Történelem | Tanulmányok, esszék » John Nethem - Fodor István az uráli népek őshazája és őstörténete című tanulmányának elemzése

JN-V-10-04 ÉSZREVÉTELEK, HOZZÁSZÓLÁSOK Nethem/Fodor John Nethem Szombathely / Manchester, 2009. augusztus Fodor István történész Az uráli népek őshazája és őstörténete című 2005-ben írott tanulmányának elemzése Fodor tanulmánya az apró fekete betűs, jelzése zárójelek közti „A” és sorszám, további esetleges alábontó alfabetikum. A hozzáfűzött válasz zárójelek közti „X” és ugyanazon sorszám, esetleg további alábontó alfabetikum. Későbbi hivatkozások formájára ajánlott: (Nethem/Fodor-A08) vagy (Nethem/Fodor-X08), amiből az első utal Fodor szövegére, a második utal Nethem szövegére. PDF nézőben rákereséshez elég zárójelek közé téve a kódszámot megadni , pl: (A08.) vagy (X08) Véleményeket, hozzászólásokat az njohn@index.hu címre kérem küldeni Az anyag eredethű tartalommal és értelemhű részletekben hivatkozás, recenzió céljából a forráshely pontos megjelölésével (lásd fentebbi

hivatkozási formát) szabadon közölhető. 2009. John Nethem 2009. John Nethem 1. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 Az uráli népek őshazája és őstörténete Fodor István (A01.) Az uráli (finnugor és szamojéd) nyelvekben lévő nagyszámú szókincsbeli és nyelvtani egyezés kétségkívül arra utal, hogy e népek távoli elődei valaha egymás közelében éltek, s nagyjából egy nyelvet vagy igen közeli nyelvjárásokat beszéltek. (X01.) Egy hipotézis alapú, valószínűsítésre épülő nyelvi egyeztetés SOHA NEM kétségkívüli ! A Fodor általi sztereotíp ismételgetés a finnugor nyelvi dogma elharapódzó megnyilvánulása, amely újfent bizonyítja az őstörténetkutatás nyelvészeti mindenekfelettiségét. Ne feledjük a későbbiekben: itt azt írja Fodor: „EGYMÁS KÖZELÉBEN” éltek. Mit jelent tudományosan az egymás közelében élni ? Nem sokat, vagy éppen bármit. Bármit ki lehet belőle magyarázni A „közelében élni”-nek

ugyan van egyértelmű jelentése: annyit tesz, nem együtt élnek, csak egymás közelében úgy, hogy akár hónapokra, évekre sincs kapcsolat, de az is föltételezhető, hogy nincs is semmifajta kapcsolat. Bár a mondat második része erre azért utal, hiszen máris arra tér ki, hogy egy nyelvet, vagy egyazon nyelvnek egy-egy dialektusát beszélték. Ez pedig mindenképpen két dolgot jelenthet: valamikor vagy a vizsgált időben is rokonság állt/áll fönn köztük, vagy valamelyik csoport/nép átvette a másik nyelvét. A másodiknak is kellően nagy az esélye, jóllehet erről senki nem értekezik részletesen, és nem is tartják napirenden. Marad így az első lehetőség, ami egyértelműen a KÖZÖS eredet felé mutat, mint ahogy Fodor a következő gondolatsorában utal is rá. (A02.) A nyelvtörténeti vizsgálatok azt is vitathatatlanná tették, hogy ez az „együttélés” igen régi időkben lehetett, feltehetően a mezolitikum (átmeneti kőkor) és a

neolitikum (újkőkor) időszakában. A kutatók a 18 század vége óta igyekeznek lokalizálni azt a területet (vagy „őshazát”), ahol az uráli ősnép élhetett. (X02.) El is jutottunk az ominózus ŐSHAZA-ŐSNÉP ponthoz, amiben egyértelműsíti Fodor, hogy ŐSNYELV = ŐSNÉP = ŐSHAZA. Ezzel gyakorlatilag letagadhatatlanul beigazolta a finnugrizmus kétszáz éves alapteóriáját, amire mindmáig építkeznek, bár folyamatosan tagadják, hogy a nyelv-nép-haza fedné egymást. Nos, vagy a nyelvészet, vagy a finnugor történelemírás, vagy mindkettő meghazudtolja saját állításait. (Nem is csoda, hiszen 1970-es évek közepéig kizárólag nyelvészek kreálták-írták a történelmet). Kimondvakimondatlanul: valaki hazudik Látszik a kínlódás: megfelelni az irányított történelemlogika elvárásainak, megfelelni a finnugor premisszáknak csak úgy lehet, ha adunk is meg nem is. A finnugor dogma etnikai alap nélkül nem áll. Ehhez pedig mindenképpen

megfelelő létszámú etnikai alapnépességet szükséges igazolni: Nethem/FodorX30., máskülönben az alapnyelv teóriája válik köddé Helyette így az önálló kis etnikumok kölcsönható növekedése, terjedése az életszerűbb. (Mint ahogy a nyelv vonalán Pusztay megközelítette.) (A03.) A különböző elméletek számos ilyen őshazát jelöltek meg a Szaján-hegységtől Közép-Lengyelországig és 2009. John Nethem 2. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 amely Hajdú Péter Skandináviáig. Jelenleg az a felfogás ítélhető a legvalószínűbbnek, nyelvtörténeti és V. N Csernyecov régészeti úton kialakított elképzelésének kombinációján alapul Eszerint a késői mezolitikum és a korai neolitikum időszakában (nagyjából a Kr. e 6–4 évezredben) az uráliak ősei az Urál hegységtől keletre és nyugatra elterülő vidékeken éltek, a keleteurópai és nyugat-szibériai erdős övezetben. (Az Ob–Irtis és Káma vidéken) (X03.) Semmi nem

támasztja alá ezt a felfogást Egyedüli „legvalószínűbbösítése” csakis a rendelkezésre álló anyag szelektív elfogadásán, a nem kívánatos, ám de létező tények elhallgatásán alapszik. A finnugor rokonság elmélete addig a legvalószínűbb, amíg az általa meghatározott összehasonlítói körön belül marad. (Önigazoló önbeteljesülés) Ennek érvényesítése a dogma módszerei szerint történik: a saját állítás a tudományos, minden azon kívüli tudománytalan, még a föltett kérdés is. (A04.) E felfogást a nyelvtörténeti, embertani és régészeti adatok egyaránt támogatják (X04.) Mi alapján támogatják? Hát nem éppen a finnugor nyelvkutatás, a finnugor történelemkutatás az, aki a legnagyobb mértékben elveti azt a bizonyítási lehetőséget, hogy egy régészeti anyaghoz vagy antropológiai/genetikai ismérvhez kapcsoljunk egy nyelvet? Vagy esetleg arról van szó, hogy ha a finnugrista koncepciót támogatja, akkor jöhet,

ha nem azt támasztja alá, akkor elfogadhatatlan? Mi is ebben akkor a tudományos? Ha a finnugrista történetírás elfogadja ezt az alátámasztási lehetőséget, akkor bárki más is alkalmazhatja. Ha más nem alkalmazhatja, akkor a finnugrista levezetéseknél is semmisnek kell tekinteni. (A05.) A nyugat-szibériai régészeti emlékanyag nem a keletebbi szibériai területek emlékeivel mutat hasonlóságot, hanem az Uráltól nyugatra fekvő területekével. Az Urál keleti oldalán lévő sziklarajzok számos jele megtalálható az egykori lakosság agyagedényeinek díszítőmotívumai közt, ez utóbbiak pedig a ma is ezen a vidéken élő obi-ugorok népművészetében. (X05.) Ez nem bizonyít semmit Mert ha ez bizonyítaná, hogy az obi-ugorok ősei a sziklarajzok készítői, akkor a magyarság kapcsán meg kijelenthetjük, hogy a magyarság Belső-ázsiai és idoeurópaiak előtti ősiráni (vagyis SZKÍTA !!), hiszen motívumai, életmódja, halottkultusza és minden

egyéb oda mutat, no meg Kárpát-medencei, hiszen jellegzetességeink ide is legalább annyira mutatnak. Itt már másodszor látjuk a kettősmércét. Önmaga bizonyítására bármit elfogad, de ugyanazt más elgondolásban nem tekinti bizonyító erejűnek. Ugyanakkor Fodor kellően hallgat arról, Finnországban legalább 70 sziklarajzot találtak, (a nyugatiaktól elütő !) Észak-Pohjanmaaban, a Kemi folyó mellett, illetve a Saimaa tórendszer környékén pedig legalább 300 helyen találták nyomát vadászok lakóhelyeinek, amelyek datálása több mint 7000 évvel ezelőtti. De ugyanígy mondhatnám az Urálban föllelt hun üstök folyamatos elhallgatását. Így aztán tetszik vagy nem, a magyarság őseit még a finnugor tér-idő-elhelyezéssel is valamilyen szinten kapcsolatba szükséges hozni a hunokkal. A finn kutatás egy része a finn nyelv finnugor nyelvrokonsága helyett a finnógermán vonalat kutatja, illetve a finn kontinuitás elmélet híve. A „svéd”

hatás előbb kezdődik: ugyanis már a Kr.e 2 évezred második felétől szoros 2009. John Nethem 3. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 kapcsolatban áll a dél-finnországi terület a közép-svéddel, ekkor terjed a bronz. De hogy még régebbre menjünk: a Kre 9 évezredtől datált kundai régészeti kultúrához tartozó suomusjärvi kultúra ideje, mely kb. a Kr e 6 évezred végéig létezett. A kontinuitást hangsúlyozó egyik legújabb elmélet szerint lehet, hogy e népesség a finnugor alapnyelvet megelőző uráli alapnyelvet beszélte. (Berecki András: Finnország története, In: A finnugor és szamojéd népek története, Bp, 2001.) Ezt követte a korai fésűs kerámia korszaka, majd a tipikus fésűs kerámia kultúrával Kr.e4 évezred közepéig [Kre 3500 !! Nethem] egyesek szerint újabb finnugor nyelvű népek telepedtek le, de a legújabb szempontok szerint csak új kultúra terjedt el. Ama ezred végétől máris megjelennek a harci baltások,

