Jogi ismeretek | Alkotmányjog » A szuverenitás

Alkotmánytan A szuverenitás: 1. a szuverenitás fogalma, a szuverenitáselméletek a. a szuverenitás fogalma b. a szuverenitáselméletek változása 2. a politikai képviselet és a törvényhozó hatalom korlátozása a. kétkamarás parlamentek b. a második kamarák történelmi jellege c. a második kamarák típusai d. a kétkamarás parlament perspektívája 3. az unitárius és a föderális állam 4. a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai 5. az államterület 6. az állam felségjelvényei 1.) A szuverenitás fogalma, a szuverenitáselméletek a.) A szuverenitás fogalma: A nemzetköz jog nem dolgozott ki a társadalmi-politikai változásokkal adekvát új fogalmat, így a szuverenitás pozitív meghatározása hiányában az államok önállóan dönthetik el, hogy egy államot szuverénnek tekintenek-e vagy sem. A szuverenitás az államhatalom gyakorlásának kérdése (kit illet a főhatalom) mindig a társadalommal foglalkozó tudományok egyik központi

problémája volt. A hatalom forrás, az egyén és a hatalom viszonya. A szuverenitás mint az állam hatalmát megalapozó elv az abszolút királyi hatalom megteremtésének történelmi korszakában jelentkezett. A fejedelmi szuverenitás elmélete Jean Bodin nevéhez fűződik (1576): az államhatalom egységes és oszthatatlan, valamint korlátlan és korlátozhatatlan. A szuverenitás fogalma jelentős átalakuláson ment keresztül. Az uralkodói szuverenitással szemben megjelentek a népképviselet, az alkotmányosság, az államhatalmi ágak megosztásának elvén alapuló szuverenitáselméletek, melynek középpontjában a nép, a parlament vagy a jog szuverenitása áll. Különösen nagy változások voltak a második világháború után: az állami döntések meghozatalát jelentős intézményi differenciáltság és az önkény lehetőségét kizáró garanciák jellemzik pl: hatalom megosztása, merev alkotmányok bevezetése, a köztársasági elnök jogai, a

referendum mint szűk körű, korrekciós mechanizmus, a bíróságok kontrollja a jogalkotás felett, alkotmánybíróságok létrehozása. A szuverenitásról kétféle értelemben lehet beszélni: - belső szuverenitása: az állami döntéshozó mechanizmusban a legfőbb hatalmat a hatalom végső letéteményesét, illetve az általa hozott szabályokat jelenti az állam területén élő lakosságra nézve. - külső szuverenitás: (állami szuverenitás) azt jelenti, hogy az állam saját államisággal, függetlenséggel bír, döntéseit küldő kontroll nélkül hozza. 1 b.) A szuverenitáselméletek változása: - - - Jean Bodin: az állami szuverenitást, mint a király jogát határozza meg, amelyet csak isteni és természeti törvény, valamint a tulajdonhoz való jog korlátoz. Thomas Hobbes: Leviathan című munkájában a királyi szuverenitás mellett érvel. Szerződéses államfelfogásból következően az alattvalók – akik biztonságuk érdekében

lemondanak jogaikról a szuverén javára – kötelesek megtartani a szuverén törvényeit. John Locke: a parlament és királyi hatalom közti tényleges megosztás szuverenitás felfogásban úgy fejeződik ki, mint a monarchia a és parlament koordinált hatalomgyakorlása. Montesquieu: az abszolutizmussal, a hatalom centralizálásával szembeni védekezés lehetséges formájaként a szuverenitás megosztását javasolja az állam szervek között. Rousseau: a szuverenitás egyetlen hordozójaként a népet ismerte el és tagadta a hatalom megoszthatóságát. 1789-es francia deklaráció: a szuverenitás egésze a nemzetet illeti meg. Nemzeti szuverenitás: a szuverenitás képviselőkön keresztüli gyakorlását jelenti. 2.) A politikai képviselet és a törvényhozó hatalom korlátozása a.) Kétkamarás parlamentek: A politikai képviselet korlátozásának és a törvényhozó hatalom megosztásának klasszikus közjogi intézménye a második kamara. A kétkamarás

parlament lényegében a törvényhozó hatalom megosztását jelentette. A második kamara létrejötte feltételezte, létével pedig megtestesítette a kompromisszumos fejlődést. Mill szerint lehet második kamarát szervezni, de nem ez a kardinális kérdés. Bár a demokratikus berendezkedésű államok többségében kétkamarás parlament működik, van rá példa hogy a .második kamara jelenlétében sem válik fékezhetetlenné a képviselőház. b.)A második kamarák történelmi jellege: A rendi fejlődés során a feudalizmusban kialakult felsőházak eredeti funkciója a főrendek privelegizált törvényhozó szerepének biztosítása volt. A XVII században született meg az a teória miszerint a második kamaráknak a népképviselet ellensúlyozásának funkcióját szánták.(örökletesség elve, kinevezés elve, választás elve) A XIX. században az örökletes kamarák kora lejárt, megerősödik a polgárság, amely a képviselő házakat uralja. A második

kamarákat átszervezik és vegyes rendszereket hoznak létre. A két világháború közötti időszakban a folyamatok kézbentartója és irányítója az állam lesz. A második világháború óta működő parlamentekre nem jellemző a második kamarák dominanciája. A ma működő második kamarák jellegzetes politikai szerepe nem az egyes kérdésekben való végső döntés, sokkal inkább a beleszólás, mérséklés, befolyásolás, tiltakozás és az ezek nyomán kialakítandó kompromisszumban való részvétel. c.) A második kamarák típusai:  pairek kamarája: az arisztokrácia, a társadalom születési és egyéb elitjeinek nyílt képviselete. 2  népképviseleti jellegü második kamara: az első ellentéte. Valamilyen sajátos választójogi konstrukcióval, eltérő időtartamú mandátummal rendelkezik.  a szövetségi államok tagállamainak képviseletére szolgáló második kamarák: pl:USA szenátusa. Fő feladata a tagállamok jogainak

