Egészségügy | Belgyógyászat » Dr. Beró Tamás - A coeliakia

Adatlap

Év, oldalszám:2008, 16 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:75
Feltöltve:2011. május 22
Méret:271 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

1 A coeliakia A coeliakia, lisztérzékenység, a vékonybél leggyakoribb (málabszorpcióhoz) felszívódási zavarhoz vezető betegsége, autóimmun (enteropathia) bélbetegség, melyet a g abonafélék gluten frakciója indít el genetikailag hajlamos egyénekben. A gluten expozíciót követően Tsejt mediálta autoimmun folyamatok indulnak el, melyek a jellemző intesztinális és extraintesztinális szövődményekhez vezetnek. Diagnosztikájában a részletes családra is kitérő anamnézis, klinikai jelek mellett a vékonybél szövettani vizsgálata, szerológiai (endomysium ellenes antitestek /EMA/, szöveti transglutaminase ellenes antitestek /tTG/) és genetikai (HLA) vizsgálatok a legjelentősebbek. Gluten mentes étrend szigorú betartása mellett, klinikai, szövettani és szerológiai restitúció következik be, kedvezően változik a társuló betegségek lefolyása, csökken a rosszindulatú daganatok kockázata. Mindezek miatt a szubklinikai formák felismerése

céljából a veszélyeztetett populáció szűrővizsgálata javasolt. A lactose intolerancia után a coeliakia (gluten sensitiv enteropathia, nem trópusi sprue) a második leggyakoribb étel-túlérzékenységen alapuló betegség. Előfordulása jóval gyakoribb, mint azt korábban gondoltuk. Az érintett eseteknek napjainkban is még csak kb 10-15%-a kerül felismerésre. A coeliakia a gabona magvakban lévő fehérje, a gluten által kiváltott – gyakran vírusinfekciót követően manifesztálódó – T-sejt mediált autoimmun enteropathia, amely genetikailag hajlamos egyénekben alakul ki (1). A coeliakia diagnózisa az évek során, jelentős változáson esett át. Sokáig kizárólag, gyermekkori betegségnek tartották, a felismert betegek többsége 2 é vnél fiatalabb volt. Az 1980-as évek végéig a sprue klasszikus tünetei (pl.: gyermekkori krónikus hasmenés, súlyvesztés), különböző szűrőtesztek (gluten tolerancia teszt, D-xylose teszt, széklet zsír

mennyiség) és a vékonybél biopszia volt a meghatározó. Ma elsősorban a szerológiai tesztek végzése vezet gyorsan és biztosan a diagnózishoz. A szerológiai és genetikai vizsgálatoknak köszönhetően bebizonyosodott, hogy a coeliakiának klasszikus, gasztrointesztinális formáján kívül számos, eltérő tünetekkel jelentkező formája is létezik, mely bármely életkorban manifesztálódhat (2). Minél hosszabb ideje áll fenn a betegség, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egyéb autoimmun betegség társul a coeliakiához. Az extraintesztinális manifesztációjú coeliakiások kb. 90%-ának nincs is gasztrointesztinális tünete Epidemiológia: A coeliakia valódi előfordulását pontosan megítélni még ma sem lehet. Kiterjedt szűrővizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a v alódi gyakoriság 3-20-szor nagyobb a klinikai manifeszt eseteknél. Ezt a különbséget a klinikai képre, szövettani eltérésekre, megbízható szerológiai módszerekre

és genetikai markerekre alapozott u.n “ coeliakia jéghegy” elmélettel lehet magyarázni. Ennek alapján elkülöníthető a manifeszt kórkép, a csendes coeliakia, a latens coeliakia és a potenciális coeliakia csoport. A coeliakia geographiai-, országok szerinti elterjedtségét a glutenfogyasztás mennyisége és a genetikai prediszpozíció határozza meg. Egyes országok prevalencia értékei: Olaszország: 1:100 - 1:300, Finnország: 1:384, Svédország: 1:285 - 1:500, Írország: 1:300 (3). Magyarországi adatokat Korponai-Szabó és mtsai közöltek, gyermekekben 1:85 arányú prevalenciát állapítottak meg. Coeliakiás betegek családvizsgálata során az elsőfokú rokonokban 8,5%-ban észleltek coeliakiát. A betegek testvérei és utódaiban a b etegség 2 gyakrabban fordult elő, mint a szülőkben (4). Az „új” esetek több mint 65%-a felnőttkori, és kb. 15-20%-uk 60 év feletti Genetika és patogenezis: Immungenetika: A coeliakia jellemzően