INDOEURÓPAIként jelölve, akikkel keveredve létrejön a kiukaineni kultúra. Ezt követően már nem számolható finnugor beáramlással (Halmesvirta, Anssi (szerk.):Finnország története, Debreceni Egyetem, 2002) Nethem/Csúcs-X28. Nethem/Honti-X14 Ugyanakkor fölhívtam a figyelmet arra: ezen finn-permi etnikumok hogy megtegyék a kétezer kilométeres utat, legalább ezer évvel korábbról – Kr.e 4500 körül !! --- kellett kiválniuk a finnugor egységnek nevezett formációból. (A06.) Az egykori uráli népesség embertani alkata közbülső helyet foglalt el az europid és a mongolid rassztípus között, s ezeket az ősi vonásokat ma leginkább a manysik (vogulok) körében figyelhetjük meg. (X06.) Ha így van, bizonyította ezzel Fodor, hogy a magyarság nincs ősETNIKAI összefüggésben, leszármazási kapcsolatban ezekkel a népekkel. Mint láthatjuk: itt nem a mai embertani képre, hanem az egykori népesség embertanára vonatkozik a kijelentés. (A07.) Mindez

arra utal, hogy a szakirodalomban használatos „uráli ősnép” és „uráli ősnyelv” fogalma nem csupán tudományos rekonstrukció, mint egyes kutatók vélik, hanem jóval több annál: egykor valóban létezett ilyen uráli ősnépesség. (X07.) Köszönjük Tehát valóban létezett ősnépesség, amibe természetszerűleg a magyarság ősei nem tartoztak bele. (A08.) Jóval kevésbé valószínű az a napjainkban eléggé divatos felfogás, amelynek értelmében az uráliak ősei az őskőkorban (paleolitikumban) óriási területeken (Skandináviától Nyugat-Szibériáig) szétszóródva éltek Eurázsia északi övezetében, s ők alkották e vidékek első népességét a jégtakaró visszahúzódása után. (X08.) Megértjük Fodort Elvégre ő nem divat, hanem dogma-követő Nincs mit csodálkozni: elvégre a dogma szemüvegén át a létező tények felé tett minden lépés múló divatnak tűnik. (A09.) A paleolitikumban ugyanis a vándorló, kis

vadászközösségek még nem alkothattak állandó, azonos nyelven beszélő etnikai közösségeket, ilyenek csak akkor jöhettek létre, amikor egy-egy területen viszonylag nagyszámú, állandóan megtelepült lakosság élt, amelynek egyes közösségei közt folyamatos nyelvi és kulturális kommunikáció alakult ki. Ez az időszak e területeken, legkorábban a mezolitikum korszaka volt (X09.) Ellentmondás Ha egyszer volt egy őshaza, akkor eleve szorosabban élő közösségről volt szó, majd terjeszkedésről, ahogy a népesség szaporodott, vagy éppen népességfogyás esetén újra közelebb, szorosabb kötelékben éltek. A vadászközösség fönnmaradásához a létszám kellően fontos. Ne becsüljük le az 2009. John Nethem 4. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 ősember képességeit még nyelv terén se ! Ne feledjük, nem kellett még absztrakciókban és holmi egyenletekben gondolkodnia. Fodor nem tér ki arra, mit is jelent nála a viszonylag nagyszámú,

állandóan megtelepült lakosság. Másrészről elfogadhatatlan, hogy egy nyelvi és kulturális közösség kialakulásához mindenképpen valami állandóra megtelepült formát követel meg. Ez nem mond semmit, hiszen még az orángután is valamiképpen megtelepült formában él, nem is beszélve az emberről. Hogy ezt aztán barlangnak, földbevájt vacoknak, a fa tetejére tákolt alvóhelynek, vagy éppen a legelő állatok után hurcolt sátornak nevezzük, egyre megy. E tekintetben a megtelepülés nem jelenthet mást, mint egy éppen belakható terület tartós (2-510 év vagy több) használatba vételét. Nagysága pedig az életmódtól (gyüjtögető, vadászó, legeltető, vagy éppen földművelő netán ezek vegyítéke) és az élettértől (éghajlat, környezet,terepviszonyok, más emberek) függ. (A10.) Az uráli nyelvi egység valószínűleg már a neolitikum korai időszakában felbomlott (talán a Kr e 4 évezredben), amikor a finnugorok és a szamojédok

ősei közötti nyelvi kapcsolatok erősen meglazultak. (X10.) Puszta feltevés Valószínűsége semmivel sem nagyobb, mint bármi másnak (A11.) A finnugor egység minden bizonnyal a neolitikum késői szakaszán, vagy a bronzkor kezdetén – a Kr e 2000 körüli évszázadokban – bomlott fel. (X11.) Puszta feltevés Valószínűsége semmivel sem nagyobb, mint bármi másnak (A12.) Ebben az időszakban az ugorok (a mai obi-ugorok és magyarok ősei) az Uráltól keletre éltek, a finnségiek pedig a kelet-európai erdővidéket népesítették be az Uráltól egészen a Baltikumtól területekig. nem messze eső (X12.) A „népesítették” jócskán túlzás Meseszintű A finn-permi összlétszám --tehát a ma is élők és a kihaltak, beolvadtak ősei is, nagyjából 15-20 nemzetség/törzs, akiket közibük sorolnak -- összesen nem volt több 10- 20 ezernél! A 9. századi magyar vezéri lovashaderő létszáma. Finnország lakosssága a 16 században 300 ezer, úgy,

hogy a vezető réteg 20 %-ban svéd. A keresztes hadjáratok idején a lakosságszám 20- és 80 ezer közötti. Észtország lakossága 1200-ben 160 ezer. (azon idők ezek, amikor a magyar királyok éppen Velencével vagy Bizánccal küzdenek a dalmát tengerpart megtartásáért.) Ezek alapján lehet fogalmunk arról, milyen „benépesítésről” is szólhatnak a finnugor történelemgyártók időben innen még vagy 3000 évvel korábbról ! Az Uráltól a Baltikumig több mint 2000 km, a legkisebb észak-déli sávot tekintve is több mint 1000 km. Ez alapjában 2 millió négyzetkilométer Fodor szerint ezt népesítette be vagy 20 ezer finnségi. Hogy fogalmunk lehessen erről: azt jelenti, mintha egy átlagos magyar megyényi területen 10- 12 ember élne. És mivel nem földművelőkről volt szó, majdhogynem szó szerint is értelmezhetnénk e népsűrűséget. Csak érzékeltetésül mondanám: ehhez képest az afrikai Szahara mai népsűrűsége is nagyobb, pedig ott

aztán ritkán találkozhatunk emberekkel. Az alapvető kérdés itt is fölmerül: mennyiben fogadható el az a nézet, hogy ezen területek teljesen néptelenek voltak az urálinak mondott etnikumok szétterjedéséig, vagyis a Kr.e 3, 2 évezredig? Meglátásom szerint a túl sok „szűzterület elv” megalapozatlan feltevés. Nem illeszthető abba a természetes folyamatba, ami az emberi szétterjedést jellemzi, akár ha a szigetvilágok és az óriásszigetek benépesülésének meglehetős korai időszaka felől nézzük az eseményeket. 2009. John Nethem 5. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 (A13.) Ez idő tájt a finnugor nyelvet beszélő népcsoportok a kelet-európai erdőövezetben jelentősen kiterjesztették nyugati irányban szállásterületeik határát. (X13.) Mit jelent egy erdőövezeti szállásterület határának kiterjesztése ? Ez egy okozat, tehát kellett oknak is lenni. Népszaporulat ? Az állatállomány csökkenése ? Életmódváltás ? Akármit

fölhozhatunk. Történelmileg és régészetileg kevésbé indokolható, hiszen ide sincs kellő minőségű és mennyiségű vonatkozó bizonyíték. (A14.) Minden bizonnyal zömmel finnugor nyelvű lehetett a voloszovói műveltség lakossága a Középső- és FelsőVolga vidékén a Kr e 2500 és 1500 közötti időben (X14.) Puszta feltevés Alátámasztására semmi egzaktum nem áll rendelkezésre (A15.) A finnugorság korai történetében igen jelentős szerepet játszottak a nyelvi és kulturális kapcsolatok a szomszédos népekkel, amelyek nyomait e nyelvek máig megőrizték. (X15.) Puszta feltevés Alátámasztására semmi egzaktum nem áll rendelkezésre (A16.) Innen tudjuk, hogy szomszédaik e korszakban az indoeurópai nyelvcsalád népei voltak és szoros kapcsolatban álltak a paleoszibériai népek (jukagirok, ketek) őseivel is. (X16.) Hogyan állhattak e Középső- és Felső-Volga vidékén élők kapcsolatban a paleoszibériai népek őseivel ?

