Irodalom | Középiskola » A színházról

A színházról 8.a A rendező munkája: felkészülés, elemzés, dramaturgiai munka A színházi rendezés a színházi előadást előkészítő tudatos művészi munkafolyamat, mely a bemutatásra kerülő színdarab kiválasztásával veszi kezdetét, és az adott előadás létrejöttének pillanatáig tart. 1. Felkészülés A rendező vagy a dramaturg többnyire nem kedvtelésből olvas, hanem konkrét feladatnak kell eleget tennie. Legfeljebb abban van választási lehetősége, hogy bizonyos gyakorlati lehetőségek figyelembevételével mely művek közül döntsön. Konkrét feltételek: - Kiknek, hol és kikkel kell egy előadást létrehozni? (Pl. Spiró György Csirkefeje nagyobb ellenállásba ütközne egy konzervatívabb ízlésű vidéki kisvárosban.) - Mit és hogyan akar játszani? (Nem minden mű alkalmas térszínpadra.) - Mit kivel akar vagy tud színre vinni? (Összeszokott társulat vagy szereplőválogatás.) 2. Elemzés Elkerülhetetlen, hogy a rendező ne

szedje ízekre a drámát, hogy ne keresse meg benne a cselekményt, a cselekményt mozgató erőket, a szereplők törekvéseit, a cselekményt mozgató feszültség alakulását, a cselekmény és a szerepívek fordulópontjait, a rendezői jeleneteket, epizódokat, szituációkat. Egy konfliktusos dráma alapkonfliktusának meghatározásakor meg kell találni azt az ellentmondást, amely miatt a konfliktus előállt. (Kreón megtiltja Polüneikész eltemetését – Antigoné viszont elszántan el akarja temetni.) A konfliktus mélysége szerint három állapotfokozat különböztethető meg: a különbség (a szereplők sem ismerik fel, vagyis rejtett konfliktus), az ellentét (az alakok felismerik a konfliktust, de nem jutnak el az egymás elleni akcióig), a válság (tudatosan felismert összeütközés, az egymás elleni akcióvá fokozódik). Ezek a konfliktusfajták állandó mozgásban vannak. Ahol a konfliktus állapotában változás áll be, az szükségszerűen

fordulópont a drámában. A dráma külső tagoltsága (felvonás, kép, jelenet) mellett a rendezői munka szempontjából lényegesebb a dráma belső tagoltsága. Azok a fordulatok határozzák meg a dráma belső tagoltságát, amelyek az erőviszonyok új állapotához vezetnek. Azok a fordulópontok, amelyek megváltoztatják a konfliktus állapotát, a főfordulatpontok, melyek csak módosítják azt, a fordulópontok. A dráma főfordulópontjai között a konfliktus viszonylag állandó – ezek az állandó állapotok a rendezői jelenetek. A rendezői jeleneten belül fordulóponttól fordulópontig tart a szituáció. Alapszituáció az, ami történik, reálszituáció az, amiért történik. 3. Dramaturgiai munka Az elemzés során nem csak a szöveg analízise történik meg, hanem a szöveg szükségszerű megváltoztatása, átigazítása is. Van, amikor ezek a változtatások csupán az elengedhetetlen szöveggondozás mértékét jelentik, s van, amikor

radikális beavatkozásokra kerül sor. A dramaturg a rendező vitapartnere, elképzeléseinek élő tükre. Alapelv, hogy minden beavatkozás csak a szerzői szándék tiszteletben tartásával történjen. A dramaturg másik, talán fontosabb feladata: prózai művek színpadra alkalmazása, azaz a dramatizálás, az adaptálás. Akkor beszélünk dramatizálásról, ha az átírás következtében műnem és/vagy műfajváltás következik be. Gyakorlatilag minden epikus anyagból lehet színpadi adaptációt kreálni. Melyek a leggyakoribb dramatizálási formák? A legegyszerűbb átültetési forma: a dramaturg az epikus anyag párbeszédeit, nem ritkán változtatások nélkül, átemeli drámai dialógusoknak, az írói leírásokból, az elbeszélő részekből pedig úgynevezett szerzői utasításokat csinál. A dramatizálás másik véglete az, amikor az epikus mű alapján a szabályszerűségei szerint szuverén drámai mű születik. Ezt írhatja maga az író is, de a

