Szociológia | Tanulmányok, esszék » Kurdi Zoltán - A vallási mező strukturális elemzése Bourdieunél

A vallási mező strukturális elemzése Bourdieu-nél Készítette: Kurdi Zoltán Ellenőrizte, kiegészítette: Bohn Katalin Hagyományok a valláselméletekben Cassirer: A vallás nyelv, azaz kommunikálás és ismeretszerzési eszköz. Strukturált és strukturáló szimbolikus közeg. Weber: A vallási tevékenységek evilági jellegűek és teljesítésük célja az élet meghosszabbítása. Egyetért Marx-szal a vallás legitimáló funkciójában. Bourdieu: A társadalmi struktúrák között kell valamiféle megfelelésnek lennie, ami a szimbolikus rendszerek struktúrája, azaz a vallás elősegíti, hogy a hívekre erőszakolják a világ s kivált a társadalom észlelésének és elgondolásának strukturáló elveit - amennyiben a gyakorlatoknak és képzeteknek olyan rendszerét kényszeríti a hívekre, amelynek struktúrája objektíve ugyan a hatalommegosztás elvére épül, ám mégis a kozmosz természetfeletti struktúráját jelenítik meg. A vallási hiedelmek

moralizálódása és rendszereződése és a vallási mező kialakulása: .a vallás elválaszthatatlan a város megjelenésétől - itt válik lehetővé először anyagi és szellemi munka (Marx) Weber kimutatta, hogy az urbanizáció annyira járulhat hozzá a vallás racionalizálódásához és moralizálódásához, amennyiben az üdvjavakkal gazdálkodó szaktestület kialakulását is elősegíti. A papság azzal a dogmává emelt teológiával igazolja létjogosultságát, amelynek ellenszolgáltatásképpen ő biztosítja fennmaradásáét és szavatolja érvényességét. A vallási mező kialakulása tehát az üdvjavak monopolizálásának következménye, amit a szakértő papi testület hajt végre. Így a vallási mező kialakulása együtt jár azok innen való objektív kirekesztésével, akik éppen ezáltal válnak laikussá. A laikusok meg vannak fosztva a vallási tőkétől, mint felhalmozott szimbolikus munkától, de e tényt jogosnak elfogadják,

mert fel sem ismerik lényegét. Vallási pauperizáció: szakadás a szent tudás és a profán tudatlanság között: a titok. A vallás alkalmas arra hogy ideológiai, vagyis a viszonylagost abszolutizáló és az önkényest legitimáló gyakorlati-politikai funkciót töltsön be. A vallás valóban szentesítő hatást fejt ki, miközben megszentelő szankcióval, tényleges gazdasági és politikai határokat törvényes korlátokká változtatja, illetve közreműködik a vágyak szimbolikus manipulációjában, ami az objektív lehetőségekhez igazítja az átélt reményeket, a szentesített gyakorlatok és képzetek olyan rendszerét vési az emberek fejébe, amelyek strukturált struktúrája átlényegített, tehát felismerhetetlen formában reprodukálja egy meghatározott társadalmi formációban érvényben levő gazdasági és társadalmi viszonyok struktúráját. Úgy teremt objektivitást, hogy félreismerteti azoknak az ismereteknek a hatását, amelyeket

lehetővé tesz. Karizma: szimbolikus hatalom, mellyel az ruházza fel a vallási ágenseket, hogy hisznek a tulajdon szimbolikus hatalmukban. Vallási tőke: egyrészt vallási kereslet, másrészt vallási kínálat. Egyház és próféta: extra ecclesian nulla salus: az új üdvözülési vállalkozások kitiltása a piacról, védve az intézményes kegyelem tőkéjét. Próféta és szektája: a vallási tőke eredeti felhalmozása az egyház a profetikus szekta intézményesedésével és bürokratizálódásával jön létre. Próféta: üdvözülési magánvállalkozó. Politikai és vallási hatalom: 1. A világ elrendeződésére vonatkozó összhangot az egyház közös gondolkodási sémák kényszerével és bevésésével hozza létre és állítja helyre, majd újra meg újra megerősíti szimbolikus cselekvésben, amely arra használja fel a vallási szimbólumok szimbolikus hatékonyságát, hogy a szimbolikus hatékonyságukba vetett kollektív hitet megerősítvén,

megerősítse szimbolikus hatékonyságukat. 2. Azt a vallási tekintélyt, amellyel rendelkezik, arra használja fel, hogy szimbolikus téren szálljon szembe a szimbolikus rend megdöntésének profetikus vagy eretnek kísérleteivel