Irodalom | Középiskola » Szabó Magda - Az ajtó

14. tétel Szabó Magda: Az ajtó I. Rövid életrajz, díjak 1917-ben született Debrecenben, nemesi származású volt. Pályafutását költőként kezdte, később tért át a prózára, műfordítással és drámaírással is foglalkozott, publicisztikai írásai és esszéi is jelentek meg. Férje, Szobotka Tibor szintén író volt, kapcsolatuk nagyon erős, támogató jellegű volt. Hatalmas életművet hagyott hátra, regényeiben gyakran használt fel önéletrajzi elemeket, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a XX. század elejének Debrecenjét mutatja be Műveiben a lélek mélyén lejátszódó folyamatokat jeleníti meg, főhősei sokszor értelmiségi nők, belső világukat, a lélek belső folyamatait, az emberi kapcsolataikat árnyaltan, jó pszichológiai érzékkel ábrázolja. Ifjúsági regényei is jelentősek pl.: Abigél, Mondják meg Zsófikának Más híres művei: Az őz, Ókút, Für Elise,

Régimódi történet Élete során rengeteg díjjal és kitüntetéssel jutalmazták. József Attila-díjat, Kossuth-díjat, Prima Primissima díjat kapott, Debrecen és Budapest díszpolgárává választották. Az ajtó című regényéért 2003-ban elnyerte a francia Femina-díjat II. Az ajtó Ez a regénye is életrajzi ihletésű, titokzatos bejárónőjének állít benne emléket és közben megpróbálja az információtöredékekből összerakni Emerenc múltjának történetét. Már-már egy tanmesére emlékeztet, de mint azt Szabó Magda is hangsúlyozta ez egy valós élményből táplálkozó mű. 1. Keretes szerkezet A mű az írónő visszatérő rémálmának leírásával kezdődik és azzal is fejeződik be. Már itt megjelenik a címadó metafora, a nem nyíló ajtó, mely végig kíséri az egész történetet. A lidérces álom képe már rögtön az elején egyfajta nyomasztó hangulatot teremt, mely végigkíséri az egész művet. 1 14. tétel 2.

Emerenc jelleme Teljes neve Szeredás Emerenc, mely beszélő név, azt jelenti érdemekben gazdag. Emerenc látszólag hétköznapi életet él, házmesterként és takarítónőként keresi a kenyerét, hamar kiderül azonban, hogy élete valójában titkokkal teli, egyedi és szokatlan. Nagyon erkölcsös és puritán körülmények között él. A kendő a fejéről soha nem kerül le, egészen a kórházba kerüléséig. Mindig tiszta, egyszerű ruhában járt. Mérhetetlenül nagy munkabírással rendelkezett, aludni is alig aludt, még ágya se volt. Személyisége bizonyos szempontból visszahúzódó volt, nem engedte közel magához az embereket, szinte semmit nem árult el önmagáról, még a lakásába sem engedett be senkit, bárki jött hozzá azt az előtérben fogadta, az ablakain lévő zsalut is állandóan zárva tartotta. Ezzel ellentétben ő bejárónőként ismerte az ott élő családok összes titkát. A saját törvényei szerint élt, nem ismerte el se a

földi, se az égi törvényeket. Antiszociális, néha már-már embergyűlölő volta azonban felfejthető. Hamar meg kellett tanulnia, hogy ha szeret valakit az csupa fájdalommal jár, így érthető talán, miért volt olyan tartózkodó. Először az ikreket veszíti el, amikor azokba villám csapott és velük együtt az anyját is, aki gyermekei halálhírére a kútba ugrott. Ez megmagyarázza azt is, miért rettegett annyira a vihartól, hogy közeledtére minden munkát abbahagyott és haza rohant, ott várva ki a vihar elmúltát. Később a szerelmi kapcsolatai is balul sülnek el, első szerelme a pék csúnya halált hal, a nép kenyeret követelve széttépi. Az ügyvéd, akibe szerelmes lesz, miközben elbújtatja, soha nem jön rá Emerenc valódi érzéseire. Ezen csalódás után bosszúból egy borbéllyal állt össze, de az pedig meglopta és megszökött. Ellentmondásos jelleméhez az is hozzájárult, hogy minden zárkózottsága ellenére, ha valahol baj,

