Szociológia | Tanulmányok, esszék » Ferge Zsuzsa - Társadalmi újratermelődés és társadalompolitika

FERGE ZSUZSA - TÁRSADALMI ÚJRATERMELŐDÉS ÉS TÁRSADALOMPOLITIKA A szocialista elosztási viszonyokkal kapcsolatban a hatvanas-hetvenes évek fordulóján indultak meg az elméletileg igényesebb kutatások. Az elosztás kérdései iránti érdeklődést és fogékonyságot az utóbbi években felerősítette a második vagy burkolt gazdaság kiterjedése. Polányi Károly munkássága jelenti az előzményeket. Polányi gazdasági integrációs sémái nem jelentenek fejlődési fokokat. A reciprocitás és a redisztribúció korábbi képződmények, mint a teljesen kifejlett, ön- és árszabályozó piac. A különböző sémák nem zárják ki egymást, minden társadalomban együtt, összefonódva léteznek. Polányi elemzései azt mutatják, hogy egy-egy társadalomban többnyire egy séma válik dominánssá. Szerinte a reciprocitásra épülő viszonyok a törzsi társadalmakra jellemzőek, a redisztribúció a politikailag centralizált, úgynevezett primitív

társadalmak és a nagy ókori birodalmak jellemző integrációs sémája, a piac és a csere általánosodása, önszabályozó és árszabályozó formája a tőkés társadalom sajátja. Somló és Mauss szerint az elosztás különböző típusai történelmileg kapcsolódnak egymáshoz, fejlődési sort jelentenek, csak az előtörténet ismerete teszi érthetővé saját koruk gyakorlatát is. Polányi felfogásától idegenebb az a felfogás, ami az integrációs sémákat elosztási sémákká szűkíti le. Az integrációs sémák azt írják le, hogy a már megtermelt javak milyen módon kerülnek be a forgalomba, hogyan kerülnek elosztásra, elsajátításra, milyen intézmények működnek e cél érdekében, milyen elvek szerint, milyen mechanizmusokkal, milyen szabályok szerint. Az integrációs sémák teljes rendszerének felvázolása azért történt, hogy jobban megvilágítható legyen a szubsztantív és formális gazdaság közötti különbség. Mauss az

ajándékokról szóló alapvető tanulmánya céljaként azt jelöli meg, hogy leírja a csere és szerződés jelenségeit azon társadalmakban, amelyekben nem hiányzik a gazdasági piac, mert szerintük a piac olyan emberi jelenség, amely nem idegen egyetlen ismert társadalomtól sem. Mauss az ajándékcsere több alaptípusát különbözteti meg Szerinte az ajándékcserének vannak önállósult fejleményei, altípusai is. Az egyik az alamizsna, amiben csak az adás marad 1 meg. A másik a fogadás, ami a javak forgalmát a becsület és a hitel kategóriáinak megtartásával biztosítja. Kornai János által említett sémák csak a mára jellemzőek. Ezek elnevezése a Polányi által használt kategóriáktól eltér, de tartalmukban igencsak hasonlóak. Kornai árverés sémája körülbelül a tisztán piaci elosztásnak felel meg, kiutalásos sémája pedig a redisztribúciónak. Kornai sorbanállás sémájának nincs Polányinál megfelelője. A reciprocitás A

szimmetrikus csoportosulások kölcsönösen megfelelő pontjai közötti mozgásokat jelöli. Lényegéhez tartozik, hogy hiányzik belőle a nyereség motívuma, és elengedhetetlen az adás és a kapás közé beiktatott idő. A reciprocitás nálunk legelterjedtebb formája az ajándékozás Ajándékok adásánál kiszámítjuk, mi felel meg a megajándékozott társadalmi pozíciójának és gazdasági erejének, hogy milyen viszontajándékozásra vagy viszontszolgálatra képes. Az ennél nagyobb ajándék megszégyenítő a megajándékozottra, mert az alamizsna elemeit hordozza, az ennél kisebb ajándék pedig az ajándékozó szégyene, mert a bőkezűség és a becsület hiányára utal. Az ajándék nem feltétlenül tételez fel szimmetrikus társadalmi helyzeteket, de az ajándékozás aktusán belül szimmetrikusság igyekszik tenni az eltérő pozíciókat. A munkacsere a falusi közösségek munkavégzésének általános formája volt. Ma a leggyakoribb formája a

házépítésben való részvétel. A munkacsere nem csak személyek, hanem kisebb közösségek közötti tranzakció. Sokkal inkább tételez fel szimmetrikusságot, mint az ajándékozás, mert akiről tudható, hogy nem lesz képes viszontszolgálatra, az nehezen folyamodik mások segítségéért. Teljesen hiányzik belőle a nyereségelv is A reciprocitás elve működik a családi, baráti, szomszédsági közösségekben belül, amikor a közösség tagjai egymásnak segítséget, támogatást nyújtanak. Nem tiszta reciprocitás ez, mert gyakran nem attól várunk segítséget, akinek a segítséget nyújtottuk. Azt várjuk, hogy ha segítségre szorulunk, akkor lesz a közösségnek olyan tagja, akire számíthatunk. A viszontszolgálat tehát nem kötelező, hanem esetleges, és a viszonzás közösségi tagsághoz kötött. A falun lévő nagy családi ünnepek a potlacs logikáját követik. Ez a csoportok közötti versengő, rivalizáló kapcsolat viszonzást

