Hadászat, Rendészet | Középiskola » Hadijog

A háborúindítás jogának fejlődése - A középkorban még ez volt a vitarendezés „szokványos” módja - A 16. században már csak akkor lehet a háborút jogilag igazolni, ha igazságos (a vesztfáliai békeszerződések) - 1907. Drago-Porter egyezmény: pénztartozás behajtása céljából elsődlegesen tilos fegyveres erőt alkalmazni - Nemzetek Szövetsége Egyezségokmánya: kötelező közvetítés szabálya - 1928. Kellogg-Briand paktum: az államok lemondanak a háborúról mint a nemzetközi viták rendezési módjáról - ENSZ Alapokmány 2. cikk (4) bekezdés: „A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell.” A ius in bello szabályainak áttekintése Ius ad bellum: háborúindítás joga

Ius in bello: a hadviselés során alkalmazandó normák A nemzetközi hadijog sajátossága, hogy alkalmazására csupán háborúk, illetőleg fegyveres konfliktusok (pl. „határincidensek”) idején kerül sor Azonban, ezek alkalmazása objektív: „a jelen Egyezmény alkalmazást nyer a két vagy több Magas Szerződő Fél között bekövetkező megüzent háború vagy minden más fegyveres összeütközés esetén, még ha a hadiállapot fennállását közülük valamelyik nem is ismeri el.” (1949-es genfi egyezmények) A ius in bello két területből áll: hágai jog és genfi jog. Hágai jog (a háború megvívásának normái) Célja: meghatározni a háborúk vívása során betartandó normákat, értve ez alatt - az alkalmazható eszközöket és fegyvereket - a hadviselés szabályait szárazföldi, tengeri és légi háborúk során Sajátossága volt az ún. si omnes (ha mindenki) klauzula: a hadviselési szabályok az aláírókat is csak akkor kötelezték, ha

az összeütközésben részt vevő valamennyi félre nézve kötelező volt. Elnevezésének alapja: a hágai békekonferenciák (1899 és 1907). Genfi jog (humanitárius nemzetközi jog) Célja: emberbaráti indíttatásból védeni a háború áldozatait (innen ered a „humanitárius” elnevezés is), értve ez alatt: - sebesültek, betegek, hajótöröttek - hadifoglyok - polgári lakosság védelmét - rendezni egyes harcosok jogállását (pl. gerillák) A hágai és a genfi jog az egyezmények kihirdetésén túl is szerepel a magyar jogban: Btk. XI fejezet („Emberiség elleni bűncselekmények”) Általánosságban a háborúról A háború megindításának jogkövetkezményei: - a felek között a hivatalos kapcsolatok általában megszakadnak - az ellenséges állampolgárokat kiutasítják vagy internálják (ez utóbbi a tipikus, mert így nem tudják behívni katonának az ellenséges országban) - elkobozhatók az ellenséges állam (!!!) tulajdonában levő

javak - meg szokták tiltani az ellenséggel folytatott kereskedelmet A háború általában az ellenséges állam fegyveres erői ellen zajlik. (Ha az ellenség polgárait is támadják, totális háborúról van szó.) A fegyveres erő részei: A, Reguláris haderő – tagjai egyenruhát viselnek. Lehetnek: - kombattánsok (harcolók) - nem kombattánsok pl. katonaorvos, tábori lelkész (nem lesz hadifogoly!) B, Irreguláris haderő. Jellemzői: - állandó külső jelvényt viselnek - fegyvereiket nyíltan hordják (ez a kettő már elég tömeges felkelés esetén) - felelős vezetőjük van - kötelesek betartani a hadviselés szabályait Végül 1977-ben úgy határozták meg a fogalmat, hogy elegendő felelős parancsnokság alatt állniuk, és a fegyverét nyíltan viselniük katonai összecsapás során, valamint a támadást megelőző felfejlődés során. Szárazföldi háború Tiltott fegyverek: - dum-dum lövedékek (az emberi testben szétlapuló) - gáz- és vegyi

