Agrártudomány | Növénytermesztés » Gyep és tájgazdálkodás

SZENT ISTVÁN EGYETEM MEZŐGAZDASÁG- ÉS KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KAR NTTI. GYEPGAZDÁLKODÁSI OSZTÁLY GYEP- ÉS TÁJGAZDÁLKODÁS EGYETEMI JEGYZET KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖK MEZŐGAZDASÁGI MÉRNÖK SZAKOS BSC HALLGATÓK SZÁMÁRA írta és szerkesztette: Dr. Szemán László Gödöllő 2008 Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás Tartalomjegyzék 1. Bevezetés - 4 2 A gyep és a gyepgazdálkodási rendszerek - 8 21 A gyep gazdálkodási rendszere a termesztési cél, és a termés előállítás alapján- 8 22 A gyepgazdálkodás rendszere a gyephasznosítás célja és módszerei alapján - 10 23 A gyepgazdálkodás színvonalának romlása és hatása a gyepgazdálkodási rendszerekre. - 10 3 A gyepek ökológiai adottságai - 12 4 A gyepalkotó növényzet, a termesztés biológiai alapjai - 13 41 A fűféle gyepalkotók - 15 42 Gyomnövények a gyepben - 26 421 Relatív vagy esetenkénti, feltételes gyomnövények - 26 422 Abszolút vagy

feltétlen, minden esetben gyomnövények - 26 423 Egyszikű, fűféle gyomok - 27 5 Fátlan növénytársulások - 28 51 Löszgyepek - 28 52 Homoki gyepek - 28 53 Szikesek - 28 54 Sziklagyepek - 29 55 Lejtősztyepprétek - 29 56 Hegyi kaszálórétek - 29 6 A gyepek telepítése - 30 61 A vetőmag keverék összeállítás alapelvei, a magkeverékek tervezése - 31 611 Ezerszemtömeg alapján tervezhető vetőmagkeverék - 31 612 A termesztési cél szerint tervezett csiraszám figyelembe vételével történő vetőmagkeverék összeállítás . - 33 613 Herefüvesek vagy rövid életű gyepek telepítése - 38 62 A gyeptelepítés agrotechnikai elvei - 39 621 Újgyep telepítés - 40 622 Gyenge minőségű szántók visszagyepesítése - 40 623 Gyeptelepítési agrotechnikai modell nyárvégi telepítéshez - 41 624 Gyeptelepítés agrotechnikai modell tavaszi gyeptelepítéshez - 42 7 Gyepfelújítás - 43 71 Gyepfelújítási eljárások - 43 711 A gyeptöréses

felújítás - 43 712 A törés nélküli, direktvetéses gyepfelújítás - 45 713 Ökológiai gyepfelújítás gyeptörés nélkül - 46 714 Gyep rekonstrukció ősgyepeken, a fajdiverzitás megőrzése - 46 715 A telepítést követő év gyepgazdálkodási munkái - 47 716 Telepített gyepek gyepgazdálkodásának agrotechnikai modellje a telepítés harmadik évétől . - 47 8 A gyep gyomszabályozása - 48 81 A mechanikai gyomszabályozás módszerei - 48 82 A kémiai módszerekkel történő gyomszabályozás - 48 821 A szelektív szerek alkalmazása - 48 822 A műtrágyázás gyomszabályozó hatása - 50 83 A gyomszabályozás komplex rendszere - 50 9 A gyep termésképzése - 53 91 A hozam alakulását befolyásoló tényezők - 53 92 A tápanyag ellátás hatása a termés alakulására - 54 921 A gyep műtrágyázás technológiája - 56 - -2Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és

Tájgazdálkodás 9.22 A műtrágya adag hatása a gyepen - 56 923 A gyep tápanyagellátásának ökológiai lehetőségei - 57 93 A természetvédelmi célok hatása a növedékek megoszlására - 58 94 Öntözéses gyepgazdálkodás - 60 10 Legeltetéses gyephasznosítás . - 62 101 A hasznosítási irány hatása a termés megoszlásra . - 64 102 Terelgető, pásztoroló legeltetés . - 67 103 Adagoló legeltetés . - 67 1031 Az állandó szakaszhatárral kialakított gyepek legeltetése - 68 1032 A időszakos szakaszhatárral kialakítható, változó területű gyepek legeltetése . - 69 104 Terület váltásra alapozott, rotációs adagoló legeltetés . - 71 11 Gazdasági állatok legeltetése. - 72 111 Szarvasmarha legeltetés . - 72 1111 A Tejelő szarvasmarha legeltetés agrotechnikai modell - 75 1112 A húsmarha és növendék állat legeltetés agrotechnikai modell - 75 112 Juhok legeltetése. - 76 1121 Juh legeltetés agrotechnikai modell - 78 113 Kecske legeltetés

. - 78 114 Ló legeltetés . - 80 12 Legelők használata - szakszerű védelme. - 80 - 13. Gyepszéna készítés . - 83 131 A lazaszéna készítés. - 84 132 Bálázott- vagy tömörített- szénakészítés. - 85 133 A szénakészítés veszteségei . - 85 1331 A gyephasznosítás agrotechnikája kaszáló réteken - 86 134 Tartósított gyeptakarmány készítés silózással . - 87 14 Fűmagtermesztés. - 88 - 2. Mellékletek - 91 - -3Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 1. Bevezetés A gyep jelentősége, a nemzetgazdaságban betöltött szerepe A gyepterületek fontos szerepet játszanak a szálastakarmányt fogyasztó állatállomány takarmányellátásában, de ugyanakkor, mint egészséges élőhely is pótolhatatlan környezeti hatást gyakorolnak a legelő állatok szervezetére. Területileg jellemző, hogy az ország mezőgazdasági termőhelyének több mint 10%-át

foglalja el, mint önálló „gyep művelési ág”. A mezőgazdasági hasznosításra alkalmas gyepek növényzete vagy természetes úton kialakult növénytársulás, vagy a termőhelyi adottságokat és a hasznosítási célokat figyelembe vevő, mesterségesen kialakított növénytársítás. A takarmánytermő gyepek növényzete az arra alkalmas füvekből, pillangósokból valamint egyéb fajú értékes vagy értéktelen, gyepalkotókból áll. Az 1990-2000 közötti években nagy átalakuláson ment át a magyar mezőgazdaság, így közte a gyepgazdálkodás is. A birtok rendszer, a tulajdon formák átszerveződése maga után vonta a gyep termesztési és hasznosítási rendszerének változását is. 1989-ben az 1 197 300ha gyep művelési ágba tartozó területből az állami vállalatok és költségvetési szervek kezelésében volt 218 300 ha, a mezőgazdasági szövetkezetek kezelésében 887 000 ha, a mezőgazdasági termelő szövetkezetek háztáji gazdaságai

hasznosítottak 13 400 ha-t a kisegítő és egyéni gazdaságok pedig 78 600 ha-t. Az 1999 évi statisztikai adatok szerint az 1 147 200 ha gyepből a gazdasági társaságok 188 000 ha-t, a szövetkezetek 178 400 ha-t, az egyéni gazdálkodók pedig 780 700 ha-t használtak. A privatizáció tehát megváltoztatta a gyepet hasznosító szervezetek, a tulajdon formák arányait, de ez nem vonta maga után a gazdálkodás színvonalának változását, javulását. A termésátlag még 1999-ben sem haladta meg az 1,4 t/ha széna értéket több mint 700 000ha betakarított gyepterület átlagában. A 80-as években elvégezték az ezredfordulóra vonatkozó becsléseket, Agroökopotenciál stb. A betakarított szénatermés alapján megállapították, hogy a mezőgazdasági termőterület 19,5%-át kitevő gyepterületen a hazai állatállománynak szükséges 6 300 000 t szálas és tömegtakarmány bázis 30%-át , 1 900 000 tonnát termeltünk meg, meglehetősen extenzív

gazdálkodással. A meglévő gyepterületből 700 000ha-t tartottak a termőképesség szempontjából gazdaságosan javíthatónak, ahol 6-10t/ha szénatermés elérésével számolva, az ezredfordulóra a szálas és tömegtakarmány igény 50-60%-át lehetett volna megtermelni. Ezzel szemben a kilencvenes évek társadalmi és gazdasági változásainak hatására a gyep területe és a kérődző állatállomány létszáma csökkent, a betakarított széna termés pedig a KSH statisztikai adatai szerint alig haladja meg a 900 000 tonna szénát évente. A gyepgazdálkodást tehát továbbra is az extenzív, külterjes gazdálkodási módszer túlsúlya jellemzi, ami párosul a terület nem kellő mértékű kihasználásával vagy egyszerűen parlagon hagyásával. Ezen kívül meg kell jegyezni azt is, hogy az extenzív hasznosítás mellett napjainkban is megtalálható a gyepeken, az állattenyésztés igényeihez alakított, félintenzív és az öntözéses intenzív

gyepgazdálkodás belterjes módszereinek alkalmazása. Kézenfekvő, hogy a termés növelésének potenciális forrása az extenzív gyepek intenzifikálásában rejlik, a nemzetközi és hazai társadalmi elvárások azonban sok területen megváltoztak a gyepgazdálkodással szemben, ami meggondolandóvá teszi az ilyen jellegű beavatkozásokat a gyep növényállományába. -4Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A piac egyre inkább a természetes úton előállított élelmiszeripari termékeket keresi, amelyek mentesek az ipari eredetű, emberi egészségre káros anyagoktól és maradványaiktól. Ennek hatására jött létre a biológiai- vagy organikus termesztés, más szóval ökológiai gyepgazdálkodás. A hazai extenzív gyepeink nagy része megfelel az ilyen szempontú termesztési elvárásoknak és művelésbe állításnak. A módszer nem zárja ki a termésfokozás

lehetőségét sem, hiszen egyre több természetes eredetű hozamnövelő anyag jelenik meg a piacon, ami javíthatja a magyar öko-gyepgazdálkodás hatékonyságát. A gazdálkodást a vonatkozó EU2092/91 rendeletben foglaltaknak megfelelően nemzetközi szinten is szabályozzák. Az ökológiai rét-legelő gazdálkodás eredményességének javítását célozza a korábbi Nemzeti Agrár-környezeti Program és a helyét átvevő Nemzeti Vidékfejlesztési Terv támogatási rendszere is. 1. táblázat A földterület használata és a gyepterület művelési ág szerinti arány változása (10.000 hektár) Forrás:KSH (2001, 2005) alapján , valamint: http://portal.kshhu/pls/ksh/docs/hun/xftp/gyor/vet/vet20505pdf Megnevezés / év 1989 év 1990 év 1995 év 2000 év 2005 év 4712,7 4712,8 4715,9 4499,8 4513,1 339,3 341,1 90,2 101,6 95,9 94,7 95,1 93,9 95,4 102,8 140 138,5 131,3 105,9 95,2 1197,3 1185,6 1148,0 1051,2 1056,9 100 99 95,9 87,8

88,3 6483,9 6473,1 6179,3 5853,9 5863,9 1688,2 1695,4 1762,9 1769,6 1775,1 40,6 40,3 41,3 60,0 62,0 Halastó 26,7 26,9 27,0 32,0 33,8 Termőterület 8239,4 8235,7 8010,5 7715,5 7734,8 Művelés alól kivett terület 1063,6 1067,5 1292,5 1587,5 1568,6 Össz. földterület 9303 9303,2 9303,0 9303,0 9303,4 Szántó Kert Gyümölcsös Szőlő Gyep Gyep változási % Mg-i terület Erdő Nádas Magyarországon a gyepművelési ágba tartozó terület 1,0 millió hektár körül alakul. Ez a korábbiakhoz képest folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. 1996-ban a tömegtakarmány termőterület (1 615 106 ha) 71%-a volt gyep (1 148 300 ha), amely elérte, ill. meghaladta a főbb szántóföldi növények termőterületét A 2001-ben közölt statisztikai adatok szerint a gyep terület már csak 1 048 500 ha volt. -5Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A

területhasználatban is megfigyelhetők a korábbiakhoz képest eltérő változások. A természetvédelmi célú gyepek területe megközelítette a 120 000 hektárt, dinamikusan fejlődött az ellenőrzött ökogazdálkodásba vont terület, ezen belül az ökogyepterület nagysága is. 2001-ben 79 200 hektáron folyt ökogazdálkodás, amiből a gyep 30 300 ha A gyephasznosítás is átalakulásban van. Ez részben a hasznosító állat létszám csökkenéséből, részben az őshonos állatfajok termelésbe állításából adódik. A szarvasmarha állomány az 1980-ban mért 1 916 ezerről 1990-ben 1 571 ezerre, 2000ben pedig 845 ezer darabra esett vissza. Elsősorban a húsmarha állomány csökkenése volt megsemmisítő erejű. A csökkenés nem igényelte a gyepek intenzív termesztését és hasznosításának kialakítását. A NAKP az őshonos állatfajok visszatelepítését preferálja, de ezek alacsony száma miatt esetenként még a természetvédelmi gyepek

gyephasznosítási feladatait sem tudják napjainkban megoldani. Az Európai Unióba való belépéssel kapcsolatos, az agrár környezeti programot előkészítő felmérések, azt mutatják, hogy a gyenge minőségű szántók egy részét visszagyepesítik, a leggyengébb gyepeket pedig beerdősítik. A Magyarország területére kidolgozott földhasználati zónaterv szerint várhatóan 229 ezer ha szántó erdő konverziót; 533 ezer ha gyep erdő konverziót; 788 ezer ha szántó gyep konverziót; 503 ezer ha intenzív szántó extenzív szántó konverziót szükséges végrehajtani. Az 2. táblázat szerint a gyep művelési ágban tehát mélyreható változások várhatók, bár a területnövekedés csak mintegy 250 000 hektárra tehető. Elgondolkodtató, hogy e szerint a jövőben a gyepek több mint 50%-a telepített lesz, a természetes növénytársulásokat pedig beerdősítjük. A gyenge minőségű szántók visszagyepesítéséből jó minőségű gyepek

alakíthatók ki, amelyek alkalmasak lesznek az ökogazdálkodás céljaira, annál is inkább mivel az EU elvárások szerint a tervezhető számos állat terhelés 1,4 db/ha lehet, ez pedig az üde fekvésű gyepeken termésnövelő tápanyag kiegészítő beavatkozások nélkül is elérhető. A gyepterületek termésátlaga 1,5 t/ha szárazanyag. Ez a termőhely ökológiai adottságaitól (száraz vagy üde fekvés), a hasznosítási formától (legelő vagy kaszáló) és a gazdálkodás színvonalától (extenzív vagy intenzív öntözött), függően lehet az egyes gazdaságokban több vagy kevesebb. A gyepek számosállat eltartó képessége is ennek megfelelően változik. Az alföldi száraz gyepeken az 1 t/ha zöldtermés mellett 0.3 db/ha/év, az üde fekvésű gyepeken 1-2 db/ha/év, az intenzív és öntözött - a környezetre legveszélyesebb - gazdálkodási technológiájú gyepeken pedig 3-4 db/ha/év állat eltartást tervezhetünk optimálisan.

-6Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 2. táblázat A gyep és a tervezett művelési ág változások az EU belépési programok alapján (1997) ( #) Művelési ág Magyarország területe Terület Terület e. ha % 9 303, 183 100 Mezőgazdaságilag művelt 6 130, 66 Szántó 4 714, 51 Változási % 100 Ebből erdősítési terv 229, 5 Ebből gyepesítési terv 788, 17 Szántó marad 3 697, 40 -22 Gyepterület 1 148, 12 100 Szántó- gyep konverzió 788 68 Gyep-erdő konverzió 533 46 Érintetlen gyep# 615 54 Gyepterület növekedés 255 + 22 Gyepterületi terv összesen 1 403, Gyepművelési ág 1 403, 100 Érintetlen gyep lesz # 615 44 Újra telepített gyep lesz # 788 56 Forrás: Dorgai L. /2000/ 15 122 #: Szemán L. saját kiértékelés Az állattenyésztés szálastakarmány igényének kielégítésében meghatározó helyet

tölt be a gyepgazdálkodás, ami a biológiai alapok, a gyep növényzetének ismerete mellett, magába foglalja a gyeptermesztés és a gyephasznosítás módszereinek tervszerű alkalmazását is. A gyeptermesztés kifejezést azért használjuk, mert a gyepet hasznosító állatállomány takarmányozási-, és a gyepalkotó növényfajok termesztési igényeinek ismeretében, az adott termőhely ökológiai feltételeinek extenzifikálása, vagy intenzifikálása mellett, a piac diktálta költségek, és a termék minőségi elvárásainak figyelembe vételével (pl. öko- vagy biotermék) tervezhető és termelhető meg a legeltetéshez vagy a téli szálastakarmány ellátáshoz szükséges zöldfű mennyiség. -7Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 2. A gyep és a gyepgazdálkodási rendszerek A gyep lágyszárú növényekkel fedett terület, amelynek gyepalkotó

növényállománya létrejöhet a termőhely ökológiai adottságai alapján, a gyepgazdálkodási eljárások hatására, természetes úton kialakult növénytársulásból, mint ősgyep vagy természetes gyep, valamint a gyephasznosítási célnak megfelelő gyepalkotó fajok fajtáiból tervszerűen összeállított, növénytársításból, mint magról telepített gyep. A gyepgazdálkodás a gyepalkotó növényekre, mint biológiai alapokra épülő, a gyeptermesztési eljárásokkal előállított gyeptermés, gazdasági állatokkal történő hasznosítását jelenti legeltetéssel, vagy pedig kaszálás után tartósított felhasználással. takarmányként való A gyepgazdálkodási rendszer, mint mezőgazdasági tényező több irányból hat a gyep területen. Gazdálkodási rendszerről gyep esetében akkor beszélhetünk, ha a termés előállítását, mint célt a hasznosítási igény határozza meg, és ennek érdekében rendszeresen ismétlődő szakszerű

gazdálkodási tevékenység folyik. 2.1 A gyep gazdálkodási rendszere a termesztési cél, és a termés előállítás alapján (1) Tradicionális vagy hagyományos extenzív, amikor a termesztés és a hasznosítás csak a gyepalkotók természetes hozamára alapozott. Akkor működött, amikor még nem volt ipari eredetű tápanyagpótlási, műtrágyázási lehetőség és a szénakészítés is kézi munkaerőre alapozott volt. A pásztoroló terelgető legeltetés szakszerűsége a pásztorok szakértelmétől és az adott legelő állatlétszám terhelésétől függött. A hagyományos gazdálkodás termesztési része ma is kivitelezhető, de a kézi munkát, munkaerő hiányában, gépekkel váltják fel pl. természetvédelmi célra fenntartott gyepeken. A „konvencionális módszerek alkalmazása” kifejezést itt nem célszerű használni, mert ezt az elnevezést napjainkban egyre inkább a korábbi iparszerű termesztési eljárások környezetvédelmet figyelembe

nem vevő, termésnövelő módszereinek alkalmazására vonatkoztatják. (2) A konvencionális vagy hagyományos intenzív, gyepgazdálkodás körébe tartozik a mesterséges anyagok felhasználásával történő termésnövelési eljárásokat alkalmazó gyeptermesztés. Jellemzője, hogy a gyepalkotók termőképességét nagy hozamú intenzív gazdálkodásra alkalmas nemesített fajok telepítésével javítják, a hozamot különböző adagú, elsősorban nitrogén hatóanyagú műtrágyázással emelik, a termésbiztonságot pedig öntözéssel segítik elő. A termőhely alapján extenzív, félintenzív és intenzív gazdálkodásra alkalmas gyepeket különböztetnek meg. (3) Ráfordításfüggő, amikor a termés előállítást, a hozamot és a termesztés agrotechnikáját a gazdasági ráfordítások intenzitása határozza meg. Ezek extenzív külterjes, félintenzív és intenzív belterjes gazdálkodási formaként ismertek. A hozam és az intenzitás foka a

felhasznált nemesített fűfajok vetőmag-, az ipari eredetű növényi tápanyag- vagy műtrágya- és a vízellátást javító öntözés költségétől függ. A ráfordítás növelése, az intenzifikálás jelenti a tulajdonképpeni kovencionális gyepgazdálkodást, ahol a műtrágyázással és az öntözéssel tervszerűen növelhetjük a terület hozamát a szükséges mértékig. Ez jelenthet akár 4-5 db számosállat eltartó képességet is hektáronként, a maga iparszerűségével és esetleges környezetkárosító hatásaival együtt. -8Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás (4) Ökológiai alapú, organikus vagy bio a fenntartható gyepgazdálkodás, amikor a természetes növénytársulás ősgyepjein vagy a mesterséges, telepített gyepeken a termés előállításához vagy semmilyen, vagy csak természetes alapú és nem ipari eredetű termésfokozókat használnak

fel. A magyar gyepek nagy többsége megfelel az elvárásoknak és a feltételeknek a rendszer bevezetéséhez. A gazdálkodást a vonatkozó EU 2092/91 rendeletben foglaltaknak megfelelően nemzetközi szinten is szabályozzák. A magyar ökológiai gazdálkodást a 2/2000 (I18) FVM –KöM együttes rendelete és az ezt módosító 82/2002. (IX 4) FVM – KvVM együttes rendelete szabályozta az EU belépésig. A rendelet szerint a szarvasmarha félék, a ló, a juh és a kecske takarmányozását, amikor az időjárás és a legelők állapota lehetővé teszi, legeltetésre kell alapozni. A napi takarmányadagnak a szárazanyag-tartalom arányában, hatvan százalékban szálas, friss vagy szárított tömegtakarmányból vagy silózott takarmányból kell állni. (5) Természetvédelmi célú gyepfenntartás, amikor a termelési cél nem a takarmány előállítása, hanem a védett élőlények élőhelyének biztosítása ősgyepeken, gyepgazdálkodási módszerekkel.

Legeltetéses hasznosításukra jellemző az őshonos állatfajokkal történő legeltetés és a rendszeres tisztogató jellegű kaszálás. Kaszálóréteken, pedig a védett madarak költése utáni - általában már júliusra eső időszakban elvégzett szénabetakarítás. (6) A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv, Agrár-környezetvédelmi Program által meghatározott gyepgazdálkodási rendszer. A programban lévő csaknem valamennyi horizontális és területi /zonációs/ célprogram érinti a gyepeket. Az 1 hektárnál nagyobb mezőgazdasági területtel rendelkező gazdák részvétele a programban önkéntes. A csatlakozó gazdálkodó 5 éves szerződést köt, amelyben vállalja, hogy az adott célprogram gazdálkodási szabályait betartja. A tervszerű gyepgazdálkodás betartása érdekében a gazdálkodó a szerződött időszakra támogatást kap. A támogatási összeg elvileg fedezi a felvállalt intézkedések miatti esetleges jövedelem kiesést, a

többletköltségeket, és további ösztönző támogatást tartalmaz annak érdekében, hogy a környezetbarát gazdálkodási formákat versenyképessé tegye a gazdálkodók számára. A vonzó az a rendszerben, hogy a gazdálkodás tervszerűségéből a jövedelem is biztosan tervezhető lesz, miközben a környezetvédelmi célok is megvalósulnak. A gyepgazdálkodási programok támogatását a 150/2004. (X 12) FVM rendelet szabályozza. A rendelet hatálya, az Európai Bizottság által jóváhagyott Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) alapján, a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 131/2004. (IX 11) FVM rendelet 1 § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott támogatási célok szerint, az agrár-környezetgazdálkodás támogatásaira terjed ki. A rendelet 5. § (1) alapján

gyepgazdálkodáshoz az alábbi agrárkörnyezetgazdálkodási célprogramok szerint nyújtható támogatás: b) gyepgazdálkodási célprogramcsoport: ba) alapszintű gyepgazdálkodási célprogramok: 1. füves élőhelyek kezelése célprogram, 2. szántó fajgazdag gyeppé alakítása (gyeptelepítés) célprogram, bb) ökológiai gyepgazdálkodási célprogram, e) kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási célprogramcsoport: ec) gyepterületen történő cserjeirtás célprogram; de a célprogram csak az (1) bekezdés b) pontja szerinti gyepgazdálkodási célprogramcsoporthoz tartozó célprogramokkal együtt támogatható. -9Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A terület alapú támogatást az a földhasználó veheti igénybe, aki a teljes támogatási időszak alatt gazdaságának teljes területén betartja a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat előírásait a 4/2004. (I 13) FVM

rendelet szerint 2.2 A gyepgazdálkodás rendszere a gyephasznosítás célja és módszerei alapján A gyephasznosítás a termés felhasználási módját jelenti. A hasznosítás módja és igényei meghatározzák a termesztés agrotechnikáját. Hasznosítási forma- és célként legelőt, kaszálót, rétet, különböztethetünk meg. Legelőként kezeljük azt a gyepterületet, amelynek termését a teljes vegetációs időben legeltetéssel hasznosítjuk. Hozama - a legeltetési idény hosszától és az azt meghatározó, legeltetett állatfaj igényeitől függően – több termés növedékre oszlik. A gyepalkotók összetétele alapján a másodrendű, rövid füves gyepek a birkalegelők, a finom levélzetű, magas füves gyepek a tejtípusú marha legelők, míg a durva füves gyepek a húsmarhatartás, vagy a szilaj marhatartás legelőjét biztosítják. Kaszálóként kezeljük azt a gyepterületet, amelynek zöld termését évről évre csak kaszálással

takarítjuk be, függetlenül attól, hogy a levágott füvet a továbbiakban hogyan használjuk fel, vagy alkalmas e tartósításra. A kaszáló gyepek fekvése lehet üde, nedves és vizenyős. Növényzetének meghatározó része ősgyepeken szálfüvekből áll, vagy telepített gyepeken ezekből létesítjük. Rétként kezeljük azt a gyepterületet, amelynek termését részben legeltetéssel, részben kaszálással takarítjuk be. A réthasznosítás jellemzője, hogy a gyepből a kaszált terület nagysága a ráhajtott állatok számától, optimális terhelésétől, helye a legeltetésből kivont, többlettermést biztosító, kaszáló rész kijelölésétől, a levágott termés tömege pedig a tápanyag ellátottságtól és az évjárathatástól függően változhat. 2.3 A gyepgazdálkodás színvonalának romlása és hatása a gyepgazdálkodási rendszerekre A gyepek leromlási állapota szerint megkülönböztethetünk felhagyott-, parlag- és leromlott vagy

degradálódott gyepet. A felhagyott gyep a hasznosítatlan, magára hagyott gyep művelési ágba tartozó területet jelenti, ami nem azonos a földpihentetéssel. Ilyenkor a gyep növényállománya fokozatosan leromlik, és a leromlási folyamatban parlag- majd degradált, leromlott gyeppé alakul. A gyomnövények mellett megjelennek a cserjék bokrok, és az idő előre haladtával a terület értékes takarmányfüvekben egyre szegényebb lesz. A termőképesség helyreállítása, gazdálkodásra alkalmassá tétele, egyre költségesebbé válik. Parlag-gyepként határozható meg az a gyep művelési ágba tartozó mezőgazdasági terület, amelynek művelését abbahagyták, és ez által vagy elgyomosodó, elcserjésedő gyepet, vagy pedig a felhagyott szántóföldi művelés után elgyepesedő, hasznosítatlan gyomgyepes növényzetet találunk rajta. Az esetenként szárzúzóval mulcsra vágott növényzetű gyepek szintén ebbe a kategóriába tartoznak. Ezek a

területek már extenzív gyepműveléssel is ismét kultur állapotba hozhatók, vagy ősgyep jellegűvé tehetők. Az értékes gyepalkotók visszaszorulóban vannak, de még nem hiányoznak a gyepalkotók közül, ismételt művelésbe vétellel termőképességük helyre áll. - 10 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás Ahogy - a szukcesszió előrehaladásával - az értékes takarmánynövények kiszorulnak a gyepből, olyan ütemben degradálódik e miatt a terület növényállománya gyepgazdálkodási szempontból. A degradált gyepek közé soroljuk azokat a gyepes növénytársulásokat, amelyek termését hasznosítják, de a gyeptermesztési és hasznosítási eljárások elmaradása, vagy szakszerűtlen végzése miatt a hasznos gyepalkotók aránya folyamatosan csökken. Az alulhasznosítás miatt a szukcessziós folyamatok előrehaladása veszélyezteti az eddig meglévő

értékes gyepalkotók létét és fennmaradását. Ilyen lehet a kaszálás elmaradása miatt réteken az elnádasodás és cserjésedés, száraz gyepeken pedig az elbokrosodás, beerdősülési folyamat kezdete. A túllegeltetés miatt az értékes füvek kiritkulnak, és a gyepnemez sérülésein megjelennek gyomok, a lejtős területen pedig ehhez társulhat még az erózió. A gyep hasznosítható termése és állateltartó képessége egyre csökken. A degradáció fokát az jelenti, hogy az értékes fűfajok hiányoznak a gyepalkotók közül. A gyep termőképessége csak ezek újra telepítésével, valamint a termesztés és hasznosítás technológia egyidejű átalakításával, szakszerűvé tételével állítható helyre. - 11 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 3. A gyepek ökológiai adottságai Az ökológiai adottságok magukba foglalják a gyep termőhelyén lévő

talajok vízgazdálkodási jellemzőit és a rajtuk megtelepedni képes, illetve megtelepíthető gyepalkotók termésképzéséhez szükséges tápanyagigény természetes kielégítését. Az alkalmazott gyeptermesztési és hasznosítási agrotechnikával alapvetően be tudunk avatkozni az ökológiai adottságok érvényre jutásába, a potenciális termőképesség és az elérhető termés gazdaságos összhangjának megvalósításán keresztül. 3. táblázat Hidrológiai gyeptípus A gyep ökológiai viszonyai, várható termése és állateltartó képessége. Ökológiai fekvés típus A talaj pórustérfogat évi átlagos víztelítettsége Várható szárazanyag termés Tervezhető számosállat eltartó képesség % t/ha db Legelő Hasznosítási lehetőség Kaszáló. - Xerofita Aszályos 20 – 30 0,5 0.2 Juh Mezoxerofita Száraz 30 – 60 1,0 - 1,5 0.4- 06 Juh és HM Kaszáló Mezofita Üde 60 – 80 2,0 - 4,0 0.8 – 16 TM és juh

Kaszáló Mezohigrofita Nedves 80 –100 5,0 1.5 – 2,0 Higrofita Vizenyős 100 6,0 2.5 TM= tejelő marha, Időszakos Kaszáló legelő - Kaszáló HM= hús marha A gyep talajökológiai viszonyaira épülő összefüggéseket a 3. táblázat mutatja Az ökológiai fekvéstípus a talaj pórustérfogatának várható évi átlagos potenciális víztelítettségét jelenti. Nem azonos a földrajzi égtáj szerinti kitettséggel A fekvés meghatározza a termeszthető növényfajokat és termésképzésüket, ezen keresztül hasznosíthatóságukat és természetes állateltartó képességüket. - 12 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 4. A gyepalkotó növényzet, a termesztés biológiai alapjai Gyepgazdálkodási szempontból, a biológiai alapot adó gyepalkotó növény fajok lehetnek, takarmányozási szempontból értékes egyszikű fűfélék, kétszikű pillangós

vagy más hasznos növények, valamint takarmányozási szempontból értéktelen gyomnövények. A gyepek növénytársulása tehát természetes úton alakult ki a környezeti, ökológiai, és a gazdálkodási igénybevétel alapján, vagy másképpen antropogén hatásokra. A különböző termőhelyek ökológiai adottságait meghatározó fény, víz és tápanyag ellátottsági viszonyok szabályozzák a gyep növényállományának természetes faji összetételét, amit növénytársulásnak vagy asszociációnak nevezünk. A gazdálkodó ember és a gyep kapcsolatát jól tükrözi a növénytársulás gyepalkotó fajainak összetétele és arány változása, ami azt jelenti, hogy más a természetes faji összetétel a legelőn és megint más a réten, de mindkettőn megállapítható a használat szakszerűsége is. A fajösszetétel arány változásaiból az is nyomon követhető, hogy ökológiai jellegű tápanyag gazdálkodás folyik – e a gyepen vagy sem. Az

eltérő hasznosítás következtében mutatkozó növénytársulásbeli különbséget zonációnak nevezzük. A területen lévő növények fejlődési erélye és virágzási ideje az évszakokkal együtt is változik, ezt a változást aspektusnak nevezzük. Ezért van pl májusban sok virágzó fűféle és augusztusban főleg virágzó hereféle a szakszerűen hasznosított gyepben. A különböző intenzitású gyepgazdálkodási formák kialakíthatóságát termesztési szempontból a gyep biológiai alapjai is elősegítik. Az ősgyepek, a természetes úton létrejött gyepnövénytársulások, általában az extenzív gazdálkodás, a füves élőhely fenntartás alapjait biztosítják. Növényállományuk sok fajból álló nagy fajdiverzitású társulás, amit a fenntartási cél, az ökológiai viszonyok, a termesztés és hasznosítás technológia szakmai és gazdasági színvonala, valamint a hasznosító állatfaj legelési szokásai nagymértékben

befolyásolnak. A hasznosítás gazdaságosságának biztosítása érdekében a nagy vegetatív hozamú, természetes állományalkotó, vadon termő füvek meghatározó arányának fenntartása a cél. A telepített gyepek, a hasznosító állat igényei és a gazdálkodó beruházási tevékenysége alapján, lehetnek többfajúak és egyfajúak. A telepítésre alkalmas nemesített fűfajok vetőmagja kapható és lehetővé teszi a célirányos gyeptelepítést, ami a mérnöki tervező munka alapja. A szigorú termesztés és hasznosítás technológia betartása nem biztosítja a gyepalkotó fajok magpergéses önfenntartását, ezért elkerülhetetlen a 6-8 évenkénti felülvetéses gyepfelújítás betervezése. A gyepek növényzete teheát egyszikű fű, valamint kétszikű pillangós és más értékes vagy értéktelen gyepalkotó növényfajból áll. Az egyszikű növények az édes és a savanyú füvek csoportjába tartoznak. A savanyú füvek hasznosítási vagy

takarmányértéke gyenge, míg az édes füvek takarmányozási szempontból első, másod- és harmadrendű füvek lehetnek. A fűféléket termeszthetőségük és hasznosíthatóságuk alapján osztályozhatjuk. (1) Az első rendű füvek csoportját alkotják azok a fűfélék, amelyek egy vegetációs időben többször adnak hasznosítható zöld termést, és annak tömege a víz és tápanyagellátás irányításával, az agrotechnikával szabályozható. Az értékesebb fajokat nemesítik és vetőmagjukat termesztik. - 13 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás (2) A másodrendű füvek jellemzője, hogy termésük takarmányértéke megfelel az elvárásoknak, de a termésük tömege, a növény termőképessége az agrotechnikai beavatkozásokkal sem növelhető (1.5-2 t/ha széna), kishozamú gyepet alkotnak Ezek az apró csenkeszes gyepek. (3) A harmadrendű vagy gyomfüvek

jellemzője, hogy a vegetációs idejük rövid (puha rozsnok) korán magot érlelnek, és csak a helyet veszik el az értékesebb fűfajoktól, vagy az állat egyáltalán nem eszi / egér árpa / a növényt. A savanyú füvek jellemzői A savanyúfüvek a hazai növénytársulásokban igen jelentős szerepet töltenek be. Rendszertanilag 4 családba tartozó fajról van szó: • Palkafélék (Cyperaceae) • Szittyófélék (Juncaceae) • Békabuzogányfélék (Sporaginaceae) • Gyékényfélék (Typhaceae) Nevüket onnan kapták, hogy savanyú talajokon, mocsaras vizenyős területeken élnek. Takarmányértékük csekély, rosttartalmuk, kovasav tartalmuk nagy Érdes levélszéleikkel, a szájban és az emésztőcsatornában okozott sérülések révén, másodlagos fertőződések lehetőségét teremtik meg. Termesztésük nincs, hasznosításuk nehéz. - 14 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 4.1 Gyep- és

