Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Az Ájurvéda a táplálkozásról

Alapadatok

Év, oldalszám:2005, 4 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:110

Feltöltve:2010. november 07.

Méret:125 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Az Ájurvéda a táplálkozásról 1 Az Ájurvéda fogalmának megközelítése „Az egészséga törvény, az üdvrend, a szerelemés a megszabadulás célja elérésének legmagasabbrendű alapja. A betegség lerombolja az egészséget az ember végső céljával, sőt magával az életével együtt." (Charaka Samhita 1.15) Az Ájurvéda meghatározása: „Az élet a test, az érzékek, a lélek és a tudat összekapcsolódása; amely tanítás ennek (az életnek) a valódi létezéséről szól, az az Ájurvéda; amely (tanítás) az erről (az életről) szóló tudást adja, az az Ájurvéda; amely (tanítás) által ez (az élet) elérhető (megismerhető és ennek megfelelően leélhető), az az Ájurvéda." Az „Ájurvéda" fogalom két szó összekapcsolásából jött létre. Ezek a következők: áju = élet és véda = tudás, megismerés. Ennek megfelelően az Ájurvéda az élet megismerésének, s az ismeretből következő helyes életvezetésnek a

tudománya. Tehát teljes életszemléleti rendszer, amely az élet egészére vonatkozó elméleti és gyakorlati ismereteket tartalmazza. A rendszer egy része a gyógyászat, amely alapvetően két dologgal, elsődlegesen az egészség megőrzésével, másodlagosan a betegségek gyógyításával foglalkozik. Az Ájurvéda alaptanítása: Az Ájurvéda tanítása szerint az anyagi világ öt ősanyagból áll. Ezek: az ákása (éter), a váju (levegő), az agni (tűz), a dzsala (víz) és a prithiví (föld). Ez az öt ősanyag vagy alapelem szoros összefüggésben van az öt érzettel, mint hang, tapintás, alak-szín, íz, szag, az öt érzékkel, mint hallás, tapintás, látás, ízlelés, szaglás, valamint az öt érzékszervvel, egyúttal az emberi testben három fiziológiás rendszerként, működési egységként is megjelenik, mint azok felépítői. A három fiziológiás rendszer funkciója: az élő szervezetek összes testi működésének véghezvitele.

Elnevezésük: dósa, dhátu és mala, amelyek tehát a test funkcióinak szabályozását és fenntartását végzik, oly módon, hogy a dósa a test károsítását, illetve harmonikus működés esetén annak egészséges voltát, a dhátu a test fenntartását, a mála pedig a test számára szükségtelen, mérgező anyagok kiválasztását jelenti. Az öt ősanyag a dósa-rendszerben három alapelvként vagy nedvként jelenik meg. E három fogalom közös neve: tridósa. Az első testi egység az éter és a levegő elemeiből áll, és váta dósa, a második testi egység a tűz és víz elemeiből áll, és pitta dósa, a harmadik testi egység a víz és a föld elemeiből áll, és kapha dósa néven ismert. A három nagy egység, a dósa-rendszer legfontosabb feladata a test fenntartása, de az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés és a gyógyítás szempontjából igen jelentős a dósa funkcionális formában megnyilvánuló, a testet károsító működési

típusa is. A váta az energetikai folyamatok, az érzékelés és az információszállítás, a pitta az átalakító (metabolitikus) folyamatok, a kapha a felépítő (anabolitikus) folyamatok végzéséért felelős. Az egészség test és lélek harmonikus működésén alapszik: „A kapha, a pitta és a váta három, a testben létrejövő egység (dósa, dhátu, mala). Ezeknek az egységeknek a harmóniája az egészség. A szattva, a radzsasz és a tamasz a három lelki egység (guna) Ezeknek az egységeknek a harmóniája az egészség." „A test és a lélek a betegségek (kialakulásának ill létezésének) helye, és az egészségé is." A lelki gunák szoros összefüggésben állnak az öt ősanyaggal, és emiatt a három dósával is meghatározó analógiás kapcsolatban állnak. A vátában a szattva, a pittában a radzsasz, a kaphában pedig a tamasz dominál. Az Ájurvéda a táplálkozásról 2 A dósák a szervezetben természetes vagy

