Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Az olaszországi szociális szövetkezetekről

URL: www.eselyfkhu E-mail: eselyfk@axelero.hu JNSZM ESÉLY Szociális Közalapítványa Regionális Szellemi Forrásközpont Az olaszországi szociális szövetkezetekről A hetvenes évek végén jelentek meg azok a szociális szövetkezetek, amelyek tagjai közt egyaránt található önkéntes és növekvő számú fizetett alkalmazott. A nonprofit szervezeteket Olaszországban egy új szociálpolitika alapjának tekintik, ugyanakkor állandó téma a függetlenségük és autonómiájuk megőrzésének lehetősége az állami támogatottság megszerzése idején. A nonprofit szektor meghatározásának egy kísérlete Barbetta (1997) szerint az olasz nonprofit szektor átfogó meghatározására Salamon és Anheir (1992) strukturális-működési definíciója adhat megközelítőleg pontos leírást, de ennek szempontja (formális, nem-kormányzati, önmagát irányító, a profitot nem osztja szét) sem fedik le maradéktalanul az olasz szektort. A definíció elemei: Ennek a

szempontnak eleget tesz az olasz nonprofit szektor, amennyiben nem firtatjuk azokat a nembejegyzett civil csoportokat, akik nem adják le a bíróságon alapszabályukat. • Nem-kormányzati - a szervezet nem lehet állami intézmény része. Korábban láttuk, hogy Olaszországban nagyon nehéz, alkalmanként szinte „lehetetlen” megmondani egy szervezetről, hogy vajon az állami, vagy a nonprofit szektor része (például az IPAB-hoz tartozó szervezetek, amelyek irányításukat tekintve nem-kormányzati szervezetek, némely jogosítványuk alapján viszont állami funkciókat látnak el: engedélyeket adnak ki, bizonyos területen jogi monopóliumot élveznek stb.) • Önmagát irányító – Ez a kritérium kétféle szervezetnél is gondot okoz. Az egyik, a katolikus kórház, amely tulajdonosa az egyház, de fennhatóságát több fontos szempontból minisztériumok látják el (ápolási díjak szabályozása, átépítés, új szolgáltatások bevezetésének

engedélyezése stb.) Ezen ellentmondások ellenére is a nonprofit szektorhoz sorolhatók. A másik csoporthoz tartoznak azok az alapítványok, amelyek banki tevékenységet folytatnak. Jelenleg ezek felügyeletét a pénzügyminisztérium által kinevezett tisztviselők és a helyi önkormányzatok látják el. Ehhez, hogy ezek az alapítványok a nonprofit szektorhoz tartozzanak a szervezeti irányítás és felügyelet kérdésében kell változtatni. • A profitot nem osztja szét – Az olasz törvénykezés csak egy különleges esetben rendelkezik a tulajdonosok és/vagy tagok közötti profitelosztásról (az olasz labdarúgó klubok, illetve ebből a szempontból helyesebb, ha cégnek nevezzük, ezek nem tartoznak a nonprofit szektorhoz). A többi nonprofit szervezet, ahol a fő cél szociális vagy úgynevezett „ideális” (= a közjót szolgáló), eloszthatja a profitot. Ezek a nonprofit szervezetek nagyobb részt egyesületek: • • • Folytathatnak

vállalkozási tevékenységet; Különböző elbánásban részesíthetik saját tagjaikat és azokat, akik nem az egyesülethez tartoznak, például a profitot csak tagjaik közt oszthatják szét; Az egyesület megszűnésekor tagjaiknak vagyontárgyakat oszthatnak szét (kivétel: a szociális szövetkezetek és az önkéntes szervezetek) Látjuk, hogy szinte minden kritérium vonatkozásában beszélni kell olyan kisebb-nagyobb eltérésekről, ami miatt „kilóg” sok olasz szervezet/szerveződés a Johns Hopkins Egyetem Nemzetközi Nonprofit Kutatócsoportjának definíciójából. A nonprofit szervezetek főbb típusai Barbetta (1997) csoportosítása szerint Az olasz jogrendszerben nincs a nonprofit szektornak elfogadott definíciója. A legelterjedtebb terminusok a nonprofit szektor alkotóelemeire vonatkoznak: (terzo settore), vagy harmadik rendszer (terzo sistema) is (associazionismo) Önkéntesség (volontariato) (Az eredetileg amerikai nonprofit terminus használata is

