Pszichológia | Felsőoktatás » A női eredményesség

http://www.doksihu A női eredményesség 3 http://www.doksihu Tartalomjegyzék: 1. Bevezető4 2. A nők társadalmi helyzete és szerepe a múlttól egészen napjainkig5 2.1 Nőmozgalmak, feminizmus, emancipáció5 2.2 Nők a munkaerőpiacon, a politikában6 3. Nők és férfiak közötti különbözőségek8 3.1 A két nem agyi működésének differenciái9 3.2 Az intelligencia10 3.3 Nők és férfiak közötti szocializációs eltérések11 3.4 A nők és a férfiak: szex, erőszak, prostitúció13 3.5 Az emocionális megközelítés: az értékrend másságai15 3.6 Család vagy/és munka17 3.7 A női vezetés és az odáig vezető út19 3.8 A nők és a konfliktuskezelés23 3.9 A női döntéshozatal25 3.10 A stressz és más betegségek26 4. A női siker kulcsa: a harmónia önmagunkkal27 4.1 Az én-kép27 4.2 Az önismeret28 4.3 Az önbecsülés29 4.4 A szorongás leküzdése31 4.5 Az önérvényesítés32 5. Zárás 34 „Melyik ér többet: a nő vagy a férfi? Mindegy.

Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet” Weöres Sándor 4 http://www.doksihu 1. Bevezető Mindennapi lelki szenvedéseink legfőbb okai közé tartozik a másik: a Férfi, aki nem ért meg, a Nő, aki nem fogad el. De az is lehet, hogy félreértjük egymást Sokszor mintha nem egy nyelvet beszélnénk. Ha a nő és a férfi másságának okait megértjük, helyre tesszük önmagunkban a két nem alapvető különbözőségeit a már tapasztalt élményeink által- gondolva a párkapcsolatokra, fiú- lány barátságokra, a szociális egymásra utaltságokra- más szemszögből látjuk a sokszor nemi identitásból származó konfliktusokat, a két nem bizonyos szituációkban megnyilvánuló konfrontálódását. A közelmúltban a nőmozgalmak zászlajukra tűzték a nők egyenjogúságának harcát, a feminizmus teret hódított, az emancipált nőknek igényük lett a nemiségükből fakadó munkahelyi és egyéb megkülönböztetések visszaszorítására majd

teljes megszűntetésére. Ezen jelenségek ismerősen hatnak a mai ember számára A régi kor embere azonban teljesen magától értetődőnek vette a férfiuralmat, a nők közéletből való kirekesztését és diszkriminációját. Kik és milyen áron vívták ki a nők mai- ám sajnos néha csupán- elméleti egyenjogúságát? Melyek azok az alapvető különbségek nő és férfi között, amelyek predesztinálják a két nem társadalmi szerepét, mely szocializációs hatások érvényesülnek? Hogyan kerekedhetünk mégis felül az idejét múlt társadalmi konvenciókon? Mely utakat kell végig járnia egy nőnek, hogy manapság társadalmilag elfogadott, boldog legyen? Miként teljesedhet ki, mint jó anya, feleség, nő illetve individuális lény? Ezen és ezekhez hasonló kérdésekre igyekeztem választ találni olvasmányaim során- a teljesség igénye nélkül-, melynek tapasztalatait most sorokba rendezem. Úgy gondolom, a két nem közötti párhuzam

vonásával,- az azonos témákat illetően- juthatunk el legegyszerűbben a válaszokhoz. Mindenekelőtt azonban tisztázzuk, mi az a nőmozgalom, feminizmus, és milyen fogalmakkal találkozunk tárgyalásukkor. 2. A nők társadalmi helyzete és szerepe a múlttól egészen napjainkig 2.1 Nőmozgalmak, feminizmus, emancipáció Amikor nőkről beszélünk, akkor férfiakról is beszélünk, a nőprobléma egyben férfiprobléma is. Amikor a nőmozgalom megjelent a világtörténelem színpadán, nem pusztán a patriarchális társadalom megváltoztatását kívánta, hanem forradalmat az emberi természetben is. A világ hagyományos felosztásán akart változtatni, amely a nőknek a magánszférát utalta ki: az ésszel szemben az érzelmeket, az aktivitással szemben a passzivitást, az önérvényesítéssel szemben az önfeláldozást, a kritikai gondolkodással szemben a belenyugvást. Ezen változtatott a feminizmus, amikor mindezzel szemben új eszméket fogalmazott meg, és

létrehozott egy olyan női identitást, amely cáfolja a világ mesterséges kettéhasítását. A nők évezredes hátrányos helyzete elleni szervezett harc csak az elmúlt században kezdődött meg. A feminista mozgalmak névadója az 1892-ben tartott nőkongresszus: a Congres Feministe volt. A nők széleskörű bekapcsolódása a munka világába, az önálló jövedelem megszerzésének növekvő lehetőségei, a 5 http://www.doksihu „férfisovinizmus” ellen is tiltakozó szocialista mozgalmak térhódítása, az oktatási lehetőségek kiszélesedése együttesen vezetett végül is a feminista szervezetek jól kiépült hálózatához (Lévai 2000). Szakmai szövetségek, szakszervezetek, egyetemi és főiskolai nőtudományi programok, feminista irodalmat árusító könyvesboltok, bárok és kávézók sokasága adott hátteret a mozgalomnak. Kampányok indultak a nők egyéni szabadsága, mint alapvető állampolgári jog kivívásáért, a patriarchális előjogok

megszüntetését, tiltakozásul a nemi diszkrimináció minden formája ellen, és az abortusz legalizálásáért. Bővülő állami szolgáltatásokat kezdenek követelni, elsősorban a két műszak terheivel küszködő nők és a dolgozni vágyó anyák számára. A politika iránt leginkább érdeklődő nők választási kampányokban vesznek részt, törvényhozási témákat vetnek fel, lobbistákat keresnek meg és alkalmaznak a törvényjavaslatok sorsának nyomon követésére. A mozgalom sokak számára nem csupán szenvedélyes elkötelezettséget jelentett, hanem olyan életformát is, amely az egyetlen élhető létezési mód volt a hagyományos családmodellel szemben, és amellyel kifejezhették másságukat, érvényre juttathatták vágyaikat, érzelmeiket, félelmeiket (Lévai 2000). A mozgalom néhány év alatt szétesett, majd új formákban, országonként, kultúránként változó alakzatokban élt tovább. Egyre inkább azt tekintette céljának, hogy a

jogkiterjesztés és az intézményesülés érdekében a férfiakat partnerré tegye. A legtöbb európai országban nem egészen egy évtized leforgása alatt átértékelődött a nők és a férfiak közötti viszonyrendszer, fokozatosan megváltoztak a társadalmi szerepek, és a törvényalkotásban is gyökeres változások zajlottak le: a hatvanas évek feminista hullámának hatására megkezdődött a nők és a családok jogait érintő törvények liberalizálása. Tény, hogy az utóbbi években az északi országokban született a legtöbb gyerek Európában. Ez annak a „nőbarát” jóléti politikának köszönhető, amely sikeresen segíti a nőket, hogy szakmai életüket és a szülői szerepet összehangolják. A női részmunkaidős foglalkoztatás valamennyi északi országban lényegesen nagyobb arányú, mint a nyugati demokráciákban, különösen a kisgyermeket nevelő anyák esetében. 2.2 Nők a munkaerőpiacon, a politikában Az elmúlt évtizedekben

mélyreható változások alakították a nők életét, mint például az oktatás reformja, a munkapiaci-részvétel növekedése a nyugati és északi államokban, az aktív vallásosság csökkenése a korábban erősen vallásos országokban, és mindez döntően befolyásolta a választói magatartást. A nők intenzív részvétele a gazdasági életben és a munka világában szoros összefüggést mutat azzal, hogy a nők a baloldali pártokra szavaznak, ugyanis ezek ígérik a munka és a családi élet összeegyeztetését, ezek kínálnak számukra olyan programokat és szociális juttatásokat, amelyek a gazdasági aktivitást lehetővé teszik. Az európai politizálás XX századi történelme azt mutatja, hogy a politika mindig, mindenütt a férfiak dolga. De mert valamennyi országban a választók fele nő, a politikusok örökös félelme, hogy a női választók egyszer csak a feje tetejére állítják a politika világát. A nők és a férfiak nemcsak

választóként követtek jellemzően más értékeket, szemléletük és magatartásuk a külpolitika, a diplomácia és a honvédelmi kérdések esetében is markánsan eltért egymástól. Az USA-ban, a skandináv országokban és Franciaországban következetesen több nő támogatta a pacifista mozgalmakat, ellenezte a katonai beavatkozásokat és az atomerőművek telepítését. A nők inkább szavaztak a honvédelmi csökkentése és a szociális kiadások növelése mellett, mint férfi képviselő társaik. 6 http://www.doksihu A döntéshozatal magas szintjein és a választott politikai testületekben a férfiak még ma is mindenütt többségben vannak a nőkkel szemben annak ellenére, hogy az Európai Unió az esélyegyenlőség politikájának kitűntetett szerepet szánt a ’90-es években. 1979 óta minden európai ország küld női jelöltet az Európai Parlamentbe, amelynek így mintegy 20%-os női képviselete van, de ez a viszonylag magas arány annak

köszönhető, hogy a testületet nem tekintik különösebben fontos hatalmi tényezőnek. A pozíciók elosztása is jellemző: a nők általában a gyengébb tárcákat (pl. a szociális, a családi és a kulturális) kapják meg, míg a férfiaké a külügy, a pénzügy, a gazdaság, a hadügy stb., vagyis a szerepek horizontális megosztása is ugyanazt az egyenlőtlenséget mutatja, mint a vertikális. Néhány országban létrehozták a nők egyenjogúságával foglalkozó minisztériumot vagy kormányzati intézményt és a ’80-as évektől egy-egy látványosan sikeres politikusnő karrierjének is tanúi lehetünk. Margaret Thatcher egy évtizeden át volt Nagy-Britannia miniszterelnöke, 1989-ben Rita Süssmuth lett a Bundestag elnöke, 1990-ben Mary Robinson Írországé, 1991-ben pedig Edith Cresson a francia kormány vezetője. Az Európa Tanács Catherine Lalumier-t választotta főtitkárnak, aki a beiktatásakor kijelentette: „Amíg hivatalban leszek, a nők

