Kémia | Tanulmányok, esszék » A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei

A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintű (technikus) szakképesítések című tanulmány Készítették: Balogh Péter Buzási Lajosné dr. Balla Pálné Fogarasi József Knirsch Györgyné Somssich Andorné dr. Szabó Ambrus Szabó Lászlóné Várady Judit Készült: 2003. november 30 Tartalomjegyzék 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Európai Uniós kitekintés . 3 A magyar vegyipar helyzete és távlatai . 5 A vegyipari szakterület technikus szakképesítései . 14 A szakképzés helyzete. 20 A szakképzés jelenlegi igényeinek felmérése . 31 Beiskolázási problémák feltárása . 36 Javaslatok a 2001. évi OKJ-ben szereplő szakképesítésekhez 40 A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 2 1. Európai Uniós kitekintés A XXI. században az egyes országok nagysága nem elsősorban a lakosság számától vagy a természeti kincsekben való gazdagságtól

függ, hanem főként attól, hogy milyen eredményeket tudnak felmutatni a tudásalapú társadalom megteremtésében. Magyarország kis ország, éppen ezért nem engedheti meg, hogy csökkentse oktatásának színvonalát. A jó alapképzés a legjobb befektetés – de tekintettel kell lenni arra is, mi lesz a következő időszak munkaerőigénye, és arra is, hogy hogyan alakul a világ gazdasága. Ebben a tekintetben a természettudományos tárgyak igen nagy fontosságúak lesznek, hiszen a most kialakuló és fejlődő iparágakhoz leginkább ötletekre, képzett agyakra lesz szükség. A fentieket Oláh György Nobel díjas professzor mondta egy évvel ezelőtt arra a kérdésre válaszolva, hogy mi a kémia előtt a legnagyobb kihívás ebben a században. Magyarországon az egyik legnagyobb feladat a képzett agyak megteremtése. Az alábbi tanulmány, a vegyipar terén tett helyzeti és távlati felmérés azt mutatja, hogy sok a tennivaló. Természetesen nem kevesebb ez

a világ többi részén sem, szinte mindenütt változatos képet mutat a kémia oktatása, a vegyipari középszintű szakemberek képzése. Általában elmondható, hogy a középiskola, vagy annak megfelelő 10-12 évig tartó tanulás után valamilyen szakképző szakiskolában folyik a vegyészeti szakma elsajátítása. – van, ahol a kémiaorientált képzésnek jut a nagyobb szerep – van, ahol a kémiai anyagféleségek és azok tulajdonságainak megismertetésére fordítanak nagyobb hangsúlyt, – van, ahol folyamatorientált a képzést, a vegyipari műveleteknek van nagyobb szerepe, – van, ahol projektorientált a képzés, ahol a tanulók a képzés nagyobb részében gyakorlati problémák megoldásán dolgoznak, – van, ahol speciális képzés folyik, már a technikusképzés ideje alatt szakmaspecifikussá válnak (műanyagipari, szilikátipari , olajipari technikus) – van, ahol a piackutatásra, marketingtevékenységre is odafigyelnek, – van, ahol a

környezetvédelem, a biztonságtechnika a hangsúlyos tárgy. Különbségek jelentkeznek a képzés idejében is. Egyes országokban négy év alatt lehet megszerezni a technikusi oklevelet, van, ahol erre elég a két év is. De ugyanazon országban, különböző intézményekben is más-más oktatási stratégiával szerezhető meg a technikusi minősítés. Az európai gyakorlat azt mutatja, hogy szakmunkásokat nem vagy csak igen kis létszámban képeznek. A vegyiparban félig képzett emberekre nincs szükség, erősítette meg egy multinacionális cég vezetője. A volt szocialista országok közel hasonló képet mutatnak, az oktatás állami kézben van, csupán néhány esetben van egy-egy intézmény magán vagy egyházi kezekben. A nyugati világban a nagy vegyipari konszernek, multinacionális vállalatok és az állam finanszírozzák a szakmai képzést, és szinte saját maguknak képeznek szakembereket. A kép színes és változatos, egy dolog - a magyar vegyipari

vállalatok vezetői szerint bizonyára igaz, ne kövessük a kísérletezés útjait, a hatvanas évek második felétől a hetvenes években képzett vegyészek ma is megállják a helyüket nemcsak itthon, külföldön is. Az általánosan vegyipari technikusnak nevezett munkaerő azonban lassan elöregszik, nincs kellő nyelvtudása, nem konvertálható a mai technikákhoz. Szlovákiában kilenc éves az állami általános oktatás. A tanulók ekkor választanak szakmát Három év alatt vegyésztechnikusi vizsgát tehetnek, ha ezt a pályát választják, ebben benne foglaltatik a gyakorlat is. Tanulmányaikat az állam fizeti A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 3 Hasonlóképpen van Csehországban is azzal a különbséggel, hogy ott gyakoribb a vegyipari vállalat által finanszírozott oktatás. Szerbiában a nyolc általános iskola elvégzése után négyéves középfokú képzés következik.

Háromféle középiskola létezik: általános, természettudományos és társadalomtudományos. A természettudományos képzések között van a vegyipari technikusi képzés is, mely után az egyetemen két éves képzést befejezve felsőfokú képzettséget kap a hallgató. Szlovéniában az általános iskola minden gyermeknek 9 évig tart, 6 éves kortól 15 (esetleg 14) éves korig. A szakiskolák, ahol szakmát tanulhatnak a gyerekek, ahonnan iskola után elhelyezkedhetnek, lehetnek 2, 3, 4, és 5 tanévesek is. Tény, hogy a tanulók 90 %-a, akik elvégzik a 4 illetve 5 osztályos szakiskolát, tovább tanulnak főiskolán, vagy letesznek egy extra vizsgát és egyetemre mennek. A gimnáziumok az egyetemre készítik fel a tanulókat. Több fajta is létezik: általános gimnázium, klasszikus gimnázium (latin vagy görög nyelvvel), valamint szakgimnáziumok, amelyek specializálódtak valamely területre (gépészet, biotechnológia, közgazdaságtan), továbbá

művészeti gimnáziumok (képzőművészet, zene.) Ezekben a specializálódott gimnáziumokban, a 3. és 4 évben tanulnak szaktantárgyakat Minden 4 ill 5 osztályos középiskola érettségivel zárul, a szakosodott iskolákban, szakérettségivel. Vegyipari szakiskolába 14-15 évesen kerülnek a tanulók, amely 4 osztályos. Az iskola állami iskola, majdnem minden kiadást az állam fizet, de a felnőttoktatásból extra bevételhez is juthat a tárgyi kiadásokra. Létezett 3 éves szakiskola is, amely szakmunkásokat képzett, de ez mind az ipar, mind a tanulók érdeklődése miatt megszűnt. Szlovéniában tehát szakmunkás képzés nem folyik Norvégia, Ausztria, Németország, Dánia, Svájc, Finnország. Az alapoktatás (kötelező) 10 év, 6 éves korban kezdik a tanulást a gyerekek. A tanulók kb 16 évesek, amikor a szakmai, így a vegyipari képzést megkezdik, és 2 évet töltenek iskolában, majd munkára jelentkeznek ipari tanulóként egy vegyipari

vállalathoz/gyárhoz, ahol +2 évet dolgoznak, és szakmunkásként végeznek. (A gyakorlatnak igen nagy a jelentősége) Ez a rendszer az ún. duális (kettős) rendszer, amely Európa sok országában közel hasonló A tanulók először 2 évet az iskolában töltenek. A gyakornoki idő általában két év, de változhat a piac felvevőképességének függvényében, a szükséges ismeretek mennyiségétől, illetve a tanuló előzőleg elvégzett tanulmányaitól. Európában az általános és középiskola államilag finanszírozott, az állam fizet a munkáltatóknak, hogy alkalmazzák a gyakornokokat. A gyakornoki idő alatt fizetés jár a tanulóknak, ami közel fele a frissen végzett, gyakorlati idejüket letöltött munkavállalók fizetésének. Sok végzett szakközépiskolás folytatja tanulmányait műszaki főiskolán vagy egyetemen. Hazai értelemben vett szakmunkásokat nem alkalmaznak. A vegyiparban a technikus minősítés az első lépcső. Romániában nyolc

osztályos az általános iskolai oktatás. Sikeres négy éves továbbtanulás esetén megkapják a vegyész operátori oklevelet, majd egy évig művezetői, koordinációs és ellenőrző műszaki feladatok gyakorlása következik. A vegyiparban nincs magánoktatás, ami egyébként Romániában nagyon gyakori. Ukrajnában a hagyományos, tíz osztályos képzés után érettségiznek a tanulók. Ezután történik a szakma tanulása. Két éves, vannak szakmák, ahol hároméves a tanulás A vegyipari tudnivalók elsajátítása két év alatt történik, de ahhoz, hogy technikussá minősítsék a munkavállalót, legalább egy éves gyakorlati idő is szükségeltetik. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 4 Amerikában a gyerekek az iskolai oktatást 6 éves korban kezdik, az alapoktatás 6 éves időtartamú, utána következik 3 év úgynevezett junior-highschool, majd ismét 3 év seniorhighschool.

Mind a kettőben alapoktatás folyik, de a tanuló választhat magának kiemelt tantárgyakat, méghozzá különböző szinten, tehát már első osztályos korában tanulhatja a harmadikos matematikát, ha a képességei megfelelőek. Sőt, olyan vizsgákat is letehetnek 1216 éves korban, amelyek majd csak a főiskolákon kellenének, ezeket a vizsgákat továbbviszik. A munkavállalásnak korosztályi határa van, ez 16 év. Természetesen, pl a vegyiparban nem lehet valaki laborvezető highschool diplomával (középiskolai végzettséggel), de a szakosodott vizsgákkal dolgozhat „kifutóként”, gyakornokként laboratóriumokban. Ha valaki vegyész szeretne lenni, akkor 16 éves kora után és természetesen már megalapozott kémia tudására építve különböző szaktanfolyamokat végez el, melyekért általában komoly összegeket kell fizetni, ugyanúgy, mint a főiskolai tanulásért. 2. A magyar vegyipar helyzete és távlatai A magyar vegyipar jelenlegi helyzete és

távlatai igen változatos képet mutatnak. Bár a bevezető hosszúnak tűnik, nem tekinthetünk el az iparág mélyebb elemzésétől, hiszen a szakma igényei határozzák meg az oktatás milyenségét, felvevőképessége pedig a kibocsátott tanulók mennyiségét. Általánosságban a vegyipar – mint iparág – magában foglalja a klasszikus szervetlen és szerves vegyipari termékeket előállító cégeket, a petrolkémiai iparágat, a műanyagipart, az olaj- és gázipart, a gumi-, a festék-, a papíripart, a biotechnológiai cégek sorát, az alumíniumipart és nem utolsó sorban a gyógyszeripart. A rendszerváltás előtt a második legnagyobb iparág volt, több mint 140 ezer munkavállalót foglalkoztatott. A rendszerváltást követően a vegyipar teljesítménye jelentősen visszaesett. Okai ismertek: a hazai vásárlóerő csökkent, a keleti export piacok túlnyomó része elveszett, a felkészülés nélkül végrehajtott import liberalizációval a magyar

vállalatoknak le kellett mondaniuk a „piaci mérkőzéseken” a „hazai pálya” előnyeiről. Napjainkra a vegyiparban a munkaerő létszáma a felére csökkent. A privatizáció során egyáltalán nem volt prioritás a vegyipar korábbi szintjének fenntartása. A legdrasztikusabb változások 1992-ig történtek. Ezt követően 1996 végéig stagnálás, vagy kis mértékű termeléscsökkenés jellemezte a vegyipart. 1997-ben az ágazat elmozdulni látszott a holtpontról, úgy tűnt, hogy növekedési pályára áll. Mindezzel együtt az elmúlt tíz évben a teljes vegyipar részaránya a feldolgozóipari termelésben 14 százalékkal csökkent. Az 1999 évi termelés volumene az 1990. évinek csak a 70 százalékát érte el A vegyipar munkavállalóinak száma hetvenezer körül van. A változások együtt jártak azzal is, hogy a gazdaságtalan termeléseket leállították, a túlzott kapacitások leépültek, több korszerűtlen termelő-üzemet bezártak. Azok a

szektorok, amelyek korábban is valódi versenypályán mozogtak, könnyebben reagáltak a kihívásokra. Azok, amelyek kevésbé piackonform alapon működtek – védettségüket elvesztve – többnyire jobban megsínylették a nyitást. A jó példák között érdemes megemlíteni a petrolkémiai ipart és az arra épülő műanyaggyártást. A vegyipar egyik olyan területéről van szó, melynek termelése 1990 óta nem esett vissza, és napjaikban eddig sohasem látott módon fejlődik. A PE, PP, PVC, polisztirol, és poliuretángyártás más, a 80-as években versenyképes fejlődési pályán állt, köszönhetően a korszerű technológiák alkalmazásának. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 5 Néhány szakágazat azonban nehéz periódust élt át. A műtrágyaipar kibocsátása – a mezőgazdaságban bekövetkezett drasztikus igényhanyatlás következtében harmadára csökkent. Több

műtrágya üzemet be kellett zárni, nitrogénműtrágyát ma már csak egyetlen vállalat állít elő, de a gázárak emelkedése miatt igen nehéz gondokkal küszködik. Az agrárszakma sorsához kötődő magyar növényvédőszer-gyártás is a változások vesztesei közé sorolható, a FÁK országaiból kiszorulva nem tudott versenyben maradni. A fogyókúra a gyógyszeripart sem kerülte el. Bármennyire is a magyar vegyipar egyik gyöngyszeme volt, a számadatok mutatják, hogy termelése önmagához viszonyítva jelentősen csökkent. Ma olyan pályán kell bizonyítaniuk, ahol a világ legnagyobb termelői sem mindig boldogulnak egyedül. A vegyipar jelen és jövőképe, ahogyan 2003-ban megítélhető A szakma gazdasági környezetéről A fejlett ipari országok 2002. évi gazdasági növekedésének felgyorsulására adott prognózisok nem igazolódtak be. A világgazdaság a jelek szerint ugyan túljutott a konjunkturális mélyponton, de a korábbi gyors növekedési

ütem elérési lehetősége még távolinak tűnik. Az amerikai gazdaság elhúzódó gyengélkedése mellett 2002-ben az Európai Unióban sem látszottak a közeli fellendülés jelei. Az EU tagországok közül igen kedvezőtlen volt Németország helyzete, amelynek növekedési üteme a legalacsonyabb volt egész NyugatEurópában. A mérsékelt külső kereslet hatására a közép-kelet-európai régió növekedése is jelentősen lelassult. A kedvezőtlen világgazdasági tendenciák - párosulva a hazai versenyképességet negatívan befolyásoló erőteljes bérnövekedéssel és a forint erősödésével – előnytelenül befolyásolták a hazai ipari termelés növekedési lehetőségeit is. 2002-ben az ipar termelése az előző évi 3,6%kal szemben csak 2,6%-al emelkedett Az export értékesítés növekedése ugyan 5,7% volt, ellenben a belföldi értékesítés 0,2%-al elmaradt a 2001. évi szinttől A vegyipar gazdasági teljesítménye A statisztikai adatok szerint

2002-ben a hazai vegyipar helyzete javult. (Ebben azonban szerepet játszik az előző évi alacsony szintű bázisteljesítmény is.) A kőolaj-feldolgozást, a vegyianyag- vegyitermék gyártást, a gumi- és műanyag-feldolgozást is magába foglaló teljes vegyipar termelése 2002. évben 3,7%-al emelkedett (A szakma gazdasági szerepe jelentős: az elmúlt évben az ipari termelés 13,8 %-át, azon belül a feldolgozóipar termelésének 15,2%-át a vegyipar adta). A folyóáron mért termelési érték 1744 milliárd forint, 7,2 milliárd EUR volt Kedvezően alakult az értékesítés is (4,1%-os növekedés), amely az ipari átlagnál jelentősen magasabb, 11%-os export bővülés eredménye. A belföldi értékesítés 2001 évhez mérve 1,1%-al csökkent. Az ipari export közel 12%-át a vegyipar realizálta A műanyag feldolgozás már évek óta a vegyipar leggyorsabban fejlődő szektora. Termelése a 2001 évi magas bázishoz viszonyítva is - közel 13%-al, exportja

19%-al emelkedett Az előző évinél mérsékeltebb ütemben, de továbbra is emelkedett a belföldi értékesítés volumene (5,6%), amely a műanyag fóliák, csövek és műanyagból készült építőanyagok többlet eladásából származott. Valamivel szerényebb mértékű, de évek óta töretlen a gumiipar növekedése is. Bár 2002-ben belföldi értékesítése jelentősen visszaesett, a kiemelkedő export miatt összértékesítése továbbra is növekedést mutat (4,1%). A vegyianyagok és termékek termelésének volumene az elmúlt 3 évben nagymértékű ingadozást mutatott. (Meg kell jegyeznünk, hogy az EU-ban csak ez a szektor-rész számít A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 6 vegyiparnak). A 2000 évi 10,7%-os növekedést 2001-ben 4,1%-os csökkenés követte, 2002ben a növekedés szerény mértékű, 2,1%-os volt A termelés változása az egyes szakágazatoknál jelentős

eltérést mutat: a kulcságazatnak számító műanyag alapanyaggyártás 13,3%-al növekedett, ugyanakkor aggasztó mértékű a mezőgazdasági kemikáliák, ezen belül is a műtrágyák termelésének (-26,8%) és értékesítésének (-18,5%) nagymértékű csökkenése. Figyelemreméltó, hogy 2002-ben a vegyi anyagok és termékek exportja összességében – a világ vegyiparában tapasztalható negatív folyamatok ellenére – 8,9%-os növekedést mutatott, amelyet azonban 2,6%-os belföldi forgalomcsökkenés kísért. E szektor exportjának 80%-át a műanyag alapanyagok és a gyógyszerek kivitele jelenti. A 2001 évi csökkenéssel szemben 2002-ben mindkét említett szakágazat exportja bővült. (A műanyag alapanyagok exportja 21%-al, a gyógyszereké több mint 5%-al). A kőolaj-feldolgozás mutatói a 2001. évihez viszonyítva lényegében nem változtak: termelési értéke (összehasonlító áron) mindössze 0,4%-al nőtt, értékesítése megegyezik az előző