Következetlen, logikátlan levezetés, egy nyelvészeti premisszára keresett kényszerítő történelmi magyarázat. (A17.) Kr e 2000 és 1000 között (a bronzkorban) különösen fontos szerepet kaptak a finnugor népek életében a tőlük délebbre élő népcsoportokkal való kölcsönhatások. (X17.) Milyen indokkal ? Mi olyan kellhetett az erdei népeknek, ami elengedhetetlenül szükséges volt nekik, és ettől különösen fontos kölcsönhatásba kerültek a déli népcsoportokkal ? (A17.) A kelet-európai és nyugat-szibériai steppéken ebben az időben indoeurópai (minden bizonnyal ősiráni) nyelvű földművelő előállításának fortélyait is. és főként állattartó népcsoportok éltek, akik ismerték a fém (X17.) Egyáltalán nem bizonyos, hogy az ősirániak indoeurópaiak lettek volna Az sem bizonyítódott be, hogy a sztyeppe széltét-hosszát benépesítők döntően, vagy egyáltalán indoeurópai nyelvet beszélők lettek volna. Ennek

levezetése pár névből nem állja ki a tudományosság alapkövetelményeit. (A18.) A velük való kapcsolatok révén terjedt el ekkor a finnugorság körében a termelőgazdálkodás (földművelés és állattartás), továbbá a fémművesség ismerete. Erre utal az is, hogy a finnugor nyelvek többségében a háziállatok és a fémek nevei zömmel ősiráni eredetűek. (X18.) És a „zömén” kívüli, egyébként ősibb fémnevekkel mi van? Mondjuk éppen az ősi urálinak jelzett „VAS” szóval, annak jelentéseivel? Megbukott nézet. Egy nyelvészeti feltételezés nem léphet bizonyító erővel egy történelmi hipotézis alátámasztására. Eleve magával hozza a körérvelés igényét, a dogmaszellemet (A19.) Az Ob–Irtis–Isim vidékén élő ugorság déli szomszédságában a Kr e 17–16 században kialakult szintastai régészeti kultúra ősiráni nyelvű lakossága (a mai Cseljabinszk körzetében) valóságos városi civilizációt hozott létre.

Városias jellegű településeik voltak, bonyolult szerkezetű építményekkel, elhunytjaik mellé a faszerkezetű sírkamrákba kétkerekű harci szekereket helyeztek a felszerszámozott igáslovakkal egyetemben. (X19.) Puszta feltevés Alátámasztására semmi egzaktum nem áll rendelkezésre (A20.) Az északi szomszédságukban élő ugor népcsoportok az ő révükön sajátították el a termelőgazdálkodást és a szekerezést. Ezt igazolja, hogy a magyar tehén, tej, nemez, szekér szavak ősiráni 2009. John Nethem 6. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 eredetűek, a ló, nyereg, fék (= zabla) szavak, valamint a ’másodfű ló’ és ’harmadfű ló’ (= két- ill. hároméves csikó) kifejezések megfelelői megvannak a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) nyelvében is. (X20.) Puszta feltevés Alátámasztására semmi egzaktum nem áll rendelkezésre A jelzett szavak: tehén, tej, nemez, szekér ősiráni (már ha indoeurópaira gondolnak, merthogy

előttük NEM-IE népek laktak arrafelé.) eredete mára egyértelműen megkérdőjelezett. Tehén: vitatott eredetű, talán iráni, talán nem. bizonytalanság !!!, Nethem] [a TESZ-ből való ez a Tej: alánhoz közeli középiráni (de hozzávette a tehén-t is, amit közben vitatottnak jelez. Tehát még a TESZ is következetlen ) Ugyakkor a tehén és a tej ilyen rokonítható hangalakjai csak az indoiráni nyelvekben és a magyarban létezik. ( persze az ősibb dravida nem volt bevonva a vizsgálatba) Nemez: iráni, indoiráni. [egyelőre, Nethem] Szekér: vitatott eredetű, talán iráni, talán nem. bizonytalanság!!!, Nethem] [a TESZ-ből való ez a Tehát az eddigi „bizonyosság” (ami a finnugrizmus esetén sem egyéb mint hitbéli meggyőződés) 1/4-re zsugorodott. Milyen tudományos alapon és jogon mondja erre Fodor az egyértelmű eredetet? Neki is szívesen ajánlanám az ÁLTUDOMÁNY defínícióját újból elolvasni, ami többek között ezt a kitételt is

tartalmazza: „. valamilyen feltételezés igazoltnak való beállítása.” (A21.) Az ugorok többsége ekkoriban nem az északi tajga övezetében, hanem az erdővidék déli részén és a ligetes steppe sávjában élt. A Kr e 2 évezred közepén az Omszk és Tomszk közötti területeken alakult ki az ún szejma–turbinói típusú fejlett színvonalú bronzművesség, amelynek termékei hamarosan elterjedtek a kelet-európai finnugorság által lakott terület nagy részén is. (X21.) Mire kellettek ezek a bronzműves termékek ezeknek a népeknek? (A22.) A termelőgazdálkodás és a fémművesség széles körben elterjedt a bronzkorban a kelet-európai finnugorság körében is, kivéve az északi területek lakosságát. Itt a bronzkor végén és a vaskor elején olyan régészeti kultúrák alakulnak ki, amelyek népességében a balti, volgai és kámai finnugorok elődeit sejthetjük, s az anyagi kultúra hagyományai egészen a középkori egyes finnugor népekig

követhetők. (X22.) Igen, de ebben hol vannak a magyarok ősei, mi utal egyáltalán rájuk ? Sehol , és semmi nem utal rájuk. A rendelkezésre álló antropológiai és genetikai kutatások meg egyértelműen nem. Másrészről sztereotíp szöveg. (A23.) A kora vaskori ananyjinói régészeti műveltség (Kr e 8–3 sz) népessége nagy valószínűséggel a mai udmurtok és komik őseivel azonosítható. Innen nyugatra a Volga jobb partján elterülő gorogyeci műveltség népességéből alakultak ki később a mordvinok és a muromák, ez utóbbiak emlékét ma már csak Murom városának neve őrzi. A marik (cseremiszek) kialakulásában a gorogyeci lakosságon kívül a Vjatkavidéki – ananyjinói eredetű – népességének volt döntő szerepe A Felső-Volga és a Baltikum vidékén az ún textildíszes kerámia kultúrájának népességében sejthetjük a balti finnek és a későbbiekben az orosz lakosságba beolvadt merják és mescserek őseit.A balti finn népek

nyugati csoportjának (finnek, 2009. John Nethem 7. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 észtek, lívek) kultúrájában igen jelentős nyomokat hagyott a szomszédos baltiak és germánok hatása. A két finn törzsi csoport (suomi és häme) valamikor a vaskorban telepszik meg a mai Finnország déli részén. (X23.) Elavult nézetek Semmi valóságalapjuk nincs Ráadásul a halotthamvasztás kultusza erőteljes germán hatásnak tulajdonítható. (A24.) A 7–9. századtól a balti finnek keleti csoportja (izsórok, vótok, vepszék, karjalaiak) a keleti szlávok északi néptörzsével kerül egyre szorosabb kapcsolatba, a novgorodi szlovénekkel. Az északról ide költöző normannok is közvetlen szomszédaikká válnak. A középkori Novgorod lakosságának egy részét is ők alkották. Az itt előkerült nyírfakéregre rótt szövegek közt balti finn nyelvű is akad Az orosz nyelvűvé vált Novgorod a balti finnek egyre nagyobb területeit vonta ellenőrzése alá, s az

itt élő finnugor eredetű lakosság jelentős részét asszimilálta. (X24.) Ne higgye bárki is, hogy itt elképesztő létszámokról van szó A lakosság 99 %ban gyakorlatilag faluszerű (20-80 fős) közösségekben él, a 14-15 században a legnagyobb városok létszáma alig 2–3 ezer., de még ekkor is 95 %-ban falusias az életmód. Finnországban ekkor a legnagyobb város és egyben az egyedüli finn püspöki székhely TURKU a maga kb. 3--4 ezer lakosával Valóban, a nyírfakéregre írott szövegek főként karjalaiak, ellenben a finn középkori oklevelek egytől-egyig svéd nyelvűek. (A25.) A Felső- és Középső-Volga vidékén élő volgai finnugor népek területét a 9–10 században érte el a szláv terjeszkedés. A merják, mescserek, muromák, mordvinok és cseremiszek szerepel a korai orosz évkönyvekben. neve gyakorta (X25.) Ehhez képest föltűnően kevés a szláv nyelv finnre gyakorolt hatása Ekkora mérvű vegyülésnek jóval nagyobb nyelvi