egyre inkább terjed.) Harmadik szektor – Terzo settore Ezt a terminust akkor használják általában, amikor a nonprofit szervezeteket meg akarják különböztetni a magán- és az állami szektortól. Gyakran beleértenek olyan szervezeteket is, amelyek más országok harmadik szektor kategóriáján kívül esnek, például a szakszervezetek, szövetkezetek. 1 URL: www.eselyfkhu E-mail: eselyfk@axelero.hu JNSZM ESÉLY Szociális Közalapítványa Regionális Szellemi Forrásközpont Egyesületek, alapítványok – Associazionismo A terminus a gyakorlatilag minden területen jelenlévő egyesületeket, szövetségeket jelenti, amelyek a polgári törvénykönyv hatálya alá tartoznak. Mindenféle embercsoportra használják, ahol egy tevékenység (kivéve üzlet) közös végzésére gyűlnek egybe. Jogi értelemben: az üzleti társulásokat és az egyesületeket nem különbözteti meg a törvény abból a szempontból, hogy elosztják-e profitot vagy sem.

Olaszországban a megkülönböztetés szempontja a szervezeti cél vagy a tevékenység természete. Kicsit leegyszerűsítve: az önérdekű vagy üzleti célú szervezet az üzleti társulás sajátos jellemzője, míg egy önzetlen, emberbaráti cél alapján az olaszok egyesületre vagy alapítványra asszociálnak. Egy alapítvány létrehozásához jogi személlyé kell válni, az egyesületek ezzel a megkötöttséggel szemben választhatnak: az egyesület kérhet bírósági bejegyzést (bejegyzett egyesület), vagy maradhat nem-bejegyzett egyesület is. (Ez a megkülönböztetés létezik Nagy-Britanniában és több más országban is). Bejegyzett egyesületek A bejegyzést általában két okból választják: Egyrészt, a nem-bejegyzett egyesületnek nem lehet vagyona, nem fogadhatnak adományokat, nem lehet rájuk örökséget hagyni. A bejegyzett egyesületek élhetnek ezekkel a lehetőségekkel, de az ő esetükben sem zajlanak mindig zökkenőmentesen a felsorolt

dolgok. Másrészt, ez a forma biztonságot nyújt tagjainak károk és veszteségek esetén Az egyesület, mint jogi személy kizárólagosan felelős, tagjainak személyes vagyona érinthetetlen. Az egyesület bejegyzése időigényes folyamat (több év!), állami nyilvántartásba kerül, alapításkor már rendelkezni kell a célok elérését biztosító vagyonnal. Az alapszabály későbbi módosítását állami fennhatóságnak kell jóváhagynia. Nem-bejegyzett egyesületek Nem-bejegyzett egyesület megszervezése tulajdonképpen magánügy. El kell készíteni egy alapszabályt, és azt közjegyzőnél kell hitelesíteni. Állami nyilvántartásba nem veszik fel A megalakulás egyszerű voltának is köszönhető, hogy az elmúlt évtizedekben gomba módra szaporodtak ezek az egyesületek. Az adótörvények szempontjából külön kategóriát alkotnak a nem-kereskedelmi szervezetek, ide tartoznak azok a nem-üzleti társaságok is, amelyeknek fő célja nem kereskedelmi

jellegű. Ezek a szervezetek majdnem minden tevékenységükben adómentességet élveznek függetlenül attól, hogy szándékukban állt-e a profitszerzés (nem, mint elsődleges cél), vagy sem, abban az esetben, ha a profitszerző tevékenység közvetlen kapcsolatban van a szervezet fő céljával, és a szolgáltatás árából nem szerez külön profitot a szervezet. Az egyesületeknek és alapítványoknak nyújtott adományok csökkentik az adóalapot. Önkéntesség – Volontariato A főként önkéntesekkel dolgozó szervezetek elsősorban az egészségügy és a szociális ellátás területén tevékenykednek. Ide tartoznak azok a karitatív szervezetek, amelyek megkötések nélkül mindenkinek szolgáltatnak, és azok az önsegítő-jellegű társulások, amelyek a hozzájuk csatlakozott tagságot szolgálják. Ezek a szervezetek is választhatnak, hogy bejegyzett, vagy nem-bejegyzett csoportként kívánnak működni. A szervezetben dolgozók lehetnek önkéntesek és

