. 25 Watchman Nee a filadeifiai gyülekezetet a

fundamentalistákkal azonosítja, vagyis az evangéliumi keresztényekkel. Van benne igazság. A szentség mozgalmak a XIX században kétségkívül nagy jelentőséggel birtok, de a Szent Lélek keresztséggel szembeni magatartásuk miatt eléggé szétzilálódott ez a mozgalom. Tagságuk egy része beépült a pünkösdi mozgalomba, teljes evangéliumi gyülekezetekbe, másik részük pedig szinte keményebben ellenáll a Szent Léleknek, mint a tradicionális egyház. 23/50 Az utolsó nagy korszak a laodiceabeli gyülekezet korszaka. "Laodicea" annyit jelent, hogy "tömeg, nép". Ezt lehet úgy értelmezni, hogy olyan a laodiceai egyház, ahol a nép véleménye, szokása dönt, és nem az Isten Igéje. Nem Jézus Krisztus a fej, hanem az emberek Ez az ún langyos korszak Ebben a korszakban van most az egyház, de természetesen mindazok a negatív vonások is megtalálhatók benne, amiről a többi egyházkorszakban olvashattunk a Jelenések 2-3.

részében A végidőkben élő kereszténységben megvannak a nikolaiták, Bálám és Jézabel vonásai, és ehhez adódik a langyosság. Olyan állapot ez, amelyben az egyház összeolvad a világgal, és ennek következtében a hívők szellemi és erkölcsi élete megromlik. Szekularizálódott egyház jött létre, ezért ma az evangélizálás nemcsak a világ felé, hanem a vallásos emberek felé is történik. Mindkét tábor számára ugyanazt a programot adja a Szent Lélek: (ld. 18 vers) 1: „Végy tőlem tűzben megpróbált aranyat" - azaz hitet, 2: „és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen" - ragaszd hozzá a hit cselekedeteit, és 3: „szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet" - azaz a Szent Lélek kenetével. Azokból a keresztényekből hozza létre Isten a győztes egyházat, akik elfogadják az újjászületést, az Isten Igéjének való engedelmességet, a Szentlélekkel való betöltekezést és kenetet. Tehát nem a laodiceai

gyülekezetet fogja az Úr elragadni, hanem azokat, akiket a langymeleg, önhitt és öncsaló keresztények közül kiválaszt, és akik elfogadják Őt személyes döntésük alapján. A mostani korszakban fontos az Úrral való személyes közösség. A 20 vers is erről szól: „vele vacsorálok és ő én velem". Ha nem is tudatosan, de az emberek érzik, hogy Úr üzenete most a személyes közösség létrehozása az Atyával, a Fiúval és a Szent Lélekkel. Csak így lehet legyőzni Laodicea ártalmait. A nagy nyomorúságból tehát kimarad a két korai egyház, és azok az emberek, akik a sárdisbeli, a filadelfiai, laodiceabeli és a thiatirabeli gyülekezetből tértek meg az Úrhoz. Az aposztázia Az aposztázia az utolsó idők egyik jele, a bibliai igazságoktól való elszakadást jelenti. 2. Timótheus 4:,1-4 Kérlek azért az Isten és Krisztus színe előtt., aki ítélni fog élőket és holtakat az Ő eljövetelekor é az Ő országában, álj elő alkalmas

és alkalmatlan időben, ints, fedj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedhetik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesélkhez odafordulnak. Az utolsó időkben az egész kereszténység fő jellemzője a hitehagyás lesz. Az emberek elfordulnak az igazi hittől. A 2Timótheus 3 részében is ugyanezt találjuk 2.Timötheus 3:1, 5 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be, Mert lesznek az emberek magukat szeretők, sóvárgólt, kevélyek, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek. Akiknél megvan a kegyességnek a látszata, de megtagadják annak az erejét. Az erő Isten igazságából származik, de ehelyett ostoba dolgokkal foglalkoznak majd a keresztények, csakhogy ne kelljem nekik Krisztus egészséges tudományát tanulniuk. 24/50 Az aposztáziát is

történelmi folyamatként kell felfogni. Már az I század után elkezdődött, tehát az egyház szellemi kortörténetét az aposztázia történetének is fel lehet fogni. Megjelent a klerikalizmus, majd a különböző Bálám-tanítások, Jézabel szelleme stb. Az aposztázia akkor válik véglegessé, amikor minden keresztényi vonás eltűnik az egyházból. Az utolsó időkben az aposztata egyházból alakul ki a hamis egyház. Az aposztáziára már Péter és Júdás apostol is utal. Péter azt írja, hogy nagyon közel van az ő elköltözésének ideje és egyben foglalkozik azzal, hogy lesznek emberek, akik megtagadják a megváltást. 2.Péter 2:1-2a Valának pedig hamis próféták is a nép között, amiképpen tiköztetek is lesznek hamis tanítók akik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni és az Urat, aki megváltotta őket, megtagadván, önmagukra hirtelen való veszedelmet hoznak. És sokan fogják követni azoknak romlottságát; Ez részben már

beteljesedett az egyháztörténelemben de a végső időkben szintén – egy magasabb szinten - meg fog jelenni. Sok egyházi vezetőnek az a véleménye, hogy ez az aposztázia a homoszexuális egyházban fogja elérni a végcélját. A hitehagyott keresztények a homoszexuális egyháznál, illetve a homoszexualitásban kötnek ki. Nem véletlen, hogy a Szodomáról és Gomoráról, illetve a Lótról szól itt az Ige. Világszerte alakulnak homoszexuális gyülekezetek, melyek vezetői szintén homoszexuális emberek. 26 Óriási nagy bűn ez, ami Isten haragját fogja kiváltani. A szellemi kortörténetet olvasva nyilvánvalóak az Isten által kiemelt pozitív jegyek is. Kivétel nélkül valamennyi korszakban pozitívum az, amikor az Isten Igéjét megtartják. Az egyik legnagyobb feladat, amit az egyház betöltött, hogy megtartotta Isten beszédét, hogy nem veszett el a Biblia. Ez a tény az egyház kudarcát valamiképpen ellensúlyozza Az is látható, hogy a

laodiceabeli gyülekezeteben már nem elég az Ige megtartása, ebben a korszakban már hangsúlyozott az újjászületés, be kell töltekezni Szent Lélekkel, személyes közösségben kell élni Jézus Krisztussál mert pusztán az Igével való kapcsolat nem elég az isteni követelmények betöltéséhez. Az egyház pusztulása és helyreállítása Joel prófétánál Joel próféta nemcsak Izrael pusztulásáról beszél, hanem az egyház bukásáról és pusztulásáról is. Az egyház csődjét a gabona, a must és az olaj hiánya jelenti. Joel 1:4, 5, 7, 10-11. A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár és a mit a cserebogár meghagyott, megette a hernyó. Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátokból! . pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefámat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.

elpusztíttatott a mező, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona.; kiszáradt a must; kiapadt az olaj 26 Amerikában nincs olyan város, ahol ne lenne homoszexuális „keresztény" Gyülekezet. Ugyanolyan istentiszteleteket tartanak, mint a normális keresztények, csak éppen homoszexuális emberek. Minden bűntől őrizkednek, kivéve ezt az egyet. Ide tartozik a „Család" nevezetű úgymond keresztény mozgalom Se a homoszexuálisoknak, se a paráznáknak semmi közük sincs Jézus Krisztushoz. 25/50 . Szégyenüljetek meg, ti szántó-vetők; jajgassatok szőlőművesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mező aratása! Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája kiaszott. Bizony kiszáradt az öröm az emberelt közül. Joel próféta könyvének első része arról szól, hogy Isten népét, örökségét hogyan lepik el a rovarseregek, vagyis a démonok. Ennek

következménye a 7 versben olvasható: pusztává lett a szőlő és összetörött a fügefa. Minden bibliatanító megegyezik abban az értelmezésben, hogy a szőlő képe az egyházra, a fügefáé pedig Izraelre vonatkozik. Olyan egyház fog működni évszázadokon keresztül, amelyben nincs gabona, nincs must és nincs olaj. A gabona Isten beszéde, az egészséges tudomány, amitől az aposztaták elfordítják a fülüket. Az olaj, a Szent Lélek kenete, a must pedig az öröm. A gyülekezetben ennek a háromnak jelen kell lennie A korai egyházban megvolt a gabona, az olaj és a must, de a lázadás, az engedetlenség és a hamis tanítások következtében bejöttek a démonok is, és az egyház kiszáradt. „Mert elpusztíttatott a gabona, kiszáradt a must; kiapadt az olaj. " Mi pusztította el a gabonát? A tradíció. Ugyanaz a tradíció, amiről Jézus azt mondta: „.erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által Képmutatók,

igazán prófétált félőletelt Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. " A must a gabona következménye, mert az igazság hoz örömöt az ember lelkében, szívében, és ha nincs igazság, nincs egészséges beszéd az egyházban, akkor nincs öröm, az emberek depressziósak, szomorúak, bánatosak. Az, hogy az olaj kiapadt, azt jelenti, hogy nem folyik a Szent Lélek kenete „. elveszett a mező aratása ", vagyis megszűnt az evangélizálás Az aratás parancsolatát nem tudta betölteni az egyház. Csak az tudja elvégezni Isten akaratát, aki az Igéjével kapcsolatban van Isten felhatalmazott képviselője az Ige és a Szent Lélek. Csak azok a gyülekezetek tudják az aratást elvégezni, akiknél ez a kettő megvan. Az egyház csődje miatt a többi fa is kiaszott. Az Ige leírja a

fáknak az elszáradását, és általános következtetésként azt mondja: „Bizony kiszáradt az öröm az emberek közül. " Az emberek nem tudnak örülni, mert az egyház csődje magával rántotta a nemzeteket is. A nemzetek lelki, szellemi válságát is az egyház kiszáradása okozta. Ezek után azt ajánlja Isten, hogy vegye észre, az egyház, milyen állapotok alakultak ki. Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok ti oltár szolgái; jöjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott az étel és italáldozat Isteneteknek házától. Nem ment a dicséret sem, az Istennek való szolgálat. Bűnbánatot kellett volna tartani az egyháztörténelemben a papoknak, Isten szolgáinak, az igehirdetőknek. Be kellett volna látniuk, hogy az ő bűneik miatt veszítették el ezt a három kincset. Hát nem szemünk láttára írtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?! Vissza kell térni az Igéhez és a

