Filozófia | Tanulmányok, esszék » Matusinka Vanda és Betti - Az újkori filozófiai irányzatok a világról, a tudományokról, a megismerésről

1 Az újkori filozófiai irányzatok a világról, a tudományokról, a megismerésről A XVI - XVII. század a nagy változások kora A XVII században a középkor tradicionális világképet lassan, de egyre megállíthatatlanabbul háttérbe szorítja a tudomány fejlődését természetes módon követő újfajta, a tudományos megfigyeléseken alapuló gondolkodásmód, a mechanikus világnézet, az újkor filozófiája. A XVI. század egyértelműen egyházi uralmát felváltja az ipari forradalom nyomán kialakuló vagyonos polgárság uralma. Az évszázadokon keresztül hegemóniát élvező Itália vezető szerepét átveszi a fejlődő iparnak és a nagy földrajzi felfedezések következtében fellendülő kereskedelemnek köszönhetően az egyre jobban meggazdagodó Németalföld, Anglia, majd később Franciaország. „A mechanika, a csillagászat és a matematika lett a kor vezető tudománya, és e tudományok világlátása vált uralkodóvá.” „Nem a

kötelesség előtt térdethajtó lovag, nem a jámbor aszkéta szerzetes, hanem a vállalkozó kedvű kereskedő és a tudásra szomjazó tudós testesíti meg már az embereszményt.” „Az ember szabad és az istennel egyenlő, de csak kicsiny láncszem a természet nagyszerű gépezetében – szerinti felfogás kezd beindulni az újkorban.” 1 Az irodalomban „Cervantes és Shakespeare megmutatta, mennyire hazug és félelmetes koruk embereinek világa.” 1 A kor nagy meseírója a francia Jean De La Fontaine, aki tanulságos állatmeséket, fabulákat írt. Ezekben a mesékben az állatokat emberi tulajdonságokkal felruházva La Fontaine az emberi természet jó és rossz oldaláról mesél, valós képet mutatva gyarlóságunkról. A festészetben Rembrandt „a tapasztalat nevében nem egy rég fennálló tekintélyt vett semmibe: ezek közül való a hagyományos ikonográfia tekintélye is. Noha alapos ismerője volt a klasszikus tradíciónak, úgy tekintett minden

bibliai epizódra, mintha soha senki őelőtte nem ábrázolta volna, s mindben a saját tapasztalatainak a lecsapódását kereste.” 2 „Rembrandt a szent történet és mitológia eseményeit az emberi tapasztalás fényében értelmezte át. Festményeinek érzelmi bázisa azonban a kinyilatkoztatott vallási igazságokba vetett hit.” 3 Jeles képviselői a művészetnek ezen időszakban még Rubens , Bernini, a zenében Monteverdi, Bach, Handel. „A XVI. század gondolkodóinak, művészeinek nagyságát mindenekelőtt az határozta meg, hogy mennyire mélyen gondolták, illetve élték át ezeket a fordulópontokat.”4 (gazdasági-, társadalmi-, világnézeti változásokat) Az újkori filozófiai irányzatokban közös volt az egyház- és hagyománytisztelettől való elfordulás, az ész (ratio) és tapasztalat (empíria), mint a filozófia legfontosabb irányelveinek elfogadása. Tehát a legfontosabb a tudományos tapasztalatokból szerzett új ismeretek

rendszerezése, az ok-okozati összefüggések megismerése, és a tapasztalatszerzés, a rendszerezés valamilyen módszerének kialakítása volt. Ezen időszak egyik nagyjelentőségű eredménye a tapasztalati természettudomány létrejötte volt. A természettudomány megalapozása olyan nagy természetfilozófusok tudományos munkásságának köszönhető, mint Nicolaus Copernicus, Galileo Galilei, Johannes Kepler és Gordano Bruno, akik 1 L.Sz Narszkij: A Nyugat-Európai filozófia a XVII században (12-13 o) 2 Kenneth Clark: Nézetem a civilizációról (219. o) 3 Kenneth Clark: Nézetem a civilizációról (225. o) 4 ZMNE: Bevezetés az európai kultúra és bölcselet történetébe (430. o) 2 életükkel fizettek átvitt és szó szerinti értelemben is új, az addigi teológiai nézetekkel szembenálló tanaikhoz való ragaszkodásukért. A fejlődés a tudomány minden területén megindult, de a legjelentősebb felfedezések a matematikában, a

