Egészségügy | Tanulmányok, esszék » Boros Julianna - Felnőtt magyar lakosság egészségmagatartási szokásai kérdőíves egészségfelmérések

BOROS JULIANNA A FELNŐTT MAGYAR LAKOSSÁG EGÉSZSÉGMAGATARTÁSI SZOKÁSAI KÉRDŐÍVES EGÉSZSÉGFELMÉRÉSEK EREDMÉNYEI ALAPJÁN Az Egészségügyi Világszervezet 2002-es jelentése felhívja a figyelmet arra, hogy viszonylag kisszámú, megelőzhető kockázati tényező aránytalanul nagymértékben tehető felelőssé a betegségterhek növekedéséért és a korai halálozások magas számáért. A fejlett ipari országokban becslések szerint az összes betegségteher több mint 30 százaléka a d ohányzás, az alkoholfogyasztás, a m agasvérnyomás, a magas koleszterinszint és az elhízás következménye 1. A kérdőíves egészségfelmérések egyedülálló lehetőséget jelentenek a más adatforrásokból nem elérhető egészségmagatartási tényezőkre, illetve az azokat befolyásoló társadalmi-gazdasági tényezőkre vonatkozó adatok beszerzésére. Az egészségpolitikai vezetés, tervezés és értékelés számára az egészségfelmérések már hosszú

ideje nélkülözhetetlenek mind az EUban, mind a világ más fejlett régióiban. Az Országos Epidemiológiai Központ először 2000-ben végzett országosan reprezentatív felnőtt lakossági egészségfelmérést (OLEF2000), amelyet 2003-ban – kisebb módosításokkal – megismételtek (OLEF2003). A felmérésekben használt kérdőív mértékadó nemzetközi szakmai fórumok – többek között az Egészségügyi Világszervezet és az Eurostat – ajánlásai és a korábbi hazai tapasztalatok alapján készült. A kérdőíves egészségfelmérés eredményei kizárólag a megkérdezettek válaszain alapulnak, ugyanakkor a kiterjedt nemzetközi tapasztalatok szerint ezek megbízhatósága teljes mértékben megfelel a tudományos követelményeknek. 1 World Health Organisation: The World Health Report 2002. http://www.whoint/whr/2002/en/ 27 Az alábbiakban az OLEF2003 előzetes gyorselemzései alapján a legfontosabb egészségmagatartási tényezők populációs

gyakoriságai kerülnek leírásra, összehasonlítva a 2000-es értékekkel. Ezen kívül az OLEF2000 adataival végzett többváltozós elemzések segítségével bemutatásra kerülnek a vizsgált egészségmagatartási tényezőket befolyásoló tényezők is. Mennyit tehetünk egészségünkért? Az egészségmagatartási tényezők lehetnek tudatosak (például egészséges táplálkozási ajánlások követése az egészség megőrzése/javítása céljából) illetve nem tudatosak. Az egészségpolitikai intézkedések hatékonyságához ugyanakkor elengedhetetlen, hogy minél nagyobb arányú tudatosság jellemezze a lakosság egészségmagatartását. Ebből a szempontból fontos információ, hogy a lakosok milyen mértékben érzik, hogy saját maguk is tehetnek valamit az egészségükért, illetve mennyire gondolják pusztán rajtuk kívül álló okok eredményének az egészségi állapotukat. Az OLEF2003 eredményei szerint a lakosság többsége úgy gondolja, hogy

sokat vagy nagyon sokat tehet a saját egészségéért (a férfiak háromnegyede és a nők több mint kétharmada). Figyelemre méltó azonban, hogy a 2000-es eredményekhez képest ezek az arányok alacsonyabbak: akkor még a férfiak négyötöde és a nők háromnegyede vélekedett hasonlóképpen. Megnőtt tehát azoknak az aránya, akik szerint inkább rajtuk kívül álló okok befolyásolják az egészségüket: a férfiak negyede (25,4%), a nőknek csaknem harmada (29,6%) gondolta úgy, hogy semmit vagy legfeljebb csak keveset tehet a s aját egészségéért (2000-ben minden 5. férfi és minden 4. nő vélte ugyanígy) A különböző korcsoportok között éles különbségek fedezhetők fel: míg például a l egfiatalabb férfiak (18-34 év) elenyésző kisebbsége (0,8%) gondolta azt, hogy semmit sem tehet az egészségéért, addig a 65 éves és idősebb férfiak közül már csaknem minden 8., hasonlóképpen, csak minden 100 fiatal, de minden 8 idős nő vélte