évivel. Belföldi értékesítése - a kőolajtermékek (elsősorban a fűtőolaj) hazai értékesítési volumenének 10%-os csökkenése miatt – 1,6%-al maradt el a 2001. évi szinttől Az export ugyanakkor 5,2%-al emelkedett, amelyet döntően a gáz és tüzelőolaj kivitel volumenének jelentős növelése tett lehetővé. Információk a külkereskedelemről 2002-ben a teljes vegyipar produktumának 54%-a belföldön, 46%-a külpiacokon értékesült. Az export közel 58%-a fejlett ipari országokba, döntően az EU tagállamaiba (47%) jutott. Legfontosabb EU partnereink: Németország, Ausztria, Olaszország, Nagy-Britannia, Franciaország. Jelentős a vegyipar kivitele a CEFTA országokba is (közel 22%) A vegyipari kivitel mellett fontos jelzőszám az ország teljes vegyianyag és vegyitermék külkereskedelmi forgalmának alakulása. (Külkereskedelmi forgalom alatt a vegyipari anyagok és termékek teljes forgalmát értjük. Ide tartozik az anyag vagy termék akkor is,

ha nem vegyipari vállalat exportálta vagy importálta.) 2002-ben az export teljes értéke 3,5 milliárd USD-t tett ki, a devizában számított exportnövekedés az előző évhez viszonyítva 12% volt. Ellentétben a gazdaság egészére jellemző folyamatokkal (az exportnövekedés 5,9% - az importnövekedés 5,1%), a vegyipari anyagok és termékek behozatala a kivitelnél nagyobb mértékben, 14,8%-al nőtt. Az importon belül a legnagyobb volument a műanyag késztermékek és a gyógyszerek képviselik, de jelentős a műanyag alapanyagok, gumiipari termékek, illetve a szerves vegyi anyagok behozatala is. Az ország vegyianyag és vegyitermék külkereskedelmi forgalmának egyenlege tartósan passzív. A 2001-2002-ben bekövetkezett változások javítottak a negatív szaldó mértékén, a csökkenő tendencia azonban átmenetinek bizonyult. 2002-ben az import többlet (1,96 milliárd USD) megközelítette az 1999. évi szintet Létszám és kereseti viszonyok A vegyipar az

ipar kevésbé létszám igényes ágazatai közé tartozik. 2002-ben az iparban dolgozók 9,5%-át, közel 77 ezer főt foglalkoztatott. A létszám – összefüggésben az új technológiák bevezetésével – hosszabb idő óta folyamatosan, éves szinten 1-1,5%-al csökken. 2003-ban létszámbővítésre csak a gyorsabban fejlődő gumigyártás és műanyag-feldolgozás területén van lehetőség, a másik két rész-szektorban a létszám csökken. A vegyipari átlagkereset - a termelés növekedésének alacsonyabb szintje ellenére - 2002-ben közel 11%-al emelkedett.(Ez valamivel alacsonyabb, mint a versenyszféra átlagosan 13,3%-os növekedése) A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 7 A vegyiparban dolgozók bruttó 162 ezer forintos átlagkeresete 2002-ben - az ipar egyes ágazataihoz mérve – illetve a nemzetgazdaság egészét tekintve is kiemelkedő (csak a pénzügyi szektorban, illetve a

közigazgatásban dolgozók átlagkeresete magasabb). Beruházások 2002-ben a vegyipari beruházások értéke 156 milliárd forint (643 millió EUR) volt, amely az iparban végrehajtott beruházások 17,6%-át jelentette. Az előző évhez viszonyítva a beruházásokra fordított összeg folyó áron 3,2%-al emelkedett. A beruházások döntően a kőolaj-feldolgozás, a műanyag alapanyag és késztermékgyártás, illetve a gyógyszeripari ágazatokra koncentrálódtak. A petrolkémia és a kapcsolódó műanyag alapanyaggyártás területén megindított új, illetve kapacitásnövelő beruházások (TVK, BorsodChem) pénzügyi teljesítése csak a 2003-2005. években fog jelentkezni. (A fejlesztések Kelet-Közép-Európa meghatározó vegyipari vállalatává teszik a két céget.) A közeljövő fejlődési kilátásai 2003-tól a nemzetközi szervezetek (OECD, EU, Világbank) előrejelzései a külső konjunktúra igen jelentős javulásával számolnak. A magyar vegyipar

lehetőségeit a globális folyamatok esetenként bizonyos fáziskéséssel - jelentősen befolyásolják A világgazdasági előrejelzések ismeretében a hazai vegyiparban - éves szinten - szerényebb mértékű, 2,5-3 százalékot nem meghaladó termelésbővülés várható. Ahol a legnagyobb fejlődés várható a TVK Rt., BordosChem Rt MOL Rt A TVK Rt.-nél folyó nagyberuházás kihatásai a magyar vegyiparra Valószínűleg az oktatási tárca szakemberei előtt is ismert, hogy a TVK Rt.-nél az évszázad legnagyobb hazai vegyipari beruházását hajtják végre. A több, mint 110 milliárd forintos beruházás nemzetközi méretekkel mérve is hatalmas. A TVK és a MOL Rt ennek érdekében már korábban szövetségre lépett. A TVK Rt-nél elindult petrolkémiai fejlesztési projekt hivatalosan 2004-ben fejeződik be. Ez 430 millió euro, azaz kb 110 milliárd forint beruházást jelent. Az olefin- és polimergyártókat sújtó két utolsó nehéz negyedév a projekt

finanszírozását nem befolyásolta negatívan, és az ütemtervet pontosan betartva halad előre a megvalósítás. Ami már befejeződött, az a kopolimer gyártásra is alkalmas PP-4 üzem bővítése. A 40 kt-ás bővítés a tavalyi év utolsó negyedévében megtörtént, és ez lehetőséget adott arra, hogy a kevésbé költséghatékony és korszerűtlen termékpalettával rendelkező PP-2-es polipropilén üzemet le lehessen állítani. Ez esetben elsősorban hatékonynövelésről van szó Ami folyamatban van, az az olefin üzem bővítése. A TVK olefingyártó kapacitása 2004-ben nemcsak 70 %-kal növekszik – 370 kt-ról 620 kt-ra –, hanem alapanyagként könnyű szénhidrogéneket, vegyipari benzint és gázolajat jelentősen megnövekedett rugalmassággal lesz képes feldolgozni. A HDPE projekt egy 200 kt-ás üzem létrehozását jelenti, aminek a jelentősége tulajdonképpen az, hogy egy olyan bimodális termék gyártása kezdődik meg Magyarországon, amely

minőségét tekintve egyedülálló ebben a régióban. Ha megnézzük, hogy a projekt után hogyan fog alakulni a MOL Csoporthoz tartozó cégek polimergyártó kapacitása, akkor megállapíthatjuk, hogy a régió poliolefin kapacitásának több mint harmadával, és egyben A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 8 legkorszerűbb termelő berendezéseivel rendelkezik majd, ami domináns regionális szereplővé teszi, biztosítva egyben a magyar poliolefin ipar hosszú távú fennmaradásának lehetőséget is. A TVK Rt. projektje az egész magyar vegyiparra hatással van A MOL Csoport mintegy 1,8 millió tonna alapanyag mennyiséggel fogja ellátni a TVK Rt.-t Ahhoz, hogy ez az alapanyag-ellátás biztonságos legyen, a MOL Rt.-n belül a százhalombattai finomítóban az elsődleges benzin feldolgozási technológia átalakítására került sor. Az átalakítás már nagyobb rugalmasságot biztosít a MOL

Rt. számára a piaci igények kielégítésére, másrészt megteremtődött a lehetőség arra, hogy az alapanyagot hidrogénezve tudja szállítani a TVK Rt. számára. Ennek kettős jelentősége van Egyrészt az olefinmű bizonyos termékeinek minősége javulni fog, másrészről ez európai uniós csatlakozás szempontjából is fontos, hogy a TVK Rt. környezetvédelmi helyzetét számottevően javítja. A MOL Rt. a megváltoztatott finomítói, benzinfeldolgozási technológiájára és a TVK Rt növekvő volumenű társtermékeire alapítva, és figyelemmel 2005-ös motorhajtóanyag előírásokra módosítja aromásgyártását is. Ez azt is jelenti, hogy a MOL Rt képes lesz arra, hogy a Borsodchem Rt.-nek a TDI gyártáshoz szükséges toluolt jó minőségben és hosszú távon is tudja szállítani . Emellett a MOL Csoport képes lenne a BorsodChem Csoport anilingyártáshoz szükséges benzoligény kielégítésében is kulcsszerepet játszani. A MOL Csoport egy

alapfontosságú anyagot biztosít a Nitrokémia 2000 Rt. számára is, hiszen az ortoxilol a ftálsavanhidrid gyártás alapanyaga. Ezzel az átalakítással a Nitrokémia 2000 Rt. ortoxilol igénye a jövőben is kielégíthető lesz A TVK Rt. fejlesztésének a gyáron kívül a leglátványosabb hatása kétségkívül a BorsodChem-re van. A PVC-gyártás teljes átformálásához, a VCM kapacitás szintén 2004-re tervezett megnöveléséhez – egyebek mellett – az a kb. másfélszeresére megnövelt szállítási mennyiségeket tartalmazó, hosszú távú, csővezetéki etilénszállításról szóló szerződés teremtette meg az alapot. A BorsodChem a jövőben is Közép-Európa legnagyobb PVC-gyártója marad A BorsodChem Rt. a jövőben is meg kívánja őrizni vezető pozícióját a PVC- gyártás területén Közép-Európában, ezért bővíti vinil-klorid gyártókapacitását a jelenlegi 185 ezer tonnáról első lépésben 250 ezer majd később 320 ezer tonnára.

A vinil-klorid fejlesztés már megvalósítás alatt van, az új oxiklórozó reaktor június hónapban került felállításra. Ez a reaktor központi funkciót tölt be a BorsodChem integrált vegyipari rendszerében. Ha anatómiai összehasonlítással szabad élni, akkor az oxiklórozó reaktor a BorsodChem technológiai szervezetének a szíve, hisz egyidejűleg élteti a klórgyártást, az MDI–TDI-gyártást, és kapcsolódik a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. etilénüzemének működéséhez is. A cég tervei szerint 2004. II negyedévében a vinil-klorid kapacitás-bővítő projekt I fázisa, azaz a 250 kt/éves kapacitás megkezdheti működését. A BorsodChem Rt. hisz abban, hogy a Tiszai Vegyi Kombinát Rt etilén kapacitásbővítő beruházása nem késik, és az új létesítményt 2004. második felében már teljes kapacitással tudja üzemeltetni. PVC kapacitásbővítés A vinil-klorid alapanyaggyártó kapacitásának bővítésével párhuzamosan a Társaság

elkezdte jelenlegi 300 kt/év PVC-por gyártókapacitásának 400 kt/évre történő bővítését is. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 9 A kapacitásbővítést több lépcsőben, a közép-európai piac fokozatosan növekvő igényeinek megfelelően, 2003-2006 között valósítja meg. A bővítés első lépéseként 2004 közepéig 30 kt/év-vel fogja növelni termelését. A projekt keretén belül a kapacitásbővítés mellett a Társaság jelentős környezetvédelmi beruházást is megvalósít, mellyel az üzem az előírt határidő előtt teljesíteni fogja a legszigorúbb EU környezetvédelmi előírásokkal összhangban lévő magyar jogszabályokat is. A mintegy 7,5 Mrd Ft-os projekt keretén belül a Társaság a PVC gyártástechnológia egyes részeit is modernizálja, beleértve a kiszerelés korszerűsítését is. A PVC-9 projekt megvalósításával a BorsodChem továbbra is

Európa egyik legkorszerűbb PVC-por gyártókapacitásával fog rendelkezni. Fejlesztések a Kompaund üzletágnál A Kompaund üzletág három termelő üzeme vertikális alapanyag felhasználó. A keverő és granuláló üzem a BC Rt. által gyártott PVC-por közel 10 százalékát dolgozza fel kompaundokká, míg a CPE üzem klór felhasználásával gyárt klórozott polietilént. (CPE) A Kompaund üzletág keverő üzeme két saját tulajdonú kft-t szolgál ki alapanyaggal. A 2003 évi fejlesztés részeként az Ablakprofil Kft. növekvő porkeverék igényének biztosításához, egy termelősornál keverő berendezés cseréjére kerül sor. Az így modernizált termelősor elsősorban ólommentes porkeveréket fog gyártani a kor követelményeinek megfelelő műszaki színvonalon. A granuláló üzemben a növekvő kemény granulátum értékesítési igény lefedése céljából 2003-ban 8000 t/év kapacitású új termelősor kerül üzembe helyezésre, valamint egy

extruder felújítására kerül sor, ami az üzem egészét korszerű műszaki színvonalra fogja emelni. A klórozott polietilén értékesítése az elmúlt években folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Az ez évben beinduló irányítástechnikai és villamos rekonstrukció jó alapot teremt a meglévő kapacitás további bővítésére, a növekvő piaci igények stabil kielégítésére. Indul az MDI-projekt A legsokoldalúbb műanyag-alapanyag a félkemény és kemény habok alapanyaga, az MDI (difenil-diizocianát) a világpiacon a legsikeresebb műanyag-alapanyagok közé tartozik, hisz éves növekedési rátája az elmúlt 10 évben meghaladta a 7 százalékot. A BorsodChem az európai kapacitások 4,5 százalékával rendelkezik a jelenlegi 60 kt/év üzemkapacitásával. Az új 60 kt/év kapacitású MDI-projekt tervezési munkája befejeződött, a Társaság az építési engedély megszerzésére a terveket július hó folyamán nyújtotta be a hatóságoknak.

2005 végére a BorsodChem MDI-kapacitása eléri majd a 120 kt-át, és addigra a cég tervei szerint a lágy habok alapanyagát gyártó TDI kapacitás is 80 kt-ra nő. A BorsodChem 2005 végén várhatóan 200 ezer tonna izocianát-kapacitással fog rendelkezni, és ez garancia a Társaság jövőbeni kiegyensúlyozott gazdálkodására. Kapacitásbővítés a TDI üzletágnál A TDI üzletág kapacitásbővítésének első lépése a melléktermék-elválasztó technológiai bővítése. A svájci LIST AG egyedi gyártású bepárló berendezésének szállítására a szerződést 2002. novemberében kötötték meg A fő berendezés gyártóművi átadása júliusban megtörtént, és a szerződés szerinti határidőre érkezik a BorsodChem-hez. A kiegészítő berendezések június végén már megérkeztek Az acélszerkezet, illetve a technológiai kapcsolatok előkészítettsége alkalmas arra, hogy az 1,1 Md Ft-os projektet az év utolsó negyedévében üzembe helyezik. A

vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 10 * A fentiekkel képet kívántunk nyújtani a magyar vegyipar jelenlegi helyzetéről és távlati lehetőségeiről. Ez a vegyipar már nem azonos az öt évvel ezelőtti vegyiparral, teljesen más felkészültségű szakembereket kíván. Érdekességként meg kell említeni, hogy a vegyésztechnikus igény, és általában a munkaerőigény a beruházások nagyságával nem lineáris. Sőt, oly annyira minimális, hogy az iskolák felé ennek aligha lesz kihatása. A jövőben a vegyipar irányában elkötelezett, munkáját szerető szakemberekre lesz szükség. Gumiipar, műanyagipar A hazai gumiiparról sajnálatos, de sem a Gumiipari Szövetség, sem a gumiipar tagvállalatai, azok humánpolitikusai és RP munkatársai a külföldi tulajdonosra hivatkozva semmilyen információt nem engedélyeztek kiadni, megjelentetni. A szóbeli és írásbeli megkereséstől is

elzárkóztak. Évekig küzdöttek eszköz és anyagi ráfordítást nem sajnálva azért, hogy létjogosultsága legyen a gumiipar szakmunkás és középszintű szakemberképzésnek. Sajnálatos, de használható szakembereket nem kaptak, a külföldi tulajdonosok pedig azt mondják, hogy a továbbiakban nincs szükségük olyan félig képzett szakemberekre, akikkel még hónapokig kell foglalkozniuk. Ezért saját maguk belülről oldják meg ezt a kérdést, nem kívánnak bevonni oktatási intézményeket. A hazai vállalkozások között jelentős számmal tevékenykednek a tisztán kereskedelmi vállalkozások. Jellemzőjük, hogy alacsony tőkével rendelkeznek, formálisan függők vagy függetlenek. Szükségük van az állandó ötletekre, az igények mélyebb megismerésére, a viszonylag gyors döntésképességre és a többiek megelőzésére. Vannak képviseleti vállalkozások, újrafutózó vállalkozások, melyek többségében az ún. meleg újrafutózó technikát

alkalmazzák. A Michelin és a Pirelli cégek kialakították a három életű abroncs filozófiát, melynek pozitív és negatív hatásai nálunk is jelentkeznek. Vannak termelő-kereskedelmi vállalkozások, melyek közül 100 százalékos tulajdonosok a Michelin, a Phonix, a Semperform, a Gumitech illetve a Fritz, Hübner, Ten Cate. Ezek mára integráns részévé váltak egy nemzetközi komplex termelő-értékesítő hálózatnak és bezárkózottságuknak, szinte csak azt tudni róluk, amit saját maguk is akarnak. Még a termelő területeik létszámadatai is titkosak. Gondjaikat, eredményeiket sokkal inkább a globalizálódó világ, semmint magyarországi elhelyezkedésük határozza meg. Vannak többségi vagy 100 százalékban magyar tulajdonban lévő, túlnyomóan egyirányú piaci kötelezettségű cégek, ezek legmarkánsabb képviselője a TAURUS, a Woco, de ide sorolható a Dencs Kft is, amely a Freundenberg érdekkörébe tartozik. A Kecskeméti Gumiipari Kft is