Tájgazdálkodás A fűféle gyepalkotók A gyepgazdálkodás egyaránt folyhat telepített gyepeken és a természetes úton kialakult gyepes növénytársulásokon. Sőt, ide sorolható a nem-gyep művelési ágba tartozó területeken, a biogazdálkodásra minősített szántókon létesített időszakos gyepek, a herefüvesek termesztése is. A természetes úton kialakult gyepállomány fűféle növényfajai egy részének magját nem termesztik, bár értékesek, magról még sem telepíthetjük őket. Ezek az úgynevezett vadon termő fűfajok magpergéssel tartják fenn magukat. Attól függően, hogy az alkalmazott agrotechnikai eljárásokra hogyan reagálnak termeszthetők, vagy hasznosíthatók. A gyepállományban való felszaporodásuk vagy abból történő eltűnésük a gazdálkodás színvonalától és a termesztés intenzitásától függ. Más a helyzet a magról való tervszerű gyeptelepítésnél, a növénytársítás létrehozásának esetében. Ez esetben

a hasznosítási céloknak megfelelő fűfajok nemesített fajtáit telepíthetjük magról. A vadon termő fajokból már a nemesítők kiválogatták a legértékesebb változatokat, és külön-külön fajtanévvel látták el őket. Az állami fajtaminősítés garantálja, hogy csak a legjobbak vetőmagját állítják elő, és a fajtaleírás alapján el tudjuk dönteni, hogy melyik fajtára van szükségünk abból a termeszteni kívánt fajból, amiből a nagy hozamú gyepet akarjuk kialakítani. Fontos a fajtaleírás ismerete, mert ugyanazt a fű fajt más-más célokra is nemesítik. Nem mindegy, hogy pl. angol perjénél pázsit típusú parkfű- vagy takarmány típusú gazdasági fajtát telepítünk, ha takarmányozásra alkalmas gyepet akarunk létrehozni. A fűfajok (Poaceae) fejlődése A gyep telepítés a fűmagvetéssel veszi kezdetét. A vetés után a fűmag a talajban csirázásnak indul és csíragyökereket, valamint csirahajtást fejleszt. A csirahajtáson a

következő fenofázisban megjelenik a bokrosodási csomó, amiből a további hajtások és a bojtos gyökérzet fejlődik ki. A csiragyökér később csökkenti működését és elhal, de amíg működik gátlólag hat a bojtos gyökérzet kialakulására. Ez az állapot (1 ábra) a gyökérváltás. Ez azt eredményezi, hogy a fejlődő hajtásnak egy időpont után, a már nem működő csiragyökér és a még nem kialakult bojtos gyökérrendszer miatt nincs elegendő gyökere a tápanyag és vízfelvételhez, ugyanakkor a hajtás fejlődése tovább folyik. A gyökérváltás időszaka a fűfélék telepítésének kritikus időpontja, mert ilyenkor érvényesülnek legerősebben a növények pusztulását okozó környezeti hatások. A vízfelvételt a szakszerű, finoman elmunkált, aprómorzsás, megfelelően tömörített magágy kialakításával segítjük elő. A jó talaj előkészítés lehetővé teszi a fiatal növény számára a közvetlen vízfelvétel a

gyökérzet működését kiegészítve. A rögös talajban ez a hatás nem érvényesül, és a kipusztuló növények miatt megritkul, a telepítés sikere veszélybe kerül. A kritikus időpont ideje fűfajonként eltérő, de a kelést követő 6.-8 hét alatt következik be A kedvezőtlen, csapadékszegény, meleg időjárás fokozza a kiritkulás veszélyét. A gyökérváltás után, miután a bojtos gyökérzet tevékenysége beindul, a fű fejlődése fokozódik. A bokrosodási csomóból kialakulnak a hajtások A bokrosodási csomó talajfelszínhez viszonyított mélysége, elhelyezkedése az egyes fűfajokra jellemző, és ez a későbbi gyepgazdálkodási tulajdonságaikat is meghatározza. A gyep élettartama és termőképessége, ezáltal hasznosíthatósága függ a gyepalkotó füvek bokrosodási csomójának a talajfelszínhez viszonyított elhelyezkedésétől és a hajtásnevelés típusától. - 15 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági

Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás Bojtos gyökérzet Bokrosodási csomó Fűmag Csiragyökerek 1. ábra Gyökérváltás A fűfélék hajtásnevelés típusa lehet bokros és terjedő tövű. A bokros füvek, ha a bokrosodási csomó a talajfelszínén található és a hajtások egymás mellett erednek, a tömöttbokrú fűfélék csoportját alkotják. Jellemző rájuk, hogy takarmányértékük jó, de termőképességük és termeszthetőségük nem megfelelő. Jellemző fűfajaik az apró csenkeszek, amelyek juhlegelőként hasznosíthatók. A bokros füvek, ha a bokrosodási csomójuk a talaj felszíne alatt található a lazabokrú fűfélék csoportját alkotják. Jellemzőjük a jó termeszthetőség Magról könnyen telepíthetők, teljes termésüket, a telepítést követő második, de esetenként már az első évben is biztosítják. Élettartamuk – magpergetés nélkül - általában négy év Ezt követően felülvetéses

újratelepítést igényelnek, vagy szerepüket a tarackos füvek veszik át a gyepben. A terjedő tövű füvek lehetnek tarackosok a föld alatt, vagy a talaj felszínén indával sűrűsödők. Jellemző rájuk, hogy magról nehezen telepíthetők, a telepítés agrotechnikájával szemben igényesek, lassan csírázó és fejlődő növények. Teljes termésüket általában a telepítést követő harmadik évtől adják. Élettartamuk nyolc-tíz év, de megfelelő agrotechnikát és hasznosítást alkalmazva az indákról és tarackokról folyamatosan felújul a gyepezetük. - 16 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A gyephasznosítás szempontjából megkülönböztetünk aljfüveket és szálfüveket. Az aljfüvek általában alacsonyabbak a szálfüveknél, sok levélsarjat fejlesztenek, legeltetés után jól sarjadnak és tűrik, vagy megkívánják a rendszeres legeltetést, a

rágást, tiprást. A szálfüvek morfológiailag magasabbak az aljfüveknél. Leveleiket elsősorban a száron hozzák. Hasznosítási szempontból jellemző, hogy a legeltetést nem vagy alig tűrik Termésüket kaszálással hasznosítjuk, és termésük meghatározó részét az anyaszéna betakarításakor, az első növedékből, adják. A gyep élettartama és termőképessége, ezáltal hasznosíthatósága függ a gyepalkotó füvek bokrosodási csomójának a talajfelszínhez viszonyított elhelyezkedésétől és a hajtásnevelés típusától. 1.11 A fűfajok jellemzése gyepgazdálkodási szempontok alapján A füvek gyephasznosítás tűrőképességük és az ennek hatására kialakult morfológiai jellemzőik alapján gyepgazdálkodási szempontból csoportosíthatók. A kétcsoportosítást összevonva kapjuk a gyep füveinek besorolását, amely szerint /4. / megkülönböztetünk lazabokrú alj- és szálfüveket, valamint tarackos alj- és szálfüveket. Lazabokrú

aljfüvek 1.111 Angolperje / Lolium perenne L / Üde fekvésű gyepek fontos takarmány füve. Nevezik alacsony növése miatt kurta perjének, fényes levélfonáka, valamint a delelő itató helyek nagy talaj trágyanyomás tűrése miatt zsír perjének, és mivel minden helyen előfordulhat valamikor vadótz néven is emlegették. Nemesítik takarmány- és díszgyep célokra egyaránt. A legeltetést, rágást, tiprást nemcsak tűri, hanem igényli is. Lovak által taposott helyeken szinte csak ez a növény marad meg egyedül. Magról könnyen telepíthető. A vetés után kedvező körülmények között már egy hét után képes kikelni. A magkeverék összetételében a tervezett növényaránya ne legyen több az állomány 20%-ánál, mert erőteljes, agresszív fejlődése miatt gyomként viselkedik és elnyomja, kiöli a tőle gyengébb fejlődésű füveket. Ennél kisebb arányban vetve védőnövényként szerepeltetjük. Ezt a tulajdonságát kihasználva, minden

gyep fekvés magkeverékébe betervezhetjük, hogy sikeresebb legyen a telepítés. Teljes termésére a telepítést követő második évtől számíthatunk. Ha magról nem tud felújulni a gyepben, akkor a negyedik évtől kezdve megindul a kiritkulása a gyepből. A taposás és a hengerezés elősegíti a hajtások legyökerezését, ami hozzájárul a fennmaradásához. Fiatalon legeltetve ízlik az állatoknak, de később a magszárat már nem szívesen fogyasztják. Az üde fekvésű, jó táperőben lévő talajokat szereti Jól társítható a réti perjével, a vörös csenkesszel, a réti csenkesszel és a fehér herével. A tej- és húshasznú szarvasmarháknak egyaránt telepítjük csak úgy, mint a juhoknak és a lovaknak. - 17 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 4. táblázat Gyep- és Tájgazdálkodás A gyepalkotó fűfajok csoportosítása gyepgazdálkodási szempontok alapján Laza bokrú

aljfüvek Angolperje /Lolium perenne L. / Taréjos búzafű /Agropyron cristatum (L.) Gärtn/ Taréjos cincor /Cynosurus cristatum L./ Sziki mézpázsit / Puccinellia distans (L.) Parl / Lazabokrú szálfüvek Réti csenkesz /Festuca pratensis Huds./ Réti komócsin /Phleum pratense L./ Francia v.magas perje /Arrhenatherum elatius (L) Presl/ Csomós ebír (Dactylis glomerata L.) Aranyzab / Trisetum flavescens (L.) R et Sch / Nádképű csenkesz /Festuca arundinacea Schreb./ Olaszperje /Lolium multiflorum Lam. / Sudár rozsnok /Bromus erectus Huds. / Tarackos aljfüvek Réti perje /Poa pratensis L. / Vörös csenkesz /Festuca rubra L. / tarackos Tarackos tippan /Agrostis alba L./ Csillagpázsit / Cynodon dactylon (L.) Pers / Tarackos szálfüvek Magyar rozsnok /Bromus inermis Leyss/ Réti ecsetpázsit /Alopecurus pratensis L./ Zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea(L) Dum.) Tarackbúza / Agropyron repens L. Beauv / Hernyópázsit / Beckmannia eruciformis (L.) Host / Sovány perje /

Poa trivialis L. / - 18 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 1.112 Taréjos búzafű / Agropyron cristatum G / A száraz fekvésű területek kiváló lazabokrú aljfüve. Minden talajon eredményesen telepíthető. Különösen száraz fekvésű húsmarha gyepek aljfüveként alkalmazták előszeretettel. Telepíthetősége jó Önfelújító képessége gyenge vagy nincs Élettartama 7-8 év. Gyepképző képessége átlagon felüli Sűrű gyepet képez Gyomkiszorító képessége erős. Tápanyagigénye közepes. Takarmányértéke jó Potenciális termésképzése a telepítést követő második évtől kezdve várható. A nyári időszakban kisülésre nem hajlamos A telepítési tervbe 30% körüli állományalkotással tervezzük be. Árvízvédelmi töltések mentett oldalán a tarackosok megerősödéséig várjuk el tőle az erózió elleni védelmet. Magját elpergetve felújul.

A termőhellyel szemben nem igényes Magját termesztik Társnövényei lehetnek a vörös csenkesz, magyar rozsnok, csomós ebír, szarvaskerep. 1.113 Taréjos cincor / Cynosurus cristatus L/ Lazabokrú aljfű. A páradús levegőjű, hegy- és dombvidéki üdefekvésű, jó talajú gyepek társulásainak állományalkotó növénye. Minősége a réti perjével vetekszik Igényessége és alacsony termőképessége miatt kiszorult a termesztésből. Termőhelye elsősorban a dombvidéki fáslegelőkön maradt fenn. A természetes növénytársulásokban magpergéssel tartja fenn magát. A dúsan sarjadó levélzetét az állat szívesen legeli, de a virágzó növény kalászát a birka általában nem legeli le, ezért magpergéses önfenntartását a Balatonfelvidéki birkával járatott fáslegelőkön is megfigyeltem. Állomány rekonstrukciója csak vadontermő növények magbegyűjtésével valósítható meg. 1.114 Sziki mézpázsit / Puccinellia distans (L) Parl/ Lazabokrú

aljfű. Sziktűrő és szikjelző növény A tavaszi átnedvesedett talajon jó termést ad. A sziki gyeptársulások értékes, a körülményekhez képest nagy hozamú növénye, amit az állatok is szívesen legelnek. Magpergéssel tartja fenn magát A gyenge minőségű szántók visszagyepesítésénél vadontermő növényekről magbegyűjtéssel szaporítható, vagy önkéntes visszatelepülése várható. Lazabokrú szálfüvek 1.115 Réti csenkesz / Festuca pratensis L / Az üde fekvésű gyepek egyik legértékesebb, a legeltetést is jól tűrő szálfüve. Magról jól telepíthető. Önfelújító képessége gyenge Magpergés nélkül 6-8 év után kiritkul a gyepből Teljes termését a telepítést követő második évtől adja. Legeltetésre és kaszálásos betakarítású, tartósított szálastakarmány készítésre egyaránt megfelelő. Szakszerű termesztéssel nagy hozamú gyepet és kiváló minőségű takarmányt ad. Május végén, június elején

virágzik, ezt megelőzően kaszálható Egyfajú telepítésben az első növedék jó szilázs alapanyagot ad. Legeltetve az őszi fagyok beálltáig sarjad. Az állatok szívesen legelik Sarjúja kiváló levélsarjú. Általában a fagyra és a rozsdára kissé érzékeny, ennek ellenére igen télálló. A trágyázást meghálálja. Jó termőhelyen élettartama hosszabb A termesztés és hasznosítás technológiával szemben igényes. Több nemesített fajtája van. Magja az angol perje magjával összetéveszthető - 19 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás Társnövényei a réti perje, az angol perje, a vörös csenkesz, a fehér here és a szarvas kerep. 1.116 Réti komócsin / Phleum pratense L / Nedves és üde fekvésű gyepek szálfüve. Későn virágzik, és a többi fűhöz képest később öregszik, ezáltal javítja a gyep takarmány értékét. Herefüvesekben a

vörös herével társítják. Telepítést követően a teljes termésre a második- harmadik évtől számíthatunk Kései fejlődése miatt a sarjúszénát gyarapítja. Bár sarjadása nem erős, de legelőbe is telepítjük. A legeltetési kísérleteinkben az állatok szívesen legelték. A szakszerű legeltetést elviseli, de a nagy megterhelést nem tűri Rövid legeltetési és hosszú regenerációs idővel hasznosítva jól termesztésben tartható. Jelentősége nem növekszik. Szénáját a lovak különösen kedvelik Társnövényei a réti csenkesz, a réti ecsetpázsit, telepítésnél a réti perje, magyar rozsnok. 1.117 Csomós ebír /Dactylis glomerata L / A szárazságot jól tűri. A talajjal szemben nem túl igényes Magról jól telepíthető Élettartama a gyepben 4 –5 év. Önfelújító képessége nincs, bár terjedő tövű csomóival sokáig megmarad a gyepben. Katlanozó típusú hajtáscsokor nevelésével önmagát ritkítja, ezzel összekapcsolódva

gyengül a gyepnemeze is, és egyre kevésbé véd az erózió ellen. Szárazságtűrő gyeptársításba alkalmas. Magpergéssel fenn tudja magát tartani Tavasszal korán sarjad és fedi a talajt. Takarmányértéke fiatalon kiváló, később elfásodik, értéktelenné válik. Elkésett kaszálás után lassan sarjad, és sokáig tarlóban marad a gyep, ami utat enged a nemkívánatos gyomok betelepedésének. Társulás képességére jellemző, hogy erős elnyomó hatású. A telepítést után a 3-4 éves korában várható kiritkulása után helyét társnövényei közül a magyar rozsnok és a vörös csenkesz kell, hogy átvegye. Önmagában telepítve kiváló silótakarmány alapanyag. Fás legelőkön telepítve árnyéktűrő képessége miatt jelentős. Az állatok fiatalon szívesen legelik, később elfásodik, amire fokozott figyelmet kell fordítani. Telepített társnövényei a nádképű csenkesz, az angol perje, a magyar rozsnok. 1.118 Nádképű csenkesz /

Festuca arundinacea Schreb/ Ökológiai tűrőképessége átlagon felüli. Természetes élőhelye a jó vízellátottságú talajokhoz kötődik, de szárazságtűrő képessége bármilyen vízgazdálkodású helyre telepíthetővé teszi. Önfelújító képessége gyenge, de rövid, tarackszerű földbeli hajtásaival jól bokrosodik. Szára durva, az állatok zölden sem szívesen eszik, de takarmányértéke kiváló. Szénakészítés helyett inkább a silózott tartósítása ajánlott. Fagyállósága a füvek között a legjobb. Erős gyepnemezével jól fedi a talajt Vízborítás tűrése is rendkívüli. Betegségekre és az erős igénybevételre nem érzékeny Állományon belüli versenyképessége jó, gyomelnyomó hatása zárt állományban erős. Nagy mennyiségben felvéve a keverékbe fajszám csökkentő hatású, nehezen társítható, agresszív növény. Tápanyag ellátásra a természetes élőhelyén nem érzékeny de a N műtrágya kiegészítés nélkül

száraz fekvésben nem marad meg, és ezzel biztosítható az állandó nagyhozam. - 20 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás Elsősorban száraz fekvésű húsmarha legelőgyepekbe telepítik. Szárazságtűrése kettős, ami azt jelenti, hogy egyrészt a természetes nedves vizenyős élőhelyén kívül a száraz fekvésű területeken is jól telepíthető, de emellett az augusztusi átlagos évjáratú száraz, gyepkisülési időszakban sem sül ki, hanem legeltethető zöld termést ad. Kisülésre tehát nem hajlamos, de a késői fagyokig zöld és növekedésben van. Tavasszal korán indul, ami lehetővé teszi a korai kihajtást és a húsmarhák legelőn történő elletését. Hidegtűrésére jellemző, hogy -5 0C-on még nem fagy meg, és így lehetővé válik a 240 napos legeltetési idény megvalósítása. Erős gyepnemeze biztosítja a gyep sérülése nélküli késő

őszi legeltetést. Durvasága ellenére nemcsak takarmány, hanem parkfű fajtákat is nemesítettek belőle. 1.119 Olasz vagy szálkásperje / Lolium multiflorum L / Az olaszperje 40-90 cm magas dús bokrot adó, általában két vagy egyéves szálfű. Igen gyorsan fejlődik és már az első évben is teljes termést ad. Jellegzetessége, hogy míg a többi fűnek át kell esnie a téli hideghatáson, hogy a virágzást indukáló növényélettani folyamatok meginduljanak, addig az olaszperje ezt nem igényli, és anélkül is magszárba megy. Minden kaszálás után képes magszárat nevelni, ezért nagyhozamokra képes különösen öntözött viszonyok között. Az állatok szívesen eszik. A tél beálltáig zöld marad Rétre, herefüves keverékbe való Csak rövidéletű keverékekbe szabad felvenni. Ősgyepeken nem fordul elő, mert magját nem tudja elpergetni, és emellett fagyérzékeny is. Gyors fejlődésű. Leromlott gyepek időszakos felújítására is alkalmas

Tipikus egyéves változata a hollandiperje / Lolium westerwoldicum L. / Az olaszperje közeli rokona. Már tavasszal telepítve teljes termést ad, és a következő évben nem terem semmit. Ez akkor fontos, ha hozzá nem értés miatt pl ősszel telepítik a többi fűhöz hasonlóan ezt a növényt. A tapasztalat szerint már előfordult ilyen eset és majdnem bírósági per lett a vetőmag eladásból és a helytelen vetés idő megválasztásból. 1.1110 Francia perje / Arrhenatherum elatius (L) Presl/ Lazabokrú szálfű. Száraz és üde fekvésben egyaránt elszaporodik Jellegzetesség, hogy a teljes vegetációs időben képes generatív, magtermő hajtásokat nevelni és magot érlelni. Folyamatos magpergetése miatt agresszíven terjed. Hézagos gyepet képez, de mégis elnyomó hatású. Az állat nem szívesen legeli Szénája gyenge tápértékű, de nagy tömegű. Folyamatos generatív hajtásnevelő képessége miatt, az olasz perjéhez hasonlóan, a sarjú is nagy

hozamú a számára megfelelő termőhelyen. Nemesítése már nincs, vetőmagja nem kapható. Valamikor az egyik legfontosabb növénye volt a magyar gyepeknek, de ma már csak vadon termő állományokban fordul elő, ha kedvezőek számára a környezeti viszonyok. 1.1111 Aranyzab / Trisetum flavescens (L) Ret Sch/ Lazabokrú szálfű, de a legalacsonyabb növésű a szálfüvek között, ezért gyakran aljfűnek tekintik, mivel azonban a legeltetést nem szereti, a besorolásnál meghatározó a szálfű tulajdonság ennél a fűnél is. Eltérően a többi fűfajtól, minden növedékében képes ismételten magszárat nevelni, ezért jó hozamú gyepállományokat képez az üde fekvésű, jó termőképességű területeken. Ott is tapasztaltam állomány képzését, ahol homoktalajon rossz vízgazdálkodás mellett, de erdővel védett, párásabb légnedvesség tartalmú viszonyok között telepedett meg. Értékes takarmányt adó füve szénakészítéssel - 21

Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: hasznosítható. számíthatunk. Gyep- és Tájgazdálkodás A számára megfelelő termőhelyeken önkéntes betelepülésére 1.1112 Sudár rozsnok / Bromus erectus Huds/ Lazabokrú szálfű. A száraz fekvésű gyepek növénye Csak természetes társulásokban fordul elő. A rendszertelen legeltetést nem tűri, de a kaszáláshoz alkalmazkodik A szakszerű extenzív gazdálkodás kifejlődésével várható ismételt felszaporodása a gyepekben. Tarackos aljfüvek 1.1113 Réti perje / Poa pratensis L/ Az egyik legértékesebb legelőben és kaszálóban egyaránt alkalmazott hosszú életű és jó minőségű takarmányt biztosító aljfű fajunk. Két változata ismert, a keskeny levelű és a széles levelű. Ez teszi lehetővé, hogy az üdefekvéstől az öntözött gyepeken át a száraz fekvésig minden fontosabb gyeptermő helyen megtaláljuk vagy alkalmazzuk. A

keskeny levelű változatot manapság a botanikusok önálló fajként kezelik keskeny perje /Poa angustifolia/ néven, de így a nemesített fajták között még nem találjuk meg. A rágást, tiprást kiválóan bírja. A keskeny levelű változatot üde és száraz fekvésbe, míg a széles levelűt inkább üde, nedves fekvésű gyepekben termesztjük. Nemesítése jelentős. Megtaláljuk a takarmány fajták mellett a sport és park fajtákat is, sőt a gyenge, vagy törpe növekedésű ún. „mini turf” fajták is forgalomban vannak Fajtaválasztás előtt fontos megismerni annak tulajdonságait. Magról nehezen telepíthető. A vetés mélysége ne haladja meg a 05 centimétert A magágy minőségére érzékeny. Kelése lassú, elhúzódó A telepítés után teljes termését a harmadik évtől kezdve adja. Megtelepedése után a jól alkalmazott agrotechnika hatására szinte örök életű a gyepben. Társnövényei száraz fekvésben a vörös csenkesz, a taréjos

búzafű, a magyar rozsnok, sudár rozsnok, üdefekvésben pedig az angol perje, a réti csenkesz, fehér here, szarvaskerep. 1.1114 Veres csenkesz / Festuca rubra L / Széles körben alkalmazott fűfaj. Vörös csenkeszként is használják a megnevezést Két változata ismert a tarackos /Festuca rubra var. rubra/ és a csomós, bokros hajtásnevelésű /Festuca rubra var. commutata/ Az utóbbit inkább sportgyep célokra nemesítik A tarackos változat a legeltetést, a rágást, tiprást jól bírj, üde és száraz fekvésben alkalmazható, dombvidéki gyepekben az északi oldalakon található hosszú életű fűfaj. Szárazságtűrése jó. A telepítés agrotechnikájára igényes, magról nehezen telepíthető, hosszú életű, nagy önfelújító képességgel rendelkező gyepalkotó. Jellegzetessége, hogy a tarack csomóin jól bokrosodik, sűrűn gyepes állományt képez. Különösen száraz fekvésű, nem öntözhető, dombvidéki területek gyepesítésére ajánlható

töltőfűnek. Takarmányértéke jó, hozama alacsony. Gyepjét az állatok fiatal korban szívesen legelik és szénává szárítva is jó minőségű szálastakarmányt ad. Jól tűri az árnyékot, ezért a szálfüvek mellett is képes sűrű gyepet kialakítani. Társuló képessége jó Gyomelnyomó hatása átlagos. Erős gyepnemeze az eróziónak ellenáll Tápanyag ellátottságra érzékeny - 22 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás Leggyakoribb társnövénye a keskeny levelű réti perje, az angol perje, a taréjos búzafű, réti csenkesz, a magyar rozsnok, a fehér here. 1.1115 Csillagpázsit /Cynodon dactylon (L) Pers/ Tarackos és indás aljfű. Igénytelenségét bizonyítja, hogy esetenként laza, homoktalajokon egyetlen állományalkotó fűfajként jelenik meg. Rövid a vegetációs ideje Hazánkban van az elterjedési területének északi határa. Későn hajt ki, és

korán nyugalmi állapotba vonul A szárazságot jól tűri. Legeltetésnél bendő elhomokosodást okozhat 1.1116 Fehér tippan, vagy Tarackos tippan / Agrostis alba L/ A nedves fekvésű gyepek tarackos, de inkább indás aljfüve. Általában alacsony hozamú, igényes fű. Változata a mindig tarackos, óriás tippan, ami nagyobb termőképességű és jobb hozamú, mint az alapfaj. A mély fekvésű területeken van jelentősége Az alapfajt sportgyep célokra is nemesítik vetőmagja ezért drága. A gazdasági gyepekben az óriás tippannak lesz jelentősége. Társnövényei a nedves fekvésű területek növényei. Tarackos szálfüvek 1.1117 Árva rozsnok, vagy Magyar rozsnok / Bromus inermis Leyss / Növénytani szempontból a neve árva rozsnok, de magyar rozsnokként került a termesztésbe és a fajtanemesítésbe. Először, mint szárazságtűrő füvet 1863-ban a nagymágocsi uradalomban találták meg, és innen indult a karrierje mágocsi rozsnok néven.

Magyarországon kívül elsősorban az Észak-Amerikában, a prérin terjedt el a termesztése. A gyepes szakirodalom először 1769-ben tesz említést a növényről, mint a juhok kiváló legelő növényéről. Telepíthetősége közepes. Önfelújító képessége tarackjairól kiváló Élettartama hosszú, a mélyre hatoló tarackok miatt. Megfelelő ápolás és fenntartás mellett örökös gyepalkotó lehet. Tápanyagigénye közepes Takarmányértéke kiváló. Termésképzése a telepítést követő második, harmadik évtől egyenletes, évjárathatástól függő. A nyári aszályban az augusztusi kisülésre nem hajlamos. Talajvédő képessége átlagon felüli. Gyepképző képessége közepes, laza borítású gyepet ad, ami a kaszálások számának növelésével fokozható, de gyepnemeze az eróziónak ellenáll, ami a kései kaszálásokat követő gyengébb talajfedettség esetén szembetűnő. Más gyepalkotókkal jól társítható. Gyomelnyomó hatása

kielégítő A növény magját termesztik, magyar fajtái kaphatók. Elsősorban a húsmarha gyepekben terjedt el egy- vagy többfajú telepítésben, de a juhok is szívesen fogyasztják. Szálfű létére a legeltetést jól bírja, az állatok szeretik Mind széna, mind silózott tartósításra alkalmas. Megfelelő hasznosítás mellett hosszú életű a gyepben. Jó minőségét, kedveltségét mutatja, hogy száraz fekvésű tejelő marha legelők szálfüveként is alkalmazzák. - 23 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás Mélyre hatoló gyökérzete jó talajvédő képességet biztosít. Elterjedten alkalmazzák az árvízvédelmi töltések mentett oldalának gyepesítésére, ahol jól bírja a szélsőséges viszonyokat is, ugyanakkor keresett takarmány fű. 1.1118 Zöld pántlikafű / Phalaris arundinacea L Dum / Népies neve nádas polyvacsuk volt, ami a minőségére is

utalt. Természetes élőhelye a nedves vizenyős fekvés, de a nádképű csenkeszhez hasonlóan száraz fekvésben is termeszthető. Ennek is kettős szárazság tűrése van, mert nemcsak megtelepíthető, hanem a kisülésnek is ellenáll a száraz fekvésű gyepeken, ezzel képes biztosítani az állatok zöldfű ellátását. A homokos talajt nem szereti A telepítésre érzékeny. A tavaszi telepítést igényli, mert a nyárvégi telepítés után fagyérzékeny marad a növény és erős lesz a kiritkulás, vagy nem sikerül a telepítés. Tiszta fajú telepítésben hasznosítjuk. Nagytömeget ad Termése elérheti a 100t/ha zöldtömeget. Szénakészítésre az első növedék a bimbózás idején már alkalmatlan, ezért silózásos tartósítást, vagy korábbi fenofázisban történő szénakészítést kell tervezni. Évelő, hosszú tarackot fejlesztő szálfű, de a tarack csomóiból egyenként törnek elő a hajtások, ezért laza gyepet ad. A rágást és tiprást

nem szereti, ezért elsősorban rétre való, szakszerű legelőhasználattal, a pihenő idő betartásával azonban jól legeltethető. A növény levele nem olyan durva, mint a nádképű csenkeszé, ezért az állatok szívesebben legelik. Juhokkal az esetleges ciántartalom előfordulása miatt ne legeltessük. Kaszálásnál 5 cm-nél magasabb tarlóval vágva jó sarjadzás érhető el, de ez alatt vágva kiritkul. Megfelelő hasznosítással hosszú életű a gyepben. Teljes termését a telepítést követő évtől adja. Tavasszal elég későn hajt ki, június derekán virágzik és korán betelel Ezek alapján nem ez az ideális húsmarha legelő növénye. Korán elfásodik, ezért korán kell kaszálni. Nemesítése van és a magyar fajták vetőmagja is kapható 1.1119 Réti ecsetpázsit /Alopecurus pratensis L/ A nedves fekvésű területek tarackos szálfüve. Korán virágzik és érlel magot Kaszált nedves réteken erősen felszaporodik, mert későn vágják le.

