Történelem | Középiskola » Bors Mónika - A felvilágosult abszolutizmus

A felvilágosult abszolutizmus 1. 2. 3. 4. Fogalma Mária Terézia II. József Értékelés --------------------------------------------------------------------------1. Fogalma A polgári jellegű reformokat bevezető bürokratikus kormányzati rendszer a XVIII. Században. Több abszolút uralkodó (Poroszországban II Frigyes, a Habsburg Birodalomban Mária Terézia és II. József) a hatalmi rendszer megváltoztatása nélkül modernizálni kívánta birodalmát. Merkantilista [az ország gazdagsága nem a termelésből, hanem a kereskedelemből származik] vámpolitikával, adókedvezményekkel, az oktatás fejlesztésével kívánták fellendíteni államuk gazdaságát, hogy a hatalmi versenyben ne maradjanak alul. Elsősorban a periféria [a fejlődés centrumától távolabb elhelyezkedő országok, melyek folyamatosan a felzárkózásért küzdenek, s különböző modernizációs kísérleteket tesznek, mint pl. a felvilágosult abszolutizmus] országaira volt jellemző

Sokat merített a felvilágosodásból: vallási türelem, a reformok erejébe vetett hit. A hagyományokat figyelmen kívül hagyó reformok jellemezték, de szinte minden országban jelentős mértékben hozzájárult a gazdasági és társadalmi fellendüléshez. Az uralkodó hajtja végre a reformokat - abszolút uralkodói hatalom. 2. Mária Terézia (1740-1780) III. Károly halála után örökösödési háború folyt Mária Terézia és II Frigyes porosz cár között. II Frigyes seregei a birodalomra törtek, és elfoglalták Sziléziát Ezután a franciák és a bajorok is támadásba lendültek. E válságos pillanatban Magyarország állásfoglalása döntött: a magyar rendek kiálltak a dinasztia mellett. A királynő a rendek segítségét kéri 1741-ben a pozsonyi országgyűlésen: „Vitam et sanguinem!” – „Életünket és vérünket!”. A rendek megszavazták a kért újoncokat és az adót, miután a királynő biztosította a szabadságjogaikat. A magyar

támogatás lehetőséget teremtett az osztrák örökösödési háború megvívására (1740-1748). Szilézia elveszett, de a birodalom megmaradt. Az uralkodónő nem nyugodott bele Szilézia elvesztésébe, ezért modernizálta a hadsereget és a hétéves háborúban (1756-1763) kísérletet tettek a tartomány visszaszerzésére, végül Szilézia porosz kézen maradt. Reformjai A haderő fejlesztése elengedhetetlen volt Poroszország miatt. A hadsereg azonban óriási összegeket emésztett fel, megerősítése csak a jövedelmek erőteljes emelésével volt elképzelhető. Nehezítette a helyzetet Szilézia elvesztése A királynő a Lajtántúlon megadózatta a nemességet és a papságot, védvámrendszert vezetett be 1754-ben, és a zsoldoshadsereget állandó hadsereggé fejlesztette. A királynő a nemességet az országgyűlésen próbálta rávenni az adófizetésre 1751-ben, a rendek azonban mereven elzárkóztak. 1754-ben a kiadott vámrendeletében Magyarországot

külön vámterületként kezelte. Kialakította a kettős vámhatárt a birodalom köré ipari védvámot húzott, -1- Magyarország és a birodalom közötti vámok meghagyásával. Ez lehetővé tette a birodalmi gazdasági érdekek érvényesítését a magyar érdekekkel szemben is. A belső vámhatár fenntartása az önálló magyar piac és gazdaság kialakulásához vezetett. A mezőgazdasági kivitel bővülését az árutermelés tette lehetővé. A birtokosok növelték saját kezelésű, majorsági földjeiket. A jobbágyok robotmunkájával műveltették meg, növekedett a robotkötelezettség. A folyamatot az állam nem szemlélhette tétlenül, mivel a majorság előretörése csökkentette a telki állományt és veszélyeztette az adóalapot. A királynő 1767-ben, rendeletben (Urbárium) maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat. Ezzel gátat szabott a jobbágyi terhek emelkedésének. A rendek ellenállása miatt a királynő 1764 után nem is hívott össze

