Szociológia | Tanulmányok, esszék » Balogh Róbert - A jóléti pluralizmus

Szociálpolitika IX. tétel A JÓLÉTI PLURALIZMUS Kidolgozta: Balogh Róbert 1. Glennerster: A vegyes finanszírozás típusai, Esély, 1991/3, 27-36 Definíció: a jóléti pluralizmus a szociálpolitika intézményrendszerei közötti munkamegosztás (család, állam, önkormányzat, civil, piac együttműködése). megkülönböztethetünk piaci és nem piaci szervezeteket. For-profit és nonprofit (ha szerez is profitot, azt visszaforgatja az alaptevékenységbe) szerveződéseket. Az állam, a piac, és a voluntáris szektor mellett nagy szerepet játszanak a természetes segítők, a család, a barátok és a lakóközösség (informális csoport) ezek együttműködése a jóléti pluralizmus. • Az együttműködésben a különböző időszakokban különböző hangsúlyt kaptak a szektorok. Az állam túlsúlya nemcsak az államszocializmus idején tette lehetetlenné a másik 3 szektor működését, de a jóléti állam létrejötte is a jóléti pluralizmus

háttérbe szorulását eredményezte. • A jóléti pluralizmus a jóléti állam válságával kerül ismét előtérbe. A feladat, hogy az államtól bizonyos ellátások, szolgáltatások, kerüljenek a többi szektorhoz (vissza). A finanszírozás és a szolgáltatás sokféleképpen nyújtható a vegyes rendszerben: 1 Finanszírozás Állami Magán Állami közellátás-teljes magánellátás- közfinanszírozás teljes (pl. közfinanszírozás állami kórház) állami (pl. finanszírozású hajléktalan menhely) Vegyes közellátás-részben köz, magánellátás- részben részben magán köz, részben magán finanszírozás finanszírozás (állami (önkormányzati normatívával működő fizetett magániskola) óvodában térítési díj) Magán közellátás-teljesen magánellátás-teljesen magánfinanszírozás magánfinanszírozás (önköltséget kérő (magánklinika) önkormányzati szociális otthon) Howard Glennerster

táblázata példákkal (Zombori kötet, 30.o) • Nehéz az együttműködés állam és civil között, mert a bürokratikus struktúrák szemben állnak a civil szervezetek által képviselt értékekkel: a bizalommal, a toleranciával, az együttérzéssel és a szolidaritással. • A fejlődés iránya mégis az, hogy a civil szervezetek egyre inkább bebizonyítják, hogy képesek felelősséggel közérdekeket, közfeladatokat ellátni. Mindez nem jelent állami kivonulást a szektorból, sehol a világon nincsenek arra törekvések, hogy az állam kizárásával működjék a jóléti rendszer. Az együttműködéshez szerződések bonyolult rendszere van kialakulóban. Ennek formái: • A kormány közvetlenül finanszíroz, a kormány az önkormányzatokon keresztül finanszíroz (hátránya, hogy az önkormányzat és a civil szervezetek ugyanazt a pénzalapot használják, versenyhelyzet alakul ki közöttük ), az állam közvetlenül az állampolgárokat látja el a 2

közérdekek ellátásához szükséges támogatással. Az állam fő feladata tehát, hogy a fő társadalmi prioritások meghatározása mellett finanszírozzon, de a szervezetek autonómiájának megőrzését is lehetővé tegye – társulási formák, bonyolult szerződési rendszert követelnek a minőség biztosítása és az erőforrások hatékony felhasználása érdekében. • A mai politikai kultúra - néhány kivételtől eltekintve - nem tekinti a civil szférát egyenrangú partnernek, pedig a civil szervezetek azok, akik rugalmasságukkal és újító kezdeményezéseikkel új megoldásokat hozhatnak a szociálpolitika működésébe. A civileknek ellen kell állnia a kizárólagosan magánérdekekkel való azonosulásnak illetve az intézményesült politika, a pártrendszer logikájának is. A 80-as évek elejéig Mo.: önkéntes, jótékonyságon alapuló, szabadidő eltöltését térítésmentesen biztosító társulások (főként fiatalok és az idősebb