átfedései vannak. Így fölvethető a finnségi nyelvek alapnyelvi állapothoz közeli formájának szubjektív kivetítése. Magyarán tudománytalanul egyoldalú a finnségi nyelvek ábrázolása, mintha rájuk egyáltalán nem vonatkoznának a hangváltozási tendenciák. Márpedig ha rájuk hipotetikusan nem vonatkoznak, akkor hipotetikusan fölvethető az, hogy egy találomra kiválasztott nyelvre sem vonatkoznak, ha a bizonyítási módszerünket éppen annak az elvárásnak megfelelően választjuk ki. ( Körérveléses paradigma.) (A26.) Régészeti emlékanyaguk is azt bizonyítja, hogy az itt élő finnugorok társadalmának fejlettsége ekkoriban jutott el az államalkotás küszöbére, fegyveres csapataik részt vettek a kijevi állam megalakulásával kapcsolatos harcokban. Önálló államszervezete azonban egyiknek sem alakult ki, területük az orosz állam, illetve az orosz fejedelemségek fennhatósága alá került. Az orosz hódítás a pravoszláv egyház és

az asszimiláció terjedésével járt együtt. A merják és mescserek teljesen orosz nyelvűvé váltak a középkorban. Ugyancsak eltűntek az Oka folyó mellett élő muromák, csupán a volgai finnugorok két keletebbre élő csoportja, a mordvinok és a marik őrizték meg ősi nyelvüket és műveltségüket. (X26.) Alekszandr Gorbovszkij írja:”A XIII Században a grúzok lélekszáma megegyezett az oroszokéval, az akkori Oroszország lakosságával. Ám ahogy múltak a századok, úgy változnak meg a népek között a számarányok. 1959 és 1970 között a Szovjetunióban az oroszok száma 14 %-kal nőtt, a türk népeké 50 %-kal. Abszolút számokban kifejezve persze az orosz lakosság számbeli növekedése még mindig nagyobb.” (Alekszandr Gorbovszkij: 2000ben és azután, Kozmosz, 1978.) De ez nem azt jelenti, hogy a grúzok voltak elképesztően sokan, hanem pont fordítva: az oroszok voltak még (ha nem is elenyészően, de alapvetően: történelmi

léptékben) kevesen. Vagyis nehogy már valaki azt higgye, itt valami elképesztően nagy létszámokról van szó. 2009. John Nethem 8. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 (A27.) A Volga és a Káma egybeszakadásának vidékén a 8 században egy jelentős létszámú török nyelvű népesség, a délről ide húzódó volgai bolgárok telepedtek meg, akik 922-ben alapítottak itt muzulmán államot, országuk egészen a 13. századi mongol hódításig állott fenn s (X27.) És mint Róna-Tas írta, velük kerültek DÉLről magyarajkú néptöredékek erre a tájékra. Julianus nem őket célozta meg, hanem a Kaukázusban élőket, csak hazafelé tartván akadt rájuk véletlenül. „.A szoros kapcsolatra utal az is, hogy amikor a 8 század elején ezek a bulgárok elindultak észak-kelet felé, majd a Volga mentén, hogy megalapítsák a Volgai Bulgár birodalmat, magukkal vitték a magyarok egyes csoportjait. Ezeket találta meg Juliánusz 1235-ben Mint azt korábban

láttuk, ezek a keleti magyarok is magyarnak nevezték magukat, ekkorra tehát biztosan befejeződött a magyar nép kialakulásának ez a szakasza. A magyar lakosság körében ekkor a korábbi szkíta, szarmata, hun s talán gót elemek mellett jelentős százalékot tettek ki a bulgár-törökök.” (Róna-Tas András: Nép és nyelv: a magyarság kialakulása, Bp, 1999.) Nethem/Keresztes-X49. (A28.) Évszázadokon át ők voltak a kámai finnugorok (udmurtok és komik) déli szomszédai, nyelvi és kulturális hatásuk azonban a marik és mordvinok körében is érvényesült. A komik igen korán kapcsolatba kerültek a novgorodiakkal, akikkel élénk kereskedelmet folytattak. (X28.) A magyarság őseinek ezekhez nincs igazán köze (A29.) A Nyugat-Szibériában élő ugorság a vaskorban (a Kr e 8 századot követően) a steppevidéket lakó iráni nyelvű szarmaták északi szomszédságában élt. Ebben az időben terjedt el az eurázsiai steppevidéken az újfajta

vándorló-legeltető pásztorkodás, más néven a nomadizmus. Erre az életmódra tértek át a délebbre élő ugor csoportok is. (X29.) Nincs bizonyíték a szarmaták iráni nyelvűségére Ez szimpla feltételezés, indoeurópai kultúrpremissza. (= Fejlett kultúrával csak az indoeurópaiak rendelkezhettek, ekként ilyet csak ők terjeszthettek). A szállásváltó életmód jóval a Kr.e 8 századot megelőzően létezett már Arra pedig végképp nincs bizonyíték, hogy délebbre is éltek volna ugorok, hacsak nem a szarmatákat tekintjük annak. (A30.) Valószínű, hogy az új gazdálkodási mód következtében vált önálló etnikummá (néppé) egyik csoportjuk, az ősmagyarság, amely áttért a mozgékonyabb, nomád életmódra. (X30.) Nem több üres fikciónál Célja nem egyéb, mint a nyelvészeti alapkoncepció tények nélküli látszatalátámasztása. Nem ad magyarázatot arra, milyen alapon történhetett ez a kiválás, illetve milyen előnnyel is járt

ez akár a sztyeppét birtokló etnikumoknak, köztük a szarmatáknak ? Nem is beszélve arról az kezdetektől meglévő, szem előtt tartandó igényről, hogy ilyen közegben a nyelvi túlélés kizárólag megfelelő létszámú, szorosan összetartó etnikum meglétét követeli meg. Lásd ide vonatkozóan Benkő Loránd nyelvészeti meglátásait. „A finnugor eredetű magyar nyelv folyamatos megőrződését két és fél ezer éven át az tette lehetővé, hogy az eredeti magyar etnikum mindig alapvetően töretlen folytonosságban élt, és ezt a nyelvet mindig számottevő mennyiségű, alapjaiban önálló történeti: gazdasági, kulturális, társadalmi létű népi tömegek vitték tovább.” (Benkő 1997: 167, Nethem/Keresztes-X70.) (A31.) Valószínűleg az ősmagyarság és néhány más ugor csoport hagyatékát láthatjuk az Irtis–Isim-vidéki vaskori szargatkai kultúrában. (X31.) Vagy nem 2009. John Nethem 9. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 (A32.) A

nagy nomád népvándorlások következtében, időszámításunk kezdete után jelentősen átalakult az eurázsiai steppe etnikai arculata. A 3–4 században a hunok által megindított nagy népmozgás hozott először nagy létszámú belső-ázsiai eredetű török nyelvű népcsoportokat a nyugat-szibériai és kelet-európai steppékre. (X32.) Túlzó állítás A haplotérkép alapján a török nyelvű népcsoportok aránya a nyugat-szibériai és kelet-európai sztyeppéken jóval kisebb. (A33.) A 6 sz közepén kialakult belső-ázsiai Türk Birodalom újabb nagy népmozgást váltott ki Az ősmagyarság is ekkor kényszerült elhagyni nyugat-szibériai szálláshelyét, s költözött a Volga és az Urál közti területre, ahol az ő hagyatékuknak vélhetjük a kusnarenkovói kultúra emlékeit. (X33.) Vagy nem Sőt nagyobb valószínűséggel nem, mint hogy igen Ha így lett volna, ahogy Fodor „hipnotizálja”, akkor annak bizony genetikai és antropológiai

nyoma is lenne a magyarságban. De sajnálatukra ilyennel nem rendelkezünk Másrészről aki KÉNYSZERÜL, az jobbára szorult helyzetben van. Ellentmond a Benkői állításnak. Felejtendő e meseszerű levezetés (A34.) Velük nagyjából egy időben más, délebbi ugor csoportok is nyugati vándorútra keltek, s a Káma folyó vidékén telepedtek meg. (A későbbi obi-ugorok más csoportjai még a vaskorban északabbra vándoroltak az Ob alsó szakaszának vidékére.) (X34.) Semmi magyar vonatkozása nincs Másrészről megint egy megalapozás nélküli feltételezés, aminek lényege csupán sakktáblás módon népeket ide-oda tologatni: elvinni ahol egy elméletnek akadékába vannak, és betenni oda, ahová éppen egy elméletnek szüksége van rájuk. (A35.) Az ősmagyarság jelentős (nagyobbik) része a 8 század közepe körül hagyta el baskíriai hazáját, valószínűleg a délről ide költöző volgai bolgárok nyomására. (X35.) Sem a nagyságrend, sem az

irányok nem elfogadhatóak, történelmi-tárgyi tényekkel nem bizonyítható, de még csak nem is okolható. Mint jeleztem, RónaTas a baskíriai magyarokat délről, mint a bolgárokkal együtt érkezőként említi Sem a temetkezések mértéke, sem egyéb nem utal arra, hogy itt a Benkő által elvárt méretű ősmagyarságnak lenne nyoma. (A36.) A Don–Donyec–Azovi-tenger vidékére költöztek, a kazár kaganátus területére Innen 850 körül nyugatabbra, a Dnyeper és Dnyeszter közti Etelközbe tették át szálláshelyüket, majd 895-ben foglalták el végleges hazájukat, a Kárpát-medencét. (X36.) Elnagyolt képlet, avitt logikai összekötésekkel Már háttérmagyarázatául szolgál, bár itt nem került részletezésre. ami mindezek (A37.) Az obi-ugorok ősei a korai középkorban még óriási területeken éltek Az Urál nyugati oldalára húzódott csoportjaik (amelyek a vogulok ősei voltak) a Káma, Vicsegda és mellékfolyói mentén éltek, ahol

egészen a 17–18. századig kimutathatók, nyomaikat helynevek sokasága őrzi Ekkorra azonban kénytelenek voltak az Urál keleti oldalára költözni. Az Irtis vidékén és a barabai steppe északi sávjában élő ugorokat pedig a török nyelvű népek asszimilálták, a 6–13. század közötti időszakban a barabai és irtisi tatárok közé olvadtak be Az újkorban az obi-ugorság szállásterülete tehát kizárólag a nyugat-szibériai tajga és tundra övezetére korlátozódott, ahol korábbi életmódjuk szükségszerűen teljesen átalakult. Régi életmódjuk és kultúrájuk emlékét mára csupán gazdag folklórjuk és hitviláguk őrizte meg; ezek tanúskodnak egykori lótartó múltjukról. (X37.) Ha a magyarok hun származástudata megkérdőjelezendő, ellenben az obiugorság lótartó múltja nem, vajon melyikben mennyire van jelen a tudományosság, és melyikben mennyire van jelen egy prekoncepciónak való megfelelés? Ahogy egy származáslevezetés