Szent Lélekhez, mert ha nem tesszük meg, „elsenyvednek a magvak barázdák alatt", száraz szívekbe kerül Isten Igéje és ott nem tud megfoganni, elszárad és nem terem gyümölcsöt. Elpusztulnak a gabonás házak (főiskolák, egyházak), ha az emberek szívében nem él Isten Igéje. Ha az egyéneknek nincs élő kapcsolatuk az Igével, akkor ez jelentkezni fog gyülekezeti szinten is. A hívők nyögnek, megháborodnak, nincs békességük, mert nincs legelőjük, bűnhődnek, 26/50 Isten ítélete kezdődik az egyház fölött, nem élvezik Isten jelenlétét, láng perzseli le a mező minden fáját. Ez a leépülés folyamata minden esetben: egyéni, közösségi és történelmi szinten Ha bármely gyülekezetben elmegy a gabona és kiszárad az öröm, ha nem mozog a Szent Lélek, akkor ott nem marad semleges állapot, hanem abban a pillanatban elkezdődik Isten ítélete. Ez megtörtént Izraellel, de Joel próféciájában világosan szerepel a fügefa

mellett a szőlő is, tehát a pusztulás az egyházra is vonatkozik. Az Igében itt megjelenik a párhuzamos elvetés és a párhuzamos helyreállítás elve. A közelmúltban láthattuk, hogy a cionizmus terjedésével párhuzamosan indult el az egyház helyreállítása. A Joel könyvének 2. részében látjuk, hogy Isten szolgái végül bűnbánatot tartanak, melynek eredménye a következő: És választ tőn az Úr, és mondó az Ő népének. Íme, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között. Az utolsó időben az igazi keresztények azt mondják, „elég a vallásosságból, tradícióból, ebből a pusztai életből, ahol csak bűnhődni lehet, de áldást nyerni nem", és megalázzák magukat Isten Igéje előtt, kiáltanak az Úrhoz. Számunkra most itt az ideje, hogy sürgessük Istent, hogy a gabonát, a bort és az olajat, vagyis az Isten tudományát, a Szent Lelket, a pszichikai

áldásokat, az örömöt, a lelki és a fizikai egészséget olyan szinten valósítsa meg az életünkben, hogy a pogányok számára vonzó értékekké váljanak. Isten áldása ne szidalmakra indítsa őket, hanem az Úr iránti vágyat hozzon létre bennük. Joel 2:20-22 Az északi népet is elűzöm tőletek, puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugati tengerbe és bűze magasra száll; fölszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett. Ne fél te föld! Örülj és vigadozz! Ne féljetek ti mezei vadak! mert zöldülnek a puszta virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és a szőlő is kitárják gazdagságukat. Az utolsó időkben Izrael és az egyház is kitárják gazdagságukat, vagyis Krisztus végtelen gazdagsága fog megmutatkozni rajtuk, és ezután is jönnek a korai és késői esők és a kipótlás. Joel 2:24-25 És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat. És

kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. A próféciában leírt időnek a Szent Lélek kiöntéséig kell tartania. Joel próféciája igazából az Úr visszajövetelekor teljesedik be. Már elkezdődött az üdvtörténetben ez a folyamat, de azt nem mondhatjuk, hogy Isten minden testre kiöntötte már a Szellemét. Ez csak a messiási korban fog beteljesedni. 27/50 Az aratás A következő fontos esemény az egyház történetében az aratás Máté 24:14. És Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. A helyreállított egyház tele lesz gabonával, Szentlélekkel és örömmel, hirdetni fogja Isten országát, és ez a keresztény egyház elterjed majd az egész világon. Az eredeti evangéliumot fogják hirdetni, amelyet Jézus Krisztus és a korai egyházban élő

apostolok is prédikáltak. Ez nagyon fontos jele az utolsó időknek. Jánános 4:35-38. Ti nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé mondom néktek, emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérelt az aratásra. És aki arat jutalmat nyer és az örök életre gyümölcsöt gyűjt, hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető és más az arató. Én annak az aratására küldtelek ki titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták és ti a mások munkájába álltatok. 28/50 3. A HAMIS EGYHÁZ - A PARÁZNA ASSZONY A címben szereplő kifejezések megvilágítására nézzünk meg két, Pál apostol által írt bibliai helyet. 2. Korinthusi 11: 2-5 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. Félek azonban, hogy a miként a Kígyó a maga

álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangéliomot, amit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek. Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál. A egyház ebben az igeszakaszban, úgy szerepel, mint szűz. Hasonló üzenet található az Efezusi 5: 25-26-ban is: Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredőjével az ige által, Hogy majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő, vagy sömörgözés, vagy valami afféle; hanem hogy legyen szent és feddhetetlen. Az igazi egyháznak szentnek, feddhetetlennek, sömör nélkülinek kell lennie. Ezzel kapcsolatban Pál apostolnak aggodalmai voltak, mikor a korinthusbelieknek írt. Mitől félt Pál? Attól, hogy miként

Évát becsapta a kígyó, úgy az egyházat is becsapja - „a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől" -, és a keresztények eltávolodnak a Krisztussal való személyes közösségtől. Mi okozza ezt az eltávozást? Más szellem, más evangélium és más Jézus, azaz az igazinak az ellentéte. Pál attól tartott, hogy a keresztények a hamisat el fogják tűrni, és az igazi mellé mást is odahelyeznek. Ha ez megtörténik, akkor az egyház megromlik, elidegenedik Jézustól Ennek eredményeként a szűz már nem lesz többé szeplőtelen, hanem "megrontott", tehát parázna. A parázna egyház az Úr Jézus Krisztussal való személyes közösségtől elidegenedett, degenerálódott, romlott, parázna közösség. Az Ószövetségből jobban meg lehet ezt a képet érteni, hiszen Izraellel kapcsolatban is használja az Úr. Vegyük példának az Ezékiel 16 részét, amelyet szakaszonként érdemes

áttekintenünk 2. vers: „Embernek fia! add tudtára Jeruzsálemnek az ő utálatosságait", tehát ezt az üzenetet a Szent Lélek Jeruzsálem tudtára akarja adni. 3-5. versek: És mondjad: Így szól az Úr Isten Jeruzsálemnek: A te származásod és születésed Kanaán földjéről való; atyád az Emoreus és anyád Hitteus asszony. Születésed pedig ilyen volt: a mely napon születtél, el nem metszettén a köldöködet, és vízzel meg nem mostak, hogy tiszta lennél, sóval sem töröltek meg, sem be nem póláltak. Szem meg nem szánt téged, hogy ezekből valamit veled cselekedett volna, könyörülvén rajtad; hanem kivetettek a nyílt mezőre, mert utáltak, a mely napon születtél. Mit tudunk meg ebből a részből Jeruzsálem születésével, geneziséről?   A várost egy emóreus férfi és egy hitteus asszony alapította, tehát pogány eredetű. A város elhagyatott volt, nem törődtek vele. Születésétől kezdve nem kapta meg azt a

bánásmódot, amely azt biztosította volna, hogy erő és élet legyen benne. 29/50  Jelentéktelen volt, és senki nem figyelt fel erre a helyre. Nem volt különösen vonzó terület, sőt kivetett, utált volt. 6-14. versek: Ekkor elmenék melletted és láttak véredben eltapodva, és mondék néked: A te véredben élj! mondék ismét néked: A te véredben élj! Sok ezerekre szaporítottalak, mint a mezei füvet, és megszaporodál és fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala, de te mezítelen és befedezetlen valál. Ekkor elmenék melletted, és látalak, és íme a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet, és megesküvém néked s frigyre léptem veled; azt mondja az Úr Isten, és lőn az enyém. És megmosálak vízzel és elrnosám rólad véredet, és megkenélek olajjal. És felöltöztetélek hímes ruhába, és felsaruztalak borjúfóka bőrrel, s

övezélek fehér gyolcscsal s befedélek selyemmel. És felékesítélek ékességekkel, s adtam karpereczet kezeidre. Es adtam orrpereczet orrodra és függőket füleidre és ékes koronát fejedre. És felékesítéd magadat arannyal és ezüsttel, és öltözeted vala fehér gyolcs és selyem és hímes ruha; lánglisztet, mézet és olajat ettél, Es megszépültél felette igen, királyságra jutál. És kiméne híred a pogányok közé a te szépségedért; mert tökéletes vala az ékességeim által, a melyeket reád tettem, azt mondja az Úr Isten. Ez a szakasz leírja hogyan emelte fel ezt a helyet Isten. Az Úr áldása következtében kibontakozott Jeruzsálem szépsége. Nem tudni, hogy ez pontosan mikor történt, de feltételezések szerint Melkisedek korában. Sálem királya jelentette a megváltást a város számára, talán ekkor szentelődött meg és kapott életet. Ábrahámot az Úr szintén Jeruzsálem helyére vitte a Mórija sziklájához. Jeruzsálem

kiválasztása valószínűleg Melkisédekkel és Ábrahámmal kezdődött. Miután Ábrahám visszament Mamré tölgyesébe, Jeruzsálem a jebuzeusok kezén maradt. Uralkodásuk alatt a város erős jebuzeus várossá, szinte bevehetetlen erődítménnyé fejlődött. Kívánatos lett a törzsek számára Ez volt a szerelem kora a város történetében, a mellette elhaladók azonnal beleszerettek. 27 Figyelemre méltó, hogy Isten azt a helyet választotta ki magának, amelyet az emberek megvetettek. Ahogy a Lukács evangéliumban is olvashatjuk: „. mert ami emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos" és fordítva. Amikor Jeruzsálem kifejlődött, Isten menyasszonyának választotta őt. Dávid idején a város bekerült a szövetségbe, és a szövetség pecsétgyűrűje, ékszere, ajándéka lett. (Az Ige fel is sorolja a vőlegény drága ajándékait.) Ezután, amikor a frigyládát bevitték Sionba, Isten felkente a várost olajjal, Jeruzsálem szentté vált.

„És megszépülél felette igen, királyságra jutál." Salamon idejében a dicsőség városa volt A templom felépült és Jeruzsálem uralkodó, királynő, az Úr menyasszonya lett. A pogányok hallottak Jeruzsálem szépségéről, és eljöttek megcsodálni a várost (például Sába királynője, aki érzékeny volt a szépségre és a bölcsességre). 27 A honfoglaláskor a lakóterület kiválasztását meghatározta az adott hely szépsége, elhelyezkedése. Éppen ezért a föld kiválasztása hasonlítható a társválasztáshoz. Természetesen a képes beszédet tisztán kell értelmezni 30/50 A fenti leírás érvényes az egyházra is. Pogányok voltunk, mint Jeruzsálem, Kánaán földjéről származunk, nem törődött velünk senki. Az Úr vérében kaptunk új életet Ezután áldásként a vőlegény ajándékokkal halmozott el minket. Jézus csak a vőlegény ajándékaival ékeskedő menyasszonyért jön el. Az egyháznak fel kell öltöznie a