korosztály kezdeményezései) a 80-as évektől: egyre több szociális alapítvány, egyesület jelenik meg, néhány fővel működnek, nagy autonómiaigénnyel (már ekkor fontos konfliktusok jelennek meg: szolgáltatás másoknak vagy csak maguknak; csak szabadidős vagy főállású munkavégzés is; térítéssel vagy térítésmentesen; ha nincs térítés, miből tartsák fenn magukat; hogyan őrizhető meg az autonómia?). – Az állam akkor üdvözölte ezeket a tevékenységeket, ha a szervezetek olyan területeken tevékenykedtek, ahol szűkek voltak az állami források, ezek pedig általában azok a területek voltak, ahol a legelesettebb csoportokkal kellett foglalkozni nem lehetett prevenciós feladatokat ellátni. A civil szervezetek laikusságát hangsúlyozta az állami politika. A 80-as évek második fele: megszületik az 1989. Évi II Trv Amely az egyesületekről és a civil szervezetekről szól. Sorra alakulnak az új szervezetek a növekvő társadalmi 3

problémák ellátására. Az állam és az állam egyre kevésbé képes kezelni a problémákat és megjelentek új társadalmi problémák is: • munkanélküliek számának növekedése, hajléktalanság megjelenése, jövedelemmel nem rendelkezők tömegeinek megjelenése, energiahordozók árának emelkedése, lakásprivatizációs feszültségek, egészségügyi és szociális ellátás különválása által okozott feszültségek, a népesség öregedése és az anyagi ellehetetlenüléssel járó mentális problémák fokozottabb megjelenése. • A civil szervezetek építkezése • Kezdetben a tradicionális szervezetek megjelenése (Vöröskereszt, mozgáskorlátozottak, látáscsökkentek szervezetei - 1989-ig tartó időszakban alakulnak). Olyan szerveződések, amelyek később országos hálózatot alakítanak - Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Magyar Ökomenikus Szeretetszolgálat (1989-1991 között jönnek létre). • Egyházi és polgári

kezdeményezésű kisszervezetek, egyesületek, alapítványok (1992től létrejövő szervezetek). A szervezetek bevonását a helyi szociálpolitikába az önkormányzati Szociális Iroda vállalta fel (egyszerre inspirálója és bürokratikus működésével kerékkötője a civil fejlődésnek). Ellátási területek: családsegítés, idős- és sérültgondozás, hajléktalan-ellátás (ez később teljes egészében átkerül egy civil szervezethez), mentálhigiénés gondozás, foglalkoztatás, speciális társadalmi csoportok szervezetei, önsegítés és ernyőszervezetek. Az önkormányzat számára egyre nyilvánvalóbb, hogy ezek a szervezetek információban, kapcsolataikban, pénzforrások felkutatásában, emberi tőke felmutatásában jóval hatékonyabbak. A születő szervezetek öndefiníciós korszakában az együttműködés még nehézkesen működik, mert a szerveződések elsősorban “befelé” élnek. 1994 után a szervezetek profilja, működési

területe kialakult, az együttműködés szükségessé vált. Önkormányzati finanszírozási módok: 4 • Kezdetben projektfinanszírozás, azaz az önkormányzat alapot működtet arra, hogy a civil szervezetek projektjeit finanszírozza, a forrásért pályázni kell. Az egységes alap működését az ágazatok eltérő forrásigénye, valamint bizonyos szociális civil szervezetek közfeladat átvállalásának nagyobb költségigénye lehetetlenítette el (kezdetben a krízissegélyek osztásának - étkeztetés és készpénz - civil átvállalása). • Problémaként jelentkezik az egyéves finanszírozás által okozott bizonytalanság, előteremtése majd jelentett a foglalkoztatott gondot (ezt a munkaerő munkaügyi bérének az szervezethez benyújtható pályázási lehetőséggel oldották meg, de ez is csak egyéves időtartamra vehető igénybe). Projektfinanszírozás helyett működésfinanszírozás ellátási szerződések formájában,

közfeladatátvállalás fejében. Később ez együttműködési szerződéssé módosul (ez tartalmazza az ellátandó terület nagyságát, az átvállalt feladatokat, a beszámolási és elszámolási kötelezettségeket, és a finanszírozási szerződést). Ez a működési támogatás már a bérek költségeit is tartalmazta. 4-5 évre szóló együttműködés a bizonytalan egyéves szerződés helyett. Új fórumok létrejötte Információáramlás elősegítése (Szociális Kalauz, Szakmai Műhely, Hírlánc), kisprojektek finanszírozása (a működési finanszírozáson felül, pályáztatási rendszerben), krízissegély megosztásában való munkamegosztás (együttműködés önkormányzat és civil között), finanszírozási szerződés a Szociális Bizottsággal (munkanaplóval, negyedéves jelentésekkel kiegészülve, amely a folyamatos követést, ellenőrzést teszi lehetővé). További nehézségek: • Még mindig a maradvány-elv alapján működik a

