Kémia | Biokémia » Talajkémia

1.Tétel:A talaj fogalma, funkciói, alkotórészei: A talaj az ember egyik legősibb termelő eszköze. Olyan természeti erőforrás, amely az élő és élettelen természettel szoros kölcsönhatásban van, és állandóan változik. Mai ismereteinknek megfelelő korszerű magfogalmazás szerint, a talaj a Föld legkülső szilárd burka, mely a növények termőhelyéül szolgál. Növénytáplákozás szempontjából: a talaj egy 3 (ill. 4) fázisú-szilárd, folyékony, légnemű- négydimenziós, polidiszperz – különböző méretű és alakú, változatos térbeli elrendezésű – tipikusan nyílt ökológiai rendszer. Funkciói:Környezetünk legfontosabb természeti erőforrása, az emberiség alapvető termelő eszköze.  A többi természeti erőforrás reaktora, integrátora és transzformátora  A hő-, víz- és növényi tápanyagok természetes raktározója.  A primér biomasszatermelés alapvető közege. A természet nagykapacitású szűrő ill

detoxikáló rendszere. A bioszféra jelentős részének élettere, a biodiverzitás nélkülözhetetlen eleme. A talajt érő természetes és emberi tevékenység okozta stresszhatások pufferközege. A talaj alkotórészei: A talaj különböző minőségű és halmazállapotú anyagokból álló bonyolult rendszer, melyben két – egymással szorosan összefüggő, egymást kiegészítő – alrendszert lehet megkülönböztetni. A biotikus alrendszer az élőszervezetek-, az abiotikus pedig az élettelen anyagok összessége. Az abiotikus talajkomponensek 3fázisú heterogén, polidiszperz rendszert alkotnak. A szilárd fázis kristályos és amorf ásványi anyagokból, ill. a holt szerves anyagokból áll a folyékony fázis ásványi sókat, kis molekulatömegű szerves anyagokat, adszorbeált gázokat, a légnemű rész, pedig CO2-ot, O2-t, N2-t és jelentős vízgőzt tartalmaz 2.Tétel: A talajok szilárd fázisának jellemzése: Talajtani szempontból a következő

ásványcsoportoknak van jelentőssége: kloridok, szulfidok, nitrátok, foszfátok, karbonátok, oxidok és szilikátok. Kloridok: a kősó (NaCl) elsősorban sós talajokban, vagy a talajok felületén képződött sókivirágzásokban fordul elő. Szulfidok: a pirit (FeS2) kőzetekben lignitporban és a talajok vízzel telt redukciós rétegében fordul elő. Szulfátok: A gipsz (CaSO42H2O) a talajok sófelhalmozódásaiban. Mirabilit vagy Glaubersó (Na2SO410H2O) szikes talajok sófelhalmozódásaiban szintjeiben. Keserűsó (MgSO47H2O) és hexahidrit (MgSO46H2O) a szikkes talajok felszínén keletkező sókivirágzásában található. Nitrátok: nátron-salétron (NaNO3) olyan talajok sókivirágzásában található, melyekben a szerves anyagok bomlása erőteljes. Foszfátok:Különböző ásványok alakjában fordulnak elő. Közös forrása az apatit (Ca5[PO4]3F). Vivanit (Fe3[PO4]28H2O) a kétértékű vas foszfátja, lápokban. Strengit (FePO42H2O) a

talajokban oldat alakjában, barnás színű.Variscit (AlPO42H2O) a strengit kíséretéban található meg a savanyú talajokban. Karbonátok: leggyakoribb a kalcit (CaCO3). Dolomit (CaMg[CO3]2) nem oldódik híg, hideg sósavban így nem pezseg. Szóda (Na2CO310H2O) szikes talajok sókivirágzásaiban, vmint sófelhalmozódási szintjeiben található. Oxidok, oxidhidrátok: Al-oxidjai: hidragrillit vagy gibbsit(gamma-Al[OH]3). Bayerit a talajban csak átmenetileg fordul elő. Böhmit (gamma-AlO[OH]) Diaszpor (alfaAlO[OH]) csak a trópusokon van (ezek egymásba átalakulhatnak, ami a környezet pHértékétől, a víztartalmától, vmint hőmérsékletétől jelentősen függ) 1 A Fe-oxidjai: goethit(alfa-FeO[OH]) sárgásbarna, mérsékelt égövben.Lepidokrokit (gamma-FeO[OH]) narancsszínű, pangóvizes barma erdőtalajokban. Hematit (gammaFeO[OH]) vörös vörösagyagok és az alattuk található mészkő érintkezési felületén Maghemit (gamma-Fe2O3) vörösbarna

színű, láptalajok. Magnetit (FeOFe2O3) barnásfekete, magmás kőzetekben. A magán oxidjai: a talajokban elsősorban piroluzit (beta-MnO2) feketésbarna, vasborsó formájában ismert. A titán oxidjai: rutil (TiO2), anatáz (TiO2) ilmenit(FeOTiO2) homoktalajok nagy sűrűségű frakciójában. Szilícium oxidjai: kvarc (SiO2)1. magmás kőzetek részeként,2 szilikátok mállásakor Opál amorf ásvány, változó mennyiségű vizet tartalmazó szilícium-oxidhidrát vagy másnéven kovasav. A szilikátok a különböző kovasavak (metakovasav-H2SiO3) és polikovasavak sói, amelyek többféle fémes elemet (Fe, Ca, Na) tartalmaznak. A talajban található szerves anyagok a biológiai folyamatok anyag- és energiatartalékai, vmint salakanyagai, melléktermékei. A talaj szerves anyagának bomlása: a bontásban közreműködő makro- és mikroszervezetek milyensége, vmint a bomlástermékek minősége függ: a szervesanyagok kémiai összetételétől a talaj

tulajdonságától az éghajlattól. A talajban lévő szerves anyagok lehetnek élő- és holt eredetűek A szerves anyagokat alkotó elemeik, ill. Összetételük alapján feloszthatjuk: nem specifikus (nem humuszeredetű specifikus, azaz humuszvegyületekre. Nem specifikus: Szénhidrátok: részben a szerves maradványokkal kerülnek a talajba. Szerves nitogénvegyületek: a szerves kötésű nitrogén zöme az aminosavakban, az aminocukrokban és a humusz anyagokban található. Lignin: igen lassan bomló, növényi vázanyag, fás és lágyszárú növényekben. Organikus savak: alifás karbonsavak közül nagyobb mennyiségben a hangyasav és az ecetsav képződik, kis mennyiségben oxálsav, tejsav, citromsav, borkősav, zsírsavak. Szerves foszforvegyületek: többnyire észterkötésben fordul elő, leggyakoribb vegyületei a foszforlipidek és a nukleinsavak. Specifikus: humuszalkotó anyagok alapján a legjelentősebbek: fulvolsavak: a talaj szerves anyagából