védelme, érdekeik képviselete.  helyi közösségek képviseletére épülö: a helyi önkormányzatok képviseletével a területi érdekek parlamentális kifejezését tűzi ki célul.  korporatív második kamara: fénykora a két világháború között volt . A kétkamarás rendszer mellőzése vagy eltörlése esetén intézményes garanciák lehetségesek: - törvényhozási eljárás reformja, - megfelelő előkészítés, - többszöri megfontolás biztosítása, - parlamenti kisebbségek jogainak biztosítása. A kamarák hatásköre nagyrészt a legitimációjuk függvénye. A második kamarák jogkörének jellegzetes eleme a vétójog az első kamara döntéseivel szemben, tehát van bizonyos törvényhozási hatásköre. Különleges törvényhozási kérdések: - alkotmányos kérdések, - organikus kérdések, - alkotmánymódosítás, - pénzügyi törvények, - helyi igazgatás. d.) A kétkamarás parlament perspektívája: Magyarországon a

törvényhozási testület évszázadokon keresztül két házból állt. NyugatEurópa országainak többségében most is kétkamarás parlamentek működnek A kétkamarás törvényhozás intézményesítéséhez az alkotmánymódosításhoz megkívánt széles körű egyetértésre és néhány alapkérdés tisztázása szükséges: - vannak-e olyan funkciók, melyek indokolják a kamara létrehozását, - milyen alapon szervezhető második kamara, - szükséges-e az országgyűlés törvényhozó hatalmak ily módon történő megosztása, - a második kamara kialakított formája milyen hatással lenne a jelenlegi hatalmi kormányzati struktúrára? Magyarországon a rendszerváltó politikai erők többsége az egykamarás Országgyűlést preferálta. A törvényalkotási követelményeken túl a képviseleti deficit pótlása szempontjából is indokolt megfontolni a második kamara felállításának a lehetőségét. Egy önkormányzatokra épülő, általuk választott

második kamara a területi keretekben integrálódó érdekekkel együtt a civil társadalom változó értékrendjét is megjelenítené. Továbbá módot teremtene a nemzeti-etnikai kisebbségek megfelelő képviseletére. 1990.évi XVII törvény – kisebbségi képviseletről elfogadott de hatályon kívül helyezett törvény. A kisebbségi képviselők Országgyűlés általi választását szabályozza 1993-ban benyújtott és elvérzett törvényjavaslat a kisebbségek közvetlen választására és a külföldön élő magyar állampolgárok választójogára irányult. 3 Magyarországon 13 nemzeti-etnikai kisebbség van, számukra a második kamara jelentené a megoldást, abban a formában hogy a nemzeti-etnikai kisebbségek maguk választanák mg saját képviselőjüket a szenátusba. Ma a világ országainak megközelítőleg egyharmad részében, az alkotmányos demokráciák túlnyomó többségében kétkamarás parlamentek működnek. A második kamarák

megváltoztatják, befolyásolják a törvényhozás eredményét, kimenetelét még akkor is, ha nem rendelkeznek vétóval. A második kamarák megfontoltabbá teszik a törvényhozást 3.) Az unitárius és a föderális állam: A történelmi fejlődés során a szuverén államok két alaptípusa alakult ki, az unitárius (egységes) és a föderális (szövetségi) állam. A polgári forradalmak nagy részén központosított nemzeti államok jöttek létre. Amerikában kezdetben a laza szövetségben (konföderációban) elé államok 1787-ben elfogadták a föderációt megteremtő Egyesült Államok alkotmányát. A föderalizmus eszméje, a szuverén államok együttműködésén alapuló állandó jellegű államkapcsolatok kialakításának lehetősége ma is vonzó perspektívát jelent. Az unitárius állam közhatalmi jogosítványait a saját szervezetin keresztül, egyedül gyakorolja az állam területén, az állam lakossága felett. Területén nincsenek önálló

államisággal rendelkező egységek, amelyekkel hatalmát meg kellene osztani. Ugyanakkor a közhatalom területileg differenciált szervezetrendszere az állam belső tagoltságához igazodik, lényegében az általános állami-területi egységekre épül. Az unitárius államban mindig érvényesül a központi hatalom autoritása. A föderális állam több állam által létrehozott olyan új állam , melyben a tagállamok államisága nem szűnik meg. A föderációt alkotó egyes államok általában saját alkotmánnyal rendelkeznek és területükön az állami feladatokat saját állami szerveik útján valósítják meg. Az általuk létrehozott szövetségi állam alkotmánya azonban rendelkezik a szövetségi és a tagállamok kapcsolatáról, meghatározza a szövetség szerveit és hatáskörét. Az államok között az államkapcsolatok más formái is kialakultak: ilyen a konföderció, a perszonálunió és a reálunió. Az államok közötti kapcsolatokat a