rendszer, azaz a legelesettebbek ellátására köt az önkormányzat szerződést a civilekkel, kihelyeződik a személyes ellátás, költséges munkafolyamatok, amelyek 5 önkéntesek bevonása nélkül nem működtethetők a finanszírozások többsége ma is feladatfinanszírozás, a működési költségek nem fedezhetők ezekből a bevételekből, ez többszörös elszámolásra, “csalásra” készteti a működni akaró civileket. Ha nem intézményesülnek a civil szervezetek, akkor nem lehet tőlük minőségi, szakemberek által végzett munkát elvárni. A civil közösség munkahellyé változott, ahol már nem elsősorban laikusok töltik el szabadidejüket. Kettős hatás érvényesül: jó lenne, ha a szervezetek profikká válnának, de az is jó volna, ha ez nem kerülne pénzbe. Egyéb veszélyek: • Az állam kivonul az alapellátásból, a nyert pályázat “ajándék-jellegű”, mintha nem valódi állami feladatok ellátását végeznék, a

nyert pénzekből lefarag a költségvetés, mondván, hogy úgyis többet írtak a pályázatba. Nem lehet csak az innovációt nézni, hiszen ami tavaly új volt, idénre már nem az, még akkor sem, ha egyébként kiválóan működik. Elvárások a civillel szemben: legyen olcsóbb mint az állami, nyújtson jobbat, s biztosítson intézményes garanciákat, de, mindezt úgy, hogy őrizze meg autonómiáját (ne kérjék tőle, hogy szolgáltasson adatokat klienseiről, az állam tartsa tiszteletben a szakmai etikát, stb.) Hargitai Lilla: Néhány adat a hazai nonprofit szektorról in.: Mozgó Világ, 1996 szeptember: Átláthatóság a non-profit szektorban Összeállította: Kósa Eszter, Sükösd Miklós, 27-49. Aa tanulmány alapja az 1992-1993-ban végzett kutatás 542 reprezentatívan kiválasztott nonprofit szervezet kérdőíves felmérése, majd 565 budapesti szervezet megkérdezése. állítások: 6 • A szervezetek háromnegyede nem rendelkezik

országosan kisebb tagszervezettel, egytizedük tagja 1992-ben nemzetközi szervezetnek, ez a szám 1993-ra megduplázódik, a szervezetek többsége országos szervezet a szervezetek leginkább a kultúra, a rekreáció és az oktatás területén működnek növekszik a szociális szolgáltatásokkal foglalkozó szervezetek száma, a nonprofit szervezetek eredendő céljaikra egyre kevesebbet költenek, a szervezetek szervezettségének legjobb mutatója hogy van-e döntéshozó szervük, milyen gyakran üléseznek, készül-e az ülésekről jegyzőkönyv, van-e munkaköri leírásuk, működési szabályzatuk - e feltételek kevésbé adottak. A szervezetek többsége magánszemélyeknek nyújt szolgáltatást. A tevékenységi körök alapján leginkább a középosztály számára nyújtanak szolgáltatást. Az állami intézmények, minisztériumok nagy szerepet játszottak a szervezetek számának növekedésében. A szervezeteknek jelentős szerepe van a

munkahelyteremtésben. Krémer Balázs: Ami az állam és a civil szféra között van: (z)űr 4 társadalomkép: 1. “A mindent mi a saját két kezünkkel hoztunk létre” társadalma, ahol az egyén csak azt engedi ki saját fennhatósága alól, amit nagyon muszáj, és ahol nagyvállalati mintára (az autógyár az apró alkatrészeket alvállalkozókkal gyártatja) az állam megtanulta, hogy oda helyezzen bizonyos feladatokat, ahol már az azelőtt is működött, a magánszemélyek kezébe - ez az USA “a közfeladatok ellátása az állam feladata” társadalma, ahol az egyének sztrájkokkal, szakszervezetekkel, el is érik ezt az államnál, vannak civil feladatok is, de azok kis közügyek, amelyekre nem érdemes az állami bürokráciát bevetni - ezek a skandinávok 2. az “arany középút” társadalma, ahol minden jóléti szolgáltatás a tervgazdaság és a piac határán mozog, így egy vegyes rendszert kel működtetni - ez Anglia 7 3. ez a

