Történelem | Tanulmányok, esszék » Anjou kor

Anjou kor A feudális társadalom és gazdaság III. András halála után az Árpádok véréből csak leányági örökös maradt A váratlan helyzetben az egyházi nagyok abból idúltak ki, hogy az Árpádház leányági rokonságát már nem illeti a korona egyszerű megöröklésének joga. Az új rend értelmében csak azt tekintették törvényes királynak, akit ők megválasztottak. A trónra Károly Róbert (1301-1342) került, akki megpróbált együtturalkodni a kiskirályokkal. Ez azonban nem sikerült neki, így feszült viszony alakúlt ki közte és a nagyurak között. Az 1312-ben megvívott Rozgonyi csatában Károly Róbert súlyos vérveszteség árán győzelmet aratott az Amádé fiak és Csák Máté seregei fölött. A rozgonyi csata korántsem volt mérföldkő a kiskirályok elleni harcban, de a 1310-es évekre a társadalom szinte valamennyi szintjén kimutatható volt az elégedettlenség a kiskirályok hatalmával szemben. A kiskkirályok

hatalmaskodásaitól szenvedtek a városlakók. Az utak veszélyei, a piacok megromlott biztonsága, az önkényes vámok elsősorban őket súlytották. A paraszti gazdaságok elszegényedtek, mert minden hasznot a helyi nagyúr fölözött le. A kiskirályok elleni harcban számítani lehetett a főpapság, a nemesek és a városi polgárok haderejére. Károly Róbert kormányzati rendszere a kiskirályok meg- törése után az uralkodó megbízható híveire épült. A király álltal felemelt vezetői réteg tagjai töltötték be a főméltóságokat. Az újonnan megszerzett tisztségek birtokosai közül ekkor emel- kedtek ki a Drugethek, az Újlakiak, a Garaiak, a Bebekek és a Lackfiak. Vagyonukat a hivatalként reályuk bízott királyi várak és uradalmak igazgatásából nyerték. A királyi kormányzat egyszeriben leegyszerűsödött, és a király elleneőrzés alatt tart- hatta az országot. Károly Róbert IIIAndrással ellentétben nem tartotta fontosnak a rendiség

támogatását, s nem is hívott össze országgyűléseket sem. A középkori város újászületését a Nyugat-Európai kereskedelem fellendülése ösztönözte. Ez különösen elmondható Magyarországról is. A magyarországi városokat mindvégig az átmenő forgalom éltette, s fejlődésüket is mindvégig a távolsági kereskedelem szabta meg. Voltak szabad királyi városok, melyek csak a királynak fizettek adót, önkrmányzattal rendelkeztek, s a királyi előírásoknak megfelelően fallal vették körül magukat. A polgárok e vársban általában megszerezték a vámmentességet, a vásártartási és az árumegállítói jogot. A városok másik csoportját a mezővárosok alkották. Lakói földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak, s járandóságu- kat a földesúrnak általában évente egyszer egy összegben fizették be. Magyarország külkereskedelme felvirágzott. Különösen a bor és a szürkemarha talált külföldön vevőre. A

külkereskedelem fellendülésével nőtt a polgárság vagyona is Az ország rendelke- zett az új pénzekhez szükséges nemesércekkel. A külföldi piacokon is megbecsült, értékálló aranyforintot 1325- től vezették be a forgalomba. Továbbá Károly Róbert az aranypénzek bevezetésével elrendelte a nemesércek királyi monopóliumát is, ami 1327-ben meg is szűnt. Károly Róbert rokonsága behálózta a térség több országát, Lengyelországgal különösen elmélyítette kapcsolatait, hiszen feleségöl vette Lokietek Ulászló leányát, Erzsébetet. A lengyelek mellett elkötelezett Károly így szembekerült a Cseh királlyal, aki a lengyel trón megszerzésére tört.A Magyar király egyezséget közvetített a csehek és a lengyelek között A három király 1335ben Visegrádon kötött egyezséget Az új rendelkezés értekmében a távolsági kereskedelem útvonalait Bécs kikerülésével cseh-morva teületekre vezették. Halála után fia I.Nagy Lajos

vette át a trónt minden nehéz- ségek nélkül Lajosnak már nemcsak Lengyelországban volt érdekeltsége, de a nápolyi örökségre is igényt tarthatott. De végülis a Nápolyi trón,kétszeri hadjárat ellenére sem lett a magyaroké. A nápolyi kudarc után Lajos végre teljes győzelmet arat- hatott Dalmáciában (1358).Ezt a diadalt a dalmát városok segítették elő, amelyek lerázták magukról a velenceiek uralmát és helyette a magyar király fennhatóságát ismerték el. Ebbe a velenceiek nem nyugodtak bele és többször is háborút provokáltak. Lajos győzelmét csak az 1380-ban megkötött béke tette véglegessé. A Szerbiában történt változások szintén kedveztek a magyar hódításnak. Az északszerbiai tartomány ura meghódolt a fegyveresekkel érkező Lajos előtt, s ugyanezt tette a szomszédos Bosznia bánja is. Az Anjouk külpolitikájában alapelvnek számított a magyar-lengyel jó kapcsolatok ápolása. Mikor a Nagy Kázmérnak gondjai akadtak

egy újonnan kialakúlt nagyhatalommal, Litvániával, Nagy Lajos többször is kézségesen a segítségére sietett, azonban a litvánok elleni küzdelem eldöntetlen maradt. 1370 őszén meghalt Nagy Kázmér és a lengyel korona Nagy Lajossra szállt. De ezek ellenére a két országot csupán a közös uralkodó fűzte őssze Az Anjouk idejében a lakosság két alapvető csoportban egységesült. Az egyik csoportban a nemesség tömörült, míg a másik csoport tagjai a földtulajdonnal nem rendelkező jobbágyok voltak. Nagy Lajos a törvényhozásban is fontos uralkodónknak számított. 1351-ben elrendelte, hogy a gabona és a szől után valamennyi jobbágy köteles a termés kilenced részét fizteni. Az úgynevezett ősiség törvényében Nagy Lajos megszűntette az Aranybullában rögzített végrendelkezési szabadságot. Ezzel a célja végsősoron az volt, hogy örökösök hiányában a birtokok a királyra szálljanak. Az udvari nemesség gondolkodásmódja az

Anjouk idején kezdett lényegesen különbözni a vármegyei nemesekétől. Az udvari társadalom észjárását a királyság tisztelete határozta meg, amíg az udvaron kívülrekedtek, a vidéki nemesek elsősorban a nemesi szabadság szószólói lettek. Az Anjou uralkodók szokása volt, hogy udvari hívüket kiemelték a megyei bíráskodás alól, s a királyhoz rendelték. Ennek a két nagyszerű uralkodónak hazánk rengeteget köszönhet, hiszen nemcsak a kereskedelmet, a gazdaságot virágoztatták fel, de jólétet teremtettek a magyarság számára