Történelem | Középiskola » Egyiptom, a király öt neve

A KIRÁLY 5 NEVE Az ókori egyiptomi nyelvben a "dokumentum" szó sokkal gyakrabban vonatkozik kőbe vésett, mint papiruszra írott szövegre. A legrégebbi korokból fennmaradt hieroglifikus dokumentumok nagyon sokban különböznek az emlékművek felirataitól, amelyeket ma az egyiptomi civilizáció egyik jellegzetességének tartanak. A legrégebbi dokumentumok gyakran töredékesek, általában nagyon rövidek, és korlátozott számú hieroglifa alkalmazásával íródtak. Bár e jelek közül sok még több ezer évig fennmaradt, használatuk a primitív, korai szövegekben nem mindig érthető. Ennek egyik oka, hogy az akkor még kezdetleges írást ritkán alkalmazták folyamatos vagy elbeszélő szöveg rögzítésére. Az írás és olvasás csupán az elit réteg kiváltsága volt, amely ezt hatalma és fensőbbsége fitogtatására használta. Az általuk alkotott dokumentumok lényegében ennek a hatalomnak, legfőképpen a tulajdonjognak a

kinyilatkoztatásai voltak. Feliratok szerepeltek a szemöldökfákon, ajtófélfákon és sztéléken, valamint a tárolásra használt kosarak és ládák elefántcsont- és fatábláin. Egy ilyen felirat legfontosabb eleme az épület vagy a tárgy tulajdonosának a neve volt. A legfőbb tulajdonos és birtokos természetesen a király volt Sok jel megváltozott az évszázadok folyamán mind formáját, mind célját tekintve, de a király nevének írásmódját az egyiptomi hagyomány oly kegyelettel kezelte, hogy a királyi nevek a mai napig azonosíthatók még a máskülönben olvashatatlan feliratokban is. Egyáltalán nem meglepő, hogy az ország leghatalmasabb embere több névvel rendelkezett, mint az alattvalói. A klasszikus királyi öt Nagy Név közül kettőt már az első dinasztia kezdetén is használtak. Két másik név ugyanebből a korból eredeztethető, bár csak később formalizálták őket, az ötödik név pedig a negyedik dinasztia korában

keletkezett. Az első "dátum" az egyiptomi történelemben - legalábbis az egyiptológusok szerint - a Két Föld egyesítésének az időpontja, amely Kr. e 3100 körül történt Ez valójában a ma Alsó- és Felső-Egyiptomként ismert, Déli Nílus-völgy és az Északi-Delta nevű két, különálló ország egy uralkodó alatt való egyesítése volt. Amennyire tudjuk, a király, aki végrehajtotta ezt a politikai manővert, Felső-Egyiptom Hérodotosz által Ménésznek nevezett uralkodója volt, aki csatában legyőzte északi szomszédait, és ő lett az első "Két Föld Ura". Egy hatalmas, zöld palából készített emléktábla egy bizonyos Narmer király hasonló győzelméről számol be. Ez a tábla, amely jelenleg a kairói múzeumban látható, a hierakónpoliszi Hórusz-templomból került elő, több más emléktárggyal együtt; ezek valószínűleg az istennek szánt adományok voltak, jelezve az adakozók vagyonát és presztízsét.

Egyiptológiai szempontból ezek a tárgyak értékes dokumentumoknak számítanak, annak ellenére, hogy hieroglifáik elmosódottak és töredékesek. A "Nagy Raktár"-ként ismertté vált helyen talált leletek közül egyetlenegyen sincs néhány hieroglifánál több. Ezek esetében az események képi ábrázolását alkalmazták, néhány elszórt hieroglifával, hasonlóan a Bayeux kárpithoz, csak éppen kevésbé informatív jellegűek, mint az utóbbi. A kép vagy dombormű az igaz történetet meséli el. Az írott szavak főleg az emberek azonosítására szolgálnak, név vagy rang által, és a legfontosabb bemutatott személy mindig a fáraó. Az Egyesítés Királya délről származott, és a sólyomisten, Hórusz híve volt. Istene védelme alá helyezte magát, így "A Hórusz"-nak nevezték, a nagy istenség földi inkarnációjaként, akit később összekevertek vagy ötvöztek Hórusszal, Ozirisz fiával. Egy vallási zászlón ülő