Sokfelé állományalkotó Elsősorban szénaként betakarítva jelenik meg. Későbbi növedékei legeltethetők, ha a területre rá lehet menni. A növényt nem nemesítik. Vetőmagja nem kapható Természetes úton betelepül a nedves vizenyős fekvésű gyepekbe. Jól bírja az elárasztást A hosszabb idejű árvízborítás után is jól regenerálódik, az alvó rügyeiből, tarackjairól újra hajt, és jól fedi a talajfelszínt. - 24 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 1.12 A pillangós gyepalkotók jellemzői A kétszikű gyepalkotók közül a pillangósok a legfontosabb takarmánynövények. A fehér here, a szarvaskerep a leggyakrabban telepített fajok. Az ökölógiai gazdálkodásban a nitrogén megkötéséhez és pótlásához Nyugat-Európában elterjedt a fehér here használata a gyepben. A takarmányértéket tekintve saját kísérleteimből is megállapítható,

hogy ha a gyepalkotók pillangós növény aránya telepítés után elérte a 20%-ot, akkor az 1 kg szárazanyag termésben mérhető fehérje tartalom elérte a 300kgN/ha hatóanyagú kezelésben részesült, csak fűfélékből álló gyep fehérje tartalmát. A gyep pillangós növényei két csoportot alkotnak. A bokros herefélékhez tartoznak a lucerna félék, a vörös here, a szarvaskerep. Az indás herefélék közül a fehérhere a legfontosabb, de itt említhetjük meg a kúszó lucernát is. 1.121 Szarvaskerep /Lotus corniculatus L / A bokros herefélék között a szarvaskerep az egyik legfontosabb gyepalkotó. A természetes és a telepített gyepekben egyaránt előfordul. A nedves fekvéstől a száraz fekvésig telepíthető. A legeltetést is jól tűri A juhok különösen kedvelik, de a lovak nem szeretik. Telepítésnél 10% körüli borítást tervezzünk Legeltetésénél a felfúvódástól nem kell tartani. 1.122 Fehérhere /Trifolium repens L / A

közönséges fehérhere telepítés nélkül is fenntartja magát a legelőn. Általában az üde fekvésű gyepeket kedveli, de megél a jobb talajú, száraz fekvésű gyepekben is. Különösen a nyári növedékekben nő meg a borítása a gyepben. Legelőkön a legeltetés hatására nemcsak az indák legyökeresedésével, hanem a magja elpergetésével is szaporodik. A nitrogén műtrágya kiszorítja a gyepből A lódihere típusú nagylevelű tetraploid fajták csak igényes, jó tápanyag gazdálkodású és kellő vízellátottságú, vagy öntözött gyepekben maradnak meg. A nitrogén műtrágyázásra trágyázásra kevésbé érzékeny, sőt igazán nagy termésre öntözött és műtrágyázott gyepekben képes. A felfúvódás veszély miatt óvatosan legeltessük. - 25 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 4.2 Gyep- és Tájgazdálkodás Gyomnövények a gyepben A gyepalkotók között vannak

takarmányozási szempontból értékes, és kevésbé értékes növények is. Azok a gyepalkotó növényfajok, amelyek jelenlétükkel a gyepben csökkentik a takarmány hozamot, vagy zavarják a termés takarmányozhatóságát, hasznosíthatóságát, és ez által kimutatható gazdasági kárt okoznak, a gyep gyomnövény csoportjába tartoznak. A gyepgazdálkodásban minden olyan növény gyomnak minősül, ami a gyep faji összetételét termésének mennyiségét, minőségét, termeszthetőségét és hasznosíthatóságát károsan befolyásolja. A gyep gyomnövényeit gazdasági hatásuk alapján több csoportra oszthatjuk A gyomképző gyepalkotók aszerint, hogy hogyan hatnak a gyep termés hozamára, hasznosíthatóságára, és az állat szervezetére, termelésére, időszakos vagy állandó gyomnövény csoportba sorolhatók. 4.21 Relatív vagy esetenkénti, feltételes gyomnövények A növényállományon belüli aránya alapján lehet egy gyepalkotó faj relatív,

vagy másképpen esetenkénti gyom. Ekkor az állat, az egyébként kedvező beltartalmú növényt, csak akkor legeli le, ha kevés van belőle a fű között. Abban az esetben, ha az adott növényfaj gyepalkotókon belüli botanikai borítási aránya meghaladja a 20-30%-ot, az állatok általában már nem legelik, tehát a terméskiesést okozó hatás miatt, ekkor már a gyomok közé kell besorolni. Ilyen növény, pl a gyermekláncfű, útifűfélék, cickafark stb. Ezek a növények a gyepek relatív, esetenkénti gyomképző fajai. Ebbe a csoportba tartoznak tehát azok a növények, pl. a gyógynövények, amelyek kismértékű előfordulása takarmányozási szempontból hasznos a gyepben, de elszaporodva terméskiesést okoznak, mert az állat nem legeli le. A folt vagy telepképző borítottságot adó növényfajok, pl. cickafark, kakukkfű, hamarabb válhatnak relatív gyommá, mint az egyedül álló növények, pl. zsályafélék, pitypang, mert állományuk

foltszerűen a 100% borítottságot is elérheti. A legeltetett állatfaj szempontjából is lehet egy növény feltételesen hasznos vagy káros. Pl. a szarvaskerep szarvasmarha legelőkön kívánatos takarmány, a juhok is nagyon kedvelik, viszont a ló nem eszi meg. 4.22 Abszolút vagy feltétlen, minden esetben gyomnövények Az abszolút gyomok a feltétlen, azaz a minden esetben gyomnövények csoportját alkotják. Jelenlétükkel állandóan terméskiesést előidéző, hasznosíthatóság-csökkenést vagy mérgezést okozó és ezzel az állat termelését zavaró, gyepalkotók. Az abszolút gyomok az állati szervezet működését befolyásoló hatóanyag-tartalmuk alapján lehetnek mérgező és a hasznosítást akadályozó morfológiai képződményeik miatt szúrós, kórós- leveles növények. - 26 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A hatóanyag-tartalom és a

mérgező hatás megőrzésének módja alapján tovább csoportosítva, lehet a gyepalkotó abszolut gyom: ha zölden mérgező, ekkor csak lelegeltetve, és zölden etetve fejti ki hatását, tartósítva már hatástalan, vagy zölden és szárítva is mérgező, mert nemcsak legeltetve, zölden, hanem tartósítva, a szénában is meg tudja tartani a mérgező tulajdonságait. Zölden mérgező növények közé tartozik a boglárkafélék nagy része, mint a torzsika boglárka, réti boglárka, kúszó boglárka, vízi harmatkása, csörgő kakascímer. Szárítva is megtartják mérgező hatásukat a zsurlók, az őszi kikerics, sziki üröm, nadragulya, kutyatejfélék, tavaszi hérics, lyukaslevelű orbáncfű. A gyep hasznosítását akadályozó morfológiai tulajdonságaik alapján sorolhatjuk be a szúrós és a leveles-kórós gyomnövények csoportjába az egyes növényfajokat akkor, ha szúrós hajtásuk, vastag, kórós, elvénült száruk vagy szöszös levelük miatt

az állat képtelen elfogyasztani a termésüket. Maradványaik akadályozzák a hasznos gyepalkotók fejlődését, ezért a gyep növényállományának leromlását okozzák. A szúrós gyomok jelenlétükkel akadályozzák a füvek hasznosítását, terjednek a gyepben és esetenként fiatalon lelegeltetve mérgezőek is. Legismertebb közülük a tövises iglice, mezei iringó, útszéli bogáncs, szúrós szerbtövis. Közömbös gyomok, az ápoló kaszálások elmaradása miatt jelennek meg és a szukcessziós folyamatok előre haladásával szaporodhatnak el a gyepekben az olyan kórós leveles gyomok, mint a lósóska, ökörfark kóró, mezei katáng és a cserjék, mint a gyalogbodza, a galagonya, a kökény, a vadrózsa. Helyfoglalásukkal, tömeges elterjedésükkel kiszorítják a fűféle gyepalkotókat, ez által csökkentik a termést, a legeltetéssel és tartósítással történő hasznosíthatóságot, pedig egyaránt akadályozzák. 4.23 Egyszikű, fűféle

gyomok A gyomfüvek csoportját képezik azok a fűfélék, amelyeket rossz minőségük miatt az állatok nem legelnek le, vagy megbízhatatlan a termőképességük, mert rövid a tenyészidejük, azaz a vegetációs idő elején gyorsan magot hoznak, majd elszáradnak. Olyan füvek tartoznak ide, mint a puha rozsnok, egérárpa, szagos borjúpázsit, szőrfű, fenyérfű stb. Külön kategóriát képeznek a savanyú füvek, a sásfélék. Takarmányértékük gyenge Az állatok nem szívesen legelik, és szárítva sem a jó takarmányok közé sorolandók. A biológiai alapok, a gyep növényfajainak ismerete és gazdasági hatása fontos a gyepgazdálkodásban, mert takarmányozási szempontból - a gyomszabályozási lehetőségek korlátozott volta miatt - megfelelő szakértelmet és technológiai fegyelmet igényel a gyepalkotó növényfajok megfelelő arányának fenntartása. - 27 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán

László: Gyep- és Tájgazdálkodás 5. Fátlan növénytársulások Magyarország területének legnagyobb része klimatikusan az európai lombhullató erdők zónájába tartozik. Az eredeti és természetes füves vegetációk, - melyek nagy része edafikus hatásokra alakult ki - csak korlátozottan fordulnak elő. A fátlan növénytársulások az alapkőzet, a talaj jellege illetve vízháztartás viszonya, a lejtőszög és kitettség mikroklíma alakító hatása miatt sokkal változatosabbak a fás növénytársulásoknál 5.1 Löszgyepek A magyar alföld fajgazdag löszpusztagyepje a kontinentális-eurázsiai sztyepperdőssztyepp-zóna legnyugatibb része volt. Az intenzív mezőgazdaság földterület éhsége szinte teljesen eltüntette ezt a valamikori egyetlen klimazonális társulásunkat, maradványfoltjait szigorúan őrzi a természetvédelem. Zárt gyepjeinek jellemző fajai: a tömegfüvet adó Festuca rupicola (pusztai csenkesz), Stipa capillata (kunkorgó

árvalányhaj), Agropyron cristatum (taréjos búzafű), Salvia nemorosa (ligeti zsálya), Inula germanica (hengeresfészkű peremizs), az Adonis transsylvanica (erdélyi hérics), és a hozzá hasonló növényritkaságok. 5.2 Homoki gyepek Homokterületeink többsége alföldi elterjedésű, a sajátos átmeneti éghajlati jelleg a homoki gyepek növényzetében jellemzően tükröződik. A fajok között uralkodóak az egyévesek, a hagymás-gumósok és félcserjések, tövük a homokkal való eltakarást bizonyos ideig jól tűri. A homoki szukcessziósor pionír társulása a rozsnokos pusztagyep (Brometum tectorum). Rendszerint csupasz homokon, főleg egyéves fajok alkotják (Bromus tectorum, B. squarrosus, Secale silvestre, Polygonum arenarium) A pionír homoki társulást az első igazi homokkötő gyep, a nyílt homoki pusztagyep követi a szukcessziós menetben. A növények földalatti részaránya jelentős mértékű Hazánkban két fontos társulása ismert: a

meszesebb homok területeken a Festucetum vaginatae, a kilúgzottabb, savanyú homokon a mészkerülő homokpusztai gyep (Festuco vaginatae Corynephoretum). A társulás névadó faja a magyar csenkesz (Festuca vaginata) 5.3 Szikesek Az Alföld egykori öntésterületein, a Na-sók talajban való felfelé vándorlásának hatására alakultak ki a szikesek. Terjedésüket csak fokozta a vízrendezés és az erdőirtás A kedvezőtlen talajfizikai tulajdonságú, nagy só- és szódatartalmú, igen nagy hőingadozású szikes felszínt csak az ún. sós-sivatagi növények bírják elviselni A szikesek csoportosítása a sókoncentráció fokozódó hatása szerint a következő: A) Száraz szikesek: a) szikes pusztarét Uralkodó füve a sovány csenkesz (Festuca pseudovina) b) ürmös szikes pusztarét A gyepképző itt is a Festuca pseudovina, jellemző fajai még: Artiplex litoralis, Kochia prostata. Fennmaradását az állandó legeltetéssel járó hatások biztosítják. c)

vakszik növényzet Csak tavasszal borítja víz, korán kiszárad és egész nyáron csak néhány - 28 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás szál növény tengődik kopár foltjain. Jellemző fajai: Champarosma annua, Bassia sedoides B) Nedves szikesek: A nedves szik vakszikhez hasonló sóviszonyokkal rendelkező társulása a szikfok növényzet. Tavasszal hajt ki a társulás legjellemzőbb füve a mézpázsit (Puccinella limosa), elszórtan az Eleocharis palustris és a Juncus gerardi társaságában. A nedves szikesek közé tartoznak még a következő társulások is: ecsetpázsitos sziki rét, csetkákás sziki rét. Közös jellemző állomány alkotójuk a fehér tippan (Agrostis alba). Szikes mocsarak: A sóhatást leginkább a fajszegényedés jelzi, kisebb a virággazdagság. Igazi szikes mocsári növény a sziki káka (Bolboschoenus maritimus), melynek sötétzöld,

tömött állományai még sok helyen megtalálhatók hazánkban. 5.4 Sziklagyepek Sekély talajborítottságú vulkanikus eredetű kőzeten kialakult pionír társulások. Három legfontosabb formájuk a szilikát-, a mészkő- és a dolomit-sziklagyep. Jellemző rájuk, hogy nagy foltokban a kőzet is a felszínen van. 5.5 Lejtősztyepprétek A nyílt sziklagyepeknek a záródó szukcessziós folytatása. Talajuk általában humuszban gazdag, a szikla már alig bukkan a felszínre. A félcserjés és pozsgás életformák visszaszorulnak, jóval nagyobb jelentőségűek a gumós-hagymás (geophyton) és egyéves (therophyton) növények. a) szilikát sztyepprét: Zárt gyepjében uralkodnak a füvek (Festuca pseudodalmatica, F. rupicola) Gyakoribb virágos növényei a Trifolium arvense, Calamintha acinos, Potentilla recta, Medicago falcata, Lotus corniculatus. b) mészkő sztyepprét: Állományai minden karbonátgazdag alapkőzeten az egész országban megtalálhatók.

Jellemző fajai a kései perje (Diplachne serotina), gyepképző füvei a pusztai csenkeszek (Festuca rupicola, F. valesiaca), a fenyérfű (Botriochloa ischaemum) c) dolomit sztyepprét: Rendszerint szukcesszionálisan kontaktusban vannak a dolomit sziklagyepekkel, így azok fajai ide is áthúzódhatnak. Gyepalkotó tömegnövényei a lappangó sás (Carex humilis), és az élesmosófű (Chrysopogon gryllus). Domináns és konstans virágos fajai többnyire általános lejtősztyepp fajok: Adonis vernalis, Pulsatilla grandis, Veronica spicata, Helianthemum ovatum. 5.6 Hegyi kaszálórétek Középhegységeinkben, dombvidékeinken erdőirtások nyomán kialakult és állandó kaszálással fenntartott, főleg mezofil fajokból álló kezelt gyeptársulások. Legszebb hegyi rétjeink változatos fű-fajösszetételűek vörös csenkesz (Festuca rubra), juh csenkesz (F. ovina), réti csenkesz (F. pratensis), aranyzab (Trisetum flavescens) stb Nyár elején pompás bennük a

virággazdagság: üstökös pacsirtafű (Polygalla comosa), réti margitvirág - 29 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás (Chrysanthemum leucanthemum), terebélyes harangvirág (Campanula patula), réti lóhere (Trifolium pratense) és különböző kakascímer (Rhinanthus) fajok. A növénytársulások jellemzőinek ismeretében nagyobb biztonsággal tervezhetünk az adott termőhelyen tájvédelmet, rekonstrukciót, mezőgazdasági művelést és magas díszítő értékű vadvirágos rét típusú gyepet. 6. A gyepek telepítése A gyepgazdálkodás nemcsak a természetes növénytársulások gyepjein, hanem a telepített gyepeken is folyik, ezért a telepítési alapelvek ismerete a sikeres gazdasági tevékenység megvalósításához elengedhetetlen. A gyep faji összetételének tervezéséhez és telepítéséhez ismerni kell: a termőhely ökológiai adottságait, a művelésmód

formáját, a termesztés technológiát, a legeltetendő állatfaj igényeit és tartás módját, a gyephasznosítás formáját. A termőhely ökológiai adottságai a növények igényei alapján határozzák meg a telepítéssel termesztésbe vonható fajok fajtáinak körét. Az ökológiai adottságok termesztés technológiai megváltoztatásával változik a termeszthető fajok választéka is. A művelésmód esetében beszélhetünk szárazművelésről és öntözéses gazdálkodásról. A száraz művelés figyelembe kell, vegye a gyep fekvés viszonyait, vagyis a talaj természetes vízgazdálkodási jellemzőit. Minden telepítésre alkalmas növény a természetes termőhelyén termeszteve adja a legmegbízhatóbb termést. Az ökológiai viszonyok megváltoztatásával kielégítve a növények igényeit, az öntözés és a műtrágyázás nagyobb szabadságot ad a gazdálkodási céloknak legjobban megfelelő fűféle gyepalkotók tervszerű kiválasztásában. A

termesztés technológia extenzív vagy intenzív módszere szintén meghatározó a telepített fajok kiválasztásában. Az intenzifikáció, a tápanyagpótlás lehetővé teszi a füvek telepítését olyan fekvésben is, ahol egyébként természetes viszonyok között nem fordul elő. A nádképű csenkesz, pl nedves fekvésű élőhelyen állományalkotó, viszont a húsmarha számára telepített szárazfekvésű gyepek létesítésére tisztafajú telepítésben is felhasználható nitrogén műtrágya használata mellett. Az Agrár környezeti program füves élőhely fenntartási rendszere által elvárt termesztési rendszer exetenzifikácioja nem tűr el beavatkozást a természetes folyamatokban és a szántó-gyep konverzió tervezésénél rosszul figyelembe vett termőhely igény a gyep degradációját okozza a későbbiekben, de ugyan ez a helyzet a természetvédelmi gyepek növényállomány helyreállító rekonstrukciójánál is. A hasznosító állat igénye

szerint a tejelő marha állománynak 5-7 fajból álló /angol perje, vörös csenkesz, réti perje, magyar rozsnok, réti csenkesz, fehér here, szarvas kerep/ keveréket telepítünk, ami 160-180 napos legeltetési idényben négy növedék hozamának legeltetését biztosítja. Ez hasonlít legjobban a klasszikus gyeptelepítési alapelvhez Fontos, hogy a jól sarjadó gyepállomány biztosítsa a legeltetett állatok napi zöldfű szükségletét finom szálú, könnyen legelhető, jó termőképességű, nagy takarmányértékű füvekből. Az állateltartó képesség optimális tervezése esetén a téli szálastakarmány egy része is a gyepre alapozható. A húsmarhának viszont /pl. szárazfekvésbe: zöld pántlikafű, magyar rozsnok, nádképű csenkesz/ tiszta fajú állományt, vagy három fajból álló /pl. magyar rozsnok, taréjos búzafű, réti perje/ keveréket telepíthetünk. Ez már eltér a klasszikus elvektől A cél a 200-240 napos legeltetési idény

fűigényének biztosítása. A fent említett füvek szárazságtűrők, ami gyepgazdálkodási szempontból azt jelenti, hogy még az augusztusi száraz nyár idején is hoznak legeltethető termést, és csak ritkán sülnek ki. A nádképű csenkesz például még - 30 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás -5 C0-on sem fagy meg, tehát úgyszólván a hó alól is legeltethető, ugyanakkor tavasszal is előbb sarjad, mint a többi fű. Értékét még az sem rontja, hogy szára durva, és az állatok nem szívesen legelik. Az NVT Agrár Környezeti Program jelenlegi elvárásai szerint 6 faj vagy fajtánál kevesebb gyepnövény nem telepíthető és a keveréken belül egy faj aránya sem lehet több 30%nál. A telepítés tervezésénél tehát figyelembe vesszük a hasznosítási célt, a hasznosító állat igényét és a termőhelyi adottságokat. Ezek ismeretében választhatók

ki termesztésre azok a fűfajok és fajtáik, amelyek a kívánt cél elérését a legjobban biztosítják. A kereskedelem általában kész keverékeket kínál, de megfelelő mennyiség rendelése esetén a vetőmag üzemek a tervezett keveréket is összeállítják. 6.1 A vetőmag keverék összeállítás alapelvei, a magkeverékek tervezése A tervezésnél mindig a növény fajok talaj fedését, vagyis a termő gyep várható botanikai borítását vesszük figyelembe, és ebből határozzuk meg a telepítéshez szükséges vetőmag mennyiségét, tömegét. Ha a gyephasznosítás formája legelő, akkor az aljfű: szálfű: pillangós arány 60:20:20% körül alakul, mivel az aljfüvek jól bírják, sőt igénylik a legeltetést. Széna, szenázs készítés céljára 20:60:20% aljfű : szálfű : pillangós arányú rét kialakítása célszerű, aminek az első növedékét kaszáljuk, a többit pedig legeltetjük vagy esetleg sarjú szénát készítünk. 5.

táblázat A botanikai borítás arányának tervezése a hasznosítás függvényében Aljfű Szálfű Pillangós % % % Legelő 60 20 20 Rét 20 60 20 - 100 - Kaszáló A vetőmag adagot különböző tapasztalati úton összeállított alaptáblázatokból állíthatjuk össze, amelyekből az egy hektárra szükséges magot a növényborítási terv alapján kiszámíthatjuk. 6.11 Ezerszemtömeg alapján tervezhető vetőmagkeverék A csiraszám szerinti vetőmag táblázat a négyzetméterenkénti szemszámot adja meg a fűmag méretének és ezerszemtömegének figyelembe vételével. Feltételezi hogy az apróbb szemű magból a kedvező telepítési eredmény eléréséhez több kell, mint a nagyobb méretűekből, mert a kisebb fűmagban kevesebb a tartalék tápanyag a sikeres telepítéshez és nagyobb a kiritkulás lehetősége ugyan azon növényszám eléréséhez, mint a nagyobb szemű több tartalékkal rendelkező füveknek. A táblázatot Dőry

Lajos alapján adjuk meg. Nem veszi figyelembe a fajok egymáshoz való viszonyát és a - 31 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás termőhelyi körülményeket. A „H” használati érték 100%-ra vonatkozik, amit a tényleges értékre át kell számítani. 6. táblázat Ezerszemtömeg által meghatározott csiraszám szerinti vetőmagtáblázat Fűfaj Javasolt csiraszám Ezerszemtömeg db/m2 g Árva/magyar rozsnok 3,5 Francia perje 3,5 Sudár rozsnok 5,0 Angol perje 2,0 Taréjos búzafű 1,9 Olasz perje 2,1 Nádképű csenkesz 2,0 Réti csenkesz 1,8 Csomós ebír 0,9 Vörös csenkesz 1,13 Hernyó pázsit 0,84 Taréjos cincor 0,70 Réti komócsin 0,45 Barázdált csenkesz 0,70 Réti ecsetpázsit 0,60 Zöld pántlikafű 0,50 Sovány csenkesz 0,45 Aranyzab 0,31 Sziki mézpázsit 0,30 Réti perje Fehér/tarackos tippan 0,2 0,13 3 1000 1,81 - 3

1500 1,21 – 1,8 2000 0,81 – 1,2 2500 0,41 – 0,80 3000 0,31 – 0,4 4000 0,2 – 0,30 8000 0,2 > 10 000 Egy fajra vonatkoztatva, az egy hektárra szükséges vetőmag adag kiszámítását a megadott számítási képlet alapján végzi, figyelembe véve a használati értékét. Ebben az esetben tehát az ezerszemtömeg nagysága alapján választjuk meg a tervezéshez a kiindulási csira számot, és ebből kapjuk az elvetendő vetőmag adagot hektárra vonatkoztatva, a szabvány szerinti használati érték alapján. - 32 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás V= M 1000 X E 1000 x 100 H V= vetőmag adag kg/ha M= magszám/csiraszám szükséglet db/ha a 100% használati értékű vetőmagból, E= vetőmag ezerszemtömege H= a vetőmag tényleges használati értéke Az „M” magszámot el kell osztani ezerrel az ezerszemtömeg figyelembe

vételéhez, az „E” ezerszemtömeget pedig a kilogramm átváltáshoz. A fentiek alapján, pl. nádképű csenkeszből tiszta vetésű telepítéshez a következő az eljárás Az ezerszemtömeg alapján telepítésre javasolt csiraszám 1500 db/m2 ami 15 000 000 db csíra/ha. A nádképű csenkesz ezerszemtömege 2,0 g, akkor a 15 000 000 csirából 15000 x2,0g = 30 000g azaz 30kg a tömege, ami vetésre kerül, ha 100% a vetőmag használati értéke, de ha nem akkor korrigálni kell. Pl ha csak 75%-os a mag akkor 100% / 75% = 1,33, ezzel az értékkel megszorozva a 30kg-ot 39,9kg tömegű vetőmag igényt kapunk. 6.12 A termesztési cél szerint tervezett csiraszám figyelembe vételével történő vetőmagkeverék összeállítás A legegyszerűbb eljárás a termesztési vagy fenntartási cél szerint, négyzetméterenként vetésre tervezett csiraszámból indul ki. 1. A takarmány gyep négyzetméterenként, területekre 8-10 ezer db csirát lehet javasolni 2. a

talajvédő gyepekbe 20-30ezret és 3. a pázsit sport célokra pedig 30-60ezret A vetőmag adag meghatározásához szükséges többi adatot meg kell mérni. A tervezés menete. 1. Kiválasztjuk a céloknak és a termőhelynek megfelelő gyepalkotó fajokat 2. Meghatározzuk a gyeptakaró fajonkénti növényborításának százalékos arányát 3. Megtervezzük a négyzetméterenként telepítésre kerülő csíraszámot 4. A vetésre tervezett fajok borítási százalék megoszlásából kiszámítjuk a fajonként tervezendő csíraszámot. 5. Meghatározzuk a fajok ezerszemtömegét 6. A fajonkénti csíraszám és ezerszemtömeg alapján kiszámítjuk a telepítésre kerülő vetőmag tömeget négyzetméterenként és hektárra átszámítva 100% használati értéket feltételezve. 7. A vetőmag adagot a tényleges használati érték szerint korrigáljuk fordított arányszámítással. - 33 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak

Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 8. A telepítésre tervezett vetőmag adag alapján kiszámítjuk a keverékben szereplő fajok tömeg százalékát és ez alapján a vetőmag üzemmel, összeállítatjuk a vetőmag keveréket. 7. Táblázat Talajvédő-gyep vetőmagkeverék tervezése csiraszám alapján 100% használati értékkel * Növény neve Hajtás típusa Terv. Borítási Tervezett Ezerszem csíraszám tömeg Vetőmag Magkeverék tömeg tömeg % db/m2 g g/m2 % (1) (1) (2) (3) - (4) (5) (6) (8) Angol perje Lb.a 10 2500 2,00 5,00 10,6 Réti perje T.a 20 5000 0,17 0,85 1,8 Vörös csenkesz T.a 20 5000 1,00 5,00 10,6 Magyar rozsnok T.sz 30 7500 3,50 26,30 55,8 Nádképű csenkesz Lb.sz 20 5000 2,00 10,00 21,2 Összesen - 100 25000 - 47,15 100 Lb.a = lazabokrú aljfű, Lb.sz = lazabokrú szálfű, T.a = tarackos aljfű, Tsz = tarackos aljfű * A vetőmag tömeget a mért vagy vizsgált használati érték

alapján korrigálni kell a ténylegesen vetendő vetőmag adag meghatározásához. ( 7 ) Esetenként /8. táblázat / figyelembe veszik az elnyomó készséget, az egyes fűfajok egymásra gyakorolt hatását, keléskori fejlődési erélyét. Ez esetben három csoportot különböztetünk meg. A legéletképesebb fűfajok a „I.” jelzéssel az „agresszív füvek” kategóriába tartoznak Jellemző rájuk, hogy gyors kelési idejük és nagy fejlődési erélyük miatt gyomhatással rendelkeznek, azaz elnyomhatják, megritkíthatják a velük együtt elvetett társnövényeiket. Vethető maximális arányukat meghatározzuk, a társnövények magadagját, pedig a tisztavetéshez képest, megemeljük. A második csoportot a „II:” jelzésű „közepes agresszivitású füvek” alkotják. Jellemző rájuk, hogy kelési és fejlődési erélyük átlagos. Vannak tőlük erősebb és gyengébb fejlődési erélyű fajok. Magadagjukat az erősebbekkel társítva megemeljük a

tőlük gyengébbeket pedig miattuk növeljük meg. A harmadik csoportot a „III.” jelzésű „nem-agresszív füvek” csoportja adja Jellemző rájuk a telepítéssel és környezeti adottságokkal szembeni túlzott igényesség. Magról nehezen telepíthető fajok. A megtelepedés után viszont jól termesztésben tartható, értékes takarmányt adó fajok. - 34 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 8. táblázat Gyepvetőmag táblázat az elnyomó képesség figyelembe vételével Sor- Megnevezés Az adott használati érték figyelembevételével szükséges vetőmag, készség tisztavetés esetén kg/ha Ezerszem Használati Elnyomó szám Tömeg érték g % A B C 1. Angol perje 1,87 83 I. - - 44 2. Taréjos búzafű 1,56 79 III 44 56 70 3. Réti csenkesz 2,90 81 III. 50 64 85 4. Réti komócsin 0,45 83 II - 17 23 5. Francia perje 3,21

67 I. - - 57 6. Nádképű csenkesz 3,00 82 I. - - 43 7. Csomós ebír 1,00 74 I. - - 28 8. Olasz perje 2,03 83 I. - - 30 9. Sudár rozsnok 5,50 64 III. 54 70 92 10. Réti perje 0,28 67 III. 31 40 52 11. Vörös csenkesz 1,13 79 III. 35 45 59 12. Tarackos tippan 0,13 79 III. 17 23 30 13. Magyar rozsnok 3,57 73 II. - 70 90 14. Réti ecsetpázsit 0,80 42 II. - 44 52 15. Zöld pántlikafű 0,77 64 I. - - 31 16. Hernyópázsit 0,94 70 III. 31 40 52 17. Sovány perje 0,18 65 III. 23 30 38 18. Barázdált csenkesz 1,06 79 III. 35 45 59 19. Veresnadrág csenkesz 1,06 79 III. 35 45 59 20. Korcshere 0,73 84 II. - 16 21 21. Komlós lucerna 1,45 80 III. 24 31 42 22. Szarvaskerep 1,20 81 III. 23 30 38 23. Fehérhere here) 0,65 83 III. 16 21 26 (Lódi I.= erős elnyomó hatású, II = közepes elnyomó hatású, III= gyenge, nincs elnyomó hatása A

keverék összetételét a hasznosítási irányon kívül a terület talaj és vízviszonyai határozzák meg. A következő táblázatokban néhány legelőre és rétre jellemző keveréket mutatunk be. - 35 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 9. táblázat Hasznosítás szerint Gyep- és Tájgazdálkodás Legelő telepítéshez javasolható fűfajok és tervezett növényi borításuk termőhelyenként Száraz fekvés % Üde fekvés % Nedves fekvés % Tarackos tippan 20 Angol perje Taréjos búzafű Aljfüvek Vörös csenkesz Réti perje keskeny levelű Szálfüvek Pillangós gyepalkotók Vörös csenkesz 20 10 20 Réti perje keskeny levelű Réti perje széles levelű 10 20 10 10 Csomós ebír 10 Réti csenkesz 20 Magyar rozsnok 20 Magyarrozsnok 10 Fehér here 10 Szarvas kerep 10 Fehér here Szarvas kerep 10 10 20 Réti perje széles levelű Angol perje 10 Réti komócsin 10

Nádképű csenkesz 10 Óriás tippan 10 Fehér here 20 A természetközeli gyepállomány vagy az ugyanazt jelentő ősgyep, termőhelyre jellemző faji összetételének kialakulását gyorsíthatjuk, ha a környéken található, későn, vagyis július végén kaszált elöregedett széna elpergett magját kiszórjuk a telepített területre. Ezzel olyan fajok is betelepíthetők a gyepbe, amelyek igen lassan vándorolnának be a területre. Ez az úgynevezett szénamurvás felülvetés tradicionális módszer volt Magyarországon, de a nagyüzemi gazdálkodás gyomosító hatásúnak ítélte a módszert, ezért nem javasolta alkalmazását. - 36 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 10. táblázat Gyep- és Tájgazdálkodás Kaszáló rétek telepítéséhez javasolható fűfajok és a tervezett növényborítás termőhelyenként Gyepalkotók Száraz fekvés Aljfüvek % Taréjos búzafű 10 Vörös

csenkesz 10 Réti perje keskeny levelű 10 Üde fekvés % Nedves fekvés % Angol perje 10 Angol perje 10 Vörös csenkesz 10 Tarackos tippan 10 Rétiperje széles levelű 10 Réti komócsin 10 Nádképű csenkesz 20 10 Zöld pántlikafű 10 10 Óriástippan 10 Réti csenkesz 10 Fehér here 10 Réti perje 10 széles levelű Réti csenkesz Szálfüvek Magyar rozsnok Csomós ebír 30 20 Magyar rozsnok Réti komócsin Csomós ebír Pillangós gyepalkotók 20 10 Fehér here 10 Fehér here 10 Szarvas kerep 10 Szarvas kerep 10 - 37 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 6.13 Herefüvesek vagy rövid életű gyepek telepítése Nem-gyep művelési ágú, szántóföldi terülteken rövid életű un. herefüves gyepeket telepíthetünk. A letermett herefüvest ismét szántóföldi művelés követi, tehát vetésforgóba illeszthető. Ezek fű és

pillangós fajösszetétele a termőtalaj sajátosságaitól függ Lucerna talaj. Jellemzője hogy mésszel jól ellátott, a lucernatermesztésre megfelelő. Javasolt magkeverék: lucerna 17-20kg/ha + csomós ebír 8-10 kg/ha . Vöröshere talaj. Mészhiányos vagy mészben szegény, alacsony pH-jú talajon is telepíthető. a) vöröshere 17 kg/ha+ réti komócsin 8 kg/ha, b) vöröshere 17 kg/ha + olasz perje 12 kg/ha. Baltacím talajok. Száraz, gyenge termőképességű talajok baltacím 43-52 kg/ha + csomós ebír 8-10 kg/ha. Láptalajok. Nedves, hűvös, mészhiányos a vöröshere talajhoz hasonló. a) vöröshere 17 kg/ha+ réti komócsin 8 kg/ha, b) vöröshere 17 kg/ha + olasz perje 12 kg/ha. Termőszik talajokon. Lucerna 17 – 20 kg/ha + angol perje 15 – 17 kg/ha. Öntözött herefüves a) vöröshere 17 kg/ha + olasz perje 12 kg/ha. b) fehér here ( nagylevelű, vagy lódihere) 7 kg/ha + réti csenkesz 15-17 kg/ha Ezeket a gyepeket általában naponkénti kaszálással

takarítják be, és a zéró legeltetés alapanyagát adják, vagyis az istállóban zölden etetik az állatokkal a napi adagot. Az olasz perje keverékbe való alkalmazása más területeken is terjed, noha hosszú életű gyep telepítésére nem alkalmas. Alapvetően a szántó művelési ágba tartozó területeke való időszakos gyep létesítésére alkalmas. - 38 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 6.2 Gyep- és Tájgazdálkodás A gyeptelepítés agrotechnikai elvei Gyepet két időpontban telepíthetünk. Tavasszal március 3 dekádjában és nyár végén az augusztus 20-a és szeptember 10-e közötti időszakban. Mindkét időpontnak vannak előnyei és hátrányai. Az előnyök és a hátrányok egyaránt hatnak a telepített növényre, ezért vizsgáljuk meg, mit igényel a növény. A fűmag szinte fényben csírázik, ezért sekély vetést igényel, ami fajtól függően 0,5-2 cm mély lehet. A

magágy aprómorzsás, kertszerűen elmunkált, kellőképpen ülepedett, tömör talaj legyen. A magágy tömörsége akkor megfelelő, ha rálépve csak a cipő sarka hagy nyomot, vagy a traktor keréknyoma alig látszik. Ezzel biztosítjuk azt, hogy később a vetés már ne ülepedjen, vagy a vetőgép lesüllyedve ne vethesse a fűmagot a szükségesnél mélyebbre. A különböző fűfajok különböző idő alatt kelnek ki, így a korábban csírázók elnyomhatják a későbbieket. Az angol perje már egy hét alatt kikel, míg a réti perje csak mintegy három hét eltelte után hajlandó csírázni, ezért ha sok a keverékben az angol perje, akkor gyors fejlődése miatt elnyomja a gyengébb növényeket, vagyis gyomként viselkedik. Szabály, hogy a gyors kelési és fejlődési eréllyel rendelkező, ún. agresszív növényekből ne tervezzünk vetésre 20%-ot meghaladó arányú növényállományt a keverékbe. A megfelelő csíraszámmal telepített, gyorsan kelő és

fejlődő gyepalkotó faj a későbbiekben védő, takaró növényként viselkedik, és elősegíti az értékesebb, hosszú életű füvek sikeres megtelepítését. A csíranövény hajtásán a kelést követő 6-8 hét elteltével kialakul a bokrosodási csomó, amiből nemcsak a következő hajtások, a fűszálak, hanem a bojtos gyökérzet is fejlődik. A bojtos gyökérzet kifejlődését a csíragyökér elhalása előzi meg, ez a gyökérváltás időszaka. Ekkor a fűnek kevesebb gyökere, mint levele van így, ha nem kap elegendő nedvességet, akkor elpusztul. A gyökérváltás ideje az a kritikus időpont, amikor a jó magágy nedvességmegtartó képessége és a csapadékos időjárás egyaránt elősegíti a telepítés sikerét. A meleg, száraz időjárás és a rögös, talaj kiszáradást okozó gyenge talajmunka viszont hátráltatja azt. A tavaszi telepítés előnyei: az őszi szántás után jobb lesz a magágy ülepedettsége és a fagy hatására kialakul

az aprómorzsás talajszerkezet. A szántott talaj megőrzi az őszi és téli csapadékot, ami lehetővé teszi az egyenletes kelést, ez pedig segíti a csiranövények megerősödését. A tavaszi telepítés hátrányai: kései kitavaszodás esetén vagy csapadékos tavaszon nem lehet időben elkészíteni a magágyat, és nem végezhető el időben a vetés, ezért a gyökérváltás ideje melegebb időszakra tolódik, ami erős kiritkulást okozhat. Az egynyári gyomok együtt kelnek a füvekkel, ezért erős a gyom konkurencia, ami szintén fokozza a kiritkulást, mert a füvek tavasszal telepítve nem képesek magszárat hozni, és a gyomok túlnövik őket. A gyomok ellen gazoló kaszálással védekezünk, a levágott növényzet viszont nem nevezhető hasznosítható termésnek. A nyárvégi telepítés előnyei: a gyökérváltás ideje hűvösebb időszakra tolódik, és már az erősebb harmatképződés is elősegíti a növények életben maradását. A gyomok közül

csak az áttelelő fajok kelnek ki, és azok sem nőnek magasra, ezeket viszont tavasszal a fű el tudja nyomni. A telepítést követő évben már a teljes termést megközelítő hozamra számíthatunk. A kedvezőbb környezeti hatások miatt csökkenthetjük a vetőmag adagot A telepítés előtt még a tavaszi fűnövedéket hasznosíthatjuk, vagy korán lekerülő előveteményt termelhetünk a gyepesítendő területen. A nyárvégi telepítés hátrányai: a nyári időszakban kisebb a talaj víztartalma, és nehezebb az aprómorzsás magágy előkészítése, a többmenetes talajművelés miatt drágább lesz a talajmunka. Száraz ősz esetén a kelés elhúzódik, de a fűfélék a kedvező időpontban kikelnek, a pillangós gyepalkotók viszont kifagyhatnak. - 39 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A két telepítési időpontot összehasonlítva nálunk a nyárvégi telepítés

az előnyösebb. Figyelembe véve, hogy a telepítési költségek jelentős hányadát a fűmag és a vetés adja, fontos a környezeti adottságok és lehetőségek helyes, tervszerű felmérése a telepítés előtt. 6.21 Újgyep telepítés Az újgyep telepítése, talaj előkészítése szántással kezdődik. A munka megkezdése előtt ellenőrizni kell a talaj tápanyag szintjét. A hagyományos telepítési eljárásoknál a szántást megelőzően juttatjuk ki az alapműtrágyát. Nitrogén hatóanyagból 50-60 kg/ha, foszforból és káliumból pedig 100 kg/ha adagot tervezhetünk. A nitrogén segíti a felhalmozódott szerves anyag lebomlását és a telepített növények megerősödését. A telepítést követő tavaszon 100 kg/ha nitrogén hatóanyagú fejtrágyát juttassunk ki a fűfélék megerősödésének biztosítására. A teljes termő évekre a terméstől és az állatlétszámtól függő tápanyag-ellátási programot alakíthatunk ki, figyelembe véve,

hogy a gyep alaptermésének növeléséhez 10 kg N/ha hatóanyag felhasználásával érjünk el 1 t/ha zöldhozam-többletet. Ökológiai gazdálkodás esetén tápanyagpótlásra a szerves trágya valamilyen formája jöhet számításba általában az elővetemény alá kiadva. Ez a laza talajon javítja a vízgazdálkodást és a tápanyag megtartást, míg kötött talajon lazítást eredményez. Éretlen szerves anyag ne kerüljön a vetést megelőzően a talajba, mert nitrogén konkurencia lép fel a fű és a lebontó baktériumok között, ami a nitrogén hiány miatt, a csíranövények kiritkulásával jár együtt. A talaj előkészítésnél fontos az aprómorzsás szerkezetű, kellően tömörített, kertszerűen elmunkált magágy biztosítása. Kedvezőnek ítélhető a talaj tömörítettsége akkor, ha rálépve a felszínén csak a cipősarok nyoma marad látható, és nem süllyedünk bele a szántásba. E nélkül nem biztosítható az egyenletes vetésmélység,

ami 0,5 – 1,5 cm lehet a mag méretétől függően. A megfelelő mértékű talaj tömöttséget hengerezéssel biztosítjuk. A vetés aprómag vetőgéppel történik. Ennek működési elve a tradicionális gazdálkodás idejéből származik. Az a megfigyelés, hogy a földműves a ló patája nyomába szórva-vetve a gabonát, előbbi kelést tapasztalt, adta az alapötletet. A gépek két hengert és egy vető ládát tartalmaznak. Az első gyűrűshenger nyitja a magágyat és tömöríti a mag előtt a talajt, majd ezt követően a barázda fenékre hulló szemet a záró henger talajjal lazán betakarja. Ez a módszer biztosítja a mag alatt a talajharmat képződést, a takaró réteg lazasága pedig a cserepesedés mentes kelést, valamint a szinte fényben történő csírázást. Ha a kelés után a telepítés gyomosodik, akkor gazoló kaszálást kell végezni magasra állított / min 10cm / fűkaszával, hogy a kikelt fűféléket ne vágjuk le, de megszüntessük a

gyomok árnyékoló hatását. A felgyomosodás tavasszal általános, de a következő évben a jól beállt és megerősödött, szárba menő gyep már nem gyomosodik be egynyárigyomokkal. A nyárvégi telepítésnél az egynyári gyomok nem veszélyeztetnek ezért a gyom konkurencia szerepe kisebb, vagy figyelmen kívül hagyható. A telepítést követő évben az új telepítésű gyepet még ne legeltessük. Az első növedéket a lehetőség szerint kaszálással takarítsuk be. 6.22 Gyenge minőségű szántók visszagyepesítése A visszagyepesítés érinti a dombvidéki-, a homoki-, a sziki-, az ártéri gyepeket és a fáslegelőket, valamint a kaszált réteket. - 40 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A terület talajtípus jellemzői és a talaj vízgazdálkodási viszonyai, termőképessége egyaránt meghatározzák a megtelepíthető fűfajokat. A hosszú távú cél,

a nagy fajdiverzitású természetes gyepek létrejöttének megalapozása, és a természetes gyepalkotók betelepülésének elősegítése a gyeptermesztési és hasznosítási módszerek megfelelő alkalmazásával. A gyepesítendő szántóterületek termőképessége, tápanyag és víz ellátottsága jobb, mint a jelenlegi átlag gyepeké. A várható termés is ezért, különösen a kezdeti időszakban, nagyobb lesz, mint az országos átlag. A hasznosítás gazdálkodási szempontból lehet legeltetés, és kaszálásos betakarítás vagy a kettő kombinációja. Nem-termelési célú gyepeken pedig termés hasznosítás nélküli gyep ápolás, fenntartás. 6.23 Gyeptelepítési agrotechnikai modell nyárvégi telepítéshez Tápanyagellátás A nyárvégi telepítést korán lekerülő elővetemény után kell megoldani ezért figyelembe lehet venni az elővetemény tápanyag ellátottsági szintjét, de még célszerűbb az elővetemény alá adni az alkalmazható szerves