tulajdonképpen egy-vevős cég. Vannak magyar tulajdonú, elsősorban klasszikus értelemben vett beszállító cégek, mint a Kaloplasztik és a Kókai Kft. Vannak magyar tulajdonú, általános termékválasztékkal rendelkező kis- és középvállalkozások, melyek a valamikori TSZ melléküzemágakból jöttek létre. Az azonos piacon történő mozgás és konkurencia miatt óriási a bizalmatlanság a cégek között, el kell fogadnunk, hogy semmilyen adatot nem szolgáltatnak ki. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 11 A magyar műanyagipar jelenlegi helyzete A műanyagipar és ezen belül is elsősorban a műanyag-feldolgozó ipar tipikus háttéripar. Növekedése és lehetőségei szoros összefüggésben vannak a gazdasági környezettel. A kibocsátott termékek nagy része nem önálló termékként jelenik meg a mindennapi életben, hanem alkatrészként, további beépítésre vagy

felhasználásra szolgáló részegységként (pl. autóipar, számítógép, televízió, egyéb telekommunikációs készülékek és berendezések stb.), szerkezeti elemként, bizonyos funkciót betöltő rendszerként (pl. műanyag csővezetékrendszerek) Az elmúlt 5 év alatt a műanyagipari termelés növekedésének mértéke meghaladta a vegyipar többi részének növekedését. A belső piac mellett az ágazat jelentős export piacokat tudott megszerezni. A műanyagipar a vegyipar húzóágazata, és ezen belül is a műanyag-feldolgozás a leggyorsabban növekvő ágazat. A műanyag alapanyaggyártó és feldolgozó ipar általános jellemzése 2001 volt az első olyan év, amikor a műanyag-feldolgozás értékben meghaladta a műanyag alapanyaggyártást. 2002-ben a különbözet már 100 Mrd Ft volt a feldolgozás javára A műanyagipar egésze szakmai szempontból két részre osztható: – a műanyag alapanyaggyártásra és a – műanyag-feldolgozásra. Az

alapanyaggyártás elsősorban vegyipari technológiákat alkalmaz. Az alapanyagok előállításakor döntően a kémiai folyamatoknak van szerepük. A műanyag feldolgozási technológiák végzésekor főleg fizikai folyamatok játszanak szerepet, ebből adódóan a szakemberképzésben is éles határ húzható e két terület igénye között. Míg az alapanyag gyártáskor több kémiai és vegyipari gépészi ismeretre van szükség, addig a feldolgozás kapcsán elsősorban a gépészeti ismeretek megléte a meghatározó, természetesen a feldolgozásra váró műanyag alapanyagok tulajdonságainak és a feldolgozás során bekövetkező állapotváltozások okainak ismerete mellett. Minden szinten (felső-, közép- és alapfokú oktatás) szükségesnek látszik az inkább kémiai ismereteket, a vegyipari berendezések és vegyipari folyamatok ismeretét igénylő alapanyaggyártó, és az inkább a műanyagok fizikai viselkedésével, a gépészeti és

feldolgozástechnológiai ismeretekkel és folyamatokkal foglalkozó szakirányok különválasztása. Műanyag-feldolgozásnál a műanyagok kémiája helyett a műanyagok fizikájának van nagyobb fontossága. Lényeges különbség van a műanyag alapanyaggyárak és a műanyag-feldolgozó egységek mérete, felépítése, szervezete között is. A műanyag alapanyaggyártással foglalkozó cégek a világon és Magyarországon is csak nagy kapacitással és termelési volumennel tudnak gazdaságosan működni. (TVK, BorsodChem, Dunastyr, Zoltek). Ezek a – többségükben – gyáróriások általában meg tudják oldani saját hatáskörben szakemberképzésüket és a szakember utánpótlás megszervezését is (ösztöndíjak, saját oktatási bázis, más oktatási intézmények támogatása stb.) A két legnagyobb hazai műanyag alapanyaggyártó vállalat közelében (TVK, BorsodChem) két olyan jól működő vegyésztechnikus képző intézmény található (Debrecen:

Erdey Grúz T. Vegyipari Szakközépiskola és a Kazincbarcika: Irinyi János Vegyipari Szakközépiskola), melyek biztosítják a szakember utánpótlást, és egyben szoros szakmai kapcsolat alakult ki ezen vegyipari gyárak és az oktatási intézmények között. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 12 Magyarországon a négy nagy műanyag alapanyaggyártó mellett közel ezer műanyagfeldolgozó vállalkozás működik, és ebben a számban még nem szerepelnek az egy személy által vagy 1-2 alkalmazottal működő kis vállalkozások (korábbi műanyag-feldolgozó kisiparosok). Tehát a műanyag-feldolgozó iparágra elsősorban a kis- és közepes vállalkozási méretek a jellemzők. Az elmúlt tíz évben számos új műanyag-feldolgozó vállalkozás létesült, jelentős részük „zöldmezős” beruházással külföldi befektetők révén. Ennek következtében a korábban megfelelő számú

és -felkészültségű műanyag-feldolgozó szakembert az iparág felszívta. Tekintettel arra, hogy a 90-es évektől a szakképzés létszáma visszaesett, így az iparág jelenleg szakemberhiánnyal küzd. Amíg a műanyag alapanyaggyártó iparág tudja biztosítani szakember utánpótlás igényét a régióban meglévő iskolai rendszerű oktatási intézmények segítségével alap-, közép- és felső szinten egyaránt, addig a műanyag-feldolgozó iparág elsősorban a feldolgozó gépek működtetését ellátó szakmunkások tekintetében kevésbé ellátott, és ebben az esetben a legcélszerűbb megoldásnak a tanfolyami rendszerű felnőttképzés mutatkozik. A magyar gumiipar jelenlegi helyzete A magyar gumiipart hosszú ideig a Ruggyanta és annak több, kisebb gumiipari cég egyesülésével létrejött TAURUS határozta meg. A 70-es évektől kezdődően megjelentek a termelőszövetkezetek melléküzemágai is. A kilencvenes évek elejének recessziója

érzékenyen érintette az összes abroncsgyártót a világon. Ez párosulva a rendszerváltást kísérő krízissel az 1993 év jelentette a mélypontot A több lábon álló kisvállalkozások a recessziót könnyebben vészelték át. A TAURUS Michelin privatizációját követően jelentős beruházások, gyártó kapacitások modernizálása, termékválaszték bővülése jött létre: Nyíregyházán, Budapesten, Tuzséron, Vácott közép- és kelet-európai logisztikai központ jött létre. Budapesten közép-kelet-európai marketing, logisztikai és oktatási központ alakult. Michelin 80 gyártóüzeme közül 2 van Magyarországon, alkalmazottainak mintegy 1,5 %-a van hazánkban (130000-ből 2100 fő). Éves forgalmának (4055 MdFt) 1,5 %-a a magyar egységek közreműködésének köszönhető. Vegyipari termelésen belül elfoglalt helyénél jelentősebb a szerepe a gumiiparnak, ha a vegyi iparon belüli külkereskedelmet vizsgáljuk, melyben a Michelin, a Phoenix AG.

a Kaloplasztik, a Tauril a meghatározó. A gumiipar tulajdonosi struktúrájára jellemző: – 100 %-a külföldi tulajdonú – többségi vagy 100 %-ban magyar tulajdonban lévők – magyar tulajdonú – beszállító porciójú – magyar tulajdonú, általános termékválasztékkal rendelkező kisés középvállalkozások A gumiipari kiemelt termékek termelése és exportja a vegyipar és az ipar összehasonlításában az ipar 1,57, a vegyipar 1,52-szeres növekedése mellett a gumiipar termelésnövekedése 1,82szeres. Dinamizmusa kiemelkedő Igen fontos iparág értékelési szempont az alkalmazásban állók száma. A vegyiparban foglalkoztatottak 11%-a gumitermék gyártással foglalkozik. Az állománycsoporton belüli megoszlás ~ 80 % fizikai és 20 % szellemi, szemben a vegyipar 67 % - 33 % arányával. Az ágazat átlagos keresete az ipari átlag felett van. A termelékenység növekedése az ágazatban évi 8 és 20 % között, a vegyiparban –5 % és 16 %

között mozgott. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 13 3. A vegyipari szakterület technikus szakképesítései Általános vegyésztechnikus Megkerestük a Magyar Vegyipari Szövetséghez tartozó vegyipari tagvállalatokat és néhány más szövetséghez csatlakozott vegyipari vállalkozásokat és feltettük a kérdést, hogy megfelelőnek tartják-e a szakképzett munkaerő- és a vegyésztechnikus kínálatot. Az általános vegyésztechnikus igényekkel kapcsolatos jelen és jövőbeli észrevételeinket térségi csoportokra osztottuk. Külön kell választani a petrolkémiai iparághoz tartozó borsodi térséget, külön a MOL Rt. vállalatait, az általános vegyipar és egyéb iparágak terén a veszprémi, a budapesti és az ország egyéb térségeit. Tekintettel arra, hogy a válogatás lehetőségét az iskolák behatárolják, ezért a térségekhez kapcsolódó iskolákat egyenként

kérdeztük meg. Térségenként különböző válaszokat kaptunk. A budapesti vállalatok esetében elmondható, hogy kifejezetten hiány nem mutatkozik, de a technikusoktól a cégvezetők ma sokkal többet várnak el, mint öt vagy tíz évvel ezelőtt. Ez nemcsak a képzési rendszer hibája, hanem társadalmi sajátosság is. A szülők arra ösztönzik gyermekeiket, hogy a középiskola elvégzése után próbáljanak meg diplomát szerezni. Ha mégis megelégednének a középszintű szaktudással, az még véletlenül se a kémia, a vegyész szakma legyen. A trend valószínűleg a jövőben sem fog változni, még akkor sem, ha egyre kevesebb diplomás tud elhelyezkedni. A fő okok elsősorban a természettudományok leértékelésében, a tájékoztatás, a zöld mozgalmak torz és megalapozatlan híradásaiban keresendők. Meg kell jegyezni, hogy Európában több országban is, de legkiemelkedőbb a Belga Foglalkoztatási Hivatal által minden évben kiadott, a honlapjukon

is megjelenő jegyzék, közzéteszi azon szakmák és képzettségek jegyzékét, amelyekből az ország különböző pontjain hiány várható. Ma nálunk egy Munkaügyi Hivatal el sem tudja képzelni, hogy hol, milyen igények lesznek várhatók. A Munkaügyi Központok tájékozottsága nálunk igen alacsony, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumé ezen a téren szintén. Nincs jövőkép, néhány cégtől eltekintve az iparágak nem tudják meghatározni a jövő év elképzeléseit sem. Sajnálatos de igaz ez a növényvédőszer-, a kozmetika és háztartásvegyipar, a gyógyszer-, a papír, és a vegyipar minden szakterületére. Ma Magyarországon egyedül a petrolkémia, a MOL Rt és a BorsodChem Rt. az, aki konkrét jövőképpel, ehhez alakított stratégiával rendelkezik Az EU új vegyianyag politikájának szabályozása lehetetlen helyzet elé állítja a jövő vegyiparát, ha az elképzelések valóra válnak, akkor a hazai kis- és középvállalkozások a

vegyiparban pillanatok alatt becsukják kapuikat. Drog és toxikológiai technikus „Fűben fában orvosság van” – mondja a régi közmondás. A gyógynövényekben rejlő gyógyérték rendkívül változatos: egymást kiegészítő, méregtelenítő gyógy- és védőanyagokat is tartalmaz a növény. Ezek az anyagok az ember számára készen vannak, csak fel kell őket ismerni és értük kell nyúlni. Napjainkban is igaz Rousseau mondása: „Vissza a természethez!” Az őskortól az újkorig a gyógynövényekkel történő gyógyítás szinte kizárólagos volt. Az ókori görögök nagy filozófusa – Aszklépiosz – szerint „Először a szó, aztán a növények, és csak legvégül a sebészi kés”. A XVIII. század második felétől az 1970-es évekig csökkent a gyógynövények jelentősége a szintetikus kémia térhódítása miatt. Szinte tobzódtunk a szintetikumok világában, jóllehet a A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és

szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 14 „testidegen anyagok” káros mellék- és utóhatásokat is okozhatnak. Az utóbbi évtizedekben – talán ezért is – reneszánszukat élik a gyógynövények és készítményeik. Nagy horderejű felfedezés volt 1986-ban, amikor dr. Hing-Vin-Jung kínai gyógynövény gyógyászati professzor megtalálta az AIDS ellen a trikoszantin nevű fehérjét a kínai uborka gyökerében (ez a Q-vegyület). Számos kiaknázatlan megelőzési és gyógyítási lehetőség van a növényvilágban, melyet csak a felnövekvő nemzedék fog felfedezni, ha fogékonnyá tesszük és felkészítjük őket az ilyen jellegű vizsgálódásokra, kutatásokra, szakszerű feldolgozásokra. A specifikumok két részre bonthatók gyógynövény- és drogismeret blokkra és a toxikológiára. Gyógynövény- és drogismeret szakterület: A végzett technikusok feladata lesz, hogy szervezettebbé tegyék a gyógynövény-termesztést, gyűjtést

és feldolgozást. Továbbá feladataik közé tartozik az olyan önálló vállalkozások megteremtése, melyek a munkanélküliek számát csökkenthetik, saját termékeiket gyógynövényboltokban árusíthatják. A szintetikus gyógyító anyagokkal szemben a harmonikusabban ható természetes anyagok használata egyre inkább előtérbe kerül, mely egyre több jól képzett, gyógynövényeket ismerő technikust igényel a munkaerőpiacon. A csak általános vegyész képzettséggel rendelkező technikusokat gyógynövény ismeretek nélkül csak ritkán tudja alkalmazni a szakterület. Toxikológiai szakterület: A szintetikus, valamint a növényi és állati eredetű mérgező anyagoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatását és annak tüneti megjelenését vizsgálja. Ezek a vizsgálatok szükségesé teszik a magas szintű emberélettani és biokémiai ismeretek elsajátítását is. A végzett tanulók elhelyezkedhetnek kriminalisztikai, igazságügyi laborokba,

valamint farmakológiai laborokban egyaránt. 1998 óta kb 100 tanuló végzett A végzett tanulóknak több szakterületen is lehetőségük van az elhelyezkedésre: így a gyógynövény – biológia területén valamint a toxikológia – pharmakológia és a vegyészet területin. Végzett tanulóink a három terület valamelyikén helyezkednek el Általában fitotékákban vagy vegyészként laboratóriumokban. A gyógynövényekből, illetve drogjaikból kivont hatóanyagok előállítása növekvő ágazat, az a terület, melyen a Béres Rt., a Fitopharma, a Szilas Rt., valamint Ilcsi Néni vállalkozás működik Gumi- és műanyagipari technikus Iskolarendszerű műanyagipari technikusképzésre az elmúlt években nem került sor. A műanyag alapanyaggyártással foglalkozó két nagyvállalat (BorsodChem, TVK) technikusi és részben szakmunkás utánpótlását a debreceni Erdey-Grúz Vegyipari Szakközépiskolából és a kazincbarcikai Surányi Endre Szakképző

Iskolából biztosítja. A felmérés adatai egyértelműen azt bizonyítják, hogy kimondottan műanyag-feldolgozó tevékenységhez egyre kisseb az igény technikusokra. Szaktechnológusi feladatokra szívesebben alkalmazzák a főiskolai végzettségű üzemmérnököket (pl. GAMF-os végzettségűeket), esetleg egyéb (főleg vegyész) üzemmérnököket, akik aztán főleg autodidakta módon sajátítják el adott területen a feltétlenül szükséges „műanyagos” ismereteket. A Magyar Műanyagipari Szövetség fontos feladatának tartja, hogy a műanyagipari szakma tekintélyét növelje. Ennek érdekében szakmai ismertető anyagokat állít össze, amelyek segítségével a fiatalok érdeklődését kívánja felhívni a szakma szépségeire, a szakma A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 15 folyamatos fejlődésére, biztosítva ezzel sok fiatalnak a biztos munkalehetőséget. A

műanyagfeldolgozó iparág részére a vezető műszaki munkatársak utánpótlására elsősorban a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem két tanszékén, nevezetesen a Műanyag Tanszéken és a Polimertechnológiai Tanszéken diplomát szerzett hallgatók jöhetnek számításba. Bár a felmérésben nem szerepelt, de nagyobb műanyag-feldolgozó cégeknek a humánerőforrással és szakmai követelmény-rendszerrel foglalkozó szakembereivel történt konzultációk azt mutatták, hogy az eddig tárgyaltakon kívül kétféle továbbképzés iránt feltétlen igény mutatkozik. Nevezetesen a műanyag alkalmazástechnikusi, valamint a minőségbiztosítási és környezetvédelmi technikus képzésre. A műanyag alkalmazás-technikusi képzést azoknak a műanyagiparban dolgozó szakembereknek tartják szükségesnek, akik nem a termelés területén dolgoznak, és alapképzettségüket tekintve semmiféle műanyagipari ismerettel nem rendelkeznek (pl. marketingesek,

kereskedők, kereskedelmi képviselők, termékmenedzserek, anyagbeszerzők, raktárosok stb.) Alkalmanként még gépészmérnöki vagy egyéb egyetemi, főiskolai végzettségű vezető beosztásúak esetében is felmerül ilyen igény. A másik terület a minőségbiztosítási és környezetvédelmi végzettségű technikusi igény. A minőségbiztosítási rendszerek széleskörű elterjedése a termelő és szolgáltató iparágakban egyre több olyan szakembert igényel, akiknek az alapvégzettségük során szerzett ismereteket ki kell egészíteni azoknak az új követelmény-rendszereknek az elsajátításával, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az új helyzetből adódó feladatokat el tudják látni. Az utóbbi években egyre több fiatal végzős kerül ki olyan szakiskolából, ahol kimondottan ilyen szakirányú képzést szereztek. Vannak azonban olyan kis létszámmal dolgozó vállalkozások, ahol külön erre a területre nem tudnak alkalmazni egy szakembert, hanem