“patikamérleg” társadalma, ahol mindenki részt vehet az egyensúly fenntartásában, aki jelentkezik (állam, egyház, szakszervezet, civil) - ez Németország. • A kelet-európai civil mítosz lengyel eredetű: ki kell szorítani az államot a közügyek nagy részéből diktatórikus hatalmának gyengítése érdekében. Mai civilek: államkontrollálás, civil ügynökök, államellenesség, a közszolgálat jelenlegi színvonalának kritizálói, a civil részt akar venni magánként is a közügyek intézésében, de a valódi baj a valódi privát érdekek megjelenésével van: személyes karrierek, adóelkerülés, szereplési vágy, erkölcsi elégtételkeresés. Az állam oldaláról közelítve: szerződés, ellenőrzés, bürokrácia Ma az állam és a civil kapcsolata a korrupcióra, az informális kapcsolatokra épül. Ezen nem segít a nonprofit törvény sem, hiszen akárhonnan is, de nyirbálni fogja az eddigi szabadságot. Mit tegyünk? • Az egyesületi

választmányoknak az ügy és a tagság iránt egyaránt elkötelezettnek kell lenni, az alapítványi kuratóriumok tisztségviselői nem kaphatnak tiszteletdíjat, és nem vehetnek figyelembe más szempontokat, mint az ügy, és annak megvalósíthatósága lényeges szerep jut a bizonylatoknak, a könyvelésnek, a papírmunkának, mert e nélkül a korrupció vádja elkerülhetetlen - a bürokrácia nem felesleges, ki kell szűrni az előszobában lobbizók embereit a szavazásra jogosultak közül, privatizálni kell a közfeladatokat, hogy azokat az állam, vagy a szolgáltatás használója megvehesse a piacon, de ez minden eddigi privatizációnál nagyobb korrupciós lehetőségeket foglal magába - erre a problémára egy minden részletre kiterjedő szerződés jelenthet orvosságot. 8 Sükösd Miklós: Információszabadság, pénz és hatalom Miért kell nekünk az átláthatósággal és a civil szektor pénzügyeivel foglalkoznunk? • Mert a kommunista

párt és társadalmi szervezeteinek nagy része alapítványi, egyesületi vagy cégvagyonná tette korábbi vagyonát (ez 1990 és 1994 között az ÁSZ jelentése szerint 26 milliárd Ft átvándorlását jelenti). A társadalom sem tétlenkedett, létrehozta adócsalásra alkalmas alapítványait, egyesületeit (1992-ig a támogatások korlátlanul levonhatóak az adóalapból). A harmadik korrupciós civil működés a kölcsönös egymás-támogatása: ma én ítélek neked pénzt holnap pedig egy másik forrásból te nekem (kereszt-kurátorság) és egyéb, állami támogatásra létrehozott álszervezetek. Valamit tenni kell a közpénzek átláthatóságának, ellenőrzésének érdekében. A fenti eljárásokkal egyébként épp az a baj, hogy nem feltétlenül illegálisak. Hogyan lehet ellenőrizni az elvégzett munka minőségét a civil szektorban? • Szakmai kontroll betartatása a civil szakmai kamarán keresztül, monitorozás, • belső ellenőrzések és

állampolgári nyilvánosság ellenőrző szerepe. E tanulmány ez utóbbival foglalkozik: Átláthatóság és nyilvánosság 1. Átláthatóság • A civil szektor átláthatóságának követelménye az állami átláthatóságból vezethető le: az állampolgárnak joga van betekintést nyerni az állam ügyeibe, a minisztériumi levelezésbe, stb. - ezt a jogát az adófizetéssel vásárolja meg A szavazás csak akkor értelmes elfoglaltság, ha valódi információkkal bírunk a döntéshez, ehhez betekintést kell nyernünk a kormány munkájába. Mivel a nonprofit szektor bevételeinek nagy része az állami és az önkormányzati büdzséből származik, így vele kapcsolatban is jogosan merül fel az átláthatóság kérdése, hiszen befizetett adókat használ fel. 9 2. Nyilvánosság • A civil társadalom fogalma 3 megközelítést rejt: a konkrét szervezetét, a társadalomelméleti kategóriáét, és a politikai programét. Politikai programként a késői

kommunizmus ellen való szervezkedésben jelenik meg, a magyar, cseh, lengyel ellenzék által. Ebből két irányvonal nőtt ki: az egyik amelyik hatalomellenes stratégia maradt (szabadulni akart valamitől), és a másik, amely politikai erőként, azaz pártként fel is állt és működni kezdett, politikai színtéren (a hangsúly a meglévő felváltásán van). A nyilvánosság közös érték e múltbeli civillel • mára megszűnt az üldöztetés, senki előle nem kell titkolni a működés eszközeit, eredményét, stb. • A titok tudója hatalom birtokosa, kizárja valamiből azt, aki nem ismeri a titkot: ez a piacon működik, de ott, ahol állami pénzek felhasználásáról van szó, nem. Kósa Eszter: A nonprofit szervezetek pénzpolitikája • A Mo-I nonprofit szektor nem különül el élesen financiálisan az állami szektortól: bevételi nagy részére innen tesz szert. Nagy részük olyan tevékenységeket lát el, amelyek a természetes közösségek