és természetes eredetű tápanyagpótlókat. Talaj-előkészítés és vetés Az alkalmazásra kerülő vetőgép működési elvétől függően lehet megtervezni a talajelőkészítést. Tény hogy az aprómagvetőgép alkalmazásához szükséges aprómorzsás magágy előkészítése nehéz és csak többmenetes művelettel állítható elő. Magágy előkészítés 1. Tarlóhántás tárcsás boronával + lezárás gyűrűs vagy sima hengerrel, ideje közvetlenül az elővetemény betakarítás után a lehető legrövidebb időn belül. Július 20-30 és augusztus 1-10 között. 2. Ha művelt rétegben a korábbi talajművelési hibák miatt vízzáró eketalp réteg alakult ki, akkor középmély / 40-60 cm / talajlazítást is javasolt végezni a telepítés előtt. 3. Tarlóápolás gyomosodástól függően tárcsás boronával + Augusztus 1-20 között. lezárás hengerezés. 4. a) Vető vagy Nyári mélyszántás 20-25 cm, lehetőség szerint váltva forgató ekével

Ágyekék használata esetében barázda behúzást kell beiktatni. A szántást fogassal el kell munkálni, majd hengerezéssel lezárni. b) A szántást helyettesítheti az egymást követő mélyítő tárcsázás, aminek el kell érnie a 20-25 cm mélységet. Minden menet után hengerezéssel le kell zárni a talajfelszínt 5. Szántás után a kötött és rögös talajon az apró morzsás magágy kialakítását többmenetes tárcsázással lehet elérni. Az utolsó menet után hengerezéssel zárjuk a terület felszínét. 6. a) A Vetés aprómag vetőgéppel, vagy aprómagvetésre is alkalmas, adapteres gabona vetőgéppel történik. Ideje augusztus 20 - szeptember 10 között b) Az egy hektárnál kisebb területeken kézi szórva vetést is végezhetünk. A vetés után magtakaró fogassal kell bekeverni a magot a talajba, majd ezt követően hengerezni kell a területet. 7. Ha nem olyan vetőgépet alkalmaztunk, ami már hengerrel egy menetben zárja a vetést, akkor

külön munkamenetben szükséges a terület hengerezése kötöttebb talajon sima henger, homokos talajokon gyűrűs henger, vagy valamilyen a felszínt érdesen hagyó hengertípus alkalmazásával. - 41 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 8. Kötött talajon a cserepesedés megelőzésére a hengerezéssel egy menetben, tradicionális műveletként, seprő boronát is lehet alkalmazni, ami két farúd közé beszorított vékony ágakból a henger méretének megfelelő szélességűre készül, és a simítóhoz hasonlóan lehet vontatni. 9. Cserepesedés esetén hengerezés sima hengerrel 6.24 Gyeptelepítés agrotechnikai modell tavaszi gyeptelepítéshez A tavaszi gyeptelepítés a tradicionális gazdálkodás idején elismertebb volt, mint a nyárvégi telepítés, mert nem állt rendelkezésre a nyárvégi telepítéshez szükséges aprómorzsás magágy előállításához

szükséges mezőgazdasági művelő eszköz. Az igavonókat felváltó mezőgazdasági gépek megjelenése megváltoztatta ezt a szemléletet. Tápanyag ellátás az elővetemény aláadott szerves trágya jó talaj szerkezetet biztosít. A NPK műtrágya kijuttatása az őszi szántással kerül bemunkálásra. A nitrogén mennyiségét a talajba kerülő szerves anyag mennyisége befolyásolja. A foszfor feltöltés a gyökérzónában a gyökér fejlődés biztosításához fontos. Talaj előkészítés telepítés A talaj előkészítésben számíthatunk a téli fagy rögtörő munkájára és az aprómorzsás magágy automatikus kialakulására. 1. Korai elővetemény után tarlóhántás és lezárás Későn lekerülő elővetemény után ez elmarad. 2. Őszi szántás 20-25cm mélységben, kukorica és más szármaradványokat lehetőség szerint eltávolítjuk vagy szárzúzás után bedolgozzuk a talajba. A lebomláshoz fontos az egyidejű nitrogén műtrágya adagolása,

és az alapozó tápanyagellátás elvégzése. 3. Barázda behúzás A művelet elvégzése fontos hogy a talaj egyenetlenségeket megszüntessük, de a szántás elmunkálást nem végezzük el csak tavasszal. 4. Simítózás a tavaszi első tevékenység Ezt a lehető legkorábban kell elvégezni, ahogy a talaj állapota engedi. 5. Vetőágy készítés fogassal vagy kultivátorral sekélyen művelve a talajt Cél az aprómorzsás kertszerűen elmunkált talaj biztosítása. 6. Hengerezés a tömör felszín és a tömörített magágy biztosításához A hengerezés után a vetőgép és a traktor nem süllyedhet be a talajba, mert akkor nem sikerül a sekély vetése a fűmagnak. 7. Vetés aprómag vetőgéppel 8. Ha aprómag adapteres vetőgépet használunk, akkor hengerezni kell a vetés után is. 9. A cserepesedés ellen hengerezéssel védekezzünk 10. Gazoló kaszálás 10cm magasra állított fűkaszával az első ápoló tevékenység a gyomok visszaszorítására. 11. A

gazoló kaszálás után hengerezéssel nyomjuk vissza a fűféléket a talajra, eközben a kétszikű gyomok szára levele is sérül, ami visszaveti a fejlődésüket. - 42 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 7. Gyepfelújítás A gyepfelújítás általában az elgyomosodott gyepek ismételt kultúrállapotba hozatalát jelenti. A gyeptelepítés a gyep felújítási eljárások meghatározó része Történhet újratelepítéssel és felülvetéssel elvégzett állomány rekonstrukcióval. Az elgyomosodás több tényezőre vezethető vissza 1. A gyepek nagy része az ún feltétlen gyepterületen, azaz más, szántóföldi kultúrával már nem hasznosítható területen maradt meg, és a gyenge talajokon nem a fűfélék szaporodnak elsősorban. 2. A gyepek túllegeltetése, a szakszerűség hiánya, a tápanyagszint csökkenése az igénytelen növények elszaporodásának

kedvezett, vagy kikopárosodást okozott. 3. Az ápolás és a gyomszabályozási munkák hiánya teret engedett az olyan leveles, kórós gyomok elterjedésének, mint pl. a cickafark, ami alapjában véve nem káros, de elvénülve zavarja a gyep hasznosítását a többi esetenként mérgező társával együtt pl tövises iglice vagy szúrós pl. mezei iringó 4. Az alullegeltetés és az ápolás hiánya, a legeltetés tiprás-rágás hatása, mint gyomszabályozó tényező megszűnik, és gyomirtó kaszálás nélkül bokrok, cserjék jelennek meg a gyepben. 5. Intenzíven műtrágyázott gyepeken vagy szakszerűtlen gülle ill hígtrágya öntözés miatt a nitrogénkedvelő kórós leveles gyomok jelennek meg, mint a lósóska félék. 6. A parlagon hagyott szántók gyepként hasznosított ruderáliái szintén csak leromlott növénytársulásként kezelhetők. 7. A gyepek talajának növényi magkészlete lehetővé teszi a sérült gyepterületeken az egyéb gyepalkotók

elszaporodását. Vizsgálatok szerint a gyepnemez felső 5 cm-es rétegében a gyommagvak átlagos mennyisége 10-20 ezer db/m2, míg a hasznos növény magvak száma ugyanott 2000 db/m2 alatt marad. 7.1 Gyepfelújítási eljárások Az eddig említettek alapján az elgyomosodott, leromlott gyepek termőképessége, hasznosíthatósága felújítással javítható. A felújítás többféle módon is elvégezhető, de alapjában véve különbséget kell tenni a csak mezőgazdasági hasznosítási céllal, és a génbank szerepét is betöltő, természetvédelmi alapokon nyugvó technológiával történő felújítás végrehajtása és eredményessége között. Amennyiben a gyep gyomosodása meghaladja a 40-50 %-os borítottsági értéket, akkor a gyep - takarmány előállítási szempontból - felújításra szorul. A felújítási eljárások a növényállomány faji összetételének megváltoztatására irányulnak. A köztük lévő különbséget a nemkívánatos

növények arányának csökkentésére alkalmazott agrotechnikai módszerek adják. 7.11 A gyeptöréses felújítás A gyep meglévő, kedvezőtlen faji összetételű - főleg a sok borítatlan terület miatt - kiritkult növényzetét újratelepítéssel állíthatjuk helyre. Az újratelepítést a leromlott régi gyep feltörése előzi meg. A gyeptörés ideje az anyaszéna betakarítása után a szénakészítés és az aratás között, június végén, július elején van. - 43 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A gyeptörésére alkalmazhatunk nehéz talajmarót, ami egy menetben aprítja és dolgozza be a gyepnemezt a talajba, vagy alkalmazhatunk ekét, de ekkor a szántást megelőzően fel kell aprítani a gyepnemezt az alábbiak szerint. A gyep feltörés első műveletét a gyepnemez talajba dolgozása jelenti. A sűrű gyökérzettel átszőtt gyepnemezt tárcsával

felaprítják, feketére művelik, majd hengerezik. Ezt követően ökológiai gazdálkodás esetén a hagyományos művelést követve 30-40t/ha érett istállótrágyát juttatunk a területre és a gyeptörés irányára keresztben 20 cm mélyen alászántjuk. A gyeptörésnél olyan munkát kell végezni, hogy a növények teljes mértékben elpusztuljanak a talaj baktériumflórájának pedig kedvező életfeltételeket biztosítsunk. A szántás ápolására, gyommentesen tartására elegendő idő áll rendelkezésre a nyárvégi magágy-előkészítésig. A feltört, szétaprózott gyep nyárvégére elhal A talaj tényleges tápanyagkészletét talajvizsgálatokkal állapíthatjuk meg. A gyep törés utáni újratelepítése két módon történhet. Az egyik eljárás az, amikor még a törés évében, a nyárvégi időszakban újratelepítjük a növényzetet. A másik - gyakoribb - eljárás, hogy 1-2 évig szántóföldi kultúra termesztésével hasznosítjuk a

területet, és ezt követi a gyep telepítése az előzőekben ismertetett módon. A termőképesebb gyepeket akár vetésforgóba is illeszthetjük a telepítésig. Az ökológiai művelésű gyepen célszerű ezt a módszert követni. Így elérjük, hogy a régi gyepet teljesen megszüntetve tevékeny talajba kerül az új gyep, és ipari eredetű műtrágyák nélkül is megfelelő termőképességű gyepet kapunk. A gyakorlatban követhető vetésváltási rendszer pl. első év: júliusi gyeptörés, nyárvégi istállótrágyázás, és tavasszal kapás, pl burgonya. Második év: zabosbükköny szénának, utána istállótrágyázás Harmadik év a telepítés éve: korai burgonya és a betakarítás tán nyárvégi telepítés, vagy az előző évi trágyázás elmaradása esetén borsó vagy bab a burgonya helyett. Fontos megjegyezni, hogy a pázsitfűfélék csoportjába tartozó növényeket ne tegyük a gyeptörésbe a hasonló tápanyagigény miatt. A totális

gyomirtás és a gyep újra telepítése Amennyiben gyorsabb hatást akarunk elérni a meglévő vegetáció megszüntetésére, akkor vegyszeres gyomirtást alkalmazhatunk. Erre a glifozát hatóanyagú készítmények felelnek meg a legjobban, mert a zöld növénybe bekerülve annak a teljes gyökérzetét is elpusztítják. A magról kelők ellen viszont nem védenek A vegyszerezés technológiája: 1) A kezelt gyep 5-10 cm magasságú legyen a kezelés idején. 2) A totális gyomirtó szerből, pl. Roundup, juttassunk ki 4-5 l/ha adagot 500 liter vízben oldva a kora délutáni órákban, mert ekkor a legerősebb a tápanyagáramlás a növényben, és ekkor a leghatékonyabb a szer eljutása a növény távolabbi részeibe. 3) A növények 2-3 hét elteltével pusztulnak el, ekkor kell megkezdeni a gyep törését. Ha azonban az alvó rügyekből a növényzet újra sarjad, akkor meg kell ismételni a vegyszeres kezelést. 4) A növényzet elszáradása után megkezdhető a gyep

felaprítása. − A gyepnemez felaprítását követően szántjuk a gyepet olyan mélyen, hogy 4-5 cm vastag gyökérmentes talaj borítsa a szántás tetejét. A műveletet követően hengerrel zárjuk a szántást, majd a vetésig gyommentesen tartjuk. A gyeptörést követően nem szükséges az első évben újratelepíteni a gyepet, mert a telepítésig más utónövényt is termelhetünk a területen egy-két évig, ha a talaj termőképessége más termesztett növény számára megfelelő. − Az eljárás elővetemény után történő telepítésnél, a tarlóhántást követően, hasonló az előbb leírtakhoz. - 44 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 7.12 A törés nélküli, direktvetéses gyepfelújítás A törés nélküli gyepfelújítás egyik formája a direkt vetés, amelyhez speciálisan kialakított direktvetőgépeket használunk. A gép kialakításánál fogva

képes arra, hogy a meglévő gyepnemezbe az optimális vetési mélységben helyezze el a fűmagot. Ezzel az eljárással megváltoztatjuk a gyepnemez gyommag- haszonnövénymag arányát, nem semmisítjük meg az egyéb szempontból értékes növények magvait, és lehetővé válik a gyepben való fennmaradásuk. Direktvetést végezhetünk magán a felújítandó gyepen, vagy törés után az elővetemény tarlójába, ha a gyeptörést valamilyen más növény termesztése követi a telepítés előtt. A direktvetéses telepítés ideje lehet tavasszal és nyár végén. Ha pillangóst nem tartalmaz a keverék, akkor október második feléig, még a tél alá is vethetünk, mert tavaszig a füvek kicsíráznak, és korán fejlődésnek indulnak, de nem mindig hoznak ilyenkor magszárat. A tavaszi vetésnél figyelni kell a területen élő növényzet elnyomó hatására. Ez ellen gyakoribb, de magasra állított fűkaszával végzett kaszálással védekezhetünk. A

telepítésre nagy életképességű fűfajokat alkalmazzunk. Ezek: magyar rozsnok, nádképű csenkesz, vörös csenkesz, angol perje, szarvaskerep, fehérhere. A telepítést követő ápolás és szakszerű gyephasználat elősegíti a termeszthető növényállomány kedvező faji összetételének fenntartását. Elővetemény után is végezhetünk direkt vetést a tarlóba. A direktvetőgépek alkalmazásánál elegendő a tarlóápolási nedvességmegőrző és gyomtalanító munkák elvégzése. Meg kell azt is jegyezni, hogy korábban szálastakarmány termő pl. öreg lucernás, gyeppel történő felülvetése esetén szintén a direktvetőgép alkalmazása a célszerű, de megelőző talajműveletek nélkül. Amennyiben egyik célgép sem áll rendelkezésre akkor a megfelelő nedvesség tartalmú talajon, a tárcsás csoroszlyás gabonavetőgép is jó munkát tud végezni aprómagvető adapterrel felszerelve. Munkafolyamat direkt vetés előkészítéséhez: 1.

Tarlóhántás tárcsás boronával + lezárás gyűrűs vagy sima hengerrel, ideje közvetlenül az elővetemény betakarítás után a lehető legrövidebb időn belül. Július 20.-30 és augusztus 1-10 között 2. Tarlóápolás gyomosodástól függően tárcsás boronával + lezárás hengerezés Augusztus 1.-20 között 3. Direktvetés erre a célra kialakított vetőgéppel, vagy tárcsás csoroszlyás gabonavetőgéppel. Ideje: szeptember 1-10 között Vetés mélység: 1-2 cm mélyen Lehetőség szerint a nyárvégi csapadékos idő után, ha a gép már nem süllyed. Felülvetés direktvetőgéppel öreg lucernásokban és parlagszántókon. 1. Kaszálás 3-5cm magas tarlóra a vetés előtt Szárzúzó alkalmazása is lehetséges, ha kórós, cserjés a terület. A vetést akadályozó, nagy tömegű növényi maradványt vagy a sarjúszénát a vetés előtt el kell távolítani a területről. 2. Vetés direkt vetőgéppel, eső után, de nem felázott talajon kell

elvégezni, amikor a gép már nem süllyed. A vetési mélység 1-2cm Ápolás Különösebb ápolási munkára a nyárvégi telepítésnél nincs igénye a gyepnek. Gyomkonkurencia nem jelentkezik, a gyökérváltás pedig elég kedvezőkörülmények között zajlik. - 45 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 7.13 Ökológiai gyepfelújítás gyeptörés nélkül Napjaink problémája az ökológiai alapokon történő gazdálkodás agrotechnikai módszereinek kidolgozása. Ökológiai alapon végezhetünk felújítást gazdasági gyepeken és természetvédelmi gyepeken. Az előbbinél a cél az ipari anyagoktól mentes takarmány előállítása, míg a másiknál a gyepállomány rekonstrukciója, az élőhely biztosítás, az élővilág környezeti igényeinek figyelembe vételével. Az ökológiai felújítás a gazdasági gyepeken a gyomosodást kiváltó okok feltárásán és az

azt előidéző helytelen agrotechnika megváltoztatásán alapul. Az elmaradt mechanikai ápolások felújítása kedvező irányba fejleszti a növényösszetételt. A bokrok mechanikai eltávolításával kezdődik a terület ismételt kultúrába vonása. A nyári, második növedék hasznosítása után elvégzett gyomirtó kaszálás megakadályozza a kórós, leveles gyomok felszaporodását, az őszi tisztogató kaszálás pedig az újra sarjadó bokrok hajtásainak másodszori eltávolításával kimeríti a növényt. Az üres, borítatlan foltokon csak a kaszálást és legeltetést tűrő növények szaporodnak el. Vizsgálataim szerint az elhanyagolt, valaha réti perje vezérnövényű gyep a hasznosítástechnológia ismételt bevezetésével, felülvetés nélkül is jól regenerálható volt. A művelés hatására eltűntek a bokrok, és visszaszorult a terjeszkedő siska nádtippan is. A kaszálás rendszeres elvégzése elősegítette az alulhasznosítás miatt

visszaszorult fűfajok megerősödését. A hasznos lazabokrú és tarackos gyepalkotók a terület növénytársulására jellemző fűfajok felülvetésével pótolhatók. Ez lehet a hagyományos fajkeverékből álló magkeverék, de lehet ún. vezérnövényes felújítás is, ami azt jelenti, hogy csak a vezérnövény állományt állítjuk helyre direkt vetéssel. A telepítést követő agrotechnikával segítjük elő az ősgyepesedést, a természetes növénytársulásra jellemző fajdiverzitás kialakulását és a vadontermő fajok betelepülését a gyepbe. A tápanyag-ellátást a legelő állatok hullatéka, a gyep pillangós növényei és a szerves trágyák közül a gülle alkalmazása biztosíthatja. A trágyalepény surlatás okszerű alkalmazása csökkenti a gyomfoltok kialakulási lehetőségét, ugyanakkor véd a legyek elszaporodása ellen is. A felújított gyepeken szakszerű legeltetést és rendszeres gyepápolást kell végezni. Ezeken a gyepeken fontos

az egyes hasznosítások, az egymást követő növedékek legeltetése közötti pihenő idő, az ún. regenerációs idő betartása Ezzel elérhető, hogy a fűfélék a túlzott levélvesztés miatt ne ritkuljanak ki, ugyanakkor a megfelelő terhelésre megfelelő termést adnak. 7.14 Gyep rekonstrukció ősgyepeken, a fajdiverzitás megőrzése Szakszerű gyephasznosítás mellett a lazabokrú fűfélék és az egyéb kétszikű gyepalkotók magpergése nem biztosított, ezért ezek a tövek elöregszenek, majd 4-8 éves korukban kipusztulnak a gyepből. Ezt a folyamatot részleges felülvetéssel lehet a gyakorlatban megállítani, és a hiányzó fajokat pótolni. Valamennyi kivesző faj magja viszont nem kapható, ezért a magpergetéses felújítás ötévenkénti beiktatása ajánlatos a legeltetett és kaszált gyepekben. Ennek végrehajtása rotációszerűen elvégezve nem okoz különösebb termés kiesést. Az első növedéket nem hasznosítjuk, hanem hagyjuk

levirágozni és magot érlelni, majd magot pergetni a termőhelyén. Magérlelés után birkanyájjal járassuk meg a területet, amivel egyrészt kiveretjük a növényekből az érett magokat, másrészt betapostatjuk a magokat a talajba, és ezzel javítható a csirázás és a növények megmaradási esélye. A beérett növények szalmáját kaszáljuk le. Ha nem nagy a vegetatív termés, akkor mulcsra is vághatjuk, és ott lehet hagyni a területen korhadni. Nagyobb hozam esetében el kell - 46 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás vinni a rendkezelés után megszáradt növényi részeket a gyepről. A magok a rendkezeléses szárítás közben kiperegnek a növényekből a területre, és megfelelő körülmények közé jutva, megtelepedésükkel javítják a fajdiverzitást. A pergetést követő évben lehetőleg kaszálásos hasznosítást kell végezni, hogy a fiatal

növények meg tudjanak erősödni. Extenzív gyepgazdálkodás esetén a termesztési eljárások a gyep növényállományának fenntartására és a fajdiverzitás gazdagságának megőrzésére irányulnak, a legeltetett állatállomány takarmányigényeinek kielégítése mellett. 7.15 A telepítést követő év gyepgazdálkodási munkái A telepítést követő évben a gyep kíméletes használatot igényel. 1. Tavasszal a felfagyások lezárására hengerezni kell Áradás után vagy leiszapolás esetében fogas alkalmazása vezethet jó eredményre. 2. A telepítést követő első évben a gyepen a legeltetést még nem szabad elkezdeni 3. A tavaszi első növedék kaszálása május végén /0525 - 0605/ vagy június elején van Természetvédelmi kezelésnél a madarak fészek hagyása után július közepe után javasolt a kaszálás elvégzése a természetvédelmi elvárások szerint / lásd később /. 4. Ha van megfelelő mennyiségű fű, akkor sarjúszéna

készítésre is van lehetőség A szénát bálázás után lehet elszállítani. A bálakészítésnél kerülni kell a taposási károkat. 7.16 Telepített gyepek gyepgazdálkodásának agrotechnikai modellje a telepítés harmadik évétől A telepítést követően a harmadik évtől tervezhetjük a gyep gazdasági szintű hasznosítását legelőként vagy kaszálóként. A gyepet a termőhely vízgazdálkodásától függően több növedékben lehet hasznosítani, de száraz termőhelyeken számítani kell az augusztusi nyári kisülési időszakra, amikor a gyep nem ad legeltethető termést. A legeltetési idény hossza a legeltetett állatállománytól függ. A legeltetési idényt a hasznosítható fűhozam szempontjából növedékekre osztjuk. A fű növedék átlagos hasznosítási ideje 40 nap. A gyep évi össztermését a legeltetett és kaszált növedékek összesített hozama adja. A tejelő szarvasmarhát 4 fűnövedéken, április 20-tól szeptember 30-ig

160180 napig lehet legeltetni. A hús marhákat, köztük a szilaj marhát is 5 fűnövedéken, április 10.-től november végéig legeltetjük, mintegy 200 napig. A juhokat szintén április elejétől november végéig legeltethetjük 6-7 fűnövedéken. A fű legeltetési magassága szarvasmarhánál 20-30 cm legyen, egy adag területének legeltetési ideje pedig nem haladhatja meg a tíz napot, ettől rövidebb bármennyi lehet. A juhoknál a legeltetési fűmagasság 10-20 cm között a legkedvezőbb. A legeltetés után a megmaradó tarló magassága 3-5 cm-nél ne legyen rövidebb. A sarjadási, vagy regenerálódási idő a fű legeltetési magasságának eléréséig tart, de tavasszal rövidebb /18-20 nap/ nyáron pedig elérheti egy teljes növedék hasznosítási idejét a 40-50 napot is. - 47 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 8. A gyep gyomszabályozása A gyep

gyomirtását végezhetjük mechanikai és kémiai módszerekkel, vagy a kettő kombinációjaként. 8.1 A mechanikai gyomszabályozás módszerei Legismertebb és leggyakoribb mechanikai gyomszabályozási eljárás a kaszálás. Ez történhet a tavaszi telepítés idején, amikor magasra állított fűkaszával, gazoló kaszálást végzünk. Ekkor a kasza a fű felett jár és csökkenti a gyomok árnyékoló, víz elvonó hatását. Gyomirtó hatása gyakorlatilag nincs Nyárvégi telepítésnél általában nincs rá szükség, mert az egyéves gyomok ősszel nem jelentenek konkurenciát a füvekre a következő évben ugyan akkor a téli hideghatáson átesett füvek már képesek magszárba menni és elnyomják a gyomokat, ha jó sikerült a telepítés növény állománya. Legeltetett állandó gyepeken a második növedék lelegeltetése után, június végén, július elején, végezzük a gyomirtó kaszálást, ami megakadályozza a le nem legelt gyomnövények

magérlelését, a magbank feltöltését és a vegetatív részek eltávolításával kimerítheti a növényeket. Közvetett gyomirtó és közvetlen gyomszabályozó hatása miatt alkalmazása meghatározó a legeltetéses gyephasználatban. A legeltetési idény végén a tisztogató kaszálással távolítjuk el a vissza maradt növényi részeket, fiatal cserje és bokor kezdeményeket. Cserje mentesítő hatása pótolhatatlan, gyomszabályozó hatása azonban inkább negatív, mint pozitív. Ha a gyomnövények magot érleltek őszig, akkor a tisztogató kaszálással segítjük a magpergetést, a gyomosodást, ami a leromló, kiritkulási fázisban lévő gyepeken, takarmányérték csökkenéshez vezet. A fajdiverzitás megőrzésében jelentős szerepe van, de a haszonnövény egyéb növény gyepalkotókon belüli arányát nem lehet vele szabályozni. 8.2 A kémiai módszerekkel történő gyomszabályozás A kémiai gyomirtás vagy gyomszabályozás történhet

szelektív vagy totális hatású herbicidekkel, de bizonyos mértékig ide sorolható a műtrágyázás is. A szelektív gyomirtó szerek közül a legismertebbek az MCPA a 2,4-D, a Dicamba, a Triklopyr hatóanyag tartalmú, fűre szelektív, kétszikű gyomirtó szerek és ezek kombinációi. Alapszabály, hogy herbicieket csak a gyep rekonstrukció első lépéseként használunk és a további termő években már csak a gyeptermesztés és hasznosítás agrotechnikai módszereinek szakszerű alkalmazásával tartjuk gyommentesen a gyepállományt. Totális szerek közül a „glifozat” hatóanyagú szerek a leghatékonyabbak. 8.21 A szelektív szerek alkalmazása A szelektív herbicideket ott alkalmazzuk, ahol gyomok borítása 30-40%, a meglévő fűfélék értékesek, tarackjaikkal képesek átszőni a gyepnemezből kipusztult kétszikűek helyét és helyreállítani a termő gyep állományt. - 48 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC

szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás Amennyiben a területen cserjék is vannak, akkor azokat az őszi-, téli hónapokban, vágjuk le, de a gyökerüket ne szedjük ki, ne sérüljön a gyepnemez. A tavasszal sarjadó növényeket, mivel még száruk nem fásodott, a többi lágyszárú kétszikűvel együtt, herbicidekkel eredményesen irthatjuk. A szerek adagja a gyomosság mértékétől függően változhat, de tartsuk szem előtt a gyártó ajánlatát vagy kérjük ki szakértő véleményét. Az alkalmazás optimális ideje a kutatási tapasztalatok szerint a második növedék betakarítása után, a gyomok / tövises iglice, mezei iringó stb. / virágzásának idején a leghatékonyabb. A kezelendő területet legeltessük le, hogy a füvek takarásából kiszabadítsuk a gyomnövényeket, és így kellő hatékonyságú legyen a kezelés. A szert 400-500 liter vízben oldva szórjuk ki a területre alacsony porlasztású földi géppel. Ügyeljünk az

elsodródási veszélyre, szélben még a gyepen se vegyszerezzünk herbiciddel. A vegyszerezést követően csak a teljesen elszáradt növényzetet kaszáljuk le, mert egy korábbi kaszálással csökkentjük a szer hatását. Általában, 30 nap várakozási idő után legeltethető a terület, de jobb, ha ettől eltekintünk. A megsemmisült növényzet eltávolítása után adjunk a területre az őszi esők előtt 50-50-50 kg/ha NPK hatóanyagú műtrágyát a fűfélék felszaporodásának elősegítésére. Tavasszal, a tervezett terméstől függően, juttassunk ki a területre legalább 100kg N hatóanyag/ha műtrágyát ammóniumnitrát / 34% / hatóanyag formátumban. Szükség esetén, ha sok a kopasz folt alkalmazzunk felülvetést a gyepalkotók borításának helyreállítása érdekében még a műtrágyázás előtt. 11. táblázat A zöld termés változása a szelektív herbicid kezelések hatására Gödöllő, 1997-1999 Tápanyag /NPK =1:0,4:0,4/ Eredeti

termés t/ha Termés a gyomirtás után Termés az első termő évben t/ha t/ha N kg/ha 1 kg N-re jutó termés többlet kg Eltérési % a várt 1N=100zöldtől kg 0 8,2 5,1 6,5 - 50 - - 9,3 56 44 100 - - 15,1 85 14 150 - - 20,1 91 9 Forrás: Szemán L: Leromlott és parlaggyepek javítási lehetőségei című, FVM által támogatott kutatási téma záró jelentése. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a kezelés után csökken a zöld termés, mert a területről kipusztult kétszikűek helyét és termését a füvek még nem vették át. Javul viszont a termés minősége, mert a kevesebb takarmány is gazdagabb értékes fűfélékben. A fűfélék tápanyag visszapótlás hatására elszaporodnak a gyep állományán belül, a termés minősége és mennyisége egyaránt növekszik, ugyanakkor javul a gyep állateltartó képessége is. A tápanyag ellátás javítása megnövelte a termést, de a kontrol területen a talaj magbank

készletéből megindult a visszagyomosodás az üresen maradt kopasz foltokon. - 49 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 12. táblázat Gyep- és Tájgazdálkodás A javított gyep állateltartó képességének alakulása Gödöllő, 1999 Tápanyag kezelés /NPK=1:04:04/ Hozam az első termő évben N kg/ha Állateltartó képesség Számos állat. t/ha zöld db/ha 0 6,5 − 0,5 50 9,3 − 0,8 100 15,1 − 1,3 150 20,1 − 1,7 Forrás: Szemán L: Leromlott és parlaggyepek javítási lehetőségei cimű, FVM által támogatott kutatási téma záró jelentése. Az állateltartó képesség alakulása Az állateltartó képesség meghatározásánál alapvető a területen lévő növényzet növedékenkénti termés megoszlásának figyelembe vétel. A 160 napos tejelő marha legeltetési idényét alapul véve négy növedéket takaríthatunk be, amelynek megoszlása negyven napos

hasznosítást feltételezve 40-30-10-20 %. A kiinduló termés, ami a gyomtalanítás után egyébként mérhető is volt, 5,1 t/ha. Ennek eltartó képessége a 20% növedékre optimalizálva 0,4 db számos állat/ha. A gyomtalanítást követő termés 6,5 t/ha ennek eltartó képessége 0,5 db számos állat/ha. A műtrágyázás növelte a termést és ez által az eltartó képességet is. Az 50kg N/ha adagnál a 9,3 t/ha 0,8 db; a 100 kg N/ha 15,1 t/ha termése 1,3db; a 150 kg N/ha kezelésnél betakarítható 20,1 t/ha zöld hozam 1,7 db számos állat/ha eredményt hozott. Az állateltartó képesség változást figyelembe véve és összehasonlítva az EU előírásokban szereplő 1,4 db számosállat/ha elvárásokkal megállapítható, hogy a 100 kg N/ha adagú kezelés elegendő a gyeptermesztésben, ha extenzív körülmények között a 15 t/ha körüli zöld termés nem érhető el a javított gyepen. 8.22 A műtrágyázás gyomszabályozó hatása A tápanyag

ellátás javítása önmagában is megváltoztatja a gyep faji összetételét. A nitrogén hatására megnő a füvek életképessége és hozama. Az érzékeny kétszikűek kipusztulnak a gyepből és 100kg/ha nitrogén adagnál már olyan takarmány pillangósok is, mint a fehér here, eltűnhetnek a gyepből. Az adagot emelve a fűfélék fajszáma is csökken, bár az azt elérő adagok alkalmazása ma már nem szokásos és sem, ökonómia, sem pedig ökológiai, környezetvédelmi szempontból nem tanácsos. 8.3 A gyomszabályozás komplex rendszere A gyomszabályozást be kell illeszteni a gyepgazdálkodás rendszerébe. A gyepek talajának növényi magkészlete lehetővé teszi a sérült gyepterületeken a nem fűféle gyepalkotók elszaporodását. Vizsgálataink szerint a gyepnemez felső 5 cm-es rétegében a gyommagvak átlagos mennyisége 10-20 ezer db/m2, míg a hasznos növény magvak száma ugyanott 2000 db/m2 alatt marad. Ez lehetővé teszi, hogy a vegyszeres