nemzetközi jog uralja - A konföderáció: az államok olyan állandó jellegű lazább szövetsége, amelyek keretében a szuverén államok valamilyen célból az általuk kötött szerződés alapján együttműködnek. A szerződő államok közös szervezete általában egyszerű, egyeztető jellegű. - Perszonálunió szervezeti vonzatokkal is együtt járó olyan kapcsolat az államok között, amely a közös államfő személyében és jogaiban testesül meg. A kapcsolat erőssége az uralkodónak biztosított jogkör terjedelmétől függ. - A reálunióban az egymással szövetséges államok meghatározott ügyek vitelére közös állami szervekkel rendelkeznek (hadügy, külügy, pénzügy). A közös államfőn kívül más közös állami szervek is összekapcsolják az államokat. 4.) A nemzeti és etnikai kisebbségek jogai: A világ legtöbb országában élnek olyan népcsoportok, amelyek az állam lakossága körében számszerű kisebbségekben vannak, s saját

nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik közössége alapján összetartoznak. A szerződések alapján (melyek főleg a Népszövetség égisze alatt épültek ki) három csoportja alakítható ki a kisebbségi jogoknak: 4 - az egyéni jogok területén az egyenjogúság, a minden állampolgárt megillető alapjogok gyakorlásának biztosítása. Azok a kollektív jogok tartoznak ide, amelyek a nemzeti kultúra fejlesztését szolgálják és elvezethetnek a kulturális autonómiához. Ezek a jogok lehetőséget nyújtanak a területi autonómia létrehozásához. Az Emberi jogok egyetemes deklarációjából kimaradtak a kisebbségi jogok. A Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya a kisebbségi jogokat már elismeri, de a garanciái minimálisak. 1988-ban elfogadták A regionális és kisebbségi nyelvek alapokmányát, mely e nyelveket az európai kulturális örökséghez tartozónak nyilvánítja. 1990. november 21-én elfogadott Párizsi Charta az új

Európáért megerősíti a nemzeti kisebbségek identitásának védelmét. A Magyar Köztársaság alkotmánya széleskörűen szabályozza és védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait. Az alkotmány alapján a nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. Törvények biztosítják képviseletüket, valamint kollektív részvételüket a közéletben. A kollektív jogok biztosítása felöleli a saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást és a saját nyelven való névhasználat jogát. A kisebbségvédelem alkotmányos intézménye a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, akinek feladata a kisebbségi jogok feletti őrködés. Az Országgyűlés 1993-ban elfogadta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993.évi LXXVII törvényt. A kisebbségi törvény 1993.október 20-án lépett hatályba, két fenntartással Az egyik kivétel a

nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosára vonatkozik, miszerint a választásával és a jogköre gyakorlásával kapcsolatos szabályok hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik. A másik kivétel az önkormányzatok választását érinti Az 1993.évi LXXVII törvény preambulumában a történelmi hagyományokra és a nemzetközi dokumentumokra hivatkozva kinyilvánítja hogy biztosítja mindazon jogokat, amelyek a kisebbségekhez tartozó személyeknek, mint magyar állampolgároknak és ezek közösségeinek nemcsak emberi jogai, hanem olyan politikai jogok, amelyek segítségével nemzeti vagy etnikai önazonosságuk megőrzése elősegíthető. - a kisebbségi törvény személyi hatálya kiterjed a Magyar Köztársaság területén élő mindazon magyar állampolgárságú személyre, közösségekre, akik magukat valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozónak tekintik. Nem terjed ki a hatály a menekültekre, a bevándorlókra, a

letelepedett külföldi állampolgárokra és a hontalanokra. - Kisebbség: a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, amely az állam lakosságát tekintve számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok, azonban saját nyelvük, kultúrájuk, hagyományaik megkülönböztetik a lakosság többi részétől. - Magyarországon honos népcsoportok: bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén, ukrán. - Az egyéni kisebbségi jogok mellet a törvény a közösségi jogait is szabályozza. Az egyes nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. 5 A törvény a helyi kisebbségi önkormányzatok három típusát különbözteti meg: - kisebbségi települési önkormányzat: a képviselő testület több mint felét egy nemzeti vagy etnikai kisebbségből választják. - közvetett módon létrejövő helyi kisebbségi

önkormányzat: a települési önkormányzat kisebbségi képviselőiből alakul. - a közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatot a választópolgárok a települési önkormányzattól függetlenül, közvetlenül választják. Az országos önkormányzat látja el az általa képviselt kisebbségi országos, illetve területi képviseletét illetve védelmét, mivel nincs regionális vagy megyei önkormányzat. Az országos önkormányzatot kisebbségi elektorok választják meg. A kisebbségek művelődési és oktatási önigazgatása, valamint nyelvhasználata garanciális szempontból jelentős állami kötelezettségvállalást igényel. Például az anyanyelvű pedagógusok képzésének biztosítása, országos kisebbségi kulturális intézmények költségvetési támogatása. 5.) Az államterület: Definíció: azt a térséget jelenti, amelyen az állam főhatalma, szuverenitása érvényesül. Hosszú ideig uralkodó felfogásnak számított

miszerint az államterület az államhatalom tárgya. Jellin az államterületet az állami uralom színhelyének tekintette. Az államterület közjogi és nemzetközi jogi fogalma elválaszthatatlan egymástól. A klasszikus meghatározás szerint az állam területi felségjoga az államhatalomnak az a tulajdonsága, hogy egy meghatározott területen minden és mindenki felett, más hatalom kizárásával érvényesül. E területi felségjog a nemzetközi jog szabályai szerint korlátozott: egyrészt korlátozhatják az állam két vagy többoldalú nemzetközi szerződései másrészt a nemzetközi szokásjog általános szabályai. Az állam területi főhatalma mindenkire kiterjed, aki az állam területén tartózkodik, tehát külföldiekre is. Az állam és állampolgárai között azonban különleges jogviszony áll fenn ,amely nem vonatkozik az állam területén tartózkodó külföldiekre viszont érvényes a külföldön tartózkodó állampolgárokra. Ezt az állam

