Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Kidolgozott közgazdaságtan szigorlati tételek

Alapadatok

Év, oldalszám:2004, 212 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:197
Feltöltve:2010. augusztus 20
Méret:1 MB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

I. A A közgazdasági elméletek fejlődése az ipari forradalomig. Merkantilizmus, kameralizmus. A klasszikus polgári közgazdaságtan megjelenése (Petty, Boisguillebert). A fiziokraták (Quesnay, Turgot) Eredeti tőkefelhalmozás időszaka (XVI. sz - XVII sz) Történelmi háttér:  Kereskedelmi tőke uralomra jutása, kincstár makrogazdasági kiválása.  Európában  feudalizmus Hűbéri hierarchia jellemző.  Meghatározó: mezőgazdaság. Megjelenik a kereskedelem Ipar nincs csak kisárutermelés  Elkezdődik a polgárosodás.  Nagy földrajzi felfedezések hatására kialakul az uzsora tőke  kereskedelem fejlődik. Az uralkodó csoport foggal, körömmel ragaszkodik a hatalmához. A vagyon felhalmozással erősödik a polgárság. a) Merkantilizmus „A kereskedelem válik az aranyalmává, amelyért a világ minden nemzete verseng.” Képviselői: Thomas Mun, Colbert, Montchretien Spanyolországban, Angliában és Franciaországban terjedt el.

Gyakorlati közgazdászok a kereskedők. Ez a korszak a nagy földrajzi felfedezések időszaka, a közgazdaságot tehát a kereskedők határozták meg oly módon, hogy az számukra előnyös legyen. Az ország, az állam, és a társadalom érdekei mellett egyéni érdekeik is voltak a kereskedőknek. Fő céljuk a kereskedelem fejlesztése, az ország gazdagítása. A gazdagságot az aranypénz felhalmozásával azonosítják. Ebben az időben csak az aranypénznek volt értéke A gazdaságot a forgalomból kiindulva vizsgálták. Ok-okozati összefüggéseket kerestek a gazdasági jelenségek között. A gazdasági jelenségek összehasonlítása az egyház ellen irányult (Egyházi dogmákkal való szakítás.), de nem nyíltan fordultak szembe az egyházzal, mivel azok jelentős birtokkal rendelkeztek. A kereskedők arra kerestek választ, hogy hogyan lehetne a társadalom gazdagságát növelni. Szerintük erre a kérdésre a megoldás a külkereskedelem. Viszont feudális

akadályok álltak a külkereskedelem előtt pl. védővámok Megfogalmazták, hogy a királyi hatalom védje és segítse a kereskedelmet, és korlátozza a feudális urak hatalmát. Fontos volt számukra, hogy a királyi hatalom támogassa a gyarmatosítást. A termelés feudális jellegű, azaz a tőke még nem hatolt be a termelésbe. Az uzsorások kezében nagy pénz van, de az még nem tőke. Akkor lesz tőke, ha idegen munkára használható → önmagát szaporítja. A fejlődés során megfogalmazzák, hogy a mezőgazdaság nem hoz annyi pénzt mint az ipar, ezért az ipart kell fejleszteni. Az ipari termékek ára is jobb mint a mezőgazdasági termékek ára Ezt a megállapítást Colbert állította fel. Colbert korlátozta a mezőgazdasági termékek termelését Franciaországban. A rossz időjárás következtében nem tudtak megfelelő mennyiségű mezőgazdasági termékeket termelni, 5 aszályos → év ezért éhínség alakult ki. Tehát Colbert elmélete ezzel

megbukott. Ekkor alapozódik meg a mennyiségi pénzelmélet, ami napjainkban is érvényes. b) Kameralizmus Képviselői: Seckendorf, Becher, Schröder, Sonnenfels Kamara = királyi kincstár. Az alapja ugyanaz, mint a merkantilizmusnak. Itt gyenge a polgárság, kicsi a létszáma Nem lehet a fejlődés támasza. Dominimum: a király által adományozott földbirtok Regálé: királyi jövedelem Károly Róbert bevezeti az adózást a kincstár gyarapítására. 1 Németországban és Ausztráliában terjedt el. Ezekben az országokban a polgárság kevésbé volt fejlett. A királyi hatalom viszont igen erősnek bizonyult, így a kamara (kincstár) szemszögéből közelítették meg a közgazdasági kérdéseket. A törekvés ua mint a merkantilizmusnál, azaz az ország gazdagítása, pénzszerzés a kamara által. A kincstár jövedelme a királyi domíniumokból és a regálékból származnak. A királyi domíniumokból és regálékból származó jövedelmet adókból

akarják begyűjteni. Az elapadó kincstári jövedelmeket adók kivetésével próbálták növelni. A gazdagság forrása szintén a külkereskedelem volt, ezért védővámokat vetettek ki, valamint tevékenyen részvettek a gyarmatosításban. II. Klasszikus polgári gazdaság megjelenése, kibontakozása ( XVII sz - XVIII sz) Képviselői: Petty, Boisguillbert, Smith, Quesnay (Manufakturák, az ipari tőke hatalomra jutásának időszaka)  Manufaktúrák megjelenése  ipari fejlődés  Angliában lezajlik a polgári forradalom.  Tovább fejlődik a merkantilizmus.  Tőkés fejlődés kibontakozása  a pénz tőkévé válik.  Nagy földrajzi felfedezések  Tudományokban óriási fejlődés (Galillei, Newton)  Mechanika fejlődése  Változás a filozófiában is. Szakít a skolasztikával (Baken, Hops) Ok-okozati összefüggést keresnek!!!  Egyes országokban hatalomra jut a polgárság  Az egyházi dogmákkal szembe szegül OK – OKOZAT 

Társadalmi rétegek átalakulnak hivatalnoki réteg, hűbér  polgárság Megváltoztak a társadalmi feltételek. Megjelenek azok a társadalmi rétegek, melyek nem rendelkeznek termelési eszközzel ilyenek pl. a városi polgárok Ezeknek az embereknek munkát kell vállalniuk (munkamegosztás). Más-más gondolatvilág jelenik meg Megváltoznak a társadalmi viszonyok. Erre az időszakra jellemző: • Angliában lezajlik a polgári forradalom, a merkantilizmus fejlődése; • dinamikus tőkés fejlődés; • Franciaországban megbukik a merkantilizmus; • a természettudományok folyamatosan fejlődnek; • természettudományok a jelenségekben ok-okozati összefüggést keresnek; • a filozófia szakít a skolasztikával. a) Klasszikus polgári közgazdaság megjelenése, kialakulása. Képviselői: Petty, Boisguillebert 1. Petty: Elismerte, hogy a gazdasági élet egyes folyamatait objektív törvényszerűségek spontán módon szabályozzák. Azaz nem szükséges az

állam beavatkozása, nem szükséges, hogy az állam teremtsen rendet a gazdaságban. Petty a feltörekvő polgárok képviselője Gazdasági törvény: Gazdasági jelenségek között fennálló tartós, lényegi, objektív szükségszerű összefüggés, mely a mindenkori termelési viszonyok sajátosságainak megfelelően jelenik meg. Objektív: tudatunktól függetlenül létező tv. szerűség Szerinte a kereskedelem gazdagítja az országot jobban mint az ipar és a mezőgazdaság. Értékelmélet • a termelésből indul ki, és szerinte a gazdagság forrása a munka és a föld. 2 • csak a nemesfémeket alkotó munka hoz közvetlenül létre értéket. • később viszont megváltoztatta a véleményét. Tehát csak az a munka értékalkotó, amelynek terméke a cserén keresztül nemesfémé válik. • az áru értékét a használati értéket létrehozó tényezőkből igyekszik magyarázni. • minden dolgot két természetes tényező alapján magyaráz: munka

és a föld alapján kell értékelni → közös nevezőre igyekszik hozni, a föld árát a munkára vezeti vissza. Áru: Olyan hasznos dologi forma, amely emberi szükséglet kielégítésére alkalmas, és adásvétel útján jut el a fogyasztóhoz. Gazdaságilag elkülönült viszonyok közt állítják elő Magántulajdon megjelenése. Árutermelés: egy termelési viszony. A gazdaság szereplői, csoportjai másokat kizáró módon működtetik a döntő termelési eszközöket. Vannak javak, amik termékek, de ne áruk ÁRU TERMÉK és vannak áruk, amik nem termékek. Pl.: Józsi bácsi paprikája, ha a családja számára termeli: termék, de nem áru Ha piacra viszi eladni, akkor áru. Áru, de nem termék pl.: egy vállalati igazgató tanácsi jog Víz: természeti kincs, így a magyar állam tulajdona. Fizetünk érte Az árunak 2-ős tulajdonsága van:  tulajdonság oldala  használati érték: azon hasznos tulajdonságok összessége, amely alkalmassá teszi

emberi szükséglet kielégítésére. (asztal színe, formája, simasága)  mennyiségi oldal  érték: hogyan lehet megszerezni adásvétel útján. Az áruba ölt munka mennyiségét tekintjük értéknek. Használati érték és érték együtt van jelen. Józsi bácsi paprikájának nincs értéke, mert nincs szó adásvételről. Akkor van értéke, ha piacra termeli Gyakran az érték akadályozza a használati érték birtokba vételét.  900000 forintos bunda Ez fordítva is lehet  rossz minőségű áru. ( Szezonvégi kiárusítás) PETTY az áruk értékét a használati értékből kiindulva magyarázza meg. Mezőgazdaságból indul ki. Munkára és földre vezet vissza mindent Egy zsák búzából 5-6 zsák búzát aratnak le A gazdagság forrása: bármely termelési ágban kifejtett emberi munka. Az aranyat kitermelő, vagy aranyra cserélhető munka tekinthető Petty szerint értékalkotónak. Munkák közül a mezőgazdasági munkára szűkíti a munka

fogalmát. Minden gazdasági folyamatot a földre és a munkára vezet vissza. Statisztikai munkája során eljut a föld árának meghatározásához Az átlagos életkor (21 év) alatt elfogyasztott termékek árára vezeti vissza a föld árát. Megalkotja az első földjáradék elméletet: Bérleti díjat tekinti fontos a föld minősége is. A jobb minőségű föld tulajdonosai több bérleti díjat követelnek. Ez csak a földjáradék elmélet csirája HIBA: Nem tér ki arra, hogy hol helyezkedik el a föld. (város közelében értékesebb) Korlátolt a felhasználható földterület nagysága. Munkabér elmélet: • A béreket a létminimumhoz szükséges javakban kell meghatározni. Ez biztosítja, hogy a munkás éljen, dolgozzon és szaporodjon. • Ha ennél többet kapna a munkás azt a munkamennyiséget a társadalom elveszíti. • Ha a létminimum kétszeresét kapná, csak felét dolgozná, mint korábban, elveszne a társadalom számára 50% munka. Értéktöbblet

elmélet: • Az értéktöbblet alapvető formája a földjáradék. • A föld ára a tőkésített földjáradék. • A tőkés maga is dolgozik, amiért munkabért kap. 3 • Az értéktöbblet másik formája a kamat (uzsoratőke működött). A földbérleti érték (amennyiért a földet bérbe adják a tőkésnek) a földjáradék. Az árakat az érték határozza meg. Az áru alatt a közgazdaságban azokat a jószágokat és terményeket értjük, amelyeket eladásra termelnek. Az áru használati értéke azt jelenti, hogy milyen hasznos tulajdonságokkal rendelkezik az áru. Az áru sajátosságai: - értéke - használati értéke 2. Boisguillebert: Rámutat a gazdasági élet spontán módon kialakuló rendjére. Ádáz ellensége a merkantilizmusnak. A mechanikából átvett egyensúly gondolata hatja át egész szemléletét Az egyensúlyt a foglalkozási ágak közötti kapcsolatában ragadja meg. Megfogalmazta: A társadalom jóléte nem a pénz mennyiségétől

függ, hanem, hogy minél többet termeljenek, és a termelésben a helyes arányokat a természet maga hozza létre. Ez egy ideológiai fegyver az állami beavatkozás ellen. Intő példa Spanyolország, ahol felélték a többletet. Az egyház ellen is fegyver, ami feudalizmus bástyája a dogmáival. b) Fiziokraták Képviselői: -Quesnay (kené), Turgot (turgo) Ők a francia felvilágosodás kortársai A fiziokraták a francia felvilágosodás kortársai. Franciaországban terjed el A felvilágosodás eszméi már jelen vannak. Quesnay (orvos), Turgot (közgazdász) A gazdasági szabadság jelszavával támadják a merkantilizmust és a feudalizmust. Alapvető eszme a szabadság. A mezőgazdaságban látták a gazdagság egyetlen forrását, hiszen az ipar is csak a mezőgazdaság termékeit alakítja át. Az ipar improduktív ágazat, ahol nem keletkezik értéktöbblet. A mezőgazdaságot már tőkés mezőgazdaságként ábrázolják, bár még csak a tőkés termelés néhány

vonása jelent meg. A régi feudális termelési módot reformokkal, felvilágosult uralkodókkal akarják megváltoztatni. Cél: feudális társadalom megváltoztatása, de a polgárság gyenge ezért a felvilágosult uralkodótól várják a segítséget. Fiziokraták értéktöbblet elmélete: A termelés meghatározó voltából indulnak ki. Az értéktöbblet forrása a termelés és nem a forgalom, de a forgalomban jelenik meg. Az értéktöbblet a mezőgazdaságban keletkezik, amely értéktöbbletet nem a többletmunkából származtatják, hanem a természet közreműködéséből. Mezőgazdaságban keletkezett értéktöbblet a „Tiszta termék”. A tőkés is munkabért kap, mint a munkás. Ami ezen felül van azt a természet segítségének tulajdonítja. Aki jól gazdálkodik azt segíti a természet Az érték létrejöttét meghatározott konkrét munkával hozzák kapcsolatba, nem az általános emberi munkával. Ha az árut a termeléstől közelítjük meg ott sok

féle munka van (tervezés, beszerzés, szállítás) Konkrét munka: a munka fizikai megjelenése, ami előállítja a konkrét terméket. Ez hozza létre az áru használati értékét. A piacon a használati értékben eltérő áruk cserélnek gazdát. Van valami közös, ami alapján cserélődik. Elvont vagy absztrakt munka: általában vett agy-, idegi-, izommunka, amit az árutermelés viszonyai közt fejtenek ki. Ez hozza létre az áru értékét. Az áru értékét a használati értékből kiindulva próbálják megmagyarázni. Mindenki megkapja a munkájáért a jövedelmet, a munkabért, azaz nincs kizsákmányolás. 4 Quesnay Ő tanulmányozta a társadalom osztályszerkezetét először. Ábrázolásában a fiziokraták elmélete tükröződik. Itt jelenik meg az értéktöbblet elméletük Megalkotja a társadalom osztályszerkezetén alapuló egyensúly elméletét: A társadalom tagjait 3 osztályba sorolta:  Produktív osztály: mezőgazdaságban dolgozók,

termelők.  Kártékonyak: földesúr, király, papság, nemesek, udvartartás, nemesség. Csak a társadalomban megtermelt javakat herdálja el. Nem dolgozik  Sterilek osztálya: mindenki, aki a mezőgazdaságon kívüli ágazatokban dolgozik. Átalakítják a mezőgazdasági termékeket. Ebből a 3 osztályból kiindulva megalkotja a társadalmi össztőke újratermelésének elméletét, amit táblázatos formában jelenít meg: TABLEAU ECONOMIQUE Azt vizsgálja, hogy a három osztály között hogy valósul meg a csere. Megfogalmazza a társadalmi össztőke újratermelési modelljét. Fő műve Tableau economique 5 I.B Az egészségügy és a gazdaság kapcsolata. A rendszerváltás előtti jellemzők Magyarországon. A gazdasági rendszerváltás hatása az egészségügyre AZ EGÉSZSÉGÜGY ÉS A GAZDASÁG KAPCSOLATA. 1. Az egészségügy helye, szerepe: Egészségügyi ágazat erőforrásai Befektetett eszközök inmateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett

pénzügyi eszközök. Munkaerő (humánerőforrás) orvosok, szakdolgozók, gazdasági-, ügyviteli-, fizikai dolgozók Forgóeszközök készletek, követelések, pénzeszközök, értékpapirok. ⇓ Egészségügyi szolgáltatások alapellátás, szakellátás (járó- és fekvő-), egyéb szolgáltatások Genetikai tényezők Környezeti tényezők EGÉSZSÉG Termelés Fogyasztás magatartásformák Szokások, (atitüdök) Munkaidőpotenciál Munka termelékenysége Jövedelmezőség hatékonyság eredményesség, gazdaságosság 90-es években egy modern technológiai rendszerváltás következet be az egészségügyben. Ez a technológiai változás a szükségesnél lényegesen lassabb, ami az ellátás minőségére és mennyiségére is negatív hatással lehet. A lassú változás okai: 6 1. Forgóeszközök: Az egészségügyi intézmények nincsenek kellő eszközökkel ellátva (eszközkészlet-, gyógyszer hiány). Forráshiány: a forgóeszközök

szűkösen állnak rendelkezésre A magyar egészségügyben egyszerre van jelen a forgóeszköz hiány és többlet is. 2. Humánerőforrás: Orvosok: Az orvosok száma megfelelő, de az orvosok megoszlása és képzettsége nem felel meg a szükségletnek. Magyarországon 30%-os orvos felesleg van Az alapellátásban dolgozó orvosok képzettsége nem igen megfelelő, amely a szakellátás egy részében is megfigyelhető. Szakdolgozók: A magyar egészségügyre általában a szakdolgozói hiány a jellemző, amely az ellátás bonyolítását képzi. Rossz az orvosok és a szakdolgozók közötti megoszlás. Nem megfelelő a feladatok megosztása Az orvosok többet a szakdolgozók kevesebb munkát látnak el, mint amit képzetségükkel elláthatnának. A gazdasági és ügyviteli szféra úgy tűnik, hogy megfelelő számban vannak jelen az magyar egészségügyben, de nem teljesen képzettek és nem kellően fertőzöttek a gazdasági szférával. Ezért vannak gazdasági

problémák az egészségügyben. Probléma: A kórházi ágyak száma túl nagy! Megoldás: Először a finanszírozással akarták megoldani ezt a problémát, majd központi intézkedésekkel. Az utóbbi próbálkozás eredménye az lett, hogy ugyanannyival nőtt az ágyak száma, mint amennyivel csökkenteni kellett volna. 2. Az eü és a gazdaság kapcsolata 2.1 – az eü a nemzetgazdaság teljes rendszerének része (rész ⇔ egész kölcsönhatás) 2.2 – eü és gazd kölcsönös egymásra hatása 2.3 Munkaerő újratermelése - (életesélyek Mo-on ) 1. fólia: Életesélyek alakulása 35-65 év közötti népességben Mi annak a valószínűsége, hogy a 35-65 év közötti lakosság 1 nappal is túléli a 65. életévet? 1960-tól fellendülés Mo-on, a jólét számottevően javul 2.4 Gazdaság dinamizálásának forrása a humán-tőke A gazdaságnak kell biztosítani azokat a forrásokat, mellyel az egészségügy nagyobb részt vállalhat az egészség

kialakításában. A ’70-es években számottevő javulás az egészségügyi szolgáltatásokban (A magyar egészségügy helyzete, színvonala javul.)’70-es évek közepétől életszínvonal csökken, társadalmi jólét csökken (A 70-as évek közepére viszont nem tudják finanszírozni a megfelelő egészségügyi ellátást.) Önkizsákmányoló életmódot folytatnak, hogy a „magas” életszínvonalukat fenntartsák. A 70-es évektől a megemelkedett életszínvonal mellett az emberek még többet akarnak maguknak és ezáltal hajszolt életmódot élnek, stresszesek, hajlamosabbak a megbetegedésekre. Az egészségügy egyik fontos feladata, hogy biztosítsa a munkaerő megfelelő egészségi állapotát, hogy részt vehessen a gazdaságban. (Az egészségügy feladata: a megfelelő egészségű munkaerőforrás biztosítása.) 2.5 A humán szektor részesedése a GDP-ből: A fejlett országokban a humán szektor (oktatás, kultúra, eü.) egyre többet kap a növekvő

GDP-ből (A fejlett országokban dinamikusan növekedés figyelhető meg a GDP-ben és emellett többet fordítanak az oktatásra, kultúrára (a humán szféra egyre többet kap a GDP-ből), (3-4% általában a növekedés üteme). A ráfordítás hatékonysága számottevően jobb a fejlett országokban (3-4x többet fordítanak rá, mint Magyarországon). Jelenleg Nyugat-Európában az egészségügyre a GDP 8-11%-át fordítják. 2.6 – Fejlett országokban 7 Az eü reformok célja Az eü-i kiadások nemzetgazdasági hatékonyságot növelő felhasználása (nem feltétlenül a kiadások csökkentése, de a mg-i igen!) Eszközei • rendszeres költségkontroll alkalmazása (rendszeres és általánossá válik a költségkontroll alkalmazása, minden egyes költség alapos ellenőrzésre kerül). • mg-i és eü-i ráfordítás/hozam vizsgálatok (ráfordítás-hozam, ráfordítás-eredményt vizsgálják • költségmegosztás a központi szervek és a szolgáltatást

igénybe vevők között (ki mennyit fizet és az mire jogosít→hozzá kell járulni a szolgáltatás költségeihez (így elérhető a takarékosság), megváltozik a hozzáállás (pl. Finnországban minden egyes eü-i szolgáltatáskor a beugró 150 finn márka (alkalmazottak átlagfizetése 9-10e márka)→felzúdulást váltott ki (betegforgalom csökkent). A 60-70-es években az állami eü-i szociálpolitikában mindenkiről gondoskodó volt, de nem vált be. A különböző szolgáltatást megrendelők is fizetnek USA-ban már az 50-60-as években működött a költségmegosztásos biztosítás: extra szolgáltatás = extra költség a megrendelő részéről). • a kompetitív biztosítási piac kiépítése (Különböző biztosító különböző tulajdoni formában működnek különböző szolgáltatásokkal; alap – ingyenes, a többi + pénz; vannak szolgáltatások, amelyet csak bizonyos intézetekben fizeti a biztosító, ha máshol veszi igénybe, akkor nem

finanszírozza.) Eredménye • az eü-i kiadások nemzetgazdasági hatékonyságot növelő tényezővé váltak (mindazok a költségek, amelyek az eü-ben megjelennek nemzetgazdasági hatékonyságot növelő tényezők is egyben) • számottevően javult az eü. eredményessége, a szolgáltatások színvonala • az eü-i kiadások reálértékben növekedtek (1970-től megháromszorozódtak) (eü-i költségek megnövekedtek, de ennél sokkal nagyobb volt a kibocsátásra gyakorolt hatás; A gyógyító szolgáltatás területén (70-től) technológiai forradalom zajlik, új technológiák jelennek meg, pl.: sebészeti műtét 10 nap helyett 1 óra alatt) • kiépült az eü-re vonatkozó kompetitív piac (biztosításban és szolgáltatásban egyaránt) 2.7 – Magyarországon (a gazdasági rendszerváltás hatása egészségügyre is) Az eü reformok célja A költségvetéstől független biztosítási elven alapuló szektorsemleges, teljesítményelvű,

feladatfinanszírozó rendszer kiépítése egy racionálisan működő intézményi struktúra kialakítása, az eü. morális válságának felszámolása Eszközei • 3 pólusú eü-ről áttérés a 2 pólusúra (3 pólus: alap, járó, fekvő; 2 pólus: alap, szak: fekvő és járó (ellátási szinteket is jelentenek); a különböző szinteket különböző feltételekkel lehet igénybe venni. A lakosság ellátásához kevesebb kórház és ágy kell (statisztikai adatok bizonyítják), az alapellátás felé kell eltolni a struktúrát). • kísérlet az intézményi struktúra racionalizálására • a normatív teljesítményelvű finanszírozás bevezetése (alap-, fekvő-, járóbeteg szakellátás): (teljesítményhez kötik (normákat határoznak meg); a normáknak az eü-i ellátás eredményességét kellene mérnie; finanszírozás változás fordítva zajlott: kh. (HBCS); járó (OENO); Ho. (bejelentkezett betegek száma alapján)) • tulajdonreform (állami

tulajdonból önkormányzat kezébe kerül. Az önkormányzatnak kellett fenntartani is, de állami támogatást nem kaptak. Nem lehet piaci alapon privatizálni 8 • Alapellátás: ho praxis privatizálása; nem a szakmai-gazdasági szempontok számítanak, hanem a politika.) elsődlegesen bürokratikus (és politikai) szabályozás Eredménye • a kétpólusú eü-i rendszer kiépül • tulajdonreform • a kapacitások területi szintű normatív (és adminisztratív) szabályozása (eredménye nincs, a megbízhatatlan eü-i adatokra támaszkodva a kórházak milyen teljesítményeket produkáljanak, ehhez milyen kapacitásra van szükség, pl.: ágyszám leépítés) • teljesítményelvű működési forrásfelosztás a szerződött intézmények között (OEP önkormányzat saját hatáskörében működött ’94-’99; zárt vagy nyitott kassza alapján biztosítsa a forrásokat) • általános forráshiány • az eü-i kiadások reálértékben csökkentek (mi

csökkentjük) • egyintézményes, egyszerű biztosítási rendszer kialakulása (több biztosítás legyen – most ezen erőlködünk – 2 vhb. között ez volt) • az eü. túlpolitizálódása – bizalmi válság (mindenki bizalmatlan, az alulteljesítésnek ez a következménye) • az eü. makrogazdasági hatékonyságot befolyásoló hatása nem szempont • a társadalmi közérzet tovább romlott 2.8 a fejlett országoknál szemléletváltozás 2.9 Nagy szerepet kap: - környezetvédelem - gazdasági döntéseknél ⇒ első az emberi egészségre gyakorolt hatás A gazdasági döntéseknél maximális szerepet kap a környezet védelem, az egészségügyi szolgáltatás 2.10 – magas színvonalú gyógyítás - eü-i szolgáltatás, úgy mint a betegséget megelőző tevékenység - megbetegedés, csökkent munkaképességű dolgozók rehabilitációja Az egészségügyi szolgáltatás - úgy mint a betegséget megelőző, valamint a csökkent munkaképtelen emberek

gyógyítása - az egészségügy dinamikus színvonal emelése. 2.11 – kiemelt az egészségre nevelés, prevenció A megelőző tevékenységek igen nagy szerepet kapnak a fejlett országokban. 2.12 Az eü a társadalom egészének hatékonyságát növelje, nem az eü mint alrendszer fejlettsége szempontjából nézi. - Holisztikus szemlélet jelenik meg (WHO egészség definíciója: „Az egészség nem a betegség hiánya, hanem a teljes testi, lelki és szellemi jólét állapota.”) Az eü-i szolgáltatás tartalmának→az egész embert kezelje. (A z egészségügy olyan legyen, hogy az egyént kezelje (testi, lelki) és ne csak a betegséget gyógyítsa.) Nyugat-Európában a háziorvos egyben lelki problémákkal is foglalkozik. A magyar is! (megfogalmazás!) Az eü. Fejlesztése nem az eü-ért folyik, hanem a makrogazd-i hatékonyság növelése érdekében 2.13 Mo-on jelentős visszarendeződés ’90-től általános jólét helyett általános társadalmi

elszegényedés következett be. 9 Normatív teljesítményelvű finanszírozás → output elvű input helyett A tervezett és meghirdetett eü-i reform. Kiemelt feladat: prevenció, felvilágosítás A megelőzés mindig olcsóbb, mint a gyógyítás. Diszpreferált ágazat! (90-es évek: Normatív teljesítményelvű finanszírozás jellemző az egészségügyben. Kiemelt feladatként kezeli a prevenciót, a felvilágosítást, mert lényegesen olcsóbb mint a gyógyítás. A GDP növekedés üteme nagyon alacsony. Ez azt eredményezi, hogy relatíve kevés pénzt tudnak az egészségügyre fordítani) A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTTI JELLEMZŐK MAGYARORSZÁGON. 3. Eü a magyar elosztási rendszerben A 2 világháború között a GDP növekedési üteme nagyon alacsony (1-2%). Az európaihoz képest és magunkhoz képest is alacsony. Ez azt eredményezi, hogy relatíve kevés pénzt tudnak eü-re fordítani. Az eü finanszírozása ekkor vegyes -tulajdon forma szerint is: állami,

alapítványi, magán, egyházi stb. -van állami forrásokkal támogatott biztosítás, magánbiztosítók (állami + magán) II. Világháború után: Egyszerűsödött Az alapvető ellátásokhoz kellett megteremteni az alapokat Termelő ágazatok vannak az élen(?). Az eü-i szolgáltatás a maradékelv alapján került finanszírozásra. ’68-tól rendkívül dinamikus gazdasági növekedés előre vetíti annak lehetőségét, hogy az állam magára vállalhatja az ingyenességet. De ezzel (a törvénnyel) egy időben gazdasági válság (világgazdasági). Válsághelyzet kezelése dg Therápia: elmaradt 1970: fordulópont! 1972: Egészségügyi törvény.!!! Alkotmányos (állampolgári) jogon ingyenesen jár az egészségügyi szolgáltatás. ’74-75-től dinamikus, hosszantartó válság bontakozott ki. ’78-79: világgazdasági válság, azóta sem jöttünk ki belőle (gödör). Maradék elv ⇔ ingyenesség ⇒ egyre kevésbé lehet kielégíteni, a rés egyre nagyobbra

nyílik. A deklerált jogokat és lehetőségeket az egészségügy nem tudja kielégíteni. A magyar egészségügy finanszírozhatatlan ebben a formában. ’80-as évek vége: a magyar eü. ebben a formában finanszírozhatatlan Új biztosítási alapon működő eü-i rendszer bevezetése (reform). A gazdasági teljesítmények egyre csökkennek. Reálértékben csökken a részesedése az eü-nek a GDP-ből (rés nő). A lakosság egészségi állapota dinamikusan romlik (ehhez az életmód is hozzájárul (gazdaság + életvitel)). (70-es évek lakossági életnívóját szeretné tartani a továbbiakban is.) 1970-es évektől: Agrárlakosságnál megjelenik a kiegészítő tevékenység Pótlólagos jövedelemszerzés Városi lakosságnál gmk-k.kft-k önsanyargatással Infláció nő. Ma már csökken ’90-es évek 30% körül, ma 10% körüli. Az infláció megjelenése is sokkolta a lakosságot (1954-70. között az árszínvonal növekedés nem érte el az 1%-ot), 70-es

évektől 6% alatti. + Munkanélküliség ⇒ létbizonytalanság. + Gazdaságpolitikában (80-90-) restriktív (korlátozott gazdasági növekedés), tovább gyengíti az eü. helyzetét. 90-től eü-i reform megvalósítása, a reform nem kellően átgondolt. Reform lényege, jelentősebb hibái (Lásd: Kincses Gy.: Egészségpolitikai ábragyűjtemény) 10 A GAZDASÁGI RENDSZERVÁLTÁS HATÁSA AZ EGÉSZSÉGÜGYRE. 1991-től a magyar egészségügy újabb válságát éli (másik még tart). Az eü-i szolgáltatók egyik hónapról a másikra élnek. Miközben az eü helyzete nem javul a lakosság egészségi állapota tovább romlik. 8. fólia: Népesség nemek és korcsoportok szerint (1980 01 01) Cél: a születéskor várható átlag életkor növekedjen + fiatal korosztály is gyarapodjon. 2050-ig radikálisan csökken a népesség. Haláloki struktúra Eü-i feladatok: - túlélés biztosítása: egyik napról a másikra való gazdálkodás gondjainak a megoldása - a

bevezetett új betegbiztosítási rendszer és a szolgáltatások harmóniájának megteremtése, továbbfejlesztése Szemléltető példa (nem ez a lényeg) 1993-ban a minisztérium felmérést készített a háziorvosok körében. 6/1992. (III 31) Népjóléti Min rendelet melléklete leírja, hogy milyen minimum feltételekkel kell rendelkeznie a háziorvosi rendelőnek. A felmérés lesújtó 40%-a rendelkezik a minimum feltételekkel, eszközökkel 1993-ban. 36%-a műszaki előírásoknak nem felel meg. A maradékban valamennyi megfelel. Üzemeltetés költségei A teljes rendelő üzemeltetési költségei a működési költségek 40-44%-át teszi ki. Rendelő költségei: - üzemeltetéshez szükséges költségek (fenntartási költségek, ez a felújítást is tartalmazza) - működési költségek (40-44%) (napi eszközök beszerzése, energia, víz, gyógyszer, kötszer, bérjellegű költségek 50-60%-át teszik ki a 40-44%-nak). A fenntartási költségek a tulajdonost

terhelik. Műszerfejlesztésre gyakorlatilag nem marad Informatikai ellátás: A ho-ok 67,5%-a küldte vissza az adatlapot (kérdőívet), amelynek 74.300 adata volt Legmagasabb visszaküldési arány: - Vas megye: 95,5% - Szabolcs-Sz-B megye: 55% Legalacsonyabb visszaküldési arány: - Borsod-A-Z megye: 34,4% A háziorvosok 72,5%-a rendelkezik számítógéppel. - Szabolcs-Sz-B megye: 73% (az 55%-ból) A számítógépes infrastruktúra: - 81% 386 SX - 14% 286 AT - 3% 386DX Nyomtatók: - 7% lézer - 64% 24 tűs Epson mátrix Monitorok: - 65% monochrom 11 - 35% színes A felmérés előtt a kormány az önkormányzatok részére pályázatot írt ki számítógépek beszerzésére (ingyen). A NM szerezte be ezeket (több ezret) Szoftver: - 5% egyáltalán nem rendelkezik szoftverrel - Szabolcsban 5 helyen nem volt program, a 175 praxisból. Használják-e az ingyenes szoftvereket? - 74% használja. - Szabolcs-Sz-B megye: 93% használja. Ekkor indult a főiskola (DOTE) és

betanították a ho-okat (114) a programok kezelésére, de ez nem az volt, amit nekik kellett volna használni (amit ők kaptak az szörnyű). 19 programból kellett választaniuk (3 soros leírásból), de végül mindenki ugyanazt kapta. 1992-től prémiumrendszer keretében próbálták rávenni a háziorvosokat, hogy használják a gépeket. Ekkor bázisfinanszírozás volt. Akik vállalták, hogy az új rendszer szerint is hajlandóak rögzíteni az adatokat, plusz pénzt kaptak. Amikor bevezették a tb kártyát 6 hónap állt rendelkezésre a kártyák begyűjtésére, vizsgálatok elvégzésére (anamnézis, státusz) → kártyagyűjtési verseny. A felvett adatok hiányosak, nem fedik a valóságot. Az adatok pótlása a mai napig nem történt meg 12 2. A A klasszikus polgári közgazdaságtan kialakulása. Adam Smith közgazdasági nézetei. Smith mint Petty munkásságának továbbfejlesztője II. Klasszikus polgári közgazdaságtan megjelenése, kibontakozása

(XVII - XVIII sz) A klasszikus (tudományos) polgári közgazdaságtan kibontakozása. Képviselői: • Benjamin Franklin • Adam Smith A klasszikus iskola megszületése 1776-ra tehető, amikor megjelent Adam Smith, „A nemzetek gazdagsága” című műve. Könyvének nagy volt a népszerűsége, nemcsak az elméletben, hanem a gyakorlatban is használták. Tárgyköre:  Mi befolyásolja az országok gazdasági fejlődését, mi a gazdaság fő forrása − az emberi munka minden termelés tárgyiasul eredménye, függetlenül attól, hogy hol képződött (mezőgazdaság, ipar). − egy nemzet munkavégző képessége (munkaórák száma) − kialakul a munkamegosztás, nő a munka hatékonysága, aminek a piac terjedelme szabhat határt.  Jövedelemelosztás és az értékelmélet − Munkaérték-elmélet: a cserét a felhasznált munka alapján kell értékelni és nem a hasznosság alapján. A cserét szabályozza (munkapiac, a termékért megvásárolható munkaerő)

 A jövedelmek keletkezése a termékek realizálása során megy végbe. Kialakul a különböző jövedelmek termelési rátája. (munka, föld, tőke hozadékának, azaz a bér, profit és járadék) termelési rátáinak összege.  Nála a növekedés nem az állam gazdagságának gyarapodását, hanem az egyének jólétének növekedését jelenti, amelyek a munkamegosztás kibővülése, a termelékenység növelése tesz lehetővé → ehhez tőke felhalmozására van szükség, amelynek forrása a megtakarítás → a növekedésnek a piaci korlát szab határt. Adam Smith Munkássága az ipari forradalom előestéjére esik. Elfogadja az önérdek alapvető szerepét a gazdasági életben. A gazdasági élet összefüggéseit az egyéni önzésből igyekszik levezetni → Láthatatlan kéz elmélet. A piacgazdaság működőképességét a láthatatlan kéz segítségével magyarázta meg. Szerinte a gazdasági élet alapvető mozgatórugója, az hogy az emberek saját

érdekeik alapján cselekszenek. Ezeket az egyéni cselekedeteket a láthatatlan kéz úgy irányítja, hogy az egész nemzet számára maximális jólétet biztosítson. Az emberi önzésből kiindulva a láthatatlan kéznek tulajdonítja a gazdasági jelenségeket. Felismeri, hogy a gazdaságban objektív törvényszerűségek érvényesülnek, és ezek spontán módon jelenek meg a felszínen. Nem becsüli le az állam szerepét ⇒ Az állam annyira avatkozzon be a gazdaságba, amennyire az feladata ellátásához szükséges. Smith arra a következtetésre jut, hogy a társadalomban a gazdagság forrása, bármely termelés ágban kifejtet munka. A tőke számára a legkedvezőbb befektetés a mezőgazdaság, azért mert itt a természet is segít. Az áru értéke: 1. Az áru értékét az áru előállításához felhasznált általános emberi munka adja Ezt az állítást Franklintól veszi át, mert ő fogalmazta meg először. (nem tud vele mit kezdeni) Nem ismerte fel a

kategória mögött a társadalmi viszonyokat és azok alapvető sajátosságát. 2. Az áru annyit ér, amennyi eleven munkát lehet rajta vásárolni (ez a megfogalmazás többszörösen is hibás). 13 Eleven munka: Azt a munkát nevezzük eleven munkának, amelyet éppen abban a pillanatban fejtenek ki. Holt munka: Az eleven munka a befejezése után tárgyiasul, holt munkává válik. Minden áruban megjelenő munkának tartalmaznia kell az eleven-, illetve a holt munkát. Az eleven munka egy termelési kategória és azt egy forgalmi kategóriával próbálja magyarázni. 3. Az áru értékét a jövedelem határozza meg A szabadverseny híve. Smith három alapvető jövedelmet különböztet meg: 1. munkabér 2. profit 3. járadék Smith nem ismerte fel az árutermelő munka kettős jellegét: • konkrét munka, • absztrakt munka: az árutermelési munka során kifejtett mennyiségi munka. A termelés célja: mások szükségletének a kielégítése. Mindem árutermelő

munka magán jellegű. Minden árutermelő munka társadalmi jellegű is A magán munka nem független a társadalomtól. Ez a munka a társadalom számára készül, de csak akkor ismerik el, hogy társadalmi munka, ha megvásárolják. A magán munka a piacon jelenik meg, és ha megveszik, akkor válik társadalmi munkává. Az árunak a kettős sajátosságából van egy egyéni, illetve egy társadalmi jellege. Az árutermelői munka egyszerre konkrét munka és absztrakt munka is. A mindennapi folyamatban a konkrét munka jelenik meg. Az árutermelői munkában vannak azonos dolgok: Minden árutermelői munka gazdaságilag elkülönül meg van a munkának a különválása (magán és a társadalmi munka között). Másik általános jellemzőik: ezekben közös, hogy szükség van az emberi agyideg, izom munkájára. Megjelenik az árutermelő munka mennyisége. A munkát munkaórában fejezi ki. Smith nem ismerte fel, hogy a munkás nem a munkáját, hanem munkaerejét bocsátja

áruba. Felismeri, hogy a tőkés és a bérmunkás között egyenlőtlen a csere, de nem tud vele mit kezdeni. A termelés örök természetes formájának a kapitalizmust tekinti !!!Szabad versenyes kapitalizmus jellemzői: Tőkés árutermelés folyik 2 osztály: tőkés és bérmunkás. Smith homogénnek tekinti e két osztályt Szabad verseny van, semmi nem korlátoz Tőke szabad áramlása Egyenlő tőke – egyenlő haszon elve érvényesül Felismeri a tőkés és a munkás közti csere egyenlőtlenségét, de nem tud mit kezdeni vele. A munka értéke: A munka értékét azonosítja a munkabérrel. A munka értéke az áru értéke A munka értéke egyenlő a munkabérrel, és ennek a munkabérnek az értéke a létfenntartási javak minimumával fejezhető ki. Munkabér: a munkás által kifejtett munka ellenértéke Smith szerint a munkabér a változatlan örök értéke. HIBA: A munka értékéről beszélni értelmetlen. A munka mennyiség nagyságáról beszél. 

Érték alatt mást ért.  A munka értékét azonosítja az árával.  A profitot azonosítja az értéktöbblettel. Ezeket a hibákat később Ricardo pontosítja.   14 2.B AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS ÚJ RENDSZERE, GAZDASÁGI ÖSSZEFÜGGÉSEI AZ EGÉSZSÉGÜGYI BELSŐ MECHANIZMUSA KÖZGAZDÁSZ SZEMMEL A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT Az egészségügyi intézményhálózat irányítása és finanszírozása vegyes ellátási rendszerben történt. Voltak állami, önkormányzati, biztosító intézeti, egyházi, alapítványi, és magán tulajdonban lévők eü-i intézmények. A kormány részéről a Belügy Minisztérium egy részlege gyakorolja az irányítást, és közigazgatási feladatokat lát el, az intézményi hálózat működtetésében. Szakmailag ezt az intézményhálót a különböző kamarák, egyetemi tanszékek, és a közegészségügyi tanács látja el. A magyar eü, mind minőségében, mind fejlettségében, kiépítettségében megfelel az

ország gazdasági fejlettségi szintjének (ami alacsony). A lakosság egészségi állapota ettől elmarad A második világháború után Megtörténik az egészségügy átszervezése. Az I Világháborútól napjainkig négyszer volt Népjóléti Minisztérium (Károlyi kormány idején, Tanácsköztársaság idején, 1945 és 50 között, majd 1990-től a kormányváltásig. 1950-re fejeződik be a teljes szovjet minta átvétele. 1951-től az Egészségügyi Minisztérium látja el az egészségügyi feladatok irányítását, koordinálását. Erőteljes extenzív fejlődés bontakozik ki az egészségügyben. Egymás után jönnek létre az új intézmények. Ezek jelentős része kórház (sajnos) Az alapellátás háttérbe szorul, a szakellátásra összpontosítanak → gigantománia. Kicsúcsos odik abban, hogy arra törekednek, hogy minél nagyobb ágyszámuk legyen, minél több alkalmazott legyen (verseny). A műszerbeszerzés pedig elmarad. Orvosok száma

ugrásszerűen növekszik Nemzetközi viszonylatban az első három között voltunk az 10.000 főre jutó orvosok számában Körzeti orvosokból hiány 1970-es évek 1968-ban új gazdasági mechanizmus bevezetése. A gazdaság teljesítő képessége megugrik ⇒ „hurrá optimizmus” ⇒ „kánaán”. Ennek szellemében készült az 1972 évi Eü-i tv 1972. évi Eü-i tv: Az eü működési elveit rögzíti (tartalmilag ma is ez) Lényege: állampolgári jogon deklarálja, hogy ingyenes az eü-i ellátás Mo-on. + a tv 1-2 lényegi eleme! Normatív módon határozzák meg az eü-i szükségletet. 1973. krach 1973-75 Általános világgazdasági válság A magyar gazdaság külső működési feltételeit alapjaiban megváltoztatta. 1968 után kibontakozott egy új gazdasági struktúra, melynek lényege a tömegtermékek gyártása. Világpiacra termelnek, jó ára volt, főleg a fogyasztási cikkeknek: export. (Majd ezek leértékelődtek.) Alapanyag, energia, műszaki gépek:

import Aktív külkereskedelmi mérlegünk pillanatok alatt átmegy passzívba, amit hitelekből kell finanszírozni. 1978: 4 milliárd $ adósságállomány, 4 év alatt. A hitelek arra szolgáltak, hogy a lakosság nem érezte annyira a válság begyűrűzését (veszteségek, II. vhb-s veszteségek) 1979-ben másik fordulója a világválságnak. A gazdaság teljesítménye is visszaesett (nemcsak pénz, hanem teljesítmény hiány is). 15 Lakosság: „hurrá optimizmus”; Valóság: az állam a 72-es célkitűzéseit nem tudta teljesíteni. Erőforrás átcsoportosítás → az ellátási szint és az ellátási igények között a rés egyre növekszik. Az olló nyílik. 1980-as évek közepére világossá válik, hogy ez az eü. így, ahogy van finanszírozhatatlan Ezt a rendszert javítgatásokkal nem lehet helyrehozni. Teljesen át kell szervezni Gyökeres, átfogó reformra van szükség. A lakosság helyzete Az eü-i állapot dinamikusan romlik. Minden lényeges

mutatóban, nemzetközi szinten az alsó 1/3-ban vagyunk (hátulról az élbolyban). Lakosság helyzete az 50-60-as években: eü-ben extenzív fejlődés figyelhető meg (a lakosság egészségi állapota dinamikusan javul). 60-as évektől romlik. 80-as évek A 80-as évek jelzik az eü-i problémákat. Változás történik az eü finanszírozásának koncepciójában "Jelentős" változás az eü-ben. Fő feladat: orvos létszám és ágyszám növelés A 80-as években sajátos változáson megy keresztül. Reformokat kell megvalósítani (ezek kicsik) A 80-as évek közepén az eü-ben dolgozók folyamatosan kezdenek kiszorulni a politikai hatalomból. Erre úgy reagálnak, hogy bezárkóznak, elszigetelődnek a társadalom többi szférájától (felsőbbrendű). Az eüben feudális rend uralkodik Tudják, hogy változatni kell, de a burán belüli kezdeményezések nem kerülnek ki, kintről pedig be. Ez a légkör lehetetlenné teszi az ésszerű reformokat Már ők

is látják, hogy szükség van reformokra, de ezeknek ők a legnagyobb gátjai. A reform elodázásának következménye, hogy ez a helyzet. Kórház centrikusság: Körzeti orvos ellátás: - betegforgalom: 43% - eü-i össz ktg: 16%-át tette ki. Járóbeteg: - betegforgalom: 55% - eü-i össz ktg: 15%-a. Fekvőbeteg: - betegforgalom: 2%! - eü-i össz ktg: 69%! Oka: A körzeti orvosi ellátás szakmai ellátottsága (presztizse) rendkívül alacsony. A gyengébb tudású (kevéssé „képzettek”) orvosok kerülnek ide. Alacsony fizetések. A betegek igénye a szakrendelő ill a kórház felé fordult Ez a probléma részben ma is fennáll, ma sem kap elég hangsúlyt az alapellátás. 30 napos korlátozásokat, rendelkezéseket léptetnek életbe (70-es évek közepe, vége). Szakmák, intézmények korlátozására kerül sor. Intézményesül a hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszony A 70-es években is működnek a különböző tanácsadó szakmai szervezetek. (a

két vhb között szakmai irányítást láttak el). De most a kormányzati döntések végrehajtása a feladatuk Minisztériumok érdekeit közvetítik. Nem alakul ki egy egységes rendszer, mely mindenki számára megfelelő. Mindenki elégedetlen a jelenlegi eü-i helyzettel (beteg, orvos, kormány) Számos szociális feladatot is el kell látni. A 80-as évekre teljesen összekeverednek az eü-i és szociális feladatok. Hogyan tovább? A 90-es évekre ez a kérdés! 16 A KÖZELI ÉS TÁVOLI JÖVŐ VÁLSÁGKEZELÉS ÉS STRATÉGIA MEGALAPOZÁS Árszínvonal nő; a fogyasztási árindex pár %-os; a gyógyszerek, műszerek ára 30%-kal emelkedik. A rendelkezésre álló erőforrások reálértékben csökkennek. A korszerű műszerek rendkívül drágák a világpiacon. A 90-es évekre ezt nem lehetett tovább halogatni. (Ny-Eu-ban harmadszor cserélik le az eü-i struktúrát) Lehetséges stratégiák a 80-as évek végén, 90-es évek elején: 1. A lakosság élete és

egészsége nem lehet alku tárgya A szocializmusban a legfőbb érték az ember (meghirdetett cél volt). Minden forrást biztosítani kell az eü-nek de ezt csak úgy lehet megoldani, hogy más ágazatokból kell elvenni, de ha az is válságban van, nincs elég forrás, de bármennyit is vonnak el, mégsem tudják rendezni, legfeljebb csak később dől össze. Az eü. még így is finanszírozhatatlan, legfeljebb elodázódik, konzerválódik a korábbi kedvezőtlen állapot. 2. Ún szükségállapot bevezetése Több forrást nem kap az eü., de a régieket úgy osztják fel, hogy a lehető legjobb legyen Azok a betegek, akik gyorsan gyógyíthatók, azokra kell fordítani a rendelkező forrásokat. A lehetetlen állapot tünete: a hozzátartozó viszi be a gyógyszert. 3. Radikális változtatás mind az eü-i struktúrában, mind a finanszírozásban, mind az ellátási felelősség tartalmában. Az eü-i és a szociálpolitikai feladatokat le kell választani 3.1 A kormányzati

irányításában jelentős szemléletváltozásra van szükség, tudatosítani kell a kormányzattal is: „A kormányok felelősek népeik egészségéért.” (WHO) Minden politikának elsődlegesen a lakosság jólétét, fejlődését kell célozni és a szociális haladás iránti vágyát kell előmozgatni, előtérbe helyezni. 3.2 Erősíteni kell az eü vegyes finanszírozását Az állampolgároknak is hozzá kell járulni az eü-i ellátáshoz. (Finn példa: 150 finn márka minden orvoshoz forduláskor Ez kb 500,- Ft a jövedelmi viszonyhoz képest.) 3.3 A szociális és eü-i ellátást nyújtó intézmények szakmai és gazdasági önállóságát növelni kell (decentralizáció – ezt jogilag is biztosítani kell). 3.4 Az eü-ben növelni kell azok számát, akik nem közalkalmazotti jogviszonyban állnak (amerikai modell; am: külsősökkel dolgoznak, műtét esetére megfelelő szakembert „bérelnek”. Mo-on ez csak korlátozottan áll rendelkezésre

Privatizáció: ahol lehetséges a szolgáltatók magán szervezetként funkcionáljanak. Sajnos a Főhatóságnak (Min.+Önkorm) irányító, felügyelő funkciója erősebb Nemcsak az eszközrendszert biztosítják, hanem ők a finanszírozók is (közpénzeket osztanak szét), és ezért ellátási funkciója is van. 3.5 Változtatni kell a képzés és a továbbképzés rendszerén Az oklevelet adó tanfolyamok korlátozottak. Pl szakorvosi vizsga csak a HIETÉ-n zajlott Ma sem megoldott a nem orvosok szakmai továbbképzése. Orvosi egyetemek és eü-i főiskolák számára előírták a szakdolgozók továbbképzését (most). A mostani helyezet a "hiénák versenye". Olyan is ezzel akar foglalkozni, aki azt sem tudja, hogy mi az eü. 17 90-es években technikai forradalom→ eü -i kiadások megháromszorozódnak (persze mindez Ny-Eu-ban). Nálunk ez nemcsak pénzkérdés, a szakemberek sincsenek felkészítve ezen új technológiák kezelésére. 3.6 Szükség

lesz az eü privatizációjára Tehát a 3) taktikát kell választani. Társadalmi vita az egészségügy megújításáról Az Eü.Min Reformtitkársága: 1988 Elgondolások az eü reformjáról Széles körű társadalmi vita követte. Tapasztalatok a vita alapján: - az eü válságba került → ebben a vitázók között teljes az egyetértés - a meglévő eü-et már nem lehet felmozgatni, az egészet meg kell→változtatni rendszerváltoztatás kell az eü-ben. (RENDSZERVÁLTOZTATÁS!!!) - a koncepció egészét senki sem vitatta, csak a részleteket. - A legfőbb érv: a külföldi tapasztalatok alkalmazása. Megfogalmazza a dokumentum a reform alapelveit. Megállapítások: - a nyugati tapasztalatok önmagukban nem elegendőek - felhívták a figyelmet: az eü. egyes részleteit kiragadva nem lehet megoldani és vizsgálni - az eü. ellátó rendszer, sőt rendszerként is viselkedik, erre tekintettel kell lenni az eü mint társadalmi rendszer nem zárt és nem statikus

(az eü. élőszervezet, állandóan változik, olyan rendszer kell, ami ezt tudja kezelni) Magyarország hivatalos egészségügyi ellátása 1991-ben Általános rendszer Kötelező nemzeti betegbiztosítási rendszer, csaknem minden állampolgárra kiterjedően. Egészségi állapot Mutatók többsége az EU átlag alatti, külön aggasztó, hogy az idős korúak aránya a népességen belül nő, különösen a nőké. Költségek Mélyen EU átlag alatt, annak 10-12%-a. 91-ben a magyar GDP-nek 3,8%-át jelentette, 1998-ban 6,5%, ez 210 ECU/fő/év (a márványpalotára is ebből jutott!). Fedezeti források Főleg közfinanszírozású egészség-pénztárból + kötelező betegbiztosítás + jelentős állami támogatás + TB Kórházak Az összes kórház szoros állami ellenőrzés alatt működik. Magánkórházak is vanna már,, de jellemző az állami. Normatív teljesítményelvű finanszírozás (HBCS) a jellemző Alapellátás Részben független, részben a helyi

egészségügyi ellátásban alkalmazott háziorvos. 18 Orvosok Egy részük független, de többségük köz-szolgálati munkaviszonyban van, és igen rosszul dotáltak. 19 3. A Közgazdasági elméletek az ipari forradalom időszakában (XVIII-XIX. sz) A klasszikus polgári közgazdaságtan továbbfejődése (Ricardo). A Smith-i gondolatok továbbfejlesztése Ricardo munkásságában. Az ipari forradalom viszonyai között létrejött közgazdasági irányzatok (XVIII-XIX. sz) Történelmi háttér: Tudomány, technika fejlődése, gyorsul a tőkefelhalmozás. Differenciálódik a tőkésosztály, és a munkásosztály is. Pl: fehérgallérosok Képviselői: Ricardo, Sismondi, Proudhon, Say, Senior, Malthus. Gazdaságpolitikai kilátások: − más konnyuktúra − túl sok pénz került a forgalomba a háború alatt → mi a megoldás? ⇒ Mennyiségi pénzelmélet: a forgalomban lévő pénzmennyiség befolyásolja az árszínvonalat. − Ricardo a politikai gazdaságtan

tárgykörét a jövedelem elosztásra szűkíti. A klasszikus polgári közgazdaságtan továbbfejlődése. Ricardo A haladó ipari burzsuázia képviselője. Harcol minden ellen, ami a kapitalizmus fejlődését illetve termelőerők fejlődését gátolja (földesurak, munkások). Szabadversenyű kapitalizmus híve A tőkés rendszert örök adottságnak tekinti. Felhasználva kora tudományos ismereteit megalkotja a tudományos munkaérték elméletet. Mint gyakorlati szakember megpróbálja Smith logikai hibáit kijavítani. Mit módosít: csak gazdaságelméletre lapoz és az erkölcsfilozófiára nem. Hosszú távra és a makroökonómiára helyezi a hangsúlyt. Vizsgálata nem gyakorlati oldalú, hanem tudományos elvű Leszűkíti a tárgykört a jövedelem elosztásra. Tudományos munkaérték elmélete: - az áru előállítására fordított eleven és holt munka ⇒ az áru értéke. (Különbséget tesz az elevenés holt munka között Minden holt munka visszavezethető

eleven munkára) - nem ismerte fel, hogy az áru értékét a társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg (eleven munka + holt munka = munkamennyiség), - mezőgazdaságban helyesen mondja: a még művelésbe vont legrosszabb minőségű földön átlagos technikai felszereltség, termelékenység és intenzitás mellett az áruegység előállítására fordított munkamennyiség, a hamis termelési ár csírája! - az iparban is hasonlóan fogalmaz, de ez hibás. A munkaerő áru jellegének felismeréséig Ricardo sem jutott el. Ricardo is azt állítja, hogy a munkás a munkáját adja el a tőkésnek és nem a munkaerejét. Ennek ellenére élesen különbséget tesz az értékalkotás és használati értékalkotás folyamata között, rámutat, hogy értéket csak munka alkot, de használati értéket a tőke és a természet is. Smith-hez hasonlóan ő sem ismeri fel az árutermelői munka kettőségét (az árutermelői munka egyben konkrét- és absztrakt munka

is). A klasszikus a neoklasszikus és a modern közgazdaságtan modern irányzatát képviselő közgazdászok mind tőle származtatják elméletüket. Ricardo-ra nagy hatást gyakorolt Smith műve, de úgy vélte, hogy Smith elemzésébe alapvető hibák vannak. Munkásságának egyik eredménye, hogy kimerítően elemzi a gazdasági járadék természetét. Ez az elmélet csaknem érintetlenül megmaradt egészen napjainkig. Fő műve azonban a tőkés 20 gazdaságban megvalósuló jövedelemeloszlás törvényeinek elemzése volt. Azt mondta, hogy a járadékok nőni fognak, és a föld lesz a gazdasági növekedés forrása. Ez a jóslata nem valósult meg Ricardo is három alapvető jövedelmet határozott meg: • munkabér (munkásoké), • profit (tőkéseké), • járadék (földbirtokosoké). Mivel a teljes társadalmi növekedés korlátozott, azt hangsúlyozta, hogy ami az egyik társadalmi osztálynak jut, azt egy másiktól kell elvenni. Szerették a tőkések,

mert a szakszervezettek és a reformok keveset tehetnek a tömegért. Szerették a szocialisták, mert igazolást találtak nála, hogy a kapitalizmust el kell pusztítani, ahhoz, hogy a munkások megkapják az őket megillető részt a nemzeti kibocsátásból. Szerinte értéktöbbletet a munka állít elő. A munkabér a munka ára Elismeri a pénzt mint árut, de a pénzelmélet inkább csak mennyiségi, tehát csak a forgalomi eszköz funkcióját vizsgálta. Szerinte fontos a tőkefelhalmozás a termelőerők fejlesztése érdekében. A társadalmi fejlődést mennyiségi változásként fogta fel, és nem vette észre a minőségi változást a fejlődésben. A termelési ár jelenségével nem tudta összehozni a tudományos munkaérték elméletét, és nem tudta a profit eredetét sem feltárni. !!! Összefoglalva Klasszikus polgári közgazdaságtan főbb vonásai:  Termelésből indul ki  Haladó polgárság képviselői a termeléssel még szoros kapcsolatban állnak

 Harcolnak a fejlődést gátló tényezők ellen  Harcolnak a termelésben részt nem vevő osztályok, rétegek ellen  Elméleti rendszerüket a munkaérték elméletre építik,  Hosszú távú folyamatokat vizsgálnak  Nagy hangsúlyt kapnak a gazdasági fejlődéssel, egyensúllyal kapcsolatos problémák Klasszikus gazdasági elméletek: − Láthatatlan kéz: Adam Smith. A gazdasági szereplők alapvetően önzők Ebből indul ki Konfliktusok alakulnak ki. Kompromisszum születik REND Termelés és a szükségletek összhangba kerülnek. Valami oknál fogva a termelők azokat és annyit termelnek, ahol és amennyi szükséges. Termelés célja a szükségletek kielégítése Felszín alatt zajló folyamatokban kiszámítható objektív törvényszerűségek figyelhetők meg, amik spontán módon jelentkeznek.  Marx: Gazdasági törvény A gazdaságot egy láthatatlan kéz irányítja (ezek a gazdasági törvények lesznek később). − Munkaértékelmélet:

Áru értéke egyenlő az áruért vásárolható munka mennyiségével. Munka értékelmélet képviselője. − Mennyiségi pénzelmélet: − Csökkenő hozadék elve: − Say dogma: Áru értéke a piacon az árban határozódik meg. Tagadja a válság lehetőségét a kapitalizmusban. „Az ÖSSZKERESLET mindig együtt nő az ÖSSZTERMELÉSSEL”  SAY DOGMA 21 3.B A könyvvezetési kötelezettség. Az egységes számlarend felépítése A tétel és rovatrend. A könyvvezetési kötelezettség. Az egységes számlarend felépítése A tétel és rovatrend A GAZDASÁGI FOLYAMAT ÉS A KÖNYVVITEL Gazdasági események Eszközök Bizonylatok Könyvvitel Könyvvezetési kötelezettség! Források Főkönyvi számlák Mérlegszámlák Analitikus nyílvántartások Eredményszámlák Mérleg + eredménykimutatás Beszámolási kötelezettség! 22 Könyvvezetés: a gazdálkodó a tevékenysége során előforduló, a vagyoni, pénzügyi jövedelmi helyzetére

kiható eseményekről - törvényben előírt szabályok szerint - folyamatosan nyílvántartást vezet, és azt a naptári év végével lezárja. -a vállalkozó által alkalmazott nyílvántartási rendszernek olyannak kell lennie, amely a teljes üzleti forgalmat zárt, az elszámolások egyezőségét biztosító formában mutatja ki, és egyidejűleg biztosítja az adóelszámoláshoz szükséges adatokat is. A könyvvezetés három féle módon valósulhat meg: - a bevételek nyilvántartása alapján, - egyszeres könyvvitellel, - kettős könyvvitellel A számviteli törvény és az adótörvények két típusú nyilvántartás vezetését írják elő: 1. Alapnyilvántartások a,. Egyszeres könyvvitel - bevételek nyilvántartása (nincs beszámolási kötelezettsége), - bevételi és költségnyilvántartás, - pénztárkönyv, - naplófőkönyv. b,. Kettős könyvvitel szerinti nyilvántartások 2. Részletező, analitikus nyilvántartások - A vevőkkel

(megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása, - A szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása, - Tárgyi eszközök nyilvántartása, leltár - Immateriális javak nyilvántartása, leltár (vagyoni értékű jogok, üzleti v. cégérték, szellemi termékek, kísérleti fejlesztés aktív értéke, alapítás – átszervezés aktivált értéke) - Leltár, - Tőkejövedelmek nyilvántartása, Munkabérek, más személyi jellegű kifizetések és a vállalkozói kivét nyilvántartása, Gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás), Hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása, Egyéb kötelezettségek és követelések nyilvántartása, Alvállalkozók nyilvántartása, Szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása, Bizonylatnemek: - pénzforgalmi naplók - a tényleges és fiktív pénzforgalom nyílvántartására szolgálnak (pénztárnapló, banknapló) - vegyes naplók - azok a

tételek, amelyek nem kapcsolódnak a pénzforgalomhoz itt szerepelnek - előirányzati naplók - a tervezett pénzforgalmi tételek forgalmát tartalmazzák - terv- és mutatószám napló - üzemgazdasági szemléletű pénzügyi tervek, szakfeladatok mutatóit, létszámadatok adatait tartalmazza A bizonylatok formailag: belsők vagy külsők A gazdasági eseményeket minősítő mozgásnemek: 23 - pénzforgalmi, üzemgazdasági, előirányzati, terv- és mutatószám, egyéb. 24 KÖNYVVEZETÉS BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG A BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG ÉS A KÖNYVVEZETÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG KÖNYVVEZETÉS NINCS BEVÉTELEK NYILVÁNTARTÁSA EGYSZERŰSÍTETT MÉRLEG EGYSZERES KÖNYVVITEL EGYSZERŰSÍTETT ÉVES KETTŐS KÖNYVVITEL FELTÉTELEK ♦1. adójogszabályban költségelszámolás) rögzített (nincs tételes ♦1. ha két egymást követő évben az éves nettó árbevétel 50 millió Ft alatt van, függetlenül a

nagyságrendi mutatóktól ♦1. nettó árbevétel két egymást követő évben 50 millió Ft felett van beszámoló ♦2. a nagyságot jelző 3 mutató közül a két egymást követő évben kettő nem haladja meg az alábbi értékeket: - a mérlegfőösszeg 150 millió Ft-ot - az éves nettó árbevétel a 300 millió Ft-ot - a tárgyévben átlagosan foglalkoztatottak száma a 100 főt ÉVES BESZÁMOLÓ KETTŐS KÖNYVVITEL ♦1. minden esetben, kivéve, ha az egyszerűsített éves beszámoló készítésének feltételei teljesülnek ÖSSZEVONT (KONSZOLIDÁLT) ÉVES BESZÁMOLÓ KETTŐS KÖNYVVITEL ♦1. ha a vállalkozó más vállalkozónál: - vagy többségi részesedéssel rendelkezik, - vagy döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol egy vagy több vállalkozó felett. 25 KÖNYVVEZETÉS KÖTELEZETTSÉG EGYSZERES RENDSZERBEN ÉS BESZÁMOLÁSI KÖNYVVEZETÉS A vagyoni, pénzügyi, jövedelmi KÖNYVVITELI helyzetre kiható események folyamatos

nyilvántartása BEVÉTELEK NYÍLVÁNTARTÁSA NINCS BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG KETTŐS KÖNYVVITELI RENDSZERBEN BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG EGYSZERŰSÍTETT MÉRLEG ÉVES BESZÁMOLÓ EGYSZERŰSÍTETT ÉVES BESZÁMOLÓ ÖSSZEVONT (KONSZOLIDÁLT) ÉVES BESZÁMOLÓ 26 AZ EGYSÉGES SZÁMLAKERET Az egységes számlakeret előírásainak hatályban tartását indokolja annak korábbi központi szabályozásban kialakított és jól bevált rendszere, a szakemberek általi ismertsége, valamint a még szükséges központi adatszolgáltatás összesítésének megkönnyítése is. A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó könyvvezetésének belső szabályait a számlarend tartalmazza, amelyet a számviteli törvény 79.§-a szerint kell elkészíteni: „79.§ (1) A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó az egységes számlakeret előírásainak figyelembevételével olyan számlarendet köteles készíteni, amely szerinti könyvvezetés e törvényben előírt

beszámoló készítését maradéktalanul biztosítja. (2) A számlarend a következőket tartalmazza: a) minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megnevezését. b) a számla tartalmát, ha az a számla megnevezéséből egyértelműen nem következik, c) a főkönyvi számla és az analitikus nyilvántartás kapcsolatát. (3) A számrendet e törvény hatálybalépését követő 90 napon belül kell összeállítani, illetve a meglévő számlarendet kiegészíteni vagy módosítani. (4) Az újonnan alakuló – e törvény hatálya alá tartozó és kettős könyvvitelt vezető – gazdálkodó köteles számlarendjét a megalakulás időpontjától számított 90 napon belül, az egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre áttérő gazdálkodó az áttérés időpontjáig elkészíteni. (5) A számlarend összeállításáért és a folyamatos könyvvezetés helyességéért a vállalkozó, a vállalkozó képviseletére jogosult személy, a költségvetés

alapján gazdálkodó szervnek, az egyéb szervezetnek a vezetője a felelős. (6) Az analitikus nyilvántartásoknak szoros kapcsolatban kell lenniük a főkönyvi könyveléssel és a kettő között az értékadatok számszerű egyeztetésének lehetőségét biztosítani kell.” Az egységes számlakeret a négyszámlasoros elméletre épül és a bruttó elszámolás elvén alapszik. 27 AZ EGYSÉGES SZÁMLAKERET FELÉPÍTÉSE MÉRLEGSZÁMLÁK EREDMÉNYSZÁMLÁK ESZKÖZSZÁMLÁK Költségnemek 1 3 számlaosztály 5 számlaosztály FORRÁSSZÁMLÁK 8. SZÁMLAOSZTÁLY 4 számlaosztály Értékesítés elszámolt önköltsége,* egyéb ráfordítások, pénzügyi műveletek ráfordításai, rendkívüli ráfordítások, d é h lő 6-7. SZÁMLAOSZTÁLY A gazdálkodó döntése alapján használható vezetői információk biztosítására (önelszámolás, költséggazdálkodás, önköltségszámítás, stb.) 4. SZÁMLAOSZTÁLY Értékesítés árbevétele, egyéb

bevételek, pénzügyi műveletek bevételei, rendkívüli bevételek. 0. SZÁMLAOSZTÁLY Olyan nyilvántartási számlá-kat tartalmaz, melyek az eredményt, a nem vagyon össze-tételét befolyásolják. * ha az értékesítés költségeit a 8. számlaosztályba átvezették A négyszámlasoros elmélet élesen elkülöníteti a mérleg- és eredményszámlákat, lehetővé téve a mérleg és az azzal egyenértékű eredménykimutatás összeállítását. A mérleg- és eredményszámlákat kiegészítik a költségszámlák. A mérleg az eszköz és forrás számlákból készül, az eredménykimutatás bázisát egyrészt a költségek és ráfordítások számlái, másrészt az árbevételek és bevételek számlái képezik. Mivel az egységes számlakeret csak a legalapvetőbb könyvviteli előírásokat tartalmazza, ezért a vállalkozónak szüksége van az egységes számlakeret előírásainál részletesebb, pontosabb belső szabályozásra is; ez a számlarend.

Olyan számlarendre van szükség, amely szerinti könyvvezetés a törvényben előírt beszámolók készítéséhez szükséges adatokat is biztosítja. A kettős könyvvitelt vezető vállalkozók éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, összevont (konszolidált) éves beszámolót kötelesek készíteni. 28 A beszámolókat a számviteli törvény szerinti könyvvezetéssel kell alátámasztani. A beszámoló formája tehát meghatározza a számlarend tartalmát, részletezettségét is. AZ EGYSÉGES SZÁMLAKERET CÉLJA, hogy a vállalkozás eszközeinek és forrásainak, a gazdasági műveletek eredményre gyakorolt hatásának egységes rendszerbe foglalásával segítséget adjon a számvitel megszervezéséhez, biztosítsa az éves beszámoló, az egyszerűsített éves beszámoló elkészítéséhez szükséges alapinformációkat. 1. MÉRLEGSZÁMLÁK Az 1-4. számlaosztály tartalmazza a mérlegszámlákat, ezen belül az 1-3 számlaosztály az

eszközszámlákat, a 4. számlaosztály pedig a források számláit E számlaosztályok számlái biztosítják a mérleg elkészítéséhez szükséges adatokat. 1.1 ESZKÖZSZÁMLÁK a) Az 1. számlaosztály (befektetett eszközök) az immateriális javak, a befektetett tárgyi eszközök (ide értve az üzembe nem helyezett beruházásokat is), valamint a befektetett pénzügyi eszközök nyilvántartására szolgáló számlákat foglalja magába. b) foglalja magába. c) A 2. számlaosztály A 3. számlaosztály (készletek 1) a vásárolt és a saját előállítású készleteket (követelések, pénzügyi elszámolások 2) tartalmazza a készletek kivételével a forgóeszközök (a pénzeszközök, az értékpapírok, a vevőkkel, az adósokkal, a munkavállalókkal és a tagokkal, az állami költségvetéssel és az egyéb szervezetekkel szembeni követelések), továbbá az aktív időbeli elhatárolások számláit. Ezzel kapcsolatban szükséges egy – az

egyszeres könyvvitelben nem alkalmazható, így nem ismeretes – fogalom magyarázata. Aktív időbeli elhatárolás-ként számoljuk el pl. a december 31-i mérleg fordulónapja előtt kifizetett bérleti (lízing) díjból azt az összeget, amely nem a mérleggel lezárt évet terheli, ugyanis ez esetben a pénzügyi teljesítés megtörtént, de a kifizetett összeg egy része, vagy egésze a következő évet terheli. Aktív időbeli elhatárolás az olyan bevétel, amelyet csak a mérleg fordulónapja után lehet számlázni, azt követően esedékes, amely azonban a mérleggel lezárt időszakot illeti meg, a mérleggel lezárt időszak költségeinek fedezetét jelenti. (Számviteli Törvény 24.§) 1.2 FORRÁSSZÁMLÁK d) A 1 2 4. számlaosztályban Csak mérlegszámlák pénzügyi eszközök és aktív időbeli elhatárolások 29 (források/passzívák) kell kimutatni az eszközök forrásait. Ide tartoznak a saját tőke, a céltartalékok, a hosszú és

rövid lejáratú kötelezettségek, valamint a passzív időbeli elhatárolások számlái. E ponthoz két fogalommal kell megismerkedni. Céltartalék az óvatosság számviteli elvének érvényesítése érdekében az adózatlan nyereségből céltartalék képezhető a kétes követelések, a mérleg fordulónapján már lejárt, határidőn túli követelések, a várható hitelezési veszteségek fedezetére. Céltartalék képezhető a garanciális kötelezettségek fedezetére is. A céltartalék képzését egyéb ráfordításként számoljuk el A céltartalék felhasználása pedig egyéb bevételként könyvelendő. Céltartalék képzésére minden évben – a mérleg készítésekor, a zárlati munkálatok során – a konkrét helyzet ismerete alapján kerül sor. Az előző évben képzett céltartalékot a tárgyévi zárlat során meg kell szüntetni és az új helyzet alapján a tárgyév végén újra kell képezni. A céltartalék képzése feltételezi a

normális piaci viszonyokat, vagyis azt, hogy az adós rendszeresen és időben eleget tesz fizetési kötelezettségének. Ha az adós gazdasági-pénzügyi okok miatt nem képes teljesíteni kötelezettségét, úgy a képzett tartalék biztosít fedezetet. A céltartalék képzésénél elsődleges a partnerek biztonsága, a kötelezettségek biztos teljesítése. Ebből következően a céltartalék a külsők (partnerek) érdekeit szolgálja elsődlegesen. A céltartalékok képzése nem kötelező. (Számviteli Törvény 27.§) Másik tisztázandó fogalom a passzív időbeli elhatárolás. Az előző pontban már megfogalmaztuk az aktív időbeli elhatárolás definícióját, annak ismeretében könnyű lesz megérteni a passzív időbeli elhatárolást: Passzív időbeli elhatárolásként kell elszámolni a mérleg fordulónapja előtt leszármazott, pl. bérleti (lízing) díjból azt az összeget, amely nem a mérleggel lezárt évet illeti meg, ugyanis a pénzbevétel már

megtörtént, de a kapott összeg egy része, vagy egésze a következő év (ek) árbevétele, a költségek is akkor merülnek fel. Mint látjuk, a bemutatott eset az aktív időbeli elhatárolásnál ismertetett példa könyvelése a lízingbe adónál. Passzív időbeli elhatárolás az olyan költség is, amelyet csak a mérleg fordulónapja után fognak leszámlázni, azt követően válik esedékessé, amely azonban a mérleggel lezárt időszakot kell hogy terhelje, függetlenül attól, hogy a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismerté. Passzív időbeli elhatárolásként számoljuk el a mérleggel lezárt évhez kapcsolódó kártérítési igényeket, késedelmi kamatokat – az óvatosság számviteli elvéből következően – akkor is, ha azok összegszerűségükben ne meghatározottak, ezen időszakban ismertté vált kártérítéseket, bírósági költségeket, a mérleggel lezárt évhez kapcsolódó, a mérlegkészítés

időpontjáig kifizetésre került, illetve már megállapított, de ki nem fizetett prémiumokat, jutalmakat és azok járulékait. (Számviteli Törvény 29.§) 30 2. EREDMÉNYSZÁMLÁK Az eredmény kimutatás elkészítéséhez, az adózott eredmény megállapításához szükséges adatokat az 5. és a 8-9 számlaosztály számlái tartalmazzák a) Az 5. számlaosztály (költségnemek, folyó kiadások) a költségeket költségnemek szerint csoportosítva tartalmazza. b) A 8. számlaosztály tartalmazza az értékesítés elszámolt önköltségét (amennyiben annak költségeit ide átvezették), továbbá a közvetlenül e számlaosztályban elszámolt egyéb ráfordításokat, a pénzügyi műveletek ráfordításait, a rendkívüli ráfordításokat, az eredményt terhelő adókat. c) A 9. számlaosztályban (bevételek) kell kimutatni az értékesítés árbevételét, az egyéb bevételeket, a pénzügyi műveletek bevételeit, a rendkívüli

bevételeket. Az egyszeres könyvvitel tanulmányozásánál megismerte az értékesítés árbevételének és az egyéb bevételnek a fogalmát. Az ottani meghatározás érvényes a kettős könyvvitelre is, de itt szükséges egy lényeges szempont tudatosítása. Értékesítés árbevételeként csak a vállalkozáson kívül történő értékesítésnek, a teljesítésnek megfelelő – a megrendelő (megbízó) vevő által elismert – ellenérték mutatható ki. Az értékesítés, a teljesített szolgáltatás árbevétele elszámolásának bizonylata általában a szabályszerűen kiállított számla. Szabályszerű a számla akkor, ha az adott gazdasági eseményre (műveletre) vonatkozóan rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően hiánytalanul tartalmazza, megfelel a számlára vonatkozó rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a számlára vonatkozó alaki előírásoknak és amelyet – hiba esetén –

előírásszerűen javítottak. 3. A 6-7 SZÁMLAOSZTÁLYOK A 6-7. számlaosztály – a gazdálkodó döntésének megfelelően – használható a vezetői információk biztosítására. E számlaosztályok szabad használata lehetővé teszi a vállalkozáson belüli egységek elszámoltatását, a költséggazdálkodás, az önköltségszámítás sajátos rendszerének kialakítását. 31 a) A 6. számlaosztály (közvetett (általános) kiadások) a költséghelyeken felmerült költségek, illetve az általános (közvetett) költségek kimutatására és elszámolására szolgáló számlákat, valamint a számlaosztály számláin elszámolt költségek átvezetésének (áttételezésének) számláit tartalmazza. b) A 7. számlaosztály (közvetlen kiadások) a vállalkozási tevékenység közvetlen költségeinek elszámolására, gyűjtésére szolgál. Itt célszerű összegyűjteni a vállalkozási tevékenység, valamint a vállalkozási tevékenységet

elősegítő, illetve kiegészítő tevékenység (ideértve a forgalomba hozatal, az értékesítés) közvetlenül elszámolt költségeit is. 4. A 0 SZÁMLAOSZTÁLY A 0. számlaosztály azokat a nyilvántartási számlákat tartalmazza, amelyeken kimutatott tételek a mérleg szerinti eredményt, a vagyon összegét nem befolyásolják. 01. 02. 03. 04. 05. 06. 09. Nyilvántartási számlák: Befektetett eszközök nyilvántartási számlája Készletek nyilvántartási számlája Követelések, pénzügyi elszámolások nyilvántartási számlája Nyilvántartási ellenszámlák Kiadási előirányzatok nyilvántartási számlái Térítés nélküli szolgáltatások nyilvántartási számlája Bevételi előirányzatok nyilvántartási számlája 32 4. A Közgazdasági elméletek az ipari forradalom időszakában (XVIII-XIX. sz) Gazdasági (kispolgári) romanticizmus (Sismondi). A kispolgári szocialisták (Proudhon). A korai vulgáris közgazdaságtan (Say, Malthus Senior)

Az utópista szocialisták közgazdasági hatása. Az ipari forradalom viszonyai között létrejött közgazdasági irányzatok (XVIII-XIX. sz) Gazdasági (kispolgári) romanticizmus. Képviselői: Sismondi, Müller Sismondi A kispolgári érdekek szószólója. Jobbról támadja a kapitalizmust Bírálja mind a kapitalizmust mind pedig a feudalizmust. Nem ismeri el a kapitalizmust a természet rendjének A kisárutermelést eszményíti. Kisárutermelés: egyszerű árutermelés. Nem jelent meg elismert árutermelési módként A kisáru termelés vagy egyszerű árutermelés, aminek jellemzői:  Gazdaságilag elkülönültség jellemző  Termelői eszközök tulajdonosa saját maga végzi a munkát. Idegen-, bérmunkát nem alkalmaz  Az áru teljes ellenértéke az övé  Nincs kizsákmányolás (idegen munka elsajátítása) Célja: Mind több áru termelése azért, hogy az általuk vásárolható javakból szükségleteiket mind magasabb szinten elégítsék ki. ÁRU

 PÉNZ  ÁRU ÁRU1 = ÁRU2 egyenértékű csere zajlik Felismeri a kapitalizmus alapvető ellentmondásának egyik megjelenését, a termelés és fogyasztás ellentétét; vagy túltermelés vagy hiány jelenik meg. Ennek az ellentmondásnak vannak felszíni ellentmondásai is pl. hiány jelenik meg a piacon Megjelenek a túltermelési válságok, többet termelnek mint amennyit a fogyasztók megvásárolnak. Az új társadalom létrehozásához új reformokat javasol: • visszatérés mind az iparban mind pedig a mezőgazdaságban a kisárutermelésre, ahol nincsenek bérmunkások mindenki maga dolgozik; • a munkás jó munkája jutalmául a tőkés tulajdontársa lehessen ⇒ ösztönzi a munkásokat, hogy jól termeljenek; • a tőkéseket céh-hez hasonló szervezetbe kell szervezni, és ez kényszerítse rá valamint ellenőrizze, hogy minden tőkés tulajdonostárssá teszi-e a jól dolgozó munkásokat. Tehát ezek a szervezettek védenék a munkást. NEM MŰKÖDNE!

Kispolgári szocialisták Proudhon A tőkés gazdasági jelenségeket a kispolgárok szemszögéből vizsgálja. Egy eljövendő szocialista társadalomról ábrándozik. A kapitalizmusban nem érvényesül az örök igazságosság, mert nem érvényesül az értéktörvény. Érték törvény: Az áru ára és értéke közti tendenciális kapcsolatot fejezi ki, mely mindenkori termelési viszonyok sajátosságai közt jelenik meg. Egyszerű árutermelésben az érték törvény: Áru ára tendenciálisan az értéke körül ingadozik. Szabad versenyes kapitalizmusban az értéktörvény: Az árarányok tendenciálisan követik az értékarányokat. 33 Monopol kapitalizmusban az értéktörvény: Az árak a monopol ár körül ingadoznak. Értékelmélete: A termék értékének a nagysága kifejezi a jószág abszolút társadalmi hasznosságát. A csereérték és a hasznosság szorosan, de ellentétes irányban mozognak A jószág abszolút társadalmi hasznosságát a

csereérték és a hasznosság együttesen határozza meg. Pl. arany: kis hasznosság, nagy érték, víz: nagy hasznosság, kis érték. Korai vulgáris közgazdaságtan. Képviselői: Say (széé), Malthus (máltusz), Senior, Carrey (káré), Liszt Frigyes Say Say munkássága kiemelkedő jelentőségű, hiszen később elméletét tovább viszik. A nagypolgárság érdekeit képviseli. Bizonyítani akarja, hogy nem a munka az érték egyetlen forrása Áruérték: az áru értéke a hasznossága. Az áru értéke akkor növekszik, ha a hasznossága emelkedik. A hasznosságot nem tudja Say megfogalmazni. Az érték a piacon határozódik meg az árban (érték = hasznosság) Ebből következik, hogy a termelési költségek nem okai az árnak, hanem a termelési költség nagysága a fizetőképes szükséglet (kereslet) függvénye. Három értékalkotó (szolgálatot) tényezőt különböztet meg: 1. munka, 2. tőke, 3. természet, Say szerint ezek szolgálatot teljesítenek.

Termelés szereplői: Munkás  munkája Tőkés  berendezése Természet  időjárás, bányakincsek Szolgálatot teljesít a társadalmi termelés számára  mindenki megkapja szolgáltatása ellenértékét. Nincs kizsákmányolás Tagadja a válság lehetőségét a kapitalizmusban: „az összkereslet mindig együtt nő az össztermeléssel”. Say dogma: a túltermelés a természetétől fogva lehetetlen. „A kínálat megteremti a saját keresletét.” Tehát az általános túltermelés lehetetlen Törvényes alapja: nincs lényeges különbség a pénzen és a cserén alapuló gazdaság között. Malthus A munkaelmélet képviselője. Áru értéke: az áru értéke egyenlő az áruért megvásárolható munka mennyiségével. Tagadja a kizsákmányolást, szerinte nincs kizsákmányolás, hiszen a munkás megkapja a munkájának a teljes értékét. A tőkés nyeresége abból származik, hogy az árut több munkáért adja el, mint amennyit tartalmaz. Érzi,

hogy a kapitalizmusban a kereslet és a kínálat között különbségek vannak, ezért az államnak megfelelő keresletet kell támasztani a gazdaságban. Az államnak fontos szerepe van a megfelelő kereslet megteremtésében. (Keynes előfutára) Rendkívül nagy a munkanélküliség. Malthus megoldja ezt a problémát Szerinte túlnépesedés van, aminek az oka az, hogy túl sok munkabért kapnak a munkások. Ha kevesebb munkabért kapnának a munkások, akkor minden időt a termelésre fordítanának és így megszűnik a túlnépesedés és nem lesz munkanélküliség sem. 34 Senior Értékelmélete: az áru értékét a benne megtestesülő áldozat adja. (áruban megtestesülő áldozat) munka → a munkás áldozata, lemond nyugalmáról, szabadidejéről (A munkás feláldozza a szabadidejét, és hajlandó munkát vállalni, amit meg kell fizetni.); tőkés → önmegtartóztatás, nem fogyasztja el azonnal a tőkét, üzemet létesít. Ezt az áldozatot meg kell

fizetni.⇒ ez az áru értéke Föl sem merül a kizsákmányolás kérdése. Utopista szocialisták Már a rabszolgatartó társadalomban megjelent ez az eszme, de a 16-17. században vált a tőkés kizsákmányolás elleni tiltakozás egyik fő eszmei áramlata. Az utópisták nem közgazdászok hanem filozófusok. Valamennyien valamiféle szocialista államról ábrándoznak, de mikor ezt megfogalmazták utópiának minősült. Más-más módon képzelik el a szociálist államot, mert eltérnek egymástól. Legjelentősebb képviselője Morus Tamás volt, aki az Utópia című munkájában fogalmazta meg a magántulajdon ellen irányuló kommonista közösségeken alapuló utópista gondolatait: • Az utópista városokban nincs magántulajdon és társadalmi egyenlőség, • megszűnik a nyomor, • a munka az emberek elsődleges szükségletévé válik, • mindenki számára hozzáférhető a művelődés, • a szabadidőt a testi és szellemi képességek fejlesztésére

használják. Munkáikban sok megsejtéssel rátapintottak az eljövendő szocialista társadalom több fontos vonásaira. Tagadták az osztályharcot és a forradalmat Nem ismerték fel a társadalmi fejlődés törvényszerűségeit. Nem lelték meg a szocialista megvalósításnak helyes útat 35 4.B A társasági adó A társasági adó és az osztalékadó alanya 2. § (1) A társasági adó alanya a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott személy (2) Belföldi illetőségű adózó a belföldi személyek közül a) a gazdasági társaság és az egyesülés, b) a szövetkezet, a lakásszövetkezet kivételével, c) az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, d) az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az erdőbirtokossági társulat, e) a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete (a továbbiakban:

MRP), f) a közhasznú társaság, a vízitársulat, g) az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület, az egyház (ideértve e szervezetek alapszabályában, illetve alapító okiratában jogi személyiséggel felruházott szervezeti egységeket is), a lakásszövetkezet és az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, h) a kockázati tőkealap. (3) Külföldi illetőségű adózó a külföldi személy, ha a) belföldi telephelyén végez vállalkozási tevékenységet (a továbbiakban: külföldi vállalkozó), vagy b) belföldi személytől, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyétől a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó ellenértéket kap (a továbbiakban: külföldi szervezet). (4) Nem alanya a társasági adónak az 5. számú mellékletben felsorolt szervezet (5) Az osztalékadó alanya a) az osztalékban részesülő belföldi személy a magánszemély kivételével (a továbbiakban: belföldi illetőségű

osztalékban részesülő), b) az osztalékban részesülő külföldi személy (a továbbiakban: külföldi illetőségű osztalékban részesülő). (6) A kifizetőre terjed ki az osztalékadóval kapcsolatos adókötelezettség abban az esetben, ha az osztalékot nem pénzben nyújtja. OSZTALÉK: a) a belföldi vagy külföldi személy adózott eredményéből a tag (részvényes, alapító) részesedése, ideértve az adózott eredményből a kamatozó részvény után fizetett kamatot is, b) más adózótól vagy belföldi illetőségű magánszemélytől visszafizetési kötelezettség nélkül kapott (egyéb vagy rendkívüli bevételként elszámolt) támogatás, juttatás, a más adózó vagy belföldi illetőségű magánszemély által elengedett kötelezettség, átvállalt tartozás, kivéve a társadalmi szervezet által, valamint a jogszabály vagy nemzetközi szerződés alapján nyújtott vissza nem térítendő támogatást, juttatást (elengedett kötelezettséget,

átvállalt tartozást), c) a befektetés jogutód nélküli megszűnés miatti kivonásakor a vagyonfelosztási javaslat szerint, átalakuláskor a vagyonmérleg szerint a befektetés számvitelben kimutatott nyilvántartási, könyv szerinti értékét (a továbbiakban: könyv szerinti érték) meghaladóan realizált vagyoni részesedés, továbbá a jegyzett tőke leszállításakor kivont vagyoni értéknek a megszűnt befektetés ráfordításként elszámolt könyv szerinti értékét meghaladó része, d) az adózott eredményből a vagyonjegy, részjegy alapján kapott összeg, e) a külföldi vállalkozó fióktelepe által az eredménykimutatásában fizetett (jóváhagyott) osztalékként szerepeltetett összeg, f) a cégbejegyzési eljárásnak a cég bejegyzése nélkül történő megszűnése miatt az alapítónál ráfordításként elszámolt követelés könyv szerinti értékét meghaladóan bevételként elszámolt összeg, 36 g) a kockázati tőkealap-jegy

hozama, h) a kockázati tőkealap megszűnése alapján a kockázati tőkealap-jegy könyv szerinti értékét meghaladóan kapott vagyoni érték, azzal, hogy az osztalékadó megállapításához a c), f) és h) alpontok alkalmazásakor könyv szerinti értéknek a megszűnő belföldi személy alapításkori jegyzett tőkéjéből - a cégbejegyzési eljárásnak a cég bejegyzése nélkül történő megszűnése esetén a vagyoni hozzájárulás társasági szerződésben, alapító okiratban, alapszabályban, társulati szerződésben, létesítő okiratban (a továbbiakban: társasági szerződés) rögzített, a beszámolóban az alapítókkal szembeni kötelezettségként kimutatott összegéből - az osztalékban részesülőre a tagi (részvényesi, alapítói, tulajdonosi) jogviszonya alapján jutó részt kell tekinteni, ha az osztalékban részesülő írásban nem nyilatkozik a befektetésnek (követelésnek) az illetősége szerinti államban hatályos számviteli

előírások szerint - a megszűnés időpontjára - megállapított könyv szerinti értékéről; A TÁRSASÁGI ADÓKÖTELEZETTSÉG 5. § (1) A vállalkozási tevékenységet folytató adózót a jövedelme után e törvény előírása szerint társasági adókötelezettség terheli. (2) A belföldi illetőségű adózó társasági adókötelezettsége a társasági szerződése közokiratba foglalásának, ellenjegyzésének napján kezdődik, ha vállalkozási tevékenységét a cégnyilvántartásba történő bejegyzése előtt megkezdheti, más esetben azon a napon, amelyen az alapítását szabályozó jogszabály szerint létrejön. Az adózó adókötelezettsége azon a napon szűnik meg, amelyen a megszűnését szabályozó jogszabály szerint megszűnik, vagy amely napot követő napon bármely egyéb okból kikerül a társasági adó hatálya alól (ideértve a cégbejegyzés iránti kérelem elutasítását vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetését is). (3) A

külföldi vállalkozó társasági adókötelezettsége a fióktelepének a cégnyilvántartásba történő bejegyzése napján kezdődik, és fióktelepének a cégnyilvántartásból való törlésének a napján szűnik meg. A külföldi vállalkozó adókötelezettsége megszűnik a fióktelepe ellen belföldön vagy amennyiben az eljárás e fióktelepre is kiterjed - az ellene külföldön indított felszámolási eljárás (annak megfelelő eljárás) kezdő napját megelőző napon. Amennyiben a külföldi vállalkozó cégnyilvántartásba be nem jegyzett telephelye útján végez belföldön vállalkozási tevékenységet, adókötelezettsége a telephely létrejöttét eredményező első jognyilatkozat megtételének napján keletkezik, és a külföldi vállalkozó megszűnésének vagy a telephely megszűnését eredményező jognyilatkozat tételének napján (ideértve azt is, ha a tevékenységet fióktelepen folytatja) szűnik meg. A külföldi vállalkozó

adókötelezettsége az általa belföldön végzett építkezés esetén az építkezés kezdetének napján kezdődik, ha az építkezés időtartama meghaladja az egyezményben meghatározott időtartamot, illetve (egyezmény hiányában) a három hónapot. Az építkezés folyamatosságát nem befolyásolja, hogy azt a külföldi vállalkozó fióktelepén vagy más telephelyén végzi. (4) Ha a belföldi illetőségű adózónak a számviteli törvény szerinti éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót, egyszerűsített mérleget és eredménylevezetést (a továbbiakban: beszámoló) a naptári év utolsó napjával nem kell elkészítenie, akkor - az előtársaságot kivéve - a fizetendő adót az adóév utolsó napjára elkészített könyvviteli zárlat alapján kell megállapítania. Ilyen esetben az egyes adóévekre külön-külön utólag elkészített beszámoló alapján - a bevallással érintett időszakban hatályos előírások szerint - meg kell

állapítania a tényleges adót, valamint a tényleges adó és a könyvviteli zárlat alapján megállapított adó különbözetét. (5) E törvénynek a jogutódra vonatkozó rendelkezéseit a kiválással és a részleges átalakulással létrejövő adózónak, a jogelődre vonatkozó rendelkezéseit kiválás esetén a fennmaradó adózónak és a részlegesen átalakuló szövetkezetnek is alkalmaznia kell. (6) Ha a felszámolási eljárás (annak megfelelő eljárás) a cég cégnyilvántartásból való törlése nélkül fejeződik be, az adókötelezettség az eljárás megszűnésének napját követő naptól új adóévként folytatódik. (7) Az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet, a köztestület és a közhasznú társaság a közhasznú szervezetre, kiemelkedően közhasznú szervezetre vonatkozó rendelkezéseket először abban az adóévben alkalmazhatja, amely évben ilyen szervezetként besorolást nyert. Az adózó nem alkalmazhatja a

közhasznú szervezetre, kiemelkedően közhasznú szervezetre vonatkozó 37 rendelkezéseket - kivéve a törlés napjáig az igazolás kiadását - abban az adóévben, amelyben a közhasznúsági nyilvántartásból törölték. A kiemelkedően közhasznú szervezet a közhasznú szervezetté történő - adóéven belüli - átsorolása esetén - kivéve az átsorolás napjáig az igazolás kiadását - a közhasznú szervezetre vonatkozó rendelkezéseket érvényesítheti az adóév egészére. (8) A társasági adóbevallást magyar nyelven, forintban kell elkészíteni. A beszámolót, könyvvezetést konvertibilis devizában készítő adózó a társasági adóbevallás adatait a Magyar Nemzeti Bank hivatalos - az adóév utolsó napján érvényes - devizaárfolyamának alapulvételével számítja át forintra. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, a Magyar Nemzeti Bank által az adóév utolsó napjára

vonatkozóan közzétett, USA dollárban megadott árfolyamot kell a forintra történő átszámításkor figyelembe venni. Ugyanígy kell eljárni minden más esetben, ha az átszámításra a számviteli törvény előírása nem vonatkozik. A társasági adó mértéke 19. § (1) A társasági adó a (2) bekezdésben foglaltak kivételével a pozitív adóalap 18 százaléka (2) A külföldön tevékenységet végző esetében a társasági adó a pozitív adóalap 3 százaléka. Adómentesség 20. § (1) Nem kell az adót megfizetnie a) a közhasznú szervezetnek, kiemelkedően közhasznú szervezetnek nem minősülő alapítványnak, közalapítványnak, társadalmi szervezetnek - kivéve az országos érdek-képviseleti szervezetet -, köztestületnek, továbbá a lakásszövetkezetnek, ha - a gazdálkodására vonatkozó külön jogszabályok előírása szerint és a 6. számú mellékletben foglaltakat figyelembe véve nyilvántartott - vállalkozási tevékenységéből

elért bevétele legfeljebb 10 millió forint, de nem haladja meg az adóévben elért összes bevételének 10 százalékát, b) a közhasznú társaságnak és a vízitársulatnak a támogatásként, juttatásként véglegesen átadott pénzeszköz összegével, a térítés nélkül átadott eszköz könyv szerinti értékével - immateriális javak és tárgyi eszközök esetében számított nyilvántartási értékével -, valamint a 13. § (1) bekezdésének b), c) és d) pontja szerint számításba vett összeggel csökkentett adóalap olyan része után, amelyet a közhasznú társaságnál a 6. számú melléklet C) fejezete alapján megállapított kedvezményezett tevékenységből elért bevétel, vízitársulatnál a közfeladatként végzett tevékenységből elért bevétel képvisel az összes bevételen belül, c) az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnak, amennyiben a pénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységből származó bevétele nem haladja

meg a pénztár összes bevételének a 20 százalékát, d) e) az adóév utolsó napján a kockázati tőkevállalkozások nyilvántartásában szereplő kockázati tőketársaságnak, kockázati tőkealapnak - figyelemmel a (4) bekezdésben foglaltakra is - a nyilvántartásba történő bejegyzése évében és az azt követő hat adóévben, illetve, ha a bejegyzés iránti kérelmét a megalakulását követő 15 napon túl nyújtja be, a bejegyzése évét követő hat adóévben. (2) A közhasznú társaság és a vízitársulat az adókedvezményeket az adómentességgel csökkentett társasági adó arányában érvényesítheti. (3) (4) A kockázati tőketársaság és a kockázati tőkealap utólag köteles megfizetni a megelőző adóévek adóját is a) a kockázati tőkevállalkozások nyilvántartásába történő bejegyzés évét követő hatodik adóévről készített adóbevallással egyidejűleg, ha kockázati tőkebefektetéseinek aránya a nyilvántartásba

történő bejegyzése napját követő hat teljes év átlagában nem érte el a kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati tőkealapokról szóló törvényben előírt mértéket; b) az átalakulás napjára, illetve a végelszámolás, a felszámolás kezdő napját megelőző napra készített adóbevallással egyidejűleg, ha adókötelezettsége az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott időszak alatt megszűnik; c) az adóévi adóbevallással egyidejűleg, ha az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet a kockázati tőkevállalkozások nyilvántartásából az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott időszak alatt törli. 38 OSZTALÉKADÓ 27. § (1) A kapott (realizált) osztalék után az osztalékban részesülő 20 százalék mértékű osztalékadót köteles fizetni. (2) Mentes az osztalékadó alól az e törvény hatálya alá tartozó belföldi illetőségű osztalékban részesülő. (3) Az osztalékból a

kifizető a kifizetés napján állapítja meg, vonja le az osztalékadót, és az adó levonásáról az osztalékban részesülőnek igazolást ad. (4) A kifizető állapítja meg az osztalékadót, és azt az adózás rendjéről szóló törvény előírása szerint bevallja és megfizeti, abban az esetben is, ha a külföldi illetőségű osztalékban részesülő részére az osztalék teljesítése nem pénzben történik. Ilyen esetben a kifizető az osztalék összegéről és a megállapított adóról igazolást ad az osztalékban részesülőnek, és a megfizetett osztalékadót a könyveiben a követelések között tartja nyilván. (5) Nem kell az osztalékadót a kifizetőnek megállapítania, megfizetnie, levonnia az osztalék azon része után, amelyet a külföldi illetőségű osztalékban részesülő belföldön, már működő gazdasági társaság, szövetkezet - ideértve az osztalékot fizető gazdasági társaságot, szövetkezetet is - jegyzett tőkéjének

az emelésére fordít, vagy amellyel belföldön újonnan alakuló gazdasági társaság, szövetkezet alapításában vesz részt, feltéve, hogy a külföldi illetőségű osztalékban részesülő rendelkezése alapján a kifizető azt közvetlenül erre a célra utalja át. Egyidejűleg a kifizető tájékoztatja a gazdasági társaságot, szövetkezetet arról, hogy az átutalt összeg a külföldi illetőségű osztalékban részesülő e törvény szerinti osztaléknak minősülő jövedelme. Az átutalt összeget - amíg az ellenkezőjét az osztalékban részesülő vagy a kifizető nem igazolja - úgy kell tekinteni, mint amely után az osztalékadót nem fizették meg. (6) Az (5) bekezdésben meghatározott osztalék után az osztalékadó fizetési kötelezettség a) a cégbejegyzés iránti kérelem elutasítása, illetve a cégbejegyzési eljárás megszüntetése időpontjában, b) a gazdasági társaság, a szövetkezet vagy jogutódjuk jegyzett tőkéjének

csökkentéséről, a jegyzett tőke emelésének elmaradásáról hozott taggyűlési, közgyűlési, illetve alapítói határozat végrehajtásakor, c) a külföldi osztalékban részesülőt a tagsági (részvényesi) viszonya megszűnése - így különösen a gazdasági társaság, a szövetkezet végelszámolása, felszámolása, valamint a saját üzletrész, részvény megszerzése - alapján a gazdasági társasággal, a szövetkezettel vagy jogutódjukkal szemben megillető visszatérítési (megtérítési) igény kielégítésekor, d) egyébként a tagsági (részvényesi) viszony megszűnésekor válik esedékessé, azzal, hogy a jogutódlás melletti megszűnés csak akkor keletkeztet osztalékadó fizetési kötelezettséget, ha nem jár a tagsági (részvényesi) jogok utódlásával. A b)-c) pontokban meghatározott esetekben kifizetőnek azt a gazdasági társaságot, szövetkezetet (jogutódjukat) kell tekinteni, amelyből az (5) bekezdés szerinti osztalékot

kivonják. (7) A kifizetőnek le kell vonnia az osztalékadót a belföldi illetőségű osztalékban részesülőnek fizetett osztalék azon részéből, amely készpénzben került kifizetésre, vagy amelyet nem a belföldi illetőségű osztalékban részesülő belföldi hitelintézetnél vezetett bankszámlájára utal. (8) A külföldi illetőségű osztalékban részesülőt - a (4) bekezdésben meghatározott esetben a kifizetőt - visszatérítési jog illeti meg az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott feltételek szerint, ha az egyezmény alapján őt a törvényben meghatározottnál kisebb mértékű adó terheli. (9) A külföldi illetőségű osztalékban részesülő állapítja meg, vallja be és fizeti meg az osztalékadót, ha az osztalékhoz nem kifizetőtől jut hozzá. (10) Az osztalékelőlegre az osztalékra előírt rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy az osztalékelőlegre teljesített adónak az osztalék adóját meghaladó

különbözetével az osztalék jóváhagyásakor a kifizető számol el az adóhatósággal. 39 Negyedévesek szerint I. A társasági adó alanya: belföldi illetőségű adózó a belföldi személyek közül: a, a gazdasági társaság és egyesülés b, szövetkezet (lakásszövetkezet kivételével) c, az állami vállalat, a tröszt, az egyéni állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata d, ügyvédi iroda, erdőbirtokossági társulat e, Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete f, KHT, vízitársulat g, alapítvány, közalapítvány, köztestület, egyház h, kockázati tőkealap II. Társasági adókötelezettség 1, Vállalkozói tevékenységet folytató adózót jövedelme után a törvény előírása szerint társasági adókötelezettség terheli, 2, A társasági adókötelezettség a vállalati tevékenység érdekében tett első kötelezettségvállalás iparban, átalakulás esetén az átalakulás napjától kezdődik, és az

adózó jogutód nélküli megszűnésének az e törvény hatálya alóli kikerülésének, átalakulás esetén az átalakulásnak napjáig tart. A cégbírósági bejegyzés hiánya nem érinti az adókötelezettséget III. A társasági adóalap megállapítása 1, A társasági adó alapja belföldi illetőségű adózó esetében az adózás előtti eredmény, 2, Az adózás előtti eredményt a könyvviteli zárlat alapján állapítja meg az adózó mindaddig, amíg a beszámoló készítésére nem kötelezett, ideértve a jogelőd nélkül létrejött adózót is, ha a cégbírósági bejegyzés elmarad, vagy ha az adóhatóság a nyilvántartásból törli. IV. A társasági adó mértéke 1, A pozitív adóalap 18%-a 2, Külföldön tevékenységet végző esetében a társasági adó a pozitív adóalap 3%-a. Vannak adókedvezmények, adómentességek • Beruházási • Társasági • Egyéb V. Az adókedvezmények igénybevételének szabályai: 1, A társasági adó

mértékéig veheti igénybe az adókedvezményt az adóévben 100%-os adókedvezményre jogosult adózó, 2, Beruházási adókedvezménnyel csökkentett adótól legfeljebb annak 70%-áig érvényesíthet adókedvezményt az adózó, 3, A külföldön tevékenységet végző nem vehet igénybe adókedvezményt 4, Az adókedvezmény adóvisszatartás formájában vehető igénybe VI. Fizetendő adó: A társasági adó csökkentve az adókedvezménnyel és a külföldön megfizetett társasági adóval. OSZTALÉKADÓ 1, A kapott osztalék után az osztalékban részesülő 20% mértékű osztalékadót köteles fizetni. 2, Mentes az osztalékadó alól az e törvény hatálya alá tartozó belföldi illetőségű osztalékban részesülő. 40 5. A A marxi közgazdasági elmélet (Marx, Engels). A klasszikus polgári közgazdaságtan továbbfejlődése. Történelmi háttér: Ipari forradalom időszaka után, gépi nagyüzemi termelés megvalósulása. Nagy létszámú, de

szegény munkásság. Gazdasági kényszer, csak a munkavégző képességét tudja eladni 16-18 órás munkaidő, kiszolgáltatottság  munkásmozgalmak, gépmozgalom. Pl: önsegélyező egyletek, szakszervezetek alakulnak ki. Gyorsan fejlődő technika Gyors termelésnövekedés Egyre nagyobb a különbség a munkás osztály és a tőkések között. Két nagy csoport  Egyenlőtlen részesedés a javakból. Marxizmus: meg akarja változtatni a társadalmat, úgy, hogy a munkásosztály kerüljön hatalomra. Társadalom radikális megváltoztatása(forradalom) IDEOLOGIA Képviselői: Marx Károly (porosz, jogász, történész, filozófus, újságíró, politikus, 1818-1883) Engels Frigyes (porosz, újságíró, politikus, 1820-1895) Marxi közgazdasági irányzat A munkásság szemszögéből vizsgálja a gazdasági összefüggéseket. Tudományosan magyarázza nézeteit, kora tudományát felhasználva: Alapjai: • Hegel: Dialektika, történelmi szemlélet (idealista

filozófus, felismeri a dialektikát, a jelenségek közti kölcsönhatást) „Megszüntetve megőrzés elmélete” • Feuerbach: materializmusa vagy anyagelvűsége. (világ keletkezés hite) • Klasszikus polgári közgazdaságtan képviselőitől az értékelméletet veszi át. • Darwin: evolúció elmélet. Marx társadalom elmélete: Több ezer éves összefüggéseket vizsgál. • Ősközösségi társadalom • Rabszolgatartó társadalom Fejlődési szakaszok • Feudális társadalom • Kapitalizmus • Kommunizmus v. szocializmus Hogyan változott a termelési feltételek és az emberek egymás közötti viszonya, kölcsönhatása? Ez a kérdés a Marx által kidolgozott formációelmélet legfőbb problémája. Az erre adott válaszában Marx különböző társadalmi - gazdasági alakulatokat különbözetett meg egymástól: Ősközösséget, a rabszolgatartó társadalmat, a feudalizmust a kapitalizmust és a kommunizmust , valamint ez utóbbi kettő közötti

átmenetet jelentő szocializmust. Az egyes formációk egymásba való átmenete úgy történik, hogy feszültségek keletkeznek a termelés módja és az azzal kölcsönhatásban lévő emberi viszonyok között, amelyek az adott formáció keretében már nem oldódhatnak. A formáció keretfeltételei szétfeszülnek, s az új kölcsönhatásnak megfelelő új társadalmi - gazdasági alakulat jön létre. Mivel a felsorolt formációk tulajdonképpen az emberiség egész fejlődését fedik, nyilvánvaló, hogy az általuk jelölt időhorizontok csak évszázadokban mérhetők. Ezt a fejlődést nem tekinti befejezettnek. Termelőerők fejlődése mutatja a társadalmak fejlődését Ha megjelenik a termékfelesleg  kialakul a magántulajdon  megjelenik a rabszolga tartó társadalom. Kapitalizmus alapvető problémája, hogy magántulajdon van. Helyette társadalmi tulajdont javasol Társadalmi lesz a termelés és társadalmi lesz az elosztás. Nem lesz kizsákmányolás

41 Dialektikus történelmi materializmus alkalmazása a társadalom evolúciós elméletére ⇒ szocializmus elmélete. (Marx) Társadalmi - gazdasági alakulat (formáció) fogalma: A két aspektus: 1. Termelési mód: termelő erők és a termelési viszonyok dialektikus egysége 2. Társadalmi felépítmény: tudomány, politika, filozófia, jog, vallás, művészetek, erkölcs, ideológia és ezek intézményrendszerei tartoznak ide. A kettő egymástól nem független, szoros, kölcsönös kapcsolat áll fenn közöttük. A társadalmi fejlődés szempontjából a termelési mód a jellemző. Nincs kölcsönös egyértelmű megfeleltetés Marx Összhang - törvény felismerése: Társadalmi – gazdasági alakulat (formáció) Termelési mód Felépítmény (A termelőerők és a termelési viszonyok dialektikus egysége) (Tudomány, politika, filozófia, erkölcs, művészetek, jog, vallás, ideológia, stb. és intézményrendszerük) Termelő erők Termelési

viszonyok − a termelőerők működésének és fejlődésének társadalmi formáját adják − a termelési mód tartalmát adják − az ember és a természet közötti viszonyt fejezi ki (a természet javainak elsajátítása) − a termelés során az emberek között kialakult kapcsolatokat fejezi ki − fejlettségi szintje a társadalom fejlettségének fokmérője − mindenkori mozgásformája adja a gazdaság konkrét működési módját, a gazdasági mechanizmust − a társadalmi termelés mennyiségi oldalát adják − a társadalmi oldalát adják Összhang - törvény 42 termelés minőségi Összhang törvény: a termelő erők adott fejletségi szintje meghatározott termelési viszonyokat követel meg, és fordítva. Szoros kölcsönhatásban állnak Amennyiben ez az összhang megbomlik és nem sikerül helyre állítani rövid időn belül az adott társadalom bukásával jár. Nem lehet bizonyos fejlődési szakaszokat kihagyni. Pl: Afrikai

bányászat Termelői viszonyok ugrás szerű változása fejlettség Termelő erők fejlődése idő Ha a termelőerőktől elmaradnak a viszonyok, akkor előbb utóbb akadályozza a termelőerőket. Cél: minél gyorsabb fejlődés. − Polgári viszony kialakulásával ugrásszerű fejlődés. − Monopol kapitalizmus: konkurencia harc. A legfrissebb eredményeket felvásárolják, mások nem jutnak hozzá. Termelő erők fejlődése lelassul  túltermelési válság − Állam monopol kapitalizmus: újra növekedésnek indul a fejlődés. Termelői viszony maga után is húzhatja a termelőerők fejlődését. 43 5.B A munkapiac. Egyensúly a munkapiacon − A munkakínálat alakulása és a demográfiai folyamatok között nem létezik egyértelmű kapcsolat, mivel az egyes gazdasági szereplő hatása a felkínált munkamennyiségről. Figyelembe veszi a jövedelmi helyzetből és a pluszmunka vállalásából eredő anyagi hasznot, az ebből származó

szabadidő-áldozatot. − A munkakereslet a vállalat gazdasági helyzetének a függvénye. A vállalat számára a bér természetesen költségtényező, amely a munka kereslet egyik legfontosabb meghatározója. − A munkapiaci egyensúly a munkakeresleti függvény és a munkakínálati függvény metszéspontja. Munkakereslet és munkakínálat a makrogazdaságban Egy kétszereplős gazdaság (vállalat, háztartás) a makrogazdasági makrokereslet a vállalat tervezett kibocsátásának függvénye. Ezt egy termelési függvénnyel jellemezzük. Q=f(K,L), ahol K=állandó. Q=f(Kq,L) Q A vállalat profitja a kibocsátás értékesítéséből eredő bevételek és költségek különbözete. L Adott munkaráfordítás esetén természetesen a reálbér alakulásától függ a munkakereslet. Növekvő reálbér esetében a munka ára nagyobb, mint a határtermék, így a kereslet csökken, a reálbér csökkenése pedig a munkakereslet növekedését váltja ki. w/p LD A

makrogazdasági munkakeresleti függvény minden reálbérhez a vállalati szféra tervezett munkakeresletet rendeli hozzá, azaz LD=LP(W/p) L w/p LS A makrogazdasági munkakínálati függvény azt mutatja, hogy a háztartás mennyi munkát szándékozik a vállalatnak felkínálni. A munkakínálat felső határa a lakosság száma. LD=LP(W/p) 44 L Munkaképes korú lakosság, amely a tanulói, illetve képzési fázison túl lévő és a nyugdíjkorhatár előtt álló lakosság. A lakosság megoszlik: − aktív népességre: amely mint munkavállaló a munkapiacon megjelenik és hajlandó munkát vállalni. (foglalkoztatottak + munkanélküliek) − inaktív: mindazok, akik nem hajlandók munkát vállalni. Aktivitási ráta: Aktív népesség *100 Munkaképes korú lakosság Munkanélküliségi ráta: Munkanélküliek száma n= Aktív *100 népesség 45 Egyensúly a munkapiacon A munkapiaci egyensúlyt a munkakereslet és kínálat egyenlőségével,

metszéspontjával L definiáljuk. P Ehhez tartozik természetesen az azonos W* reálbérszint. Egyensúlyi reálbérnek nevezzük azt a W/p arányt, amely mellett a munkakereslet és a kínálat egyenlő egymással. A munkakínálat rövidtávon adott és változatlan. L L* A munkakínálat teljesen rugalmatlan a reálbérekre nézve. A háztartás csak egy bizonyos minimális reálbér után hajlandó munkát kínálni. A vállalat munkakereslete a minimális reálbér mellett kisebb mint a munkakínálat (L < .) azaz egyensúlyi reálbér nem létezik Ilyen helyzet hosszú ideig nem tartható fenn. Ilyenkor általában a munkakereslet nő, - a vállalati szféra létét is veszélyezteti, annak kénytelen lesz engedményt tenni, több bért kínálnak a munkavállalónak a LD függvény felfelé tolódik LD és LS metszi egymást = egyensúlyi reálbér. LD W S Makrogazdasági értelemben akkor beszélünk munkanélküliségről (alulfoglalkoztatottságról), ha a

munkakínálat meghaladja a munkakeresletet. Túlfoglalkoztatottság a munkapiacon Túlfoglalkoztatottság (munkahiány) akkor áll fenn, ha a munkakereslet nagyobb, mint a munkakínálat. LS w/p Foglalkoztatási fv. A Munkanélküliség B P C D Túlfoglalkoztatás (munkahiány) w/p1 LD L* L Munkanélküliség olyan reálbér mellett létezik, amely nagyobb mint az egyensúlyi reálbér, a túlfoglalkoztatottsághoz viszont az egyensúlyi reálbérnél alacsonyabb reálbér tartozik. 6. A A neoklasszikus v. szubjektív közgazdaságtan a XX sz hajnalán Az érték szubjektív értelmezése. A határhaszon, határtermelékenységi elméletek A csökkenő hozadék törvénye. (Menger, Jevons, Walras, Gossen, Marshall, Böhm-Bawerk, stb.) A XX. század hajnalán- berendezkedés a nagypolgári életre (XIX-XX sz) (a monopoltőke hatalomra jutása). A neoklasszikus iskola 1870-től napjainkig is fejlődik. Az 1870-es évektől megjelenik egy nagypolgári társadalmi réteg. Ez

az elmélet Marx közgazdasági elmélete mellett jelent meg, majd a közgazdasági elmélet megújításának igényével léptek fel. 1880-tól használják a marxismus bírálatára. A kor alapvető problémája, hogy a rendelkezésre álló javakból a nagypolgárság hogyan tudja legjobban kielégíteni szükségleteit. Ebben a korban bőség van, tehát a társadalmi feszültségek letompultak. Az érték szubjektív értelmezése. Képviselői: Menger, Jevons (dzsevons), Walras. Összeköti őket, hogy az alábbiakat szükségesnek tartották: − az értékelmélet központba állítását a közgazdasági elméleti rendszerben, − az egyénből kiinduló gazdálkodás magyarázatát és − precízebb, tudományosabb kategóriarendszer kialakítását. Mi az új? − Új tárgykör – megközelítés:  nem a gazdagság forrását keresik (Smith), hanem az alapvető probléma a gazdaság adott erőforrásainak allokációjához kapcsolódik (optimalizáció).  rövid

távú elemzés  az egyén álláspontján állnak (mikro) − Új módszertan: határelemzés, melyet nem matematikai úton, hanem vertebrálisan vezeti le. − Szakít a munkaérték - elmélettel: szubjektív értékelméletet alakít ki, melynek során a határhaszonnal határozza meg az értéket. Így ez értékforradalom is! A javakat elsősorban a fogyasztó értékeli. − Nem tárgyalják a gazdasági növekedést: felvállalják a Say dogmát. − Továbbra is fenntartja a láthatatlan kezet. Menger Saját idejében nagy hatást vált ki. Szerinte mivel a szubjektív döntéseket nem lehet annyira elemezni, mint a termelési jelenségeket – sok ok együttes hatása érvényesül egy döntésnél. Ezért nem létezik egyensúlyi állapot. Walras Általános egyensúlyi elméletének alapja, hogy a piacon minden mindennel összefügg, ezért az árakat csak az összpiacot figyelembe véve lehet meghatározni. 3 szereplős modelleket használ: háztartás + üzem +

árverező (árutőzsde), szerinte a csere csak az egyensúlyi állapotban, tiszta versenynél jön létre, minden árunka csak 1 ára van, helytől és időtől függetlenül és ez megegyezik a termelési költségükkel. Nem használja a pénzt, a pénz semleges. Törvénye: a keresletek és kínálatok piaci értéke nemcsak egyensúlyi árak, hanem bármely árrendszer esetén azonosak, a kínálat-kereslet összefüggések nem függetlenek. Ha a kínálat egyenlő a kereslettel m + n-1 piacon, akkor m + n-1-ik piacon is fenn kell állnia az egyensúlynak. A polgárok szükségletek maximális kielégítésének feltételeit keresik a háztartás, a csere és a termelés területén. Alaptézis: • A piaci önszabályozó mechanizmus mellett, létrejön egy olyan piaci egyensúly, amely mellett a kereslet kínálat összhangban van, nincs munkanélküliség, nincs infláció, a reálfolyamatok stabilak. Ha mégis rendellenesség van a gazdaság működésében, ezért az

állami gazdaság - politika a felelős. 1900-as években jelentős változás a társadalmi gazdasági viszonyokban (infláció, egyensúly hiány, munkanélküliség, világháború) Keynesizmus: tovább fejleszti a marxi és neoklasszikus közgazdasági irányzat egyes elemeit, de mind a kettőt erősen tagadja. Értékelmélet: • szubjektíven értelmezik. A szuverén fogyasztó racionális döntést hoz A forgalomból és a fogyasztásból indul ki. tőkés és munkás is gyarapszik a kapitalizmus harmonikus fejlődése során. A fogyasztó célja szükségleteinek lehető legjobb kielégítése • A szükségletek maximális feltételeinek a kielégítését vizsgálják a háztartásokon, cserén és forgalom kapcsán. Áru értéke = hasznosságával Hasznosság elmélet: Csökkenő élvezetek elvét használják fel. Ha az áruból a piacon túlkínálat van, akkor az egyes áru ára alacsonyabb. GOSSEN I. törvénye!!! (csökkenő élvezetek elve) • Áru értékét,

hasznosságát az utoljára elfogyasztott áru élvezeti értéke adja meg. • Áru hasznossága az egyéni fogyasztásban derül ki. mérhető, amikor a piacon megvásárolják. • Az áru értékét piacon az ára fejezi ki. Határhaszon elmélet: Jevons, Marshall, Böhn – Bawerk, Heller Farkas. • A fogyasztó egy jószágkészlet bármely egységét annyira értékeli, amennyire jelentős számára a készlet utoljára elfogyasztott elemének élvezeti értéke. Fogyasztó az élvezeti értékek maximalizálására törekszik. Érvényesül a piacon az előnykiegyenlítődés elve. Y áru tulajdonosa x árut akar venni, X áru tulajdonosa pedig y árut. MUx MUy h a s z n o s s á g F` D F D` O C` C E E` A A` M B B` mennyiség Ha y áru tulajdonosa x árut akarja, akkor az ő áruját csökkentenie kell. Azért cserébe kell adni. Feláldozza x áru hasznosságát y árura Addig hajlandó cserélni, míg x hasznossága kisebb, vagy legfeljebb egyenlő y

hasznosságával. Feltétel: • X : Y = 1:1 • A kereslete megegyezik B kínálatával, és fordítva. A – A` közti árumennyiséget bocsátja áruba. A görbe alatti terület adja a hasznosságot Fogyasztói járadék: feláldozott hasznosság és szerzett hasznosság közti különbség. Addig zajlik a csere, amíg a fogyasztói járadék pozitív, vagy 0. Pénz határhaszna: pénzjövedelem utolsó egységén vásárolható áru hasznosságával egyenlő. Költségtörvény és határhaszonelmélet Marshall Eddig fogyasztási cikkekről beszéltünk. Termelési eszközöknél nehéz megállapítani az élvezeti értéket. • Termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek szubjektív értéke határozza meg. Tagadja a kizsákmányolást Gazdasági beszámítás elmélete: opportunity cost = feláldozott hasznosság • Ahhoz, hogy az áru megjelenjen a piacon, azért áldozatot hoz a termelési tényező. Ezek összegzése fejezi ki

az áru értékét. • A termelési tényezők szolgálatot látnak el, ennek értéke = vállalkozó termelési költségeivel. • Matematikai alapból az optimális programozás elméletére támaszkodnak. Megjelenik az árnyékár fogalom: erőforrások alternatív felhasználásának jelentőségét adja. Termelési költségek lényegét bizonyos más felhasználási lehetőségekről való lemondásban határozza meg. [Gazdasági beszámítás: A piaci árból következtetnek az egyes termelési tényezők hasznára. Határtermelékenység elmélet: Bármely áru értéke egyenlő a termék határhasznával. Készlet hasznossága = utoljára elfogyasztott elemének az élvezeti értékével. Ez egy határérték Áru ára = értékével Kiindul: A piaci ár tartalmazza a termelési tényezők szolgálatát, ezt tekinti a termelési tényezők értékének. Az eredmény függvényében határozza meg a tényezőket, amik hozzájárulnak a cél megvalósításához.