ügyének szentelem magam.” A század utolsó egy-két évtizedének gyakorlata azt mutatja, hogy ott lett kétnemű a politika, ahol a politikusnők kifejezetten a női jogok és az ún. női témák érvényesítését állították politikai érvrendszerük középpontjába, és olyan ügyekre irányították a közvélemény figyelmét, mint a munkaerő-piaci diszkrimináció, az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér elve, a családpolitika vagy a szociális ellátórendszer reformja. Idővel a politikai versenyfutás egyre több résztvevője értette meg, hogyha elkötelezi magát a nők esélyegyenlősége mellett, választókat nyerhet (Lévai 2000). Mindazonáltal a hazai közgondolkodásból nem csupán a feminista irányzatok ismerete, hanem mindenféle feminista érzékenység is hiányzik. Ez a vakság érvényesül, amikor a törvényhozók nem vizsgálják egy készülő törvény hatását külön a nőkre és a férfiakra, amikor történelemórán a férfiak

hőstetteiről tudósítanak, megfeledkezve a nők sorskérdéseiről, és amikor még az abortuszvitában is többségében férfiak szólalnak meg, majd hoznak döntést. Sok nő férfigondolatokat ismétel nemegyszer akkor is, amikor azok ellenkeznek saját érdekükkel. A női önéletírások mutatják, milyen korlátozott még ma is a nők szabadsága. A feministaellenes propaganda eredményeként a közvéleményben a feminizmus radikálisan férfigyűlölő, elfogulatlan marxista áltudományként jelent meg, maguk a feministák, pedig mint magányos, frusztrált, kártékony nők, akik békés családi életeket zúznak szét, válásokat kényszerítenek ki, gyermeki életeket tesznek tönkre. A teljes jogú modern nő olyan akar lenni, mint a férfi ma, civilizált, euroamerikai, ipari társadalmak férfija. Egyenjogúságát abban méri, hogy lehet-e birtokosa a hatalomnak, elérheti-e a személyes függetlenség és önmegvalósítás olyan fokát, mint a férfi,

megszerezheti-e ugyanúgy magának a szexuális partnert, illetve élvezetét, szórakozhat-e ugyanúgy (ez gyakran úgy fordítódik le, élvezheti-e ugyanúgy az alkoholt, a nikotint vagy a kábítószert), alkothat-e, elfogadják-e a férfiéhoz hasonlóan. Észrevétlen redefiniálódik tehát a mai társadalom individuális-racionalitás értékrendje, a teljesítményorientáció, a hedonista fogyasztói mentalitás. A teljesítményorientációból szinte szükségszerűen fakadó versenyszellem kiszorítja a segítés kultuszát, az egyoldalú racionalitás az empátia ellen hat, a hedonista szemlélet nehezíti az emberi kapcsolatokat, és hátrányosan hat a családi életre, gyermeknevelésre. Bizonyos, hogy mindezen faktorok nagy szerepet játszanak a modern ember feszültségeiben, amelyek a 7 http://www.doksihu gyógyszerfogyasztásban, alkoholizmusban, neurotikustünetekben vagy pszichiátriai betegségekben nyilvánulnak meg (Koncz, 1985). A nőmozgalom a női

nemnek a férfiakkal való egyenlőségét próbálta bizonyítani, néhol összekeverve a biológiai különbözőség és a társadalmi egyenrangúság fogalomkörét. 3. Nők és férfiak közötti különbözőségek: 3.1 A két nem agyi működésének differenciái Kutatási eredmények szerint a nemi hormonoknak fontos szerepe van a női és a férfi agy kialakulásában. Ez hatással van a szexuális orientációra és a nemre jellemző magatartási formák kifejlődésére is. Bizonyos szellemi tevékenységek férfiakban kifejezettebben kötődnek valamelyik agyféltekéhez és ezen agyműködésekben akár más képességek rovására is a férfiak felülmúlják a nőket. A bal agyféltekei problémamegoldó gondolkozás, matematikai logika vagy a jobb féltekei térbeli látás és érzékelés inkább a férfiak erőssége. A verbális feladatokban, diffúzabb figyelmi működésben, a részletek megjegyzésében, az érzékszervi érzékenységben és a számolási

feladatokban általában a nők nyújtanak jobb teljesítményt. Ezen különbségek valószínűsíthetően az evolúció során alakultak ki, a két nem munkamegosztása és az egymást kiegészítő képességeik kifejlődése által (Arató, 1997). A kétneműség biológiai következményei közül mindenekelőtt a férfi és a nő alapvetően eltérő szerepére kell utalni a reprodukcióban: a., A tizenéves lányokat a havi vérzés korán figyelmezteti biológia kötelezettségeikre A lányok iskolai eredményeiben 5 százalékos csökkenés mutatható ki a menstruáció alatt. A havi vérzés előtti 3-5 napon a szervezet folyadék- visszatartása és az emiatt jelentkező feszültség és egyéb tüntet a nők 36-40%-ának okozhat problémát, ami mind a szellemi, mind a fizikai teljesítményt kedvezőtlenül befolyásolja. A leglényegesebb biológiai különbség férfi és nő között fajfenntartás: a terhességvállalás női monopóliuma, mely nem ki fizikai és

lelki megpróbáltatást jelent az asszonynak. b., A férfiak és nők közötti különbség megnyilvánul a testméretekben és a testi-fizikai teljesítményben is, melyben szintén a biológiai tényezők látszanak meghatározónak. A nők általában kisebb fizikai erőkifejtésre képesek, ezt a sportrekordok szemléletesen érzékeltetik. Az ember fizikai teljesítménye ugyanis az izomzat függvénye A férfiak izomzata 57 százalékkal felülmúlja a nőkét. Több vizsgálat igazolta, hogy a női izomzat növekedése hasonló terhelés és gyakorlás mellett is elmarad a férfiakétól, és az elérhető maximum is alacsonyabb. c., Végül a kétneműségnek a személyiségre gyakorolt hatására is szükséges utalni A nők általában önfeláldozóbbak, de ugyanakkor maguk is több gondoskodást várnak el. Nagyobba az igényük a társas kapcsolatokra és hajalmuk az ebből adódó idegfeszültségre. A nők érzékenyebbek és kevésbé versengők A férfiak

határozottabbak és dinamikusabbak, függetlenebbek és társadalmi érvényesülésben ambiciózusabbak. Gondolkodásukat és tetteiket kevésbé motiválják az érzelmek, inkább az értelem (Koncz, 1985). Mindezen tényezőkre a későbbikben még bőven utalok. 8 http://www.doksihu A kétneműség biológiai következményei némi egyszerűsítéssel arra utalnak, hogy a társadalmi munkamegosztás során a fajfenntartás: a gyermekvállalás feladata döntően a nőkre hárul, míg a fokozott testi erőt és harciasságot igénylő létfenntartás inkább a férfiak jussává vált. Ez a biológiai adottságokon nyugvó természetes munkamegosztás lett azután az osztálytársadalmakban a nők „eredendő átka”, és „másságukból” adódó alávetettségük alapjává. A férfiak produkciója a nők reprodukciójához képeset társadalmilag felértékelődött (Koncz, 1985). 3.2 Az intelligencia Az intelligencia, jelentős mértékben genetikusan meghatározott,

számszerűen is kifejezhető mutatója az egyén aktív és értelmes alkalmazkodóképességének. A nők és férfiak átlaga nem különbözik, de férfiakban lényegesen magasabb a gyengébb és kimagasló képességűek aránya, míg a nőknél az értékek átlag körül mozognak. Ezen statisztikai adatok bizonyítékául szolgál az a tény, hogy sokkal több híres matematikus, fizikus, zeneszerző került ki férfiak közül, mint nők közül. Ezt ellensúlyozandó azon törvényszerűség, miszerint több lánygyermek születik: nagyobb túlélési esélyekkel rendelkeznek-, mint fiú társaik sérülékenyebb XY kromoszóma együttessel- stabilabb XX kromoszómájuk révén. Míg a nőknél sokkal kiegyenlítettebb a két agyfélteke működése, addig a férfiak agya specializáltabb, bizonyos tevékenységek jobban köthetők a jobb- vagy bal agyféltekéhez (Arató, 1997). Az általános iskola első éveiben a lányok jobban teljesítenek, mint ellenkező nemű

padtársaik: jobban olvasnak, szebben írnak, nagyobb szókinccsel és helyesebben beszélnek. Majd a későbbiekben a lányok intellektuális „visszavonulása”- például a tanulmányi eredmények romlása- semmiképpen sem jelenti azt, hogy intelligencia szintjük alacsonyabb lesz, mint a férfiaké: inkább azt, hogy intelligenciájukat más módon és más célokra használják fel. Így a verbális feladatokat a nők, a térimanipulációs feladatokat a férfiak teljesítik jobban Az analitikus gondolkodási stílus inkább a férfiakra jellemző, amely azt jelenti, hogy ki tudja emelni a lényeges részleteket az egészből, és ettől kezdve már kizárólag a kiemelkedő fontosságú részlettel tudjon foglalkozni, mellőzve a teljes tapasztalat minden egyéb elemét. A nők gondolkodását inkább a viszonyítás jellemzi, ahol az alapélmény minden részlete a másikhoz való viszonyában kap jelentőséget. A férfi a racionalitásra, míg a nő az irracionalitásra

hajlamos. Elérkezett az idő az új, biológiai adottságokat és társadalmi lehetőségeket tudatosan figyelembe vevő szereposztásra. S ez nemcsak a női, de a férfinemnek is hasznára válhat (Ranschburg, é.n) 3.3 Nők és férfiak közötti szocializációs eltérések Személyiségünk vonásai részben genetikusan meghatározottak,- gondolok itt a nemi kromoszómák és a hormonális hatások kiemelt szerepére. A környezeti hatásoknevelés, tanulás, kapcsolatok, tapasztalatok, élmények: tehát a teljes szocializációnak köszönhetően alakul ki felnőttkora a nagyrészt stabil személyiség. A nőket inkább a gazdagabb érzelmi és szociális életre való alkalmasság, míg a férfiakat a küzdelemhez szükséges jegyek jellemzik. A standard személyiségskálákkal nyert vizsgálatok egybehangzó megállapítása, hogy a nők következetesen magasabb pontszámot érnek el a szorongásosságot, a csoportszellemet, a bizalmat, az extraverziót és különösen a

gyengédséget tükröző tesztekben. A férfiak magabiztosságot és önbizalmat jelző 9 http://www.doksihu pontszáma viszont meghaladja a nőkét: határozottabb, ám kevésbé érzelmes személyisége alkalmasabb lehet a rájuk háruló, a külvilág nehézségeivel megküzdő feladatok ellátására (Valló és m.társai, 2002) A férfias és nőies magatartás nem velünk született, hanem tanult viselkedésforma, amelyet az egyén a kultúra tudatos és nem tudatos nyomására a nevelés, a szocializáció folyamatában sajátít el. A férfiak keménysége, bátorsága és helytállása- általában az ideális férfi képe- a női szerep iránti nosztalgia, a nőkkel szembeni alacsonyabb rendűség érzés leküzdésének, elfojtásának eredménye. A nők szerep-irigysége könnyen megérthető, ha figyelembe vesszük azokat az előjogokat- tisztelet, hatalom, szexuális kezdeményezés-, amelyet minden kultúra elsősorban a férfiaknak juttat. Ezzel kompenzálandó,

hogy a nők nagyobb eséllyel születnek meg, kevesebben szenvednek öröklött, vagy születés körüli időszakban szerzett betegségekben, és hosszabb ideig élnek, mint a férfiak (Ranschburg, é.n) A nő nem lehetőségeiben, kapacitásában különbözik a férfitól, hanem – biológiai funkciójából és hagyományos társadalmi szerepéből egyaránt következőenérdeklődése, életstílusa a tárgyi és személyi világhoz való hozzáállása más, eltérő világképhez igazodnak. Úgy vélik, hogy a férfi és a nő magatartásbeli különbsége nem az eltérő tulajdonságokon alapul, hanem azon, hogy az embereknek be kell tartaniuk a nemükre vonatkozó kulturális előírásokat. Ez lényegében azt jelenti, hogy tulajdonságaikat nemre érvényes interakciós szabályok mögé bújtatva, mintegy azokon keresztül kell hasznosítanunk. A szociális hatások, amelyek a fiúk agresszióját bátorítják, a lányokét viszont kordába szorítják, érvényesülnek.