más fontos feladat mellett kell ezt a feladatkört is ellátni. Ebben az esetben, pedig csak a tanfolyam rendszerű képzés adhat segítséget. A műanyag alkalmazás-technikusi képzés terén az elmúlt évtizedekből már kellő és kedvező tapasztalatrendelkezésre áll, de a minőségbiztosítási és környezetvédelmi tanfolyami rendszerű továbbképzés tematikája átgondoltan – legjobb tudomásunk szerint – nem született meg. Az első esetben a meglévő tematika és vizsgakövetelmény-rendszer átdolgozása (esetleg kiegészítése), a második esetben a teljes tematika és követelmény-rendszer kidolgozása látszik célszerűnek és szükségesnek. Az eddig elért eredmények további növeléséhez elengedhetetlenül szükség van a teljes vertikumban történő képzés biztosítására, illetve átgondolt fejlesztésére. Ennek nemcsak képzett létszám vonzatát kell vizsgálni, hanem annak képzési, tudásbeli, gyakorlatban jól alkalmazható szakmai

szintjét. Itt mindenképpen a középszintű (középfokú) szakember ellátottság kérdése merül fel. A nagy multinacionális cégek képzettségi megoszlása szerint az érettségizettek 18 %-ot, a technikusok csupán 5 %-ot tesznek ki a foglalkoztatottak köréből. Ez azt jelenti, hogy szükség van középfokú végzettséggel rendelkezőkre, de valamilyen okból, okokból következően ezen igényeket nem tudják kielégíteni. Ezen multinacionális cégek számára nem marad más megoldás, mint az érettségizettek cégen belüli szakmai továbbképzése, gyakorlatban megszerzett tapasztalat révén a szaktudás elsajátítása. Szaktechnikusok a munkaerő piacon nincsenek az álláskeresők között. A műanyag- és gumiipari technikus képzés az utóbbi 5 évben csak egy helyen (Szegeden), és ott is csak alacsony létszámmal, iskolarendszerű esti, felnőttképzésben valósult meg. A műanyag és a gumiipar is csak a korábban 8-10-15, sőt esetenként még régebben

végzett technikusokkal kénytelen feltölteni hiányzó technikusi állásait. Mindezekből az is világosan A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 16 látszik, hogy a jelenlegi technikusi arány igen nagyfokú csökkenésével kell szembenézni nyugdíjazás, pályaelhagyás stb. miatt A multinacionális, valamint a nagyvállalatok technikus igényén felül elemezni kell a kis- és középvállalatok igényeit is. Ezek a vállalkozások termelési feladataik, létszámkorlátaik miatt nem mindig tudják a technikusok teljes munkaidős foglalkoztatottságát biztosítani. Szaktudásukra azonban igen nagy szükség van, és a jövőben a minőségbiztosítási rendszer megkövetelt szintjének garantálásához egyre nagyobb mértékben szükség lesz. Ezen a problémán a szakmai szövetségek által kezdeményezett profitorientált vagy non-profit társaságok által foglalkoztatott szakemberek megbízás

alapján, adott feladat elvégzésére szerződtetett team (esetleg egy-egy technikus) adhat megoldást. De akármelyik megoldási variációt is vizsgáljuk, fontos megtenni azt a megállapítást, hogy technikus képzésre szükség van. Tekintettel arra, hogy az ipari, és ezen belül a vegyipari szakma szakképesítései a fiatalok számára nem különösen vonzóak (divatszakmák térhódítása, szakmák ismeretlensége, esetleges félreértelmezése), célszerű a technikusképzést az iskolarendszerű képzési rendszerben felnőtt oktatásban, „holtig való tanulási rendszer” keretén belül, optimális szakmaspecifikációval, rövidített képzési idővel megerősíteni. A fentiek alapján a technikus képzés hatékonyságának fokozása, eredményességének növelése érdekében célszerű – tudomásul venni, hogy technikusokra szükség van, – elfogadni azt a tényt, hogy szemben a szakmunkás képzés megoldásában adódó „saját hatáskörben történő

oktatás”-sal, a technikus képzést még a multinacionális cégek sem képesek az iskolák bevonása nélkül megoldani, – a vegyipari szakmák becsületét újra kivívni, – a technikusokat szakmailag és anyagilag jobban elismerni, – felkérni a szakmai intézményeket, szervezeteket, szakmacsoportokat a tényleges technikus igény felmérésére, – az igények alapján a képzési rendszert felülvizsgálni, szükség esetén módosítani, – létrehozni tanácsadó cégeket, vállalkozásokat, melyek a kisvállalkozók problémáinak megoldásában segítséget nyújthatnak, és a közepes vállalkozások esetenként jelentkező feladatait, fejlesztési igényeit kielégítik. Ipari biotechnológus technikus Elég csupán a Babilonban erjesztett sörre gondolnunk ahhoz, hogy rájöjjünk, a biotechnológia szinte egyidős a civilizációval. Ennek ellenére ez az iparág – néhány forradalmi felfedezésnek köszönhetően – csak az elmúlt évtizedben futott be

látványos fejlődési pályát. Egy nagyon fiatal, technológia-orientált iparág esetében egyáltalán nem meglepő, hogy az átlagember biotechnológiára vonatkozó ismeretei meglehetősen korlátozottak és gyakran tévesek is. A téma iránt érdeklődők elsősorban a bulvársajtóban olvashatnak a genetikailag módosított élelmiszerek – tágabb értelemben még a kukorica is ide sorolható – „borzalmairól”, rég elhunyt diktátorok újraklónozásáról és sok egyéb – finoman szólva nem tudományos igényességgel megírt – újdonságról. Azt viszont csak kevesen tudják, hogy maga a biotechnológia szó is egy magyar kutatótól származik, először Ereky Károly használta 1919ben. Az iparág rohamos fejlődésének köszönhetően az utóbbi időben sok új fogalom vonult be nemcsak a tudományban tájékozottak szókincsébe, de a közember ismereteibe is, egyre többen hallottak már az olyan kifejezésekről mint a klónozás, az őssejt, a

genomika, a proteomika vagy a farmakogenomika. Az elképesztő fejlődési ütem elkerülhetetlen velejárói a világszerte heves vitákat kiváltó etikai problémák. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 17 Míg a világ biotechnológiai iparának közel háromnegyedét – gyakorlatilag bármilyen mutató vizsgálatával – a humán terápiás és diagnosztikai fejlesztések jelentik, a magyar köztudatban elsősorban inkább a fennmaradó egynegyedet alkotó agrár-élelmiszeripari, valamint környezetvédelmi biotechnológia ismert. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy a szűkös források miatt Magyarország eddig inkább ezekkel a relatíve alacsonyabb fejlesztési költségeket felemésztő területekkel foglalkozott (a hazai növényi genetikai és molekuláris biológiai műhelyek jelentős eredményeket értek el), másrészt az államigazgatásban dolgozók ezeken a területeken rendelkeznek

némi ismerettel. Az is problémát jelent, hogy jelenleg a biotechnológia több minisztérium megosztott felügyelete alá tartozik, így nincs igazi „gazdája”. Ezen igen sokat segítene, ha lenne egy, az iparágért felelős és azt koordináló hozzáértő személy a kormányzatban. Annak ellenére, hogy az egymást követő magyar kormányok felismerték, a biotechnológiával foglalkozni kell, eddig valójában nem tudtak hatékonyan és eredményesen közelíteni a kérdéshez. A nyugat-európai példa azt mutatja, hogy az Egyesült Államok óriási előnyével szemben egy-egy országban érdemleges biotechnológiai ipar kiépítése csak jelentős állami elkötelezettséggel és hozzájárulással lehetséges. Hazánkban az ilyen irányú támogatás mértéke még igen csekély (csupán néhány százalékát éri el a Magyarországhoz lélekszámban hasonló kategóriába eső írországi, finnországi vagy izraeli támogatásoknak.) Igen meglepő, hogy egy olyan

ország, amely kiváló adottságokkal rendelkezik a biotechnológia fejlődéséhez (magasan képzett kutatók, jó akadémiai háttér, gyógyszeripari hagyományok stb.), még nem ad otthont nemzetközi gyógyszergyárak vagy biotechnológiai cégek helyi kutatás-fejlesztési központjainak, különösen, ha figyelembe vesszük az információiparban és a telekommunikációban történt hasonló befektetéseket. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy ellentétben az információtechnológia világával, Magyarországot valójában még nem jegyzik a nemzetközi „biotech térképen”, valamint, hogy ez az iparág lényegesen eszközigényesebb mint például a szoftverfejlesztés. Mindezek ellenére valószínűleg csak idő kérdése, hogy ez a folyamat elkezdődik, mivel az elmúlt évtizedben már Magyarországon is beindult a biotechnológiai cégek alapítása, és tavaly megalakult több mint húsz hazai cégeket magába tömörítő Magyar Biotechnológiai Szövetség is.

Sokan a 20. század végének húzóágazatát látják a biotechnológiában: a trendkutatók szerint a következő évtized közepére a gyógyszeripar és a biotechnológia a világ vezető iparágává válik, megelőzve még az információtechnológiát és a telekommunikációt is. A világon ma már több százmillió beteg köszönheti gyógyulását annak a közel 150 gyógyszernek és vakcinának, amelyeket a biotechnológiai iparág fejlesztett ki, és melyeknek közel háromnegyede az elmúlt hat évben került piacra. Mára majdnem 400 gyógyszer-jelölt molekula van a klinikai kipróbálás különböző fázisaiban mintegy kétszáz olyan betegségre, amelyek többsége ma még gyógyíthatatlan (különböző daganatos megbetegedések, Alzheimer-kór, Sclerosis Multiplex, AIDS stb.) Emellett az elmúlt 15 évben a várható élettartam növekedése közel 50 %-ban új, innovatív gyógyszerek piacra kerülésének volt köszönhető. Míg régen triviálisnak

számított, hogy egy piacra kerülő hatóanyagot gyógyszergyárban fejlesztettek ki, ez a kilencvenes évek végére megváltozott. Magyar származású kutatók százai-ezrei dolgoznak világszerte, akik sok éves nyugati tapasztalattal a hátuk mögött esetleg megfontolnák a visszatérést, ha megfelelő körülményeket tudnánk biztosítani itthoni munkájukhoz. Várhatóan a következő egy-két évtized olyan fejlődést hoz majd, amely még a mögöttünk álló 20 évnyi informatikai „forradalom” ismeretében is megdöbbentő lesz. Röviden szólva: rendkívül izgalmas idők állnak előttünk. Ehhez azonban jól képzett szakemberekre, biotechnológusokra, a gyakorlatban alkalmazható technikusokra van szükség. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 18 Az utóbbi három évben az említett cégek munkaerőigénye fokozatosan növekszik, ez vonatkozik a technikusokra is. Általában 10-12

vegyésztechnikus dolgozik ezeknél a cégeknél. Itt szakmunkásra nincs szükség A technikusok átlagéletkora 31 év A jövőben ez szám várhatóan megtöbbszöröződik. Szerves kémiai preparátumokkal foglalkoznak, kutatási témák gyakorlati kivitelezéseiben vesznek részt. Általánosságban nőket és férfiakat egyenlő arányban alkalmaznak Ennek az igényes szakmának olyan technikusokra van és lesz szüksége, akik általános vegyésztechnikusok, minimum egy idege nyelven beszélnek, magas szintű a szerves kémiai tudásúak, alapvető kémiai műveletek elvégzésében járatosak, eszköz ás anyagismerettel rendelkeznek gyors és pontos munkavégzésük, gyakorlati ismereteik a szokásosnál magasabb színvonalúak. A jelenleg frissen végzett vegyésztechnikusokat igen ritka esetben tudják alkalmazni. A szakmai szövetséggel folytatott beszélgetés során megfogalmazódott, hogy célszerű lenne, ha a vegyésztechnikus képzés során specializálódnának, a

biotechnológiai ismereteik nagyobbak lennének, és megbízható, pontos munkaerőt kaphatna ez az iparág. Nagyságrendben ez nem jelent nagy létszámot, a biotechnológiai munkakörökben (kb. 25 munkahely) csupán 35 kifejezetten biotechnológus dolgozik, de az igény növekedik. Papíripari technikus Ez az iparág nálunk, az Európaival ellentétben nem tartozik a vegyiparhoz. Az iparág a rendszerváltás után összezsugorodott, a privatizáció új tulajdonosokat eredményezett. A piaci viszonyok megkövetelték a létszámok minimálisra való csökkentését, így a papíriparban a szakképzetlen munkaerőtől megváltak. Magyarországon hat papíripari vállalat van Papíripari cégek: – Dunapack Papír és Csomagolóanyag Rt. Budapest – Fűzfői Papíripari Rt. Fűzfőgyártelep – Piszkei Papírgyár Rt. Lábatlan – Szentendrei Papírgyár Rt. Szentendre – Neusiedler Szolnok Papírgyár Rt. Szolnok – Diósgyőri Papírgyár Rt. Miskolc Sajnálatos, de azok a

tanulók választják a papíripari szakmát, akiket más szakmákra nem vettek fel, és családi kötödések kapcsán munkalehetőséget látnak eben az iparágban. A papíripari technikusok létszáma viszonylag alacsony, a papíripar összlétszámához viszonyítva 3-5 százalék. Koruk átlaga 46 év Beosztásukat tekintve általában kvalifikált munkakörben dolgoznak. Az elmúlt évek elbocsátásai a technikus kört nem érintették A nők és férfiak aránya közel azonos. A papíriparban végzett tanulókat eddig a hat hazai papírgyár tudta fogadni, a papíripar sajátosságaiból adódóan állandó több műszakos munkarendben, amit azonban a most végzettek nem, vagy csak nagyon ritkán vállalnak. Meg kell említeni, hogy iskola-rendszeren kívüli távoktatásos szakmunkásképzés folyik a Papíripari Kutatóintézet Kft.-ben Vegyipari minőségbiztosítási technikus A minőségbiztosítási technikus, ugyanúgy, mint a környezetvédelmi technikus, mint igény

elvétve, csupán egy két helyen jelentkezik. A nagyobb vegyipari tagvállalatoknál, gyógyszeriparban, laboratóriumokban csaknem mindenütt diplomásokkal dolgoznak. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 19 A minőségbiztosítást auditorok és különböző cégek végzik. Ezek általában külföldi tulajdonú vállalkozások. A minőségbiztosítás kritériumai szintén felsőfokú képzettséghez kötöttek, az ehhez szükséges tudnivalókat egy-egy cég saját maga írja elő, az auditálástól függően. Szinte mindenütt ragaszkodnak az idegen nyelv ismeretéhez, hiszen az auditorok általában német nyelvtudásúak, az auditálók is, a munkanyelv pedig a legtöbb helyen már angol. Jellemzően egyébként a MOL Rt-nél, a TVK Rt-nél szinte minden ilyen területen a munkanyelv az angol. Körbejárva a hazai vegyipari munkahelyeket, a minőségbiztosítási szakembereknek igen széleskörű

törvényi ismeretekkel kell rendelkezniük, járatosnak kell lenni a szabványügyi tématerületeken, jogi és emellett magas fokú biztonságtechnikai ismeretekkel is kell rendelkezniük. A vegyipari vállalatok erre a területre csaknem mindenütt végzett diplomásokat, sőt több diplomával rendelkező munkavállalókat alkalmaznak. Vegyész-mérnökassztens Ez a szakképesítés szorosan véve nem tárgya ennek a tanulmánynak. Az Általános vegyésztechnikussal való szoros szakmai kötődés azonban vitathatatlan. Ezért röviden meg kell említeni. Képzése rövid múltra tekint vissza Az elhelyezkedést illetően tapasztalatok nincsenek, mivel a végzetteket felszívta a felsőoktatás. 4. A szakképzés helyzete A szakközépiskolai képzés programjairól A szakközépiskolai képzés az elmúlt évtizedek alatt rendkívül sok tartalmi és szervezeti változtatáson ment keresztül. Ezek a változások részben előnyére, de az utóbbi években sajnos a

hátrányára szolgáltak. A 90-es években indult meg az a változás, amely a szakközépiskola modernizációját a legoptimálisabban módon oldotta meg. Ezt a modernizációt a Világbank támogatásával beindított, szinte valamennyi szakmacsoportra kiterjedő új oktatási-nevelési programok kimunkálása, kipróbálása valósította meg. A világbanki programok keretében ebben az időszakban olyan szerkezeti és tartalmi átalakítások mentek végbe a szakközépiskolákban, amelyek jól megoldották az akkor érvényben levő oktatási törvény által a szakközépiskolák számára előírt oktatási-nevelési célkitűzéseket. A „világbanki programok” a közismereti tantárgyak erősítésével (és itt most nem csak a humán tárgyakra gondolok, hanem a természettudományi tárgyakra és a matematikára is!) biztosították, hogy – a szakközépiskolában ne „szakbarbárokat” képezzenek, – az érettségire a gimnáziumokéval azonos követelményeket

támasztva az ottani érettségi vizsgakövetelményeknek megfelelően készítsék fel a szakközépiskolai tanulókat, – a megfelelő természettudományi tárgyak erősítésével (elsősorban a kémia és bizonyos mértékben a fizikaoktatás) a természettudományos gondolkodást alakítsanak ki a tanulókban, – biztosítsák, hogy érettségi után szabadon válasszanak a tanulók pályát, módosíthassák eredeti elképzeléseiket. Rendkívül fontos dolog volt továbbá, hogy a programok lehetővé tették a szakközépiskolák számára, hogy A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 20 – a szakmai-(laboratóriumi) gyakorlatok megfelelő óraszámú és tartalmú beiktatásával kialakíthassák azokat az alapvető munkafogásokat, munkaműveleteket, munkaeljárásokat, amelyek az érettségi utáni szakmai képzést megfelelő színvonalon teszik lehetővé, – megszerettessék a vegyész

szakmát – módot adjon a vegyész szakmacsoportot választó gyereknek már a középiskola első évében azzal foglalkozni, ami miatt például a vegyipari szakközépiskolát választotta, – végül, ha megmaradnak eredeti elképzeléseik mellett, tehát a vegyész szakmát választják az OKJ képzésen belül, a vegyipari szakmacsoportban elvégzett középiskolai tanulmányaikat a szakképzésbe beszámíthassák. Az oktatási törvénynek az a szemlélete, hogy nem kívánja a tanulókat 14 éves korban végleges pályaválasztásra kényszeríteni, nagyon helyes. Ezt tükrözte a világbanki programokat szabályozó, a 90-esévekben érvényben levő törvény is. Az új oktatási törvény és az erre alapuló kerettantervi rendelkezések azonban nagyon rosszul oldják meg ezt a problémát. Ez a törvény illetve a rendeletek valójában a szakközépiskolák számára a gimnáziumokéval majdnem azonos programokat írnak elő, amely programok a fent felsorolt