Termelési függvény: Termelési tényezők és a velük előállított jószág vagy kibocsátás közti összefüggés. Hogyan függ a kibocsátás (Q) pl. a tőkétől (K), munkától (L) Q = f (K, L) A termelési tényezők statisztikai adatok alapján leírhatók. Több termelési függvény van: Pl.: Q = a KαL1-α α ≤ 1 Speciális termelési függvény (Németország) Meghatározható például, hogy ha K nő, akkor hogyan változik a kibocsátás. Termelési tényezők jelentősége: Dilemma: vállalkozó hogyan kombinálja a termelési tényezőket. Megvizsgálja a Q függvény differenciálját. Ez segít eldönteni, hogy mit érdemes fejleszteni A termelési tényezők helyettesítési aránya is meghatározható. Közömbösségi görbék vagy Isoquant görbék: 2 termék pl.: ruházat, élelmiszer A két halmazt úgy kombinálja, hogy a kettő hasznossága megegyezzen. Minden olyan kombináció, ahol a pontok egybeesnek, ugyanazt a hasznosságot adják. Nagyobb

jövedelemnél nagyobb a kombinációs lehetőség  hasznossági görbék sorozata. 45o – os egyenes mentén tolódnak el, növekvő jövedelem esetén: jobbra fölfelé, csökkenő jövedelem esetén: balra, lefelé. A neoklasszikus polgári közgazdaságtan ezen függvények vizsgálatából von le következtetést. Áruk és pénz határhaszna közt van kapcsolat, ezért lehet a jövedelmet ábrázolni a függvényen. Hozadéki függvény tulajdonságai: (ábra) A termelési függvény egyben hozadéki függvény is. Egy határon túl, ha 1 tényezőt növelnek az a kibocsátás csökkenéséhez fog vezetni. A tőke nem lesz elegendő, hogy ellássa a munkaerőt  csökken a kibocsátás. Pl: 4 seprűre 3 ember kevés, 4 ember optimális, de 5 ember már felesleges. A függvény először szig.mon növekvő  c: inflexiós pont, eddig tart a munka növekvő hozadéka  csökkenő növekedés g – ig  Differenciálhányadossal egyes pontokra értékeket határoznak

meg. MPL : munka határterméke APL : munkaerő átlagterméke A g pontban metszi egymást az átlag és a határtermék függvény. Ez a technikailag optimális kombináció. ε mutató: egy termelési tényező rugalmasságát adja meg (pl.: munka) MPL > APL  ε > 1 g pontig 1. Szakasz MPL < APL  0 < ε < 1 a pontig 2. Szakasz (MPL, APL > 0) MPL < APL  ε < 0 a pont után 3. Szakasz (MPL < 0) Költségtörvény és költség függvény Neoklasszikus közgazdaságtan szerint: - A termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek értéke határozza meg. Isoquant görbék rendszerével arra kíván választ adni, hogy miként kell a termelési tényezőket áraik adott színvonala mellett úgy kombinálni, hogy a termelési költség minimális legyen. C: teljes költség Változó költség: Cv Cf Állandó költség: a kibocsátástól független (konstans, differenciálja = 0) Q Általában

igaz: 1. A termékegységre jutó állandó költség a termelés növekedésével azonos arányban csökken 2. Határköltség = határköltség = változó határköltség 3. εL > 1 vagy 1/εL < 1 vagy εi > 1 vagy 1/εi – 1 < 0 (ez a négy leírás ugyanazt jelenti) határtermék > átlagtermék határköltség ≤ átlag – változás az átlag - változóköltség a termelés növekedésével csökken εL = 1 vagy 1/εL = 1 vagy ε i = 1 vagy 1/εi – 1 =0 határtermék = átlagtermék határköltség = átlag–változás technikai optimumba az átlag változóköltség nagyságát nem érinti a termelés volumenének változása εL < 1 vagy 1/εL > 1 vagy εi < 1 vagy 1/εi – 1 > 0 határtermék < átlagtermék határköltség ≥ átlag – változás az átlag - változóköltség a termelés növekedésével növekszik pl.: Magyarországon kertitörpe-mánia Neoklasszikus vagy szubjektív polgári közgazdaságtan jellemzőinek

összefoglalása: 1. 1870 után bontakozott ki A közgazdasági elmélet megújításának igényével léptek fel, csak 1880-as évektől használják a marxizmus bírálatára. 2. A tőkés viszonyok megerősödtek, arra kell válasz adni, hogy a keretek között hogyan éljen legésszerűbben a polgárság. 3. A fogyasztás, a szükségletek oldaláról közelítik meg a gazdasági összefüggéseket 4. Rövid időszakú jelenségeket vizsgálnak 5. A szubjektív értékelmélet, amely magyaráz minden konkrét árjelenséget, az egyes fogyasztó szükséglet-kielégítése során fellépő kielégültség-érzetre vezeti vissza a folyamatokat. 6. A gazdasági fejlődés tényezőinél határelemzéssel kívántak választ adni azok optimális felhasználására. . hasznosság A B 0 B és A áru mennyisége Csökkenő élvezetek elve (Gossen I törvénye). A rendelkezésre álló javakból fogyasztunk. A fogyasztásra kerülő első egység nagyobb élvezetet, a következő

egységek kisebb és kisebb élvezetet adnak. élvezetek mennyiség Ha az áruból kevés van akkor nagy a hasznossága, ha pedig sok van, akkor kicsi a hasznossága. Ezzel az elmélettel magyarázható a műkincsek értéke Ha y áru tulajdonosa x árut akarja, akkor az ő áruját csökkentenie kell. Azért cserébe kell adni. Feláldozza x áru hasznosságát y árura Addig hajlandó cserélni, míg x hasznossága kisebb, vagy legfeljebb egyenlő y hasznosságával. Feltétel: • X : Y = 1:1 • A kereslete megegyezik B kínálatával, és fordítva. A – A` közti árumennyiséget bocsátja áruba. A görbe alatti terület adja a hasznosságot Fogyasztói járadék: feláldozott hasznosság és szerzett hasznosság közti különbség. Addig zajlik a csere, amíg a fogyasztói járadék pozitív, vagy 0. Pénz határhaszna: pénzjövedelem utolsó egységén vásárolható áru hasznosságával egyenlő. Költségtörvény és határhaszonelmélet Marshall Eddig fogyasztási

cikkekről beszéltünk. Termelési eszközöknél nehéz megállapítani az élvezeti értéket. • Termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek szubjektív értéke határozza meg. Tagadja a kizsákmányolást Gazdasági beszámítás elmélete: opportunity cost = feláldozott hasznosság • Ahhoz, hogy az áru megjelenjen a piacon, azért áldozatot hoz a termelési tényező. Ezek összegzése fejezi ki az áru értékét. • A termelési tényezők szolgálatot látnak el, ennek értéke = vállalkozó termelési költségeivel. • Matematikai alapból az optimális programozás elméletére támaszkodnak. Megjelenik az árnyékár fogalom: erőforrások alternatív felhasználásának jelentőségét adja. Termelési költségek lényegét bizonyos más felhasználási lehetőségekről való lemondásban határozza meg. Gazdasági beszámítás: A piaci árból következtetnek az egyes termelési tényezők hasznára.

Határtermelékenységi elmélet. Képviselői: Wieser (vízer), Marshall. A termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek szubjektív értéke határozza meg. Mivel a termelési tényezőkkel állították elő az árut, ezért ugyanannyi a hasznossága a termelési tényezőnek mint az előállított áru hasznossága. A termelési tényezők értéke függ a fogyasztási cikk hasznosságától. A termék határhaszna a termék ára Termelési függvény: A termelési tényezők és az általuk előállított termékmennyiség közötti kapcsolatot, összefüggést fejezi ki. Tehát a termékmennyiség (kibocsátás) függését mutatja a termelési tényezőktől. Q = f (K,L) ⇒ Két változós termelési függvény, ahol a K a tőke és az L a foglalkoztatottak száma. Q = f (K,L,τ,A) ⇒ τ: korszerűsítési ráta; A: föld, Cobb-Douglas féle termelési függvény : Q = aKαLα-1 ⇒ Jól leírja a termelési tényezők és a

termékmennyiség közötti kapcsolatot. Hozadék függvény: Ez is egy termelési függvény. Q = f (K,L) Q g a Q = f (K,L) c L ε L ≡ δQ (K , L ) Q  δL L átlagtermék Munkaszerinti határhaszon ε L ≡ Határtermék Átlagtermék K (tőke): változatlan marad ez a tényező. L: a foglalkoztatottak száma. c: inflexiós pont εL: a munka (tényező) termelési rugalmassága. A hozadék függvényben az egyik tényező változatlan (K), azaz csak az L-től függ, tehát egy változatos termelési függvény. I. εL > 1 II. εL < 1 III. εL < 0 Határhaszon: ha a hozadékot a haszonnal mérik. Növekvő-, állandó-, és csökkenő hozadék elve: I. A növekvő hozadék szakasza: nő a munkaerő akkor nő a hozadék Az egységnyi munkaerő felhasználás nagyobb hozadékú. Az inflexiós pontnál található az állandó hozadék szakasza: ha egységnyivel nő a munkaerő a hozadék ugyanaz. nő A munkaerő kihasználtsága maximális II.-III Csökkenő

hozadék szakasza: egységnyi ráfordítás mindig kisebb és kisebb hozadékot eredményez. Technikai optimum: ahol a határtermék és a az átlagtermék egyenlő Technikai maximum: az adott kibocsátás ebben a pontban éri el a maximumot, ha tovább növelnénk a kibocsátást, akkor csökkenne. Csökkenő hozadék törvénye: Egy bizonyos ponton túl (ez a pont a technikai optimum) a pótlólagos erőforrás felhasználás egyre kisebb és kisebb hozadékot eredményez. A megtermelt teljes termékmennyiséget maradék nélkül az egyes termelési tényezők közreműködésére vezetik vissza. (Ez csak lineáris homogén termelési függvények esetén igaz.) A költségtörvény és költségfüggvény A neoklasszikus gazdaságtan: a termelési tényezők értékét a közreműködésükkel előállított fogyasztási cikkek értéke határozza meg. Az isoquant görbék rendszerével arra kíván választ adni, miként kell a termelési tényezőket áraik adott nagysága

mellett úgy kombinálni, hogy a termlésiköltség minimális legyen. Isoquant (közömbösségi) görbék Ruházat (tőke) Élelmiszer (munka) Az A,B,C,D, ugyanaz a hasznossága a fogyasztó számára. Ugyanaz az élvezeti értékük A négy pontot összekötő görbe vonal "közömbösségi görbe" , amelynek minden pontja a két jószág más és más kombinációja. Ez a közömbösségi görbe úgy szerkesztett, hogyha a fogyasztóknak választaniuk kellene bármely két pont között, nem tudnák melyik mellett döntsenek. Mindegyik egyformán kívánatos és közömbös lenne, mert ugyanaz a hasznosságuk és élvezeti értékük. Tehát a tőkének és a munkának a kombinációját úgy kell megválasztani, hogy azonos hasznosságot eredményezzen. → ezzel minimális a termelési költség Közömbösségi elrendeződés Különböző hasznosságú görbék szerkeszthetők. ruházat U3 U2 U1 élelmiszer U1-3: közömbösségi görbék Különböző

jövedelmekhez különböző hasznosságú görbék tartoznak. Magasabb a jövedelem magasabb a hasznosság. U1 < U2 < U3 Ha mindkét jószág mennyiségét növeljük, akkor nagyobb hasznosságot érünk el. Jobbra nyújtás → magasabb jövedelem szintet tükröz. A gazdasági beszámítás (opportunity cost) munkaerő áldozat + tőke áldozat = áru hasznossága azaz az áru ára. A termelési tényezők szolgálatának értéke a vállalkozó termelési költsége. A termelési költségek lényege bizonyos más felhasználási lehetőségekről való lemondásból áll. Reálköltség a munkás és a tőkés áldozata együttesen alkotja valamely jószág reálköltségét. 6.B A MAGÁNSZEMÉLYEK JÖVEDELEMADÓJA  a jövedelem adó tárgya: a magánszemélyek és egyéni vállalkozók által megszerzett jövedelem,  a törvény személyi és tárgyi hatálya kiterjed: 1. Belföldi illetékességű magánszemélyekre, 2. Azok a külföldi állampolgárok, akik

nem tartozkodnak 180 napon át Magyarországon, a magyarországi jövedelmük után kötelesek SZJA-t fizetni, 3. 1994-től kiterjed a kifizetőhelyekre is, meghatározott juttatások után Pl ha természerbeni juttatást ad a dolgozóknak, akkor ő fizeti az SZJA-t, nem a dolgozó. Pl. étkeztetés SZJA törvény célja: • Az állami feladatok ellátásához adóbevétel biztosítás • Meghatározott társadalmi, gazdasági célok megvalósításának segítése az arányosság és méltányosság elvének érvényesítésével Alapelve: Az adókötelezettség Magyarországon általános. Mindenki aki adóköteles jövedelmet realizál, adókötelezettsége van.  néhány alapfogalom: (pl. a bevétel, a költség, a jövedelem, stb) • Bevétel: a magánszemély által az asóévben megszerzett készpénz és bármilyen formában megszerzett vagyoni érték ⇒ ingó, ingatlan, vagyontárgy, ⇒ értékpapír, ⇒ szolgáltatás ⇒ vagyonértékű jog ⇒ a kifizető

által a magánszemély helyett kifizetett kiadás, elengedett vagy átvállalt tartozás Nem minősül bevételnek az SZJA szerint: ⇒ hitelek ⇒ visszatérített adó ⇒ magánszemélynek nyújtott költségtérítés ⇒ 1982. jan 01 előtt szerzett vagyoni értékű jog átruházásokból származó jövedelem ⇒ ha a jövedelem pénznyerő automatából vagy kaszinóból származik ⇒ hatóság által elengedett köztartozás • Kiadás: csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül kapcsolatba hozható, kizárólag a bevétel szerzéséhez köthető szabályszerűen igazolt kiadás. • Jövedelmek: ⇒ ha a bevétel teljes mértékben jövedelemnek minősül ⇒ a törvényben elismert költségekkel csökkentett része ⇒ a törvényben meghatározott bevételi hányad  mit jelent: a magyar SZJA-rendszer sávosan progresszív?  a magánszemélyek jövedelme származhat: a. BELFÖLDRŐL: : munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszonytól, :

belföldön végzett tevékenységből (vállalkozás, mezőgazdasági, szellemi, stb), : belföldön lévő vagyoni értékből. vagyoni értékű jog: a tartós földhasználat, a földhasználat, haszonélvezet, a használat, lakásbérlet (albérlet, ágybérlet nem!), üdülőhasználati jog, külföldiek ingatlanhasználati joga. b. KÜLFÖLDRŐL: : munkáltatóval, megbízóval létesített jogviszonytól : külföldön végzett tevékenységből (vállalkozás, mezőgazdasági-, szellemi tevékenység, stb.) : külföldön lévő vagyoni értékből.   • • •  adómentes jövedelmek, jövedelemtípusok: a nem önálló tevékenységből származó jövedelmek, az önálló tevékenységből származó jövedelmek, egyéb jövedelmek. egyes külön adózó jövedelmek: • • • • •     a privatizációs lízingből származó jövedelmek, az egyéni vállalkozó adózása, vagyonátruházás, tőkejövedelmek, a magánszemélyt terhelő

néhány lineáris adó. az adó mértéke, adókedvezmények, az adó megállapítása, bevallása és az adatszolgáltatás, a nyilvántartások és azok vezetése. 7. A Keynestől a mai modern közgazdaságtanig. A keynesizmus Marx neokeynesi "rehabilitációja" az l960-as években. A monetarizmus (Galbraith, Samuelson, Friedman). Keynes elméleti rendszerei: Reálszféra (árupiac) Az YD = C+I a hatékony kereslet (YS) meghatározó szerepét mutatja be az egyensúlyi jövedelem szempontjából. A YD ritkán esik egybe a teljes foglalkoztatás melletti termeléssel, azaz munkanélkülieket hogy munka nélkül – kényszerű munkanélküliség mellett valósul meg általában pénzpiac egyensúlya (?). Monetáris szféra (pénzpiac) Alapja a pénztári egyensúlyelmélet (Cambridge). Keynes a pénzt vagyontárgyként kezeli Értelmezi a spekulációs pénzkereslete, mai i-től függ (MS = L1 (Y) + L2 (i)). Ha MS nő, akkor i csökken és I és Y is nő. Lényeg, hogy

MS-től nem az árszínvonal nő, hanem az i Keynes szerint a monetáris politika alkalmazása hasznos lehet, viszont szerinte nem lehetséges a mennyiségi pénzelmélet és a pénz nem semleges. Elméletét gyorsan befogadják, nagy követőtábora alakul ki. Keynesianista elméletek 1. Neoklasszikus mikroökonómia – Keynes-i makroökonómia szintézise A közgazdasági elméleteknek 1970-ig ez volt a fő iránya. Legjellemzőbb: Hicks IS-LM görbe és Samuelson 1948-ban megjelent könyve. 2. Pontkeynesiáns elmélet Ők vitatják az 1. pont szerinti szintézist, ők a neoklasszikus megközelítés kritikusai Csak Keynes-re és esetleg a klasszikusokra támaszkodnak. − Philips: inflációelmélete szerint a munkanélküliség és az infláció együtt mozognak, de ellenkező mozgásban vannak − Harrod: a gazdasági növekedés keynesiáns elméletét alkotta meg. − Káldor Miklós: a jövedelem-elosztás elméletét alkotta meg − Robinson: a munkanélküliséggel, a

gazdasági növekedéssel foglalkozott. 3. Neokeynesianizmus Akkor születik meg, amikor megjelenik a monetarista kritika az elmélettel szemben (1970 körül) A Keynes-i forradalom a közgazdaságban Válságba kerülnek a makroökonómiai következtetések, mert ezek nem állhatnak fenn: − Say dogma − a munkanélküliség tartósan nem létezhet, a munkapiaci automatizmusnak kellene a munkapiaci egyensúlyt helyre állítani. − a Laisse-faire elvet kell érvényesíteni (magára kell hagyni a gazdaságot.) A kor jellemzői: − Olyan kérdések merülnek fel, amit eddig az elméleten kívül lévőnek tekintettek. − Az időtényező, mint közgazdasági kategória mellett számos szempont került előtérbe − Kialakul az ökonometria (közgazdaság + matematika) − A I. világháborút követően fontossá vált a pénzelmélet megújítása Ezekre hoz forradalmat Keynes, aki fokozatosan szembefordul a neoklasszikusokkal. 1919 – Békeszerződés gazdasági

következményei c. műve (Párizsi béke, ahol megfigyelőként vett részt.) A szerződésben már nem látja a béke hatását, megjósolja a problémákat. 1930 – Pénzelmélet. Ez készült a nagy műnek, de a válság átirányította a munkaérték – elméletre. 1936 – Általános elmélet Keynes szerint nem az a gond, hogy a tárgykört rosszul közelítik meg, hanem az, hogy csak meghatározott körülmények fennállása esetén tudja meghatározni – ez a tökéletes verseny. A tökéletes verseny feltételei azonban nincsenek meg, így nincs is realitása. Célja, hogy pontosítja a neoklasszikus tárgykört. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Új szemléletmód: − Mivel nincs tökéletes verseny, foglalkozni kell a gazdasági aktivitással, szerinte a makroökonómia szintjén kell meghatározni az erőforrás-felhasználást. − Szerinte a munkanélküliség és a foglalkozás nem csupán munkapiaci probléma, hanem az egész gazdasági aktivitás kérdése és

fontosnak tartja ennek vizsgálatát. − Alapvetőnek tartja a pénz aktív gazdasági szerepét (a mikroökonómia nem igényli a pénzt) − Elemzését rövidtávon végzi: ha a gazdaság működésének a piaci automatizmusokra várunk, akkor hosszú távról van szó. Híres mondása: „Hosszú távon mindannyian halottak vagyunk” Gond: annyira a rövid távra koncentrált, hogy a hosszú távú hatásokkal egyáltalán nem számolt. A megtakarítást és a beruházást különböző gazdasági alanyok végzik eltérő motivációk alapján: − Fogyasztói döntések: a háztartások a jövedelem egy részét megtakarítják = vagyontartás (a neoklasszikus szerint vagy ma vagy később fogyasztják el.) Keynes szerint később sem fogyasztják el. Növekvő megtakarítás, csökkenő fogyasztói határhajlandóságot jelent. − Beruházók: ők sem bíznak a jövőben. Döntésüket nemcsak a várt kamat, hanem a várt profit is meghatározza (tőke várható

határhatékonysága) − Vagyontartók: ők sem bíznak a jövőben. A vagyonukat pénzben vagy az állam által kibocsátott értékpapírban tartják. Gond ezzel, hogy kihagyja a többi lehetséges vagyontartási módot. A vagyontartók preferálják a vagyon pénzbeli tartását Ha lemond a likvid vagyontartásról, kamatot kap. Szerinte a beruházás természeténél fogva ingadozó és nagymértékű bizonytalanságnak van kitéve. A megtakarítás és a beruházás kapcsolatában az I a döntő, ez határozza meg a tényleges S-t. A reál és monetáris szférát a kamat közvetítésével köti össze. A kamatlábat monetáris kategóriaként határozza meg. Az egyensúlyt nem ár, hanem mennyiségi alkalmazkodáson keresztül vezeti le. Feltételezi, hogy az árszínvonal alkalmazkodásakor eléri a teljes kapacitás-kihasználást. Gond, hogy nem tudja magyarázni az inflációt, ha teljes foglalkoztatás van. Nem statikus elemzést végez, hanem a várakozások

figyelembevételével dinamikus jelleget ad elemzésének, de nem igazán dinamikusan, mivel rövidtávú. Új kategória a beruházási multiplikátor: így jelenhet meg az állam gazdasági szerepvállalása mint rendszert stimuláló tényező. Három pénztartási motívumot tárgyal: − Tranzakciós keresletet − Óvatossági motívumot a váratlan kiadások finanszírozására − Spekulációs keresletet mint vagyontartási formát Kiváltó okok: A kapitalista országok különböző módon fejlődnek. Világ újrafelosztása Háborúhoz sok pénz kell. Az állam biztosítja az anyagi forrást Beavatkozik a gazdaságba monopóliumként Megváltoznak a piaci mechanizmusok. Munkanélküliség, infláció  válság Probléma megoldására a neoklasszikus közgazdasági elmélet alkalmatlan. 1930- as évekre a kapitalizmus minden addiginál mélyebb válságba süllyedt, a léte kerül veszélybe. Keynesizmus Célja: olyan általános elmélet kidolgozása, amely

megmutatja a gazdaságpolitika főbb irányait, a beavatkozás lehetőségeit, biztosítja a tőkés rendszer továbbfejlődését. Ez egyben állami gazdaságpolitika is. Megmondja, azt is, hogy milyen eszközök segítségével működhet tovább a kapitalizmus. Bírálja a klasszikus közgazdasági irányzatot (Ricardo, Marx), a neoklasszikus irányzatot, de vannak bizonyos elemek amiket átvesz. Pl: munkamennyiségekkel gondolkodik, árelmélet, Marshall egyensúly elmélet Szemlélete makroökonómiai, nem az egyes fogyasztóból indul ki. Elsősorban a határköltségekre támaszkodik. A válság, munkanélküliség csökkentésére összpontosít 1936-ban megjelenteti fő művét: A foglalkoztatás, a kamat és a pénz címmel. Felismeri a kapitalizmus korlátait:  Elégtelen a kereslet  profit lehetőségek korlátozottak  termelési tényezőket nem használják ki megfelelően, kihasználatlan termelői kapacitások.  Nem használják ki a munkaerő

foglalkoztatását, sem  MUNKANÉLKÜLISÉG. Alacsony szinten valósul meg a kibocsátás  VÁLSÁG  Valódi probléma: Mindezek ellenére a piacon egyensúly van. Nincs a piacon olyan automatizmus, ami kimozdítaná a gazdaságot a válságból. A tőkés gazdaság stabilizálódik egy alacsony kibocsátási szinten. Hatékony keresletek elve: Pótlólagos keresletet kell biztosítani. KI? Ez nem a tőkés lesz, hanem az állam. HOGYAN? Források összpontosítása az állami költségvetésben Állam a háború után nem vonul ki a gazdaságból. Ez lesz a költségvetési vagy fiskális gazdaságpolitika. Kiegészítő elemként a pénzügypolitika eszközeit is fel kell használni Tőkés gazdaság sajátossága, hogy ciklikus. Ez kedvezőtlen a gazdaság fejlődésére A monopoltőkés állam gazdasági beavatkozásának (állami beavatkozás) ideológiája. Keynest megelőzően a polgári közgazdaságtanban, a neoklasszikus közgazdaságtanban az a felfogás uralkodott,

hogy magára kell hagyni a gazdaságot, amely így automatizmusai - az ár-, bér- és kamatmechanizmusok - hatására az optimum felé tart. Marx és Engels tudományosan elemezték a tőkés gazdaság működését, rámutattak a kapitalizmus piacproblémájára és a gazdasági válságok szükségességére, amelyek a gyakorlatban is rendszeresen jelentkeztek. Ennek ellenére a polgári közgazdaságtanban az idealizált szabad verseny dicsőítése uralkodott. Az 1929-1933 -as válság rádöbbentette a burzsoáziát (tőkésosztályt), hogy a tőkés gazdaság megrekedt gépezetét csak az állam segítségével indíthatja meg, hogy az állami beavatkozás nem egyszeri aktus, hanem tartós lesz, ha elakarják kerülni a kapitalizmust összeomlással fenyegető válságot. A monopoltőkés állam gazdasági beavatkozásának elméletét Keynes dolgozta ki. Bírálta a neoklasszikus közgazdaságtan tételeit, velük ellentétben azt állította, hogy a magára hagyott

gazdaságilag fejlett tőkés országokban a kereslet növekedése lemarad a kínálat növekedése mögött, a gazdaságban nincs korlátlanul profitot hozó beruházási lehetőség, és a fogyasztási és a beruházási kereslet elégtelensége miatt a munkanélküliség és a tőkefelesleg állandósul. Keynes az 1930-ass évek kapitalizmusának jelenségeit írta le, de az okok feltárásában nem jutott el a monopoltőkéhez, hanem a jövedelemtulajdonosok, vállalkozók és a pénztulajdonosok magatartását jelölte meg a problémák okozójaként. Szerinte azért nincs megfelelő fogyasztói kereslet, mert az emberek nem költik el a jövedelmüket fogyasztásra, hanem növekvő részét megtakarítják. Az elégtelen kereslet miatt csökken a foglalkoztatottság. Keynes elutasította a tőkés rendszer forradalmi átalakulását. Szerinte az állam gazdasági beavatkozásával a működése ismét megfelelő lesz. A kereslet elégtelenségének leküzdésére a kereslet

ösztönzését tartotta kívánatosnak, elsősorban a költségvetési és az adópolitika segítségével. Hangoztatta a progresszív adózás és a költségvetési bevételek elkülönítésének szükségességét, ami megemeli az összkeresletet, ha olyanoktól vonják el az adót, akiknek magas jövedelmük miatt alacsony a fogyasztási hajlandóságuk. Fontosnak tartotta a magánberuházások ösztönzését is. Nagy súlyt helyezet az állami költekezésre, sem a költségvetési deficittől sem az inflációtól nem idegenkedett. Szerinte nem a névleges béreket kell csökkenteni, hanem az árakat emelni, a pénz- és hitelbőség, valamint az emelkedő árak a vállalkozói döntéseket előnyösen befolyásolják. Keynesnél az egyensúly fő kritériuma a szándékolt megtakarítás és a beruházás egyensúlya (beruházási multiplikátor). Közöttük az egyensúly a nemzeti jövedelem változása teremti meg. Keynes modelljében a nemzeti jövedelem a

foglalkoztatottság függvénye, az pedig a keresleté. A csökkenő jövedelmekből az emberek elsősorban megtakarításaikat csökkentik Ha ez még mindig meghaladja a beruházásokat, a folyamat tovább gyűrűzik, csökkentve a foglalkoztatottságot és a nemzeti jövedelmet, amíg egy alacsony szinten meg nem teremtődik a megtakarítás és a beruházás egyenlősége munkanélküliség mellett. Csak az állam segítségével teremthető meg a magasabb foglalkoztatottsági szint melletti egyensúly A második világháború után kezdték a fejlett tőkés országokban a keynesi gazdaságpolitikát alkalmazni. Keynes elsősorban a keresletet kívánta ösztönözni, ciklikus összehúzódását megelőzni. Tételei az anticiklikus gazdaságpolitika elméleti alapjául szolgáltak. Gazdaságpolitikája anticiklikus. Kiemelkedő szerepe van az állami gazdaságpolitikának Bevétele: jelentősek az adók.  progresszív adóztatás a ciklikusság ellen Csökken a profitráta 

csökekn a befektetések száma. Teljesítmény visszatartás  növekedés lelassul Az adókulcs elengedésével lehet a csökkenést lassítani. Költségvetési kiadás jelentős részét adja az állami apparátus finanszírozása. Munkájuk során áru nem jelenik meg a piacon, de ha nő az állami alkalmazottak száma, akkor nő a fogyasztás, pótlólagos keresletet jelentenek a piacon. Más állami kiadások: pl.: útépítés, iskoláztatás, egészségügy, hadipar ezzel is biztosítanak pótlólagos keresletet a piacon. Szintén anticiklikus gazdasági eszközök az állami tulajdonban lévő vállalatok. Nem a profit gyártás az elsődleges cél, hanem egyéb funkciók betöltése. Mivel lassú a hivatalnoki bürokrácia, ezért lassabban reagál a gazdasági válságokra. A fáziskésés miatt a szélsőséges ingadozás tompul. Ezek az eszközök nem mindenhatók Pénzügypolitikai eszközök:  Kamatláb politika  Kötelező tartalékráta politika  Nyilt

piaci műveletek Költségvetéspolitikai eszközöket nem lehet normatív megoldásként az egész társadalomra alkalmazni, mert az egyes ágazatok nem azonosan fejlődnek. Pénzügypolitikával viszont nem lehet szelektálni. 20-as, 30-as években alkalmazzák először Angliában. Működött is a 60-70-es évekig Egy adott időpontra vonatkoztatnak, nem számolnak az idő múlásával. Gyorsuló dinamizmus  Keynesizmusba beépítenek társadalmi változást is. 60-as évek után a Keynesi gazdaságpolitika már nem elegendő. Nemzetközi integrációs tömbök kialakulása 2 világrendszer közti hidegháború vége. Szocializmus megdöntésének módja a gazdasági verseny. Szupranacionális vállalatok jönnek létre, melyek gazdasági ereje nagyobb, mint egyes országoké. Pl: General Motors Saját profit érdekeiket akarják érvényesíteni Olaszországban kormányok váltják egymást. Keynesi gazdaságpolitikát alkalmazzák a gazdaság felemelésére. De a válság

még tovább mélyül Liberalizáció bontakozik ki  kényelmetlen az állami beavatkozás.  gazdasági szabadság újjáéledése Marx neokeynesi „rehabilitációja” az 1960-as években. Konvergencia elméletek születnek. Megállapítják, hogy a marxi és keynesi elmélet között hasonlóság van. Mindkét elmélet ugyanazt akarja, csak a célhoz vezető utak különbözőek Elkezdődik a két irányzat összebékítése. A két irányzatban párhuzamokat keresnek, és próbálják a két elméletet összebarátkoztatni. A monetarizmus (Galbarith, Samuelson, Fredman). Monetarizmus a modern polgári közgazdaságtanban azok az irányzatok, amelyeknek képviselői a gazdaságban a monetáris (pénzügyi) folyamatok meghatározó jellegét hirdetik. A korai monetarizmus képviselőinek több tételét már Keynesi is bírálta. A második világháború után, az 1960-as évek végéig a monetarizmus háttérbe szorult. Az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején a

keynesizmus válságával újra előtérbe került a monetarizmus, amelynek fő képviselője Friedman. Friedman monetarizmusát a mai polgári közgazdaságtanban monetáris ellenforradalomnak is nevezik. A mai gazdaságelméletek fő áramát jelenti. Indulása 1970 körülre tehető Fő képviselője Friedman, aki 1967-ben kapott Nobel díjat. Ez gyakorlatilag ellenforradalom, visszatérés a kl. Elmélethez és visszahozza a neoklasszikus makroökonómiát. Friedman eleve nem követte Keynes-t, de csak ekkortól kezdték jobban olvasni azokat, akik nem követték Keynes-t, mivel Keynes nem adott választ a 70-es évek válságára. Infláció oka: a pénz mennyisége túl sok a gazdaságban. A monetaristák szerint a megoldás a mennyiség pénzelmélet visszahozásában van. A monetarizmus fő tételei: − Stabil reálgazdaság − A piaci automatizmusok biztosítják a stabilitást − Visszahozzák a mennyiségi pénzelméletet, ami új viszont benne, hogy a pénzkeresletre

helyezi a hangsúlyt. − Figyelembe veszik a várakozásokat, az inflációs várakozást − A monetarista politika szerintük az inflációra tud hatni, de a kamatlábra nem − Megkülönbözteti a rövid és hosszú távú Phillips görbét A mennyiségi pénzelméletet a currency iskola képviselte tovább. Szerintük a bankjegyek teljes beválthatósága nem elégséges feltétele a pénzmennyiség növekedés megállításának. Ez lehetővé teszi a bankok számára, hogy aranytartalékukon felül is kibocsássanak bankjegyet. Ezért a 100%-os tartalékráta megkövetelését is szükségesnek tartották. Vitapartnerük a baking-iskola volt, akik szerint egyáltalán nincs szükség a bakok általános szabályozására. A monetarizmus mennyiségi pénzelmélet szerint: − P egyenes arányban áll M-mel − Az oksági viszony M felől megy P felé − M semleges − P-re csak M hat − M exogén adottság Galbraith: Műveiben az amerikai kapitalizmus fejlődését elemzi.

Szerinte a gazdaság monopolista jellegéből eredő túltermelés és fogyasztói bőség a társadalomban káros elváltozásokat okoz. A megoldást a társadalmi célú közkiadások fokozásában, tehát az állammonopolista kapitalizmus további térhódításában látja. Szerinte a mai kapitalizmusban a nagyvállalatok uralma - az állami beavatkozással párosulva - már rég hatályon kívül helyezte a piacgazdálkodást, és tervgazdálkodást valósít meg. Kifejtette a tőkés és szocialista rendszer konvergencia - elméletét is, amely szerint a két ipari társadalmon fejlődési tendenciái azonosak. Későbbi műveiben már a mai kapitalizmus válságjelenségeivel foglalkozik Az 1970-es évek gazdasági problémái a tőkés világban a második világháború után kifejlődött állammonopolista rendszer hatékonyságát tették kérdéssé, és ezzel a konvergencia elmélet válsága is bekövetkezett. A válság arra kényszeríti Galbraith-t, hogy

újraértékelje az állam funkcióját: szükségesnek tartja az állam gazdasági funkciójának további kiszélesítését, átfogó tervezési rendszert javasol, az árak és a bérek közvetlen állami ellenőrzését sürgeti. Reformprogramjában, amelyet új szocializmusnak nevez, látszólag a nagy monopóliumok hatalmának korlátozását javasolja, a valóságban éppen a monopóliumok érdekében sürget reformokat. Galbraith programja az állammonopolista kapitalizmusnak az a formája, amelyek az USA-ban megvalósult valamint a fejlett országokban is létrejött a második világháború után. ⇒ Vegyes gazdaságnak neveztek Samuelson: amerikai neoklasszikus közgazdász. Elsősorban makroökonómia kérdésekkel foglalkozik, több publikációja jelent meg a matematikai módszerek közgazdasági felhasználásáról, a lineáris programozás gyakorlati alkalmazásáról. Több amerikai elnök gazdasági tanácsadója volt. Nézete szerint a költségvetési és a

monetáris politika együttes alkalmazásával lehet hatékonyan szabályozni a termelést és a foglalkoztatottságot. Az infláció okának a költségvetési és a monetáris politika expanziós jellegét tartja. A mai kapitalizmust vegyes gazdaságként ábrázolja, amelyben szerinte harmonikus a gazdasági növekedés, és megvalósul a teljes foglalkoztatás. 1970-ben elnyerte a Nobel - díjat Friedman: neoliberális amerikai közgazdász. A chicagói iskola vezéralakja, az ún monetarista ellenforradalom legismertebb képviselője, aki elsősorban pénz és árelméleti kérdésekkel, valamint fogyasztási függvényekkel foglalkozik. Nézetei a mennyiségi pénzelmélet egyik válfaján, a pénztári egyensúly elméletén alapulnak. Az állami tervezés és költségvetési politika ellenzője. Úgy véli a monetáris politikával, a forgalomban lévő pénz mennyiségének ellenőrzése révén szabályozható a devizaárfolyam, az árszínvonal és a nemzeti jövedelem

nominális nagysága. 1976-ban Nobel-díjat kapott és Nixon elnök gazdasági tanácsadója volt. Friedmann szerint a pénz iránti kereslet 3 tényezőtől függ: összvagyontól, az aktíva hozadékától és a tulajdonos preferenciáitól. Ő kiszámítható pénzpolitikát ajánl, amelynek egyszerű szabálya a pénzmennyiség évről évre azonos arányban történő bővítése, mely aránya reáltermelés hosszú távú növekedési rátájának feleljen meg, mert ezzel az árszínvonal stabilitása is elérhető. Szerinte a monetarista iskolának is foglalkoznia kell a rövid táv kérdésével, mely a várakozásokkal kibővített Phillips görbében öltött testet. Friedmann a következő általános gazdaság politikai elveket fogalmazza meg: ha a monetáris hatóság állandó ütemben növeli a pénzkínálatot, akkor az inflációs ráta állandósul és beleépül a várakozásokba, s így nem lesz pénzillúzió. Ennek megfelelően a gazdaság a munkanélküliség

term. rátáján, a hosszú távú Phillips görbe egy pontján állapodik meg Ez elhárítja az instabilitás veszélyét a piacgazdaságból, amely önmagában alapvetően stabil vagyis nem igényel gazdaságpolitikai beavatkozást. Konvergencia-elmélet Az egyik legkifinomultabb polgári közgazdasági elmélet, amely szerint a modern kapitalizmus (állammonopolista kapitalizmus) és a szocializmus fejlődési irányában hasonló vonások bontakoznak ki, közeledés megy végbe a két gazdasági rendszer között, fokozatosan eltűnik minden különbségük. Ez a konvergencia híveinek elképzelése szerint kizárja azt, hogy a kapitalizmust forradalom útján váltsák fel a szocializmussal; valamint olyan társadalmat tudnak létrehozni, ami mentes a kapitalizmus és a szocializmus fogyatékosságaitól. Napjaink polgári közgazdasági irányzatai: Piac megtisztulásának tételét valló közgazdasági irányzat  Állam gazdasági aktivitásával szemben lépnek fel 

Trendeket fogalmaznak meg, ezeket előrevetítik a jövőre. A gazdaság szereplői racionálisan alkalmazkodnak a trendekhez.  Állam túlságosan beavatkozik. Hagyni kell a gazdaságot, mert az árak szabad játéka elnyomja a jelentkező bajokat, biztosítja a teljes foglalkoztatást.  Alaphipotézis: Piac megtisztulás Általános kereslet-kínálat eltérés. Erre az ár gyorsabban reagál, mint a termelés  az árak szabad játéka teremti meg a piacon a kereslet kínálat összhangját. Ha nő az ár, csökken a termelés és a kínálat is.  Vizsgálatuk a mikrogazdaságra irányul és az árelméletre támaszkodnak. Marshall féle árelméletet használják fel.  Vallják a munkanélküliség természetes rátájának hipotézisét:  munkások egy része úgy érzi, hogy nem éri meg neki munkára áldozni a szabadidejét a fennálló reálbérek mellett.  munkanélküliség gazdaságpolitikai eszközökkel nem változtatható meg.  kormányzati

gazdaságpolitika akadályozza a piac öntisztulását.  Elvetik a piaci szereplők tökéletes és ingyenes informáltságára vonatkozó feltevést. Az információ monopolizálva van. Ez hozza a legnagyobb profitot Ezen belül két kisebb irányzat alakult ki: 1. ADAPTÍV VÁRAKOZÁSOK HIPOTÉZISÉT VALLÓK IRÁNYZATA (MONETARISTÁK) Pl: Friedman 1970-es évek Múlt és jelen eredményeit adaptálják át a jövőre.  Előbbi általánosságokat vallják  Múltból és jelenből számított trendeket vetítik át a jövőre.  Kormányzati kiadás növekedése mákony (kábítószer) a gazdaság számára. Csak tüneti kezelést jelent.  munkások nominálbérük növekedéseként élik meg  vállalkozók termékeik árának növekedését tapasztalják Rövid távú hatás. KIJÓZANODÁS: visszaáll az eredeti helyzet, DE magasabb árszínvonalon.  Kormányzat csak az infláció gyorsításával érhet el eredményt. Elvetik, hogy az állam konkrétan avatkozzon

be, ehelyett közvetve pénzügy-politikai eszközöket alkalmazzon. Elismerik, hogy egyes esetekben szükség lehet a költségvetés-politikai beavatkozásra, de csak kiegészítőként. 2. Új klasszikus makroökonómia, vagy racionális várakozások hipotézisét vallók (RADIKÁLIS MONETARIZMUS) Lucas, Sergut, Wallace, sok matematikus képviselője van. Csak a jelen folyamatokból levont összefüggéseket vetítik át a jövőre.  Minden féle állami beavatkozás káros  Vallják:  Piac megtisztulásának elméletét  Racionális várakozások hipotézisét: Gazdálkodó alanyok várakozásaik képzésénél optimálisan felhasználnak minden rendelkezésre álló információt, így a kormányzat szabályszerűségeit is  a gazdaság politika rendszerese nem tudja félrevezetni őket  hatástalan a kormányzat beavatkozása. Piac meg nem tisztulásának hipotézisét vallók irányzata (ÚJ MAKROÖKONÓMIA) 80– 90-es évek  Mai tőkés gazdaságról

valósághűbb képet adnak.  Elvetik a hatékony ár elméletét.  Legtöbb piacon az árak ragadósak. Lassan reagálnak a kereslet-kínálat változásra, a reálszféra (termelés) gyorsabban reagál.  Vallják a neoklasszikusok árelméletét, Walras általános árelméletét alkalmazzák  rövid távon az ármechanizmus nem tudja a piacot megtisztítani  termelés, reálfolyamatok reagálnak gyorsabban A válságot, kényszerű munkanélküliséget az árak és a bérek renyhesége idézi elő  állam NE avatkozzon be.  Tőkés gazdaság bajainak forrása pusztán a piaci mechanizmusok nem kielégítő működése. 7.B A fekvőbeteg-szakellátás finanszírozása Fekvőbeteg-ellátás: a klinikán, kórházban, szanatóriumban, szülőotthonban, valamint a fekvőbeteg ellátást nyújtó országos intézetben végzett minden ellátási eset, amely során a biztosított 24 óránál hosszabb ideig – napi intézményi ellátás esetén 8 óránál hosszabb

ideig – tartózkodik az intézményben és az intézmény valamely fekvőbeteg osztályára felvették. Az előző időtartamtól független fekvőbeteg ellátási esetként számolandó el az a beteg, aki a kórházi intézményi osztályra történő felvételt követő 12 órán belül elhalálozik. A fekvőbeteg ellátás finanszírozása részben az aktív, részben a krónikus ellátás finanszírozását foglalja magába. Aktív ellátás finanszírozása A fekvőbeteg ellátásnál vegyes elszámolást alkalmazunk. A fekvőbetegellátás többségét kitevő aktív kórházi eseteknél egy normatív térítési díj, a szakmai és költségigényességet figyelembe vevő súlyozott normatív esetáltalány a finanszírozás alapja. Finanszírozási szempontból aktív ellátásnak minősül az az ellátás, amelynek célja az egészségi állapot mielőbbi helyreállítása. Az aktív ellátás időtartama, befejezése tervezhető és az esetek többségében rövid

időtartamú. Az intézmény az aktív ellátást nyújtó osztályain ellátott esetek alapján homogén betegségcsoportokhoz (HBCS) rendelt súlyszám alapján részesül a bevételben. Pl 36 év felett a diabetes mellitus súlyszáma 1,14972, a veseátültetésé 2,15331, a komplikáció nélküli szülésé 0,77828. Az egyes súlyszámok kialakításánál az ápolást indokló fődiagnózis mellett a kiemelt beavatkozásokat, műtéteket, társult betegségeket és a beteg életkorát is figyelembe veszik. Egy betegség súlyszáma nem automatikusan jelenti a teljesítményelszámolás alapját, hanem korrekciós szorzókkal véglegesítik. Korrekciós tényezőt jelent a szakmai szorzó. Legmagasabb értéke van a szívsebészetnek, a szakmai szorzója 1,400, legalacsonyabb értéke van a reumatológiának, a szemészetnek, a bőr és nemibeteg ellátásnak, szakmai szorzójuk 0,700. Az adott betegség súlyszámának további korrekcióját jelenti, hogy a progresszív

ellátás milyen szintjén lévő kórházban, egészségügyi intézményben történt az ellátás, Legmagasabb intézeti szorzója a 1-es kategóriájú országos intézeteknek van, mégpedig 1,300, legalacsonyabb a szülőotthonoké, 0,600. A szorzókkal korrigált súlyszám alapján kapja az intézmény a bevételt attól függően, hogy az adott hónapra utólag mennyiben állapítják meg az 1,0 súlyszám forint értékét. Az aktív ellátásban Magyarországon 1993-tól az intézményi normatív esetfinanszírozási rendszer került bevezetésre. Az orvosi és gazdasági szempontokat egyaránt mérlegelendő kórházi esetosztályozási rendszer, a DRGs fejlesztése a ’70-es években kezdődött el az USAban. Ennek magyar adaptációja a HBCS (homogén betegségcsoport) rendszer A homogén betegségcsoport az azonos szellemi és anyagi erőforrás igényű, azaz azonos teljesítményértékű ápolási esetek orvos-szakmai felosztásszempontjait is kielégítő csoportjai.

Az egyes homogén betegségcsoportokra ún. költség-igényességi súlyszám-mutatót határoztak meg, ami az adott csoport tényleges átlagköltsége és a teljes minta átlagköltségének hányadosaként került megállapításra. A súlyszám kifejezi, hogy az adott csoport költségigényessége mennyivel alacsonyabb, vagy magasabb az átlagköltségnél, valamint, hogy milyen a csoportok egymáshoz viszonyított költségaránya. A súlyszámok tartalmazzák: - átlagos bérhányadot, - átlagos fogyóanyaghányadot, - átlagos rezsiköltséget, - átlagosan igénybevett konzíliumok költségét, - az igazgatás, központi szolgáltatás arányos részét. Minden HBCS-n belül 4 finanszírozási kategória különböz-tethető meg: - rövid ellátási eset, - normatív ellátási eset, - hosszú ellátási eset, - áthelyezett ellátási eset. Az egyes kategóriákban ellátott eseteket a teljesítményelvű normatív finanszírozási rendszer különféle módon honorálja.

Aktív ellátás keretében tételes – ezen belül döntően tarifa rendszerű - finanszírozás valósul meg a nagy értékű implantátumok költségének megtérítésében. Nagyértékű eszközök felhasználása során, a még országosan el nem terjedt, nagy értékű műtéti és diagnosztikus eljárások esetében alkalmazza a társadalombiztosítás a tételes elszámolást. A tételes elszámolás alá eső egyszerhasználatos eszközök és implantátumok pl szívbillentyűk, a pacemaker, stb. A nagyértékű, még országosan nem elterjedt műtéti és diagnosztikus eljárások pl. a különböző szervtranszplantációk -szív, vese, csontvelő, máj, tüdő- komputertomográfia (CT), a mágneses magrezonancia vizsgálat (MRI), hemodinamikai vizsgálatok, digitális sorozat angiográfia (DSA). Ugyancsak eltérő tételes finanszírozása van a művese kezeléseknek. Krónikus ellátás finanszírozása: Krónikus ellátás az az önálló krónikus osztályon

nyújtott ellátás, melynek célja az egészségi állapot stabilizálása, fenntartása, illetve helyreállítása. A krónikus ellátás időtartama és befejezése az aktív ellátással szemen általában nem tervezhető és az esetek többségében hosszú időtartalmú. A fekvőbeteg ellátásban a hosszú ápolási idővel járó krónikus esetekben súlyozott ápolási idő, ápolási nap jelenti a finanszírozás alapját. A finanszírozás módja szerint krónikus ellátásnak minősül a krónikus osztályon nyújtott ellátás, amelynek célja az egészségi állapot stabilizálása, fenntartása, illetve helyreállítása. A krónikus ellátás időtartama, befejezése nem tervezhető és az esetek többségében hosszú időtartamú. A finanszírozás szempontjából a krónikus ellátások között külön kezeljük a tartós ápolást, amelynek jellemzője, hogy általában hosszú időtartamú, az egészségi állapot stabilizálására, illetve az

önellátó-képesség helyreállítására irányul, és az ellátás során az ápolási tevékenység a kizárólagos, az orvosi tevékenység felügyeleti jellegű. Az országosan megállapított napidíj forint értéke nem jelenti automatikusan az intézet krónikus ellátásának a bevételét, hanem itt is szakmai szorzókkal korrigálják a teljesített ápolási napok számát. A tartós ápolás szakmai szorzója 0,7, a krónikus reumatológia, tüdőgyógyászat és pszichiátria esetében 1,0, a rehabilitációs ellátás során pedig 1,2 a szakmai szorzó. Az intézmény krónikus osztályai tárgyhavi teljesítményéről az ellátott esetek teljesített ápolási napjai alapján készít kimutatást. Finanszírozás a differenciált ápolási napok alapján történik. Az intézmény ez alapján részesül az országosan egységes ápolási díjban, melyet az OEP határoz meg és az Egészségügyi Közlönyben teszik közzé. Természetesen a kórházakban (ahol

járó ás fekvőbeteg szakellátás is folyik) a különböző finanszírozási normák egymástól eltérő érdekeltséget, érdekcentrumokat alakíthatnak ki. Ezeknek az eltérő érdekcentrumoknak a nem könnyű kezelése a menedzsment feladata. Ennek figyelmen kívül hagyása lehetetlenné teszi az adott kórház harmonikus éltének fenntartását. 8. A Értékelméletek a közgazdaságelmélet történetében. (A merkantilistáktól a szubjektív közgazdaságtanig). Merkantilizmus A gazdaságot a forgalomból kiindulva vizsgálták, a gazdaságot azonosították az aranypénzzel, csak a pénznek tulajdonítottak értéket. Kameralizmus Alapja ugyanaz, mint a merkantilizmusnak, a királyi domíniumokból és regálékból származó jövedelmet adókból akarják begyűjteni. A külkereskedelem a gazdagság forrása (védővámok, gyarmatok). Klasszikus polgári közgazdaságtan megjelenése, kialakulása XVII – XVIII. század Képviselői: Petty: − A kereskedelem

gazdagítja legjobban az országot. − A termelésből indul ki. − A gazdagság forrása: munka és a föld. − A nemesfémet alkotó munka hoz létre csak közvetlenül értéket. − Csak az a munka értékalkotó, amelyik terméke a cserén keresztül nemesfémmé válik. − Az áru értékét a használati értéket létrehozó tényezőkből igyekszik magyarázni. − Minden dolgot két természetes tényező alapján: a munka és a föld alapján kell értékelni → közös nevezőre igyekszik hozni; a föld árát a munkára vezeti vissza (21 év, a földjáradék elmélet csírája). Fiziokraták: − Gazdasági szabadság jelszavával támadták a merkantilizmust és a feudalizmust. − A mezőgazdaságban látták a gazdaság egyetem forrását, az ipar inproduktív ágazat, ahol nem keletkezhet értéktöbblet. − A mezőgazdaság már tőkés mezőgazdaság − Az érték létrejöttét meghatározott konkrét munkával hozzák kapcsolatba és nem általános emberi

munkára vezetik vissza. Adam Smith (1723 – 1790, Angol) Az ipari forradalom előestéjén működött − Elfogadja az önérdek alapvető szerepét a gazdasági életben (láthatatlan kéz) − A gazdagság forrása bármely termelési ágban kifejtett általános munka. − A tőke számára legelőnyösebb befektetési terület a mezőgazdaság, mert itt a természet is segít. Az áru értéke (mindig pontosítja) − Az előállításhoz felhasznált általános emberi munka − Az áru annyit ér, amennyi eleven munkát lehet rajta vásárolni. − Az áru értékét a jövedelem határozza meg (Hiba! Nem tisztázza mit ért jövedelem alatt) Ipari forradalom időszaka (XVII – XIX. század) Ricardo: (A haladó ipari burzsoázia ideológusa) Harcol minden ellen, ami a termelőerők fejlődését gátolja (földesurak, munkások) Munkaérték elmélete: − Az áru értékét az előállítására eleven és holt munka mennyisége határozza meg. − Nem ismerte fel, hogy

az áru értékét a társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg. − Élesen különbséget tesz az értékalkotás és használati értékalkotás folyamata között, rámutat, hogy értéket csak munka alkot, de használati értéket a tőke és a természet is: nem ismerte fel a konkrét és az absztrakt munka kettőségét. − A munkaerő árujellegének felismeréséig nem jut el. Kispolgári szocialisták: Kispolgári szocialisták Proudhon − A tőkés gazdasági jelenségeket a kispolgárok szemszögéből vizsgálja. − A kapitalizmusban nem érvényesül az „örök igazságosság”, mert nem érvényesül az értéktörvény. Értékelméletük Az áru értékének nagyságát a jószág abszolút társadalmi hasznossága adja, mi két részből tevődik össze: érték és hasznosság. Ez a két dolog egymással ellenétes irányban mozog Korai vulgáris közgazdaságtan. Say (1767-1832) Say munkássága kiemelkedő jelentőségű, hiszen később

elméletét tovább viszik. A nagypolgárság érdekeit képviseli. Bizonyítani akarja, hogy nem a munka az érték egyetlen forrása. Áruérték: az áru értéke a hasznossága. (Hiba: nem tudják mit ért hasznosság alatt) Az áru értéke akkor növekszik, ha a hasznossága emelkedik. Malthus A munkaérték elmélet képviselője. Áru értéke: az azért vásárolható munka mennyisége (Á → P → Á). Az államnak fontos szerepe van a megfelelő kereslet megteremésében (Keynes előfutára) Senior (1790-1864) Az áru értéke: az áru értékét a benne megtestesülő áldozat adja. (áruban megtestesülő áldozat). munka → a munkás áldozata, lemond nyugalmáról, szabadidejéről (A munkás feláldozza a szabadidejét, és hajlandó munkát vállalni, amit meg kell fizetni.); tőke → a tőkés áldozata, eredetileg pénz volt, amit megvon magától, és inkább tőkeként működteti, nem magára költi. Ezt az áldozatot meg kell fizetni⇒ ez az áru értéke.