A nő veleszületetten humanista- szociális érdeklődésű, kapcsolatközpontú lény, akinek agresszív indulatai elsődlegesen a szociális viszonyokban- tapasztalt igazságtalanság, kegyetlenség hatására ébrednek fel. Az interdependencia is jellegzetesen női vonás-, amely kétségtelenül a nő hangsúlyozottabb szociális érdeklődésének veleszületett alapja: sokkal jelentősebb érdeklődés fűzi ahhoz a személyhez, akiről gondoskodnia kell és ahhoz is, aki róla gondoskodik, mint a férfit. A női szerep előírásai érintik az időtöltési szokásokat, az idegenekhez való viszonyt, a szóbeli kommunikáció kezdeményezésének szabályait, a mimikát és a tekintetet, a testtartást a különböző társadalmi érintkezési helyzetekben, a ruházkodást, a hajviseletet, ékszereket, sminket illetve egyéb testi díszeket. E sajátosságokat a szocializáció és a személyiségfejlődés folyamán elsajátítva a nők egy része valóban ösztönösen

tökéletes nő, és új helyzetekben is jellegzetesen viselkedik (Ranschburg, é.n) A nő nem riválisa, vagy ellenfele a férfinak-, mint a férfiak egymásnak a dominanciaküzdelmekben-, hanem társa, aki társadalmi státuszát a világtól „versenyen kívül”, készen kapta. Az évezredes alárendelt pozíciónak a személyiségben hagyott nyomai következtében nem csak a férfi adott kevés esélyt a nőnek az otthonon kívüli karrier dominancia-küzdelmeiben, de a nő is önmagának: a lányok jelentősen kisebb teljesítményre érzik képesnek magukat akkor, ha fiúk az ellenfelek, mint amikor egymás között versenyeznek. A sikertől való félelem akkor jellemzi a nők magatartását, ha férfiak között, jellegzetesen és hagyományosan férfi szerepkörben kell teljesíteniük. A státusz-létrán kapaszkodás és a férfi, mint rivális személy, egyelőre még zavarba ejtő a nők számára (Ranschburg, é.n) Hétköznapi lelki különbségek közé tartozik,

hogy a nők figyelme tágabb, pásztázó, sok apróságot észrevevő, alán türelmetlenebb és kevésbé elmélyült. Könnyebben váltanak, rugalmasabban alkalmazkodnak a nők. A sok begyűjtött információ alapján 10 http://www.doksihu gyorsabban születhet látszólag „ösztönös megérzésükön” alapuló döntésük. A nők érzelmei és verbális, kifejező készségei jobb és bal féltekéjükben egyaránt megtalálhatók, ezért gondolkodásukat, közléseiket gyakrabban színezik, befolyásolják az érzelmeik. A beszéd segítségével teremtenek és ápolnak kapcsolatokat, számukra tehát a beszéd testesíti meg magát a köteléket. A férfi gondolkodása, közlése „lényegre” törő, megoldás-orientált. Tényeket közöl, ügyet intéz, tájékozódik, figyelme viszont túl beszűkült lehet, az adott problémára koncentrálva kevésbé veszik figyelembe az érzelmi és szociális igényeket. Örökös problémamegoldó törekvésük más pszichés

funkcióik hátrányára történhet. A veszély, a konfliktus általában még nyíltabbá teszi a nőt: kapcsolatot, segítséget keres, hangosan gondolkozva próbál kötődni, kapcsolódni, érzelmeit megosztani, lelkét kiönteni, belsőleg feldolgozni a bajt. Nem kér feltétlenül megoldást, esetleg csak egy kis megértést, együttérzést, érzelmi támogatást, biztonságot szeretne. A férfi inkább bezárul, hallgat, a probléma megoldásán töri a fejét, úgy érzi, a sajnálat csak gyengeségére mutathat. Külső megoldásra, racionális feldolgozásra törekszik Hagyományos feladatának érzi a problémák megoldását a veszélyek elhárítását. Ehhez csak a lényeget szeretné kiragadni, nehezebben kezeli a feleslegesnek tartott információt (Arató, 1997). Számos pszichológus és családterapeuta szerint sok kapcsolat megromlásának, megszakadásának hátterében egyszerű kommunikációs félreértések állnak, melyek megrontják a légkört és

elindítják a végzetes eltávolodáshoz vezető lavinát. Különösen, ha a szexről sem tudnak- nem mernek- kommunikálni (Valló és m.társai, 2002) 3.4 A nők és a férfiak: a szex, erőszak, prostitúció Az elmúlt évtizedek szexuális forradalma számos pozitívumot hozott, mindkét nem számára. Évszázados tabuk dőltek le A partnerek sokkal nyíltabban, őszintében mernek beszélni egymással, a szexualitással összefüggő kérdésekről is. Például tévesnek bizonyult az a vélekedés, miszerint a férfi és a nő szexuális igényei lényegében egyformák, és a különbségek kizárólag a társadalmi elvárások, az eltérő megítélés következményei. Mindkét nem egyaránt felelős szexuális életük minőségéért A férfiaknak több figyelmet, kényeztetést, babusgatást kellene nyújtaniuk, a nőknek pedig felszabadultabban, nyíltabban, őszintébben kellene beszélniük igényeikről és jobban figyelembe kellene venniük a férfi változatosság

iráni vágyát (Valló és m.társai, 2002) A nő gyengédség iránti vágyával ellentétesnek h at az a míto sz, miszerin t a n ő biológiai adottságainál fogva olyan teremtmény, aki szexuális funkciói gyakorlása közben rendszeresen megtapasztalja a fájdalmat, ezért számára az erőszak és a szexualitás összekapcsolódik, a saját teste ellen elkövetett erőszakot izgalmasnak, vonzónak találja, ami feljogosítja a férfit arra, hogy erőszakot kövessen el vele szemben. Rávilágítottak arra, hogy a gyakori erőszakos szexuális fantáziaképek jelentkezéséből nem a nők valós erőszak iránti igényére kell következtetni: ezekben a fantáziákban sokkal inkább a férfias erő és a dominancia iránti női vágy fogalmazódik meg, amely nem jár szükségképpen együtt a ténylegesen agresszív szexuális magatartás elfogadásával, legfeljebb a szimbolikus erőszak iráni vággyal (Lévai, 2000). A nőnek általános jó közérzet, bizalom, szeretet

szükségeges ahhoz, hogy felébredjen bennük a nemi vágy. Ezzel szemben a férfi, állandó, magas tesztoszteron szintje miatt szinte mindig képes a szexre, ami szinte kivétel nélkül kielégülést hoz a számára. Azonban a nő agyában a szexuális és az érzelmi központ igen szorosan, több szálon is 11 http://www.doksihu összefügg, és a nőknek csak mintegy az egyötöde jut el automatikusan, könnyedén az orgazmushoz. A férfiak számára nem jelent gondot- inkább örömet, változatosságot-, ha váltogatják partnereiket. Ezzel szemben a nők-, akiknek túlnyomó többsége a meghittséget, gyengédséget keresi a kapcsolatban- egy tartós, monogám viszonyban két-háromszor gyakrabban jutnak el az orgazmushoz, mint futó kaland esetén (Valló és m.társai, 2002) A családon belüli erőszak hosszú időn keresztül a legkeményebb tabuk közé tartozott, hiszen olyan felségterületet érintett, amelyről mindenki a tisztelet és szeretet hangján kívánt

megszólalni. A nők gyakran érzelmi okokból nem képesek meghozni azokat a racionális döntéseket, amelyek gyerekeik és persze saját maguk érdekét is szolgálnák. Képtelenek kilépni egy romlott kapcsolatból még akkor is, ha az veszélyt jelent a család számára. Előfordul, hogy félelemből vagy szégyenből utasítják el a külső segítséget, nem indítanak bűnvádi eljárást az elkövetővel szemben, vagy visszavonják a terhelő vallomást. Az erőszakos kapcsolat dinamikájának ők is résztvevői, ezért bűntudatot éreznek a kialakult helyzetért, de ezt az érzést nem tudják feldolgozni. A hetvenes évek Európájában a nők elleni erőszak a közéleti viták fontos részévé vált, de a családon belüli erőszakról alig esett szó (Lévai, 2000). A nemi erőszakot sohasem szexuális kérdésként, hanem a férfiak a nő feletti hatalomgyakorlásaként értelmezték. A férfi kiváltságos helyzetet élvez a gazdaságban, a politikában, magasabb a

társadalmi presztízse, mint a nőnek, s a férfiak uralta intézményekben keresztül (pl. rendőrség, igazságszolgáltatás) rendszeresen hatalmat és befolyást gyakorol mások felett. Ezért a férfiak hajlamosak a magánszférában is hatalmat gyakorolni- akár erőszak árán is- a gyengébbek, a nők és a gyermekek felett. A nyolcvanas évek közepére 23 államban nyilvánították bűncselekménnyé a házasságon belül elkövetett szexuális erőszakot. Az áldozatok csak ritkán éreznek dühöt vagy bosszúvágyat az elkövetővel szemben. Indulataikat inkább maguk ellen fordítják, így az önvád és a bűntudat sokkal gyakoribb kísérő jelenség, mint a harag. Ezt az érzést erősíti az általános társadalmi közvélekedés is, amely gyorsan ítél a megerőszakolt nők felett. A gyermekkorban elszenvedett erőszak egész életeket törhet ketté: alacsony önértékelés, szorongásos neurózis, kapcsolati és szexuális zavarok forrása lehet. Kutatások

azt igazolják, hogy a nemi erőszak elkövetői általában olyan férfiak, akik egykor maguk is családi erőszak áldozatai voltak, mint gyerekek, és felnőttkorukban képtelenek megszabadulni a számukra is kínzó agresszív mintakövetéstől (Lévai, 2000). Azt szokták mondani: prostitúció mindig volt, és mindig lesz. És azt is: a prostitúció ezer szállal kötődik a bűnözéshez. És még azt is: reménytelen küzdeni ellene A legtöbb prostituált nem engedheti meg magának az elitfogyasztás és a függetlenség luxusát. A többség nem jól kereső magánzó, hanem a megélhetésért küzd. Anyagi kényszer, érzelmi és gazdasági krízishelyzet, gyermekkorban elszenvedett testi és lelki erőszak következtében került erre a kényszerpályára. Sokan ideiglenes megoldásnak, átmeneti pénzkeresetnek tekintik a prostitúciót, amelynek csapdájából azonban nem könnyű kikeveredni. Mivel ezek a- zömében- nők a létbizonytalanságban és az illegalitás

