Zene | Tanulmányok, esszék » Sőth László - Operett

Operett 1. Az operett születése. Az operett szó Mozarttól származik és kis operácskát jelent. A színházi közönség számára egyértelműen világos, szórakoztató muzsikájú, vidám, olykor szatirikus, romantikus, néha kicsit erotikus színpadi mű. Az első operettet 1792-ben Párizsban mutatták be: A kis Orpheusz címmel. Franciaországban igen népszerű lett, ami köszönhető Jacques Offenbachnak a műfaj szülőatyjának. Első világsikert aratott műve az Eljegyzés lámpafénynél volt és ezt követték az operett irodalom mind a mai napig utánozhatatlan remekei. Muzsikája iskolát teremtett, melynek rövid időn belül akadtak követői, akik közül néhány riválisa lett. A nemes versenynek pedig a publikum látta hasznát. 1855-ben nyitotta meg saját színházát Párizsban, de 1861-ben már a pesti Nemzeti Színházban is vendégszerepelt társulatával. A közönség lelkesen tapsolt Londonban, Berlinben, Bécsben és Budapesten is, így tehát

elindult világhódító útjára az operett. 2. Az operett Magyarországon. 1860. november 22-én mutatta be a Nemzeti Színház az Eljegyzés lámpafénynél című Offenbach művet. Az operett első igazi otthona, azonban a Budai Népszínház lett Molnár György igazgató és főrendező munkálkodása először sikertelen volt. Változást az hozott, amikor Offenbachék vendégszereplését megtekintették, mert ekkor láthatták, milyen az igazi operett. Két sikeres darab után 1864-ben anyagi okokból kénytelen volt a színházat bezárni. Ezután öt évig csak a vidéki színházak operettbemutatói idézték a fővárosi sikereket. Ezek mind francia szerzők művei voltak 1885 december 6 –n mutatták be az Eleven ördögöt Budapesten a Népszínházban, és e napot a magyar operettirodalom megszületésének írták a krónikások. Konti Józsefnek kétszeres dicsőséget hozott, hiszen zeneszerzőként és karmesterként is ünnepelte a közönség. Nagy taps

köszöntötte Blaha Lujzát is a népszínművek koronázatlan királynőjét első operettszerepében, akit ettől kezdve a magyar operett vakító csillaga lett. Konti sikere egyre több tehetséges muzsikust csábított a az operettszínpad felé. Barna Izsó műveit a Győri Színház mutatta be és a sikeren felbuzdulva szinte félévenként új operettel lepte meg a színházakat. A századfordulóig azonban még a francia operett volt az uralkodó, de már az osztrák operett is bontogatta szárnyait Johann Strauss vezetésével. Ilyen külföldi konkurencia már-már legyőzhetetlennek látszott 3. A századfordulótól az első világháborúig. A francia és osztrák operettek hagyományos, kevés mozgású, nyugodt játékstílusát az angol operettek állandóan mozgásban lévő, táncokkal fűszerezett modern előadásai harcoltak egymással. A Gésák című angol operettben mutatkozott be egy fiatal művésznő, akinek neve ettől fogva elválaszthatatlan lett az

operett történetétől: Fedák Sári. Az 1903-ban megnyílt Király Színházban minden évben bemutattak legalább egy új sikert és majd mindegyik főszerepét Fedák Sári alakította. 2 1902-ben volt a bemutatója Huszka Jenő: Bob herceg című operettjének, mely óriási siker volt. 11 hónapig játszották szinte minden nap, holott azelőtt ilyesmi elképzelhetetlen volt. 1903-ban Lehár Ferenc: Drótostót. 1904-ben Kacsóh Pongrác: János Vitéz 1907-ben Kálmán Imre: Tatárjárás 1910-ben Lehár Ferenc: Luxemburg grófja 1911-ben Jakobi Viktor: Leányvásár 1913-ban Kálmán Imre: Cigányprímás 1914-ben Huszka Jenő: Szibill 1916-ban Kálmán Imre: Csárdáskirálynő Ebben a darabban énekelte Latabár Árpád és Rátkai Márton, hogy: „A lányok a lányok a lányok angyalok a férfiakkal csak komédiáznak” 15 hónapig egyfolytában játszotta a színház, így a háború ellenére is feltartóztathatatlanul futott a siker széles országútján. Ez volt