Föl sem merül a kizsákmányolás kérdése Marx (Ipari forradalom időszaka után, a XIX .- XX század Az áru értéke: újraelőállítását társadalmilag szükséges munkamennyiség határozza meg. Neoklasszikus, vagy Szubjektív polgári közgazdaságtan (XIX. – XX század Képviselői: Menger, Jevons, Walras Az áru értéke: − Hasznosság, − Termelési tényezők értéke − Munkás és tőkés együttes áldozata Szubjektívan értelmezik. A szuverén fogyasztó racionális döntést hoz 8.B Az alapellátás helye, szerepe, finanszírozása Az alapellátás finanszírozása Az alapellátásban nagyon sokféle finanszírozási típus keveredik. Az alapellátás körébe a háziorvosi szolgálat, a gyermek háziorvosi szolgálat, fogászati alapellátás (szakrendelés nem!), foglalkozás egészségügyi szolgálat, védőnői szolgálat tartozik, bár gyakran leegyszerűsítve csak a háziorvosi szolgálatot értik alatta. E sokszínűségben érthető, hogy

megtalálható a bázisfinanszírozás, a normatív elszámolási rendszerek korrigált fejkvótája és a tarifa rendszerű finanszírozási forma. Az alapellátás finanszírozásának lényeges kérdése, hogy a teljesítés alapján megszerzett bevételek fedezetet biztosítsanak az orvos fizetésén túl a teljes működési költségre. A háziorvos és a házi gyermekorvos teljesítményének alapvető mérőszáma a hozzátartozó, az őt választó, bejelentkezett lakosok száma (egy meghatározott létszám fölött – felnőtt háziorvosnál 2400 fő – degressziós tényezővel korrigálják). A bejelentkezett lakosságszámon túl azonban figyelembe kell venni a lakosság kor szerinti összetételét, mert a legtöbb ellátást a csecsemők és a kisgyermekek, valamint az idősek igényelnek, s ezt valami módon honorálni kell. Ennek megfelelően, amíg a tizennégy és harmincöt év közöttiek korcsoporti szorzója 1,0, a csecsemőké 4,5, az egy és három év

közöttieké 3,5, a három és tizennégy év közöttieké 2,0, a harmincöt és hatvan év közöttieké 1,5, a hatvan éven felülieké 2,5. Természetesen a teljesítményelszámolásnál figyelembe kell venni az orvos szakmai képzettségét, gyakorlatát is. A szakképzettségi szorzó minimum értéke tíz évnél kevesebb gyakorlattal 1,0, maximum értéke pedig alapszakvizsgával és más szakvizsgával, továbbá több mint tíz év gyakorlattal 1,4. Mindezekből az adatokból meghatározható minden háziorvos teljesített pontszáma, s a pontszám megállapított forint értékének megfelelően kiszámítható a háziorvos jövedelme. A háziorvos munkáját, elérhető teljesítményét nagymértékben befolyásolja a település szerkezete, infrastruktúrája is. Ebben az esetben többletköltségekről van szó, amelyet nem jövedelemként, hanem költségtérítés formájában kap meg az orvos. Más-más költségtérítés illeti meg azt az orvost, akinek az

ellátási területe városban, a fővárosban vagy községben van, vagy csatolt községet, netán külterületi lakott helyet is ellát. A háziorvos bevétele tehát a lakosságszámnak, az egyes korcsoportokat jelentő pontszámoknak és az orvos egyéni szakmai szorzószámának szorzatával egyezik meg, amelyet kiegészít a településszerkezettől függő költségtérítés, ill. egyéb, nem finanszírozótól származó bevétel (pl. saját bevétel) Jelentősége miatt röviden összefoglaljuk a háziorvosi szolgálat finanszírozásának lényegét: A finanszírozási forma neve: korrigált fejkvóta (per capita) - - A normatív teljesítményelvű rendszerek csoportjába tartozik. A finanszírozás alapja a bejelentkezett paciensek száma (begyűjtött TAJ kártyák). Az orvosi tevékenység igénye – azaz elvárt munka – és a költségráfordítás az általa ellátandó betegek számával arányos. A differenciált fejkvóta a betegek korát, egészségi

állapotát is figyelembe veszi. A fejkvóta különböző pótlékokkal egészül ki (az ellátandó terület, a rendelő, a rendelés sajátosságai, az orvos paraméterei, az alaptevékenységi körön túl mutató tevékenységek). Nem betegség centrikus, hanem páciens orientált rendszer. Ösztönző hatása csekély. 9.A Mikroökonómia - makroökonómia. A gazdaságszervezés problémái: mit?, hogyan?, kinek?. Célok és eszközök a makroökonómiában A makroökonómia alapfogalmai. A makrogazdasági szereplők és kölcsönhatásuk Makrogazdasági mérlegek. Mikroökonómia Fókuszában a gazdasági szereplők az „egyéni” döntések az „egyéni döntéshozók” (fogyasztók, háztartások, vállalatok . stb) állnak, illetőleg ezek általánosítható viselkedési jellemzői, döntési alternatívái, gazdasági reakciói. A mikroökonómia a gazdaságot elkülönült gazdálkodó (döntéshozó) egységek együtteseként ábrázolja, melyek gazdasági javakat

állítanak elő, és fogyasztanak el, egymással bonyolult kapcsolatba kerülve. Egyéni döntéseik hatására alaku7lnak ki. Makroökonómia Összevont, aggregált mutatók, jellemzők formájában elemzi a gazdaság teljesítményeit, állapotát, fejlődési tendenciáit (éves nemzeti jövedelem, munkanélküliség, infláció, gazdasági növekedés stb.) A vizsgálat tárgya a mikroökonómiától eltérő elemzési eljárásokat is igényel (pl. bonyolultabb, nagyobb matematikai modelleket, ökonometriai módszereket) A gazdasági szereplőket ágazatokká, szektorokká foglaljuk össze, a termékeket pedig termékcsoportokká, vagy akár egyetlen egy termékhalmazzá összesíthetjük. A gazdasági elemzés két szintje természetesen jelentős mértékben összefügg, egymáshoz illeszkedve alkotják a modern közgazdaságtant. Pl: A bérek növekedésére egyidejűleg jelent a vállalatoknak makroszintű költségnövekedést és makroszinten bérszínvonal növekedést,

áttételesen esetleg inflációt. A makroszintű események eredői, következményei, bár esetenként az együttes mozgások nem az egyes szereplők szándékait tükrözi. E jelenséget szokták az „összetétel csapdájának” is nevezni = AMI igaz minden egyénre külön-külön, az nem igaz a csoport egészére. A közgazdasági elemzés két alapvető szintje mindkét irányban tovább bővíthető. Mit, Hogyan, Kinek? Minden társadalomnak valamilyen módon szembe kell nézni három alapvető fontosságú és egymással összefüggő gazdasági problémával. • Mit termeljen és milyen mennyiségben? A társadalomnak meg kell határoznia, hogy mennyit is hozzon létre a sokféle lehetséges termékből és szolgáltatásokból és mikor kerítsen sort termelésükre. Azaz, az alternatív javak és szolgáltatások közül melyeket és milyen mennyiségben termelje? És mikor termelje őket? Sok élelmiszert és kevés ruházati cikket termeljen, vagy éppen fordítva? •

Hogyan állítsa elő a javakat? Ki végezze a termelést, milyen erőforrásokkal, s a termelési tendenciák közül melyiket alkalmazzák. Azaz kikkel, milyen erőforrásokkal és milyen technológiai módszerrel termelje meg őket? Ki vadászik és ki fog halat? • Kinek a számára termelje a javakat? Azaz, ki fogja élvezni az ország javait és szolgáltatásait, kinek lesz haszna belőle, ki fogyaszthatja el a gazdasági tevékenység gyümölcsét? Vagy más szavakkal, hogyan ossza el a nemzeti termékeket az egyes személyek és családok között? Olyan társadalmat akarunk-e, amelyben néhányan gazdagok, sokan pedig szegények, vagy olyant, amelyben a nemzeti kibocsátásból mindenki egyenlően részesedik? Az izmokat jutalmazzuk meg bőkezűen vagy az intelligenciahányadost? A semmittevők lakjanak jól? Bár e három probléma minden társadalomban alapvető fontosságú közös jegy, a különböző gazdasági rendszerek különböző módon próbálják őket

megoldani. Célok és eszközök a makroökonómiában. Egy nemzet gazdasági teljesítményének megítélésében lépten -nyomon találkozunk a bruttó nemzeti termékkel (GNP), a foglalkoztatással, az inflációval és a fizetési mérleggel. Ezek a makroökonómiai elemzés és politika központi céljai, vagyis törekvései. A történelem során az egyes nemzetek alig tettek valamit annak érdekében, hogy befolyásolják gazdasági teljesítményüket. A modern makroökonómia kifejlődésével azonban arra vonatkozó ismeretekre tettünk szert, hogy az állami politika mikén befolyásolhatja a gazdaságot. Ma már jobban értünk a makroökonómiai politika eszközeihez Tudjuk, hogy a pénzkínálat változásai, vagy az adók és a kiadások hogyan befolyásolják a gazdaságot. Célok Eszközök Kibocsátás: Költségvetési politika: • Magas szint, mind abszolúlt mércével, • Kormányzati kiadások (befolyásolják a mind a potenciális szinthez képest.

közfogyasztásnak a magánfogyasztáshoz viszonyított nagyságát) • Gyors növekedési ütem. • Adózás (levon a jövedelemből így csökken a magánkiadás; kihat a beruházásra és a potenciális kibocsátásra is; kihat: összkiadásra, mely befolyásolja a reál GNP-t és az inflációt) Foglalkoztatottság: Monetáris politika: A pénzkinálat szabályozása a kamatlábak • Magas szintű foglalkoztatottság • Alacsony szintű kényszerű befolyásolásábal. (befolyásolja a kiadást munkanélküliség (ami jó munkát biztosít Hatást gyakorol a tényleges és a potenciális magas fizetésért azoknak akik dolgozni GNP-t.) akarnak.) Árszínvonal-stabilitás szabad piacok Jövedelempolitika: mellett (Inflációs ráta nulla körüli stabil vagy Az önkéntes bér-ár irányelvektől a kötelező enyhén emelkedett árszínvonal olyan bér- és árellenőrzésig.(A kormányzat azon viszonyok között, hogy árakat és a béreket a kísérlete, hogy az infláció

csökkentése szabadpiac határozza meg.) érdekében befolyásolja a bérek és az árak terén érvényesülő irányzatokat.) Külgazdasági mérleg: Külgazdasági politika: • Az export és az import egyensúlya • Kereskedelempolitika • Árfolyam stabilitás (valutaárfolyam) • Árfolyam-intervenció (Megkísérli fenntartani az egyensúlyt a valutapiacon, s megakadályozni, hogy az import és az export elszakadjon.) A táblázat bal oldalán látható egy modern piacgazdaság makroökonómiai politikájának fő céljait. Ezek hivatalos törvényekben öltenek testet E célok megvalósítása magas és emelkedő életszínvonalhoz vezet. A jobb oldalon a gazdaságpolitika eszközeit látjuk. Ezek alkotják a féket és a kormánykereket, amellyel a politikusok megkísérelhetik befolyásolni a gazdasági tevékenység ütemét és irányát. A konzervatívok gyakran úgy érzik, hogy ezeket az eszközöket erősen mértéktartóan kellene használni, míg a liberálisok az

aktív használatuk mellett állnak ki. Makroökonómia alapfogalmai Kibocsátás: egy bizonyos időszak (általában 1 év) alatt a gazdaságban létrehozott áruk és az ott nyújtott szolgáltatások összessége. Reál kibocsátás: a kibocsátás használati értékben Nominál kibocsátás: Az adott időszak alatt létrehozott áruk és az adott időszak alatt nyújtott szolgáltatások értékének (= mennyiség * ár) összege. Jövedelem: A makrogazdasági szinten értelmezett jövedelmen (hazai össztermék) a realizált végső kibocsátást értjük. Reál jövedelem: - jövedelem használati értékben kifejezve (nem pénzben kifejezve) - változatlan áras jövedelem (ha az összesítés változatlan árakkal történt, fix ár, pl.: autó, ház – amit pénzért megvesznek és kézzel fogható) Nominál jövedelem: folyóáras jövedelem, vagyis a jövedelmet folyóárakkal számítottuk ki. Fogyasztás: a jövedelem azon része, amely a szükségletek közvetlen

kielégítésére szolgáló árukra és szolgáltatásokra költődik. Megtakarítás: a jövedelem fogyasztásra el nem költött része. Y=C+S (jövedelem= fogyasztás+ megtakarítás) Bruttó beruházás: az állóeszközök pótlására és bővítésére fordított összeg. Az állóeszközök pótlása és bővítése. Nettó beruházás: a beruházás és az értékcsökkenés közötti különbség. Az adott időszak alatt megvalósult tőkeállomány – növekedés, vagyis az 1 év alatt létrehozott új gépek, épületek, szerszámok . stb Másképpen az állóeszközök bővítése, bővítésére fordított összeg, bruttó beruházás-amortizáció. Fogyasztói árindex: a fogyasztást szolgáló éruk és szolgáltatások adott időpontbeli érték összege az ugyanezen termékehalmaznak más (korábbi) időbpontbeli értékösszegéhez viszonyítva. Másképpen (%-ban fejezi ki), két időpont közötti árváltozás mértéke osztva a változás előtti idő

árszínvonala. p=(p1 - p0) / p0 = két időpont közötti árváltozás / a változás előtti idő árszínvonalával. Makrogazdasági szereplők és kölcsönhatásuk • Vállalati szféra: pénzért eladott áruk és szolgáltatások kibocsátója. Értékesítés céljából termel árukat és szolgáltatások. Költségeit pénzbevételeiből finanszírozza, és többnyire profitot realizál. Ide tartoznak a bankok, a pénzintézetek, biztosítók Vállalati szféra részét képezik azon fogyasztók is akik termelőtevékenységet folytatnak pl. építkeznek • Háztartási szféra: két részből áll. Nonprofit szféra azon része, amelynek szolgáltatásai a háztartásokra irányul és az utóbbiak fedezik a szervezetek fenntartási költségeit. Ebbe a kategóriába tartoznak pl: egyházak, társadalmi szervezetek, kulturális egyesületek, stb. Magánháztartások, amelyek a piacon fogyasztási cikkeket keresnek és munkát vállalnak. • Költségvetési (állami)

szféra: az állam különböző szerveinek és szervezeteinek összességét értjük. Ide tartozik a kormány az összes hivatalával valamint a társadalmi szintű végrehajtó szervek (hadsereg, minisztériumok, büntető végrehajtási intézetek stb.), regionális vagy helyi állami irányító szervek, kórházak és múzeumok. • Külföldi szféra: azok a személyek tartoznak ide, akik nem állandó lakói az adott országnak, valamint mindazon vállalatok, amelyek nem integrálódtak a nemzetgazdaság belső gazdasági folyamataiba. Makrogazdasági mérlegek Mérlegek csoportosítása A mérleg: olyan kétoldalú kimutatás, amely a gazdaság egészét, részét, vagy valamely területét, szereplőjét jellemzi – általában pénzértékben – két különböző szempont szerint egy adott időpontban vagy időintervallumban Időtényező szerint: - állapotmérlegek (stock), - változás-mérlegek (flow). Tartalom szerint: - vagyon, - jövedelem, - foglalkoztatás

(munkaerő), - fizetési, - stb. Mely területre (ágazatra) vonatkozik: - ipar (könnyű-, nehéz-, feldolgozó-, stb), - mezőgazdaság (növénytermesztés, állattenyésztés, stb.), - kereskedelem (kül-, bel-,), - stb. Szereplők szerint: - makrogazdasági, - vállalti, - háztartás. A mérlegek két oldala: Aktívák Passzívák, Követel, Tartozik, (pl. jövedelem) Bevétel, Kiadás, Eredmények, Ráfordítások, (pl. termelés értékelése) Összetétel (fajta) Eredet (forrás) (pl. vagyon) 1. Makrogazdasági mérleg: a nemzetgazdaságot jellemzi két különböző szempont alapján egy időpontban vagy egy intervallumban. Mérleg tárgya: vagyon, jövedelem Állapotváltozás jellege: időintervallum Állapot mérlege időpontban. 2. Vagyon mérleg: Tartalma a vagyon. Olyan kétoldalú kimutatás, amely adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a szóban forgó gazdasági egység eszközeit összetétel (fajta) és eredet (forrás) szerint. X

gazdaság/ágazat vagyonmérlege Aktívák -Reáleszközök értéke -Más gazdasági egységekkel követelések 1995.1019 Passzívák -Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások -Egyenleg: tiszta vagyon szembeni X gazdaság/ágazat vagyonmérlege 1995.1019 Passzívák (millió Ft) -Reáleszközök értéke -Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások Ingatlan 200 Tartozás ”Z” vállalattal/ágazattal szemben 222 Épületek 450 Tartozás az állammal szemben 122 Gépek, berendezések 120 Készletek 80 Tiszta vagyon 810 Anyagok 50 Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Követelés ”Y” vállalattal/ágazattal szemben 112 Követelés az állammal szemben 15 Aktívák 3.Vagyonváltozás mérleg: Két időpont közötti változást fejez ki Olyan kétoldalú kimutatás, amely egy adott időszakra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a gazdasági egység vagyonában bekövetkezett növekedéseket és csökkenéseket. X gazdaság/ágazat 1995.

évi vagyonváltozás mérlege Aktívák (millió Ft) Passzívák Reáleszközök értékének növekedése Reáleszközök értékének csökkenése Más gazdasági egységekkel követelések növekedése szembeni Más gazdasági egységekkel követelések csökkenése szembeni Más gazdasági egységekkel tartozások csökkenése szembeni Más gazdasági egységekkel tartozások növekedése szembeni Tiszta vagyon csökkenése Tiszta vagyon növekedése 4. Folyótétel számla mérleg Olyan kétoldalú kimutatás, amely valamely a gazdasági egység meghatározott időszak alatt végbement jövedelem műveleteit ábrázolja azaz a jövedelmek összetételét és felhasználását tükrözi. Követel oldal: a jövedelembevételeket tartalmazza. K Tartozik oldal: a jövedelemkiadásokat tartalmazza. T Makrogazdasági körforgás I Y Hazai össztermék Vállalat W C Háztartás C: fogyasztás W: munkabér Y: jövedelem T (0) Hazai össztermék Y(1) T C(2) (2) Háztartás

C(0) K T (1) Vállalt W (2) K W(1) Két gazdasági szereplő van és a kapcsolatot 3 számlával tartják nyílván. Makrogazdasági körforgás II. I K Y(0) Y Sv Vállalat Hazai össztermék Tőkepiac W C SH Háztartás I: beruházási tevékenység Y: jövedelem W: munkabér T SH: megtakarít a háztartás Sv: megtakarít a vállalat C: fogyasztás (0) Hazai össztermék Y(1) T K T C(2) Y(*) (2) Háztartás C(0) SH(*) (1) Vállalat W(2) Sv(*) K T W(1) K Y(0) (*) Tőkeszámla I(0) K Sv(1) SH(2) Makrogazdasági jövedelem: (0) számla szerint Y = C + I (1) számla szerint Y = W + Sv (*) számláról a beruházás I = Sv + SH Számlák közötti jövedelem áramlás sémája Y Sv Vállalat Tv W I Háztartás C Hazai össztermék SH G TH Tr Költségvetés X Külföld M Sk 4 gazdasági szerplő, 6 számlával jellemezhető. M: pénzmennyiség (inport) Y: jövedelem C: fogyasztás I: beruházási tevékenység W: munkabér G: költségvetési

kiadás Tőkepiac X: export SH: a háztartás megtakarítása SÁ: az állam megtakarítása TH: a háztartás adója SV: a vállalat megtakarítása SK: a külföldi megtakarítás Tv: vállalati adó Tr: a költségvetés adója AKM: Ágazati kapcsolatok mérlege. Tervezési segédeszköz, a makrogazdasági jövedelem áramlását tudjuk nyomon követni. Következő évi gazdasági folyamatokat is meg lehet tervezni. Magyarországon 1986-tól működik ez a tervezési eljárás Makrogazdasági összefüggés: Y+M=C+I+G+X Sv + SH + SÁ + Sk = I gazdasági szereplők megtakarítása Az egyes jövedelemtulajdonosokra: Vállalat: W + Tv + Sv = Y Háztartás: C + TH + SH = W + Tr Költségvetés: G + Tv + SÁ = Tv + TH Külföld: X + Sk = M 9.B A SZÁMVITELI TÖRVÉNY CÉLJA, SZÁMVITELI ALAPELVEK, A BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG, A BESZÁMOLÓK FORMÁI, FELTÉTELEI A számviteli törvény célja 1. meghatározza a hatálya alá tartozók BESZÁMOLÁSI és KÖNYVVEZETÉSI

kötelezettségét, 2. meghatározza a beszámoló összeállítása, a KÖNYVVEZETÉS során érvényesítendő ELVEKET, SZABÁLYOKAT, 3. meghatározza a NYÍLVÁNOSSÁGRA HOZATAL, a KÖZZÉTÉTEL, a KÖNYVVIZSGÁLAT követelményeit. A számviteli törvény hatálya A TÖRVÉNY HATÁLYA: A törvény hatálya kiterjed a gazdaság minden olyan résztvevőjére, amelynek működéséről magánszemélyek és jogi személyek tájékoztatást igényelnek. Alá tartoznak: 1. A vállalkozók: A számviteli törvény alkalmazásában vállalkozó minden olyan magán-személy és jogi személyiség nélküli gazdasági szervezet, amely a saját nevében és kockázatára nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében termelő vagy szolgáltató tevékenységet (azaz vállalkozási tevékenységet) végez. 2. A költségvetés alapján gazdálkodó szervek: A számviteli törvény alkalmazásában költségvetés alapján gazdálkodó szerv a központi

költségvetési szerv, a helyi önkormányzat, az általa alapított intézmény és létrehozott társulás, a társadalombiztosítási alap kezelője, valamint az elkülönített állami pénzalap. 3. Az egyéb szervezetek: A számviteli törvény alkalmazásában egyéb szervezet a lakásszövetkezet, a társasház, a társadalmi szervezet, az egyházi jogi személy és az általuk alapított intézmény, az alapítvány, a jogi személyiséggel rendelkező, jogi képviseletet ellátó munkaközösség, a viziközmű társulat és a külön jogszabályban meghatározott egyéb szervezet. 4. Magyar Nemzeti Bank Nem terjed ki a hatálya: A Magyarországon működő, de a cégbírósánál itt be nem jegyzett többségi vagy 100 százalékos külföldi tulajdonú vállalkozóra. 4. A SZÁMVITELI ALAPELVEK SZÁMVITELI ALAPELVEK Beszámoló elkészítésekor, könyvvezetés során érvényesítendő elvek a vállalkozás folytatásának elve a következetesség elve az

összemérés elve az óvatosság elve a bruttó elszámolás elve a teljesség elve a valódiság elve a világosság elve a folytonosság elve az egyedi értékelés elve az időbeli elhatárolás elve SZÁMVITELI ALAPELVEK Vállalkozás folytatásának elve Azt a követelményt fogalmazza meg, hogy a gazdálkodó a belátható jövőben is fenn tudja tartani működését, folytatni tudja tevékenységét, nem várható a működés beszüntetése vagy bármilyen okból történő jelentős csökkenése. A beszámoló tartalma és formája, valamint az azt alátámasztó könyvvezetés tekintetében az állandóságot és az összehasonlíthatóságot biztosítani kell. Az adott időszak eredményének meghatározásakor, a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől. A bevételeknek és a költségeknek ahhoz az

időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek. Nem lehet eredményt kimutatni akkor, ha az árbevétel, a bevétel pénzügyi realizálása bizonytalan. A tárgyévi eredmény meghatározása során az értékvesztés elszámolásával, a céltartalék képzésével vehető figyelembe az előrelátható kockázat és feltételezhető veszteség akkor is, ha az a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismertté. Az értékcsökkenéseket és az értékvesztéseket el kell számolni, függetlenül attól, hogy a tárgyév eredménye nyereség vagy veszteség. A bevételek és a költségek (ráfordítások), illetve a követelések és a kötelezettségek egy mással szemben nem számolhatók el. SZÁMVITELI ALAPELVEK Teljesség elve Valódiság elve Világosság elve Folytonosság elve Egyedi értékelés elve Könyvelni kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a

tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban ki kell mutatni. A kettős könyvvitelt vezető vállalkozónál azokat a gazdasági eseményeket is, amelyek az adott naptári évre vonatkoznak, amelyek a mérleg fordulónapját követően, de még a mérleg elkészítését megelőzően váltak ismertté, továbbá azokat is, amelyek a mérleg fordulónapjával lezárt év gazdasági eseményeiből erednek, a mérleg fordulónapja előtt még nem következtek be, de a mérleg elkészítését megelőzően ismertté váltak. A könyvvitelben rögzített és a beszámolóban szereplő tételeknek a valóságban is megtalálhatóaknak kell lenniük. Értékelésüknek meg kell felelni az e törvényben előírt értékelési elveknek és az azokhoz kapcsolódó értékelési eljárásoknak A könyvvezetést és a áttekinthető, érthető, a törvénynek megfelelően formában kell elkészíteni. beszámolót számviteli rendezett A naptári év nyitómérlegében szereplő

adatoknak meg kell egyezniük az előző évi zárómérleg megfelelő adataival. Az egymást követő években az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele csak a számviteli törvényben meghatározott szabályok szerint változhat Az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvezetés és a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékelni. SZÁMVITELI ALAPELVEK Időbeli elhatárolás elve Az olyan gazdasági események kihatásait, amelyek két vagy többévet is érintenek, az adott időszak bevételei és költségei között olyan arányban kell elszámolni, ahogyan az az alapul szolgáló időszak és az elszámolási időszak között megoszlik. A BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG BESZÁMOLÓ: a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről, tevékenységének eredményéről reális és megbízható képet nyújt a tulajdonosnak, a vezetőknek, a hitelezőknek, a befektetni szándékozóknak, az

adóhatóságnak, az önkormányzati és központi államigazgatási szerveknek. BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG Nincs, ha a MAGÁNSZEMÉLY a vállalkozói tevékenységéből származó jövedelméről az ADÓHATÓSÁGGAL az adótörvényekben meghatározott feltételek szerint a BEVÉTELEI alapján számol el. Van, a kötelező feltételek szerint. BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG EGYSZERŰSÍTETT ÉVES BESZÁMOLÓ Egyszerűsített éves beszámolót készíthet a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, ha két egymást követő évben a mérleg fordulónapján a következő, a nagyságot jelző három mutatóérték közül kettő nem haladja meg a következő határértéket: • a mérleg főösszeg a 150 millió Ft.-ot • az éves nettó árbevétel a 300 millió Ft.-ot • a tárgyévében átlagosan foglalkoztatottak száma a 100 főt. ÉVES BESZÁMOLÓ Éves beszámolót köteles készíteni a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, kivéve, ha az egyszerűsített

éves beszámoló készítésének feltételei adottak. ÖSSZEVONT (KONSZOLIDÁLT) ÉVES BESZÁMOLÓ: Összevont (konszolidált) éves beszámolót is köteles készíteni az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, mely más vállalkozónál vagy többségi részesedéssel rendelkezik, vagy döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol egy vagy több vállalkozó fölött. EGYSZERŰSÍTETT MÉRLEG: Egyszerűsített mérleget készíthet az a magányszemély, szakcsoport, felsőfokú tanintézetben működő iskolai szövetkezeti csoport, önálló iskolai szövetkezet, kistermelői szövetkezet, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek vállalkozási tevékenységből származó éves nettó árbevétele – két egymást követő évben – nem haladja meg az 50 millió forintot, és egyszeres könyvvitelt vezet, függetlenül az általa foglalkoztatottak létszámtól és a mérleg főösszegtől 10.A A pénzpiac. Az árupiac és pénzpiac együttes

egyensúlya, az IS-LM-rendszer Pénzpiac A pénzpiac egyensúlyát a pénzkereslet és pénzkínálat segítségével jellemezzük. Egyensúlyról akkor beszélünk, ha a pénzkereslet megegyezik a pénzkínálattal. A gazdaságban lévő pénzmennyiséget a központi bank teremti → arany, deviza vagy értékpapír vásárlás révén bocsátja ki pénzét. → Figyelembe kell venni az értékpapírpiacon zajló eseményeket is. Abból kell kiindulnunk, hogy a gazdaság pénzkínálata, azaz a nominál pénzmennyiség (MS) adott. (exogén modon, külső változó = olyan változók, amelyeket a makroökonómiai rendszeren kívüli tényezők határoznak meg (időjárás, háborúk). Pénzkeresleti függvény Általános alakja: MD = MD (Y,i) A pénzkeresleti függvény azokat a közgazdasági változókat és azok matematikai kapcsolódását adja meg, amelyek függvényében meghatározható az emberek által tartani kívánt pénzmennyisége (Y=jövedelem; i=kamatláb) Pénzpiaci

keresleti függvény i D D M A görbét ereszkedő vonalként tüntettük fel, ez reprezentálja azt, hogy hatással vannak rá a kamatlábak. A pénzpiacot a társadalomnak a pénz tartására irányuló kívánsága és monetáris politikája mozgatja. A kettő kölcsönhatása meghatározza a piaci kamatlábat: az i-t A szigorúbb monetáris politika balra tolja el az SS görbét, megemelve a piaci kamatlábat. A nemzeti kibocsátás valamennyi árszínvonal emelkedése minden adott kamatláb mellett növeli az M keresletét, jobbra tolva el a DD görbét. A makrogazdasági pénzkereslet a tranzakciós, óvatossági és spekulációs pénzkereslet együttes hatásaként adódik. A makrogazdasági pénzkeresleti függvény kétváltozós függvény, ugyanis a pénzkereslet a jövedelmek növelő, a kamatlábnak pedig csökkenő függvénye, azaz: MD = MD (Y,i) ahol: (δMD (Y,i)) / δγ > 0 és (δMD (Y,i)) / δi < 0 A pénzkereslet növekedése egy maghatározott kamatláb

alatt már nem jár kamatlábcsökkenéssel együtt. Alacsony kamatláb gyakorlatilag kockázatmentes pénztartást és nagy kockázattal járó értékpapír befektetést eredményez. Pénzpiaci egyensúly (LM-görbe) Pénzpiaci egyensúly esetében a makroökonómiai pénzkereslet megegyezik a pénzkínálattal. Egyenletben: MP (Y,i)) = M/P a pénzügyi egyensúly adott reálpénzállomány mellett a reáljövedelem és a kamatláb függvény. Az LM-görbe a reáljövedelem – kamatláb mindazon kombináció, amelyek mellett a pénzkereslet és a pénzkínálat egyenlőek egymással. Ha nő a jövedelem, akkor a makrogazdasági pénzkereslet is növekedni kezd, ami az értékpapírok iránti keresletet csökkenti → megnő az értékpapír kínálata → ez csökkenti az értékpapírok árfolyamát → ez emeli a piaci kamatlábat. Tehát növekvő jövedelem, növekvő kamatlábbal jár együtt A kamatláb a jövedelem monoton növekvő függvénye. LM-görbe grafikonja i LM

i1 B A’ i0 A y0 y1 Y Pénzpiac makroegyensúlyi stabilitási feltétel: Növekvő (csökkenő) reáljövedelem mellett a pénzpiaci egyensúly csak növekvő (csökkenő) kamatlábbal biztosítható. i LM0 i0 LM1 i1 y0 Y 1. Ha egy nemzetgazdaságban adott reáljövedelem és adott árszínvonal mellett nő a nominál pénzmennyiség, akkor ez a kamatláb csökkenését fogja kiváltani. A nominál pénzállomány csökkenése pedig (ceteris paribus) növelni fogja a kamatlábat. Az LMgörbe felfelé tolódik 2. ha a nominál pénzállomány változatlan marad, de az árszínvonal nő Po → PA-ra → csökkenti a reálpénzmennyiséget → adott reáljövedelem mellett növeli a tranzakciós pénzkeresletet → kevesebb pénzt fordítanak spekulációs célokra → nő az értékpapírkínálat → árfolyam csökken → és a kamatláb nő. Az LM -görbe felfelé tolódik. i LM(PA) i1 LM(P0) i0 y0 Y Árupiac Az árupiac helyzete kihat a munkakereslet és kínálat

alakulására is. Az árupiac vizsgálata a többi piac viselkedésére szempontjából is fontos. Az árupiacon jelentkező kereslet két részből tevődik össze: a fogyasztói keresletből és a beruházási keresletből. Y= C+ SA + SV = árupiaci kínálat. Fogyasztási függvény grafikonja C C(Y) autonom fogyasztás, a kereslet jövedelemtől független. Y A fogyasztás valamelyik időszakban nemcsak az adott időszak jövedelmétől függ, hanem a jövedelem múltbéli és várt jövőbeli alakulása is befolyásolja a jelen fogyasztási döntést. Keynesi abszolult jövedelem hipotézis: A mindenkori fogyasztás csak az adott időszak jövedelmétől függ. Adott elegendően nagynak választott jövedelem után azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztás növekedése lelassul (emberek telítődnek).→ ezt a függvény csökkenő meredeksége jeleníti meg. Ĉ = dC/dY = hogyan alakul a fogyasztási kiadás, ha a jövedelem egy egységgel nő. Beruházási kereslet (bővülő vagy

pótló) A beruházási kereslet elemzése nem más, mint a tőkejavak iránti kereslet elemzése. A beruházó akkor dönt jövedelme beruházásra történő felhasználása mellett, ha annak hasznát kedvezőbbnek ítéli az alternatív lehetőségekhez, a bankban kamatra elhelyezéshez és az elfogyasztáshoz képest. A beruházásnál minden jelenlegi pénzösszeg olyan későbbi időpontban pénzösszeggek tekinthető ekvivalensnek, amelyre az eddig az időpontra hozott kamatokkal együttesen felnövekszik. Ennek megfelelően a későbbi pénzösszegek jelenlegi értékét azok diszkontálásával képezhetjük. Y0 = iY0 = Y1 =» Y0 = Y1 / (1+i) t-év múlva Y0 = Yt / (1+i)t = Beruházási diszkontált hozam. A diszkontált hozamról nem tényadatok, hanem csak várakozások állnak rendelkezésre. A diszkonttényezőnek azt a nagyságát, amely esetén a beruházási költség megegyezik a várakozások alapján meghatározott diszkontált hozammal =» a tőke

határhatékonyságának nevezzük. A tőke határhatékonysága független a piaci kamatlábtól, de tart felé növekvő beruházási mellett, amennyiben a piaci kamatláb alacsonyabb, mint a tőke határhatékonysága. A piaci kamatláb és – beruházási kereslet között fordított arányú kapcsolat áll fenn: emelkedő kamatláb csökkenő magánberuházási keresletet eredményez, csökkenő piaci kamatláb pedig növelőleg hat a beruházási keresletre. A beruházás a kamatláb monoton csökkenő függvénye, vagyis I = I(i, η) ahol (δI / δi < 0 Y0 = C+I = C(Y) + I (i, η) általános képlet η-val a várakozásokat jelölve: (δI / δη > 0 Makroökonómiai kínálat az árupiacon A makroökonómiában az árupiaci kínálatot jövedelemként értelmezzük, ez pedig mint a fogyasztás és megtakarítás összege. A megtakarítás a jövedelem függvénye A megtakarítási függvény minden tervezett jövedelemhez a tervezett megtakarítást rendeli hozzá,

vagyis: S = Y-C(Y) = S(Y). Megtakarítási függvény grafikonja S S(Y) Y negatív segélyek szakasz támogatás A megtakarítási függvény kiszámításához. Ennek értelmében csak annyit kell tenni, hogy a jövedelem és a fogyasztási függvény különbségét képezzük: S(Y) = Y-C(Y) = Yn Egyensúly az árupiacon – az IS görbe Az árupiacon akkor uralkodik egyensúly, ha a szándékolt megtakarítás megegyezik a szándékolt beruházással. C(Y) + I(i,η) = C(Y) + S(Y) =» I(i,η) = S(Y) Az egyensúly függ a kamatlábtól, a reáljövedelemtől (kibocsátástól) és a várakozástól. A reáljövedelem és a kamatláb összes egyensúlyt biztosító pontjainak halmazát IS-görbének nevezzük. Az IS-görbe minden pontja egyensúlyi pont. Az IS görbe azt fejezi ki, hogy árupiaci egyensúly csökkenő (növekvő) kamatláb mellett csakis növekvő (csökkenő) reáljövedelemmel valósulhat meg. Csökkenő kamatláb mellett az árupiaci egyensúly csak úgy

tartható fenn, ha nő a jövedelem és vele együtt a megtakarítás, illetve fordítva: növekvő piaci kamatláb esetén az árupiaci egyensúly csökkenő jövedelmet feltételez. Az árupiaci egyensúlyt megtestesítő IS-görbe lényege, hogy minden kamatlábhoz mindig csak egyetlen egy jövedelemszint tartozik. Ha tehát adott valamennyi kamatláb, akkor ez meghatározza a beruházást. IS – LM rendszer Az IS és LM görbék egyenletei a kamatláb és a reáljövedelem függvényei, egyértelmű megoldást ad a szóban forgó jövedelem – illetve kamatláb – változókra: I(i,η) = S(Y) MD(Y, i) = M/P A várakozások és a reálpénzállomány ismeretében meghatározható olyan (Y*, i) pár, amely mindkét felvételnek eleget tesz. Ez a kitüntetett pont az IS-görbe és az LM-görbe metszéspontja. Mitől függ az egyensúly adott pénzmennyiség és árszínvonal mellett? A fogyasztás és a megtakarítás alakulása a rendelkezésre álló jövedelemtől függ →

a megtakarítás determinálja az egyensúlyi beruházást→ a beruházás viszont a kamatlábtól is függ. Ezért mindként piac együttes egyensúlya csak akkor érvényesül, ha az árupiaci egyensúlyt biztosító kamatláb egybeesik a pénz és értékpapírpiaci egyensúlyi kamatlábbal. Az egyensúly beállításához mindkét folyamat megfelelő alakulása szükséges. i II. LM III. i* I. IV. Y* IS Y I. Az árupiacon túlkínálat érvénysül, a pénzpiacon pedig túlkereslet II. Mindkét piac túlkínálata jellemző III. Árupiacon túlkereslet jelentkezik, a pénzpiacon viszont túlkínálat van IV. A piacok túlkeresletét ábrázolja A kialakult helyzetre a pénzpiac reagál gyorsabban. Ha az IS vagy az LM-görbe mentén mozgunk, akkor növekvő reáljövedelem esetén az árupiacon az egyensúly a kamatlábcsökkenés révén áll be újra, a pénzpiacon pedig az értékpapírpiaci fejlemények növelik a kamatlábat és ez vezet az új egyensúlyhoz. 10.B Az

egészségügyi ellátás új rendszere Magyarországon. A rendszerváltás előtti és utáni jellemzők Magyarországon. Az egészségügyi ellátás célja, feladata, feltételrendszere. Az egészségügyi ellátási rendszer szereplői kapcsolatuk Koordináció, irányítás, piac az egészségügyben. MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS ÚJ RENDSZERE MAGYARORSZÁGON. Az eü. ellátó rendszere Mo-on 1990-től Alapellátás Fekvőbeteg szakellátás Háziorvosi szolgálat Egyetemi klinikák Gyermekorvosi szolgálat Járóbetegszakrendelés Országos intézetek Foglalkozás eü-i szolg. Rendelőintézetek Megyei, városi kórházak Iskolaorvosi szolgálat Szakellátás Szakkórházak Fogorvosi szolgálat Szakgondozóintézetek Szanatóriumok A RENDSZERVÁLTÁS ELŐTTI ÉS UTÁNI JELLEMZŐK MAGYARORSZÁGON. 1. b tétel AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS CÉLJA, FELADATA CÉLRENDSZEREI WHO szerint az egészség fogalma: az egészség nem a betegség hiánya, hanem a teljes

testi, lelki és szociális jólét állapota. Az egészségügy eredményessége: A társadalom egészégi állapota a társadalmi jólét fokmérője. Az egészségügyi rendszer megfelelő, ha: • a kötelező szolidalitási elvben működő biztosítás keretében mindenki hozzájut az alapvető és garantált minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz; • a szolgáltatás struktúrája, a valós egészségügyi szükségleteknek és a fogyaszási igényeknek megfelel a morbiditási, demográfiai változásokat rugalmasan követi; • az alkalmazott ejárások hatásossága, hatékonysága megfelelő; • a szolgáltatások rendszere igénybevételük lehetősége és az egészségügyben elköltött pénzek sorsa átlátható; • az egészségügy finanszirozható rendszerben működik; • az egészségügyre fordított források hatékonysága nő. A magyar egészségügyi reform alapvető céljai. • (alapjai 1953 • 1956 módosítás • 1968 • 1972 finomított a

1968-ason • 1990:célok) • Állampolgár-centrikus, perszonalizált ellátás. • Az egészség értékének helyreállítása. • A preventív szemlélet megerősítése. • A kórház-centrikus struktúra helyretétele, az alapellátás megerősítése. • Az egészségügyi ráfordítások növelése. • A hatékony gazdálkodással a működőképesség megőrzése. • Szektorsemlegesség, szabad orvosválasztás. • Az egészségügy társadalmi ellenőrzés alatt működjön. • Tiszta viszonyok teremtése: TB-i, állami, önkormányzati és szociális feladatok szétválása. • A kapacitásoknak a szükségletekhez való igazítása.(pl ágyszám-csökkentési kísérlet - ma is élő probléma) • Az egészségügyi ellátásba piaci elemek bevonása. Könyv (Kincses Gyula: Egészségpolitikai ábragyűjtemény, 1996, Praxis Server Kft.) Az eü. reform célrendszere Preventív szemléletű, alapellátásra épülő ellátórendszer Az ellátás

hozzáférésének széleskörű biztosítása Az erőforrások jobb kihasználása, az érdekeltségek megjelenítése Az ellátás minőségének javítása és egységesítése Esélyegyenlőség - betegek és - ellátók számára Az egészségügy átalakításának lépései • Az állami és önkormányzati feladatok szétválasztása, ÁNTSZ kialakítása • Az egészségügyi struktúra átalakítása - szabad orvosválasztás - háziorvosi rendszeren alapuló kétpólusú ellátás • Az önálló egészségbiztosítási ágazat kialakítása • Az elosztás rendszer reformjai - háziorvosi rendszer - szakellátás - fogászat, egyéb alapellátási szolgálatok • az egészségügyi ellátóhálózat átalakítása, kapacitásszabályozás Feladatok: 1. Állami és önkormányzati feladat szétválasztása, ÁNTSZ kialakítása 2. Az egészségügyi struktúra átalakítása: • szabad orvosválasztás • háziorvosi rendszeren alapuló kétpólusú ellátás 3.

Önálló egészségbiztosítási ágazat kialakítása 4. Elosztási rendszer reformjára: • háziorvosi rendszer • szakellátás • fogászat, egyéb alapellátási szolgálatok 5. Az egészségügyi ellátóhálózat átalakítása, kapacitásszabályozás A magyar egészségügyi reform menetrendje • Az egészségügyi reform előkészítése, a DRGs adaptációs előkészítése, kísérleti bevezetése • Az önálló Társadalombiztosítási Alap kialakítása, állami és biztosítási feladatok alapvető szétválasztása • - A kormányprogram kialakítása - az állami és önkormányzati feladatok szétválasztása • - Az állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat kialakítása - A részletes ágazati politika, a “Cselekvési Program” elkészítése • - A biztosítási fogviszony kialakítása Kétszintű ellátórendszer kialakítása, a háziorvosi rendszer bevezetése A szakellátás reformjának tervezése Az abortusz kérdés

újraszabályozása - A nyugdíj és az egészségügyi ágazat teljes szétválasztása, önkormányzatának megválasztása A szakellátás reformjának elindítása A kölcsönös önsegélyző (non-profit) pénztárak kialakítása • • - az alapok - A Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Gyógyszerész Kamara törvény általi megerősítése A profiltisztítás folytatása (az egészségbiztosítási és a szociálpolitikai feladatok szétválasztása) A gyógyszerészeti törvény megalkotása - Az új kormányprogram előkészítése Az egészségmegőrzés hosszú távú programjának elkészítése A kapacitások felmérése Az ingyenes társadalombiztosítási ellátások szűkítése - Az egészségügyi kapacitás területi szintű normatív szabályozása Az ellátási felelősség és a szerződéskötési szabályok újraszabályozása A Megyei Érdekegyeztető Fórumok létrehozása A finanszírozási szabályok felülvizsgálata • • Az egészségügyi

kormányprogram alapelvei • A népegészségügyi szemlélet megerősítése, a prevenció elsődlegessé tétele • A kötelező biztosítás kiterjesztésével az ellátás biztosítása minden magyar állampolgár számára • Az egészségügyi irányítás decentralizálása, közmegegyezéses döntési mechanizmusok kidolgozása • Az egyenlőtlenségek csökkentése, a kapacitásoknak a szükségletekhez igazítása • A közfinanszírozás fenntartása mellett a tulajdonformák sokszínűségének biztosítása, a non-profit működés preferálása Az egészségügy továbbfejlesztését meghatározó tényezők • Az igen bő kapacitás a szokások és a személyek komoly sérelme nélkül csak fokozatosan szűkíthető • Az egészségügy szakmai fejlődése – és így a költségek növekedése -, gyorsabb, mint a gazdaság növekedése • A magyar gazdaság teljesítménye középtávon nem javul, a GDP reálértéke optimális esetben az évezred végére

eléri az 1980-as évek közepének szintjét (nem biztos, hogy kell) A költségrobbanás elkerülésének eszközei • Az egészségügyi kapacitások szűkítése • A lakosság teljes köre számára nyújtható megfelelő ellátási csomag specifikálása • Az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének racionális, orvos-szakmai eszközökkel történő korlátozása (beutalási rend területi és progresszivitási elvű szabályozása) • Szektorsemleges működési mód, a management privatizációjának ösztönzése • Co-payment bevezetése (ez utóbbi eszköz csak marginálisan alkalmazható, és elsősorban a megadott igénybevételi rendtől való eltérés esetén) A finanszírozási rendszer továbbfejlesztésének feladatai • • • Alapellátás - teljesítményarányosság fokozása - csoportpraxis preferálása - a szakmai tartalom preferálása - a pontértékek és a degresszió team szemléletű korrekciója Járóbeteg szakellátás -

bázisrész felszámolása/marginalizálása - pontértékek korrekciója, elszámolás, ellenőrzés pontosítása - ambuláns esetcsoportok kifejlesztése Fekvőbeteg-ellátás - saját árak egységesítése, objektivizálása - HBCS rendszer továbbfejlesztése - A rövid ápolási esetek finanszírozásának kidolgozása 90-ben a kormány: 3 területen kell lépni a megvalósuláshoz: 1. Állami és önkormányzati feladatok szétválasztása (állami tulajdon lebontása – eü-i intézmény többsége önkormányzati tulajdon lett – a központi költségvetésből a forrásokat nem kapják meg). 2. Önálló egészségbiztosítás létrehozása (OEP, MEP) (létrejönnek egészségbiztosítási önkormányzatok 3 év után, majd a kormányváltással felszámolták, a pénztárak állami felügyelet alá tartoznak). 2000. 01 01-től regionális egészségbiztosítási pénztárakat hoztak létre, megszűnt a MEP!!! 3. Elosztási rendszer reformja (létrejön az eü-i

finanszírozásban a biztosítási elven működő finanszírozási rendszer, nem állampolgári jogon, hanem biztosítási alapon kapja az eü-i szolgáltatást). AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSI RENDSZER SZEREPLŐI, KAPCSOLATUK. Tevékenységi körei: • Egészégnevelés • Megelőzés • Gyógyító ellátás • Rehabilitáció • Egészségügyhöz kapcsolódó szociálpolitika ⇒ táppénz ellátás ⇒ rokkant ellátás Az egészségügyi ellátás makrostruktúta modellje. népesség állam finanszírozó szolgálatató Az államnak minden társadalomban kitüntetett szerepe van az egészségügyi ellátás rendszerében, ezért foglal el központi szerepet. • Rendszerben betöltött szerepük alapján meghatározóak az egészségügyi ellátó hálózat szolgáltatásait igénybevevők. [népesség] • Ellátó hálózat szereplői (nem a legegyszerűbb értelembe vett egészségügyi dolgozókat, munkásokat, hanem akik nem közvetlenül vesznek részt, pl.

önkormányzati előadó vagy tanító a fogmosást tanítja stb.)[szolgáltató] • Felelőséggel tartoznak az egészségügyi hálózat meglétéért és működéséért (az állam a felelős, hogy legyen egészségügyi háló és működjön is. A felelősségi kör megoszlik a legfelső és a regionális szervek között.) [finanszírozó] • Nem átruházható feladatok: • alapvető egészségügyi szolgáltatásokban biztosítani kell a viszonylagos egységesítést (vagyis: az államnak kell megoldania, hogy az országos különböző régiójában azonos minőségi ellátást kapjanak); • az ellátás, a szolgáltatás szakmai minőségi felügyelete, ellenőrzése; • a rendkivüli, az egyes részterületek lehetőségeit meghaladó események kezelése • Finanszirózó Az egészségügyön felüli szerepvállalása okozta hiányt az állam pótolta ki. Erre jönnek létre a biztosítók, ma egy van, később át akarnak térni a több biztosítósra Kapcsolatok a

makrostruktúra elemei között Koordináció (irányítás) típusai: 1. Bürokratikus koordináció 2. Piaci koordináció 3. Vegyes koordináció Nem csak az egészségyiben, hanem általánosan is. 1. Bürokratikus koordináció jellemzői: • A rendszerben résztvevők között szigorú alá- és fölérendeltésgi viszonyok urlakodnak, ez az irányítási rendszer erősen hierarchizált. • A résztvevők között kialakuló hatalmi függőség. • A vezérlés felülről történik felsőbbség részéről, amely vezérlést nem befolyásolja a vezérletek teljesítménye. • Alapvető viselkedési forma a mindent hatalmába kerítő terjeszkedés.(mindenki arra törekszik, hogy az alatta lévőtől minél több hatalmat szerezzen, egyre több jogot, lehetőséget vonnak el, bár azt mondják, hogy decentralizált a politikájuk) (A bürokratikus szabályok gerjesztik egymást ⇒ bürokratizmus) 2. Piaci koordináció jellemzői: • A szervezetben, struktúrában

résztvevők között mellérendeltségi viszony van.(kölcsönös egymásra utaltság) • Ebben a rendszerben ösztönző a pénz, a profit. • Az árak szabadak. • Szabad a verseny a piacon, a fogyasztók és a szolgáltatók között. (maguk a szolgáltatók is versenyben vannak egymással - minél több fogyasztót nyerjenek meg maguknak, de verseny van a fogyasztok között is, a legjobbat (szolgáltatót) akarják választani. Közvetlen a kapcsolat a szolgáltatók és a fogyasztók között, ezért a szolgáltatások eredménye a piacon jelenik meg.) • A szolgáltatók között is verseny folyik. • Vereseny a fogyasztók között is. Probléma: Ezek a rendszerek rendívül sérülékenyek külső tényezők zavarhatják meg, mindegyiket nem tud kivédeni a rendszer.(Az amerikai makrostruktúra modell is ilyen) Kell egy olyan szerv, amely az előr nem látható dolgokat kezeli. 3. Vegyes koordináció jellemzői: A bürokratikus- és a piaci koordináció

kombinációja. Széles skálán mozóg Tisztán egyik sem fordult még elő a három közül. (2) A piaci koordináción alapuló makrostruktúrális modell (amerikai modell) Vastag vonal ⇒ egyenrangúság, mellérendelés, profitérzékenység. Jellemzői: a piaci koordinációnál felsorolt jellemzőket mutatja. -a szervezetben résztvevő szereplők között mellérendeltségi viszony van -ösztönző a pénz, a profit -az árak szabadak -szabad a verseny a piacon, a fogyasztók és a szolgáltatók között -a szolgáltatók között is verseny folyik -verseny a fogyasztók között is Az állam kisebb szerepet tölt be. Állam az eü-i rendszer (finanszírozás+szolgáltatás) általános feltételeit biztosítja (át nem ruházható). (1) Bürokratikus koordináción alapuló modell AZ ÁLLAM SZEREPE FELÉRTÉKELŐDIK, CSAKNEM BEKEBELEZI AZ EÜ-ET Vastag vonal: az állam felülről vezérli az eü-et, szigorú alárendeltségi viszony jellemzi. Leginkább a szocialista

eü-i rendszer modelljét próbálja ábrázolni. Az állam szabja meg a szolgáltatásokat. Eü-i makrostruktúra állami szolgálati modellje, (3) Vegyes modell: Egyforma hangsúlyt kapnak a szereplők. Az állam szerepe meghatározó Fejlett európai országokra jellemző. Ny-Eu-i országra, amelyek a 60-70-es években meghirdették a jóléti állam koncepcióját. Az állam “Mindenkiről gondoskodó szerepét tölti be”. De nem rendelkeznek elégséges forrásokkal, ’70-es évektől kezd az amerikai típusú modell elemeivel gyarapodni. Mo-on a bürokratikusból éppen csak elindultunk, a vegyes az eszmei, kicsi amerikai beütéssel. A Mo-is vegyes csak a bürokratikus fel van eltolódva, míg a jóléti a piacihoz van közelebb. Piac az egészségügyben Szabadversenyes piaci feltételek nincsenek meg az egészségügyben. Az amerikai egészségügy sem a szabadpiaci viszonyok épül. Szabadpiac: szabadversenyen alapszik, a monopólium megjelenése után már nem

szabadverseny. Miért nincs szabadverseny? Sajátosságai: • Az egészségügyi szolgáltatások mással nem helyetesíthetők. • A szolgáltatások igénybevételét nem a fizetőképes kereslet határozza meg. (egyfajta kényszer van a szolgáltatások igénybevételénél) • Nincs igazi keresleti-kínálati ütközés a piacon, így a kialakult ár sem a közgazdasági értelemben vett piaci ár. • Az így létrejött ár nem egyensúlyi ár, hanem kalkulált ár, ami nem tartalmazza az ár összes elemét. • Az egészségügyi ellátást nyújtók többsége non-profit szervezet, ezért nincs szabadverseny az egészségügyben (Non-profit: nem azt jelenti, hogy nem termelnek profitot, törekednek a hatékonyságra, nyereségre. (a nyereséget nem lehet kivenni, vissza kell vinni a szervezetbe.) ktg. nyereség árbevétel Nyereség: - nem a profit alapjául szolgáló nyereség - nem felosztható - vissza kell forgatni a gazdasági szervezet működéséhez - nem

jövedelmet biztosít, hanem a magánvállalkozónak a vagyonát gyarapítja (A szervezetek többsége non-profit.) • Az egészségügyi intézmények mindegyikének ellátási kötelezettsége van, csak különböző mértékben. • Csak szimulált piac lehet az egészségügyben. Ahhoz, hogy ez jól működjön teljesíteni kell: 1. minden szolgáltatást valaki fizesen meg; 2. szimulálni kell a szabad orvos és intézményválasztással a keresleti-kínálati viszonyokat; 3. szükséges a szimulált piachoz, hogy a szolgáltatást nyújtó intézmények az árbevételhez a szolgáltatás mennyisége és minősége alapján jussanak (HBCS: alsó és felső határnap közé kell esnie az ellátásnak az ellátási (ápolási) időnek); 4. a szolgáltatásból származó nyereség a szolgáltató intézményt illesse meg (bázis finanszírozás); 5. a szolgáltató intézmény érdekeltségi rendszere legyen összhangban a dolgozók érdekeltségével (eset finanszírozás:

endofinanszírozás (belső érdekeltség)); Dolgozók érdekeltsége: • jobb munkakörülmények • 8 órai munkaidő az nem 24 óra • jobb fizetés 6. a szolgáltatást nyújtók a szimulált piacra csak szakmai kontroll mellett léphetnek be; 7. a finanszírozó szervezetnek az egészségügyi szolgáltatást nyújtók részére tulajdonformától függetlenül azonos térítést kell fizetni (a szektorsemlegességből következik, hogy mindegy a tulajdonforma). Milyen tulajdoni formák létezhetnek ezen a szimulált piacon?: ⇒ állami, ⇒ önkormányzati, ⇒ egyházi, ⇒ alapítványi, ⇒ szakmai érdekképviseleti szerv, ⇒ magánvállalkozások (Alapvető jellemzője: profitérdekeltségű, egészségügyi intézmény non-profit szerveződésű) a legtöbb Működhet-e egy kórház Rt-ként? Elméletileg igen, mert az is magánvállalkozás. Gyakorlatilag nem, mert a részvényesek az osztalékért veszik meg a részvényt, de itt van a csapda, mert a

részvényesek közgyűlése dönthet úgy, hogy visszaforgassák a nyereséget. De ez egy nonszensz! Kft-ként lehet! Külföldön is így van. A szimulációs piacon is van területi ellátási kötelezettsége. Mindenkinek joga van orvosi ellátáshoz. (De senki nem mondta, hogy milyenhez és mennyiért, milyen formában működnek stb.) Emellett a szimulációs piacon biztosítani kell a szolgáltatást nyújtó megfelelő önállóságát. Az intézmények önállósága mellett a szolgáltatások minőségét folyamatosan ellenőrizni kell. Önkormányzatinak van szakmai szakigazgatási szerve, mely az ellenőrzést végzi, nem önkormányzatinál az ÁNTSZ ill. szakmai kamarák végzik 11.A A Járóbeteg szakellátás helye, szerepe, finanszírozása A járóbeteg szakellátás finanszírozása A szakellátás finanszírozási rendszerének a kért szolgáltatások magas szakmai színvonalon való nyújtására kell ösztönözni az ellátórendszert. Tehát a bevételt a

szolgáltatások számának és a szolgáltatások értékét, szakmai és költségigényességét kifejező pontértékének, illetve súlyszámának szorzatából lehet meghatározni. A járóbeteg szakellátásban a szolgáltatások tételes módon kerülnek elszámolásra. Az elszámolás elve, módszere teljes mértékben megegyezik a német pontrendszer szerinti elszámolással, minden tevékenység értékének megfelelő pontszámot kap, pl. az elsősegélynyújtás 100 pontot, egy oldalirányú koponyafelvétel 250 pontot ér. Minden hónapban utólag megadják az egy pont forint értékét, s a járóbeteg szakellátás összesített pontszáma és a pont forint értékének szorzata adja a havi bevétel összegét. Mivel a német pontrendszer sajátos orvosi tevékenységeket leíró klasszifikációs rendszer, Magyarországon pedig a legtöbb szakterület beszámolási rendszerének az alapja a WHO klasszifikációs rendszer, a járóbeteg szakellátásban az egyes

tevékenységek pontértékének megállapításánál a WHO klasszifikációs rendszerhez kellett rendelni a német pontrendszerből a teljesítményértékeket. A járóbeteg szakellátás finanszírozása az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) és az intézmény által megkötött szerződés alapján történik. Az intézmény az általa nyújtott szolgáltatások teljesítmény pontszáma után az országos kasszából kapja meg a teljesítménydíjazást. Az intézmény a járóbeteg szakellátás teljesítményéről a tárgyhót követő hónap 10. napjáig köteles jelentést küldeni az OEP-nek Ezek a tételek lehetnek a tárgyidőszakban elvégzett vagy befejezett ellátások adatai, vagy a meghatározott időszakra visszamenőleg pótelszámolásban leadott teljesítmények, vagy javított tételek. Az OEP a két elkülönített járóbeteg kassza ismeretében havonta állapítja meg az egy teljesítménypont forintértékét, az éves költségvetésben

rendelkezésre álló keret adott hónapra jutó hányada és a havi országos összteljesítmény hányadosaként. A járóbeteg szakellátás finanszírozásának összefoglalását a 4.sz ábra tartalmazza AZ ÁBRÁRÓL LEOLVASHATÓ, HOGY A GONDOZÁSI FELADATOK ÉS AZ EGYÉB JÁRÓBETEG SZAKELLÁTÓK FINANSZÍROZÁSA FIX ELŐIRÁNYZATÚ FINANSZÍROZÁSI RENDSZER KERETÉBEN FELADAT ILLETVE KAPACITÁS FINANSZÍROZÁS FORMÁJÁBAN VALÓSUL MEG. Feladat finanszírozás A fix előirányzat meghatározása konkrét feladathoz kötődik (nem a feladat kapacitáshoz, az addigi költségekhez). A finanszírozás a feladattal együtt finanszírozás változik. Előnye: A forrás hozzárendelt a feladathoz, és nagysága vagy a szükséglet, vagy a teljesítmény meghatározásán alapul. Hátránya: A teljesítményarányosság nem direkt módon, hanem utólag jelenik meg (a teljesítéshez részben, a szükségletekhez erősen kötődik). Bázisfinanszírozás

FFeellaaddaattffiinnaann-sszzíírroozzááss Bázisfinanszírozás FFeellaaddaattffiinnaannsszzíírr oozzááss Bázisfinanszírozás FFeellaaddaattffiinnaannsszzíírr oozzááss (egyes esetekben feladat- és kapacitásfinanszírozás kombinációja) I. Gondozók nemibeteg-, tüdő-, ideg-, és onkológiai gondozás Gondozási feladatok: Szakellátási feladatok: T Téétteelleess eellsszzáám moollááss szolgáltatásonként, (német) II. Szakrendelők Gondozási feladatok: Szakellátási feladatok: III. Egyéb szakellátók Teljesítmény-arányos finanszírozás járóbeteg mentőszolgálat, vérellátás, Család- és Nővédelmi Tanácsadók, sport-eü., alkohológia és drogellátás, üzemegészségügyi szakellátás, fogászati szakellátás ppoonnttéérrttéékkéévveell aarráánnyyooss bevétel. 1 pont Ft-értéke országosan kasszánként egységes, de havonta változó. Két zárt kassza (nőgyógyászati és egyéb ellátások). Egy megjelenéshez

többfajta szolgáltatás is elszámolható. 4.sz ábra A járóbeteg szakellátás finanszírozása Kapacitásfinanszírozás A finanszírozó a szolgáltatások nyújtása céljából leköt és fizet egy kapacitást, melynek nagysága független a teljesítménytől (illetve a teljesítmény alapján csak hosszabb távon történhet korrekció). Előnye: Olcsó és egyszerű. Olcsó, mert független a teljesítménytől, nagyságát nem lehet vitatni (az intézmények nem rendelkeznek korrekt teljesítményadatokkal), továbbá egyszerű az elszámolási rendszer (nem igényli a teljesítmény mérését, ellenőrzését, az adatok központi elszámolását). A teljesítményhez egyáltalán nem, a szükségletekhez alig kötődik. Hátránya: A folyósított összeg független a nyújtott szolgáltatás mennyiségétől és minőségétől, nem ösztönöz gazdaságos üzemelésre. A szakellátási feladatok keretében nyújtott szolgáltatások lehetnek ambuláns esetre