nem-természetes, kóros állapotban létezhetnek. A természetes állapotban funkcionáló dósák a szervezet egészségének biztosítói, míg a kóros állapotban lévők a kóros szervezeti működések, betegségek alapjait képezik. Attól függően, hogy az egyes dósákban túlműködés vagy csökkent működés jön létre, beszélünk különböző betegségek kialakulásáról. A betegségek oka a testi-lelki harmónia hiánya. A harmónia meglétéért vagy hiányáért három tényező felelős: „A két helyen (testben és lélekben) lakozó betegségeknek háromféle oka létezik: az idő, az értelem és az érzéki világ helytelen összekapcsolódása, vagy ennek az összekapcsolódásnak a hiánya, vagy ennek az összekapcsolódásnak a túlzott mértéke." „(az idő, az értelem és az érzéki világ) helyes (harmonikus) összekapcsolódása az egészség oka." Az egészséges életvezetést és a gyógyászatot egyaránt általános irányelvek

szabályozzák, amelyek azonban mindig figyelembe veszik az egyedi sajátosságokat is. Az életvezetésre vonatkozó általános elvek formailag három nagy csoportba oszthatók: napi tevékenységek (dinacharya), évszakhoz kötött tevékenységek (ritucharya) és Brahmannak, mint az egyetemes valóságnak (tudatnak) megfelelő tevékenységek (brahmacharya). Ezek a mindennapi élet összes tevékenységét felölelik, mint a test és lélek ápolása, felkelés, tisztálkodás, étkezés, testgyakorlás, nemi élet, munka, családi és társadalmi élet, figyelembe veszik a napszakok és az évszakok ritmusát, az időjárást és az éghajlatot, azonkívül meghatározzák azoknak a tevékenységeknek összességét, amelyek által az ember egyéni tudata, a jivatman egyesülhet a Brahman Paramatmannal, az egyetemes tudattal, vagyis az ember betölti élete rendeltetését és célját, s eljut a mokshához, a megszabaduláshoz. A táplálkozás szempontjai A táplálkozás mind

az egészségmegőrzés, mind a gyógyítás központi kérdése, hiszen a táplálék anyagai képezik a testet felépítő fiziológiai és anatómiai rendszerek (dósa, dhátu, mala) alapját. A táplálék mennyisége és minősége határozza meg ezek újraképződését, regenerálódását, működésük milyenségét, mindezeken keresztül az egész test illetve szervezet működését, az egészség megőrzését, illetve a betegségek létrejöttét és megszűnését is. A táplálkozásra vonatkozó általános törvényszerűségek hét szempontja: Az egyes tápanyagoknak a testi folyamatokra gyakorolt hatása, amely független a főzéstől, az elkészítés módjától. A tápanyagok együttes hatása a testi folyamatokra. Két vagy több tápanyag kombinációja olyan új tulajdonságokat hozhat létre, amely az egyes tápanyagokra nem, csak a kombinációjukra jellemző. (Pl a ghí és a méz külön-külön tápláló, egészséges tápanyagok, együtt fogyasztva

azonban hatásuk káros a szervezetre. A tápanyagoknak az eredeti alapanyaghoz képest új, különböző eljárásokkal (tisztítás, sütés, főzés, köpülés, tárolás) kialakított tulajdonságai. Az átalakított tápanyag az eredetihez képest eltérő hatást fejt ki a testi folyamatokra. A tápanyagok mennyiségének és az alkotórészek mennyiségének, arányának optimalizálásával biztosítani kell a test dósái, dhátui és malái mennyiségi és működésbeni kiegyensúlyozottságát. Az Ájurvéda a táplálkozásról 3 A hely: vonatkozik a tápanyag származási helyére, valamint az egyén életterére, amely földrajzi, éghajlati, biológiai, társadalmi, családi és az adott hely szokásainak megfelelő sajátosságainál fogva meghatározza a táplálkozást. Lehetséges, hogy egy egészségesnek tartott táplálkozási szokás más földrajzi, éghajlati, társadalmi helyen nem alkalmazható. Az idő: vonatkozik az étkezés időpontjára, mert

még a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék is csak a megfelelő időben fogyasztva fejti ki optimális hatását. Másrészt vonatkozik a napszakra és az évszakra, az előző étkezéstől eltelt időre, valamint az egyén életkorára. A táplálkozás módja az alábbi szempontok figyelembevételével: A táplálkozás nyugalmas helyen, tisztálkodás után történjék, közben figyelmünk a táplálkozáson kívül ne irányuljon semmi másra. Az ételeket meghatározott sorrendben és mértékben helyes elfogyasztani: a gyomor kétnegyedét szilárd, egynegyedét folyékony táplálékkal töltsük meg, egynegyedét pedig hagyjuk üresen. A különböző ízű ételek elfogyasztásának sorrendje: az étkezés elején az édes, közepén a savanyú és sós, végén az erős, a keserű és a fanyar ízeket javasolja az Ájurvéda. A különböző típusú ételekhez használjunk ún. kiegészítő anyagokat vagy táplálékokat, amelyek közül a legismertebb a