betegség volt ő jelent meg elsőként segíteni (,,A betegek ellátása örömet szerzett neki’’). Akit megkedvelt azt sokszor meghökkentő ajándékokkal lepte meg (lomtalanítás), azt viszont sértésnek vette, ha neki akartak ajándékot adni. 2 14. tétel Elképzelhetetlen dühre is képes volt, főleg ha úgy érezte becsapták, cserbenhagyták. Amikor a várt Grossmann lány nem jött el a megbeszélt találkozóra teljesen kifordult önmagából. 3. Címadó metafora - AJTÓ Már a nyitófejezetben, az írónő álmában is megjelenik a nem nyíló ajtó. Ezenkívül Emerenc ajtajának zártsága metaforikusan Emerenc lelkének zártságára is utal. Mélyebben megfigyelve rájövünk, hogy az ajtó a szeretet kapuját is szimbolizálja. Ebből a szempontból válik jelentőssé az a folyamat, amíg az írónő és Emerenc kapcsolata eljut arra a mélységre, hogy az írónő bebocsájtást nyer a ,,tiltott városba”. Az ajtó egy ősi szimbólum, mely egyaránt

jelenthet bezártságot és kizártságot, titkot, biztonságot adó magányt, világtól való elzártságot és a világba belépést is. 4. Kapcsolatok ,,Emerenc a legnemesebb indulatok ébresztésére éppoly alkalmas volt, mint arra, hogy a legnagyobb durvaságok jussanak róla eszembe, attól, hogy szerettem, még olyan dühös tudtam lenni rá, hogy néha megdöbbentett saját indulatom.’’ - Emerenc – írónő Kapcsolatuk távolságtartóan és hidegen indul, az írónő azonnal az első találkozáskor megpróbálja kifürkészni Emerenc valódi személyiségét, de ez lehetetlennek bizonyult, még az arcát fedő kendő is csak a kórházba kerülése idején került le először. (,,Emerenc arca egyszerűen nem volt máshoz hasonlítható, mint a sima, jelzéstelen, hajnali víztükörhöz.’’) Eleinte az írónő még gyanakszik is rá, hogy talán kirabolt valami zsidó családot, később persze kiderül, hogy ez tévedés, hiszen az értékes holmikat a

családtól ajándékba kapta hálájuk jeléül. Jellemző, mint Emerenc minden más kapcsolatára is, hogy ő irányítja azt(,,Több mint húsz évig gondoskodott rólunk, de az első öt évben műszerrel ki lehetett volna mérni a lengőszöget, amelyet érintkezésünknek engedélyezett.’’) Ő dönti el, mikor hajlandó beszélgetni, mikor és mit árul el magáról. Eleinte még megnevezést se 3 14. tétel talál az írónőre (,,nem szólított sehogy sem addig, míg végképp el nem tudott helyezni az életében’’). Az első közeledés az írónő férjének betegsége idején történik, amikor Emerenc forralt bort itat az írónővel, majd elmeséli az ikrek szomorú történetét. A kapcsolatuk végül fokozatosan elmélyül és kölcsönös szeretet alakul ki egymás iránt. Ennek legmagasabb szintű megnyilvánulása, hogy Emerenc beengedi az írónőt a lakásába. Azonban mindezen fejlődés ellenére sem válik konfliktus mentessé kapcsolatuk. -

Emerenc – gazda Viszonyuk örökké kissé távolságtartó marad, soha nem értik meg igazán egymást, mindazonáltal az évek során megtanulják egymás elfogadását. Emerenc valamiképpen inkább a gyermeket látja benne, ezért is gyűjti össze azokat a furcsa ajándékokat lomtalanítás idején, amik viszont a férjet felháborítják. - Emerenc – környékbeliek Emerencet senki sem ismerhette, mégis mindenki felnézett rá, tisztelte. A rendőr alezredes is hamar a pártfogójává vált miután egy rosszindulatú szomszéd felakasztotta Emerenc macskáját és a galambjai megmérgezésével vádolta. Három barátnője volt Polett, Sutu és Adélka. Őket tulajdonképpen mindet ő karolta föl. Sajátos világnézetéről árulkodik, hogy Polettnek segített kitervelni öngyilkosságát. - Emerenc – állatok Emerencet minden állat szerette, és ő is szeretett minden állatot (,,a rendőrkutya kiképzése, parancsai ellenére elviselte a fején Emerenc simogató

kezét, reszketve a farkát billegtette, s azzal tetézte a botrányt, hogy munkavégzés helyett egy szerelmes zavaros pillantásával nézett Emerencre’’). Ha a környéken valahol egy gazdátlan állat került elő, azt Emerenc biztosan felkarolta, rendbe szedte és gazdát is talált neki. Violával, a kutyával egészen különleges kapcsolatot alakított ki. 4 14. tétel Mint ahogy a regény vége felé kiderül, lakásában 9 macskát tartott, mindet úgy szedte össze elhagyatottan illetve a 3 csillagos szügyű nála született. Ezek az állatok voltak a családja, akik hazavárták és üdvözölték őt, miattuk tartotta zárva a lakást, elvégre ennyi állatot nem tarthatott volna. Már gyermekkorában is nagyon kötődött az állatokhoz, volt egy borjú, akit ő nevelt fel, és akit szintén Violának hívtak. Ez a kapcsolat azonban katasztrófába torkollt és ez egy életre megtanította arra, hogy vigyázzon, kit szeret. - Emerenc – Isten ,,a Szent