Hóruszsólyom lett a harmadik személyű királyi személyes névmás, vagyis az "ő" vagy "őt" hieroglifája A Hórusz a legrégebbi királyi név, és ezt nem kártusba, hanem egy serehnek nevezett szögletes keretbe foglalva írták. A Kígyókirály sztéléje Abüdoszból (Abedzsu). A király Hórusz-nevét ábrázolja egy sereh-be zárva. Ez a keret a királyi lakóhelyet jelképezte, egyszerre szemből és fentről szemlélve. A téglalap alsó része a királyi palota oszlopos homlokzatát ábrázolja, míg a felső, nyitott tér a belső udvar alaprajza. A palota tetején ül a Hórusz-sólyom, védelmezve az épületet és lakóját, a királyt, akit az "udvarba" írott neve jelez. Egy esetben, a sólyom karmai átnyúlnak a sereh tetején, egy pajzsot és egy buzogányt tartva, amelyek a "harcolni" ige hieroglifáját alkotják. Hor-Aha Hórusz-nevének írása. Így íródott Aha királynak, Narmer utódjának a neve. Talán

helyesebb, ha a nevet Hor-Ahának, "Harcoló Sólyom"-nak fordítjuk, mivel a sólyomjelkép egyértelműen fontosabb szerepet játszott ebben a névben, mint más Hórusz-nevekben. Mind Narmer, mind Hor-Aha sírját feltárták, és neveik különböző feliratokon és pecséteken olvashatók, de még mindig nem lehet tudni, melyikük volt a legendás Ménész. Egyes közelmúltban végzett kutatások során kételyek merültek fel Alsó-Egyiptomnak mint államnak az egyesítés előtt való létezésével kapcsolatban. Egyes egyiptológusok véleménye szerint a birodalom a déli Nagada kultúrában gyökerezik. A duális állam első királyainak állított emlékműveket találtak az olyan déli hatalmi központokban, amilyenek Ombos, Abüdosz és Hierakónpolisz voltak. A királyság intézményével összekapcsolt istenek, koronák és heraldikus jelképek ikerkénti összekapcsolása mintha az egyiptomi egyensúly, vagy a gyakran "igazság"nak vagy

"méltányosság"-nak fordított maet elméletét tükrözné (maat-nak is szokták írni). Az ország sivatagra és művelt földterületre oszlott, amelyek közül egyik sem létezhetett a másik nélkül. A Hórusz-sólyom mellett szinte mindig ott van Széth Az egyik a rendet, a másik a káoszt jelképezte, együtt teremtve egyensúlyt. A koronázási vagy jubileumi jeleneteken Hóruszt és Széthet a király pártfogóiként ábrázolták, akik két koronát adományoznak a királynak, a "Vörös" és a "Fehér" koronát. Ezeket az alábbi táblázatban láthatjuk Királyi nevek és címek. (A nagyobb verzióért kattints a képre.) A Hóruszhoz kapcsolódó "Vörös Koroná"-t a hagyomány szerint "Alsó-Egyiptom koronájá"-nak nevezték, mivel ennek az istennek a kultikus központjai délen voltak. Ezzel szemben Narmert, Hórusz tisztelőjét, fején a "Fehér Koroná"-val láthatjuk. Érthetetlen, miért maradt

fent a "Két Föld" elmélet és elnevezés az egyesítés után évszázadokon keresztül, hacsak nem a világ dualisztikus szemlélete öltött testet benne. Így a "Kettős Korona" viselője, akit általában "Alsóés Felső-Egyiptom királyá"-nak neveztek, egyszerűen egy egyensúlyban lévő birodalom uralkodója volt, és nem koronázhatták meg a "Vörös" koronával anélkül, hogy a "Fehér"-et ne tették volna a fejére. Azzal, hogy az uralkodó Hórusz védelme alá helyezte magát, egyben Széthet is elfogadta. E kettősség szemlélete a második dinasztia korában igen jól érvényesült, amikor Peribsen fáraó úgy döntött, hogy hivatalos nevének sereh jében a Hórusz-sólyom alakját a Széth-szörnnyel cseréli fel. Ezt egyfajta vallási forradalom jeleként értelmezték, a valóságban azonban Peribsen egyszerűen csak a szétválaszthatatlan istenpár másik felét akarta használni a nevéhez. Sőt, nagyon

valószínű, hogy egyszerre két sereh-nevet használt, és a másik a klasszikus Hórusz-név, a Szehemib volt. Semmi különös nem volt ebben, ahogyan a dinasztia utolsó királya által felvett névben, a Ha-szehemwyben sem, amelynek serehjén mind a sólyom, mind a Széth-szörny megtalálható. A Ha-szehemwy már magában is sugallja ezt a bizonyos egyensúlyi helyzetet Jelentése: "A Két Erő Megjelenése". Három sereh, amelyek jól ilusztrálják a változást a név stílusában a II. dinasztia alatt A bal oldali és a középső minden bizonnyal ugyanazé a királyé volt. Fordítás (balról-jobbra): 1. Széth-név: Peribsen 2. Hórusz-név: Szehemib 3. Hórusz-Széth-név: Ha-szehemwy A kettős állam első királyának karakterét Hérodotosz és Manethón valószínűleg legalább két, korai királlyal kapcsolatos népi emlékekből gyúrta össze. Az első dinasztia egyetlen Hórusz-neve sem mutat hasonlatosságot a hellenizált Ménész névvel,