ugyanezt A skála másik végpontjaként, a fiatal nők és férfiak csaknem negyede gondolta azt, hogy nagyon sokat tehet az egészségéért, míg az idősek közül csak minden 11. férfi és minden 20. nő Az OLEF2000 adataival végzett többváltozós logisztikus regressziós elemzés eredményei szerint az életkor előrehaladtával csökkent annak az 28 esélye, hogy valaki saját véleménye szerint sokat vagy nagyon sokat tehet az egészségéért: a 18-24 évesekhez képest a 64 év felettiek körében mindössze harmada volt ez az esély. Az iskolázottság szerint a legfeljebb 8 osztály végzettségűekhez viszonyítva, az érettségizettek körében csaknem másfélszeres volt annak az esélye, hogy valaki úgy gondolta, sokat vagy nagyon sokat tehet az egészségéért. Az anyagi helyzet javulásával szintén emelkedett az említett esély: a legjobb anyagi helyzetben élők esélye több mint kétszerese volt a legroszszabb anyagi helyzetben élőkének. A

foglalkozási kategóriákat összehasonlítva csak a nem mezőgazdasági szakmunkások csoportja mutatott szignifikáns eltérést a r eferenciának tekintett értelmiségiekhez viszonyítva: a szakmunkások körében kevesebb mint fele volt annak az esélye, hogy valaki sokat/nagyon sokat tehet az egészségéért a saját véleménye szerint. Azok, akik megfelelő társas támogatottsággal rendelkeztek, harmadával nagyobb eséllyel gondolták, hogy sokat/nagyon sokat tehetnek egészségükért, mint azok, akik a társas támogatottság súlyos hiányával küzdöttek, míg a szigorúan vallásos személyekhez képest a nem vallásosak esetében csak háromnegyede volt a vizsgált esélyhányados. A vélt egészséggel is erős kapcsolatban állt az összefüggés-modell kimeneti tényezője: azok, akik egészségüket kielégítőnek tartották, kétszer, míg akik jónak vagy nagyon jónak vélték, ötször nagyobb eséllyel gondolták, hogy sokat/nagyon sokat tehetnek az

egészségükért. Alkoholfogyasztás Az alkoholfogyasztás mértékétől függően kifejthet jótékony vagy éppen ellenkezőleg, káros hatást is az egészségre: a mértékletes ivás tudományos bizonyítékok szerint csökkenti a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázatát, ugyanakkor a nagyivás nagymértékben növeli egyes betegségek (például májcirrhozis, stroke, szájüregi-, nyelőcső- és emlőrák, születési rendellenességek) gyakoriságát és a k orai halálozások számát. 1999-ben például a 3 5-64 év közötti férfiak körében bekövetke- 29 zett korai halálozások közül minden negyedik a túlzott alkoholfogyasztással állt összefüggésben. 2 Az OLEF2003-ban a téma bizalmas jellege miatt önkitöltős kérdőívben kérdeztünk rá az alkoholfogyasztási szokásokra. Ennek ellenére (a nemzetközi adatok ismeretében) valószínűleg a ténylegesnél többen állították magukról, hogy nem szoktak szeszesitalokat

fogyasztani: a nők 62%-a és a férfiak 28%-a. A bevallott alkoholmennyiségek alapján a nők 2,5%-a, a férfiak 17,7%-a volt nagyivónak, míg a nők 7,7%-a és a f érfiak 31%-a mértékletes ivónak tekinthető. A nagyivók gyakorisága mindkét nemben a középkorúaknál volt a legmagasabb, az alkalmi alkoholfogyasztóké pedig a fiataloknál. Ezek az adatok nem összevethetők az OLEF2000 eredményeivel, mivel akkor más kérdéseket alkalmaztunk Az OLEF2000 adataival végzett többváltozós logisztikus regressziós elemzés eredményei szerint a nem és az iskolázottság hatással volt a nagyivás esélyére, de e két tényező egymás hatását befolyásolta, azaz interakcióban voltak. A nők esélye a nagyivásra például alacsonyabb volt, mint a férfiaké, de az iskolázottsági szint emelkedésével a különbség a két nem között csökkent. Az iskolázottság növekedése ugyanis a nőknél jelentősen növelte a nagyivás esélyét, míg férfiaknál nem