Szent Lélek ajándékait, mert így állítja az Atya a Fiú elé a menyasszonyt. Ez az állapot lesz a dicsőséges, a szeplő, a sömörgőzés nélküli állapot. Az igazi egyház most szépítkezik, igyekszik eltüntetni a szégyenfoltjait Megtisztítja, megszenteli, ékesíti magát, mert dicsőségben akar a vőlegény elé állni. 15-32. versek: De elbízád magadat szépségedben és paráznává lőn híred szerint, elárasztál paráznaságaiddal minden melletted elmenőt: legyen kedve szerint! És vevél a te ruháidból s csinálál magadnak magaslatokat különböző színnel borítva, s paráználkodál azokon; ilyen még nem volt és nem is lesz. És vevéd a te ékességidet az én aranyomból és ezüstömből, melyeket néked adtam, és csináltál magadnak férfiú képeket, és azokkal paráznákodál. És vevéd hímes ruháidat és befedezéd azokat, és olajomat és füstölőszeremet veted eléjök. És az én eledelemet, melyet néked adtam, lángliszttel és

olajjal és mézzel etettelek vala, - ő eléjök ruhád kedves illatul; Így lőn, ezt mondja az Úr Isten. És vevéd a te fiaidat és leányaidat, kiket nékem szültél vala, és megáldozád őket azoknak eledelül. Avagy nem volt-é már elég paráznaságodból, Hogy megölted fiaimat is, és oda adád őket, midőn tűben nékik áldozád? És minden utálatosságaidban és paráznaságaidban meg nem emlékeztél a te ifjúságod napjairól mikor mezítelen és befedezetlen valál, véredben eltapodva voltál. És lőn minden gonoszságod után, (Jaj, jaj néked! azt mondja az Úr- Isten) Építél magadnak tetőt, és csináltál magaslatot minden utcán. És minden keresztútnál megépítéd magaslatodat, s utálatossá tevéd szépségedet, és hétfelé vetéd lábaidat minden melletted elmenőnek, és sokasítód paráznaságodat. És paráználkodál Égyiptom fiaival, szomszédiddal, a nagytestűekkel, és sokasítód paráznaságodat, hogy engem ingerelj. És ímé

kinyújtottam kezemet ellened, s megkisebbítém rendelt részedet, és adálak téged a te gyűlölőidnek, a Filiszteusok leányainak csúfolásukra, a kik átallók fajtalan útadat. S Assiria fiaival is paráználkodál, mert meg nem elégedél; paráználkodál velök, és még sem elégedél meg. És sokasítód paráználkodásodat a kalmárok földe, Káldea felé, de még ezzel sem elégedél meg. Mily gyenge a szíved, azt mondja az Úr Isten, hogy mindezeket cselekedted, egy rakonczátlan rima cselekedeteit! Az ószövetségi Igékből megérthető, hogy parázna asszony csak menyasszonyból jöhet létre. Ezt figyelembe véve lehet megérteni a Jelenések könyve 17. és 18 részét Parázna asszony az, aki már valakivel frigyre lépett, de ebből a frigyből kilépett. Az egyház esetében a parázna asszony kifejezés azt jelenti, hogy a kereszténységből szakadt ki a közösség. (A Babilon kifejezés ennél sokkal tágabb jelentésű, értelmű.) Jeruzsálem, az Úr

menyasszonya elbízta magát és paráznává lett. Azokat az ékességeket és ajándékokat, amelyeket az Úrtól kapott, bujálkodásra használta fel. Erről szól a Júdás levél 4 verse is. „Mert belopózkodtak valami emberek, a kik régen előre beírattak ezen ítéletre, istentelenek, kik a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják, és az egyedüli Urat, az Istent, és a mi Urunkat, a Jézus Krisztust megtagadják ") A tehetséget, a karizmákat, az ékességet az Úr szolgálatára kellett volna felhasználni, de Izrael eltékozolta, elveszítette az ajándékait. 31/50 Az Ezékiel 16-ban részletesen le van írva, hogy Jeruzsálem milyen országokkal kötött illetlen szövetséget: Egyiptom, Asszíria, Filisztea. Ez a leírás hasonlít a tékozló fiú történetéhez Jeruzsálem tékozló lett, elfordult vőlegényétől és idegen emberekkel paráználkodott. A parázna egyház kifejezés olyan emberekre, közösségekre vonatkozik, akik

Istennel szövetségben álltak, de ezt a szövetséget megtörték más evangéliummal, más szellemmel és más Jézussal, az igazi mellé odatették az idegent. Ezékielnél a bűnök felsorolása Sodomával és Gomorával ér véget: (48. vers) „Élek én! azt mondja az Úr Isten, így nem cselekedett Sodoma., a te öcséd, ő és leányai, a mint cselekedtél te és a te leányaid." Az egyházon belüli paráználkodás szükségszerű végállomása a homoszexuális egyház Hóseás 1: 1-9. Az Úr igéje, a mely lőn Hóseáshoz, a Beeri fiához, Uzziás, Jótám, Ákház, Ezékiás, Júdabeli királyok idejében, és Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében. mikor beszélni kezde az Úr Hóseással, monda az Úr Hóseásnak: Menj, végy magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; mert paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat. Elméne tehát és elvevé Gómert, Diblajim leányát; és az teherbe esék, és fiút

szűle néki. És mondá az Úr néki: Nevezd őt Jezréelnek, mert még egy kis idő, és megbüntetem a Jehu házát a Jezréel vére miatt, és eltörlöm Izráel házának királyságát. És azon a napon lészen az, hogy eltöröm az Izráel ívét a Jezréel völgyében.Ismét teherbe esék, és leányt szűle. És mondá néki az Úr: Nevezd őt LóRukhámáhnak; mert nem kegyelmezek többé az Izráel házának, hogy akármiképen könyörülnék rajtok. De a Júda házának megkegyelmezek, és megtartom őket az Úr, az ő Istenök által; de nem tartom meg őket ív, vagy kard, vagy háború által, sem lovak és lovasok által. Mikor elválasztá Ló-Rukhámáht, ismét teherbe esék, és fiút szűle. És mondá az Úr: Nevezd őt Ló-Amminak; mert ti nem vagytok az én népem, s én sem leszek a tiétek. Hóseás prófétán keresztül azt mutatta be az Úr, hogyan viszonyul a parázna asszonyhoz. A prófétának feleségül kellett vennie egy parázna asszonyt, a

történet azt fejezte ki, hogy ami a paráznától származik, az nem az Úr népe (Ló-Ammi), nem fogadja el annak szolgálatát, a vele való közösséget, és nem egyesül vele. A parázna asszony romlott állapotában is meg akarta őrizni az Úrral való közösséget. De Isten azt mondta, hogy Ő viszont felbontja a szövetséget (Jeremiás és Ésaiás próféta is prófétált ezekről: "ha nem tértek meg, nem lesztek az én népem".) Tisztátalanul senki sem állhat Isten elé, csak az, aki szeplő és sömörgőzés nélkül való. Hiába vallásos egy közösség, vagy egy személy, és olvassa a Bibliát, dicséri az Urat, imádkozik, de ha nem tér meg az idegen istenek tiszteletéből, a paráznaságból, vagy más bűnökből, akkor az Úr azt mondja: „Ló-Rukhámáh, nem kegyelmezek". Mivel nem kegyelmezek, nem lesztek az én népem: „Ló-Ammi". Az ítélet a Jezréel völgyében zajlik le A parázna asszony Jezréel Isten egy ideig megengedi

neki, hogy éljen, de az ideje lejár és eltörli a királyságát, azaz a parázna ház uralmát. Hóseás 2:1-11. Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arczáról, és az ő paráznaságát emlői közül; Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal. Sőt fiain sem könyörülök, mert 32/50 paráznaságnak fiai ők is. Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, a ki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat. Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg [Jób. ösvényeit És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi

őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan: Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ők a Baálra költöttek. Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna. És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki az én kezemből. És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját. És elpusztítom szőlejét és fügefáját, a melyekről ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretőim adtak nékem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket. Isten itt először az egyénekhez szól, az egyéni felelősséget akarja felkelteni a Szent Lélek által

azért, hogy a parázna asszony megtérjen és eltüntesse a paráznaságait testéről. Ha nem tünteti el, akkor ítélet következik rá. De az asszony még az ítélet után sem tér meg, sőt további szövetségeket köt. Nem lesz az övé az, amit szeretőit kíván megkapni Ezek után visszatér igazi férjéhez, aki megadja majd a búzát, mustot és az olajat. Itt is látható a kapcsolódás a fügefa és az szőlő között. Ami Izraellel megtörtént, ugyanaz érvényes az egyházra is, a kijelentés szellemi módon a parázna egyházra vonatkozik. Valószínű, hogy a hamis álkereszténység hatalmas ítélet előtt áll, és olyan nyomorúságon fog keresztül menni, ami talán meghaladja a II. világháború borzalmait Ha egy keresztény gyülekezet, vagy akár egy személy visszalép a szövetségből, annak ítélet lesz a következménye. Nem kerülhet vissza újra korábbi semleges helyzetébe. Csak egy út van: az Úr követése Az utolsó időkben tudatosítani

kell a keresztényeknek is, hogy melyik egyházzal azonosulnak, hogyan akarják megélni hívő életüket. Az utolsó időkben két táborra oszlik a kereszténység: az egyik tábor a szeplőtelen szűz, aki felékesíti magát, és készül az Úr előtt való megállásra, a másik a parázna asszony. Hóseás 3: 1-5. És mondá az Úr nékem: Menj el újra, szeress egy asszonyt, a kit szeret az ő társa és mégis házasságtörő; [rész 1,3.] a mint az Úr is szereti Izráel fiait, [Jer. 3,1] bár ők idegen istenekhez fordulnak, és szeretik [Jer.3,20] a szőlőskalácsokat És megszerzém azt magamnak tizenöt ezüstön és egy hómer árpán és egy letek árpán. És mondám néki: Sok ideig ülsz nálam; nem paráználkodol és nem leszel férfié; én is így leszek te irántad. Mert az Izráel fiai is sok ideig maradnak király nélkül, fejedelem nélkül, áldozat nélkül, szoborkép nélkül, efód nélkül és theráfok nélkül. Azután megtérnek Izráel fiai és

keresik az Urat, az ő Istenöket, [rész 5,15.] és Dávidot, az ő királyukat, [Jer 30,9 Ezék 34,23. 24 30] és remegve folyamodnak az Úrhoz és az ő jóságához az utolsó időkben. Ezek a versek inkább Izraelre vonatkoznak, a megkeményítés és az elutasítás időszakára. Bár házasságtörő Izrael, mégis szereti az Úr, így azonban nem akar együtt élni vele. Azt üzeni neki, hogy sok ideig fog ülni és terméketlen lesz. Ez úgy értelmezhető, hogy vezető, dicsőség, áldás nélkül lesz az ország. (Jelen pillanatban ebben az állapotban van Izrael) Ezután Izrael megtérése 33/50 következik, helyreállítja jegyességi viszonyát az Úrral. A helyreállítás a Messiás uralma alatt valósul majd meg. Pál apostol ismerte az Igéket Izrael elpártolásáról. Amikor látta a gyülekezetek növekedését, aggódott, hogy ugyanez a folyamat meg fog történni az egyházzal is, és ahogy Jeruzsálem megrontatott, úgy az egyház is elhagyja a

szövetséget. Tartott attól, hogy az emberek az igazi mellett úgy fogadják el a hamisat, hogy észre sem veszik elpártolásukat. Tekintsük át most a parázna asszonyról a Jelenések könyvében található kijelentéseket. Jelenések 2: 13-15. Tudom a te dolgaidat, és hogy hol lakol, a hol a Sátán királyiszéke van; és az én nevemet megtartod, és az én hitemet nem tagadtad meg Antipásnak, az én hű bizonyságomnak napjaiban sem, a ki megöleték nálatok, a hol a Sátán lakik. De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, a kik a Bálám tanítását tartják, a ki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak. Így vannak nálad is, a kik a Nikolaiták [vers 6.] tanítását tartják, a mit gyűlölök Babilon bukása után Pergámumban tevékenykedtek a babiloni főpapok. A pontifex maximus cím innen került a római császárokhoz. Pergámum királya hordta

ezt a címet Kre 133-ig Utána Itáliába vándoroltak Babilon papjai, az Etruszk síkságon telepedtek le és innen terjesztették el a babiloni misztériumokat. Végül ennek a vallási kultusznak a centruma, egyben a pontifex maximus székhelye is, Róma lett. Julius Caesar vette fel elsőként ezt a címet Később a császároktól Róma püspökei örökölték ezt a címet, így Róma püspöke - formálisan minden hamis vallás főpapja - az ősi babiloni főpapok utódja lett. A Jelenések könyvében a thiatirabeli gyülekezet fő problémája már Jézabel volt. Ennek a gyülekezetnek már világosan mondja az Úr, hogy ha nem tér meg, akkor a nagy nyomorúságba fogja vetni, megkeményíti a szívét, és ezáltal fenn fogja tartani a harag napjára. A parázna asszony tehát Jézabelen és a pergámumi „pápista egyházon" keresztül Babilonhoz csatlakozik. Ezzel párhuzamosan azonban a menyasszony is készíti magát, és ékességben és dicsőségben fog Jézus