mezsgyéjén élnek, könnyen zsarolhatók, és ellentétben a prostituált elittel nem racionális életmódot folytatnak, nem halmoznak fel tőkét. Erre többnyire semmi lehetőségük nincs. A normális életbe való visszakapaszkodás esélye így csak kevesek számára adott. Rendszeresen erőszak, megalázás, olykor gyilkosság áldozatai A külföldre szállított nők sorsa reménytelen, kitörési esélyük csaknem nulla. A fertőzések, a tartós betegségek és a halásos vírus kockázata az ő körükben a legnagyobb, ahogyan a tartós társadalmi kirekesztődés veszélye is (Lévai, 2000). 12 http://www.doksihu 3.5 Az emocionális megközelítés és az értékrend másságai A két nem különbözősége az értékrendben is megmutatkozik. A férfiak nagy részefelmérések szerint több mint 80 százaléka- számára a munka, a karrier a legfontosabb: elsősorban hatalmat, sikert, szexet akarnak. A nők zöme a párkapcsolatot, a családot, különösen az

anyaságot munkájánál előbbre helyezi: kapcsolatokra, stabilitásra, szerelemre vágynak. Nem meglepő tehát, hogy a férfiak és a nők igencsak eltérő elvárásokkal lépnek be egy kapcsolatba. A nő szerelemre, romantikára, beszélgetésre, vagyis magára a kapcsolatra vágyik. A férfi szeretetre, szexre és legfőképpen elismerésre és csodálatra, azaz egy viszonyban azt kívánja érezni, hogy a nő felnéz rá, és elégedett azzal, amit nyújt. Amikor a nők kritizálják a férfit, akkor rendszerint „tökéletesíteni” akarják, melyet a férfi nehezen visel. Úgy éli meg, hogy nem elég jó a nő számára. A nő viszonylag könnyen beismeri, ha téved, hibát követ el Számára ez a kötődés elmélyítésének, a bizalomépítésnek a jele. A legtöbb férfi képtelen erre Számára a tévedés- kudarc. A házasságban élő nőknek az érzelmek, a bizalom, a megértés, a biztonság, a meghittség a legfontosabb. Minden más- szex, anyagi háttár- csak

ezután következik A férfi számára is fontosak az érzelmek, de jelentősebb szerepet kap a szex, és igen fontosnak tartja, hogy a kapcsolaton belül is megőrizze függetlenségét. Társától a családi háttér biztosítását várja, amelyről elrugaszkodva belevetheti magát az élet sűrűjébe, a munka, a karrier világába. Cserébe vállalja, hogy biztosítja a család anyagi gyarapodását. És mindig szereti azt érezni, hogy ő a családfő Rossz esetben ez azt jeleni, hogy az ő akarata érvényesül az élet legtöbb területén, jó esetben csak annyit, hogy első az egyenlők között. A férfinak ez az igénye egyrészt az évszázados társadalmi beidegződésekben, a megszokott családmodellben gyökerezik, másrészt azonbanminden bizonnyal- biológiai háttere is van (Valló és m.társai, 2002) John Gray amerikai pszichológus osztályozása szerint az evolúció során kialakult nemi szerepekből következően, az utódok biztonsága szempontjából fontos,

hogy másmás elsődleges érzelmi igény jellemzi a nőket és férfiakat. A mindkét nem számára fontos szereteten kívül a nők arra az érzésre vágynak, hogy róluk gondoskodnak, hogy őket megértik és megbecsülik. A férfiak számára fontos, hogy őket elfogadják, értékeljék és bízzanak bennük (Arató, 1997). A feministák erőfeszítései ellenére a nők többsége a hagyományos módon, elsődlegesen a szépségével, nőiességével kívánja vonzani a férfiakat. A szépséggel kapcsolatos reklámok, amelyekkel nap, mint nap bombázták a női fogyasztókat, azt az érzetet keltették, hogy a nőknek azért kell elsajátítaniuk a nőiesség technológiáitfokozottabb mértékben, mint a férfiaknak a számukra érvényes technikákat-, mert a nő értékének, sikerének alapja a szépsége. Az ezredvégen a női magatartás sokkal kevésbé szabályozott, mint a múltban, a nőknek minden tekintetben szélesebb mozgásterük lett, a szépség és a

szexuális szabadság olyan kifejezésmódjai is lehetségesek számukra, amelyekre a korábbi generációk nem is gondolhattak. A nők többségében a tökéletességet, szépséget és szexuális kisugárzást hirdető reklámok azt az érzetet keltik, hogy egymással versenyezve keményen meg kell dolgozniuk a siker minden pillanatáért, és ebben az örök rivalizáló küzdelemben nem marad más választásuk, mint hogy magukra 13 http://www.doksihu maradnak, elszigetelődnek, és a közös, együttesen megélhető nőiség, az egykori szolidaritásélmény távoli, elérhetetlen vággyá lesz (Lévai, 2000). 3.6 Család vagy/ és munka Miután a két fél egymásra talált, kiválasztódtak egymás számára a riválisok közül, utódokat nemzenek. Utána mindkét fél kiteljesedhet a szülői szerepben A gyermeknevelés során a nő számára szinte minden fontos, ami a gyerekkel összefügg. Ismerni szeretné a barátait, szerelmi ügyeit, tudni szeretné, mit gondol, mit

érez. A férfi számára- még akkor is, ha őszintén szereti a gyermekét és szívesen játszik veleáltalában elegendő az a tudat, hogy a gyermek körül minden rendben van. Ezzel kevesebb gondot vesz a vállára, de az örömökből is kevésbé részesül. A családalapítás után gyakran azonban a további teljesítmények hajszolása miatt a nő egyre inkább elveszíti a férfi érzelmi támogatását, a gyerek a szülőiét. A gyakran munkamániássá váló, sikeres férfi karrierje már nem okoz örömöt senkinek (Arató, 1997). A hosszú „háziasszony korszak” után a hatvanas és hetvenes évek feminista mozgalmai azonban éles szemléletváltást idéztek elő a közgondolkodásban a magán- és a közszféra szerepét illetően is. Először is lerombolták a passzív önfeláldozásra teremtett asszony freudi mítoszát, végül kinyitották házaik kapuit, és beléptek a férfiak számára fenntartott területekre: elárasztották az egyetemeket, betódultak

a legkülönfélébb értelmiségi pályákra, és bebizonyították, hogy az aktivitás, az ambíció és a függetlenség nem pusztán férfitulajdonság. Beauvoir, Friedan, Millet és mások jóslata valósággá vált. Polgárjogot nyert a független nő mint szabad individuum, az önfeláldozó anya mítosza szétfoszladozott , a korábban szokatlan, elutasított életformák, együttélési szokások pedig egyre inkább elfogadottá váltak. Átértékelődött a család fogalma is, ami a politikai nyelvhasználatban is érzékelhetővé vált: „a csonka család” helyett az egyszülős család, a leányanya kifejezés helyett az egyedülálló anya szóhasználat honosodott meg a nyolcvanas évek demokratikus államaiban. Szinte minden országban csökkent a házasságkötések száma, és egyre magasabb lett az olyan válások aránya, amelyet a nő kezdeményezett. A női társadalmi szerep megváltozása nyomán megjelent a színen az „új férfi”, aki egyre inkább

jogot formált arra, hogy a család életvitelében, a háztartás menedzselésében fokozódó szerepet játsszon, a gyereknevelésben pedig partnerként viselkedjen (Lévai, 2000). A nőmozgalmak nagy valószínűséggel hibát követnek el azzal, hogy tagadják a két nem között meglévő különbségeket, miközben magukévá teszik a férfi értékrendet. Azért küzdenek, hogy a magas presztízsű- és persze magasan fizetett- pályák mind nagyobb mértékben nyíljanak meg a nők előtt. A női szerep ma már sokkal többet jelent, mint a hagyományos női feladatokat: mosást, vasalást, főzést, mosogatást. Életstílust jelent: stratégiát, gondolkodásmódot és emberközpontúságot, amit meg kell védeni mindazokkal szemben, akik a nőket óvják saját szerepüktől. Egyetemes emberi értékekről van szó, amelynek hiányában csak a nők válnak szegényebbé (Ranschburg, é.n) A női munkavállalás nem mentette meg a nőket az otthoni és háztartási teendők

sokaságától. A munka és a családi élet összeegyeztetése reménytelen feladatnak látszott, az otthoni nem fizetett munka túlnyomó többsége továbbra is a nőkre hárult. Az egyedülálló férfiak sokkal több házimunkát végeznek, mint a házasok, jóllehet utóbbiak családi kötelezettségei nagyobbak. Még ha feltételezzük is, hogy a házas férfiak megnyert idejük egy részét pénzkereső munkával töltik, akkor is bőségesen marad idejük maguk számára. 14 http://www.doksihu Felmérések szerint egy európai nő átlagosasan napi 2-3 órával több háztartási munkát végeznek, mint a férfiak. Csupán az észak-európai országok voltak kivételek abban a tekintetben, hogy a legtovább jutottak a teljes foglalkoztatás, a jövedelmi különbségek csökkentése, egyáltalán a közszféra kiterjesztése terén. A nők itt értek el leghamarabb a férfiakéval megegyező állampolgári státust és közel egyenlő pozíciókat a gazdaság és a

foglalkoztatás terén. A nők iskolázottságának általános emelkedésével egyre tisztábban kirajzolódott a többség számára vonzó életstratégia, a munka és a családi élet összehangolása, annál kevésbé volt viszont világos az, milyen út vezet odáig. A munka világában általában elismerik a nők szociális képességeinek jelentőségét, sőt, olykor különleges képességeket is tulajdonítanak nekik e téren, ám érdekes módon ezek a tulajdonságok nem jönnek számításba, mikor jól fizetett pozíciók betöltésére kerül sor (Lévai, 2000). A női nemhez rendelt jellemző tulajdonságok, képességek és magatartásmódok a társadalmi értékítéletben- másodrangúként, kisebb értékűkén- viszonylagosan mindig leértékelődnek a férfi, jellemző tulajdonságaival szemben. Az empátiának és az intuíciónak magas a társadalmi értéke, ha azonban a teljesítőképességgel, a célratöréssel és a racionalitással kerülnek

ellentétpárba, megint csak másodrangúvá válnak. A pályaválasztás időszakában a fiúk elsősorban olyan hivatást választanak, amelyeknek nagy a társadalmi státusza-, ami gyakran az adott pályán elérhető anyagi javakkal mérhető. A lányok alacsonyabb presztízsű, rosszul fizetett foglalkozásokat is vállalnak, ha szeretik őket, ha hasznosnak érzik magukat. Ha a nők, a férfiakhoz hasonlóan, csak jól fizető, magas presztízsű szakmákat választanának, akkor- egy kis túlzással- egyáltalán nem lenne sem ápolónő, sem szociális munkás, sem általános iskolai tanár. Egy szakma ázsiója és megbecsülése kizárólag értékítélet kérdése És miért kellene magunkévá tenni a nyilvánvalóan férfi-értékelést? A nő számos esetben nem is akarja felvenni a versenyt a férfiakkal. Nem azért, mert fél a kudarctól. Ellenkezőleg, a sikertől fél: hogy túl nagy árat kell fizetnie érte Attól tart, hogy a szakmai siker valamiképpen