0,5%-os NaOH-dal kioldhatók és az így nyert oldat megsavanyítása után is az oldatban maradnak. Huminsavak: 0,5 % NaOH-dal kioldható és savakkal kicsapható nagy molekulájú vegyületek, barna huminsav, szürke huminsav. Humuszféleségek alapján funkcionális szempontok szerint: táphumusz: fontos szerepe van a növények és a talaj mikroszervezeteinek tápanyag- és energiaellátásban. Tartós humusz: hatása inkább fizikai és kolloidkémiai. A humuszformák alapján a talajokban lejátszódó humuszképződés lehet: szárazföldi humuszképződés termékei közül a talajra jutott kevéssé bomlott szerves anyagot az u. nyers humusz Félig szárazföldi képződmények közé sorolt tőzeg erősen nedves feltételek között alakul ki. Medencék, tavak stb., melyeket vízinövényzet nőtt be Az olyan tőzeget rétlápnak vagy síkláptőzegnek nevezzük. A víz alatti humuszképződés sekély tengeröblök, tavak fenekén figyelhető meg. A szapropél,

tulajdonképpen szerves anyagot tartalmazó, kékesszürke vagy fekete színű iszap. 2 3.Tétel: a fizikai talajféleségek csoportosítása: A talajok fizikai féleségét a talajt alkotó különböző nagyságú részecskék aránya határozza meg. A szemcsék arányának kifejezésére szolgál a szemcseösszetétel vagy talajszövet, textúra meghatározása. A ma használatos szemcsefrakció-besorolás alapjai Attenberg munkásságának köszönhető. A különböző méretű szemcséket különválasztotta és a már egyforma átmérőjű szemcséknek vizsgálta a fizikai talajfélségét. Egy talaj fizikai féleségét ezeknek a frakcióknak az aránya szabja meg, mert ezek majd minden esetben megtalálhatók a talajban, csak az arányuk változik tág határok között. A 2 mm-nél nagyobb szemcsék a talaj számára nem hasznosak és ezekhez a szemcséket kavicsfrakció néven szerepel. A 2-0,2mm átmérőjű szemcsék a vizet igen jól áteresztik, de keveset tartanak

vissza belőle. Durva homok A 0,2-0,02 mm-es frakció a finom homok, a vizet jól átereszti. A 0,02-0,002mm-es frakció a por, melynek szemcséi közt lévő hézagok már igen aprók, és ezért a növényi gyökereknek szűkek. A por a vizet rosszul ereszti át, de jól tartja vissza. A 0,002 mm-nél kisebb részecskéket nevezzük agyagnak. Ezek a vizet csak igen rosszul vagy egyáltalán nem eresztik át, de nagyon erősen tartják vissza. Gyúrható, képlékeny, tapadó anyagot alkotnak. 4.Tétel: A fizikai-, kémiai- és biológiai mállás értelmezése Fizikai mállás: a fizikai mállás során a kőzetek felaprózódnak. A fizikai mállás csak egy bizonyos határig mehet végbe. Ha ugyanis az aprózódáskor képződött szemcse olyan kicsi lesz, hogy tömege és ennek következtében mozgási energiája nem elegendő ahhoz, hogy az ütközéskor annyi energiát közöljön, amennyi a hasadáshoz szükséges, akkor további aprózódás nincs. Ez a határérték a 0,01

mm-es szemcseátmérő körül van A fizikai mállás energiája származhat: a rétegnyomás csökkenéséből. a hőmérséklet változás során a kőzetalkotó ásványok egymástól eltérő hővezetőképessége és hőtágulása miatt, az anyagban belső feszültségek lépnek fel.  a gyökérzet hatása  a fagyhatás során a hézagokba beszivárgott víz jéggé dermed, feszítő erő is keletkezhet.  a sókristályok növekedéséből származó erők kőzetaprózódó hatása elsősorban száraz, sivatagi éghajlat alatt fekvő talajokban és kőzetekben jut érvényre.  a víz és a jégár, valamint a szél koptató hatása a légmozgás hatása hasonló vízhez, mivel képes elszállítani és osztályozni a törmeléket. Kémiai mállás: a kémiai mállás a kőzetek, ill a kőzetalkotó ásványok alkotórészekre történő bontását, kémiai átalakulását jelenti. Szorosan kapcsolódik a fizikai málláshoz. Minél erőteljesebb a fizikai

mállás, annál kedvezőbb feltételek alakulnak ki a kémiai mállási folyamatok számára. Az anyag kémiai és ásványtani felépítése is átalakul. A kémiai mállás fontosabb részfolyamatai: az oldódási folyamatok hatására a vízben könnyen oldódó anyagok kioldódhatnak a kőzetekből.  savas oldatok A kőzetre ható oldatok elsavanyodása fokozza a mállás intenzitását. CaCO3+H2CO3=Ca(HCO3)2  hidrolízis A víz nemcsak mint oldószer, mint közeg hat, hanem hatást fejtenek ki a víz ionjai, a H+- és az OH--ionok is. A vízben jól oldódó sók hidrolízise gyorsan végbemegy, a vízben csak kevéssé oldható szilikátok mállása viszont a felületen indul meg, és csak lassan halad az ásvány közepe felé. KAlSi3O8+HOH HAlSi3O8+KOH ortoklász alumokovasav 3 a redoxi folyamatok azoknak az ásványoknak a mállásánál jelentősek, amelyek vegyértékváltó elemeket tartalmaznak. Ezek közül a Fe- és Mn-tartalmú szilikátok a

legfontosabbak. Biológiai mállás: alapjában véve a biológiai mállás során is fizikai ill. kémiai változások következnek be, azzal a különbséggel, hogy a CO2 vmint a különböző szerves savak biológiai tevékenység révén jönnek létre. A folyamatok irányát és hatását a felszínen élő növények igényei is befolyásolják. A biológiai mállás során tehát a komplexképző anyagok hatására az oldhatósági viszonyok módosulnak, s a növényi tápelemek nagyobb mennyiségben maradnak vissza a mállás helyén. A biológiai mállás tehát igen lényeges eleme a talajképződésnek, mert megszabja a talajok tápanyagkészletének alakulását. 5.Tétel: Talajképző tényezők jellemzése: Földtani tényezők: aktív földtani tényezők a talajképződést tevőlegesen befolyásolják. A kéregmozgások során kialakuló kiemelkedés hatására megváltoznak a sugárzásviszonyok, amelyek jelentős hatással vannak a Föld felszínének

alakulására. Süllyedés, talajvízviszonyok, a felszíni vizek hálózata.  a passzív földtani tényezők csak a talajképződés feltételeit teremtették meg azáltal, hogy anyagot szolgáltatnak a talajok kialakulásához. A kőzet fizikai tulajdonságai nagymértékben befolyásolják az élővilág kialakulásának feltételeit. A kőzet kémiai tulajdonságai egyrészt a mállási folyamatokra vannak hatással, másrészt meghatározzák azokat az anyagokat, amelyek a mállási folyamatokban felszabadulnak és a talaj jellemző alkotóelemeivé válnak. Éghajlati tényezők: a hőmérsékleti viszonyok azt jelzik, hogy a felszínre mennyi energia érkezik, és ez milyen mértékben és milyen hosszú időn át segíti a talajban lejátszódó fizikai és kémiai folyamatok kialakulását, vmint sebességét.  a csapadékviszonyok a felszínre érkező víz mennyiségére és formájára vannak hatással, vmint a párolgással együtt a talaj vízháztartását