Krisztus elé állni. Jelenések 17:1-18. És jöve egy a angyal közül, a kinél a hét pohár vala, és szóla velem, mondván nékem: Jövel, és megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, a ki a sok vizen ül; A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai. s lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, a mely teljes vala káromlásnak neveivel, a melynek hét feje és tíz szarva vala. Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, s az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja. És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől] és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől; és nagy

csodálkozással csodálkozám, mikor látám őt. És monda nékem az angyal: Miért csodálkozol? Én megmondom néked ez asszonynak titkát és a fenevadét, a mely őt 34/50 hordozza, a melynek hét feje és tíz szarva van. A fenevad, a melyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jő fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látván a fenevadat, a mely vala és nincs, noha van. Itt az elme, a melyben van bölcseség A hét fő a hét hegy, a melyen az asszony ül; Király is hét van; az öte elesett, és az egyik van, a másik még el nem jött; és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni. A fenevad pedig, a mely vala és nincs, az maga a nyolczadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy. A tíz szarv pedig, a melyet láttál, tíz király, olyanok, a kik még birodalmat nem kaptak; de hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal.

Ezeknek egy a szándékuk; erejöket és hatalmokat is a fenevadnak adják. Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya; és az ő vele való hivatalosok és választottak és hívek is. És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek. És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel. Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei. És az asszony, a melyet láttál, ama nagy ] város, a melynek királysága van a földnek királyain. Meg kell különböztetni egymástól a fenevadat, a parázna asszony titkát és Babilont, habár mindhárom kapcsolódik egymáshoz. Mi most csak a

parázna asszonnyal, azaz a hamis egyház titkával foglalkozunk. A hamis egyház centruma egy nagy város Sokan megegyeznek abban, hogy ez a város Róma, a hamis kereszténység szimbóluma és az egyetemes aposztata egyház központja. Milyen tényeket közöl az Ige a hamis egyházról?  „Sok vízen ül"- népeket ural és befolyásolja a nemzetek többségét. Nagy hatással van a hatalomra és a nemzetek kormányzásra.  Az utolsó időben a pusztába kelül, lerombolódott állapotban, de nem annyira, hogy a veres fenevadat ne tudná működésbe hozni. Uralja a veres fenevadat, azaz az egyesült nagy neopogány világbirodalom létrehozásában - amely a nemzetek egyesítésével történik - döntő szerepet fog játszani (3.vers)  Babilon nevét fogja felvenni Jézus Krisztus neve helyett, mégis Jézus nevét fogja használni (5.vers)  A 6. vers kifejezi, hogy ez az egyház folytonosan konfliktusban állt az igazi egyházzal, ugyanúgy, mint Káin

Ábellel, mint a vallásos emberek a prófétákkal, mint a farizeusok Jézussal, és minta Római Birodalom az igazi egyházzal.  A parázna egyházat, a hamis kereszténységet meggyűlöli a fenevad, az Antikrisztus, megfosztja őt hatalmától és mezítelenné teszi (16. vers) Eszi a húsát, megégeti tűzzel Itt ugyanaz a leírás szerepel, mint amit Izrael ítéleténél láttunk. Aki keresztény, az már nem csatlakozhat a világhoz. Ha mégis megteszi, elutasítja Jézust, akkor a parázna asszonyhoz csatlakozik, Barabást választja. Barabás az Antikrisztus előképe Két csoport választotta Barabást a döntés völgyében: a zsidóság és a hamis kereszténység. Minden rosszul választónak, visszalépőnek a fenevad jut. A parázna asszony öltözetének leírásából tudjuk meg, hogy mi a problémája ennek az egyháznak. Az öltözet színei és anyagai árulkodóak: bíbor, skarlát, arany, drágakő és gyöngy. Az Ószövetségben a papok bíbor, skarlát és

kék színű ruhát hordtak. A parázna asszony öltözetéből hiányzik a kék szín, amely az Isten természetfölötti jelenlétét jelképezi. Az Úr Szelleme és Isten országa teljes mértékben hiányozni fog a hamis egyházból. Ennek ellenére úgy öltözik fel, mint 35/50 egyház és úgy is viselkedik mintha menyasszony lenne. Itt az a kép juthat eszünkbe, amit Ezékiel prófétánál olvastunk: az Úr felékesíti menyasszonyát. Ezt akarja utánoznia parázna asszony, és az igazi menyasszony látszatát szeretné kelteni, de az Istennel való közösségét megfertőzteti. Arany pohár van a kezében, ami tele van utálatossággal: okkultizmussal, bálványimádással és szexuális bűnökkel. A keresztényeknek most kell eldönteniük, hogy hová akarnak kerülni. Jelen pillanatban a katolikus egyház megtérése, a szervezet megújulása csak úgy képzelhető el, ha a hierarchiát megújítják, a mostani liturgiát teljesen elvetik, a kultuszokat betiltják

és hazugságnak nevezik. Amíg ez nem történik meg, addig az egyéneknek kell megtérni és perelni az anyjukkal, hogy tüntesse el paráznaságait. A parázna egyházon Isten az Antikrisztuson keresztül végzi el ítéletét. Egy adott pontján az üdvtörténetnek az Antikrisztus fel akarja majd oszlatni a hamis egyházat. Ekkor tömegek fogják elhagyni a parázna asszonyt, olyanok, akik csak érdekből csatlakoztak hozzá, és - például az Antikrisztus állóképének imádásával - kifejezik, hogy semmi közük sincs ehhez a valláshoz. Inkább nyíltan vállalják a Sátánt és a bálványimádást. A szervezetekhez, vallási tradíciókhoz hűséges katolikusok, protestánsok az Antikrisztus alatt ugyanolyan ítélet alá kerülnek, mint a zsidók. Sem az igazi, sem a bálványimádó egyházhoz nem tartoznak, és beteljesednek rajtuk Jézus szavai: "ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azzután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az

emberek." Nem lehet kizárni azt sem, hogy lesznek olyanok is, akiket az események elgondolkoztatnak, és felébrednek. Látják, hogy a bibliai igazságok mind beteljesednek és ez megtérésre fogja őket ösztönözni. Lesznek tehát igazi mártírok is Ezek az emberek lesznek Jézus Krisztus bizonyságtevői az Antikrisztus ideje alatt. A Jelenések 17. fejezetében a hitehagyás végkifejlete van leírva A bálványimádókkal az Úr maga fog elbánni. 36/50 4. AZ ANTIKRISZTUSI RENDSZER Az antikrisztus fő jellemvonásai Ebben a fejezetben az utolsó időkben szerveződő világrendszer főszereplőjévé foglalkozunk, aki mögött maga az ördög áll. Jelenések 13:3-18. 3 És látóm, hogy egy az ő feje közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat. 4 És imádák a sárkányt, a ki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, ezt mondván: Kicsoda

hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele? 5 És adatélt néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig. 6 Megnyitó azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az ő nevét és az ő sátorát, és azokat a kik a mennyben laknak. 7 Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen. 8 Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta. 9 Ha van füle valakinek, hallja! 10 Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességeltűrése és hite. 11 Azután láték más fenevadat felfőni a földből, a kinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a

sárkány; 12 És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala; 13 És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára 14 És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a aki fegyverrel megsebesíttetett vala, de megelevenedett. 15 És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mivelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad képét, megölessenek. 16 Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; 17 És hogy senki se vehessem, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad

bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma. 18 Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma 666. 37/50 A fenti versekben leírt fenevad a méd-perzsa és a hellén világbirodalom után jön el, vagyis a kijelentés minden bizonnyal a római birodalomra vonatkozik. Erről a birodalomról azt mondja az Ige, hogy volt, nincs, és jön. Minden bibliamagyarázó megegyezik abban, hogy ez a világbirodalom Európa területén fog szerveződni, éppen ezért sokan az Egyesült Európának is mondják. A 3. versből megtudhatjuk, hogy hét feje, hét vezetője lesz ennek az egyesült világnak, vagy Egyesült Európának. Az egyik vezetőt halálos seb fogja érni, amiből meggyógyíttatik, és ez csodálatot fog kiváltani az emberekben, és a fenevadat követni fogják. 28 Az Ezékiel próféta 28. részében leírtak alapján megtudjuk, hogy ez az ember valóban meg fogja oldani a világ nagy gondjait,

természetesen ezek csak látszatmegoldások lesznek. 2 Embernek fia! mondjad Tírus fejedelmének: Ezt mondja az Úr Isten: mivelhogy felfuvalkodott szíved és ezt mondtad: Isten vagyok én, Isten székében ülök a tengerek szívében, holott csak ember vagy és nem Isten, mégis olyanná tevéd szíved, minő az Isten szíve, 3 Lám, hát bölcsebb volnál te Dánielnél! semmi elrejtett dolog nem homályos néked! 4 Bölcsességeddel és értelmeddel gyűjtöttél magadnak gazdagságot, s gyűjtöttél aranyat s ezüstöt kincses házaidban. 5 Bölcsességednek nagy voltával kereskedésed közben megsokasítód gazdagságodat, és felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt. 6 Ezokáért így szól az Úr Isten: mivel olyanná tevéd szíved, minő az Isten szíve: 7 Azért imé, hozok reád idegeneket, a nemzetek legkegyetlenebbjeit, és kivonszák fegyvereiket bölcsességed szépsége ellen, és megfertéztetik fényességedet. 8 A sírgödörbe szállanak alá, s meghalsz a

