Kommunikáció | Üzleti kommunikáció » Viselkedéskultúra és protokoll

Viselkedéskultúra és protokoll A viselkedéskultúra a modern társadalom alapköve, amely a népek közötti békés együttéléshez szükséges. Az illem követelményei általában nemzetköziek Ha megfigyeljük, és összehasonlítjuk a világ különböző illemszokásait, azt látjuk, hogy az alapok mindenütt egyformák. A cél hasonló: zavartalanná tenni az érintkezést az emberek között részben meggyőzés, részben példa útján. A protokoll, az nem viselkedéskultúra. Az általános és közéleti viselkedéskultúra ismerete, hozzátartozik az általános műveltséghez, az minden szakmának az alapját képezi. A protokoll, az egy óriási rendezvényszervező munka. Illem: az emberek egymással szembeni viselkedését szabályozó normák rendszere, amelyet kortól független és történelmileg változó elemek együtt alkotnak.(jó modor, figyelmesség, udvariasság, tapintat) Illemtan: egy adott korban az illem legfontosabb elemeit kívánja az oktatás, az

ifjabb generációknak való átadás céljából rendezni. Köze van • • • a törvényhez (mit kell és mit nem szabad cselekednünk) az erkölcshöz (belülről sugallja, mi a helyes és mi nem) a társadalmi konvenciókhoz (előírja az emberek viselkedésének normáit) Nemre, fajra, vallásra és korra való tekintet nélkül mindenki részére kötelező Etikett: francia eredetű szó, eredeti jelentése: címke, árujegy, felsorolás) Azon udvari szertartási, viselkedési és illemszabályok összességét értették alatta, amely XIV. Lajos idején(1643-1715) a francia királyi udvarban keletkezett. Ma a társadalmi érintkezés formáinak megszabott rendszerét értjük alatta (felöleli a viselkedéskultúra valamennyi elemét az illem tényezőitől az étkezési kultúráig) Protokoll: görög eredetű szó: „protosz” = enyv,”kolla” = enyv; eredeti jelentése: a könyv elejére ragasztva – egy irat, dokumentum melletti tartalmi összefoglalóra,

rendszerező funkciót betöltő kiegészítőre utalt; egyik jelentése, a kötelmi jogban a nemzetközi dokumentumok kapcsán ismert „jegyzőkönyv”, ma is ezt az értelmét őrzi. Jelenthet (i): • • • Nemzetközi tárgyalásokról felvett jegyzőkönyv Azon szabályok összessége, melyek megszabják az államfő, a kormányfő, az állami, közjogi méltóságok és a diplomáciai képviselők egymással való hivatalos érintkezés módját Hivatalos érintkezésekre, hivatalos rendezvényekre, meghívásokra, megbeszélésekre vonatkozó íratlan szabályok és érvényben lévő szokások összessége Protokoll célja: • zökkenőmentes utat, udvarias magatartást biztosít a hivatalos kapcsolatokban • simává, gyorssá, egyszerűvé teszi az államközi kapcsolatokat közvetítő személyek egymás közötti szóbeli és írásbeli érintkezését Protokoll funkciói, feladta: • • • • biztosítja az emberek közötti kapcsolatteremtés és

kapcsolattartás lehetőségét szabályainak ismerete biztosíték arra, hogy a tárgyaló felek nem követnek el olyan hibát vagy sértést, amely akaratuk ellenére károsan befolyásolhatja, esetleg meghiúsíthatja a tárgyalás céljainak elérését illetve a további kapcsolattartást időnyerést tesz lehetővé (tolmácsok bevonása révén, vagy a formaságok megválasztásával) felhasználható a partner megnyerésére, a vele való kapcsolattartás elmélyítésére Protokoll szintje: • • • diplomáciai nagyvállalatoknál, polgármesteri hivataloknál orvosi A viselkedés illemszabályai A kölcsönös tisztelet nem hajbókolás, nem megalázkodás, hanem kellő tisztelet a másik félnek. Senki nem követelhet több tiszteletet a másiktól, mint amennyit ő maga tanúsít a másik fél iránt. Vonatkozik ez nő, férfi, idős-fiatal, főnök-beosztott viszonylatára egyaránt. Határozottság: Nem dicsekvés, nem durvaság, hanem véleményünk egyértelmű,

