Történelem | Középiskola » Magyarország története 1945-1956

http://www.doksihu Magyarország története 1945-1956 Az Ideiglenes Kormány időszaka 1945. dec 2-án Szegeden létrejött a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (Független Kisgazdapárt, SZDP, NPP, MKP, Polgári Demokrata Párt). Dec 21-én Debrecenben ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés, 22-én megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány Dálnoki Miklós Béla vezetésével. A program: hadüzenet Németországnak, fegyverszünet a Szovjetunióval, a trianoni határok és jóvátételi kötelezettség vállalása, szélsőjobboldali szervezetek betiltása, népbírósági ítélkezés a háborús bűnösök felett (189 halálos ítélet). A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) magyarországi vezetője Vorosilov marsall a szovjet érdekeknek megfelelően megkezdte a kommunisták támogatását. Vorosilovék álltak a kommunista-parasztpárti radikális 1945. márc 17-én kihirdetett földreformrendelet mögött is. Elvették az 1 000 hold feletti birtokokat, az egyházak

birtoktestenként 100 holdat tarthattak meg, az 1. 000 hold alatti birtokból az úri birtokosok 100, a parasztiak 200 holdat tarthattak meg. A földhöz juttatottak átlag 5 holdat kaptak, ami a megélhetéshez kevés, de Nagy Imréék már a következő lépésre, a kolhozosításra gondoltak. Az új választójogi törvény szerint 20 év feletti férfi és nő jogosult a választásra (kivéve a háborús bűnösöket, németeket, az igazoló bizottságok által elmarasztaltak). A szavazás titkos, de nem egyénekre, hanem pártlistára lehetett voksolni. A ’45-ös választások A KP a budapesti választásokat előrehozatta októberre, ahol az SZDP-vel közös listán indult, de a FKgP 50%-ot szerzett a nagyvárosban is. A novemberi országos választáson a FKgP 57%-os többséget szerzett, de Vorosilov nyomására csak koalíciós kormány alakulhatott. A megalakult Tildykormányban a kommunisták kezébe került a belügyi, gazdasági és közlekedési tárca, az ÁVÓ-t

Péter Gábor irányította, a vidéki közigazgatásban még nagyobb volt a „baloldali” túlsúly. 1946. febr 1-jén a II köztársaság elnöke Tildy Zoltán lett, a miniszterelnöki pozícióba Nagy Ferenc került. A Nagy Ferenc-kormány Nagy meghirdette a kiigazítást, vagyis a választási eredményeket jobban tükröző hatalomgyakorlást kívánt, amivel szemben fellépett a Baloldali Blokk (MKP, SZDP, NPP), vagyis támadták koalíciós partnerüket. A háború utáni hiperinflációt (1 pengő 1945-ben = 50 milliárd pengő 1946-ban) sikerült gyorsan letörni. A gazdaság minden szektorában gyorsan haladt az újjáépítés, ami segített, hogy a SZU visszaadta a nyilasok által Ausztriába hurcolt javakat, az USA visszaszolgáltatta az aranykészletet, 20 millió $ áruhitelt adott (pl. közlekedési eszközök, gépek) 1946 aug 1-jén bevezették a forintot, ami stabilsága miatt tovább lendítette a gazdaságot. 1946-ban indult a nagyüzemek és bankok

államosítása, amire építették 1947-ben az első hároméves gazdasági tervet, amit a politika változása befolyásolt, de az 1938-as gazdasági teljesítményt 1949-re alaposan túllépte a termelés úgy, hogy a SZU megtiltotta a Marshall-segély felvételét. A kormánynak meg kellett oldani a németkérdést. Rákosi kormánybiztos Potsdam szellemében megkezdte a kitelepítést, két év alatt 400 ezer főt, igaz csak 300 ezren vallották magukat németnek. Emellett a Vörös Hadsereg 40 ezer főt hurcolt el málenkij robotra. A németek helyére telepítették a környező országokból menekült magyarokat, Csehszlovákiával a kényszerből aláírt lakosságcsere egyezménnyel lehetett elkerülni a felvidéki magyarság teljes kitoloncolását. 1947. febr 10-éna párizsi békével zárta le hazánk a világháborút A trianoni határokhoz képest három csallóközi falu volt a veszteség, 300 millió $ a jóvátétel, a magyar hadsereg létszáma 60. 000 fő