befolyásolják.  a szélviszonyok közvetett hatásuk – a párolgás és párologtatás fokozása – útján befolyásolják a talajképzést, de hatással vannak közvetlenül is, éspedig a defláció, a szél által előidézett talajpusztulás útján. Domborzati hatások: elemei közvetve érvényesülnek mind az éghajlati tényezők hatásának módosításában, mind a földtani tényezők alakulásának mikéntjében. A tengerszint feletti magassággal nemcsak a hőmérséklet csökken, hanem rendszerint a csapadék mennyisége is nő. Jelentős hatással van a domborzat, elsősorban a víz által okozott talajpusztulás kialakulására és kártételéra, vmint a lejtők kitettségének mértéke szerint a besugárzásra is, ami a talajok hő- és vízgazdálkodását alapvetően megszabja. A talajok kora: a Föld felszínén különböző időpontokban indult meg a talajképződés. Míg a sarki övezetekben, ill. az északi féltekén a talaj képződése csak a

jégtakaró visszahúzódása után indulhatott meg, addig az egyenlítőn a talajképződést a tengerek visszahúzódása indította el. A két terület talajai között tehát abszolút korukat illetően több évmilliónyi különbség lehet. Ismeretes a talajok relatív kora is Ez azt jelenti, hogy ugyanazon idő alatt a talajok fejlődési állapota eltérő lehet, azaz a talajképző tényezők összhatásában mutatkozó különbségek azonos idő alatt összetettebb vagy egyszerűbb talajok kialakulásához vezethetnek. Biológiai tényezők: ide soroljuk a növények, ill. állatok azon tevékenységét, amelyet életük során ill. elpusztulásuk után gyakorolnak a talajra Végső fokon az élőlények életük folyamán egyaránt hatnak a talaj szerves és szervetlen alkotórészeire. Az egyes növény- és állatfajok nem külön-külön fejtik ki hatásukat, hanem egymás létének 4 előfeltételei. Ezek dinamikus egyensúlya szabja meg azokat a folyamatokat,

amelyeket együttesen a talaj biológiai aktivitásnak nevezünk. A fizikai hatáson (gyökerek nyomóereje, gyökérjáratok sűrűsége stb.) kívül nagy jelentősségük van a kémiai változásoknak is, melyeket a talajon élő növényzet és a talajlakó állatok idéznek elő. Az emberi tevékenység: az ember tudatosan, vagy anélkül módosíthatja a talaj fejlődését, megváltoztatja környezetét. Ez a hatás annál jelentősebb, minél fejlettebb a társadalom. Napjainkban az ember akár irreverzibilis módon is képes átalakítani a környezetét. A Föld állat- és növényvilágának, vmint környezetünknek a megóvása érdekében olyan ésszerű környezetvédő életmódot kell folytatni, amely nem ellentétes a Föld bioszférájának érdekeivel, azaz nem sérti a biológiai egyensúlyt. 6.Tétel: A talaj kolloid rendszerének ismertetése Kolloidok fogalma, kialakulása A kolloidok méretüket tekintve a homogén és a heterogén anyagi rendszerek között

foglalnak helyet. Homogénnek az olyan rendszereket tekintjük, melyek makroszkóposan egységesek. Pl: valódi oldatok A heterogén rendszerek vmilyen szempontból eltérő makroszkópos kiterjedésű homogén fázisokból állnak. A kolloidok a talaj szilárd fázisának legaktívabb komponensei. Fontos szerepük van az ionok, molekulák megkötésében, és a talajszerkezet kialakításában, így hatással vannak a talaj tápanyag-, víz- és hőgazdálkodására is. A kolloid rendszereket lehet csoportosítani: alaki megfontolások alapján:fibrilláris kolloidok: szál alakúak.  lamináriskolloidok: korong v 6szöges táblácska alakúak.  korpuszkuláris kolloidok: gömb v sokszögű test A lamináris és a fibrilláris kolloidok difformálással keletkeznek a korpuszkulárisak diszpergálással.  a kolloidrészecskék felépítése szerint:  makromolekulás kolloidok  asszociációs kolloidok  diszperziós kolloidok. A molekulakolloidok és az

asszociációs kolloidok diszperz rendszerei az anyag folyadékban történő spontán oldódásával alakulnak ki. Diszperziós kolloidokat tartalmazó diszperz rendszerek pedig különböző minőségű anyagokból keletkezhetnek. felületi tulajdonságaik alapján: ha a részecskék felületén ionok, gyökök és poláros molekulák vannak, külső hatás nélkül is elektromos erőtér keletkezik, azaz poláros felületű kolloid.  azokat a kolloidokat, amelyeknek külső hatás nélkül nincs elektromos töltése apoláros kolloidnak nevezzük. méreteloszlás alapján:  homodiszperz: a részecskék lehetnek azonos méretűek  polidiszperz: különböző méretűek.  anyagi eredet alapján:  szervetlen v ásványi kolloidokhoz tartoznak az agyagásványok, melyek a szilikátok mállása során keletkeznek, a kovasav vmint a Fe- és Al-hidroxidokés ásványtörmelékek.  a szerves kolloidokhoz sorolhatók: a szerves-ásványi kolloidok nem függetlenek

egymástól, hanem erősebb v lazább kapcsolatban vannak. Az agyagásványokat vmint a Fe- és Alhidroxidokat részben vastagabb v vékonyabb humuszhártya veszi körül Az agyagásványok felületén kovasav Fe- ill. Al-hidroxid bevonat is képződhet Az említett kölcsönhatások eredményeként létrejött, bonyolult összetételű kolloidokat a talaj ásványi-szerves komplexumának vagy adszorpciós komplexumnak nevezünk. A kolloid részecskék (micellák) szerkezetileg két részre bonthatók. A szilárd fázist micellamagnak, az ezen kialakult nagy töltéssűrűséggel rendelkező réteget szovátburoknak nevezzük. A micellák között elhelyezkedő folyadék fázis az intermicelláris folyadék, vagy más néven a talajoldat. A kolloid-mag negatív töltésű helyei kötik meg a szolvát réteget. Vizes szuszpenzióban a kolloidok felületén adszorbeált kationok és a folyékony fázis kationjai között dinamikus egyensúly jön létre. Egyensúlyi állapotban a

szolvátréteg kationkoncentrációja nagyobb, mint a talajoldaté. 5 A felülethez közel eső kationok erősebben kötődnek, mint a távolabbiak. Ezért a felület közelében a részecskék viszonylag nagy koncentrációban és térbelileg rendezetten helyezkednek el (Stern réteg). A felülettől távolabb viszont kisebb a vonzóerő, megnövekszik az ionok kinetikus energiája, s az eloszlás kevésbé rendezett lesz (diffúz réteg). 7.Tétel: A talajkolloidok határfelületi jelenségei: A szilárd és folyékony határfelületen lejátszódó adszorpciós- és ioncsere folyamatok nagy jelentősséggel bírnak elsősorban a talaj tápanyag-, víz- és hőgazdálkodása, pufferképessége, a szerves- és ásványi komponensek kapcsolódása, az öntözés és a trágyázás hatékonysága szempontjából. Az adszorpciót létrehozó erők nagysága, jellege, s a megkötődés mechanizmusa különböző lehet: • van der Waals-erők  fizikai adszorpció •

hidrogénkötések fizikai adszorpció • elektrosztatikus erők ioncsere • koordinációs és más kémiai kötések  kemoszorpció, komplexképződés a fizikai adszorpciót tehát a kis- és közepes hatótávolságú, az ioncsere adszorpciót pedig az ion-ion kölcsönhatásra jellemző hosszú hatótávolságú (Coulomb)-erők teszik lehetővé. 8.Tétel: a talaj kémhatásának jellemzése A protolitikus folyamatok kolloidkémiai magyarázata. A különböző oldatok, szuszpenziók savas bázikus ill. semleges karakterét, kémhatását a disszociált hidroxónium (H3O+) ill. hidroxid (OH-) ionok aránya határozza meg A kémhatás kifejezésére a [H+] –koncentráció mólos értékének 10-es alapú negatív logaritmusát használják, melyet pH-nak nevezünk. A talajok vizes közegében mért kémhatása (pHH2O) a talajoldat mindenkori egyensúlyi disszociált [H+]- ill. [H3O+]koncentrációjára jellemző Értékét módosíthatja a talaj vízoldható só- és