fizetett alkalmazottak egyaránt. Az elmúlt években emelkedett a fizetett alkalmazottak aránya A szervezetek jogi szabályozása A jogi kategóriák „kuszasága” ellenére is, mind a törvényhozás, mind pedig a hétköznapi emberek egyre inkább tudatában vannak a nonprofit szektor, mint önálló szektor létezésével (Barbetta, 1997). A kilencvenes évek új törvényei, külön kedvezményekről rendelkeztek elismerve a jóléti államban és az egészséges demokráciában a nonprofit szektor kiemelt szerepét. 2 URL: www.eselyfkhu E-mail: eselyfk@axelero.hu JNSZM ESÉLY Szociális Közalapítványa Regionális Szellemi Forrásközpont 1990 óta jelentős változások következtek be a törvényi szabályozásban. Az olasz parlament elfogadta az önkéntes szervezetekről és a nonprofit szervezetekről szóló új törvényjavaslatot. Az új törvények szabályozzák az önkéntes szervezetek és az úgynevezett szociális szövetkezetek (cooperative sociali)

működését. A törvények szemléletváltást is tükröznek, a korábbi hiányos és sok helyen szabályozott területeket megpróbálták pontosan, csak a nonprofit területtel foglalkozó törvényekben leírni. Az önkéntes szervezetek (volontariato) szabályozása Az önkéntes szervezeteket az 1991. évi 266 sz törvény szabályozza Körülbelül 10000 szervezetekre vonatkozik, ezek közel 20%-a szociális és/vagy egészségügyi feladatokat lát el. A törvény elismeri, hogy ezek a szervezetek különféle eszközökkel a szociális kizáródás ellen küzdenek, mégis úgy rendelkezik, hogy nem lehet a szociális szolgáltatás rendszeres tevékenység. E mellett kiköti, hogy a személyzet nagyobb részének önkéntes segítőnek kell lennie. A törvényi kényszer túl általános, ez lehet a magyarázata annak, hogy a szervezetek nem mindig tartják be az előírásokat. A FIVOL (Olasz Alapítvány az Önkéntességért) 1996-ban készített felmérése kimutatta,

hogy 10.516 önkéntes szervezetből 1031 szervezet (majdnem 10%) folyamatosan és következetesen szociális szolgáltatást nyújt 2.083 fizetett alkalmazottal, és 53529 önkéntessel E szervezetek több mint 65%-a kizárólag, vagy nagyrészt a szolgáltatási díjakból tartotta fenn magát. A törvény önkéntes szervezet kategóriába sorolja azokat a szervezeteket, ahol céljaik megvalósításában a szolidaritás eszménye a meghatározó. A törvény nem rendelkezik az idesorolt szervezetek jogi státuszáról. A legtöbb szervezet nem-bejegyzett, elsősorban az egészségügy és a szociális ellátás területén jelentős önkéntes munkával dolgozó civil szervezet. A törvény megjegyzi, hogy a profitszerzés nem lehet fő cél, illetve az önkénteseknek kiemelkedő szerepe van a szervezet irányításában és a szolgáltatás nyújtásában. Bevételi forrásuk lehet állami támogatás; tagdíjak, adományok, pályázati bevételek; és kereskedelmi jellegű

tevékenység, amennyiben nem játszik jelentős szerepet. Az általános nem-bejegyzett szervezetektől eltérően ezek a nem-bejegyzett önkéntes egyesületek/szervezetek vásárolhatnak ingatlant, elfogadhatnak adományokat, ingó és ingatlan vagyont lehet rájuk örökül hagyni. A szociális szövetkezetek (Ha másként nem jeleztük a számadatokat Borzaga és Santuari (1998) a CGM (Consorzio Gino Mattarelli) statisztikából meríti, melyet a turini Fondazione Agnelli tett közzé 1997-ben.) A szociális szövetkezetek (cooperative sociali) szabályozása Az olasz szociális szövetkezetek fontos újításokat képviselnek nemcsak országos, hanem nemzetközi szinten is, ezért ezt a szervezettípust tárgyaljuk legrészletesebben. A hetvenes évektől kezdve számos önkéntes és érdekképviseleti szervezet alakult át szövetkezetté, vagy alapított szövetkezet. (Az első szövetkezeteket célzó felmérés 1986-ban készült Ez kimutatta, hogy a vizsgált közel 500