- 50 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás állományszabályozás után a nem-kívánatos gyepalkotók magról visszatelepüljenek a gyepbe, ami szakszerű gyephasználat mellett már nem okoz zavaró gyomosodást. A termőképesség biztosítása és megteremtése: - a gyep növényzete, - tápanyagellátása és - szakszerű használata között. fenntartása érdekében fontos az összhang A szakszerű gyephasználat azt jelenti, hogy az egyes fű növedékeket csak akkor legeltetem, amikor elérte a legeltetési magasságot és 10 napnál tovább nem tartom az állatot az éppen hasznosított szakaszon. 13. táblázat S. sz. A gyomszabályozás rendszere a gyepeken Gyomirtási módszer Tápanyagpótlás Legeltetéses hasznosítás módja Visszagyomosodási idő Tradicionális gyepgazdálkodási rendszer 1 Mechanikai ápolás Szabad Nincs legeltetés 1-2 év

Konvencionális gyepgazdálkodási rendszer 2 3 4 Szelektív Szabad nincs Herbicid Szelektív legeltetés műtrágyázás herbicid Műtrágyázás Szelektív Herbicid Szabad legeltetés rotációs legeltetés 2-3 év 3-5 év Nincs vissza gyomosodás Fenntartható gyepgazdálkodási rendszer 5 Mechanikai gyomszabályozó kaszálás Nincs, vagy ökológiai Szakszerű legeltetés Magas fajdiverzitás, az élőhelyre jellemző növénytársulás - 51 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A fő gyomosodási okokat feltárva az egyes gazdálkodási korszakok lehetőségei szerint rendszerezni lehet a gyomok elleni küzdelem módszereit és a visszagyomosodási állapotokat, szem előtt tartva a költségcsökkentési lehetőségeket is. A tradicionális gyepgazdálkodási rendszer idején, az 13. táblázat első pontjában mechanikai gyomirtást alkalmaztak /gyomirtó

kaszálás/. A gyomosító tényező a tápanyag hiány és a szakszerűtlen legeltetés. Tápanyagpótlás nélkül és szabad legeltetéses gyephasznosítás mellett azt tapasztaljuk, hogy csak az évente jól elvégzett mechanikai ápolással volt fenntartható a hasznosítható gyepállomány, mert a legeltetés kedvezőtlen hatásán és a tápanyag ellátás szintjén nem változtattak. A következő három pont a konvencionális gyepgazdálkodási rendszer intenzifikálási programjába sorolható. A második pontban látható, hogy a szelektív szerek sem tudják sokáig fenntartani a gyommentes állapotot, ha nem követi műtrágyázás és szakszerű gyephasználat. A technikai vívmányok alkalmazásának ellenére a visszagyomosodás 2-3 év után újra bekövetkezik. A harmadik pont azt mutatja, hogy a szakszerűtlen legeltetés igénybe veszi gyepet és csökkenti a kedvelt füvek borítását, viszont ezt a műtrágyázás sem tudja kompenzálni. A gyomosodás 5

évenként eléri azt a szintet, ahol ismételt vegyszerezéssel kell beavatkozni. A negyedik pontban mutatom be a herbicid kezelést követő harmonikus gyephasználatot. A herbicid kezelés után alkalmazott évenkénti műtrágyázás hatására a füvek elszaporodnak a gyepben, átveszik a gyomok helyét, csökken a gyep faj száma, ugyanakkor a szakaszos legeltetés rotációs és regenerációs idejének betartásával, lehetővé válik az értékes takarmánygyep fenntartása a vegyszeres gyomirtás ismételt alkalmazása nélkül. A fenntartható gyepgazdálkodási rendszer a környezetvédelmet helyezi előtérbe, és nem engedi a tudomány és technika úgymond természetromboló eredményeit megvalósítani. Az ötödik pontban foglaltam össze a bio- vagy öko-gyepgazdálkodásban alkalmazható gyomszabályozási, termőképes gyepállomány biztosítási lehetőséget. A mechanikai ápolási, kaszálási munkákat a legeltetés után el kell végezni. A gyepet csak a

legeltetésre alkalmas időpontban szabad legeltetni és csak addig, amíg a terület biztosítja a megfelelő termést az állatállománynak. A talaj tápanyagtartalma és vízszolgáltató képessége biztosítja a gyep természetes termőképességét. A magas fajdiverzitású, fajokban gazdag növényállomány életfeltétele így biztosítható. Megjegyzendő, hogy a gyepek természetes állateltartó képessége tápanyagpótlás nélkül mindig alacsonyabb, mint ha műtrágyázunk. Itt kell kihasználnunk a termőhely ökológiai adottságai által biztosított hozam eltéréseket a legeltetési idény folyamán. A gyep gyomszabályozási kérdéskörét összefoglalva megállapítható, hogy a termőképes gyep növény állománya gyommentesen tartható, ha megfelelő felelőséggel, és szakértelemmel biztosítjuk a gyep növényzet igényeinek kielégítését, valamint a szakszerű gyephasználatot, az állat és a termelő igényeinek figyelembe vétele mellett. A

vegyszeres gyomirtás káros utóhatásai mérsékelhetők, ha arra csak a gyep termőképességének helyreállítása érdekében egyszer kerül sor, és ehhez kapcsolódik a megfelelő minőségű és színvonalú gyepgazdálkodás bevezetése. A gyep gyomirtása azt jelenti, hogy a jobb takarmányérték és a magasabb hozam elérése érdekében az értéktelen gyepalkotókat kiirtjuk a gyepből, a gyomszabályozás módszere viszont a természeteshez hasonló növénytársulások állomány arány szabályozását biztosítja a termesztési cél megvalósítása, de a környezet károsítása nélkül, a fenntartható gazdálkodási elvárásoknak megfelelően. - 52 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 9. A gyep termésképzése A gyep alaptermését, vagy természetes hozamát az adott ökológiai körülmények között kialakult növénytársulás, vagy kialakított

növénytársítás növényeinek vegetatív termése adja. A termés biztonságot a rendelkezésre álló víz, a termés tömeget pedig a tápanyag ellátottság határozza meg. A gyep termésmegoszlását a vegetációs idő alatt a legeltetett állomány faja befolyásolja. Ez egyben meghatározza a legeltetési idény tervezhetőségét is. A gyeptermesztés technológiai tervezéséhez tehát ismernünk kell a hasznosító állat faját és tartás módját, a gyephasznosítási elvárásokat, a rendelkezésre álló terület fekvés viszonyait. Ezek ismeretében tudjuk kiválasztani telepítés esetén a megfelelően termeszthető fűfajokat, vagy a meglévő növénytársulást alkotó fűfajok jellemzői alapján megállapítani azok termeszthetőséget. Általában elmondható, hogy megismertük a füvek ökológiai igényeit, tudjuk az állattenyésztés takarmányozási elvárásait, adottak a gyepterületek ökológiai viszonyai, ezen keresztül kidolgoztuk a termesztés

agrotechnikáját, ami biztosította az adott terület állateltartó képességének megbízható tervezését. A gyepalkotók termőképessége részben élettani sajátosságaiktól, részben az ökológiai adottságoktól, időjárási évjárathatásoktól függ. 9.1 A hozam alakulását befolyásoló tényezők A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fűféle gyepalkotók tavaszi növekedése és hozama jobb, mint a vegetációs idő ezután következő részében. Ez azzal magyarázható, hogy a füveknek át kell esni a téli fagyos hideg és rövid nappalos hatáson ahhoz, hogy a generatív fejlődési fázist kiváltó hormonok szintetizálódása meginduljon. A fűfélék a tavaszi növedékben sok magszárat nevelnek, és erősebben növekszenek, mint az ezt követő növedékekben. Ezért nem tudunk még öntözéssel sem kiegyenlített termés növedékeket termelni. Ez alól kivétel az olasz perje, a francia perje és az aranyzab, mert ezek minden kaszálás után

képesek magszárat nevelni és nagy termést adni, mivel nem igénylik a téli vernalizációt a generatív hajtásaik kifejlesztéséhez. A július végi, augusztus elejei, aszályos, csapadékszegény időjárás, csökkenti a hasznosítható termést. Abban az esetben, ha ez a termés még el is marad, beszélünk a kisülési időszakról, ami a füvek kényszer nyugalmi állapotban való élettani túlélő képességét bizonyítja. Gyeptermesztési szempontból viszont, akkor tekintjük szárazságtűrőnek az adott fűfajt, ha a kisülési időszakot nemcsak túléli, hanem ez idő alatt hasznosítható termést is ad. Ilyen szárazságtűrő fűfajok a Bromus inermis, a Festuca arundinacea és az Agropyron cristatum vagy a Bromus erectus. Gyakorlatilag tehát ezeknek a füveknek nincs kisülési időszaka, ha megfelelő gyeptermesztési agrotechnikát alkalmazunk. Az évjárathatás elsősorban a tavaszi csapadék bőségétől vagy szűkösségétől függ. Csapadékos

tavaszon a virágzó fűszárak elérhetik teljes potenciális magasságukat, ezáltal megnő a szálfűféle gyepalkotók borítása és a takarmánytermés tömege. Száraz tavaszon a fű alacsony marad, ez által megszabadulva a füvek árnyékoló hatásától, teret nyernek az egyéb lágyszárú gyepalkotók is. Ehhez járul még a korai vagy kései kitavaszodás. - 53 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 14. táblázat Gyep- és Tájgazdálkodás A gyep növekedésének és fehérje tartalmának összefüggése A gyep magassága Nyersfehérje tartalom cm. %-ban 9 – 10 8 25,45 10 – 17 15 – 16 25,18 23 – 24 21 – 23 22,65 30 – 32 30 – 32 17,95 35 – 36 34 – 35 17,12 45 – 46 48 – 49 13,55 60 – 61 65 – 66 11,75 Növekedési napok száma a szárazanyag Forrás. Barcsák et al 1978 A gyep fekvése vagy a talaj természetes vízgazdálkodása meghatározza a rajta

megtelepedő növénytársulás faji összetételét és vegetatív termését. Ezt természetesen a fent említett többi tényező módosítja, de alapvetően a 3. táblázatban megadott értékek tekinthetők irányadónak. A fűfélék fejlődése, növekedési ritmusa hatással van annak takarmány értékére és ezen keresztül a hasznosíthatóságra is. A takarmány érték változásokról a 14 táblázatadatai adnak útmutatást. 9.2 A tápanyag ellátás hatása a termés alakulására A megfelelő termésnövelés csak megfelelő fajösszetételű gyeptől várható. A tápanyagellátás javításának hatása csak a jó termőképességű, nemesített vagy vadon termő fajoktól várható. Ezért fontos a gyep faji összetételének ismerete A nem megfelelő fajokból álló gyepet valamelyik gyepfelújítási formával termőképesebbé tesszük, és ez alapján tervezzük meg a hasznosítási és termesztési eljárásokat. A termésnövelő eljárások közül

alapvető a tápanyagellátás, a szerves és a műtrágyázás. A leghatékonyabb a műtrágyázással történő tápanyag bevitel. A műtrágyázás tervezésénél a három fő elem, a nitrogén /N/, a foszfor /P/ és a kálium /K/ ellátottságot vesszük számításba. Tekintettel arra, hogy a vegetatív részeiért termesztett gyepalkotók közül a fűfélék fordulnak elő legnagyobb arányba a gyepen, a termés meghatározó részét a nitrogén befolyásolja. - 54 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A gyepalkotókra gyakorolt hatása alapján megállapítható, hogy a nitrogén fajszám csökkentő. A 100kgN/ha adagja fölött már várható a pillangósok megritkulása vagy eltűnése a gyepből. A hatóanyag formátumok közül − a nitrát gyorshatású, mert a fű közvetlenül fel tudja venni, a növényben pedig szabadon is megtaláljuk, − az ammónium lassú

hatású, mert előbb át kell alakulnia nitráttá, hogy a növény hasznosítani tudja, − az amid formátum pedig elsősorban a szemtermésre hat és a vegetatív részek növekedésére nem olyan erős hatású mint a másik kettő, ezért alkalmazása a gyepre nem ajánlott. − A leggyakrabban alkalmazott műtrágyaféle az ammónium nitrát /NH4NO3/. A kálium hatóanyag formátumra a füvek nem érzékenyek, − Önmagában adva a füvekre nem termésnövelő hatású, de a takarmányértéket és a nitrogén hasznosulását javítja. − A gyepalkotók közül a pillangósok elszaporodására és fennmaradására kedvező hatású. − A káliumot szakmai körökben gyakran a füvek kaviárjának is nevezik, mert a füvek hajlamosak a káli túlfogyasztásra ez pedig takarmányozási problémákat is okozhat. − A kalcium, magnézium és kálium arány megváltozása a fűben, a legelő állatnál legeltetési tetániát okozhat. − Kálium hiányra homokos

talajokon számíthatunk a kimosódás miatt. A kötöttebb talajok agyagásványain megkötődik. Felszabadulását a nitrogéntrágyázás elősegítheti. A foszfor műtrágya hatóanyagára a gyepnövények nem érzékenyek, de a műtrágya szemcse méret befolyásolja a felvehetőségét és elérhetőségének időtartamát. − A foszfor ellátás növelése a talajban, önmagában nem eredményezi a termés növekedését. − Alkalmazása javítja a pillangós gyepalkotók arányát a gyepben. − Hatással van a nitrogén hasznosulására. − Aránya növényekben a műtrágyázás hatására sem növekszik. − A talajon megkötődik, kimosódásra nem hajlamos. Az alkalmazható tápanyag arány a vizsgálatok szerint N:P:K=1:0,4:0,4. A gyakorlati tapasztalataink szerint a műtrágyázás tervezésénél abból indulhatunk ki, hogy a termőképes gyep fajokból álló gyep az adott ökológiai körülmények és termesztési hasznosítási eljárások mellett ad

egy alaptermést, ami a talaj természetes tápanyag szolgáltató képességétől függ. Feltételezzük, hogy ez a termés általában mindig rendelkezésre áll, tehát tápanyagpótlás nélkül is megtermelhető. Ezeket a várható terméseket mutatja az 1 táblázat. A műtrágya adagot ezért, csak a többlet zöldtermésre tervezzük. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a nitrogén hatékonysága akkor jó, ha 1kgN/ha hatóanyag kijuttatásával 100kg/ha zöldfű többletet tudunk elérni. Ez természetesen az adag növelésével egy idő után csökken, de öntözés nélkül 100-150kgN/ha hatóanyag kijuttatásáig elvárható. - 55 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A tervezés gyakorlati kivitelezése úgy történik, hogy vesszük a táblázatból, vagy a tábla mért adataiból a várhatóan rendelkezésre álló zöld termést. Erre nem számítunk tápanyag

kiegészítést, hiszen a talaj természetes tápanyag feltáródása ezt fedezi. A többlet zöldtermésre tonnánként 10kgN/ha hatóanyag kijuttatását tervezhetjük területre. Például a táblázatban közölt adat szerint üdefekvésben elérhető 3 tonna szárazanyag, ami 15 tonna zöldfű termésnek felel meg. Ebből a mérések szerint nálam csak 10 tonna várható nagy biztonsággal. Ez a terület alap vagy természetes termése A várható állat létszám alapján szükségem lesz 23 tonna/ha zöld fűre. A kettő különbségéből adódik, hogy a többlettermés 13t/ha. Az ehhez szükséges nitrogén hatóanyag adag 130kgN/ha és természetesen az előbb említett arány foszfor káli kiegészítés. Az öntözés nélkül elérhető zöldtermés műtrágyázással a fekvés viszonyok és a megfelelően termeszthető fű fajok alapján, szárazfekvésben 8-15t/ha, üdefekvésben 2530t/ha. A termés e fölött már a vízellátás javításával, tehát csak

öntözéssel termelhető meg. Öntözésnél hasonló az eljárás, de a víz hatására az alaptermés az üde fekvésű gyep termésével egyezik meg vagy ettől várható egy 20-30%-os javulás. A nitrogén adagot szintén csak a többlettermésre tervezzük. Tehát egy 15t/ha alaptermésű gyeptől 40t/ha termés eléréséhez a 25t/ha termésnövekedéshez 250kgN/ha hatóanyag tartalmú műtrágya szükséges, amit természetesen az öntözésnek megfelelően több részletre osztva juttatható ki a területre. 9.21 A gyep műtrágyázás technológiája − Száraz, tehát nem öntözött termesztés esetén a nitrogén műtrágya adag ne legyen kisebb, mint 50kgN/ha, mert a hatékonysága nem lesz megfelelő. A cikk írás idején a gyepre alkalmazott nitrogén adagok gazdaságossági felső határa a 100kgN/ha körül van. − A nitrogén műtrágya adag 1/3-át szokás volt ősszel, a vegetációs idő végén kijuttatni a területre. Ma már inkább a teljes adagot

télvégén, tavasszal szórjuk ki Ez elsősorban környezetvédelmi szempontokkal indokolható, de tapasztalataink szerint nem elsősorban a kimosódás, hanem a párolgás és a fagyott talajon való elmozdulás okozta veszteség elkerülése szempontjából előnyös. − A nitrogén műtrágya vegetációs-idő alatt történő fűnövedékenkénti megosztása, időjárási adottságaink között nem biztosít megfelelő eredményt, hatékonyságot. − A foszfor és kálium műtrágyákat az ősz folyamán célszerű kijuttatni a jobb hasznosulás érdekében, de vizsgálataink szerint a kora tavaszi, egy menetes, kiszórás sem ront a hatékonyságon. − A szórásnál figyelni kell az átfedésekre és a sávkihagyásokra. mert ez hatékonyság vesztést és környezetkárosító, növény állomány lerontó hatást eredményezhet. 9.22 A műtrágya adag hatása a gyepen − A műtrágyázás hatással van a gyep növény állományának faji összetételére, a fajok

számára és takarmány értékére. − A vizsgálatok azt mutatják, hogy az adag emelésével a gyepalkotó fajok száma csökken. A nitrogén hatására a fűfélék felszaporodása várható A gyenge termőképességű fűfajokból álló, apró csenkeszes gyepek a műtrágyázás hatására átalakulnak és megjelennek a nagy hozamú fűfajok, ami a műtrágyázás fűfaj összetétel javító hatását mutatja. Az évenként ugyan azzal az adaggal történő - 56 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás műtrágyázás biztosítja a kialakult fajösszetétel stabilizálódását. Az adagváltoztatások kedvezőtlen hatásúak nem csak a termésre, hanem a faji összetételre is. − A pillangós takarmánynövények, 100kgN/ha hatóanyag fölött visszaszorulnak, vagy eltűnnek a gyepből. Tekintettel azonban arra, hogy a füvek amúgy is fehérje túlsúlyt biztosítanak a

takarmányban, hiányuk nem okoz különösebb problémát a takarmányozásban. A műtrágyázás megszüntetése után ezek a fajok visszatérnek a gyepbe. − A takarmány beltartalmi értékeinek alakulására kifejtett hatás is a minőségi változások közé sorolható. − A nitrogén, foszfor, kálium együtthatása is meghatározó a takarmányérték alakulására. A N és a K bizonyos értelemben verseng egymással az asszimilátákért Az egyoldalú nitrogén trágyázás hatására nő a nitrogéntartalmú anyagok. elsősorban a nyersfehérje tartalom a fűben. A nyersfehérje tartalomnak azonban csak egy része a valódi fehérje a keletkező anyagok másikrésze, amid anyag, vagy más nitrogén vegyület. − A kálium trágyázás inkább a szénhidrátok és zsírok szintetizálódását segíti elő, mivel növeli a megtermelt takarmány nyerszsír- és nyersrost-tartalmát is, ugyanakkor csökkenti a nyersfehérje-tartalmat. − A növény állomány faji

összetétele is befolyásolja a takarmányértéket. A 30% pillangóst tartalmazó, telepített füvekből álló gyep 1kg szárazanyag termésében annyi fehérje tartalom volt mérhető, mint a vele együtt telepített, csak füvekből álló gyep fehérje tartalma 300kgN/ha hatóanyag alkalmazásának hatására. A gyepek termés növelése tehát az elvárásaink és az állataink igénye szerint megoldható, de tervezése szakszerűséget, kellő odafigyelést igényel. 9.23 A gyep tápanyagellátásának ökológiai lehetőségei A gyep termését a termőhely természetes tápanyag szolgáltató képessége, az alkalmazott tápanyag kiegészítés agrotechnikája és a kijuttatott tápanyag adagja, formája és eredete határozza meg a rendelkezésre álló vízforrás függvényében. A gyepalkotók termőképességének megőrzését és fenntartását a szakszerű hasznosítás, a tervszerű gyepgazdálkodás megvalósítása biztosítja. A fő tápelemek a nitrogén, a

foszfor és a kálium. A fűfélék számára meghatározó a nitrogén. Az ökológiai gazdálkodásban csak természetes eredetű kiegészítő tápanyagot használhatunk. A nitrogén mineralizációja a talaj vízellátottságától és a hőmérsékleti viszonyoktól függ. A gyep alatt felszaporodó szerves anyag lebontásához a talajban élő mikroorganizmusok sok nitrogént vonnak el a füvektől, de ezek később lebomlanak, és felvehetőkké válnak. A nitrogén forgalmat a talaj szén/nitrogén aránya jellemzi Ez a gyepeknél C/N = 25:1 ami meglehetősen tágnak mondható. A talaj nitrogén szolgáltatását a gyepalkotó fajok összetételi aránya is befolyásolja. Ha megfelelő arányban vannak jelen az állományban nitrogénkötő pillangósok, - mint pl. fehér here - akkor általában nincs számottevő nitrogénhiány a gyepben. A nitrogén megkötés akkor nagyobb, ha nincs elegendő belőle a talajban, mert egyébként a pillangósok is a talajnitrogént

használják fel. A becslések szerint 25-35% pillangós borítottság mellett, 160-190 kg/ha/év nitrogénkötéssel számolhatunk, aminek a hatása azonban csak hosszú távon mutatható ki. Az ökogazdálkodású gyepeken a fő tápanyagpótlási lehetőség a szerves trágya kijuttatása a területre. A 82/2002 (IX 4) FVM-KvVM együttes rendelet szerint a - 57 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás felhasználható nitrogén hatóanyag tartalom 170kgN/ha/év. Csak öko-, vagy extenzív tartásmódot folytató üzemekből származó trágyaféleség használata engedélyezett. Szilárd szerves trágya kijuttatása gyepekre Magyarországon nem jellemző. A hígtrágya használata viszont, amennyiben rendelkezésre áll, megfelelő lehet. A hígtrágya tápanyag tartalma 1:1 arányú gülle : víz hígítási aránynál 1m3-re vonatkoztatva N: 1,2 kg/m3 P2O5 : 0,4 kg/m3 K2O: 2,3 kg/m3 .

Egyszerre 50m3 –nél több anyagot nem juttatunk ki A kijuttatás ideje február vége, március eleje. A kiadott nitrogén és foszfor 50%-a, a kálinak pedig 80%-a azonnal hozzáférhető formában felhasználódik. A legnagyobb veszteséget a nitrogén azt követően a káli szenvedi el, míg a foszforveszteség elenyésző. Hígtrágyázott gyepet ne legeltessünk mert a káli túlfogyasztás miatt hypomagnezémia vagyis legeltetési tetánia fordulhat elő a friss füvet fogyasztó állatoknál. 15. táblázat A legelő szarvasmarha ürülékének tápanyag tartalma Szilárd ürülék Vizelet g/kg szárazanyag g/kg Nitrogén 20 10 Foszfor 10 0,3 Kálium 10 10 Kalcium 10 0,6 Tápanyag Számolhatunk / 15. táblázat / a legelő állatok legeltetési idényben történő trágyázásával is. A szilárd ürülék szerves nitrogén tartalma nehezen érhető el a növények számára és veszteségeket szenved, míg a vizelet nitrogénje szinte azonnal felvehető.

Nagy állatsűrűség mellett un. „bujafoltok” alakulnak ki a trágyázott helyeken, mert a szag hatás miatt a szarvasmarha nem fogyasztja el a trágyája helyén, a buján nőtt füvet. Ezt a füvet más állatfaj legeltetésével, vagy ha sok ilyen folt van, akkor kaszálással hasznosíthatjuk. A legelő állat trágyázása egyenetlen eloszlású ezért foltokban nagy trágyaterheléseket okoz. Ha a trágyalepényeket hagyjuk megszilárdulni, akkor ez foltokban gyepállomány kipusztulást és nemkívánatos gyomosodást okozhat. Egy állatnál nagyobb hektáronkénti terhelés esetében már célszerű elvégezni a lelegelt szakaszokon, az igénybe vétel megszűnése után, a trágyalepény surlatást, ami megszünteti a gyepnek a káros takarását. Más biológiai vagy szerves eredetű trágya is felhasználható, ha az ökogazdálkodásban az alkalmazása engedélyezett. A gödöllői Gyepgazdálkodási tanszék kísérleteiben jó eredményt adott, pl. a

"Biofert" nevű trágyaféleség alkalmazása Fontos szempont hogy az alkalmazott trágyák ne befolyásolják károsan a felhasznált adagjukkal a gyep faji és takarmány minőségi összetételének alakulását. 9.3 A természetvédelmi célok hatása a növedékek megoszlására. A természetvédelemben a gyepeket nem mindig a takarmány értékük optimális időpontjában hasznosítják. A természetvédelmi értékek megóvása másfajta - 58 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás gyepgazdálkodást igényel, mint a gazdasági gyeptermesztés, de hosszú távon a legeltetés vagy a kaszálás elhagyása hátrányos hatással van a védett terület flóra és fauna fajdiverzitására. A védett, rövid füves /apró csenkeszek / gyepek csak juhokkal legeltethetők. Az állatállomány takarmány ellátása azonban a nyári „kisülési időszakban” nem megoldott. A

területen végzett kiegészítő takarmányozás nem megengedhető, csak a tartalék gyepeken való kiegészítő legeltetés jelent megoldást. A fás legelők, legeltetésének és ápolásának elmaradása a terület cserjésedéséhez, a gyepes területek csökkenéséhez vezet. Állathiány esetén az alullegeltetés is hasonló problémákat okoz. A kényszerűségből nem kellően hasznosított gyepeken sem szabad ezért elhagyni a terület mechanikai ápolását és időszakonként a legeltetést is meg kell szervezni. A hosszú füvű gyepeken szarvasmarhát legeltethetünk a legeltetésre nem alkalmas részeit, pedig kaszálóként műveljük. Mindkét hasznosítási forma eltérhet azonban az optimálistól, ha azt természetvédelmi célok igénylik, pl. a madarak közül a haris költéséhez igazított kaszálási idő, vagy a fészkelő hely biztosítása céljából végzett korai legeltetés. Egyik esetben sem beszélhetünk gazdasági célú termésnövedék

hasznosításról, viszont ha a gyep fenntartás technológiája természetvédelmi célokat szolgál, akkor nem is kell ahhoz ragaszkodni. Fontos, hogy a vegetatív termést, a képződött szerves anyag tömeget, valamilyen módon eltávolítsuk és biztosítsuk az élőhely változatlan feltételeit a lágyszárú gyepalkotó fajok számára. Természetvédelmi gyepeken esetenként szüneteltetik a gyeptermesztési technológia egyes elemeinek alkalmazását a gyep nemezének maggal való feltöltése miatt. Ez kiterjedhet az egész vegetációs időszakra, de korlátozódhat csak egyes aszpektusokra is. A magérés utáni legeltetés célja a magok talajba juttatása is lehet. Kora tavaszi túllegeltetéssel kedvező feltételeket teremthetünk a gyeprekonstrukcióba vont növény fajok fiatal csira növényeinek megtelepedéséhez. Gyep és táj - rekonstrukció esetén a nem kívánatos cserjéket és más, a területre jellemző növénytársulás fajainak életfeltételeit

rontó, gyomnövényeket vegyszeres gyomirtással is eltávolíthatunk a gyepből. Az alkalmazott szerek lehetőleg szelektív hatásúak legyenek, és ne fejtsenek ki hosszú hatástartamot csak a cél objektumokra. A vegyszerezést követő gyepápolást és hasznosítást olyan módszerekkel kell tovább fejleszteni, hogy alkalmazásuk mellett, ne legyen szükség újabb gyomirtószeres kezelésre, a talaj magkészletéből viszont az esetleg kiirtott vagy károsodott hasznos és védett fajok képesek legyenek visszatelepülni a gyepbe. - 59 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 9.4 Gyep- és Tájgazdálkodás Öntözéses gyepgazdálkodás A gazdasági gyepek termőképességét a talaj tápanyag és vízszolgáltató képességén kívül a csapadék viszonyok is jelentős mértékben befolyásolják. A termőhelyre jellemző növény állomány, az ősgyep faji összetétele és termőképessége, az adott

ökológiai feltételektől függően alakult ki. A terméshozamot javíthatjuk a nagyobb termőképességű fajták telepítésével vagy felülvetésével, a tápanyag ellátás növelésével, szerves vagy műtrágyázással, és a hiányzó csapadék pótlásával, az öntözéssel. Vannak gyepnövények, amelyek az öntözés és tápanyag ellátás hatására nem fokozzák a hozamukat, mint pl. az apró csenkeszek, hanem a növénytársulásban átengedik a helyüket a vízigényesebb, a termőhelyi adottságok változásához jobban alkalmazkodó nagyobb hozamú fűfajoknak. Az alacsony hozamú alföldi aprócsenkeszes gyep tehát az öntözés hatására a növény állomány faji összetételének átalakulásával reagál. A túl öntözés, ami a terepviszonyokból adódó öntözési hibákból szokott bekövetkezni, teret enged a savanyú füvek megjelenésének, ami már nem célja az öntözésnek, mert rontja a takarmányértéket. Az öntözésre alkalmas telepítésre

javasolható, fűfajok aljfüvek közül: angol perje, réti perje, vörös csenkesz, fehér/ tarackos tippan szálfüvek közül: réti komócsin, réti csenkesz, nádképű csenkesz, olasz perje, zöld pántlikafű, A növényzettel fedett gyepterület naponta négyzetméterenként 3-4mm vizet képes elpárologtatni. Az egységnyi terméshez szükséges vízfelhasználás hatékonyságát a tápanyag ellátás fokozása javítja. 1 kg szárazanyag előállításához a gyep átlagosan 840 liter/kg vizet használ fel tápanyag kiegészítés nélkül. Foszfor és kálium műtrágya kiegészítéssel 760 l/kg szárazanyag, teljes azaz nitrogén, foszfor, kálium harmonikus műtrágyázással 600 l/kg szárazanyag a várható vízfelhasználás. A szükséges öntözővíz adagot a csapadék és a tervezett termés vízigénye közötti különbségből lehet megtervezni. Az alföldi gyepeken az évi átlag csapadék 550mm körül van, ekkor leegyszerűsítve a vízhiány 250mm, ennyi

vízpótlásra van legalább szükség. Az öntözéssel 30t/ha zöldtermés felett kell számolni. Ettől a terméstömegtől már a természetes csapadék nem biztosítja a termést. Az öntözés a termésmegoszlást is befolyásolja. Tejelő szarvasmarha állomány legeltetés esetén négy növedékkel számolva a termés kiegyenlítetté válik, de nem lesz egyforma. A megoszlás 30-30-20-20% termésnövedékenként, amivel tervezhetjük a gyephasznosítást. Az első növedéket nem szükséges öntözni, ezért három öntözéssel tervezhetünk, ami 60-80mm víz pótlását jelenti alkalmanként. A tápanyag ellátás a nitrogénre van alapozva. Az NPK arány =1:0,4:0,4 A műtrágyát növedékenként meg lehet osztani. Az öntöző berendezéstől függően lehet öntözés előtt vagy után műtrágyázni. Esőztető öntözésnél előtte, árasztó öntözésnél az öntözés befejezése után végezzük a műtrágya kijuttatását. A termés 30t/ha zöldhozam figyelembe

vételével optimalizálva a 20% hozamra 6t/ha ez 40 napos rotációs időre 60kg/nap/számosállat fogyasztással számolva 2,5 – 3db számosállat legeltetését teszi lehetővé hektáronként és az első két fűnövedékből tervezhetek kaszálásos betakarítást takarmány tartósítási célokra. - 60 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás Az öntözésnél tehát a termésnövelést elsősorban a tápanyag ellátás, míg a termés biztonságot az öntözés adja. Öntözési módszerek lehetnek permetező, esőztető és árasztásos eljárások. Az esőztető berendezésekkel kis vízadagok is kijuttathatók, pl. 40mm/ha, az árasztó módszer azonban 100mm-nél kisebb vízadaggal nem tud dolgozni. A gyepöntözési módokkal szemben támasztott növénytermesztési követelmény, hogy az öntöző vizet. megfelelő időben, szükséges mennyiségben, egyenletesen terítve, a

termőtalaj és a gyepnövényzet károsítása nélkül, kis vízveszteséggel, minél kisebb költséggel juttassuk a növényhez úgy, hogy a gyephasznosítást időben ne zavarja. „Nem az öntözési mód, hanem a szakszerűen kiadott vízmennyiség dönti el az öntözés eredményét”. - 61 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 10. Legeltetéses gyephasznosítás A legeltetéses gyephasznosítási eljárásokra és módszerek alkalmazására a változó kérődző állatlétszám erősen rányomja a bélyegét. 16. Táblázat A szarvasmarha- és juhállomány alakulása évek Állatállomány 1000 db 1989 1999 2000 Szarvasmarha 1598 857 805 Juh 1216 934 1129 A hasznosítatlanul álló parlaggyepektől a természetvédelmi gyepeken át az öntözéses gazdálkodást folytató juhászatokig sokrétűnek mondható a jelenlegi gyephasznosítás. A legelő használat

folyamatos legeltetést feltételez. A legeltetés elsősorban a levélben gazdag aljfüvek, valamint a legeltetés toleráns szálfüvek és egyéb gyepalkotók, felszaporodását segít elő. A növényállomány diverzitás változása a termesztési eljárásokon kívül, a terheléstől és a legelő állat viselkedésétől is függ. A szakszerű legeltetésnél egyensúly van: a legeltetési idő, a pihenési vagy sarjadzási ill. regenerációs idő és a gyep állateltartó képessége, terhelése között. A legeltetési idő egy adott területen, nem haladhatja meg a 10 napot, mivel az állat ekkor vissza legel a sarjadó fűbe és nemcsak a következő növedék termését csökkenti ezzel, hanem a növény életképességét is visszaveti. A regenerációs idő a fű növekedési idejét jelenti a legeltetési magasság ismételt eléréséig. Ez tavasszal rövidebb / 18 nap /, nyáron hosszabb / 30 nap /, nyárvégén, a kisülési időszak miatt, meg is duplázódhat /