csillagászatban, és a fizikában születtek. A matematika fejlődése maga után vonta a csillagászat nagyfontosságú felfedezéseit. A legfontosabb ilyen felfedezés Kopernikusz (1473-1543) lengyel tudós heliocentrikus paradigmája volt, melynek lényege, hogy a Nap a Föld körüli csillagrendszer középpontja és nem a Föld, ahogyan az addigi ptolemaioszi geocentrikus világkép tartotta. Felfedezését 1543-ban Az égi pályák körforgásáról címmel jelentette meg. „ .az Univerzum gömb alakú De mindenek középpontjában ott trónol a Nap Valóban, ebben a csodálatos templomban ki tette volna a fényt egy más vagy jobb helyre, mit olyanra, ahonnan ugyanabban az időben világíthatja meg az egészet. Így bizony méltányos, hogy némelyek őt a világ lámpásának hívják, mások a világ eszének, és ismét mások az uralkodójának. Triszmegisztosz a látható istennek nevezi, Szophoklész Elektrája a mindent látónak. Így minden bizonnyal királyi

helyén trónolva, a Nap kormányozza a csillagok őt körülvevő családját.”5 Kopernikusz nyomdokaiban haladt Galileo Galilei (1564-1642) olasz tudós, elsősorban fizikus, aki kidolgozta a természetkutatás kísérleti matematika rendszerét, valamint tudománytörténeti szempontból a mozgástörvények területén végzett kutatásai tették elévülhetetlenné érdemeit. A természetet megismerhetőnek tartotta. Eljárásának kiindulópontja a nagyszámú tapasztalat Ennek egyik példája az 1610-ben általa megfogalmazott szabadesés törvénye, hiszen a törvény megalkotását a pisai ferdetoronyból leejtett testekkel végzett kísérletek előzték meg. Galilei szerint az új természettudományoknak olyan matematikai szabályszerűségeket kell találnia, felfedeznie, melyek segítségével általános törvényszerűségeket lehet levonni a természet egész területére vonatkoztatva. Ezek a megtalált törvényszerűségek sokkal kiszámíthatóbbá teszik a

természetet, és ezáltal válik lehetségessé a racionálisan magyarázó természettudomány. „A filozófia abban a nagy könyvben van megírva, amely mindig a szemünk elé tárul, az univerzumban. De csak akkor tudjuk elolvasni, ha megtanultuk a nyelvét, és elsajátítottuk a jeleit. A matematika nyelvén van megírva, amelynek a betűi háromszögek, körök, és más mértani alakzatok, ezen eszközök nélkül lehetetlen az ember számára, hogy akár csak egy szót is megértsen belőle”6 Galilei Dialógus című első nagyjelentőségű művében párbeszéd formájában ír a két egymással ellentétes világnézetről, a ptolemaisziról és a kopernikusziról nyíltan kritizálva Arisztotelész nézeteit helytelenül értelmező és alkalmazó tanítványait, és támogatva Kopernikusz heliocentrikus paradigmáját. Bár Galilei igyekszik szellemében szakítani Arisztotelésszel, de a párbeszéd így is sok arisztotelészi vonást mutat. A műben Arisztotelész

nézeteit Simplicio képviseli, míg Galilei saját véleményét Salvatin keresztül fejti ki. A párbeszéd harmadik szereplője – Sagredo - mint egy közvetítő szerepét töltve be a műben 5 Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete 6 ZMNE: Bevezetés az európai kultúra és bölcselet történetébe (435. o) 3.2-2a idézet Copernicus: De Revolutionibus Orbium Coelestium Galilei idézet 3 A könyv napokra bontva játszódik. Az első nap beszélgetése az ég és a földi fizikai azonossága mellett törnek lándzsát. „Salviati: . a mai napon meg fogjuk vizsgálni azoknak a természetes érveknek bizonyító erejét, melyeket eddig egyrészről az arisztotelészi-ptolemaiszi tan képviselői, másrészről a kopernikuszi rendszer hívei hoztak fel állításaik igazsága mellett. Minthogy Kopernikusz a Földet a mozgó égitestek közé számítja és a bolygókhoz hasonló golyóként kezeli, célszerű lesz, ha előbb azt vizsgájuk meg, hogy találó és