ellentétes női szerepével. Az Európai Unió valamennyi országában növekszik a foglalkoztatott nők száma, ami, mint tudjuk, nem garantálja az esélyegyenlőséget, de növeli a nők gazdasági függetlenségét és csökkenti a kiszolgáltatottságát. A hátrányos megkülönböztetéstől mentes élethez való jogot mindenütt törvények garantálják, a legfőbb kérdés természetesen az, lehet-e érvényt szerezni ezeknek. A törvényekben megalkotott világ csak nem akar illeszkedni egymáshoz (Valló és m.társai, 2002) Egyenrangú félként most egy olyan társadalmi tér létrehozását igénylik a nők-, és a férfiak együttműködésével meg is valósítják-, amelyben minkét fél számára adott a szabad választás lehetősége. 3.7 A női vezetés és az odáig vezető út A nők számára a munkahelyen is nagyon fontosak a személyes emberi kapcsolatok. Olyan poszton és munkahelyi környezetben érzik jól magukat, ahol az emberismeret, a

kapcsolatteremtő készség fontos. A karrier lehetőségekben, előléptetésekben mutatkozó aránytalanságnak azonban van egy másik fontos oka is. Ez pedig az a mérce, amit az előléptetések során alkalmaznak, melyet férfiak dolgoztak ki. Csoda hát, hogy a férfiaknak kedvez? Ezért is kerül ki a férfiak közül több kórház-, bank-, iskolaigazgató, professzor, mint hölgy társaik közül. A munka világában, ahol még döntően a hagyományos férfi-hierarchia uralkodik, a nőnek, ha karriert akar befutni, meg kell 15 http://www.doksihu tanulnia férfi módon viselkedni. Könnyebben ér el sikereket, ha férfiasabban öltözködik- ezért olyan elterjedt az üzleti világban az öltönyhöz némiképpen hasonlítható kösztüm-, ha kevésbé festi, és alig illatosítja magát (Valló és m.társai, 2002). De nem csak a külsőségek számítanak. A pozícióra törő nőnek- legalábbis átmenetileg- háttérbe kell szorítania személyes kapcsolatait,

családját, barátait. A hatalmi pozíció nemcsak egy nő magánéletét veszélyezteti, hanem munkahelyén a kollégáival szemben is problémákhoz, konfliktusokhoz vezethet. A legtöbb férfi megszokta, hogy a nő körülötte házastársa, lánya vagy titkárnője- tehát olyan ember, akinek kisebb a hatalma, mint az övé. Amennyiben olyan kolléganővel találkozik, aki hasonlóan befolyásos, sőt talán befolyásosabb, mit ő maga, már nehézségei vannak, hogy ebbe a helyzetbe beilleszkedjen. Sok férfi egyszerűen nem kedveli, ha egy nő mondja meg, mit kell tennie. Egy kiegyensúlyozott férfi idővel, ezzel megbékél, de sok férfi van, aki az ilyen nőtől veszélyeztetve érzi magát, és gyakran védekezik különösen ügyes, nem tisztességes hatalmi stratégiákkal. Sok nőtől tudhatjuk, hogy a rövidebbet húzta a hatalmi harcban olyan férfival szemben, aki miatta sarokba szorítva érezte magát, és ezért támadott. Tehát egy nő, aki karriert szeretne

befutni, kétoldalú szorításba kerül: ha nem sugároz ki hatalmat és tekintélyt, soha nem kerül a csúcsra, de ha hatalmát beveti, ezzel pedig felvállalja a kockázatot, hogy agresszívnek, nőietlennek, fenyegetőnek találják. Mivel kevés nő van befolyásos pozícióban, aki mégis megőrizte nőiességét, hiányzik a példakép, és többen, akik döntés előtt állnak, visszariadnak egy befolyásos beosztásra való törekvéstől (Auer és m.társai, 1994) A nők fokozott munkába állását ma már nemcsak a gazdasági okok motiválják, hanem az önmegvalósítás és a képességek jobb kihasználásának igénye is. Mivel iskolai végzettségük fokozatosan emelkedik, növekszik az esélyük a vezetők csoportjába való bekerülésre. Mindennek ellenére igen csekély azoknak a nőknek az aránya, akik a vezetés csúcspozíciójába is bejutnak. A legtöbb szociológiai felmérés legfeljebb 2 százalékra becsüli ezt az arányt. A férfias értékelési

jellemvonások abban segítik a nőket, hogy karriert fusson be, jellemzően női értékek és mentalitás viszont igen sikeres vezetővé tehetik. Ott, ahol a vezetés szinte kizárólag férfiakból áll, gyakoribb a hatalmi harc. Az elöljárók a hibákat előszeretettel hárítják egymásra, a sikerből meg minél nagyobb részt szeretnének kisajátítani maguknak. A nők a közös munkát, az együttműködést preferálják, s az együttes sikert sokra értékelik, kevésbé van szükségük saját szerepük hangsúlyozására (Nagy, 2001). A gazdaság globalizációjának eredményeként a nők számára is nyíltak új szakmai lehetőségek a magánszektorban és a nemzetközi cégek világában, és megjelentek a sikeres vállalkozó nők, akik kezdetben női szerepmodellek hiányában a bevált férfi karrier utak másolására törekedtek. Elsősorban az ő szakmai előmenetelük ismeretében született meg az „üvegplafon elmélet”. Ez azt a jellemző női szakmai

felemelkedést érzékelteti, amely egy bizonyos határig, általában a második vezetői szint eléréséig tart. Ott a nők váratlanul láthatatlan akadályba ütköznek, amely leblokkolja további előrejutásukat. A szervezeti piramis csúcsán majdnem mindig férfi áll Sok kutatás jelezte, hogy azoknak a nőknek sikerült áttörniük az „üvegplafont”, akiket kedvező családi hátterük segített a szakmai előrejutásban, akár gazdaságilag, akár pusztán azzal, hogy elfogadta a nő által választott karrier utat, illetve a családi munkamegosztás átstrukturálását. A piramisszerű bürokratikus szervezetek csúcsán általában férfiak állnak, akik igyekeznek minél nagyobb hatalmi távolságokat tartani a piramis alján elhelyezkedőktől. A korai családi és iskolai szocializációra vezetik vissza a nők kevésbé teljesítményorientált munkastílusát. Az odafigyelésre és alkalmazkodásra nevelt nőket 16 http://www.doksihu az úgynevezett „puha

szférában” jobban elfogadják, és természetesen kevésbé fizetik meg. A nők többsége úgynevezett nőies szakmákban dolgozik, valamint a nők foglalkozási választásai mögött elsősorban nem anyagi okok húzódnak meg (Valló és m.társai, 2002) Annak a menedzsernek vannak jó esélyei az előrejutásra, aki agresszív, erőteljes, racionális, határozott, magabiztos és független. A nőket azonban a nemi szerepek elsajátítása során éppen ezekkel ellenkező tulajdonságokra nevelik. A férfiakra vonatkozó sztereotípiák éppen ellentétesek azokkal, amelyeket általában a nőknek tulajdonítanak: így például a „férfi” vezető és döntéshozó, a „nő” pedig lojális támogató és követő -még ha ezek a sztereotip szerepek a társadalmi mozgalmak hatására változóban is vannak. Emellett a nők magatartása, céljai az önmagukhoz, a családhoz, a karrierhez, a szervezethez való viszonyuk pontosan ellentétes azzal, amit a felső szintű

vezetői pozíció megkíván. A vezetésben a nők összességükben csak jelképes szerephez jutnak (token woman), másodrendű pozíciókat foglalnak el (Nagy, 2001). Idővel a bürokratikus hatalom lebomlásával felértékelődnek azok a női tulajdonságokkonszenzusra törekvés, csapatszellem, kollektív vezetési stílus-, amelyek a piramis helyére a hálózati rendszert állítják. Ez a struktúra már jóval kevésbé jutalmazza az agressziót és az egoista törtetést. A sokféle munkaforma- távmunka, részmunka, rugalmas foglalkoztatás- ugyancsak azoknak kedvez, akik elutasítják az agresszív érvényesülés lehetőségeit. A nők elsősorban kis- és középvállalati szférában tudják megmutatni vezetői erényeiket. A nők itt a maguk stílusában vezethetnek, nem kényszerülnek a férfiak által felállított játékszabályok szerint játszani (Nagy, 2001). A kiegyensúlyozott, gyakorlott vezetők egyenletesen, lehetőleg élénk tempóban, dinamikusan

dolgoznak, számítanak váratlanokra, amelyek időráfordítást kívánnak és ezért mindig tartalékolnak egy kis plusz-időt. Nem pazarolják idejüket, de a másokét sem (Auer és m.társai, 1994) A munkaerőpiac általános jellemzője, hogy legerősebben a nemek szerint különül el. Mindennapi tapasztalatunk, hogy a férfiak és a nők ritkán dolgoznak ugyanolyan pozíciókban, ugyanazokon a munkahelyeken. A munkáltatók részéről megnyilvánuló diszkriminációt mindig is fel lehetett fedezni. Hiába szereztek egyre magasabb képzettséget a nők, és hiába jutottak be a korábban férfiak által uralt foglalkozási csoportokba, a női bérek a férfiakéhoz hasonlítva igen alacsonyak maradtak. Ennek a nem csekély 30-40 százalékos különbségnek javarészt a gazdasági és társadalmi diszkrimináció az oka. A nők karrieresélyeit lényegesen csökkenti, hogy egybeesik a családalapítás és a karrierépítés időszaka (Nagy, 2001). A női foglalkoztatás

látványos növekedése ellenére a női munkanélküliség Európában szinte kivétel nélkül mindenütt folyamatosan meghaladja a férfiakét, a tartós női munkanélküliség pedig kétszerese az ilyen típusú férfi munkanélküliségnek. A gyermekeit egyedül nevelő anyák vagy középkorú asszonyok elhelyezkedési esélyei drámaian csökkennek a jóléti állam válságának kialakulás óta. Annak ellenére, hogy a nők munkahelymegtartó képessége közismerten jobb, mint a férfiaké, az a nő, aki egyszer munka nélkül marad, nehezebben jut ismét munkához, mint hasonló helyzetű férfi társa. A nők gazdasági önállóságának, függetlenségének egyenes következménye, hogy a gazdaságilag független nő kevesebbet kénytelen eltűrni egy rosszul sikerült házasság, esetleg durva, részeges, vagy más nehezen elviselhető tulajdonságokkal rendelkező férj esetén. Erősen fellazult tehát az a kényszer, amely a nőt a házassághoz 17

