Művészet | Középiskola » A rajz

A rajz Vizuális tapasztalatainkat legközvetlenebbül rajzban rögzíthetjük. A rajz nagyon sokféle lehet a műszaki rajzoktól a tanulmányrajzokon át a képtervekig. A rajz általában sík felületen, leggyakrabban vonalakkal készített alkotás, a rajzolás a legrégibb művészi eljárások egyike. a európai rajz hordozója eleinte a pergamen, majd főként a papír, de más sima felület is alkalmas alap lehet. Eszközei lehetnek szárazak (fémvesszők, szín, kréta, grafit, pasztell) vagy nedvesek (tinta, tus, szépia, vízfesték), az utóbbiak felhordhatók tollal, ecsettel. Rendeltetése szerit a rajz előkészítheti más művészeti ágak alkotásait (vázlat, tanulmányrajz), de a 16. század óta önálló műalkotás is lehet Rajzeszközök és technikák A szén bársonyos fekete színe miatt kedvelt rajzeszköz. A lassan és egyenletesen elszenesített ággal (a rajzszénnel) jó minőségű, többnyire durva felületű papíron a fény és árnyék

leghalványabb átmenetei is megvalósíthatók. A kiégett, elszenesedett faág a legősibb rajzeszközök közé tartozik. A jó minőségű, általában fűzfaágból készült égetett szénnel mélyfekete, bársonyos, könnyen eldörzsölhető vonalakat rajzolhatunk. Rajzoláshoz legmegfelelőbb a fehér ún Ingres-papír (engré) A vonalak eldörzsölésével tónusgazdag, finom átmeneteket mutató, festői hatású rajzot kapunk. A legvilágosabb tónusok helyén a szenet a gyúrható monopolradírral szedhetjük vissza. Ezzel azonban óvatosan kell bánnunk, mert zsírossá teszi a papír felületét. Mivel a szén könnyen lepereg a papírról, az elkészült rajzot fixálni, rögzíteni kell. Az erre alkalmas fixatívot készen is vásárolhatjuk, de magunk is készíthetjük a következoképpen: fél liter 96%-os alkoholban (vagy denaturált szeszben) 5 dkg fehér sellakkot néhány nap alatt feloldunk. A lakkot fixírcsövön keresztül porlasztjuk a rajzra. A lakkal való

rögzítésnek ezt a módját a 16 század óta alkalmazzák Európában. Szintén régi rajzeszköz a tus. Kínában már az Kr e első században általánosan elterjedt volt A régi századokban sokféle tust használtak a művészek vázlatok készítéséhez vagy vízfestmények előrajzolásához (pl. feketét, sárgásbarna “bisztert”, kékes “szépiát”), de ritkán alkalmazták önálló technikaként. A tusrajz nagyobb biztonságot követel, komoly erőpróbája a rajzkészségnek. Nem javítható, ennél fogva vázlatszerűbbnek hat, mint a ceruzarajz Higított tussal lavírozott vagy úsztatott rajzot kapunk. A japánok és a kínaiak hegyes-ecsettel rajzolták tusképeiket. Külön érdekesség, hogy náluk az számított nagy művésznek, aki a lehető legkevesebb vonallal fejezte ki magát. A tusrajz művészi hatását, kifejezőerejét befolyásolja a rajzeszköz is. A tollrajz finom és pontos, vonalas karakterű. A nádtollal készült rajz széles vonalai

robusztusak, az ecsetrajz lendületes, csapongó. A toll ókori eredetű, legrégibb formája a nádtoll Lúdtollat és más madártollakat főleg a középkorban használtak. A 19 században megjelentek a fémhegyű tollak, végeiket hegyesre vagy laposra vágták, így vékony és vastag vonalak alakítására is alkalmasak voltak. A fémhegyű tollak továbbfejlesztéséből alakultak ki immár a 20 században a töltő- és golyóstollak, a csőtollak, és a színes festékanyagokat tartalmazó filc- és rosttollak. Ez utóbbiak nagy hibája, hogy festékanyaguk nem időtálló, a velük készült rajzok lassan megfakulnak. Jól használhatók viszont a különböző rajzolóheggyel készült graphoszok és csőtollak. Leggyakoribb a ceruzarajz. A ceruza - hasonlóan a legtöbb rajzeszközhöz - a valóság színes képét egy színre egyszerűsítve adja vissza. A grafit szürkéjének is számtalan árnyalata van A kemény ceruzák általában vékonyabb vonalak