meggyőző-e az a peripatetikus állítás, mely szerint a természetben két különböző szubsztancia van, az égi és a földi szubsztancia, az előbbi változatlan és örökké való, az utóbbi pedig változó és múlandó. Simplicio: Nem akarom azt mondani, bizonyításodból hiányoznék a szigorúság; Arisztotelésszel azonban elmondhatom, hogy a természettudományokban nem kell mindig matematikai szigorúságú bizonyítás után kutatni. Sagredo: Mindenesetre talán akkor nem, ha érthetetlen; ha azonban lehetséges, miért ne használnók fel? Jó lesz azonban, ha erre az egy dologra nem pazarlunk több szót, mert véleményem szerint Signore Salviati és te minden további bizonyítás nélkül igazat adtok Arisztotelésznek abban, hogy a világ test, és hogy tökéletes, mégpedig a lehető legtökéletesebb, mivel Isten legmagasabbrendű alkotása. . Salviati: Én is visszatérek Arisztotelészhez, . Nem vitatom, hogy az Arisztotelész által általános

alapelvekből eddig nyert eredmények a továbbiakban különleges indokok és tapasztalatok útján megerősítést fognak nyerni; ezeket egyenként kell megvizsgálni és mérlegelni. Mivel azonban már az eddig előadottakból is sok, nem jelentéktelen nehézség állja utunkat – pedig az alapoknak megrendíthetetlenül szilárdaknak és biztosaknak kell lenniük -, az lesz a legtanácsosabb, ha mielőtt a kételyek tömege túlságosan ,megnőne, szerencsét próbálunk – és azt hiszem, ez lehetséges -, és más úton haladunk tovább, amelyen gyorsabban és biztosabban előre jutunk és az alapokat megfontoltabb építési szabályok szerint vetjük meg.”7 Már ebben a korai művében is kiáll alapelve mellett: a természettudományok minden területén szükség van a kísérletre, megfigyelésre, tapasztalatszerzésre, következtetésre, számításra és azok rendszerezésére, azaz a módszeres vizsgálatra. „Galilei a Dialógus legfontosabb részének a negyedik

napon lefolytatott beszélgetést tekinti. azt állítja ugyanis, hogy egyetlen olyan megfigyelhető jelenség van a Földön, amelyet kizárólag a Föld Nap körüli keringésével lehet magyarázni: ez az árapály jelensége. Galilei az árapály-jelenség teljesen téves magyarázatát adja, sőt szemrehányást tesz Keplernek, aki helyesen érezte meg, hogy ebben a jelenségben fontos szerep jut a Holdnak.” 8 A kor szellemét, vallásos uralmát mutatja, hogy Maffeo Barberíni bíboros, mint nagy műveltségű teológus, őszintén lelkesedett Galilei felfedezéseiért, de már VIII. Orbán pápaként az egyház uralmának veszélyeztetőjét látta benne, és elrendelte Galilei inkvizíció elé állítást. Az inkvizíció a hatvankilenc éves tudóst tanainak visszavonására kényszeríti: „ megtagadom, elátkozom és megvetem a Föld forgásának eretnek és téves tanát.”9 A legenda szerint ezt követően mondta: „Mégis mozog a Föld” Az 1633-as per utáni házi

őrizetben írta Galilei legérettebb és a tudomány további fejlődése szempontjából legnagyobb hatású munkáját, a Discorsit. Míg a Dialógus a tudományos munka elvi akadályainak elhárításában, valamint a tudomány közüggyé tételében korszakalkotó, addig a Discorsi elsősorban a leíró mozgástanban elért konkrét eredményeivel szolgálja a XVII. század mechanikáját 7 Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola: Filozófiatörténet szöveggyűjtemény I. (141-143 o) 8 Simonyi Károly: A fizika kúltúrtörténete (188. o) Benedek István: A tudás útja (146. o) 9 4 Ebben a művében is a Dialógusban már megismert három szereplő párbeszédén keresztül ismerhetjük meg Galilei fizikában tett megfigyeléseit, felfedezéseit. „Az a szándékom, hogy egy nagyon régi tárgyról egy nagyon új tudományt nyújtsak. A természetben talán semmi sincs régebbi, mint a mozgás, és a könyvek, amelyeket erről a témáról írtak, nem