lehet átvett idea, ugyanúgy egy 2009. John Nethem 10. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 lótartás is. Ugyanakkor lehet az ellenkezője is Elég legyen újra utalnom a magyarab-okra, azok származástudatára. Pedig magyar őseik több mint 450 évvel ezelőtt telepedtek le Núbiában, Asszuán (Vádi Halfa) környékén. És még: ”.Éppily fontos kérdésnek tarthatjuk a hun-magyar azonosságtudatát Egy nép történeti tudata meghatározó jelentőségű történeti tényező, [Nethem: Kiváltképpen akkor, ha ezen történeti tudat fölött még a hagyomány, az életvitel, a népzene, stb. is velünk élő bizonyíték] függetlenül attól, hogy az tudományosan egy helytálló igazságon alapszik vagy sem." (Vásáry, 59-60 o)” (KRONSTEIN GÁBOR: A hunokról - tudományosan, Örökség, 1995.) Nethem/Rédei-X44a (A38.) Hitviláguk és díszítőművészetük megőrizte ősi kapcsolataik nyomait is a déli iráni nyelvű népekkel (X38.) Soha nem tudjuk meg,

voltaképpen kik is ezek a déli, iráni nyelvű népek Mert bizony a történelemben nincsen olyan, hogy iráni nyelvű népek. Az „iráni” földrajzi besorolás, így a nyelvi utalás lehet indoeurópai, kaukázusi és e kettőn kívüli: sztyeppei, tipológiailag ragozó eurázsiai leszármazás. Van ugyan egy nyelvbesorolás: indoiráni (ó- újperzsa, ó- újind, szanszkrit tartozik ide, de ezek előtt ennél jóval több és nem indoeurópai nyelvet beszélő népek lakták a mai Irán területét), így gyaníthatóan szasszanida kapcsolatokra gondolnak ilyenkor. De ezekkel is gond van, hiszen ezen műveltség megtalálható Tuva környékén is, márpedig a mongol határ közelében, Arzhan és Turan között élő és temetkező lovas népnek 2700 évvel ezelőtt nem lehettek görög vagy iráni kapcsolataik az itteni kézművesség ápolásához. (A39.) Mai ismereteink szerint a szamojédok ősei, különválásukat követően az ugorságtól keletre éltek a

nyugat-szibériai erdős és tajga övezetben. Egyes csoportjaik minden bizonnyal a bronzkor végén és a korai vaskorban húzódtak csupán dél-délkeleti irányba az Ob felső szakaszának vidékére és a Szaján-hegységbe. (Ma már nem látszik igazolhatónak az a korábbi feltevés, hogy a szamojédok ősei még a neolitikumban a Szaján–Altaj vidékére költöztek volna, s később innen vándoroltak északra és nyugatra.) A szajáni szamojédok már a történeti időkben veszítették el nyelvüket és asszimilálódtak (Legtovább – a hetvenes évekig – a kamasszok nyelve élt.) A déli szamojédok (a szölkupok ősei) kapcsolatba kerültek a délebbi iráni, majd török nyelvű népekkel, akiknek műveltségi hatása jelentős szerepet játszott életükben. Az északi szamojéd népek életében igen fontos mozzanat volt, hogy körükben a vaskorban elterjedt a réntartás (nyenyecek, enyecek, nganaszanok). Ezen életmód következménye, hogy a nyenyecek

lakóterülete hatalmas távolságokra terjedt ki Szibériától Skandináviáig. Az uráli népek ősi történelme jól példázza, hogy e népek valaha jóval nagyobb területet népesítettek be mint manapság, később jelentős csoportjaik asszimilálódtak. (X39.) Ez is azt bizonyítja, ezen urálinak mondott népek egy egységes sztyeppei kultúrkörrel és nyelvvel kerültek kapcsolatba. (A40.) Uráli népek és nyelvek tűntek le a történelem színpadáról, egyes népek létszáma pedig jelentéktelenné zsugorodott. Gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésük a régi korokban lépést tartott az említett eurázsiai régiók általános fejlődésével. Később az erősebb szomszédok nyomására volt kénytelen több finnugor nép is a zord északi vidékekre költözni (obi–ugorok), ahol fejlődésük megrekedt, majd degradálódott. A 19 századi kutatók már ebben az állapotban találták őket, s ebből gyakran azt a téves következtetést vonták

le, hogy e népek „ősi állapotukat” őrizték meg. (X40.) Éppen emiatt nem szabadna a nyelvészeti levezetéseket e látszólagos „ősi állapotú” mivoltukra alapozni. (A41.) A magyar kutatók közül például többen vélték úgy, hogy az obi-ugorok az ősi ugor kor állapotát őrizték meg, s ezért több kísérletet tettek arra, hogy beigazolják: a magyarság soha sem élhetett ilyen körülmények között, tehát eredetileg nem ugor, hanem török eredetű nép lehet, amely csupán nyelvét vette át az obiugoroktól. Az őstörténeti vizsgálatok ma már e kérdés felvetését is megfosztották jogalapjuktól Az egyes finnugor népek fejlődését az adott földrajzi régióban kialakult etnikai és hatalmi szituáció 2009. John Nethem 11. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 határozta meg. Ezzel magyarázható, hogy közülük a történelem folyamán csupán három nép (a magyar, a finn és az észt) hozhatott létre önálló államot. (X41.) Melyek

ezek az őstörténeti vizsgálatok, és tények? Vajon ezek mennyire tények, és mennyire újfent feltételezések ? (A42.) E zömében kis létszámúvá zsugorodott népek azonban rendelkeznek, még a néhány ezer főt számlálók is. rendkívül gazdag kulturális örökséggel (X42.) Fodor fordítva ül a lovon Mint jeleztem, NINCS történelmileg olyan idő, amikor ezen ugor vagy éppen finnségi népek létszámban nagyságrendekkel többek lettek volna. Egyrészt mert nem volt meg az élettér és a megfelelő életmód megoldás (technika), amire viszont lett volna megoldás (technika), arra már megjelentek a szomszédok, akik előbb birtokolták ezt a technikát, és egyértelműen létszámfölényben voltak. Vagyis alapvetően is túl kevesen voltak, nagyon kicsi népsűrűséggel, következőleg erőt kifejtő társadalmi szervezettségük kezdeti szinten állt. Asszimilálódásuk elindulása kivédhetetlen volt. (A43.) E rendkívül sok ősi elemet őrző

műveltség így valóságos gyöngyszeme az egyetemes emberi kultúrának (X43.) Így van De informális érvelés Irodalom: ?????:A fonémarendszer változása, Bp, 200?? A.JÁSZÓ ANNA (főszerk):A magyar nyelv könyve, Trezor, 1994 A. MOLNÁR FERENC: A magyar hosszúmássalhangzó-rendszer kialakulásáról és néhány finnugor eredetű szavunk hangtani fejlődéséről, Nyelvtudományi Közlemények, 100. 198-211 ACÉL JÓZSEF: Szittya görög eredetünk. Turán Printing 1975 Első kiadás 1926 Budapest Akadémiai Értesítő, 1920 ALINEI, MARIO: „Ősi kapocs – a magyar etruszk nyelvrokonság” Allprint, Bp, 2005. ALINEI, MARIO: Interdisciplinary and linguistic evidence for Palaeolithic continuity of Indo-European, Uralic and Altaic populations in Eurasia, with an excursus on Slavic ethnogenesis , Kobarid, 2003. ARADI ÉVA: A hunok Indiában, /A heftaliták története/ , Hun-Idea, 2005. BABARCZY ANNA: A szavak és a nyelvi innátizmus , BME Kognitív Tudományi Központ ,

Bp, 2005. BADINY-JÓS FERENC előadása az 1973-as Orientalista Világkongresszuson BADINY-JÓS FERENC: Nyelvtudomány és őstörténet, Bp, 1982. BAKAY KORNÉL: Kik vagyunk? Honnan jöttünk ?, Szombathely, 1997. BALASSA ZOLTÁN: A magyar nép japán barátja BALASSA ZOLTÁN: A szlovák nép történelme,(DVA NÁRODY V JRDNEJ DOMOVINE) BARABÁSI LÁSZLÓ: Kik a székelyek? , Csíkszereda, 2000. BÁRCZY GÉZA: Bevezetés a nyelvtudományba, Budapest, 1953. BENCZIK VILMOS : JEL, HANG, ÍRÁS , Adalékok a nyelv medialitásának kérdéséhez , TREZOR KIADÓ ,Budapest, 2006 BENKŐ LORÁND: Honfoglalás és nyelvészet, Bp. Balassi kiadó , 1997 BÉRCES EDIT: Egy őstörténet-kutató emlékére Czeglédy Károly pályaképe, Műhely, 1999., 92 oldal BERECKI ANDRÁS: Finnország története, In: A finnugor és szamojéd népek története, Budapest, 2002. BERZSENYI DÁNIEL; Prózai művek. 281 oldal BOBULA IDA: A magyar nép eredete , Buenos Aires, 1972. CZEGLÉDI KATALIN: Bevezetés a

nyelvészeti Őstörténetbe, 2008. CZEGLÉDI KATALIN: Nyelvészeti vélemény Ucsiraltu tanulmányaihoz (Mikes International, Hága, VIII.évf 2szám, 2008 CZEGLÉDI KATALIN: 2004: „Attila neve és a földrajzi nevek” címû 2004. május 21-én Tápiószelén a Blaskovics Napokon megtartott elõadás írásban megszerkesztett változata 2009. John Nethem 12. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 CSAJÁGHY GYÖRGY: A magyar népzene keleti párhuzama, eredete, őstörténeti vonatkozások tükrében, ZMTE, MAGYAR TÖRTÉNELEM Tízezer év – ezer oldalról, 2002. 286p DEZSŐ LÁSZLÓ: Areális tipológiai megjegyzések J. H Greenberg könyvéről , Budapest, 2003?? DUGOUJON, JEAN-MICHEL: GM Haplotype Diversity of 82 Populations Over the World Suggests a Centrifugal Model of Human Migrations, AMERICAN JOURNAL OF PHYSICAL ANTHROPOLOGY 125:175–192 (2004) ENDREY ANTAL: A magyarság eredete, Melbourne, 1982. FODOR ISTVÁN: Az uráli népek őshazája és őstörténete, Budapest, 2004.