CO2-tartalma A talajokat a pHH2O értékük alapján a következőképpen csoportosíthatjuk: <4,5 pH erősen savanyú; 4,5-5,5 pH savanyú; 5,5-6,8 pH gyengén savanyú; 6,8-7,2 pH semleges; 7,2-8,5 pH gyengén lúgos; 8,5-9,0 pH lúgos és; >9,0 pH erősen lúgos talajok. A pH-érték csupán minőségi mutató. A talajsavanyúság kialakulásának lehetőségei: a talaj savanyúságát okozó hidrogénionok, részint külső forrásból származnak, részint a talajban lejátszódó protontermelő folyamatokban keletkeznek (belső protonforrások). A légkörből főként SO2, SO3, CO2, NO2, H2SO4,és HNO3 kerülhet a talajba. Protonmérleg: [H+BE]+[H+KÉPZ.] [H+KI]+[H+KÖT] A talajsavanyúság típusai: a talaj savanyúságának mennyiségi mérésére a sóoldatok hatásán alapuló jelenségeket használjuk fel. A sóoldat minősége szerint megkülönböztetünk un aktív- és potenciális (rejtett)-savanyúságot. Aktív savanyúság: ez az érték a vizes

talajszuszpenzióban mért mindenkori egyensúlyi állapotnak megfelelő [H+]-koncentrációt jelenti. Potenciális savanyúság: savanyú talajban a H+-ionok és az Al3+-ionok többsége a kolloidokhoz kapcsolódva található. A körülmények változásával azonban ezek megjelenhetnek a talajoldatban, növelve annak savanyúságát. A potenciális savanyúság meghatározásakor vmilyen alkalmas sóoldattal kezeljük a talajt. A potenciális savanyúságon belül megkülönböztetünk: kicserélhető savanyúságot (y2): a kolloidokon adszorbeált Al3+és H3O+-ionok okozzák.  hidrolitos savanyúságot 8,2 pH-jú kalcium-acetát-oldattal 6 határozzuk meg. Lúgos kémhatású talajok: a talajoldat lúgos kémhatását a lúgosan hidrolizáló sók túlsúlya és/vagy a kicserélhető Ca2+, Mg2+, Na+ és K+ oldatba jutása idézheti elő. A lúgosan hidolizáló sók (CaCO3, MgCO3,CaMg(CO3)2 NaCO3) oldódása, a víz disszociációja révén keletkezett protonok

megkötésével jár. A szikes talajok kémhatását alapvetően:  a kolloidok Na-telítettsége, a talajoldat sótartalma, az oldat kation- és anionösszetétele, és  a CO2 parciális nyomása szabja meg. A talajok pufferképessége:az oldatoknak, vagy szuszpenzióknak azt a tulajdonságát, hogy sav ill. lúg hatására kevésbé változik meg a pH-juk, mint amennyire a desztillált vízé változott volna, tompító (puffer) hatásnak nevezzük. A puffer-oldatok gyenge savakat, vmint a gyenge savak erős bázisokkal képzett sóit együtt tartalmazzák. A talaj szintén pufferhatású rendszer, mivel benne mind a gyenge savak (szénsav), mind pedig ezeknek sói megtalálhatók. 9.Tétel: Magyarország talajföldrajzi jellemzése Talajtérképezés: Talajtani szempontból Magyarország területe rendkívül változatos, a talajtakarót a sokrétűség jellemzi, ami a talajok gazdasági értékében is megnyilvánul. Az osztályozás alapja a talajon felismerhető

jelenségek segítségével megállapított folyamattársítás. A legfontosabb folyamatpárok a következők:  a szerves anyag felhalmozódása-elbomlása.  a talaj benedvesedése-kiszáradása.  kilúgozás-sófelhalmozódás  agyagosodásagyagszétesés  agyagvándorlás-agyagkicsapódás  oxidáció-redukció  savanyúsodás-lúgosodás  szerkezetképződés-szerkezetromlás.  felmelegedés-lehűlés. Az egyes folyamatok szerepe nem azonos, ezért megkülönböztetünk:  uralkodó folyamatok: elengedhetetlen feltételét képzik az egyes talajtípusok kialakulásában.  jellemző folyamatok: minőségi változást jelentenek a talajképződés menetében.  kísérő folyamatok: a talajképződést alapvetően nem befolyásoló folyamatok.  módosító folyamatok: azok a jelenségek, melyek az ember által megváltoztatott körülmények hatására jöttek létre. A talajtípus: hasonló környezeti tényezők együttes hatására jöttek

létre, és a talajfejlődés folyamán hasonló fejlődési állapotot értek el, és azonos folyamattársulásokkal jellemezhetőek. Főtípus: az osztályozási rendszer legmagasabb egysége, rokontípusok egyesítésével alkotható meg. (A legfontosabb főtípusok: váztalajok, kőzethatású talajok, barna erdőtalajok, csernozjom talajok, szikes talajok, réti talajok, láptalajok, mocsári erdők talajai és az üledékek illetve a lejtők hordalékainak talajai.) Altípus: meghatározásánál az egyes folyamatok erőssége szolgáltat alapot. Talajtérképezés. A talajtérképek célja a talajtani adatok területi ábrázolása és a talajra vonatkozó ismeretek áttekinthető közvetítése. A felhasználás szerint vannak:  Átnézetes talajtérképek a talajok mészállapotát, savanyúságát, szikességét, a víz járta területeket és az erdőket színnel jelölik, a vízgazdálkodási tulajdonságokat pedig vonalazással. Az átnézetes térképek változatai:

 tájtermesztési térképek: az egyes területek különbözőségét, a növénytermesztés fejlesztésének irányelveit hangsúlyozzák ki.  mezőgazdasági talajtérképek: kiemelik a tájhatárokat, a talajismereti és talajhasznosítási lehetőségeket.  genetikai talajtérképek: a talajok eredetében fennálló különbségekre, és a talajokban lejátszódó folyamatok megismerésére helyezik a hangsúlyt.  üzemi térképek: a helyi talajféleségeket, kartogramok segítségével egy-egy talajtulajdonságot elemez, melyhez kapcsolódhat 7 értékelés, és szaktanácsadás is.  Talajpusztulási és talajvédelmi térképek: a talajtakaró-pusztulás mértékének és formáinak rögzítése.  Kataszteri térképek: a jövedelemnek aranykoronában kifejezett értékét tüntetik fel. 11.Tétel:A talajok pórustérfogatának jellemzése (fajsúly, térfogatsúly fogalma) A talajok szilárd részecskéi közötti teret részben víz, részben pedig