kisszámúak és terjedelmük sem csekély: mindazonáltal én kísérletileg néhány olyan sajátosságait fedeztem fel, amelyeket eddig sem meg nem figyeltek, sem be nem bizonyítottak. Néhány felületes megfigyelést végeztek ugyan, mint például azt, hogy az eső nehéz test szabad mozgása állandóan gyorsul; de hogy éppen milyen mértékű ez a gyorsulás, arról senki nem közölt semmit, mert amennyire én tudom, még senki sem állapította meg, hogy a távolságok, amelyeket egy nyugvó állapotból induló test egyenlő időintervallumok alatt befut, úgy aránylanak egymáshoz, mint páratlan számok, kezdve az egyessel.” 10 Galilei elévülhetetlen érdemeket szerzett elsősorban a természettudományok kutatásához szükséges vizsgálati módszerek kialakításával és azok helyes alkalmazásával, valamint az asztronómiában, ahol elsőként észlelt és értelmezett jelenségeket (a Hold nem lapos, hegyek és völgyek vannak rajta; a Tejút számtalan

csillagból áll; a Saturnusnak gyűrűje van; a Jupiter körül négy hold kering, a napfoltok haladása bizonyítja a Nap forgását), melyek egy része közvetett bizonyítékként szolgált a heliocentrikus világkép alátámasztására. Galilei kortársa volt Johannes Kepler (1571-1630), aki elsősorban csillagász volt. Kepler Kopernikusz életművét koronázta meg. 1609-ben megjelent Galilei Astronomia nova című könyvét, melyben megírta a híres „Keplertörvények” közül az első kettőt, úgy hogy még nem ismerte a távcsövet, amely technikai felfedezés nagymértékben elősegítette a csillagászat gyors fejlődését ebben az időben. Kepler első törvénye: A bolygók olyan ellipszis-pályán mozognak, amelyeknek egyik gyújtópontja a Nap. Második törvénye: A bolygók keringési sebessége a Naptól való távolságuktól függ. Harmadik törvénye tíz év múlva kerül nyilvánosságra, amely pontosan meghatározza a bolygók keringési idejének és

a Naptól való távolságuknak az arányát. „Kepler egyéni fejlődésén jól le lehet mérni a csillagászatnak, sőt az egész tudományos szemléletnek korabeli fejlődését. Első művében, az 1596-os Mysterium cosmographicumban Kepler még olyan volt, mint a XVI. század csillagászainak többsége: ködös, homályos, misztikus A bolygókat nagy élőlénynek tekintette, amelyeknek „mozgató lelkük” van, a Napban maga a „világlélek” lakik; a csillagászatot alig határolta el a csillagjóslástól, amire persze életmódja és a korszellem is kötelezte, hiszen csillagász hírnevét is, szerény anyagi javait is horoszkópjaival szerezte. Az asztronómia nova ellenben, és különösen az 1619-ben megjelenő Harmonice Mundi, a XVII. század egzaktságára törekvő tudósát mutatja, aki túlhaladta korábbi önmagát is, Kopernikuszt is, Giordano Brunót is: misztérium helyett a világ mechanikai értelmezésén dolgozik.” 11 „Az égi gépezet nem

valamiféle isteni élőlény, hanem olyasmi, mint az óramű, amennyiben csaknem valamennyi mozgást egyetlen, egészen egyszerű, mágneses anyagi erő hoz létre, miként az óramű összes mozgásai az egyszerű súlyból származnak. Ezt a fizikai elképzelést számtanilag és mértanilag ábrázolni lehet.”11 Kepler számításai igazolták az újkor természetfilozófusait, miszerint az egész bolygórendszerünket, a világmindenséget egységes, szigorú törvények határozzák meg, a természetet ezek a törvények szabályozzák, irányítják. 10 11 Simonyi Károly: A fizika kúltúrtörténete (192. o) Benedek István: A tudás útja (143. o) 5 Giordano Bruno (1548-1600) az újkori panteista természetfilozófia egyik megalapozója és legnagyobb képviselője volt. (A panteisták elvetik a személyes, mindenek felett álló istent, és azt a természettel azonosítják.) A csillagászatban a kopernikuszi elképzelést vallotta magának, de tovább látott nála.