megölettek halálával a tengerek szívében. 9 Vajon mondván mondod-é megölőd előtt: Isten vagyok én? holott ember vagy és nem Isten a téged átütőknek kezében! 10 Körülmetéletlenek halálával halsz meg, idegeneknek keze által. mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten. Az Antikrisztus történelmi előképe Títus fejedelme. Olyan vezetőről van itt szó, akiről az Újszövetség is beszél a 2Thessalonika levél 2. részében: „megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint isten az Isten templomába, isten gyanánt mutogatván magát." Ezékiel próféciájának [3] versében az eredeti szövegben arról van szó, hogy az antikrisztus bölcsebb lesz , mint Dániel. Rejtvényeket, titkokat ismerő, tehát okkult tudományokban járatos ember. [4] Intelligens, bölcs ügyességével, mindentudásával hatalmas nagy

vagyont fog gyűjteni. Az emberek előtt a tökéletes emberi ideál megtestesítője ként fog tűnni. Ehhez hozzájárul még a halálból való feltámadása, ami teljesen el fogja bódítani az embereket, és le fognak elé borulni. [10] Ez az ige, és az, amit Dániel próféta ír az Antikrisztusról azt látszatot kelti, (nem lehet bizonyosan állítani, csupán feltételezni) hogy ez a személy, a világ nagy vezetője, egy kitért zsidó, tehát a törvénytől és a hittől, Izrael Istenétől elszakadt, azt tagadó zsidó ember lesz. Ha ez igaz, 28 Elképzelhető, hogy az egyik szupervezető ellen merényletet követnek e1, aki - mondjuk - klinikai halálba kerül. Válságos állapotában mindenki lemond róla, de a Sátán erőt ad neki a felgyógyulásra. Ezzel magára hívja az emberek figyelmét, és csodálni fogják. Olyan hitele lesz, hogy gátlástalanul, kritika nélkül fogják követni ennek a politikai vezetőnek az útmutatásait 38/50 akkor is nehéz

lesz megállapítani származását, mert úgy tűnik egész életében tagadni fogja zsidó identitását „atyái Istenét megtagadja”. 29 Továbbiakban a már idézett Jelenések 13 alapján jellemezzük az Antikrisztust. [] zárójelben a versszámok. [6] Rendkívül nagy szája lesz, a káromlásnak a szája. Itt a hitető propagandára kell gondolni, amelynek olyan ereje lesz, hogy rá tudja beszélni az embereket a Sátán érdekeire és céljaira. Szidalmazni fogja Istent, az Ő sátorát, azokat akik a menyben laknak, Izraelt és az egyházat. Ezzel párhuzamosan fontos idézni a Jelenések 16:13-14 verseit: És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lelket kijőni, a békákhoz hasonlókat; Mert ördögi lelkek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek [rész 20,8.] a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.

Láthatjuk, hogy az Antikrisztus beszéde mindenképpen természetfeletti lesz, ördögi hatalmat és erőt fog tartalmazni. Ennek a magatartásnak az Ó szövetségi előképe lehet például Rabsaké, Sémei és az edomita Doég. Viselkedésükből körülbelül kikövetkeztethető, hogy milyen szókincse, demagógiája, és propagandája lesz az Antikrisztusnak és mit fog ezekkel az eszközökkel elérni. 30 [8] A versből megtudhatjuk, hogy nem mindenki fogja követni az Antikrisztust, mert lesznek olyan emberek, akik be vannak írva az élet könyvébe. 10] Olyan helyzet jön létre, hogy a fegyveres ellenállásnak semmi értelme nem lesz, ezt a megjegyzést valószínűleg azért tartalmazza a kijelentés, mert Izrael fegyveres ellenállással próbálkozik majd. [14-15] A hamis próféta - akinek két szarva van és Jézus Krisztust utánozza - csináltat a fenevad halálosan megsebesített, de feltámadott fejéről egy képet. Ebbe a képbe szellemet helyez, úgyhogy az

beszélni fog. 31 A képet majd imádni kell, és aki nem teszi, az meg fog ölettetni [16-17] Kialakul egy kliensrendszer: jobb kézre és homlokra fel kell venni egy számot, vagy valamilyen jelzést, kódokat, és aki ezt a bélyeget felvette, az tud csak vásárolni. 29 Ennek a leírásnak egy olyan nyugati vezető tud megfelelni, akit a legjobb iskolákban tanítanak, aki ismer mindent, ami ma tudni kell egy szupervezetőnek: közgazdaságtant, politológiát, jogot, történelmet, pszichológiát, teológiát, és még a vallástudományokban is kiváló, sőt az okkultizmusban is profi. Valószínűleg tanulmányozni fogja a Bibliát 30 A kereszténység és a zsidó hit is abszolút igazságként hirdeti az Igét. Ez az Antikrisztus számára elfogadhatatlan lesz mert ő relativizálni akarja a zsidó-keresztény igazságokat azzal, hogy az csak egy sok vallás között és semmiképpen nem üdvözítő. Mivel saját magát tartja messiásnak, ezért minden vallást

relativizál. A vallási egység létrejöhet szinkretizmus, koalíció, és fúzió által Az antikrisztusi birodalomban a vallási közösségeket különállásuk feladására fogják kényszeríteni. 31 Ez ismét egy olyan rejtély, amelyre korunkban a természetes magyarázatot a televízió kínálja. Figyelembe kell azonban venni, hogy az ördög itt lesz a földön, és természetfeletti jelet adni nem jelent majd problémát számára. Varázslók ma is működnek A templomos lovagok ellen egyszer azt a vádat hozták fel, hogy olyan szobrok van, ami beszélni tud. E jelenséghez hasonlóak a könnyező szűz Mária képek is. 39/50 5. IZRAEL ÉS A NAGY NYOMORÚSÁG I. A Jelenések könyve 7, 11 és 12 fejezetének értelmezése A Jelenések könyvének 7. fejezete 144 ezer zsidó ember elpecsételéséről szól (1-14 versek) Ez valószínűleg a csapások előtt történik (3. vers) A 11 részben az Úr beteljesíti azt, ami a Malakiás 3:1-ben és a 4:5-ben van

megírva. Az Igékből világosan kiderül, hogy nemcsak Jézus Krisztus földi szolgálata előtt küldte el Isten Illést, hanem a második eljövetele előtt is el fogja küldeni. Két tanú fog megjelenni. Két bizonyságot ad Isten a két igerészben: két prófétáról van szó, a követről és Illésről. Nem véletlen, hogy a Jelenések 11. fejezete a templom megmérésével kezdődik, ezután következik a két próféta szolgálata. A két prófétát meg fogják ölni Jeruzsálemben, majd feltámadnak és az Úr elragadja őket. Ez nagy bizonyság lesz a zsidók előtt: a 13 versben láthatjuk, hogy ezt a rendkívüli eseményt megtérések fogják követni. Ezért ez előbb fog megtörténni, mint a csapások A 13 versszak szerint földrengés lesz Jeruzsálemben, a város egytizede el fog pusztulni, 7000 ember öletik meg. Jeruzsálem lakói megrémülnek és dicsőséget adnak a Menny Istenének, megtérések lesznek. Az is lehetséges, hogy a 11 fejezetben leírtak

megelőzik a 144 ezer elpecsételését Izrael bizonyságot kap két, illési kenettel rendelkező ember szolgálatán keresztül. A 12. rész Izrael és a Sátán konfliktusát írja le, a szellemi harcot A Sátán támadásának fő célpontja Izrael lesz, miután levettetik a földre. Izrael a pusztába menekül A 14 versszakból megtudjuk, hogy két nagy sasszárny adatik neki, és menekül a kígyó elől a pusztába, hogy ott tápláltassék. 3 és fél évig lesz a pusztában. Három és fél évig a zsidóság rejtekhelyen fog élni. Ekkor a Sátán mozgásba fogja hozni a teremtő erejét. Az ördögnek van befolyása a természetre, tudja mozgatni a természet erőit, tud létrehozni villámot, esőt, viharokat. Erről lehet szó akkor is, amikor vizet bocsát a pusztára az asszony után, hogy ezzel elragadja, a Sátán megpróbál vízözönt csinálni. Ma azonban a föld olyan állapotban van, hogy el fogja nyelni ezt a vizet, a puszta segítségére lesz a menekülteknek.

Jelenleg a sivatag hátránynak tűnik, de Izrael át fogja élni a puszta előnyét, meg fogja védeni őket a föld. A sivatag bizonyos részein vízfelszívó rétegek lesznek. A puszta tehát segít az asszonynak: a föld megnyitja száját, rései elnyelik a vizet (16.versszak) A sárkány továbbra is haragudni fog Izraelre. Visszatér és folytatja az üldözést Ekkor következik be az Antikrisztus uralma alatt a keresztények és hívő emberek üldözése, akik Jézus Krisztusról bizonyságot tesznek és az Isten parancsolatait megőrzik. A Sátán tovább hadakozik „egyebekkel az ő (az asszony) magvából valókkal". Ez vonatkozhat a diaszpórában élő zsidókra, akik töménytisztelők és hisznek az Úrban. Ez egy, holocausthoz hasonló világméretű üldözés lesz, és valószínűleg keresztények is lesznek az üldözöttek között. II. A Zakariás könyvének próféciái A másik kulcskönyv a Bibliában Izraellel és a nagy nyomorúsággal kapcsolatban

a Zakariás könyve. Zakariás 12: 2-4. Ímé, én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülötte való népnek; Júdának is az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet. És azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; aki emelni akarja azt, mind szakadva szakad meg, noha összegyűl ellene a föld minden pogánya. Azon a napon, így szól az Úr, megverek minden 40/50 lovat rettegéssel, a lovagját pedig őrültséggel, de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden lovát vaksággal verem meg. Ezek a versek Jeruzsálem és a nemzetek közötti kapcsolatot írják le a nagy nyomorúság idején. Mi a részegítő pohár? Olyan pohár, amiben alkohol van, megissza az ember, megrészegedik tőle, és ez függőséget épít ki az ember és az alkohol között. A részegítő pohár függőség A körülötte lakozó népek függőségbe kerülnek Jeruzsálemtől. A politikai életet egyre inkább el fogja

borítani a Jeruzsálem-szindróma, a politikusoknak rögeszméjükké válik Jeruzsálem státusza. Lappangó betegségként már ma is jelen van ez a nemzetközi életben, de a tárgyalt események idején világméretű lesz. Előjele a Jeruzsálem-szindrómának, hogy ma az ENSZ, a katolikusok, a palesztinok, a Jordánok, a zsidók, az ortodox görög-keleti és az örmény egyház, a mohamedán vallás már mind bejelentették igényüket Jeruzsálem birtoklására. Jeruzsálemmel kapcsolatban az emberek elvesztik politikai, vallási, szellemi józanságukat. Az Úr viszont nyomtatókővé teszi Jeruzsálemet: (3. vers), olyan nehéz lesz, hogy egy nép nem tudja megszerezni magának. Aki megpróbálja megszerezni, az a nagy nyomorúság időszakának első áldozatává fog válni. Minél nagyobb a megszerzési vágy, annál nagyobb pusztulást fog elvégezni az Úr. Összegyűl majd Jeruzsálem ellen minden nemzet, „de Jeruzsálem tovább is a helyén marad