talajlevegő tölti ki. E két fázis együttesen alkotja a pórustérfogatot, másnéven az összporozitást (Pö). A pórustérfogat tehát szilárd részek által elfoglalt tér és hézagtér viszonyából adódik. Térfogattömeg: a talajnak természetes szerkezeti állapotú egységnyi térfogatban található tömege. Mé: g/mlkg/dm3 Sűrűség: a teljesen tömör állapotba hozott talaj egységnyi térfogatának tömege. A talaj pórustérfogata (Pö) a térfogattömeg (Ts) és a sűrűség (Fs) segítségével kiszámítható: Pö%=100-(Ts/Fs)*100. értéke a talajban 2570% között változhat Jó porozitás: 50-60%; rossz 30-40 térfogat% között van Pe: erősen kötött vízzel telt pórusok; Pf: lazán kötött vízzel töltött pórusok; Pk: kapilláris erővel visszatartott víz pórustere; Pk-g: kappiláris-gravitációs erőkkel visszatartott víz helye; Pg: gravitációs erő hatására mozgó víz pórustere; Pl: az a pórustér, mely a talaj vízzel való telítése

után is levegővel van telve. A pórusok szabálytalan átmérője miatt a talajpórusokat a velük azonos víztartóképességű, szabályos hengeralakú kapilláris csövek átmérőjével szokás jellemezni. Ezt nevezik ekvivalens pórusátmérőnek. 12.Tétel: A talaj szerkezete (koagulumok, mikroaggregátumok, aggregátumok). A talajok vízállósága A talaj szilárd fázisát alkotó részecskék a különböző erők hatására, kisebbnagyobb halmazokká rendeződnek, ezért a talajok többségének jellemző szerkezete van. A talajszerkezet kialakulása:  az elsődleges halmazok – koagulumok – képződése során a talaj kolloidrészecskéi külső hatásokra összetapadnak, koagulálnak.  a mikroaggregátumok az un vázrészekből alakulnak ki, melyeket a kolloidok, mint ragasztóanyagok kapcsolnak össze. A ragasztóanyagként szereplő kolloidok lehetnek agyagásványok, szerves anyagok, vas-, alumínium-hidroxidok,szénsavas mész (CaCO3, CaMg(CO3)2), élő

mikroszervezetek, talajlakó állatok ürüléke, talajkondicionáló szerek (akrilsav –CH2=CH-COOH- származékok),  az aggregátumok mikroaggregátumokból képződnek, mely során a fizikai erőknek van jelentős szerepe. Ide sorolhatjuk a gyökerek nyomóhatásából eredő erőt, a fagy hatását. Vízállóság: A talaj szilárd fázisát alkotó részecskék különböző erő hatására halmazokká rendeződnek, ezért a talajok többségének jellemző szerkezete van. A talaj szerkezetét alapvetően a szilárd ásványi szemcsék mérete, és térbeli elrendezése illetve a szerves anyagok mennyisége és minősége szabja meg. A 2mm-nél nagyobb méretű szemcsék a szerkezeti egységek vázát adják meg, a kolloidok pedig a ragasztóanyag szerepét töltik be. 8 13.Tétel: A talajdinamikai folyamatok fajtája, sorrendje, társulása a barna erdőtalajok fejlődése során. Az erdőtalajoknál minden folyamatot megelőz, a humuszosodás, melyhez társul a

kilúgozódás majd követ az agyagosodás, az agyagvándorlás majd az agyagszétesés. Az agyagvándorlás akkor indul meg, ha a kilúgozódás során csökken a talajaggregátumokat összetartó erő. Az említett sorrenddel párhuzamosan erősödik a talaj savanyosodása is. Az előfeltételt képző folyamatok nem szűnnek meg az új folyamat fellépése után, hanem tovább fejlődnek és ez által hatnak a talaj kialakulása során. A meginduló új folyamat először erősödik, majd a hatása állandósul. Rendszerint a kísérőfolyamatként megjelenő fizikai, vagy kémiai átalakulás erősödik mely jellemző folyamattá, majd ennek teljes kifejlődése után uralkodó folyamatként él tovább. A talajban lejátszódó folyamatok és a le, illetve felfelé irányuló anyagmozgás következtében meghatározott kémiai, biológiai és fizikai sajátosságokkal rendelkező szintek alakulnak ki. A morfológiailag is jól megkülönböztethető genetikai szinteket az ABC

betűkkel jelöljük, és a szinteken belül alszinteket is megkülönböztetünk.  A-szint a talaj legfelső genetikai szintje, melyet a barna erdőtalajoknál, és a szikes talajoknál kilúgozási szintnek ,csernozjom, réti, láp és öntéstalajoknál pedig humuszosodott felső szintnek nevezünk.  A0: növényi maradványokat tartalmazó rész.  A1: a talaj legfelső humuszos rétege  A2: a kilúgozási szint alsó határa.  Asz: a szántott réteg szintje  B-szint az Aszint alatt található, a különböző talajtípusoknál ez is eltérő dinamikájú szinteket jelenthet. A kilúgozási szinttel rendelkező barna erdő-, és szolonyec talajoknál a felhalmozódási szintet jelöli. Olyan talajoknál, ahol a kilúgozódási szint nem alakult ki, az A-,és a C-szint közötti átmeneti réteget nevezzük B-szintnek. Itt a humusztartalom lefelé fokozatosan csökken Ez a réteg is tartalmaz alszinteket.  C-szint a humuszmentes talajképző kőzet Itt

előfordulnak sókiválások, gipszfelhalmozódások és az állandó vízhatás miatt redukciós folyamatok.  Ha a két szint határa nem éles, a tulajdonságaik összekeverednek, akkor azt az átmeneti szintet kettős betűjelzéssel látjuk el. / A2B, B3C stb/ 14.Tétel: A romtalajok keletkezésének, tulajdonságainak jellemzése: Azokat a talajokat, melyeknek kialakulását valamilyen tényező gátolja, romtalajoknak nevezzük. Ide tartoznak a váztalajok, és az öntés illetve lejtőhordalék talajok. A váztalajokat nagymértékben a talajképző kőzetek sajátosságai határozzák meg. A főbb váztípusok:  köves-sziklás váztalajok: többnyire hegyvidéken találhatók. kavicsos váztalajok: a folyók árterületein, teraszain, törmelékkúpjain találhatók. földes kopárok: már nem tartalmaznak tömör kőzetdarabokat, laza üledékes kőzeten keletkeznek. Az erózió miatt a humuszosodás lehetetlen.  futóhomok: ezen állandó növénytakaró nem

alakul ki, a humusztartalma 1% körül van.  humuszos homoktalajok: azok a talajok, melyekben a humuszos szint morfológiailag megfigyelhető. Öntés és hordaléktalajok: A folyók és tavak üledékeiben, és lemosott hordalékon képződnek, a talaj kialakulását az ismétlődő lerakódások akadályozzák. Lehetnek szénsavas meszet tartalmazó, illetve nem tartalmazók, a humuszosodás jelei a már eltemetett rétegben is fellelhetők. nyers öntéstalaj: az ismétlődő vízborítás a megtelepedő 9 növényzetet újra elborítja, a talajképződés mindig új anyagon indul meg, ezért mélyreható változást nem tud előidézni.  humuszos öntéstalajok: ott képződnek, ahol a terület hosszabb időre mentesül az elöntés alól. Mivel az elöntés ritkább, a túlnedvesedés nem gyakori.  lejtőhordalék talajok: a hegy-, és dombvidék lábánál fordul elő, a magasabb területek lehordott rétegei alkotják. A talajlehordás során először a humuszos