mutatható ki hasonló kapcsolat – természetesen az is elképzelhető, hogy a magasabb iskolázottságú nők inkább hajlandók bevallani a tényleges alkoholfogyasztást, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek. Az életkort illetően, a nagyivás esélye mintegy másfélszeres volt a középkorúak körében a fiatalokhoz viszonyítva. Foglalkozás szerint, az értelmiségiekhez viszonyítva az összes többi kategóriában legalább kétszeres volt a nagyivás esélye. A társas támogatottság szempontjából kielégítő helyzetű és a kisebb hiányt elszenvedő személyek körében a nagyivás esélye egyaránt alacsonyabb volt, mint a társas támogatottság súlyos hiányában szenvedőké, a megfelelő társas támogatottság például csaknem harmadával csökkentette a nagyivás esélyét. Az elemzés tanúsága szerint a településnagyság növekedésével csökkent a nagyivás esélye: az 50000 főnél népesebb településeken mindössze fele 2 Az alkohol

hatása a h alandóságra Magyarországon, 1970-1999. Központi Statisztikai Hivatal 2003. 30 volt a nagyivás esélye az 1000 főnél kisebb lakosságú településekhez viszonyítva. Dohányzás A dohányzás, mint az egyik legjelentősebb életmódbeli kockázati tényező, az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint önmagában a világban bekövetkező halálozások 8,8%-áért tehető felelőssé. A halálozások számának emelkedése mellett természetesen a betegségterheket is növelő tényező, hiszen meghatározó szerepet játszik számos betegség kialakulásában. A tüdőrák a férfiak esetében például mintegy 90%-ban, a nők esetében 70%-ban a dohányzás következménye Egyéb daganatos megbetegedések (például az alsó légúti daganatok) mellett az érrendszeri betegségek illetve a krónikus obstruktív légúti megbetegedések kialakulásáért is nagy felelősség terheli a dohányzást, amely adott esetben nem csupán a dohányzó személyek

egészségére fejt ki kártékony hatást: a p asszív dohányzás a nemdohányzók körében is növeli a tüdőrák és a légzőszervi megbetegedések kockázatát, illetve a terhesség alatti dohányzás a születendő gyermek egészségét is veszélyezteti. 2003-ban a nők 28,5%-a, a férfiak 41,5%-a dohányzott, nagy többségük (a nők 25,1 és a férfiak 37,6%-a) napi rendszerességgel. Ezek az adatok kis mértékű emelkedést mutatnak 2000-hez viszonyítva, amikor a nők 26,6%-a és a férfiak 40,6%-a dohányzott, azonban ez az eltérés statisztikailag nem szignifikáns. A nők tizede, a férfiak csaknem negyede erős dohányos, azaz naponta legalább 20 szál cigarettát elszívott, hasonlóan a 2000-es adatokhoz. Ha az egyes korcsoportok közötti különbségeket vizsgáljuk, akkor megállapítható, hogy mindkét nemben a fiatalok között a legmagasabb a dohányosok aránya: míg a fiataloknál a nők 37,8%-a és a férfiak 50,7%-a dohányzott, addig az időseknél

csupán a nők 6,6 illetve a férfiak 17,1%-a. A fiatalok esetében ezek az értékek szintén magasabbak egy kicsit a 2000-es adatoknál: akkor a nők 35%-a és a férfiak 47,4%-a dohányzott. Az alkalmi dohányosok aránya, bár nem túl jelentős a rendszeres dohányosokhoz viszonyítva, a 18-34 év közötti férfiak esetében statisztikailag szignifikánsan emelkedett 2000 és 2003 között, 3%-ról 6,4%-ra. 31 Szintén az OLEF2000 adataival végzett többváltozós logisztikus regreszsziós elemzés eredményei szerint a nők körében a rendszeres dohányzás esélye alacsonyabb volt, mint a férfiak körében, és ez a különbség a nemek között folyamatosan nőtt az életkor előrehaladtával. Így például a fiatalok körében a nők esélye a rendszeres dohányzásra mintegy 40%-kal alacsonyabb volt a férfiakénál, az időseknél pedig már csaknem 80%-kal kisebb volt a nők esélye, mint a férfiaké. Az iskolázottság és a dohányzás kapcsolatát is

befolyásolta a kor: a fiataloknál az iskolázottsági szint emelkedése csökkentette a d ohányzás esélyét, a másik két korosztály esetében nem volt szignifikáns az iskolázottság és a dohányzás esélye közötti összefüggés. Az életkor előrehaladtával mindkét nemnél csökkent a dohányzás esélye az alacsony iskolai végzettségűek körében, a magasabb végzettségűeknél (érettségi vagy felsőfokú végzettség) azonban mindkét nemnél a középkorúak dohányoztak a legnagyobb eséllyel. Az anyagi helyzet javulásával csökkent a rendszeres dohányzás esélye: kiszűrve a többi tényező hatását, a legjobb anyagi helyzetben lévők körében a rendszeres dohányzás esélye a legrosszabb anyagi helyzetben lévőkhöz viszonyítva annak mintegy 40%-a. A nyugdíjasok körében mindössze harmada volt a rendszeres dohányzás esélye az aktív dolgozók körében tapasztaltaknak. A nem mezőgazdasági betanított és segédmunkások kis híján

