Agrártudomány | Tanulmányok, esszék » Varga Dániel - Állatok és növények a ház körül a XIV. században

Állatok és növények a ház körül a XIV. században Az itt következő leirat csupán egy vázlata a teljes témának. Ennek oka, hogy nincs-vagy nem találtam- olyan munkát, mely a t eljesség igényével összefoglalná a k orabeli termesztett növényeket, és tenyésztett állatokat. Az adatokat, melyek itt szerepelnek a legkülönbözőbb helyekről szedtem össze, és csak azokat az állatokat és növényeket írom le itt, melyekre nagy valószínűséggel valóban rámondható, hogy már Károly Róbert idején is ismerték, valamint kiemelek néhány fajt, melyet sokszor az „ősi magyar kultúrához” tartozónak érzünk, valójában azonban csak néhány száz éve-vagy még rövidebb ideje része csak annak. Növények: A következőkben felsorolok néhány olyan növényt, melyeket a magyar konyha elmaradhatatlan kellékeinek vélünk, de valójában csak pár száz éve ismertek: paprika, paradicsom, burgonya, kukorica. Mint tudjuk, ezeket a növényeket

Amerikából telepítették be, így a XIV században egyértelműen ismeretlenek voltak. (A paprikát például egy 1748-as szegedi irat említi először). Kérdés, hogy milyen növényeket használhattak ez esetben a korabeli emberek? Találtam adatokat arra vonatkozólag, hogy már ebben a korban is ismertek és termesztettek több gabonafélét, így a búzát, az árpát, és a kölest. Szintén bizonyos, hogy ismert volt ebben a korban a szőlőtermelés, és a borkészítés. Ismerték továbbá a kendert, illetve a rostjaiból való ruhakészítést. Valószínűsítem, hogy ismerték és fogyasztották a szelídgesztenye termését, hiszen ez a fafaj a bevándorló magyarok korában már honos volt a Kárpát medencében. A tatárjárás alatt „szükségételként” fogyasztották a m ára igencsak megritkult állományú tátorjánt. Ezen kívül rengeteg adatot találtam, különböző termesztett, vagy gyűjtött növényről, azonban egyiknél se találtam

egyértelmű adatot arról, hogy a kérdéses korban ismerhették-e. A következő internet-címen mindenesetre nagyon jó leírást találtok a magyarság köreiben fogyasztott növényekről, de-sajna- vagy a mi á ltalunk keresettnél későbbi korból, vagy időpont nélkül: http://vmek.oszkhu/02100/02152/html/02/4html Állatok: Jóval több adatot találtam szerencsére az állatvilágról. Kezdjük azokkal az állatokkal, melyeket húsukért, tejükért, vagy más táplálékforrásként tartottak: Ősi magyar fajta, és Károly Róbert alatt is ismerhették a szürkemarhát. Egyes elméletek szerint az ősmagyarok hozták magukkal, mások szerint a 14-15. században jelent meg a betelepülő kunok közvetítésével. Ha azonban az utóbbi elméletet vesszük alapul, akkor is feltételezhetjük, hogy a Károly korabeli magyarok már találkozhattak ezzel az állattal. A 14-15 században az egyik fő kiviteli cikk volt Magyarországon a szürkemarha, a gazdaság fontos részét

képezte. A XIV században tömörültek szervezetbe a m agyarországi mészárosok, ez is az ágazat virágzását mutatja. Érdekességként megemlítem, hogy valamivel a „korunk” előtti időből származik egy leírás, mely szerint a magyarok vadon élő (!) szarvasmarhafajra vadásztak. Hogy mi lehetett ez a faj, azt nem tudjuk pontosan, de némi fantáziával bele lehet gondolni a kissé túlzó leírást idézve „elefánt nagyságú”, mára kihalt őstulkot, melynek ekkoriban még élhettek utolsó példányai. Szintén ismerték, és tenyésztették a k orban a s ertést Tipikus magyar fajta, igazi „hungarikum” a mangalica, sajnos nem találtam pontos leírást arra nézve, hogy ez a fajta mikor jelent meg, de könnyen elképzelhető, hogy hasonló fajták éltek Károly Róbert korában is. Szintén tipikusan magyar fajta, és a korban ismert állat volt a racka, vagy pedrettszarvú juh, melynek a legtöbb juhfajtával ellentétben nem kör alakban csavarodik a

