Filozófia | Felsőoktatás » Skolasztika és Aquinói Szent Tamás

Alapadatok

Év, oldalszám:2010, 6 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:94

Feltöltve:2010. december 08.

Méret:213 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Skolasztika és Aquinói Szent Tamás - - E kor (középkor) filozófiája a kolostori iskolákban folyó tanításból és nevelésből nőtt ki, és kezdetben csak ezt a célt szolgálta. A skolasztika szó jelentése: iskolai tanítás. Feladata eleve adott volt: megokolni és érthetővé tenni azt, amit a hit már megdönthetetlen igazságként birtokolt.  A filozófia az egész korszakban ancilla theologiae, vagyis a teológia szolgálólánya volt A patrisztikának és a skolasztikának részben vannak közös vonásaik, de a skolasztika részben el is különül a patrisztikától.  Arra, ami a Szentírásban Jézusnak és apostolainak üzeneteként állt előttünk, a patrisztika tanítói mint hitre találtak rá, és az volt a feladatuk, hogy ebből kiépítsék a dogmák rendszerét.  A skolasztika filozófiája ezt a dogmarendszert már készen kapta, és az lett a feladata, hogy minél érthetőbbé tegye. A skolasztika 3 célt tart a szeme előtt: o Az

ész segítségével mélyebben be kell hatolni a hitigazságokba, és ezeket tartalmilag közelebb kell hozni a gondolkodó ember szelleméhez. o Az üdvigazságot filozófiai módszerrel rendezett, szisztematikus formába kell önteni. o A felmerülő ellenvetéseket, amelyek az észből származhatnak, filozófiai érvekkel meg kell cáfolni.  Mindezt tágabb értelemben skolasztikus módszernek nevezik.  Szűkebb értelemben egy sajátos módszertani eljárás, amelyet Abélard dolgozott ki: ez olyan érvek dialektikus szembenállását foglalja magába, amelyet egy adott nézet mellett és ellen szólnak.  A módszert ezért a pro és contra (valami mellett és ellen) vagy a sic et non (igen és nem) elnevezéssel illetik. - Jellemző a skolasztikára, hogy az érveket nem elsősorban a valóság közvetlen megfigyeléséből, vagy önálló, ésszerű fejtegetésekből meríti, hanem a korábbi gondolkodóknak, egyházatyáknak és a Szentírásnak a kijelentéseiből.

1. A korai skolasztika – Az univerzálé-vita – A vita tárgya - - Arról a kérdésről van szó, hogy megilleti-e a valóság az általánost, más szóval az univerzálékat.  Ez a kérdés nem jutott nyugvópontra az évszázadok során. A probléma a korai skolasztikában újra felmerült, és a filozófia uralkodó témája lett. Két ellentétes nézet áll szemben egymással: o Realizmus: Az egyessel szemben az általánosnak tulajdonítja a legmagasabb szintű valóságot. o Nominalizmus: Szerinte csak az egyes dolgok valóságosak, eszerint az általános fogalmak nem a valóságban, csupán a mi értelmünkben vannak, vagyis ezek puszta nevek. A realizmusnak a skolasztika által használt fogalma szinte megegyezik azzal az elvvel, amit ma idealizmusnak nevezünk, vagyis azzal a tannal, hogy az egyes dolgokhoz képest az általános eszmék elsőbbségét és magasabb rendű valóságát vallja. 2. A realisták a.) - Eriugena Johannes Scotus, az Eriugena

melléknevet kapta, ami Írországot jelöli. 810-től 877-ig élt, Párizsban tanított. Őt nevezték a skolasztika megalapítójának, és „a skolasztikus filozófia Nagy Károlyának” is. - - Nála található meg elsőként a skolasztikának az az alapvető tétele, amely szerint az igaz vallás egyúttal az igaz filozófia is és fordítva; ill. az a követelmény hogy a vallással szemben felmerülő bármilyen kétség a filozófián keresztül is cáfolható ás cáfolandó. Szokatlanul magas rangra emelte az észt.  Ez akkor a kortársai szemében eretnekségnek és istenkáromlásnak tűnt. Gondolkodásának másik jellemzője az újplatonikus eszmék erőteljes felhasználása, ami az egyház által elítélt munkájában (A természet felosztásáról). Szerinte a világfolyamat körforgás, amely Istenben kezdődik és hozzá tér vissza.  Isten a „teremtő és nem teremtett” természetnek nevezi.  Istenből származik a „teremtő és teremtett