fegyverek, biológiai fegyverek (1925. évi genfi jegyzőkönyv) - gyalogsági taposóaknák (1997. Ottawa) - atomfegyver kérdése (a hágai Nemzetközi Bíróság 1996. évi tanácsadó véleménye) Tiltott hadviselési módok: - tilos megkülönböztetés nélküli támadásokat indítani - a katonai célpontokat sem lehet támadni akkor, ha a polgári áldozatok nagysága és a polgári javakban esett kár aránytalanul meghaladja a katonai előnyöket - a nyílt városok katonailag nem támadhatók - fosztogatás - a hadicsel megengedett, az álnokság viszont tilos - kémkedés - olyan parancs kiadása, hogy mindenkit meg kell ölni, nem ejthető fogoly - kulturális javak elleni támadás Martens-klauzula: a polgári személyek és kombattánsok a nem szabályozott esetekben is a nemzetközi jog olyan elveinek oltalma és uralma alatt maradnak, amelyek a kialakult szokásokból, az emberiesség alapelveiből és a közlelkiismeret követelményeiből folynak. (általános

tilalom a nem nevesített fegyverekre és módokra is, a genfi jog sajátossága) Humanitárius nemzetközi jogi szabályok 1. Sebesültek és betegek a szárazföldi háborúban - az a fél, akinek a csatatér a birtokában marad, köteles a halottakat összeszedni és eltemetni - az ellenség kezébe került sebesültek hadifoglyok lesznek - a kórházak az ellenség közeledtével is teljes személyzettel hagyhatók hátra. Az egészségügyi személyzet tagjai nem lesznek hadifoglyok - az egészségügyi személyzet szabadon mozoghat, megkülönböztető jelzést visel 2. Védőhatalom Olyan semleges vagy az összeütközésben részt nem vevő más állam, amelyet az egyik szembenálló fél kijelöl, a másik elfogad és mely vállalja a rá háruló feladatokat: - ellenőrzés (hadifogolytáborokat, hadikórházakat felkereshet, az ott levőkkel tanúk nélkül beszélhet) - a felek közti érintkezés megteremtése Lehet két államnak két különböző védőhatalma is.

A Vöröskereszt közreműködik a kijelölésben. Mindegyik féltől kérhet 5 nevet, amelyet kijelölne és további 5 nevet, amelyet a másik fél részéről elfogadna. Ha nem sikerül megállapodniuk, és a védőhatalmat kijelölni, a felek helyettesként kötelesek elfogadni a Vöröskereszt Bizottságot vagy a Vörös Félhold Társaságot. 1859. Henry Dunant genfi üzletember kezdeményezte a Nemzetközi Vöröskereszt létrehozatalát, mely azon kevés esetek egyike, amikoris egy NGO a nemzetközi jog alanya. (A kezdeményezés indoka: az 1859-es solferinoi csata eseményei). A lépés jelentőségét mutatja, hogy 1901-ben ő kapta meg az első Nobel békedíjat. 3. Hadifoglyok Hadifogoly mindenki, aki a fegyveres erő tagja, és az ellenség hatalmába kerül (a civil államfő is, ha ő a haderő főparancsnoka). Nem minősül hadifogolynak a zsoldos. - A hadifoglyok táborba zárhatók, megfelelő élelemmel, ivóvízzel, ruhával el kell őket látni - A foglyok nyelvén

kötelező 1 példányban kifüggeszteni a hadifoglyokra vonatkozó egyezményt - Munkára kötelezhetők (a tisztek nem) - Ha bűncselekményt követ el, bíróság elé kell állítani 4. Polgári lakosság védelme, háborús megszállás Polgári személy: mindenki, aki nem tagja a fegyveres erőnek - a rekvirálás megengedett, de tilos valamennyi élelmiszert, nyersanyagot elvinni az adott területről - a segélyt a védőhatalomnak vagy a Vöröskeresztnek joga van személyesen kiosztani - kijelölhetők egészségügyi övezetek, melyeket tilos katonailag védelmezni - tilos a túszszedés, kollektív büntetések alkalmazása, lakosság áttelepítése (de az időleges kitelepítés megengedett) - halálbüntetés csak a legsúlyosabb esetekben (pl. kémkedés, szabotázs) szabható ki, de ekkor is feltétel, hogy a védőhatalom értesítésétől számítva 6 hónap elteltével hajtható végre - a területet a megszálló által kijelölt katonai parancsnok igazgatja,