dramatizáló is. Ekkor azonban már nem egyszerű dramatizálásról beszélhetünk, hanem önálló alkotásról. Dramatizáláskor általában olyan történetet szokás keresni, amelyből ki lehet emelni azt a cselekményszálat. E szerkezetalakító munkát az szabja meg, hogy milyen színpadi körülmények közé kerül a dramatizálás, azaz hány helyszínt és milyen módon lehet megeleveníteni. Fontos feladat a dialógusírás. A ritmizálás egyik fontos eszköze a párbeszéd dinamizálása, a hosszabb és rövidebb megszólalások várakoztatása. Speciális eset, ha a párbeszédet monológ szakítja meg. A monológ lényege szerint magánbeszéd, azaz a szereplő kilép a többiek által meghatározott szituációból, s vagy közvetlenül, vagy közvetve a nézőkhöz fordulva információt közöl (elsősorban vígjátékokban, vagy olyan darabokban, melyekben narrátor van), illetve a lelkében dúló érzelmeiről, indulatairól vall. A drámában a nézőnek első

hallásra kell felfognia azokat az információkat, amelyek a dialógusban megfogalmazódnak. Tehát a drámában többnyire kerülni szokás a bonyolult fogalmazásmódot. A dramatizálás egyik legkényesebb problémája, az expozíció. Az epikában hosszan lehet felvezetni egy történetet, az sem baj, ha csak több száz oldal elolvasása után tisztázódnak a szereplők közötti viszonyok, de a drámában ezeknek viszonylag hamar és többé-kevésbé egyértelműen ki kell rajzolódniuk, mert különben nem lehet követni a szemünk előtt zajló eseményeket. A legnagyobb nehézség az, ha az első jelenetek gyakran egy egész felvonás - csupán az alapinformációk ismertetéséből állnak, és nem alakulnak. 8.b A magyarnyelvű színjátszás előzményei Kelemen László élete és jelentősége a magyar színjátszás történetében. Magyarországon sokáig nem volt hivatásos színjátszás. A társadalmi változás teszi majd lehetővé a 18. században a

hivatásos magyar nyelvű színjátszást, melynek kialakulása körülbelül 50 éves folyamat (az 1700-as évek végétől a reformkorig. Létrejöttében meghatározó szerepe volt Kelemen Lászlónak és társulatának. Előzményei: • Középkori és reneszánsz előzmények (iskolai színjátszás, nemesi műkedvelő színjátszás • Újkori: német nyelvű hivatásos színjátszás 1. Középkori és reneszánsz előzmények: • Népi alakoskodó színjátszás, dramatikus alakoskodás, boszorkány- és táltos-hit szertartásai • Lakodalmas és halottas játékok. • A 11. század végétől kezdve Magyarországon is megjelent a latin nyelvű liturgikus dráma, illetve ezeknek a templomi szertartások keretében megjelenített formája. • A 15. században alakultak ki viszont azok a „betlehemes társulatok”, amelyek megalapozták az évszázadunkig érvényes betlehemezés szokását. • Karácsonyi ünnepek körül lovagjátékok • Farsangi játékok •

Iskolai színjátszás az 1600-as évektől, a reformáció korától (nemzeti nyelv szerepének megnövekedése, hitviták stb.) Az egyházi oktatásban (a katolikusban és a reformátusban egyaránt) fontos szerepe volt az iskolai színjátszásnak. • Az iskolai színjátszásra épült a nemesi színjátszás (kastélyszínházak). A magyarországi színi élet másik jelentős bázisa a 18. századtól kezdve a főnemesség volt. Kastélyaikban francia mintára, rendszeresen vagy alkalmilag mutattak be különféle tárgyú, műfajú darabokat, többnyire a maguk és a meghívott előkelők szórakoztatására. Az előadásokban részt vevők összetétele változatos volt. Sokszor főúri műkedvelők játszottak, máskor a kastély személyzetét is bevonták. Azokban a kastélyokban azonban, ahol legalább néhány évre folyamatossá vált a színielőadások megtartása, rendszerint hivatásos együtteseket szerződtettek. Jelentősebbek: Esterházyak, Pálffyak,