Felismerte, hogy a világ végtelen, amelynek egyáltalán nincs középpontja, így a heliocentrikus szemlélet is csak a mi naprendszerünkre igaz. „A világegyetem végtelen Rengeteg csillag van benne, melyek éppoly kevéssé vannak hozzáerősítve, mint a Föld, Hold, Nap és a többi megszámlálhatatlan égitest Bizonyos távolságokkal keringenek egymás körül, ahogyan a legközelebbi hét égitestnél megfigyelhetjük. Közéjük tartozik a Föld is, amely nyugatnak nevezett világtájról körülbelül 24 óra alatt mozog kelet felé, és ez a mozgás okozza azt a látszatot, mintha a világegyetem forogna a Föld körül. De ez a látszat hamis, természetellenes és lehetetlen. A Föld forog saját középpontja körül, válogatva fényt és sötétséget, nappalt és éjszakát, meleget, hideget; mozog a Nap körül, cserélve tavaszt, nyárt, őszt és telet.”12 Bruno tehát a kételkedésre, a gondolkodásra alapozott. Természetbölcseletének kiindulópontja

az anyag, ami mozgásban tartja az életet. A világ apró elemekből, atomokból áll Ha a világ anyagi jellegű, akkor hol van Isten helye ebben a világban. Bruno szerint: Magában a világban mindenütt „Natura est Deus in rebus” (A természet a dolgokban rejlő Isten) – hirdette. Nagysága korát meghaladó megérzéseiből, gondolataiból, nézeteiből eredt. Giordano Bruno legdöntőbb filozófiai alapelve a világegyetem végtelenségének és a csillagvilágok számtalanságának felismerése volt. Az általa felismert igazság hirdetése volt élete célja, és halálának oka Szerzetesként kezdte, de hitét vesztette, és kilépett a rendből. Évekig Itáliától távol élt, különböző országokban. Nézeteiről előadásokat tartott világszerte Végül visszatért hazájába, ahol hamarosan kiszolgáltatták az inkvizíciónak, amely nyolc éven át kínozta testileg és lelkileg egyaránt. Céljukat azonban nem érték el. Bruno nem vonta vissza tanait, így

mint eretneket halálra ítélték Rómában 1600-ban máglyahalált halt. A következő századokban Kopernikusz és kortársainak tapasztalati jellegű természetleírásainak helyébe a modern természettudomány lép. A modern tudomány első nagyjelentőségű tudósa és filozófusa Isaac Newton (1643-1727), aki Galilei életművére alapozva indult el a tudomány útján. Filozófiai jelentősége abban áll, hogy megfogalmazta, és ezzel hosszú időre meghatározta a természettudomány kutatási módszerét, és kitűzte a természettudományos kutatás alapvető célját, és egy egységes világképet adott. Tudományos eredményei annyira helytállóak, hogy a mai napig is élnek, csak némi finomításokat igényeltek. Életművének három legfontosabb kutatási eredménye: a fényelmélet, a differenciál-integrálszámítás és a tömegvonzás (gravitáció) tana. 1687-ben jelent meg Principia (A természetfilozófia matematikai elvei) című műve. A

természettudományos kutatás módszerét már e művének előszavában lefekteti. „a filozófia lényegét én ebben látom: a mozgásjelenségekből megvizsgálni a Természet erőit, és aztán ezekből az erőkből levezetni a többi jelenséget.” „azt szeretném, ha a természet többi jelenségeit is le tudnánk vezetni ugyanilyen okoskodással mechanikai elvekből, miután sok indok azt gyaníttatja velem, hogy azok mind valamilyen erőktől függnek, amelyek eddig nem ismert okokból a testek részeit vagy kölcsönösen egymás felé kényszerítik és szabályos alakokban egyesülnek, vagy éppen taszítják egymást és elválnak egymástól. Ezek az erők ismeretlenek lévén, a filozófusok eddig eredménytelenül kutatták a 12 Benedek István: A tudás útja (137. o) 6 Természetet; de azt remélem, hogy az itt lefektetett elvek fényt deríthetnek erre, vagy egy igazabb filozófiai módszerre. ” 13 Newton ebben a művében alkotja meg a következő

alapfogalmakat: tömeg, erő, tér és idő, és fizikai alapelveket: a tehetetlenség, az erőhatás és a kölcsönhatás elve. „Newton elképzelése szerint a világ erőcentrumokból és azok hatására létrejövő mechanikai mozgásból áll. Newton mindent a mechanikára akart visszavezetni, vagyis a newtoni világkép a mechanikus világkép teljességét nyújtja.” 14 Newton filozófiatörténeti jelentősége, hogy a newton-i világkép felváltotta az arisztotelészi világképet, ezzel helyet adva a mai modern tudomány alapjainak. A XVI-VII. században kibontakozó új szellemi áramlatok egyik legfontosabb jelentősége a tudományos gondolkodás kialakulása, a tudományos vizsgálati módszerek kialakulásának időszaka volt. Két új ismeretelméleti felfogás uralkodott ebben az időben a filozófia területén, az empirizmus és a racionalizmus. Az empirizmus a megismerés középpontjában az érzékelést, az érzetekből szerezhető tapasztalatot állítja