víz, továbbá a tej, a gyümölcsök és a zöldségek savanyított, olajos készítménye. Az étkezés végeztével fogyasszunk a száj higiénéjét és az emésztés teljességét elősegítő anyagokat. Méregtelenítés A méregtelenítés szorosan összefügg a táplálkozással, és mind a megelőzés, mind a betegségek gyógyításának fontos tényezője. A test anyagcsere-folyamatainak eredményeiként, végtermékeiként hulladék anyagok, ürülék jön létre. Ezekkel, valamint az izzadsággal együtt testünkből szinte minden méreganyag eltávozhatna, ha a testben működő természetes tisztító tendenciákat a jelenlegi életkörülmények, életstílus nem csökkentené jelentősen. Mind a szorongás, mind a helytelen táplálkozás (mélyhűtött, olajban sült, magas zsírtartalmú ételek fogyasztása) egyaránt gondoskodnak a természetes méregtelenítő folyamatok leépüléséről. Ezért célszerű betartanunk néhány egyszerű előírást, amelyek

segítségével fenntarthatjuk a szükséges méregtelenítő folyamatokat. Az étkezési szabályok pontos betartása elősegíti a méregtelenítést. Az alábbiakban a legfontosabbakat néhány pontban felsoroljuk: csak akkor együnk, ha valóban éhesek vagyunk, jól rágjuk meg az ételt, soha ne együnk annyit, hogy gyomrunk teljesen megteljen étellel, evés után ne igyunk azonnal vizet, két étkezés között tartsunk megfelelő szünetet (legalább négy órányit, hogy a gyomor megpihenhessen, étkezésünk rendszeresen, azonos időpontokban történjék, az utolsó étkezés és elalvás között hagyjunk legalább két órát az emésztésre. Az Ájurvéda a táplálkozásról 4 Ha követjük a fenti étkezési szabályokat, evés közben nem nézünk TV-t, nem beszélgetünk, és távol tartjuk magunktól az ideges, szorongó gondolatokat, amelyek részleges emésztést és szorulást okoznak, a szervezet természetes méregtelenítése szinte hiánytalanul

megtörténik. Heti egy alkalommal enyhe hashajtás is jól méregtelenít. Az ájurvédikus orvosok által használt Triphala por erre kiválóan alkalmas, de gyógyteával is nagyon jó eredményeket érhetünk el. (Pl: A gyógyszertárakban kapható Elhízás elleni tea) A hashajtást nagyon óvatosan kell végeznünk, a gyermekek, öregek, sérült, beteg emberek, terhes anyák, gyenge emésztésűek esetében alkalmazott hashajtás, ha egyáltalán szükség van rá, csakis nagyon enyhe lehet. Hetenként egy, maximum két alkalommal tarthatunk böjtöt méregtelenítés céljából. Ügyelni kell arra, hogy a böjt mindig összhangban álljon a böjtölő testi felépítettségével, típusával, nehogy gyengeséget okozzon. A böjtölő erőnléti állapotától függően többféle böjt lehetséges: teljes böjt, gyümölcs- vagy léböjt, zöldséglé-vagy zöldségleves-böjt és pároltzöldség-böjt. Irodalomjegyzék Boros Gyula: Az élet megismerése, az indiai

ájurvéda (A NEVI, a MTTE és a Sanitas közös kiadásában) Castleman, Michael: Gyógynövény enciklopédia (Esély Kiadó, 1996.) Dr. Chauhan, Partap S: The Ayurvedic Health Center Online (Internet, ayurvedic org web site, 1995-96.) Chopra, Deepak: Tökéletes egészség (Édesvíz Kiadó, 1992.) Dr. Joshi, Sunil V: Ayurvedic Foundations (Internet, ayurcom web site, 1996) Dr. Lad, Vasant: Ájurvéda (Édesvíz Kiadó, 1995) Dr. Lad, Vasant: The Ayurvedic Institute (Internet, ayurvedacom web site, 1994)