azonban a király személyazonosságára vonatkozó utalás megtalálható a második Nagy Névben. Ezt a nevet egy kosáron ülő keselyű és kobra jelképezi. Ezek a keselyűistennőt, Nehbetet, a "Fehér Korona" viselőjét, és a kobraistennőt, Wadjetet, a "Vörös Korona" viselőjét jelképezték. A kosár hieroglifa jelentése "úr" vagy "úrhölgy". Együtt az istennőket "Két Hölgy"-nek vagy Nebtynek nevezték A Nebty nevet nem írták semmiféle különleges keretbe, de Narmer és Hor-Aha Hórusz-nevei által azonosítható. Ezekben a múltbéli esetekben a nevekhez használt hieroglifák valóságos társasjátékhoz felállított táblák voltak. Ez azt jelentette: "alapított", és úgy ejtették "men" Nem nehéz elképzelni, hogyan olvashatták ezt a görögök Ménésznek. A két istennő nevének használata tovább hangsúlyozta a királyság kettős természetét. Nehbetet és Wadjetet Felső-

és Alsó-Egyiptom patrónáinak nevezték. Annak ellenére, hogy Nehbet fő szentélye délen, Wadjeté pedig északon volt, nem szükséges földrajzi határokat vonni hatásuknak. A király ugyanúgy igényt tartott mindkét istennő támogatására, ahogyan Hórusz és Széth védelmére, mivel a Nebtyt a két isten női megfelelőjének tekintették. Tutanhamon halotti maszkjáról egy keselyű- és kobrafej néz szembe a király potenciális ellenségeivel. A keselyűt sok domborművön a király feje fölött lebegve, szárnyait védelmezően széttárva ábrázolták, míg kobrák egész sorozata frízt alkot a jelenet fölött. (Lásd a Személynevek fejezetben I. Széthi domborművét) A harmadik név már nem ennyire egyértelmű. Ezt egy, az arany jelképén ülő sólyom ábrázolja, és ezért nevezik az Arany Hórusz névnek. Úgy tartják, az arany, mint értékes, sosem változó és elpusztíthatatlan anyag, a monarchia természetét volt hivatott jelképezni. A

sólyommal, vagyis a király jelképével kombinálva, az arany nyomatékot ad a királyság értékének és állandóságának. A kezdeti időkben a jelképeket, sok más díszítő jelzővel együtt, talán a királyok neve helyett használták. Az Arany Hórusz név egyik legrégebbi példánya a New York-i Metropolitan Múzeumban kiállított vázatöredéken látható. A rajz a sólyom és az arany jelképét ábrázolja, amelyeket együtt Ka, az első dinasztia utolsó királyának Nebty-nevével azonosítanak. A későbbi korokban nagyon gyakran előfordult, hogy a Nebty és az Arany Hórusz, de néha még a Hórusznevek esetében is csupán apró eltérések mutatkoznak ugyanarra a témára. Egy kőkorsó töredéke, amelyen az I. dinasztia tagjának, Ka királynak a Nebty- és Arany Hórusz-neve látható. A király nevei közül idővel a negyedik vált a legfontosabbá, hivatalos célokra való használatában kiszorítva a Hórusz-nevet. Ez a név ugyanakkor kiemelte a

királyság kettősségét fejlécével, amely két címerjelképet foglalt magában, a nádat és a méhet. A címet ma Felső- és AlsóEgyiptom királyának fordítjuk Egyiptomi értelemben ez annyit tesz: "A Nádtól és a Méhtől származó", Nesu-bit. A kezdeti időkben minden bizonnyal ezt is inkább címként, mintsem egy név bevezetéseként használták. Erre az a tény utal, hogy a két jelkép bármelyikét lehetett használni a "király" szó kifejezésére. A Nesu, "Nádtól származó", a leggyakoribb szó volt a "király" főnévre. A Bity, "Méhtől származó"-t hivatalos címekben alkalmazták, amilyen például a "Királyi Pecséthordozó" volt. Nincs értelme azon törni a fejünket, vajon miért pont ezeket a jelképeket választották Egyiptom két része - a nádat a déli, a méhet az északi országrész számára. Oly régen használták már ezeket e célra, hogy talán még maguk az

egyiptomiak sem tudtak volna magyarázatot adni a kérdésre. Egyszerűen elég volt tudni azt, mit jelképeznek, amikor írásjelként találkozott velük az ember. Egy III. dinasztia korában élt szobrász domborműve (részlet) a keleti Delta-vidéken álló városból, Hurbeitből. A mű (felső sor) a Nesu-bit, és (alsó sor) a Nebty nevek bevezető címeit ábrázolja. Ahogyan a kettősségre utaló más jelek is mutatják, lehetetlen volt Nesunak lenni anélkül, hogy valaki egyben Bity is lenne. Az egyik cím használata a másik nélkül nem a fél ország királyságát jelentette, és a királyi ház származásának helyére sem utalt. A teljes címet a kártusba zárt királyi nevek közül a leggyakrabban használt bevezetésre alkalmazták. Ezt a nevet vette fel a király a hatalom átvételekor, és ezt mondták ki fölötte megkoronázásakor. (Ez hasonlít ahhoz a gyakorlathoz, hogy az új pápa hivatalos nevet választhat magának beiktatásakor.) Minden