http://www.doksihu láncolta. Ez természetesen messzemenően pozitív változás, mintegy az alapvető emberi jogok megvalósulását jelenti a nők számára (Nagy, 2001). Az értelmiségi nők többsége munka centrikus, sőt karrierorientált. Ők azok, akik csak rövid ideig veszik igénybe a gyest, és gyakran jelentős anyagi áldozatok árán szereznek segítséget a gyermekneveléshez. Törekszenek rá, hogy a kisgyermekes időszakban se maradjanak le nagymértékben a szakmában, hogy esélyük legyen- a férfiakhoz viszonyítva késleltetett időben- szakmai karriert befutni. De a nem értelmiségi munkát végző iskolázottabb, illetve szakképzettebb nők többsége- legalábbis aktív életkorának legnagyobb részében- fontosnak tartja munkáját és munkahelyét, a család mellett életének ez a másik fundamentuma. A külföldi és hazai vizsgálatok egybehangzó következtetése, hogy az egyedülálló nők- és napjainkban sokan tartoznak ebbe a kategóriába-

gyakran egész aktív élettartamuk alatt a munkájukra koncentrálnak, ebben találják meg életük célját, értelmét (Koncz, 1985). 3.8 A nők és a konfliktuskezelés Sok nő fél bonyolult helyzetekbe keveredni, mert le akarja kerülni a konfliktust. De miért is rettegünk annyira a konfliktusoktól? Nem ismerjük ugyanis a következményeket. Nem akarunk veszíteni Félünk, hogy elveszítjük önuralmunkat Attól tartunk, hogy sérül a kapcsolatunk. A nők számára a konfliktus különösen kritikus helyzet. Többségünket úgy nevelték, hogy a konfliktust- csakúgy, mint a dühöt és a szorongást- le kell tagadni, el kell kerülni, nem szabad felszínre hozni. A konfliktus kerülés másik fontos forrása, hogy a múltban a nők főleg igazságtalan megoldásokkal találkoztak. Hagyományosan a konfliktusokat nem kielégítetlen igények jelzéseként fogadjuk, hanem akaratunk csorbításaként- ettől persze ezek hatalmi harcokká fajulnak. A végén mindig lesz egy

győztes meg egy vesztes, melynek következménye, hogy a vesztes fél igényei kielégítetlenül maradnak. A konfliktus kerülés másik oka, hogy a nők általában nem könnyen szánják magukra azt az időt, melyet érzésük szerint másokra kellene áldozniuk. Így aztán „önként” korlátok közé szorítják az efféle döntéseiket. A konfliktus lehet egészséges is Pozitív erőként hathat életünkre (Adams, 1993). Sok nőt bátorítanak vagy kényszerítenek arra, hogy a sajátjaik helyett idegen értékeket valljanak (vagy legalábbis azoknak megfelelően éljenek), amikor másoknak hatalma van felettük. Ennek több oka is lehet: • A nők anyagi függősége a férfiaktól, otthon és munkahelyükön. • Vágyuk arra, hogy kijöjjenek a másikkal, béke legyen, elkerüljék a vitatkozást, veszekedést. • Nem bíznak saját értékrendjükben. felfogásukban, gondolataikban, véleményükben, És minthogy a nőket olyan régóta tanítják

simulékonyságra, belenyugvásra, és olyan régóta vonják kétségbe valóság-látásukat, gyakran sokkal fenyegetőbbnek élik meg az értékütközéseket, mint a férfiak. A bizonytalanság indíttatja őket arra, hogy elkerüljék az olyan konfrontációkat, ahol saját meggyőződésüket kellene megvédeni. Ez különösen érvényes azokra a nőkre, akik sok otthon eltöltött év után mennek vissza munkahelyükre, és a férfiak hatalmától megfélemlítve hajlamosak inkább bólogatni olyan gondolatokra, melyek visszás érzéseket keltenek bennük, mintsem megkockáztatni a harcot valakivel, aki képzettebb és tapasztaltabb. Az értékütközések 18 http://www.doksihu azonban segíthetnek is e félelem leküzdésében, ugyanis minden másnál jobb lehetőséget nyújtanak a személyes fejlődésre. Erőt adnak, tapasztalatot kínálnak magunkról is, másokról is. Ha viszont kikerüljük ezeket a konfliktusokat, azzal nem szüntetjük meg őket, miközben a

növekvő feszültség egyre rontja a kapcsolatot. Az értékütközések óriási hányadának az az oka, hogy hézagos a megértés, nem tárjuk fel önmagunkat. Amikor megértjük, milyen fontos érzelmileg a másik számára, amiben hisz, amivel azonosul, vagy ami tetszik neki, azonnal együtt érzőbbé, toleránsabbá válhatunk értékrendjével és viselkedésével szemben (Adams, 1993). Tiszta vizet önthetünk a pohárba és a félreértések feloldásával közelebb kerülhetünk a másikhoz. Amikor a konfliktusokon dolgozunk, óhatatlanul fejlődünk is A kapcsolatok egészséges alakulását szintén sokkal jobban ösztönzik a nézeteltérések, mint a feltétlen egyetértés. Konfliktus nélkül alig van változás, előrehaladás Az élet szelíd, unalmas és mozdulatlan lenne. Ahogyan a düh és a szorongás érvényességét is lehet fogadni, a konfliktusnak is észrevehetjük a jó oldalait. Ugyanúgy, ahogy az egyéniséget érleli a szorongás hatékony

feldolgozása, fejlődhetnek a kapcsolatok is konfliktusok jó megoldása során. Éppen ezért fontos, hogy megtanuljuk azokat a készségeket, melyekkel hatékonyan kezelhetjük kapcsolati konfliktusainkat. Sok ember, bár életét frusztráció és elégedetlenség keseríti, sohasem küzd meg igazán azért, hogy megismerje negatív érzéseinek okát. Ha próbálunk eljutni az elégedetlenség okához, gyakran az derül ki, hogy az illető képtelen világosan, őszintén közölni másokkal saját kívánságait vagy igényeit. Ha szükség esetén a másik együttműködését kérjük, a sikerhez nélkülözhetetlen, hogy az illető egyenrangú félnek érezhesse magát a kapcsolatban (Valló és m.társai, 2002) 3.9 A női döntéshozatal A nők más módon- általában lassabban és nehezebben- jutnak el a döntésig, minta férfiak. Több kérdést tesznek fel, több tényezőt vesznek figyelembe Fontosak számukra a személyes, emberi összefüggések, a morális

szempontok, a döntésnek nemcsak gazdasági, hanem az emberi sorsokra gyakorolt hatása is. Ezért, bár a nők döntéshozatali folyamata hosszabb és bonyolultabb, maga a döntés rendszerint átfogóbb, kiegyensúlyozottabb, mint a férfiaké. A férfiak hajlamosak határozatlanságnak értékelni ezt a hosszabb, bonyolultabb döntési folyamatot. A személyes, emberi tényezők figyelembe vételét pedig megengedhetetlen szubjektivizmusnak bélyegzik. Mivel a nők megértik, megérzik a beszéd, a viselkedés mögött húzódó indítékokat, motivációkat, jobb hatásfokkal jósolják meg a várható eredményt is. Előre érzékelik, így megelőzhetik, vagy legalább mérsékelhetik a problémákat. A munkahelyi légkör szempontjából pedig nagyon fontos, hogy amíg a férfiak inkább élezik, a nők elsimítják konfliktusokat. A nők és a férfiak tehát eltérő készségekkel és értékrenddel végzik a munkájukat. Ezek az értékek- bár látszólag ellentétesek- a

gyakorlatban jól kiegészítik egymást. Ezt érdemes kihasználni és figyelembe venni sikeres csapatok, teamek kialakításában, sőt, a vezetésben is. A sikeres főnökasszony viszonylag könnyen gyorsan és mindig racionálisan dönt, sosem ragadtatják el az érzelmei. Higgadtan elemzi az eseményeket és kész minden ésszerű kompromisszumra. Ha a nők nagyobb számban és magasabb pozícióban vennének részt a nagyvállalatok irányításában is, a munkahelyek légköre, hangulata minden bizonnyal nagymértékben javulna. Csökkenne a munkahelyi stressz, 19 http://www.doksihu amely nemcsak a gazdasági mutatókat javítaná, hanem jó hatással lenne a dolgozók közérzetére, egészségi állapotára is (Valló és m.társai, 2002) 3.10 A stressz és más betegségek A stressz ugyanis számos betegség kockázatát növeli. A lelki tényezők nagy szerepet játszanak a betegségek kialakulásában. Az állandó versenyhelyzet, az elfojtott indulatok, a rohanás, az

időzavar például közvetett módon magas vérnyomáshoz, vagy akár infarktushoz vezethetnek. Az emésztőszervi betegségek inkább a kiszolgáltatott helyzetű, túlzottan aggodalmaskodó embereket veszélyeztetik. Aki túlságosan befelé fordul, az minden problémáját „lenyeli”, nem tudja „megemészteni”, és a gondok szükségképpen „megfekszik” a gyomrát. A férfiak sokkal rosszabbul tűrik az alárendelt viszonyt, mint a nők. Főleg azok a középvezető beosztású menedzsernők hajlamosak fekélyre, akik egyaránt meg akarna felelni a főnökség és a beosztottak elvárásainak. Más nők túlzott aggodalmaskodása, fokozott szorongása inkább bél- és epepanaszok formájában nyilvánul meg (Valló és m.társai, 2002) A nők túlnyomó többsége igyekszik munkahelyén és otthon is maximálisan megfelelni. Mivel ez igen nehéz, ha nem lehetetlen, persze gyakran feszültséget, szorongást, nemegyszer bűntudatot éreznek. Ez olyan szerepkonfliktus,

amellyel a legtöbb nő igen nehezen birkózik meg. A legtöbb nőnek a legnagyobb gondot az okozza, hogy nem képes fontossági sorrendet felállítani azon szerepei között, amelyeknek meg kell felelnie. Bár a férfiak is több szerepet játszanak, nekik nem okoz gondot, hogy értéksorrendet állítsanak fel ezek között. Lehet, hogy többségük szenved attól, hogy munkája és egyéb teendői miatt kevesebb időt tud családjával tölteni, mégis bűntudatot, szorongást nem él át emiatt, és elégtelennek sem érzi magát. A nők többsége nehezen teremt egyensúlyt saját igényei és a társadalmi elvárások között. Ha nem egyeznek, rendszerint önmagát hibáztatja és elnyomja a vágyait. A stressz-hiányos stressz az érem másik oldala. Hiszen szükségünk van stresszre: az ingerszegény környezet, a kihívások hiánya is árt. Az unalmas, egyhangú életet élő ember, ha hétköznapjaiból hiányzik a változatosság, a pezsgés, gyakran elégedetlen, és

dühöt, szorongást érez. Voltaképpen a stressz-hiányos stressz miatt félünk annyira a magánytól, amelyben a védtelenség érzése, a teljes magunkra utaltság érzése a legnyomasztóbb. Amikor senkivel sem beszélhetünk, senkihez sem fordulhatunk, s csak ürességet érzünk magunkban és magunk körül: s ez nem más, mint stressz-hiányos stressz. Az érzelmi magány, az elhagyatottság- érzés, a tartalmas emberi kapcsolatok hiánya gyakran bizalmatlanságból, félelemből fakad. Bezárkózunk, nem merünk szeretni, nehogy csalódás érjen. Kockáztassunk és vágjunk bele! Szeressünk valakit, ahelyett, hogy arra várnánk, minket szeressenek. Ehhez azonban befelé is kell figyelnünk, hogy megismerjük, elfogadjuk, megszeressük önmagunkat. Csak ekkor tudunk szeretni másokat is, és tartalmas, érzelem teli kapcsolatokat teremteni. Ismerjük fel karakterünk pozitív oldalait, támaszkodjunk képességeinkre, és ismerjük fel, küszöböljük ki a negatívakat.