szövetkezetből korábban 22,6% önkéntes szervezet, 15,9% más típusú egyesület volt, s csak a szövetkezetek fele viselt a kezdetektől szövetkezeti formát.) A szociális szövetkezetek saját szervezeti stratégiát dolgoztak ki. Társulásokat hoztak létre helyi szinten és országos szinten egyaránt. Hatást kezdtek gyakorolni a szövetkezeti mozgalom egészére, lobbizni kezdtek a parlamentben azért, hogy sajátos helyzetüket a törvényi szabályozás is elismerje és erősítse. A szociális szövetkezetek működését az 1991. évi 381 sz törvény szabályozza Legfontosabb jellemzőiket az alábbiakban foglalhatjuk össze: A kedvezményezett, segítséget élvező célcsoport az egész közösség, különösen annak hátrányos helyzetű csoportjai, akkor is, ha azok nem tartoznak a szövetkezet tagságához: a 3 URL: www.eselyfkhu E-mail: eselyfk@axelero.hu JNSZM ESÉLY Szociális Közalapítványa Regionális Szellemi Forrásközpont szociális

szövetkezet „az egész közösség jóléte, és az állampolgárok szociális integrációjának érdekében fejti ki tevékenységét” – fogalmaz a törvény. A tagság különféle érdekeltekből állhat: • olyan tagok, akik a szövetkezetben valamilyen tevékenységet látnak el, s ebből gazdasági nyereségük származik (a szövetkezet dolgozói, vezetői); • azok a tagok, akik a szövetkezet szolgáltatásain keresztül kerülnek számukra előnyösebb helyzetbe (például: idős emberek, mozgáskorlátozottak, a szolgáltatást igénybevevők általában); • azok a tagok, akik önkéntes alapon dolgoznak a szövetkezetnek „spontán, személyes meggyőződésből, profitszerzés célja nélkül”. A törvény szerint számuk nem lehet nagyobb a teljes munkaerő 50%-ánál (ez a kitétel nem vonatkozik a törvény hatályba lépte előtt alakult szövetkezetekre); valamint • finanszírozó tagok és állami intézmények. A szociális szövetkezet, mint

látjuk, egy viszonylag újabb nonprofit szervezettípus (az első szociális szövetkezeteket a hetvenes évek végén létesítették), korábban társadalmi/szociális szolidaritási szövetkezetnek hívták. Körülbelül 4000 szervezet tartozik ide, ezek megközelítőleg 70%-a szociális szolgáltatásokat nyújt, 30%-a pedig az emberek munkaerőpiaci integrációjában segít. Gyakorlatilag ezek a szervezetek két fő jellemzővel írhatók le: • olyan szervezet, amely mindenféle emberi szükséglet esetén nyújt szociális segítséget, és • a szociális munkások és más segítők ügyfeleikkel együtt végzik a szolgáltatást A szociális szövetkezetek tipikus szolgáltatásai: • foglalkozási tréningek szervezése rehabilitációs területen, kábítószerfüggők, börtönből szabadultak, részére; • önsegítő csoportok szervezése, közösségi szociális munka; • oktatás. alkoholbetegek, és Ezek a szervezetek gyakran szerveznek mezőgazdasági

munkát, terményeiket a piacon értékesítik, a hangsúly azonban a munka oktatói, rehabilitációs, és rekreációs jellegén van. A profitszerző tevékenység miatt sokan nem tartják a szociális szövetkezeteket a nonprofit szektor részének. Ez ellen a következőképpen lehet érvelni: Az üzleti tevékenység célja nem a profitszerzés önmagában, hanem a szociális célok színvonalasabb megvalósítása. A pénz bizonyos tevékenységi területeken minőségileg magasabb értékű szolgáltatást tesz lehetővé. A tipikus tevékenységek szempontjából ez a legmegfelelőbb jogi kategória, s a törvény más szempontjai a nonprofit státuszt teszik kötelezővé. A szervezet köteles fizetett alkalmazottai mellett önkéntesekkel is dolgozni, a foglalkozási tréningek résztvevőinek minimum egyharmadát szociálisan veszélyeztetett csoportoknak kell alkotnia stb.) A szövetkezetek vezetését demokratikus úton kellett megoldani az egy fő, egy szavazat elvén,