Grassalkovich család, gr. Erdődy János pozsonyi színháza, Rádayak Pécelen, Károlyi grófok, Széchenyi család, gr. Festetics György 2. Újkori színjátszás: • A 18. századtól a német nyelvű hivatásos színjátszás is jelentőssé válik A század folyamán a nagyobb városokban élő polgárság német nyelvű vándortársulatok révén kezdett ismerkedni a színházzal. Ezek a társulatok nem mindig osztrákok, akadt köztük birodalmi német és cseh is. A század derekán a nyugati színműirodalom – francia, angol – fordított darabjai mellett Gotthold Ephraim Lessing, majd Johann Wolfgang Goethe színműveit mutatták be Pozsony, Sopron és a bányavárosok közönsége előtt. A hetvenes-nyolcvanas években Bécs, Prága, Brünn mellett nálunk is színre került a Romeo és Júlia, a III. Richárd, a Lear király, sőt a Hamlet. Az Emilia Galotti, a Minna von Barnhelm, a Stella a kortárs német klasszikusokat jelentette. Nem terjedt el azonban a

Hanswurst, a mulattató, de egyesek szerint irodalom alatti komédiázás. Mire ezeket a számukra távoli vidékeket a német társulatok felkeresték, a szórakoztatásnak ez a legalsó szintje már kiment a divatból. • Pesten már az 1700-as évektől működik német színház vállalkozásban (épületek: Rondella, Budán a vár), mivel Pestet jórész német ajkú polgárok lakják. A színházi kultúrát tehát németből vesszük át eleinte (II József rendeletei) 1890-ig voltak folyamatosan német nyelvű előadások. 1812-ben építenek a német polgárok egy színházépületet a mai Vörösmarty tér környékén. 3. Kezdeményezések létrehozására: a magyar nyelvű hivatásos színjátszás • A felvilágosodás századában nálunk is fontossá válik az anyanyelv kérdése. Ápolásának egyik eszközeként Kazinczyék a színházat állítják a középpontba.(Nyelvfejlesztő és erkölcsnevelő szándék) Az erkölcsök nemesítését célul tűző

színházat „morális színháznak” nevezi szakirodalmunk, míg az elsősorban a hazafias érést szolgálót „patrióta színháznak”. A reformkorig azonban nem történik lényeges változás Az első magyar színtársulat megalakulása csak kérész életű: Kelemen László társulata 1790-ben két előadást tart október 25-én a Várszínházban és 27én a pesti Rondellában, az Igazházi c. darabot mutatták be Prónay báró a mecénásuk Kazinczy Ferenc kérésére. • A magyar hivatásos színészet előzményeit – iskolai színjátszás, ráépülő nemesi műkedvelés és a mesterségbeli mintákat kínáló német színészet – együtt mutatják az évtized fordulóján született írások, amelyek már túlléptek a fordítók buzdításán, s kézzelfogható szervezeti javaslatokkal éltek a hivatásos színészet létesítéséhez. Közös bennük, hogy művelt, magyar anyanyelvű nemesifjak kiképzése révén reméltek színészetet. Ismétlődő

motívum az is, hogy nem egy vagy néhány városban, hanem a helységek egész sorában kívántak egyidőben színészetet megalapítani. • Az 1790. évi diétához a megalakulás, az 1792-eshez a rendszeres játszás illúziója fűződött, színházi törvényre azonban 1840-ig kellett várni. • Az a hosszú idő, amely az 1790 nyarán történt első társulatszervezési kísérletet az első előadástól (1790. október 25 és 27), illetve a rendszeres játszás kezdetétől (1792. május 5) elválasztotta, a működés tárgyi és személyi feltételei biztosításának, a gazdasági és közönségkapcsolatok kialakításának, a betagolódásnak a periódusa; modellértékkel mert valamennyi lehetséges változat kipróbálásával. 4. Kelemen László: (Kecskemét: 1762 – Csanádpalota: 1814) • Állítólag nemesi családból • Az apa kántor Pesten • K.L a piaristáknál végezte tanulmányait, itt ismerkedett meg az iskolai színjátszással • Pesten