Jeruzsálemben" (6. vers) Zakariás 13:7-9. Fegyver, serkenj fel az én pásztorom ellen és a férfiú ellen, aki nékem társam! Így szól a Seregeknek Ura. Verd meg a pásztort és elszélednek a juhok, én pedig a kicsinyek ellen fordítom kezemet. És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, amint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, amint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: az Úr az én Istenem! A 7. versszak beteljesedett Jézus Krisztuson, Ő volt a jó pásztor, aki megvertek elutasítottak Ennek következtében Izrael fiai szétszéledtek a földön. Ezután Isten a kicsinyek ellen, azaz a maradék ellen fordítja a kezét. E beavatkozás következtében két rész elpusztul és egy rész megmarad. Ezután

következik a megmaradtak megtisztítása, megpróbálása, majd a maradék örök szövetségre lép az élő Istennel. A kérdés az: kire vonatkozik ez a prófécia? Az egyházra, az emberiségre vagy Izraelre? Ha megnézzük a 13. rész 1 versszakát, kiderül, hogy a prófécia címzettje Dávid háza és Jeruzsálem lakosai. Vagyis a fejezet azzal foglalkozik, hogyan szabadul meg Izrael a bűntől és a tisztátalanságtól. Itt sem időbeli sorrend van, mert a messiási korra vonatkoznak a 2, 3, és 5 versszakban leírtak, a 7. versszak viszont visszamegy a múltba: utalás történik a Messiás első megtagadására és megfeszítésére, és ennek következtében teljesednek be a 2-6. versszakokban leírt dolgok. Ezek a versek nem az egyházra vonatkoznak, mert az egyházban a nyáj nem széled szét, hanem Jézus Krisztus köré gyűlik. Valószínűleg a zsidóságnak csak egyharmad része fogja túlélni ezeket a megpróbáltatásokat, és a nagy nyomorúság csapásait,

trombitáit. De óvakodnunk kell a kategorikus kijelentésektől, túlzásoktól, mert megtörténhet, hogy valamit figyelmen kívül hagyunk a próféciák értelmezésénél. Zakariásl4:1-8. (1) Ímé, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. (2) Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. (3) Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint 41/50 harcolt vala ama napon, a harcnak napján. (4) És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén Ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völgyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. (5) És az én hegyem völgyébe futtok mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok,

amint futottatok a földindulás előtt Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (6) És úgy lesz azon a napon: nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. (7) De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estének idején. (8) És e napon lesz, hogy élő vizek jönnek ki Jeruzsálemből, felerészük a napkeleti tenger felé, felerészük pedig a nyugati tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. Két korszak kapcsolódik egybe ebben az igerészben: a messiási korszak és a nagy nyomorúság. Most a nagy nyomorúsággal foglalkozunk, az Úrnak a napjával. A fő harctér Jeruzsálem körül és Jeruzsálemben lesz. A várost megszállják, kirabolják, megerőszakolják a nőket Jeruzsálem földjein, és a városnak a felét el fogják hurcolni, deportálni fogják. A nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból, rájuk vonatkozik az 5. versszak, ők

Azálig, a hegyközi völgyig fognak futni A 4 versszakban leírt dolgok időben később fognak beteljesedni, mint az 5. versszak eseményei Nem mindig szabad az egymást követő próféciákat ugyanabban az időrendben érteni, mint ahogy leírták. Teljesen más időhöz tartozó események szerepelnek itt együtt. „Az én hegyem völgyébe futtok" arra futásra vonatkozik, amiről Jézus is beszélt (Máté 24:16-20). Izrael fiai egyrészt fogságba kerülnek, másrészt sokakat elpusztítanak közülük, más részük pedig megmenekül. Az Úrnak a harca csak később kezdődik. Itt ismét éveket foglal össze a Szentírás Az 5 és a 4 versszak között kb. három és fél év fog eltelni, mert a Jelenések könyvéből tudható azt mondtuk, hogy a pusztában Izrael három és fél évig lesz. Három és fél év után jelenik meg az Olajfák hegyén Jézus, megsemmisíti az Antikrisztust, és lezárja az armagedoni háborút. Az Úr fogja befejezni a világháborút,

mert az emberek nem fejeznék be. Ezután jönnek elő Izrael fiai a rejtekhelyükről Azál völgye Kelet-Jeruzsálemben található. Elképzelhető, hogy a futás Azálig tart, és onnan repülés kezdődik majd. Itt ugyanis futásról beszél a Biblia, de máshol szó van repülésről is Nyilvánvaló, hogy a várost gyorsan el kell hagyni, futással. Ha Azál Kelet-Jeruzsálemben van, ott várhatják majd a menekülőket gépekkel, és innen szállíthatják őket a pusztába. Ez csupán egy teória, nem kijelentés. A repülés másik módja az elragadtatás lehet Ehhez azonban nagyon fontos, hogy még az ostrom elején fussanak ki. Jegyezzük meg, hogy az 5 versszak valósul meg először, megelőzve a 2. versszakban leírtak beteljesedését Ez olyan ostrom lesz, amihez a Jeremiás által prófétált ostrom hasonlítható, miszerint, aki átáll Babilonhoz, és elhagyja a várost, az megnyeri az életét. Az ostrom villámháború lesz, ezért igen rövid idő áll majd

rendelkezésre a meneküléshez. Jeruzsálemet kb egy óra leforgása alatt körbe lehet keríteni, ha Szíria felől indul egy támadás. Erre az egy-két órára vonatkozik, amit Jézus mondott, hogy semmi mással ne törődjenek az emberek, mint a futással, ne vigyenek magukkal semmit, mert ugyanúgy fogj a őket eltartani Isten a pusztában, mint Illést: természetfölötti módon. Aki fut, az megmenekül, aki nem, az az ellenség kezébe kerül. Előfordulhat, hogy az izraeli hadvezetés azt a taktikát fogyja választani, amit Jeremiás korában a város védői tettek, hogy nem engedi el a lakosságot. Meg akarják akadályozni a lakosság menekülését, abban reménykedve, hogy meg tudják védeni a várost. Nagyon sok vallásos ember sem fog elmenekülni. Ők azt vallják, hogy csak a halál viszi ki őket onnan, önszántukból egy tapodtat sem lépnek. A várost nagyon nagy katasztrófa fogja érni Nem azért fog elpusztulnia város jelentős része, mert az Úr nem akarj

a megvédeni őket, hanem az emberi téveszmék miatt. Nagyon sok nő sem fog kifutni, és ugyanúgy áldozatul fognak esni nemi erőszaknak, mint napjainkban Boszniában az anyák. A lakosság nagy része, de legalábbis a fele ott marad, és Jeruzsálem eleste után újra kitiltják a zsidókat Jeruzsálemből. A kitiltás úgy három és fél évig lesz érvényben 42/50 Fogságba, koncentrációs táborba viszik őket, lágerekbe, ugyanúgy, mint a második világháború alatt, és ugyanúgy fognak velük bánni. Az oltalom csak Isten kegyelméből működik majd Megtérés nélkül nem lehet kikerülni ebből a hálóból, nem lehet ide, vagy oda költözni, hogy elkerüljék a borzalmakat. Ha hinnének Izrael fiai Jézusnak, akkor futnának Jézus ezt az időszakot a Mt 24:1521ben prófétálta meg III. Jézus szavai a nagy nyomorúságról (15) Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szenthelyen

(aki olvassa, értse meg): (16) Akkor, akik Judeában lesznek, fussanak a hegyekre; (17) A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; (18) És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. (19) Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. (20) Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: (21) Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. Jézus szavaiban arról van szó, hogy a futást akkor kell megkezdeni, amikor „meglátják a pusztító utálatosságot a Szenthelyen", vagyis amikor az Antikrisztus leleplezi magát azzal az állításával, hogy ő isten, hogy ő a Messiás, a Krisztus. A lakosságnak ekkor nem volna szabad várnia tovább egy percet sem, hanem ki kellene futnia Júdea hegyeibe. Lehetséges, hogy Isten adott Izraelnek egy kijelentést, amely egy atomháború esetén a lakosság biztonságba

helyezését szolgálja. Valószínű, hogy amennyiben egy ilyen terv létezik, azt Isten inspirálta, és nem tud róla az ördög. A futás azért lényeges, mert nem szabad az Antikrisztussal konfrontálni. Aki nem konfrontál vele, az túléli a nagy nyomorúságot. Két választási lehetőség marad majd a zsidóság számára: a futás vagy a nagy nyomorúság. A menekülés egyetlen esélye a zsidóság számára az, hogy amikor látják a templomba beülni az Antikrisztust, és hallják, hogy magát istennek jelenti ki a világ előtt, és bejelenti, hogy eljött a messiás, akkor le kell győzniük a templom helyreállítása miatt érzett eufóriát. A fő zsidó vallási mozgalmak jelenleg azt hangsúlyozzák, hogy aki visszaadja Izraelnek a templomot, az lesz a Messiás. Az Antikrisztus először tehát visszahúzódó lesz, nem fogja azt mondani magáról, hogy ő a Messiás, hanem hasonlóan IV. Antiókhus Epiphaneshoz, hízelegni fog a zsidóknak. Lesz a zsidókon

belül egy olyan párt, amely hasonlóan az Antiókhus idejében létező hellenista párthoz, szövetségre fog lépni az Antikrisztussal. Ennek a. szövetségnek az alapja valószínűleg az lesz, hogy az Antikrisztus megígéri Izraelnek a templom felépítést, cserébe a Izrael támogatni fogja a világ egyesítését célzó antikrisztusi programot. A templom felépülésekor nagy ünnepségsorozatra kerül majd sor Izraelben Vallásos és nem vallásos emberek egyaránt ünnepelni fognak, kivéve a Krisztusban hívők. Például a két tanú nem fog ünnepelni, de mindenki más ünnepelni fog. A nem vallásos zsidók azért, mert megszűnik a hagyományos konfliktus a pogánysággal, a békét, a világ biztonságának eljövetelét fogják ünnepelni. A vallásos zsidók szintén ünnepelni fognak, mert végre felépült a templom Csak a próféták fogják kifejezni fenntartásukat. Ezért lesznek ők a világ ellenszenvének a céltáblái, mert kimondják, hogy nem örülni

kell most, hanem sírni, jajgatni, hiszen eljött az ítélet. Ők ezt be fogják jelenteni, de senki nem fog velük törődni. A zsidóság egy része igazából csak akkor fog kijózanodni, amikor kötelezővé teszik az Antikrisztus állóképének és személyének az imádását. Ugyanolyan megdöbbenést fog ez eredményezni Izrael társadalmának bizonyos részeiben, mint annak idején a Nabukodonozor által felállított kép imádása Sidrákban, Misákban és Abednégóban. De lesz egy megoldás, egy menekülési forma, a futás, és a puszta lesz az oltalom. Aki ezt választja, annak nem jön el a nagy nyomorúság. Nagyobb lesz a nyomorúság, ha télen vagy szombaton lenne a futás, illetve ha egyáltalán nem futnának. Téli időben ugyanis nagyon nehéz repülni, mivel a Sátán rendelkezni fog olyan erővel, amellyel tüzet fog lehozni az égből, és esőt, szélviharokat támaszt. 43/50 Egy szavára vízözön lesz, csaknem olyan, mint Noé korában. Esőt fog