(empiria = tapasztalat), azonban alábecsüli a gondolkodás szerepét a megismerésben. Az angliai empirizmus atyja - Francis Bacon (1561-1626) - gazdag nemesi család sarjaként született. Önerejéből fényes politikai pályát fut be életében. 1618-ban irigységből bevádolják vesztegetésért, perbe fogják, majd börtönbüntetésre ítélik. A király kegyelméből szabadon engedik, de a politikai életbe már nem térhet vissza. Ekkor kényszerű magányában fordul a filozófiai felé „Mindent elölről kezd. Olyan filozófiát akar teremteni, amely az emberiség jólétét szolgálja” 15 1620-ban írta a Novum Organum (Új módszer) című művét, mely egy tervezett nagyobb mű első része. Ebben a művében fejti ki az általa elindított induktív módszert, melynek alapja, hogy a tudományos megismerés kezdete az eddigi ismeretekkel szembeni módszeres kételkedés. Bacon szerint azonban el kell távolítani elménkből, és a tudományos megismerés

útjából a fejünkben lévő téveszméket, „idolumokat, bálványképeket, ködképeket”, melyek elhomályosítják tisztánlátásunkat. Négy ködképet tart rendkívül károsnak. Az első a „törzs ködképei”, melyek az emberi természet veleszületett tulajdonságai, miszerint hajlamosak vagyunk „görbe tükrön” át szemlélni a világot. Másrészt az emberek hajlamosabbak a pozitív tényeket figyelembe venni, és aszerint cselekedni, míg a negatív tényekről elfelejtkezni, ami szintén tévútra vezeti az emberek gondolkodását, cselekedetét. A második idolum a „barlang ködképei”, amely az egyes ember sajátságaiból, az egyéni jellemből fakad, miszerint vannak emberek, akik elméleti emberek, vannak, akik gyakorlati emberek. Az egyik ember analitikus, a másik szintetikus. 13 Simonyi Károly: A fizika kúltúrtörténete (252. o) 14 Simonyi Károly: A fizika kúltúrtörténete (253. o) 15 Lengyel Dénes: Újkori bölcsek nyomában (88.

o) 7 „a barlang ködképei, az ember ködképei. Az emberi természet általános tévedésein kívül ugyanis mindenkinek megvan a maga egyéni ürege vagy barlangja, mely megtöri és beszennyezi a természet fényét aszerint, hogy kinek milyen az egyéni természete, milyen neveltetésben részesült, kikkel érintkezik, mit olvas, kiket tisztel és csodál, milyen tekintélyeket ismer el, milyen éltetőmódon hatnak rá a benyomások, , világos tehát, hogy az emberi lélek hajlandóságai egyénenként igen változók, zavaróbehatásoktól soha nem mentesek, és úgyszólván a véletlen uralkodik rajtuk” 16 A harmadik „a piac ködképei”, mely a hétköznapi és a tudományos nyelv eltéréséből fakadó félreértések veszélyéről szól. A negyedik „a színház ködképei”, mely a mindennapi életben helytelenül elsajátított téves filozófiai nézetek, dogmák rossz befolyását tartja nagy veszélynek. Miután az emberi elme megtisztult a fenti

négy idolumtól, hozzá lehet kezdeni a természet vizsgálatához. A természet vizsgálatához a legjobb módszer az indukció De nem a régi pár esetből következtetést levonó módszer, hanem a táblázatos módszer. Lényege az adatok katagolizálása Azonban Bacon a tudományok területén egyáltalán nem volt tájékozott, sőt kortársai tudományos eredményeit sem értékelte, nem vette tudomást a tudományos módszerek fejlődéséről. Viszont Bacon volt az, aki először megfogalmazta a tudomány önállóságát a teológiától teljesen függetlenül. Bacon másik nagy érdeme, hogy felismerte és tudatosan hirdette a természettudomány célját. Ez pedig a természet törvényeinek megismerése azért, hogy azok segítségével a természet erőit az ember szolgálatába állítsa. „A természetet csak úgy tudjuk legyőzni, ha engedelmeskedünk neki.”17 Bacon a tudománytól várta az emberek természetfeletti hatalmát. Tőle származik a szállóige: „A