Írásban egy rokona van Emerencnek, a bibliai Márta, hiszen élete szüntelen segítés és munkálkodás, hát hogyan hasonolhatott meg ennyire az Odafennvalóval?’’ Emerenc soha nem járt templomba, azt az úri népek kiváltságának tartotta, ő abban az időben, vasárnaponként mindig dolgozott. Kapcsolatát az egyházzal és Istennél egy szerencsétlen esemény pecsételte meg végképp: egy ruha adomány csomag érkezett a gyülekezet számára, aminek a kiosztására ő is elment, mivel azonban senki nem tudta, hogy ő is az egyház közösség tagja mire odaért már csak báliruhák maradtak, amiket neki tudtak adni, ő viszont ezt sértésnek vette. Tagadta Isten és a túlvilági élet létét, mégis a halottainak mesebeli kriptát akart emeltetni. Minden hangoztatott Isten ellenessége dacára, tetteiben, az egyik legjobb keresztény volt a környéken. Ha valaki beteg lett, ő mindig megjelent ott az elmaradhatatlan komatállal. Ott segített, ahol csak tudott.

5. A szeretet két formája Emerenc és az írónő közt fűződő viszony az anya-lánya kapcsolathoz hasonlítható, szeretetük mégis egészen más formában nyilvánul meg. Emerenc a tettek embere volt, ahol szükség volt rá ott segített. Az írónő viszont hiába próbálja, nem tudja azonos értékűen viszonozni ezt a különleges szeretetet, ami néha igencsak egyéni formát öltött (,,minden anyák napja hajnalán megjelent az állattal, s elkántálta az ünnepi köszöntőt Viola nevében’’). 5 14. tétel Az írónő ennek a regénynek a megírásával állít emléket Emerencnek, és próbálja feloldani a benne lévő bűntudatot és fájdalmat. 6. Végkifejlet Emerenc megbetegedése tragédiába torkollik. Miután bezárkózik a lakásába, senkinek sem jut idejében eszébe, hogy ezt csak akkor tenné meg, ha nagyon rosszul van, hiszen eddig még soha egy betegség sem vette le a lábáról, soha egy napot a munkából ki nem hagyott. (,,voltaképpen

soha senki nem számolt Emerenc valamikori halálával, én magam is azt éreztem, valahogy megmarad nekünk mindaddig, amíg mi élünk, megújul tavasszal a természettel együtt’’) Az írónő sem törődött vele eléggé, hiszen élete épp most érkezett fordulóponthoz, felkérést felkérésre halmoz, és ennek tetejébe éppen Emerenc betegsége miatt még a háztartás gondja is a nyakába szakadt. Végül a környékbeliekkel végzetes lépésre szánják el magukat, úgy döntenek, kihozzák Emerencet a lakásából. Emerenc ezt soha nem engedte volna, ahogyan helyesnek vélte Polett öngyilkosságát, úgy önmagát is inkább halálra ítélte tehetetlenségében, mintsem hogy munkaképtelenül éljen tovább. Ha az írónő terve sikerült volna, akkor a végzetes katasztrófa talán még elkerülhető lett volna, de így az egész környék előtt megszégyenült, hiszen bénaságából adódóan képtelen volt a takarításra és a lakásában borzalmas

közegészségügyi viszonyok uralkodtak el. Ezek után szerencsés végkifejlet már elképzelhetetlen volt. Emerenc megtudta az igazságot és nem sokkal később szívinfarktust kapott, meghalt. Amikor az írónő végül megtudta, milyen értékes bútorokat hagyott rá Emerenc, azonnal szembesülnie kellett azzal is, hogy azok teljesen tönkre mentek, egy apró érintésre is porrá váltak. Ezt akár Emerenc átkaként, bosszújaként is lehet értelmezni. (,, Ha elárul, megátkozom’’) 7. Erkölcsi tanulság Ez felkavaró, mély lelki tartalmakkal bíró mű, mely felhívja a figyelmünket arra, hogy felelősséggel tartozunk a tetteink, döntésink iránt, és főképpen egymás iránt. (Mindenki gyűjthet még hozzá idézeteket magának, mert az érettségin csak arra lesz idő, hogy megkeresd azokat az idézeteket, amiket ismersz.) 6