(család, barátok, lakóközösség) is ellátnak. Az informális szférától intézményes mivoltuk választja el őket. Nem profitcélok motiválják őket elsődlegesen, közvetlenül nem függenek az államtól, tehát autonóm szervezetek, formális szervezetek, tehát intézményesültek és szabályozottak. Önkormányzó szervezetek, képesek tevékenységük kontrollálására, és önkéntesek, még akkor is, ha munkatársaik nagy része nem az, vagy forrásaik nem önkéntes adományokból származik (Lester M. Salamon) • forrásaik: állam, adományok, saját bevétel. • egy összehasonlító vizsgálat eredménye azt az érdekes adatot hozta, hogy Mo-on a nonprofit A bevételek 20%-a magánadakozásból származik, holott a 10 nyugat-európai átlag 10% körül mozog (ez valószínűleg az adócsalás mutatója, amikor egy piaci szervezet saját alapítványába utalja bevételeit, így kerülve el az adózást). Ugyanilyen nagy az eltérés a saját

bevételeket illetően, ezek Mo-on 1993-ban 62%, míg más országok átlaga 57%, az állami támogatások mértéke messze elmarad a nyeu-i átlagtól. Mo-on a legtöbbet a kulturális célú nonprofit kezdeményezések kapnak (56,6%), őket követik a szociális szolgáltatások (25%), majd a szakmai szervezetek (9,5%) és az oktatás, kutatás (4%). Más európai országokban ezek az arányok sokkal kiegyensúlyozottabbak. Howard Glennerster: A vegyes finanszírozás típusai in.: Esély, 1991/3, 27-36 Kérdések: • Szükségszerű-e, hogy a jólétről az államnak kell gondoskodnia? • Az állam gondoskodik-e elsősorban róla? • Ha valamit az állam finanszíroz, akkor arról neki kell gondoskodnia? • Az állam szükségszerűen központi állami intézményt jelent-e? • A kérdések mindegyikére nem a válasz az emberek jól-létét számtalan intézmény biztosítja, • a jól-létet lehet pénzben és természetben is biztosítani, a financiális alapok vegyes

(köz és magán) bevételekből származnak. Hogy ki nyújtja a szolgáltatást és ki fizeti, ennek számtalan variációja lehetséges. A tanulmány egy jövedelemáramlási megközelítést rajzol fel, amellyel azt kívánja hangsúlyozni, hogy a finanszírozásnak rengeteg típusa, formája, és így eltérő végeredménye lehet. Krémer Balázs: Az NGO kultuszáról ESÉLY, 1996/2, 45-65. 11 Mi az NGO (Non Governmental Organisation)? • Fontos társadalmi törekvések színtere, politikai hatalmi játszmák színtere. Miért fontos? 1. Participáció és decentralizáció (egyének részvétele a társadalom alakításában, a hatalom “elterülése”), 2. ellen-elidegenedés (állami túlburjánzó, emberség nélküli bürokrácia ellen), 3. nyilvánosság (az adott politikai döntésben érintettek bevonása a döntéshozatalba), 4. szabadság (szabad szerveződés, intézményállítás), 5. individualizmus (az anyagi haszonérdekkel szembeni, az

egyén morális oldalának megjelenése). Miért gyanús? 1. Mindezek a fenti értékek nem függetlenek a társadalmi viszonyrendszertől, 2. a civil szervezeteknek nincs helyük a döntéshozatalban, mert: döntéseikért nem vállalnak felelősséget, és senki sem ruházta fel őket erre, 3. számtalan civil szervezet közpénzek pocsékolója: pontosítani kell, hogy az állam milyen tevékenységeket, milyen színvonalon vár el, aki megfelel a kritériumoknak az működhet, aki nem, az nem, 4. a szociális privatizációja? (ha privatizáció van, akkor jön a korrupció is, mit privatizáljunk a finanszírozást, vagy magát a szolgáltatást?) Szerződés állam és nem állam között: (ha a közszolgáltatást kiadjuk) a szolgáltatás mennyiségének és minőségének biztosítása ellenőrzéssel • a közpénzek megfelelő helyre juttatása azáltal, hogy a szolgáltatók versenye indul el, a közpénz felhasználásának ellenőrzése, mert a szolgáltató