FRIED ISTVÁN: Összehasonlítás és kultúraköziség – Régi-új tudományszemlélet felé, Budapest, 2005. GORBOVSZKIJ, ALEKSZANDR: 2000-ben és azután, Kozmosz, 1978. GÓSY MÁRIA: Hangtörténeti változások feltételezett okairól , Bp, 2005., 276-283oldal GÖMÖRI GYÖRGY: Az angolok magyarságképe VIII. Henriktől I Györgyig, Mikes International, 2003, III/3 Szám GROVER S. KRANTZ: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, Ősi Örökségünk Alapítvány Budapest, 2000 Origin: Geographical Development of European Languages Peter Lang Publishing Inc. New Y ork 1988 GYÖRKÖSY ALAJOS-KAPITÁNFFY ISTVÁN-TEGYEI IMRE: Ógörög-magyar nagyszótár ,Akadémia Kiadó, Bp. 1993 HALLA-AHO JUSSI: Problems of Proto-Slavic Historical Nominal Morphology On the Basis of Old Church Slavic , Helsinki, 2006. HARDING, ROSALIND M. - SOKAL, ROBERT R: Classification of the European language families by genetic distance, Proc Nati Acad Sci. USA, Vol 85, pp 9370-9372, December 1988,

Population Biology HALMESVIRTA, ANSSI (szerk.): Finnország története, Debreceni Egyetem, 2002 HEGEDŰS JÓZSEF: Rendhagyó magyar nyelvhasonlítás-történet, Magyar Nyelv, 1998. HENKEY GYULA:AZ EMBERTAN ÉS A MAGYAR NÉP SZÁRMAZÁSA , A ZÜRICHI MAGYAR TÖRTÉNELMI EGYESÜLET KIADVÁNYA ,BUDAPEST-ZÜRICH 1997) HETESI ZSOLT: Metafizika modern fizika kapcsolata, Bp, 2002. HONTI LÁSZLÓ: Hol és milyen uráli/finnugor „ősnyelvet” beszéltek távoli eleink? (Hipotézisek és téveszmék az uráli nyelvtudományban), Akadémiai székfoglaló, 1999. HONTI LÁSZLÓ: Mítoszok a magyar nyelv eredete körül. Nyelvt Közl 101:137–151 2004 HUNTINGTON, SAMUEL P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa, Budapest, 1998 HUSZÁR ÁGNES: Nyelvhalál, Iskolakultúra 2004/8) KACZIBA ÁGNES: A szerb nyelv, Bp, 2005. KÁLMÁN LÁSZLÓ – NÁDASDY ÁDÁM: HAJNALI HÁROMPERCESEK A NYELVRŐL , Internet, 2007., 144 oldal) KÁNNAI ZOLTÁN: A jászok nyelvéről,

Bp, 2006. KÁNNAI ZOLTÁN: A szkítáktól a székelyekig és magyarokig, Madocsa, 2000. KÁNNAI ZOLTÁN: Néhány szó a kazárokról, Bp, 2006., KARÁCSONY SÁNDOR: A magyar észjárás (2.javkiadás, Magvető, 1985) KENESEI ISTVÁN (Szerk.): A nyelv és a nyelvek, Akadémiai, 2001 KERTÉSZ ISTVÁN: Az ősközösség kora és az ókori-keleti társadalmak, Bp, 1990. KIRK, G.S: A mítosz, Holnap Kiadó, 1993 KLIMA LÁSZLÓ: A finnugor nyelvrokonság kutatástörténete, Bp, 2000. KLIMA LÁSZLÓ: Az uráli őshaza kutatásának története, Bp, 2000. KLIMA LÁSZLÓ: Az uráli őshazáról, általában és konkrétan, 2002. KLIMA LÁSZLÓ: Finnugorok és indoeurópaiak a magyar finnugrisztikában, 2002. KODÁLY ZOLTÁN: A magyar népzene, Zeneműkiadó, Bp, 1952, KOLLÁR LAJOS: Adalékok Varga Csaba írásához, 2007. KRONSTEIN GÁBOR: A hunokról - tudományosan, Örökség, 1995. KUHN, T.:The structure of Scientific Revolutions , Chicago University Press, 1970 KÜRTI BÉLA: Gondolatok

az avarokról és az avar továbbélésről, Korunk, 2004. LIGETI LAJOS: "Az ázsiai hunok" Németh Gyula: "Atilla és hunjaiszerkesztésében, 40. old MAKKAY JÁNOS: A székelyek, Bp, 2005. MAKKAY JÁNOS: Saecula Avarorum – Avar századok, Bp, 2005. MAKKAY JÁNOS: Siculica Hungarica – Az ősidők kezdeteitől magyarok, Bp, 2009. MARÁCZ LÁSZLÓ: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból, 1998. MARÁCZ LÁSZLÓ – MONTVAI ATTILA: A jelenkori magyar nyelv szókészleti fogalmi és jelentéstani szerkezetének numerikus elemzése, Amsterdam, 2008. MARÁCZ LÁSZLÓ: A kétszer kaksi igazsága, Válasz Rédei Károlynak, Amsterdam, 2004. MÁRAI SÁNDOR: Füves Könyv , Bp, 1943, (1998.) MARCANTONIO, ANGELA: Történelmi nyelvészet és a finnek eredete,Hun-Idea, 2004. MARCANTONIO, ANGELA: A történeti nyelvészet és a magyar nyelv eredete, Hun-Idea, 2006. MARCANTONIO, ANGELA (Roma) - PIRJO NUMMENAHO (Napoli),MICHELA SALVAGNI (Roma) THE

”UGRIC-TURKIC BATTLE”: A CRITICAL REVIEW) MARTINKÓ ANDRÁS: A szó jelentése, Lazi Kiadó, Bp, 2001. MATICSÁK SÁNDOR: Vándorló napok - A hét napjainak elnevezése az európai nyelvekben , Debrecen, 2006. MIKESY GÁBOR: Az obi-ugorok története, In: A finnugor és szamojéd népek története, Budapest, 2002. NÁDASDY ÁDÁM: Az agglutináció, Magyar Narancs, 2001/06. NAGY GÉZA: A szkíták nemzetisége 3. rész, Budapest, 1895 NÉMäTI KÁLMÁN: Árpád népének hét törzse hún volt, Bp, 1908. NETHEM, JOHN: A Halotti Beszéd elemzése, Manchester, 2008. NETHEM, JOHN: A magyar rovás és a szkíta írás kapcsolata, Manchester, 2008. NETHEM, JOHN: Dogmák és paradigmák, a tudománylogika hálójában, Manchester, 2008. NETHEM, JOHN: Elfeledett múlt, Manchester, 2004. NYIRKOS ISTVÁN: Az inetimologikus magánhangzók a magyarban, Debrecen, 1993. OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A régi magyar gyógyítás nyelvezete, Mikes International, IX/1., 2009 OBRUSÁNSZKY BORBÁLA :

Átértékelik a gepidák történelmét, Mikes International, IX/2., 2009 OBRUSÁNSZKY BORBÁLA : Vajda és bojla , Mikes International, Hága, 2008. VIIIévf4 Szám 54-62old) OLAJOS TERÉZ: Az avar továbbélés kérdésérõl A 9. SZÁZADI AVAR TÖRTÉNELEM GÖRÖG ÉS LATIN NYE LVÛ FORRÁSAI, Bp, 2001 2009. John Nethem 13. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XI - NN. 57/58 LU-AGO/SETT-OTT 2007) PADÁNYI VIKTOR: „ Azoknak az emlékére, akiket a finn-ugor nyelvészek letorkoltak” PADÁNYI VIKTOR: Dentu-Magyaria, Bp, 2004. PAIS DEZSŐ: Puha, puffan, páhol, Budapest, 1970?? PEI, MARIO: Szabálytalan nyelvtörténet (Gondolat, Bp, 1966.) PETE ISTVÁN: Korunk nyelvtudományának történeti háttere és jellemzői, A nyelvtudomány műhelyéből, 186-195.p PUSZTAY JÁNOS: Az őshazakérdés,2002. RADICS GÉZA: Eredetünk és Őshazánk , 2002. RÁCZ ANITA: A régi Bihar vármegye településneveinek nyelvészeti vizsgálata ,