és a polgárai között speciális viszonyt fejez ki az állam személyi felségjoga. Így a szuverenitás szempontjából az állam lakossága két kategóriát ölel fel: - az állam tényleges lakossága: aki egy adott időpontban az adott területen tartózkodik. - államjogi értelemben vett lakosság: az adott állam állampolgárainak összessége, tartózkodási helytől függetlenül. Az állam területe a nemzetközi szerződésekben megállapított határok között lévő szárazföld, az ezen belül található belvizek, a fölöttük elterülő légtér, a földterület alatti rész. Az állam vízi területéhez tartoznak a belvizek és a tenger bizonyos részei. A légtér jogi természete sokáig vita téma volt. Az államterülethez tartozik az állam által felbocsátott űrhajó is Az államhatár az államterületet fogja körül illetve elválasztja egymástól az államok területét vagy az államokat az állami felségjog alatt nem álló területektől. A

Magyar köztársaság államterületét 1947-ben a második világháborút lezáró párizsi békeszerződésben határozták meg. Ezt cikkelyezte be a nemzetgyűlés 1947 évi XVIII törvénycikkel Emellett Magyarország valamennyi szomszédos országgal kötött határegyezményt az 1960-as években. 6 6.) az állam felségjelvényei: Az állam hivatalos jelképei az állami szuverenitás érintő szimbólumokként használatosak. Ilyen elsősorban az állam címere és az állam zászlaja (színei). Az állam címere az állam hivatalos jelvénye, mely hivatalos okiratain, pecsétjein is szerepel. Az alkotmány a Magyar Köztársaság címeréről, zászlajáról és azok használatáról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési kétharmadának szavazatát kívánja meg. A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról az . évi LXXIII törvény rendelkezik A törvény szabályozza a Magyar

Köztársaság címerének zászlajának, valamint az állam hivatalos elnevezésének használatát. A címer és a zászló védjegy elemként történő használatához, valamint nemzetközi rendezvényeken a Magyar Köztársaságra utaló elnevezés és a címer használatához miniszteri engedély szükséges. A címernek és a zászlónak a nemzeti ünnepek és az ezekhez kapcsolódó egyéb társadalmi rendezvények alkalmával történő eseti használata megengedett. A Magyar Köztársaságban az 1990.évi XLIV törvény iktatta az alkotmányba a történelmi koronás kiscímert. Eszerint az állam címere hegyes talpú, hasított pajzs Első mezeje vörössel és ezüsttel vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent korona nyugszik Az állam felségjele a Magyar Köztársaság zászlaja, amely három egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű

vízszintes sávból áll. A zászló az állam szuverenitásának legáltalánosabb és legfontosabb jelképe, ezrét nevezik az állam felségjelvényének. A Magyar Köztársaság állami ünnepéről az 1991. évi VIII törvény rendelkezik A magyar történelem kiemelkedő eseményeihez kötődő három nemzeti ünnep (március 15, augusztus 20, október 23) közül az augusztus 20-át az Országgyűlés hivatalos állami ünneppé nyilvánította. Az 1991. évi XXXI törvény a Magyar Köztársaság kitüntetéseit szabályozza Az Országgyűlés alapította Magyar Köztársaság Érdemrend és Magyar Köztársaság Érdemkereszt – ezeket a miniszterelnök illetve az illetékes miniszter előterjesztésére a köztársasági elnök adományozza. A himnusz általában szorosan összenőtt az állam ünnepélyes megnyilatkozásaival. A fővárost az alkotmányok megnevezik. Sajátos közjogi státusának megfelelően a fővárosban működnek az állam legfelsőbb szervei, ott

zajlanak le az államközi érintkezés eseményei. Az alkotmány 74.$-a szerint a Magyar Köztársaság fővárosa Budapest Demokrácia intézményei 1. A közvetlen demokrácia intézményei 2. a referendum szabályozása 3. az országos népszavazás és népi kezdeményezés 4. a helyi népszavazás és népi kezdeményezés 1.) A közvetlen demokrácia intézményei: 7 A közhatalom gyakorlásának történetileg két alapformája alakult ki: a képviseleti és a közvetlen demokrácia. A közvetlen demokrácia modern kori kezdetét a XVI-XVII. században kell keresnünk A reformáció alapeszméje a régi, tökéletes állapotokhoz való visszatérés volt és egyházszervezeti elképzeléseiben az igazi az őskeresztényi egyházrend visszaállítását követelte. A közvetlen demokrácia eszméje Rousseau munkásságában teljesedik ki A közvetlen demokrácia lényege, hogy az állampolgárok személyesen vesznek részt a törvényhozásban, a közügyek vitelében. A

közvetett vagy képviseleti demokrácia esetében a nép az általa választott képviselők révén alkotja a törvényeket, gyakorolja a közhatalmat. A képviselet és az intézményi garanciák nem annuálhatók, nem helyettesíthetők a közvetlen demokrácia formáival. Viszont a közvetlen demokrácia különféle eszközei kiegészíthetik, korrigálhatják a képviseleti szervek tevékenységét. A népszavazás, a népi kezdeményezés vagy népi vétó korlátozza a parlament illetve az önkormányzatok jogait, hatáskörét, ugyanakkor nem alkalmas arra, hogy helyettesítse a képviseleti szervek olyan döntéseit, amelyek összetettek, sokoldalú megfontolást igényelnek. A népi kezdeményezés általában a törvényhozó szerv hatáskörébe tartozó döntések, jogszabályok meghozatalának a kezdeményezésére irányul. A kezdeményezés lehet egyszerű törvényjavaslat vagy megfogalmazott törvényjavaslat. 2.) a referendum szabályozása és típusai: A