igénybevevője nem valódi piaci vásárló, ki kell küszöbölni, hogy magánpénzen közpénz váljék vásárolhatóvá, azaz a fogyasztók egy része megvéve a szolgáltatást az állami pénzen működtetett struktúra használójává válik, 12 közbeszerzés=versenyeztetés? (nem, mert nincs valódi piaci helyzet, a kiszerződés megoldás minőségellenőrzés, teljesítmények lehet ennek kiküszöbölésére). fogyasztóvédelem, összehasonlítása és Eddig beszámoltatás, kiértékelése - túl tehát: ellenőrzés, sok pénz és adminisztráció. A helyzet: • Ma Mo-on több mint 40 ezer civil szervezet van, vajon ezek közül hány végez tényleges, és nem adóelkerülő tevékenységet? Hányan önkéntesek valóban és hányan a közpénzek herdálói? • de: tagadhatatlan, hogy vannak olyan szervezetek is, amelyek a hazai szociálpolitikában kulcsszerepet töltenek be: diszkriminációs hatások enyhítése (az állami

“listás” ellátás kárait a közvetlenül az érintettek által létrehozott szervezetek hozzák helyre), az állami programok kiilleszkedési hatásait enyhíthetik, a meglévő intézményeket közelebb vihetik a társadalom egyéneihez. Jóval innovatívabbak és rugalmasabbak a nagy állami ellátóknál • önkormányzati együttműködéseket hozhatnak létre. Lévai Katalin-Széman Zsuzsa: Kényszerek és kihívások Közép- és KeletEurópában In.: Társadalmi trigonometria, Budapest, 1993 Scientia Humana, 7-25 Kérdés: • A civil szféra megjelenésével az állam visszahúzódik-e? Van-e olyan határ, amelyen túl az állam nem szállhat ki az ellátásból? Társadalomkép a rendszerváltás után: • alacsony GDP (az alacsony jövedelmű OECD országok kb. fele), a bruttó nemzeti termék 10%-os visszaesése, a növekedés csak hosszabb távon várható, állami cégek privatizációja, 13 • megrendelések hiánya és munkanélküliség

robbanásszerű növekedése. Következmények: • érdemes munkanélküliek támogatása, munkáltatói és munkavállalói járulékok emelkedése, • a munkanélküliséget kezelő programok többsége passzív program, az állam a decentralizáció jelszavával a problémákat a helyi szintekre tolta, elszegényedés, a középrétegek lecsúszása, • az önkormányzatok forrásai nem elegendőek a helyi problémák kezeléséhez, krízishelyzeteket kezelő politika. A jóléti alapmodellek • nyugati alapmodell: piac-állam-voluntáris-informális. A voluntáris az intézményesült nonprofit. Az informális a család, a barátok és a lakóközösség Ebben a modellben a voluntáris van középen. Az államilag koordinált jóléti modell: az állam van középen, állam-domináns jólét modell: piac van a középpontban. kérdések: • Az állami dominanciát mi váltja majd fel? • Helyettesítés, átruházás és társas viszony. Kísérleti modellek

Keleti alapmodell: (SZU) • a piac szerepe kicsi, az államé a legtöbb, az informálisba és a voluntárisba is beleavatkozott az állam. Jugoszláv igazi szocializmus modellje: • az állam szerepe a civil társadalom helyettesítése, a piac száműzése, és a voluntáris szektor kontrollálása mellett. 14 Lengyel jóléti modell: • legbefolyásosabb voluntáris szféra Kelet-Eu-ban • csökevényes piac, ellenőrző állam. Magyar jóléti modell: • régi: a piac csökevényes, állam túlsúlya, de viszonylag nagy tér az informális szektornak és a voluntárisnak is • új: nagyobb szerep a piacnak és a voluntárisnak is, értelemszerűen az állami szerep csökkenése mellett. Széman Zsuzsa: Szükségletek, innováció és normák az egri idősgondozásban ESÉLY, 1997/4, 87-105. Általában: • öregedő népesség, időskorúak fele egyedülálló, elöregedett belváros. Intézményrendszer: 1. Önkormányzati intézmények • házi gondozás