hivatalos iraton, még a mindennapos számlákon is a Nesu-bit nevet használták. Ezt a nevet használták az idegen uralkodók, amikor kapcsolatot teremtettek Egyiptom királyával. A választott név vallási állásfoglalás volt, és nagyon gyakran kapcsolódott Rének, a napistennek valamilyen aspektusához vagy tulajdonságához. Nagyon kevés példa van a kettős koronázási névre, amelyet utónévnek, vagy prenomennek is neveznek. Előfordult, hogy egy király szándékosan utánozta híres elődjét azáltal, hogy példaképe nevéhez alaktanilag hasonló nevet választott magának. Ez erősen szembetűnő például a XIX dinasztia első királyának koronázási nevénél, amely szinte ugyanúgy hangzik, mint a XVIII. dinasztia alapító uralkodójáé: Men-pehti-Re (I. Ramszesz) és Neb-pehti-Re (Ahmose) Mivel rendkívül ritka volt, hogy két király ugyanazt a hivatalos nevet viselje, az egyiptom külön nevekkel látták el minden uralkodójukat. Ezeknek megtanulása

és emlékezetbe vés próbatétel lenne a mai egyiptológus tanulók számára. A név, amely alapján ma az egyipto fáraókat ismerjük, leggyakrabban az ötödik Nagy Név az a név, amelyet még gyermekkén Ezt nomen-nek nevezik, és a "Ré Fia" kifejezés által bevezetett kártusba írták. A "Ré Fiá" először a negyedik dinasztia korában alkalmazták az isteni származás jelzésére, összekapc földi uralkodót a felsőbbrendű napistennel. Egy hercegnek adott név bármelyik, a nép álta használt név lehetett, bár bizonyos tendencia mutatkozott a családi hagyományok követés meghatározott istenség, esetleg a város istenének előtérbe helyezésére, ahonnan az uralko származott. Így történt a tizenegyedik dinasztia esetében is, amely Thébából származott, Montunak, a hadistennek a városából, és innen a név: Montuhotep. A születési nevet nem foglalták kártusba, csak miután a herceg királlyá lett, amikor is kaphatott egy

királyi díszí új státusa hangsúlyozására. A prenomera és a nomesz kombinációja elegendő volt az egyi másiktól való megkülönböztetésére. A római számok használata a Ré Fia nevek után mod gyakorlat, amely segít az egyforma nevű királyok közötti eligazodásban és uralkodásuk id sorrendbe állításában. (Pl: I, II, III, IV Amenhotep) A Ré Fia hieroglifikus változatába szerepel szám. I. Szenuszert öt Nagy Neve, a karnaki szabadtéri múzeumból A két hieroglifaoszlop tetej "ég" vagy "menny" hieroglifája látható. Fordítás (balról-jobbra): 1. Hórusz [Anh-mesu]: Nesu-bit (Kheper-ka-Ré), Amen-Ré által szeretett, a Két Föld Főn örökké él. 2. Nebty, Anh-mesu: Arany Hórusz, Anh-mesu, Ré Fia, (Sen-Usert) aki megkapta az Élete Hatalmat és a teljes Egészséget és örökké él. A két kártusnév egyes bevezető címeknek voltak alternatívái, vagy további díszítő jelzőket kaptak, amelyeknek adása az

Újbirodalom korában jött divatba, és a legtöbb későbbi uralkodó különböző változatokban használta ezeket. A prenoment be lehetett vezetni a "Két Föld Ura" kifejezéssel a nád és méh helyett, és meg is előzhette a "Jóságos Isten" cím, mivel a királyt földön élő istenségnek tartották. A nomenhez hozzácsatolhatták a "Megjelenések Ura" címet, de ez akár helyettesíthette is a "Ré Fiá"-t. Néha előfordult, hogy teljesen elhagyták a hagyományos címeket, és mindkét kártust az arany jelképére helyezték és fölé a Nebtyt jelképező, két kígyó által körülölelt napkorongot rajzolták. Általában további címek követték a kártusokat, amilyen például az "Életet kapott", a "Hasonlatos Réhez az Égbolton" és az "Örökké él". Az Egyiptom királyaként ábrázolt Nagy Sándor Amen isten karnaki templomának szentélyében. A bevezető címek nevei a későbbi