összpontosulók, vagy kúraszerű ellátások. Az ambuláns esetek finanszírozása tételesen, ambuláns esetcsoportok szerint történik. AECS (ambuláns esetcsoportok) szerinti finanszírozás - - Egy betegség megoldásához szükséges diagnosztikus és terápiás tevékenységek átlagos költségigénye alapján történik a finanszírozás. Nem alkalmas az eseti konzíliumok és a krónikus betegségekben szenvedők gondozásának finanszírozására. Az ambuláns ellátásról 1999. január 1-jétől ambuláns adatlap kiállítása kötelező. Minden egyes megjelenést ambuláns adatlapon rögzítenek, de egy napon ugyanabban a szakrendelőben több ambuláns eset egy betegre nem számolható el. Egy megjelenés keretében több diagnosztikus és terápiás tevékenység is elszámolható. A kúraszerű ellátást a normatív teljesítményelvű, HBCS-hez rendelt tarifarendszer kertében finanszírozza az OEP. Tarifa rendszer Az egyes szolgáltatások díjtétele

központilag rögzített (ez lehet ártáblázat, ahol a díjtételeknek nem csak az aránya, hanem a konkrét ára is meghatározott, valamint lehet pontrendszer, ahol az egyes szolgáltatásoknak pontértéke van meghatározva, a pont forintértéke vagy lebegtetett tehát teljesítménytől függő, vagy fix összegű). 11.B A magyar adó- és a támogatási rendszer. 2. A MAGYAR ADÓ- ÉS TÁMOGATÁSI RENDSZER Amit fizet, ha adókötelezetté válik 1. Magánszemélyek jövedelemadója 2. Általános forgalmi adó 3. Fogyasztási adó 4. Társasági adó 5. Kereskedelmi játékadó 6. Földadó és Ahová a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell ÁLLAMI A D Ó H A T Ó S Á G Támogatás, amelyet kaphat, ha arra jogosult 1. Fogyasztói árkiegészítés 2. Termelési támogatás a./ Termelési árkiegészítés b./ Termelési dotáció 3. Mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatás Amit fizet, ha adókötelezetté válik 7. Helyi adók a./

Építményadó b./ Telekadó c./ Magánszemély kommunális adója d./ Vállalkozók kommunális adója e./ Idegenforgalmi adó f./ Helyi iparűzési adó g./ Belföldi gépjárművek adója Ahová a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell Támogatás, amelyet kaphat, ha arra jogosult ÖNKORMÁNYZATI A D Ó H A T Ó S Á G Amit fizet, ha adókötelezetté válik 0 Ahová a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell Támogatás 8. Vám 9. Vámkezelési díj 10. Importált termék fogyasztási adó után 11. Külföldön nyilvántartott gépjárművek adója 12. Vagyonszerzési illeték a./ Öröklési illeték b./ Ajándékozási illeték c./ Visszterhes vagyonátruházási illeték 13 Eljárási illeték VÁMH A T Ó S Á G ILLETÉKH I V A T A L 0 0 Amit fizet, ha adókötelezetté válik Ahová a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell ÁLLAMMAL SZEMBENI EGYÉB PÉNZÜGYI KÖTELEZETTSÉGEK ÁLLAMI 14. Hozzájárulás a Központi A MŰSZAKI

FEJLESZTÉSI D Ó ALAP – hoz H 15. Állami vagyon utáni A T részesedés Ó 16. Rehabilitációs foglalkoztatási S Á hozzájárulás G Támogatás 0 12.A A termelés fogalma. Ráfordítás és kibocsátás A termelési tényezők A társadalmi termelés lehetőségeinek határa. A csökkenő hozadék törvénye A termelés fogalma A termelés a gazdasági folyamat meghatározó mozzanata, az ember és a természet közötti kapcsolat, amelynek során az ember a természet tárgyait elsajátítja, munkával átalakítja, alkalmassá teszi szükségleteinek kielégítésére. A termelés olyan anyagi javak létrehozása, amelyek vagy személyes fogyasztási tárgyai, vagy további termelés célját szolgálják, mint munkaeszközök, vagy mint munkatárgyak. A termelés mindig társadalmi jellegű, mivel meghatározott társadalmi gazdasági alakulat keretein belül meghatározott termelési viszonyok között valósul meg. A különböző társadalmi gazdasági alakulatokban

más és más a termelés módja. Ráfordítás A ráfordítás vagy termelési tényező olyan áru vagy szolgáltatás, amelyet a cégek a termelési folyamatokban használnak fel. A gazdaságszervezés három alapvető fontosságú gazdasági problémája: Mit és milyen mennyiségben termeljen az összes lehetséges jószág és szolgáltatás közül? Hogyan használja fel a javak előállítására a gazdasági erőforrásokat? Kinek a számára termelje a javakat, azaz, milyen legyen a fogyasztás megoszlása a különböző egyének és osztályok között? Gyakran mondják, hogy a folyamatoknak van ráfordításuk és kibocsátásuk. A ráfordítás vagy termelési tényező olyan áru vagy szolgáltatás, amelyet a cégek a termelési folyamatukban használnak fel. A ráfordításokat összekapcsolják, hogy kibocsátásokat állítsanak velük elő Kibocsátás Azokat a hasznos javakat és szolgáltatásokat értjük, amelyek a termelési folyamat eredményei, és

bekerülnek a fogyasztásba, vagy a termelésben tovább alkalmazzák őket. A kibocsátások általában három csoportba sorolhatók: a föld és a természeti erőforrások, a munka és a tőke. A földet gazdálkodásra használják, a természeti erőforrások pedig a fűtőanyagok, ásványi anyagok fűrészárúk stb. A munka a termelésben töltött emberi időből áll. A munka teljesen mindennapi és rendkívül fontos tényező minden gazdaságban A tőke tartós javakból áll, amelyeket a gazdaság abból a célból állít elő, hogy még további javakat termeljen. Kiváló tőkejavak sokaságának felhalmozására van szükség ahhoz, hogy megvalósulhasson a gazdasági fejlődés folyamata. A három gazdasági nyelven újrafogalmazva, a társadalomnak el kell dönteni: Mit, vagyis milyen kibocsátásokat termeljen, és milyen mennyiségben; Hogyan állítsa elő őket - azaz, milyen módszerrel kapcsolja össze a ráfordításokat, hogy a kívánt kibocsátásokat

állíthassa elő; Kinek a számára állítsa elő és ossza el a kibocsátásokat. Termelési tényezők A ráfordításokat termelési tényezőknek mondjuk. A termelési folyamat objektív és szubjektív feltételei. Ezek 3 átfogó kategóriába sorolható: - Tőke: mint erőforrás a gazdaság tartós javaiból áll, ezeket azért hozzák létre, hogy más termékek előállítását szolgálják. A tőkejavak között (gépek, utak, gépkocsik, épületek. stb) vannak A tőkejavak felhalmozásának alapvető jelentősége van a gazdasági fejlődés szempontjából. - Munka: a termelésre fordított idő. Ez a fejlett ipari országok leghétköznapibb és legfontosabb ráfordítása. - Föld: természeti erőforrások, a természet adományát képviselik a termelésben. - Pénz: fizetési vagy csereeszköz, vagyis az a készpénz vagy csekk, amelyet vásárláskor használunk. Elősegíti a csereügyletet A kormányzatok a pénzkínálatot a központi bank részvételével

tartják kézben. A pénzkínálat megfelelő szabályozása minden országban a kormányzat makrogazdasági politikájának egyik fő feladata. A társadalmi termelés lehetőségeinek határa. A különböző áruk előállítására képes erőforrások összességének korlátozottsága arra kényszeríti a társadalmat, hogy válasszon a viszonylag szűkösen rendelkezésre álló áruk között. Ezt kvantitatívan, egyszerű számtani példákkal és mértani ábrákkal szemléltethetjük Vegyünk egy adott népességgel, adott technikai ismeretekkel, adott mennyiségű gyárral és szerszámokkal, adott nagyságú földterülettel, vízenergiával és természeti erőforrásokkal rendelkező gazdaságot. Annak eldöntéséhez, hogy Mit termeljen és Hogyan, a gazdaságnak valójában arról kell dönteni, hogy miként osszák el ezeket az erőforrásokat a különböző számba jöhető áruk ezrei között. Mennyi földet hasznosítsanak a gabonatermesztésre? Vagy mennyit

legeltetésre? Hány gyár termeljen késeket? Mennyi szakmunkára van szükség a gépműhelyben? Ezeket a problémákat még megvitatni is bonyolult feladat, nemhogy megoldani. Ezért le kell őket egyszerűsíteni. Tegyük fel, hogy csak két gazdasági jószágot kell termelnünk pl a vajat és az ágyút. Tegyük fel, hogy az összes erőforrást a polgári javak (vaj) termelésére fordítjuk. Még ez esetben is csak adott maximális mennyiségű vaj állítható elő évente Tegyük fel, hogy az adott gazdaságban adott erőforrásokkal és technikával előállított vaj maximális mennyisége 5 millió font. Másik végletként képzeljük el, hogy vaj helyet a társadalom erőforrásait 100%-ban ágyúk gyártására használjuk. Ekkor is csak bizonyos számú ágyút lehet maximálisan előállítani, mondjuk 15 ezret, amennyiben hajlandóak vagyunk teljesen lemondani a vaj termeléséről E két szélső lehetőség között még számos egyéb lehetőség is van. Ha

hajlandók vagyunk lemondani némi vajról, úgy szert tehetünk némi ágyúra. Amennyiben még több vajról lemondunk még több ágyúhoz jutunk. A vajat ágyúkká alakítják át; nem fizikai értelemben, hanem az erőforrások átirányításával. Ágyú I vaj Folytonos görbe köti össze a számszerű termelési lehetőségek felrajzolt á pontjait. Ez a határ a választási lehetőségeket mutatja, amely mentén a társadalom úgy dönthet , hogy ágyúkkal helyettesíti a vajat, adott szintű technológiát és adott mennyiségű összes erőforrást feltételezve. V A határon kívül fekvő pontok elérhetetlenek vagy lehetetlenek, amint azt az I pont is mutatja. Bármely olyan pont, amely a görbén belülre esik, mint például az U, azt jelzi, hogy az erőforrásokat nem használják ki teljesen, a legjobban ismert módon. Egy olyan gazdaságnak, amelyet a teljes foglalkoztatottság jellemez, egy bizonyos jószág előállítása fejében mindig

szükségszerűen le kell mondani egy másik jószág termelésének egy bizonyos hányadáról. A helyettesítés az élet alaptörvénye egy olyan gazdaságban, amelyet a teljes foglalkoztatottság jellemez. A termelési lehetőségek határa a társadalom választási lehetőségeit ábrázolja. A termelési lehetőségek határa sok alapvető gazdasági folyamatot szemléltethet. Így azt: − hogy a gazdasági növekedés miként tolja ki a t-l határt; − hogy a fejlődés során miként használunk fel viszonylag mind kevesebb erőforrást az élelmiszer szükségletek kielégítésére; − hogy miként választunk magánpiaci javak és kormányzati közjavak között, valamint a fogyasztási javak és a jövőbeli termelőkapacitást növelő tőkejavak között. A termelési lehetőségek határa segít képet adni a technikai haladásról olyan t-l határok formájában, amelyek az idő múlásával mind kijjebb tolódnak. Csökkenő hozadék törvénye Csökkenő hozadék

törvénye kimondja, hogy egy bizonyos pont (technikai optimum) elérése után, ha egy változó ráfordításból (pl. munkából) egyenlő nagyságú többletadagokat adunk hozzá egy változatlan ráfordításhoz (pl. a földhöz), akkor a többletkibocsátás mennyisége vissza fog esni. E törvény esetében valójából az arányokról van szó: a változó ráfordítás mind kevesebb és kevesebb változatlan ráfordítással dolgozik össze. Jövedelempolitika Kibocsátás Külgazdasági politika Foglalkoztatottság és munkanélküliség Makroökonómia Indukált változók Gazdaságpolitikai eszközök Makroökonómiai ráfordítások és kibocsátások Árak KÜLSŐ Időjárás Háborúk Nettó Külföldi kibocsátás A makroökonómiát a gazdaságpolitika és a külső változók mozgatják, létrehozva az indukált változókat. 12.B A makrogazdasági szereplők és gazdálkodásuk. Az önkormányzatok gazdálkodása. A tanácsok gazdálkodása 1986-89

között Az önkormányzatok gazdálkodása 1990-től. A MAKROGAZDASÁGI SZEREPLŐK ÉS GAZDÁLKODÁSUK. • Vállalati szféra: pénzért eladott áruk és szolgáltatások kibocsájtója. Értéksítés céljából termel árukat és szolgáltatások. Költségeit pénzbevételeiből finanszírozza, és többnyire profitot realizál. Ide tartoznak a bankok, a pénzintézetek, biztosítók Vállalati szféra részét képezik azon fogyasztók is akik termelőevékenységet folytatnak pl. építkeznek Működés jellege: Alapvetően a piac játékszabályai alapján működnek. Saját nevükre és kockázatukra, nyereség vagy vagyonszerzés céljából üzletszerűen termelő vagy szolgáltató tevékenységet folytatnak. • Háztartási szféra: két részből áll. Nonprofit szféra azon része, amelynek szolgáltatásai a háztartásokra irányul és az útobbiak fedezik a szervezetek fenntartási költségeit. Ebbe a kategóriába tartoznak pl: egyházak, társadalmi szervezetek,

kulturális egyesületek, stb. Nem nyereségszerzés céljából, a központi és a helyi önkormányzatoktól függetlenül másoknak vagy saját tagjaiknak közérdekű tevékenységet folytatnak. E struktúrában a piaci és a költségvetési szféra között helyezkednek el. Gazdálkodási tevékenységük elemei részben a piaci szférára, részben a költségvetési szférára jellemző. Magánháztartások, amelyek a piacon fogyasztási cikkeket keresnek és munkát vállalnak. • Költségvetési (állami) szféra: az állam különböző szerveinek és szervezeteinek összeségét értjűk. Ide tartozik a kormány az összes hivatalával valamint a társadalmi szintű végrehajtó szervek (hadsereg, minisztériumok, büntető végrehajtási intézetek stb.), regionális vagy helyi állami irányító szervek, kórházak és múzeumok. Köztulajdont képviselő jogi személyek, köztulajdonban lévő vagyontárgyakkal és az államháztartás közkiadásokra előirányzott

pénzeszközeivel a társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgáló tevékenységet végeznek. • Külföldi szféra: azok a személyek tartoznak ide, akik nem állandó lakói az adott országnak, valamint mindazon vállalatok, amelyek nem integrálódtak a nemzetgazdaság belső gazdasági folyamataiba. Hiányzik a gazdálkodásuk Költségvetési szféra gazdálkodása Költségvetési szerveknek minősülnek az államháztartásban betöltött helyük szerint: • Központi költségvetési szervek pl. minisztériumok; • Helyi önkormányzati költségvetési szervek: regionális és települési önkormányzatok; • Tb alap kezelője; • Elkülönített állami pénzalapok kezelői pl. KSH, Munkaügyi közpon, stb Általános jellemzőik: A társadalom közös szükségleteinek kielégítését alaptevékenységként végzik. Rendelkeznek alapító okirattal, melyben rögzítik a költségvtési szerv tevékenységi körét, méghozzá olyan bontásban, hogy

külön nevesítik az alaptevékenységet és külön felsorolásként szerepelnek a nem alaptevékenységek. Egy költségvetési szerv alapvetően köztulajdonban lévő közfeladatokat lát el, nem alap ⇒ profit jellegű tevékenység (pl.: házak bérbe adása) Kik alapíthatnak költségvetési szerveket?: • országgyűlés, • miniszterek, • országos költségvetési szervek vezetői, • helyi önkormányzatok. A létrehozott, megalapított szervek adatait a Pénzügyminisztérium által vezetett nyilvántartásban (törzskönyv) rögzítik. A költségvetési szervek egy része tevékenységük kapcsán csak gazdálkodik pl.: a TÁKISZ aki a középiskolák gazdasági tevékenységét végzi; a másik részük felügyeletet és az ehhez kapcsolódó finanszírozási feladatokat lát el pl. az oktatási minisztérium. Másrészük pedig csak közös szükségletek kielégítését jelentő tevékenységet végez, de nem gazdálkodik pl. a középiskolák Vannak

olyanok, amelyek más költségvetési szervek számára adnak utasításokat: Oktatási Minisztérium felügyeleti és finanszírozási feladatokat is ellát. Költségvetési szervek gazdálkodási jogkörük szerint lehet: 1. Önálló költségvetési szervek: • jelentős költségvetéssel rendelkeznek, • gazdasági és pénzügyi tevékenységüket a szervezeten belüli elkülönített egység - pl. pénzügyi osztály, gazdasági hivatal, főkönyvelőség - útján a gazdasági vezetők irányításával látják el, • a felügyeleti szerv által jóváhagyott költségvetéssel gazdálkodik, önálló bankszámlája van, • A jóváhagyott költségvetési kereteken belül önállóan szervezi: ⇒ a költségvetés tervezésével, ⇒ a pénzellátással, ⇒ a költségvetési gazdálkodással, ⇒ a rábizott vagyon kezelésével, ⇒ a számvitellel, ⇒ a beszámolással és az előírt adatszolgáltatással (vagyis nekik is a számviteli trv.ben elrendelt

beszámolási kötelezettségük van), ⇒ a belső ellenőrzéssel, ⇒ a munkaerő gazdálkodással kapcsolatos feladatokat. Gazdasági vezetője felelős a gazdálkodási és pénzügyi szabályok betartásáért (globális irányítási jelleg az ilyen típusú szerveknél, pl. főiskola, részben önálló) Gazdasági vezető munkájáért a főigazgató a felelős, mert neki van ellenőrzési joga. Duális irányítás jellemző az ilyen szervekre. 2.Részben önálló költségvetési szervek: (bizonyos önállság korlátozására kerül sor) • A gazdasági, pénzügyi feladataikat a felügyeleti szerv által kijelölt önálló költségvetési szerv látja el. Pl integráció előtt DOTE önálló költségvetési szerv volt, a főiskola részben önálló része volt, a főiskola feladatait az Oktatási Minisztérium által kijelölt DOTE látta el. Most az önálló költségvetési szerv a DE. • Költségvetési előirányzatai a gazdálkodást lebonyolító szerv

költségvetésében szerepel. • Lehet önálló bankszámlájuk, de az önálló költségvetési szerv is kezelheti a pénzeszközeiket. • Bankszámla hiányában készpénz ellátmánnyal rendelkeznek. • Lehetnek önálló jogi személyek (a DE-n belül a főiskola nem jogi személy), de kötelezetséget vállalhatnak, követeléseik lehetnek a nem önálló jogi személyekhez. • Az intézmény vezetője rendelkezhet önálló munkáltatói jogokkal. A költségvetési szervek megoszlássa az érdekeltségi rendszer szerint: • Maradványérdekeltségű rendszerben működő Alapvetően input finanszírozásúak, csekély saját bevétellel rendelkeznek, a trv. szerint maradványérdekeltségűek, de ha a maradvány feladatelmaradásából származik, a maradványt a felügyeleti szerv elkobozza. Ha költségvetési szerv úgy gazdálkodik, hogy megtakrít, akkor ez az összeg az intézményben marad, és saját hatáskörében rendelkezik vele. Maradvány: ellátják

feladattal, ha jól gazdálkodik megmarad belőle vagy többletbevételből eredően marad. • Eredményérdekeltségű rendszerben dolgozó költségvetési szervek: Alaptevékenységüket üzletszerűen, ellenérték fejében végzik. Pl szociális foglalkoztató Output finanszírozású: a költségvetési intézmény a mind nagyobb, eredmény elérésében érdekelt. Van profit és non-profit érdekeltségű Intézmény költségvetése pénzügyi terv, mely a kiadásokat és bevételeket mérlegszerűen foglalja magában. Az intézmény pénzügyi tervében tükröződik: • az állami költségvetés szerkezeti rendje • a nemzetgazdaság információs rendszerének • számviteli előírásoknak. Minden költségvetési intézmény besorolást nyer az ún. Egységes Ágazati Osztályozási Rendbe (EÁOR). Ebben a különböző ágazatokat feltüntetik: I. osztály: Ipar, II. osztály: Építőipar, III. osztály: Mezőgazdaság, IV. osztály: Szállítás - hírközlés, V.

osztály: Kereskedelem, VI. osztály: Vízgazdálkodás, VII. osztály: Egyéb anyagi tevékenység, személyi és gazdasági szolgáltatás, VIII. osztály: Egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatás, IX. osztály: Közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatás Az intézmény az alaptevékenységet szakfeladatrendben (pl. egészségügyi ügyvitelszervező képzés, védőnő, kollégium, konyha) látja el, a költségvetés itt jelenik meg. Egyes szakfeladat ellátásán belül tétel és rovat rend érvényesül. Gazdasági tevékenység nyomonkövetése 10-es számlarend alapján történik. A rovaton belül vannak tételek Rovat: pl. bérjellegű kifizetés: főállás, rész, egyéb TEÁOR szám minden tevékenységnek van, ami január 1-vel megváltozott.(TEÁOR = Tevékenységek Ágazati Osztályozása). A TEÁOR és EÁOR nincs szinkronban. KSH nyilvántartási száma. Számlán TEÁOR-t fel kell tüntetni: min. 4 karakter (max8) ÖNKORMÁNYZATOK

GAZDÁLKODÁSA. Magyarországon a közigazgatás három szintje alakult ki: 1. Központi szintű, 2. Regionális szintű, 3. Település szintű helyi önkormányzat A fejlet országokban a helyi önkormányzatok GDP 15-25%-át használják fel. Helyi önkormáyzat = település és regionális szintű. Helyi önkormányzatok finanszírozásának forrásai: 1. működési bevételek, 2. adóbevételek, 3. állami támogatás Működési bevételek: • A lakosság a különböző szolgáltatásokért fizet; • Tőkebevételek pl. kamat, részvények, üzletrész; • Ingatlanok eladásából, bérbeadásából származó bevételek. Az összes bevétel 10-15%-át teszik ki a működési bevételek a fejlett országokban. Adóbevételek: Lakosság és vállalatok fizetik be pl. • súlyadó, • iparüzési adók, • kommunális adó, • SZJA egy részét az önkormányzatok visszakapják Angol nyelvű országokban általában a vagyonadó a domináns és ehhez a szövetségi

rendszerben működő országokban az ÁFA (általános forgalmi adó) társul. Skandináv országokban legáltalánosabb a jövedelemadó, német nyelvű országokban: jövedelemadó + vagyon vagy forgalmi adó. Az Európában nem szívesen alkalmazzák a forgalmi adót, mert kereskedelemre eltérő hatása van. Állami támogatások: Hármas funkciót kell teljesíteni: 1. Bevétel kiegészítő, 2. Kiegyenlítő funkció 3. Ösztönző funkció: céltámogatás és általános támogatás A TÁNÁCSOK GAZDÁLKODÁSA 1986-89 KÖZÖTT. AZ ÖNKORMÁNYZATOK GAZDÁLKODÁSA 1990-TŐL 13.A A makrogazdasági tevékenységek számbavétele. Makrogazdasági mérlegek A nemzeti kibocsátás néhány mutatója (GDP, NNP stb.) A makrogazdasági tevékenységek számbavétele. A makroökonómia mutatók konkrét meghatározásával a gazdaságstatisztika foglalkozik. Napjainkban két adat-összeírási rendszer létezik. A szocialista országokban kialakult elmélet megkülönböztetett

jelentőséget tulajdonít az anyagi termelésnek, azaz az anyagi javak, a termékek előállításának, és az úgynevezett anyagi szolgáltatásoknak, a szállításnak és a kereskedelemnek. Ezek a javak lényegében az ipari, építőipari, mezőgazdasági erdőgazdálkodási és vízgazdálkodási, közlekedési, postai és távközlési valamint részben a kereskedelmi ágazat tevékenységének eredményeképpen jönnek létre. Ennek alapján az MPS a KGST országok egységes népgazdasági mérlegrendszere a termést alapvetően anyagi termelésnek értelmezi, az ún. nem anyagi, pl oktatási, egészségügyi, államigazgatási szolgáltatások eredményeit figyelmen kívül hagyja. A másik, összefoglaló néven polgárinak nevezett elmélettermelőnek tekint minden társadalmilag szervezett hasznos tevékenységet, olyant, aminek végzője munkájából jövedelemhez jut, azaz a termelés fogalma a nem anyagi szolgáltatások körével bővebb a szocialista a termelési

fogalomnál. A tőkés országoknak ezen az elméleten alapuló számlarendszere az SNA. Anyagi és nem anyagi termelés eredményeit is számba veszi Az MPS-ben szinte állandóan jelen van a szélesebb spektrumú adatgyűjtés igénye. Ez utóbbi irányban Magyarország jutott a legmesszebbre. A magyar KSH 1969-től kezdve, az anyagi kategóriák mellett, a legfontosabb területeken rendszeresen közöl az SNA mutatókhoz hasonló jelzőszámokat. A legutóbbi időkben a többi KGST országban is megtették a kezdeti lépéseket az SNA típusú mutatók kiszámítására. Állapotmutatók - stock: a gazdaság egy-egy pillanatban meglévő helyzetet mutatja. Változásmutatók - flow: pl. gazdasági növekedés ütem Makrogazdasági mérlegek. Mérlegek csoportosítása A mérleg: olyan kétoldalú kimutatás, amely a gazdaság egészét, részét, vagy valamely területét, szereplőjét jellemzi – általában pénzértékben – két különböző szempont szerint egy adott

időpontban vagy időintervallumban Időtényező szerint: - állapotmérlegek (stock), - változás-mérlegek (flow). Tartalom szerint: - vagyon, - jövedelem, - foglalkoztatás (munkaerő), - fizetési, - stb. Mely területre (ágazatra) vonatkozik: - ipar (könnyű-, nehéz-, feldolgozó-, stb), - mezőgazdaság (növénytermesztés, állattenyésztés, stb.), - kereskedelem (kül-, bel-,), - stb. Szereplők szerint: - makrogazdasági, - vállalti, - háztartás. A mérlegek két oldala: Aktívák Követel, Bevétel, Eredmények, Összetétel (fajta) Passzívák, Tartozik, Kiadás, Ráfordítások, Eredet (forrás) (pl. jövedelem) (pl. termelés értékelése) (pl. vagyon) 1. Makrogazdasági mérleg: a nemzetgazdaságot jellemzi két különböző szempont alapján egy időpontban vagy egy intervallumban. Mérleg tárgya: vagyon, jövedelem Állapotváltozás jellege: időintervallum Állapot mérlege időpontban. 2. Vagyon mérleg: Tartalma a vagyon. Olyan kétoldalú

kimutatás, amely adott időpontra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a szóban forgó gazdasági egység eszközeit összetétel (fajta) és eredet (forrás) szerint. X gazdaság/ágazat vagyonmérlege Aktívák -Reáleszközök értéke -Más gazdasági egységekkel követelések 1995.1019 Passzívák -Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások -Egyenleg: tiszta vagyon szembeni X gazdaság/ágazat vagyonmérlege Aktívák 1995.1019 Passzívák (millió Ft) -Reáleszközök értéke -Más gazdasági egységekkel szembeni tartozások Ingatlan 200 Tartozás ”Z” vállalattal/ágazattal szemben 222 Épületek 450 Tartozás az állammal szemben 122 Gépek, berendezések 120 Készletek 80 Tiszta vagyon 810 Anyagok 50 Más gazdasági egységekkel szembeni követelések Követelés ”Y” vállalattal/ágazattal szemben 112 Követelés az állammal szemben 15 3.Vagyonváltozás mérleg: Két időpont közötti változást fejez ki Olyan kétoldalú kimutatás, amely egy

adott időszakra vonatkozóan pénzértékben tartalmazza a gazdasági egység vagyonában bekövetkezett növekedéseket és csökkenéseket. X gazdaság/ágazat 1995. évi vagyonváltozás mérlege Aktívák (millió Ft) Passzívák Reáleszközök értékének növekedése Reáleszközök értékének csökkenése Más gazdasági egységekkel követelések növekedése szembeni Más gazdasági egységekkel követelések csökkenése szembeni Más gazdasági egységekkel tartozások csökkenése szembeni Más gazdasági egységekkel tartozások növekedése szembeni Tiszta vagyon csökkenése Tiszta vagyon növekedése 4. Folyótétel számla mérleg Olyan kétoldalú kimutatás, amely valamely a gazdasági egység meghatározott időszak alatt végbement jövedelem műveleteit ábrázolja azaz a jövedelmek összetételét és felhasználását tükrözi. Követel oldal: a jövedelembevételeket tartalmazza. K Tartozik oldal: a jövedelemkiadásokat tartalmazza. T A

NEMZETI KIBOCSÁTÁS NÉHÁNY MUTATÓJA MPS SNA Társadalmi termék folyó anyagfelh. amortizáció Nem anyagi szféra bruttó teljesítménye folyó amoranyagtizá”v+m” felh. ció + v+m Nem anyagi szféra amort. -val növelt nettó telj. amortizá”v+m” ció Társadalmi végtermék amortizáció + v+m Nemzeti jövedelem Nem a.szf nettó telj. + = Bruttó termelés (GP) Társadalmi össztermék (GSP) Hozzáadott érték (GDP) = Bruttó hazai termék Nettó hazai term. (NDP) = Hozzáadott érték (GDP) (Bruttó hazai termék) + + külföldről származó jövedelem - külföldre vitt jöv. (bér, profit, kamat) = Nettó hazai termék (NDP) + + külföldről származó jövedelem - külföldre vitt jöv. = Bruttó nemzeti termék (GNP) Nettó nemzeti termék (NNP) (bér, profit, kamat) Nettó nemzeti termék (NNP) Indirekt adók (árúkra kivetett fogyasztási = és forgalmi adók) Nemzeti jövedelem (NI) GDP Bruttó hazai termék: Az adott évben

az adott ország területén létrehozott, végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások összértéke. NDP Nettó hazai termék: Az adott évben, az adott ország területén létrehozott új termékek és szolgáltatások értékének összege. NNI Nettó nemzeti jövedelem: Az ország állampolgárai által adott évben realizált összes elsődleges jövedelem. GNI Bruttó nemzeti jövedelem: NNI + amortizáció (értékcsökkenés) GNDI Bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem: Bruttó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem. NNDI Nettó rendelkezésre álló nemzeti jövedelem: Az az összeg, amelyet a nemzet végső fogyasztásra, illetve megtakarításra használhat. 13.B A SZÁMVITELI RENDSZER KORSZERŰSÍTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A magyar gazdaság szerkezetének átalakítása, ill. átalakulása: : világpiaci integráció, : piacgazdaság, : privatizáció. A számvitel, mint a kommunikáció egyik formája tükrözi az ország gazdasági

infrastruktúráját. Magyarország az Európai Közösség tagja kíván lenni igazodás! Az üzleti életben a számvitel egy nemzetközi nyelv szerepét tölti be. A hazai és nyugati számvitel között lényeges különbség van a szabályozás módjában és tartalmában: : a piacgazdaságban a pénzügyi jelentés az érdekeltek számára információt szolgáltat, döntés-segítő, : Magyarországon erős az ellenőrző jelleg, igazodik az adótörvényekhez, --Kinek van szüksége információra és honnan? KINEK VAN SZÜKSÉGE INFORMÁCIÓRA? Aki kéri az információt A kérdés, amelyre várja a választ Hogyan alakul a befektetett tőke nagysága, annak értéke, összetétele és jövedelmezőképessége? Az elért jövedelem nagyságát milyen tényezők befolyásolták? Munkavállalók Hogyan alakul a keresetek nagysága, ezek milyen mértékben Érdekképviseleti szervek növekednek? A foglalkoztatás a jövőben biztosított-e, a munkakörülmények javulnak-e?

Hitelezők Hogyan alakul a hitelek időbeni törlesztése? A kamatfizetési kötelezettségét teljesíti-e a vállalkozó? Milyen a vállalkozás pénzügyi helyzete, likviditása? Vevők Milyen a vállalkozás kapcsolata a piac többi szereplőjével? A Szállítók vállalkozás működése kiegyensúlyozott-e? biztosított-e a vállalkozás hosszú távú sikeres működése? Kormányzati tényezők A vállalkozó betartotta-e az adózásra vonatkozó előírásokat, az adóalapot, az adó összegét helyesen állapította-e meg? Adófizetési kötelezettségének rendszeresen eleget tesz-e? Tulajdonosok a számviteli törvén folyamatos korszerűsítését igénylő tényezők: :az érdekhordozók körének és információ igényének megváltozása a privatizáció eredményeként új tulajdonosok megjelenése, a külföldi tőkebefektetők igénye, - a vállalkozók igénye, :a tőkepiac intézményeinek kiépülése (tőzsde, befektetési alapok, stb.), :a vegyesvállaltok

számának növekedése, :a világbanki kölcsönökhöz, támogatásokhoz kapcsolódó információigény, :az EU tagországok számvitelével való összehasonlíthatóság, :formai szempontból: az állami pénzügyekről szóló törvényben szereplő területek önálló törvényben való szabályozása. 14.A A pénz kialakulása és lényege. Az aranypénz funkciói A pénzforgalom alapfogalmai: váltó, klasszikus bankjegy, papírpénz, a mai pénz. Bankrendszerek. Pénz A gazdaságnak az az eszköze, amely valamely nemzetgazdaságra vonatkozóan általánosan betölti a pénz funkcióit. A pénz funkciói 1. Értékmegőrző funkció: az a szerep, amelyet akkor tölt be a pénz, amikor az áruforgalomban az egyes árufajták egységének értéknagysága pénzben kifejeződő ellenértékben – arányban – általánosan és folyamatosan lemérődik (mindennek ára van). 2. Forgalmi eszköz funkció: az a szerep, hogy állandóan a közvetlen kicserélhetőség

állapotában leledzve a csere általános eszközeként az áruforgalomban az áruknak egyik tulajdonostól a másik tulajdonosig történő mozgását közvetíti (tranzakció a pénz segítségével). 3. Fizetési eszköz funkció: az a szerep, amikor egyoldalú jövedelem átengedést közvetít, akár végleges, akár időleges az egyoldalúság (nincs bartel a pénzel fizetnek). 4. Vagyontartás eszköz funkció: az a szerep, amelyet a gazdasági alanyok vagyona egyrészének pénzformában tartása következtében a pénz betölt (felhalmozom a pénzem). 5. Világpénze funkció: akkor beszélünk ilyenről, ha valamely pénzeszköz nemzetközi áruforgalomban és pénzforgalomban tölt be rendszeresen forgalmi és elszámolási eszköz szerepet. Aranypénzrendszer jellemzői Két szakaszra bontható: Első szakasza: Az arany ekkor kiszorította a pénzszerepből az egyéb árupénzeket. Térben és időben általánosan az arany lett a pénz további forgalmi eszközként

közvetlenül is általában maga az arany funkcionált. Második szakasza: Ebben az időben forgalmi eszköz funkcióban az aranyat aranyra előbb korlátlanul, később korlátozottan beváltható pénzhelyettesítők (állami papírpénz, bankszámlapénz kezdeti formái) pótolják. Jellemző azonban, hogy lényegét tekintve az aranypénz és pénz helyettesítők csak az arany képviselői, amelyek csak annyiban tudnak pénzfunkciókat betölteni, amennyiben képesek aranyat képviselni. A pénzforgalom alapfogalmai Váltó: − a meghatározott lejárati időre szóló fizetési ígérvény; − a fizetési ígérvényt a kereskedő bocsátja ki, amely tartalmazza, hogy mikor fog fizetni legkésőbb a termelőnek; − pénzhelyettesítő, de nem pénz; − átruházható. Klasszikus bankjegy: − pénzhelyettesítő pénz, − bármikor korlátozás nélkül aranyra beváltható. Papírpénz: Árupénzt váltotta fel, nem önmagáért igénylik, hanem azért, hogy fizetni

kellene vele – mert kényelmes közvetítő eszköz. Mai pénz: A modern hitelpénzrendszer periódusos, amelyik napjainkban is tart. Ez a pénz aranyra nem beváltható, aranytól függetlenül is betölti a pénzfunkciót. A modern hitelpénz a bankok fizetési ígérete, amelyeknek megjelenési formája: látra szóló bankszámla követelés. Fizikai alakja bélyegzés a bank számlakönyvébe, illetve a fejlettebb országokban már elektronikus jel a bank számítógépében. Kézpénzformája másodlagos és kiegészítő jellegű A pénzfunkció betöltése a bankszámla pénz formában lezajló mozgásaitól függ. Saját értéke nincs, csak képviseleti értéke. A képviseleti értékének a pénzfunkció betöltéséhez szükséges viszonylagos stabilitás nem valami saját érték, hanem közvetlenül a pénzügyi rendszer működése biztosítja, közvetve pedig az adott nemzetgazdaság reálszférájának működése. Bankrendszerek A bankok olyan kereskedelmi

vállalkozások, amelyek arra törekednek, hogy profitot hozzanak a tulajdonosainak. A bankok egyik fő funkciója, hogy folyószámlákat biztosítsanak az ügyfeleknek. A modern bankok fokozatosan fejlődtek ki azokból a régi aranyműves intézményekből, amelyekben pénzt és értéktárgyakat őriztek. Pénzügyi rendszer működéséről. A pénzügyi szférán belül 3 szférát szokás megkülönböztetni. 1. Központi bank: Más néven jegybank, feladatai közé tartozik a bankjegy kibocsátása és a devizamonopólium. 2. Kereskedelmi bank(ok): pénzforgalmat bonyolítanak le, betéteket gyűjtenek, hiteleket folyósítanak, valamint számlavezetéssel is foglalkoznak. 3. Egyéb pénzintézetek: takarékpénztárok, fejlesztési bankok, biztosítók, tőzsdék Bankrendszer típusai: 1. Egyszintű bankrendszer: nincs tagozódás Egy banknak vannak alszervezetei, amely a jegybanki és a kereskedelmi bank funkcióit látja el. Előnye: egy bankon keresztül folyik az összes

tevékenység, így azonnali és teljes képet kapunk. Az információk egy csoportban jelenek meg ami gazdasági előny. És a működés is hatékonyabb Hátránya: a két tevékenység (a jegybanki és a kereskedelmi banki) összekeveredhet, így sérülhet a gazdaságban a tisztánlátás. 2. Kétszintű bankrendszer: Két egymástól elkülönült, de sok szállal összekapcsolódó bankok rendszere. Tehát ha a központi és kereskedelmi bankok valamely nemzetgazdaság pénzügyi rendszerében nem elkülönülten működnek, akkor egyszintű bankrendszerről beszélünk, ellenkező esetben a bankrendszer kétszintű. Első szint: JB Második szint: Kereskedelmi bankok és egyéb pénzintézetek. A bankok létrejöttét a különböző termelők által kibocsátott váltók egyre nagyobb méreteket öltő forgalma, annak kézben tartása, szabályozása tette szükségessé. A bank a termelők, a kereskedők váltóit saját váltója – a bankjegy – ellenében fogadta el. A

bank saját váltóinak kibocsátásával pénzt pumpált a gazdaságba. Bővült a bankjegyek forgalma a különböző bankjegyek megjelenése egyben áttekinthetetlenné tette a folyamatot. Azokat a pénzügyi manővereket, amelyek az azonos bankkal kapcsolatban álló termelők között zajlanak, a szóban forgó bank minden további nélkül lebonyolítja. Amíg két bank egymás váltóit elismeri és elfogadja, nem támad semmilyen zavar. A gond akkor van, ha a bank bizalmatlan egy másik bankkal. A fenti nehézségek leküzdésére következett be az az időpont, amikor már nem a váltók forgalmának szabályozása, hanem a bankjegyforgalom szabályozása lett a feladat. A legegyszerűbben ezt úgy lehetett biztosítani, ha az állam valamelyik bankot különleges joggal, a bankjegy kibocsátás jogával ruházta fel. Így megkezdődött a bankrendszer Jegybank Kereskedelmi bank Kereskedelmi bank nem monetaris pénzintézet gazdálkodó Jegybanknak (központi banknak,

nemzeti banknak) nevezték azt a bankot, amelyik az adott országban egyedül bocsáthatta ki azt a bankjegyet, amelyet mindenkinek el kellett fogadni. A jegybank a bankok bankja lett. A jegybank által kibocsátott báltó a jegybankpénz, amely most már államilag garantált papírpénz. Ezt a pénzt mindenki köteles elfogadni 14.B Az analitikus és főkönyvi programok rendeltetése. Működésük általános elvei A GAZDASÁGI PROGRAMOKRÓL ÁLTALÁBAN Az alkalmazott számítógépes feldolgozási rendszer az általános követelmények mellett meg kell, hogy feleljen a számviteli törvényben előírt követelményeknek. A követelmények három fő csoportba sorolhatók: � Általános követelmények: Minden gazdasági programnak biztosítani kell: - új rekord felvitelét, - módosítást, - törlést (!), - lekérdezést, - listázást, - reprodukálhatóságot, - archiválást. � Technikai követelmények: A számviteli törvény előírása értelmében a gépi

úton előállított számviteli bizonylatoknak és nyilvántartásoknak, az általános követelményeken túlmenően tartalmazniuk kell - az adathordozót előállító gépi program azonosítható jelzését és - az adatállományt azonosító jelzést. Amennyiben a számviteli bizonylat vagy nyilvántartás gépileg olvasható adathordozó (akár átmeneti időtartamra is), biztosítani kell, hogy - az adatok - szükség esetén - késedelem nélkül vizuálisan megjeleníthetőek, kiírhatóak legyenek, - az adatok azonosíthatósága érdekében mindenkor naprakész, aktualizált kódjegyzék álljon rendelkezésre. � Számviteli követelmények: A számviteli követelmények a gépi feldolgozási rendszerrel szemben azt a követelményt szabják, hogy annak szolgáltatnia kell a feldolgozott pénzforgalmi adatokat, a megjelelő adatokkal együtt tételesen, - idősorosan (napló) és - számlasorosan (pénzforgalmi rovat, oszlop, illetve számla). A gépi feldolgozási

rendszer keretében biztosítani kell továbbá a pénzforgalmi könyvvitel keretében elszámolt tételekre vonatkozóan kötelezően előírt számszerű egyezőségek ellenőrizhetőségét. Röviden tehát, a pénzforgalmi könyvvitel számítógépes adatfeldolgozási rendszerének mindazt biztosítania kell, ami a könyvviteli rögzítéssel és feldolgozással kapcsolatban a számviteli törvényben előírásra került. A kódszám- és szövegadattár szerepe, jelentősége! A kódszám- és szövegadattár felépítése (min.): Kódtípus, Kódszámjel, Statisztikai jel, A kódszám megnevezése, Az utolsó módosítás dátuma. Könyvelés számítógéppel Az egyszeres könyvvitelben - így a pénzforgalmi könyvvitelben is - a számítástechnika korlátozás nélkül alkalmazható. Az alkalmazott számítógépes feldolgozási rendszer azonban meg kell, hogy feleljen a számviteli törvényben előírt követelményeknek. A követelmények két fő csoportba

sorolhatók: � Technikai követelmények: A számviteli törvény előírása értelmében a gépi úton előállított számviteli bizonylatoknak és nyilvántartásoknak, az általános követelményeken túlmenően tartalmazniuk kell - az adathordozót előállító gépi program azonosítható jelzését és - az adatállományt azonosító jelzést. Amennyiben a számviteli bizonylat vagy nyilvántartás gépileg olvasható adathordozó (akár átmeneti időtartamra is), biztosítani kell, hogy - az adatok - szükség esetén - késedelem nélkül vizuálisan megjeleníthetőek, kiírhatóak legyenek, - az adatok azonosíthatósága érdekében mindenkor naprakész, aktualizált kódjegyzék álljon rendelkezésre. � Számviteli követelmények: A számviteli követelmények a gépi feldolgozási rendszerrel szemben azt a követelményt szabják, hogy annak szolgáltatnia kell a feldolgozott pénzforgalmi adatokat, a megjelelő adatokkal együtt tételesen, - idősorosan

(napló) és - számlasorosan (pénzforgalmi rovat, oszlop, illetve számla). A gépi feldolgozási rendszer keretében biztosítani kell továbbá a pénzforgalmi könyvvitel keretében elszámolt tételekre vonatkozóan kötelezően előírt számszerű egyezőségek ellenőrizhetőségét. Röviden tehát, a pénzforgalmi könyvvitel számítógépes adatfeldolgozási rendszerének mindazt biztosítania kell, ami a könyvviteli rögzítéssel és feldolgozással kapcsolatban a számviteli törvényben előírásra került. 15.A A pénzteremtés mikéntje. A pénz, pénztömeg A forgalomhoz szükséges pénz mennyisége. A pénzkereseti függvény A pénzteremtés, mint a tőkeáramlás egyik formája. A váltóleszámítolás (diszkontálás) folyamata A pénzteremtés mikéntje A pénzteremtésnek alapvetően két módja van: − Hitel útján − Külföldi fizetőeszköz (ami belföldön nem pénz) vásárlása. A pénzteremtés során növekednek a bank tartozásai és

követelései: X gazdaság/ágazat vagyonmérlege Aktívák − − − − 1995.1019 Passzívák − Pénz Deviza Arany Hitel Értékpapír A hitelmechanizmus egyik jellegzetes vonása, hogy a keletkezett pénz a teremtésnek hasonló, de ellenkező irányú ügyletek keretében meg is semmisül (deviza, arany, hitel, értékpapír), eladás esetén, ha ezáltal csökkennek kötelezettségei. A pénztömeg nem csak tágulni, de elvileg szükség esetén összehúzódni is képes. Pénzteremtő művelet, ha a bank kamatot ír jóvá ügyfele betétszámláján, pénzmegsemmisítő hatású, ha a bank kamatot szed ügyfeleitől → csökkennek a pénzjellegű passzívái és nőnek a nem pénzjellegű forrásai. A hitelpénz mechanizmus körfogás jellegű: a bankok tipikusan a vállalatoknak nyújtott hitelek révén juttatnak pénz a gazdaságba, ez részben a vállalatok körében forog, részben adófizetés révén a költségvetéshez kerül, részben készpénzzé

átalakulva munkabér formájában a lakossághoz kerül, ahonnan a költségvetésen keresztül vagy áruvásárlások révén közvetlenül visszakerül a vállalati szférához. A vállalat, ha realizálta árait, akkor a hozzá visszakerült pénzből törlesztheti a felvett hitelt: s a pénz megszűnik, ha visszakerül a bankhoz. BANK vállalat lakosság költségvetés Pénzteremtő és pénzújra elosztó hitel Azok a bankok, pénzintézetek is nyújthatnak hitelt, amelyek nem vesznek részt a pénzforgalom lebonyolításában, nem a saját maguk által teremtett pénzt, hanem tipikusan jegybankpénzt adnak ügyfelüknek. A bankszférán kívül nyújtott pénzhitel csak pénzújra elosztó hitel lehet. Annak ellenére, hogy egy hitel pénzügy-technikailag pénzteremtő hitel közgazdasági tartalmát tekintve az adott időszakban létrejött jövedelemnek újraelosztását közvetíti → további jövedelmek keletkezését segítve elő. Nem kizárt azonban a nominális

jövedelmek túlosztása a hitelrendszer révén A túlosztás az egyes piacokon hiányhoz, illetve inflációhoz vezet. Napjainkban a kereskedelmi bankok számláin bonyolódik le a pénzforgalom zöme, és a kereskedelmi bankok teremtik az ehhez szükséges pénzt. A jegybank a kereskedelmi bankok bankja A jegybank pénzteremtés célja kettős: − A bankok közötti átutalások szükséges jegybanki számlapénz megteremtése − A kereskedelmi bankok által teremthető pénztömeg nagyságának szabályozása. A jegybank kettős eszközzel határolja be a kereskedelmi bankok lehetőségeit: − Kötelező tartalék ráta előírásával megszabja a kereskedelem-bankpénz és a jegybankpénz maximális arányát. − A jegybankpénz tömeg kézbentartásával megszabja a kereskedelmi banki pénzteremtés alapját (az úgynevezett monetáris bázist). Ennek egyik eszköze a jegybank által a kereskedelmi bankoknak nyújtott úgynevezett refinanszírozási kamatlábának

változása (a kamatláb emelése csökkenne a jegybanki hitelek iránti keresletet). A másik eszköz az úgynevezett nyíltpiaci művelet, amikor a jegybank értékpapírt, devizát vesz a kereskedelmi bankokkal, vagy ezeket ad el nehéz jegybankpénz ellenében → azaz a jegybanknál tartott betétei terhére (jegybankpénz megsemmisülése). A pénz, pénztömeg A pénztömeg zömét a gazdasági szféra betétei, a vállalatok és a lakosság, monetáris pénzintézeteknél vezetett számla követelései alkotja. Pénz: M1 − bankrendszeren kívüli készpénzállomány; − a JB-nál lévő vállalati és lakossági betétek (ha van); − a közületek betétei a JB-nál; − a nem monetáris pénzintézetek (biztosítók, takarékszövetkezetek) JB-i betétei; − KB-nál vezetett látra szóló betét. Látra szóló betét: − minden pillanatban felhasználható az árucsere közvetítésére, − lekötött betétek, − nem pénzek: korlátozott forgalmi képességük.

Kvázipénz (pénzre szóló követelés): − a JB-nál lévő határidős, takarék- és devizaszámlák, − a KB-oknál lévő határidős, takarék- és devizaszámlák. A pénz és a kvázipénz együttesen a tágabb értelemben vett pénzt jelenti. A pénzhez közeli, de a pénztömegbe nem tartozó tételek: − államkötvények, kincstárjegyek, − az importletétek és egyéb korlátozott felhasználtság számlák. A forgalomhoz szükséges pénz mennyisége A pénz forgási sebessége az a mutatószám, amely jelzi, hogy a pénz az A1 – M – A2 – M – A3 – áruforgalomban hányszor cserélt gazdát egységnyi időtartam alatt. Def.: V = ∑i = 1 (Pi Ai) / M V = a pénz forgási sebessége M = a pénz mennyisége Ai = az i-dik cserében szereplő áru mennyisége Pi = az i-dik cserében szereplő áru ára i = 1, , n, ahol n a vizsgált időszakban megvalósult cserék száma Átrendezve: MV = PA ⇒ Fisher-féle forgalmi egyenletként illetve a forgalonomba

szükséges pénzmennyiség marxi képlete néven ismeretes ahol P = a forgalomba került áruk árszínvonala A = a forgalomba került áruk mennyisége ⇒ a gyakorlatban. A forgalmi egyenlet helyett az MV = Yn = PY úgynevezett jövedelmi egyenletet használja. Yn = a nominál jövedelem (pl. nominál GDP) Y = a reál jövedelem V = a jövedelem forgási sebessége Ha a forgási sebessége kiszámíthatatlanul és nagy kilengésekkel ingadozik, akkor a pénztömeget szabályozni kívánó pénzügyi politikának még a nominál jövedelemre gyakorolt hatása is nehezen megjósolható. Ha a forgási sebesség stabil, vagy jól előre jelezhető módon lakul, akkor a monetáris politika hatása már jól felmérhető, de még további vizsgálódást igényel. A pénzkereseti függvény A jövedelmi egyenletet vagy MV = Yn = PY ⇒ M MV = PY ⇒ M = PY / V M = k PY ahol k = 1/V a forgási sebesség reciproka. A pénzkeresleti függvény azokat a közgazdasági változókat és

azok matematikai kapcsolatát adja meg, amelyek függvényében meghatározható az emberek által tartani kívánt pénz mennyisége. A pénz (M1) iránti kereslet egy közvetítő eszközzel kapcsolatos szükségletünkből, vagyis tranzakciós keresletből ered. Azért tarunk valutát és folyószámlát, hogy javakat vásárolhassunk, és kifizethessük a számláinkat. A jövedelmünk növekedésével emelkedik az általunk vásárolt javak értéke, ezért több pénzre van szükségünk transzakciós célra, növekszik a M1 iránti keresletünk. Az M tranzakciós kereslete érzékenyen reagál a pénzkereslet tartásának a költségére. Ha emelkedik az alternatív aktívák kamatlába a pénz kamatlábához képest, akkor az emberek és a cégek általában igyekeznek a legszükségesebb mértékre leszorítani a pénzkészleteiket. Emellett az emberek időnként meddő pénzt is tartanak vagyontárgyként. Vagyonuk egy részét meg akarják óvni a gazdasági élet

viszontagságaitól, mivel nem akarnak abba a hibába esni, hogy az összes tojást egyetlen fészekaljba helyezzék. Sok befektető azt szeretné, ha az általa használt fészekaljak közül az egyik szuper biztos aktíva lenne. Ez az aktíva pedig lehet az M1 részét alkotó magas hozamú folyószámla, vagy lehet az M2 részét alkotó alternatív kvázi – pénz, esetleg takarékbetét-számla vagy pénzalap. A pénzteremtés, mint a tőkeáramlás egyik formája A folyó jövedelemi egyenlegek meghatározásához kiindulhatunk abból, hogy egy adott időszakban létrehozott jövedelem (Y) − fogyasztásra, C − beruházásra, I − kormányzati kiadásokra G és − nettó exportra (X-M) használják fel: Y=C+I+G+(X-M) – ha levonjuk az adót, illetve hozzáadjuk a külfölddel kapcsolatos átutalások egyenlegét, akkor a rendelkezésre álló jövedelem Yd nagyságot kapjuk: Yd = C+I+(G-T)+(X-M+R) = átrendezve a megtakarítás a, jövedelem és a fogyasztás különbsége

S = Yd – C azt kapjuk, hogy S-I = (G-T) + (X-M+R) ahol (S-I) = a gazdasági szféra pénzmegtakarítása (G-T) = a költségvetési deficit (X-M+R) = a folyó fizetési mérleg egyenlege. a) A bakrendszer által belföldre nyújtott hitelek állományának változása, a gazdasági szektornak nyújtott hitelekre és a költségvetésnek folyósított hitelekre osztható dZ(B) = dZB (V+H) + dZB Á ahol (ZB) = a bankrendszer által nyújtott hitelösszeg, ZB (V+H) = a bankrendszer által a vállalat és a háztartásnak nyújtott hitelösszeg, ZB Á = a bankrendszer által az államnak nyújtott hitelösszeg d = pedig a változás fele. b) A gazdasági szektor közvetlen (nettó) hitelnyújtása a költségvetésnek, kormányzati kötvények (Bg) vásárlása formájában, azaz dZ (V+H) A = dBg c) A nettó külföldi tőkeáramlás, mint a külföldről kapott és a külföldnek nyújtott hitelek egyensúlya, amely a gazdasági szektor, a kormányzat és a bankrendszer külfölddel

kapcsolatos hitel állományának változására bontható. dZ(K) = dZK (V+H) + dZKÁ + dZKB A bankrendszer a külföldről felvett hitelező a devizatartalékaival felel. dNBK = dMdev - dZKB ahol NBK = a bank nettó pozíciója külfölddel szemben M dev = pedig a devizatartalékok fele. azaz a bankok – a hitelnyújtással – külföldi fizetőeszköz vásárlásával teremthet pénzt, de követeléseik nem csak a pénztermelésből eredhet, hanem a külföldi hitelfelvételből. A váltóleszámítolás (diszkontálás) folyamata Váltó: − Meghatározott lejárati időre szóló fizetési igérvény − A fizetési igérvényt a kereskedő bocsátja ki, amely tartalmazza, hogy mikor fog fizetni legkésőbb a termelő tőkésnek − Pénzhelyettesítő, de nem pénz − Átruházható A kereskedő a termelő tőkéstől árut vásárol, de nincs pénze, így váltót ad. A termelő 90 Ft-os áruért 100 Ft-os váltót kér ⇒ a termelő a váltót a KB-nak adja

leszámítolásra, aki 95 Ft-os számlapénzt vagy készpénzt ad a termelőnek ⇒ A KB a JB-nak nyújtja be a váltót rediszkontálásra. A JB pénzt ad a KB-nak 100 Ft-os váltóért 2%-os kamatlábbal (viszont leszámítolással) 98 Ft-ot kap ⇒ amikor lejár a váltó visszakerül a kibocsátóhoz, akkor megsemmisül és a pénz is megszűnik. (A termelő kamatot számol (kamatláb) ⇒ 100 Ft-os váltóért 95 Ft-ot kap. A leszámítolás következtében a termelőnek vesztesége lesz) Az ábra egy hitelezési folyamatot mutat be. Rediszkontláb nő ⇒ vállalatok számára megdrágítja a pénzt ⇒ hitelfelvevők korlátozzák a hitelfelvevéseket ⇒ a gazdasági növekedés lassul vagy stagnál ha a rediszkontláb tartósan magas esetleg csökken a gazdasági növekedés. 8% 19% JB KB Vállalkozó Ha nő a 8%(Rediszkontláb), akkor 19% is nő. Kötelező tartalékráta nő ⇒ nő a kamatláb ⇒ csökken illetve lelassul a gazdasági növekedés. KB-ok általában nagyobb

tartalékot tart, mint amennyit az állam kiszab (pl. 2%-ot szab ki az állam, a KB 2%-ot ad a JB-nak és magánál is tartalékol 3-4%-ot). 15.B A hatékonyság és méltányosság kérdései az egészségügyben A kórházi kiadások és az ágazatközi haszonáldozat költség Az egészségügyi ellátás finanszírozásával kapcsolatos konkrét döntés ágazatközi következményeit igen szemléletesen illusztrálja Ontario kanadai tartomány esete. Az 1990-91 pényzügyi évben a tartományi kormányzat 350 millió dolláros költségnövekedést engedélyezett a kórházi ellátás számára. Egy népegészségügyi kutató rámutatott arra, hogy ennyi pénzből 70 ezer állami támogatásban részesülő lakást lehetett volna építeni az alacsony jövedelmű családok számára, vagy 547 ezer állami támogatásban részesülő férőhelyet lehetett volna létrehozni a gyermekek számára, amely alternatívák mindegyikét az egészségbe való alternatív beruházási

lehetőségnek kell tekinteni. (Labonte, 1990) Hatékonyság Fólia: A társadalom előtt álló erőforrás - allokációs probléma nagyságának illusztrálása. Egészségügyi ellátás alapellátás kórházi ellátás gyógszerek Erőforrások Az egészségi állapot egyéb meghatározói, jövedelembiztonsági problémák biztonságos munkahelyek stb. Egészségi állapot Általános jólét A jólét egyéb meghatározói fogyasztási javak közlekedés honvédelem stb. Hatékonyság: Az egészségügyi közgazdaságtan annak a vizsgálatával foglalkozik, hogyan kell elosztani a szűkös erőforrásokat a betegségek ellátása illetve az egészség fejlesztése, fenntartása és javítása szempontjából létező alternatív felhasználási lehetőségek között. A társadalomban a szükségletekhez képest a rendelkezésre álló javak szűkösek. Ezeket úgy célszerű felhasználni, hogy a szűkös javakból a legtöbbet produkáljuk. Meg kell határozni, hogy

egy adott szervezet számára mi a cél. Meg kell határozni a cél elérésének eredménymutatóit. Ezen eredményeket valamilyen ráfordítással tudom előállítaniinput egységek meghatározása Haszonáldozat - ktg. kategória (opportuniti cost) Valamely áru haszonáldozat költsége annak a legjobb alternativ felhasználási lehetőségnek az értéke, amelyre ezeket az erőforrásokat fel lehetett volna használni, azaz annak a termelési lehetőségnek lesz értéke, amely elveszett annak következtében, hogy a korábban említett árutermelésr fordították ezeket az erőforrásokat. Közgazdasági elemzés Két alapvető jellemzője: egyenesen következik a haszonáldozat fogalmából - értékeli az alternatív cselekvéssorozatokat és választ közlünk függetlenül attól, hogy azok explicit módon meg vannak határozva - - vizsgálja az alternatívák költségeit és következményeit. Tisztázandó: Elérendő cél, kívánt eredmény = előállítandó

kibocsátás Eredmény, és az ehhez felhasználandó erőforrás. Hatékonyság három eleme: 1. Ne pazaroljuk az erőforrást, (mindennapok nyelve) = valamely isoqanton kell mozogni (közgazdaság elve). A ráfordítások bármely adott kombinációjából a maximális kibocsátást kell elérni ⇒ Technikai hatékonyság! 2. Minden terméket a legkisebb költséggel kell termelnünk = az isoqant és a költségvetési egyenes metszéspontjában kell elhelyezni. A technikai hatékonyság megvalósításán túlmenően a ráfordításokat úgy kell kombinálni, hogy bármely adott kibocsátás költségét minimálissá tegyük ⇒ Költség hatékonyság 3. A kibocsátások kínálatát kapcsolja össze az irántuk megnyilvánuló keresettel azáltal, hogy kiterjeszti az elemzést a társadalom mindazon tagjainak referenciáira és értékeire, akik a kibocsátásokat fogyasztják -> technikai hatékonyság és költséghatékonyság megvalósításán túl az erőforrásokat