aki helyi rendeletet is alkothat 5. polgári védelem Civil önkéntesekből és hivatásos alkalmazottakból és katonákból álló, katonai szervezettségű társadalmi-állami szervezet, mely az ellenség megszállása esetén is működik - békében is működik pl. árvíz, földrengés esetén - háborúban feladata pl. elsötétítés ellenőrzése, légitámadás utáni tűzoltás stb. Jelvényük: narancssárga karszalagon kék egyenlő szárú háromszög. Légi háború Megjegyzés: a szárazföldi háborúhoz képest speciális szabályok ismertetésére kerül csupán sor! 1923. Légi Közlekedés Hágai Szabályai (nem fogadták el, de szokásjogként alkalmazzák) Elvei - a bombázás akkor jogos, ha kizárólag katonai célpont ellen irányul - a katonai célpontokat definiálni kell - a hadszíntértől távolabb eső lakott helyeket tilos bombázni - ha egy katonai objektum nem bombázható anélkül, hogy a civil lakosságot megkülönböztetés nélküli

bombázás érje, úgy tilos bombázni - lakott helyek esetében csak akkor jogszerű a bombázás, ha a katonai erők koncentrációja ezt igazolja - a hadviselő állam közteles a fentiek megsértésével a személyben, tulajdonban esett kár miatt kártérítést fizetni 1977. Genf - tilos a megkülönböztetés nélküli bombázás - tilos a szőnyegbombázás Tilos a veszélyes erőket tartalmazó műveket támadni (pl. atomerőmű, vízierőmű), ha ezeket nem használják katonai célra. Ezeket három kerek, narancssárga villogó fénnyel kell jelezni. Tengeri háború 1. Zsákmányolás - ellenséges államok polgárainak javai is zsákmányolhatók semleges hajók megállíthatók és átkutathatók (ha nem áll meg, üldözhető) a zsákmányolt ellenséges hajó személyzete hadifogoly a zsákmány jogosságáról első fokon a hajó kapitánya dönt, másodfokon a nemzeti zsákmánybíróságok (minden állam saját hadikikötőjében szervezi meg). - a

zsákmányolás gyakorlatilag eredeti tulajdonszerzési mód (occupatio iure belli) 2. Tiltott fegyverek, módok Speciális szabályok: - nem rögzített úszó aknák tilalma (elszabadulása esetén hatástalanítania kell magát) - céltévesztés után önhatástalanítás nélküli torpedó tilalma - a tengeralattjárók csak a hadihajókat támadhatják a víz alól 3. Blokád, tengerzár A blokád a háborúban megengedett (az I. világháborúig volt gyakori), a tengerzár (a nyílt tenger egy részét hadizónának nyilvánítják) jogossága vitatott. A blokád feltételei: - tényleges legyen - előzetesen bejelentett - mindenkivel egyenlően bánjanak (semlegesekkel is) 4. Humanitárius szabályok Speciális szabályok: - hajótörötteket mindenki köteles kimenteni - mentességet élveznek az úszó kórházak A háború befejezése Békekövet (parlamenter): az a fehér zászlóval rendelkező személy, akit az egyik fél felhatalmazott arra, hogy a másikkal

tárgyalásokat kezdjen. Nem bántható, de nem kötelező fogadni. Tűzszüneti megállapodás: meghatározott időre szóló fegyvernyugvás, mely gyakran nem az egész frontra, csak annak meghatározott részére vonatkozik. Fegyverszüneti egyezmény: a legfelsőbb parancsnokok kötik végleges hatállyal, jellemzően a felek közti teljes harctérre kiterjed. Megszünteti a háború tényleges állapotát (jóllehet a jogi állapotát csak a békeszerződés szünteti meg.) Kapituláció (megadási okmány): lehet feltétlen vagy feltételes, egy seregtestre vagy az egész frontra vonatkozó. Békeszerződés: jellemzően követi a fegyverszünetet, de nem mindig (pl. Németországgal sem kötöttek a második világháború után – egyoldalú belső jogi aktusokkal szüntették meg a hadiállapotot). Erőszak alkalmazása ENSZ Alapokmány 2. cikk (4) bekezdés: „A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során más Állam területi épsége, vagy

politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell.” - tiltja az államok (!!!) egymás közti kapcsolataiban az erőszakot vagy az azzal való fenyegetést, de nem vonatkozik pl. nemzetközi szervezetekre, terrorszervezetekre. - Nem fejti ki részletesen az „erőszak” fogalmát A fegyveres erő jogellenes alkalmazásának fokozatai vannak (szokásjogi alapon alakult ki): - a fegyveres erő jogellenes alkalmazásának legenyhébb formája a fegyveres erőszak: más államok elleni kisebb mértékű és súlyú fegyveres erő alkalmazása - a következő fokozat a fegyveres támadás: nagyobb kiterjedésű, és súlyosan beavatkozik valamely állam belügyeibe, komoly anyagi és emberi áldozatokkal jár - Az általános gyakorlat szerint a fegyveres támadás és az agresszió szinonimák, csak a politikai

színezetük eltérő Ezt a szokásjogi szabályozást a Nemzetközi Bíróság a Nicaragua vs. USA ügyben megerősítette. Az USA 1983-tól pénzzel, fegyverekkel és kiképzéssel támogatta a nicaraguai kormányellenes lázadókat, sőt, egy alkalommal még Nicaragua legfontosabb kikötőit is elaknásította. Nicaragua ezért pert indított ellene a Nemzetközi Bíróság előtt az Alapokmány 2. cikk (4) bekezdésében foglalt tilalom megszegése miatt. A per sikeres volt, a Bíróság jogellenesnek mondta ki az USA cselekményeit. A Bíróság többek között megállapította, hogy olyan, fegyveres erő jogellenes alkalmazásával járó cselekmények, melyek nem minősülnek fegyveres támadásnak, nem alapozzák nem egy állam önvédelmi jogát. (A konkrét esetben tehát fegyveres erő jogellenes alkalmazásáról volt szó, de ez nem minősült fegyveres támadásnak.) Az agresszió Az ENSZ Közgyűlésének 3314/XXIX. (1974) sz határozata körvonalazta Agresszió:

fegyveres erő alkalmazása valamely állam részéről egy másik állam szuverenitása, területi épsége vagy politikai függetlensége ellen, vagy az ENSZ Alapokmányával össze nem férő bármely más módon. Elkövetési magatartások: - invázió, támadás, katonai megszállás, annexió - fegyver használata másik állam területe ellen, bombázás - kikötő vagy partvidék blokád alá vétele - egy állam fegyveres erői általi támadás egy másik állam szárazföldi, tengeri vagy légi ereje ellen - megegyezés alapján a másik állam területén tartózkodó fegyveres erőket a megegyezéstől eltérően használják, vagy az egyezmény lejárta után is maradnak - egy állam megengedi, hogy a területét egy másik állam agressziós célra használja - egy állam fegyveres bandákat, csoportokat, önkénteseket vagy zsoldosokat küld (vagy a nevében ilyeneket küldenek) egy másik állam ellen, s a cselekmények olyan súlyosak, hogy kimerítik a fentieket,

ill. egy államnak komoly része van ebben - minden, amit a BT annak nyilvánít Fegyveres erő jogszerű alkalmazása Három esetben lehet jogszerű a fegyveres erő alkalmazása. - Az Alapokmány VII. fejezete, a 42 cikk alapján, kizárólag az ENSZ BT előzetes felhatalmazása alapján, kényszerítő fegyveres műveletek alkalmazása; o békefenntartó műveletek (lásd Végh Károly segédanyagát) o humanitárius intervenció (lásd Végh Károly segédanyagát) o a BT felhatalmazása alapján, a VII. fejezet szerint (lásd az ENSZ segédanyagot) - Az ENSZ Alapokmány 51. cikke: „A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek valamelyik tagja ellen irányuló fegyveres támadás esetében az egyéni vagy kollektív önvédelem természetes jogát mindaddig, amíg a Biztonsági Tanács a nemzetközi béke és a biztonság fenntartására szükséges rendszabályokat meg nem tette. A tagok az önvédelem e jogának gyakorlása során