szarva, hanem a saját tengelye körül. A legtöbb nomád néppel ellentétben már a bevándorló magyarok is tartottak szárnyasjószágot. Bizonyos, hogy ismerték, és tenyésztették a házityúkot Nem ismerhették ellenben a mára elterjedt pulykát, lévén ez a f aj szintén Amerikából származik. Ismerték és alkalmazták továbbá a méhészet ősi formáit, mely mézhez, és méhviaszhoz juttatta az embereket. Nézzünk most olyan állatokat, melyeket más tulajdonságuk miatt tartottak a korabeli magyarok: elsőként természetesen ki kell emelnem a lovat, mely mindig is része volt a magyarok életének. A korabeli Európában a ló sok helyen „luxuscikknek” számított, nálunk azonban annyira elterjedt volt, hogy a lovas paraszt se volt ritka. Vadászatokon segédkezett a korabeli magyaroknak a s ólyom, melyet néha héjával, vagy karvallyal helyettesítettek. Végezetül egy kicsit bővebben szólnék a magyar kutyafajtákról. A mai napig 9 magyar

kutyafajta ismert. Ezek közül hat biztosan ismert volt Károly Róbert korában-bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy közülük többnek még csak az őse. Vegyük most sorra őket!(Azok a fajták, melyeket a XIV. században még nem ismerhettek, a felsorolás végén találhatók. Ez természetesen nem „minőségi” sorrend, csupán a könnyebb érthetőség kedvéért állítottam így össze.) Puli: Az egyik legősibb magyar kutyafajta, terelőkutyának használták. Komondor: Egyik elmélet szerint szintén az ősmagyarokkal beérkezett fajta, mások szerint a kunok hozták magukkal. Mindkét esetben feltételezhető, hogy Károly Róbert alatt már találkozhattak velük a magyarok. Kuvasz: Ősi magyar fajta, őrzőkutyaként alkalmazták. Magyar agár: Ha nem is feltétlenül a magyar agár mai formája, de az agár már az ősmagyarok mellett is feltűnt. A magyar agár fajtája kis híján kihalt 1963-ban egy Mátyás királyról szóló filmhez kerestek magyar

agarakat, végül a rendező talált rá Nagyecseden néhány példányra, akiket a film számára megvásárolt, és ezzel megkezdődött a fajta „újjáélesztése”. Rövid szőrű magyar vizsla: Őse, egy mára kihalt kopó (ld. később) szintén a honfoglalókkal együtt érkezett. Nemeseink leveleiben gyakran feltűnik a vizsla neve, a Képes Krónikában pedig „kajtárkodó kopó” néven említenek egy kutyafajtát, mely a magyar vizsla őse is lehet. Mai formája később, kereszteződések során alakult ki. Erdélyi kopó: Őse, mely feltehetően közös a magyar vizsláéval, a honfoglalókkal érkezett. (Az Árpád-ház alatt alakult ki a mára kihalt u.n pannon kopó, melyet e két fajta közös ősének tartanak.) Veszélyeztetett fajta! Drótszőrű magyar vizsla: A XX század során, tudatos tenyésztéssel, a rövid szőrű magyar vizslából kialakított fajta, tehát Károly Róbert magyarjai még nem vadászhattak drótszőrű magyar vizslával. Egyedszáma

mára veszélyesen lecsökkent Pumi: A XVII-XVIII század körül alakult ki, a puli, és egy terrier jellegű kutyafajta kereszteződéséből. Mudi: 1773-ban kitenyésztett kutyafajta. A drótszőrű magyar vizslához, és az erdélyi kopóhoz hasonlóan egyedszáma mára lecsökkent, veszélyeztetett fajta. Varga Dániel