40-50 nap / és augusztus vége, szeptember elejétől ismét / 30 nap / rövidebb. A regenerációs idő hossza és a képződő termés nagysága függ az időjárástól, a gyep fekvésétől és terhelésétől, valamint a gyepalkotó fajok termesztési tulajdonságaitól és botanikai borításától. A rotációs idő a terület termésnövedékének végig legeltetése az újabb növedék legeltetéséig. a legeltetési idő és a regenerációs idő összege A rotációs idők évi összege adja a legeltetési idény legeltetési napjainak számát. A legeltetési idény függ az állat fajától és tartástechnológiájától. A tejelő marha pl április 20tól szeptember végéig négy növedéket legel 40 napos rotációban, tehát a legeltetési idénye 160-180 nap lehet. A legeltetés szervezésében különböző eljárások és módszerek alakultak ki a történelmi korok folyamán. Hatékonyságuk vizsgálatánál figyelembe kell venni a rendelkezésre álló

területen végzett legeltetés gyakoriságát, a termésképzéshez szükséges sarjadzási idő betartását, a terhelés nagyságát és a termés legeltetési idejének hosszát. A legeltetés szervezése a legelő berendezésétől és a legeltetett állat fajától függően, eltérő megoldású lehet. - 62 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A legeltetés tervezése : a legelőterület nagyságának és fekvés viszonyainak meghatározása, a legelő termő képességének megállapítása, a növedékek számának meghatározása a legeltetendő állatfaj igényei alapján, az állandó területű szakaszok számának meghatározása a tábla méret alapján, a legelő állateltartó képességének meghatározása, a szakaszok legeltetési napjainak meghatározása növedékenként, a várható állatsűrűség meghatározása, a kiegészítő legeltetés megtervezése a

kisülési időszakra, A szakaszos legeltetés lehetőséget biztosít a gyep folyamatos termésképzéséhez, a legelő állat jóllakásához, és a növényállomány életképességének fenntartásához. A legelő rotációs, szakaszos legeltetéséhez legalább négy részre kell osztani a területet. 2. ábra A rotációs legeltetés elvi vázlata I.növedék I.növedék 30 nap II.növ II. növ 30nap III. növ 30 nap III.növ IV.növ IV.növ IV. IV. növ növ. III. növ III. növ II. növ II.növ I. növedék Az egyes szakaszokon a nyíl irányában a növedékek termését sorban lelegeltetjük. A következő növedék legeltethetőségéhez szükséges magasság szarvasmarha esetében 30cm. Ha feltételezzük hogy a fű napi 1cm növekedésre képes, akkor a rotációs idő elvileg 30 nap. Ez alatt az idő alatt az állatokat más szakaszokon legeltetik Egy szakaszon tovább mint10 nap, nem lehet legeltetni az új sarjadék lelegelése miatt, ezért látható,

hogy amíg a másik három szakaszon 10 napos legeltetéssel halad a hasznosítás, addig eltelik a következő növedék hasznosításához szükséges sarjadási vagy regenerációs idő és indulhat az első szakaszon a második termésnövedék legeltetése és így tovább körbe-körbe. A szakaszok száma a rotációs idő és a legeltetési idő valamint a rotációs idő és a legeltetési idő egymáshoz viszonyításából kiszámítható. - 63 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A szakaszok száma meghatározható a rotációs idő és a legeltetési idő hányadosaként. Rotációsidő (40nap) = Legeltetési idő (10nap) 4 szakasz A regenerációs idő és a legeltetési idő hányadosaként is meghatározható a legeltetéshez szükséges szakaszok száma, de ekkor hozzá kell adni az éppen legeltetett szakaszt is, ami nem regenerálódik, mivel a rotációs időt a

regenerációs idő és a legeltetési idő összege adja és értéke állandónak vehető. Regenerációs idő (30nap) + Legeltetési idő (10nap) 1 = 4 szakasz Amennyivel csökkentem a legeltetési időt annyival növelhetem a regenerációs időt, ennek feltétele, hogy a rotációs idő állandó. A Legeltetési fűmagasság a legeltetett állat igénye szerint változik. A szarvasmarhánál optimális a 30cm fűmagasság, ennél hosszabbat legeltetve sokáig tart amíg a füvet gombóccá gyűri és lenyelhetővé teszi, ez csökkenti a legelés hatékonyságát. A rövidebb fűből kevesebbet tud egy harapással letépni és ezért kevesebb lesz a fogyasztása, mint ami a szükséglete. A juhoknál 15-25 cm a legeltetésre javasolt fűmagasság A juhok elsősorban a levelet szedik le és mélyen legelnek, erősen igénybe veszik a gyepet. Az állatok napi fű fogyasztása úgy becsülhető, hogy a testsúly 10%-át képes elfogyasztani és ehhez jön még az elfogyasztott

fű 20%-a mint taposási veszteség. Egy 500kg tömegű számos állat tehát 50kg füvet legel naponta és ennek a 20%-át veszteségként tapossa, az összesen 60kg/nap/db állat zöldfű igény. A tervezésnél a számos állat átszámítható, de tejelő marha állománynál 60kg, hús-marhánál pedig anyatehén és borja együtt átlag 80kg fogyasztással tervezhető. A legeltetés szervezése a legelő berendezésétől és a legeltetett állat fajától függően, eltérő megoldású lehet. 10.1 A hasznosítási irány hatása a termés megoszlásra Az állatok, a tavaszi kihajtástól az őszi beterelésig, gyepen történő tartási ideje a legeltetési idény. A legeltetési idény hossza a legeltethető terméstől függ A legeltethető fű magassága állatfajonként változik, és ez által a legeltetési idény kezdete és vége is ettől függ. A juhászat legeltetési idénye hosszabb, mint a szarvasmarháé, mert a birka a rövidebb füvet is jól hasznosítja

legeltetéssel. A juhászat április eleji kihajtással 200-210 napos legeltetési idényt tervezhet. A szarvasmarhánál már elválik a tejelő és a hús marha tartásmód gyephasználati igénye. A tejelőknél 160-180 napos legeltetési idény tervezhető – szent György naptól szent Mihály napig – ezzel szemben a hús marhák 200-240 napig is kint tarthatók a gyepen. A legeltetési idényben a termés növedékek száma a regenerációs időtől és a legeltetési napok számától egyaránt függ. - 64 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás Szarvasmarha esetében a regenerációs idő – ami alatt a fű eléri a 25 – 30 cm magasságot - átlagosan 30 napra tervezhető, a legeltetési napok száma, pedig 10 napnál hosszabb nem lehet. A kettő együtt adja a rotációs időt, vagyis a terület újra hasznosíthatósági idejét, ami 40 napot tesz ki. Optimális esetben az

adott terület egyes növedékei 40 napig látják el takarmánnyal a rajta legeltetett állatállományt. A legeltetési napok számának csökkentésével növelhető a regenerációs idő, de a rotációs idő nagysága állandónak vehető. A 40 napos rotációs időt szem előtt tartva, a 160 napos legeltetési idény négy, míg a 200 napos, öt fű növedék hasznosítását teszi lehetővé ugyanazon a területen. 17. táblázat Termés növedék száma A növedékek száma és termés megoszlása a hasznosító állat legeltetési idény időtartama alapján Tejelő marha Húsmarha Juh Legeltetési idény Legeltetési idény Legeltetési idény 160 nap 200 nap Rotációs idő 40 nap Termés % Rotációs idő 210 nap 35 nap Termés % Üde Száraz Üde Száraz Üde Száraz fekvés fekvés fekvés fekvés fekvés fekvés 1. 04.20 – 0530 40 50 40 45 04. 10 - 05 15 25 25 2. 05.31 – 07 09 30 30 20 30 05. 16- 06 20 30 35 3. 07.10

– 0818 10 0 10 0 06. 21 – 07 26 20 20 4. 08.19– 09 27 20 20 15 15 07. 27 – 08 31 5 0 5. 09.28 – 11 06 0 0 15 10 09. 01 – 10 05 10 10 6. - 10. 06 – 11 10 10 10 100 100 100 100 100 100 Juh legeltetés esetében a legeltetési magasság / 10-15 cm / alacsonyabb és így rövidebb sarjadási idővel kell számolni, ezért a rotációs idő rövidebbre tervezhető. Átlagosan 35 napos rotációs idővel számolva ugyanaz a terület, ami a marhát négy vagy öt növedékkel képes eltartani, a juhoknál már hat növedéket biztosíthat egy 210 napos legeltetési idényben. A termés nagysága a terület ökológiai adottságaitól és az alkalmazott termesztés technológiától, a legeltetési idény növedékenkénti takarmány ellátottsága, pedig a helyesen tervezett és kivitelezett állateltartó képességtől függ. A 17. táblázat mutatja, hogy a növedékek száma mennyire függ a rajta tartott állat igényétől.

Kiegyenlített termés természetesen nem érhető el Száraz fekvésben többnyire számolni kell a kisülési időszak takarmány hiányával. Ezt kiegészítő legeltetéssel pótolhatjuk, vagy az "optimális állateltartó képesség" tervezése esetén marad kaszálni való terület is, aminek betakarított termését ebben az időszakban felhasználhatjuk. A legelőhasználat folyamatos legeltetést feltételez. A legeltetés elsősorban a levélben gazdag aljfüvek, valamint a legeltetést tűrő szálfüvek és egyéb gyepalkotók - 65 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás felszaporodását segít elő. A növényállomány fajgazdagságának változása a termesztési eljárásokon kívül a terheléstől és a legelő állat viselkedésétől is függ. A szakszerű legeltetésnél egyensúly van a legeltetési idő, a pihenési vagy sarjadzási ill. regenerációs idő

és a gyep állateltartó képessége között. A regenerációs idő a fű növekedési, újrasarjadási idejét jelenti a legeltetési magasság ismételt eléréséig. Ez tavasszal rövidebb /18 nap/, nyáron hosszabb /30 nap/, nyárvégén, a kisülési időszak miatt, meg is duplázódhat /40-50 nap/ és augusztus vége, szeptember elejétől ismét /30 nap/ rövidebb. A regenerációs idő hossza és a képződő termés nagysága függ az időjárástól, a gyep fekvésétől, tápanyag ellátásától és terhelésétől, valamint a gyepalkotó fajok termesztési tulajdonságaitól és botanikai borításától. Állateltartó képesség tervezése A gyepek állateltartó képességét az évi terméshozam és a növedékek hozama alapján határozhatjuk meg. A termést meghatározza a növényállomány faji összetétele, és gyepterület vízgazdálkodás szerinti termőképessége. A legeltetett növedékek száma a hasznosító állat igényeitől függ. Az évi átlagos

állateltartó képességet az átlag termés és a legeltetési idény hosszának függvényében határozhatjuk meg. Lt.= Legelő fű átlag termése (t/ha) = Li.= Legeltetési idény (nap) xLf=legelt fű(kg/nap/db) Lt = Li x Lf La=Állatlétszám (db /ha) La A legelő termése azonban növedékenként változik, ezért az átlagos eltartó képesség takarmány hiányhoz vezethet. Ebben az esetben optimalizáljuk a legelő állateltartó képességét. Ez lehet növedékenként, de általában a teljes legelőre vonatkoztatva a második legkisebb növedék hozamát vesszük figyelembe. A többlet zöldfüvet a nyár eleji időszakban tartósítjuk, az augusztusi hányt pedig kiegészítjük más takarmánnyal. Ltn = Ri x Lf La Ltn = a legelő termés növedéke; Ri = rotációs idő; Lf = egy állat napi fűadagja; La= eltartható állatlétszám - 66 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 10.2 Gyep-

és Tájgazdálkodás Terelgető, pásztoroló legeltetés A legeltetés korai formáinál a terelgetős, pásztoroló eljárásokat találjuk, amelyek, bizonyos változásokkal, napjainkig fennmaradtak, sőt megfelelő módszerekkel, mint hagyományos eljárások, alkalmazhatóak is. A nomád legeltetésre az volt a jellemző, hogy mindig oda hajtották az állatot, ahol volt fű, és addig tartották ott, amíg volt mit legeltetni. A legeltetés ebben a formában nem okozott regenerációs időbeli gondot, mivel a gyep állateltartó képessége magasan fölötte lehetett a terhelésnek. A veszteségek sem lehettek jelentősek, mivel a marhákat a legeltetésben valószínűleg rögtön követték a juhok. Ez az eljárás napjainkra megszűnt, mert eltűntek a nagy szabad térségek, amelyek biztosíthatták ennek a formának a határtalan terület igényét. A szabad legeltetés akkor alakult ki, amikor a szántóföldi művelés vissza szorította a gyepeket a gyenge

termőképességű talajokra és ott közös használatú falusi közlegelőket alakítottak ki, megszüntetve ezzel a nomád legeltetés gyakorlatát. A legelő terhelése termőképességéhez viszonyítva magas volt. A gyep a túllegeltetés miatt, takarmány értékű növény fajokban elszegényedett és elgyomosodott, megritkult, ami a lejtőkön utat engedett az eróziónak. Nyáron a szabad legeltetést kiterjesztették a már lekaszált rétekre és betakarított gabona tarlókra. Elkülöníthető termésnövedékek a regenerációs idő figyelmen kívül hagyása miatt nem voltak. A szabad legeltetés szakszerűtlen legeltetési forma volt. A láb alóli legeltetés a szabad legeltetés olyan formája, ahol a pásztor a rendelkezésre álló gyepterületen, a termés függvényében, már irányítja az állatállományt, és ezáltal, a visszalegelés megakadályozásával, lehetővé teszi a regenerációs idő egyfajta betartását. Túlterhelés esetén nem működött a

rendszer. Megfelelő állat létszámmal már ki tudták alakítani a megfelelő termés megoszlást, vagy másképpen a növedékek hasznosítására épülő váltott legeltetésnek nevezett módszert. Az elgyomosodási, túllegeltetési problémáktól és a legelő erózióra való hajlamossá tételétől ez a módszer sem volt mentes. A talaj - növény - állat kölcsönhatás egyensúlyának érvényre jutása, csak esetleges és nem tudatos volt. 10.3 Adagoló legeltetés A gazdálkodás fejlődésével alakultak ki az adagoló legeltetési eljárások. Ezek jellemzője, hogy, a termés és az állateltartó képesség növelése érdekében, műtrágyázással megnövelték a talaj termőképességét, nemesített füvek betelepítésével pedig megváltoztatták a növénytársulás faji összetételét, ezzel fokozták az egyes gyepnövedékek hozamát és termés biztonságát. Természetes, extenzív gyepeken ma már csak a termőhely biztosította termést adagolják

minden egyéb termésnövelési beavatkozás nélkül. Az eljárás lényege, hogy a fűadagokat növedékenként, rotációszerűen, szakaszosan kapják meg az állatok. Egy terület termésnövedékén csak annyi állatot legeltetnek, ami biztosítja a regenerációs idő betarthatóságát és a növényzet vitalitását a következő növedék előállításához. Eredménye egy kiegyenlítettebb, magas fajszámú gyepnövény állomány. A legelő berendezését tekintve, az adagoló legeltetés állandó és időszakos karám rendszerrel behatárolt területű szakaszokon történhet. - 67 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 10.31 Gyep- és Tájgazdálkodás Az állandó szakaszhatárral kialakított gyepek legeltetése Az állandó szakaszhatárok készülhetnek fából, szögesdrótból, élő sövényből, kőből, de lehetnek természetes határok is, pl. vízfolyás árka stb A szakaszok nagysága, a

művelő gépek méretei miatt, 10 és 20ha között változik. A felhajtó út szélessége szintén 10m körüli. Az egyes szakaszokon, állandó létszámú állatállomány esetén - a terméstől függően - növedékenként változik a legeltetési napok száma. Az állatlétszámot a legelő eltartó képességéhez kell igazítani. (Erről a későbbiekben lesz szó). Amennyiben a szakasz termése 10 napon túli legeltetést biztosít, a szakaszhatárokon belül is - ideiglenes telepítésű elektromos krámmal és tíz nap alatti terheléssel – további napi adagoló legeltetést kell folytatni az állatlétszám igénye szerint, ellenkező esetben meg fog növekedni a taposási kártétel. Az állandó szakaszhatárokon belüli legeltetés megszervezését az alábbiak szerint célszerű megtervezni. A tartósan fix karámokkal vagy más természetes határolókkal kialakított, állandó területű szakaszokon folytatott legeltetés esetén a terület és az

állatlétszám állandósága mellett, a szakaszok legeltetési napjainak száma a növedékenkénti termés nagyságától függően változik. A legelő állateltartó képességét optimálisan kell meghatározni, hogy az egyenletes terhelést és a megfelelő takarmány ellátást biztosítani tudjuk. Ennek meghatározásához ismernünk kell a terület fekvését és termőképességét, valamint a hasznosító állat fajának és legeltetési idényének megfelelő termés megoszlást növedékenként. Az állandó határok mellett a szakaszok területe is állandó. Egy adott legelő állateltartó képességét vagy terhelhetőségét általában úgy adják meg, hogy az évi össztermést elosztják egy számos állat legeltetési idénybeli zöldtakarmány igényével. Ez egy 100 ha területű, 10 t/ha termésű, szarvasmarhával hasznosított gyepen azt jelenti, hogy 60 kg/nap/állat fogyasztási igényű számosállattal számolva 160-180 napos legeltetési idényben 100

db állat eltartására képes. A számítás menetből azonban az is következik, hogy a termés 40 napos rotációnként, vagyis ebben az esetben négy egyenlő részben számolva, minden növedékben az évi össztermés 25 százalékaként kerülne hasznosításra. A termés növedékenkénti megoszlása viszont a terület fekvésétől és a fű adott időszaki növekedésétől függően változik, ezért ez a szám nem egyezik a kivitelezhetőséggel. Abban az esetben, ha a fenti terület üde fekvésű gyep, akkor a termésmegoszlás várható értékei növedékenként egymást követően: 40 – 30 – 10 – 20 %-ra tervezhetők és egyenként 40 napi hasznosításra elegendők. Ezt figyelembe véve célszerű a második legkisebb növedékre tervezni az állandó állatlétszámot, mert így az első két növedék többlettermését tartósíthatjuk. A kisülési időszakban mindenképpen célszerű kiegészítő legeltetést tervezni, a negyedik növedék pedig lehetővé

teszi, hogy ne rövidüljön meg a legeltetési idény. A reális tervezés alapján tehát, a termés 20 %-a 200t : 2,4t/állat/rotáció = 83 db állat tartható el nagy biztonsággal ezen a gyepen. A szakaszonkénti legeltetési napok számának várható alakulása az adott állatállomány mellett, a szakasz és a rajta megtermelt termés nagyságától függ. A fenti példa alapján, ha a területet 10 ha nagyságú szakaszokra osztom akkor az utolsó növedék legeltetése szakaszonként a következő képen alakul: 1 ha termése / 10t x 20% -a = 2t / ez a szakaszon 20t ami összevetve a 83db állat napi ( 83db X 0,06t/db = 5t/nap ) igényével azt mutatja, hogy 4 nap lehet a legeltetési idő. A 10 - 68 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás db 10 hektáros szakasz esetében ez 40 nap, ami egyenlő a tervezett rotációs idővel. Az első növedékre jutó 40 % nagyságú termésből

ez alapján csak öt szakasz legeltetésére lesz szükség, így a többit kaszálással lehet majd betakarítani. Egyes területeken az állandó szakaszhatárt a táblák természetes határai jelenthetik. A változó területnagyságú szakaszokkal rendelkező legelőegységen, hasonló képen lehet megtervezni a gyep legeltetéses hasznosítását, vagy fenntartását. Az optimális terhelés lehetővé teszi a többlettermést adó területrészek tervszerű pihentetését és ennek évenkénti váltogatását a természetvédelmi céloknak megfelelően. A legelő szakaszok igénybevételének becsléséhez jól használható az állatsűrűség kimutatása a legeltetett szakasz egy hektárján. A fenti példát folytatva a negyedik növedék legeltetése folyamán naponta 8,3 db állat legel a szakasz egy hektárnyi területén, ha egyenletes eloszlást feltételezek, akkor ez négy napos legeltetés mellett, 33 db állat megfordulását jelenti hektáronként a maga

taposásával, legelésével és trágya ürítésével. Természetesen ez az állatsűrűség növedékenként változik, de a növedék terméséből megállapított legeltetési nap és a területigény figyelembe vételével számítható, és csak a legeltetett területre vonatkozik. A szakasz legeltetési napjainak számát meg kell szorozni az állat létszámmal és elosztani a szakasz területével. Ekkor a végeredmény a szakasz egy hektárnyi területének állatsűrűségét adja az adott növedék hasznosítása idején. A legelő terhelése a termés nagyságával egyenes arányban változik. A fenti példa alapján az első növedékből öt szakasz nyolc napos legeltetéssel és 66 db/ha állatsűrűséggel, a második növedékből hét szakasz hat napos legeltetéssel és 50 db/ha állatsűrűséggel, a harmadik pedig tíz szakasz két napos legeltetéssel és 17 db/ha állatsűrűséggel jellemezhető. 10.32 A időszakos szakaszhatárral kialakítható, változó

területű gyepek legeltetése Az időszakos szakaszhatárokon belüli legeltetés egy adott állatlétszám legeltetési napjaihoz igazított, az éppen rendelkezésre álló termés alapján számított, de növedékenként változó nagyságú terület hasznosítását jelenti. A legeltetett állatok napi fű igénye az állat létszám alapján adott, és ezt összevetve a rendelkezésre álló növedék termésével, megkapjuk az éppen aktuális, ideiglenesen bekerítendő legelőterület, a szakasz nagyságát. A legeltethető termés napra kész tömegét kaszálási próbával állapítjuk meg. A módszer előnyei közé tartozik, hogy meg tudjuk határozni a terhelés nagyságát, a gyepet nem tapostatjuk tovább, mint ameddig szükséges, a legeltetési idő hosszának tetszés szerinti megválasztásával megnyújtható a regenerációs idő, megakadályozható a túllegeltetés. A védett területfoltok kikeríthetők a legeltetési igénybevétel elől A módszer

hátránya a karámrendszer telepítéséhez szükséges nagy élőmunka igény. Minél rövidebb ideig akarjuk legeltetni a szakaszt, annál többször kell áttelepíteni a karámot. A legeltetés tervezése változó szakaszhatárok lehetőségei között az alábbiak szerint végezhető el a legeredményesebben. A szakaszhatárokkal nem összeszabdalt gyepeken vagy terelgető pásztoroló, vagy elektromos kerítéssel határolt ideiglenes szakaszokon folytathatjuk a legeltetést. Az elektromos kerítéssel történő adagoló legeltetés megtervezéséhez ismerni kell a legelőterület nagyságát, termés hozamát, fekvését valamint a legeltetendő állat faját és - 69 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás létszámát. Ezek ismeretében tudjuk tervezni az esetenként legeltetett legelő adagok területét, amit a legeltetés idejére elektromos kerítéssel határolhatunk.

Vizsgáljuk meg egy 100 ha nagyságú üde fekvésű gyep hasznosítási terv összeállítását, ami 25 t/ha zöld termésre képes és 200 db tejelő marhát szeretnénk rajta legeltetni. Első lépésként meg kell határozni a termés megoszlást százalékosan és hozam szerint. Termés növedékenkénti megoszlása %: 40 30 10 20 termés tömeg növedékenként (t/rotáció): 1000 750 250 500 Az állatok napi zöld fű igénye 50kg/db+10kg/ nap = 60kg/db/nap ebből, 200 db X 60 kg/db/nap = 12 t/nap Megválasztjuk a legeltetési napok számát adagonként. Legeltetési napok száma adagonként legyen = 5nap, a Rotációs idő = 40 nap A legeltetési napok alapján tervezhető a legelt adagok száma a rotációs időben Rotációsid ő 40 = = 8 adag leg .nap 5 Az 5 napos legeltetéshez szükséges termés adagonként 200 állatnak: 5 x 12 t/nap = 60t igény A legeltetést biztosító adagok száma a növedékenként elérhető termésből számítva / lásd fent/ termés 1000

= = 17adag igény 60 I. növ 17 adag .II növ 13 adag III. növ 4 adag Legeltethető terület adagonként 100ha / 17 adag = 6 ha / adag ; IV. növ 8 adag a kiszámított elérhető adagok alapján: 8 ha/adag; 25 ha/adag, 12,5 ha/adag; Növedékenként (5 nap/adag legeltetés mellett), csak 8 adagra lesz igény ezért a többit kaszálással takarítjuk be, a hiányt pedig kiegészítő legeltetéssel pótoljuk. Legeltetés I. növedékből: 8 x 6 ha = 48 ha Legeltetés II. növedékből: 8 x 8 ha = 64 ha Legeltetés III. növedékből: 8 x 25 ha = 200 ha /100 ha kiegészítő legelőre lesz szükség/ / Legeltetés IV. növedékből: 8 x 12,5 ha = 100 ha A legeltetési napok számának megváltoztatásával a tervszámok is változnak. Minél kevesebb a legeltetési napok száma egy adott területen annál több a regenerációs vagy újra sarjadási idő. Az állat sűrűségből adódó terhelés a legeltetési napok alapján számítható. - 70 Környezetgazdálkodási

Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 10.4 Gyep- és Tájgazdálkodás Terület váltásra alapozott, rotációs adagoló legeltetés A fenti módszerek a termésnövedékekre alapozott rotációs adagoló legeltetés módszertani körébe tartoznak, mert esetükben a növedékek nagysága és állateltartó képessége szerint alakul a legeltetett szakaszok rotációja ugyanazon az évről évre legeltetéssel hasznosított gyepterületen. A másik eljárás a területváltásra alapozott rotációs adagoló legeltetés. Ebben az esetben a folyamatosan legeltetett területet évente váltogatják. Tipikus példája ennek a rétművelés. Ebben az esetben az állandó létszámra és optimális terhelésre alapozott legeltetésnél a legeltetésre nem kerülő első növedék termés többletét kaszálással takarítják be. Amennyiben a gyepből kaszálásra kerülő területet évenként máshelyen jelöljük ki, akkor folyamatos legelő

használat mellett is, megvalósul az évenkénti területrotáció. Előnye a módszernek, hogy kíméli a gyepalkotók legeltetés érzékeny fajait és elősegíti magpergéses felszaporodásukat, vagy inkább fennmaradásukat a növénytársulásban, de a magérlelés és elpergetés ezzel a módszerrel tervszerűvé is tehető. A kaszáló gyepeknél két vagy esetleg három növedéket takaríthatunk be a gyepen. A gépesítés és a takarmány minőségével szemben támasztott igény meghatározta betakarítási idő általában kedvezőtlen hatású a védett állatfajokra és a magpergetésre. A május végi, június eleji anyaszéna vagy silózott takarmánykészítéssel járó kaszálási tevékenység erősen fészekromboló hatású lehet. A gépesítés előtti korokban kialakult hagyományos művelés esetén, az aratás miatt késett a kézi kaszálásos széna betakarítás, és bár elvénült, tömegében még ekkor is nagy mennyiséget adott. Ezeknél a

szénáknál már a magtermés is gyakran beérett, mire a gyepet levágták. A szénapajtában elpergett, magvakban gazdag szénamurvát ezért sokszor gyeptelepítésre is használhatták. A gépesítés terjedésével már a takarmány minőségi elvárása határozza meg a fű kaszálási idejét. Az idejében, virágzás előtt levágott fűből készült széna léha, éretlen magokat tartalmazó murvája nem alkalmas gyeptelepítésre. Természetvédelmi szempontból követhetjük a késői betakarítást a fészekaljak védelme érdekében, de ekkor már a termés takarmány értékére ne számítsunk. A növedékek neve a kaszálókon egyben az elkészült széna nevét is jelenti. Az első növedék adja az anyaszénát, a második növedék a sarjúszéna, míg a harmadikat esetenként unokaszénának is nevezték, bár ennek betakarítása ritkán adatik meg. Az eddig leírt módszerek alkalmazása az extenzív gyepgazdálkodásban várhatóan segít a gazdáknak

megteremteni a hatékony legelő gazdálkodást a természetes élőhelyre alapozott termésre alapozva is. Ennek eredményeként egészségesebb állatokat és ezen keresztül piacképesebb végterméket tudunk előállítani nemzetgazdasági és népélelmezési szinten is. - 71 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 11. Gazdasági állatok legeltetése 11.1 Szarvasmarha legeltetés A szarvasmarhát a tartási céltól függően többféle képen legeltethetik. Ennek megfelelően eltérést tapasztalhatunk a gyepalkotókkal szembeni igényességük és a legeltetési idényük hossza között is. Ezt tovább bonyolíthatja, hogy extenzív vagy okológiai gazdálkodást folytatunk vagy esetleg a hagyományos intenzifikált gyepen tartjuk az állatokat. A tejelő marhák a könnyen legelhető, fajokban gazdag gyepek finomabb szálú füveit kedvelik. A természetközeli ősgyepeken,

extenzív és ökológiai gyeptermesztés mellett egyaránt nagy fajdiverzitású természetes legelő takarmányt állíthatunk elő és hasznosíthatunk a tejelő állománnyal. Feltétel a fajgazdagság megőrzése, a szakszerű sarjadzási idő és legeltethetőségi idő betartása mellett. Telepített ökológiai gyepeket 5-10 gyepalkotó fajból állítjuk össze. A legeltetésre alkalmas terület lehet száraz-, de a legoptimálisabb üde fekvésben. Míg a tartósított takarmány, a széna vagy az erjesztett, silózáshoz szükséges alapanyag, a nedves fekvésben termelhető meg a legnagyobb biztonsággal. A legeltetési idény 160-180 nap. Általában április végétől szeptember végéig tart Ez a terület hasznosítását, 40 napos átlagos rotációs idő mellett, négy növedékben teszi lehetővé. A megoszlás: száraz fekvésű gyepen: 50 - 30 - 0 - 20 %, üdefekvésben pedig: 40 - 30 - 10 - 20 %. öntözött gyepeken: 30 - 30 - 20 - 20 % lehet

kiegyenlítettebb. Száraz fekvésű telepített gyepeken lehet a kisülési időszakban is valamennyi terméssel számolni, de jobb, ha ekkor is megtervezzük a kiegészítő legeltetést erre az időszakra. Kiegyenlített termést csak az öntözött gyepeken lehet elérni. Termésnövelésre alkalmazhatunk az intenzív gazdálkodásban a termés előállításhoz tervezett műtrágya adagot. Fenntartható gazdálkodásban vagy az ökogazdálkodásban az engedélyezett kiegészítő tápanyagot, ami lehet szervestrágya vagy más eredetű természetes alapú biotermék. Kijuttatási ideje a nitrogén hatóanyag jobb érvényesülése miatt a tavaszi időszakban, a vegetáció megindulása előtt ajánlott. Füves élőhely esetében csak az engedélyezett létszámú legelő állat trágyázást az előírt határok között. Az állatok napi legelőfű fogyasztását a testsúly 10%-ában lehet megadni, amihez még az elfogyasztott mennyiség 20%-a taposási veszteségként

hozzáadódik. Ez 500kg számosállatra számolva 60 kg/db/nap igényt jelent. Fontos, hogy ezt az adagot minél kisseb területen találja meg az állat, ne legyen nagy a legelő munkára fordított energia igény. Abban az esetben, ha a legelő termése a legeltetés napjaiban 1kg /m2 zöldfű, akkor a tehén 50m2 terülten legeli le a napi 50 kilogrammos adagját, azonban ha ez a termés csak az előző 20%-a az adott pillanatban, akkor 250m2 azaz ötször akkora területre lesz igénye. Ez azonban a harapás egységnyi tömegét is csökkentheti, ezért az állat elfárad a legelésben, és nem tud elegendő takarmányt fel venni a gyepről. Várhatón csökken a termelés. A legeltetett állatoknál fontos az ivóvíz biztosítása. Az elfogyasztott víz adagja függ az időjárástól, az elfogyasztott fű víz tartalmától és az állat tejtermelésétől. A legeltetett - 72 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László:

Gyep- és Tájgazdálkodás szakaszon lajtkocsi beállításával oldható meg a folyamatos itatás, egyébként marad a legeltetési időn kívüli itatóra, vályúra hajtás. A vízigény a tejtermeléstől és az időjárástól függően 40 - 140liter/db/nap között változhat. Tavaszi kihajtásnál az állatokat szoktatni kell a friss zöld fűhöz. A kihajtás előtt célszerű szénaetetéssel csökkenteni az állatok éhségét. Az ökológiai gyeptermesztésben fontos szerepet játszanak a pillangós gyepalkotók, nemcsak mint takarmánynövények, hanem mint nitrogénforrást biztosító gyepalkotók is. Megnövekedett szerepüknél fogva fontos, hogy az állatokat fokozatosan szoktassuk hozzá ezek legeltetéséhez azért, hogy a felfúvódásokból eredő állategészségügyi problémákat elkerüljük. A legeltetést adagoló módszerek alkalmazásával célszerű megoldani. Ez lehet szakaszos, vagy rotációs adagoló legeltetés. Fontos szempont, hogy minél

rövidebb ideig legeltessünk egy adagot, ezért a napi adagoló legeltetés megszervezése ajánlott, áttelepíthető elektromos kerítés alkalmazásával. Be nem kerített legelőkön alkalmazhatunk terelgető, pásztoroló legeltetést is, ha a gyep regenerációs idejét és a legeltetési idő optimális hosszát egy területen be tudjuk tartatni. A tavaszi többlettermést tartósítani kell, a nyáron fellépő fűhiányt pedig öko minősítésű szántóra telepített kiegészítő legeltetésre alkalmas növények vetésével ill. termesztésével oldhatjuk meg, ha nem akarunk száraz szénát vagy silózott anyagot etetni ebben az időszakban. A számításba vehető növények: szudánifű, tarka koronafürt, baltacím, évelő rozs stb. ezek a növények megfelelő agrotechnika mellett termesztve biztosíthatják a kisülési időszakban a hiányzó legelőt. Fontos egy-egy terület lelegeltetése után az ápolási munkák időben történő elvégzése. A második

növedék után esedékes a gyomirtó kaszálás, amivel eltávolítjuk a területről a letaposott gyepmaradványokat és a virágzáshoz készülő gyomok magérlelését is megakadályozzuk. A surlatással a trágyalepények gyomosító hatását előzhetjük meg Az állatok hullatéka után, különösen a vizelet nyomokon, erős bujafolt képződés jelenhet meg ezt az állat később sem legeli le, de lekaszálva vagy más állattal legeltetve felhasználható. A legeltetési idény befejezése után kell elvégezni az egészterületen a tisztogató kaszálást, ami a kórók, legeltetési maradványok, cserje kezdemények eltávolításával a tavaszi legeltetésre jelent már előkészítést. A húsmarhák tartása akkor gazdaságos, ha hosszú távon legeltetésre alapozott. A jelenleg terület alapú támogatásban részesített, extenzív gyepgazdálkodási programban szereplő területek termését ugyan úgy legeltethetjük az ökoállattarásban, mint az ökológiai

gyepgazdálkodásra minősített gyepeket, azzal a különbséggel, hogy az extenzív gyepprogram nem enged meg semmilyen termésnövelő beavatkozást, sőt a kései kaszálás előírása miatt még a széna takarmányértéke is kívánni valót hagy maga után. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a tejkvóta változása miatt a tejtípusú marhák egy része átkerül majd a húsmarha tartásba anyatehénnek, ugyanakkor létszám fejlesztésnek indul a hústípusú fajták tartása is, de az őshonos fajták tartásának állami támogatásával terjed a szilajmarha tartás, a magyar szürke marha állománya is. Ennek megfelelően a gyepek hasznosítható növényállományánál kénytelenek leszünk figyelembe venni az egyes marha típusok eltérő a legelő fűfajaival szemben támasztott igényeinek kielégítését is. A tejelőtípusú anyateheneknél fontos hogy a legelő minősége ne legyen sokkal gyengébb mint amit egyébként is tejelő marhákkal legeltetnénk. A

hústípusú állatok számára a durvább füvekből álló gyepek is jól hasznosíthatók. A magyarszürke a legigénytelenebb, mert még a fiatal nádat is hajlandó lelegelni, ha úgy hozza a helyzet. Az ősgyepek mellett telepített és felújított gyepek legeltetéses hasznosítása is előtérbe kerül különösen, ha gyenge minőségű szántót telepítünk vissza gyep művelési ágba. Az eddigi kutatási eredmények és a gyakorlati alkalmazás egyaránt azt mutatja, hogy a húsmarháknak - 73 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás legmegfelelőbb az egyfajú, vagy két-három fajból álló telepített gyep. Ilyen gyepek telepítésére szálfüvek közül a magyar rozsnok, a nádképű csenkesz és a zöld pántlikafű, az aljfüvek közül pedig a taréjos búzafű, keskeny perje, vörös csenkesz a legalkalmasabb. Ezek a szálfüvek jól bírják a legeltetést is, míg

első növedékükből a magyar rozsnoknál anyaszéna a másik két fűből pedig silózva tartósított erjesztett gyeptakarmány készíthető. Az extenzív és az ökológiai termesztést pereferáló támogatási rendszerek a többfajú telepítést fogják szorgalmazni, ezért a továbbiakban erre kell felkészülni. A legeltetésre alapozás nem mindig jelenti a teljes legelőre alapozottságot, mert a kisülési időszakban legelőfű hiány várható és ezt kiegészítő legeltetéssel pótlegelőkön lehet vagy kell megoldani. A kiegészítő legeltetésre az előzőekben már a tejelő marháknál felsorolt növény fajokból, az ökológiai termesztésre alkalmas szántó területekre telepített ideiglenes gyepek, a herefüvesek vehetők figyelembe. A húsmarha tartásnál a legeltetési idény 180-210 napra tervezhető. Ez a Szent György napinál korábbi kihajtást és a szeptember végitől későbbi befejezését jelenti a legeltetésnek. Szakaszos legeltetést

alkalmazva, ez 40 napos rotációval számolva öt növedék hasznosítását jelentheti a legeltetési idény alatt. A korai kihajtásnál kerülni kell a felázott talajú gyepek legeltetését. A korai kihajtás sokszor csak a legelőn történő elletés és nem a legeltetés szempontjából előnyösebb. Ekkor még a kiegészítő etetésre is szükség lehet, mert nem áll rendelkezésre a megfelelő mennyiségű legeltethető fű. Az idény végén szintén kerülni kell a sáros talajú őszi gyepek legeltetését, tapostatást. A nádképű csenkesz a hó alól is legeltethető, mert levélzete még -50C-on nem fagy meg, de a nagy fajdiverzitású extenzív vagy ökológiai művelésű gyepek téli legeltetése az EU. elvárások szerint nem megengedett A legelő területét szakaszos legeltetésre szokták berendezni, de lehet alkalmazni az elektromos kerítéssel adagolt és a terelgető legeltetést is. Szakaszos legeltetés alkalmazásánál a legelőt 10-20ha nagyságú,

lehetőleg azonos méretű területre un. műveleti egységekre osztják és a szakaszokat állandó kerítéssel határolják, köztük felhajtó utat hagyva a legelőre vonuló állat és a mezőgazdasági gépek közlekedése számára. Ha csak a legelő területét kerítik körbe, és a szakaszhatárokat nem zárják le minden oldalról, akkor az adagoló legeltetést a kiépített határok között áttelepíthető villanykarámmal oldhatjuk meg. A szakaszokat úgy kell kialakítani, hogy körbejárással, vagyis rotációsan lehessen legeltetni. A rotáció idejét a fű növekedési üteme, a szükséges regenerációs- vagy pihenőidő, azaz a gyep termésképzéshez szükséges idő alapján állapíthatjuk meg. Magyar viszonyok között - elsősorban tájesztétikai meggondolások alapján - nem törekszünk a zárt, szabályos alakú kerítésrendszer kialakítására. Munkaerő megtakarítás szempontjából viszont családivagy kis gazdaságoknál az őrzés

szempontjából ez az egyik legolcsóbb formája az őrzésnek, ökológiai gazdálkodásnál viszont az ellenőrzés leghatékonyabb formája az állandó elhatárolás a szomszédok nem ökoművelésű területétől. A napi adagoló legeltetés áttelepíthető villanykarámmal oldható meg a leghatékonyabban, de egyben munkaigénye is magas. Kis létszámú csordáknál és kevés legelő területnél ez a módszer javíthatja legjobban a regenerációs idő kihasználási fokát, mert az állatokkal nem terheljük feleslegesen a legelőt, és a lelegelt terület növényzete az állat áthelyezése után már sarjadásnak indulhat. A téli szabadtartásban a húsmarháknak fontos a gyepszéna, amit nagybálákban önetető rendszerben juttatnak az állatok elé. A silózott gyeptakarmány is hasonló, esetenként igény és étvágy szerinti adagolásban kerül az állatok elé, de gyakoribb a bontott silóból elszállított, az etető területre szórt adagolással történő

kijuttatása az állatokhoz. A növény állomány gyepalkotó fajainak gyommentes egyensúlyát csak úgy őrizhetjük meg, ha a megfelelő időben elvégezzük a gyepápolási és gyomszabályozási munkákat. A második növedék betakarítása után értékelni kell a gyepállomány botanikai összetételét - 74 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás és a terület növényborítást. Abban az esetben, ha a lazabokrú füvek megpergés hiány miatti kiritkulása elérte a kritikus mértéket, meg kell tervezni a felülvetéses felújításukat a gyepben. Ez a kutatási tapasztalatok alapján, hat-nyolcévente, tervszerűen is ütemezhető. Extenzív gyepeken a felülvetés nem megengedhető, de ekkor magpergetéses eljárást iktathatunk be, viszont ha kaszálásos betakarítást tervezünk a területre, akkor a kései kaszálás szabálya miatt lesz annyi magpergetés ami ezt az

eljárást szükségtelenné teszi. A kiegészítő tápanyag kijuttatást szintén a legeltetési idényen kívül kell elvégezni. A trágya egy részét ősszel, a legeltetési idény után adjuk ki, főleg azokra a területekre, ahol a tavaszi legeltetést indítjuk. A szerves trágya alkalmazásánál vigyázni kell a kálium tartalom növekedésére, mert ez tavasszal fokozhatja az állatoknál a legeltetési tetánia kialakulásának a veszélyét. A húsmarhatartásnál vegyük figyelembe az állatok igényeit, és a jó közérzet biztosítása érdekében a legeltetett állat típusok számára biztosítsuk az igényeiknek megfelelő legkedvezőbb növényzetű legelőt és legeltetési módszert a gazdasági célok függvényében. 11.11 A Tejelő szarvasmarha legeltetés agrotechnikai modell A tejelő állományt négy növedéken legeltethetjük. 1. Tavaszi ápolás hengerezéssel, vagy elöntés esetén fogasolással Ideje február március, 2. Az első növedék

legeltetése április 20 - május 30 között 3. A második növedék legeltetése május 31-től július 10-ig 4. Gyomszabályozó kaszálás a második növedék hasznosítása után, ahogy az állat abbahagyja a legelést a területen. Cél a hasznosítást zavaró maradványok eltávolítása. 5. A harmadik növedék legeltetése Ideje július vége augusztus A hiányzó termés pótlása kiegészítő legeltetéssel vagy kiegészítő takarmányozással. A kiegészítő legelő lehet a jó fekvésű kaszáló rét nyári sarjú növedéke, vagy az erre a célra telepített szárazságtűrő baltacim, a tarka koronafürt, vagy a szudáni fű. 6. A negyedik növedék legeltetése szeptemberben a néphagyomány szerint a szeptember 29 -én lévő szent Mihály napig. 7. Tisztogató kaszálás október 20-30 között az elszáradt kórós gyomok és a fiatal cserjék eltávolítására. 11.12 A húsmarha és növendék állat legeltetés agrotechnikai modell A húsmarhákat és

növendék állatokat öt növedéken legeltethetjük. 1. Tavaszi ápolás hengerezéssel, vagy elöntés esetén fogasolással Ideje február március. 2. Az első növedék legeltetése Kezdete áprilisban, ahogy a fűtermés megengedi a legeltetést, vagy legelőn való borjaztatásnál helyszíni kiegészítő takarmányozás beiktatásával. 3. A második növedék legeltetése május közepétől június végéig - 75 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 4. Gyomszabályozó kaszálás, trágyalepény teregetés a második növedék hasznosítása után, ahogy az állat abbahagyja a legelést a területen. Cél a hasznosítást zavaró maradványok eltávolítása. 5. a harmadik növedék legeltetése júliusban és augusztus elején 6. A negyedik növedék legeltetése augusztusban és szeptemberben Legelő fű hiány esetén kiegészítő takarmányozás szükség szerint. 7. az

ötödik növedék legeltetése szeptembertől október végéig Esős ősz esetén felázott talajon a legeltetést szüneteltetni kell. A téli legeltetés tilos 8. tisztogató kaszálás idény végén, csapadékos idő esetén az első fagyok után, amikor a fagyos talaj már elbírja a gépet. 11.2 Juhok legeltetése A juhok legtermészetesebb takarmányforrása a legelő – szoktuk mondani. A birkanyájakat legeltethetjük az extenzív művelésű és az ökogazdálkodásra átállított ősgyepeken, de ugyanígy telepített ökogazdálkodású gyepeken is. Természetesen herefüvesek szántóföldre telepített állománya is jól hasznosítható legelőként. A juhokkal általában a rövid füves, apró csenkeszes ősgyepeket hasznosítják, mivel nagyobb állatokat ezeken a területen nem tudunk tartani. Ezek a területek, az un feltétlen gyepek kategóriájába sorolhatók, vagyis más mezőgazdasági tevékenységre alkalmatlan, gyenge termőképességű termőhelyek.

Gyakorlatilag, ha a juhok maguk válogathatnak, akkor előnyben részesítik a magyar rozsnokot, csomós ebírt, réti perjét, angol perjét és társaikat, de természetesen minden értékes zöld fűfélét elfogyasztanak, ha nem nagyon válogathatnak. Gyeptelepítésnél ezt figyelembe is kell venni. A gyep minőségétől függően, az 1 ha legelőre hagyományosan tervezhető állatlétszám 712-20db. állat között változhatna, de ökotermesztésben, a 170 kg/ha N terhelés betartása miatt, csak 13.3 db lehet a felső határ Attól függően, hogy száraz-, üde- vagy nedves fekvésű gyepterület áll rendelkezésre, természetesen másképpen alakul, az elérhető termés hatására változik az állateltartó-képesség. A juhok legeltetésénél a terelgető, pásztoroló legeltetés az elterjedt. Korábban ez a legeltetési forma a gyepek zsaroló legeltetése volt, azonban szakszerű alkalmazásával a gyepállomány kímélhető és jól termesztésben tartható. Ez

azt jelenti, hogy a juhok a rövidebb füvet, tehát a 10-15 cm. magasságú füvet jól hasznosítják, és 3-5 cm-es tarlóval kell, hogy elhagyják a területet. Ezt követően a fű hamarabb eléri a legeltetési magasságot, tehát a regenerációs ideje rövidebb. Így egy rotációs idő 30-35 nap körül alakul. A legeltetési idény 200-240 napos lehet, ami abból ered, hogy korábban már április elején kihajthatunk, és novemberben hajtjuk be az állatokat, szinte az első fagyokig kinn tarthatók a gyepen. Ilyen esetben 6-7 növedék hasznosítására van lehetőség Abban az esetben, ha a gyepterület szárazfekvésben található, számítani kell arra, hogy július végén-augusztusban kisül a gyep, és nem biztosít megfelelő legelőt az állománynak. Átlagos időjárás mellett mindig van annyi sarjú képződés, hogy elegendő legyen a juhok számára, amennyiben ez nem áll rendelkezésre, akkor kiegészítő legelőről kell gondoskodni. Ilyen esetben gyakran

legeltettek kizöldült gabona tarlókon, azonban a mai földművelési eléjárásoknál nem marad meg olyan sok ideig a tarlóhántás nélkül, hogy ezt a problémát megoldhassa. A biztonságos legelő takarmány szántóföldi időszakos, vagyis kiegészítő legelő vetésével és termesztésével oldható meg. A július - augusztusi - 76 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás legeltetésre tavasszal vethetünk szudáni füvet vagy kölest. A november - decemberi kiegészítésre pedig nyárvégi vetéssel rozs és repce legelő vethető. Kímélő legeltetés után ezek a növények már kora tavasszal, március végén, április elején, a fű megindulása előtt is legeltethetők. Sok esetben tartják kizöldült tarlón is az állományt, ez azonban az ökológiai gazdálkodás mellett csak olyan területeken megengedett, ahol a szántó is ökotermesztésbe van átállítva, vagy

legalábbis az elvárások szerint rövid ideig tartó nem ökogazdálkodású terület legeltethető az állatokkal. A legeltetési formánál tehát általánosan elterjedt és valószínűleg az extenzív gyepgazdálkodási programnál továbbra is várható a terelgető, pásztoroló legeltetés fenntartása, szakszerű alkalmazásával a gyep fajösszetételének a megóvása. Ha a legelőterülete kisebb, akkor számításba jön a szakaszos legeltetés. Ez általában természetes határokon alapul és nem mindig igényel kiépített fix karámokat, ami egyébként is tájidegen a magyar legelőgazdálkodásban és a természet- és környezetvédelmi elvárásokban. Ebben az esetben is meg kell határozni egy-egy tábla állateltartó képességét, és a legeltetési napok számát, hogy a növedékek kifejlődését biztosítani tudjuk. A kisebb területeken adagoló legeltetést folytathatunk "villanypásztor", elektromos kerítés alkalmazásával, amikor is

maximum 3 napos adagokban legeltetjük a területet, és ez által megnöveljük a regenerációs időt, tehát a fű előbb indul növekedésnek. A legeltetési idő általában semmilyen területen nem haladhatja meg a 10 napot adagonként, mivel a juhok erős legelése folytán elhúzódik a regenerációs idő és termésveszteség áll elő. A kiépített szakaszhatárok között végzett szakaszos legeltetésnél viszont, meg kell tervezni a felhajtó utat és az egyes szakaszok erről való elérhetőségét. Megfelelő szoktatás után az állatok a fejt állománynál már terelés nélkül önmaguktól is visszamennek a fejés után a legelt szakaszra. Az egyes szakaszok területe így állandó, viszont a mindenkori rendelkezésre álló legelő fű és az állatlétszám alapján számított igény adja meg a legeltetési napok számát a szakaszon. A legelő optimális állateltartó képességének meghatározásakor általában a tavaszi növedék bőségesebb

fűhozamát kaszálással is betakarítjuk, különösen azokon az alföldi gyepeken tapasztalható ez, ahol közelebb van a talajvíz, mélyebb fekvésűek a területek és főleg ecsetpázsitos gyepeket találunk. A későbbiekben ezek a kaszált területek is legeltethetők. Éppen a talajvíz közelsége miatt az aszályos időjárástól kicsit függetleníteni tudjuk a gyepet. Amennyiben öntözéses gyepgazdálkodás van a területen, akkor a durvább füveket is lelegeli az állat, pl. az awassi juhfajta a nádképű csenkeszt is jól legeli öntözött körülmények között. Természetesen itt is az ökotermesztés elvárásainak megfelelően kell a gyepgazdálkodást megtervezni. A juhokat korán, már április elején kihajtjuk a gyepre, de kerülni kell a felázott, sáros talajú gyepek használatát, részben állategészségügyi, részben pedig gyepgazdálkodási szempontok indokolják ezt, és a késő őszi legeltetésnél is be kell tartani a szabályokat, hogy a

gyep növényállományát megóvjuk a taposási károktól. A juhok válogatva legelnek, ezért túllegeltetés, hosszabb idejű tartós gyephasználat esetén, füvekben megritkul és értékes takarmánynövényekben elszegényedik a terület. Ezt tehát a szakszerű legeltetés alkalmazásával kell megelőzni. A juh mélyen legel, a finom szálú füvet szinte leborotválja. A hazai juh fajták csoportosan vagy falkában szeretnek legelni, míg a nyugati, állandóan a legelő szakaszon tartott, nem terelgetett fajták szétterülve legelnek. Átlagos körülmények között egy anyajuh naponta, a szárazanyag tartalomtól függően, 4 - 5 kg zöldfüvet legel le. Fontos a vízellátás helyszíni biztosítása, mert az állat a szakaszos legelőn 1-2órás legelési időközönként ivás miatt megszakítja a legelést. A vizet biztosíthatjuk kútról, vályúból itatva, lajtkocsiból és - 77 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak

Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás vezetékes vízzel a delelő helyeken, de ne itassuk a pocsolyás vizet, a patak vagy a tavak vizét. A juhok legelőre alapozott legeltetéses tartása tehát alapvető követelmény mind az állat jó közérzetének biztosítása, mind az egészséges ökológiai piacképes árú előállítása szempontjából. 11.21 Juh legeltetés agrotechnikai modell A juhokat, mivel a legeltethető fű mérete rövidebb, mint a szarvas marhánál, ugyanazon a területen többször legeltethetjük, mert a fű rövidebb idő alatt éri el a legeltethetőségi /1020cm / magasságot. A rotációs idő, azaz egy terület körbe legelési ideje 30-35 nap A legeltetési idény 180- 210 nap körül alakul a kitavaszodás kezdetétől és az első fagyok megérkezésétől függően. 1. Tavaszi ápolás hengerezéssel, vagy iszapelöntés esetén fogasolással Ideje február március. 2. Az első növedék legeltetése Kezdete április elején, ahogy a

fű fejlődése megengedi a legeltetést. Április 10- május 10-ig 3. A második növedék legeltetése május 10 június 10 között 4. A harmadik növedék legeltetése június 10 július 15 között 5. Gyomszabályozó kaszálás júniusi időszakban a legeltetés után közvetlenül 6. A negyedik növedék legeltetése július 15 - augusztus 20 között Szükség esetén kiegészítő legeltetés közbeiktatásával a gyep termésétől függően. 7. Ötödik növedék legeltetése augusztus 20 és szeptember 20 között 8. Hatodik növedék legeltetése szeptember 20 és október 20 között 9. Hetedik növedék legeltetése október 20 és november 20 között a fagyokig 10. Tisztogató kaszálás az idény végén 11.3 Kecske legeltetés A növekvő igények következtében a kecske tartása iránti érdeklődés az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt. A megfelelő fajták megválasztásával tej és hús termelésre egyaránt alkalmas. Gazdaságos termék

előállításra csak az a gazdaság képes, amelyik a kecske egész évre kidolgozott tömegtakarmány etetési programjában a lehető leghosszabb ideig tudja előirányozni a legeltetést. A kecske táplálkozási szokását könnyű gyors mozgása határozza meg, ami lehetővé teszi nagy területek bejárását. A kecske szeret hátulsó lábaira felállni, ezért szívesen legeli a bokrok fák elérhető hajtásait. Mozgékony ajka és nyelve segítségével nehezen hozzáférhető helyekről, ágak, tüskék közül is ki tudja harapni a kiválasztott táplálékot, ami a környező növényzetnél több energiát, fehérjét tartalmaz, ill. jobban emésztődik A kecskelegelési szokásai két alapvető pontban térnek el a többi növényevő háziállattól. Füves-bokros területen a kecskék táplálékában, nagyobb arányban található meg a lomb. - 78 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és

Tájgazdálkodás Az elfogyasztott lomb és fű mennyiségét a rendelkezésre álló takarmánybázis minősége befolyásolja. Ugyanazon a legelőn tartva, tavasszal a kecskék több pázsitfüvet fogyasztanak, mert ekkor a fűfélék könnyen emészthető, fehérjében gazdag takarmányt jelentenek. Nyár végén, amikor a gyep kisül és elöregszik, inkább a cserjék lombját legelik le. A lombfogyasztásra utal a kecskék legelési magassága is, ami eléri a 0,7 - 1,2 métert Válogatásának köszönhetően a lelegelt táplálék tápanyagtartalma magasabb, mint ami az adott növényzet általános összetételéből következne. Vizsgálatok szerint egy cserjés területen a kecskék éves átlagban 16,2% nyersfehérje tartalmú takarmányt legeltek le, ugyanakkor a terület növényzete átlagosan 9,4% nyersfehérjét tartalmazott. A szelektivitásnak és a lombfogyasztásnak hátránya is van, mert növeli a legelésre fordított időt és a keresés miatt a legelés

során bejárt terület nagyságát. A legelő kecskéről az alábbiak állapíthatók meg. Kiválogatják a füvet a herefélék közül; jobban kedvelik a fiatal hajtásokat csipegetni, mint a legelést; a sziklás, köves, meredek lejtőket előnyben részesítik a sík területekkel szemben; kerítés, sövény mellett legelne és nem a legelő közepén; a magasabban lévő növényeket fogyasztják el először, és csak utána legelnek a talajhoz közel. Kíváncsi természete és az a tulajdonsága, hogy képes elviselni a keserű ízt, a magas csersavtartalmat, a kecske elfogyaszt olyan rossz ízű növényeket is, amelyek akár mérgezőek is lehetnek a számára. A mérgezési tünetek megjelenése és hatása függ az elfogyasztott mennyiségtől, a növényi résztől és annak korától, az évszaktól, az állat súlyától és életkorától. A jó minőségű, kiegyensúlyozott takarmányt fogyasztó kecske emésztésének hatékonysága nem tér el a többi

kérődzőétől. Azonban, ha a takarmány kevés nitrogént és sok rostot tartalmaz, akkor azt lényegesen jobban hasznosítja a kecske. Másrészt viszont, a szalma, amely a nagy sejtfal- és alacsony fehérje tartalom ellenére a szarvasmarha által hasznosítható, a kecskének még az életfenntartó hányadot sem biztosítja, mivel a kecske nem tudja a sejtfalalkotókat olyan hatékonysággal lebontani, mint a szarvasmarha. Legelés szempontjából a kecske a "fentről le " rendszert követi a legelésnél. Ez a viselkedés teszi lehetővé az un. első legelő, utolsó legelő állat legeltetési rendszer alkalmazását, amelyben a kecske alkotja az első legelő csoportot és a szarvasmarha az utolsót. Ez a legeltetési mód a legalkalmasabb a tejelő anyák és gidák szempontjából is A legeltetésnél ahhoz, hogy megfelelő termelési eredményt érjünk el, a növény és az állat igényeit egyaránt figyelembe kell venni. A szabályozott legeltetés

irányelvei hasonlóak, mint a szarvasmarha és a juh esetében. Az elsődleges cél, hogy az állat által lelegelt terület nagyságát tudjuk kontrolálni a legeltetés gyakoriságának és mértékének szabályozása érdekében. A szarvasmarha, a juh, és a kecske táplálkozási-, legelési szokásai közötti különbségek lehetővé teszik, hogy az állatok a gazdaságban elérhető takarmányokat sajátos módon hasznosítsák. A táplálkozási szokások szintén fontosak annak megállapításában, hogy egy vagy több faj által hasznosítható e az adott növény. Sok tapasztalat mutat arra, hogy nagyobb termelési szint és jobb legelő hasznosítás várható. Ha juh és szarvasmarha, vagy juh és szarvasmarha kecskével együtt legel, mint ha csak ezek egyedül legelnek. Ez különösen akkor igaz, ha nagy fajgazdagságú a legelő. A kecske legeltetéses tartása várhatóan terjedni fog, különösen az exetenzív gyepgazdálkodási program szabályainak

betartásánál lesz fontos szerepe a legelő gyomszabályozásában. Az irányított, szakszerű legeltetési formák pedig a szakszerű takarmányellátás feltételeit biztosítják, mind a kecske mind a gyepnövényzet szempontjából. A kecske sajátos táplálkozási és emésztési tulajdonságai teszik lehetővé, hogy olyan legelőkön is megéljen, ami a juh és a szarvasmarha számára nem megfelelő. - 79 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 11.4 Gyep- és Tájgazdálkodás Ló legeltetés A lovak legeltetése ugyanolyan rendszert és szakszerűséget kíván, mint más gazdasági állatok legeltetése. A lovak számára a kemény szárú, tápláló anyagokban és ásványi összetevőkben gazdag gyepezetű legelők alkalmasak. Kedvelt füveik a réti komócsin, magyar rozsnok, taréjos búzafű, angol perje. A dús füvű, puha leveles, magas szárú füveket a ló nem kedveli A dombvidéki

természetes gyepeken a vörös csenkeszes, taréjos cincoros, angol perjés, réti komócsinos legelők váltak be a lótenyésztés számára. Fontos követelmény a lólegelőkkel szemben a talaj megfelelő keménysége is, amely ugyan akkor nem rugalmatlan és ez által kedvez a pata és a csüd egészséges kialakulásának. Fontos követelmény azért is, mert a fiatal állatok sokat futnak a gyepen és ez erősen igénybe veszi a gyep talaját és növényzetét. A ló mélyen legel és ez rontja a sarjadzó képességét, megnöveli a regenerációs idejét a gyepnek. Fontos a gyepek szakaszolása és a terület váltása évenként, mert a folyamatos legelő használat a lovaknál legelő untságot okoz, ami más állatok legeltetésénél nem jellemző. A szakaszok méretezésénél szempont, hogy a terület méret elégítse ki az állatok mozgási igényét. A legelő untság ellen évenként felváltva növendék marhákat legeltethetünk a lovak után. Ha van elegendő

területünk, és a szénakészítést is a lovas gyepekről kívánjuk megoldani, akkor még egy széna készítési évet is be lehet iktatni a ló legeltetés ismételt megkezdése vagy folytatása előtt a terhelt szakaszon. Az egyéb elvárások és lehetőségek a lovak legelőjének hasznosításával és berendezésével kapcsolatban hasonlóak a szarvasmarhatartásnál leírtakkal. A gyep legeltetésénél természetesen figyelembe kell venni a ló takarmányozás speciális elvárásait is az egyes korcsportoknál. Ökológiai állati termék előállításban elsősorban a húslótartás vehető számításba a lótenyésztés területéről. A húslótartás és legeltetés, ha nem nagymértékben is, de meg fog jelenni, mert az európai piac keresi az egészséges, ökológiai programmal előállított ló termékeket is a piacon, de a magyar gazdák, érzelmi alapon ma még többségében elzárkóznak a lovak ilyen jellegű tartásától. 12. Legelők használata -

szakszerű védelme A magyar gyepgazdálkodás az Európai Unióba való belépésünk után, köszönhetően az agrár környezetvédelmi pályázatoknak, egyre inkább rendszerszemléletűvé válik. Amíg korábban, az állateltartó képesség növelésére törekedve, az intenzifikáció került előtérbe és ez a zárt termesztési rendszer technológiájában csúcsosodott ki, addig a mai elvárások az extenzifikációt, az alacsony ráfordítást ösztönzik, előtérbe helyezve az adott környezeti viszonyok minél nagyobb mértékű megóvását a fenntartható mezőgazdasági technológia gyepgazdálkodásban is alkalmazható módszereinek bevezetésével és pénzügyi támogatásával. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv /150/2004 (X 12) FVM rendelet/ Agrár-környzetgazdálkodási Program, füvesélőhely gondozása alprogramjába belépve, a gazda csak akkor kapja meg a pénzét, ha betartja a pályázati elvárásokat. Ez az elvárás kialakít és megkövetel egy más

jellegű, a környezet- és természetvédelmet előtérbe helyező gyepgazdálkodási rendszert, ami a termesztési és hasznosítási előirányzatok megvalósításával, a területre jellemző fajösszetételű, gyepalkotó növényállomány védelmét szolgálja. - 80 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A gyepgazdálkodás a gyepalkotó növényekre épülő, de a hasznosítási cél érdekében alkalmazott termesztéstechnológiával előállított gyeptakarmány terméshasznosítását jelenti, szakszerű legeltetéssel vagy különböző tartósítási módszerekkel történő tárolás után. A gyephasználat szakszerűsége feltételezi a gyepállomány kipusztulástól való megvédését, a takarmányértékű és a kevésbé értékes, sőt a gyomként kezelt növények gazdálkodási szempontból való kedvező arányának fenntartásával. A legelőhasználathoz

kapcsolódó szakszerű gyepvédelem elméleti ismereteken nyugvó gyakorlati alapja, a legelő füveinek legeltetés tűrőképességéhez igazított újrasarjadási vagy regenerációs idő betartása. Ez a különböző irányított legeltetési módszerek alkalmazásával valósítható meg. A legeltetést és a legelő növényeinek védelmét a legelő technikai berendezései is segítik. Különös, de kiemelkedő helyet foglal el a gyepre gyakorolt hatásában a legelőn kialakított itatóhely. A kútról való itatásnál naponta nagy terhelés éri a kút környékén lévő legelőrészt, ami ettől kikopaszodik, vagy gyomosodik, és erős sérülést mutat. Ugyanez tapasztalható az állandó delelőhelyekre kiépített vezetékes itató berendezéseknél is. Különösen veszélyes az özöngyomok megjelenése, mert a sáros itatóhelyről az állat széthordja a lábára tapadt gyommagokat. Ekkor előnyösebb, ha a területet kiépítjük a sár ellen. Esetenként

tapasztalható, hogy pl juhok esetében a delelőhelyet önitatóval látják el, és talaját meszezik a lábvég betegségek megelőzése érdekében. Az állandó delelőhely használatnál jelentkezik még egy felhajtóút jellegű taposási kár is a gyepen. A rendszeresen áttelepíthető és önitatóval szerelt traktorvontatású itatókocsik használata mellett veszik igénybe legkevésbé a legelő állatai a környező gyep növényzetét. A naponta történő víztartály töltés miatt mindig a szakaszok más-más helyére lehet telepíteni a kocsit, így az itató körül tapasztalható trágyázásos terhelés és a taposási igénybevétel csökkenthető. A delelőhelyre vonulás miatt az állatot nem kell távoli helyekre mozgatni. Hasonló a helyzet a sózókocsival is, ami a nyalósó elhelyezésére szolgál Az állatok legelés közbeni mozgását így irányítani lehet, és a gyep növényzete nem szenved maradandó károsodást. A szakaszos legeltetés szintén

védi a gyep növényállományát a káros túlhasznosítástól. Jellemzője a legelő növedékenkénti hozamának adagolása, a sarjadási idő betartásával. A regenerációs idő tavasszal rövidebb (18 nap) míg nyáron egyre hosszabb, és ha terméshiányos kisülési időszakkal is tervezünk, akkor akár elérheti az 50 napot is, majd ősszel ismét rövidebb lesz. A legeltetési szakaszok határa lehet állandó kiépítésű és változtatható kerítés. Az állandó kerítés építését a szakaszok körül a pályázati feltételek nem támogatják, sőt tiltják. Ott, ahol megmaradtak a korábbi karám rendszerű kerítések, esetenként már élősövényszerű határt kialakítva, a termés nagyságától függően tudjuk terhelni az egyes növedékeket, figyelembe véve a túllegeltetéses igénybevétel elkerülését. A fixkarámos szakasz állandó nagyságú területén, az állandó létszámú állatállomány, a változó hozamú termés függvényében,

növedékenként változó, az állateltartó képesség alapján meghatározott napig legelhet. Ez nem haladhatja meg az adott szakaszon a 10 legeltetési napot, mert ekkor már a gyep újra sarjadása megindul, és ezt védeni kell a legelő állattól, mert a termés kiesésen kívül még növényállomány leromlást is okoz. A 10 napot meghaladó legelést biztosító szakaszok termését a szakaszon belül is adagolni kell. Ez gyakran előfordul, mert a nagy gépekkel ápolható szakaszok 10-20 ha területűek. Az állandó területű szakaszok kialakítása a húsmarha tartásra jellemző, mert ezek az állatok a teljes legeltetési idényben a legelőn tartózkodnak. A szakaszok között lévő - 81 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás felhajtóutak terhelése sem jelentős, mert az állatok naponta nem használják, hacsak nem vonulnak minden nap a külön létesített

pihenőhelyre a legelőről. A változtatható ill. áttelepíthető szakaszhatárok közül az elektromos kerítés vagy más néven villanypásztor a közismert. Az egyes kapható típusokat nem célunk ismertetni, de ezek alkalmazása teszi lehetővé a leghatékonyabb védelmet a gyep legeltetéses hasznosítás esetén. Az állat létszámtól függően rövidebb vagy hosszabb ideig legeltethető területet keríthetünk be vele. A napi adagoló legeltetés választása esetében nagyobb munkaerő igénnyel kell számolnunk az áttelepítések idején. A gyep terhelése viszont ekkor a legkisebb. Természetvédelmi területen a védett növény élőhelye a kritikus időpontokban, időszakos kikerítéssel ki is zárható a legeltetett területből. A berendezés méretezése a legelő állat őrzési viselkedéséhez van igazítva. Általában tejelőmarha legeltetésénél terjedt el. Az állatok a fejés ideje alatt nincsenek a gyepen, vagy csak a legeltetési időben

tartózkodnak ott, így a terhelés még kisebb. A felhajtó utak növényzete viszont a napi jártatás miatt degradálódhat. A gyepnövényzet gazdasági szempontból kedvező arányú faji összetételének megőrzéséhez minden típusú legeltetés mellett szükséges a nyári gyomszabályozó és az idényvégi tisztogató kaszálás elvégzése a legeltetési idényben. Ezzel megakadályozzuk a le nem legelt gyomnövényzet magérlelését és a cserjék megerősödését. Bozótmentesítésre a NVT cserjeirtási kiegészítő támogatási programja biztosít pályázati lehetőséget. Az NVT eljárásai között szerepel a pásztoroló, terelgető legeltetés javaslata is, amellett, hogy meg kell őrizni a területre jellemző növényállomány fajgazdaságát. Ebben az esetben az alapvető eszköz a pásztorok szakértelme. A legeltetés szakszerűségét az adja, hogy az állat igényeinek kielégítését összekapcsoljuk a növényzet igényeinek kielégítésével. Ez

azt jelenti, hogy a gyepet mindig az állat számára fontos legeltetési magasság elérésekor legeltetjük. Ez viszont addig pihenteti a gyepet az igénybevételtől. Ha ezeket az elveket be tudjuk tartani, akkor a legeltetés nincs sem állandó, sem elektromos kerítéshez kötve. A terelgető pásztoroló legeltetésnél is megvalósítható a szakszerűen adagolt legeltetés, ha hozzáértő pásztor irányítja az állatokat a legelőn. - 82 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 13. Gyepszéna készítés A széna a termőhelyén levágott fűből, napon történő szárítással készült tartósított szálastakarmány. Gyepszéna készítésre ökogazdálkodás esetén a telepített gyep és az ősgyep növényzete egyaránt alkalmas, ha az megfelelő minőségű és mennyiségű termés biztosítására képes. A természetes növénytársulások, az ősgyepek nagy

fajdiverzitású kaszálórétjei döntő részben szálfüvekből és nagy hozamú aljfüvekből állnak. Termőhelyükre a termékeny talajú üde, nedves fekvés a jellemző. Hasznosításukra elsősorban a kaszálásos betakarítású tartósított takarmány előállítás a jellemző, de esetenként legeltethetik is a széna készítés után képződött növedékek termését. A telepített gyepeket általában legeltetéses hasznosításra hozták létre, de ezek fennmaradó, az optimális terhelés miatt legeltetésre nem kerülő termésnövedékeit, szintén kaszálással takarítjuk be, és ezt követően tartósítjuk. Az ősgyepek vegyes fajú, zömében finom szálú növényzete alkalmas a szénakészítésre, míg a telepített fajok között - különösen a húsmarha gyepeken - találunk olyan füveket, amelyek tisztán telepítve - mint pl. a zöld pántlikafű vagy a nádképű csenkesz - durva száruk miatt nem alkalmasak szénaként való takarmányozásra.