foganatosított rendszabályaikat azonnal a Biztonsági Tanács tudomására tartoznak hozni” A Webster-doktrína alapján (1837. Caroline-ügy: brit csapatok elsüllyesztették az amerikai Caroline gőzöst, mivel felételezték, hogy az fegyvereket szállít a britellenes lázadóknak. Ezt követően fogalmazta meg a doktrínát Webster amerikai külügyminiszter) az önvédelem feltételei: o szükségszerűség elve (az államnak nincs más lehetősége, mint a katonai ellenlépés) o arányosság elve (nem a támadással kell arányban lennie, hanem olyan mértékű kell legyen, mely elégséges a támadás visszaverésére és a további támadás megelőzésére) o azonnaliság elve (nem kell időben közvetlenül követnie a támadást, a hadászati felkészülés lehetséges, de pl. diplomáciai egyeztetések végzése már nem) Négy esetben lehet jogszerű az önvédelem: o megkezdett fegyveres támadás o egy másik állam súlyosan veszélyezteti az állam

létfontosságú érdekeit – nincs rá kifejezett szabály, esetenként vizsgálandó (lásd a nukleáris fegyverek ügyében hozott tanácsadó véleményt) o nagyon erős gazdasági presszió, az államot lejárató propaganda – nincs rá kifejezett szabály, esetenként vizsgálandó. Sosem lehet önvédelmet megalapozó ok, ha a gazdasági pressziót az ENSZ BT rendelte el. o megelőző önvédelem: az USA nemzetbiztonsági doktrínájában került az utóbbi években előtérbe, jelentése: az adott állam a konkrét támadást megelőzve mér csapást a támadni kézülő államra önmaga védelmében, ugyanis a tömegpusztító fegyverek korában már az első csapás is felmérhetetlen károkat képes okozni. Jogilag azonban a megelőző önvédelem alkalmazása során még nem történt agresszió, így nincs agresszor sem, akivel szemben ez gyakorolható lenne. Következésképpen a magát sértettnek tekintő állam lesz az agresszor. Éppen ezért, bár katonailag

érthető a doktrína, de nemzetközi jogilag nem igazán elfogadott, esetenként mérlegelendő. - Fegyveres erő alkalmazása, ha egy kormány kifejezetten kéri azt Kritériumai: o egyértelműnek kell lennie, hogy az ország alkotmányosan megválasztott kormánya kérje o ez a kormány szabad akaratából kér segítséget o külső támadás áldozata legyen, vagy belső zavargás elhárítása legyen a cél. Ez a belső zavargás lehet a nemzetközi jog szerint  kisebb társadalmi bázissal rendelkező, szétszórt zavargás  polgárháború  elszakadási háború  egységesítési háború Ez utóbbi három esetben lehetőleg tartózkodni kell a beavatkozástól, mivel: - ha a kormány ellen történik, az belügyekbe való beavatkozás - ha a kormány mellett történik (különösen az utolsó két esetben), az pedig az önrendelkezési jog sérelmét jelenti A terrorizmus és a nemzetközi jog Nemzetközi jogi szabályozás fejlődése: - 1856-tól (III.

Napóleon elleni sikertelen merénylet) kezdődően ún merényleti záradék: Belgium olyan szerződéseket kezdett kötni, melyek értelmében az uralkodó és családja elleni merénylet nem számít politikai bűncselekménynek, így az elkövető szabadon kiadható - Ez fokozatosan kiterjedt a teljes politikai vezetésre, nem csak az uralkodóra és családjára - A Nemzetek Szövetsége keretében 1937-ben két, hatályba végül nem lépett egyezményt is kötöttek a terrorizmus elleni küzdelem jegyében (előzmény: 1934-ben horvát usztasák megölték Sándor jugoszláv királyt és Barthou francia külügyminisztert) - 1970. hágai egyezmény a repülőgépek eltérítésével kapcsolatosan - 1971. montreali egyezmény a légi terrorizmus ellen - az 1972-es müncheni olimpia után (palesztin merénylet az izraeli küldöttség ellen) több szektorális egyezmény született (pl. a diplomaták elleni bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről, ill. a

túszszedés ellen) - regionális szinten pl. 1977-ben az Európa Tanács fogadott el egyezményt a terrorizmus ellen - napjainkra tágabban értelmezik a terrorizmus elleni küzdelmet: o 1997. New York „A robbantásos terrorizmus visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény” o 1999. „Nemzetközi egyezmény a terrorizmus finanszírozásának visszaszorításáról” Nemzetközi jogi vonatkozások: - az egyén szempontjából nemzetközi büntetőjogi felelősség megállapítása - az államok felelőssége szempontjából o ha aktívan vagy passzívan részt vesz o ha az állami hatalom hiánya miatt követik el, akkor is betudható az államnak - árnyoldal az emberi jogok (főleg a szabadságjogok) korlátozása, pl. magántitok, lehallgatás, elektronikus üzenetek szűrése, szociális jogok lefaragása (költségvetési elvonások) A nemzetközi terrorizmus elleni fegyveres küzdelem A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően az USA fegyveres