világbanki program előnyeit - az azonos érettségi követelmények kivételével - sorra megsemmisítik. A legnagyobb gond a szakmai (laboratóriumi) gyakorlatok minimalizációjából adódik. A jelenleg érvényben levő kerettanterv szerint a középiskola két utolsó évében lehet csak bizonyos „szakmacsoportos alapozó gyakorlatok”-at tanítani a gyerekeknek, amelynek keretében szó sem lehet azoknak a munkafogásoknak, laboratóriumi alapműveleteknek, alapeljárásoknak a didaktikusan kialakításáról, amelyekre pedig a középiskolai korosztály (14-18 éves korig) igen fogékony, és ezeken a gyakorlatokon keresztül erősödhet bennük a vegyészet iránti szeretet, fokozódhat a szakma iránti érdeklődés. Ma már évek óta az OKJ szerinti vegyésztechnikus képzés a szakképzés időszakában, érettségi után zömében gimnáziumot végzettek számára folyik, akiknek a szakmai alapozó elméleti és főleg a gyakorlati előképzettsége nulla. Nappali

tagozaton az érettségizett tanulóknak két év alatt kell elsajátítania mindazokat az ismereteket, amelyeket az OKJ szakma SzVK (Szakmai és Vizsgakövetelményei) előírnak. (Ezeket az SzVK-kat nem régen vizsgálták felül, és a gazdaság szereplőinek bevonásával munkakör elemzések alapján, modern tartalommal készítették el.) Az SzVK előírások nem túlzóak, mégis komoly gondot okoz - elsősorban a gimnáziumokból jött, még jó tanulmányi eredménnyel rendelkező tanulóknak is - az elsajátításuk. Ennek oka, hogy – a technikusképzés elméleti tananyaga a megfelelő természettudományi és kémiai alapok nélkül, a rendelkezésre álló mintegy 18 hónap alatt „megemészthetetlen”. Már pedig a természettudományi tantárgyakkal, főként a kémia tantárggyal a kerettanterv rendkívül mostohán bánik. 9 és 10 osztályban tanítanak minimális (heti 1,5 illetve 2 órában) általános illetve szerves kémiát, a szervetlen kémiával a

középiskolában nem is foglalkoznak, annak oktatását a kerettanterv az általános iskola 8. osztályában írja elő. – a 18-20 éves korosztály manuális képességeinek fejlesztése már sokkal nehezebben megy, mintha ezt 14 éves korban kezdődik, és négy év alatt didaktikusan, fokozatosan alakítható ki. A gimnáziumból jött tanulók mintegy 90 %-a még életében nem fogott kémcsövet sem, kísérleteket is ritkán látott. Ezeknek a tanulóknak a gyakorlati képzésére a két éves, és minden alapot nélkülöző képzésben nincs elég idő. Nem A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 21 tudnak a tanulókban automatizmusok kialakulni, hiszen minden előírt munkaműveletet jó esetben időhiány miatt egy alkalommal végezhetnek csak el. Jogos tehát a gazdaság bírálata, amikor azt kérik a szakképzéstől számon, hogy hol vannak a régebben képezett, jó szakmai általános

műveltséggel rendelkező, logikusan, gondolkodni tudó és főként a gyakorlatban jól képzett technikusok, mert mostanában nem ilyenek kerülnek ki a képzésből. A kerettantervek szerint képezett, és a vegyipari szakközépiskolai osztályokban érettségizett tanulók esetében valamivel jobb a helyzet, azonban a lecsökkentett természettudományi képzés, ráadásul a kémia tananyagának ez a minősíthetetlen elrendezése az általános iskola és a középiskolai osztályok között, továbbá a gyakorlati órákra jutó minimális idő nem sok előnyhöz juttatja őket a gimnazista társaikhoz képest. Messze nem tudják ők sem az OKJ-s vizsgakövetelményeket megfelelő szinten teljesíteni. A világbanki program alapján képezett, a vegyipari szakközépiskolában érettségizett tanulóknál jól megoldható volt a szakmai képzés, e szerint a program szerint tanuló diákoknak a szakmai „előélete”, a szakmai alapozás elegendő és elég „mély” volt

az SzVK megfelelő színtű teljesítéséhez. Az OKJ-s képesítő vizsgák eredményei is azt igazolták, hogy ugyanabban az iskolában, ugyanazon tanárok által tanított ,a világbanki osztályban a vegyipari szakmacsoportban érettségizett diákok sokkal jobb eredményt értek el, mint az ugyanolyan tanulmányi eredménnyel, de gimnáziumokból jött társaik. A világbanki program tehát jó volt! A szakma számára érthetetlen, hogy miért kellett egy jól bevált, kipróbált rendszert „elsöpörni”, és nála sokkal rosszabbal, a kerettantervekkel felcserélni! Megjegyzendő azonban, hogy az új, 2003-tól alkalmazható szakmacsoportos kerettanterv ismét lehetőséget ad a világbanki program bevált elemeinek hasznosítására. Mindezen változások ellenére a szakközépiskola a hazai középiskolai oktatásnak a legkedveltebb iskolatípusa még napjainkban is. A legtöbb tanuló itt végez évek óta megelőzve a gimnáziumokban végzett tanulói létszámot. A

szakmastruktúráról A vegyipari szakközépiskolák a szakmai képzés keretében a következő technikusi szakokon folytatnak képzést: 1. általános vegyész technikus, 2. ipari biotechnológiai technikus, 3. gumi- és műanyagipari technikus, 4. drog- és toxikológiai technikus, 5. papíripari technikus 6. vegyipari minőségbiztosítási technikus, 7. vegyész-mérnökasszisztens Az 1. szakma képzésével nincs probléma, ez minden vegyipari iskolában beiskolázható, folytatható, az általános vegyész technikus iskolarendszerű képzésének komoly hagyományai vannak. Más a helyzet a 2, 3, 5, 6 szakképesítésekkel. Ezekre a szakokra a beiskolázás a jelen körülmények között szinte lehetetlen. Minden évben legfeljebb átlagosan 8-10 jelentkező akadna (a gumis szakmára legfeljebb 2-3, a drogos szakmára a jelzett átlagnál valamivel több), ilyen létszámokkal azonban az iskolák nem indíthatnak képzést. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés

iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 22 A másik probléma, hogy a gazdaságnak ilyen végzettségű szakember igénye folyamatosan, nagy létszámban nincs. Az iskoláknak azt is nehéz felmérni, hogy mely régiókban, milyen képzettségű technikusok, és milyen számban tudnának elhelyezkedni. Erre a kérdésre való válaszadásban az iskolák semmiféle segítséget nem kapnak a munkaügyi központoktól. Célszerűnek látszik tehát, hogy a szaktechnikusi képzést a mindenkori szükségleteinek megfelelően a vállalatok folytassák, természetesen szükség esetén igénybe véve a régió iskoláinak, szakember oktatógárdájának közreműködését. Ezt a javaslatot alátámasztja az a tény is, hogy a szaktechnikus képzés gyakorlati oktatásának feltételei sok esetben nem alakíthatók ki iskolai keretek között. A 90-es évek végén folytatott, és nem régen befejeződött 2. világbanki program (POSzFI program, amelyben vegyipari

iskolák is részt vettek) éppen azt volt hivatva kimunkálni, és két éven keresztül kipróbálni, hogy hogyan valósítható meg a gazdaság igényei szerinti képzés rövid távú programokkal, moduláris rendszerben, a résztvevők előtanulmányaira építve, iskolai rendszeren kívül is. A vegyipar területére olyan program született, amely az általános vegyész végzettséget alapul véve speciális szakmai modulok elvégzésével készíti fel a tanulókat az OKJ képesítő vizsgára a választott szakokon. Az új OKJ követelményrendszer, amelyek most vannak elfogadás alatt, hasonló szellemben, moduláris rendszerben készültek. Célszerű lenne tehát a technikusképzés szabályozását a POSzFI program tapasztalatai alapján átgondolni. A szakközépiskolák személyi és tárgyi feltételeiről A szakközépiskolák személyi feltételei országosan nagyon jók. Iskoláinkban ebben az elméletigényes szakmában már nagyon régóta 80-90 %-ban (van, ahol

100 %-ban) egyetemet végzett mérnök-tanárok illetve tudományegyetemi végzettséggel rendelkező vegyész tanárok tanítják a szakmai alapozó, valamint a szakmai tárgyakat. Közülük soknak van második diplomája, szakmérnöki végzettsége, doktorátusa, üzemi tapasztalata. Távlatilag problémát jelenthet, hogy az iskolákban nincs fiatal, üzemi gyakorlattal rendelkező mérnök-tanár. Félő, hogy a jövőben az iskolák nem is tudnak közalkalmazotti státuszban megfelelő gyakorlattal rendelkező szakembereket alkalmazni. A tárgyi feltételek is az iskolák zömében jónak mondható. Az általános vegyész technikus képzésre az iskolák jelentős része felkészült. Az intézmények mintegy negyedében a vegyipari alapműveletek oktatásához is rendelkeznek többé-kevésbé korszerű műveleti laboratóriummal, oktatócsarnokkal, míg más iskolák ezen témák oktatását vállalati segítséggel oldják meg. A még legjobban felszerelt iskolák sem

nélkülözhetik azonban - főként a végzős osztályaikban - a vállalati gyakorlóhelyeket, a vegyipari technológiai gyakorlatok lefolytatását „élesben”, hiszen nem lehet „lombikvegyészeket” képezni vegyésztechnikus címen. A vállalati gyakorlóhelyekkel az utóbbi időben több gond merült fel: a legtöbb vállalat nem szívesen foglalkozik az alapképzéssel, az iskolarendszerű oktatással (tisztelet egy pár nagyvállalatnak, akik kivételek ez alól). Ez a probléma csak azokban az iskolákban megoldott, ahol évekre visszamenően szoros munkakapcsolat, együttműködés alakult ki a vállalati szakemberek és az iskola szakembergárdája, vezetősége között. Ennek a kapcsolatnak a fenntartása, ápolása azonban az iskola vezetőitől nagyon sok pluszfeladat ellátását igényli. Jó lenne anyagilag jobban A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 23 motiválni a vállalatokat, hogy

ne csak az emberi jó kapcsolatokon múljék, fogadják-e a szakképzésben résztvevő diákokat évközi illetve nyári szakmai gyakorlatokon vagy sem. Az iskolák szívesen teremtenék meg az alapképzés feltételeit az iskola falain belül, csakhogy erre sok pénz kellene. A szakképzési pályázati témák között soha nem szerepel olyan téma, amely lehetővé tenné például műveleti oktató hely iskolai kialakítását vagy jelentősebb rekonstrukcióját, modernizálását. Más forrás nem áll az iskolák rendelkezésére, hiszen a költségvetési pénz a fenntartáshoz elegendő csupán. A különböző „szaktechnikusi” képzésre a szakok jelentős részében még a legjobban felszerelt iskolák sem felszereltek (gumiipari, műanyagipari technikus képzés, biotehnológus technikusok képzése stb.) A képzés gyakorlati feltételeit sok esetben még anyagiak megléte mellett sem lehetne iskolai körülmények között kialakítani, így ezeken a szakokon a

gyakorlati képzés színtere csak a vállalati gyakorlóhely lehet. Többek között ezért is meggondolandó, hogy az iskolák elsősorban az általános képzéssel fogalakozzanak, míg a szakirányú technikus képzést vállalati keretek között, vagy iskola-vállalat kooperációban kellene megvalósítani. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 24 Vegyipari szakképzéssel foglalkozó szakközépiskolák Iskola neve Erdey-Grúz Tibor Vegyipari Középiskola és Kollégium Debrecen Petrik Lajos Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola Budapest Irinyi János Környezetvédelmi Középiskola és Szakmunkásképző Budapest Ipari Szakközépiskola és Gimnázium Veszprém Pálfy János Vegyipari és Műszeripari Szakközépiskola Szolnok Öveges József Szakképző Iskola Balatonfűzfő Surányi Endre Szakképző Iskola Kazincbarcika Vasvári Pál Középiskola, Szakiskola és

Kollégium Tiszavasvári Don Bosco Szalézi Rend, Irinyi J. Szakközépiskola, Nyergesújfalu Eötvös József Gimnázium és Ipari Szakközépiskola Tiszaújváros Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola Pécs Irinyi János Középiskola Kazincbarcika 98/99 17 20 16 99/00 00/01 01/02 02/03 27 26 28 16 10 16 11 37 35 13 25 31 15 15 30 18 7 27 25 20 5 21 25 18 15 16 – – – 18 13 13 9 5 10 18 5 – 15 12 13 13 – – 17 18 8 10 7 6 10 – 8 8 45 45 30 15 10 26 18 12 11 12 A felsorolásban, ahol több szám van feltüntetve egymás alatt, azokban az iskolákban (fentről lefelé) vegyésztechnikus, környezetvédelmi technikus, vegyipari minőségbiztosítási technikus, és biotechnológus osztályok végzettjeinek száma olvasható.) Vegyésztechnikus képzés folyik a szegedi Móra Ferenc Gimnázium és Szakközépiskolában is a beiskolázástól függően. Az elmúlt öt évben 15 fő szerzett

vegyésztechnikusi képesítést nappali tagozaton. Ebben az iskolában folyik a műanyagipari, kozmetikai és háztartás-vegyipari valamint a gumiipari és műanyagipari technikusok, szakmunkások képzése is. Az elmúlt öt évben 1036 vegyésztechnikus, biotechnológus, környezetvédelmi és biztonságtechnikai képesítéssel rendelkező technikus került ki a munkaerőpiacra. A piac felvevőképessége ennél sokkal kisebb volt, így szinte természetes, hogy sokan kénytelenek voltak más pályán folytatni további tevékenységeiket. Ennek következményeit itt nem áll módunkban felsorolni, de minden bizonnyal érdekes tanulmány és következtetés születhetne ebből is. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 25 A statisztikák azt mutatják, hogy a legnagyobb eséllyel a vegyésztechnikusok tudnak elhelyezkedni. A törvényes lehetőséggel élve az utóbbi időben mind több középiskola

próbál meg a környezetében lévő iparvállalati igényeknek eleget tenni, és vegyésztechnikus képzést beindítani. Erre egy vidéki gimnázium esetében konkrét példa is van A dolog azért is izgalmas, mert egyrészt az országban jelenleg működő 6 - 7 vegyipari iskola képes lenne a teljes szükségletet kielégíteni, felesleges további iskoláknak erre vállalkozni, másrészt ez a rendkívül eszköz- és felszerelés-igényes szakma erősen megkérdőjelezheti az ad-hoch becsatlakozók szakmai színvonalát, képzési komolyságát. E közelmúlti tapasztalat két dolgot erősített meg: egyrészt szükség van a szakterületen működő iskolák szakmai szövetségére és koordinációjára, másrészt a további szakmai színvonalsüllyedés megakadályozásának fontos eszköze, hogy a képzés továbbra is iskolarendszerű maradjon a legszélesebb felkészülést biztosító általános vegyésztechnikusi szakmában. Ugyanakkor célszerű lenne szorgalmazni,

hogy az általános vegyésztechnikusi oklevélre, mint alapmodulra épített kiegészítő szakok akár iskolarendszeren kívüli, tanfolyami, illetve felnőttképzési kurzusban is megszerezhető legyen. Ez jobban motiválná a vállalatokat is dolgozóik beiskolázására, és az adókedvezmény érvényesítésének lehetősége miatt a dolgozókat jobban segítené a továbbtanulás elhatározásában. Természetesen a szakmai színvonal megőrzése érdekében ragaszkodni kellene a megfelelő akkreditációhoz vagy más minősítéshez. Ez azonban már jogszabályi kérdés Erdey-Grúz Tibor Vegyipari Középiskola és Kollégium: A technikusképzésre történő beiskolázásnál az iskola sajátos problémája, hogy a 12. évfolyamról nagyon kevesen maradnak a szakképzésben, melynek okai között van az egyetemi felvételik alacsony pontszáma, így a közepes és jobb tanulók az egyetemi továbbtanulást választják. A szakképzésre csak a nagyon gyenge tanulmányi

eredménnyel rendelkező tanulók vállalkoznak. Olyanok is beiratkoznak a szakképzésre, akik inkább csak a tanulási idő meghosszabbításáért maradnak, szociális juttatások, családi pótlék stb.) Petrik Lajos Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola: A technikusok oktatása már a XX. század 40-es éveitől kezdve országos, de bátran mondható, európai hírű. Az 50-es, 60-as években kizárólag ipari vegyésztechnikus képzéssel foglalkozó iskola számos olyan iskolakísérletben vett részt, amelynek célja a képzési profil kiszélesítése, a kor kihívásainak - főleg az ipar igényeinek - kielégítése, új szakterületek bevezetése, integrálása. Így került sor előbb a környezetvédő, majd az informatikai szakképzés beindítására, az ún. több lábon állás jegyében Ezt rövidesen követte az akkreditált mérnökasszisztens képzés beindítása a vegyész és informatikai szakokon. Ma, mint neve is mutatja, mindhárom

szakterületen azzal a kitétellel, hogy a tanulók beiskolázását elsősorban a velük együttműködési megállapodást kötött vállalatok – főleg vegyipari gyárak és vállalkozások – igényei szerint szervezik, illetve a végzett tanulókat főleg ezekre a munkahelyekre irányítják. Az iskola koncepciója a több szakirányban való képzésre a jövőben tovább folytatódik, sőt tervezik olyan iskolakonzorciumok kialakítását, amely a régió ipari igényeit - mondjuk Budapest körül mintegy 100 km-es körzetben - koordináltan próbálja felmérni és kielégíteni. Koncepcióik az alábbi megállapításokra épül: – Jelentősen csökkent a vegyipari képzés iránti tanulói (szülői) igény a nappali tagozaton, mind az általános iskolát követően (14 évesek), mind érettségi után! (18 20 évesek) Az 1980-as évek 120 - 150 fő vegyésztechnikus beiskolázáshoz képest jelenleg 30 - 45 fő a 9. osztályosok induló létszáma, de a 14 osztály