először írnokoskodott, majd ő is kántor lett • 1795-ben vidékre megy (a társulat már felbomlóban van): Szeged, Makó, Nagyvárad – itt próbál a színészei számára megélhetést biztosítani. Egy-két évig tart ez a vándorszínészet A társulat 6 évig működött. A társulat tagjai Kelemen ismerettségi - rokoni köréből verődtek össze. (Kelemen Erzsébet és Kelemen Magdolna, Török Magdolna, Pataki Bence, Tessényi György, Moór Anna, Láng Ádám, Sehy Ferenc). Közepes társulat volt • Kelemen jó jellemszínész volt. • Csanádpalotán vállal kántortanítói állást, hogy családját el tudja tartani. • Itt is halt meg kocsibalesetben. 5. A társulat repertoárja: • Klasszikus alig • Németből fordított színművek • Eredeti darab alig: A filozófus, Széchy Mária, Mátyás király Kelemenék érdeme, hogy fellángolt az érdeklődés a magyar színjátszás Kelemen László ifjúsága Elszegényedett erdélyi nemes család

leszármazója, Kelemen Mihály - vándor kántortanító gyermekeként születik meg, akkori állomáshelyén, Kecskeméten. Kelemen Mihály uram idővel aztán Pestre kerül a ferencrendiek templomába, magyar kántornak. Elsősorban fiai neveltetésére fordítja jövedelmét. Kelemen László piaristáknál tanul, majd jogot hallgat Kitűnő bizonyítvánnyal fejezi be jogi tanulmányait, s 1788-ban a Grassalkovich herceg gödöllői uradalmának ügyészévé teszik meg. Kelemen európai útja A tehetséges, több nyelvet beszélő fiatalember előtt szép karrier lehetősége bontakozik ki. A legjobb családok látják vendégül, különösebben Balogh János királyi tanácsosék budai háza válik jelentőssé az ifjú Kelemennek. Kölcsönös szerelem lobban Baloghék egy szem leánygyermeke és Kelemen közt. Balogh úr európai tanulmányút megtételére sarkallja az ifjú kérőt, aki némi hezitálás után rááll, s megkezdi európai tanulmányútját. A magyar nyelvű

színjátszás igénye Hazaérkezvén, a több szempontból fejlettebb Nyugat-Európa felől nézve jól látja azt, amit itthon is már korábban sejtett: - a hivatalos német nyelv egyre erősödő mivolta, a magyar nyelv lassú elhalásának folyamatához vezet idővel. Észreveszi a hiányt és találkozik Kazinczy ez irányú felhívásával az ő buzgalma. Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság, 1790. Gróf Ráday Pál anyagi támogatása mellett létrejön az Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság, 1790-ben, konzorciális alapon, közös haszonra s kárra. Kazinczy támogatja a mozgalmat, és buzgalommal lefordítja Shakespeare Hamlet-jét, amelyet felajánl a társulatnak előadásra. Sőt egy levelében arról beszél, ha kell, elszegődik színésznek a nagy költőóriás, csak induljon el már végre a nemzeti színjátszás. A színtársulat Buda "bevételére készül" Kelemen kijárja a budai Várszínház, valamint a pesti Rondella Színház

épületbérlőjénél, hogy előadásszünet idején megkaphassák a színházépületet. Az első előadások sikere utáni némaság ideje További előadásokra, az ígéretek ellenére nem kerül sor. A kényszerpihenő idején, a társulat 12 különböző színdarab szerep megtanulását végzi folyamatosan, ám a kényszerű munkaszünet szétzülleszti a társulat tagjait, s kezdeti lelkes összekovácsolódás szertefoszlik. Azonban gyarapodik a társulati vagyon, adományokból és lelkes támogatóktól, szép repertoár kézirattár, díszlet és jelmeztár kezd kialakulni. Kelemen körbejárja a hivatalokat, kereskedőket, olcsó színháznak való bérleményt keres. Idővel Budán az ún Reischl-házat bérbe veszi. 1792. - Budai Aréna 1792ben kerül sor az, ún. "budai arénában" a harmadik előadásra Bárány Péter németből magyarított "A talált gyermek" c. ötfelvonásos vígjátékának bemutatójára A siker a különböző társadalmi