természet” (az isteni eszmék, az ősképek, az általános fogalmak).  Ebből a „teremtett és nem teremtő természet” következik (az egyes dolgok, az ideákból származó egyedek).  Végül minden Istenbe tér vissza mint „nem teremtő és nem teremtett természet.” Ezért Eriugena istenfogalma újplatonikus. b.) - Canterbury-i Anselmus A skolasztika második alakja. 1033-ban született előkelő család sarjaként. Canterbury érsekeként halt meg 1109-ben. - Ő is szorosan összekapcsolta a filozófiai észigazságot és a kinyilatkoztatott hitigazságot, azonban őt az egyház nem utasította el, mert ő egyértelműen képviselte az ortodoxia (=igazhitűség) irányzatát. A hit és a gondolkodás összefüggésében Anselmus a gondolkodásnak alárendelt szerepet szánt.  A hitnek kell elöl járnia, hit nélkül nincs helyes ismeret. Credo ut intelligam = Hiszek, hogy megértsek.  Ez volt Anselmus jelszava Anselmus híressé vált bizonyítása:

„Isten az, akinél nagyobb el nem gondolható; ha Isten csak az értelemben létezne, valami nagyobbat is el lehetne gondolni annál, aminél nagyobbat nem lehet elgondolni.”  Minthogy pedig ugyanaz az Isten létezik az értelemben is és a valóságban is, a feltevés ellentmondást tartalmaz, ezért hamis.  Anselmus az ontológiai módszert használja, aminek az a lényege, hogy egy dolog fogalmából valóságos létezésére lehet következtetni.  istenbizonyítékát ezért ontológiai Istenérvnek is nevezzük. Anselmus heves harcot folytatott kortársa, Roscellinus ellen, aki ebben a korban a nominalizmus fő képviselőjeként, aki ebben a korban a nominalizmus fő képviselőjeként az elítélését követelte. - - - 3. Nominalizmus: Roscellinus - A nominalizmus rendszerét Roscellinus képviseli. Azt mondja, hogy a valóság csakis az egyes dolgokból áll. Az általános fogalmak az emberek által elgondolt nevek, elnevezések, amelyek az egymással

hasonlatos egyes dolgokat közös jegyeik alapján összefoglaljuk. Ez a tan alapvetően ellenétbe került az egyházzal.  Ennek az az oka, hogy Roscellinus a nominalisztikus alaptételeit a Szentháromságra is kiterjesztette.  Azt állította, hogy abban a 4 századtól érvényes formájában, amely az „egy isteni szubsztancia három személyben” elvet hirdeti az „egy szubsztancia” csak az emberi szellemben megvalósított és az egyház szóhasználatában szokványossá vált összefoglalása három külön fennálló isteni személynek.  Tehát nem egy Istenről, hanem három Istenről kellene beszélni.  Az egyház ezért eretnekséggel vádolta, és tanai visszavonására kényszerítette 4. A megoldás kezdetei: Abélard - Abélard-nál is meghatározó helyet foglal el a hitnek az észhez való viszonya.  Nevetségesnek tartotta, ha valaki olyasmit prédikál, amit sem maga, sem a hallgatósága nem képes felfogni. - Ezt a tételt fogalmazza