úgy kell felhasználnunk, hogy azokat a kibocsátás típusokat és mennyiségeket állítunk vele elő, amelyek legjobban megfelelnek az emberek igényeinek, az amelyeket az emberek a legmagasabbra értékelnek. Azokat a termék típusokat és mennyiségeket állítsuk elő, amelyeket az emberek a legtöbbre értékelnek = olyan helyzetbe kell kerülnünk, amelyben a kibocsátás termelésében a transzformációs határráta egyenlő a fogyasztásban megnyilvánuló helyetesítési határrátával. ⇒ Allokális hatékonyság Mindennapi nyelven: Allokális hatékonyság - jól csináljuk, jót (techn. hat) és olcsón (költség hat) Paréto kritériumok Az allokációs hatékonyság Pareto kritériuma szerint: az allokációs hatékonyságot akkor sikerül elérni, amikor már nem tudjuk az erőforrások allokációját oly módon megváltoztatni, hogy legalább egy másik személy rosszabbul ne járna akkor , ha akár csak egyetlen személy is fobban járna. Kritérium

jellemzői: - indivedualisztikus: „a társadalmi jólétből” Pareto feltételezi, hogy az pusztán az egyni jólétek függvénye - minden egyénről feltételezi, hogy ő a legjobb bírája a saját nyereségének és veszteségének - feltételezi továbbá, hogy az egyéni jólét kizárólag az egyén által elfogyasztott javaktól és szolgálatatásoktól függ - hogy a Pareto kritérium alapján nem létezik az erőforrásoknak olyan kitüntetett elosztása, amely az egyetlen és kizárólagos hatékony elosztás lenne, hanem ehelyett a hatékony elosztás sorozatát kapjuk. A jövedelem és vagyon menden különböző eloszására egyetegyet A hatékonyság és a hatásosság nem ugyanaz. Hatékonyság: effektivitás = efficiencia + konzisztencia + szervezettség Szakmai és gazdasági hatékonység = szakmai hatékonyság eredménye hatásosság + eszközök, tevékenységek összhangjából adódó eredmény + rendszer szervezésből és az élő munka hatékony

felhasználása Méltányosság - igazságosság (nem azonos az egyenlőséggel) elemei: 1. Elosztandó javak és az igazságos elosztásukat esetleg befolyásoló jellemzők meghatározása. 2. Hogyan osszuk el a javakat Meg kell határozni azokat az eljárásokat, amelyekkel lehetővé válik az elosztás. Ez elfogadható-e a társadalom számára Mit tekintünk végállapotnak? 3. A potenciális jogosultak megfelelő jellemzőinek meghatározása 1. Javak típusai: 1.1 Az egészségügyi ellátás javainak áttekintése az elosztás szempontjából: 1.11 Az egészségbiztosítás 1.12 Az egészségügyi ellátás ráfordításai - ellátók - programok, szolgáltatások, 1.13 Az egészségbiztosításhoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás 1.14 Az egészségügyi ellátás igénybevétele - a szolgáltatások igénybevétele - hatásos szolgáltatások igénybevétele ("kielégített szükségletek") 1.15 Az 1, 2, 3, 4 pontokból származó haszon -

specifikus egészségi állapotra gyakorolt hatások - általános hasznok 1.2 A javak méltányos elosztását befolyásoló jellemzők: 1.21 A jószág fizikai természete (oszthatóság, szűkösség, tulajdonság, stb) (pl. a kórházak egyenletes elosztása helyett a kórházba jutás biztosítása, vagy dialízis várólisták vagy sorshózás, stb.) 1.22 Általános, illetve egyéni érték (lehetséges, hogy bizonyos javak értéke mindenki számára nagyjából azonos (általában érték), másoké egyénre szabott, ilyenkor egyesek azokat magasabbra értékelik (egyéni érték)). 1.23 Kulturális meggyőződés (Gyakran kulturális meggyőződésen alapul, hogy egyes javakat egyfajta módon, másokat pedig másféleképpen kell elosztani. Pl (Kanada: a mindenkire kiterjedő egészségbiztósítást magasra értékelik (a nemzeti szolidaritás szimbóluma). USA: az egészségügyi versenypiacot többre értékeli, mint az egészségbiztosítás általános kiterjedése (a

liberális piacgazdasági ideológia része), skandináv országok: az igazságosság egyre inkább egyenlőséget jelentsen!) 2. Tisztességes eljárás vagy tisztességes végállapot? Hogyan osszuk el a javakat (méltányos igazságos eljárások kérdése)? Elfogadható- e az így kialakított elosztás (méltányos igazságos végállapotok kérdése)? 2.1 Az elosztási méltányosság ELJÁRÁS elvei: - tisztességes, igazságos eljárások ⇒ hívei szerint szükségképpen igazságos erőforrás elosztást eredményez (alkalmazása jelentő, ha az elosztandó jószág nem osztható fel úgy, hogy minden jogosult igény szerint részesülhessen belőle, vagy információs problémák eleve megakadályozzák, hogy megbízhatóan értékeljük a jószág végső elosztását (így lehetetlen a végállapot megítélése) ⇒ "tisztességes esély bztosítása a jószág megszerzésére+. - a morális kötelesség eljárás elve: ( a "helyes cselekedet"

egyszerűen meg kell tenni az adott helyzetben! - az egészségügyben a szakmai szerepvállalások része) - sorshúzás eljárás elve: (pl oszthatatlan javak esetén) - sorban állás eljárás elve - szabad forgalom eljárás-elv: (piaci) - szerződés eljárás-elv: ( az egészségügyi ellátás "adagolásánál", sorolásánál alkalmazzák minimalizálja a rosszul járók számát (döntési filozófiája: "én is kerülhetek még ilyen helyzetbe")). 2.2 Az elosztási méltányosság VÉGÁLLAPOT elvei: (Arisztotelész fogalmazza meg először a "formális igazságosság" gondolatát: A végállapotbeli elosztást úgy határozza meg, hogy az egyenlőket egyenlőként a nem egyenlőket pedig az egyenlőtlenség mértéke szerint nem-egyenlőként kell kezelni.) - horizontális méltányosság/igazságosság: valamely jószágból azonos mennyiséget kap minden olyan jogosult, aki helyzetének lényegi vonásában azonos szituációban van. -

vertikális méltányosság/igazságosság: a különböző helyzetben lévő jogosultak között egyenlőtlenül kell elosztani a javakat, annak a mértéknek az arányában, amelyben helyzetük különböző. 3. Az egészségügyi javakra potenciálisan jogosultak jellemzőinek meghatározása. 3.1 A jellemzők meghatározása az elkötelezettségi elv segítségével Az, hogy a megkülönböztetés alapja ( pl. a rászorultság mértéke, a földrajzi helyzet, a nem, az életkor, a jövedelmi szint, stb.) tisztességes (igazságos vagy tisztességtelen / igazságtalan attól függ, hogy az adott közösség (politika, társadalom) mennyire elkötelezett a szóban forgó csoportokkal vagy a személyekkel szemben. 3.2 A jellemzők meghatározása az hozzájárulási elv segítségével - az egyes emberek az egészségügyi ellátást a múlt, jelen vagy jövőbeli társadalomhoz való hozzájárulásuk arányában kapják. Több morális csapda is fenyeget alkalmazásakor, ha a

" hozzájárulást " az emberi tőke (humán capital) kritériumait alkalmazva értékelik és ennek alapján döntenek az egészségügyi ellátás és egyéb társadalmi javak elosztásáról. - az egészség és a társadalmi tevékenység között kölcsönös kapcsolat van, az egészségesebb ember, termelékenyebb (nagyobb a "hozzájárulás") ⇒ a termelékenynek nyújtunk kedvezményes hozzájárulást ⇒ az egészségeseket támogatjuk. - a társadalmi - gazdasági körülmények következtében a népesség egyes csoportjai (pl. gyerekek, nők, etnikai kisebbségek) az alkalmazott mutatókkal mérve kevésbé termelékenyek (kisebb a "hozzájárulásuk") ⇒ kevesebb támogatást kapnak egészségi állapotuktól függetlenül. 3.3 Az egészségügyi ellátásban leggyakrabban alkalmazott megkülönböztető jellemző SZÜKSÉGLET - ELV segítéségével: - a szükséglet értelme, értelmezése vitatott: leggyakrabban abból a szempontból

értelmezik, hogy valamely egyén, csoport, vagy népesség számára mennyire lehet hasznos az egészségügyi ellátás. - valamilyen módszerrel a szükségleteket számszerűsíteni kell ⇒ indikátorokkal kell megfogalmazni pl: - anyagi helyzet ⇒ szegények - gazdagok - életkor ⇒ idősek - fiatalok - etnikai csopor ⇒ cigányok - zsidók - magyarok - település ⇒ fővárosi - vidéki - falusi - nem ⇒ nő - férfi Nincs olyan egységes, általánosan elfogadott dimenzió, mely szerint fel lehetne osztani a lakosságot akár demográfiai, akár társadalmi - gazdasági , sőt akár egészségügyi jellemzők tekintetében! A felosztás függ az elemzést végző kormányzat által vallott értékektől és elkötelezettségeitől valamint a szóban forgó jószágtól. A hatékonyság és méltányosság mérése Közgazdasági értékelés: az alternatív cselekvéssorozatok összehasonlítható elemzése költségeik és következményeik szempontjából.

Elemzési technika Költséghatékonyság elemzése (CEA) Költséghasznosság elemzése (CUA) Költséghaszon (CBA) elemzése A Költségek mérése pénzegység pénzegység pénzegység B Következmények mérése fizikai egységek1 (hatások) minőséggel korrigált 2 életévek (QALY) vagy hasonló mérőszám pénzegység 1: hatásosság - egységek pl. egy gyógyított malária esetre jutó költség ⇒ CEA 2: életminőség = 0-1 skálán, 0 = azonnali halál, 1 = teljes egészség. QALY = életév x életminőség Pl. egy dialízis program 15 évvel hosszabbítja meg az életet, ebből az első 10 évben az életminősége legyen 0,75, az utolsó 5 évben 0,5 ⇒ a dialízis 10 QALY nyereséget hozott (10 x 0,75 + 5 x 0,5) 16.A Az árupiac. A fogyasztási kereslet, fogyasztási függvény (C(Y)) A beruházási kereslet (I (i,η )). Egyensúly az árupiacon, az IS-görbe Pénzpiac A pénzpiac egyensúlyát a pénzkereslet és pénzkínálat segítségével

jellemezzük. Egyensúlyról akkor beszélünk, ha a pénzkereslet megegyezik a pénzkínálattal. A gazdaságban lévő pénzmennyiséget a központi bank teremti → arany, deviza vagy értékpapír vásárlás révén bocsátja ki pénzét. → Figyelembe kell venni az értékpapírpiacon zajló eseményeket is. Abból kell kiindulnunk, hogy a gazdaság pénzkínálata, azaz a nominál pénzmennyiség (MS) adott. (exogén modon, külső változó = olyan változók, amelyeket a makroökonómiai rendszeren kívüli tényezők határoznak meg (időjárás, háborúk). Pénzkeresleti függvény Általános alakja: MD = MD (Y,i) A pénzkeresleti függvény azokat a közgazdasági változókat és azok matematikai kapcsolódását adja meg, amelyek függvényében meghatározható az emberek által tartani kívánt pénzmennyisége (Y=jövedelem; i=kamatláb) Pénzpiaci keresleti függvény i D D M A görbét ereszkedő vonalként tüntettük fel, ez reprezentálja azt, hogy hatással

vannak rá a kamatlábak. A pénzpiacot a társadalomnak a pénz tartására irányuló kívánsága és monetáris politikája mozgatja. A kettő kölcsönhatása meghatározza a piaci kamatlábat: az i-t A szigorúbb monetáris politika balra tolja el az SS görbét, megemelve a piaci kamatlábat. A nemzeti kibocsátás valamennyi árszínvonal emelkedése minden adott kamatláb mellett növeli az M keresletét, jobbra tolva el a DD görbét. A makrogazdasági pénzkereslet a tranzakciós, óvatossági és spekulációs pénzkereslet együttes hatásaként adódik. A makrogazdasági pénzkeresleti függvény kétváltozós függvény, ugyanis a pénzkereslet a jövedelmek növelő, a kamatlábnak pedig csökkenő függvénye, azaz: MD = MD (Y,i) ahol: (δMD (Y,i)) / δγ > 0 és (δMD (Y,i)) / δi < A pénzkereslet növekedése egy maghatározott kamatláb alatt már nem jár kamatlábcsökkenéssel együtt. Alacsony kamatláb gyakorlatilag kockázatmentes pénztartást és

nagy kockázattal járó értékpapír befektetést eredményez. Pénzpiaci egyensúly (LM-görbe) Pénzpiaci egyensúly esetében a makroökonómiai pénzkereslet megegyezik a pénzkínálattal. Egyenletben: MP (Y,i)) = M/P a pénzügyi egyensúly adott reálpénzállomány mellett a reáljövedelem és a kamatláb függvény. Az LM-görbe a reáljövedelem – kamatláb mindazon kombináció, amelyek mellett a pénzkereslet és a pénzkínálat egyenlőek egymással. Ha nő a jövedelem, akkor a makrogazdasági pénzkereslet is növekedni kezd, ami az értékpapírok iránti keresletet csökkenti → megnő az értékpapír kínálata → ez csökkenti az értékpapírok árfolyamát → ez emeli a piaci kamatlábat. Tehát növekvő jövedelem, növekvő kamatlábbal jár együtt A kamatláb a jövedelem monoton növekvő függvénye. LM-görbe grafikonja i LM i1 B A’ i0 A y0 y1 Y Pénzpiac makroegyensúlyi stabilitási feltétel: Növekvő (csökkenő) reáljövedelem

mellett a pénzpiaci egyensúly csak növekvő (csökkenő) kamatlábbal biztosítható. i LM0 i0 LM1 i1 y0 Y 3. Ha egy nemzetgazdaságban adott reáljövedelem és adott árszínvonal mellett nő a nominál pénzmennyiség, akkor ez a kamatláb csökkenését fogja kiváltani. A nominál pénzállomány csökkenése pedig (ceteris paribus) növelni fogja a kamatlábat. Az LMgörbe felfelé tolódik 4. ha a nominál pénzállomány változatlan marad, de az árszínvonal nő Po → PA-ra → csökkenti a reálpénzmennyiséget→ adott reáljövedelem mellett növeli a tranzakciós pénzkeresletet → kevesebb pénzt fordítanak spekulációs célokra → nő az értékpapírkínálat → árfolyam csökken → és a kamatláb nő. Az LM -görbe felfelé tolódik. i LM(PA) i1 LM(P0) i0 y0 Y Árupiac Az árupiac helyzete kihat a munkakereslet és kínálat alakulására is. Az árupiac vizsgálata a többi piac viselkedésére szempontjából is fontos. Az árupiacon

jelentkező kereslet két részből tevődik össze: a fogyasztói keresletből és a beruházási keresletből. Y= C+ SA + SV = árupiaci kínálat. Fogyasztási függvény grafikonja C C(Y) autonom fogyasztás, a kereslet jövedelemtől független. Y A fogyasztás valamelyik időszakban nemcsak az adott időszak jövedelmétől függ, hanem a jövedelem múltbéli és várt jövőbeli alakulása is befolyásolja a jelen fogyasztási döntést. Keynesi abszolult jövedelem hipotézis: A mindenkori fogyasztás csak az adott időszak jövedelmétől függ. Adott elegendően nagynak választott jövedelem után azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztás növekedése lelassul (emberek telítődnek).→ ezt a függvény csökkenő meredeksége jeleníti meg. Ĉ = dC/dY = hogyan alakul a fogyasztási kiadás, ha a jövedelem egy egységgel nő. Beruházási kereslet (bővülő vagy pótló) A beruházási kereslet elemzése nem más, mint a tőkejavak iránti kereslet elemzése. A beruházó

akkor dönt jövedelme beruházásra történő felhasználása mellett, ha annak hasznát kedvezőbbnek ítéli az alternatív lehetőségekhez, a bankban kamatra elhelyezéshez és az elfogyasztáshoz képest. A beruházásnál minden jelenlegi pénzösszeg olyan későbbi időpontban pénzösszeggek tekinthető ekvivalensnek, amelyre az eddig az időpontra hozott kamatokkal együttesen felnövekszik. Ennek megfelelően a későbbi pénzösszegek jelenlegi értékét azok diszkontálásával képezhetjük. Y0 = iY0 = Y1 =» Y0 = Y1 / (1+i) t-év múlva Y0 = Yt / (1+i)t = Beruházási diszkontált hozam. A diszkontált hozamról nem tényadatok, hanem csak várakozások állnak rendelkezésre. A diszkonttényezőnek azt a nagyságát, amely esetén a beruházási költség megegyezik a várakozások alapján meghatározott diszkontált hozammal =» a tőke határhatékonyságának nevezzük. A tőke határhatékonysága független a piaci kamatlábtól, de tart felé növekvő

beruházási mellett, amennyiben a piaci kamatláb alacsonyabb, mint a tőke határhatékonysága. A piaci kamatláb és – beruházási kereslet között fordított arányú kapcsolat áll fenn: emelkedő kamatláb csökkenő magánberuházási keresletet eredményez, csökkenő piaci kamatláb pedig növelőleg hat a beruházási keresletre. A beruházás a kamatláb monoton csökkenő függvénye, vagyis I = I(i, η) ahol (δI / δi < 0 Y0 = C+I = C(Y) + I (i, η) általános képlet η-val a várakozásokat jelölve: (δI / δη > Makroökonómiai kínálat az árupiacon A makroökonómiában az árupiaci kínálatot jövedelemként értelmezzük, ez pedig mint a fogyasztás és megtakarítás összege. A megtakarítás a jövedelem függvénye A megtakarítási függvény minden tervezett jövedelemhez a tervezett megtakarítást rendeli hozzá, vagyis: S = Y-C(Y) = S(Y). Megtakarítási függvény grafikonja S S(Y) Y negatív segélyek szakasz támogatás A

megtakarítási függvény kiszámításához. Ennek értelmében csak annyit kell tenni, hogy a jövedelem és a fogyasztási függvény különbségét képezzük: S(Y) = Y-C(Y) = Yn Egyensúly az árupiacon – az IS görbe Az árupiacon akkor uralkodik egyensúly, ha a szándékolt megtakarítás megegyezik a szándékolt beruházással. C(Y) + I(i,η) = C(Y) + S(Y) =» I(i,η) = S(Y) Az egyensúly függ a kamatlábtól, a reáljövedelemtől (kibocsátástól) és a várakozástól. A reáljövedelem és a kamatláb összes egyensúlyt biztosító pontjainak halmazát IS-görbének nevezzük. Az IS-görbe minden pontja egyensúlyi pont. Az IS görbe azt fejezi ki, hogy árupiaci egyensúly csökkenő (növekvő) kamatláb mellett csakis növekvő (csökkenő) reáljövedelemmel valósulhat meg. Csökkenő kamatláb mellett az árupiaci egyensúly csak úgy tartható fenn, ha nő a jövedelem és vele együtt a megtakarítás, illetve fordítva: növekvő piaci kamatláb esetén az

árupiaci egyensúly csökkenő jövedelmet feltételez. Az árupiaci egyensúlyt megtestesítő IS-görbe lényege, hogy minden kamatlábhoz mindig csak egyetlen egy jövedelemszint tartozik. Ha tehát adott valamennyi kamatláb, akkor ez meghatározza a beruházást. IS – LM rendszer Az IS és LM görbék egyenletei a kamatláb és a reáljövedelem függvényei, egyértelmű megoldást ad a szóban forgó jövedelem – illetve kamatláb – változókra: I(i,η) = S(Y) MD(Y, i) = M/P A várakozások és a reálpénzállomány ismeretében meghatározható olyan (Y*, i) pár, amely mindkét felvételnek eleget tesz. Ez a kitüntetett pont az IS-görbe és az LM-görbe metszéspontja. Mitől függ az egyensúly adott pénzmennyiség és árszínvonal mellett? A fogyasztás és a megtakarítás alakulása a rendelkezésre álló jövedelemtől → függ a megtakarítás determinálja az egyensúlyi beruházást→ a beruházás viszont a kamatlábtól is függ. Ezért mindként

piac együttes egyensúlya csak akkor érvényesül, ha az árupiaci egyensúlyt biztosító kamatláb egybeesik a pénz és értékpapírpiaci egyensúlyi kamatlábbal. Az egyensúly beállításához mindkét folyamat megfelelő alakulása szükséges. i II. LM III. i* I. IV. Y* IS Y V. Az árupiacon túlkínálat érvénysül, a pénzpiacon pedig túlkereslet VI. Mindkét piac túlkínálata jellemző VII. Árupiacon túlkereslet jelentkezik, a pénzpiacon viszont túlkínálat van VIII. A piacok túlkeresletét ábrázolja A kialakult helyzetre a pénzpiac reagál gyorsabban. Ha az IS vagy az LM-görbe mentén mozgunk, akkor növekvő reáljövedelem esetén az árupiacon az egyensúly a kamatlábcsökkenés révén áll be újra, a pénzpiacon pedig az értékpapírpiaci fejlemények növelik a kamatlábat és ez vezet az új egyensúlyhoz. 16.B A SZÁMVITELI RENDSZER KORSZERŰSÍTÉSÉNEK SZÜKSÉGESSÉGE A magyar gazdaság szerkezetének átalakítása, ill.

átalakulása: : világpiaci integráció, : piacgazdaság, : privatizáció. A számvitel, mint a kommunikáció egyik formája tükrözi az ország gazdasági infrastruktúráját. Magyarország az Európai Közösség tagja kíván lenni igazodás! Az üzleti életben a számvitel egy nemzetközi nyelv szerepét tölti be. A hazai és nyugati számvitel között lényeges különbség van a szabályozás módjában és tartalmában: : a piacgazdaságban a pénzügyi jelentés az érdekeltek számára információt szolgáltat, döntés-segítő, : Magyarországon erős az ellenőrző jelleg, igazodik az adótörvényekhez, --Kinek van szüksége információra és honnan? KINEK VAN SZÜKSÉGE INFORMÁCIÓRA? Aki kéri az információt A kérdés, amelyre várja a választ Hogyan alakul a befektetett tőke nagysága, annak értéke, összetétele és jövedelmezőképessége? Az elért jövedelem nagyságát milyen tényezők befolyásolták? Munkavállalók Hogyan alakul a

keresetek nagysága, ezek milyen mértékben Érdekképviseleti szervek növekednek? A foglalkoztatás a jövőben biztosított-e, a munkakörülmények javulnak-e? Hitelezők Hogyan alakul a hitelek időbeni törlesztése? A kamatfizetési kötelezettségét teljesíti-e a vállalkozó? Milyen a vállalkozás pénzügyi helyzete, likviditása? Vevők Milyen a vállalkozás kapcsolata a piac többi szereplőjével? A Szállítók vállalkozás működése kiegyensúlyozott-e? biztosított-e a vállalkozás hosszú távú sikeres működése? Kormányzati tényezők A vállalkozó betartotta-e az adózásra vonatkozó előírásokat, az adóalapot, az adó összegét helyesen állapította-e meg? Adófizetési kötelezettségének rendszeresen eleget tesz-e? Tulajdonosok a számviteli törvén folyamatos korszerűsítését igénylő tényezők: :az érdekhordozók körének és információ igényének megváltozása a privatizáció eredményeként új tulajdonosok megjelenése, a

külföldi tőkebefektetők igénye, - a vállalkozók igénye, :a tőkepiac intézményeinek kiépülése (tőzsde, befektetési alapok, stb.), :a vegyesvállaltok számának növekedése, :a világbanki kölcsönökhöz, támogatásokhoz kapcsolódó információigény, :az EU tagországok számvitelével való összehasonlíthatóság, :formai szempontból: az állami pénzügyekről szóló törvényben szereplő területek önálló törvényben való szabályozása. 17.A Munkanélküliség a modern gazdaságban. A munkanélküliség fogalma A munkanélküliség különböző magyarázatai. A munkanélküliség fogalma Munkanélküli Az a hivatalosan elismert személy, akinek az adott időszakban nincsen munkahelye, de aki munkát keres. Magyarországon munkanélküli − Akik munkát szeretnének vállalni, de nincs munkájuk − Regisztrálásra kerülnek (munkaügyi központ) − Jövedelempótló támogatást igényelnek Munkanélküliség típusai 1. Surlódásos

(frikcionális) munkanélküliségen az önkéntes munkahely változtatással járó állástalanság. Ez a fajta munkanélküliség minden gazdaságban létezik, ahol az emberek szabadon választhatják meg lakóhelyüket, illetve szabadon választhatják munkahelyüket. A surlódásos munkanélküliség egyben önkéntes munkanélküliség is 2. Önkéntes vagy szándékolt munkanélküliségről beszélünk akkor, ha a munkanélküliség a munka nélkül maradt dolgozó egyéni tudatos döntése, vagyis választás eredménye. A mai munkanélküliséget nem tekinthetjük teljes mértékben önkéntesnek. A munkanélküliség egy része tehát kényszerű jellegű. W P LD LS önkéntes munkanélküliség L* L dolgoznak munkakínálók foglalkoztatnának (aktív népesség) 3. Kényszerű munkanélküliségről olyan állás nélkül maradt emberek esetében beszélünk, akik az adott feltételek mellett dolgozni szeretnének, de nem találnak munkát. S WL LD P Kényszerű

munkanélküli L foglalkoztatnak dolgoznának Teljes foglalkoztatottak: 1. tágabb értelemben: a teljes aktív lakosság foglalkoztatásra kerül 2. szűkebb értelemben: teljes foglalkoztatást jelent a munkapiaci egyensúlyt biztosító foglalkoztatás. 1. W/P 2. W/P LD LS LS LD L* L* L L Potenciális kibocsátás Y*(K,L): Tágabb értelemben vett teljes foglalkoztatás mellett bekövetkező makrogazdasági kibocsátás. Y Ymax = (K , L ) Y* L* L Munkanélküliségi rátán a kényszerből munka nélkül maradtak számának és az aktív népesség számának a viszonyát értjük. A munkanélküliségi ráta a foglalkoztatottság alakulásán kívül az aktív népesség alakulásától is függ. Az aktív népesség növekedését okozhatja a teljes népesség növekedése. Ugyanakkor fontos megemlíteni az aktív és inaktív népesség közötti átjárhatóságot. A munkapiaci helyzet is hat az aktivitási hányadra. Az aktív és inaktív népesség között

is átjárhatóságot tapasztalunk, a teljes potenciális munkaerő tartalékot nemcsak a munkanélküliek adják, hanem az inaktív népesség egy része is. Önmagában a foglalkoztatottak mozgása nem magyarázza a munkanélküliek számának alakulását, hiszen az inaktívak száma is hat erre a nagyságra, a népesség mobilitása befolyásolja a munkanélküliségi ráta alakulását. Munkanélküliség keresleti meghatározásai A munkakereslet a termelési szint függvénye. A termelés csökkentése kevesebb munkaráfordítást igénnyel, így a munkanélküliség növekedni fog. 1. Konjukturális munkanélküliségen a nemzetgazdaság újratermelési menetéből fakadó munkanélküliséget értjük. Ritka, hogy nemzetgazdaság összes ágazatai egyszerre és azonos mértékben válságos helyzetbe kerülnek. Azt tapasztaljuk, hogy miközben valamelyik ágazat a mélybe zuhan, több más népgazdasági ágban jó konjuktúra érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a

munkakereslet szerkezetileg megváltozik. 2. Strukturális munkanélküliség, ha a munkakereslet és kínálat szerkezetileg tér el egymástól. A konjukturális munkanélküli általában strukturális munkanélküliség is A munkaerő strukturális változásainak két alapvető módja van: − Egyrészt megvalósulhat úgy, hogy a munkahelyváltoztatás az adott vállalaton belül történik. Ennek nincs hatása a munkapiacra − Mikor a munkavállalót elbocsátják. → Nő a munkanélküliek száma ez egyben kényszerű munkanélküliség. A munkanélküliség különböző magyarázatai Klasszikus munkanélküliség W P LD LS Önkéntes munkanélküliek (W/P)e Le L* L LS= munkakínálati függvény ⇒ mennyi munkát szándékoznak kínálni W/P = reálbér Ĺ= munkaerő állományi kínálat ⇒ ez nem függ a reálbértől, a munkaképes korú népesség nagyságától függ. Tökéletes verseny esetén a WD/P reálbér mellett megvalósul a teljes foglalkoztatás (L*)

itt mindenfajta munkanélküliség csak szándékolt munkanélküliség lehet, Ĺ -L* különbsége mutatja. Tehát a klasszikus munkanélküliség szándékolt munkanélküliség. Keresési modell Szerint az válik munkanélkülivé, aki teljes munkaidejét arra áldozza, hogy jobban fizetett munkát találjon. A munkavállalók és a munkanélküliek is egy elfogadható reálbért keresnek – ha emelkedő akkor egyre több munkavállaló talál magának bért → így a szándékolt munkanélküliség ekkor csökkenő. LS és Ĺ görbék közötti távolság a reálbér növekedésével csökken. Hallgatólagos szerződéses figyelembevétel A vállalatok és a munkavállaók közötti kapcsolatok nem csupán az írott szerződések alapján szabályozódnak, hanem ezeket befolyásolják úgynevezett hallgatólagos (inplicit) szerződések is. Ha egy cég termékei iránti kereslet bizonytalan – kihat a cég munkapiaci keresletére → hallgatólagos megállapodást köt a

dogozóival. A munkanélküliség mértéke így attól függ, hogy a munkavállalók mennyiben választják a biztos, illetve mennyiben az instabil foglalkoztatást. Munka és szabadidő közötti válaszok A munkakínálat növekedésével a munka határáldozata – vagyis szabadidő értéke – nő, s ezt csak a magasabb bérek kompenzálhatják. Ezzel magyarázzák azt is, hogy a munkakínálati görbe emelkedő, vagyis emelkedő bérek esetében a munka kínálata nő, csökkenő bérek mellett a munka kínálata csökken. Természetes munkanélküliség a klasszikus modellben Valamely nemzetgazdaságban hosszabb távon állandóan érvényesülő állástalanságot értjük. A természetes munkanélküliség rátája értelemszerűen a természetes munkanélküli és az aktív népesség aránya. A természetes munkanélküliség a potenciális kibocsátáshoz tartozó önkéntes munkanélküliség. Munkanélküli oka Keynes szerint 1. a nominálbérek és az árak lefelé

merevek, 2. csak rövid távú alkalmazkodást vizsgál, ezért 3. a tőkeállomány változatlan A lefelé merev magas árak és a stabil nominálbérek az áru –és a munkapiacon túlkínálati állapotok kialakulásához vezetnek. Hiszen a magas árszínvonal csökkenti a keresletet a termékeke iránt, a magas bérszínvonal pedig azt eredményezi, hogy sokan keresnek munkát, de a vállalatok számára az alkalmazásuk túl költséges. Az egyensúlytalanságok az elégtelen kereslet miatt alakultak ki. Keynes szerint az elégtelen kereslet meghatározza a termelés szintjét, amelynek eléréséhez nem a teljes munkakínálat alkalmazása szükséges elégtelen kereslet → termelés → foglalkoztatás → munkanélküliség. Keynes szerint a kényszerű munkanélküliség oka az elégtelen keresletben keresendő. Ebből következik, hogy a foglalkoztatottság szintjét a kereslet ösztönzésével lehet emelni. Keynes szerint a teljes foglalkoztatottság akkor érvényesül,

amikor az árupiaci kereslet növkedése már változtatja meg a kibocsátást. Keynesi kényszerű munkanélküliség, ha az árszínvonal növekedése vagy a monimálbér csökkenése már nem módosítja a munkakeresletet. A klasszikus és a Keynesi munkanélküliséget összehasonlítva látjuk, hogy − az önmegtisztító piac alapján kifejtett klasszikus munkanélküliség csakis szándékos lehet, vagyis a munkakínálat nem elegendő a teljes foglalkoztatottság biztosításának. − Az elégtelen makrokereslet miatt létrejött keynesi munkanélküliség nemcsak szándékos, hanem ezen kívül még kényszerű is lehet. Klasszikus munkanélküliségnél ez ellen munka (kínálat) ösztönző gazdaságpolitikával lehet küzdeni. Ha a keynesi változat bontakozik ki, akkor keresletösztönző gazdaságpolitika követendő. Okun törvénye Ahhoz, hogy a munkanélküliségi rátát egy százalék ponttal csökkenteni tudjuk, a jövedelmek a potenciális jövedelemhez

viszonyított 3%-os növekedését kell elérni. 3(Ut – Ut+1) = (Yt+1 – Yt) / Ŷ Ui, illetve Y i az i.-dik időszakra jellemző munkanélküliségi ráta, illetve az i-dik időszak jövedelme, i=t, t+1 Ŷ= a potenciális kibocsátáshoz tartozó jövedelem. Feltételek: − a nominálbérek rövid távon változatlanok, és a nominálbérek valamint az árak lefelé meredekek., − a tőkeállomány a vizsgált időszakban változatlan, − Keynes-i rövid távú alkalmazkodást vizsgál a piacon. Abból indul ki, hogy az árupiacon és a munkapiacon túlkínálat van, és ez a túlkínálat tartós. Az árupiacon azért van túlkínálat, mert magas az árszínvonal → csökkenti a magas reálbéreket. A munkapiacon magasak a bérek → magas reálbér ⇒ → sokan akarnak munkát vállalni, → kevés munkát keresnek, hiszen számukra túlköltséges ilyen reálbérek mellett dolgoztatni. Mi idézi elő a kényszerű munkanélküliséget? • a túlkínálat a munka- és

az árupiacon • elégtelen kereslet Megoldás: pótlólagos kereslet teremtése. Az áru- és a munkapiacon túlkínálat van: Emeljük a keresletet (pótlólagos kereslet teremtése) → árszínvonal emelkedést von maga után. A nominálbérek változatlansága miatt az árszínvonal emelkedése maga után vonja a reálbér csökkenését → túlkínálat csökken, nő a foglalkoztatás szintje → termelés, kibocsátás növekedés. Pótlólagos keresletet csak addig szabad támasztani, ameddig az a makrogazdasági kibocsátást növeli. Keynes-i szerint teljes foglalkoztatás van: ha az árupiaci kereslet növekedése már nem változtatja meg a kibocsátást. Keynes szerint szándékos és kényszerű munkanélküliség is lehet. ⇒ INFLÁCIÓ A munka- és az árupiac úgy is létrejöhet, hogy az erőforrások nincsenek kihasználva. Valamely piacon egyensúly van, de a makrogazdasági egyensúly nem áll fenn. Munkanélküliségi ráta: u= munkanélküliek száma

aktív népesség A termelés növekedéséből nem következik egyértelműen a munkanélküliség csökkenése, viszont nő a munkaintenzitás. → Munkamegtakarítás technikai haladás 17.B Finanszírozási rendszerek Input (Bázis fin.) 1. Kapacitás-finanszírozás 2. Feladat-finanszírozás 2. Output 3. Normatív 1. Fejkvóta szerinti 4. Tételes 1. Pontrendszer 2. Tarifarendszer 3. DRG 1. Kapacitás-finanszírozás: ma Mo-on nem használják, nemcsak nem jellemző 2. Feladat-finanszírozás: Járóbeteg-szakellátásnál a gondozók esetében illetve az egyéb járóbeteg-szakrendeléseken (pl. menőszolgálat, vérellátás, családi és nővédelmi tanácsadók, sport eü., alkohológia és drogellátás ill fogászati szakellátás) 3. Normatív: 1) Fejkvóta szerint: az alapellátásra jellemző 2) DRG: fekvőbetegellátásnál 4. Tételes: 1) Pontrendszer: járóbeteg-szakellátásnál, szakrendelésnél 2) Tarifarendszer: aktív fekvőbeteg-szakellátásnál

(a nagy értékű egyszerhasználatos eszközök és implantátumok esetében). Alapellátás: (fejkvóta szerint) - életkor alapján differenciált, - szakképzettség alapján degresszió meghatározott bejelentkezett páciens szám felett, - területi tényezők (pótlékok) (a település szerint és 1 településen 1 helyen van a rendelő v. sem), - nem bejelentkezett betegek ambuláns ellátása is megtörténik. Szakellátás: Járóbeteg: Finanszírozás tekintetében 1. csoport a gondozók: Bázis/feladat-finanszírozás pl. nemibeteg, tüdő, onkológiai, ideg 2. csoport a szakellátás, szakrendelés: Tételes/pontrendszer: Tételes elszámolás szolgáltatásonként, német port értékével arányos bevétel, 1 pont Ft-értéke országosan egységes, de havonta változó. Két zárt kassza van (nőgyógyászat és egyéb ellátások). Finanszírozási módra jellemző: 1 megjelenéskor többfajta szolgáltatás is elszámolható. 3. csoport az egyéb

járóbeteg-szakellátási feladatok: Bázis/Feladat-finanszírozás Fekvőbeteg: Egyértelműen teljesítményarányos. 1 ellátási esethez 1 díj tartozik 1. csoport: aktív ellátás 2 fajta finanszírozás: - HBCS: a díjak intézményenként különbözőek (ez a jellemző). - Tételes/tarifa: nagy értékű egyszerhasználatos eszközök + implantátum. 2. csoport: krónikus ápolás (v tartós) Normatív napi ápolási díj szerint történik. (Tételes/tarifa) A finanszírozás lehetőségei a magyar egészségügyben Finanszírozás: pénzzel való ellátás A gazdasági tevékenység ellátásához szükséges pénzeszközöket rendelkezésre bocsátjuk, ezért az üzleti eredményből kamatot vagy profitot, esetleg meghatározott szolgáltatást kell nyújtani. Típusai: (költségvetési intézmények oldaláról közelítve) Finanszírozási rendszerek 2 típusát különböztetjük meg: Finanszírozási Fix előirányzatú Teljesítményarányos (output) (input)

Kapacitásfinanszírozás Normatív finanszírozás Feladatfinanszírozás Tételes finanszírozás Normatív (per capita) finanszírozás (AVG vagy AECS) Fejkvóta szerinti Ambuláns esetcsoportok HBCS DRG-nek egy magyarított változata Tételes finanszírozás Pontrendszer szerinti Tarifarendszer pl. járóbeteg szakellátás Angolszász területen Általában ezek kombinációja jelenik meg. 1. Input: Az irányító, a fenntartó meghatározza az ellátandó feladatokat (eü-ben a gyógyítás módszerei), meghatározza a működéshez szükséges anyagi feltételeket (működés, fejlesztés költség, bér, munkaerő-ellátottság), az elérendő eredményt. - A bázisfinanszírozás az inputfinanszírozás egy lehetséges (általánosan elterjedt) módja! Bázisfinanszírozás, mert: Elkülönül a dologi és bérjellegű kiadás. Köv évi terv = bázis + % Mo-on az utóbbi 20 évben 5% körül mozog a dologi, 8-20% között a bérjellegű. 1.1

Kapacitás-finanszírozás: kapacitás ⇒ milyen feladatokat kell ellátni ⇒ eredmény. Az eü-ben (naturális mutatók: nem éreztetik megfelelően a tényleges teljesítményt) - ágyszám - teljesített szakorvosi órák száma - férőhelyek száma - betegforgalom nagysága Hibája: a betegellátás költséggörbéjét figyelmen kívül hagyja. Ktg. Görbe jellemzői: Ktg. Fix: hotel ktg, épület fenntartás Változó: gyógyszer ktg-ek, eü. anyagfelhasználás (a végzett tevékenységgel nőnek) A mutatók manipulálhatók (pontatlanok) Egyszerre van forráshiány és forrástöbblet. A racionális gazdálkodásból származó többletet év végére igyekeznek elkölteni, mert különben elveszik tőlük. II. vhb-1990-ig input finanszírozás volt jellemző Mo-on, 1991-től normatív teljesítményelvű finanszírozás a jellemző Mo-ra. 1.2 Feladatfinanszírozás: Feladatok ⇒ ehhez szükséges min eszközök, kapacitás ⇒ eredmény 2. Output: Az irányító fenntartó

meghatározza az ellátandó feladatkört, nem foglalkozik ezen feladatkör ellátásának hogyanjával, a gyógyítási folyamatban alkalmazott módszerekkel, eljárásokkal. Ezek meghatározásának lehetőségét bizonyos korlátok között az adott szervezetre bízza. Utólagos finanszírozást jelent (Mo-on ezt nagyon későn fizetik) a teljesítmény függvényében. Az outputra jellemző, hogy az alkalmazásra kerülő vizsgálatok, kezelések úgy csoportosíthatók, hogy ezen csoportok átlagköltsége közgazdaságilag is jellemzi az adott tevékenységet. Ezen logika alapján ⇒ a térített összeg nagysága a végzett tevékenységből származik(közvetlenül kötődik), és a végzett tevékenységért kapott összeg és a ténylegesen ráfordított összeg közötti különbség jelenti az eredményt az intézet számára. Átlag ktg. (az intézet árbevétele) Tényleges ktg. Intézet eredménye BETEGSZÁMLÁN SZEREPLŐ ÖSSZEG AZ ELLÁTOTT ESET ÁTLAGKÖLTSÉGE

NORMATÍVA ALAPJÁN FINANSZÍROZOTT TEVÉKENYSÉG (fejkvóta, esetszám stb.) Ösztönzi: - a teljesítménynövelést - DE: azt is, hogy beteggé tegyék a lakosságot (szisztematikusan megkezdődik a társadalom elbetegítése). A jó finanszírozási rendszer kialakításának feltételei - nélkülözhetetlen az ellátandó szakmai feladatok definiálása szintenként és szakmánként (Mo-on 91 óta az eü. 2 szintű: alap- és szakellátás Ez alapján meg kell határozni a különböző feladatokat.) - adekvát költség elszámolási rend alakuljon ki, amellyel az ellátott feladatokhoz hozzárendelhető a költség - szükséges az egészségügyi ellátás szakmai progresszivitási szintjének a meghatározása (Klinikák, egyetemek, főiskolák stb., mely intézetnek mi a feladat- és hatásköre) - Tisztázandó, hogy ki, mit, milyen szinten köteles ellátni, és ezekhez milyen tárgyi és személyi feltételrendszer tartozik. (pl. Háziorvos ⇒ rendelő

felszereltségét törvény írja elő) - A szakmai tevékenység és a működés költségeinek alapos vizsgálata szükséges. (Ha az átlagköltségeket nem jól határozzák meg, visszájára fordulhat a dolog, pl.: májbetegek 30% felett.) - Az intézményeken belül is meg kell oldani (pl.: szervezetek, osztályok, csoportok, személyek) teljesítményének mérését, és ezen teljesítményekhez hozzá kell rendelni a költségeket is. [Endofinanszírozás: költség és bevétel alapú. Költség: elkülönítik a költségeket és ez alapján finanszíroznak. Bevétel: centrumokat képeznek és ezek az intézetről ez alapján kapják meg a rájuk eső részt.] Orvos-szakmai tevékenységen belül el kell különíteni a központi diagnosztikus egységeket (rtg., labor, EKG, kórszövettan, gyógyszertár?) Hotelköltségek egy sajátos csoportot képeznek, amelyek nagy stabilitást jelentenek, a teljesítménytől szinte függetlenek – víz, villany, fűtés. Más

változik: takarítás, szállítás - El kell dönteni, hogy a finanszírozás módja teljesítmény vagy feladatarányos lesz-e. (Egy intézeten belül a 2 finanszírozási módot kombinálni kell!) - A kialakítandó érdekeltségi rendszer hierarchizált legyen, amely jól jeleníti meg az érdektagozódást. (Ez intézeten belüli érdektagozódást jelent!) - Az egyéni érdekeltség alapján a munkáltató fizesse meg a munkavállalókat! (USA-ban az orvosokat csoportokba sorolják: ki-milyen feladatokat köteles ellátni és láthat el – bérskála.) MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS RENDSZERE Az eü. ellátó rendszere Mo-on 1990-től Alapellátás Fekvőbeteg szakellátás Háziorvosi szolgálat Egyetemi klinikák Gyermekorvosi szolgálat Járóbetegszakrendelés Országos intézetek Foglalkozás eü-i szolg. Rendelőintézetek Megyei, városi kórházak Iskolaorvosi szolgálat Szakellátás Szakkórházak Fogorvosi szolgálat Szakgondozóintézetek

Szanatóriumok Néhány finanszírozási rendszer 1. Alapellátás: Háziorvos feladatai: I: Szakmai feladatok - preventív feladatok (pl. tanácsadás, szűrés, vizsgálatok elvégzése) -betegek ellátásával kapcsolatos feladatok (pl. vizsgálatok elvégzése, gyógykezelés, ellenőrzés, rehabilitáció, beutalás, konzíliumok kérése, járóképtelen betegek otthoni kezelése, otthoni ápolás – házigondozók segítségével) - egyéb feladatok (pl. terhesek ellátása, tanácsadás, közegészségügyi, járványügyi feladatok (pl. védőoltás), egészségnevelés, felvilágosítás, ügyeleti munka, kézi gyógyszertár kezelése, látleletek kiállítása, felvilágosítás emelt összegű családi pótlék ügyében, gépjárművezetői alkalmassági vizsga, keresőképtelen betegekkel kapcsolatos teendők, körzeti ápolónő, védőnő szakmai felügyelete, utazási költségtérítéshez utalvány kiállítás, gyógyfürdő utalvány kiállítás, igazolás a

kézi lőfegyver, gáz- és riasztófegyver-tartási alkalmasságról, igazolás a cukorbetegek nyugdíjkiegészítése igényléséhez, mentőszállítás kérése, halál megállapítása, igazolás kiadása (pl. iskolából való távolmaradás esetén), közgyógyellátási igazolványra rendelhető gyógyszerek ismerete, mozgáskorlátozottság tényének igazolása, SZJA mentességhez való súlyos fogyatékosság igazolás kiadása, egyéb orvosszakértői tevékenység. II. Adminisztrációs feladatok - betegbiztosítási igazolvány ellenőrzőszelvényének álvétele - páciens regiszter kiállítása - törzskarton kiállítása - jelentési kötelezettségek teljesítése - táppénzes napló vezetése ill. táppénzes utalvány kiállítása - orvosi napló vezetése - társadalombiztosítási havi jelentés - ambuláns napló vezetése - kézigyógyszertári elszámolás vezetése Háziorvosi kapcsolatrendszer (fólia) Szállítók Gyógyszergyártó Bi t ítók

Állam Fekvőbete g Gyógyszertára Szakmai kollégiumo Járóbeteg szakellátá Háziorvosi szolgálat ÁNTSZ OEP Orvosi Kamara + Beteg Tulajdonos Gondozók Az alapellátás finanszírozási lehetőségei: 3 főcsoport (1 csoporton belül 2 alváltozat) 1.1 Teljesítmények mérőszáma több statisztikai mutató, paraméter súlyozott értékelésére alapozott pontrendszer. (Meghatároznak néhány mutatót ⇒ közös mutatószámokhoz hozzárendelnek pontokat.) Mutatók: Pl. - átlagos napi betegforgalom - szűrővizsgálatok száma - gondozottak száma - táppénzes napok száma - orvos, szakdolgozók továbbképzésben való részvétele. Jellemzői: - szubjektív - nagyos sok változatát kidolgozták már, megközelítőleg azonos eredménnyel Mindegyik mutatórendszer hiányos. • bonyolult, • túlzott adminisztrációt követelnek, • a lakosság nem tudja befolyásolni a rendszert, nem érzi a magáénak, • nem tudják elfogadni az orvosok sem, mert úgy

érzik, hogy felülről rájuk kényszerítették. 1.2 A finanszírozás elszámolás alapja a végzett tevékenységek száma, fajtája, a betegforgalom + pontosan méri a teljesítményeket – ösztönző hatása azonban nem terjed ki sem az eredményes, sem a hatékony munkára – indokolatlan költségnövekedéshez vezet, ugyanis az alapellátásnál az orvosok abban érdekeltek, hogy növeljék a betegforgalmat – bonyolult adminisztrációt igényel, ezért általában elszámolási, finanszírozási módként nem alkalmazható, de egyes munkahelyeken igen (pl. fogorvosi rendelésnél – megvan a megfelelő kontroll) 1.3 Az ellátott lakosság számára alapuló finanszírozás Előnyei: - lehetővé teszi a szabad orvosválasztást - alacsonyak az adminisztrációs költségek - makroszinten jól tervezhető, hiszen a lakosság száma előre kalkulálható - korlátozottan ösztönöz a megelőzésre - a takarékos munkára ösztönöz - az orvos érdeke, hogy

emberközpontú, jó minőségű ellátást adjon Hátránya: - az orvos érdeke, hogy az alacsonyabb költséggel járó beteget fogadja, részesítse előnyben - arra ösztönzi az orvosokat, hogy a komplikáltabb vagy költségesebb eseteket szakrendelésre vagy kórházba utalja - a végzett munkát pontatlanul méri - nem ösztönöz eléggé a megelőzésre - a degresszió bevezetésével egy adott páciensszám után nem nő a praxisnak folyósított térítés (Egy bizonyos létszám után már 1-1 fejkvótára jutó térítés összege csökken, ott probléma, ahol nem adatott meg a szabad orvosválasztás, mert nincs másik.) 1.31 Csak az alapellátás működésének fedezetére kidolgozott rendszer (ilyen a mai magyar háziorvosi szolgálat) A finanszírozó csak a működési költségeket finanszírozza. Előnye: - egyszerű az adminisztrációja - a takarékos munkára ösztönöz + a fentiek! Hátránya: } - nem ösztönöz a megelőzésre a végzett munkát

pontatlanul méri Háziorvosi szolgálat bevételének kiszámítása HOSZ bevétel = Fsz + (n*p)Deg PFt Sz + Tp + Kt + Kd + Eb+t Fsz: Fix összegű díj (Ft/hó), ehhez tartozik egy szorzótényező. n*p: degressziós értékkel korrigálva (táblázatból kereshető ki) A praxis önálló épületben vagy több településen működik → ettől függ a szorzó n: az érvényes biztosítási igazolványok ellenőrzőszelvényeinek a száma p: a biztosítottak életkorától függő pontszám (A gyerekekkel több a feladat, az időssel szintén több gond van, 14-35 év között a szorzó 1, e felett nő 2,5-ig; alatta is nő 4,5-ig; táblázat van hozzá, egy bizonyos létszámig a degresszió nem jelentkezik, bizonyos létszám felett csökken.) PFt: 1 pont forintértéke Sz: szakképzettségi szorzó (1,2-1,3 körüli. A törvény előírja, de a mellékletben benne van Tp: területi pótlék (nagyobb népsűrűségű településen kicsi: 4000,- Ft/hó; tanyás településeken

nagy: 9000,- Ft/hó) Kt: közlekedési térítés Kd: kiegészítő díj (a be nem jelentkezett betegek után) Eb+t: egyéb bevételek és támogatások (pl. háziorvos iskolaorvosi ellátást is biztosít ⇒ 10,Ft/tanuló/hó; térítésköteles ellátás ⇒ jogosítvány; számítógépes adatszolgáltatáshoz: kedvezményt kapnak, ha szg-esen dolgozzák fel az adatokat 1000,- Ft/hó; különböző támogatások: alapítványi, önkormányzati.) Ez nem a háziorvos fizetése, hanem a háziorvosi praxis bevétele, melyből a működési ktgeket kell fedezni. Fenntartási ktg-eket nem finanszírozza, a tulajdonos és a fenntartó (ha ez az önkormányzat, akkor őt terheli) hatáskörébe utalja a törvény. 1.32 A háziorvosi szolgálat megkapja ellátott lakosonként a teljes betegellátási költséget (ez egy átlag), és ebből kell a saját költségén túl fedezni a szakellátás költségeit. (pl elküldi a beteget járóbeteg-szakellátásra és bizonyos vizsgálatokat

kér; ha kórházba küldi azt is) - Ez a rendszer rendkívül költségigényes. Csak indokolt esetben küldi szakellátásra (hátránya: a háziorvos a ktg-megtakarítás bűvöletében élve az indokolt eseteket sem küldi tovább.) Előnye: - adminisztrációja egyszerű - a végzett munkát megközelítőleg pontosan méri - a hatékony, gazdaságos munkára ösztönöz - Nagyon erős a késztetés a prevencióra! Hibája: - nagyon sérülékeny működés közben (hisz nincs felkészülve arra, ha nem várt esemény történik, pl.: influenza, katasztrófa), - számos pótlékolási formát kell bevezetni, amellyel korrigálni kell a területi, földrajzi adottságokat, - túl nagy a kockázat a véletlen események esetén! 1000-1500 fő között túl nagy a kockázat. Ez a finanszírozási mód Angliában kitűnően bevált 2. Járóbeteg-szakellátás finanszírozási lehetőségei Általános jellemzői: Szolgáltatásait a betegek csak az orvos beutalása alapján vehetik

igénybe (kivéve a kivételt). Az orvos és a beteg a járóbeteg-szakellátást szabadon választhatja meg (erre épül ez a rendszer), érvényesül a szabad intézményválasztás. Finanszírozás: A nyújtott szolgáltatás mennyisége és minősége alapján történik, így a térítés közvetlen kapcsolatban van a nyújtott teljesítménnyel. Hátránya: - adminisztráció igényes Megmarad a szolgáltatásonkénti (vigyázat! nem esetszám!!!) tételes elszámolás, amely havi összesítésre kerül, és az elszámolás Magyarországon német pontrendszer alapján történik. (Jbszakellátás ⇒ Ambuláns napló ⇒ havonta összesítik: db*pontszám=Σ) gondozás Járóbeteg szakellátás: gondozók (Bemutatandó a magyar járóbeteg szakell. finanszírozása) szakellátási feladatok : szakrendelők : egyéb járóbeteg szakellátás (mentő, vérellátás, üzemeü., drog, fogászat, sport) Zárt kasszás finanszírozási mód (de a járóbetegnél több részkassza

van): van egy zárt kassza, amit 1 évre fogadnak el. Elosztják 12 részre, így megkapjuk, hogy 1 hónapra mennyi fizethető ki. Összeadják a beérkezett pontszámot, elosztják vele az összeget, és megkapják 1 pont forintértékét. A német pont a forintértéke havonta változik. Nagyobb német pont elérése nem jelenti azt, hogy több pénzt is fog kapni. Amit elküld a finanszírozó felé, azon költségviselőnként is csoportosítva van a teljesítményt. Pl.: külföldi; biztosított-e, ha nem betegszámla Fekvőbeteg-szakellátás finanszírozás lehetőségei 100%-ban teljesítményelvű normatív finanszírozás! HBCS alapján Aktív ellátás: Tételes Krónikus ellátás: ápolási napok alapján. Esetfinanszírozás a jellemző! A finanszírozó ápolási eseteket finanszíroz. Aktív ápolás esetén: HBCS vagy a tételes finanszírozás szerint történik (HBCS a jellemző, kivételes esetben van csak tételes: ha nagy értékű eszközt építenek be a betegbe

v. szervátültetés esetén.) HBCS: 1 csoportba tartozóak orvos-szakmai és átlagköltség szerint homogének, ugyanazon norma szerint kerülnek térítésre. + HBCS lényege Tartós ápolás esetén: normatív napok száma alapján. Finanszírozás módja: (ez a jellemző, de nem csak ez van!) Lényege: Esetfinanszírozás, tehát ápolási esetek határozzák meg a normát, de ez egyben intézmény-finanszírozás is, mert független attól, hogy adott intézeten belül az ápolási eseteket ki látta el, milyen módon, a térítést az intézmény kapja meg. ⇒ eset ⇒ intézményfinanszírozás Ez a finanszírozás átlagköltséget finanszíroz, de ez országosan (OEP) megállapított átlagköltség. Ez az átlagköltség az intézetnél bevételként jelenik meg Az intézet számol saját átlagköltséget is, de ezt saját részre, mert ez fontos tényező a gazdálkodáshoz. Ápolási norma: az OEP meghatározza, hogy 1 napra átlagosan mennyi költséget térít a

tartósan ápolt betegekre, meghatározott feltételek mellett. (Szakirodalom: 1994-es HIETE-s jegyzet; GYÓGYINFOK-os fehér könyv ⇒ könyvtár!) 18.A Az infláció fogalma és fajtái. Az infláció okainak különböző magyarázatai A Phillips-görbe. Az infláció fogalma Az infláció áremelés, vagyis olyan gazdasági helyzet és folyamat, amelyben különböző áruk és szolgáltatások megszerzéséért és igénybevételéért egyre többet kell fizetni. Inflációról akkor beszélünk, ha egy nemzetgazdaságban az árszínvonal állandóan emelkedik. Defláció Az árszínvonal tartós süllyedése. Az infláció alakulását az inflációs rátával lehet nyomon követni. Az inflációs ráta (αr) Az árszínvonal változást a korábbi árszínvonalhoz viszonyítja, azaz: αP= ΔP / p, (dP/dt) / p, illetve egy adott időszakra nézve: α ∞ = Pt – Pt-1 / Pt-1, ahol Pi az i-dik időszak árszínvonala. Az infláció fajtái Függ az infláció nagyságától!

