Filozófia | Tanulmányok, esszék » Varga Attila - Hegel szellemfilozófiája

Filozófia Házi dolgozat Varga Attila I-26 Készült: Dunaújváros 1997.1028 Hegel szellemfilozófiája Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770 - 1831) a klasszikus német filozófia képviselője, aki munkásságával a marxizmus elméleti forrása lett. Kant, Fichte és Schelling vonalához kapcsolódott, akiknél már szintén felmerültek a dialektika problémái, de a rendszeres kifejtést Hegel adta meg. Ennek kidolgozásában J.GHerder, Frideric Schiller, Goethe és angol közgazdászok elméleti örökségére támaszkodott. 1790 - 91-ben egy szobában lakott Schellinggel és Höldrerlinnel, és velük szoros barátságot kötött. Teológiát és filozófiát tanult, majd házitanító lett Svájcban. 1807-ben jelent meg A szellem fenomenológiája (Die Phänomenologie des Geistes) című műve, amelyben megalapozza az "abszolút idealizmus elvét". A világ alapja az abszolút elme, amely az egész valóságot teremtette. Ábrázolja benne a tudat fokozatos

mozgását a közte és a tárgy között meglévő közvetlen ellentétességtől az abszolút tudásig. A tudat szemben áll a tárggyal, mint tőle függetlennel. Ebben a szakaszban a tudat nem ismeri saját természetét, de a tárgy lényegét sem. A második szakaszban a tudat megérti saját társadalmi természetét. A történelmi események résztvevőjeként ismeri fel magát, de még nem ér fel a történelem végleges megértéséhez. Ehhez a szellemnek végig kell néznie a történelem összes szakaszát. Itt tudatosan emlékszik az összes megtett szakaszra, és tudatosan rendezi a megismerés múltbeli rezzenéseit. Így tehát még egyszer végighalad a történelmi fejlődés lépcsőin. Ennek az útnak szakaszai a művészet, a vallás és a filozófia. A történetiség elvét alkalmazza a megismerésre eljutott arra a felismerésre, hogy a tudat társadalmi természetű, és hogy a munka milyen szerepet játszik a tudat kialakulásában. A szellem

fenomológiájának központi kategóriája az "elidegenülés", aminek jelentései: 1.minden tárgyiasság kialakulása a szellemből, a természet és a társadalom létrehozása a szellem által (tárgyiasulás) 2.a szubjektum és objektív közötti viszony, az ember célszerű tevékenysége. Minden munka, pl állam, gazdagság, művészet 3. az elidegenülés az emberi viszonyok sajátossága a polgári társadalomban. Hegel az elidegenülést általában a tárgyiasulással azonosítja, és ebből azt vonja le -hamisan-, hogy megszüntetésének módja a tárgyiatlanítás, ami nála a megismerés útján valósul meg. A " jelenségi tudás " elemzéseként azt kívánta megalapozni, hogy a létező legmélyebb alapja az abszolút eszme, ami tézis, antitézis, szintézis, vagyis triáda elve szerint működik. Későbbi rendszerében - ami már kifejlett volt - az abszolút eszme három formában jelenik meg a tiszta logikai lényegek formájában, az

eszme máslétének- ez a logika - ; a természetnek a formájában ez a természetfilozófia - ; és a konkrét szellem különböző formáiban - ez a szellemfilozófia. 1. A logika a szellem kifejletlen " magában való " létéről szóló tudomány 2. A természetfilozófia a térben kikerült eszme Az elidegenedett szellem bolyong a természetben, fokról-fokra ébred öntudata, legfelsőbb fokon az emberben. 3. A szellem filozófiája; az " időtlen " természetből átlépünk az időbeli fejlődés világába, a meghatározottság birodalmából a szabadság birodalmába. A szellem filozófiája a hegeli rendszer befejező része. Tartalma az emberi tudatról, az emberi tevékenység különböző tevékenység különböző fajtáiról szóló tanítás. Három része van, tárgyának megfelelően: szubjektív szellem, objektív szellem és az abszolút szellem. A szubjektív szellemről szóló tanítás alapjában véve az egyéni tudat jellemzése, ami

antropológiából, fenomenológiából és pszichológiából áll. Hegel szerint az egyén szellemi fejlődése összefügg az egész emberi nem intellektuális fejlődésével. Zárórészében az egyén személyére vonatkozó pszichológiai felfogását ismerteti. Az objektív szellemről szóló tanítását a társadalmi viszonyok, nevezetesen a polgári viszonyok leírása. A rendszernek az a része, amelyben az emberiség társadalmi - történelmi életére vonatkozó nézeteit fejti ki. Az emberek társadalmi - történelmi életének különböző oldalait az " objektív szellem " kategóriájának rendeli alá, ami azt fejezi ki, hogy az emberek társadalmi élete felette áll az egyén életének. Hegelnél az objektív szellem az objektív törvényszerűséget jelent, ami az egyes ember felett áll és különböző kapcsolataik és viszonyaik révén jelenik meg. Fejlődése háromlépcsős: az elvont jog, a morál és az erkölcs fokán. "A jog a