meg: „Intellego ut credam”= „Megértem, hogy higgyem.” „Ismerd meg tenmagadat” című etikai művében a külső tevékenységgel szemben a belső érzületre helyezi a hangsúlyt, amelyből az előbbi fakad. A realisták formulája: „Universalia ante rem.”=”az univerzálék az egyes dolgok előtt vannak A nominalisták formulája: „Universalia post rem.”=az univerzálék az egyes dolgok után vannak Abelard formulája: „Universalia in rebus.” = az univerzálék a dolgokban vannak  Képtelen dolog azt állítani, hogy a valóságos az emberség, és nem az ember, vagy a lóság, és nem a ló; másfelől pedig helytelen azt mondani, hogy csak az egyes a valóságos és a lényegi, és hogy az általános fogalmak puszta nevek.  Abelard felfogása egy szintézis, amely az ellentéteket magasabb szinten egyesíti. 5. Albertus Magnus - - Albert von Bollstadt grófi családból származott. A padovai egyetemen tanult, ahol megismerkedett a

természettudománnyal, az orvostudománnyal és Arisztotelész írásaival. Ezt a teológia tanulmányozása követte a bolognai egyetemen. 1229-ben belépett a dominikánus rendbe, amely Kölnbe küldte, hogy az ottani rendi iskolában filozófiát és teológiát tanítson. Onnan továbbküldték Párizsba, ahol olyan sok hallgatót vonzott, hogy gyakran a szabadban kellett tanítani helyhiány miatt. A rendi iskolákban mindenütt megszervezte a tudományos oktatást, és a rend német provinciájának vezetője lett. 1260-ban Regensburg püspökévé nevezték ki.  A tisztségből kívánságára felmentették, élete hátralevő 2 évtizedét pedig Kölnben töltötte, és a tudományos és írói munkának szentelte.  Itt halt meg 1280-ban Műveit 1651-ben Lyonban 21 kötetben jelentették meg.  Nagy részét az Arisztotelész műveihez írt kommentárjai teszik ki.  A kommentárok nem egyszerű magyarázatok voltak, hanem Albertus arra törekedett, hogy ahol a

szöveget hiányosnak gondolta, ott kiegészítette.  Ennek során más filozófusok és kutatók eszméit és saját ismereteit használta fel. Kortársai annyira tisztelték, hogy a „Nagy” névvel illették (Albertus Magnus), és „doctor universalis”-ként, vagyis egyetemes tudósként emlegették. 6. Aquinói Tamás a.) Élete és művei - 1224-1225 fordulóján született Aquinói Landulf gróf fiaként. - Még kamasz fiú volt, amikor a nápolyi egyetemen hozzákezdett a hét szabad művészet tanulmányozásához. - 17 éves korában belépett a dominikánus rendbe, ragaszkodott a választott papi hivatáshoz családja ellenzésének ellenére is. - Párizsban Albertus tanítványa lett, aki elvitte Kölnbe, ahol további 4 évet tanult. - 1252-ben kezdte el Párizsban a teológiai tanári működését. - Ez után Itáliában fejtett ki teológiai és oktatói tevékenységet.  Ekkor ismerkedett meg Moerbeke Vilmossal (Arisztotelész műveinek latinra

fordítójával), akinek köszönhetően elmélyedhetett Arisztotelész tanulmányozásában. - Párizsban az egyetem legünnepeltebb teológiatanára lett - Ez után a rendje nápolyi egyetemére kapott meghívást, és ott értesült arról, hogy a pápa meghívta a lyoni zsinatra (1274).  Útközben, félúton Nápoly és Róma között érte a halál - Jellemének szelídsége és tisztasága okán kapta Doctor angelicus , az „Angyali doktor” nevet. - A hitelesnek tekinthető Tamás-művek a következő csoportokba sorolhatók: o Arisztotelész-kommentárok 12 magyarázat Arisztotelész írásaihoz. o Kisebb filozófiai írások o Teológiai összefoglalások o Kisebb írások a keresztény dogmatikához Összesen 12 írás o Apologetikus művek Olyan művek, amelyek a keresztény hit védelmét szolgálják (pl. Summa contra gentiles) o Írások a jog-, állam- és társadalomfilozófiához összesen 6 írás (pl. A királyi kormányzásról) o Írások a

