Politika, Politológia | Nemzeti radikalizmus » Sőrés Anett - A szélsőjobboldali ideológia reprezentációja a debreceni egyetemisták körében

SŐRÉS ANETT A SZÉLSŐJOBBOLDALI IDEOLÓGIA REPREZENTÁCIÓJA A DEBRECENI EGYETEMISTÁK KÖRÉBEN Szakdolgozat Szociológia MA szak Nappali tagozat Témavezető: Prof. Dr Szabó Ildikó Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék 2011. Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) A SZÉLSŐJOBBOLDALI IDEOLÓGIA REPREZENTÁCIÓJA A DEBRECENI EGYETEMISTÁK KÖRÉBEN írta Sőrés Anett Kijelentem, hogy a szakdolgozat megfelel a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszéke által támasztott tartalmi és formai követelményeknek. Államvizsga-bizottság elnöke Témavezető Bíráló Debrecen 2011. Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Alulírott Sőrés Anett kijelentem, hogy a jelen szakdolgozat a

saját munkám, amely kizárólag a saját kutatásaimon illetve a hivatkozásokban és a felhasznált irodalomjegyzékben megjelölt információkon alapul. Kijelentem, hogy kutatásaim során és a szakdologzatomban nem sértettem meg más szerzők vagy intézmények szerzői jogait. Kijelentem, hogy a jelen szakdolgozat sem annak részei nem kerültek benyújtásra egyetlen felsőoktatási intézményben sem diplomamunkaként vagy szakdolgozatként vagy azok részeként. Debrecen, 2011. március 31 aláírás Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetet mondani Dr. Szabó Ildikónak, tanárnőmnek és témavezetőmnek, hogy buzdított arra, hogy e kutatásra vállalkozzak, és segítőkészen támogatott munkám minden állomásának sikeres elvégzésében. Köszönöm hasznos tanácsait és dolgozatom alapos, kritikus átnézését. Create PDF files

without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) TARTALOMJEGYZÉK Tartalomjegyzék. i Ábrák jegyzéke . iii Táblázatok jegyzéke . iv Bevezetés . 1 1. A téma elméleti megalapozása 3 1.1 Mit tekintünk szélsőjobboldalnak? 3 1.11 A szélsőjobboldali ideológia 4 1.12 A szélsőjobboldali szervezetek világa 7 1.121 A hazai szélsőjobboldali szerveződések szegmensei 9 1.122 Integratív tényezők 11 1.13 A szélsőjobboldaliak társadalmi jelenléte 12 1.131 Hogyan írható körül a szélsőjobboldal? 12 1.132 A szélsőjobboldal kulturális reprezentációja 13 1.2 Milyen okok vezettek a szélsőjobboldal megerősödéséhez? 15 1.3 A magyarországi szélsőjobboldal kulturális jellemzői 18 1.31 Újszerű kommunikáció 18 1.32 A célcsoport 21 2. A szélsőjobboldal és a fiatalok 24 2.1 Kutatási kérdések és lehetőségek 24 2.2 A módszerekről 25 3. A kínálati oldal A szélsőjobboldali ideológia reprezentációja a

virtuális tereken26 3.1 Szélsőjobboldali médiumok 26 3.2 Domináns témák a vizsgált médiumokban 27 3.3 A vizsgált médiumok interaktivitása 32 3.4 Néhány tanúság a szélsőjobboldal mediatizációjával kapcsolatban 32 4. A keresleti oldal A radikális honlapok látogatottsága a hallgatók körében 34 4.1 Mi befolyásolja a szélsőjobboldallal való szimpátiát a hallgatók körében? 34 4.11 Demográfiai és szociokulturális jellemzők 35 4.12 Milyen csoportokhoz kapcsolódnak még a szélsőjobboldallal szimpatizáló hallgatók? . 37 4.13 A szélsőjobboldali hallgatók attitűdjei a külcsoportokkal szemben 40 i Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 4.14 A szélsőjobboldali hallgatók által vallott értékek 43 4.15 A szélsőjobboldali egyetemisták tanuláshoz és munkához való hozzáállása . 46 4.151 Tanulási attitűdök 47 4.152 Munka-attitűdök 49 4.16 A szélsőjobboldali hallgató