az első eset egy színház történetében, hogy a nagy sikerre való tekintettel a nyári szünetet is végig játszották. A színházigazgató újítása volt, szintén ennél az operettnél, hogy a második és a harmadik felvonás megkezdése előtt fehér vászon ereszkedett a függöny elé, arra vetítették a dalok szövegét, melyet a zenekar játszott és a közönség hangosan énekelt. Ekkoriban írta egykeserű tollú bécsi kritikus: „Az egész világ két dologtól hangos: a Csárdáskirálynő sikerétől és az ágyúdörgéstől. A fent sorolt operettek, csak a legnagyobb sikert elért művek. A Király Színház igazgatójának Beöthy Lászlónak sikerült elérnie célját, mert színházához csalogatta a legjobb színésznőket és színészeket és velük bemutatni a korszak operettíróinak és zeneszerzőinek művei 4. A két világháború között Az 1918-as „operettdömping” legfigyelemreméltóbb produkciója a Vígszínház előadásában

Schubert – Berté Három a kislány című operettje volt. Édi szerepében a Népszínház fiatal színésznője lépett fel, akit még Hajnal Hajnalkának hirdettek a színlapok, de rövidesen Honthy Hannára változtatta a nevét. Akkor még senki nem sejtette, hogy nemsokára ő lesz a magyar operettszínjátszás fénylő csillaga, akinek művészete élete végéig beragyogta a zenés színpadok világát. Az „operettőrület” az 1919-es esztendőben sem hagyott alább A Városi Színház mutatta be az új Huszka operettet, a Lili bárónőt és nagy sikert aratott. Az 1920-ban bemutatott A utahi lány érdekessége, hogy az angol szövegkönyvet Karinthy Frigyes és Tóth Árpád fordította magyarra. A magyar irodalmi élet kiváló írója és költője állandó pénzzavaruk enyhítése miatt vállalkoztak erre a munkára. 1921-ben egy Lehár siker és egy Kálmán kudarc - mert ilyen is volt ám néha – valamint az Offenbach című operett bemutatójára került sor.

Faragó Jenő szövegíró receptje az operett írásához: Végy egy primadonnát, adj hozzá egy bonvivánt, keverd egy kis szubrettel és egy komikussal, az egészet ereszd fel egy kis szentimentalizmussal, némi humorral, sok tánccal és kész az operett. 1922-ben Kálmán Imre: Bajadér című operettjében együtt játszott Fedák Sári és Honthy Hanna. Fedák megérezte, hogy Honthy lesz a nagy rivális. Felvette a versenyt és állta is, így a magyar operett fénykorát hosszú időre biztosította ennek a két ragyogó színésznőnek ideális és egészséges rivalizálása. 3 1922. december 23-án ment fel a függöny először abban a színházban, melynek homlokzatán világosan és félreérthetetlenül olvasható, hogy az épület az operettet kívánja szolgálni egyedül és kizárólagosan ! A nyitó előadást hűvös tartózkodással nézte végig a közönség, majd a következő darab is félházakkal ment. A sikert egy osztrák zeneszerző műve hozta meg

a népszerűség csúcsán lévő Petráss Sárinak köszönhetően. 1923-ban már háromszázszor énekelte Biller Irén: Ha megversz is imádlak én A három grácia című Lehár darab slágerét. 1924-ben a Fővárosi Operettszínházban Farkas Imre: Nótás kapitányában tünt fel Fejes Teri és ifj. Latabár Árpád. Kálmán Imre: Marica grófnője először Bécsben, majd a Király Színházban is sikert aratott A Budai Színkör mutatta be az Árvácska című operettet, az akkoriban legpestibb zeneszerzőként számon tartott Zerkovitz Bélától. Ugyan ebben az évben a Városi Színház is bemutatót tartott Johann Strauss: Egy éj Velencében című darabját. A műfaj kiválóságai az előbbi három színházban már játszottak, de az igazgató nem esett kétségbe, mert a vidéki színpadokon sikeres színészekkel is sikert aratott. Így tehát négy színház csatázott a közönség kegyeiért. 1925-ben újult a műfaj, mert revüoperettet mutatott be a Fővárosi