Újbirodalom korában felvett stílusban íródtak, utónevét pedig fonetikusan lebetűzték. Fordítás (jobbról-balra): Felső- és Alsó-Egyiptom Királya, a Két Föld Ura (Setep-en-Ré, Mery-Amen), Ré Fia, Megjelenések Ura, (A-L-K-S-I-N-D-R-S), Amen-Ré kedveltje, a Két Föld Trónjának Ura. Bizonyos neveket annak az ünnepélynek a kapcsán használtak, amelyet a király trónra lépésének harmincadik évfordulóján, majd minden harmadik vagy negyedik évben tartottak. A jubileum vagy Heb Sed a király megkoronázásának ismételt kihirdetése volt. Ennek során újra megerősítették a duális állam fölötti uralkodói hivatalában, és részesült a jelentősebb nemzeti istenségek áldásában. Ahogyan a koronázás jó alkalom volt új nevek felvételére, úgy a jubileum is e nevek megváltoztatására vagy kiegészítésére. Egy több jubileumot is megért uralkodó esetében az általa használt nevek alapján nem nehéz megállapítani, hogy egy dokumentum a

király uralkodásának melyik szakaszában keletkezett. III Tuthmószisz obeliszkje, amely most Isztambulban van, kétségkívül a fáraó valamelyik jubileumi ünnepségére állíttatott, mivel nevei után a "Jubileumok Ura" díszítő jelző áll. A legdrámaibb névváltozás akkor történt, amikor IV. Amenhotep nomenjét Amenhotepről (Amen elégedett) Ehnaton-ra (Jót tesz Atonnak) változtatta. Egyszerűbben a Hórusz-, a Nebtyés az Arany Hórusz-nevei változtak A későbbi nemzedékek által a Középbirodalom alapítójának tartott király I. Montuhotep volt A ma első középkornak nevezett korszak után került trónra, amely során a kormány felbomlott és Egyiptomot helyi hercegek irányították, akik időnként maguknak követelték a trónt, de akiknek hatalma erősen korlátozott volt. Az egyik erős thébai családnak sikerült befolyását egyre nagyobb területre kiterjesztenie, amíg egyikük, név szerint Montuhotep, elég hatalmat szerzett, hogy

hadsereget gyűjtsön, és legyőzze a kormány északon uralkodó maradékát. Amikor először a Két Föld Uraként elfoglalta a trónt, Hórusz-neveként a Se-anhib-tawy (Akinek Köszönhetően a Két Föld Szíve Élni Fog) nevet választotta. Később, feltehetően amikor úgy érezte, valóban kiérdemelte a királyságot, Hórusz-nevét Neb-en-Hedjre (a "Fehér Korona Királya") változtatta, majd még később, amikor teljes mértékben elfogadták mint a duális állam uralkodóját, Hórusz-nevét ismét Szem-tavira módosította ("Aki Egyesíti a Két Földet"). A három különböző Hórusz-név használata meglehetősen zavaró, és manapság sem mindig tudják, hogy ugyanarról a királyról van-e szó. Néha II Montuhotepnek nevezik, és első Hórusz-nevét egy másik Montuhotepnek, egy feltételezett elődnek tulajdonítják. Ez azt jelenti, hogy egyes utalások négy XI. dinasztiához tartozó, ilyen nevű királyt említenek, míg más munkák

csupán háromról beszélnek. A zavar elkerülése végett általában koronázási nevén, a Neb-hepet-Ré Montuhotep néven említik. Rómában, a Lateráni Szent János téren áll egy obeliszk, amelynek négy oldalán olvashat Tuthmószisz összes titulusa, de a nevek két különböző változatban láthatók. Az obeliszk király ötvennégy éves uralkodásának vége felé állították, mivel címei utalnak Egyiptom hagyományos ellenségei, a "Kilenc Íjak" legyőzésére. III Tuthmószisz harcos fáraó volt, Egyiptom az ő uralkodása alatt érte el - hódításainak köszönhetően -, a legnagyobb kiterj Nem csoda tehát, ha sikereit neveiben is közhírré tette. Az már nem ennyire egyértelmű, változtatta Hórusz-nevét, a "Thébában Felemelkedő Hatalmas Biká"-t "Ré Által Szeretet Hatalmas Biká"-ra. A "hatalmas" vagy "győzelmes bika" népszerű királyi díszítő jelző vo legkorábbi időktől, hiszen a

Narmer-táblán ellenségeit eltaposó bikának ábrázolják a kirá A III. Tuthmószisz név két változata, ahogy a római Lateráni Szent János téren lévő obel látható. Fordítás: (Bal): Hórusz (Thébában feltűnő erős bika), Nebty, Állandó mint Ré az Égbolton, Arany szent külsővel, erős, hatalmas, Nesu-bit (Men-kheper-Ré, Setep-en-Ré) Ré Fia (Tuthmósz Nefer-kheper) (Jobb): Hórusz (Ré által szeretett erős bika), Nebty, hatalmas minden tájon, Arany Hóru győzedelmes a Kilenc Íjak felett, Nesu-bit (Men-kheper-Ré) Ré Fia (Tuthmószisz Nefer-k (A nagyobb verzióért kattints a képre.) A Per-aa cím a későbbi dinasztiák során alakult ki, és ez egyfajta eufemizmus volt a "király"-ra. Eredetileg a Nagy Házat, vagyis a királyi rezidenciát jelentette. A jelentése azonban fokozatosan megváltozott, és a központi kormányépületre, a királyi és politikai hatalom székhelyére összpontosult, ugyanúgy, ahogyan ma a "Fehér