bocsátani a földre, hogy ne tudjanak menekülni a zsidók. Ezért kell Izrael fiainak már a konfrontáció előtt menekülni, mert a konfrontációkor az Antikrisztus és a hamis próféta a természetfeletti erőket azonnal mozgásba hozzák majd. Mk. 13:14-22 (14) Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyről Dániel próféta szólott, ott, állni, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Judeában lesznek fussanak a hegyekre; (15) A háztetőn levő pedig ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; (16) És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. (17) Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban. (18) Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen. (19) Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. (20) És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat,

egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. (21) Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Íme itt a Krisztus, vagy. Íme amott, ne higyjétek (22) Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. Azok a zsidók, akik nem választják a futást, a nagy nyomorúságban maradnak. Az Antikrisztus be fogja jelenteni, hogy Ő a „Messiás". A „pusztító utálatosságot felállítják", utána pedig bejelentik, hogy eljött a Messiás, és elkezdődött a messiási kor. Az Antikrisztus jeleket is fog mutatni, hogy meggyőzze a világot arról, hogy ő a Messiás. Az ige itt többes számot használ, mert itt az Antikrisztus mellett a hamis prófétáról is szó van. A hamis próféta kiküldi a tanítványait a világ minden részére, és ők bejelentik, hogy eljött a Messiás. Ezek a tanítványok ugyanolyan

csodákat tesznek, mint annak idején Jézus tanítványai. Annál, hogy valaki a nagy nyomorúságban részesedik, már csak az lehet rosszabb, ha zsidó létére úgy hisz a hamis Messiásban, mintha az igazi lenne. Két kifejezést használ a hívőkre a Jelenések könyve: „akik megtartják a törvényt", és „akiknél van Jézus bizonyságtevése". A törvényt megtartó zsidók, akik ugyan nem hisznek a futásban, de a törvényt megtartják, és nem imádnak idegen isteneket, mártírok lesznek (ahogy azt látjuk a Jelenések könyvében). Jobb lesz ekkor mártírnak lenni, mint a hamis Messiást, és azon keresztül a Sátánt imádni. A Szent Lélek nagyon nagy súlyt ad ezeknek a kijelentéseknek, nem véletlen, hogy három evangéliumban is szerepelnek. Lk 21:20-22. (20) Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. (21) Akkor a kik Jadeában lesznek, fussanak a hegyekre; És a kik

annak közepette, menjenek ki abból; és a kik a mezőben, ne menjenek be abba. (22) Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. Még egy feltételezés: valószínű, hogy miután a templom felépül, a zsidók meghívják az Antikrisztust a felavatására. Ezzel egy időben, amikor feláll az utálatosság, hirtelen hadsereg veszi körül Jeruzsálemet. A zsidók egy része a Szenthelyen zajló dolgokból, más része a hadsereg mozgásából fogja észrevenni, hogy valami nincsen rendben. A pusztító utálatosságot ugyanis nem lehet a törvény szerint a Szentek Szentjébe beállítani, szobrot nem lehet ott felállítani. A törvényt tartó zsidók tudják jól, hogy a Szentek Szentjében a frigyláda helye van, és nem az Antikrisztusé. A hitetlen pedig, akit nem érdekel, hogy a Szentek Szentjében mi történik, a hadsereg mozgásából fogja megtudni, hogy valami baj van. Amikor köztudottá válik Jeruzsálemben, hogy a várost

44/50 elkezdték körbevenni, akkor nyilvánvaló lesz, hogy cselekedni kell. Kétféle jeladás történik tehát a nagy nyomorúság elkezdődésekor: az egyik a pusztító utálatosság, másik pedig a hadsereg felvonulása. IV. Az armagedoni csata A nagy nyomorúság egyik legfontosabb eseménye az armagedoni csata. A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy az egyik csapásnak az lesz a célja, hogy az Eufrátész folyónál megkötözött angyalokat megszabadítsák. A kiszabaduló angyalok ki fogyják szárítani az Eufrátészt 200 milliós hadsereg jön keletről, északról egy másik hadsereg jön. Az Antikrisztus bent lesz Jeruzsálemben Egyiptom katonai konfliktusba kerül, és hogy megrendszabályozzák, elfoglalják. Ennek a háborús időszaknak a folyományaként világháború alakul ki. Az Ige alapján minden nemzet hadserege fel fog vonulni Jeruzsálem ellen, legalábbis jelképesen, a világ hadseregében, az európai hadseregben vagy mind a kettőben. Ezen kívül

a szomszédos országok hadseregei is felvonulnak Jeruzsálem ellen Ezék 38:19-23. (19) És féltő szerelmemben, búsulásom tüzében szólok: Bizony azon a napon nagy földindulás lesz Izráel földjén. (20) És megremegnek előttem a tenger halai és az ég madarai és a mező vadai és a földön csúszómászó mindenféle állatolt és minden ember a föld színén; és leszakadnak a hegyek, és leesnek a meredek kősziklák, és minden fala földre hull. (21) És előhívom ellene minden hegyem felől a fegyvert, ezt mondja az Úr Isten; egyiknek fegyvere a másik ellen lészen. (22) És törvénykezem vele döghalállal és vérrel; és ömlő záporesőt, jégeső köveit, tüzet és kénkövet, mint esőt bocsátok reá és seregére s a sok népre, a mely vele lesz. (23) És nagynak s szentnek mutatom, és megjelentem magamat a pogányok sokasága előtt, hogy megtudják hogy én vagyok az Úr! Ezék 39:4-7. (4) Izráel hegyein esel el te és minden sereged és a népek,

melyek veled lesznek; a ragadozó madaraknak minden szárnyas állatnak és a mezei vadaknak adtalak eledelül. (5) A mező színén esel el, mert én szóltam, ezt mondja az Úr Isten. (6) És bocsátok tüzet Mágógra és azokra, a kik a szigeteken bátorságosan laknak, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. (7) És az én szent nevemet megismertetem az én népem, Izráel között, s többé nem hagyom megfertőztetni szent nevemet; és megtudják a pogányok, hogy én, az Úr, szent vagyok lzráelben! Ezék 39:10-23. (10) És fát nem hordanak a mezőről, sem az erdőkről nem vágnak, hanem a fegyverekből tüzelnek, és zsákmányt vetnek zsákmányolóikban, s prédálóikat elprédálják, ezt mondja az Úr Isten. (11) És lészen azon a napon, hogy adok Gógnak helyet, hol temetője legyen Izzraelben, a vándoroknak völgyét keletre a tengertől, ezt fogja bezárni e vándor népséget; és ott temetik el Gógot, és minden gyülevészt, és nevezik Góg gyülevésze

völgyének. (12) És eltemeti őket Izráel Háza, hogy a földet megtisztítsa, hét álló hónapig. (13) És temetni fog az ország egész népe, s lészen ez nékik dicsőségökre a napon, melyen megdicsőítem magamat, ezt mondja az Úr Isten. (14) És választanak embereket, kik a földet szüntelen bejárják, temetgetvén ama vándor népséget, azokat, kik még a föld színén maradtak, hogy azt megtisztítsák. Hét hónap múlva indulnak keresni (15) És bejárják e járók a földet, és ha ki embertetemet lát, jelt állít melléje, míg a temetgetők 45/50 eltemetik azt a Góg gyülevésze völgyében. (16) És egy városnak is Hamóna lesz a neve, és megtisztítják a földet. (17) És te, embernek fia, így Szól az Úr Isten, mondjad a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: gyűljetek egybe és jöjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelől az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek néktek Izráel hegyein, és egyetek

húst, és igyatok vért! (18) Vitézek húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan; (19) S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, a melyet szerzek néktek; (20) És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, vitézekből és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten. (21) És megmutatom az én dicsőségemet a pogányok között, és meglátják mindazok a pogányok az én ítéletemet, melyet cselekedtem, és az én kezemet, melyet rátok vetettem. (22) És megtudja Izráel háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük, attól a naptól fogva és azután. (23) És megtudják a pogányok, hogy az ő vétke miatt vitetett fogságra Izráel háza, mivelhogy elpártolt tőlem, s én elrejtettem orczámat tőle; azért adtam őt ellenségei kezébe, És hullottak el fegyver miatt mindnyájan. Ez az Igeszakasz az

armagedoni csata végét írja le. Isten a fegyverei működésbe lépnek, és hatalmas nagy pusztulásokat okoznak. Az emberek hét hónapig az armagedoni háború halottait temetik Mégsem tudják majd a hét hónap alatt sem eltemetni őket, ezért hangsúlyozza az Úr, hogy az emberek mellett a madarakat is össze fogja gyűjteni, hogy minél előbb takarítsák el a holttesteket a föld színéről. Azokat a hadseregeket, akiket Isten Izraelben megölt, a „Góg gyülevésze" völgyében fogják eltemetni. Ez a hely a Holt-tengertől keletre lesz, az „úgynevezett vándorok völgyében" Isten eltemetteti a Góg gyülevész népségét, de ehhez az egész földet körbe kell járni, mert mindenhol tetemek lesznek a földön, nem csak Izrael hegyein. A temetés után megtörténik a hadseregek leszerelése (utalás a fegyverek átalakítására), nyilvánvalóvá válik Isten dicsősége, és megvalósul Izrael helyreállítása. Ugyanebben az időben bukik majd meg

Babilon is. Babilon bukása nem a parázna asszony elpusztításával egy időben történik majd, hiszen a parázna asszonyt az Antikrisztus fogja elpusztítani. Babilon bukása később következik be A Jelenések könyvében több rész is foglalkozik ezzel az eseménnyel. V. Babilon bukása A Bibliában Babilon több értelemben is szerepel, de legtöbbször az eredeti értelmében használatos: Babilon „a nagy pogány világbirodalom", amely Izraelt bekebelezte, Jeruzsálemet tönkretette, Izráel fiait elhurcolta, fogságban tartotta. Az Újbabiloni Birodalom, a Méd-Perzsa Birodalom, Nagy Sándor Birodalma, a Római Birodalom is egyaránt „Babilon" volt szellemi értelemben a zsidóság számára. Az utolsó kései Római Birodalom, amely a vas és a cserép a keveréke Dániel próféciájában a fenevad Babilon lesz. Ez az utolsó kései neopogány birodalom a Sátán ereje által magába ötvözi majd mindazt, ami az előző négy világbirodalomban benne volt,