kétszer akkora eséllyel tartoznak a rendszeres dohányzók közé, mint az értelmiségi foglalkozásúak. A hetente ledolgozott munkaórák száma is összefüggést mutatott a rendszeres dohányzás esélyével: a hetente 40 ór ánál többet dolgozókhoz képest a hetente átlagosan 40, illetve annál kevesebb órát dolgozók mintegy 30-40%-kal kisebb eséllyel dohányoznak rendszeresen. A társas támogatottság emelkedésével csökkent a d ohányzás esélye: a megfelelő társas támogatottságúaknál a rendszeres dohányzás esélye a társas támogatottság súlyos hiányával szenvedőkhöz viszonyítva annak kevesebb, mint háromnegyede volt. 32 A rendszeres dohányzás esélye a közép-magyarországi és a középdunántúli régióban csaknem 40%-kal magasabb volt, mint a NyugatDunántúlon, az összes többi vizsgált tényező hatásának kiszűrése után. A rossz lakáskörülmények között élők csaknem 80%-kal nagyobb esélylyel voltak rendszeres

dohányosok, mint a megfelelő lakáskörülmények között lakók. A vallásosság tekintetében is érdekes különbségek figyelhetők meg: azokhoz képest, akik szigorúan vallásosnak vallották magukat, csaknem kétszeres volt a rendszeres dohányzás esélye az önmagukat a maguk módján vallásosnak tekintők, és több mint kétszeres azok körében, akik nem tartották magukat vallásosnak. Testtömeg Az elhízás az egyik legfontosabb elkerülhető, betegséghez és halálozáshoz vezető ok, amely az elmúlt évtizedekben egyre meredekebben emelkedő tendenciát mutat a fejlett országokban. Az Egyesült Államokban az elhízottak aránya ma már meghaladja a 30%-ot, és 5-10 év múlva az Európai Unióban is elérheti ezt a szintet. Az elhízás mértékét a testsúly és a testmagasság egymáshoz viszonyított értéke alapján állapítottuk meg, az általánosan elfogadott testtömeg-index segítségével. Az eredmények szerint a nők 29%-a, a férfiak 38%-a

túlsúlyos, elhízottnak tekinthető minden ötödik felnőtt A 65 év feletti elhízott férfiak aránya csaknem kétszeresére (30%-ra) növekedett a 2000–es 17%-ról. Túlsúlyos vagy elhízott, így számos betegség szempontjából fokozott kockázatú csoportba tartozik, az idős férfiak valamivel több, mint 70%-a. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a fiatal nők 10%-a kórosan sovány. A 2000-es adatokkal végzett összefüggés-elemzés eredményei alapján megállapítható, hogy a nőknél az iskolázottság növekedésével csökkent a túlsúlyosság/elhízás esélye, azonban ez az összefüggés csak az érettségivel rendelkezők esetében volt statisztikailag is jelentős: a túlsúlyosság vagy elhízás esélye 75%-a volt a legfeljebb 8 általános iskolai végzettségűekhez viszonyítva. Az életkor és a túlsúlyosság vagy elhízás esélye közötti összefüggés vonatkozásában U-alakú kapcsolat figyelhető meg: az életkor növekedésével 33 a

60-69 éves korcsoportig növekedett a túlsúlyosság/elhízás esélye, majd az életkor ezt követő növekedésével az esély csökkent, de még a legidősebb korosztály esetében is több mint kétszeres volt a legfiatalabb (18-29 éves) korcsoporthoz viszonyítva. A 60-69 éves nőknél a túlsúlyosság/elhízás esélye mintegy 8-szorosa volt a legfiatalabb korcsoportba tartozó nőkének, de a 40-59 éves korosztályba tartozóknak is 5-7-szer nagyobb esélyük volt a túlsúlyosságra/elhízásra. A férfiaknál a nőkhöz hasonlóan U-alakú kapcsolat volt felfedezhető az életkor és a túlsúlyosság/elhízás esélye között. A 60-69 éves korcsoportban ez az esély 3,5-szeres volt a 18-29 éves korú férfiakhoz viszonyítva A férfiaknál az anyagi helyzet javulásával nőtt a túlsúlyosság/elhízás esélye: a legjobb anyagi helyzetben lévőknél ez az esély 2,5-szer nagyobb volt a legrosszabb anyagi helyzetben lévőkhöz viszonyítva. A megfelelő társas