támadásokat folytatott a terrorizmust támogató országok ellen, az önvédelem jogára hivatkozva. - önvédelmi jog csak fegyveres támadás esetén érvényesíthető, amelyet csak állam követhet el - ezért fellépni csak másik állam ellen lehet, a 3314-es Közgyűlési határozat alapján: agresszió úgy is m egvalósulhat, „ha egy állam fegyveres bandákat, csoportokat, önkénteseket vagy zsoldosokat küld [] egy másik állam ellen fegyveres cselekmények végrehajtására, [], illetve ha egy államnak komoly része van ebben.” - Vagyis akkor lehet jogszerű az önvédelem, ha bizonyítható a betudhatóság, amely Afganisztán esetében megállapítható, hiszen a Talibán és az Al Kaida együttműködött Leszerelés - Leszerelés: fegyverek, fegyverrendszerek korlátozása, megsemmisítése - Fegyverzetkorlátozás: a fegyverrendszerek mennyiségi és minőségi korlátok közé szorítása, de nem feltétlenül csökkentése (1) Nukleáris fegyverek 1963.

részleges atomcsend szerződés (föld alatti robbantás lehetséges) 1996. átfogó atomcsend szerződés 1968. atomsorompó szerződés (2) Rakéták 1972. ABM szerződés (rakétaelhárító rendszerek tilalma) 1972. SALT-I (stratégiai támadó fegyverek korlátozása) 1979. SALT-II a felek nem ratifikálták, de betartják („az állam tartózkodni köteles azoktól a magatartásoktól, amelyek meghiúsítanák a szerződés tárgyát és célját” – lásd az 1969-es bécsi egyezményt) 1991. START-I (stratégiai fegyverek korlátozása) 1993. START-II (3) Egyebek 1971. New York-i Egyezmény a bakterológiai és toxinfegyverek eltiltásáról 1993. Párizsi egyezmény a vegyifegyverek tilalmáról (kifejlesztés tilalma, meglevők megsemmisítése) 1997. Ottawa: a gyalogsági taposóaknák tilalmáról 1990. Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló szerződés – nevesíti és számszerűsíti azon fegyvereket, melyekkel az egyenként, név szerint felsorolt

államok rendelkezhetnek, és hatékony ellenőrzési mechanizmust is kidolgozott. EBESZ - mai formájában 1995 óta létezik, azt megelőzően EBEÉ (Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet – 1975-ben jött létre), mely az 1994-es budapesti utóértekezleten határozta át a szervezeti átalakulást - sajátossága, hogy a létesítő okirata nem államközi szerződés, hanem a Helsinki Záróokmány (mely nem kötelező), azonban mégis nemzetközi szervezet, hiszen a felek kifejezett akarata ez volt - tagja szinte valamennyi európai állam, az USA és Kanada - működésének sajátossága az ún. Helsinki kosár intézménye (1975-ben Helsinkiben az egyes témákhoz kapcsolódó javaslatokat az államok egyegy hatalmas kosárba dobták, innen az elnevezés): 1. „kosár”: az európai biztonság katonai kérdései, biztonság- és bizalomerősítés; 2. „kosár”: gazdasági, tudományos és kulturális együttműködés; 3. „kosár”:

együttműködés az emberi jogok fejlesztése terén - Az EBESZ mint regionális szervezet az Alapokmány 52. cikke alapján „klasszikus” békefenntartó műveleteket és megfigyelő missziókat vezet számos kelet-európai országban, főleg a FÁK területén. - döntéshozatalának alapja a konszenzus, illetőleg a „konszenzus – 1”: a konfliktusban érintett fél nem vehet részt a döntéshozatalban Megjegyzés: a se gédanyag nem tartalmazza a NATO-ra vonatkozó tudnivalókat, valamint a semlegességgel kapcsolatos ismereteket!!! Ezek fellelhetőségéről valamennyi évfolyam tájékoztatást kapott az előadáson!!!