elvben ezért demokratikusabb a döntéshozó folyamat, mint az egyesületekben. Az 1991-es törvény elfogadását tízéves parlamenti vita előzte meg. Ebben a törvényelőkészítő folyamatban a vitázó pártokon kívül a szövetkezeti mozgalom is hallatta hangját. A törvényjavaslatot főként azok a szövetkezetek és képviselők támogatták, akiknek az értékrendje a katolikus egyház tradícióiban vagy a kereszténydemokrácia eszmeiségében gyökerezett, miközben a Szocialista és a Kommunista Párt, valamint az ezekhez közel álló szövetkezetek ellenezték. Az utóbbi csoport különösen kifogásolt, hogy önkéntesek is szövetkezeti tagok legyenek. Ebből a szempontból a végső változat egy kompromisszum lett, ami a törvényben így szerepel: az önkéntesek tagsága megengedett, de jelenlétük nem kötelező. A törvény jóváhagyását követően a szociális szövetkezetek száma országszerte nőtt. A változás magyarázatához három fő okot

említhetünk: A törvényi elismerés a szociális szövetkezetek társadalmi értékének elismerését jelentette. A törvény a modellt igazán láthatóvá tette. A szociális szövetkezetek mozgalma, mely már a törvény elfogadása 4 URL: www.eselyfkhu E-mail: eselyfk@axelero.hu JNSZM ESÉLY Szociális Közalapítványa Regionális Szellemi Forrásközpont előtt is jól szervezett és strukturált volt, széleskörű vitát kezdeményezett a törvénnyel és megvalósításával kapcsolatban, s ez a társadalmi párbeszéd még inkább feléjük fordította a figyelmet. További lendületet és reklámot jelentett számukra az a folyamat, melynek során a helyi rendeleteket az új törvény szerint kellett módosítani. Az állami hivatalok és az önkormányzatok figyelme a szociális szolgáltatások iránti növekvő igény nyomása alatt fokozottan a szociális szövetkezetek szolgáltatásai felé fordult, kapcsolatuk egyre gyakrabban kiszerződés formájában

valósult meg. Ez a tendencia lehetővé tette az állami hivatalok számára, hogy a szolgáltatások számát újabb állam által fizetett alkalmazottak munkába állítása nélkül növeljék. (A korábbi jóléti modell a szolgáltatást az állami adminisztráció feladatává tette elsősorban) A szociális szövetkezetek egyre inkább hangsúlyozták a társadalmi összefogás, a szociális együttműködés fontosságát, s ez jó lehetőséget nyújtott számukra az együttműködés és partneri kapcsolat jelentőségét kiemelő általános szociálpolitikai légkörben. A szociális szövetkezetek összetétele: 1991-ben, a törvény elfogadásának évében a szociális szövetkezetek száma 2.000 alatt volt Öt év elteltével, 1996-ban számukat már 4.000-re becsülték, ebből 3000 biztosan működött A szociális szövetkezetek a teljes szövetkezeti mozgalom megközelítőleg 4%-át alkotják, a szövetkezeti foglalkoztatottaknak pedig 10%-át adják. Borzaga és

Santuari (1998) különböző statisztikai források figyelembevételével 100.000-re becsli a szociális szövetkezetek tagszámát, ebből kb. 9000 önkéntes és 75000 fizetett alkalmazott A szociális szolgáltatásokat nyújtó szövetkezeteknek összesen kb. 75000 tagja van, ebből 6000 önkéntes, 60.000 fizetett alkalmazott A maradék tagság mindkét esetben azokat jelenti, akik nem a szövetkezet dolgozói és nem is önkéntesek, mert nem vesznek részt a szolgáltatás nyújtásában. Ők olyan támogató tagok, akik a szövetkezetek tevékenységében nem játszanak meghatározó szerepet. A szociális szolgáltatásokat nyújtó szövetkezetek kb. 400000 embernek nyújtottak szolgáltatást 1996ban Egy átlagos szövetkezetnek 40-50 tagja, és 25 fizetett alkalmazottja van (tagok, és nem tagok) A szociális szövetkezetek 90%-ában 100-nál, 68%-ában 50-nél kevesebb tag van. A helyi közösség jólétét támogatni kívánó elvek mellett a jellemzően alacsony