rétegekből álló társulatot váratlanul éri, s ennek feldolgozására időre van szükség. Ezen közben a színvonal emelése céljából, játékmestert vesz maga mellé Kelemen László. A Kelemen társulat a kezdetekhez mérten egyre nagyobb sikereket ér el, s bevételeik is gyarapodnak, máskor meg bukások, sikertelenségek érik. A hullámzó társulati hangulatra jellemző, hogy Kelement hol letaszítják igazgató státusáról, hol visszaemelik oda. Közszínészként, igazgatóként a feladatára koncentrál. Darabválasztásnál, ha lehet, kerüli a zenés-dalos szerepeket (drága a zenekar!), amik talán széles néprétegeket vonzana, hanem a kifinomult ízlésű, ámde csekélyszámú polgárság érdeklődésére számot tartó, inkább prózai, verses darabokat adnak elő. A Helytartótanács új igazgatója, Eugen Busch pártfogását nyeri el, s Busch gazdasági igazgatása alá veszi hivatalból is a társulatot. A színészek állandó fizetést kapnak az

államtól. Busch pártfogó együttműködését a rendek nem támogatják, a színház finanszírozásával Busch teljesen magára marad. Kelemenék anyagi válságba kerülnek, melyet vidéki turnékkal enyhítenek, szüntelen támogatásokért esedezve. A kirobbanó Martinovics felkelés leverésének hatására a teljes magyarországi hivatali kart lecseréli a bécsi vezetés, s így sokakkal együtt, Buschnak is mennie kell. Pártfogói jó tanácsok, Eugen Busch anyagi támogatása, és baráti köre is elérhetetlenné válva, minden bezárulni látszik a hivatali személyzetváltásból kifolyólag. A Kelemen társulat négyévi küszködés, csodával határos működés után, egy hosszúra nyúlt telet követően, 1796-ban végképp feloszlik. Adósságok felhalmozódása miatt menniük kell a Reschl házból is, a holmikat, díszleteket, jelmez és kelléktárat, irattárat lefoglalják az adósok. Kelemen László a vereség kapcsán Kazinczy tanácsát követve vidéken

próbál társulatot létrehozni. Vagyonának még értékesíthető részével, s megmaradt "spórolt" pénzével nekivág az országnak. 1799-1801 között újjáalakuló társulatával járja a vidéket Először Nagyváradon, Szegeden, Kecskeméten, majd Nagykőrösön, Gyöngyösön, Rozsnyón, s legutoljára Losoncon játszanak. Ekkor anyagilag végleg tönkremegy, s felhagy a színjátszással Jó szándékát, végtelen szervezőkészségét, europer gondolkodású szemléletét megtöri a kor a közönye és a pénztelenség. A Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság fennállása idején, német nyelvi eredetikből fordít darabokat, összesen 15 színművet, amely között Shakespeare, és Moliére is akad. Gyakorta utazik jobbára egyedül. Karácsony napján, az utolsó napon, húgaihoz igyekezik Makóra. Egy elhúzódó látogatás miatt késésbe kerül, sietni akar, hogy az éjféli misén együtt legyen a család. A sötét havas-jeges úton szánja

megcsúszik, egy kanyarban kisodródva szerencsétlen módon felborul. A fordulásnál a fogat alá kerül, s súlyos sérüléseket szenved, ám nem tud magán segíteni. A már jócskán fagyhatár alatti talajon hamar beáll a halál Reggel akadnak a balesetet szenvedett kocsira. 52 éves korában távozik tőlünk ő, az első, aki minden erejét és elszántságát a magyar színjátszás életre hívásáért, életben tartásáért áldoz, vagyonát, magánéletét, lelkesedését, sikereit és kudarcait egy eszme és egy nép javulásáért cselekszi és szenvedi. Élete során soha semmilyen elismerésben nem részesült, anyagi jólét nem övezte. Kizárólag az utókor nemes megbecsülésére apellálhat az, aki megteremti, lehetetlen időkben, a magyar nyelvű színjátszás alapjait. Talán a jelenkorunk lenne teljesen másmilyen, ha akkor Kelemen László fogcsikorgatva nem tart ki akkor, sokak által megmosolygott szándékai mellett. 1892-ben az első hazai magyar

nyelvű színjátszás 100 éves évfordulóján, a hálás utókor új sírkő kifaragásával áldozott Kelemen László emlékének. Csanádpalotán sírja a nemzeti kulturális értékeink részeként, védettséget élvez. Legendás alakját, önfeláldozó életét többek közt Jókai Mór is megörökíti