referendum fogalmát tágabb és szűkebb értelemben használják. Tágabb értelemben a referendum gyűjtőfogalom, amely átfogja a törvényhozás vagy a kormányzat által kezdeményezett különböző típusú népszavazások illetve népi vétó és népi kezdeményezések teljes körét. Szűkebb értelemben a referendum komplex fogalom szintén, kezdeményezője, tárgya, jogi kötőereje szerint differenciált. Az egyes országokban a referendum szabályozása változatos formákat ölt, amelyeket az alábbi kritériumok alapján lehet rendszerezni: - tárgya szerint (alkotmányos, törvényhozási, önkormányzati), - időpontját tekintve , - hatályát tekintve, - jogi alapját tekintve (kötelező, fakultatív), - kötőereje szerint (konzultatív, ügydöntő). A kormányzat által kezdeményezett népszavazás fogalma többféle nevesíthető formát foglal magába: - törvényhozási referendum, - opció vagy szabad választás esetén a kormány több variációt

terjeszt a választók elé, - a plebiszcitum lényegében a referendummal szinoním fogalom, olyan népszavazás, ahol a választópolgárok a kormányzati rendszerváltozás javasolt formájáról vagy már megtörtént változás jóváhagyásról szavaznak. A népi kezdeményezésnek a referendumtól elválasztott szűkebb fogalma a törvényhozási kezdeményezésre vonatkozik. Az állampolgárok meghatározott számú csoportja törvényt kezdeményezhet amelyre törvényjavaslat vagy arra való ösztönzés formájában kerülhet sor. 3.) Az országos népszavazás és népi kezdeményezés: 8 A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szól az 1998. évi III törvény Az országos népszavazásra és népi kezdeményezésre vonatkozó alapvető rendelkezések alkotmányos szintre emelése jelentősen módosította a népszavazás és a parlamenti hatalomgyakorlás egymáshoz való viszonyát. 200000 választópolgár kezdeményezésére az Országgyűlés köteles

elrendelni az ügydöntő népszavazást. Országos népszavazásra irányuló kezdeményezésnél 4 hónapig lehet gyűjteni aláírást. Az ívek mintapéldányát be kell nyújtani az OVB-nek. Fakultatív referendum esetén elég 100.000 választópolgár kezdeményezése A népszavazás időpontját a köztársasági elnök tűzi ki. Az országgyűlés népszavazást elrendelő határozatában fel kell tüntetni a népszavazás ügydöntő vagy véleménynyilvánító jellegét, a népszavazásra bocsátott konkrét kérdést, továbbá rendelkezni kell a népszavazás költségvetéséről. Tipikusan tiltott tárgyak közé tartoznak a népszavazást illetően: a költségvetéssel, az adókkal, illetékekkel, vámokkal kapcsolatos kérdések, a hatályos nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek, az országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási kérdések. Ezeken kívül nem bocsátható népszavazásra az Országgyűlés feloszlatása, a

kormányprogram, a népszavazás alkotmányos rendelkezései, a hadiállapot kinyilvánítása, a rendkívüli jogrend bevezetése, a fegyveres erők alkalmazása, a helyi önkormányzati képviselő testületek feloszlatása, a közkegyelem gyakorlása. 4.) Helyi népszavazás és népi kezdeményezés: A helyi önkormányzatokról szóló törvény alapján az önkormányzás a helyi közösségek joga, ami azt jelenti, hogy önkormányzati döntést a helyi önkormányzat képviselő testülete valamint a helyi népszavazás hozhat. A törvény által meghatározott körben a képviselő testület köteles kiírni a helyi népszavazást. A kötelező referendum elsősorban a területszervezési kérdésekre vonatkozik: községegyesítés, vagy ennek megszűntetése, új község alakításának kezdeményezése, továbbá közös képviselő testület alakítása vagy abból való kiválás. A képviselő testület elrendelhet helyi népszavazást a hatáskörébe tartozó

ügyekben. A helyi népszavazás kezdeményezésére jogosult a települési képviselők legalább egynegyede, a képviselő testület bizottsága, a helyi társadalmi szervezet vezető testülete. Sajátos formájú népszavazást tesz lehetővé a törvény a kistelepüléseken: az ötszáz lakost meg nem haladó községekben a képviselő testület a helyi népszavazást a falugyűlés hatáskörébe utalhatja. A választójog A választójog fogalma A törvényhozó hatalommal felruházott képviseleti szervek demokratikus választásához az általános választójog biztosítása mellett garantálni kell a szavazás és az egész választási eljárás tisztaságát, a jogorvoslat lehetőségét, valamint a választójoghoz szervesen kapcsolódó politikai alapjogok és szabadságok érvényesülésének feltételeit (pl. vélemény-nyilvánítás szabadsága, sajtószabadság, egyesüléshez való jog). 9 A választójog fogalmának meghatározására nincs egységes