Ház" vagy a "Parlament" kifejezéseket használjuk. Végül már magát a királyt jelentette, hasznos és tiszteletteljes kifejezést szolgáltatva az írnokok számára a nehézkes címek vagy az "Őfelsége" állandó ismételgetése helyett. Ily módon a rendeleteket a Per-aa adta ki. Persze senki sem gondolta, hogy a Nagy Ház beszélt, ahogyan a Parlament nyilatkozatáról sem gondolja senki, hogy azok az épület szavai lennének. A görögök a Per-aa címet sokkal jobban hangzónak találták, mint a hagyományos változatokat, és ettől kezdve hellenizált formájában használták, amely úgy hangzott: Párá, Páráo, azaz fáraó. A királyi sírkamrában, temetési és halotti emlékműveken az "Ozirisz Király" prefixummal emlegették az elhunytat, amely azt jelentette: "halott király", de gyakran alkalmazták az "Igaz Hangú" (Megigazult) és az "Életet Ismétlő" díszítő jelzőket is. A

királyné sok esetben osztozott férjével a sírkamrán, de egyes előkelő származású hölgyek saját sírkamrát kaptak. Az első dinasztia idejében Neith-hotepet (Narmer feleségét), egy olyan sírkamrába temették el Nagadában, amely sokkal nagyobb és díszesebb volt, mint az, amelyet a férje sírjaként azonosítottak. A régészek feltételezése szerint Neith-hotep túlélte Narmert, és temetését fia, HorAha rendezte Ez abból is látszik, hogy Hor-Aha neve sokkal többször fordul elő a sírból előkerült tárgyakon, mint Narmeré. Az első dinasztia egy másik előkelő hölgytagjának, Meryneithnek két királyi sírkamrája is volt, az egyik Nagadában, a másik Szakkarában Abból, ahogyan a neve íródott, sereh formájában, fölötte Neith istennő keresztbe fektetett nyílvesszőivel, valamint az, hogy sírja méretben és stílusban semmiben sem különbözött a kor királyainak sírkamráitól, arra enged következtetni, hogy Mery-neith több volt,

mint királyi hitves. Minden bizonnyal ő volt az ókori Egyiptom első uralkodó királynője A második dinasztia utolsó királya, Ha-szehemwy, egy olyan hölgyet vett feleségül, akit a későbbi évek során a harmadik dinasztia egyik "alapítója"-ként tiszteltek. Ne-Maet-hapnak hívták, és a Mut-mes-nesu címet viselte, amely körülbelül annyit tesz: "a király gyermekeinek anyja" vagy "királyszülő anya". Ha az utóbbi fordítást vesszük alapul, ezt addig nem használhatták, amíg Ne-Maet-hap egyik fia király nem lett. Gyakori volt, hogy egy király anyja fia trónra lépését követően új címet vett fel. A tizennyolcadik dinasztia tagját, Mutemwiya királynét, III. Amenhotep anyját addig nem nevezték a "Király Főfeleségé"-nek, amíg a fia is király nem lett. Ez inkább Amenhotep érdekeit szolgálta, mintsem az anyjáét Az Óbirodalom korában a negyedik, ötödik és hatodik dinasztia királyai piramisokat

emeltettek feleségeik számára, a sajátjaik közelében. Bár ezek lényegesen kisebbek, mint a királyok sírjai, jól mutatják az alájuk temetett asszonyok fontosságát. A negyedik dinasztia tagjának, Menkaurénak a felesége a három kisebb piramis egyikében nyugszik férje mellett Gízában. Számos gyönyörű szobrot formáztak róla, amelyek a Völgy Templomában álltak. A király feleségeként és Hathor, a szerelem istennőjeként ábrázolták. Hamerynebtynek nevezték, és Hafrénak, a második gízai piramis építőjének a leánya volt. Menkauré lánya, Henthaus, bár nem Hamerynebty volt az anyja, Uszerkafhoz, az ötödik dinasztia első királyához ment feleségül. A "Felső- és Alsó-Egyiptom Két Királyának Anyja" címet viselte, amely fiaira, Szahuréra és Neferikaréra utalt. Ezt a címet addig nem kaphatta meg, amíg mindkét fia trónra nem lépett Sírja, amely egy hatalmas szarkofág formájú építmény volt, Gízában állt, és

halotti kultusza jóval túlélte a fiait is. Ő jelentette a kapcsolatot a negyedik és az ötödik dinasztia között, és egyfajta matriarchális alakként tisztelték. A hatodik dinasztia királyainak feleségei kis piramisokat kaptak férjeik temetési komplexumain belül. Ismerjük a nevüket, de úgy tűnik, egyikük sem rendelkezett hatalommal, kivéve Anh-esen-Meryrét, I Pepi feleségét és II Pepi anyját, aki fia kiskorúsága alatt helyette uralkodott II Pepi uralmának végén - a fáraó csaknem száz évig élt - az ország irányítása összeomlott. Az egyik átmeneti uralkodó, aki kiemelkedett a káoszból, egy asszony volt, akit Manethón Nitocrisnak nevezett, és akit úgy írt le, mint "korának legnemesebb és leggyönyörűbb asszonyá"t. Nitocris igényt tartott minden királyi címre Nesu-bit-neve Netikerty ("Tökéletes") volt, és második kártusa, amelyet az egyszerű "király" cím vezetett be, Menkauré volt, a negyedik