végén a technikusi vizsgát évente már csak alig 20 - 22 tanuló teszi le. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 26 – Nehéz a szülőknek hiteles pályaképet és alternatívákat kínálni a vegyipari szakmában, mert kevés az iskola konkrét információja a valós igényekről és lehetőségekről; illetve a szakmáról a sajtó és a médiák gyakran riasztó képet festenek, eltúlozva egy egy környezetkárosító vegyipari balesetet, vagy valamilyen hibás termék piacra kerülését. – A kémia iránt érdeklődőket – főleg a divat hatására – jobban érdekli a környezetvédelmi szakma, függetlenül attól, hogy próbálják bizonygatni: az iparvállalat szívesebben alkalmaz vegyészt környezetvédelmi feladatokra, semmint munkalehetőséget biztosítson az általa kevésbé ismert szakmai tartalmú környezetvédelmi végzettségnek. – Az iskola felszereltsége, szellemi

kapacitása szinkronban van a szintén „divatszakmának” számító informatikus képzés iránti igény kielégítésével. Mellesleg ez iránt a vegyipari vállalatok is érdeklődnek: különösen a műszaki informatikusok számíthatnak biztos elhelyezkedésre a korszerű, automatizált, számítógéppel irányított üzemekben. – Nőtt az érdeklődés az általános vegyésztechnikusi oklevélre alapozott kiegészítő, második technikusi szakma megszerzése iránt. Itt elsősorban a vegyipari minőségbiztosítási technikus képzést keresik, de lenne igény gumi- és műanyagipari, valamint biotechnológus és korrózióvédelmi technikus képzés iránt is. Az iskola rendelkezik a szükséges eszközökkel és emberi erőforrással, de a képzést csak akkor tudjuk beindítani, szervezése akkor rentábilis, ha legalább 20 - 25 fővel indulhat az oktatás. Talán ez az egyik legerősebb indoka annak, hogy az iskola a közeljövőben regionális „piackutatással”

kívánja az igényeket felmérni, és a lehetőségekről az érdeklődőket tájékoztatni. – Változó az érdeklődés a mérnökasszisztens szakmák iránt: jelenleg éppen lanyhul. Ennek oka az, hogy az utóbbi két-három évben az egyetemek és főiskolák szinte minden jelentkezőt felvettek, a pontszámok alsó határa alapján már a gyenge közepestől, így erre a képzésre „okafogyottság” alapján nem jelentkeznek. Sajnos a vegyipari területen a vállalatok sem preferálják a vegyészmérnök-asszisztenst; keresettebb a jó technikus, vagy a mérnök. Jelenleg az iskola tárgyalásokat folytat a környezetvédelmi, pontosabban a hulladékgazdálkodási technológus akkreditált képzés bevezetésére. – Változó a vállalatok „jelenléti igénye” a képzésben. Több olyan nagyvállalat távolodott el a partneri együttműködéstől, amellyel évtizedes ilyen jellegű kapcsolata volt az iskolának, miközben számos új kft., kisvállalkozás, vagy

éppen eddig háttértbe húzódó nagyvállalat jelentkezik, hogy szeretne az iskolával együttműködési megállapodást kötni. Teszi ezt részben a munkaerőpiaci igényeinek kielégítésére, részben szakképzési alap terhére vállalt támogatásra, részben - és talán ez a legfontosabb - a képzési tartalom megismerésére, vagy éppen új tartalmak ajánlására. Az iskola mindig is nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a képzés szakmai tartalmának meghatározásakor figyelembe vegye az ipar szakmai igényeit, az új technológiákra való felkészítést, a korszerű laboratóriumi vagy gyártási módszerekkel való lépéstartást. Nem egy nemzetközi szintű projektet bonyolítottak le a vállalati szakemberekkel együttműködve. Többek között ennek köszönhető a moduláris rendszerű, illetve kompetencia elvű képzési programok kidolgozása, a világbanki projektekben való részvétel, több szakma képzésének bevezetése. Jelenleg közel harminc

vegyipari vállalattal van együttműködési megállapodásuk. Ezek közül rendszeres tanulói gyakorlóhely biztosításával az élen járnak: Richer Rt., Reanal Finomvegyszer Rt. EGIS Rt Michelin Hungaria (volt Taurus) Chinoin Rt EVM Rt hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezeknél a vállalatoknál komoly felkészültséggel, korszerű A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 27 tanüzemekkel segítik a tanulók ipari ismereteinek megszerzését, biztosítanak gyakorlóhelyeket. Az iskola által kidolgozott valamennyi képzési program „elviseli”, ha nem áll rendelkezésükre vállalati gyakorlóhely. Ettől még az OKJ vizsgára való felkészítést minden esetben biztosítja saját technikai felszerelésével, 8 kémiai (értsd. analitika, preparatív, műszeres stb.), 1 automatika, 1 informatikai hardware és 1 műveleti laboratóriummal, 6 számítástechnikai szaktanteremmel (ami a

laboratóriumokban lévő számítógépekkel együtt kb. 150 tanulói hozzáférésű munkaállomást jelent!) Saját eszközeiket, létesítményeiket részben a vállalatoktól közvetlenül kapott szakképzési alap támogatás, részben pedig sok-sok pályázat elnyerésével kapott támogatás, illetve szaktanári innovatív munka révén folyamatosan fejlesztik és bővítik. Ennek nagyságrendje az utóbbi 4 - 5 évben mintegy évi 15 - 20 millió forint volt. Ezzel együtt rendkívül fontosnak tartják a tanulók megjelenését a vállalati gyakorlóhelyeken, a célzott, előre kidolgozott tematikán alapuló szakmai gyakorlatot és ipari (termelési) tapasztalat-szerzést. – Változott a munkáltatók igénye a szakemberek „járulékos” ismeretei, tudása iránt is. A korszerű kémiai, műveleti és technológiai ismeretek, valamint a megfelelő gyakorlati jártasságok mellett elvárják a technikustól az üzleti-marketing ismereteket, a számítógépes tudást és

a kommunikáció képes nyelvtudást. Ennek biztosítására már most számos programot építettek a képzésükbe. A kötelező óratervi nyelvoktatást kibővítették további heti 2 óra csoportos extra-foglalkozással (ennek anyagi fedezetét az önkormányzat, mint fenntartó biztosítja!). Minden szakon kötelező a számítástechnikai ismeret megszerzése. A technikusi osztályokban a laboratóriumi gyakorlatok dokumentációját, jegyzőkönyveit számítógéppel készítik a tanulók. Szintén a technikusi osztályokban vezetési és gazdasági ismereteket, vállalkozási ismeretet, marketinget, számítógéppel támogatott PR tevékenységet oktatnak. Középtávú céljaik között szerepel a szakma bilingvár tanítása (angol és/vagy német). – Fontos szerepe van iskola életében a nemzetközi kapcsolatoknak, a diákcsere programnak és a nemzetközi tudományos kutatómunkában való részvételnek. Ez természetesen csak az ott tanító tanárok megfelelő

felkészültségével és idegen nyelv tudásával lehetséges. Jelenleg projektvezetői egy Leonardo programban együttműködő angol-holland-szlovén-magyar csoportnak, és komoly tárgyalásokat folytatnak egy német, illetve két skóciai iskolával diákpartneri kapcsolat kiépítésére. – Az iskola a főváros gyakorlóiskolája, ezen belül pedig a Budapesti Műszaki Egyetem Tanártovábbképző Intézetének gyakorlóbázisa. Ez azt jelenti, hogy egyrészt az egyetemmel való napi kapcsolat révén az iskola tanárai megismerhetik a legújabb technológiákat, képzési irányokat, másrészt tevőlegesen részt vesznek a jövő mérnöktanárainak felkészítésében, a szakoktatás módszereinek fejlesztésében, korszerűsítésében. Összességében a szakmai recesszió ellenére a „Petrik” helyzete jó, tanulóik létszáma évről évre a befogadóképesség felső határát súrolja, de az arányok - és társadalmi igények eltolódtak, a környezetvédelem és

az informatika felé. Ahhoz, hogy a vegyészképzés ismét fellendüljön, nem csak ebben az iskolában, de országos szinten is, fontos lenne: – pontosan ismerni és a szülőkkel, tanulókkal megismertetni a szakma perspektíváit, a közel- és középtávú elhelyezkedési és megélhetési lehetőségeket; – bevonni a kistérségek munkáltatóit a helyi beiskolázási programba: a munkalehetőségek felvázolásával segítenék a tanulókat a pályaválasztásban, bátorítanák őket e szakma választására; A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 28 – növelni a munkáltatók és munkavállalók érdekeltségét a képzéseken való részvételben megfelelő jogszabályi harmonizációval; – változtatni azon a környezetkárosító hatásból származó „világvége” és „istencsapás” hangulaton, amely a médiákon keresztül az emberek felé irányul; – szükség esetén anyagi

támogatással is növelni az iskola PR munkáját: például a megfelelő reklámok, beiskolázási ismertetők, sőt beiskolázási programok, illetve a szakképzés presztízsét növelő versenyek szponzorálásával. Irinyi János Környezetvédelmi Középiskola és Szakmunkásképző: (Budapest): A Fővárosi Önkormányzat Oktatási Bizottságának hosszú távú elképzelése értelmében az iskolában megszűnt az érettségire épülő vegyésztechnikus képzés. Így 2000 óta nem folyik e képzési forma az iskolában. Az iskolában jelenleg is folyik a vegyész szakmai képzés. Érettségi után az alábbi szakmunkás szakokon tanulhatnak a tanulók: általános vegyész szakmunkás, vegyészlaboráns. A tankötelezettség teljesítése után pedig a vegyianyaggyártó, műanyagfeldolgozó és gumiipari feldologzó szakmunkás szakmákban folytathatnak tanulmányokat 17 éves kortól. Sajnos ezekre a képzési területekre nagyon kevesen jelentkeznek, mivel a kémia nem

a legkedveltebb természettudományos tantárgy. 1998 óta az iskola foglakozik a drog- és toxikológus technikus képzéssel. A képzés iránt a tanulók iránt nagy az érdeklődés. A végzettek kis hányada vegyipari üzemekben, laboratóriumokban, fitotékákban és kutatólaboratóriumokban helyezkedik el. A tanulók nagy többsége továbbtanul. Az iskola felszereltsége műszerezettsége valamint szellemi kapacitása lehetővé tette, hogy a háttérgazdaság igényeit az iskola oly módon elégíthesse ki, hogy orientálódott a környezetvédelmi és a biológiai irányultságú szakmák felé. A tanulók a gyakorlati munkát az iskolában és a gyógyszergyárak tanüzemeiben végzik. Ipari Szakközépiskola és Gimnázium (Veszprém): A vegyésztechnikus képzés a veszprémi iskolában az utóbbi években visszaszorult. Általában lányok végeztek nagyobb számban (60 százalék) de ők nehezebben tudnak elhelyezkedni. A térség vegyipari üzemeiben a három műszakos

beosztásra van nagyobb esély. Sajnálatos – állapítja meg az iskola igazgatója – de a munkáltatók nem ismerik az iskola tevékenységét, el vannak foglalva saját problémáikkal. Szinte minden munkakör más-más elvárásokat fogalmaz meg, amire nem lehet sokoldalúan képzett vegyészeket képezni. A végzettek közül többen választják az egyetemi továbbtanulást, miután az alacsony felvételi pontszámok miatt bárki bejuthat. Komoly gondot okoz az évenkénti beiskolázás, melynek legfőbb oka a vegyipar rossz társadalmi megítélése. Az iskola véleménye szerint a vállalatoknak kell meghatározni milyen technikusokat és mennyit szeretnének. Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola: Az elmúlt években vegyipari szakmacsoportokban a világbanki modell szerint általános vegyésztechnikusokat, a 2001/2002. tanévtől kezdődően „Az ifjúsági szakképzés korszerűsítése” világbanki program keretében vegyipari

minőségbiztosítási technikus képzés is folyik. Alapvető igény, hogy diákjaink olyan alapozást kapjanak, amelyre könnyű építeni, amely lehetővé teszi a változó igényekhez való gyors alkalmazkodást. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 29 Az egy éves általános vegyésztechnikus képzésben a szakmai alapképzésben résztvevő tanulók tanulnak tovább, az új rendszerű oktatást két évre tervezik, így lehetőség nyílik az érettségizettek bevonására is. Az iskola felszereltsége, műszeres laboratóriuma, számítógépes ellátása jónak mondható. (Ellentmondás, hogy a Tiszamenti Vegyiművek évek óta nem tud felvenni megfelelő képességekkel rendelkező fiatal vegyésztechnikust.) Öveges József Szakképző Iskola: Az iskolában 2000/2001-es tanév óta megszűnt a technikusképzés. Surányi Endre Szakképző Iskola: (105.számú Ipari Szakmunkásképző Intézet)

Vegyész technikus képzés nem folyik. Vasvári Pál Középiskola, Szakiskola és Kollégium: Az általános vegyésztechnikus képzés 2001/2002-es tanévben befejeződött. Ebben a tanévben környezetvédelmi vegyipari technikus képzésre iskolázták be a tanulókat. A végzett vegyésztechnikusoknak még a fele sem tudott elhelyezkedni, annak ellenére, hogy magas szintű képzésben részesültek, és az iskolának az oktatáshoz szükséges minden eszköze rendelkezésre állt. A fő ok a környék vegyipari üzemeinek minimális létszámfelvétel, a TVK Rt. főként több nyelven beszélő diplomásokra tart igényt, az Alkaloida (ICN Magyarország) vegyésztechnikusi igénye megszűnt, a MOL Rt. sem alkalmazza őket Don Bosco Szalézi Rend, Irinyi J. Szakközépiskola, Nyergesújfalu: A vegyésztechnikusi képzést a térség vegyipari üzemei elsősorban a Richter Gedeon Rt. dorogi fióküzeme és a Zoltek Rt. szorgalmazta Az üzemi gyakorlóhelyek és a nyári termelési

gyakorlatok is itt történnek. Az elmúlt években végzettek (több mint hatvan tanuló) sorsát nyomon követik, és az iskola nagy hangsúlyt fektet a beiskolázásra, melyet iskolai vetélkedőkkel, kémiai versenyekkel segítene elő. Sajnálatos azonban, hogy a széleskörű tájékoztatás ellenére sem sikerült olyan létszámot elérni, mellyel ebben az évben egy osztályt tudtak volna indítani. Általános vegyésztechnikus képzés a 2001/2002-es tanévben volt utoljára. Eötvös József Gimnázium és Szakképző Iskola: Az iskola csak a műanyag-feldolgozó szakmában érintet, abban is az utolsó tanévben, mert a szakma kifut. Az iskolában tanulók sorsáról a későbbiekben nincs tudomásuk. A bázisvállalat a TVK Rt volt, az ebből kiszervezett gazdasági társaságok nem tartanak igényt a végzettekre, magasabban kvalifikált több nyelven beszélő szakemberekre van szükségük. Csökkent a szülők motiváltsága is, az iskolafenntartó önkormányzat

megszüntette a vegyész szakmák oktatását. A feleslegessé vált laboreszközöket, műszereket és anyagokat átadták a kazincbarcikai iskolának. Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola és Szakiskola: Az elmúlt öt évben csökkent a végzett vegyésztechnikusok száma. A térség vegyipari üzemei bezártak, a végzett tanulók az egészségügyi intézményekben, kutató laboratóriumokban, vízműveknél, galvanizáló üzemekben, gyógyszertárakban, növényvédő állomásokon, hőerőműben, cement és mészműveknél tudnak elhelyezkedni. Arról, hogy a térségben van és lesz-e vegyésztechnikusra igény egyetlen munkáltató sem jelezte. Egyes vállalatoknak saját kérésükre levelező tagozaton indítunk képzéseket. Az iskola laboratóriumában nagyon sok a régi műszer, új beruházásokra nem telik, pályázati pénzekből próbálkoznak több-kevesebb sikerrel. A vegyipari szakma a térségben leértékelődött, a vegyipari szakképzés

fejlesztésére még csak pályázati kiírások sincsenek. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 30 Az azonban bizonyos, hogy megfelelő és kellő tájékoztatással, és kellő alapfokú kémiatanítással a közvélemény fejében rendet kellene tenni, és közelebb hozni az EU-ban hasonló képzésben résztvevő tanulókat egymáshoz. Irinyi János Középiskola, Kazincbarcika: Az iskolában 1956-tól folyamatos volt a vegyésztechnikus képzés, mely 1995-ben megszűnt majd 1998-ban újra indult. Az 1998/99-es tanévben a BorsodChem Rt. határozott kérésére beindították a Megyei Fejlesztési Tervben szereplő és Pedagógiai Programukban jóváhagyott általános vegyésztechnikus képzést, érettségi után OKJ-s szakkal. Évenként egy osztállyal folyik a képzés A tanulmányokat a tanulmányi szerződés megkötésével havi ösztöndíjjal támogatja a BorsodChem Rt. A végzett technikusoknak

munkalehetőséget biztosít Biztosítja továbbá a 14. évfolyam évközi műveleti gyakorlatainak helyszínét és az iskola laboratóriumok felszereltségét. Mivel az iskola számítástechnikai laborokkal is ellátott, így az informatika oktatása is megfelelő. Közel 100 millió forintos beruházással vége felé közeledik a műveleti labor felújítása. A tárgyi és személyi feltételek biztosítottak, közel 40 ezer kötetes szakkönyvtár és mindenki számára hozzáférhető Internet valamint iskolai számítógépes hálózat biztosítja a tanulók naprakész felkészítését. 5. A szakképzés jelenlegi igényeinek felmérése Veszprémi térség: A nagymértékű zsugorodás, létszámcsökkentések, műveletek megszüntetése, privatizáció a technikus kört nem érintette. Talán csak az Ajkai Timföldgyár esetében fordult ilyen elő (Ugyan nem a veszprémi, hanem a Komárom-megyei térségben az Almásfüzitői Timföldgyár bezárásával szűnt meg közel