definíció. Általánosan elfogadottnak tekinthető a választójog kettős természete. Egyrészt a választójog azoknak a jogszabályoknak az összessége, amelyek az állami hatalomgyakorlás centrumában elhelyezkedő képviseleti szervek létrehozásának módját határozzák meg. Másrészt a választójog politikai alapjog, amely a hatalomban való részvétel jogát jelenti. Mindkét megközelítés közös gyökere a népképviselet elve, illetve a képviseleti elvre épülő hatalomgyakorlás. Másik oldalról a választójog a képviseleti szervek létrehozásának eszköze. A polgári alkotmányok az általános választójog kritériumainak megfelelően szabályozzák az aktív és passzív választójog feltételeit, valamint tartalmazzák a demokratikus választások elveit. Miközben a választási elvek: az általános, szabad, közvetlen, egyenlő választójog és a titkos szavazás meglehetősen egybecsengenek, a választójog feltételeiben lényeges eltérések

mutatkoznak. A választási alapelvek 1. a választójog általánossága: minden nagykorú állampolgár – a természetes kizáró okokat kivéve – szavazati joggal rendelkezik Természetes kizáró okok:  elmebetegség, mivel a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen személyek a választáshoz szükséges önálló akarat kialakítására képtelenek  bűncselekmény elkövetése, ami a választójogtól való megfosztást vonja maga után, bírói ítélet alapján 2. a választójog egyenlősége: minden választásra jogosultnak azonos értékű szavazati joggal kell rendelkeznie – nem jelenti azt, hogy mindenkinek a szavazata egyenlő hatásfokú; minden szavazásra jogosult egyenlő jogokkal vesz részt a választásban 3. a szavazás közvetlensége: a választópolgárok közvetlenül a jelöltekre szavaznak a választások során (közvetett forma az elektorok útján történő választás) 4. a szavazás titkossága: a választópolgárok a

szavazat tartalmának nyilvánosságra kerülése nélkül titkosan adhatják le szavazatukat A választási rendszer A választási rendszerek több tényező által determináltak: egyrészt az Alkotmány, másrészt a konkrét társadalmi-politikai környezet határozza meg az alkalmazott választási rendszer működési feltételeit. A választási rendszer komplex fogalma 3 dimenzióban ragadható meg: 1. a demokratikus képviseleti elvekkel való összefüggés: a választási rendszer típusát az határozza meg, hogy milyen képviseleti elven alapul a kormányzati hatalomgyakorlás 2. a választójog anyagi jogi szabályai: külön törvények, speciális jogforrások határozzák meg a választás, illetve a megválaszthatóság feltételeit, az aktív és a passzív választójog kritériumait 10 3. a választási eljárás garanciális és technikai szabályai: a választójog érvényesülésének jogi feltételei, itt kerül szabályozásra a szavazati struktúra, a

szavazás módja, a választási kerületi beosztás A választási rendszer meghatározó elemei A választókerületi struktúra szempontjából a választási rendszer lehet: - egymandátumos - többmandátumos választókerületi rendszer A szavazati struktúra szempontjából lehet: - egyszavazatos - két- vagy többszavazatos rendszer A mandátumszerzés szempontjából lehet: - relatív többségi rendszer - abszolút többségi rendszer - arányos rendszer - vegyes választási rendszer Arányos rendszer:  minden választókerületben több képviselőt választanak  a választókerületek mérete, illetve az egyes választókerületekben megszerezhető mandátumok száma befolyásolja a rendszer arányosságát  az arányos képviselet megteremtésének tipikus formája a listás rendszer  alapelve: minden párt parlamenti mandátumai arányosak a pártra leadott szavazatokkal  az ideális arányos választási rendszerben a szavazatok megoszlása és a

parlamenti mandátumok megoszlása egyértelműen megfelel egymásnak A választási rendszerek típusai: 1. többségi rendszerek 2. arányos választási rendszerek: a képviselői mandátumok a leadott szavazatok arányában kerülnek kiosztásra listás szavazás: nem a jelöltek, hanem a pártok közötti választásra szolgál; a pártok választják ki a jelölteket, a listán meghatározzák a jelöltek sorrendjét, amely egyben a mandátumszerzés esélysorrendje is, mert a választók nem módosíthatják azt 3. vegyes választási rendszerek: többségi + arányos; az egyéni választókerületi és a listás, arányos választások kombinálásán alapuló vegyes választási rendszer  egyidejűleg biztosítják a személyek és a pártok közötti választást a szavazatmegosztás lehetőségével  a pártokra leadott szavazatok arányos elosztását úgy valósítják meg, hogy érintetlenül hagyják az egyéni választókerületben elnyert mandátumokat 

attól függetlenül, hogy a pártokra jutó mandátumok számából levonják-e az egyéni kerületben szerzett mandátumok számát vagy fordítva, a pártlistás mandátumok számához hozzáadják azokat, az egyéni kerületi mandátumok önálló életet élnek  a kétszavazatos rendszerekben így együtt jelenik meg a személyközpontú választókerületi képviselet és a pártközpontú arányos képviselet 11 A választójog forrásai 1. Alkotmány 2. az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989 évi XXXIV törvény 3. a választási eljárásról szóló 1997 évi C törvény 4. a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról rendelkező 1990 évi LXIV. törvény A választójogosultság A választási rendszer alapelvei: a választójog általánossága és egyenlősége, valamint a szavazás közvetlensége és titkossága. Az általános választójog kritériumának megfelelően minden nagykorú magyar