réteg, majd a talajképző kőzet mosódik le 15.Tétel: Zonális talajtípusok jellemzése összehasonlítása: A zonális talajokra az éghajlat van nagy hatással, a felszíni vizek és a talajvíz nem hat rá. A zonális talajok közé tartoznak: A kőzethatású talajok kialakulásánál a talajképző kőzet a döntő tényező. Ezalatt sekély termőrétegű, de humuszban gazdag talaj jön létre. Kémhatásuk közömbös, vagy gyengén lúgos.  humuszkarbonát talajok: laza üledékes, szénsavas meszet tartalmazó alapkőzetben alakultak ki. Szerkezetük morzsás, humusztartalmuk 2-5%.  rezinda talajok: tömör, szénsavas meszet tartalmazó kőzeten, elsősorban mészkövön és dolomiton alakultak ki. feketenyirok talajok: a vulkáni eredetű hegyek szélsőséges éghajlatú gerincein fordulnak elő. Andeziten, bazalton képződik A humusztartalom 5-8% ranker talajok: nem karbonátos, szilikátos kőzeten alakulnak ki. A termőréteg sekély, a víz-, és a

tápanyag-gazdálkodás kedvezőtlen. Barna erdőtalajok: kialakulásukban a fás növényállománynak van szerepe. A tekintélyes avarréteg megőrzi a csapadékból származó vizet, az erdő megtöri a szél erejét, ezzel csökkenti a párolgást. Az erdei avarból a gombák hatására savanyú humusz keletkezik, mely kilúgozza a talaj felső rétegét. karbonátmaradványos barna erdőtalajok: karbonátos talajképző kőzeten alakulnak ki. csernozjom barna erdőtalajok: a barna erdőtalajok, és a csernozjom talajok határán találhatók. barnaföldek: szárazabb területen kialakult talajok. Morzsás szerkezetű, humusztartalma 2-3%  agyagbemosódásos barna erdőtalaj: szervesanyag tartalmuk 5-6%. podzolos barna erdőtalaj: A talaj felső szintjében az erősen savanyú kémhatás következtében az agyagásványok alkotóelemeire esnek szét. Vízgazdálkodásuk rossz, kémhatásuk savanyú.  pangóvizes talajok: talajképző kőzete karbonátmentes, a

kilúgozási és a felhalmozódási szint vízvezetőképessége között nagy különbség van az agyagbemosódás miatt.  kovárványos talajok: a talajképző kőzet, karbonátmentes homok. savanyú, nem pozdolos talaj: talajképző kőzete karbonátmentes, savanyú. Csökkent kolloidtulajdonságú agyagásványokat tartalmaznak. Csernozjom talajok: a legtermékenyebb talajtípus, a talajvíz 3-4m-nél mélyebben van. A talaj szerkezete morzsás. Kémhatása közömbös, vagy gyengén lúgos, humusztartalma 3-4%.  mészlepedékes cs talajok: szerkezete morzsás, humusztartalma 3-4%. Kémhatása gyengén lúgos réti cs talajok: A humusztartalom a feltalajban 3-4%, szerkezete szemcsés és sokszögű, tápanyag-gazdálkodása jó.  kilúgozott cs talajok: A humuszos szint mélyre hatol, és van egy egyenletes és egy csökkenő humusztartalmú szintje.  öntés cs talajok: öntésterületeken, ahol a talajvíz mélyen van. A felső szint humusztartalma 3-4%, lefelé

fokozatosan csökken 10 16.Tétel: Azonális talajtípusok jellemzése, összehasonlítása: Azokat a talajokat, melyeknek képződését a csapadékvíznél nagyobb nedvesség irányítja, az azonális talajok csoportjába soroljuk. Ide tartoznak a: Szikes talajok: a víz hatására kialakult hidromorf talajok, a tulajdonságaikat a talajvíz közelsége, illetve a benne oldott Na-sók határozzák meg. szoloncsák talajok: magasan elhelyezkedő talajvíz hatására alakulnak ki, a talajszelvény fehér vagy világosszürke.  szoloncsák-szolonyec talajok: a szintekre való tagozódás már felismerhető. Humusztartalma 1%, a vízgazdálkodása rossz.  réti szolonyec talajok: a mélyebben fekvő talajvízszint csak az alsóbb szinteket tudja táplálni sókkal. A humusztartalom 2-3%, a vízgazdálkodásuk kedvezőbb az előbbieknél.  sztyeppesedő réti szolonyec talajok: a talajvízszint még mélyebben van. A humusztartalma 2-3%, és jelentős mértékben Ca-mal

telített.  másodlagosan elszikesedett talajok: Ez a folyamat kétirányú lehet, másodlagos szolonyecesedés, és másodlagos szoloncsákosodás. Réti talajok az időszakos átnedvesedés hatására keletkeznek, az időszakos levegőtlenség jellegzetes szervesanyag-képződéssel jár. szoloncsákos réti talajok: ezt a talajtípust a rétitalajfejlődés, és a sófelhalmozódás jellemzi.  szolonyeces réti talajok: a réti talajképző folyamatokhoz kismértékű szikesedés társul. típusos réti talajok: löszös alapkőzeten, vagy karbonátos illetve mentes laza üledéken képződnek. öntés réti talajok: olyan öntésterületen alakul ki, mely mentesült az ismétlődő vízborítás alól, de a talajvíz közelsége vagy a régi elöntések még éreztetik a hatását. lápos réti talajok: kialakulásukban mind a láposodási, mind a rétiesedési folyamat szerephez jutott. A vízgazdálkodása kedvező, a tápanyag-ellátottsága jó.  csernozjom

réti talajok: olyan réti területek, melyek hosszabb ideje mentesek a felszíni-, és a talajvíz hatása alól. Láptalajok: az év nagy részében vagy állandóan vízzel borított területeken buja lápi növényzet alakul ki, és jellemző a tőzegképződés. A tőzeg alatt gyakran találunk mésziszapot  mohaláp talajok: a tőzegmoha szerves anyagának felhalmozódása és humifikálódása útján keletkeznek.  rétláp talajok: különböző tulajdonságú és vastagságú tőzegrétegek építik fel. A humusztartalom a fölső rétegben 10-15%, az alatta levőben 20%. lecsapolt és telkesített rétláp talajok: az emberi beavatkozás annyira megváltoztatta, a tulajdonságaikat hogy külön csoportba kell foglalni őket. Mocsári- és ártéri erdők talajainak kialakulását az állandó vízbőség irányítja. Az erősen savanyú bomlástermékek a talajt elsavanyítják, a geljesedés jellemzi. Tápanyag és vízgazdálkodása kedvezőtlen, csak

talajjavítás után művelhető. 17.Tétel: A talajok vízgazdálkodása: A talaj vízgazdálkodása a talajban tárolt víz mennyiségével, annak mozgékonyságával, felvehetőségével és a vízmozgással kapcsolatos jellemzőkre vonatkozik. A talaj ezen tulajdonsága egyértelműen befolyásolja a termékenységét. A talaj nedvességtartalmán a talajban levő víz mennyiségét értjük, melyet tömeg-, vagy térfogatszázalékban, esetleg mmben fejezünk ki. Ennek mérésére a legelterjedtebb módszer, a gravimetriás eljárás. Ekkor, a nedves és a 105°C-on szárított talajminta tömegének különbségéből állapítjuk meg, és a kapott értéket 100g-ra vonatkoztatjuk. 11 A talaj nedvességtartalma térben és időben egyaránt jelentős mértékben változik, ez sok tényező függvénye:meteorológiai tényezők: csapadék, hőmérséklet, szél.  geomorfológiai, geológiai és hidrológiai tényezők: domborzat, talajvízszint. 