http://www.doksihu lehet 5. 000-es légierővel, a Vörös Hadsereg itt állomásozhat és ellátási költsége az országot terheli, a határon túli magyar kisebbség nem kapott védelmet. A „szalámi-taktika” A kommunisták a polgári pártokkal szemben folytattak aknamunkát, az ún. reakciós párttagok, vezetők eltávolítását követelték, a B-lista rendszer működtetésével bizonytalanságot keltettek. Emiatt a polgári pártok, de a Baloldali Blokkba tartozó NPP (Kovács Imre) és SZDP (Peyer Károly, Kéthly Anna) demokratikus érzelmű vezetői is a FKgP-hoz közeledtek. Rajk László (MKP) belügyminiszter megkonstruálta az első politikai pert, a Magyar Közösség perét. A kényszervallatottak terhelő vallomást tettek neves kisgazda politikusokra, aki közül többet letartóztattak, Kovács Bélát a szovjet katonai rendőrség a SZU-ba hurcolta, a Svájcban tárgyaló Nagy Ferencet megzsarolták, emigrációba kényszerítették. A kékcédulás

választástól - 1947. aug 31 a diktatúráig A kommunisták hamis kék cédulákkal több választási körzetben is szervezetten szavaztak, így megnyerték a választást (22, 3%), de a Baloldali Blokk csak a szavazatok 45%-t kapta. Így újból a kisgazdákkal alakított koalíciós kormány jött létre, de erős kommunista túlsúllyal. Az SZDP baloldali szárnya átvette a pártbeli hatalmat, legjobbjai emigrációba kényszerültek, vagy leváltották őket. 1948 jún 12-én az SZDP és a KP egyesült MDP néven, Szakasits Árpád lett a névleges vezetője, a lemondatott Tildy helyett a köztársasági elnök, de Rákosi irányította a pártot. 1948-ban kezdődött az egyházak elleni nyílt támadás: Mindszenty hercegprímást letartóztatták és elítélték, Ordass Lajos és Ravasz László lemondatása, a pócspetri baleset után az országgyűlés megszavazta az iskolák államosítását. Az 1949-es választásokon más pártok nem indulhattak, csak a Magyar

Függetlenségi Népfrontba bekényszerítettek, ennek vezetője az MDP. A 96%-os választási győzelem jelezte, hogy létrejött a diktatúra. Az alkotmány – 1949. aug 20 és az MDP felépítése A népköztársaságban az elnököt felváltotta az Elnöki Tanács, mely törvényerejű rendeleteket is alkothatott, a parlament ritkán és rövid ideig ülésezett. A kormány a minisztertanács elnevezést kapta, a parlament nevezte ki. Létrehozták az önkormányzatok helyett a tanácsrendszert Az MDP élén a Rákosi Mátyás – Farkas Mihály – Gerő Ernő alkotta triumvirátus állt, ehhez tartozott még a kultúrát felügyelő Révai József. A Politikai Bizottságban (9-14 fő) dőlt el minden, a Központi Vezetőség (70 fő) volt a fő vitatér. 1951-től gyorsan épült ki Rákosi személyi kultusza a sztálini minta nyomán, 1952-53-ban volt a legerősebb (miniszterelnök és pártfőtitkár is). A politikai perek Az új világháború árnyékában a hatalom teljes

centralizálása mellett az esetleges ellenzéki nézetűek megfélemlítése volt a cél. 1949-ben Rajk és társai a jugoszláv helyzet áldozatai, 1950-ben a volt szocdemeket iktatták ki, 1951-ben a mérsékelt kommunisták kerültek sorra (Kádár, Donáth, Losonczy). A volt polgári értelmiség kitelepítése, internáló táborokba zárása fokozódott Az ÁVH Az 1948-as ÁVO 1949-re ÁVH-ként önálló hatósággá vált, fő feladata a hírszerzés és elhárítás volt, de a határőrizet is hozzá került. A besúgórendszer kiépítése, letartóztatások, kínvallatások és a táborok őrzése tette hírhedté. A „szocialista eredeti tőkefelhalmozás” 1948-ban indult a kolhozosítási program (Nagy Imre ellenzi, de begyűjtési miniszter): a 25 hold feletti gazdákat be nem lépés esetén kuláklistára vették, az adót drasztikusan felemelték, kötelező beszolgáltatást írtak elő nyomott áron, azaz teljesíthetetlen feltételeket szabott a kormányzat. A

nem teljesítés miatt kezdődtek a szabotázsperek, a lágerbe hurcolás. A kisebb gazdák ezután már megtörtek, http://www.doksihu és beléptek a tsz-ekbe, ahol a rossz gazdálkodás miatt alacsony termésátlagok jelentkeztek. Ennek következménye az ellátási nehézség lett (ismét jegyrendszer), megkezdődött a vetőmag elvétele, a padláslesöprés, az újabb perek. A mezőgazdaságból kivont tőkét a nehéziparba fektették elavult szovjet technológia átvételével („vas és acél országa”), különös tekintettel a hadiiparra, amit a sztahanovista mozgalomra és a faluról elmenekülő emberek munkaerejére alapoztak. A könnyűipart, a szolgáltatást, egészség- és oktatásügyet egyáltalán nem fejlesztették tőkehiány miatt. Sztálin halála – Hruscsov új irányvonala 1953 júniusában Rákosiékat Moszkvába rendelték „fejmosásra”, Moszkva Nagy Imrét jelölte miniszterelnöknek Rákosi helyett. 1953. júl 4 a kormányprogram parlamenti