meghúzására nyújtanak lehetőséget, színük szürke, ezüstös. Minél puhább a ceruza, annál feketébb lesz a rajz A ceruzarajz előnye, hogy könnyen javítható. A fába foglalt grafitrudat először Angliában használták rajzolásra a 17. században Elődje a rómaiak stílusából (íróvesszejéből) kialakult ezüstceruza és az ólomvessző volt. Ezekkel az eszközökkel készültek a reneszánsz kor ma is megcsodált tanulmányrajzai. Mai grafitceruzáink kb. 20 fokozatban állnak rendelkezésünkre a 8H-tól a 8B-ig A kemény, H jelű ceruzák tónusa szürke. A 2H-nál keményebb ceruzákat általában csak szerkesztéses rajzoknál használunk. Minél puhább a ceruza, színe annál feketébb A grafit apró lapocskákból válik le a rúdról, s ez jellegzetes “vibrálást” ad a ceruzavonalnak. Éppen ebben rejlik a technika művészi hatása, ezért a vonalakat eldörzsölni nem szabad. Tónuskülönbségeket a több rétegben történő átfedéssel

érhetünk el. A műkréta (18. századi feltalálójáról Conté-krétának is nevezik) lágyabb eszköz: sűrűbb, szemcsésebb vonalakat lehet vele rajzolni. A tónus mélységeit eldörzsöléssel vagy vonalvastagítással könnyebben ki tudja fejezni, mint a keményebb ceruza. Ezért főleg tónusés faktúratanulmányokhoz használható eredményesen Különböző keménységben állítják elő, ez azonban a színt nem befolyásolja. Legkedveltebb színváltozatai a fekete, a barna és a vörös “Rötli”. A préselt szenet is a krétához sorolhatjuk A krétarajzokat is fixálnunk kell Tollrajzunkat utólag is gazdagíthatjuk néhány árnyalattal. Erre alkalmas a lavírozás technikája. Ennek egyik módszere az, amikor a már megszáradt rajzunkon hígított tussal; tintával vagy páccal megfestjük az árnyékokat. Száradás után újabb átfedésekkel sötétebb árnyalatokat érhetünk el. A másik eljárásnál a még nedves rajzunk vonalait mossuk el helyenként

egy ecsettel. A lavírozást általában egy-két színben szoktuk alkalmazni, hatásában a tónusfestéshez hasonlítható. A rajz lelke a vonal. A természetben tiszta vonal mivel a valóság három kiterjedésű nem létezik. A grafikus művész mégis kénytelen a tárgyakat, teret, sőt, magát a levegőt is vonalak kombinációival ábrázolni. A tárgyak, alakok határait jelzik csupán a kontúrrajzok, míg a tónusokat vonalak megsokszorozásával vagy kitöltéssel (satírozás) lehet kifejezni. A raffaellói ideál a “tiszta vonal” volt. Még a művészek is inkább feljegyzésnek tekintették a rajzot, mint önálló művészi alkotásnak. A barlangok falán található ősember készítette rajzoktól a középkori kódexek finom ábrázolásain át a modern, csak a lényeget kifejező grafikai munkákig sok kiváló mű született ezzel a technikával, nemegyszer önálló művészi igény nélkül. A modern értelemben vett rajz mint önálló műfaj csak a

reneszánszban jelent meg a barokkban teljesedett ki. Egyik legnagyobb művelője Rembrandt volt. Az újabb idők kiváló rajzolói közül csak néhány nevet emelünk ki, akik mesterei voltak ennek a technikának. Különösen az illusztráció elterjedése óta jutott jelentős szerephez a rajz. Illusztrátor volt Doré, Daumier, Menzel és ToulouseLautrec is A nagy művészetek szerény kiszolgálójából, a tervek megbízható feljegyzéséből, a gondolatok és ötletek rögzítőjéből önálló és a többiekkel egyenrangú művészet lett. Leonardo így írt a rajzról: “A rajzot nem elég tudománynak nevezni, hanem istenségnek, mert a teremtés minden látható művét újra tudja alkotni.”