dinasztiából származó király címeit visszhangozva, akinek piramisába állítólag eltemették. A Középbirodalom királyainak feleségei és leányai szintén kaptak kisebb méretű piramisokat, amelyekbe teljes királyi pompával temették el őket. Ebbe természetesen beletartoztak a csodálatos ékszerek is. Számos ékszergyűjtemény került elő a tizenkettedik dinasztia tagjainak a Fajjúm szélén lévő Lishtben és Hawarában álló piramisaiból. Sok darab díszítése magában foglalja a tulajdonos vagy az éppen uralkodó király nevét, de némelyeket talán sohasem viseltek az életben, ezek a védelem célját szolgálták a másvilágon. Az Újbirodalom kezdetén a királyi hitvesek gyakran használták az "Isten Felesége" címet. Van néhány bizonyíték arra nézve, hogy ez egyfajta vallási cím volt, bár a legtöbb esetben azt jelentette: "a Király Főfelesége". Az egyiptomi nyelvben nem volt a "királyné" szónak

megfelelője. A király hitvesét egyszerűen a "Király Nagy Felesége" néven ismerték, de lehetett a "Király Leánya" vagy a "Király Húga" is. Más asszonyok is voltak, akik a "Király Felesége" vagy a "Király Kedvence" címet viselték, azonban a "Nagy Királyi Feleség" mindnyájukkal szemben elsőbbséget élvezett. Képeken és szobrokon mindig a férjével együtt ábrázolták, gyakran kicsinyített méretarányban, de mindig kulcspozícióban, a fáraó mellett ülve vagy állva, néha karját a férje derekán nyugtatva. A királyné Mut istennőnek, a thébai Amen isten hitvesének keselyű fejdíszét viselte, és ezen egy kígyókból formált diadémot. A Főfeleség teljes koronája Izisz vagy Hathor szarvaiból állt, amelyek között két toll és a napkorong díszelgett. Nevét kártusba írták, és címei között szerepelt a "Két Föld Úrnője" meg a "Kegyessége, Méltósága és

Kedvessége Miatt Szeretett Úrnő". Ha egy királyi hitves túlélte a férjét és megérte fia trónra lépését, özvegy királyné lett a "Király Anyja" cím alatt. A legszebben díszített sírkamrát Nefertari, II. Ramszesz "Főfelesége" kapta Ez egyike volt az első síroknak, amelyeket a Királynők Völgyében feltártak. Ez volt az a hely, ahová a tizenkilencedik dinasztia korától kezdve a királyi feleségeket és gyermekeket temették. Nefertari sírjában szembetűnő férje alakjának hiánya, különösen mivel tudjuk, II. Ramszesz nagy előszeretettel tüntette fel saját képét és nevét mindenen, amit építtetett. A királyné az, aki a festményeken és domborműveken áldoz az isteneknek, és őt vezeti Ízisz és Hathor Ozirisz színe elé. Neve mindenütt olvasható: Nefertari-Mery-en-Mut Nefertari királyné, II. Ramszesz felesége, amint a Királynők Völgyében lévő sírjának egyik festménye ábrázolja. Mut istennő

keselyű fejdíszét viseli, rajta Egyiptom Királyi Hitvesének két tollal díszített koronájával. Fordítás (balról-jobbra): Ozirisz számára (Ő) a Király Nagy Felesége (Nefertari-Mery-en-Mut) Az egyiptomi nyelvben nem voltak a hercegnek és hercegnőnek megfelelő egyszavas címek sem. A királyi gyermekeket a király fiainak vagy leányainak nevezték. Anyjuk nevét az esetek nagy részében nem említik, és annak megállapítása, hogy melyik király volt egy bizonyos "Király Fiá"-nak az apja, gyakran nagyon nehéznek bizonyul. Egy képen, amely a királyi gyermekek felvonulását ábrázolja, nagy valószínűséggel minden "Király Fia" és "Király Leánya" annak a királynak a leszármazottja, aki a képet megrendelte. Persze ez nem mindig volt így A királyi hárem az uralkodó feleségei és gyermekei mellett otthont adott a király összes nőnemű rokonának is. Egy "Király Leánya" címet viselő hölgy lehetett az

uralkodó lánytestvére vagy unokahúga is. A cím csak arra utal, hogy az illető hölgynek az előző király volt az apja A királyi gyermek születéskor kapott nevét nem foglalták kártusba, csak abban az esetben, ha uralkodó vagy "Királyi Főfeleség" lett belőle. A teljes cím, amely félreérthetetlenül tisztázta a kapcsolatot a herceg és a király között a "Király Fia a Testéből, akit Szeret" volt. Emellett egy királyi herceg viselhetett adminisztratív, papi vagy katonai címet is. A királyi leányoknak a "Templomi Énekes"-en kívül ritkán volt más címük. Léteznek olyan királyi családokról készült festmények, amelyeken minden gyermeket megneveznek. Ehnaton uralkodásának idején a hat hercegnőt gyakran ábrázolták szüleikkel együtt, egyértelműen jelezve: "a Király Leánya, az Ő Testéből, a Király Főfeleségétől, Nefertititől született". Nagyon ritka mindkét szülő ily módon való