Ezekből silózással készülhet tartósított szálastakarmány. 18. táblázat A fejlettségi állapot hatása az anyaszéna takarmányértékére Fejlődési állapot Em. nyers fehérjeNyersrost tartalom % % Bugahányás előtt 13 10 Bugahányás idején 10 11 Virágzás kezdetén 10 12 Teljes virágzásban 9 13 Virágzás után 6 14 tartalom A gyep első növedékéből anyaszénát, míg a második és esetleg későbbi növedékekből sarjúszénát készítünk. Az anyaszéna készítésre (18 táblázat) akkor érett gazdaságilag a gyep, ha a vezérnövénye a bugahányás vége és a virágzás kezdete közötti fejlettségi állapotban van. A sarjúszéna betakarítási ideje akkor van, ha a terület zöldhozama négyzetméterenként eléri legalább az egy kilogrammot. Ez alatt a mennyiség alatt inkább legeltetni kell a növedéket. A betakarítás kezdete a kaszálás. Alapelv, hogy a kaszált tarló magasság legalább 5cm legyen a gyep későbbi

gyors regenerálódásának elősegítése miatt. A kaszált területet fogásokra osztjuk. A fogások kaszálásánál madárvédelmi szempontok miatt kerülni kell a középre tartó spirál vágás alkalmazását. Az egymás mellé való sávos vagy a belülről - 83 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás kifelé tartó kaszálás esélyt ad a gyep állatvilágának a menekülésre, és elkerülhető az elkaszálás. A kaszálást különböző vágószerkezetű gépekkel végezhetjük. A kasza meghatározza a rendképzés formáját és ez által a későbbi rendkezelési eljárásokat. Az alternáló, ujjas kaszák és a gerendelyre szerelt tárcsás kaszák vágás után szőnyegrendet raknak maguk után, ami elősegíti a gyorsabb száradást a fű vékonyabb rétegben való elhelyezkedése miatt. Hátrányuk, hogy a nagyobb termőképességű dús aljfüvű gyepeken könnyen

eldugulhat, és rossz minőségű lesz a vágási munka. A fogódobos rotácós kaszák szűkített rendet raknak maguk után. A rend vastag, kezelés nélkül nehezen, sok veszteséggel szárad még akkor is, ha szársértővel vannak felszerelve a gyorsabb száradás elérése érdekében. Elengedhetetlen a különböző rendkezelési eljárások megvalósítása. A szűkített rendet kaszálás után szét kell teríteni. Erre a munkára rendterítő rendrakó gépek alkalmasak. A terítésnél a szőnyegrendhez hasonló állapotot hozunk létre, csak attól még lazább rendet hozunk létre. A művelet egyben forgatás is, amit ha naponta elvégzünk hamarabb szárad meg a fű. A terített renden lévő füvet a harmat leszállta előtt ismét szűkített rendre rakjuk az átnedvesedés elkerülése érdekében. A rendkezelő gépek ilyen jellegű alkalmazása nem elég elterjedt Magyarországon. A rendkezelés következő lépése a rendforgatás és a rendsodrás. A

legegyszerűbb és a leggyakrabban alkalmazott berendezés a csillagkerekes rendsodró. A rendforgatást a száradás érdekében a szűkített rendeken végezzük el, ha lehet naponta mindaddig, amíg a fű szénává nem szárad. A szénát ezt követően összesodorjuk, ami több rend egy rendben való egyesítését jelenti. Általában öt rend összesodrásával rakunk egy begyűjtésre alkalmas rendet. Ez elősegíti a rendfelszedő gépek és a bálázó gépek hatékonyabb munkavégzését. A széna akkor kész a betárolásra, ha nedvességtartalma 18-22% között van. Szára könnyen törik, a száron a bütykök barnásak. A különféle után szárítási lehetőségek biztosítása esetén magasabb nedvességtartalommal is betárolható a széna. A széna tárolási egyensúlyi nedvesség tartalma 14%, mint általában a mezőgazdasági terményeké. A betárolás módja szerint készíthetünk lazaszénát és tömörített vagy bálázott szénát. 13.1 A lazaszéna

készítés. A renden lévő szénát rendfelszedő kocsival gyűjtjük össze, és ezzel szállítjuk a kazlazás helyére. A beszállított lazaszénát kazalba, vagy szénapajtába, esetenként emelhető-süllyeszthető tetővel rendelkező tárolóba rakjuk. Kazlazásnál fontos, hogy a kazal alá ne tudjon a csapadékvíz odafolyni. A felszívódó talajnedvesség ellen szalmaalapot kell rakni, ami ülepedve sem lehet 20cm–nél alacsonyabb. A kazaltetőt szintén szalmával zárjuk a beázási veszteségek elkerülése érdekében. - 84 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: 13.2 Gyep- és Tájgazdálkodás Bálázott- vagy tömörített- szénakészítés A renden lévő szálas szénát a tároláshoz különböző elven működő un. bálázógépekkel lehet tömöríteni. A gép működése meghatározza a létrehozott szénabála méretét, alakját, tömegét, tömörségét, csapadék

ellenállóságát, mozgathatóságát, felhasználási adagolhatóságát, tárolási módját és a fellépő veszteségeket. Az elkészült bálának jó alaktartónak, kellő tömörségűnek és jól kazlazhatónak kell lennie. A kisbálázók szögletes bálát készítenek. A kisbála tömege a gép tömörítő rendszerének működésétől függően 60-220kg/m3 lehet. A bálák mérete és tömörsége a gépeken igény szerint beállítható. A nagybálák emberi erővel történő mozgatásra alkalmatlanok. A nagybálázók lehetnek hengeres vagy szögletes bálakészítők. A hengeres bálákat készíthetjük állandó vagy változó bálakamrás gépeken. Az állandó bálakamrás gépek a bála palástja mentén kezdik tömöríteni a felszedett szénát. Az elkészült bála közepe a leglazább, és a széle felé növekszik a tömörsége A tömör bálapalást beázásra nem hajlamos, egymásra rakásnál a tárolás közben összelapulhat. Használatuk inkább

lucerna-szénakészítésnél javasolt A változó bálakamrás gépek a tömörítést a bála közepén, a bálamagnál kezdik. Egyenletes tömörségű bálákat készítenek, ami előnyös a jó kazlazhatóság szempontjából. A gyepszéna bálázására inkább ezek a gépek ajánlhatók A nagybálák készítésének másik formája a szögletes bála. A szögletes nagybálázók az igazán nagyteljesítményű gépek. A gép tömörítő szerkezete lehet lengő- vagy csúszódugattyús kialakítású. A csúszódugattyús gépek tömörebb bálát készítenek és teljesítményük is nagyobb. A lengődugattyús gépek közepes teljesítményűek, de szénabálázásra megfelelőek. Meg kell említeni még a bálakötözés mellett a csomagolt bálakészítést is. A hengeres bálázók kötözés helyett hálóba vagy fólia burokba is csomagolhatják az elkészült bálát még a bálázógépből való eltávolítása előtt. Terjed a nagybálás silókészítés is. Ebben

az esetben a szénát magasabb nedvességtartalom mellett bálázzák be, és az elkészült bálát külön csomagológépen fóliázzák. A fóliázott anyag a szenázshoz hasonló erjedésen megy keresztül Kismennyiségű fű tartósítására alkalmas eljárás elsősorban csapadékos vidékű helyeken. 13.3 A szénakészítés veszteségei A fű a kaszálás után lélegzik, és saját tartalékait használja az életfolyamatok fenntartásához, ami takarmányérték veszteséget okoz. Ha a frissen vágott anyag megázik ez a folyamat tovább tart. A hosszabb eső a nyers fűben rothadást okoz Ha a száraz széna ázik meg, akkor kilugzódásos veszteség lép fel. A széna megbarnul, rothad vagy penészedik, karotintartalma csökken. A hosszantartó napsugárzás bontja a karotint, ezért csökken a széna „A” vitamin hatása és zöld színe. A „D” vitamin tartalom viszont növekedést mutat A nem kellő mértékig száraz széna az utóérés folyamán melegszik,

és a keletkező hő rontja a fehérje emészthetőségét. Magasabb hőmérsékletű bemelegedés esetében - 85 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás öngyulladás is felléphet. A frissen betárolt, kazlazott széna hőmérsékletét kazalhőmérővel ellenőrizzük. Ez egy vasrúd is lehet Ha annyira felmelegszik, hogy nem tudjuk megfogni, akkor a kazlat szét kell bontani, hogy elkerüljük a lángra lobbanást. A rosszul végzett rendkezelési eljárások porosodást okoznak, ami rontja a takarmányértéket. A megfelelő magasságú tarló véd a felszín kiszáradásától és ez által a porosító hatás növekedésétől, vagy egyáltalán a kialakulás lehetőségétől. A betárolt széna utóerjedésen megy át. Amíg a 6-8 hétig tartó utóerjedés nem fejeződött be, a széna nem etethető, mert emésztőszervi megbetegedéseket okozhat. 13.31 A gyephasznosítás

agrotechnikája kaszáló réteken A mély és üdefekvésű réteken vagy az optimális állatlétszám eltartására tervezett legelőkön a füvet kaszálással takarítják be, amit széna vagy silózott takarmányként tartósítanak. A minőségi takarmány előállításához a gyepet, a növényállományt meghatározó uralkodó fűfaj bimbózása kezdetén kell levágni. Természetvédelmi gyepeken a kaszálást az élőhely igényeihez kell igazítani és nem a takarmány minősége az elsődleges szempont. A kaszálás ideje ezért július közepe után várható, amikor a madarak elhagyták a fészkelő helyüket. A minőség vesztés állateltartó képesség csökkenést okozhat, de ezt állami támogatással lehet kompenzálni. A kaszálást is a természetvédelmi elvárásoknak megfelelően úgy kell megoldani, hogy az madár terelő hatású legyen. Kaszálási módszerek : a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve, (1) nem megengedhető a hagyományosan a

tábla szélén kezdett és a tábla közepe felé haladó spirális nyomvonalú kaszálás, mert elzárja a menekülés lehetőségét és a tábla közepére tereli a madarakat. (2) A tábla közepén kezdett kifelé haladó spirál irányú kaszálás javasolható az oldalazó kaszával végzett, menekülési utat is biztosító egyik módszer megválasztásához. Ajánlott gépek az RM-2 típusú függesztett, oldalazó, jobbravágó rotációs fűkaszák. (3) A rét sávokban történő vágása a homlokkaszával szerelt rotációs kaszákkal oldható meg leghatékonyabban mind természetvédelmi mind gazdaságossági szempontból. A gép önmaga mellé fordulva a legkevesebb üresjárattal oldja meg a kaszálást, miközben az állatokat a tábla szélén lévő menekülő sáv felé tereli. A nem természetvédelmi területek korai kaszálásánál is meg kell keresni a fészkeket és megjelölni, hogy a kaszálásnál ki lehessen azokat kerülni, vagy nagyobb tömegű

fészkelés esetén el kell halasztani a kaszálást a madarak keléséig. A széna készítés technológiája védett területen és extenzív gyepeken Bálázott szénakészítés. 1. Szűkített rendre vágás Ideje:május vége június eleje vagy előírás szerint július végétől. 2. Rendkezelés, terítés, rendképzés, 3. Rendsodrás bálázás előkészítéshez 4. Nagybála készítés - 86 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 5. Bálacsoportosítás a tábla szélén egyenkénti kihordással Ezzel a művelettel elkerülhető a szállítójármű megrakott súlyából eredő árkos taposás veszélye a gyepnemezen. 6. Bálaszállítás 7. Bálatárolás, kazlazás, széna pajtába rakás stb Lazaszéna-készítés géppel 1. Szűkített rendre vágás Ideje: július végétől 2. Rendkezelés, terítés, rendképzés, 3. Rendsodrás felszedés elszállítás előkészítéshez

4. Rendfelszedés és szénaszállítás felszedő pótkocsival 5. Kazalba rakás vagy megfelelő egyéb tárolás Lazaszéna-készítés kézi erővel. 1. Kaszálás kézzel vagy géppel, a) Kézi rendforgatás b) Petrencébe rakás kézzel a) Háromlábú szárító állványok vagy nyársak felállítása, b) Az állványok megrakása fonnyasztott vagy zöld fűvel, 2. Széna elszállítás az állványokról vagy a szénaboglyákból 13.4 Tartósított gyeptakarmány készítés silózással A gyepeken erjesztéses tartósítással szilázs vagy szenázs készíthető. Ha a levágott füvet előfonnyasztás nélkül, az eredeti szárazanyag tartalmával silózzuk be, akkor szilázsról beszélünk, ha viszont a levágott fű fonnyasztásával a szárazanyag tartalmat 30-40%-ra növeljük a besilózás előtt, akkor készül a szenázs. A silózásra akkor érett a fű, ha már virágzás előtt áll, azaz bimbózásba van. Silózási alapanyagként a nagy hozamú szálfüvek,

mint a nádképű csenkesz, a zöld pántlikafű, a magyar rozsnok, a csomós ebír, a réti csenkesz stb. felelnek meg a legjobban Ezeket termeszthetjük tisztafajú telepítésben és gyepkeverékben egyaránt. A füvek - alacsony cukor tartalmuk miatt - nehezen silózható alapanyagot jelentenek, ezért a megfelelő minőségű takarmány előállítása érdekében különböző adalékokat alkalmazhatunk. Alkalmazásuknál figyeljünk az ökogazdálkodási szabályok betartására A leggyakrabban alkalmazott természetes silóadalék a cukorgyári melasz. A lekaszált füvet 3-4 cm méretűre szecskázzuk, majd a tároló helyre hordjuk. A leggyakrabban alkalmazott silózó berendezés az áthajtósiló. Ezeknél fontos, hogy egy hét alatt fejezzük be a munkát. A betárolásnál a folyamatos tömörítést a beszállítás befejezése után addig folytassuk, amíg a kazalra lépve már nem süllyedünk bele. Ezt követően, takarás után le kell fedni a kazlat. - 87

Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás A szilázskészítésnél számítani kell a friss anyagból kiszivárgó csurgaléklé megjelenésével, ami tulajdonképpen a kitaposott sejtnedv, és értékes takarmány veszteséget jelent. Környezetszennyező hatása miatt eltávolításáról gondoskodni kell A szenázskészítésnél a fonnyasztott füvet nehezebb tömöríteni, ezért itt figyelni kell a megfelelő tömörítésre, hogy az erjedési folyamatok az elvárásoknak megfelelően menjenek végbe. Laza kazal rakás esetén előfordulhat penészesedés és vajsavas erjedés egyaránt, ami lehetetlenné teheti a takarmány rendeltetésszerű felhasználását. Az elkészült takarmány a betárolást követően 6-8 hét múlva takarmányozható. Az egyéb silózási eljárások közül meg kell említeni a napjainkban megjelenő nagybálás silózást. Ennél a silókészítésnél az

alapanyag előfonnyasztása után nagybálázó géppel tömörítjük, majd csomagoló gépen fóliába zárjuk a felhasználásig. Nagy fólia felhasználása ellenére is kevésbé környezetszennyező, mit az áthajtó siló. Kisebb termés tartósítása esetén is alkalmazható. Hátránya, hogy alkalmazása fokozott gépesítést igényel. 14. Fűmagtermesztés A hazai fűmagtermesztésünk nagy hagyományokkal rendelkezik és jelentős szerepet játszik a takarmány gyeptermesztésben éppúgy, mint a pázsitgyepek termesztése területén. A céloknak megfelelő fajok legjobb egyedeinek kiválasztásával és nemesítésével sikerült olyan fajtaszortimentet előállítani, ami nemcsak hazai vonatkozásban, hanem nemzetközi területen is megállja a helyét. A Kárpát medence sajátos ökológiai adottságait, lehetőségeit nagyon jól használják ki, és ez által járulnak hozzá az eredményes takarmánytermesztéshez és pázsitgyep kultúra kialakításához. A

gyepgazdálkodásban, bár sok értékes fűfajt hasznosítunk, ami a természetben előfordul, csak az elvárásoknak legjobban megfelelő gyepalkotók magtermesztésével foglalkozunk. A fűmagtermesztés céljára telepített növényállomány termesztés technológiája alapvetően különbözik a takarmány gyepek termesztésétől, bár esetenként fognak magot takarmány gyepeken is, de ez nem minősített vetőmag, hanem csak fűmag begyűjtésnek nevezhető, ami nélkülöz minden minőségi elvárást. Fontos ezért ismerni a vetőmag fajtáját és származási helyét, hogy termesztési céljainknak megfelelő gyepet tudjunk létesíteni. Talajigény: A gyepvetőmag előállítása elsősorban jó táperőben lévő talajon eredményes, de öntözéses művelés esetén, a szélsőséges talajokon is eredményesen dolgozhatunk. Fontos a talaj kedvező vízgazdálkodása, a jó talaj szerkezet, a telepítést megelőző magágy kialakításához és a magfüves

ápolhatóságához. Éghajlatigény: Hazánk éghajlata megfelel a vetőmag termesztés feltételeinek. Az itt előállított szaporítóanyag alkalmas a szélsőséges, hideg hómentes telek és a csapadékszegény aszályos nyarak túlélésére képes gyepek létesítésére. Külföldi fajtáktól csak az itt termett vetőmagoktól várható ez el. Elővetemények: A fűmagtelep létesítésénél is csakúgy, mint a szántóföldi növénytermesztésben, fontos tényező az elővetemény és annak hatása a termesztésre. Jó előveteménynek tartjuk az évelő pillangósokat, a repcét és a borsót, - 88 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás megfelelő előveteményként tartjuk számon a kalászosokat és a takarmánykeverékeket. Talajelőkészítés: A fűmagot csak megfelelően elmunkált, kellően tömött és biológiailag beéredett magágyba telepíthetünk eredményesen és

gazdaságosan. Ennek érdekében az elővetemény után azonnal meg kell kezdeni a talajelőkészítést. A kedvező állapot elérésére így másfél, két hónap áll rendelkezésre, amire szükség is van a nyárvégi telepítés előtt. Szem előtt kell tartani, hogy a magfüves igényes a talaj kulturállapotára, tápanyag szolgáltató és kapilláris vízemelő képességére, valamint a gyommentességre. Általánosságban az aprómagvak részére a középkötött talaj a legmegfelelőbb, míg a nagyobb magvak az egyéb talajokon is jól telepíthetők. A talaj kémhatása akkor a legkedvezőbb, ha pH-ja 6-6,9 érték körül alakul. A talaj gyommentesítésére, a talajművelésen kívül, a vegyszeres gyomirtási lehetőségek is adva vannak. A tarackos fűféle gyomok ellen a glifozát hatóanyagú készítmények a leghatásosabbak, mivel ezek a teljes növényt irtják és nincsenek hatással az utánuk következő vetett növényre. Tápanyagellátás: A tápanyag

ellátásnál, többéves kultúráról lévén szó, megkülönböztetjük a telepítés előtti és a termesztési években történő tápanyagpótlást. A magfüves tápanyag igényét műtrágyákkal fedezzük. A telepítés előtt a talajműveléssel összekapcsolva juttatjuk ki az alaptrágyát. Ennek mennyisége nitrogénből, foszforból és káliumból egyaránt 1oo kg/ha Ezt módosíthatják a talajvizsgálati adatok. A termesztési években folytatjuk a rendszeres tápanyagellátást. A nitrogén hatóanyagból évente 15o kg/ha adagot juttatunk ki, mégpedig száraz művelés esetén tavasszal egy adagban 1oo kg-ot, öntözéses művelésnél pedig, megosztva 5o kg-t kora tavasszal 5o et pedig az első öntözéskor. A nitrogén fennmaradó részét mindkét esetben ősszel adjuk ki a foszforral és a káliummal egy időben. Telepítésük: A telepítési idő a nyárvégi időszakban a legkedvezőbb. Az ekkor kialakított magágy kedvező feltételeket nyújt a

telepítéshez. Különösen fontos a gyökérváltás kedvező feltételeinek a biztosítása. Ez a fenológiai fázis a kelést követő 4 6 héten zajlik és ebben az időszakban a legérzékenyebb a növény a talaj-előkészítési hibákra. A kelést követő időszak kedvezőbb csapadék és hőmérséklet eloszlású, így csökken a kisülés miatti kiritkulás veszélye. Hátrányaként említhető viszont, hogy a vetés előtt nehezebb az aprómorzsás kertszerűen elmunkált magágyat kialakítani a talajban. Vetés: A vetés sortávolsága fűfajtól függően változó. Részletes adatok a táblázatban találhatók Vethetünk gabona és dupla gabona sortávolságra, de a zöld pántlikafüvet 6o cm sortávolságra telepítik. A vetésmélysége 1,5 - 3 cm, amit simahengerrel takarunk A simahenger után célszerű seprűboronát vagy más felület érdesítő eszközt járatni a cserepesedés megelőzése céljából. Találkozunk a gyakorlatban a szalagos vetéssel is Ez

azt jelenti, hogy háromnégy sor követi egymást 1o,5 cm -re telepítve majd egy 5o-6o cm sáv kimarad. Ennek a telepítésnek az előnye a könnyebb idegenelési és az ápolási munkák végzése, ami esetenként hosszabb termeszthetőségi élettartammal is párosul. Az egyes fajok és fajták telepítésénél fontos szerepet játszik a szigetelő távolságok betartása. A szigetelő távolság fajok között 3m, rokonfajoknál, mint pl angol perje és olasz perje 8oo m, elit szaporításkor 6oo m, első fokú szaporításakor pedig, 5oom. Az azonos fajok fajtái között első fokú szaporításnál 3oo m az elvárt szigetelő távolság. − A magfüvesek ápolása: A magfüvesek ápolása tavasszal, a sima hengerezéssel kezdődik. Az évközi munkák a sorközművelésre irányulnak. Szalagos vetés esetén az idegenelő utakat betakarítás előtt - 89 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és

Tájgazdálkodás kétszer és betelelés előtt egyszer megművelik. Gabona sortávolság esetén henger és küllős kapa a művelő eszköz. A gyomirtásra kétszikűek ellen a szelektív szereket alkalmazhatjuk az egyszikűek ellen, pedig az idegeneléskor lehet védekezni. Az idegenelést évente többször kell elvégezni. Az első időpont szárba induláskor van, majd ezt követi a bugahányás és a szemle előtt végzett idegenelés. Színárnyalati különbségek alapján történik a válogatás az októberben végzett betelelő idegenelés folyamán. Kártevői: A magfüvesek legveszedelmesebb gyomnövényei: a muhar, a kakaslábfű, a meddő és a fedél rozsnok, a tarackbúza, a mezei aszat, a lórom fajok, a pásztortáska, az útszéli zsázsa és a tyúkhúr. A betegségek közül a gyűrűs penész a rozsnokokon és a csenkeszeken, a rozsnok léhaszeműsége az angol és az olasz perjén valamint a rozsnokokon a rozsda betegségek pedig a legtöbb fűfajon

előfordulnak. A magfüvesek kritikus fejlődési fázisai vízigény szempontjából szárba induláskor, a magéréskor és a betelelés előtti hajtórügy kialakulás idején vannak. A magfüves öntözése átlagos csapadékú években kétszer történik. Az első április vagy május, míg második június első felében esedékes. Az öntözővíz norma alkalmanként 4o 6o mm Magfüvesek betakarítása: Betakarítási szempontból több érési időt különböztetünk meg. - Korai érésűek a réti ecsetpázsit, a réti perje, veresnadrág csenkesz, érési idejük június 1 - 15 között várható. - Kalászosok előtt érők, a réti csenkesz, a csomós ebír, az angol perje, a vörös csenkesz és a nádképű csenkesz érési ideje jún. 10 -30 között van - Kései érésűek a magyar rozsnok, a zöld pántlikafű, a réti komócsin és a tarackos tippan. Az érés jelei. Az érés a buga csúcsától indul és lefelé halad. Az aratás ideje fűfajonként eltérő

Vannak magpergető fajok, pl. réti csenkesz angol perje, ezeket korán, a tejesérés végén kell vágni. A magvukat nem pergető fajokat a viaszérésben lehet aratnipl réti perje A buga érettségétől függően több érettségi fokozatot különböztetünk meg. Ha a buga felső egy harmada viaszérésben van, akkor 7o% -os, a második harmadban akkor 55% os, ez alatt pedig meg kell kezdeni az aratást. Tapasztalati úton, ha a kalapunkba egy suhintással beverődött magok száma jelentős, akkor az aratást meg kell kezdeni. Az érés és a pergés közötti időszak általában egy és három nap között változik illetve várható. A betakarítást kétmenetben végzik. Az első menet viaszérésben 6o- 8o%-os kicséplést eredményez, de a magszalma szőnyegrenden marad. Az ezt követő utócséplést 2 - 5 nap múlva végzik. Ezzel a módszerrel a veszteség 3 - 5 % - ra mérsékelhető. Betakarítás után ellenőrzik a mag nedvességtartalmát és ezt követően

szükség szerint szárítják. A magfüggelékekben gazdag magokat vetés előtt a könnyebb kezelhetőség érdekében preparálják. - 90 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás 2. Mellékletek 1. melléklet Nemzeti Vidékfejlesztési Terv Agrár-környezetgazdálkodási program B.4 Gyepgazdálkodás 4.1 Támogatott gyepgazdálkodási programok A gyepgazdálkodási programok támogatását a 150/2004. (X 12) FVM rendelet szabályozza. A rendelet hatálya, az Európai Bizottság által jóváhagyott Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) alapján, a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlege társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 131/2004. (IX 11.) FVM rendelet 1 § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott támogatási célok szerint, az

agrár-környezetgazdálkodás támogatásaira terjed ki. Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés célja a termőhelyi adottságoknak megfelelő termelési szerkezet, a környezettudatos gazdálkodás és a fenntartható tájhasználat kialakítása, és ennek függvényében a környezet állapotának javítása, valamint a gazdaságok életképességének és gazdasági hatékonyságának növelése a rendelet alapján meghatározott célprogramok által előírt kötelezettségvállalások megvalósításával. A rendelet 5. § (1) alapján gyepgazdálkodáshoz az alábbi agrár-környezetgazdálkodási célprogramok szerint nyújtható támogatás: b) gyepgazdálkodási célprogramcsoport: ba) alapszintű gyepgazdálkodási célprogramok: 1. füves élőhelyek kezelése célprogram, 2. szántó fajgazdag gyeppé alakítása (gyeptelepítés) célprogram, bb) ökológiai gyepgazdálkodási célprogram, e) kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási célprogramcsoport: ec)

gyepterületen történő cserjeirtás célprogram; de a célprogram csak az (1) bekezdés b) pontja szerinti gyepgazdálkodási célprogramcsoporthoz tartozó célprogramokkal együtt támogatható. A terület alapú támogatást az a földhasználó veheti igénybe, aki a teljes támogatási időszak alatt gazdaságának teljes területén betartja a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat előírásait a 4/2004. (I 13) FVM rendelet szerint A rendelet 9. § (1) alapján igénybe vehető támogatás nem zárja ki, hogy egyidejűleg ugyanazon területre az alábbi terület alapú támogatások is igényelhetőek legyenek, amennyiben a kérelmező a jogosultsági feltételeknek megfelel: a) az EMOGA Garancia Részlegéből finanszírozott adott évi egységes terület alapú támogatás; b) az EMOGA Garancia Részlegéből finanszírozott egységes terület alapú támogatásokhoz kapcsolódó adott évi kiegészítő nemzeti támogatás; - 91 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és

Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és Tájgazdálkodás c) az EMOGA Garancia Részlegének társfinanszírozásában megvalósuló kedvezőtlen adottságú területek kompenzációs támogatás. (2) bek. szerint: egy mezőgazdasági parcellára csak egy agrár-környezetgazdálkodási célprogram alapján igényelhető terület alapú támogatás, kivéve, ha ugyanazon mezőgazdasági parcellához kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási célprogramcsoportban szereplő célprogram [5. § (1) bekezdés e) pontja] is kapcsolható Ebben az esetben a támogatásra jogosult mindkét vállalt célprogram támogatását igénybe veheti. (4) bek. szerint egy gazdaságon belül több agrár-környezetgazdálkodási célprogram megvalósítása is támogatható. 4.1 Füves élőhelyek kezelése célprogram 29. § (1) szerint a támogatás célja a növényfajokban és azokhoz kötődő állatfajokban gazdag rétek fenntartása és fejlesztése a különböző

gyeptípusokon, a helytelen gondozás miatt csökkenő állományú ritka növények, madarak és gerinctelen állatok védelme, valamint a növényvédő szerek használatából és a műtrágyázásból eredő környezeti terhelés csökkentése. (2) Jogosultsági feltételek: a) legkisebb támogatható terület 1 ha, b) a gyep hasznosításához legalább 0,2 állategység/ha állatállomány megléte. (3) A program előírásai: a) legeltetés esetén: aa) legeltethető állatfajok: szarvasmarha, juh, kecske, bivaly, ló, dám- és gímszarvas, szamár, ab) a legelőt a gyeptípusonként megadott alsó és felső állatsűrűségi határok figyelembevételével kell hasznosítani: ac) pásztoroló vagy szakaszolt legeltetést kell alkalmazni (a legeltetési napok számát a fűhozam alapján kell meghatározni, de az a 10 napot nem haladhatja meg ), ad) a füves élőhelyeken növényvédő szer használata, felülvetés, műtrágyázás és öntözés nem engedélyezett; b)

kaszálás esetén: ba) nedves időszakban, amikor az élőhely károsulhat, a kaszálás tilos, bb) a rétek/legelők kaszálása során vadriasztó láncot kell alkalmazni, és csak természetvédelmi szempontból kedvező kaszálási módszerek alkalmazhatók (kaszálás a parcella közepétől kifelé haladva, a parcellaszegélyeket utoljára kell lekaszálni). (4) A támogatás mértéke a programba bevitt terület után 58,82 euró/ha. 4.2 Szántó fajgazdag gyeppé alakítása (gyeptelepítés) célprogram 30. § (1) A támogatás célja a növényfajokban és azokhoz kötődő állatfajokban gazdag rétek kialakítása, élőhelyek biztosítása ritka növények, madarak és gerinctelen állatok számára, illetőleg a növényvédő szerek használatából és a műtrágyázásból eredő környezeti terhelés csökkentése. (2) Jogosultsági feltételek: - 92 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán László: Gyep- és

Tájgazdálkodás a) a legkisebb támogatható gyepterület 1 ha, b) a területileg illetékes Növény- és Talajvédelmi Szolgálat (a továbbiakban: NTSZ) igazolása arról, hogy a szántóterület gyepesítése indokolt. (3) A program előírásai: a) gyepes élőhely kialakítása gyeptelepítéssel, b) a telepítéstől eltekintve, amikor legfeljebb 80 kg/ha N-hatóanyag kijuttatása megengedett, műtrágyázás és növényvédő szerek alkalmazása tilos, c) termőhelyi adottságoknak megfelelő, legalább 6 fajból (fajtából) álló fűmagkeverék vetése, d) egyetlen faj (fajta) aránya sem haladhatja meg a 30%-ot, e) gyomok, betelepülő cserje-, fafajok irtása csak mechanikai úton végezhető , f) az első évben két kaszálás engedélyezett, a legeltetés nem, g) a második évtől a kialakított gyepet legeltetéssel vagy kaszálással lehet hasznosítani, a termő helyi adottságok (gyeptípus) figyelembevételével és a 29. § (3) bekezdésében megadott

előírások betartásával. (4) A támogatás mértéke a programba bevitt terület után 290,20 euró/ha. (5) A támogatási kérelemhez mellékelni kell a területileg illetékes NTSZ igazolását arról, hogy a terület gyepesítése talajvédelmi célból vagy a talajadottságok alapján indokolt. 4.3 Ökológiai gyepgazdálkodási célprogram 31. § (1) A támogatás célja a növényfajokban és azokhoz kötődő állatfajokban gazdag rétek fenntartása és fejlesztése, a helytelen gyepgazdálkodás miatt csökkenő állományú ritka növények, madarak és gerinctelen állatok védelme, a növényvédő szerek használatából és a műtrágyázásból eredő környezeti terhelés csökkentése, valamint a fészkelő területek és élő helyek biztosítása a védett madár- és emlős fajok számára. (2) Jogosultsági feltételek: a) a legkisebb támogatható terület 1 ha, b) a gyep hasznosításához legalább 0,2 állategység/ha állatállománnyal kell

rendelkeznie, c) a gyepterület Magyarországon elismert ökológiai ellenőrző és tanúsító szervezet által nyilvántartásba vették. (3) A program előírásai: a) a mezőgazdasági termékek ökológiai termeléséről, valamint a mezőgazdasági termékeken és élelmiszereken erre utaló jelölésekről szóló 1991. június 24-i 2092/91/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 2092/91/EGK rendelet) gyepgazdálkodásra vonatkozó szabályainak betartása; b) legeltetés esetén: ba) legeltethető állatfajok: szarvasmarha, juh, kecske, bivaly, ló, dám- és gímszarvas, szamár, bb) a legelőt a gyeptípusonként megadott állatsűrűségi határok figyelembevételével kell hasznosítani: bc) pásztoroló vagy szakaszolt legeltetést kell alkalmazni (az egy területen legeltethető napok számát a fűhozam alapján kell meghatározni, de az a tíz napot nem haladhatja meg), - 93 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak Szemán

László: Gyep- és Tájgazdálkodás bd) a legelőn csak a legeltetett állatok szerves trágyájára alapozott tápanyagutánpótlás engedélyezett, növényvédő szer használata, felülvetés, műtrágyázás, öntözés nem engedélyezett; c) kaszálás esetén: ca) nedves időszakban, amikor az élőhelyet károsíthatja, a kaszálás tilos, cb) a rétek (legelők) kaszálása során vadriasztó láncot kell alkalmazni, és csak természetvédelmi szempontból kedvező kaszálási módszerek alkalmazhatók (kaszálás a parcella közepétől kifelé haladva, a parcella szegélyeket utoljára kell lekaszálni). (4) A támogatás mértéke a programba bevitt terület után 58,82 euró/ha. (5) A támogatási kérelemhez mellékelni kell azt az igazolást, mely tanúsítja, hogy a célprogramba bevinni kívánt gyepterület Magyarországon elismert ökológiai ellenőrző és tanúsító szervezet nyilvántartásában szerepel. 4.4 Gyepterületen történő cserjeirtás

célprogram 48. § (1) A támogatás célja a legeltetés elmaradásából származó nagyfokú cserjésedés megszüntetése, valamint értékes gyep élőhelyek rehabilitációja. (2) Jogosultsági feltételek: a) legkisebb támogatható terület 1 ha, b) valamely gyepgazdálkodási célprogramban való részvétel (29-35. §-ban foglaltak figyelembevételével), c) igazolás arról, hogy a célprogram bevezetése indokolt. (3) A program előírása a becserjésedett terület gépi vagy kézi irtásának elvégzése. (4) A támogatás mértéke: a) az első évben a programba bevitt terület után 168,63 euró/ha, b) a második évtől a programba bevitt terület után 62,75 euró/ha. (5) A támogatási kérelemhez mellékelni kell a területileg illetékes NTSZ igazolását arról, hogy a becserjésedés foka alapján a cserjeirtás indokolt. - 94 Környezetgazdálkodási Agrármérnök és Mezőgazdasági Mérnök BSC szak