Hiszen a legelső lépés a női sikeresség elérése érdekében önmagunk megismerése és elfogadása (Valló és m.társai, 2002) 4. A női siker kulcsa: a harmónia önmagunkkal: 4.1 Az én-kép 20 http://www.doksihu Ahhoz, hogy harmóniában lehessünk önmagunkkal, sikeresek és boldogok legyünk, meg kell találnunk saját belső békénket, melynek első lépcsőfoka a már említett stresszkezelés. Nem maga a külső stressz árt és betegít meg, hanem az, ahogyan értelmezzük az eseményeket. Nem az a legfontosabb, ami velünk történik, hanem hogy mi történik bennünk. Sokan olyan régen érzik rosszul magukat a bőrükben, annyira a körülményeik foglyának érzik magukat, hogy el sem tudják képzelni, egyáltalán lehet tenni valamit. Pedig lehet, a kérdés az, hogyan. Robert Dilts, az emberi természet kutatásának kiemelkedő képviselője egy egyszerű és áttekinthető sémát dogozott ki a személyes változások, a tanulás és kommunikáció

modellezésére. Ezek az úgynevezett logikai szintek jól használhatók arra is, hogy a minket érő stresszről, valamint megbirkózási stratégiánkról gondolkodjunk. Segítségével számba vehetjük, milyen tényezőket befolyásolhatunk, és mely szinteken érhetjük el a kívánt változást (Valló és m.társai, 2002) • Az első szint a környezet: minden és mindenki, aki és ami körülvesz minket, melynek egyes elemeit szabadon változtathatjuk, másokat azonban nem. Mikor másokkal érintkezünk, túlságosan sokszor hagyjuk figyelmen kívül azokat a környezeti tényezőknek a hatásait, ahol életünket töltjük. Gyakran annyira elvontan gondolunk a konfliktusokra, hogy elkerülik figyelmünket az olyan egyszerű megoldások, mint a magánéletet biztosító ajtók, a zavaró zajokat tompító szőnyegek, a szülői aggódás csökkentésére szolgáló kerítések. Ha elszánjuk magunkat a környezet módosítására, asszertív cselekedetet hajtunk végre: azt

a döntést hozzuk, hogy irányítást gyakorolunk környezetünk felett, s nem hagyjuk környezetünk által irányíttatni magunkat, azaz kezdeményező szerepet és felelősséget vállalunk a változtatás kivitelezéséért (Adams, 1993). • A második szint a magatartás: a viselkedés, vagyis minden, amit csinálunk, megteszünk, de az is, amit nem teszünk meg magunkért, egészségünkért, boldogságunkért. Hogy hogyan bánunk önmagunkkal és embertársainkkal, hogyan kommunikálunk, milyen kapcsolatokat alakítunk ki magunk körül. • A harmadik a képességeink szintje. Ide tartoznak a magatartás-csoportok, szokásrendszerek, általánosan alkalmazott stratégiák. A probléma az, hogy úgy véljük, képességeink velünk születnek, pedig életünk során sajátítjuk el őket. Éppen így megtanulhatunk relaxálni, vagy fejleszthetjük kommunikációs készségünket, bármit, amivel javíthatjuk, harmonikusabbá tehetjük kapcsolatainkat. • A negyedik

szint a meggyőződések és értékek szintje. Ez a szint tartalmazza mindazt, amit önmagunkról és a világról gondolunk, hiszünk. Ezektől a cselekedeteinket befolyásoló alapelvektől függ, hogyan szemléljük önmagunkat, hogyan értelmezzük tapasztalatainkat, hogyan reagálunk másokra. Értékhierarchiát kell felállítani, illetve-, ha megköveteli az élet- módosítani azt. • Az ötödik, legfelső szint az identitás: az önmagunkról alkotott kép, az öntudat. Ide tartoznak azok a legfontosabb értékeink, meggyőződéseink, amelyek meghatároznak bennünket és küldetésünket az életben. Nagyon fontos, hogy az énképünk megfelelő önismereten alapuljon, hogy szeressük, becsüljük magunkat (Valló és m.társai, 2002) 21 http://www.doksihu 4.2 Az önismeret Énképünket önismeretünk határozza meg. Ettől függ önbecsülésünk, magabiztosságunk is, ami nagymértékben befolyásolja önérvényesítő képességünket. Ez utóbbi magába

foglalja a személyes felelősség vállalását is, mely gyakran kíván meg hozzáállásbeli változásokat. Amennyiben tisztában vagyunk önmagunkkal, érétkeinkkel, és hibáinkkal, lehetőségeinkkel és korlátainkkal egyetemben, jövőnk, sikereink, illetve boldogságunk saját magunkon múlik. Az önismeret sem azt jelenti, hogy „ilyen vagyok és kész, nem tudok megváltozni!” Hiszen az élet állandó változás és tanulás. Fedezzük fel értékeinket, a bennünk rejlő lehetőségekkel együtt. Azt keressük, ami bennünk értékes, amiben tehetségesek vagyunk, amit szívesen csinálunk. Ne a gyengéinket ostorozzuk! Ne hasonlítgassuk össze magunkat másokkal. Akár pozitív, akár negatív az összehasonlítás eredménye, mindenképpen ártalmas. Ha negatív- önbecsülésünk látja kárát Ha pozitív- hajlamosak leszünk lenézni másokat, és csökken motivációnk az önfejlesztésre, önmegvalósításra. Éppen ezért ne is rivalizáljunk,

eredményeinket önmagukhoz mérjük! Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Törődjünk bele, hogy nem vagyunk tökéletesek. Maugham szerint a „tökéletesség csodálatos dolog, de egy idő után unalmassá válik”. Nos, legalább nem leszünk unalmasak (Valló, 2002) 4.3 Az önbecsülés Mindannyian tartozni akarunk valakihez, szükségünk van mások szeretetére, megbecsülésére. De legalább ennyire fontos, hogy önmagunkhoz „tartozzunk”, azaz harmóniában éljünk önmagunkkal. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy szeressük, tiszteljük, becsüljük önmagunkat. Felnőttségünk egyik legfontosabb ismérve, hogy önbecslésünk fenntartásában mennyire vagyunk kiszolgáltatva mások dicséretének, illetve bírálatának. Ha ismerjük és elfogadjuk önmagunkat, máris megalapoztuk önbecsülésünket is. Az önbecsülésnek több összetevője van (Adams- Valló): 1. Önbizalmunk korábbi sikereinktől függ De legalább ennyire fontos, hogy ne

féljünk a kudarctól, hogy higgyünk abban, képesek vagyunk tanulni belőlük. Merjünk dönteni, és tudatosítsuk, hogy jogunk van tévedni, hibákat elkövetni. Ha feladjuk a tévedés jogát, ezzel voltaképpen önállóságunkat adjuk fel. Ahhoz is jogunk van, hogy megváltoztassuk a döntésünket Ekkor vádolhatnánk magunkat azzal, hogy következetlenek vagyunk. Pedig nem a döntéshez, hanem a tényekhez érdemes ragaszkodni. Ha a körülmények változnak, változik a döntés is. 2. Az öntisztelet azt jelenti, hogy elfogadjuk magunkat egyedüli, megismételhetetlen értékes lényként, aki méltó saját, megkülönböztetett figyelmünkre. Önbizalmunk, önbecsülésünk nem függhet mások véleményétől, helyeslésétől, jóváhagyó bólogatásától. Ha azt akarjuk, hogy legyenek, akik igazán szeretnek, tiszteljenek bennünket, akkor azt is meg kell kockáztatnunk, hogy akad olyan ember is, aki nem fog szeretni. Az önmagunk felett való bíráskodáskor pedig

legyünk igazságosak! Ha tévedtünk, hibát követtünk el, ismerjük el és tanuljunk belőle! De ne vessük meg, ne ítéljük el, ne ostorozzuk önmagunkat: jogunk, sőt, kötelességünk megbocsátani-, ahogy másoknak, úgy- magunknak is. 22 http://www.doksihu 3. Az önszeretet sokak számára a legnehezebben elfogadható és megvalósítható dolog. Sokan összetévesztik az egészséges önszeretetet a tömjénező önimádattal, amely nagyképűséghez, a másik ember lebecsüléséhez vezet. Pedig „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Ne jobban-, de ne is kevésbé! Csak akkor tudsz másokat igazán szeretni, ha elfogadod, és szereted önmagadat is. 4. Önérvényesítés- nem elég ismerni, becsülni önmagunkat, érvényre is kell juttatnunk érdekeinket. Önérvényesítésről akkor beszélhetünk, ha úgy állunk ki érdekeinkért, vállaljuk fel igényeinket, hogy közben maximálisan figyelembe vesszük mások érdekét is. Az önérvényesítés az

önfeltárással kezdődik. Azaz egyszerűen megmondjuk, mit érzünk, mit gondolunk, mit szeretnénk, és mire van szükségünk. Az önfeltárásnak kétség kívül vannak kockázatai. Felszínre hozhat nézetkülönbségeket, konfliktusokat, s vissza is utasíthatnak bennünket. Sokkal fontosabbak azonban előnyei: megelőzi a félreértéseket, a kapcsolatok sérülését. Az önfeltárás- „Én-közlés”, rólunk szól. Egyes szám első személyben fogalmazzuk meg, nem kritikát, támadást, kizárólag érzéseinket, gondolatainkat, kívánságainkat. Minthogy az önfeltáró én-üzenet hitelesen megmutat téged, ez lehetővé teszi mások számára, hogy őszintébben viszonyuljanak hozzád. Az ilyen közlések arra bátorítják a másikat, hogy ő is megossza élményeit veled. Ha növelni szeretnéd az esélyt, hogy a másikhoz eljusson én-üzeneted, meg kell őt hallgatnod, el kell fogadnod felkavart érzelmeit. Amikor önfeltárásról értő figyelemre kapcsolsz

