Szociológia | Szociálpolitika » R. M. Tittmuss - Szociálpolitika és gazdasági haladás

R. M Tittmuss – Szociálpolitika és gazdasági haladás Hosszabb távon nézve a társadalmaink folyamatosan gazdagodnak. Ha figyelmen kívül hagyjuk egy nemzeti háború katasztrófájának lehetőségét, akkor minden generációnak fel kell készülnie arra, hogy igen gazdag társadalmakban fogunk élni, olyanokban, amelyek anyagi javak birtoklásában és szabadidőben egyaránt gazdagok lesznek A közgazdaság néhány brit elemzője az utóbbi évek jövedelememelkedése miatt elkezdte szorgalmazni a magánpiac létrejöttét az oktatásban, az orvosi ellátásban és a társadalombiztosításban. A szociálpolitika múltbéli szerepének mai újradefiniálása szerint a szociálpolitika a társadalmi kontroll egy formája volt, az állami beavatkozás időleges, rövid életű eszköze, ami ara szolgált, hogy felerősítse és legitimálja az ipari kapitalizmust. Ilyenek a magán-szociálpolitikára vonatkozó elméletek. Az elmélet egyik alapfeltevése, hogy a jelenlegi

jövedelmi és vagyoni különbségek alakulásának mai tendenciái a jövőben folytatódnak. Az abszolút szintek mindenkinél emelkednek Ennek a modellnek központi eleme az életszínvonal megkétszerezésének ígérete, mindenki, így a szegények számára is. A gazdasági modellek gyakran értékítéleteket is tartalmaznak. Optimista automatizmusok modellje: Az első előfeltevés, hogy a versengő piac ma és a továbbiakban a források hatékony és arányosan igazságos elosztója. A javak termelésénél és fogyasztásánál felmerülő negatív megtakarítások és negatív előjelű szolgáltatások a nemfogyasztóknak és harmadik feleknek károkat okoznak. Ezek például a városi nyomor, a leromlott gettók, a levegő-vízszennyezés, betegségek, üzemi balesetek, a magánélet megsértése A technológiai és tudományos változások hasznát még nem lehet felmérni. A változások gazdasági és társadalmi kárait gyakran azok viselik, akik ezeknek

közvetlenül nem haszonélvezői A károk a következő generációkat is érinthetik A károk és negatív hasznok jóvátétele sok különböző okból marad el, nem vagyunk képesek az áldozatok azonosítására és a kárt okozók nevesítésére sem. Az utolsó két évtizedben a fejlett ipari országokban a változás üteme gyors és mindent átfogó volt. Még rohamossá is válhat, ahogyan mint bonyolultabb termelési, elosztási, és kínálati technikákat alakítanak ki és ültetnek át a gyakorlatba, és ahogyan az orvostudomány előrehalad a halál potenciális megelőzésében és az élet meghosszabbításában. A társadalmi költségek jövőbeli eloszlására és s szociálpolitika jövőjére vonatokozó elmélkedések középpontjában a stigma, vagy az elrontott identitás problémája áll. Arról az megítélésről és diszkriminációról van szó, ami az erkölcsi viselkedés, az etnikai csoport, az osztály, a kor, a mért intelligencia, a szellemi

felkészültség vagy a kiválasztás és elutasítás más kritériumai alapján történik. Ha tényleg el akarjuk érni a szegényeket, akkor differenciálni és diszkriminálni kell Ezt kell tenni, ha arányosan több gazdasági erőforrást akarunk átcsoportosítani a szegényekhez és fogyatékosokhoz azért, hogy kompenzáljuk őket azokért a költségekért, amelyeket mások előrehaladásáért fizetnek. 1950 táján Angliában elfogadást nyert egy sor állítás a gazdasági növekedésről és a szociálpolitika szerepéről:  A jövedelem és vagyon eloszlásának egyenlőtlenségei jelentősen csökkeni fognak.  A gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatás, a szociális szolgálatok újraelosztásának hatására a szegénység hamarosan megszűnik, egy csekély kisebbség kivételével. 1  Az iskolai kimenetel, az iskolázási esélyek hasonlóvá válnak minden társadalmi osztály és jövedelemcsoport esetében  Egy évtizeden belül

többé-kevésbé megoldódik a lakásprobléma, a nyomornegyedeket felszámolják.  A társadalmi osztályok közötti halandósági és morbiditási különbségek rövidesen elhalványulnak. Ezek az állítások nem voltak tudományos előrejelzések, de beépültek a közgazdászok és politikusok gazdasági jövőre vonatkozó becsléseibe. Ezek jól jellemzik az abban a korban leginkább uralkodó nézeteket Ugyanebben az időben az USA-ban is hasonló vélemények voltak forgalomban, de kevesebb hangsúlyt fektettek a társadalmi rétegződés oktatásban vagy más területen való megjelenésére. Az USA Angliánál jóval mobilabb és egalitáriánusabb társadalom. 2