taglétszám is arra predesztinálja a szövetkezeteket, hogy tevékenységüket behatárolható kisebb területen végezzék. 1986-ban a szociális szövetkezetek 49%-a működött tartományi vagy regionális szinten, a többi abban a helyhatósági körzetben, kerületben tevékenykedett, ahol székhelye volt. Borzaga és Santuari (1998) nem talált 1986 utáni adatot, de becslésük szerint ez a tendencia a szövetkezetek számának növekedésével sem változott jelentősen.) 1996-ban egy felmérés szerint a szereplő szociális szövetkezetek felénél nem voltak önkéntes tagok. Ahol volt adat, a felmérés azt mutatta, hogy az önkéntes tagok száma 1993 és 1996 között felére csökkent, a taglétszám növekedése teljes mértékben a felvett új fizetett alkalmazottaknak köszönhető. (Nem szabad elfelejteni, hogy nagyon sok olyan szövetkezet van, ahol dolgoznak önkéntesek, de nem tagok.) Ez a tagság összetételében mutatkozó változás az 1991-es törvény,

és a kilencvenes évek növekvő társadalmi-szociális együttműködéseinek eredménye. A szociális szövetkezetek vállalkozási dimenziója erősödött, vállalt szociális szerepük, és a helyi közösséghez való korábbi szoros kapcsolatuk pedig lazult. A szociális szövetkezetek területi eloszlása A szociális szövetkezetek kezdetben Észak-Olaszországban terjedtek el, ahol nagyobb tőkeerő és élő vállalkozási kultúra volt. A déli szociális szövetkezeteket elsősorban a munkanélküliség elleni harc eszközeként hozták létre, gyakran tűzoltás volt az egyetlen cél, önkéntes tagjuk alig akadt. 1996-ban a szociális szövetkezetek 63%-a az északi régióban működött, a maradék 37% irodája az ország középső és déli részén volt, ezek főleg szociális és egészségügyi szolgáltatásokat nyújtottak. A déli területek fejlődésbeni lemaradása részben azzal magyarázható, hogy nagyobb szegénység ellenére is kisebb az igény a

szociális szolgáltatásokra (nagyrészt ennek még ma is a család a helyettesítője), másrészt azzal, hogy az állami hatóságok kevesebb figyelmet szentelnek az itteni problémákra. Az elmúlt években a szociális szövetkezetek országos szervezetei jelentős erőfeszítéseket tettek azért, hogy egyenletesebben le tudják fedni az igényeket. 5 URL: www.eselyfkhu E-mail: eselyfk@axelero.hu JNSZM ESÉLY Szociális Közalapítványa Regionális Szellemi Forrásközpont A szociális szövetkezetek célcsoportjai 1996-ban az egészségügyi és szociális ellátásban dolgozó szövetkezetek az alábbi arányban szolgáltattak célcsoportjaiknak: 47,1% időskorú, 44,1% fiatalkorú, 39,8% egészségügyi rehabilitáció, 9,95% kábítószeres, 9,6% pszichiátriai beteg, 14,7% hátrányos helyzetű felnőtt korosztály. A szolgáltatás legjellemzőbb formája a bentlakásos intézményi keret volt, ezt követte a házigondozás. Tanulságos az 1986-os és az 1996-os