támogatottsággal rendelkező férfiak esetében a túlsúlyosság vagy elhízás esélye mintegy 30%-kal nagyobbnak mutatkozott a társas támogatottság súlyos hiányával küzdőkhöz viszonyítva. Táplálkozás A túlsúlyosak és elhízottak arányának emelkedéséhez hozzájárulhat a nem megfelelő táplálkozás. Az egészséges táplálkozás alapelvei közé tartozik a napi többszöri friss gyümölcs és zöldségfogyasztás. Az OLEF során nyert adatokból megállapítható, hogy a magyar lakosság zöldség/gyümölcsfogyasztása messze elmarad a kívánatostól, a fiatal nők több mint 40, a fiatal férfiaknak pedig csaknem 60%-a nem eszik naponta nyers zöldséget/gyümölcsöt. A zöldség és gyümölcsfogyasztás ugyan az életkor előrehaladtával gyakoribbá válik, de még a legidősebb korosztályban is a nők negyedére, a férfiak harmadára nem jellemző a mindennapi fogyasztás. A 2000-es adatokkal összehasonlítva feltűnik, hogy minden korosztályban

jelentősen csökkent a naponta zöldséget-gyümölcsöt fogyasztók aránya, de a visszaesés különösen a 18-34 évesek körében óriási: mindkét nemnél több mint 40%-kal nőtt a zöldséget/gyümölcsöt nem a napi étkezés részének tekintők aránya. 34 Testmozgás Az egészségtelen táplálkozás mellett a nem megfelelő testmozgás szintén az elhízás oki tényezőjeként jöhet szóba. Az OLEF2003 során az Egészségügyi Világszervezet által kidolgozott kérdéseket használtuk fel a testmozgásra vonatkozóan. Az említett kérdéssor háromféle mozgásformát különít el (intenzív, mérsékelt testmozgás, valamint legalább 10 percig tartó gyaloglás), tekintet nélkül arra, hogy szabadidős tevékenység vagy munkavégzés során zajlik az adott mozgásforma. Az eredmények alapján elmondható, hogy intenzív testmozgást a férfiak minden korosztályban nagyobb arányban végeznek legalább heti gyakorisággal, mint a nők. A fiatal férfiak

kétharmada, a fiatal nők mintegy 40%a végzett legalább egyszer intenzív testmozgást a kérdezést megelőző héten. Egy hét alatt egyszer sem végzett mérsékelt testmozgást a fiatal és középkorú férfiak negyede, az idős férfiak harmada, míg a nőknél a fiatalok és középkorúak hetede, az időseknek pedig harmada. Szintén egyetlen egyszer sem gyalogolt legalább 10 percig egy hét alatt a fiatal férfiak hatoda, a középkorúak negyede és az idősek harmada, a nőknél a fiatalok hatoda, a középkorúak hatoda és az idősek csaknem 40%-a. Összefoglalás A kérdőíves lakossági egészségfelmérések eredményei alapján megállapítható, hogy a felnőtt magyar lakosság egészség-magatartási szokásai rendkívül kedvezőtlenek, hiszen magas a dohányosok és a nagyivók aránya, magas (és emelkedő tendenciát mutat) az elhízottak aránya, ugyanakkor alacsony a rendszeres testmozgást végzők és az egészséges táplálkozást folytatók aránya.

35 Mennyit tehet az egészségéért? 100 90 80 százalék 70 sokat vagy nagyon sokat 60 50 keveset vagy nagyon keveset 40 30 20 10 0 2000 2003 18-34 év 2000 2003 35-64 év Nők 2000 2003 65+ év 2000 2003 18-34 év 2000 2003 35-64 év Férfiak 2000 2003 65+ év Dohányzás - nemenként és korcsoportonként 50 45 40 százalék 35 30 alkalmi 25 rendszeres 20 15 10 5 0 2000 2003 18-34 év 2000 2003 35-64 év Nők 2000 2003 65+ év 2000 2003 18-34 év 2000 2003 35-64 év Férfiak 2000 2003 65+ év Rendszeres alkoholfogyasztók - nemenként és korcsoportonként 40 35 30 százalék 25 mértékletes ivó 20 nagyivó 15 10 5 0 18-34 év 35-64 év Nők 65+ év 18-34 év 35-64 év Férfiak 65+ év