(kérelem alapján vehető igénybe, személyi és környezeti tisztántartás, ügyintézés, bevásárlás, kapcsolattartás orvossal, hozzátartozókkal, hétvégi gondozás is) • szociális étkeztetés (helyben, elvitelre, házhoz szállítással) • idősek klubja (szórakozási, étkezési lehetőség, szabadegyetem, orvosi ellátás, jogi tanácsadás) • nyugdíjas ház (önkormányzati bérlakásként működik, direkt ellátásra nem szoruló idősek számára, várólista) • szociális otthon (egészségügyi ellátásra is szorulóknak, 5 éves várólista) 15 • hiányzik: átmeneti ellátás (téli fűtési képtelenség, családi váratlan események következtében, stb.) 2. Karitatív szervezetek (lelki gondozás, házi betegápolás, szociális bolt, komplex egészségügyi és szociális ellátás, együttműködések forszírozása a piaci és az állami résztvevőkkel) 3. Piaci alapítványok (pl 24 órás házi ápolás, minden

szolgáltatásukra voltak jelentkezők, összekapcsolták a mentális és az eü-i gondoskodást) Idősek szükségletei: • több és ingyenes lelki gondozás, az orvosi felülvizsgálatok száménak csökkentése krónikus betegeknél, családok ideiglenes tehermentesítésére lehetőség. Gondozók szükségletei: • partnerség az állami és a nem állami szervezetek között, pszichológiai ismeretek mélyítése • tapasztalatcserék, szupervízió és visszajelzések. Problémák: • az egészségügyi és a szociális rendszer szétválásával megoldhatatlan problémák keletkeztek, egymás mellett él két rendszer, ami össze is függhetne (külön megy valaki fürdetni, majd külön valaki aki a sebet kötözi be) • a rendszer nem foglalkozik a mentális problémákkal eleget • alacsony bér és presztízs • továbbképzések alacsony száma, szupervízió hiánya • együttműködések hiánya • az állami szektorban a gondozás iránti igény csökkent a

térítési díjak növekedése miatt, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy egyre több idős ember szorulna ellátásra. Normák: 16 Kemény normák • szociális törvény • etikai kódex • munkaköri leírás • házirend (kliens- és nem gondozó központú) • paraszolvencia kizárása • gondozásba vétel menete: jelzés - a gondozó helyszíni látogatása - adatlap kitöltése - orvosi javaslat • gondozás: napi négy óra ellátás, írásos megállapodás a gondozottal, a gondozó próbaidős, rendszeres esetmegbeszélés, gondozási napló, képzéseken való részvétel • íratlan szabályok: a gondozott nyomon követése, az aktivitás megőrzésére sarkallás, a gondozottak tájékoztatása állapotukról, titoktartási kötelezettség, stb. Következtetés: • az alábbi normák lényegesek: - eü-i és szociális ellátás együtt - eü-i, szociális és szolgáltatás típusú ellátások együttes biztosítása - a mentális gondozás hangsúlya -

partnerség erősítése a különböző szférák között. Talyigás Katalin-Hegyesi Gábor-Fekete Judit: Időskorúak szociális ellátórendszere Budapest XIII. Kerületében ESÉLY, 1997/4, 68-86. Minőségi időskor kritériumai: • egzisztenciális biztonság (ehelyett reálértéküket vesztő nyugdíjak, növekvő egyenlőtlenségek, elszegényedés az idősek között) 17 • egészségi állapot (szubjektív betegségtudat, amit erősít a rokkantosítás és a munkaerőpiacról való kiszorulás a 90-es évekre ) • helyi közösségi és társadalmi támasz (öregséghez kapcsolódó negatív társadalmi sztereotípiák, az öregség “passzív” kor Magyarországon, feladatnélküliség) A kerületre jellemző adatok: • a kerület lakosságának 25%-a nyugdíjas, a nyugdíjasok majd egyharmada rokkantnyugdíjban részesül • növekszik az inaktívak, csökken az aktívak száma • segélykérelmek számának növekedése • mennyiségi,