talajtulajdonságoktól  mesterséges beavatkozásoktól: agrotechnika, öntözés, melioráció stb. A talajban levő nedvesség nem tiszta víz, hanem különböző töménységű és kémiai összetételű oldat. Ezek közül az oldott alkotórészek közül a legfontosabbak:  CO2, vízoldható szerves anyagok tápsók, vízoldható Na-sók, A víz előfordulási lehetőségei a talajban.A pórusviszonyoktól függően a talajvíz gravitációs-, kapilláris-, adszorpciós-, és ozmózisos erővel kötődik a szilárd fázishoz.  erősen kötött víz: a talajrészecskék által megkötött belső vízburok, és a kémiailag kötött szerkezeti víz. A növények ezt a vízformát nem képesek hasznosítani.  lazán kötött víz a talajszemcsék felületén és az aggregátumok hézagaiban találhatók. Ez a víz már oldja, és szállítja a sókat, de a növények számára ez sem vehető fel.  kapilláris víz / Pk /:A növények számára nagyrészt

hozzáférhető. A kapillárisok vízemelő és vízvisszatartó képességében nagy szerepe van a talajrészecskék és a vízmolekulák közötti adhéziós-, és a vízmolekulák közötti kohéziós erőnek. A kapilláris vízmozgás sebessége egy adott talajnál jelentősen függ a nedvességtartalomtól és a talajszerkezettől.  kapilláris-gravitációs víz a 1050 mikrométer átmérőjű kapilláris rendszerben helyezkedik el A növények számára felvehető.  gravitációs víz az 50 mikrométer-nél nagyobb pórusokban található, gyorsan szivárog lefele. A talajvíz a talaj minden pórusát kitölti. A talajok vízgazdálkodási jellemzői.A vízelnyelésből, víztartóképességből és a száradási feltételeiből tevődik össze. És azt mutatja meg, hogy a talaj mennyi vizet képes tartalékolni, és hogy ebből mennyit képes a növény rendelkezésére bocsátani. Vízgazdálkodási talajtípusok: kilugzásos típus: a talaj felszínére jutó víz

egy része a talajvízbe jut, és a lefelé irányuló vízmozgás következtében a kilugzási folyamatok dominálnak.  egyensúlyi típus: a talaj felszínére jutott víz talajba szivárgott hányada nem jut el a talajvízig, hanem a beázási rétegben migrál, a talajok oldott alkotórészeivel együtt.  párologtató típus: a talaj felszínére jutó víz és a talajvíz együttesen párolog, a talajszelvényben a felfele irányuló vízmozgás, és a felhalmozódási folyamatok dominálnak. |A vízgazdálkodás nyomon követésére szolgálnak az időszakos nedvességvizsgálatok. A talajok vízgazdálkodása szempontjából az úgynevezett vízkapacitás értékek meghatározása is fontos.  szabadföldi vízkapacitás: az a vízmennyiség, melyet az átázott talaj a gravitációval szemben vissza tud tartani, ez függ:  szerkezettől  szemcseösszetételtől  rétegezettségtől  a talajvíz szintjétől.  A maximális vízkapacitás a talaj

maximálisan befogadható vízmennyiségét mutatja.  A minimális vízkapacitás a talaj azon vízvisszatartó képessége, amikor a talajvíz már nem játszik szerepet a vizsgált talajréteg vízkészletének alakulásában. |A kapilláris vízkapacitás a talajvíz fölött közvetlenül elhelyezkedő réteg nedvességtartalmát fejezi ki. A különböző talajok vízgazdálkodási tulajdonságait az előzőeken kívül nagymértékben befolyásolja a talajok vízelnyelése és a vízátersztése Egy olyan talajban pedig, amely nem homogén összetételű, a vízáteresztő képességet mindig a legkevésbé vízáteresztő réteg határozza meg. A talajok duzzadása, zsugorodása és konzisztenciája. 12 A nedvesség leadása zsugorodással jár, ez pedig repedésekben nyilvánul meg. A zsugorodás mértéke a talaj kötöttségétől, pórustérfogatától és a nedvességtartalmától függően változik. Lineáris zsugorodást az Arany-féle kötöttségi szám

70%-ának megfelelő víztartalomra beállított, 8-10cm átmérőjű és 1-1,5cm magas edényben elhelyezett mintán határozzák meg, fokozatos szárítás folyamán. A mértékét a kiszárított talajkorong átmérőjének /Do/, és az eredeti átmérő /Dn/ százalékban kifejezett értékével adjuk meg: Lzs%=Do/ Dnx100.Térfogatos számítás esetén a vízzel telített talaj /Vn/, és a szárítás utáni talaj /Vo/ térfogatából számoljuk ki az értékét: Zs%=Vn - Vo/ Vnx100 |A talaj-víz kölcsönhatásban szerephez jut a konzisztencia, mely a talaj-víz aránytól függ. A konzisztencia határok:  plasztikus határ: az a legkisebb víztartalma, melynél a talajból kisodort 3-4mm vastag sodratok töredezni kezdenek.  folyási határ: az elfolyósodás határát az a víztartalom adja, amikor a képlékeny talajmassza már csak átmenetileg tartja meg az alakját.  plasztikus index: az a képlékenységi mutató, mely az előző két állapot közötti

konzisztenciára utal, ez számítással határozható meg: Pi = Fh - Ph  tapadási határ olyan nedvességi állapotot jelent, mikor a nedves talajpogácsa egy sima fémlemezen már nem tapad meg. A talajok vízgazdálkodási csoportjai. A talajnedvesség formáinak arányát, vízgazdálkodási jellemzőit a következő talajtulajdonságok befolyásolják:  a talaj mechanikai összetétele, szerkezete, tömöttsége, repedezettsége és a pórusviszonyai.  a talajszelvény felépítése és a kémiai tulajdonságai Vízgazdálkodási csoportok:  igen nagy vízbefogadó képességű, gyengén víztartó talajok.  nagy befogadó képességű, közepes víztartó talajok, homok és vályogos homok.  jó vízbefogadó képességű, jó víztartó talajok, csernozjom talajok.  közepes befogadóképességű és jó víztartó talajok , agyagos és agyagos-vályog talajok.  közepes befogadóképességű, erősen víztartó talajok, agyagos és agyagos-vályog

talajok.  rossz befogadóképességű , erősen víztartó talajok, szolonyeces talajok  igen rossz vízbefogadó képességű, és igen erősen víztartó talajok, szoloncsák szolonyecek 18.Tétel: A talaj és a trágyázás kölcsönhatása: A trágyák hatása a talajra: a trágyázás közvetlenül is kiválthat a talajban fizikai és kémiai változásokat.  fizikai hatások: az istállótrágya lazító hatása, növeli a talaj porozitásátlevegőzöttsége és víznyelése.  kémiai hatások: a kémhatásváltozásokat kell figyelni. A műtrágyák azonban nemcsak tápelemeket tartalmaznak, hanem hordozó- vagy kiegészítő anyagokat is. A műtrágyák kísérőanyagainak ez a talaj kémhatását módosító hatása, ha helyesen választjuk meg a műtrágyaféleséget, akkor a talaj kémiai viselkedését, oly mértékben változtatja meg, hogy a nagy adagú műtrágyázásának talajjavító hatása is lehet. A talaj hatása a trágyára: a talajnak a