több országgyűlést, rendeletekkel kormányzott. Oktatás színvonalának emelése is beletartozott a reformpolitikába. A királynő tanügyi rendeletben, a Ratio Educationis-ban (1777) szabályozta a közoktatást. Az állam igényt formált az iskolaügy irányítására (tantervek, iskolaszervezet). Az oktatást állam ellenőrzés alá vonták. Pártolta a népiskolák alapítását, de nem mondta ki az általános tankötelezettséget. A népiskolákban anyanyelven folyt az oktatás, s az alapvető tudás megszerzését tűzték ki célul. A rendelet meghatározta a tanterveket 3. II József (1780-1790) II. József 1780-ban vette át az ügyek irányítását Nem koronáztatta meg magát, így nem kellett a magyar törvényeket figyelembe vennie. Megkezdte tervei megvalósítását: egységes, ésszerűen működő birodalom létrehozása, amely az alattvalók számára jólétet biztosít. Megvalósíthatónak tartotta, hogy a birodalmat rendeleti úton modernizálják. II

József rendeletek ezreit adta ki, de nagy részét nem valósították meg. Rendeletei: II. József az egyházat is reformjai és az általa fel fogott közjó szolgálatába kívánta állítani, ezért növelte az állam befolyását az egyház felett. Feloszlatta a szerzetesrendeket és növelte a nép körében élő lelkészek számát és javadalmait. 1781ben a türelmi rendeletében az evangélikusok, a kálvinisták és a görögkeletiek számára szabadabb vallásgyakorlatot biztosított. Rendelkezését a vallási türelem és az egységes birodalom kialakításának terve vezérelte. Beavatkozott a vallási ünnepek, a papnevelés és a mise rendjébe valamint meg kívánta szüntetni az alattvalókat elválasztó, illetve a birodalommal szembeállító akadályokat. II. József Mária Terézi megkezdett jobbágypolitikáját folytatta Az Erdélyben kitört véres román parasztfelkeléstől (1784) sarkallva adta ki a jobbágyrendeletét. A rendelete megszüntette a

jobbágy elnevezést és a röghöz kötést. A szabadon költöző parasztok mesterséget tanulhattak, örökíthették javaikat. Megerősítette telkeikhez való jogukat. A jobbágyok jogi helyzetének változása csökkentette a parasztság kiszolgáltatottságát. Az egységes birodalom eszméje és az ésszerűség vezette II. Józsefet a nyelvrendelet kiadásakor 1784-ben. A holt latin helyébe az élő német nyelvet tette államnyelvvé. Az oktatásban a német fő tárggyá vált A nyelvrendelet nem várt ellenállást váltott ki a nemesség körében. Egységesítés helyett a magyar rendi ellenzékiséget közelítette a modern nemzeti azonosságtudat fontos eleméhez, az anyanyelvhez. A magyar államnyelv követelése a sérelmi politika részévé vált -2- II. Józsefet rendeletei kibocsátásában céljai és eszméi vezették, és nem vette figyelembe a hagyományok erejét és a politikai erőviszonyokat. Ausztriában népszerű lett ennek ellenére,

Magyarországon trónra lépésekor bizalommal fogadták, a felvilágosult értelmiségiek a reformok bevezetésében is támogatták. Hívei főleg arisztokraták és honoráiorok, nem nemesi származású értelmiségiek voltak. Őket nevezték jozefinistáknak. A rendiséget és az ország érdekeit sértő rendeletek kiadása után a támogatók tábora megfogyatkozott és elszigetelődött. A nevezetes tollvonás: A rendek, megfosztva a megyeri önállóságtól és az országgyűléstől, nem tudták erőteljesen képviselni érdekeiket. II József belépett a törökellenes háborúba. A háború sok áldozattal járt, az elégedetlenség az egész lakosságra kiterjedt. Nemesi ellenállás szerveződött, amely megtalálta az összeköttetés a porosz udvarhoz is. A török háborúban megbetegedett császár, hogy birodalmát mentse, halálos ágyán három kivételével (türelmi, jobbágyrendelet) minden rendelkezését visszavonta, azonban ez sem volt elég a nyugalom

helyreállítására. 4. Értékelése: Célja, a modern és egységes állam megteremtése pozitív, de bizonyos rendeletei (hadsereg, nyelv, közigazgatás) sértik a birodalom nemzeteinek érdekeit. Ez elindítja a magyar nemzeti mozgalmat: terjed a magyar kultúra (irodalom, viselet, verbunkos zene), a rendek összefognak Józseffel szemben. A feudális kiváltságaihoz ragaszkodó nemesség azáltal, hogy szembehelyezkedik az uralkodóval, védi a nemzeti függetlenséget. -3-