Operettszínház. A szenzációs előadáson részt vett egy száz tagú görl csapat is. Eddig az operettek témájukat tekintve a múltba néztek, de ez már a jövőbe mutatott. Tempó, jazz és modernség jellemezték 1926-ban Zerkovitz Béla: Csókos asszony című művét a Budai Színkörben mutatták be, de akkora volt az érdeklődés, hogy átvitték a Városi Színházba ahol ötször annyi néző láthatta esténként. Nagy tett volt ez, hiszen gazdasági válságban volt a világ. 1927-ben Lajtai Lajos: Mesék az írógépről című operettje aratott sikert. 1928-ban a Király Színház 25 éves fennállását ünnepelte, ezért mindent igyekezett latba vetni a közönség kegyeiért. Az operett hivatása, hogy a munkában kifáradt embereknek nemes szórakozást nyújt Két amerikai szerző darabját is bemutatták és még egy amerikából hozott színésznő is játszott. Ezek csalódást okoztak, de jött a harmadik, melyben két fiatal nagyon táncos színész volt,

akik már akik már régóta szerettek volna befutni a magyar operett fellegvárában. Latabár Kálmán és ifj Latabár Árpád volt ez a két színész, akiknek mindegy volt charleston, foxtrott, tangó remekül táncolták. A díszelőadáson az eddigi huszonöt év sikereiből válogattak. Nem volt még vége, hiszen bemutatták Kálmán Imre: Chicagói hercegnőjét, amelyben a szerző ütköztette a hagyományos melódiákat az amerikai jazz-el, a konzervatív ritmusokat a modernnel. Ez a melódia csata teljes győzelmet aratott, így jól sikerült az évad. Ugyan ebben az évben fedezték fel Ábrahám Pált, akinek két művét is bemutatták a Fővárosi Operettszínházban. A Városi Színházban Brodszky Miklós fiatal operettkomponista zenéjét játszották. Ezen szerzők újszerű muzsikája igyekezett eleget tenni a közönség új igényeinek, a vérpezsdítő és a jazzes igényeknek. Az év szenzációja az új Békefi – Lajtai operett a Régi nyár már a

főpróbán olyan sikeres volt, hogy a közönség együtt énekelte felállva Honthy Hannával a darab nagy slágerét: „Legyen a Horváth kertben Budán Szombaton este fél nyolc után” S amikor a közönség előadás után betért vacsorázni a környező kis és nagy vendéglőkbe, a zongorista vagy a cigány máris játszotta a kedves vendégek fülébe az operett többi népszerű dalával együtt. 4 1929-es évet sok új szerző és sok új operett jellemzi, de a közönségnek nincs pénze színházra így a Fővárosi Operettszínház nem játszik több operettet, sőt Kabos Gyula az új igazgató azt nyilatkozza: Drámai színházat csinálok az operettszínházból. Két hónap sikertelen vergődés után, mégis kénytelen operettre fanyalodni a bevétel érdekében. A sok új szerző közül kiemelkedik Eisemann Mihály, akinek Miss Amerika című revüoperettjét sikerrel mutatták be. Az operettközönség nem panaszkodhatott, mert 1930-ban is kedvére

válogathatott, hiszen tizenkettő premier volt hat színházban, még az Operaház is operettet mutatott be. 1931-ben tovább tart az operettbemutatók dömpingje, olyan nagyszerű színészekkel, mint Dajka Margit a Harapós férjben vagy Jávor Pál a Jim és Jillben. Számos bukás mellett az év vége sikert is hozott, ismét egy új szerző Fényes Szabolcs: Maya című művével egy igényes munkát hallhatott a közönség. 1932-ben előkelő vendége volt a Király Színháznak, a közoktatásügyi miniszter személyében, aki azt mondta az igazgatónak elégedetlen az utóbbi években bemutatott darabokkal, mert silányak és nem válnak kultúrpolitikánk díszére. Az igazgató azt felelte: Tisztelet a bevételnek ! Való igaz ez volt az első rendű szempont. Ez azonban nem akadályozta jó művek és jó előadások megszületését 1933-ban György Pál: Kadettszerelem című operettjét Turay Ida, Csortos Gyula és Kabos Gyula vitt sikerre. Eisemann Mihály: Egy csók

és más semmi. Hat színházban tizenhat ősbemutató 1934-ben Kálmán Imre új operettje az Ördöglovas Szegeden került bemutatásra, s a rádió is közvetítette az előadást. 1935-ben a Király Színház és a Fővárosi Operettszínház is csődbe ment, de nem maradt operett nélkül a közönség, hiszen a Royal, a Kamara és a Városi Színházakban még játszottak. 1936-ban a Budai Színkör áldozatául esett az önkormányzat szép tervének, mely szerint az újjáépülő Buda modernebb, szebb színházat érdemel. Sajnos csak a lebontás valósult meg, így az operett kedves budai otthona is megszünt. Tíz bemutatót így is tartottak a többi színházakban 1937-ben már csak hat új operettet mutattak be a fővárosi színházak. 1938-ban tíz bemutató, de ebből három kudarc. 1939-ben Huszka Jenő: Erzsébet című művét a Magyar Színház játszotta. A kritikák lelkesedéssel dicsérettel fogadták a művet „Huszka feltámasztotta a már elparentált