bemutatása: közkegyelem hirdetése a politikai foglyok számára, a táborok bezárása, az ÁVH hatalmának visszaszorítása, az ötéves terv túlzott iparosításának lassítása, a könnyűipar és élelemtermelés támogatása, a rosszul gazdálkodó tsz-ekből való kilépés joga, fizetésemelés, Hazafias Népfront alakítása a nem párttagok véleménynyilvánítására. Az értelmiség és a többség támogatta a kormányt, az új stílust,k de a pártapparátus, az ÁVH Rákosi mellett állt. Nagy Imre veresége 1955-ben az NSZK-t felvették a NATO-ba, Malenkov (Nagy Imre moszkvai patrónusa) bukása, Rákosi aknamunkája eredményeként a magyar vezetés Moszkvába utazott, ekkor azonban Nagyot mondatták le, sőt a pártból is kizárták. Rákosi bukása Hruscsov és Tito kibékülése felvetette Rákosi szerepét a Rajk-ügyben és a többi perben is, amit nem lehetett csak Péter Gábor (ÁVH vezető) túlkapásaival magyarázni. Az Írószövetség és a Petőfi

Kör vitái Nagy Imre szellemében folytak, Hruscsovnak a XX. pártkongresszuson elmondott Sztálint bíráló beszéde után a sztálinisták kényelmetlenné váltak, ezért Mikoján felszólította Rákosit pártvezetői tisztségéről való lemondásra. Helyére Gerő Ernő került, aki semmivel sem volt jobb Rákosinál. AZ 1956-OS FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC Előzmények Az MKP a megszálló szovjet csapatokra támaszkodott, a demokratikus pártok és társadalmi szervezetek ellen sikeresen lépett fel, az újjáépítés eredményeit kisajátította, a túlzott államosítással megsemmisítette a tulajdonosi réteget, a választási csalástól és megfélemlítéstől sem riadt vissza. 1948-ban fuzionált a lefejezett MSZDP-vel, így alakult meg az MDP. A Magyar Függetlenségi http://www.doksihu Népfrontba kényszerített „pártok” vezetőerejeként az 1949-es választásokat megnyerve létrejött a proletárdiktatúra. 1948-52 között a gazdaság átszervezése

Gerő Ernő vezetésével a sztálini módszer alapján indult: a kolhozosítás (megsemmisítették a magángazdaságokat: kötelező beszolgáltatás, magas adó, kuláklista, padlássöprés, kínzás, internálás) és a mezőgazdaságból kisajtolt tőkéből, a falvakból elmenekültekkel kezdték meg a nehézipari beruházásokat („vas és acél országa”). Az ÁVH (Péter Gábor) mindenhatóvá vált: koncepciós perek kezdődtek kommunisták ellen (1949. Rajk László és társai, 1951. Kádár, Donáth, Losonczy), az arisztokraták, egykori tisztek, polgári értelmiség kitelepítése, internálása általánossá vált, az egyházi vezetők ellen erőszakosan léptek fel (Mindszenty József, Ordass Lajos, Ravasz László). Az éhező és rettegő országnak el kellett viselnie Rákosi Mátyás személyi kultuszát is. Sztálin halála után Hruscsov a Moszkvába rendelt Rákosiékat erősen kritizálta és döntött Nagy Imre kiemeléséről. Az új miniszterelnök

meghirdette a mezőgazdaság támogatását, a rosszul működő tsz-ekből ki lehetett lépni, a nehéziparral szemben az élelmiszer- és könnyűipar került előtérbe, közkegyelmet hirdetett, a táborokat bezáratta, és a nem kommunistákkal a Hazafias Népfronton keresztül tartott kapcsolatot. 1955-ben a NATO bővítése miatt Moszkva ejtette Nagy Imrét, Rákosi átmenetileg megerősödött, de a szovjet-jugoszláv kapcsolatok normalizálódása és a XX. kongresszus desztalinizáló határozata miatt le kellett mondania a szintén sztálinista Gerő javára. A forradalomból szabadságharc 1956. okt 6-án Rajk és társainak újratemetése az elnyomás elleni néma tüntetéssé vált A Magyar Írók Szövetsége, a Petőfi Kör és az egyetemi központok ifjúsága megfogalmazta demokratikus követeléseit. Október 23-án a reformer Gomulka és Lengyelország melletti szimpátia-tüntetést a megzavarodott hatóság engedélyezte. E napon tért haza a jugoszláviai