szerzetességről és a rendi regulákról o Egzegetikai írások a Szentírás magyarázatához - Tamás 2 fő műve a Summa theologica és a Summa contra gentiles. Műveit áttekinthető tagoltság és világos stílus jellemzi.  Fontosnak tartotta, hogy ne csak a haladottabbak, hanem a kezdők számára is érthetően fogalmazza meg írásait, ezért szorgalmazta az egyszerűséget és a világosságot. b.) Tudás és hit - Elhatárolja egymástól a tudás és a hit területét. - Ami a tudást illeti, meggyőződése, hogy a világ birodalmában törvényszerű rend uralkodik, és hogy ezt a rendezett világot megismerhetjük. - Elutasít minden olyan filozófiát, amely a valóságban csak a gondolkodó elme termékét látja. - Megismerésünk ugyan objektív és igaz, de nem elégséges. - A filozófiai, metafizikai megismerés világa fölé egy másik világ boltozódik.  A természetfeletti igazságé  Ebbe a gondolkodás természetes erejével nem lehet

behatolni. - A tudás és a hit területe között soha nem állhat fenn semmiféle ellentmondás.  A keresztény igazság ész feletti, de nem észellenes. - Csak egy igazság létezhet, mert az igazság Istenből ered. - Vannak olyan állítások Istenről, amelynek igazságát az ész magától is felismerheti. Ilyen pl az Isten léte és az az állítás, hogy csak egy Isten létezhet. - Amennyiben bizonyos vallási állítások ésszel megismerhetők, az ezeket kifejtő filozófia a hit szolgálatába léphet, és arra is szolgálhat, hogy a hit ellen felhozott érvekről kimutassa, hogy hamisak vagy hogy nem kényszerítő erejűek.  Ám a feladata csak erre korlátozódik  A filozófia a természetfeletti igazságot nem bizonyíthatja, csak az ellenérveket tudja cáfolni. c.) Isten léte és lényege - Isten léte Tamás szerint ésszel bizonyítható.  Emellett elveti Anselmus ontológiai istenbizonyítékát, amely egyedül Isten fogalmából akarta

bizonyítani Isten létét.  Az az állítás, hogy Isten létezik, szerinte nem evidens, bizonyításra vár. - A teológia summája öt egymáshoz közvetlenül kapcsolódó ismérvet ad elő: o Az első így hangzik: „Isten létét öt úton tudjuk bizonyítani. Az első út az, amelyet a mozgásból veszünk. Az érzékeke is azt tanúsítják, hogy bizonyos dolgok mozognak a világban De mindazt, ami mozog, valami más mozgatja. Szükséges eljutnunk egy első mozgatóhoz, amelyet semmi sem mozgat. Ezt mindenki Istennek gondolja” o A második út az, amelyet a hatóok fogalmából veszünk.  Az érzékelhető dolgok világában a hatóokok rendjét találjuk, de nem lehetséges olyasmi, hogy valami önmagának legyen a hatóoka.  Szükséges feltennünk valami első hatóokot, amit mindenki Istennek nevez. A harmadik utat a véletlenből és a szükségszerűből vesszük.  Tételeznünk kell valamit, ami önmagából meríti szükségszerűségét, és ez

Isten. o A negyedik út abból a fokozatosságból indul ki, amely minden létben megtalálható. o Az ötödik utat a dolgok kormányzásából vesszük.  Bizonyos tudattalan dolgok valami cél szerint működnek. Többnyire ugyanazon a módon működnek, hogy azt kövessék, ami a legjobb  nem véletlenül, hanem valami szándékból adódóan érkeznek a célhoz.  De tudattalan dolgok nem tartanak a célhoz, hacsak nem irányítja őket valami tudatos és intelligens lény ezt Istennek mondjuk. Ezek a bizonyítékok jórészt Arisztotelész és Augustinus gondolatmenetein alapulnak. Istenről való tudásunkat a következők jellemzik: o Közvetett megismerés  mert Istennek az a működése közvetíti, amely a természetben megnyilvánul. o Analóg megismerés  Mert az Isten teremtményeire vonatkozóan igaznak bizonyult fogalmakat a teremtő és a teremtmény hasonlósága alapján vonatkoztatjuk Istenre. o Összetett megismerés  mert Isten végtelenül