felmérés összehasonlítása. 1986-ban a legtöbb szövetkezet elsősorban az egészségkárosodottaknak kínálta szolgáltatásait (32%) ügyfeleiknek csak 18,8%-a tartozott az idős korosztályba, 15,9% fiatalkorú, stb. A változás oka kettős: 1 A szükséglet változása, mely magával vonta 2. az állami szervek támogatási politikájának módosulását: idősellátás fokozott támogatása. A szociális szövetkezetek bevételi forrásai Az állami támogatások legnagyobb része vagy versenypályázatok útján nyerhető el, vagy a szolgáltatás mennyiségi mutatóit veszik alapul a normatíva kialakításánál. Az önkormányzatoknál elterjedt gyakorlat, hogy győztes állami versenypályázatok modelljeire szerződnek ki a szociális szövetkezetekkel, és más nonprofit és forprofit szervezetekkel. Ilyen esetben az önkormányzatok vagy csak a pályázatok költségparamétereit nézik, más esetben a megmérettetés alapja egy összetettebb szempontrendszer, ahol

a program és a szolgáltatás minőségi sztenderdjei, valamint a minél nagyobb számú önkéntes bevonása szerepel döntő szempontként. A győztes szervezetekkel szerződést köt az önkormányzat, és szabályozzák a szolgáltatás nyújtásának módját és árát. Vannak területek, ahol az önkormányzat a szociális szövetkezetekre bízza az igények felmérését, és megoldási javaslatot kér. Ilyenkor nem mindig kell pályázatot kiírni, a feladattal megbízható a szükségletfelmérést, vagy szociális térképet készítő szervezet is. A szociális szövetkezetek létrehozásához és működtetéséhez szükséges tőke majdnem teljesen magán forrásokból ered, ez a tőke folyamatosan nő, és általában 40%-os önfinanszírozást tesz lehetővé. Ez a szervezetei tőke elsősorban a tagsági jegyzés, takarékalap A szociális szövetkezetek szervezeti egységei – helyi és országos társulások A szociális szövetkezetek fejlődésében nem a

szervezetek nagyságának növelése volt legfontosabb stratégiai cél, hanem: • A jó ötletek, újítások terjesztése, ezáltal a specializáció stratégiája; • Kiaknázni azokat az előnyöket, amit a kis szervezetek helyi társulásokba való tömörülése jelent, melyek tartományi szinten, majd végül országos szinten újabb társulásokat képezhetnek. Olaszországban a társulások kialakulása az együttműködés jellegzetes keretét jelenti. Egy-egy szövetkezet számára a társulásban való részvétel az a hagyományos eszköz, aminek segítségével leküzdhetők a vállalkozásokhoz minimálisan szükséges szervezeti méretből eredő problémák. A szövetkezetek nem egy közös új szervezetbe való beolvadással, hanem egy másodszintű szervezeti struktúra kialakításával érik ezt el. Az első szociális szövetkezeti társulást 1983-ban hozták létre Bresciaban. A társulás három fő jellemző mentén írható le, melyek a későbbi

társulásokra majdnem minden esetben igazak voltak: • Mély gyökerek a helyi közösségben; • Több szektor tevékenységének csoportosulása; • Innovációs (újító) képesség. 1997 nyarán már 70 helyi és tartományi társulás működött országszerte, legtöbb az északi országrészben. A területi elv helyett vagy mellett, speciális tevékenységi területek alapján is alakultak társulások például, tréningprogramok, az Európai Unió által támogatott programok, idősellátás, stb. szerint csoportosulva. A sikeres helyi és regionális társulások pozitív tapasztalatai 1986-ban életrehívták a legfontosabb országos társulást, a Gino Mattarelli Társulást (CGM). 1997 őszén már 42 regionális társulásból és kb. 700 szövetkezetből állt, ezek közül legalább 300 szociális szolgáltatásokat nyújtott. 6 URL: www.eselyfkhu E-mail: eselyfk@axelero.hu JNSZM ESÉLY Szociális Közalapítványa Regionális Szellemi Forrásközpont A

szociális szövetkezetek tevékenységének értékelése Erősségek: • Bebizonyították, hogy lehetséges sikeresen nem állami szolgáltatásokkal, a társadalmi kohézió megvalósulását szolgálni, és közvetlenül be lehet vonni olyan emberi és anyagi erőforrásokat, amiket más módon korábban nem sikerült; • Példát adtak abban, hogy bizonyos speciális szükségleteket szolgáltatásokon keresztül sokkal jobban ki lehet elégíteni, mint puszta segélyekkel; • A szociális szövetkezetek segítették a jóléti állam átalakulását azzal, hogy a társadalmi kohéziót erősítették; • A szociális szövetkezetek számos esetben speciális szükségleteket elégítenek ki, ez, valamint az önkéntes munka szerepe a szociálpolitikában is növelte a társadalmi kizáródással összefüggő problémák tudatosítását; • Kis méretüknek és a helyi közösségben való mély gyökereknek köszönhetően közel vannak az emberek szükségleteihez. Sok