operettet, amely él és nem halhat meg, amíg zene, játék és közönség van a világon”. Érdekessége még a darabnak, hogy elhangzik benne Petőfi Sándor: Szeptember végén című verse dalban. 1940-ben az év legsikeresebb zeneszerzője Eisemann Mihály, hiszen öt művét mutatták be és mindegyiket sikerrel. A nagyszerű konferanszié Kellér Dezső írta azt a szöveget, melyet Kiss Manyi énekelt felejthetetlenül: „Jaj de jó a habos sütemény Mogyoró van az ő tetején” 1941-ben csak öt új mű, de abból kettő bukás. A politikai vezetés fasiszta igazgatót ültetett a Fővárosi Operettszínház igazgatói székébe, aki száműzte a viccet és azt mondta Latabárok nélkül is sikeres lesz a színház. Nem lett igaza, mert vissza kellett hívnia a Latabárokat. 1942-ben Huszka Jenő: Mária főhadnagy című történelmi nagyoperettjét mutatták be, melyben először játszott a magyar zenés filmek akkori sztárja Sárdy János. 5 1943. Kenyér és

cirkusz kell a népnek, akkor minden bajáról megfeledkezik A kulturális élet illetékesei szerint a cirkusz helyett az operett is alkalmas arra, hogy elterelje az emberek figyelmét a közelgő bajról. A közönség meg is ragadott minden alkalmat, hogy napi gondjairól néhány órára megfeledkezzen. 1944-ben a nyilas rémuralom idején a pincékbe költöztek a bombázások elől. 5. A háború után 1945-ben a szörnyű világégés után gyönyörű hivatás várt az operettszínészekre: újra mosolyt fakasztani az elgyötört arcokra. Szerencsére a Fővárosi Operettszínházat nem érte bombatalálat, így Fényes Szabolcs igazgató vezetésével munkához láttak. A háború elől sokan menekültek amerikába, de börtönben is voltak Április elején mégis felment a függöny, s a közönség örült, hogy élve láthatták viszont kedvenceiket egy operett összeállításban. A napsugárkisasszonyok volt az első ősbemutató, melyben először lépett az operett

színpadára Rátonyi Róbert. 1946 igen kevés újdonsággal szolgált inkább régi nagy sikereket idéztek fel. 1947 beindul a nagyüzem tizennégy bemutatóval. 1948-ban már a Magyar Színházban is játszanak operettet. 1949-ben a szocialista – realista jellegű alkotásokat követelték a színházi élet irányítói. Gáspár Margit révén női igazgatója lett a Fővárosi Operettszínháznak, aki megteremtette a műfaj új hitelét. Olyan operett társulatot toborzott a színház számára, melyhez hasonlót azóta sem sikerült A Honthy, Feleki, Latabár trió mellett olyan színészek szolgálták a műfaj ügyét, mint Németh Marika, Petress Zsuzsa, Zentay Anna és Rátonyi Róbert. Az 1956-os események első napjaiban szégyenteljes módon hagyták kiűzni az épületből azt az igazgatót aki európai hírűvé emelte és kiharcolta a műfajnak és művészeinek a megbecsülését. Az ötvenhatos események után ismét Fényes Szabolcs lett az igazgató. 1960

szilveszterén visszatekintve az államosítás óta eltelt tíz évre: A bemutatók számát, az új magyar operettek mennyiségét, a társulat összetételének minőségét, az előadások iránt mutatkozó soha ilyen arányban még nem tapasztalt érdeklődést, valamint a műfaj iránti rajongást figyelembe véve leírhatjuk ez a tíz év volt az operettszínház aranykora. A hatvanas évek elején, moszkvai, velencei, bécsi, pozsonyi vendégszereplésekre is futotta erejéből a társulatnak és mindegyik városban óriási sikerrel népszerűsítették a magyar operettet. Ebben az időben csak felújításokat játszottak, mivel a szerzők eltüntek a Nagymező utca környékéről. Egy új műfaj a musical kezdte kiszorítani az operettet és 1970-től 1983-ig mindössze három új magyar operettet volt képes bemutatni a színház. Az operett tehát csipkerózsika álmát alussza. Felhasznált irodalom: Rátonyi Róbert: Operett I.-II, Zeneműkiadó, Budapest, 1984

Tartalomjegyzék: 6 Az operett születése .2 Az operett Magyarországon .2 A századfordulótól a világháborúig .3 A két világháború között .3 A háború után .6 Felhasznált irodalom.7 7