száz technikusi munkahely.) A vegyész technikus létszám a folyamatos öregedés miatt egyre csökken. Az új technológiák azonban nem követelik meg a teljes létszám pótlását, a térség vegyipari sajátosságai átalakultak. A veszprémi térség meghatározó vegyipari üzemei közül vannak, amelyek átalakultak, megszűntek. Viszonylag nagy létszámot foglalkoztat a Nitrogénművek Rt, melynek tulajdonosa a Tiszamenti Vegyiművek Rt. (Szolnok) tulajdonosa lett A keletről dömpingáron behozott műtrágyamennyiség miatt a Nitrogénművek Rt. igen nehéz helyzetbe került, jövőbeni sorsáról csak az uniós csatlakozás után lehet majd határozott választ adni. Amerikai kézbe került a volt Nitroil gyár, átalakult és kis Kft-re darabolódott a Peremartoni cég, nagy kihívásokkal kell szembenéznie a Nitrokémia 2000 Rt.-nek is Az elmúlt 5 évben a Nitrokémia 2000 Rt.-ben folyamatosan csökkenő létszámmal dolgoztak ugyan, ennek ellenére egyes vegyipari

technológiákban és munkakörökben szívesen alkalmaztak volna évi 2-4 fő vegyésztechnikust, a jelenleg megközelítően 50 fő hasonló végzettségű mellett. A foglalkoztatott technikusok korosztálya változó, 2/3 részük idősebb, többség Veszprémben végzett nappali tagozaton vagy felnőtt képzés formájában. A felnőtt képzés formájában végzett technikusok helyzeti előnyben vannak, mert valamennyi gyakorlati idővel, technikai, technológiai, valamint személyi és helyi ismerettel; egy konkrét munkahelyen vagy a társaságnál már rendelkeznek, míg a nappali tagozaton végzett pályakezdőknek ezeket pótolni kell. Az elméleti felkészültség felmérésére, vagy a két képzési forma összehasonlítására egy munkahelyen és munkakörben lehetetlenség vállalkozni. Az eredményes munkavégzés (a munkáltatónak ez a fontos) emberi, akarati tényezőkön, munkatársi és helyi viszonyokon, kultúrák, alkalmazkodóképesség és készség stb. A

vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 31 befogadásán is múlik, az adott munkakör betöltése vagy egy tényleges munka végzése pedig rész-szakismeretet igényel. A hatékonyság növelése érdekében a folyamatosan csökkenő létszám döntően a tevékenység kiszervezések eredménye, így a szakterületen dolgozók munkájára továbbra is szükség van (elsősorban a képzetlenek iránti foglalkoztatási igény csökken). Vegyipari vállalatként a vegyész végzettségű munkavállalók alkalmazása, megtartása kulcsfontosságú. A vegyipar sajátosságai miatt vegyésztechnikusként férfiak vannak többségben a társaságnál, a nők aránya vegyésztechnikusból kb. 10%, a foglalkoztatási formára pedig a többműszakos munkarend a jellemző. Betöltött munkakörök szerint a férfiak kb 70% a közvetlen a vegyipari termelésben művezetőként, vagy műszaki területen (üzemtechnikus,

műszaki koordinátor) dolgozik, a nők pedig analitikai munkát végeznek (minőség-ellenőrzés, fejlesztés). Mint korábban is jelezték, vegyésztechnikusokra a jövőben is lesz igény. Általános vegyésztechnikus kategóriában gondolkodnak, ami nem zárja ki, hogy alkalmanként egy-egy fő környezetvédelem vagy minőségbiztosítás esetleg biotechnológus végzettségű szakemberre ne lenne szükség. Közvetlen környezetükben a helyi Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnáziummal (Balatonfűzfő) van szorosabb kapcsolatuk, ahol minőségbiztosítási szakembereket is képeztek. Az iskolát évek óta anyagilag rendszeresen támogatják Kapcsolatuk van továbbá a Veszprémi Ipari Szakközépiskola és Gimnáziummal, ahol nappali tagozatos vegyésztechnikus képzés is folyik. (Korábban a Nagykanizsai iskolával volt hasonló kapcsolatunk, itt azonban a vegyésztechnikus képzés megszűnt.) A támogatott iskola vegyésztechnikus végzettjei döntően továbbtanulnak,

így nem látják biztosítottnak a vegyipar területén a szakmai középkáder (művezető, üzem-fejlesztő technikus, műszaki koordinátor, stb.) utánpótlást A konkrét beiskolázás folyamatát, a felvételi követelményeket nem ismerik. Tudják azonban, hogy három műszakos munkarendben működő vegyipari vállaltoknál nem vonzó dolgozni a fiataloknak. A vegyipar megítélése az ún zöldeken kívül szűkebb és tágabb körökben is vegyes, általában negatív. (egészségre ártalmas, veszélyes, büdös, szennyezi a környezetet, stb.) Sajnálatos, hogy azonosulni kell azzal a gondolattal, hogy a gyengébb képességűek kerülnek a pályára. (és lesznek pálya elhagyók, ha lehetőségük kínálkozik rá) Elvben az oktatási intézmények szigorúbb követelményszintje egyféle megoldást jelenthetne, jó-jobb szakembereket képezhetnénk a vegyiparnak. Másfelől a megtartást kizárólag vállalati szinten nehéz elképzelni. (Főképp vidéken a megtartás

a lakóhelyhez kötöttségen, esetleg szülői példák alapján, vagy más munkahely hiányában értelmezhető napjainkban, egyféle kényszer tehát.) Borsodi térség: A borsodi térségben mint ismeretes az országos átlaghoz képest is nagy a munkanélküliség aránya. Kivételt képez a BorsodChem Rt melynek célja, hogy termelési technológiáját folyamatosan korszerűsítve egyre nagyobb hozzáadott értékű, magas minőségi színvonalat képviselő termékeket állítson elő. Ennek érdekében kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a korszerű technológiák működtetéséhez megbízható szaktudású, középfokú vegyipari szakképesítéssel rendelkező munkaerő utánpótlásról is gondoskodjon. A jól felkészült, speciális ismeretekkel rendelkező fiatal szakemberek megnyerésére és alkalmazására a társaság néhány éve külön programot indított. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú

szakképesítések 32 A program keretében 1994 óta folyamatosan működtet vegyianyag-gyártó szakmunkásképző tanfolyamot. Emellett 1998-ban nappali tagozatos általános vegyésztechnikus képzés indult az Irinyi János Középiskolában Kazincbarcikán, 2000. őszén pedig a Surányi Endre Szakképző iskolában újra indult a vegyianyag-gyártó szakmunkásképzés és kezdetét vette a műanyagfeldolgozó szakképzés is. A gyakorlati képzésekben a résztvevők a BorsodChem Rt. szakembereinek irányításával szereznek szakmai tapasztalatokat a társaság üzemeiben. A képzésben résztvevők anyagi támogatása is jelentős. A fiatalok tanulmányi eredményeiktől függően a mindenkori minimálbér 10-35 százalékának erejéig havonta ösztöndíjszerű támogatásban részesülnek. A tanulószerződés-program komoly felvételi szűréssel indul. A képzés befejeztével a sikeres szakmunkás és technikus vizsgát tett fiatalok a BorsodChem Rt.-nél biztos

munkahelyre számíthatnak. A fent említettek nem hasonlíthatók a TVK Rt.-re Tiszaújvárosban az Eötvös József Gimnázium és Szakképző iskola volt hivatott a térség szakember utánpótlásának képzésére. Ez az iskola azonban kénytelen volt megszüntetni a szakmai képzést, az iskola jól felszerelt tanlaboratóriumának eszközeit átadta a kazincbarcikai iskoláknak. A TVK Rt elsősorban a felsőfokú végzettségű, több diplomával is rendelkező, idegen nyelveket is jól beszélő szakembereket keresi, és nagymértékben támogatja a felsőoktatási intézményeket. (Miskolc, BME, Veszprémi Egyetem) Tiszavasváriban a Vasvári Pál Középiskola, Szakiskola és Kollégium is kénytelen volt megszűntetni a vegyészképzést, mert a végzetteknek csupán 20 százaléka talált munkahelyet és más szakterületeken voltak kénytelenek próbálkozni, a térségben nem nagy sikerrel. A tárgyi feltételek itt is biztosítottak voltak, az üzemi gyakorlóhelyet az

Alkaloida utódja az ICN Magyarország Rt. biztosította, viszont a továbbiakban nincs szüksége pályakezdőkre A térség oktatási térképe ellentmondásos. Külön tanulmányt igényelne a lakosság vegyiparral szemben tanúsított ellenszenve, az általános iskolai kémiatanítás alacsony színvonala. Tiszántúl, Szolnok és környéke: Az ország alföldi térségében nem igen vannak, csak elvétve vegyipari üzemek. Szolnok azonban évtizedek óta nevezhető vegyipari központnak. Évek óta folyamatosan keresnek vegyésztechnikusokat, és középfokú végzettségű szakembereket. A szakemberhiány elsősorban a termelő területek tapasztalható. Sok esetben kénytelenek megalkudni és az érettségizett fiatalokat betanítani, ami a cégnek nagy veszteségeket jelent. Ellentmondásos a Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola és a vegyipari termelő vállalat viszonya. Az iskola elmondása alapján igen nehéz a térség tanulóanyagából erre a

szakmára beiskolázni. A vegyipari vállalat várható nagyberuházásai magasabb tudású, idegen nyelvet is beszélő szakembereket igényelnének, a térségben folyó oktatás azonban elvárásaikat nem tudja kielégíteni. Dél-Dunántúl Pécs környéke: A térségben – hasonlóan az ország többi térségéhez – a közvéleményben a vegyipar iránt nagyon sok ellenérzés alakult ki. Megszűntek a régióban a nagy munkaerő piacot jelentő vállalatok, üzemek (uránbánya, szénbánya, bőrgyár). Egyre kevesebb a vegyésztechnikusok iránti igény. Általában az egyetemek, egészségügyi laborok, vízművek, hőerőmű, gyógyszergyár és a környezetvédelmi laborok, ahol a vegyésztechnikus el tud helyezkedni. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 33 A térség vegyipari szakképzéssel is foglalkozó iskolájának nincs tudomása arról, hogy valamelyik munkáltató is jelezte volna, az

elkövetkezőkben vegyésztechnikus iránti igényét. Budapest és környéke: A vegyésztechnikusok legnagyobb felvevőhelye a budapesti térség. A gyógyszergyárak munkafelvételei között szinte naponta szerepelnek a vegyésztechnikusok, de állandó hiány van a Budapesti Vegyiművek Rt.-nél, és más vegyipari vállalkozásoknál is Általában az angol nyelvet is beszélő, számítástechnikai ismeretekkel rendelkező, több műszak vállalására is vállalkozó technikusokat keresik. MOL Rt. Petrolkémia: A létszámában folyamatosan csökkenő társaságban egyre nagyobb a felsőfokú képzettséggel rendelkezők száma. Míg ez az iparág 1994-ben több mint 15 ezer főt alkalmazott, mára már csak nyolc, de a jövőben e létszám közel felével kívánja működtetni termelő cégeit. Az elmúlt öt évben 65 fő tett vegyipari technikusi vizsgát, és 38 főt vettek fel ilyen végzettséggel. Általában a finomítás, a logisztika és a terméktárolás

területén alkalmazzák a technikusokat. A munkakör bonyolultsága, a technológiai fejlesztések egyre jobban kiszorították a szakmunkás kört, a folyamatos leépítések is őket érintették. és az általános vegyésztechnikus, vegyipari gépész és környezetvédelmi technikusi minősítéssel rendelkezők juthattak álláselőnyhöz. A vegyipari szakközépiskolákat évenkénti döntések alapján külön fejlesztési összegekkel támogatják. A MOL Rt saját tanlaborja 2000-ben felszámolásra került A MOL Rt. – amely várhatóan Közép-Európa vezető olajvállalata lesz (szlovák, horvát, lengyel, román, szerb) felvásárlásai révén, meghatározó szerepet fog betölteni a térség vegyiparában. Szakemberigénye azonban a felsőfokú több diplomával is rendelkező, több nyelvet beszélő szakemberek felé irányul. A szakképző iskolákkal szembeni munkaadói elvárások (Összefoglaló a cégvezetőkkel történt beszélgetésekből.) Gazdasági

szakértők, elemzők értékelik és elemzik elmúlt éveink gazdaságát, és mindenütt megerősítést nyer a tény: hazánk a térség egyik legkiegyensúlyozottabban fejlődő országa. Amerikai gazdaságkutatók azt prognosztizálják, hogy az elkövetkező húsz évben az Unióhoz most, és a következő lépcsőben csatlakozó országokba irányulnak majd a beruházások, itt élénkül a gazdaság, és várhatóan az eddig sejtetett kínai gazdasági fejlődési ütemet is mögöttünk tudhatjuk majd. Ahhoz azonban, hogy mindez valóra válhasson, a külső és belső motiváción kívül az egyik legfontosabb tényező a ma ifjúságának holnapja. Hogyan leszünk képesek befolyásolni az ő gondolkodásukat, hogyan leszünk képesek felkészíteni őket ezekre a kihívásokra? E kérdés megválaszolása és megoldása mindnyájunk felelőssége is. Felülvizsgálták a szakminisztériumok és a gazdasági élet szereplői az országos képzési jegyzéket (OKJ). A jelen

elképzelések szerint radikálisan csökkentenék az OKJ szereplő mintegy 800 szakmát, mert a túlzott specializáció gátolja a hazai munkaerőpiacon történő elhelyezkedést. Arra, hogy mely szakmákat kell törölni és mit célszerű összevonni, a vegyipar már az elmúlt évben végzett felméréseket, és azt továbbította a Nemzeti Szakképzési Intézetbe. A szakképzési reformmal a gazdálkodók reményei szerint nagyobb teret nyerne a gyakorlatorientált képzés, és a vállalkozások is érdekeltté válnának a tanulók alkalmazásában. Megrendelői helyzetbe kellene hozni a munkaadókat! Nem ilyen optimisták a vegyipari szakoktatás, a vegyipari szakközépiskolák tanárai. Nem olyan régen még több szakmában képeztek vegyészeket. A vegyianyaggyártó szakmában a képzést sok helyen már több éve megszüntették, mert a nagyfokú automatizálás nem igényeli a szakmunkásokat. A műanyag-feldolgozó üzemek a privatizáció után szétdarabolódtak,

a kis A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 34 magáncégek ugyan biztosítják a gyakorlati képzéshez szükséges munkahelyeket, de csak a már gyakorlattal rendelkezőket hajlandók felvenni. A jó szakember-ellátottság biztosításához hosszú távon kell tervezni, de az is megfontolandó és követendő, amely szerint pl. egy nagyvállalat oktatással foglalkozó szakemberi arra kérik a szakmunkás, technikus képzéssel foglalkozó iskolákat, hogy a náluk elhelyezkedni kívánó tanulóknál, (jobbára gépészeknél) a vegyipari szemléletet mélyítsék el a képzés folyamán. Az már egészen biztos tény, hogy az oktatás rendszerén változtatni kell, a valós társadalmi szükségletek, a korlátozott lehetőségek, valamint az arra alkalmas résztvevők száma miatt a résztvevők arányát csökkenteni kell. Az oktatás feladata, hogy a valós társadalmi igényekhez illeszkedjék, olyan

szakembereket képezzen, akik a munkaerő-piaci igényeket kielégítik és az egyén az életpályája során sikeres, a tanult ismereteit hasznosítani tudó, és ezek alapján az új megismerésére, alkalmazására képes szakember legyen. Az elvárás az, hogy a vegyipari alapozó képzésnek a természettudományi, jogi, gazdasági ismereteken kívül a szemléletmód megalapozása is feladata. Nagyon fontos tényező az átalakítás során, hogy a megrendelőknek, a munkaadóknak a képviselőit is be kell vonni a jövő képzésének előkészítői munkáiba. Milyen technikusra van szükség a mai társadalomban? Magas alaptudású, jó tanulókészségű, nemzetközi szinten is felkészült, kreatív, motivált, jövőképpel rendelkező technikusok lehetnek a globalizáció üzemanyagai. Nem azt kell alapul venni, hogy a gazdaságban mit kell egy többéves gyakorlattal rendelkező technikusnak tudnia, hanem azt, hogy milyen tudás és képesség kell induláskor ahhoz,

hogy a kívánt szintet minél könnyebben és gyorsabban elérje. Nem az a lényeg, hogy az intézmény mit tanít, hanem az, hogy milyen képzettséggel kapja a végzőst a foglalkoztató intézmény. Az új technológiák az alkotó szemléletet helyezik előtérbe. A gazdaságnak közép és hosszú távú előrejelzéseket kell biztosítani az oktatás számára. Hosszabb távú jövőt illetően a verseny azt sugallja, hogy az ipar technikus felvevőképessége növekedni fog. A hazai vegyipar közel európai szintű, a gyártóiparban a nemzetközi tulajdonú cégek képességvezéreltek, a hazai kis- és középvállalkozások működése még hektikusnak mondható, viszont a jó technikusok lehetnek és lesznek a folyamatok katalizátorai, ha nyitott szemléletűek, ha erős jövőképpel rendelkeznek. A képzés célja a széles körben hasznosítható, magas szintű kémiai és rokon szakterületi alaptudással és készségekkel, valamint idegennyelvtudással, elemi

műszaki-gazdasági szemléletmóddal és egyes választott részterületeken speciális ismeretekkel is rendelkező művelt szakemberek képzése. Végezetül milyen ember a vegyész, a jó technikus, aki már a tanulmányai során is állandóan a kompromisszumokra kényszerül? Mi a hivatása, feladata? Hivatása abban áll, hogy a természettudományok által felismert törvényszerűségeket, összefüggéseket a gyakorlati életben használhatóvá tegye. Másként fogalmazva az a feladata, hogy az elméleti felismeréseket a tárgyi megvalósítás útjára vigye, és ezek eredményeként termelőeszközt, fogyasztási javakat állítson elő. A termodinamika, a kémia törvényeit felhasználva a technikusi munka eredményeként így lesz pl. a földgázból ammónia, abból karbamid-műtrágya. E folyamatban a technikus valósítja meg azt a kompromisszumot, amivel a gázkonverzió műszakilag megvalósítható, költségekkel még elviselhető módon eléri az optimális