állampolgárnak választójoga van. Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény a választójog gyakorlásához megkívánja, hogy a választópolgár Magyarországon lakjon. Ezért kimondja, hogy a szavazásban akadályozott, akinek nincs állandó vagy ideiglenes lakóhelye Magyarországon. Tehát a parlamenti választásnál aktív választójoggal rendelkezik minden nagykorú magyar állampolgár, de értelemszerűen nem élhet választójogával az, akinek nincs legalább ideiglenes lakóhelye Magyarországon. A passzív választójognál a választhatóság törvényes feltétele az állandó lakhely, így csak az választható országgyűlési képviselővé, aki választójoggal rendelkezik és az állandó lakóhelye Magyarországon van. Minden nagykorú állampolgár, akinek lakóhelye, ennek hiányában a tartózkodási helye Magyarországon van, az választó és választható is az önkormányzati választásokon. Így a magyarországi lakóhely a

választójogosultság feltételévé vált, és nem különülnek el a szavazati joggal potenciálisan, illetve ténylegesen rendelkező választójogosultak. Az aktív és a passzív választójog feltételei itt egybeesnek a magyar állampolgárok esetében. Az alkotmány és a törvény választójogot ad azoknak a nem magyar állampolgároknak is, akik Magyarországra bevándoroltak. Az aktív választójog feltétele az ország területén tartózkodás és a magyar jog szerinti nagykorúság. A bevándorolt nem magyar állampolgárok tehát gyakorolhatják választójogukat, de nem választhatók meg önkormányzati képviselőnek vagy polgármesternek. A választójogból kizártak: a) aki cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt ál b) aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll c) aki szabadságvesztés-büntetését tölti d) aki büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt

áll A parlamenti választókerületi rendszerek Arányosságra törekvő vegyes választási rendszer. Két választási rendszer él egymás mellett: 1) az egyéni választókerületi rendszer, ahol személyekre lehet szavazni és a szavazatok többségét elnyerő jelölt lesz a képviselő 12 2) az arányos rendszer, ahol pártlistákra szavaznak, és a pártok a rájuk eső szavazatok arányában részesülnek a mandátumokból 3) az országos listákról a töredékszavazatok alapján tölthetők be képviselői helyek Az egymandátumos egyéni választókerületek:  az országban 176 egyéni választókerületet hoztak létre  a szavazás az egyéin választókerületekben személyekre vonatkozik  kétszavazatos rendszer: minden választójogosultnak két szavazata van, amelyek közül az egyiket az egyéni választókerület valamelyik jelöltjére adhatja le, a másik szavazatával pedig a területi pártlisták közül választhat  az egyéni

választókerületben a választás akkor érvényes, ha a választójogosultak több mint fele szavazott A többmandátumos területi választókerületek:  Magyarországon minden megye és főváros egy területi választókerületet alkot  a 20 területi választókerületben a pártok meghatározott feltételek teljesítése esetén indíthatnak listát  a listákra történő szavazásnál nem lehet eredménytelen választást produkálni, mert itt semmilyen többségre nincs szükség, a mandátumokat a leadott szavazatok arányában kapják meg a pártlisták jelöltjei Az országos listák és a választási küszöb A megyei listákkal ellentétben a választópolgárok nem szavaznak az országos listákra. Azok a pártok jogosultak országos lista állítására, amelyek legalább hét megyében tudtak megyei listát indítani. A választási küszöb (5%) alkalmazásával az a párt, amelyik nem éri el ezt a határt, elveszíti a töredékszavazatait, és semmilyen

listás mandátumot nem szerezhet. A választójogi törvény sajátos megoldásai közé tartozik, hogy a háromféle mandátumszerzési módhoz igazodva ugyanaz a személy egyidejűleg jelölt lehet egy egyéni választókerületben, egy területi listán és az országos listán is. Ez a pártoknak abszolút biztonságot jelent vezetőik, meghatározó személyiségeik képviselői mandátumhoz juttatására. Amennyiben a jelölt az egyéni választókerületben mandátumot szerez, őt a területi listáról, illetve az országos listáról törölni kell. Ha a mandátumhoz a területi listán jut a jelölt, akkor nevét az országos listáról kell törölni. Az így kieső jelölt helyébe a listán soron következő jelölt lép Viszont ez a rendszer épp azt teszi lehetővé, hogy ha valakit nem választottak képviselővé az egyéni választókerületben és a megyei listán sem jutott mandátumhoz, akkor is képviselő lehet az országos listán szerzett mandátum

elnyeréséhez. Az önkormányzati választókerületi rendszerek A választási törvény háromféle választókerületi rendszert vezetett be a mintegy háromezer településen. A 10 000 lakos alatti településeken a kislistás választási rendszer, a nagyobb lakosságszámú településeken, elsősorban városokban és fővárosi kerületekben kétszavazatos rendszer és a főváros mint egész vonatkozásában a listás választási rendszer került elfogadásra. A hatályos választójogi törvény alapján:  kislistás választási rendszer: 10 000 és ennél kisebb lélekszámú településeken 13  vegyes választási rendszer: 10 000 lakost meghaladó településeken és a főváros kerületeiben  listás, arányos rendszer: a fővárosi közgyűlés és a megyei közgyűlések tagjait  a polgármestereket és a főpolgármestert közvetlenül választják a választópolgárok  a helyi kisebbségi önkormányzatok közvetlen választásáról külön

szabályok rendelkeznek A választási eljárás garanciális szabályai A választási eljárási törvény (1997. évi C törvény) alkalmazási köre kiterjed az országgyűlési képviselők választására, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatok tagjainak a választására, az országos és a helyi népszavazásra, továbbá az országos és a helyi népi kezdeményezésre. A választási eljárás alapelvei:  a választás tisztaságának megóvása, a választási csalás megakadályozása  önkéntes részvétel a jelölésben, a választási kampányban, a szavazásban  esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölőszervezetek között  jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás  jogorvoslat lehetősége és pártatlan elbírálása A választás kitűzésétől a szavazást megelőző napig terjed a választási kampány időszaka. A kampány célja a jelöltállítás, illetve a jelöltek