tudás hatalom.” Az empirizmus másik jeles képviselője volt Angliában Thomas Hobbes (1588-1679). Egyik legjelentősebb filozófiai megállapítása és tanítása az állam létrejöttét hivatott leírni. Társadalomfelfogását a Leviatán vagy az egyházi és világi állam anyaga, formája és hatalma c. művében fejti ki Ez az úgynevezett Társadalmi szerződés: „Az ember természeti állapota folyamatos harc: mindenki háborúja mindenki ellen. ezt a háborút az emberi önzés magyarázza: mindenki élni akar, mindenki élvezni akarja a javakat, és megpróbálja elragadni mások elől. Ezért aztán a legtermészetesebb állapot az állandó és folyamatos háborúskodás Ennek az eredeti, természeti állapotnak az vet véget, hogy az emberek megutálják, meggyűlölik, változtatni akarnak. A veszély helyett biztonságot, harc helyett békét óhajtanak Ebből az óhajtásból születik a társadalmi szerződés: az emberek saját biztonságuk, nyugalmuk

érdekében szerződnek az uralkodóval. Ők alávetik magukat a parancsoknak, az uralkodó pedig megvédelmezi őket, és emberhez méltó életet biztosít nekik.”18 Hobbes tanítása a zsarnokságnak kedvez, ezért sokan bírálják is, de az államról alkotott képe előrevetíti a polgári állam funkcióit: az állam célja a béke, a békés együttélés, a szabad gondolkodás biztosítása. Hobbes elméletére épülve alakul ki a polgári társadalmak szerkezete 16 17 18 ZMNE: Bevezetés az európai kultúra és bölcselet történetébe (440. o) Simonyi Károly: A fizika kúltúrtörténete (203. o) 3.4-2 idézet Lengyel Dénes: Újkori bölcsek nyomában (91-92. o) Bacon: Novum Organum idézet 8 Jhon Locke (1632-1704) a modern empirizmus megalapozója volt. Legfontosabb művében az Értekezés az emberi értelemről címűben a filozófia külön ágaként dolgozta ki empirista ismeretelméletét. Hobbeshoz hasonlóan bírálta Descartes velünk született

eszmékről vallott nézeteit. Szerinte az újszülött agya, lelke üres lap („tabula rasa”), melyet a tapasztalás ír tele A tapasztalásnak két módja van: az érzékelés és az eszmélkedés. A külső világ benyomásait érzékeljük, saját lelkivilágunkról pedig belülről, intuitív módon tájékozódunk. Társadalomfelfogásában Hobbeshez hasonlóan a társadalmi szerződés szükségszerűségéhez jutott el. De szerinte az ideális államforma nem a zsarnokság, hanem az alkotmányos monarchia, ahol külön válik a törvényhozói és végrehajtói hatalom. Ha a király nem tartja be a szerződést, a népnek joga van ellenállni. Locke megakarja törni az egyház világhatalmát: javasolja a az állam és egyház teljes szétválasztását. Míg Angliában az empirikus induktív módszer alapjait raktár le, addig Franciaországban a tudományos megismerés másik módszere kezdett kialakulni, a deduktív racionalizmus. Ennek a módszernek a legjelesebb

képviselője René Descartes (1596-1650), aki magas állású tisztségviselő családból származott. Franciaország egyik legjobb és leghíresebb jezsuita fiúiskolájába járt. Logikát, erkölcstant, fizikát, matematikát és metafizikát tanult. Ezután jogi diplomát szerzett Descartes a filozófia reformjában látta élete feladatát. Olyan jellegű természettudományra törekedett, amely a fizikát és a mechanikát matematikára tudja lefordítani. (Descartes maga is kiváló matematikus volt. Tőle származik a koordináta-rendszer és az analitikus geometria – La Geometrie c művében rakja le az alapokat.) Hogy szabadon folytathassa tudományos munkáját elkerülve az egyház fennhatóságát, és az inkvizíció veszélyét, 1628-ban Hollandiába ment, ahol toleránsabban bántak a tudósokkal. Baconhoz hasonlóan Descartes is azt hirdette, hogy olyan filozófiát kell teremteni, amely a tudományos gyakorlatot szolgálja és erősíti az ember uralmát a