feltételez. Akiről tudni lehet, hogy nem lesz képes nagy menyegző rendezésére azt meg sem hívják, vagy a meghívott nem él az alkalommal. 2 Ezek valójában a közösség együvé tartozását aláhúzó alkalmak, melyben jelentős szerepe van a javak pazarló elpusztításának. Fontos, a szűkösen előforduló vagy nehezen hozzáférhető szolgáltatásokhoz való hozzájutásnál a monopolhelyzetben levők közötti szolgálatcsere. Ez a korrupció sajátos, az elfogadás határán mozgó formája. Az ilyen cserénél két feltétel van Az egyik, hogy aki a szívességet kéri az adott jószág felett rendelkezőtől, annak képesnek kell lennie adandó alkalommal hasonló nagyságrendű szolgálat megtételére. A helyzetek szimmetriája elengedhetetlen. A második feltétel, hogy nem szabad a viszonzásról szót ejteni Ennek hallgatólagosnak kell maradnia, pedig mindkét fél tudja, hogy hosszú távú kötelezettségrendszer részeseivé váltak. A

szívességcserénél a pénzbeni viszonzás már bűn A redisztribúció Az egyének közötti osztozkodás, ami feltételezi egy elosztási központ jelenlétét a közösségben. Ez a központ az elosztást a szokás, a törvény, vagy az ad hoc központi döntések erejével szabályozza. A redisztributív elv alkalmazásánál is alapvető, hogy ez nem követi a gazdaságosság, a nyereség logikáját, hogy gazdasági jellegét igyekszik leplezni. Nemcsak a centricitást tételezi fel, hanem egyben a társadalmi egyenlőtlenségek létét is. Egy centrális erő megjelenése történelmileg mindig egyet jelent alá- és fölérendeltségek megjelenésével. A redisztribúció aktusa általában fel is erősíti az egyenlőtlenséget, folyton megerősíti az adó fölényét, a kapó alárendeltségét, azon keresztül, hogy nem tételez fel viszonzást. Ma nálunk széles körben érvényesülő séma. Ez a domináló elosztási séma Kiemelkedő jelentősége van annak a

redisztribúciónak, ami a központilag begyűjtött forrásokat a lakossághoz juttatja vissza, azaz szociálpolitikai, a szükségletek szerinti elosztásnak vagy a lakosság felé irányuló központosított újraelosztásnak. Az önellátó kisgazdaság Az oikoszt, az önellátó háztartásgazdaságot csak első nagyobb munkájában tekinti Polányi külön elvnek. Szerinte az a szokás, hogy az ember saját házanépének a szükségleteiről gondoskodik, csak a gazdaság haladottabb fokán válik a gazdaság tényezőjévé, de még akkor sincs semmi köze sem a nyereség motívumához, sem a piacok intézményéhez. A teljesen önellátó háztartásgazdaság valószínűleg sosem létezhetett, hiszen bizonyos cikkeket (só) külső forrásból kellett beszerezni. Egyre erősödő az a törekvés a háztartások egy részénél, hogy legalább az élelmiszerellátás tekintetében valamennyire függetlenítsék magukat a nyereségelvet követő piactól. Az adatok a ház

körüli gazdaság szerepének növekedését 3 mutatják. A ház körüli gazdaság elsősorban a szakképzetlenebb csoportokban jelent pótlólagos jövedelemforrást. A piac A piac, mint a termékcsere vagy árucsere, ismert minden társadalomban, mint a gazdasági élet tartozéka. A XVI Századtól kezdve a piacok száma és jelentősége megnövekedett Élesen megkülönbözteti Polányi az önszabályozó és árszabályozó piacot, amikor a termelést az árak vezérlik, mert a termelés irányítóinak profitjai az áraktól függenek. Az önszabályozásból következik, hogy mindig piaci értékesítésre termelnek, és hogy minden jövedelem ilyen értékesítésből származik. A termelés valamennyi tényezőjének megvan a maga piaca. Ami a kétféle piac mai megjelenését illeti, mindkettő jelen van Központilag szabályozott, nem nyereségelvű, nem ön- és árszabályozó piac módjára működik a termelési eszközök piacának szinte egésze, és az

alapvetőnek tekintett fogyasztási javak, szolgáltatások piaca is. A korlátozottan önszabályozó és árszabályozó piac léte hivatalosan csak a gazdasági reform bevezetése óta vált elismertté. 4