más szervezethez képest előnyük van a szociális tőke gyarapításának területén is. A társulásokba való tömörüléssel sajátjukká válnak mind a kis szervezeteket, mind pedig a nagy szervezeteket jellemző előnyök; • Az állami hatóságok által előírt szolgáltatások hatékonysága és minőségi sztenderdjeinek emelkedése is jelentős részben a szociális szövetkezeteknek köszönhető. A szövetkezetek rugalmassága, a források ésszerű felhasználása, egyértelműen a hatékonyságot szolgálja. Változatlan állami kiadások mellett több embert szolgáltak ki; • Képesek magas humán erőforrásokat összesíteni, ebben szerepe van az önkéntesek jelenlétének és az altruista attitűdnek; • Mindig számolnak az újító képességgel, ez részben az állami támogatástól való viszonylag nagy függetlenségből ered. Az új, mások által is átvett élenjáró szolgáltatások egy része a szociális szövetkezetek innovatív

tevékenységében gyökerezik. A gyenge pontok érdekes módon pozitív jellemzők fonákja is lehetnek: • Túl gyorsan alakultak ki. Előfordult, hogy olyan igényeknek kellett volna megfelelniük, amiket gyenge szervezeti struktúrájuk miatt nem tudtak kezdetben teljesíteni; • Egyre inkább függnek az állami hatóságoktól. Ez kicsit talán kisarkítva azt jelenti, hogy az állami adminisztrációra és nem az emberek szükségleteire kell odafigyelni; • Sok szociális szövetkezetben nincs önkéntes, ebből következik, hogy kevesebb humán erőforrással gazdálkodnak, kevesebb a helyi közösséghez való közvetlen érintkezési pont. Az önkéntesek hiánya fokozott külső támogatótól való függőséget jelent Az önkéntesek „le nem kötelezettsége” mindig egyfajta kontrolt jelent. A minőségbiztosítás kialakításával és fejlesztésével kapcsolatos szerepük is jelentős lehet ezáltal. Az önkéntesek a szolgáltatást igénybevevők

szükségleteire is érzékenyebbek; • A szociális szövetkezetek egy része nem többféle érdekeltségű már. Ahol több letéteményes határozza meg a szervezeti politikát, rendszerint nagyobb eséllyel találják meg a szükségleteknek leginkább megfelelő szolgáltatást. A szociális szövetkezetek fejlődésének útja • • • • • • Meghatározó szociálpolitikai tendenciák engednek arra következtetni, hogy a szociális szövetkezetek szerepe tovább erősödik. Az önkormányzatok különböző szolgáltatások kivitelezésével bízzák meg a szövetkezeteket, s a szolgáltatások kivitelezésével bízzák meg a szövetkezeteket, s a szolgáltatások köre folyamatosan bővül (pl.óvodák); Bizonyos szociális szövetkezetek által nyújtott szolgáltatások igénybevevői adókedvezményeket élveznek. Ez a politika várhatóan újabb szolgáltatások bevezetésének igényét fogja eredményezni; Nonprofit szervezeteknek (köztük szövetkezeteknek)

nyújtott adományok utáni új adókedvezmények. Adókedvezmény azok részére, akik úgynevezett „szolidaritás utalványt” vásárolnak. (Az utalvány kamatát a nonprofit szektor támogatására fordítják); Egyre nő a politikai érdeklődés a szociális szövetkezetek irányába; A szociális szövetkezeteknek nincs riválisa. Nincs jelentős számú olyan forprofit szervezet a színtéren, amelyek versenytársai lennének. (ugyanakkor meg kell említeni, hogy az Európai 7 URL: www.eselyfkhu E-mail: eselyfk@axelero.hu JNSZM ESÉLY Szociális Közalapítványa Regionális Szellemi Forrásközpont Unió versenypolitikája, amely azt vallja, hogy minden piac a verseny szabályai szerint működik, hátrányt jelenthet később.) 8