polygénes természetű kórforma, általában szoros HLA-DQ2 vagy HLA-DQ8 asszociáció igazolható. A HLA-DQ2 a betegek >95%-ában jelen van, míg ez az átlagnépesség körében csak kb. 40%-ban fordul elő A coeliakia pathogenezise 1./ A gliadin peptidek intraluminalis emésztődése és toxikus epitopok felszabadulása (négyzetek) 2./ Gliadin dependens intraluminalis zonulin felszabadulása (körök) Gliadin hatásra az epithelialis sejtek felszínén az IL-15 expressio fokozódik 3./ Zonulin hatására megnyílik a tight junction, fokozódik a toxikus gliadin fragmentumok permeabilitása a submucosába 4./ Szöveti transglutaminase mediálta gliadin deamináció (csillag) és fokozott kötődés az antigen prezentáló sejt felszínén lokalizálódó HLA DQ2/DQ8 molekulához. 5./ Antigen prezentálás a T sejtekhez 6./ A B lymphocytákhoz prezentált antigén a plazmasejtekben antigliadin (AGA)antiendimysium (AEA) és anti tTG antitest (αtTG) képződést indít el 7./ A

T killer lymphocyták aktiválása fokozott cytokin produkcióhoz vezet, mely az intestinalis mucosa károsodását okozza. 3 Az adaptatív immunitás rendellenességei: A gluten prolinban és glutaminban gazdag búzafehérje. A gluten a szöveti transzglutamináz (tTG) szubsztrátja: az enzim a pozitív töltésű glutamint negatív töltésű glutamiksavvá deaminálja és a CD4+ T sejtek ezt a módosult, immundomináns peptidet mint neoantigénepitopot ismerik fel. A negatív töltésű glutamiksav fragmentum nagy affinitással kötődik az APC (elsősorban dendritikus) sejtekem expresszálódó, pozitív töltésű HLA-DQ2/DQ8 molekulákhoz. Ez az enzim-szubsztrát komplexum a specifikus B-sejtek felszíni immunglobulinjaihoz kapcsolódik. Endocytózist követően a deaminált glutenpeptideket felismerő reaktív T sejtek a T/B lymphocyta kooperáció révén autoantitest képződését indítják el. Coeliakiában a gliadin ellenes antitestek (IgA/IgG-AGA) mellett endomysium

(IgA/IgGEMA), retikulin és actin ellenes antitestek (IgA/IgG-AAA) is kimutathatók. Az antiendomysium antitest szubsztrátja a szöveti transglutaminase, azaz egy autoantigen. A szöveti transglutaminase fontos funkciója, hogy keresztkötéseket hoz létre az extracellularis matrix proteinjei között, aminek fontos szerepe van a szöveti sérülés esetén. A vékonybél nyálkahártya epithelium differenciálódásához nélkülözhetetlen a TGF-β. Valószínű, hogy a transglutaminase ellenes antitestek gátolják a TGF-β aktivációját, ami a vékonybél nyálkahártya károsodás kialakulásához vezet (8). A természetes (natív) immunrendszer jelentősége: Az immunválasz az epitheliumban is zajlik: a coeliakia jellemző, de nem specifikus hisztológiai eltérése az intraepiteliális lymphocytosis (IEL), mely CD8+ és γδT-sejtekből áll. Kiemelt jelentőségét a betegség lehetséges súlyos szövődményei, így a refrakter sprue vagy az enteropathia-asszociált

T-sejtes lymphoma is aláhúzza. A glutén – mint stresszprotein – jelenlétében az epitélsejtek IL-15-öt termelnek, ami coeliakiában az IEL fontos növekedési faktora és a MAP kináz-rendszer indukciója révén egyben az (autoreaktív) IEL-NK- 4 reindukciója révén egyben az (autoreaktív) IEL-NK-receptor (NKG2D, CD94) expresszióját is eredményezi. Az NK-receptorok az epithelsejtek felszínén – a szintén a proinflammatorikus IL-15 hatására – megjelenő nem-klasszikus HLA-molekulákat (HLA-E) és stressz-proteineket (MICA-B) ismerik fel, ezáltal a C D8+ T-, az NK- és a γδT-sejtek direkt citotoxicitása a boholyepithel pusztulásához vezet. Tehát a coeliakia immunológiai történéseinek komplex folyamatában az adaptív mellett a natív immunrendszer is lényegi szerepet játszik, és a kettőjük közötti funkcionális kapcsolat kisiklása meghatározó lehet a betegség kialakulásában. A patogenezisben adhézios molekuláknak (MAdCAM-1) is

szerepe lehet, melyek elősegíthetik a lymhocyták vékonybél nyálkahártya epithelbe