át, egyensúlyt teremtesz a saját magaddal és a másikkal való törődés között- ez a kulcsa a hatékony kommunikációnak és az egyenrangú kapcsolatoknak. A „Te-közlés” ezzel szemben a másikra vonatkozó negatív értékítéletet közvetít. A beszélő szándékától függetlenül agresszíven, vádlón hangzik. Én-közlés: „Szeretném, ha több részt vállalnál a házimunkából. Úgy érzem, több teher hárul rám, mint amennyivel meg tudok birkózni.” Ezzel szemben egy „Te-közlés”: Leesne az aranygyűrű az ujjadról, ha egy kicsit többet segítenél?” Egyértelmű, melyik megoldás célravezetőbb. Az önérvényesítés tehát azt jelenti, hogy egyenrangú kapcsolatokat építünk ki, amelyekben az igények kölcsönös kielégítése a cél, és konfliktusainkat hatalmi eszközök bevetése, manipuláció nélkül rendezzük (Adams- Valló). 4.4 A szorongás leküzdése Az önfeltárás legfőbb gátja a szorongás: néha annyira

elhatalmasodik rajtunk a szorongás érzése, hogy tehetetlenek, cselekvésképtelenek leszünk tőle. A szorongás annyira szorosan összefügg a hatékonysággal, hogy mindenképpen szükséges megértenünk a szerepét. Ha úgy tekintjük a szorongást, mint lehetőséget a pozitív irányú fejlődésre, máris másképpen, pozitívabban tudunk figyelni rá. Ehhez segítséget nyújt a következő három lépés (Adams,1993.): • Ismerd fel és fogadd el a szorongást! • Határozd el, hogy tenni fogsz a szorongást kiváltó probléma megoldásáért! • Tégy lépéseket a probléma megoldásáért! 23 http://www.doksihu Manapság sok nő azért él át szorongást, mert változóban van az a kép, ahogyan önmagát másokhoz viszonyítva szemléli. Ezt a képet már nem mások elvárásai alakítják. Komoly szorongást ébreszthet, ha ütközik az, ahogyan viselkedni akarunk, és az, amit szerintünk mások elvárnak tőlünk. A szorongás hatékony csökkentése

három fő lépést kíván meg: a felkészülést, a gyakorlást és a lazítás készségét. A felkészülés jó időbeosztást kíván Ha belefogsz egy feladatba vagy munkába, fontos, hogy reálisan ütemezd be a lépéseket. Amikor egy nagy, összetett problémával kerülsz szembe, célszerű kicsi, áttekinthető részekre szedni szét. A gyakorlás-, mely a felkészülés után következik- lehetőséget ad arra, hogy a megtervezett lépéseket előre kipróbálhasd, ne pedig utólag kelljen értékelni (pl. egy kudarc után). Mondanivalódat gyakorolhatod akár tükör előtt néhány percig, de megkérhetsz barátot vagy csoporttársat is egy ilyen szerepjátékra. Minthogy a szorongás nemcsak lelkiállapot, hanem fizikai is, ezért megközelíthető azok felől a fizikai tünetek felől is, melyek gyakran kísérik az idegeskedést és feszültséget. A szorongás testi megnyilvánulásai jelentősen enyhíthetők izomlazítással (Adams, 1993). 4.5 Az önérvényesítés

Hajlamosak vagyunk arra, hogy inkább szerepeink álarca mögül szóljunk a többiekhez, mintsem igazi énünk nevében. Egész életünkben arra szoktattak minket, hogy elrejtsük valódi énünket- gondolatainkat, érzéseinket és véleményünket. Hosszú évszázadokon át a nők szerepe túlnyomóan előre meghatározott volt, választási lehetőségeik pedig korlátozottak. A mai nő előtt több lehetőség áll S ha kezünkbe akarjuk venni életünk irányítását, és sokoldalú, önérvényesítő emberi lények szeretnénk lenni, több figyelmet kell szentelnünk a problémának: miért mondunk igent, amikor nemet gondolunk. Amíg nem értjük meg, miért működünk így, továbbra is csak másokkal fogunk törődni, s magunkra nem figyelünk. Miközben elfogadjuk a nekünk tanított elveket és alkalmazkodunk hozzájuk, a kommunikációnak olyan fajtáit vállaljuk föl, melyeket nagyjából az önalávető és az agresszív kategóriába sorolhatunk. Az önalávető

viselkedés azt jeleni, hogy nem mondjuk ki érzéseinket, véleményünket és nem állunk ki önmagunkért. Minden áron tetszeni akarunk, el akarjuk magunkat fogadtatni, félünk a visszautasítástól. Kerüljük a konfliktusokat, ezért aztán mások érdekeinek, igényeinek rendelődünk alá. Ha örökösen elfojtjuk saját vágyainkat, igényeinket, akkor előbb-utóbb úgy érezzük, értéktelenek vagyunk, nem becsülnek, kihasználnak bennünket. Ugyanakkor hiányérzetünk támad, dühösnek, lehangoltnak érezzük magunkat, amely agresszív viselkedésbe torkollhat. Ettől bűntudatot érzünk és újra kezdjük az önalávető viselkedést (Adams, 1993). Az agresszív viselkedés azt jelenti, hogy mások rovására elégítjük ki a szükségleteinket. Mások érdekei, jogos igényei hidegen hagynak bennünket Nyíltan kifejezzük érzéseinket, de nem törődünk mások érzékenységével. Ezért gyakran megbántjuk, megalázzuk, semmibe vesszük a másikat. Hosszú

távon az agresszív ember kapcsolatai megromlanak, és céljait sem fogja tudni megvalósítani, mert ahhoz mások segítségére, együttműködésére is szükség van. Kevésbé ismert, és nehezebben felismerhető a passzív-agresszív viselkedés. Amikor a másikat manipulálva, bűntudatot keltve, félrevezetve, vagy makacs ellenállással próbáljuk érvényesíteni az akaratunkat. „Csak menjetek nyugodtan. Igaz, hogy közben én szörnyen fogom érezni magam, de ti ne is törődjetek velem, érezzétek jól magatokat”. Az ilyen ember környezetében az emberek nagyon kényelmetlenül érzik magukat. És, ha tehetik, kerülik 24 http://www.doksihu Önérvényesítő magatartáson azt értjük, hogy ismered szükségleteidet, igényeidet, és ezeket társaid tudtára adod: önmagadat tudatosan irányítva cselekszel kielégítésükért, ugyanakkor a többiekre is tekintettel vagy. Az önérvényesítés mindenekelőtt nyílt önfeltárást kíván meg. Az asszertív

emberek őszintén és egyenesen beszélnek: kimondják érzéseiket, igényeiket, elképzeléseiket, kiállnak önmagukért, de mindezt úgy teszik, hogy nem sértik meg mások szükségleteit. Hiteles, nyílt és egyenes emberek Tudnak saját nevükben cselekedni, kezdeményező szerepet vállalnak szükségleteik kielégítésében. Gond nélkül fordulnak másokhoz felvilágosításért és segítségért, ha szükségük van rá. Ha konfliktusba kerülnek valakivel, hajlandóak olyan megoldást keresni, mely mindkét fél számára kielégítő. Onnan ismerheted fel, hogy valóban asszertív ember vagy-e, hogy nincs benned állandó szorongás, elégedett vagy, megvan a kellő önbecsülésed és önbizalmad, s főleg, hogy fontos szükségleteid ki vannak elégítve, miközben mások is pozitívan viszonyulnak hozzád, és kapcsolataid egyre erősödnek (Adams, 1993). Sokan úgy vélik, akkor lesznek sikeresek és boldogok, ha vágyaik teljesülnek. Igen ám, de meddig? Amíg egy

új vágy, egy új hiányérzet gyötörni nem kezdi. Mi hát a siker? És mi a boldogság? Minden embernek más és más. Mindenki másképp keresi a boldogulását, boldogságát. Ráadásul a kettő között nincs szoros összefüggés Mindannyian ismerünk sikeres és boldog embert, jóval több sikeres, de boldogtalantsok olyat, akik sikertelenek, mégis boldogok. Hogyan lehet? A sikert többnyire tőlünk független, külső értékrend szerint mérjük. Kívülről látható: karrier, pozíció, társadalmi hierarchiában elfoglalt hely. Külső jelei az ún státusz- szimbólumok, a tárgyak, a vagyon. 5. Zárás A boldogság sokkal inkább belül lakozik. Az határozza meg, mennyire vagyunk összhangban, harmóniában önmagunkkal és a világgal. Milyen mértékben felelünk meg a saját magunk által felépített értékrendnek, azoknak a céloknak, amelyeket személyiségfejlődésünkben magunk elé kitűzünk. A harmónia azt jeleni, hogy összhangban vagyunk önmagunkkal

és a világgal. Valamennyien- különböző mértékben- két nagy cél felé törekszünk: az önmegvalósítás, és a- legtágabb értelemben vett- szeretet felé. Egyrészt igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni önmagunkból, az életünkből, másrészt valamennyien arra vágyunk, hogy szeressünk és szeressenek bennünket, legyen társunk, gyermekünk, barátunk, igazi intim emberi kapcsolataink. A boldogság nagymértékben függ attól, hogy megtaláljuk-e az összhangot e két cél között. A világot nem formáljuk, csak önmagunkat Belső békét, egységet úgy érhetünk el, ha megváltoztatjuk viszonyunkat mindennapi gondjainkhoz, problémáinkhoz. Ha megértjük és elfogadjuk az élet elkerülhetetlen „igazságtalanságát”, ellentmondásait, örömöt és bánatot, sikert és kudarcot, születét és halált. Ha problémánkat úgy szemléljük, mint tanítómestereket, mint lehetőséget a fejlődésre. Ha mindezt sikerül megvalósítani, megtaláljuk

saját magunkban a belső stabilitást, békét, harmóniát. Ez talán még nem a boldogság. De majdnem az Bibliográfia: 25 http://www.doksihu • Linda Adams: N.ET- A női eredményesség Stúdium Effektive, 1993 21-23, 28-33, 37, 55-59, 77-78, 84-88, 90-92, 97-99, 106-107, 126-129, 137-139, 167 • Arató Mihály: A másik: NEM?! Grafit Kiadó Budapest, 1997 40, 46, 50, 167, 180, 183, 189, 192 • Ranschburg Jenő: A Nő és a Férfi Széchenyi Nyomda, Győr 88. K-1163 11, 33-34, 49-51, 53, 66-67, 72, 74-79, 82, 86, 105-107, 110-114, 132 • Nagy Beáta: Női menedzserek Aula, 2001 25, 36-40, 43-44 • Dr. Auer Katalin- Frank Júlia- Hoffmann Istváné Dr- Király József- Kormos Valéria- Mörk Leonóra- dr. Osváth Piroska- Vadas Zsuzsanna- Zavodnyik József: A rafinált üzletasszony Novorg Kft., 1994 5, 25, 31 • Lévai Katalin: A nő szerint a világ Osiris Budapest, 2000 29-33, 60-65, 67-80, 93-94, 99-100, 121, 124, 128-130, 132-135, 139-147, 155-159, 176, 196 •

Koncz Katalin: Nők és férfiak- Hiedelmek és tények Kossuth Budapest, 1985 11-13, 21, 33-42, 94-97, 100, 102-103, 106, 148-149, 187-188 Dr. Valló Ágnes- Dr Bárány János- Dr Nemes János: Menedzsernők, menedzserfeleségek B+V (medical& technical) Lap és Könyvkiadó Kft., 2002 24-27, 30-37, 38-71, 75-81, 163-165, 178-183, 185-187 • 26