megnevezése Ehnaton három lánya elkíséri szüleit egy hivatalos fogadásra. Nagynénjük Mutnedjmet velük tart. Ay amarnai sírjából (A felirat néhány helyen sérült) Fordítás (jobbról-balra): 1. A király leánya az ő testéből, a király főfeleségétől (Nefer-neferu-Aten Nefertiti), aki örökkön-örökké él. 2. A király leánya a testéből 3. Maket-Aten 4. A király főfeleségétől született 5. (Nefer-neferu-Aten Nefertiti) 6. A király leánya az ő testéből, Ank-es-en-pa 7. -Aten, született 8. 9. A király főfeleségének, Nefer-neferu-Aten Nefertitinek testvére 10. örökkön-örökké él 11. Mut-nedjmet (A nagyobb verzióért kattints a képre.) A gyermekek felvonulásával, amelyekkel II. Ramszesz kidekoráltatta az épületeit Luxorban, beleértve a Ramasszeumot és Abu Szimbelt, több mint száz fiú- és leánygyermeket lehet név szerint azonosítani. Mivel csaknem teljesen egyforma magasságúnak ábrázolták őket, és hasonló ruhát

viselnek a képeken, lehetetlen megmondani, melyik volt a legidősebb, melyek voltak Ramszesz egymást követő "főfeleségeinek" a gyermekei és melyek élték meg a felnőttkort. Az idősebb hercegek közül néhányat láthatunk, amint csatában vesznek részt, egy kánaáni erődöt ostromolnak vagy harci szekereiket hajtják. Ezeknek a hercegeknek a sírja és emlékművei alapján néha azonosítani lehet az anyjukat. Ramszesznek furcsamód egyszerre két "Főfelesége" volt: Isenofre és Nefertari királyné. Később, a fáraó csaknem hatvannyolc éves uralkodása alatt, ennek a két királynénak a leányai, Merytamen és Bint-Anath lettek apjuk hitvesei anyjuk helyett. III. Ramszesz versenyezni próbált II Ramszesszel gyermekei emlékműveken való ábrázolásában, bár neki nem volt annyi utóda, mint példaképének. Sok fia ugyanazokat a neveket viselte, mint elődjének fiai. Medinet Habu-i halotti templomában számos későbbi király

igyekezett azonosítani magát III. Ramszesz gyermekei között, kártusba foglaltatva nevét vagy kígyókoronát festetve homlokára, jelezve későbbi király voltát. III. Ramszesz egyik fia a Medinet Habu-i halotti templom falán Haja a jellegzetes királyi viseletbe fésülve, kezében egy pálcára tűzött strucctollat fog, a "Királyi Legyezőhordozó" jelvényét. Fordítás (balról-jobbra): Legyezőhordozó a Király jobb oldalán. Őfelsége első Fogathajtója, a Király Fia, a testéből, Pa-Re-hir-wenam-ef. Kártus (jobbra): Megjelenések Ura (Ramszesz, Iunw Uralkodója) Nem világos, milyen gyakran engedélyezték a királyi hercegek számára, hogy saját családjukon kívülről válasszanak feleséget maguknak. A hatodik dinasztia korában Mereruka vezír abban a megtiszteltetésben részesült, hogy feleségül kapta a "Király Leányát", bár lehet, hogy a leány egy másodlagos feleség vagy ágyas gyermeke volt, nem pedig az uralkodó

"Főfeleségéé". Tia hercegnő, I. Széthi leánya, egy nemesemberhez ment feleségül, aki a Ramasszeum felügyelője lett. Persze lehetséges, hogy a házasság még azelőtt ment végbe, hogy Széthi királlyá lett volna, így ezt nem lehet tipikus példának tekinteni. Annak ellenére, hogy az uralkodó családját minden bizonnyal ugyanolyan kíméletlenül sújtotta a magas csecsemőhalandóság, mint az egyiptomi populáció többi részét, igen sok, több nemzedékből származó királyi vagy félig királyi származású gyermek élhetett egyszerre. Az a néhány, akit név szerint ismerünk, szinte kizárólag származása miatt ismert, de nevük így legalább fennmaradt az utókor számára. A táblázat hieroglifaelemeket, főleg igéket ad meg, amelyek gyakran fordulnak elő az egyiptomi királyok koronázási (nesu-bit) nevében. A kívánságok rövidítései, amelyek gyakran követik a neveket, mint például az öröm, védelem vagy uralom, szintén

szerepelnek. A táblázat fölött a nesu-bit bevezető látható, a nád és a méh