Kúszó infláció Az árszínvonal nő ugyan, de mértékletesen, néhány százalékkal. Az inflációs ráta stabilan alakul, ez az infláció nem zavarja a gazdasági tisztánlátást, az egyes gazdasági szereplők viszonylag megbízható képpel rendelkeznek a következő időszakban várható költség alakulásáról. Vágtató infláció Erre az inflációra az évi két vagy háromszámjegyű inflációs ráta jellemző. A pénz gyorsan veszít az értékéből, ami a gazdasági szereplőket arra készteti, hogy vagyonukat inkább külföldi fizetési eszközökben, vagy értékálló tárgyakban tartsák. Ez az oka annak, hogy a vágtató infláció a termékek iránti keresletet növeli, ami kapacitásfelesleggel rendelkező nemzetgazdaságokat elismerésre méltó gazdasági teljesítményekre ösztönözhet, az erőforráskorlátos gazdaságokban viszont inkább felvásárlási rohamokhoz vezet. Hiperinfláció A pénznek oly mértékű elértéktelenedése jellemzi,

amely a gazdaság zavartalan működését már nem biztosítja. Szinte napról napra változnak az árak, sőt a hiperinfláció végső fázisában a pénzt azonnal kell elkölteni, mert 1-2 óra múlva már nem ér semmit. Hiperinfláció esetében a gazdasági szereplők döntéshozatala minden objektív alapot nélkülöz. Az árszínvonal ilyen alakulása gyakorlatilag szétzilálja a gazdasági élet egészét és a társadalom minden területén érezteti a hatását. A hiperinfláció elleni küzdelem más eszközöket igényel, mint a gazdaság működőképességét még fenntartó kúszó és vágtató infláció. Még az utóbbi esetben gyakran még a gazdasági szabályozók modorításával lehet eredményeket elérni, az előbbi csak a komplex gazdasági csomagterv keretében küzdhető le eredményesen. A PÉNZINFLÁCIÓ i Kiindulópont: pénzpiac! Tfh: nominálpénzmennyiség LM hirtelen megnő egyensúly csak LM´ pénzpiacon magasabb Y,i mellett lehet LM

jobbra lefelé tolódik(LM´) új egyensúlyi jövedelemi0 (Y1 > Y0) változatlan i1 makrokibocsátás esetén nő az árszinvonal (p1 > p0) IS Y0 Y1 Y P YS p1 YD´ p0 w/p0 E1 E0 YD w/p1 w/p Y LD L0 D´ L L1 LS LS´ LD Y = f(L) L A NOMINÁLBÉREK BEFAGYASZTÁSÁNAK HATÁSA (infláció, kibocsátás, foglalkoztatás) i IS Kiindulópont: az árupiac! Infláció van, bérbefagyasztás! ∂ reálbér csökken ⇒fogyasztói D LM kereslet csökken ⇒IS, Y görbék balra le ⇒ csökken az árszínvo nal, kibocsátás i0 • reálbér csökken kibocsá foglalkoztatás nő D tás nő Y ,IS jobbra fel, magasabb p mellett nő a kibocsá tás (YS) IS’ ∂ ∂ • i1 Y1 Y0 Y P YS w0/p • ∂ YD E0 p0 ∂ p1 w/p1 ∂• YS’ D’ Y E1 w/p0 Y1 w/p Y Y0 LD’ • LD L1 L0 • LS’ • LS Y = f(L) Y* L (Az ábrán az ∂ és • hatás az IS, YD esetén közömbösíti egymást!) Az infláció okainak különböző magyarázatai A

tartós áremelkedést a pénzpiac és az árupiac viszonya alapjául kell értelmezni, ez azt jelenti, hogy az inflációt vagy − az árupiaci viszonyokról vezetjük le, vagy − a pénzpiaci helyzetből kiindulva adunk egy értelmezést, vagy − a két piac együttes hatását figyelembe véve igyekszünk a kérdést tisztázni. Ha az infláció az áru-, és pénzpiac kapcsolata alapján érthető, akkor ez azt jelenti, hogy inflációs folyamatok az árupiaci túlkereslet miatt kezdődnek, ez kétféleképpen alakulhat ki: Egyrészt a kereslet növekedése miatt, aminek kiváltója lehetnek az autonóm keresleti tényezők, ugyanúgy, mint a nominál pénzmennyiség növekedése. Keresleti infláció Keresleti inflációról beszélünk, ha a megnövekedett kereslet az árszínvonalemelkedés kiváltója – ennek megfelelően különbséget teszünk a keresleti infláción belül árinfláció, amikor az autonóm keresleti tényezők váltják ki az árszínvonal

növekedését, és pénzinfláció, amikor a felduzzadt pénzmennyiség az árszintemelkedés oka. Kínálati infláció Kínálati infláción a makrokínálat elégtelensége miatt kiváltott árszínvonalemelkedést értjük. Árinfláció Keynes elméletét egy kihasználatlan kapacitásokkal rendelkező gazdaságra nézve fejtette ki, ahol ezért a kibocsátás növelését pótlólagos keresletteremtés révén érhetik el. Amennyiben a nemzetgazdaság makrokereslete nem elegendő a teljes foglalkoztatottsághoz szükséges jövedelem termeléséhez, a munkapiacon egyensúlytalanság létezik munkanélküliség formájában, adott árszínvonal mellett az összkereslet egyenlő az összkínálattal. Tegyük fel, hogy a kereslet nő→ az IS -görbe jobbra tolódik (I’S’) az összkeresleti görbe is jobbra mozdulhat el (YD’) az új árupiaci egyensúly a korábbi P* árszínvonal helyett most P’ árszínvonal mellett meg P’ > P*. A (Y’, p’) pont egyensúlyi pont,

megnövekedett árszínvonal mellett csökken a reálbér, ami a munkakereslet, foglalkoztatást, és ezen belül a kibocsátást növeli. A kapacitásfeleslegekkel rendelkező nemzetgazdaságban az autonóm kereslet növekedése inflációs folyamatokat indít el. Keynes gondolatrendszerében az inflációnak egy másik okát lehet említeni a nominálbérek emelkedését. A gazdaság egyensúlyi állapotban van, Y* kibocsátás és P árszínvonal jellemez. Kikötöttük, hogy a reálbére lefelé merevek, hiszen az árszínvonal emelkedése semmilyen esetben csökkenti ezeket a ŵ/p szint alá. Tegyük fel, hogy a nominálbérek növekednek → azt jelenti, hogy a görbe balra tolódik a P* nak megfelelő reálbér most (w/p)’ az előző (w/p) helyett, (w/p)’ > (w/p)→ ez csökkenti a munkakeresletet és a kibocsátást. Az egyensúlyi pA árszínvonal mellett a kibocsátás most Y’, ami kisebb, mint a korábbi Y*. Változatlan munkakínálat és P* árszínvonal mellett a

gazdaság kibocsátása csökken. Az összkínálati görbe felfelé mozdul el, YS’. P* mellett túlkereslet érvényesül az árupiacon.→ növekedni fog az árszínvonal az új árupiaci egyensúlyon megfelelő P’-re. A kapacitás-kihasználatlanság jellemezte nemzetgazdaságokra a nominálbérek emelkedése inflációs folyamatok kialakulásához vezet. Mivel az árszínvonal emelkedett → szakszervezetek a nominálbérek újabb emelését igyekeznek elérni. → ha ez sikerrel jár a görbe újból balra tolódik → ha ezen növekedés pontosan kompenzálja az előző árszínvonal-emelkedést, akkor a reálbérek nem változnak, s változatlan marad az állandó munkakereslet miatt a kibocsátás szintje is. Ez P’ árszínvonal mellett valósul meg, azaz a összkínálati görbe felfelé tolódik. A változatlan keresleti-görbét A’ pontban metszi, amikor a P’-nél magasabb árszínvonal tartozik P’’ > P’ = a nominálbérek újbóli növekedése megint

növelte az árszínvonalat = a kibocsátás változatlan maradt. A nominálbérek és az árszínvonal egymás után következő emelkedését ár-bérspirálnak nevezzük. A szakszervezetek az újabb nominálbér követelések megfogalmazásánál nemcsak a tényleges inflációból indulnak ki, hanem a jövőre várt inflációt is figyelembe veszik. A szerződésekben figyelembe vett inflációt anticipált inflációnak nevezzük. Ha sikerül a szakszervezeteknek a túlzott nominálbér-emelkedést elérni, ez az infláció felgyorsulásához vezet. A folyamat kibontakozását csak az fékezi, hogy az infláció egyik félnek sem érdeke. Tegyük fel, hogy a gazdaságpolitikai vezetés a nominálbérek befagyasztása mellett dönt. Ahhoz P1 – P* árszínvonal-emelkedés a reálbéreket csökkenteni fogja → a csökkenő reálbérek a munkakereslet növekedése irányába hatnak, így a kibocsátás nő → magasabb árszínvonal → nagyobb kibocsátással párosul → a

túlkereslet csökkenését jelenti. Ha a reálbér a minimális szint közelében van akkor az árszínvonal emelkedése révén bekövetkező növekvő munkakereslet az összkínálat kisebb mértékben növeli, mint amilyen a keresletcsökkenés kiváltotta csökkenés. Ebben az esetben a nominálbérek befagyasztása tehát inkább dekonjuktúrális folyamatokat indít el, mintsem csökkenti az inflációt. A keynesi alapokon álló gazdaságpolitika az inflációs folyamatokkal szemben meglehetősen hatástalannak bizonyult. A pénzinfláció A pénzinfláció elválaszthatatlan a monetarizmustól, amelynek egyik fontos ismertetője, hogy a gazdasági folyamatokat általában a pénzfolyamatokon keresztül követik nyomon, így az inflációt is elsősorban a pénzpiaci fejleményekkel magyarázzák. M Friedman írta, hogy az infláció „mindig és mindenütt monetáris jelenség”. Friedman megállapításai: 1. A pénzállomány mozgásában bekövetkezett változások szoros

kapcsolatban álltak a gazdasági konjuktúra, a pénzjövedelmek és az árak változásaival. 2. A monetáris és a gazdasági változások kölcsönkapcsolata rendkívül stabilnak bizonyult. 3. A monetáris változások ugyanakkor gyakran más tőről fakadtak, nem egyszerűen a gazdasági tevékenység megváltoztatásának lenyomatai voltak. Az inflációs jelenség értelmezése szempontjából ez azt jelenti, hogy a monetaristák szerint az árszínvonal-változás nem az árupiaci viszonyok függvénye, hanem a pénzpiac helyzete képviseli a kiindulópontot. Tegyük fel, hogy a nominál pénzmennyiség hirtelen megnő, → a pénzpiaci egyensúly ekkor csak magasabb reáljövedelem, illetve alacsonyabb mellett áll fenn → az LM -görbe jobbra tolódik = L’M’. Az új egyensúlyi jövedelem Y’ lesz, ami nagyobb mint az előző Yo Az LMgörbe elmozdulása az összkeresleti görbét jobbra tolja YD’ A változatlan makrokínálati görbét az új makrokersleti görbe az

A pontban metszi → amikor magasabb P’ árszínvonal tartozik P’ > P. A nominálpénzmennyiség központi szabályozása az inflációs ráta ciklikus mozgását váltja ki, ami a gazdasági tisztánlátást megnehezíti. A Phillips-görbe A munkanélküliségi ráta és az inflációs ráta kapcsolatát ábrázolja, a munka és a pénzpiac viszonyát fejezi ki. αn 6% U Lw = a nominálbérek növekedési üteme; u = a munkanélküliségi ráta %-ban. − A növekvő nominálbérek csökkenő munkanélküliséggel járnak együtt − Kb. 6%-os munkanélküliségi ráta mellett a nominálbérek stabilak Módosított Phillips görbét (Samuelson és Sholon alkotta meg) LP 5,5% U A munkanélküliségi ráta és az inflációs ráta közötti kapcsolatokat ábrázolja. Az alacsony munkanélküliség kívánatos állapota csak magas inflációs ráta mellett képzelhető el. Amennyiben valamely nemzetgazdaságban munkanélküliség létezik, munkahelyteremtő beruházásokra

van szükség. Adott reálbérek mellett ez a termelés fokozására készteti a vállalatokat, amely a termelési függvényen keresztül a munkakeresletet növeli meg. Tehát csökken a munkanélküliség. Az árupiaci túlkereslet az árszínvonal növekedése irányába hat, ami adott nominálbérek esetén csökkenti a reálbéreket, ez szintén csökkenti a munkanélküliséget. Hosszú távú Philips görbe a munkanélküliség természetes rátája Hosszútávon az inflációs ráta azonos munkanélküliségi ráta mellett nő, a hosszútávú Phillipsgörbe függőleges. LP D E LP2 B C LP1 A U2 U1 U A Kormány új munkahelyet teremt→ a pénzt plusz kibocsátással biztosítja → nő a nom. pénzmennyiség → emeli az árszínvonalat → nő az inflációs ráta → csökken a munkanélküliség = Philips görbe mentén felfelé haladunk (B pont) U2 munkanélküliségi rátával és Lp2 inflációs rátával. A munkanélküliség csökkenése

reálbércsökkenéssel jár A munkaszerződésekben az anticipált rátát veszik alapul, + a megnövekedett nominálbérek pedig az Lp2 inflációs ráta melletti árszínvonallal együtt a reálbéreket növelni fogják = csökken a munkakereslet → a munkanélküliség nő → a korábbi reálbérhez megfelelő U 2 ráta. A gazdaság tehát a C pontban van. Hosszabb távon a munkanélküliség ideiglenesen csökkent(het), de végső soron mindig a kiinduló szintre fog visszatérni ez a természetes munkanélküliséget fejezi ki. 18.B A gazdasági folyamat ügyviteli modellje. LÁSD 22.BTÉTELT!! 19.A Az állami költségvetési politika. A költségvetéspolitika alapfogalmai Az adók és fajtái. A kormányzati kiadások hatása a termelés szintjére A költségvetéspolitika hatása a pénzfolyamatokra. A költségvetéspolitika működése és hatása A költségvetéspolitika alapfogalmai Állami költségvetés A kormányzat bevételeinek és kiadásainak egy

bizonyos időszakra (általában egy évre) vonatkozó összességét állami költségvetésnek nevezzük. Állami költségvetés egyenlege Az állami költségvetés bevételei és kiadásai közötti különbözetet az állami költségvetés egyenlegének nevezzük. Az állami költségvetés deficitje Az állami költségvetés deficitjén azt értjük, hogy az egyenleg negatív, azaz a költségvetés kiadásai meghaladják a bevételeit, Az állami költségvetés szufficitje Amikor a bevételek nagyobbak, mint a kiadások, az állami költségvetés szufficitjéről beszélünk. Az állami költségvetés kiegyensúlyozott Ha az állami költségvetés sem nem deficites, sem nem szufficites, akkor kiegyensúlyozottnak nevezzük azt. Az adók és fajtái Adó A közösségi funkciók ellátásához nélkülözhetetlen pénzügyi forrás, amelyet az államhatalom – általában törvényekben meghatározott módon – kényszer útján szed be állampolgáraitól. A jövedelmet

alapjában véve kétféle módon adóztathatja az állam: − Egyenes adó: közvetlenül annak a gazdasági alanynak a jövedelmét terheli, aki az adót fizeti. Az egyenes adóhoz tartozik pl.: személyi-, és a vállalati jövedelem adó, vagy a béradó − A közvetlen adó: árukra és szolgáltatásokra kivetett adó. Terhet az áru, illetve a szolgáltató vásárlója viseli. Tipikusan közvetett adók a forgalmi adó, fogyasztási adó, vagy az importvám. Egyösszegű adó Olyan adó, amelyet a termelés eredményétől függetlenül kell befizetni, ami akkor is esedékes, ha nincs semmilyen jövedelem (To) pl.: vagyonadó, örökösödési adó, jármű adó) Jövedelemtől függő adó Csak realizált jövedelem létezése esetén kell fizetni. Pl: Személyi jövedelem adó, nyereségadó, a közvetett adók, jövedelemtől függő adók. Progresszív adózás Progresszív adózás esetén a nagyobb jövedelemi sávokban magasabb adókulcs található. Regresszív

adózás Regresszív adózásnál fordított a helyzet, egyre magasabb jövedelmi sávokban egyre kisebbek az adókulcsok. Lineáris adózás Lineáris adónál egységes az adókulcs. Az állami költségvetési politika Az állami költségvetés kiadási oldalán a transzferkifizetések szerepelnek. Transzferkifizetések Olyan állami kiadások, amelyek nem a folyó termelésből származó áruk és szolgáltatások tervezését célozzák. A transzferek csak akkor válnak ténylegesen keresleti elemmé, ha elköltik azokat. Az állami költségvetési politika A költségvetési politika az állami költségvetés bevételeire és kiadásaira irányuló politika. A költségvetési politika jövedelmi hatása A költségvetési politika stabilizáló szerepe a túlkínálatos (keynesi) gazdasági modellekben mutatható ki egyértelműen. Keynes felismerte, hogy a tőkés gazdaságban inkább az általános túlkínálat a jellemző. A kormányzati kiadások hatása a termelés

szintjére Túlkínálatnál tartós munkanélküliség állhat fenn, mert makró keresletet kielégítő termelés kisebb, mint teljes foglalkoztatást biztosító termelés. Tehát a makró keresletet kell növelni, hogy a munkanélküliség csökkenjen. Y=C+I+G és C=Co + Ĉ*Y Y=(Co+I+G) 1/1- Ĉ Az állam megrendelési költségeit − adóbevételekből (azaz állami kiadások biztosítása érdekében adóemelést határoz), vagy − hiteleket vesz fel, vagyis állami értékpapírokat bocsát ki – és ebből beruház. Az adók hatása a termelés szintjére Az adó lehet egyösszegű is és jövedelemtől függő. T= To + z *Y, ahol T0az egyösszegű adó, a második tag a jövedelemtől függő adó és a z az adókulcs. A jövedelemtől függő adó hatása A kiadási multiplikátor: Y=1/(1-ĉ)[C0+I+G] C C(Y) Y=1/(1-ĉ(1-z))[C0+I+G] C(YDi) i 45° Y0 Y1 Y A fogyasztási függvény változása IS IS’ Y Az IS függvény eltolódása C (z=0) C (z=0,25) C

(z=0,25) Az adókulcs növekedésének hatása Az egyösszegű adók hatása a termelésre Az adók növekedése a lakosság elkölthető jövedelmét az adó mértékében csökkenti, vagyis Y= C+I és ez alapján T= To így C=Co + Ĉ(Y- To) azaz Y= (Co+I- Ĉ To) * 1/ (I-Ĉ) azaz Y= (Co+I)1/ (I-Ĉ)-(ToĈ / (1- Ĉ)) (To*Ĉ / (1- Ĉ)) → ez mutatja az adó jövedelem-csökkentő hatását. Ezért Ĉ / (Ĉ -1) az úgynevezett adó-multiplikátor (m), amely kifejezi azt, hogy egységnyi adónövekedés hány egységnyi jövedelem-csökkenést von maga után. Az adó-multiplikátor kisebb, mint a kiadási multiplikátor, feltéve, ha Ĉ<1. Egységnyi adó az adó nagyságánál kisebb összeggel csökkenti az összkeresletet, nyilván azért, mert az adó a fogyasztási keresleten keresztül hat a jövedelemszintre. A kiadási multiplikátor nagyobb, mint az adó multiplikátor, ezért a kiadások növelésének hatása erőteljesebb, mint az adók csökkentésének

jövedelemnövelő hatása. Havelmo-tétel: Az egyensúlyban lévő költségvetés a kiadások nagyságával növeli a jövedelem (termelés) nagyságát. Ez úgy is megfogalmazható, hogy az adók finanszírozta állami kiadások minden egysége az IS-görbét ugyanannyira tolja jobbra. Tehát a kiadások akkor is növelik a termelés egyensúlyi szintjét és csökkenti a munkanélküliséget, ha adóbevétellel pontosan fedezik azokat. A költségvetési deficit a kiadások és a bevételek különbsége, megszüntetése a gazdasági egyensúly megteremtésének fontos célkitűzése lehet. Míg a kiadások (G) csökkentése saját nagyságával csökkenti a deficitet, valamint a kezdeti keresletet is, addig a T nagyságú adó ugyan saját nagyságával csökkenti a költségvetés deficitjét, de a globális összkeresletet első lépésben ennél kisebb mértékben (Ĉ*T-vel) csökkenti. − A költségvetési arány a költségvetési bevételek, illetve kiadások és a GNP

viszonya. − A kiadási multiplikátor jövedelemtől függő adózás esetében kisebb lesz, mint az ilyen adózás hiányában. − Az adókulcs növelése – még lineáris adózás mellett is – csökkenti a multiplikátort, s ezen keresztül az összkeresletet és az összes jövedelmet. A költségvetéspolitika hatása a pénzfolyamatokra Tudjuk, hogy a jövedelem változása a kamatlábat is módosítja, éspedig éppen a pénzfolyamatokon keresztül. Másrészt figyelembe kell venni az állami kiadások értékpapír-kibocsátással történő fedezetét is. Ebben az esetben megváltozik az értékpapírpiacon a kereslet-kínálat viszonya, ami szintén hat a kamatláb nagyságára. Az állami beruházások adóztatása útján történő finanszírozása Az adóemelés a fogyasztási határhajlandóságon keresztül csökkenti a fogyasztást, a rendelkezésre álló jövedelmet. Állami megrendelések értékpapírok kibocsátásából finanszírozzák A kormányzati

kiadások hatására most is jobbra tolódik el az IS-görbe, megnő a pénzkereslet, amelynek kielégítését a gazdasági szereplők adott nominál pénzmennyiség esetén értékpapírok eladásával igyekszenek megvalósítani → ami az árfolyam csökkenését eredményezi. Az ebből fakadó kamatláb-emelkedés pedig csökkenti a magánberuházásokat. Másrészt nő a kereslet, amely változatlan kínálattal találkozik, így túlkereslet alakul ki, ami az árakat emeli. A deficitfinanszírozással megvalósított állami beruházások tehát csökkentik a magánberuházásokat. Kiszorítási hatáson azt értjük, hogy az állami kiadások növekedése a magánkiadások valamilyen mértékű csökkentéséhez vezet. A költségvetési politikát ezért megfelelő pénzpolitikai intézkedésekkel kell alátámasztani. Az elemzések kimutatják, hogy a kiszorítás sohasem azonnal jelentkeznek, hanem csak néhány év elteltével érezteti hatását. A

kapacitáskihasználtság és a rugalmas kínálat léte fontos feltétele a sikeres költségvetési politika számára. A költségvetéspolitika működése és hatása Működését tekintve kétféle eszközt kell egymástól megkülönböztetni: automatikus eszközöket és egyedi eszközöket. Az automatikus stabilizátorok olyan bevételi és kiadási tételek, amelyek automatikusan anticiklikus, illetve stabilizációs hatásnak, s nem igényelnek külön intézkedést, döntést. A bevételi oldalon pl: az adó ilyen elem. A fellendülés idején, amikor a jövedelmek nőnek az adóbevételek is emelkednek, s ez fékezi a termelés növekedését. Az adók a recesszió és konjuktúra idején is stabilizálódtak, vagyis fékezik a termelés ingadozását. A munkanélküliek segélyezése két irányban fejti ki stabilizációs hatását. Fellendülés idején a kifizetett juttatások összege is csökken, így az összkereslet növekedése fékezőleg hat, még visszaesés

idején pont ellentétes mozgású, vagyis a kereslet csökkenését fékezi. A jóléti kiadások másik része is stabilizáló hatású, pl.: gyerekes családok és hátrányos helyzetűek támogatása A költségvetés automatikus stabilizációs szerepéhez szorosan kapcsolódik az automatikus deficit és szufficit keletkezése. A kormányzati bevételek tehát függnek a jövedelemtől. Amikor visszaesés van, az állami bevételek csökkennek. A kiadások autonóm jellegűek Ekkor automatikusan deficites lesz az állami költségvetés → fellendüléskor szufficit keletkezik. Amikor tehát a gazdaság recessziós helyzetben van, akkor a keletkező deficit egyben azt is jelenti, hogy a kormányzat bevételeinél többet költekezve az összkereslet csökkenését fékezi, és ezáltal a gazdaság ingadozását visszafogja. Fellendülésben viszont jövedelmeinél kevesebbet költ s így az összkereslet növekedését visszafogva a gazdasági stabilitást fokozza.

Diszkrecionális eszközök A kormányzati döntéseket feltételező egyedi intézkedéseket diszkrecionális eszközöknek nevezzük. A költségvetés bevételi oldalán a diszkrecionális eszközök – az adó, és a társadalombiztosítási kifizetések → politikai döntés célján történő megváltoztatása. Ezek alapján egyedi beavatkozásnak tekinthetők az egyösszegű, jövedelemtől független adók és befizetések. A diszkrecionális intézkedések s így az aktív költségvetési politikák is alapvetően kétfélék lehetnek a stabilizációs folyamatban betöltő szerepük alapján: − Expanzív a költségvetési politika, ha a kiadásait növeli, vagy bevételeit csökkenti – tehát amikor a globális kereslet növekedését tűzi ki célul. − Restriktív egy költségvetési politika, amikor a kiadásait csökkenti, illetve bevételeit növeli. Ekkor szándéka a globális kereslet csökkentése. Az egyösszegű adók hatása C C(Y) ĉT0 C(YDI)

Feltételek: - a kormányzati kiadások az adótól függetlenek, - I változatlan (forrásai a megtakarítások, a beruházást a várható jövedelmek változása rövidtávon nem befolyásolja) - T0 : egyösszegű adók A rendelkezésre álló jövedelem: Y Hatása a fogyasztási függvényre YDI = Y – T0 Fogyasztási kereslet: C(Y) = C0+ĉ(Y) C(YDI) = C0+ ĉ(Y – T0) Keresletváltozás: -ĉT0 i Egyensúlyi jövedelem: Y = C(YDI) + I1 = ΔY Y = 1/(1-ĉ)[C0 – ĉT0 + I1] Kiadási multiplikátor IS 1 1-ĉ IS’ Adómultiplikátor Y Hatása az IS görbére ΔY = - ĉ T0 1-ĉ Az adómultiplikátor megmutatja, hogy az egységnyi adó milyen mértékben változtatja meg az árupiaci egyensúlyi jövedelmet. A kiadási multiplikátor megmutatja, hogy az egységnyi kiadásváltozás milyen mértékben változtatja meg az árupiaci egyensúlyi jövedelmet. Az egyösszegű adó nem befolyásolja az IS görbe meredekségét csak azt ĉ ΔY = T10- ĉ nagysággal balra

lefelé eltolja Az adóztatás összhatásai Fogyasztási kereslet csökken Adóterhek növekedés Jövedelem csökkenés Összkereslet csökkenés ? Beruházási kereslet csökken Harc magasabb minimálbérekért Költségnövekedés a vállalati szféra számára kínálat csökken Foglalkoztatottság csökkenése Forrás: Gacsályi-Meyer-Misz-Simonits: Közgzdaságtan II., Makroökonómia Nemzeti tankönyvkiadó, Bp. 2000 19. B A hatékonyság és méltányosság kérdései az egészségügyben Lásd 15.B tétel! 20.A A monetarizmus. A monetáris politikán a forgalomban lévő pénzmennyiség (a tulajdonképpeni pénzkínálat) szabályozását értjük. A monetáris politikát expanzívnak tekintjük, ha a pénzmennyiség növelését célozza és restriktívnak, ha a pénzmennyiség visszafogását kívánja elérni. A monetáris politika szerepének és hatásának vizsgálatát három részre bonthatjuk: 1. a monetáris politika hogyan képes szabályozni a

pénzkínálatot 2. a pénzkínálat változása hogyan változtatja meg az össkereslet nagyságát 3. az összkereslet változása miként módosítja az egyensúlyi nemzeti jövedelem alakulását A monetáris politika hatása a klasszikus modellben A pénzmennyiség és az áruszínvonal változása között szoros kapcsolat van. MD=kPY Egyensúlyi helyzetben a pénzkereslet egyenlő a forgalomban lévő pénzmennyiséggel (a pénzukínálattal) M=MD= MD=kPY Adott pénzmennyiség mellett az árszínvonal és a reál nemzeti jövedelem között fordított arányosság áll fenn: magasabb árszínvonal esetén kevesebb termék vásárolható meg, mint alacsonyabb árszínvonal esetén. A pénzkínálat közvetlenül meghatározza az összkereslet nagyságát A rövidtávú kínálati függvény alapvetően a foglalkoztatottság szintjétől függ. A foglakoztatás szintje viszont a munkaerő piac egyensúlya által határozódik meg. A munkaerő kereslete, a kínálata a

reálbértől függ. YD (M2) P YD (M1) YD (M0) Y Az árak változása önmagában nem befolyásolja az egyensúlyi foglalkoztatási szintet, mert az a reálbér szerint alakul. Az árváltozások így a reáloutputra sincsenek hatással Az aggregált kínálat a munkapiaci egyensúly, a hatékony foglalkoztatás szintje által határozódik meg. A pénzkínálat növekedése Mo-ról M1-re növeli az összkeresletet. A klasszikus közgazdaságtan egyik alaptézise a pénz semlegességének elve. A monetáris politika a keynesiánus elméletben A monetáris politika alapvető szerepe a pénzkínálat, a forgalmoban lévő pénzmennyiség szabályozása. P YD (M0) YD (M1) P0 Y0 Y1 U Mivel a pénzkínálat ∆M -mel nőtt, ezért adott árszínvonal és a kezdeti reáloutput mellett több pénz maradt spekulációs célokra, amely csökkenti a kamatlábat → növeli a beruházási keresletet és így a reáloutputot is. Megnöveli a tranzakciós pénzkeresletet, amely aztán a

kamatláb növekedését idézi elő. A pénzmennyiség növelése tehát megnöveli az aggregált keresletet is adott árszinvonal mellett A monetáris politika a keresleti görbét elmozdítani eredeti állapotából. A monetáris politika által megnövelt pénzmennyiség csökkenti a kamatlábat, emeli a beruházást és a nemzeti jövedelem szintjét. Más lesz a nemzeti jövedelem összetétele, mert G növelése csökkenti az I-t így viszonylagos súlya nagyobb lesz C-hez és I-hez képest. Az adók csökkentése növeli C-t és csökkenti I-t, így megnöveli C viszonylagos súlyát. Ezért nem mindegy, hogy milyen gazdaságpolitikai eszközt használunk a reáloutput növeléséhez vagy csökkentéséhez. A pénzmennyiség változásának multiplikátor hatása A monetáris politika a pénzkínálat változásának hatása adott meredekségű IS-görbe mellett az LMgörbe elmozdulásától és meredekségétől függ. Alacsony kamatszint esetén a gazdasági szereplők

számára közömbös, hogy pénzt vagy értékpapírt tartsanak, tehát a pénzmennyiség követelménye feloldódik a spekulációs pénzigényben. A pénzmennyiség változtatásával operáló monetáris politika tehát akkor a leghatásosabb, amikor az LM függvény kamatrugalmatlan. A pénzmennyiség változásának hatása az egyensúlyi nemzeti jövedelemre A pénzkínálat változása nemcsak a monetáris változásra hat, hanem a reálváltozásra is. A keynesi elméletben a pénz aktív gazdaságpolitikai eszköz. A monetáris politika képes a reáloutput növekedését előidézni, de eközben az árak is növekszenek és ez csökkenti a monetáris politika hatásosságát. Monetarista kritika a monetarista politikáról A keynesisták szerint az állami költségvetési és a monetáris politika megfelelő alkalmazásával lényegesen befolyásolni tudja a foglalkoztatottság szintjét, a nemzeti jövedelem szintjét és összetételét, valamint az árszínvonalat. A

monetaristák szerint a piacgazdaság alapvetően egyensúlyra törő, önszabályozó és önhelyreállító rendszer. Ha a kormányzat nem avatkozik be a gazdaságba és nem idéz elő keresleti sokkot, akkor a magánszféra kereslete megfelelően stabil, amely a gazdaság működését is stabilan tartja. Ha a kereslet nem megfelelően stabil, akkor a rugalmas árrendszer képes korrigálni az egyensúlytalanságot. Hosszabb távon az árak változása az egyensúly helyre állítását eredményezi A monetaristák szerint az aktivista gazdaságpolitika csak rövid időszakra képes csökkenteni a munkanélküliséget, hosszú távon a munkanélküliség a természetes ráta szintjén áll be. A rövidtávú expanzív gazdaságpolitika hosszabb távon hatástalan, növeli az inflációt és az inflációs várakozásokat. A forgalomban lévő pénzmennyiség hosszabb időszakot tekintetbe véve nincs hatással a reál nemzeti jövedelem alakulására. A monetarista elmélet szerint

az árváltozások függnek a korábbi időszakok áralakulásától. A várakozások hozzáigazodnak a korábbi időszak tényadataihoz. Amíg az árváltozások nem változnak meg a kínálati függvény változatlan marad Magasabb árak nagyobb árvárakozásokat jelentenek, vagyis alacsonyabb várható reálbért, a munkavállalók kevesebb munkát kínálnak, azonos nominálbér mellett a magasabb árvárakozások alacsonyabb várható reálbért jelentenek. Az árváltozások hatására csak időlegesen nőtt a foglalkoztatási szint, amíg az árvárakozások nem alkalmazkodnak az új árakhoz. A monetáris (vagy költségvetés) politika a már korábban tárgyalt mechanizmus szerint megváltoztatja az aggregált keresletet és a keresleti görbét. YD0-nál YD1-re tolja Az expanzív monetáris politika állandósítja az áremelkedést és ezek aztán beépülnek az árvárakozásokba is. Tehát hosszú távon értelmetlen expanzív monetáris politikát folytatni, mert az

csak az inflációt és az inflációs várakozásokat növeli. Az a helyes monetáris politika, amely alkalmazkodik a reál nemzeti jövedelem természetes növekedési üteméhez, ezzel stabilan tartja a gazdaságot és nem gerjeszt inflációt. Az újklasszikus irányzat vélekedése a monetáris politika hatásosságáról Az új klasszikus irányzat szerint az aktivista monetáris és költségvetési politika még rövidtávon sem hatásos, mert a gazdasági szereplőket rövidtávon sem lehet félrevezetni. Ők a racionális várakozásokat tartják meghatározott viselkedési módnak. A gazdaságpolitikai változásokra és azok hatásaira a gazdasági szereplők felkészülnek és védekeznek ellene. A pénzmennyiséget növelő monetáris politika megemeli az összkeresletet, megfogja emelni az árszínvonalat. Ha ezt az árnövekedést a piaci szereplők előre látják, akkor a keresleti görbe eltolódásával egy időben a kínálati görbe is ugyanakkora mértékben

eltolódik. Ha a várakozások racionálisak, akkor a monetáris politika hatástalan. A pénz tehát éppúgy semleges hatású itt, mint a klasszikus modellnél. A racionális várakozások elmélete szerint az egyének szubjektív, pszichológiai várakozásai megegyeznek a gazdaság struktúráját leíró modellnél származtatott matematikai várható értékkel. 20.B Az adó fogalma, csoportosítása. Az adókötelezettség 1. NÉHÁNY ALAPFOGALOM a bibliai József, az egyiptomi fáraó pénzügyi tanácsadója találta fel: „ És József törvénnyé költé mind e máig napiglan Egyiptomnak földéről, hogy fáraónak ötödrészt adnának"Mióta fizetünk adót? adóalany (adókötelezett): természetes személy és gazdasági szereplő, akiről a törvény adókötelezettséget állapít meg. : a közösségi funkciók ellátásához nélkülözhetetlen pénzügyi forrás, amelyet az államhatalom –általában törvényekben meghatározott módon –

kényszer útján hajt be az állampolgáraitól és gazdasági szervezetektől. : az a közszolgáltatás, amelyet az adóztató hatalom (az állam hatalmi szervei és a helyi önkormányzatok) pénzügyi szükségletének fedezésére, a maga által megállapított mérték szerint, a hatalmi körébe eső természetes személyektől, továbbá a gazdasági élet szereplőitől közvetlen ellenszolgáltatás nélkül igénybe vesz. adó: : részben áthárítható, részben tényleges költségként megjelenő fizetési kötelezettség, amely a gazdaság alanyait (vállalatokat, háztartásokat) terheli a költségvetés javára. : A redisztribució eszköze, kettős célja van: költségvetési bevétel szabályozás adóalany: : az adótörvényekben nevesített természetes személy, jogi- és nem jogi személyiségű társaság. : az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, egyéb gazdálkodó szervezet, akire az egyes adókra

vonatkozó törvények adókötelezettséget állapítanak meg. : az adóalany, az adófizető, az adó terhének viselője lehet más-más személy adó tárgya: az a dolog, az a jog, az a jogosultság, az a tevékenység, amely után az adót fizetik. : az adó tárgyát mérhetik pénzértékben vagy természetes mértékegységben (pl. TÁNYA, SZJA, a személygépkocsik súlyadója) z adó alapja: az adó tárgyának általában pénzben kifejezett olyan mennyisége, amelynek alapján a fizetendő adó összegét számítják. az adó mértéke: az adóalap vagy annak meghatározott egysége után mennyi adót kell fizetni. Meghatározható: : adókulccsal : adótétellel az adóalany maga köteles az adó alapját meghatározni, az adó összegét és az adókedvezményt kiszámítani, az adóhatóság felé bevallani és befizetni. önadóztatás: kifizető: + adó alapja = adótarifa az egyéni vállalkozó, a jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező

gazdasági társaság, akkor is, ha a kifizetés közvetítő útján (pl. posta, bank, stb) történik. az a természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (egyéni vállalkozó, RT, KFT, állami vállalat, szövetkezet, BT) aki, illetve amely a Munka Törvénykönyve szerint a munkavállalóval munkaviszonyt létesít. munkáltató: adóbeszedésre kötelezett: az adófizetésre kötelezettől az adóhatóság helyett és nevében az adót beszedi és az adóhatóságoknak megfizeti. 1.1 AZ ADÓK CSOPORTOSÍTÁSA A jövedelmet alapvetően kétféle módon adóztathatja az állam: egyenes adó: az adófizetésre kötelezett és az adó terhének viselője ugyanaz (SZJA, TÁNYA), az árstruktúrát, árarányokat nem változtatja meg. közvetett adó: az adóalany és az adó terhének viselője elkülönül (pl. ÁFA) Az árarányokat, árstruktúrát jelentősen megváltoztatja, mivel az adófizetők a vásárlókra hárítják

adóterheiket. A kivetett adók lehetnek a jövedelem nagyságától függetlenek, vagy jövedelemtől függők. egyösszegű adó: a tevékenység eredményétől független (vagyonadó, örökösödési adó, súlyadó, stb.), akkor is be kell fizetni, ha nincs jövedelem jövedelemtől függő adók: csak realizált jövedelem esetén kell fizetni. :az adóztatás rendszere lehet: progresszív, lineáris, degresszív 1.2 AZ ADÓ MEGÁLLAPÍTÁSA Az adómegállapítás módja Példa Aki megállapíthatja az adót adózó kifizető és munkáltató adóbeszedésre kötelezett adóhatóság önadóztatással adólevonással adóbeszedéssel kivetéssel, kiszabással SZJA, VÁNYA SZJA-előleg, ill. bevallás idegenforgalmi adó átalányadó 1.3 ADÓHATÓSÁGOK MAGYARORSZÁGON : állami adóhatóság (APEH), : vámhatóság (Vám és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága és szervei), : önkormányzati adóhatóság (önkormányzati adóhivatal, önkormányzat

jegyzője), : illetékhivatalok. 2. A MAGYAR ADÓ- ÉS TÁMOGATÁSI RENDSZER Amit fizet, ha adókötelezetté válik 13. Magánszemélyek jövedelemadója 14. Általános forgalmi adó 15. Fogyasztási adó 16. Társasági adó 17. Kereskedelmi játékadó 18. Földadó és Ahová a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell ÁLLAMI A D Ó H A T Ó S Á G Támogatás, amelyet kaphat, ha arra jogosult 4. Fogyasztói árkiegészítés 5. Termelési támogatás a./ Termelési árkiegészítés b./ Termelési dotáció 6. Mezőgazdasági és élelmiszeripari exporttámogatás Amit fizet, ha adókötelezetté válik 19. Helyi adók a./ Építményadó b./ Telekadó c./ Magánszemély kommunális adója d./ Vállalkozók kommunális adója e./ Idegenforgalmi adó f./ Helyi iparűzési adó g./ Belföldi gépjárművek adója Ahová a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell Támogatás, amelyet kaphat, ha arra jogosult ÖNKORMÁNYZATI A D Ó H A T Ó S Á G Amit fizet,

ha adókötelezetté válik 0 Ahová a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell Támogatás 20. Vám 21. Vámkezelési díj 22. Importált termék fogyasztási adó után 23. Külföldön nyilvántartott gépjárművek adója 24. Vagyonszerzési illeték a./ Öröklési illeték b./ Ajándékozási illeték c./ Visszterhes vagyonátruházási illeték 14 Eljárási illeték VÁMH A T Ó S Á G ILLETÉKH I V A T A L 0 0 Amit fizet, ha adókötelezetté válik Ahová a fizetési kötelezettséget teljesíteni kell ÁLLAMMAL SZEMBENI EGYÉB PÉNZÜGYI KÖTELEZETTSÉGEK ÁLLAMI 17. Hozzájárulás a Központi A MŰSZAKI FEJLESZTÉSI D Ó ALAP – hoz H 18. Állami vagyon utáni A T részesedés Ó 19. Rehabilitációs foglalkoztatási S Á hozzájárulás G Támogatás 0 3. KI MILYEN ADÓT FIZET? A AD DÓ Ó 11. M Maaggáánnsszzeem mééllyyeekk jjöövveeddeelleem maaddóójjaa ((SSZ ZJJA A)) 2. Általános forgalmi adó (ÁFA) 2. Általános forgalmi adó

(ÁFA) A AZ Z A D Ó F I Z ADÓ FIZE ET TÉ ÉSSÉ ÉR RE E K KÖ ÖT TE EL LE EZ ZE ET TT T A Azz aa m maaggáánnsszzeem mééllyy,, aazz öösssszzeess jjöövveeddeellm mee uuttáánn,, aakkiinneekk llaakkhheellyyee vvaaggyy sszzookkáássooss ttaarrttóózzkkooddáássii hheellyyee M Maaggyyaarroorrsszzáággoonn vvaann,, ffüüggggeettlleennüüll aattttóóll,, hhooggyy aa jjöövveeddeelleem m bbeellffööllddrrőőll vvaaggyy kküüllffööllddrrőőll sszzáárrm maazziikk. A Azz aa m maaggáánnsszzeem mééllyy,, aakkii kküüllffööllddii iilllleettőőssééggűű aa bbeellffööllddrrőőll // aa M Maaggyyaarr K Köözzttáárrssaassáágg áállllaam t e r ü l e t é r ő l / s z á r m a z ó j ö v e d mterületéről / származó jövedeellm mee uuttáánn. a./ Az a természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, akit, illetve amelyet az általános forgalmi adóról szóló törvény nevesít. Többek között az egyéni

vállalkozó, a kisiparos, a magánkereskedő, a betéti társaság, a közkereseti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, a szövetkezet. b./ Az a/ pontban nem említett természetes személy, jogi személy, polgári jogi társaság és mezőgazdasági szakcsoport akkor, ha A AD DÓ Ó 3. Fogyasztási adó 4. Társasági adó (TÁNYA) 4. Kereskedelmi és játékadó A AZ Z A D Ó F I Z E ADÓ FIZET TÉ ÉSSÉ ÉR RE E K KÖ ÖT TE EL LE EZ ZE ET TT T bevétel elérése érdekében, tartósan, rendszeresen saját nevében értékesítést végez. Az a magánszemély, aki rendszeresen, üzletszerűen, bevétel elérése érdekében, saját nevében és felelősségére, továbbá az a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely a fogyasztási adó tárgyát képező terméket a./ belföldön értékesít, b./ terméket importál, ha az importált termék a kereskedelmi vámtarifa alkalmazásával vagy jogszabály által

megállapított átlag vámmal kerül vámkezelésre. Az adót a./ a saját előállítású termék után a termelő, b./ a nem adóalanytól beszerzett termék esetén a vevő, a felvásárló, c./ importált termék után az importáló fizeti meg. A vállalkozási tevékenységet folytató, belföldi székhelyű a./ jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, b./ A külföldi tulajdonában lévő, belföldön vállalkozási tevékenységet folytató, külföldi székhelyű jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező társas cég, személyi egyesülés, egyéb szervezet, ha vállalkozási tevékenységért belföldön, belfölditől ellenértéket kap. Vállalkozási tevékenységen nyereség / jövedelem / és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték ellenében végzett termelő és/vagy szolgáltató tevékenységet kell érteni. Az, aki játék- és pénznyerő automata gépeket üzemeltet. Székhelyétől és

állampolgárságától A AD DÓ Ó 6. Földadó 77. H K Ó K ÓK HEEELLLYYYIII AAADDDÓ a./ Építményadó b./ Telekadó c./ Magánszemély kommunális adója d./ Vállalkozók kommunális adója e./ Idegenforgalmi adó A AZ Z A D Ó F I Z E ADÓ FIZET TÉ ÉSSÉ ÉR RE E K KÖ ÖT TE EL LE EZ ZE ET TT T függetlenül az, akinek /amelynek/ használatában az év első napján mezőgazdasági rendeltetésű külterületi szántó, kert, szőlő, gyümölcsös, gyep, nádas művelési ághoz tartozó földterület van, függetlenül attól, hogy azt megműveli-e, vagy rendeltetésének megfelelően hasznosítja-e. Az a magánszemély, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, továbbá a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülése, akinek, illetve amelynek tulajdonában az önkormányzat illetékességi területén lakás vagy nem lakás célját szolgáló épület /együtt építmény/ van. Az a magánszemély,

jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülése az önkormányzat illetékességi területén a beépítetlen belterületi földrészlet után. Az a magánszemély, - aki építményadó fizetésére kötelezett, - aki az önkormányzat illetékességi területén nem magánszemély tulajdonában álló lakás bérleti jogával rendelkezik. Az a magánszemély, jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, továbbá a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező személyi egyesülése, aki / amely az önkormányzat közigazgatási területén vállalkozási tevékenységet végez. a./ Az a magánszemély, aki nem állandó lakosként tartózkodik az önkormányzat illetékességi területén 48 órát meghaladóan, b./ Az a magánszemély, akinek az önkormányzat illetékességi területén olyan üdülésre, pihenésre alkalmas épülete van, A AD DÓ Ó f./ Helyi iparűzési adó g./ Belföldi gépjárművek adója

88. V Váám m 99. V Váám mkkeezzeellééssii ddííjj A AZ Z A D Ó F I Z E ADÓ FIZET TÉ ÉSSÉ ÉR RE E K KÖ ÖT TE EL LE EZ ZE ET TT T amely nem minősül lakásnak és mint tulajdonos vagy bérlő nem részesül adómentességben. Nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenységet végző vállalkozó. Kivételt képez a kistelepülésen bolti kiskereskedelmi tevékenység, továbbá a piaci és egyéb kicsinybeni értékesítés az italárusítás kivételével. Az, aki /amely/ a gépjármű forgalmi engedélyében feltűntetett adatok szerint a gépjármű tulajdonosa. Amennyiben a forgalmi engedélyben a tulajdonos megnevezése mellett a gépjármű üzembentartót /az üzemeltetőt/ is megnevezték, az adót az üzemeltetőnek kell fizetni. Vámfizetésre kötelezett az, aki /amely/ a./ a vámárut maga vagy megbízottja útján a belföldi forgalom számára vámkezelteti, b./ a vámárut jogellenesen belföldön forgalomba hozza, vagy az ilyen

forgalomba hozatalt elősegíti, c./ olyan vámárut szerez meg, amelyről tudja, vagy kellő gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy azt vám terheli. Vámárunak minősül a külföldről behozott áru mindaddig, amig azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték. Az áru vámáru jellege csak akkor szűnik meg, ha a vámeljárás végleges célzatú és a vámeljárás során megállapított és kivetett vámot a vámadós megfizette. A vámkezelési díj a vámkezeléssel kapcsolatos tevékenységeknek, mint szolgáltatásoknak az ellenértéke. A vámkezelési díjat a vámkezelést lefolytató vámhatóság /adóhatóság/ a vámárunak a belföldi forgalom számára történő vámkezelése során, a vámmal együtt szabja ki. A vámkezelési díjat a vámfizetésére kötelezett fizeti. A AD DÓ Ó A AZ Z A D Ó F I Z E ADÓ FIZET TÉ ÉSSÉ ÉR RE E K KÖ ÖT TE EL LE EZ ZE ET TT T A fogyasztási adónál szóltunk arról, hogy importált termék után –

meghatározott 1100. IIm mppoorrttáálltt tteerrm méékk uuttáánn ffooggyyaasszzttáássii esetben – fogyasztási adót kell fizetni. A fogyasztási adóval terhelt import árura az aaddóó adót a vámáru vámkezelésével együtt vetik ki és azt az importáló köteles megfizetni. Külföldön nyilvántartottnak azt a 11. Külföldön nyilvántartott gépjárművet kell tekinteni, amelynek forgalmi engedélyét és hatósági jelzését gépjárművek adója /rendszámát/ nem magyar hatóság adta ki. Az adót az üzembentartó köteles fizetni. 12. Vagyonszerzési illeték 13. Eljárási illetékek 13. Eljárási illetékek a./ Ingatlan, ingó dolog ajándékozása, továbbá vagyonértékű jognak ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, valamint az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás esetében a megajándékozott, b./ az örökség, a hagyomány, a meghagyás alapján történő vagyonszerzés, a

köteles rész szerzése, a halál esetére szolgáló ajándékozás esetében az örökös, c./ Ellenérték ellenében történő vagyonszerzés esetében a szerző Eljárási illetéket az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényen alapuló hatósági cselekményekért, és a bíróság előtt lefolytatott eljárásért kell fizetni. Államigazgatási eljárási illetéket az a belföldi és külföldi magánszemély, továbbá jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság köteles fizetni, aki /amely államigazgatási eljárási körben, eljárási cselekményt kezdeményez. A bíróságnál kezdeményezett eljárások esetén bírósági eljárási illetéket kell fizetni. 4. MIT JELENT AZ ADÓKÖTELEZETTSÉG?        jelentési, nyilatkozattételi kötelezettség, nyilvántartások (könyvvezetés) vezetésének kötelezettsége, bizonylat kiállításának, kezelésének, megőrzésének

kötelezettsége, az adó (adóelőleg) megállapításának megfizetésének a kötelezettsége, az adó bevallásának kötelezettsége, az adó-levonás, - beszedésének kötelezettsége, adatszolgáltatási kötelezettség. (Ezek értelmezése, magyarázata is szükséges!) 21.A Gazdasági fejlődés és növekedés. A gazdasági növekedés mérése, általános törvényszerűségei. Kitüntetett növekedési pályák Gazdasági fejlődés és növekedés Gazdasági növekedés Az adott társadalomban a nemzeti kibocsátás bővül, a megtermelt javak és szolgáltatások minősége javul. (A társadalom szükségleteit magasabb szinten elégítik ki) A mennyiségi változások egy idő után minőségi változásba mennek át. Gazdasági tevékenységek számbavétele ugyanaz, mint a makrogazdaságnál. Lehet folyóáras, fixáras GDP, GNP Pontosabb a kép, ha ezt egy főre vetítjük ki, ez a nemzetközi összehasonlítás miatt fontos. Gazdasági fejlődés Fontos, hogy

miben mérjük. A minőségi jegyek alapján közelítjük meg Mit tekintünk indikátornak Mennyiségi és minőségi változások összessége. Marxi elmélet Hogyan változott a termelési feltételek és az emberek egymás közötti viszonya, kölcsönhatása? Ez a kérdés a Marx által kidolgozott formációelmélet legfőbb problémája. Az erre adott válaszában Marx különböző társadalmi – gazdasági alakulatokat különböztet meg egymástól: Ősközösséget, a rabszolgatartó társadalmat, a feudalizmust, a kapitalizmust és a kommunizmust, valamint ez utóbbi kettő közötti átmenetet jelentő szocializmust. Az egyes formációk egymásba való átmenete úgy történik, hogy feszültségek keletkeznek a termelés módja és az azzal kölcsönhatásban lévő emberi viszonyok között, amelyek az adott formáció keretében már nem oldódhatnak. A formáció keretfeltételei szétfeszülnek, s az új kölcsönhatásnak megfelelő új társadalmi – gazdasági

alakulat jön létre. Mivel a felsorolt formációk tulajdonképpen az emberiség egész fejlődését fedik, nyilvánvaló, hogy az általuk jelölt időhorizontok csak évszázadokban mérhetők. Az ún. ázsiai (redisztribúciós) termelési mód fejlődése nem igazolja ezt a tételt, mivel ebben az esetben nem a termelés folyamatában keletkező ellentmondások vezettek az említett termelési mód stagnálásához és bukásához, hanem az elosztás feszültségei, az, hogy a túlzott adóelvonás csökkentette a termelési kedvet, eredményezte az ázsiai birodalomnak felbomlását. Formáció elméleti alapon vizsgálja a társadalom fejletségi szintjeit. F e j l e t s é g t Az ázsiai termelési móddal nem tud mit kezdeni, nem illik bele a formációba. Rostovi elmélet Az ipar fejlődésén alapuló fejlődéselméletet konstruál. Technikai fejletségi szinteket vizsgálja A technikai fejlődését vezeti vissza az ipar fejletségre. Az ember a háttérbe szorul A

társadalmi és gazdasági fejlődés szorosan kapcsolódik a technika és a technológia fejlődéséhez. A technikai fejlődés viszont jelentős mértékben befolyásolja a gazdaság szerkezetét: a kezdetben szinte egyedül uralkodó mezőgazdasági termelés mellett kialakul a kézműipar, amelynek súlya később, mint gépi nagyipar egyre inkább nő. Ezért lehetőség adódik arra, hogy a gazdaság fejlődését az ipar fejlődésével jellemezzük Ezt az emberi tényezőt nagyrészt figyelmen kívül hagyó irányzat főleg W.W Rostow nevéhez fűződik, aki a gazdasági fejlődés öt lépcsőfokát különbözteti meg egymást: Preindusztriális, hagyományos társadalom: − egy átmeneti szakasz, amelyben a később meginduló iparosodás feltételei teremtődnek meg; − gazdasági fellendülés időszaka; − az a szakasz, amelyben a társadalom a gazdasági érettség állapotába kerül, és végül − a tömegfogyasztás (-gyártás) korszaka. A folyamatokat

jellemzi a gazdasági szerkezet változása (ipari vagy társadalmi forradalom) és az új szerkezethez való alkalmazkodás (fejlődés). Mindkét elmélet a revulúció és az evulúció elméletén alapszik. Strukturális fejlődés A 80-as évek közepétől lendült fel. Értelmetlen a társadalmi fejlődés vizsgálata, mert nincs fejlődés Az adott társadalom struktúrájával jellemzi a társadalmi fejlődést. A különböző kultúrákban a szerkezeti struktúrája teljesen azonos ezért nincs értelme fejlődésről beszélni. A gazdaság növekedésének vizsgálatánál abból indulnak ki, hogy a gazdálkodás feltételei adottak és változatlanok. A vizsgálás célja itt azon tényezők meghatározása illetve azon törvények feltárása, amelyek adott kereteken belül az egyenletes fejlődést biztosíthatják, valamint annak megfogalmazása, hogy milyen tudatos beavatkozással érhető el ez a növekedés. Ez azt jelenti, hogy a növekedési vizsgálatokhoz

szükséges időhorizont jóval rövidebb, mint a fejlődési törvényszerűségek feltárásához figyelembe veendő időhorizont. Ezt az időhorizontot nem lehet konkrét években megadni. A gazdasági növekedés mérése, általános törvényszerűségei 1. Nominális: nominális gazdasági növekedésről akkor beszélünk, ha a folyamatot folyóáras adatsorokkal jellemezzük. 2. Reálnövekedés: azt jelenti, hogy a növekedést az árszínvonalváltozás hatásaitól megtisztított adatok mutatják. Növekedési ráta (α): A növekedési mutató (pl.: a GNP) valamely időszak alatt (általában 1 év alatt) bekövetkezett növekményét a mutatónak az időszak elején meglévő mértékéhez viszonyítja. Képletben: Yt - Yt-1 / Yt-1 = αy → Y’/Y=αy, ahol Y’=dY(t) / dt. Attól függően, hogy a növekedési rátát az árszínvonal változástól megtisztítva számoltuk vagy nem, beszélhetünk reál-, illetve nominális gazdasági növekedési rátáról.