és amikor ez az államalakulat megbukik, akkor „a nagy Babilon" bukik meg. A „Babilon" kifejezés nemcsak vallási rendszerre vonatkozik, hanem az emberiség egész földi berendezkedési rendszerét kell értenünk alatta. Babilon bukásával vége lesz tehát a pogány világbirodalmak idejének, nem lesz több rendszerváltás, nem jöhetnek létre új rendszerek, többé nem lehet átmenteni a hatalmat, nem lehet forradalmat csinálni. Megbukik, véget ér, összeomlik az, ami Bábel óta épült Babilon tehát egy rendszer, világrendszer, amibe beletartoznak a vallási rendszerek is, de már a Jelenések 18. részében politikai, gazdasági rendszerről van szó. A parázna asszony Babilonnak csak egy része A parázna nem csupán egy személy, hanem gyülekezet, nagy közösség is. A babiloni rendszer még az Antikrisztus uralma alatt fog megsemmisülni, maga az Antikrisztus fogja elpusztítani. 46/50 Jel 14:8; 16-19 (8) És más angyal követé azt,

mondván: leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek. (16) Bocsáta azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld. (17) És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, és annál is éles sarló vala. (18) Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tűzön, és kiált nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőleinek gerézdeit; mert megértek annak szőlei. (19) Bocsát azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, És a földnek szőleit megszedi, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába. Babilon tehát el fog bukni a Jel 14:8;16-19. utalásai szerint Ha megnézzük a 18 részt, azt látjuk, hogy a továbbiakban már nincs több szó Babilonról. Jel 18:9-11. (9) És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele paráználkodtak

és dobzódtak mikor az ő égésének füstjét látják (10) Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondván: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon-a, te hatalmas város, hogy egy órában jött. el ítéleted! (11) A föld kalmárai is siratják és jajgatják őt, mert az ő árúikat immár senki nem veszi. A fenevad királyi széke alatt nem feltétlenül Jeruzsálemet kell érteni. A babiloni világbirodalomnak lesz egy központja, de ez nem feltétlenül Jeruzsálem lesz. Jeruzsálemet vallási szempontból akarják központtá tenni. De valószínűleg lesz egy másik város, ami az Antikrisztus fővárosa lesz Ennek a városnak a pusztulását is tartalmazza a Jel 18. A 9-1 1 versekben ezt a várost siratják Ellentétben a hagyományos háborúkkal, ahol a periférikus területek előbb élik át a bukást, mint a centrum, itt a centrom bukik meg először, és ezt még túlélik a nemzeti kormányok, a provinciák vezetői. De mivel a centrumból származik

a hatalmuk, elveszítik a legitimitásukat, megbukik az egész rendszer. A babiloni világrendszer bukása után fontos esemény lesz az Antikrisztus bukása. VI. Az Antikrisztus bukása 2Tessz 2:4-10. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. (5) Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, a mikor még ti nálatok valék? (6) És most tudjátok, mi tartja vissza, a miért csak a maga idejében fog az megjelenni. (7) Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, a ki azt még most visszatartja, félre kell az altból tolatnia. (8) És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, a kit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; (9) Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival,

(10) És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségökre. Látható, hogy az Antikrisztus óriási erővel rendelkezik, mert azt a rengeteg csapást, amiről eddig szó volt, túl fogja élni. Mindent túlél az Antikrisztus, Jézus Krisztusnak kell megjelenni ahhoz, 47/50 hogy az Antikrisztus megölessen. Több Ige beszél arról, hogy az Antikrisztus még Jézust is megkísérli megölni, a Bárány ellen fog viaskodni. Egy másik kulcsige a Jel 19:11-21 (11) És látóm, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hívatik vala hívnek és igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. (12) És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. A Bárány menyegzőjét szakítja félbe ez a jelenet. Ebből is láthatjuk, hogy amikor az armagedoni háború

lezárására kehül sor, akkor az elragadtatás már megtörtént. Az Úr ebben az igerészben úgy jelenik meg, mint hadvezér, aki a felmentő hadsereget vezeti. A királyok Királyáról és az uraknak Uráról, tehát Jézus Krisztusról szól itt a Szentírás. Mennyei fegyver, éles kard van a kezében Ez a mennyei fegyver többször szerepel a Bibliában. Az Ószövetségben például akkor, amikor Dávid megszámolta Izráel fiait, és megjelent egy angyal kivont karddal, az emberek pedig tízezrével hulltak el. Isten haragját most Jézus Krisztus hozza a földre, ő jön el a hét trombita, a hét pecsét és a hét pohár lezárásaként, melyek nem fejezték ki még teljesen Isten haragját és bosszúját. Eljön végül Jézus Krisztus, aki beteljesíti ezt a haragot. Ugyanaz a leírás szerepel itt is, mint az Ezék 39:17-ben: az Úr riadóztatja az ég madarait, nagyon sok vándormadár repül át Izrael felett. Isten így gondoskodik arról, hogy a rengeteg holttest

el legyen takarítva. Meglepő az, hogy amikor a Messiás megjelenik fehér lovon, az Antikrisztus a Messiás ellen is felveszi a háborút. Ez a konfliktus lesz, az armagedoni csata a végkifejlete. A harc Jézus Krisztus és az ő szentjei ellen zajlik majd. Természetes és szellemi szinten is kitör ez a háború Az angyalok angyalokkal birkóznak, Krisztus a Sátánnal birkózik, a Szent Lélek démonokkal birkózik, Isten Igéje a hazugsággal birkózik, az emberek pedig egymással birkóznak. Totális háború alakul ki Az Antikrisztus azért lép be a totális háborúba mert reménykedik, hogy Krisztust meg tudja ölni, és még egyszer meg tudj. feszíttetni, vagy el tudja pusztítani De tudjuk a Bibliából, hogy a Messiás csak egyszer halhat meg, többször nem. Halhatatlansága és romolhatatlanság nyilvánvalóvá fog válni az egész föld előtt, azok előtt, akik megmaradnak. A 19. versszakban azt olvassuk, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik

egybegyűlnek, vagyis egyesítik a hadseregeiket, és a földön tartózkodó Krisztus ellen vonulnak, le akarják tartóztatni, fel akarják számolni a Messiás erőit. Minden háborúnak az ellenség megsemmisítése a célja. Az ördög ezt komolyan veszi, és nem teszi le udvariasan a fegyvert Jézus Krisztus megjelenése után nem kapitulál önként az ördög, az Antikrisztus és a fenevad, hanem erőszak alkalmazása után kerül a hamis próféta és az Antikrisztus a kénkővel égő tüzes tóba. Döbbenetes, hogy meg sem tudják őket ölni, elevenen fogják őket bedobni a kénkőbe (20. versszak) Nem is fognak tehát meghalni, hanem a fizikai testüket megőrizve kerülnek a Gyehennába. A többieket, a seregeiket fogja megölni az Úr. Ebből kiderül az, hogy az Antikrisztus és a hamis próféta valójában szellemi lények. A Sátán testesül meg mindkettőben A 19 versszakban szereplő „hadakozás" kifejezés jó fordítása az eredeti görög szónak, mely

párviadalt, csatát, küzdelmet jelent. Kemény küzdelem várható, de az Úr tudja, hogy győzni fog, mert már legyőzte az ördögöt, csak a makacsságát, és az ellenkezését kell még megsemmisítenie. Ezután még két esemény lesz, ami lezárja ezt a korszakot. Az első ezek közül a Sátán megkötözése VII. A Sátán megkötözése Jel 20:1-3. (1) És láték egy angyalt leszállani a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében. (2) És megfogá a sárkányt, azt a régi kigyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözi azt ezer esztendőre, (3) És veti őt a mélységbe, és bezárja azt, és bepecsételi ő felette, hogy 48/50 többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre. Az Antikrisztus és a hamis próféta után a Sátánt is elfogják, egy angyal megkötözi őt és a mélységbe vetik. A Sátán nagy ellenlábasa Mihály, mindig ő az, aki fel

tudja vele venni a harcot Nála alacsonyabbrendű angyala Biblia leírása szerint nem harcolt a Sátánnal, Mihály harcolt ellene Mózes holttestéért és Izraelért. Az utolsó időkben, mint azt a Dán 12:1-ből megtudjuk, Mihály felkel újra a nagy nyomorúság idején, és ő fogja a megkötözést elvégezni. Valószínű, hogy az ő angyalai fogják a Sátánt lefogni, megkötözni és a mélységbe vetni. A megkötözés Mihály feladata lesz, természetesen Jézus Krisztus vezetése alatt. Előkerítik tehát a Sátánt, letartóztatják és nem a Gyehennába, hanem a mélységbe vetik. Eredetiben is az „abüsszosz", a mélység szó szerepel Ez nem a pokol, sem a Seol, hanem a legsötétebb része az alvilágnak. Ott fog tartózkodni a Sátán, és nem fog személyesen befolyást gyakorolni a messiási korszakban élőkre. VIII A nemzetek ítélete A következő esemény, ami Babilon korszakát végérvényesen lezárja, a Mt 25:31-46ban van leírva. Ez a nemzetek

ítélete lesz. Az armagedoni háború befejezése után a Messiás megjelenik, a királyi székeket leteszik Jeruzsálemben (erre az egyik prófétánál van utalás), bejelentik Krisztus győzelmét, összegyűjtik a nemzeteket Jeruzsálembe, és megítéli az Úr a nemzeteket. Mt 25:31-46. (31) Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. (32) És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja, őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. (33) És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig balkeze felől állíja. (34) Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. (35) Mert éheztem, és ennem adtatop; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; (36) Mezítelen voltam, és

megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és e jöttetek hozzám. (37) Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? (38) És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? (39) Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? (40) És felelvén a Király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. (41) Akkor szól majd az ő balkeze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. (42) Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjaztam, és nem adtatop innom; (43) Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és

fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. (44) Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjaztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? (45) Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. (46) És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök: életre. Minden nemzet odagyűlik majd Jeruzsálembe, ott lesz az Úrnak a neve, mindenki térdre borul, és megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atyaisten dicsőségére. A megvallás után ítéletre kerül sor Ez 49/50 a megvallás nem megtérés lesz, tehát nem hitvallás, hanem a tények tudomásul vétele. Ez a megvallás nem fog már senkit sem jobbá sem rosszabbá tenni. Miután megvallotta, elismerte minden nemzet, hogy Jézus az Úr, az ítéletre kerül sor. A Mt 25:46 verse

végső konklúzió, az örök élet akkor valósul csak meg, ha az emberek meg is térnek és hisznek is az Úrban. A pogányok felsorakoznak Jeruzsálemben. Akik felelősek voltak az armagedoni háborúért és az utolsó idők bűncselekményeiért, azok már nem lesznek közöttük. Ezek a túlélők két kategóriába osztatnak: az egyikbe azok, akik az antikrisztusi birodalom alatt az üldözöttek mellé álltak, a másikba azok, akik nem. Az üldözöttek akkor elsősorban a törvényt megtartó zsidók voltak, és azok az emberek, akikben megvolt Jézus Krisztus bizonyságtétele, akik hittek Jézus Krisztusban. Az ítélet szempontja az lesz, hogy az üldözöttekkel kapcsolatban milyen magatartást tanúsítottak a túlélők. A felelősök már eltűntek a színről, a királyok már elpusztultak Ezúttal a túlélőket ítéli meg Isten, az ítélet a civil társadalomra vonatkozik majd. A pogányok ítélete után csodálatos időszak kezdődik el. Szívet

gyönyörködtető kor lesz, a keresztények kora, a mi korunk. A mostani kor nem a miénk, még Ádám korában élünk A mi korunk a Mt 25. után kezdődik Küldetésünknek még csak az első szakaszában vagyunk Jó reménységgel készüljünk a jövőre! 50/50