szintet. Mivel egy fizikai, vegyi és más folyamat hatásfoka csak elméletben lehet A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 35 100 százalékos, a valóságban soha, ezért a technikusokkal szemben a kompromisszumok kihívása állandósul. A mérnök a műszaki, gazdasági folyamatok egységének tervezője, a technikus a kivitelezője, az irányítója, bonyolítója. Mivel ez a munka mindig konkrét produktum előállítására irányul, s a termék a piaci gazdasági verseny körülményei között jut el a felhasználójához, a technikusnak ismerni kell a gazdasági élet törvényeit, szabályait, a gyártási költségek összetevőit és azok elemzését is. Enélkül nincs versenyképes termelés Tehát a jó technikus soha nem lehet olyan műszaki kompromisszum megalkotója, amely egyben ne tartalmazná a műszaki kompromisszumból származó termék versenyképességét is. Vagyis a megoldás, az

optimum keresés mozgató ereje elsősorban nem a becsvágy, hanem a gazdasági kényszer, a piaci verseny, a nyereségesség kényszere. A jó technikus a technika és az ember összekapcsolója, a közöttük lévő élő híd. A szakmunkás, a technikus számára a mérnök fordítja a tennivalókat a mindennapok nyelvére, cselekvési szabállyá, technológiai, műveleti utasítás, biztonsági szabályzatok formájában. Egy ország műszaki kultúrájának szintje nagymértékben attól is függ, hogy a munkahelyeiken mit látnak, hallanak, tanulnak az emberek, és hogyan tudják azt egész életükben alkalmazni. A jó technikusnak, mint a technika és az ember összekapcsolójának egyben igen nagy erkölcsi, jogi felelőssége is van. Felelős azért, hogy a folyamatokban lévő anyag és energia koncentrációk csak akkor, ott, és az előre kiszámított idő alatt szabaduljanak fel, mert ellenkező esetben hihetetlen teljesítménnyel, munkavégző képességgel találjuk

szembe magunkat, melynek romboló erejéért és következményeiért a társadalom őt teszi felelőssé. Amíg az alkotó művész látható, fogható, olvasható, hallható műveket hagy maga után és ezen keresztül önmagát is megörökíti, a jó technikus munkájának eredménye a mindennapok termékeiben és szolgáltatásaiban jelenik meg: gyógyszerekben, energiahordozókban, műanyag alapanyagokban és sok ezer termelési és fogyasztási eszközben. A technikusi élet fizikai és szellemi erőfeszítései csodálatos metamorfózison keresztül mindennapi termékekké alakulnak át. Azonban ezeket az alkotókat ritkán emlegetik, nélkülük viszont az élet akár meg is állhatna. 6. Beiskolázási problémák feltárása Az utóbbi években a vegyész szakmára jelentkezők száma szinte évről évre csökken. Ennek okát a következőkben látjuk: – a vegyész pálya presztízse erősen megromlott, nem vonzza, inkább elriasztja a fiatalokat, – az egyetemek

szinte minden jelentkezőt felvesznek, így az a tanuló, aki érettségi után tovább akar tanulni, inkább a felsőoktatásba lép, minthogy a technikusképzésben folytatná tanulmányait. A szakképzésbe jelentkezők előképzettsége, színvonala, motiváltsága évről évre gyengébb, mert zömével csak az marad a szakképzésben, akinek nem is a továbbtanulás az elsődleges célja, hanem – a nappali tagozaton tanulók után járó családi pótlék, – az árvasági ellátás, – a különböző szociális juttatás, – a fiúknál a sorkatonai szolgálat elkerülése, – a diák státusszal járó egyéb kedvezmények (diákigazolvány), – minél később kelljen munkát vállalnia (és ezt a szülők jelentős része támogatja). A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 36 A szakközépiskolában érettségizettek között a helyzet valamivel jobb, amennyiben sikerül a középiskola 4 éve

alatt a szakmát közelebb hozni a tanulókhoz. (Ezért van olyan nagy jelentősége többek között a jó középiskolai programoknak!) A fentiekben felsorakoztatott problémákkal terhesen a szakképzésnek rendkívül nehéz feladatot kell megoldania, hogy a gazdaság számára megfelelő szintű és megfelelő számú szakembert képezzen. A szakképző intézmények feltétlenül segítségre szorulnak a beiskolázás tekintetében. A beiskolázási gondokról Beiskolázás az általános iskola után Az általános iskolákból a vegyipari szakközépiskolákba való beiskolázás évről-évre nehezebb, és szinte minden évben gyengébb előképzettségű tanulót kénytelen a szakközépiskola felvenni a 9. osztályába Ennek okait a következőkben látjuk: – a 8 és a 6 osztályos gimnáziumok térhódítása után 8. osztályig az általános iskolákban csak a „harmadik vonal” marad, akik egyáltalán szakközépiskolába jelentkezhetnek. (A szakközépiskoláknak a

törvény tiltja, hogy esetleg a 6. osztályt végzett tanulókat felvegyen és azokat erősebb „temészettudományi” alapképzettséggel készítse fel a szakközépiskolai osztályokra.) Ma a legtehetségesebb gyerekeket a 4. osztály elvégzése után a szülők elviszik a 8 osztályos gimnáziumokba, akik ezt nem tették meg, azok az 5. osztály után íratják tehetséges gyermekeiket a 6 osztályos gimnáziumokba. Az általános iskolában maradó harmadik vonal egy része - általában a jobb tanulók - a 4 osztályos gimnáziumba mennek, és valójában a maradék az, aki a szakközépiskolát célozza meg, a legesleggyengébbek pedig a szakiskolákat. Mivel a kémiát a 7. osztályban kezdik tanulni a gyerekek, a 8 illetve 6 osztályos gimnáziumi választáskor még nem is tudhatják, szeretni fogják-e a kémiát, milyen is az a vegyész pálya, – az általános iskolai kémia tananyaga nem felel meg a tanulók életkori sajátságainak: túlságosan száraz, nehéz,

az ide vonatkozó új kerettanterv szerint a tananyag felépítése ráadásul logikátlan, nem hogy kedvet csinálna a tanulóknak a vegyészetet, felkeltené az érdeklődésüket, inkább elriasztja, megutáltatja ezt a gyönyörű tudományágat a 13-14 éves korosztállyal. Nagyon ritka az a gyerek, aki ezek ellenére is a vegyipar felé orientálódik, – a 14 éves tanulók 90 %-ában a szülő választ gyermeke számára szakirányt. A szülők azonban nem ismerik a szakma perspektíváit, a közel-és középtávú elhelyezkedési lehetőségeket. A társadalmat elriasztja a vegyipar környezetkárosító hatásáról keltett hisztéria, amely gerjesztéséért a média nagy mértékben felelős! A fent említett beiskolázási problémák miatt a vegyipari szakközépiskolába iratkozott tanulók között igen nagyarányú a lemorzsolódás. Ha az iskola a követelményekből nem akar engedni - és jó, hogy ezt teszi, - akkor a gyenge előképzettségű, változó

szorgalmú tanulókat csak hihetetlen energiával tudja az érettségiig eljuttatni. A szakközépiskolában érettségizettek között a helyzet valamivel jobb, amennyiben sikerül a középiskola 4 éve alatt a szakmát közelebb hozni a tanulókhoz. (Ezért van olyan nagy jelentősége többek között a jó középiskolai programoknak!) A fentiekben felsorakoztatott problémákkal terhesen a szakképzésnek rendkívül nehéz feladatot kell megoldania, hogy a gazdaság számára megfelelő szintű és megfelelő számú szakembert képezzen. A szakképző intézmények feltétlenül segítségre szorulnak a beiskolázás tekintetében. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 37 Ahhoz, hogy a fenti problémákon javítani lehessen, fontos lenne: – pontosan ismerni és a szülőkkel, tanulókkal megismertetni a szakma perspektíváit, a közel- és középtávú elhelyezkedési és megélhetési

lehetőségeket, – bevonni a kistérségek munkáltatóit a helyi beiskolázási programokba, a munkalehetősége felvázolásával lehetne bátorítani a tanulókat a pályaválasztásban, – növelni a munkáltatók és munkavállalók érdekeltségét a képzéseken való részvételben a megfelelő jogszabályok harmonizációjával, – változtatni a környezetkárosító hatásból eredő világvége hangulaton, melyet a médiák manipulálnak, – szükség esetén növelni az iskolák PR munkáját, megfelelő reklámokkal, beiskolázási programokkal, értelmes, a vegyipart és annak fontosságát reálisan bemutató kisfilmekkel tájékoztatni a közvéleményt és a pályaválasztó tanulókat. A beiskolázási problémák háttere Megkerestük a kémiával kiemelten foglalkozó iskolákat, gimnáziumokat, és 100 fő 12. osztályos tanulónak tettük fel a kérdéseket. Rangsoroltattuk velük az alábbi tantárgyakat: biológia, fizika, földrajz, idegen nyelv, magyar,

történelem, matematika és kémia. Rangsoroltattuk, hogy az említet tantárgyak alapján mennyire szeretik azokat. Melyiket tartják a legnehezebbnek? Kérdéseket tettünk fel arra vonatkozóan, hogy véleményük szerint mivel foglalkozik a vegyipar? Megkérdeztük, hogy szívesen dolgoznának-e vegyipari vállalatnál? Sorrendbe állítattuk velük, hogy mely szakmákat értékelnek többre. Válaszaikból kiderült, hogy a diákoknak mindössze 3,3%-a tette a kérdőív 8 tantárgya közül a szimpátia-sorban az első helyre a kémiát, és a negatív tartományba sorolta összesen 63%-uk. Véleményük szerint a matematikánál és a fizikánál is nehezebb a kémiát tanulni. A legfőbb nehézséget sorrendben a következők okozzák: 1. A képletek, reakcióegyenletek 2. A számítási feladatok 3. A kémia bonyolult terminológiája 4. A túl sok fogalom és törvény Megítélésük szerint a három évnyi kémia tanulás alatt több mint 62%-uk számára nem volt

semmilyen sikerélmény vagy emlékezetes momentum. A vegyipar tevékenységi területeivel 42%-uk hozzávetőlegesen, míg 58%-uk teljesen tisztában van. Vegyipari üzemben egyáltalán nem dolgozna 28%-uk, 41%-uk pedig csak akkor, ha semmi más lehetősége nem lenne. Mindössze 8%-uk végezne szívesen ilyen munkát. 18%-uk szerint a vegyipar hasznossága kérdéses, de 82%-uk választotta azt, hogy a vegyipart környezetkímélőbb irányban tovább kell fejleszteni. A választható szakmák közül a vegyipart az ötödik helyre sorolták, csak a gépipari illetve a ruhaipari szakmát előzi meg. Összességében úgy látszik, hogy a kémia (a természettudományok) illetve a vegyipar társadalmi megbecsültsége hosszú ideje nagyon rossz. Az egymást követő oktatási kormányszervek pedig évek óta csökkentik a kémia, fizika, matematika, biológia, sőt az informatika tantárgy órakeretét! A tananyag is csökkent, de nem arányosan. Így nem elég, hogy a pénzhiányos

iskoláknak nem telik kísérleti eszközökre és vegyszerekre, hanem még idő sincs a (szavakban persze támogatott) kísérletezésre, sőt gyakorlásra sem. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 38 Az átlagtanulók többsége hamar megunja a „darálós” kémiát, sőt általában a tanulást. A tanulásról ma már egy egyszerű átlagos családban is azt tartják, hogy „túl sok haszna nincs, 4-5 év veszteség a felsőfokú tanulás, ami során nemhogy keresne, hanem viszi a pénzt a gyerek. Aztán sem biztos, hogy el tud helyezkedni” A középfokú szakképzés helyzete még rosszabb. Magyarországon az emberek többsége egyáltalán nem kellően becsüli az iparban és a vegyiparban dolgozókat, így a szakképző iskolák csak a leggyengébb tanulókkal dolgozhatnak. A középfokú képzést sokkal gyakorlatiasabbá és korszerűbbé kell tenni. Sok-sok gyakorlási lehetőség kellene

Hosszú évekre lesz szükség a műszaki pályák presztízsének újrateremtéséhez, csak aztán jönnek a jobb képességű diákok, majd szakmunkások. Mindezért persze a jórészt kontraszelekcióval a pályára került, erősen ingadozó nívójú és túlterhelt pedagógusok, kémiatanárok is felelősek. A tanulók által a leginkább elutasított tárgyak közé tartozik a kémia, ezt hiába is próbálnánk vitatni. Az okokat a megszólított kémiatanárok a következőkben látják: 1. A közvélekedésben (nemcsak nálunk, hanem az egész fejlett világban) a kémiához egyre több pejoratív értelmezés társul. A köznyelvben vegyszer szó ma már szinonimája a szennyezésnek, az undorítónak, az ártalmasnak, a mérgezőnek, a veszélyesnek. A filmekben a vegyész, mint a környezetét vagy a többi embert a gátlástalan haszonszerzés reményében tönkretevő, veszélyeztető, a gonoszt szolgáló figura jelenik meg. A laboratórium pedig csakis a bűnös

praktikáknak a jó emberek elől elzárt színtere lehet. A gyerekek a kémia tantárgyat és a tanárt (talán csak tudat alatt, de már jó előre) ezzel a képpel azonosítják. 2. A mai gyerekeknek már a szülei is utálták a kémiát és rettegtek tőle, ezért a tanulók már akkor elutasítják, amikor még nem is találkoztak vele. Ez az előítélet nagyon tartós, szinte leküzdhetetlen, még akkor is fennmarad, ha a tanár sohasem ad házi feladatot és mindenkit jelesre értékel. 3. Fokozza az elutasítást, hogy hetedik, nyolcadik, kilencedik osztályban a kémia tananyag jelentős részének (anyagszerkezet, az általános kémia) megértése az absztrakciónak olyan szintjét követeli, amely a tanulók döntő többségének értelmi fejlettségét meghaladja. Jelenlegi tanterveink a fejlődéslélektan és a kognitív pszichológia törvényszerűségeit figyelmen kívül hagyják. Éppen azért mutatnak kevesen érdeklődést, mert a fenti okok miatt a legtöbbek

számára a tantárgy egyszerűen érdektelen, és nehéz. Tulajdonképpen nem nehezebb más tantárgyaknál, de mégis nehezíti a tanulást, hogy a kémia felhasznál olyan ismereteket, készségeket, amelyekkel a tanulók fizika, matematika, biológia földrajz órán találkoztak, de amelyek elsajátításának szintje csak néha éri el a tantervben előírtat, és amelyek transzferálása az elsajátítás szintjétől függetlenül is problémás. Akkor lenne a helyzet javítható, ha kidobnánk a tanterveinket, ha nem a kémia tudományára akarnánk oktatni a 13-16 éves gyerekeket, hanem a tantárgy célja a megfelelő attitűd kialakítása lenne. Hagyjuk a gyerekeket pozitív élményt szerezni: adjunk a kezébe vegyszereket, engedjük be a laboratóriumba, érezhesse a természetátalakító ember katarzisát és felelősségét! („Kényszerítve lesz az anyag engedni kívánatomnak.” /Madách/) Tartsuk ébren az érdeklődését, engedjük megfigyelni, kísérletezni!

Arra tanítsuk meg, hogy képes legyen mindezt biztonságosan megtenni! Tudatosítanunk kell benne, hogy hiábavaló az elutasítás, az ember környezete telis tele van vegyszerekkel. Tegyük vonzóbbá a vegyészettel kapcsolatos szakmákat. Hiszen egyre több minőségvizsgálattal, kémiai, környezeti biztonsággal foglalkozó szakemberre van szükség. A gyógyszeriparban nagy pénzeket lehet keresni. A kémiai vagy a biztonsági ismeretek hiányával viszont hatalmas pénzeket lehet bukni. A vegyipari szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 39 Az természetes, hogy a vegyipari képzésbe nem a legjobb tanulók jelentkeznek, hanem azok, akik a divatszakmákra készítő intézményekbe nem fértek be. Nem biztos, hogy ez baj Az odafigyelésre, a biztonsági előírások betartására azokat a gyerekeket is lehet nevelni, akiknek iskolai tanulmányi eredménye egyébként gyenge. Ha az alapvető bajok enyhülnek, ez a

probléma magától megoldódik. 7. Javaslatok a 2001. évi OKJ-ben szereplő szakképesítésekhez Ezzel a kérdéssel az OKJ-t gondozó Bizottság már korábban foglalkozott, véleményét a Minisztériumhoz eljutatta. A vegyipari szakmacsoporthoz tartozó technikusi szakképesítésekről a Bizottság megállapította, hogy a képzésnek komoly akadálya, hogy az OKJ a kizárólag iskolarendszerű képzések közé sorolja. A vállalatok szívesen képeznének ilyen szakképesítésekben szakembereket, más (többnyire vegyipari) szakképesítésekre alapozva, a korábbi szakképesítések részbeni beszámításával, de a jelenlegi, iskolarendszerhez kötődő képzés a munkáltatók számára túl hosszú és nem tud alkalmazkodni a speciális igényekhez. A vegyipari technikusi szakképesítések alapját az Általános vegyésztechnikus jelenti. Ezt mindenképp indokolt iskolarendszerben képezni. A többi vegyipari technikusi szakképesítés esetében a Bizottság

javasolja, hogy a jövőben a vegyipari szakmacsoportban a technikusi szakképesítésekből a „Kizárólag iskolai rendszerű szakképzésben megszerezhető szakképesítés” megjelölés törlésre kerüljön. Természetesen kivételt képeznek a felsőfokú, 55ös szakképzési szintű szakképesítések és az előbb említett okok miatt az Általános vegyésztechnikus szakképesítés is. Az Általános vegyésztechnikus szakképesítés birtokában a többi vegyipari technikusi képesítés már könnyebben megszerezhető. A képzés rövidebb idejű lehet, a szakspecifikus ismeretekre koncentrálva, nem iskolarendszerben is elsajátítható. Ez a képzési forma könnyebben alkalmazkodhat a munkaerőpiac, illetve a gazdaság részéről felmerülő igényekhez. További kiegészítésként annyit fűzünk hozzá, hogy szükségesnek tartjuk a vegyipari szakképesítéseknél a gyakorlat arányának növelését, kiváltképpen a technikusképzésben. A vegyipari

szakképzés helyzete, a fejlődés iránya és szükségletei 52 szintkódú szakképesítések 40