trágyákra gyakorolt hatását vizsgálva megkülönböztetünk: fizikai hatások: kisebb jelentőségűek és a talaj nedvességállapotának a trágyák hatóanyagainak oldódására kifejtett hatására korlátozódnak. Minél nedvesebb a talaj, annál gyorsabban és jobban oldódnak a műtrágyák vízben oldható alkotórészei, és így annál hamarabb fejthetik ki hatásukat.  kémiai hatások: talajkolloidok tápanyag-adszorbeáló hatása. A talaj kémhatásának szerepe  trágyák tápanyagainak oldhatósága 13 Lúgos kémhatású talajokon bekövetkező ammóniaveszteség  a trágyázás hatékonyságát csökkenti. 19.Tétel: A talajok levegő és hőgazdálkodása: A pórusokban levő víz mennyiségével a légnemű fázis tart egyensúlyt, vagyis a Pvíz, és a Plev között szoros kapcsolat áll fenn. Az adott talaj, nedvességi állapota tehát a pórustér levegőtartalmát is meghatározza. Ahhoz, hogy a levegőgazdálkodásról pontos képet

kapjunk, a szántóföldi vízkapacitásig vízzel telített talaj levegőkészletét kell meghatározni.  a talajok levegőgazdálkodást, a talajlevegő összetételén , valamint a talaj és a levegő kölcsönhatásán kívül a talajok ezen levegőmennyisége is befolyásolja. a talaj levegőtartalma a szerkezettől függ, a homoktalajokban 30-40%, a vályogtalajokban 10-25% és az agyagtalajokban 5-15% a levegő. Amennyiben a talaj térfogatának levegőtartalma kevesebb, mint 13%, a növények nem fejlődnek.  a rossz szerkezetű tömött talajok levegőgazdálkodását, szerkezetjavítással, altalajlazítással, mélyműveléssel lehet szükséges javítani. A növény fejlődéséhez a vízen, a tápanyagon és a levegőn kívül hőre is szükség van. a talaj hőmérséklete nem csak a magasabb rendű növények magvainak csírázását, növekedését és fejlődését szabja meg, hanem befolyásolja a talajban élő mikroorganizmusok életét, ezen keresztül

viszont a tápanyagforgalmat is. A hőmérséklet szerepet játszik, a talajban végbemenő mállási folyamatokban is. Összefoglalóan megállapítható, hogy a talajok víz-, levegő-, tápanyag és hőgazdálkodása egymástól elválaszthatatlan fogalmat, és együttesen határozzák meg a talaj termékenységét. 20.Tétel: A talajok tápanyag-ellátottsága, tápanyag-gazdálkodása: ha a tápanyag-ellátottságról beszélünk az agrokémiában, hol a talaj, hol pedig mindkettő tápanyag-ellátottságát értjük rajta. A talaj akkor tudja nagy valószínűséggel jól ellátni a növényt tápanyaggal, ha jó a tápanyagszolgáltatása, vagyis nagy intenzitással, hosszú ideig tud szolgáltatni tápanyagot. Ehhez megfelelő tápanyagtartalom mellett nagy tápanyagintenzitásra v nagy tápanyag-potenciálra – felvehető tápelem - van szükség Ha a növény egyáltalán nem kap tápanyagot, nem lesz termés. A trágyázás attól függően növeli, csökkenti vagy nem

befolyásolja a termés nagyságát, hogy milyen volt a trágyázás előtti tápanyag-ellátottság. Ha a talajban kevés a felvehető tápanyag, ebben az esetben a műtrágyázás minőségi változást okoz a tápanyag-szolgáltatásban, így ugrásszerű termésnövekedés áll elő 21.Tétel: Talajjavítás, talajvédelem jelentősége fajtái: Talajjavításnak nevezzük azt az eljárást, mely a talajhiba megszüntetése útján a talaj termékenységének tartós növelését szolgálja. Talajhibának nevezzük azokat a kémiai és fizikai jelenségeket, melyek a talajok termékenységét jelentős mértékben csökkentik. Ilyen a szikesség, a savanyúság, láposodás, mocsarasodás, a gyökérzóna mélységében előforduló mészkőpad és kavicsréteg. 14 Valamint ha a szelvényben a glejréteg vagy a tömör talajképző kőzet a felszínhez 70cm-nél közelebb található.  Azokat az eljárásokat soroljuk a talajjavításhoz, melyeknek az elsőrendű célja a

talajhibák tartós megszüntetése. A talajjavítás módszere lehet fizikai, kémiai és biológiai Fizikai a mélyforgatás, altalajlazítás, talajcsövezés, lecsapolás, öntözés,  homokozás az agyagos talajok felületére homokot terítünk, és azt a szántott rétegbe bemunkáljuk.  márgázás során a homoktalaj felszínére agyagtartalmú anyagot terítünk el és bemunkáljuk.  rónázás során a hullámos felszínű homoktalaj kimagasló hátainak anyagát a mélyedésekbe hordjuk. Kémiai eljárásokat a savanyú-, és a szikes talajok javítására alkalmazzuk. Ezt úgy érhetjük el, hogy a talajkolloidokon adszorbeált kationok közt a kalciumot tesszük uralkodóvá. Savanyú talajokon:  a meszezés két talajtípuson alkalmazható, a savanyú réti talajokon és az erdőtalajokon. A javítóanyagok szénsavmész-tartalmú termékek A meszezés hatása igen összetett, megváltozik a talaj kalciumellátottsága, csökken a talaj savanyúsága, javul a

talaj szerkezete és a mikroelemkészletének felvehetősége. Hazai gyakorlat szerint a javítóanyag szükségletet a hidrolitos aciditás és az Arany-féle kötöttségi szám értékéből számoljuk ki.  a talajok altalajterítéssel történő javítása során ott, ahol a talajképző kőzet szénsavas lösz vagy márga, ezt kibányásszák, és a felszínen elterítve bedolgozzák a talajba. Ezen folyamat során ajánlatos az istállótrágyázás is. Szikes talajokon:  a szikes talajok meszezésének fő célja az adszorbeált nátrium kicserélése, és a telítetlenség megszűntetése. Persze a talaj fizikai tulajdonságai is javulnak.  altalajterítés  a gipszezés azoknak a lúgos talajoknak a megjavítására alkalmas, melyek már feltalajukban tartalmaznak szénsavas meszet és vízben oldható sókat. kombinált eljárásról beszélünk, ha a meszezést, vagy az altalajterítést egészítjük ki kisebb-nagyobb gipsz adagokkal.  a lignitporos

talajjavítást elsősorban lúgos kémhatású szikesek javítására használják. Biológiai talajjavítás során a talaj kedvezőtlen tulajdonságait termesztett növény segítségével szüntetjük meg. Ilyen módszer a zöldtrágyázás Fontos kihangsúlyozni, hogy a talajjavítás önmagában nem elegendő, ehhez csatlakoznia kell a szükséges trágyázásnak, és a helyes talajművelésnek. 15