szabadság ittléte" - mondja Hegel. Az antifeudális polgári jogfelfogás szerint a magántulajdont a személyiség egyetlen lényegi meghatározásának tekintette. Kantot azzal vádolja, hogy történetlen Ő maga arra törekedett, hogy az erkölcsi kategóriák és a társadalmi élet többi oldala között mélyebb összefüggéseket feltárja. Bírálja a szubjektivizmus formáit Az objektív szellem fejlődésének következő foka a szubjektív belátás és a szándék szférájából átkerült a külső létezésbe. Erkölcsiségen az emberi viszonyok különböző fajtáit kell érteni Hegelnél így a családot, államot, polgári társadalmat. Az erkölcsiség, mint család nyilvánul meg. A család differenciálódása a polgári társadalomhoz vezet. A legmagasabb egység - ami kibékíti az ellentmondásokat - az államban valósul meg. Hegel e " szükségletek rendszerét " jellemezve vizsgálja a rendek kérdését. Amennyiben a kapitalizmus

gazdaságáról írott téziseit vizsgáljuk, meg kell állapítanunk, hogy polgári ideológusnak bizonyul. Ha viszont a jogi intézményekkel való kiegyezésre. A " jogfilozófia " zárórészében fejti ki államelméletét. Itt látszik legvilágosabban Hegel osztálykorlátozottsága és társadalomelméletének kompromisszuma jellege. Elutasítja a természetjogon alapuló államelméleteket Szerinte az állam nem azért jött létre, hogy az egyén és tulajdon szabadságát védje, hiszen az állam nem eszköz, hanem öncél. Szerinte a fejlődés csúcsa a világszellem által célul kitűzött polgári alkotmányos rendi monarchia, mely a polgári társadalom keretein belül tarkítja az itt uralkodó diszharmóniát. Úgy határozta meg a világtörténelmet - a szabadság tudatában -, amit szükségszerűségében kell megismernünk. Elemzésénél három kategóriát használ: 1. a változás 2 a megifjodás 3 az ész Hegel szerint a történelemben

állandóan változások zajlanak, ezért a szellemnek szakadatlan harcot kell vívnia önmaga ellen. Az 1 kategóriában a történelmi fejlődés folyamataira vonatkozó nézeteit fejti ki. A " megifjodás " kategóriájában a fejlődés fokozatossága a téma. " A szellem megifjodása nem puszta visszatérés ugyanazokhoz az alakokhoz; önmagának megtisztulása, feldolgozása " - mondta Hegel. Az " ész " kategóriájában a történelmi folyamat törvényszerűségének gondolatát fejezte ki, amoly szemben áll a szubjektív történelemfelfogással. Kidolgozta a népszellemek koncepcióját, amely a konkrétság és az elevenség látszatát adta. Az egyéneket a világszellem eszközeinek tekinti, és két kategóriába sorolja őket. Az elsőbe tartoznak a " fenntartó „, a másodikba a " világtörténelmi " egyének. A " fenntartó " egyéneket az egyéni érdekek mozgatják, a " világtörténelmi "

egyének a történelmi szükségszerűségeket egyéni célúkká teszik. Elvetette a hősök romantikus kultuszát, és nagyszerű gondolatokat fogalmazott meg a nép és a nagy személyiség kapcsolatáról. Az abszolút szellemnek Hegel a társadalmi tudat formáit nevezte, amit különkülön vizsgált. Ennek összefüggéseit és fejlődését tárta fel Szerinte az abszolút szellem megjelenése három formában történik: a művészetben, a vallásban, a filozófiában. A művészetben a szemlélet formájában ismeri meg önmagát, a vallásban a képzet formájában, a filozófiában pedig a fogalom formájában. Úgy gondolta, hogy a művészet tartalma az eszme, az eszme formája pedig az érzéki képmás. Az is Hegel nevéhez fűződik, hogy a művészetet az ember társadalmi tevékenységének egyéb fajtáival, a gazdaságtannal, a politikával, az erkölccsel, a kor történelmi problémáival összevetve kell vizsgálni. Sejtése szerint a polgári társadalom

ellensége a művészetnek, ami a művészet végzetszerű hanyatlásának koncepciójában jutott kifejezésre. Az abszolút szellem második formája a vallás. Ortodox teológusok Hegel vallási koncepciójában panteizmust, sőt - bár nem jogosan - ateizmust láttak. A vallás Hegelnél megszüntetve marad a filozófiában, az abszolútum megismerésének magasabb rendű formájában. A filozófiát a dolgok gondolkodó szemléleteként határozta meg. Eszerint a filozófia a logikai kategóriák kidolgozását tartja legfőbb céljának. A filozófiai gondolkodás története szerinte törvényszerű folyamat az abszolút igazság felé. Befejezésül Engels írta róla: " Hegel gondolkodásmódját minden más filozófuséval szemben az alapjául szolgáló roppant történeti érzék tüntette ki. Akármennyire elvont és idealista a formája, gondolati kifejtése mégis mindig párhuzamosan haladt a világtörténelem fejlődésével s tulajdonképpen Hegelnél az

utóbbi csak az előbbi próbájául szolgált. Hegel az anyagot mindenütt történelmileg ma történelemmel való meghatározott, habár elvontam kiforgatott összefüggésben tárgyalja." Felhasznált irodalom: MARIA FÜRST Bevezetés a filozófiába LENDVAI L. FERENC NYIRI J. KRISTÓF A filozófia rövid története