Általános törvényszerűségek 1. A reálbérek gyors növekedésnek indulnak 2. A bérek aránya a megtermelt értékhez képest állandó W/Q= Constans 3. A tőke/termelés aránya illetve a beruházás/termelés aránya stabil K/L, K/Q; T/Y, I/Q 4. A tőkeállomány gyorsabban nő, mint a népesség ΔK/K 0 > ΔL/L 0  egy főre jutó tőkeállomány növekvő. ΔK/ ΔL > K 0 / L0 5. Nő az egy főre jutó termelés (termelékenység), és az egy főre jutó fogyasztás Y/L 6. Az egy főre jutó reáltőke állomány trendjéhez hasonló a reálbér és a reálkamat trendje K reál /L, w/p, i(reálkamat)/p 7. A termelési tényezők részesedése a termelési értékből viszonylag stabil Q=f(L, τ)K, A, (δQ/δL)/(δQ/δK)=2:1 (Parci ális diffe renciálhányadosok arányában osztjuk) δQ/δL egys égnyi munkaváltozás milyen mennyiségű kibocsátás növekedéshez vezet. Az egyes termelési tényezőknek a kibocsátáshoz való hozzájárulásának aránya

stabil. 8. A technikai haladás egyre meghatározóbb a termelési tényezők között a) Ha a technikai haladást szélességében vizsgáljuk, a gazdasági növekedés ütemét hosszú távon nem befolyásolja. Ha a korszerű termelési tényezőből többet alkalmazunk: rövidtávon a gazdasági növekedés ütemét gyorsítja, hosszú távon nem befolyásolja. Ha mindig legalább ugyanannyival vagy nagyobb százalékos technikai fejlesztést alkalmazunk, akkor a növekedés üteme hosszútávon is javulhat. Ezt viszont egyetlen társadalom sem engedheti meg magának Ha a fejlesztésre költünk, a fogyasztás elől vonjuk el a pénzt. b) A technikai haladást mélységében is vizsgálhatjuk. Ezt a szintváltozást fejezi ki a korszerűsödési ráta. Adott évben meglévő technika mellett milyen potenciális kibocsátást lehet elérni. Fejlődik a technika, ehhez más potenciális kibocsátás tartozik E kettő határozza meg a növekedés trendjét. Kitüntetett növekedési

pályák Harrod - Domar féle egyensúlyi növekedési modell Az egyensúlyi növekedési ütem egyenlő a megtakarítási hányad és a tőkeigényesség hányadával. αy = ∆Y/Y = s/k s = S/Y k: tőke igényesség k = K/Y Ez a növekedés egyensúlyi, de nem egyenletes. Tőkeigényesség rövid távon nem változik, a megtakarítási hányad igen ⇒ s/k = αy Ez a növekedési pálya instabil. Egy rendszerről akkor mondjuk, hogy stabil ha érvényesül benne olyan törekvés vagy hatás hogy egy kitüntetett állapotból való kimozdulás után a rendszer a szóban forgó állapotba visszatér. Kommulatív folyamatok vannak ebben a modellben, mert nincsenek visszatérítő automatizmusa az egyensúlyi helyzethez. Ez a növekedési modell stabil csak akkor lenne, ha a gazdasági növekedés állandó ütemben valósulna meg. Az egyenletes növekedési ütem – a természetes növekedés Általános tapasztalati tény, hogy hosszabb távon a munka kínálat és a

foglalkoztatás egy-egy gazdaságra jellemző stabil érték körül ingadozik. A makrokibocsátás és a munkamennyiség aránya hosszabb távon stabil. Y/L ⇒ 1 egységnyi kibocsátásra mennyi munka esik = TERMELÉKENYSÉG. A termelékenység növekedési üteme hosszabb távon: αt = ∆(Y/L) / Y/L = d(Y/L)/dt / Y/L = d( Y/t / L(t)) / Y/L (A kibocsátás és a foglalkoztatók száma is függ az időtől.) = (dY/dt*L - dL/dtY)1/L2 / Y/L = dY/dt / L / Y/L = dY/dt / Y dL/dt / L αt = αy - αL αt - termelékenység növekedési üteme hosszabb távon függ a technikai haladás ütemével (technikai haladás üteme) αy - gazdasági növekedés üteme αL - foglalkoztatottak (munkaráfordítás) növekedési üteme A technikai haladás üteme azonos a termelékenység növekedés ütemével. Gazdasági növekedés üteme egyenlő a technikai haladás üteme + a népesség növekedés üteme. αy = αt + αL Egyenletes növekedés akkor valósul meg, ha a technikai haladás és a

népesség konstans ütemben nő. Természetes növekedési ütemű (αy) az olyan változatlan technikai és elosztási viszonyok mellett megvalósuló gazdasági növekedés, amikor a kibocsátás növekedés ütemét a népesség növekedési üteme határozza meg. Optimális növekedési pálya. A felhalmozás aranyszabálya Minden megtakarítási hányad egy természetes ütemű egyensúlyi növekedés pályát határoz meg. lnY természetes növekedési pálya, mely minden megtakarítási hányadhoz tartozik egy. t A pálya növekedési üteme azonos csak a kibocsátásban térnek el. A beruházási hányad optimális ha az általa meghatározott jövedelem (kibocsátás) maximális fogyasztást eredményez. I/Y ⇒ beruházási hányad Y=C+I felhalmozás = megtakarítás A felhalmozás aranyszabálya: olyan megtakarítási hányad (s) meghatározása, mely mellett létrejövő gazdasági növekedés egyensúlyi és olyan kibocsátási szintet eredményez, amely mellett a

fogyasztás maximális. 21.B A költségvetési gazdálkodás makrogazdasági közelítése. A költségvetési szervek fogalma, alapítása, csoportosítása gazdálkodói jogkörök szerint. A költségvetési szervek megoszlása érdekeltségi rendszer szerint. Az intézmények költségvetése (egységes szerkezeti rend, szakfeladatrend, rovat-tétel, számlarend). A költségvetési gazdálkodás makrogazdasági közelítése. Makrogazdasági csoportok 3 nagy csoportba sorolható. 1) Vállalkozó: saját nevükben, saját kockázatukra nyereség és vagyonszerzés céljából üzletszerűen termelő vagy szolgáltató tevékenységet végeznek. A profit segédeszköz, hogy a vagyonukat gyarapítsák, adózásnál ez kedvezőbb. Ha jövedelemként jelenik meg, vállalkozási és SZJA-t kell fizetni utána. Vállalatok csoportosíthatók: − Magánszemélyek vállalkozása (egyéni v.): egy magán személy teljes vagyonával felel a tevékenységért. Az egyéni céget be kell

jelenteni Nagyobb a bizalom az olyan vállalkozók iránt, ami benne van a cégjegyzékben. − Társas vállalkozások: i. Jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok: közkereseti társaságok, BT ii. Jogi személyiséggel rendelkező: korlátolt felelősségű társaságok, egyesületek, Rt, közös vállalat 2) Költségvetési szervek: köztulajdont képviselő jogi személyek, köztulajdonban lévő vagyontárgyakkal és az államháztartás költségvetésében közkiadásokra előirányzott pénzeszközökkel a társ. közös szükségleteinek kielégítésére szolgáló tevékenységet végeznek. 3) Non-profit szervezetek: nem nyereségszerzés céljából működnek, valamilyen közösségi szükségleteket elégítenek ki, központi és helyi önkormányzatoktól függetlenül működnek, másoknak vagy saját tagjainak közérdekű tevékenységet folytatnak. (alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok (részben kv.-i szervtől függnek)) A

vállalkozói szféra és a költségvetési szervek között helyezkednek el. A vállalatnál képződött eredményt nem lehet felosztani a tulajdonosok között, a többletbevétel nem jelenik meg a tagoknál jövedelemként. Ez lehetőséget ad a jogszabályok kedvezőbb kihasználására A költségvetési szervek fogalma, alapítása, csoportosítása gazdálkodói jogkörök szerint Költségvetési szervek A társadalom közös szükségleteinek kielégítését szolgáló (állami, kötelező és önként vállalt helyi önkormányzati (települési és regionális önk.), helyi kisebbségi önkormányzati, társadalombiztosítási, országos kisebbségi önkormányzati, köztestület) feladataikat alaptevékenységként külön jogszabályok előírásai szerint látják el. Költségvetési szerveknek minősülnek az államháztartásban betöltött helyük szerint: − Központi költségvetési szervek (minisztériumok) − Helyi önkormányzati kv.-i szervek −

Társadalombiztosítási alap kezelője − Az elkülönült állami pénzalapok kezelői Kik alapíthatnak kv.-i szervet? − Országgyűlés, − Miniszterelnök − Országos szervek vezetői − Helyi önkormányzatok A költségvetési szervek adatait a minisztérium által vezetett nyilvántartásban, a törzskönyvi nyilvántartásban vezetik, aki itt nem szerepel, az nem lehet kv.-i szerv A kv.-i szervet gazdasági szempontból vizsgálva − Kv.-i szerv egy része csak gazdálkodik, − A másik részük felügyeletet lát el és az ehhez kapcsolódó finanszírozási feladatokat oldja meg. Gazdasági jogkörük szerint csoportosítva Önálló költségvetési szervek Jelentős kv.-sel rendelkeznek, gazdasági és pénzügyi tevékenységüket a szervezeten belüli elkülönített egység (pénzügyi osztály, főkönyvelőség) útján látják el, felelős gazdasági vezető irányításában. Egy személyben felel a kv-i intézmény gazdálkodásáért Csak a

gazdasági vezető hozzájárulásával vállalhat. Az önálló költségvetési szerv a felügyeleti szerv által jóváhagyott kv.-sel gazdálkodik, vagyis az önálló kv.-i szerveknek is van felügyeleti szerve, ez lehet valamelyik miniszter vagy testület Önálló bankszáma van, jogi személy, ennek megfelelően önállóan szervezi a közfeladatok teljesítését − a pénzellátással, − a kv.-i gazdálkodással, − a rábízott vagyonnal, − a számvitellel, − a beszámolással, − az előírt adatszolgáltatással, − a belső ellenőrzéssel, − a munkaerő gazdálkodással kapcsolatos feladatokat. Részben önállóan gazdálkodó költségvetési szervek Jogi személyiséggel rendelkezik, az önállóan gazdálkodó kv.-i szerv feltételei esetükben csak részben állnak fenn, saját elkülönített gazdasági szervezettel nem rendelkezik, szakmailag önálló, a felügyeleti szerve jelöli ki azt az önállóan gazdálkodó kv.-i szervet, amely meghatározott

pénzügyi, gazdasági feladatait ellátja. Pl ilyen az összes felsőoktatási intézmény Az önálló és részben önálló gazdálkodási kv.-i szervek megállapodásban határozzák meg: − hogy a tervezés, pénzkezelés, előirányzat felhasználás, kötelezettségvállalás, az utalványozás, az analitikus nyilvántartás, az információáramlás és információ szolgáltatás, valamint − a működtetés, a tárgyi eszközök felújítása, a beruházás, a vagyonkezelés tekintetében melyek azok a feladatok, amelyeket a részben önállóan gazdálkodó kv.-i szerv elkülönülten, önállóan lát el. A részjogkörrel rendelkező költségvetési szervek Részjogkörrel rendelkezik a kv.-i szerv, amelynek egyes működési kiadásai és bevételei előirányzatát más, önállóan gazdálkodó kv.-i szerv kv-e tartalmazza, vagy az rendelkezik felette Ez a kitétel a szerv jogi személyiségét és szakmai önállóságát nem érinti. Ez a hármas csoportosítása

látszólag egyszerű, valójában bonyolult. A költségvetési szervek megoszlása érdekeltségi rendszer szerint Maradványérdekeltségű rendszerek Azt jelenti, hogy a gazdálkodás során az ellátandó feladatokat a lehető legkisebb költséggel lássák el, a következő évben visszakapják, mind szabad pénzeszközt, bizonyos korlátozással. Ha feladatelmaradásra kerül sor, akkor a kp.-i kv-i szerv azonnal elvonja Az ide tartozók alapvetően input finanszírozók, de egyre nagyobb teret hódít a teljesítményelvű finanszírozók, de egyre nagyobb teret hódít a teljesítményelvű finanszírozás. Jellemzőjük, hogy csekély saját bevétellel rendelkeznek. Eredményérdekeltségű rendszerek Ebbe a rendszerbe azok a kv.-i szervek tartoznak, akik alaptevékenységüket üzletszerűen végzik, ebből eredően jelentős bevételre tesznek szert. Pl: szociális foglalkoztatók Az intézmények költségvetése (egységes szerkezeti rend, szakfeladatrend,

rovat-tétel, számlarend) Költségvetés Meghatározott szerkezetben áll a rendelkezésre. Ebben kell, hogy tükröződjön a − kp.-i vagy állami kv Szerkezeti rendjének, − a nemzetgazdaság információs rendszerének és − a számviteli előírásoknak. Minden kv.-i intézményt besorolnak Ez ágazati osztályok szerint történik: 9 osztály van: 1. ipar 2. építőipar 3. mezőgazdaság 4. szállítási hírközlés 5. kereskedelem 6. vízgazdálkodás 7. egyéb anyagi tevékenység, személyi és gazdasági szolgáltatás 8. eü, szoc és kulturális szolgáltatás 9. közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatás Tevékenységiek ágazati osztálya (TEÁO) A kv.-i intézmények bizonyos szakfeladatokat látnak el a szakfeladatokon belül rovat és tételrend érvényesül. A közigazgatás 3 szintje: 1. kp-i 2. regionális 3. település szintű közigazgatás A 2, 3-as helyi önkormányzatoknak nevezik összefoglalóan. Nemzetközileg a GDP-nek 15-25%-át

használják fel, Mo.-n ezt nem lehet ilyen jól megállapítani Általában igaz, hogy erős a központosítás, a feladathoz képest kevés forrással rendelkeznek az önkormányzatok. Helyi önkormányzatok finanszírozási forrásai 3 csoportból származnak: − működési bevétel: a fejlett országokban a teljes bevétel 10-15%-át teszik ki. Önkormányzatok által nyújtott szolgáltatások egy részéért a lakosság fizet.  Tőkebevételek: részvényekbe fektetik, kötvényeket vásárolnak az önkormányzatok  Ingatlanok eladásából, bérbeadásából származik. − adó: a lakosság és a vállalkozások által befizetett adóbevételek. Általános céllal kerülnek felhasználásra. Angol országokban vagyon adó dominál és ehhez kiegészítésként forgalmi adót társítanak. Skandináv országokban legáltalánosabb a jövedelemadó Németnyelvű országokban alap a jövedelemadó, ehhez vagy vagyonadót vagy forgalmi adót párosítanak. A forgalmi

adóknak gazdasági folyamatokat elterelő hatása van. A vagyonadó nagy stabilitást mutat, hosszútávon kiszámítható, viszont hátránya: nem igazodik a helyi önkormányzatok pénzszükségletéhez. Az adókulcsok nehezen változtathatók, ez is probléma Rendszeresen elmarad az inflációs rátától. Jövedelemadók pozitív vonása, hogy rugalmasan képes követni a forrás, bővítési szükségleteket. Problémája, hogy meg kell osztani a különböző kv-ek között − állami támogatás: hármas funkciót hivatottak ellátni:  bevétel kiegészítő funkciót,  nivelláló (kiegészítő) funkciót,  ösztönző funkciót: 2 fajta támogatással biztosítja: • általános támogatás (általános fejkvóta szerint kapják az önkormányzatok) • céltámogatások: címkézett pénzek, csak meghatározott célra lehet felhasználni. Kiadások csoportosítása − Működési, fenntartási kiadások → bázisfinanszírozás szerint számolják −

Fejlesztési jellegű kiadások → normatívákalapján → az alapját az általános és céltámogatások képezik. A tanácsok gazdálkodása (1986-89) A felhasználásra való kötöttségek oldódtak. Létrehozták az egységes tanácsi pénzalapot, amelyik bevételi oldalról egyértelműen meghatározza és nevesíti a bevételeket. A működési és a fejlesztési kiadásokat összevontan kezeli. Megjelenik a normatívás, elsősorban a fejlesztési források tekintetében. Itt találkozunk először a tanácsok fejkvóta szerinti finanszírozásával. Változatlan a bázisszintű működés kiadás és a felsőbb szintek pénzújraelosztó szerepe. A tanácsok kv.-e 2 részből tevődik össze: − működési, fenntartási előirányzatok bázisfinanszírozás valósul meg − fejlesztési célú előirányzatok: normativitás (fejkvóta) érvényesül, ezen belül a támogatásoknak 2 csoportja van: általános és céltámogatás. A tanácsi gazdaságok

liberalizálásával együtt jár egy erőteljes restrikció. Terv alapú intézmény érvényesül. 1990-ben önkormányzatok jönnek létre Önkormányzatok gazdálkodása 1990-től Önkormányzat célja: (ugyanaz, mint a 86-os tanács célja) − egy egységes elvekre épülő kontrolálható támogatási rendszer jöjjön létre, − különböző források közvetlenül a helyi önkormányzatokat illessék meg, − állami támogatás a normativitáson keresztül közel azonos feltételeket teremtsen minden település számára, − a fajlagos normatívák ösztönözzenek a költségérzékenyebb gazdálkodásra, − váljon egyértelművé az állami feladatvállalás mértéke. Nom. állami támogatásnak 2 nagy csoportja alakult ki − a helyi önkormányzatnak nyújtott állami támogatás (fejkvóta szerint), − a feladatvállaláshoz kapcsolódó támogatások céltámogatások sorozata jelenik meg. Regionális szerepkörök ellátása is ide tartozik. 90-től lehetővé

vált, hogy a nem kv.-i non-profit szervezetek által végzett tevékenységet az önkormányzatok támogathatták. Egyházakat, alapítványokat, egyesületeket Bizonyos szociális feladat ellátását alapítványok végzik, amik az önkormányzatok feladata lenne, ezt finanszírozza. Elvek alkalmazásából származó problémák: − Az állam bizonyos feladatoktól visszavonul, önkormányzati feladatnak adja ki. Pl: bölcsődék − A korábban kialakult önkormányzati, tanácsi pozíciók átrendeződtek − Gyakran szembekerülnek a kp.-i, helyi, és település szerinti feladatok ezért az országos és a helyi önkormányzatok között állandó viták vannak. − Regionális és a helyi önkormányzatok között is nézeteltérések. Formálisan normatív a finanszírozás, de e mögött meghúzódik a báizsfinanszírozás. 22.A A gazdasági növekedés fogalma, tényezői. Extenzív és intenzív gazdasági növekedés. A technikai haladás a gazdasági

növekedésben Gazdasági növekedés Az adott társadalomban a nemzeti kibocsátás bővül, a megtermelt javak és szolgáltatások minősége javul. (A társadalom szükségleteit magasabb szinten elégítik ki) A mennyiségi változások egy idő után minőségi változásba mennek át. Gazdasági tevékenységek számbavétele ugyanaz, mint a makrogazdaságnál. Lehet folyóáras, fixáras GDP, GNP Pontosabb a kép, ha ezt egy főre vetítjük ki, ez a nemzetközi összehasonlítás miatt fontos. Gazdasági növekedés tényezői Mindazokat a mennyiségeket, folyamatokat, amelyek a gazdasági növekedést tendenciájában meghatározzák vagy befolyásolják gazdasági növekedési tényezőknek tekintjük. Alapvető növekedési tényezők: − tőke (K), − foglalkoztatottak száma (L), − földterület (A), − technikai halladás (τ), Y = f (K, L, A, τ) Technikai haladás Technikai haladás szélességében közelítjük meg. A technikai eszközök széles körben és

nagy tömegben terjedtek el. Hosszú távon a gazdasági növekedést nem befolyásolja (korszerű technika elterjedése), rövid távon, viszont befolyásolja a technikai haladás. Ly t Korszerűsítési ráta (τ): Technikai haladás mélységében történő jellemzésére szolgál. Hányados, amely megmutatja az adott évben legkorszerűbb technika potenciális kibocsátásnak és az Yt P azt megelőző év legkorszerűbb technikája mellett megvalósuló potenciális kibocsátás τ ≈ P hányadosa. Yt −1 A korszerűsítési ráta határozza meg a gazdaság hosszú távú növekedését és a termelékenység hosszú távú növekedését. Extenzív és intenzív gazdasági növekedési típusai Extenzív: a növekedés abból következik, hogy a kibocsátáshoz több erőforrást használunk fel. Intenzív: a növekedés alapvetően a rendelkezésre álló erőforrások jobb, hatékonyabb, eredményesebb kihasználásából származik. Az országok fejlődési típusait

ebbe a kettőbe szokták besorolni. Eltérő a növekedés típusa a különböző ágazatokban is. Magyarországon 1945 után extenzív a gazdasági növekedés, 1968-tól teszünk lépéseket az intenzív növekedés fel. A technikai haladás típusa befolyásolja a gazdasági növekedés típusát. A technikai haladás a gazdasági növekedésben A technikai haladás az a termelési tényező, amelynek hatására a termelés állandó ráfordítások mellett is nő. A technikai haladás jelenti tulajdonképpen az intenzív növekedés biztosítékát Vagyis a technkai haladás és az intenzív növekedés egy érem két oldala. A technikai haladást kétféleképpen szerepeltethetjük növekedési modellekben: − Exogén: a technikai haladás exogén ábrázolásról akkor beszélünk, ha azt külső adottságnak tekintve a modellben figyelembe vesszük. − Endogén: ha a technikai haladást már meglévő változók függvényeként építjük be a gondolati keretbe. Exogén

technikai haladás 1. Munkamegtakarító technikai haladás: Adott termelési tényező arányokat feltételezve a munka határtermelékenysége növekszik. Adott termelési ponthoz húzott érintő egyenes adja meg a munka határtermékét. Ha a munka határterméke növekszik, akkor munkamegtakarító technikai haladásról beszélünk. K Yt Yt+1 R P1 P2 L 2. Tőkemegtakarító technikai haladás: A tőke határ termelékenységének súlya, a munka határtermékéhez képest nő. δQ/δT δQ/δK K Y’t Y’t+1 R’ P’1 P’2 L 3. Semleges technikai haladás: Hicks áltál használt értelemben tekintjük semlegesnek: az output növekedés adott input arányok mellet nem változtatja meg a termelési tényezők helyettesítési határrátáját. αy=Y’/Y > 0 K/L = constans δK/δL Adott árarányok mellett az output növekedés nem hat a tényezőárakra (termelési tényezőkre). A kibocsátás növekedés adott input arányok mellett változatlan tényező árakon

történik. Jellemzője, hogy a termelési tényezők árainak stabilitása és az input arányok változatlansága egyszerre nem tartható fenn. Adott árak mellett változnak az input arányok vagy változatlan inputarányok esetén, változnak a tényező árak. K Yt Yt+1 R P1 P2 L Endogén technikai haladás „Legfőbb érték az ember” (Galiami Alvé 1780) Az endogén technikai haladás lényegét kutatva nem lehet a legfőbb „tőke”, az emberi tőke mellett elmenni. 22.B A gazdasági folyamat és a könyvvitel. (Gazdasági események - bizonylatok. Eszközök és források a kettős könyvvitelben A számlarend - analitikus nyilvántartás - főkönyvi számlák. Mérleg- és eredményszámlák. A beszámolási kötelezettség) A gazdasági folyamat és a könyvvitel Gazdasági események eszközök Bizonylatok Könyvvitel Könyvvezetési kötelezettség források Főkönyvi számlák mérlegszámlák mérleg Analitikus nyilvántartások eredményszámlák

+ eredménykimutatás Beszámolási kötelezettség! GAZDASÁGI ESEMÉNYEK - BIZONYLATOK Vállalati folyamatok A vállalatot egy rendszerként értelmezzük. Része a társadalmi rendszernek A vállalaton belül alrendszerek vannak ezek a vállalat elemei. A alrendszerek kölcsönhatásban vannak egymással Az alrendszerek önálló egységek, szintén egy rendszerként működnek. Az alrendszer nem homogén Az alrendszeren belül folyamatok nagy száma figyelhető meg. A folyamatok sajátos törvényszerűségek alapján működnek. A gazdasági folyamatok számos tevékenységből tevődnek össze., tehát nem homogén folyamatok (részekre, elemekre bontahtó) Az utolsó egység maga a tevékenység. Gazdasági folyamat egyszerűsített ügyviteli modellje Naturáliák Naturáliák + érték (analitika) szállítójegy, áru, Készlet, anyagnyilvántartás Érték számla kifizetés számla 1. Számvitel (analitikus nyilvántartás) 2. Pénzügy (pénzforgalmi

könyv) (raktár) pénztárnapló, banknapló Főkönyvi feladás Főkönyv (napló főkönyv) nyilvántartások 1. bevételi-, kiadási bizonylat 2. kontírlapok A vállalat működésének három aspektusa van: Naturáliák: Javakat alakít át munkaeszközökkel és munkásokkal. Pl.: Árúmegrendelés esetén a naturáliák: gyógyszer, injekció, eszköz stb Beérkezik a raktárba szállítójeggyel együtt az áru (naturália). A beérkezet naturáliákról készlet-anyagnyilvántartást vezetnek. (megrendelések ellenőrzése) A szállítólevél alapján kiállítják a bevételi bizonylatot (nem érdekli őket, hogy mennyibe kerül). Az árut kiadják és elszállítják a raktárból, melyhez kiadási bizonylat -ot töltenek ki. A be- és kiadási bizonylatok elkerülnek a vállalaton belül más osztályra vagy osztályokra. A naturálisokat és az értékeket össze kell hozni a vállalaton belül egy osztályon ez a számviteli osztály. A számviteli osztályon

analitikus nyilvántartásokat készítenek a beérkezet számlák és bevételi- illetve kiadási bizonylatok segítségével. Pl: vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása, szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartások, tárgyi eszközök nyilvántartása, inmateriális javak nyilvántartása, egyéb nyilvántartás. Érték: érték folyamatok nyomonkövetése, amely alapján létrejön a Főkönyv. A számlakifizetésekkel a pénzügyi osztály foglalkozik. A számlakifizetésekről pénzforgalmi könyvvitelt vezetnek pl bevételek nyilvántartássa, bevételi és költségnyilvántartás, pénztárnapló, banknapló. A főkönyvet a pénzügyi osztályon hozzák létre a pénztárnapló és/vagy a banknapló által valamint az analitikus nyilvántartások segítségével. A raktár, a számviteli osztály és a pénzügyi osztály kapcsolatban áll egymással. Ügyviteli rend lényegét a számviteli törvény szabályozza. Gazdasági

eseményeket minősítő mozgásnemek: • pénzforgalmi, • üzemgazdasági, • előirányzati, • terv- és mutatószám, • egyéb. BIZONYLATOK Bizonylatok segítségével jelenítjük meg a gazdasági eseményeket. Bizonylatok alapján jön létre a könyvvitel. Bizonylatnemek: • pénzforgalmi naplók: tényleges és fiktív pénzforgalom nyílvántartására szolgálnak (pénztárnapló, banknapló) • vegyes naplók: azok a tételek, amelyek nem kapcsolódnak a pénzforgalomhoz itt szerepelnek • előírányzati naplók: a tervezett pénzforgalmi tételek forgalmát tartalmazzák • terv- és mutatószám napló: üzemgazdasági szemléletű pénzügyi tervek, szakfeladatok mutatóit, létszámadatok adatait tartalmazza. A bizonylatok formailag: • belsők vagy, • külsők. 1. Bevételi nyilvántartás Bevételi nyilvántartást vezethet: a) a mezőgazdasági őstermelő a nem kifizetőtől származó bevételeiről, b) az az önálló tevékenységet folytató

magánszemély, aki a jövedelmét a bevételből költséghányad vagy jövedelemhányad alkalmazásával számolja el. A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal és a kifizető megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes, (adóelőleggel nem csökkentett) összegét és a levont (befizetett) adóelőleget. A mezőgazdasági őstermelőnek a negyedév utolsó napján a nem kifizetőtől származó bevételeket egyösszegben kell bevezetnie az őstermelői igazolványba. (Ezzel egyidejűleg kell az adóalapjául szolgáló jövedelmét az erre vonatkozó rendelkezések szerint megállapítania.) 2. Bevételi és költségnyilvántartás Bevételi és költségnyilvántartást vezethet az a nem egyéni vállalkozó önálló tevékenységet folytató magánszemély, aki a jövedelmét tételes költségelszámolással állapítja meg, de ÁFA levonási jogot nem érvényesít, illetőleg nem kötelezett általános forgalmi adó fizetésére, és alkalmazottat,

segítő családtagot nem foglalkoztat, illetőleg, ha ÁFA levonási jogot nem érvényesít a mezőgazdasági őstermelő, választása szerint. A bevételi és költségnyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével és a tevékenység megjelölésével kell feltüntetni a(z egyes) tevékenység(ek) bevételének teljes, adóelőleggel nem csökkentett összegét és a(z egyes) tevékenység(ek)hez tartozó költségként elszámolható kiadásokat, továbbá a levont adóelőleget. Év végén a jövedelmet tevékenységenként kell meghatározni. 3. A pénztárkönyv A pénztárkönyv a lehetséges legegyszerűbb pénzforgalmi könyvvitel technika. Ez azonban egyúttal azt is jelenti, hogy ez a technika a pénzforgalmi könyvvitellel szemben támasztott követelményeknek csak a legegyszerűbb esetekben képes megfelelni. Így alkalmazási lehetősége korlátozott. a) A jegyzett tőke és a tőketartalék nyilvántartására nem alkalmas, ezért

csak egyéni vállalkozók alkalmazhatják, akik tőkét, tőketartalékot nem mutatnak ki. b) Kizárólag a pénztári pénzforgalom elszámolására szolgál, így elvileg csak azok a vállalkozók alkalmazhatják, akik kizárólag készpénzforgalmat bonyolítanak le, bankszámlával tehát nem rendelkeznek. (Olyan esetekben, amikor a vállalkozó rendelkezik bankszámlával, de előnyösnek tartja a pénztárnapló vezetését, alkalmazható az a megoldás, hogy a bankszámla és pénztár elkülönítését a pénztárkönyvhöz kapcsolódó analitikus nyilvántartás alkalmazásával biztosítják.) Pénztárkönyvet vagy naplófőkönyvet kell vezetni azon tevékenységekre vonatkozóan, - amelyekre a magánszemély ÁFA-levonási jogot érvényesít, illetőleg amelyek után ÁFA fizetésére kötelezett, - amelyeket a magánszemély egyéni vállalkozóként végez, - amelyeknél az előzőektől függetlenül az egyéni vállalkozó alkalmazottat, segítő családtagot

foglalkoztat, - amelyekre a magánszemély egyébként pénztárkönyv vagy naplófőkönyv vezetését választja. A pénztárkönyvben, naplófőkönyvben a jövedelemszerző tevékenységgel összefüggő valamennyi bevételt és kiadást folyamatosan, időrendben kell könyvelni. A bevételi és kiadási tételek azonosító adatai: a sorszám, a bizonylat kelte, a bizonylat száma és szövege (a gazdasági esemény megjelölése).   A pénztárkönyv legalább a következő adatokat kell, hogy tartalmazza: A bevételek oszlopának bontása:  az adó alapjába beszámító bevételek,  az adó alapjába be nem számító bevételek (egyéb bevételek),  a fizetendő általános forgalmi adó. A kiadások oszlopának bontása:  a költségnek minősülő kiadások, ezen belül: ♦ anyag, áru, ♦ az alkalmazottak bére és közterhei, ♦ a vállalkozói kivét, ♦ egyéb kiadások,  általános forgalmi adó (a számlákban előzetesen felszámított),

 költségnek nem minősülő egyéb kiadások, különösen az alkalmazottól, megbízottól levont, valamint a saját jövedelem után befizetendő adó, adóelőleg, a befizetett bírság. A pénztárkönyvi (naplófőkönyvi) elszámolás számítógéppel is végezhető, ha az alkalmazott feldolgozási rendszer – többek között – az előzőek szerinti tartalmi előírásoknak is megfelel. A géppel feldolgozott adatok negyedévenként összesített forgalmi végösszegeit a pénztárkönyvben (naplófőkönyvben) rögzíteni kell. A pénztárkönyv vezetése bevételi és költségnyilvántartás tartalommal A pénztárkönyvet, naplófőkönyvet az előbb leírt, általános szabályokhoz képest szűkebb adattartalommal vezetheti az egyéni vállalkozó akkor, ha sem az előző évi költségei, és az ez évben várható költségei sem haladják meg a 100 ezer forintot, és alkalmazottat, segítő családtagot nem foglalkoztat. A feltételeknek megfelelő

vállalkozó a pénztárkönyvét a bevételi és költségnyilvántartásra vonatkozó szabályok szerint vezetheti. E szabályok szerint a bevételi és költségnyilvántartásban szerepelnie kell sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével a tevékenység bevétele teljes összegének, valamint a költségként elszámolható kiadásoknak. A pénztárkönyv vezetése bevételi nyilvántartás adattartalommal Az átalányadózást alkalmazó vállalkozó, - feltéve, hogy áfa-levonási jogát nem érvényesíti pénztárkönyvét a bevételi nyilvántartásra vonatkozó szabályok szerint vezetheti. A bevételi nyilvántartásban sorszámmal, dátummal, a kifizető megnevezésével kell feltüntetni a bevételek teljes összegét. A pénztárkönyv kiadási oldalát nem kell vezetni MUTATJA a üzleti PÉNZFORGALMAT teljes Pénztárkönyv Biztosítja az ELSZÁMOLÁSHOZ PÉNZFORGALMI ADATOKAT NEM MUTATJA KI ELKÜLÖNÍTVE: a) a bankszámla és a pénztár

forgalmát és egyenlegét, b) a vagyoni hozzájárulás összegét, c) az aktív és passzív pénzügyi elszámolások tételeit Azokról, amit nem mutat a pénztárkönyv KIEGÉSZITŐ ÉS ANALITIKUS NYILVÁNTARTÁSOK Azokról, amelyek az egyszeres könyvvitelben szükségesek (lásd a naplófőkönyvnél) ADÓszükséges is 4. Naplófőkönyv Az egyszeres könyvvitel keretében a pénzforgalmi könyvelés naplófőkönyv alkalmazásával történő megvalósítása egy olyan könyvviteli technikát képvisel, amelyet speciálisan e célra alakítottak ki. Ennek következtében e könyvelési technika mindenben megfelel a pénzforgalmi könyvvitellel szemben támasztott általános, átlagos követelményeknek. Mindezeken túlmenően lényeges sajátossága e könyvviteli technikának, hogy alkalmazása az alkalmazótól számviteli előképzettséget nem igényel. A naplófőkönyv vezetésével megvalósuló könyvelési technika alkalmazásában korlátozást jelent

az a tény, hogy ez a technika a pénzforgalomnak csak meghatározott - gyakorlatilag csak a szabvány naplófőkönyv szerinti - részletezését teszi lehetővé. Az ezt meghaladó részletezés ugyanis a naplófőkönyvi rovatok számának növelését tenné szükségessé, ami olyan terjedelmű nyomtatványt eredményezne, amely gyakorlatilag kezelhetetlen. Azon vállalkozások, amelyeknek szükségük van a pénzforgalomnak naplófőkönyvben biztosított lehetőségen túlmenő, bővebb részletezésére (több bankszámla, követelések, kötelezettségek sok fajtája és nagy száma, a bevételek és kiadások további bontása), ez az igényüket vagy a naplófőkönyvhöz kapcsolódóan vezetett analitikus nyilvántartások útján, vagy pedig a célnak megfelelő, más könyvelési technikák (átíró, vagy számítógépes könyvelési technika) alkalmazásával valósíthatják meg. A naplófőkönyv rovatai:   pénzforgalmi rovatok  bankszámla ⇒ bevétel

⇒ kiadás ⇒ egyenleg  pénztár ⇒ bevétel ⇒ kiadás ⇒ egyenleg részletező rovatok  bevételek ⇒ értékesítés árbevétele és bevételek ⇒ egyéb eredményt nem képező bevételek ⇒ fizetendő általános forgalmi adó (ÁFA)  kiadások  termelési - kezelési költség és egyéb ráfordítások ⇒ anyag- és árubeszerzés ⇒ munkabér ⇒ munkabérek közterhei (TB, . stb) ⇒ egyéb termelési- kezelési költség és ráfordítás ⇒ egyéb (szabadon felhasználható rovat)  egyéb kiadások  levonható ÁFA  követelések ⇒ növekedés ⇒ csökkenés  kötelezettségek ⇒ növekedés ⇒ csökkenés  pénzügyi eredmény elszámolása ⇒ csökkenés ⇒ növekedés  jegyzett tőke és tőketartalék ⇒ növekedés ⇒ csökkenés 5. Átíró könyvelés Azon vállalkozások, melyeknek a pénzforgalmi könyvvitel céljára a naplófőkönyv nem nyújt kielégítő megoldást, mert több bankszámlával (esetleg

több házipénztárral) rendelkeznek, bevételeik, költség-kiadásaik, követeléseik, kötelezettségeik szükséges részletezéséhez a napló főkönyv nem biztosít lehetőséget, az átíró könyvelési technikát célszerűen alkalmazhatják. Az átíró könyvelési technikát az alkalmazhatja sikeresen, aki legalább alapfokú könyvviteli ismeretekkel rendelkezik. A pénzforgalmi könyvvitel céljára alkalmazott átíró könyvelési rendszer elvi felépítését és tartalmi vonatkozásait tekintve teljesen azonos a naplófőkönyves könyvelési rendszerrel, az eltérések kizárólagosan könyvelés-technikai természetűek. A naplófőkönyv egyes rovatait az átíró technikánál számlalapok helyettesítik, mely számlalapokra átírással, naplólap felett könyvelnek. A naplólap az átíró könyvelési technikában az idősoros nyilvántartást, mint ilyen a pénztárkönyvet, illetve a naplófőkönyvet képviseli. Az a tény, hogy a naplófőkönyvi

rovatokat e rendszerben számlalapok (szabadlapok) helyettesítik, melyek száma - az ésszerűség keretei között - korlátlanul bővíthető, azt jelenti, hogy a pénzforgalom részletezése tekintetében bármilyen igény kielégíthető. A számlalapok - a könyvvitelben szokásos megjelölő adatokon túlmenően - két forgalmi („tartozik” és „követel”) és két egyenleg rovatot tartalmaznak (alapkivitelben), ami az egyes rovatokon elszámolt pénzforgalom áttekinthetőbb kimutatását teszi lehetővé, mint a naplófőkönyv, melynél ez a lehetőség csak a pénzforgalmi rovatok esetében biztosított. Számviteli bizonylat A számviteli bizonylat az az eszköz, amely hitelt érdemlően képes alátámasztani a mérlegben kimutatott vagyon nagyságát és összetételét. Külső szakember (könyvvizsgáló, APEH képviselő, stb.) a szamviteli bizonylatok alapján ellenőrizheti a mérleg valódiságát és a bizonylatok adatai alapján nyilatkozhat

felelősségteljesen a mérlegben közölt adatok helyessége tekintetében. Az eredmény kimutatás tételeinek valódiságát a teljesítményértéket igazoló bizonylatok támasztják alá. A valós teljesítményeket a számla bizonyítja. Számviteli bizonylatok fogalma: Minden olyan külső és belső okmány, amelyet a gazdasági művelet, esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek. Milyen bizonylatot kell használni? A törvény kötelezettségek betartása mellett a vállalkozó, a gazdálkodó döntésétől függ. Mikor kell kiállítani? A gazdasági művelet, esemény megtörténtének, illetve a gazdasági intézkedés megtételének vagy végrehajtásának időpontjában. Bizonylatokkal szemben támasztott követelmények. A számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytálónak kell lenniük. Biztosítani kell az adatok időtállóságát is A bizonylatokat 5 évig kell megőrizni KÖNYVVITEL A

gazdálkodó szerveknek könyvezetési kötelezettségük van, melyet a bizonylatok alapján teljesítenek. A könyvvezetési kötelezetség az jelenti, hogy a gazdálkodó vállalat könyvel A könyvitel szerepe az ellenőrzés és a gazdálkodás segítése. A nyilvántartási és beszámolási kötelezetség alapján hozzák létre a Főkönyvi számlákat, mely a mérlegszámlákból és az eredményszámlákból épül fel. A mérlegszámlák és az eredményszámlák alapján lehet elkészíteni a mérleg + eredménykimutatást. Könyvvezetés: az a tevékenység, amellyel a gazdálkodó tevékenysége során előforduló a vagyoni, a pénzügyi, a jövedelmi helyzetére kiható eseményekről folyamatos nyilvántartást vezet, és az év meghatározott napjával lezárja. A könyvvezetés három féle módon valósulhat meg: • a bevételek nyilvántartása alapján, • egyszeres könyvvitellel, • kettős könyvvitellel ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK A KETTŐS KÖNYVVITELBEN. A

kettős könyvvitel az eszközök és források összefüggő változásait mutatja ki. Az eszköz- és forrásállomány visszatükröződésének alapvetően a kövyvviteli mérleg az eszköze, a visszatürözést azonban csak olyan módon érhetnénk el, ha minden gazdasági művelet után mérleget készítenének. Ez a megoldás a gyakorlatban nem célszerű ezért a könyvviteli adatfeldolgozáshoz egy olyan eszköz szükséges, amely alkalmas az eszköz- és forrásmozgások (forgalom) visszatükrözésére. Ez az eszköz a könyvviteli számla. A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó a kezelésben, illetve tulajdonában lévő eszközökről és azok forrásairól, továbbá a gazdasági műveletekről olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely az eszközökben (aktívákban) és a forrásokban (passzívákban), valamint saját tőkében bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan, áttekinthetően mutatja. Mérleg: olyan

kétoldalú kimutatás, amely a vállalkozás vagyonát két vetületben mutatja: eszköz oldalon azt, hogy a vagyon milyen vagyontárgyakban testesül meg (ezek az eszközök illetve aktívák), forrás oldalon pedig az eszközök eredetét, finanszírozási forrását mutatja. Az aktívák az eszközök rendeltetése, a passzívák az eszközök forrása szerint csoportosítják a vagyont. Az aktíva a vagyonnak eszközökben megtestesülő formája, míg a passzíva a vagyon eredetét, forrását mutatja. Az eszköz a rendeltetési célt, a forrás az eszköz eredetét jelzi Minden eszköznek van forrása, így az eszközök és a források megegyeznek a mérlegben. ESZKÖZÖK (AKTÍVÁK): A. Befektetett eszközök I. Immaterális javak 1. Vagyoni értékű jogok 2. 3. 4. 5. 6. Üzleti vagy cégérték Szellemi termékek Kísérleti fejlesztés aktivált értéke Alapítás-átszervezés aktivált értéke Immateriális javak értékhelyesbítése II. Tárgyi eszközök 1.

Ingatlanok 2. Műszaki berendezések, gépek, járművek 3. Egyéb berendezések, felszerelések, járművek 4. Beruházások 5. Beruházásokra adott előlegek 6. Tárgyi eszközök értékhelyesbítése III. Befektetett pénzügyi eszközök 1. Részesedések 2. Értékpapírok 3. Adott kölcsönök 4. Hosszú lejáratú bankbetétek 5. Befektetett pénzügyi eszközök B. Forgóeszközök I.Készletek 1. Anyagok 2. Áruk 3. Készletekre adott előlegek 4. Állatok 5. Befejezetlen termelés és félkész termékek 6. Késztermékek II. Követelések 1. Követelések áruszállításból és szolgáltatásokból (vevőktől) 2. Váltókövetelések 3. Alapítókkal szembeni követelések 4. Egyéb követelések III. Értékpapírok 1. Eladásra vásárolt kötvények 2. Saját részvények, üzletrészek, eladásra vásárolt részvények 3. Egyéb értékpapírok IV. Pénzeszközök 1. Pénztár, csekkek 2. Bankbetétek C. Aktív időbeli elhatárolások FORRÁSOK (PASSZÍVÁK) D.

Saját tőke I. Jegyzett tőke II. Jegyzett, de még be nem fizetett tőke III. Tőketartalék IV. Eredménytartalék V. Az értékelési tartalék VI. Mérleg szerinti eredmény E. Céltartalékok 1. Céltartalék a várható veszteségre 2. Céltartalék a várható kötelezettségre 3. Egyéb céltartalék F. Kötelezettségek I. Hosszú lejáratú kötelezettségek 1. Beruházási és fejlesztési hitelek 2. Egyéb hosszú lejáratú hitelek 3. Hosszú lejáratra kapott kölcsönok 4. Tartozások kötvénykibocsátásból 5. Alapítókkal szembeni kötelezettségek 6. Egyéb hosszú lejáratú kötelezettségek II. Rövid lejáratú kötelezettségek 1. Vevőtől kapott előlegek 2. Kötelezettségek áruszállításból és szolgáltatásból (szállítók) 3. Váltótartozások 4. Rövid lejáratú hitelek 5. Rövid lejáratú kölcsönök 6. Egyéb rövid lejáratú kötelezettségek G. Passzív időbeli elhatárolások A SZÁMLAREND - ANALITIKUS NYILVÁNTARTÁS - FŐKÖNYVI

SZÁMLÁK. SZÁMLAREND A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó könyvvezetésének belső szabályait a számlarend tartalmazza, melyet a számviteli törvényben leírtak alapján kell elkészíteni. A kettős könyvvitelt vezető gazdálkodó az egységes számlakeret előírásainak figyelembevételével olyan számlarendet köteles készíteni, amely szerint a könyvvezetés a számviteli törvényben előírt beszámoló (a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről, tevékenységének eredményéről, reális és megbizható képet nyújt a tulajdonosnak, a vezetőknek, a hitelezőknek a befektetési szándékozóknak, az adóhatóságnak, az önkormányzati és központi állami szerveknek) készítését biztosítja. A számlarend a következőket tartalmazza: • minden alkalmazásra kijelölt számla számjelét és megnevezését, • a számla tartalmát, ha a számla megnevezéséből egyértelműen nem következik, • a főkönyvi számla és az

analitikus nyilvántartás kapcsolatát. A számlarendet a számviteli törvény hatálybalépését követő 90 napon belül kell összeállítani, illetve a meglévőtszámlarendet módosítani vagy kiegészíteni. Újonnan alakuló kettős könyvvitelt vezető gazdálkodónak a számlarendet 90 napon belül el kell készíteni. Az a gazdálkodó aki egyszeres könyvvitelről a kettős könyvvitelre tért át az áttérés időpontjáig kell elkészíteni a számlarendet. A számlarend összeállításáért a folyamatos könyvezetés helyességéért a vállalkozó, a vállalkozó képviseletére jogosult személy, a költségvetés alapján gazdálkodó szervnek, az egyéb szervezetnek a vezetője a felelős. Az analitikus nyilvántartásnak szoros kapcsolatban kell lenniük a főkönyvi könyveléssel és a kettő között az értékadatok számszerű egyeztetésének lehetőségét biztosítani kell. Az egységes számlakeret a négyszámlasoros elméletre épül és a

bruttó elszámolás elvén alapszik. Mivel az egységes számlakeret csak a legalapvetőbb könyvviteli előírásokat tartalmazza, ezért a vállalkozónak szüksége van az egységes számlakeret előírásainál részletesebb pontosabb belső szabályozásra is ez a SZÁMLAREND. Olyan számlarendre van szükség, amely szerint könyvvezetés a törvényben előírt beszámolók készítéséhez szükséges adatokat is biztosítja. Kettős könyvvitelt vezető vállalkozók: • évese beszámolót, • egyszerűsített éves beszámolót, • összevont éves beszámolót kötelesek készíteni. A beszámolókat a számviteli törvény szerint könyvvezetéssel kell alátámasztani. A beszámoló formája tehát meghatározza a számlarend tartalmát, részletezettségét is. ANALITIKUS NYILVÁNTARTÁS • vevőkkel (megrendelőkkel) szembeni követelések nyilvántartása, • szállítókkal szembeni tartozások nyilvántartása • tárgyi eszközök nyilvántartása ⇒ leltár

• inmateriális javak nyilvántartása ⇒ leltár • (vagyoni értékű jögök, üzleti vagy cégérték, szellemi termékek, kísérleti fejlesztés aktív értéke, alapítás - átszervezés aktivált értéke) • egyéb előírt nyilvántartások: • tőkejövedelmek nyilvántartása, • munkabérek, más személyi jellegű kifizetések és a vállalkozói kivét nyilvántartása, • gépjármű-használati nyilvántartás (útnyilvántartás), • hitelbe vagy bizományba történő értékesítésre átadott, átvett áruk nyilvántartása, • egyéb kötelezettségek és követelések nyilvántartása, • leltár, • alvállalkozók nyilvántartása, • szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása. MÉRLEG- ÉS EREDMÉNYSZÁMLÁK. Mérlegszámlák: 1.-4 számlaosztály tartalmazza a mérlegszámlákat, ezen belül az 1-3 számlaosztály az eszközszámlákat, a 4. számlaosztály pedig a források számláit E számlaosztályok számlái biztosítják a

mérleg elkészítéséhez szükséges adatokat. Eszközszámlák: Az 1. számlaosztály (befektetett eszközök) az immateriális javak, a befektetett tárgyi eszközök (ide értve az üzembe nem helyezett beruházásokat is), valamint a befektetett pénzügyi eszközök nyilvántartására szolgáló számlákat foglalja magába. A 2. számlaosztály (készletek 3) a vásárolt és a saját előállítású készleteket foglalja magába 3 Csak mérlegszámlák A 3. számlaosztály (követelések, pénzügyi elszámlások 4) tartalmazza a készletek kivételével a forgóeszközök (a pénzeszközök, az értékpapírok, a vevőkkel, az adósokkal, a munkavállalókkal és a tagokkal, az állami költségvetéssel és az egyéb szerveztekkel szembeni követelések), továbbá az aktív időbeli elhatárolások számláit. Ezzel kapcsolatban szükséges egy – az egyszeres könyvvitelben nem alkalmazható, így nem ismeretes – fogalom magyarázata. Aktív időbeli

elhatárolás-ként számoljuk el pl. a december 31-i mérleg fordulónapja előtt kifizetett bérleti (lízing) díjból azt az összeget, amely nem a mérleggel lezárt évet terheli, ugyanis ez esetben a pénzügyi teljesítés megtörtént, de a kifizetett összeg egy része, vagy egésze a következő évet terheli. Aktív időbeli elhatárolás az olyan bevétel, amelyet csak a mérleg fordulónapja után lehet számlázni, azt követően esedékes, amely azonban a mérleggel lezárt időszakot illeti meg, a mérleggel lezárt időszak költségeinek fedezetét jelenti. (Számviteli Törvény 24.§) 11.12 FORRÁSSZÁMLÁK e) A 4. számlaosztályban (források/passzívák) kell kimutatni az eszközök forrásait. Ide tartoznak a saját tőke, a céltartalékok, a hosszú és rövid lejáratú kötelezettségek, valamint a passzív időbeli elhatárolások számlái. E ponthoz két fogalommal kell megismerkedni. Céltartalék az óvatosság számviteli elvének

érvényesítése érdekében az adózatlan nyereségből céltartalék képezhető a kétes követelések, a mérleg fordulónapján már lejárt, határidőn túli követelések, a várható hitelezési veszteségek fedezetére. Céltartalék képezhető a garanciális kötelezettségek fedezetére is. A céltartalék képzését egyéb ráfordításként számoljuk el A céltartalék felhasználása pedig egyéb bevételként könyvelendő. Céltartalék képzésére minden évben – a mérleg készítésekor, a zárlati munkálatok során – a konkrét helyzet ismerete alapján kerül sor. Az előző évben képzett céltartalékot a tárgyévi zárlat során meg kell szüntetni és az új helyzet alapján a tárgyév végén újra kell képezni. A céltartalék képzése feltételezi a normális piaci viszonyokat, vagyis azt, hogy az adós rendszeresen és időben eleget tesz fizetési kötelezettségének. Ha az adós gazdasági-pénzügyi okok miatt nem képes teljesíteni

kötelezettségét, úgy a képzett tartalék biztosít fedezetet. A céltartalék képzésénél elsődleges a partnerek biztonsága, a kötelezettségek biztos teljesítése. Ebből következően a céltartalék a külsők (partnerek) érdekeit szolgálja elsődlegesen. A céltartalékok képzése nem kötelező. (Számviteli Törvény 27.§) Másik tisztázandó fogalom a passzív időbeli elhatárolás. Az előző pontban már megfogalmaztuk az aktív időbeli elhatárolás definícióját, annak ismeretében könnyű lesz megérteni a passzív időbeli elhatárolást: Passzív időbeli elhatárolásként kell elszámolni a mérleg fordulónapja előtt leszármazott, pl. bérleti (lízing) díjból azt az összeget, amely nem a mérleggel lezárt évet illeti meg, ugyanis a pénzbevétel már megtörtént, de a kapott összeg egy része, vagy egésze a következő év (ek) 4 pénzügyi eszközök és aktív időbeli elhatárolások árbevétele, a költségek is akkor

merülnek fel. Mint látjuk, a bemutatott eset az aktív időbeli elhatárolásnál ismertetett példa könyvelése a lízingbe adónál. Passzív időbeli elhatárolás az olyan költség is, amelyet csak a mérleg fordulónapja után fognak leszámlázni, azt követően válik esedékessé, amely azonban a mérleggel lezárt időszakot kell hogy terhelje, függetlenül attól, hogy a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja között vált ismerté. Passzív időbeli elhatárolásként számoljuk el a mérleggel lezárt évhez kapcsolódó kártérítési igényeket, késedelmi kamatokat – az óvatosság számviteli elvéből következően – akkor is, ha azok összegszerűségükben ne meghatározottak, ezen időszakban ismertté vált kártérítéseket, bírósági költségeket, a mérleggel lezárt évhez kapcsolódó, a mérlegkészítés időpontjáig kifizetésre került, illetve már megállapított, de ki nem fizetett prémiumokat, jutalmakat és azok

járulékait. (Számviteli Törvény 29.§) 11.2 EREDMÉNYSZÁMLÁK Az eredmény kimutatás elkészítéséhez, az adózott eredmény megállapításához szükséges adatokat az 5. és a 8-9 számlaosztály számlái tartalmazzák d) Az 5. számlaosztály (költségnemek, folyó kiadások) a költségeket költségnemek szerint csoportosítva tartalmazza. e) A 8. számlaosztály tartalmazza az értékesítés elszámolt önköltségét (amennyiben annak költségeit ide átvezették), továbbá a közvetlenül e számlaosztályban elszámolt egyéb ráfordításokat, a pénzügyi műveletek ráfordításait, a rendkívüli ráfordításokat, az eredményt terhelő adókat. f) A 9. számlaosztályban (bevételek) kell kimutatni az értékesítés árbevételét, az egyéb bevételeket, a pénzügyi műveletek bevételeit, a rendkívüli bevételeket. Az egyszeres könyvvitel tanulmányozásánál megismerte az értékesítés árbevételének és az egyéb

bevételnek a fogalmát. Az ottani meghatározás érvényes a kettős könyvvitelre is, de itt szükséges egy lényeges szempont tudatosítása. Értékesítés árbevételeként csak a vállalkozáson kívül történő értékesítésnek, a teljesítésnek megfelelő – a megrendelő (megbízó) vevő által elismert – ellenérték mutatható ki. Az értékesítés, a teljesített szolgáltatás árbevétele elszámolásának bizonylata általában a szabályszerűen kiállított számla. Szabályszerű a számla akkor, ha az adott gazdasági eseményre (műveletre) vonatkozóan rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően hiánytalanul tartalmazza, megfelel a számlára vonatkozó rögzítendő adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a számlára vonatkozó alaki előírásoknak és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak. 11.3 A 6-7 SZÁMLAOSZTÁLYOK A 6-7. számlaosztály – a gazdálkodó döntésének

megfelelően – használható a vezetői információk biztosítására. E számlaosztályok szabad használata lehetővé teszi a vállalkozáson belüli egységek elszámoltatását, a költséggazdálkodás, az önköltségszámítás sajátos rendszerének kialakítását. c) A 6. számlaosztály (közvetett (általános) kiadások) a költséghelyeken felmerült költségek, illetve az általános (közvetett) költségek kimutatására és elszámolására szolgáló számlákat, valamint a számlaosztály számláin elszámolt költségek átvezetésének (áttételezésének) számláit tartalmazza. d) A 7. számlaosztály (közvetlen kiadások) a vállalkozási tevékenység közvetlen költségeinek elszámolására, gyűjtésére szolgál. Itt célszerű összegyűjteni a vállalkozási tevékenység, valamint a vállalkozási tevékenységet elősegítő, illetve kiegészítő tevékenység (ideértve a forgalomba hozatal, az értékesítés) közvetlenül elszámolt

költségeit is. 11.4 A 0 SZÁMLAOSZTÁLY A 0. számlaosztály azokat a nyilvántartási számlákat tartalmazza, amelyeken kimutatott tételek a mérleg szerinti eredményt, a vagyon összegét nem befolyásolják. Nyilvántartási számlák: 07. Befektetett eszközök nyilvántartási számlája 08. Készletek nyilvántartási számlája 09. Követelések, pénzügyi elszámolások nyilvántartási számlája 10. Nyilvántartási ellenszámlák 11. Kiadási előirányzatok nyilvántartási számlái 12. Térítés nélküli szolgáltatások nyilvántartási számlája 09. Bevételi előirányzatok nyilvántartási számlája A BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉG. Beszámoló: a vállalkozó vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről, tevékenységének eredményéről, reális és megbizható képet nyújt a tulajdonosnak, a vezetőknek, a hitelezőknek a befektetni szándékozóknak, az adóhatóságnak, az önkormányzati és központi államigazgatási szerveknek. Beszámolási

kötelezettség: Nincs, ha a magánszemély a vállalkozói tevékenységből származójövedelméről az adóhatósággal az adótörvényekben meghatározott feltételek szerint a bevételei alapján számol el. Van, a kötelező feltételek szerint. Egyszerűsített éves beszámoló: Egyszerűsített éves beszámolót készíthet a kettős könyvitelt vezető vállalkozó, ha két egymást követő évben a mérleg fordulónapján a következő, a nagságot jelző három mutatóérték közül kettő nem haladja meg a következő határértéket: • a mérleg főösszeg a 150 millió Ft.-ot • az éves nettó árbevétel a 300 millió Ft.-ot • a tárgyévében átlgosan foglalkoztatottak száma a 100 főt Éves beszámloló: Éves beszámolót köteles készíteni a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, kivéve, ha az egyszerűsített éves beszámoló készítésének feltételi adottak. Összevont (konszolidált)éves beszámoló: Összevont (konszolidált)éves

beszámolót is köteles készíteni az a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó, mely más vállalkozónál: • vagy többségi részesedéssel rendelkezik, • vagy döntő irányítást, ellenőrzést gyakorol egy vagy több vállalkozó fölött. Egyszerűsített mérleg: Egyszerűsített mérleget készíthet az a magánszemély, szakcsoport, felsőfokú tanintézetben működő iskolai szövetkezeti csoport, önálló iskolai szövetkezet, kistermelői szövetkezet, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amelynek vállalkozási tevékenységből származó éves nettó árbevétele - két egymást követő évben - nem haladja meg az 50 milló forintot, és egyszeres könyvvitelt vezet, függetlenül az általa foglalkoztatottak létszámától és a mérleg főösszegtől. 23.A Konjunktúraingadozások. Periodicitás a gazdaságban A ciklusok osztályozása A klasszikus konjuktúraciklus. Periodicitás − Ami létezik, az mozog. − A folyamatok bizonyos

stabilitásról tanúskodjanak. Ez a stabilitási hajlam az, ami a mozgás irányát meghatározza és ugyanakkor az is, amely a folyamatokat az egyensúlyi ponton túlra lendíti. Ekkor megint erősödik az egyensúlyi helyzetre való törekvése, ami végül is az optimumon túli pontban ér véget. Periodicitás a gazdaságban a.) A ciklikus mozgás valamelyik alapvető reálmennyiséggel kapcsolatos b.) A pénzmennyiség, illetve a bruttó beruházások alakulása nem függ kizárólag a reálmennyiségek alakulásától, az állam által meghatározott pénzmennyiség és a beruházások autonómak. c.) A gazdaság különböző területén megfigyelhető ciklusok bizonyos önmozgással rendelkeznek, specifikus törvényeket is követnek. A ciklusok osztályozása 1. Ciklusterület szerint:  agrár  pénzügyi  politikai 2. Ciklushossz szerint:  Kitchin: 40 hónap, sajátosan a pénzügyi és a hitelszférában figyelhető meg.  Klasszikus: 8-10 év, a termelés és

kibocsátás területén figyelhető meg.  Kuznec: 18-20 év, a beruházási javak területén figyelhető meg, különösen a beruházás igényes ágazatokban.  Konjratyev: 40-60 év, a gazdaság egészére figyelhető meg.  Szuperhosszú: 150-200 év, mezőgazdaság és agrártermelés területén figyelhető meg. 3. Ciklusok oka szerint:  Beruházás  Gazdaságpolitika  Monetáris  Túltermelési ill. alulfogyasztási  Szubjektív vagy pszichológiai tényezők  Politikai tényező által determinált ok A ciklusok fázisai Ciklus Valamely trendtől való szabályos eltérések megismétlődő egymásután értjük. Konyuktúraciklus Egy adott gazdaság kibocsátásának periódikusan ingadozó alakulását értjük, amennyiben az ingadozás a gazdaság több ágazatában megfigyelhető. Fázisa fellendülés hanyatlás t0 t1 munkanélküliség nő, fogyasztás csökken recesszió t2 megélénkülés t3 t4 brúttó beruházás:0 nettó

beruházás lehet negatív is Fellendülés szakasza: A mutató értéke a trend fölött tovább növekszik. (t 1 – t 0 ) Hanyatlás szakasza: A mutató csökkenő tendenciát követ, de még a hanyatlás a trendvonal fölött van. (t2 – t1) Recesszió szakasza: A hanyatlás tovább tart a visszaesés a trend alatt is folytatódik (t 3 – t 2 ) ez a legismertebb szakasz. Megélénkülés szakasza: A mutató értékének újbóli növekedés, de a trend szintjét még nem érte el (t 4 – t 3 ). Konjuktúra = megélénkülés + fellendülés Dekonjuktúra = hanyatlás + recesszió A klasszikus konjuktúraciklus A klasszikus konjuktúraciklus a tőkeállomány változásával kapcsolatos. A tőkeállomány viszont a beruházások hatására változik. Válság Pangás Megélénkülés Fellendülés Válság 29-30-as válságra húzható rá ez a konjunktúra ciklus. Az állóeszközök periodikus felújítása, bővítése váltja ki. Szokták túltermelési ciklusnak is

nevezni, a ciklus alapja a termelés és a fogyasztás közti ellentmondás kiéleződése. A ciklus vizsgálata bármelyik szakasztól elkezdődhet Válság szakasza: A termelés szakasza messze meghaladja a fogyasztást, a termelés nagyobb volumenű. A válság azzal robban ki, hogy az előző szakaszban a termelés rendkívül dinamikusan nőtt. Bizonyos árufelesleg jelenik meg a piacon, de nem lehet megmondani, hogy ez tartós lesz-e, ezért a termelés tovább folytatódik, a raktári készletek felhalmozódnak. A fogyasztó a rendelkezésre álló javakból kevesebbet vásárol, csökkentik a termelést, ez először a fogyasztási cikkek piacán jelentkezi. Elbocsátják a munkásokat, ezzel nő a munkanélküliség. A fogyasztók tisztában vannak a gazdaság ciklikusságával, bizonyos tartalékokra akarnak szert tenni. Egy idő után a tartalékok elfogynak, a fogyasztás csökken. A termelési eszközök felújítása pótlása, elmarad. Ez kihat a termelési

eszközöket gyártókra, Ő is csökkenti a munkásai számát. A válság átterjed erre a piaci ágra is A piaci árak is zuhanásszerűen csökkennek, a profit és a profitráta is csökken. A gazdaságban mindig vannak fogyasztók, ezért a termelés és a fogyasztás sosem megy le 0-ra. Recesszió szakasza: A termelés alacsony szinten stabilizálódik. Az árak és a profitráta is alacsony szinten stabilizálódnak. A fogyasztás is alacsony szinten van A munkanélküliség viszont magas szinten stabilizálódik. Elfogynak a raktári készletek, a fogyasztási kereslet meghaladja a termelési kínálatot Megélénkülés szakasza: Sor kerül a termelés óvatos növelésére. Az alkalmazott technikák, elhasznált eszközök óvatos pótlása kezdődik meg. Megnő a kereslet a termelőeszközök piacán. Termelési eszközt gyártók óvatosan növelni kezdik a foglalkoztatottaik számát. A fogyasztási kereslet elkezd növekedni, a termelés még ez alatt marad Előáll egy

túlkeresletes piac. Az árak kezdenek emelkedni, ami maga után vonja a profit és a profitráta növekedését, ez a beruházók számára kedvező lehetőséget jelent. Fellendülés szakasza: Kínálat növekedési üteme figyelhető meg, elér egy válság előtti szintre. Tömegesen kerül sor a beruházások bővítésére. A termelékenység ugrásszerűen megnő A termelés növekedési üteme meghaladja a fogyasztás növekedési ütemét. A termelés és a fogyasztás között az ellentét kezd kialakulni. Újabb fáziseltolódás figyelhető meg a termelés és a fogyasztás között Eladatlan áruk halmozódnak fel, kezdődik minden elölről, csak magasabb termelési szinten. 23.B A számviteli törvény célja. Számviteli alapelvek A beszámolási kötelezettség, a beszámolók formái, feltételei. Lásd. 9B tétel!