Debrecen, 2005. RÉDEI KÁROLY (szerk.): Uralisches Etymologisches Wörterbuch I–III, (UEW) Akadémiai Kiadó, Budapest 1986–1991 RÓNA-TAS ANDRÁS: Nép és nyelv: a magyarság kialakulása, Bp, 1999. RÓNA-TAS ANDRÁS: Az őstörténet-kutatás vitás kérdéseihez, 2000. ROOTSI, SIIRI: Human Y-Chromosomal variation in european populations, Tartu, 2004. RUHLEN, M.: The Origin of Language John Wiley and Sons, New Y ork , 1994 SÁRA PÉTER: Ősi szavaink nyomában iráni és turáni tájakon, Püski, 1999. SEMINO, ORNELLO: The Genetic Legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective, Science/290, 2000. SZILÁGYI N. SÁNDOR: A szent mókus, avagy a módszer buktatói, 2005 TAMBETS, KRISTIINA – ROOTSI, SIIRI – KIVISILD, TOOMAS: The Western and Eastern Roots of the Saamithe Story of Genetic “Outliers” Told by Mitochondrial DNA and Y Chromosomes, 2004., Am J Hum Genet 74:661–682, TÁBORI LÁSZLÓ: Az alig ismert ókori világbirodalom

Pártia 2. rész, Bp, 2002 TÓTFALUSI ISTVÁN: Kis magyar nyelvklinika, Anno Kiadó, 2005. TÓTH ALFRÉD: Is the Turanian language family a phantom?” (Mikes International The Hague, Holland ,2007) illetve „Etymological Dictionary of Hungarian (EDH)„ (Mikes International The Hague, Holland ,2007. VÁMBÉRY ÁRMIN: A magyarság keletkezése és gyarapodása, Franklin-Bp, 1895. VARGA CSABA: A magyar nyelv eredete , Ökotáj, 33–34. sz 2004 28–44 o VARGA CSABA: Egy ókori magyar tájnyelv, Bp, 2008. VARGA GÉZA: Czeglédi Katalin a sezserék nyelvi tanulságairól, Budapest, 2008. VÁSÁRY ISTVÁN: Az ázsiai hunok, História, 2004/08 VÉGVÁRI JÓZSEF: „A magyar mondat védelmében” VERES PÉTER: Az uráli és magyar őshaza meghatározása a legújabb adatok fényében, 2004. ZAICZ GÁBOR: Etimológiai Szótár, Tinta, Bp, 2006. ZAJTI FERENC: Kapcsolataink Indiával, Bp, 1929., ZOLTÁN ANDRÁS: A magyar-szláv érintkezések kezdetei és fázisai, Megjelent: Életünk

1996/6–7, 634–648. ZSUFFA SÁNDOR: A magyarországi szumír probléma állása különböző korokban, Kárpátia, 2004. Időrendi: 1850 1895 1895 1908 1920 1929 1943 1952 1953 1964 1966 1966 1970 1970?? 1972 1973 1975 1978 1982 1982 1985 1988 1988 1990 1991 1993. 1993 1993 BERZSENYI DÁNIEL; Prózai művek. 281 oldal NAGY GÉZA: A szkíták nemzetisége 3. rész, Budapest, 1895 VÁMBÉRY ÁRMIN: A magyarság keletkezése és gyarapodása, Franklin-Bp, 1895. NÉMäTI KÁLMÁN: Árpád népének hét törzse hún volt, Bp, 1908. Akadémiai Értesítő, 1920 ZAJTI FERENC: Kapcsolataink Indiával, Bp, 1929., MÁRAI SÁNDOR: Füves Könyv , Bp, 1943, (1998.) KODÁLY ZOLTÁN: A magyar népzene, Zeneműkiadó, Bp, 1952, BÁRCZY GÉZA: Bevezetés a nyelvtudományba, Budapest, 1953. LIGETI LAJOS: "Az ázsiai hunok" Németh Gyula: "Atilla és hunjaiszerkesztésében, 40. old PEI, MARIO: Szabálytalan nyelvtörténet ,Gondolat, Bp, 1966. ZSUFFA SÁNDOR: A magyarországi

szumír probléma állása különböző korokban, Kárpátia, 2004. KUHN, T.:The structure of Scientific Revolutions , Chicago University Press, 1970 PAIS DEZSŐ: Puha, puffan, páhol, Budapest, 1970?? BOBULA IDA: A magyar nép eredete , Buenos Aires, 1972. BADINY-JÓS FERENC előadása az 1973-as Orientalista Világkongresszuson ACÉL JÓZSEF: Szittya görög eredetünk. Turán Printing 1975 Első kiadás 1926 Budapest GORBOVSZKIJ, ALEKSZANDR: 2000-ben és azután, Kozmosz, 1978. BADINY-JÓS FERENC: Nyelvtudomány és őstörténet, Bp, 1982. ENDREY ANTAL: A magyarság eredete, Melbourne, 1982. KARÁCSONY SÁNDOR: A magyar észjárás (2.javkiadás, Magvető, 1985) GROVER S. KRANTZ: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása, Ősi Örökségünk Alapítvány Budapest, 2000 Origin: Geographical Development of European Languages Peter Lang Publishing Inc. New Y ork 1988 HARDING, ROSALIND M. - SOKAL, ROBERT R: Classification of the European language families by genetic distance, Proc

Nati. Acad Sci USA, Vol 85, pp 9370-9372, December 1988, Population Biology KERTÉSZ ISTVÁN: Az ősközösség kora és az ókori-keleti társadalmak, Bp, 1990. RÉDEI KÁROLY (szerk.): Uralisches Etymologisches Wörterbuch I–III, (UEW) Akadémiai Kiadó, Budapest 1986–1991 GYÖRKÖSY ALAJOS-KAPITÁNFFY ISTVÁN-TEGYEI IMRE: Ógörög-magyar nagyszótár ,Akadémia Kiadó, Bp. 1993 KIRK, G.S: A mítosz, Holnap Kiadó, 1993 NYIRKOS ISTVÁN: Az inetimologikus magánhangzók a magyarban, Debrecen, 1993. 2009. John Nethem 14. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 1994 1994 1995 1996 1997 1997 1997 1998 1998 1998 1998 1998 1999 1999 1999 1999 2000 2000 2000 2000 2000 2000 2001 2001 2001 2001 2001 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2002 2003 2003?? 2003 2003 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2004 2005 A.JÁSZÓ ANNA (főszerk):A magyar nyelv könyve, Trezor, 1994 RUHLEN, M.: The Origin of Language John Wiley and Sons,

New Y ork , 1994 KRONSTEIN GÁBOR: A hunokról - tudományosan, Örökség, 1995. ZOLTÁN ANDRÁS: A magyar-szláv érintkezések kezdetei és fázisai, Megjelent: Életünk 1996/6–7, 634–648. BENKŐ LORÁND: Honfoglalás és nyelvészet, Bp. Balassi kiadó , 1997 BAKAY KORNÉL: Kik vagyunk? Honnan jöttünk ?, Szombathely, 1997. HENKEY GYULA:AZ EMBERTAN ÉS A MAGYAR NÉP SZÁRMAZÁSA , A ZÜRICHI MAGYAR TÖRTÉNELMI EGYESÜLET KIADVÁNYA,BUDAPEST-ZÜRICH 1997) HEGEDŰS JÓZSEF: Rendhagyó magyar nyelvhasonlítás-történet, Magyar Nyelv, 1998. HUNTINGTON, SAMUEL P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa, Budapest, 1998 MARÁCZ LÁSZLÓ: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból, 1998. A nyelv és az agy, 230.p A. MOLNÁR FERENC: A magyar hosszúmássalhangzó-rendszer kialakulásáról és néhány finnugor eredetű szavunk hangtani fejlődéséről, Nyelvtudományi Közlemények, 100. 198-211 BÉRCES EDIT: Egy

őstörténet-kutató emlékére Czeglédy Károly pályaképe, Műhely, 1999., 92 oldal HONTI LÁSZLÓ: Hol és milyen uráli/finnugor „ősnyelvet” beszéltek távoli eleink? (Hipotézisek és téveszmék az uráli nyelvtudományban), Akadémiai székfoglaló, 1999. RÓNA-TAS ANDRÁS: Nép és nyelv: a magyarság kialakulása, Bp, 1999. SÁRA PÉTER: Ősi szavaink nyomában iráni és turáni tájakon, Püski, 1999. BARABÁSI LÁSZLÓ: Kik a székelyek? , Csíkszereda, 2000. KÁNNAI ZOLTÁN: A szkítáktól a székelyekig és magyarokig, Madocsa, 2000. KLIMA LÁSZLÓ: A finnugor nyelvrokonság kutatástörténete, Bp, 2000. KLIMA LÁSZLÓ: Az uráli őshaza kutatásának története, Bp, 2000. RÓNA-TAS ANDRÁS: Az őstörténet-kutatás vitás kérdéseihez, 2000. SEMINO, ORNELLO: The Genetic Legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective, Science/290, 2000. KENESEI ISTVÁN (Szerk.): A nyelv és a nyelvek, Akadémiai, 2001 MARTINKÓ