minőségi lakáshiány • önkormányzati költségvetési hiány (ennek következtében a térítési díjak progresszív emelkedése) • felújítatlan, alacsony komfortfokozatú lakásállomány, slumosodó kerületrészek • heterogén lakásviszonyok, mindkét szélsőség megtalálható Idősellátó intézménytípusok a kerületben: • gondozási központ (az otthonukban saját ellátásukra részben vagy teljesen képtelenek ellátása, klubok felügyelete) • idősek klubja (napközbeni ellátás, szórakozás, étkeztetés biztosítása) • gondozóház (egészségügyi feladatokat ellátó szociális intézmény - nem kap tb támogatást) • nincs szociális otthon • nincs hétvégi, esti, éjszakai ellátás • nem állami fenntartású intézmények (házigondozásra, étkeztetésre, ruhaosztásra, mentális segítségnyújtásra). Problémák: • a gondozóház egészségbiztosítási egészségügyi támogatást feladatokat 18 mivel lát

ezekért el, a de nem kap szolgáltatásokért jövedelemtől függően térítési díjat kell fizetni, a szegényebb emberek a kórházat keresik fel ilyenkor, ami jóval többe kerül • ezekben az intézményekben dolgozók általában egészségügyi középfokú végzettséggel rendelkeznek, kevés a diplomás és a szociális végzettségű • túl sok az adminisztratív és kevés a szakmai munka • a sztenderdek betartása úgy ahogy működik, de nincs etikai kódex, amelynek meg kell felelni • csak a jól informált, talpraesett rászorulók jutnak el a szolgáltatásokig • nincs összefüggés az intézmények költségvetése és a költségvetés felhasználásának hatékonysága között, az intézmények bevételei az önkormányzati közös kalapba folynak • alig van továbbképzési lehetőség • az innováció a vezető személyiségének függvénye • a nonprofit és az állami intézmények között sem versenyjellegű, sem partneri

kapcsolat nincs. Tausz Katalin: Az önkéntes segítő munka az átmenet időszakában in.: Tausz Katalin-Várnai Györgyi (szerk): Rejtőzködő jelen, Budapest, 1996 394-413. L.M Salamon két típust különböztet meg a nonprofiton belül: 1. magán-nonprofit szektor (szervezetek együttese, amelyek magántulajdonú cégként vannak bejegyezve de közfeladatot látnak el), 2. filantrópia (idő vagy értékek ajándékozása közcélokra, lehet a magánnonprofitok egyik bevételi forrása) önkéntesség: (Harold L. Wilensky) 1. önkéntes szervezet, 2. a munkavégzők önkéntes tevékenysége, 3. ideológia 19 • E tanulmányban az önkéntes munka: az egyén belső morális indíttatása, tevékenységét nem a pénz motiválja, a munka végezhető alkalmi és rendszeres munkaként, de e tanulmány a rendszeres típussal foglalkozik • Service értelmezésében a reciprocitás: általánosított, kiegyensúlyozott, negatív • az önkéntes szociális segítő

tevékenysége látszólag egyirányú: de nem szabad elfelejteni, hogy a morális cselekedetek altruista mivolta az emberi racionalitás része. A személyes érintettség sokféle formát ölthet: vallási indíttatás, közeli hozzátartozón kiilleszkedés segítés, ellenszere a rendszerek (nyugdíjas fogyatékosságának segítők), felismerése, lelkiismeret, hála - a van ellenszolgáltatás, az elfogadottság, az önszeretet, a társadalmi integráció, stb. Az önkéntes segítő munka szervezeti keretei: • rugalmasabbak, innovatívabbak az állami szolgáltatóknál, szakmaiság hiányának veszélyei, vannak akik a túl sok képzést tartják érzékenység elvivőnek. Ki az aki vállal önkéntes munkát Mo-on: inaktívak, diákok, főiskolások, egyetemisták, női nyugdíjasok, olyan szakmák képviselői (orvosok, jogászok), akik rendelkeznek megfelelő anyagi háttérrel. Felhasznált irodalom - Glennerster, H. : A vegyes finanszírozás típusai,

Esély, 1991/3, 27-36 (és ez az egész Esély szám) - Tausz Katalin: Az önkéntes segítő munka az átmenet időszakában. In: Rejtőzködő jelen. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, 394-414 - Lévai Katalin-Széman Zsuzsa, 1993. Társadalmi trigonometria Budapest: Scientia Humana - Lévai Katalin (szerk.): Civil a pályán Budapest: Helyi Társadalom Kutató 20 Csoport. - IDŐSKUTATÁS. Tanulmányblokk az Esély 1997/4 számában, 68-122 - Mozgó Világ, 1996. szeptember: Átláthatóság a non-profit szektorban Összeállította: Kósa Eszter, Sükösd Miklós - Krémer Balázs: Az NGO kultuszáról. Esély, 1996/2, 45-65 Zombori Gyula: A szociálpolitika alapfogalmai, Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest, 1994. 27-31- 21