és a pártok választási programjainak megismertetése, minden igénybe vehető eszközzel történő népszerűsítése a választók megnyerése érdekében. A szavazást megelőző nap 0 órától tilos kampányt folytatni, ez a kampánycsend időszaka. A választási eljárásról szóló törvény alapelve az esélyegyenlőség a jelöltek és jelölőszervezetek között. A választójogi törvények a választópolgárok független szervezeteikén definiálják a választási szerveket, amelyeknek elsődleges feladata a választások tisztaságának biztosítása, a pártatlanság érvényesítése, a törvényesség ellenőrzése és szükség esetén a választás törvényes rendjének helyreállítása. A választási szervek tevékenysége nyilvános, a rendelkezésre álló adatok nem titkosíthatók. Az új választójogi törvények a bírói jogvédelmet általánossá teszik, a bírói jogorvoslat lehetőségét a választási eljárás minden fázisára

kiterjesztik. Kormányformák A kormányforma fogalma Elméleti megközelítésben az állam tulajdonképpen jogi absztrakció, a kormány pedig szervezet, az állami szervek összessége. A különböző felfogások egyetértenek abban, hogy a kormányfogalmak orientáló pontjának a hatalommegosztásos rendszert tartják. A kormányformán azt értjük, hogy a hatalommegosztás rendjében létrejövő állami szervek milyen struktúrával működnek, s milyen viszonyban vannak egymással. A parlamentarizmus:  megjelenhet monarchikus, illetve köztársasági formában  a parlamentáris monarchiában az államfői tisztség öröklődik 14  parlamentáris köztársaságban az államfőt közvetlenül a nép, a törvényhozás vagy más testület választja meg  az államfő hatásköre itt is, ott is protokolláris jellegű  az államfő valamennyi hatáskörét miniszteri vagy miniszterelnöki ellenjegyzés mellett gyakorolja ⇒ az államfő a parlament előtt

politikailag nem felelős (a monarchiát jogi felelősség sem terheli)  a parlamentáris rendszerben a törvényhozás hatásköre korlátlan  a végrehajtó hatalom a kormányé, amely politikailag felelős a parlament előtt  a kormány politikai értelemben testületi szerv; a miniszterek intézkedése mögött a kormány egyetértését kell vélelmezni  a kormány politikájának a kidolgozásában és érvényesítésében a miniszterelnöknek van meghatározó szerepe, rajta múlik a miniszterek kiválasztása, s az ellene irányuló bizalmatlansági szavazás a kormány bukásával jár  a parlamentarizmus hazájaként Angliát szokták emlegetni, hagyományosan kétpártrendszerű ország a többségi párt, illetve annak vezetői a kormány tagjaiként a pártfegyelem révén gyakorlatilag ellenőrzik a parlamentet  a kormány parlament előtti felelősségét megszüntetik vagy korlátozzák úgy, hogy a két szerv megbízatásának időpontját

összekötik  a racionalizált parlamentarizmus gondolatköréből táplálkozik az 1949. évi bonni alkotmány konstruktív bizalmatlansági rendszere, amely szerint a kormány elleni bizalmatlansági szavazás automatikusan az utódot juttatja a kancellári székbe; ezzel a megoldással kiküszöbölik az elhúzódó kormányválságokat A prezidenciális kormányzati rendszer:  az Amerikai Egyesült Államokban jött létre  a törvényhozó hatalom kétkamarás kongresszus: a szenátusban az államok két-két szenátorral, a képviselőházban pedig lakosságuk számarányának megfelelően képviseltetik magukat  a szenátorokat 6 évre választják úgy, hogy a szenátus 1/3-a kétévenként megújul; a képviselők 2 évre szóló megbízást kapnak  a végrehajtó hatalom az elektorok útján 4 évre választott elnöké a fegyveres erők főparancsnoka, nemzetközi szerződéseket köt, kinevezési hatásköre van, politikailag nem felelős a kongresszus

előtt, kihirdeti a kongresszus által elfogadott törvényt, korlátozott vétójoga van.  az elnök a végrehajtó hatalmat államtitkárok útján gyakorolja, akik csak neki tartoznak politikai felelősséggel  a szövetség bírói hatalmát a Legfelsőbb Bíróság és az alsóbb bíróságok testesítik meg; a LB elbírálja a kongresszus által alkotott törvények alkotmányosságát  az amerikai kormányzati rendszer lényege a hatalmi ágak szervezeti és személyi elkülönülése ugyanaz a személy egyidejűleg csak az egyik hatalmi ág területén láthat el feladatokat; a funkciókat egy-egy hatalmi ág önállóan és kizárólagos módon, másokat több hatalmi tényező együttesen valósítja meg (pl. a kongresszus törvényhozási funkciója)  a törvényhozás kétkamarás: a szenátus és a képviselőház a törvényhozás majdnem egyenrangú két tényezője  az amerikai kormányzati rendszer az amerikai pártrendszerekkel együtt alakult ki és

fejlődött; ennek fontos jellemzője, hogy a két nagy párt nem rendelkezik erős belső fegyelemmel ⇒ a törvényhozás nem szolidáris a végrehajtó hatalommal  az amerikai alkotmányos élet vonása az állami intézmények nagyfokú megosztottsága 15  a prezidenciális kormányzati rendszer igen elterjedt a világban Dél-Amerika majdnem minden állama, sok fejlődő ország. 16