„Canossa-járásból” Gerő, s a kialakult helyzettel szembesült. A tüntetést betiltották, de leállítani már nem tudták. A Petőfi szobornál Sinkovics Imre olvasta fel a 16 pontot (Nagy Imre kinevezése, szovjet csapatok kivonása, többpárti demokrácia), a Bem szobornál Bessenyei Ferenc szavalt, Veres Péter beszélt, itt jelent meg a lyukas zászló, a „Ruszkik haza!” jelszó. A Kossuth téren a 200 ezres tömeg követelte Nagy Imre mondott riadt beszédet. Gerő otromba rádióbeszéde miatt a tömeg a rádióhoz vonult, ahol tűzharc robbant ki, majd ledöntötték a Sztálin szobrot, éjszaka megjelentek a szovjet páncélosok is. 24-én a miniszterelnökké lett Nagy Imre nem írta alá a szovjet beavatkozást kérő nyilatkozatot. Ekkorra létrejöttek Budapesten a harcolók központjai (Széna tér, Corvin köz) és a forradalom a vidéket is magával ragadta. 25-én a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről az ÁVH alakulatai sortüzet adtak le a

szovjet páncélosokkal békésen megférő tüntetőkre, mely 200 áldozatot követelt, Mosonmagyaróvárott és Tiszakécskén szintén sortűz végzett sok emberrel. Szovjetnyomásra Gerő Ernőt, Kádár János váltotta fel a párt élén, tőle és Nagy Imrétől várták a helyzet stabilizálását. Azonban a társadalmi önszerveződés tovább folyt, megalakultak a munkástanácsok, forradalmi bizottságok, a nemzetőrség, a Kilián laktanya parancsnoka, Maléter Pál tűzszünetet kötött a felkelőkkel. 27-én koalíciós kormány alakult a kisgazda politikusok belépésével és másnap Nagy Imre rádióbeszédében elhangzott, hogy az októberi események nemzeti-demokratikus forradalom jellegűek, tűzszünet lép életbe, a szovjet csapatok kivonulnak Budapestről, az ÁVH-t feloszlatják és reformokat vezetnek be. Király Béla vezetésével megalakult a Forradalmi Katonai Bizottság, mely a fegyveres erőket fogta össze. 30-án a Köztársaság téri pártszékház

ostroma követelt újabb áldozatokat, kiszabadították fogságából Mindszenty hercegprímást. A következő napon a kormány kérte a szovjet csapatok http://www.doksihu kivonását az országból, felmerült a Varsói Szerződésből való kilépés lehetősége is. Az MDP feloszlatása után Kádár János vezetésével megalakult az MSZMP, mely a változásokat elfogadta. November 1-jén a miniszterelnök bejelentette az ország kilépését a Varsói Szerződésből, ezzel együtt a semlegességet is (osztrák modell), azonban a szuezi válság miatti amerikai politika és a kínai és jugoszlávtámogatás miatt Moszkva szabad kezet kapott. Ezen a napon váltott álláspontot Kádár és szovjet védelem alá helyezte magát. Ugyanakkor a gyárakban elkezdődött a munka, úgy tűnt, hogy normalizálódott a helyzet. 3-án széles koalíciós kormány alakult, Maléter Pál honvédelmi miniszter Tökölre indult tárgyalni a szovjet katonai vezetéssel a szovjet

csapatmozgások miatt. 4-én megkezdődött a szovjet csapatok támadása Budapest ellen, Malétert letartóztatták, Nagy Imre elmondta híres rádióbeszédét. A hősies ellenállást a szovjet csapatok súlyos véráldozat árán felszámolták, a kormányzat több tagja a jugoszláv követségre menekült, Kádár rádión közölte a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását. 7-én Kádárék Budapestre érkeztek, de hiába tárgyaltak a Nagy kormány lemondásáról, sőt a főváros általános sztrájkba kezdett, az értelmiség nyilatkozatban vállalta a forradalmat. 22-én jugoszláv kormánygaranciával Nagy Imréék elhagyták a követséget, de a szovjet biztonságiak letartóztatták őket, és Romániába internálták. Következmény Decemberben a kormány ellenforradalomnak nyilvánította az októberi eseményeket, és kezdetét vette a pufajkás erőszak: szétverték a nők tüntetését, lövöldöztek a Nyugati pályaudvarnál, sortűz volt

Salgótarjánban, Miskolcon és Egerben. A letartóztatásokat tárgyalások követték, majd kivégzések (1961-ig 341 fő, köztük Nagy Imréék 1958. 06 16), 20 000 ember került börtönbe, 13 000-t internáltak az 1963-as közkegyelemig