ANDRÁS: A szó jelentése, Lazi Kiadó, Bp, 2001. NÁDASDY ÁDÁM: Az agglutináció, Magyar Narancs, 2001/06. OLAJOS TERÉZ: Az avar továbbélés kérdésérõl A 9. SZÁZADI AVAR TÖRTÉNELEM GÖRÖG ÉS LATIN NYE LVÛ FORRÁSAI, Bp,2001. PETE ISTVÁN: Korunk nyelvtudományának történeti háttere és jellemzői, A nyelvtudomány műhelyéből, 186-195.p BERECKI ANDRÁS: Finnország története, In: A finnugor és szamojéd népek története, Budapest, 2002 CSAJÁGHY GYÖRGY: A magyar népzene keleti párhuzama, eredete, őstörténeti vonatkozások tükrében, ZMTE, MAGYAR TÖRTÉNELEM Tízezer év – ezer oldalról, 2002. 286p HETESI ZSOLT: Metafizika modern fizika kapcsolata, Bp, 2002. KLIMA LÁSZLÓ: Az uráli őshazáról, általában és konkrétan, 2002. KLIMA LÁSZLÓ: Finnugorok és indoeurópaiak a magyar finnugrisztikában, 2002. RADICS GÉZA: Eredetünk és Őshazánk , 2002. TÁBORI LÁSZLÓ: Az alig ismert ókori világbirodalom Pártia 2. rész, Bp, 2002 ?????:A

fonémarendszer változása, Bp, 200?? HALMESVIRTA, ANSSI (szerk.): Finnország története, Debreceni Egyetem, 2002 MIKESY GÁBOR: Az obi-ugorok története, In: A finnugor és szamojéd népek története, Budapest, 2002. PUSZTAY JÁNOS: Az őshazakérdés,2002. ALINEI, MARIO: Interdisciplinary and linguistic evidence for Palaeolithic continuity of Indo-European, Uralic and Altaic populations in Eurasia, with an excursus on Slavic ethnogenesis , Kobarid, 2003. DEZSŐ LÁSZLÓ: Areális tipológiai megjegyzések J. H Greenberg könyvéről , Budapest, 2003?? GÖMÖRI GYÖRGY: Az angolok magyarságképe VIII. Henriktől I Györgyig, Mikes International, 2003, III/3 Szám VÉGVÁRI JÓZSEF: „A magyar mondat védelmében” BALASSA ZOLTÁN: A magyar nép japán barátja BALASSA ZOLTÁN: A szlovák nép történelme,(DVA NÁRODY V JRDNEJ DOMOVINE) CZEGLÉDI KATALIN: 2004: „Attila neve és a földrajzi nevek” címû 2004. május 21-én Tápiószelén a Blaskovics Napokon megtartott

elõadás írásban megszerkesztett változata DUGOUJON, JEAN-MICHEL: GM Haplotype Diversity of 82 Populations Over the World Suggests a Centrifugal Model of Human Migrations, AMERICAN JOURNAL OF PHYSICAL ANTHROPOLOGY 125:175–192 (2004) FODOR ISTVÁN: Az uráli népek őshazája és őstörténete, Budapest, 2004. HONTI LÁSZLÓ: Mítoszok a magyar nyelv eredete körül. Nyelvt Közl 101:137–151 2004 HUSZÁR ÁGNES: Nyelvhalál, Iskolakultúra 2004/8) KÜRTI BÉLA: Gondolatok az avarokról és az avar továbbélésről, Korunk, 2004. MARÁCZ LÁSZLÓ: A kétszer kaksi igazsága, Válasz Rédei Károlynak, Amsterdam, 2004. MARCANTONIO, ANGELA (Roma) - PIRJO NUMMENAHO (Napoli),MICHELA SALVAGNI (Roma) THE ”UGRIC-TURKIC BATTLE”: A CRITICAL REVIEW) MARCANTONIO, ANGELA: Történelmi nyelvészet és a finnek eredete,2004. NETHEM, JOHN: Elfeledett múlt, Manchester, 2004. PADÁNYI VIKTOR: „ Azoknak az emlékére, akiket a finn-ugor nyelvészek letorkoltak” PADÁNYI VIKTOR:

Dentu-Magyaria, Bp, 2004. ROOTSI, SIIRI: Human Y-Chromosomal variation in european populations, Tartu, 2004. TAMBETS, KRISTIINA – ROOTSI, SIIRI – KIVISILD, TOOMAS: The Western and Eastern Roots of the Saamithe Story of Genetic “Outliers” Told by Mitochondrial DNA and Y Chromosomes, 2004., Am J Hum Genet 74:661–682, VARGA CSABA: A magyar nyelv eredete , Ökotáj, 33–34. sz 2004 28–44 o VÁSÁRY ISTVÁN: Az ázsiai hunok, História, 2004/08 VERES PÉTER: Az uráli és magyar őshaza meghatározása a legújabb adatok fényében, 2004. ALINEI, MARIO: „Ősi kapocs – a magyar etruszk nyelvrokonság” Allprint, Bp, 2005. 2009. John Nethem 15. / 16 Nethem/Fodor JN-V-10-04 2005 2005 2005 2005 2005 2005. 2005. 2005 2005 2005 2006 2006 2006 2006 2006 2006 2006 2007 2007 2007 2007 2008 2008 2008 2008 2008 2008 2008 2008. 2008 2009 2009 2009 ARADI ÉVA: A hunok Indiában, /A heftaliták története/ , Hun-Idea, 2005. BABARCZY ANNA: A szavak és a nyelvi innátizmus , BME

Kognitív Tudományi Központ , Bp, 2005. FRIED ISTVÁN: Összehasonlítás és kultúraköziség – Régi-új tudományszemlélet felé, Budapest, 2005. GÓSY MÁRIA: Hangtörténeti változások feltételezett okairól , Bp, 2005., 276-283oldal KACZIBA ÁGNES: A szerb nyelv, Bp, 2005. MAKKAY JÁNOS: A székelyek, Bp, 2005. MAKKAY JÁNOS: Saecula Avarorum – Avar századok, Bp, 2005. SZILÁGYI N. SÁNDOR: A szent mókus, avagy a módszer buktatói, 2005 RÁCZ ANITA: A régi Bihar vármegye településneveinek nyelvészeti vizsgálata , Debrecen, 2005. TÓTFALUSI ISTVÁN: Kis magyar nyelvklinika, Anno Kiadó, 2005. BENCZIK VILMOS : JEL, HANG, ÍRÁS , Adalékok a nyelv medialitásának kérdéséhez , TREZOR KIADÓ ,Budapest, 2006 HALLA-AHO JUSSI: Problems of Proto-Slavic Historical Nominal Morphology On the Basis of Old Church Slavic , Helsinki, 2006. KÁNNAI ZOLTÁN: A jászok nyelvéről, Bp, 2006. KÁNNAI ZOLTÁN: Néhány szó a kazárokról, Bp, 2006., MARCANTONIO, ANGELA: A

történeti nyelvészet és a magyar nyelv eredete, Hun-Idea, 2006. MATICSÁK SÁNDOR: Vándorló napok - A hét napjainak elnevezése az európai nyelvekben , Debrecen, 2006. ZAICZ GÁBOR: Etimológiai Szótár, Tinta, Bp, 2006. KÁLMÁN LÁSZLÓ – NÁDASDY ÁDÁM: HAJNALI HÁROMPERCESEK A NYELVRŐL , Internet, 2007., 144 oldal KOLLÁR LAJOS: Adalékok Varga Csaba írásához, 2007. OSSERVATORIO LETTERARIO Ferrara e l’Altrove ANNO XI - NN. 57/58 LU-AGO/SETT-OTT 2007) TÓTH ALFRÉD: Is the Turanian language family a phantom?” (Mikes International The Hague, Holland ,2007) illetve „Etymological Dictionary of Hungarian (EDH)„ (Mikes International The Hague, Holland ,2007. CZEGLÉDI KATALIN: Bevezetés a nyelvészeti Őstörténetbe, 2008. CZEGLÉDI KATALIN: Nyelvészeti vélemény Ucsiraltu tanulmányaihoz (Mikes International, Hága, VIII.évf 2szám, 2008 MARÁCZ LÁSZLÓ – MONTVAI ATTILA: A jelenkori magyar nyelv szókészleti fogalmi és jelentéstani szerkezetének

numerikus elemzése, Amsterdam, 2008. NETHEM, JOHN: A Halotti Beszéd elemzése, Manchester, 2008. NETHEM, JOHN: A magyar rovás és a szkíta írás kapcsolata, Manchester, 2008. NETHEM, JOHN: Dogmák és paradigmák, a tudománylogika hálójában, Manchester, 2008. OBRUSÁNSZKY BORBÁLA : Vajda és bojla , Mikes International, Hága, 2008. VIIIévf4 Szám 54-62old VARGA CSABA: Egy ókori magyar tájnyelv, Bp, 2008. VARGA GÉZA: Czeglédi Katalin a sezserék nyelvi tanulságairól, Budapest, 2008. MAKKAY JÁNOS: Siculica Hungarica – Az ősidők kezdeteitől magyarok, Bp, 2009. OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A régi magyar gyógyítás nyelvezete, Mikes International, IX/1., 2009 OBRUSÁNSZKY BORBÁLA : Átértékelik a gepidák történelmét, Mikes International, IX/2., 2009 Szerző vonatkozó elemző sorozata: Rédei, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 Csúcs, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 Honti, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester,

2009 Keresztes, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 Róna-Tas, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 Hontimítoszok, és ami mögötte van., Szombathely-Manchester, 2009 Észrevételek, hozzászólások: Simon Zsolt recenziójához, Szombathely-Manchester, 2009. Észrevételek, hozzászólások: Bálint Csanád lektori jelentéséhez, Szombathely-Manchester, 2009. Észrevételek, hozzászólások:Honti László “Anyanyelvünk őstörténete” tanulmányához, SzombathelyManchester, 2009. Észrevételek, hozzászólások: Fodor István “Az uráli népek őshazája”, Szombathely-Manchester, 2009. 2009. John Nethem 16. / 16 Nethem/Fodor