világos vállalása, tárgyszerű kommunikáció. Mértéktartás: Az élet számos területén megmutatkozhat az öltözködéstől az étel-, italfogyasztáson át a hanghordozásig. Szorosan kapcsolódik az önfegyelemhez, így intő jel mások számára hogy nem szerezhetnek befolyást felettünk vágyaink felkeltésével Szerénység: Nincs szerénytelen az intelligens, művelt, csiszolt modorú, kulturált emberek között, akikre ugyanakkor az álszerénység sem jellemző. Egyaránt hiba lenne saját személyünket akár alá, akár túlbecsülni. E két véglet elkerülését jelenti a szerénység: a realitás figyelembevételét, egyszersmind határozott viselkedést. Tapasztalat: Bár az ember hosszú évszázadok óta könyvekben rögzíti ismereteit a későbbi generációk számára, tapasztalataink jó részéhez személyes élményeink révén jutunk. A régebbi korokban az idős emberek voltak mind a technikai-technológiai ismeretek, mind a bölcsesség, az életben

való jártasság letéteményesei. A 20 század ebben is nagy, de korántsem teljes átalakulást hozott, a technika mind gyorsabb változásait a fiatalabb generációk képesek a legkönnyebben nyomon követni, míg a tapasztalat továbbra is elsősorban korfüggő. Ez utóbbi körülményről az előbbi olykor eltereli a figyelmet, ezért tudatosítanunk kell, hogy olykor komoly kellemetlenségektől óvhatjuk meg magunkat, ha felismerjük azok véleményét, magatartását, akik a kérdéses szempontból nálunk tapasztaltabbak. Magatartás: A munkában, a magánéletben a másokkal való érintkezésben végzett, erkölcsi jelenséggel bíró cselekedetek összessége, amely jellemző az egyénre, magába foglalja vmennyi tettét. Kialakulását befolyásolják a családi, munkahelyi, társadalmi körülmények, a kultúra, és az erkölcsi tudat. Viselkedés: A magatartás formai megnyilvánulása a viselkedés, minden személyes kapcsolatban ennek alapján ítélik meg az

egyént. Az ember viselkedését az úgynevezett viselkedéstechnikai elemek jellemzik, és ezek a viselkedéskultúra alapkérdései. Ezen elemek alapján megítélhető, hogy tud-e valaki viselkedni, vagy nem. A viselkedéstechnikai elemeknek két nagy csoportját különböztetjük meg: a passzívák és az aktívák. Az alábbiakban e kettő szerinti csoportosításban felsoroljuk a viselkedéskultúra alapjait képező elemeket, majd áttekintjük a passzívák legfontosabb jellemző vonásait ez az aktívák alapszabályait, hangsúlyozva azt a tényt, hogy az utóbbiak részletes ismerete, az alapszabályok betartása nem mértékben meghatározza az egyén viselkedését, illetve megítélését. A fenti alapszabályok érvényesítése kötelező az élet minden területén, mivel az ember közösségben él, és a közösségi lét terméke a társadalmi érintkezés, ami nem más, mint az ember élettevékenységéhez való viszonya, amely magatartásunkon és

viselkedésünkön keresztül fejeződik ki. Aktívák Passzívák Kiegészítők tegezés-magázás megjelenés figyelmességi ajándék megszólítás jellem állami ajándék köszönés lelkiismeret lekötelező ajándék fellépés előzékenység borravaló meghajlás önuralom névjegy kézfogás figyelmesség virág kézcsók jó modor dohányzás bemutatás illedelmesség telefonálás