tökéletes lényegét mindig csak részenként, különböző oldalakról közelítve tudjuk megragadni.  Ha nem is teljes és tökéletes, mégis megismerés, és arra tanít bennünket, hogy Istenben az önmagában nyugvó tökéletes lét összességét látjuk. o - d.) - Ember és lélek A lélek az a formáló elv, amely minden életjelenség alapjául szolgál. A gondolkodás tevékenysége az értelmes lélek: az emberi test lényegi formája. Az emberi lélek testetlen, anyag nélküli, tehát elpusztíthatatlan és halhatatlan. Tamás szerint az értelem elsőbbséget képez az akarattal szemben.  A tamási lélektan és ismeretelmélet intellektualista jellegű. Tamás a megismerés passzív jellegét emeli ki.  Igaz megismerésről akkor beszélhetünk, ha a tudatban meglévő kép megegyezik a valósággal. Ismeretre a tapasztalat által, az érzéki észlelések alapján teszünk szert.  Tamás empirista Megismerésünk minden anyaga, és csakis az anyaga

az érzékekből származik.  Az intellektus továbbformálja ezt az anyagot.  Hogy az értelem az egyes dolgokban meglévő lényegiséget megismerje, a szellemnek segítségül kell hívnia a fantáziát. e.) Etika - Három dolog szükséges az ember számára az üdvösséghez: a hinnivalók ismerete, a kívánnivalók ismerete, a tennivalók ismerete. - Az etikus cselekés előfeltétele az akarat szabadsága. - Tamás a görög hagyományból átveszi a 4 főerényt: a bölcsességet, bátorságot, mértékletességet és igazságosságot, és még kiegészíti a hittel, a reménnyel és a szeretet keresztény erényével. f.) - Politika A görögökhöz hasonlóan Tamás is azt tartja, hogy az ember beletagolódik társadalomba és az államba. Csak akkor lehet egy ember jó, ha helyes viszonyban áll a közjóval. Minél inkább a közjóra vonatkozik egy erény, annál magasabb rendű. A tamási államelmélet szorosan kapcsolódik Arisztotelész államelméletéhez,

és augustinusi gondolatokat társít hozzá. Az ember társas lény.  Ha az ember számára természetes, hogy sokakkal közösségben éljen, akkor az emberek között kell lennie valaminek, ami a sokaságot kormányozza.  Az emberi állam széteséséhez vezetne, ha senki nem vállalkozna arra, hogy a közjó előmozdítására szentelje életét. - - - Mivel az emberi természetet, amely az állam létét szükségessé teszi, Isten teremtette ilyennek, ezért az Isten a felsőbb hatalom szerzője. Tamás az államformák tekintetében is követi Arisztotelészt.  Különbséget tesz monarchia, arisztokrácia, politeia, zsarnokság, oligarcha és demokrácia között.  A monarchiát különösen kedveli, a legrosszabb kormányforma pedig a zsarnokuralom. Mivel Tamás az államot erkölcsi nagyságnak tekinti, ezért az állam feladatává teszi, hogy igazságos és erényes élethez vezesse polgárait.  Ennek legfontosabb előfeltétele a béke megőrzése és

a külső jólét megteremtése. A legfőbb cél a mennyei boldogság megszerzése.  Az embereket elvezetni idáig az Egyház feladata a római pápa vezetése mellett. Mivel az egyház feladata magasabb, mint az államé, ennek a világnak a királyai az Egyház fejének alattvalói. 7. Tamás jelentősége - Tamást 1322-ben szentté avatták. 1879-ben a tomizmust a katolikus egyház hivatalos filozófiájává nyilvánították. A 19. és a 20 század meghozta a tomizmus reneszánszát  Létrejött a neotomista filozófia, amely a modern tudomány és filozófia eredményeit igyekszik egyesíteni a katolikus világkép Tamás által lerakott alapjaival.