természet felett. Elvetette a skólasztikát, erőteljesen bírálta az arisztotelészi logikát. A tudomány kiindulási pontjának a módszeres szkepszist, a kételyt tekintette. Kétségbe kell vonni minden ismeretünket, főleg a teológiára, a hitre alapuló tudást, egyetlen kivétellel, ez a matematika igazsága. „A matematika ugyanis olyan igazságokból indul ki, amelyek az elme számára világosak és tiszták. Ezek az axiómák.” 19 Kidolgozta a problémamegoldás módszerét, a deduktív módszert. Ennél az eljárásnál a legfontosabb az axiómákra való visszavezetés, ezekből pedig dedukcióval kell a helyes következtetést levonni. A logikai előírásokból Descartes négyet választott ki, és kijelentette: „szilárdan és állhatatosan el vagyok tökélve, hogy egyetlen-egyszer sem vétek ellenük”. „Az első az volt, hogy soha semmit ne fogadjak el igaznak, amit evidens módon nem ismertem meg . A második az volt, hogy a vizsgálódásaimban

előforduló minden problémát annyi részre osszam, ahányra csak lehet, és a legjobb megoldás szempontjából szükség van. A harmadik az, hogy olyan rendet kövessek gondolkodásomban, hogy a legegyszerűbb és legkönnyebben megismerhető tárgyakkal kezdem, s csak lassan, fokozatosan emelkedem fel az összetettebbik ismeretéhez, s még azok 19 Simonyi Károly: A fizika kúltúrtörténete (204. o) 9 között is feltételezek bizonyos rendet, amelyek nem magától értetődően következnek egymás után. Az utolsó pedig az, hogy mindenütt teljes felsorolásokra és általános áttekintésre törekedjem, s így biztos legyek abban, hogy semmit ki nem hagyok.” 20 Módszeresen alkalmazza a kételyt, de nem a kétely maga a célja, hanem a bizonyos megtalálása. A világ összefüggéseit vizsgáljuk meg a szkepticizmussal teli kérdéseken keresztül, hogy megtaláljuk a bizonyosságot. Mindazon tény, hogy kételkedünk, egyetlen bizonyossághoz vezet: „ Cogito,

ergo sum.” (Gondolkodom, tehát vagyok) „És amikor én azt gondolom, hogy mindez hamis, szükségszerű hogy én, aki mindezt gondolom, létezzek; és miután meggyőződtem, hogy ez az igazság, gondolkodom, tehát vagyok, olyan szilárd és biztos, hogy még a szkeptikusok legextravagánsabb feltevései sem cáfolhatják meg, úgy véltem, hogy minden aggály nélkül elfogadhatom, mint a filozófia alapvető elvét, amelyet kerestem.” 21 Descartes szerint az ember duális lény, aki egyszerre áll az akarattal és gondolkodás képességével rendelkező lélekből (res cogitans), és az élettelen mechanizmusból, a testből (res extensa). A lelket a testtel Isten egyesítette, és az ember feladata, hogy uralkodjék a természet felett. Racionalizmusának lényege, hogy a biztos tudás nem vezethető le pusztán a tapasztalásból - szemben az empirizmussal -, hanem csak az észből. Életének utolsó szakaszában el kellett viselnie az ateizmus vádját, és ő aki egész

életében Isten létének bizonyítékát kereste, gyanúba keveredett, hogy nem ismeri el Isten létét. Végül Stockholmban hunyt el önkéntes száműzetésben, 1650-ben. A XVII. századot úgy emlegetik, mint a géniuszok századát S ez ritka jelenség lenne az emberiség történetében? Nem hiszem. Sőt tudom Hiszen a XX. század is és a jelen század is hordozza magában a meg nem értett zseniket és az igazán nagy elméket, elismert tudósokat egyaránt, akiknek tele van a feje „vad”, meg nem értett gondolatokkal, sokszor ijesztő törekvésekkel, melyek e rohanó világban egyre többször kerülnek felszínre, és vetnek fel erkölcsi és etikai kérdéseket. (Ilyen tudományos felfedezés például a klónozás) Sokszor az alapgondolatok, az elképzelések, a tudományos eredmények jók, sőt fantasztikusak, de az emberi természetből fakadóan a tudás „eltéved”, és rossz kezekbe kerül. Nem a haladást szolgálja, hanem az ember fegyverkezését. Mert

még mindig érvényes, s őrökké érvényes lesz az emberi fajra Hobbes megállapítása: „Az ember embernek farkasa” 20 ZMNE: Bevezetés az európai kultúra és bölcselet történetébe (446. o) Descartes: Értekezés a módszerről II 21 Simonyi Károly: A fizika kúltúrtörténete (205. o) Descartes: Discours 3.4-4 idézet