ideáltípusa 51 4.2 A szélsőjobboldalhoz kötődő internetes portálok látogatottsága az egyetemisták körében. 52 4.21 A szélsőjobboldali honlapok látogatása az ideológiához kötődő hallgatók körében. 53 4.22 A szélsőjobboldali honlapok fogyasztói típusai az egyetemisták körében . 56 4.221 A fogyasztói típusok és a preferenciák összefüggései 58 4.222 Mi jellemzi az egyes fogyasztói ideáltípusokat? 59 5. Összefoglalás 62 Felhasznált irodalom . 64 I. Függelék: A tanulási attitűdök típusainak főkomponens-mátrixai I II. Függelék: A munkaattitűdök típusainak főkomponens-mátrixai II ii Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: A politikai bal-jobb skála jobb szélén elhelyezkedők aránya (Forrás: Political Capital 2009). 17 2. ábra: A szélsőjobboldali médiumokban felmerülő témák összefüggései 29 3. ábra: A szignifikáns összefüggést

mutató tanulási attitűdök főkomponenseinek átlagértékei a szélsőjobboldaliakkal való azonosulás kategóriáiban. 48 4. ábra: A szignifikáns összefüggést mutató munkaattitűdök főkomponenseinek átlagértékei a szélsőjobboldaliakkal való azonosulás kategóriáiban. 50 5. ábra: A látogatott szélsőjobboldali honlapok számának gyakorisága a debreceni egyetemisták körében (százalékban) . 53 6. ábra: A szélsőjobboldali honlapok látogatásának gyakorisága a harmadik, „elkötelezett olvasóknak” nevezett klaszterben (százalékban). 56 7. ábra: A szélsőjobboldali honlapok látogatásának gyakorisága a második, „érdeklődő” klaszterben (százalékban) . 57 8. ábra: A kari kategóriák aránya a szélsőjobboldali honlapok fogyasztói ideáltípusain belül (százalékban) . 60 iii Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat: A vizsgált médiumok

Facebook-oldalain felmerült témák gyakorisága a vizsgálati időszakban (2010.1121 és 20101204 között) 28 2. táblázat: A nem, a településtípus, a mobilitási kategóriák és a kari kategóriák eloszlása a szélsőjobboldalhoz való viszony tükrében (százalékban). 35 3. táblázat: A szélsőjobboldalhoz való viszony és az egyes csoporttípusok tagságának kapcsolata . 38 4. táblázat: A szignifikáns kapcsolatot mutató csoporttípusok tagjainak aránya a szélsőjobboldalhoz való viszony egyes kategóriáiban . 39 5. táblázat: A szignifikáns kapcsolatot mutató csoporttípusokba vágyódók aránya a szélsőjobboldalhoz való viszony egyes kategóriáiban . 40 6. táblázat: A szélsőjobboldalhoz való viszony és az egyes csoporttípusok tagságának kapcsolata . 41 7. táblázat: A szignifikáns kapcsolatot mutató csoportok iránti tolerancia átlagértékei a szélsőjobboldaliakkal való szimpátia egyes kategóriáiban (0-tól 100-ig terjedő

skálán) . 41 8. táblázat: A szélsőjobboldalhoz való viszony és az egyes értékek fontosságának kapcsolata . 43 9-11. táblázat: A szignifikáns kapcsolatot mutató érték-attitűdök átlagértékei a szélsőjobboldaliakkal való szimpátia egyes kategóriáiban (-100-tól 100-ig terjedő skálán). 44 12. táblázat: A szélsőjobboldali honlapok látogatottságának gyakorisága a debreceni egyetemisták körében . 52 13-16. táblázat: A szélsőjobboldali honlapok látogatottságának gyakorisága az ideológia egyes szimpátia-csoportjain belül. 54 17. táblázat: A szélsőjobboldali honlapok látogatottságának gyakorisága az ideológia egyes szimpátia-csoportjain belül . 58 iv Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) BEVEZETÉS Úgy vélem, témám relevanciáját nem kell indokolnom, hiszen a 2009-es európai parlamenti választás, illetve a 2010 országgyűlési voksolás megtette ezt helyettem. Ezek

az események számokban verifikálták mindazt a jelenségkört, amit az elmúlt négy-öt évben már érzett a magyar közélet. A szélsőjobboldal előre törése ugyanis már megkérdőjelezhetetlen tény Magyarországon. Mégis azért kezdtem el az elmúlt évben foglalkozni ezzel a témával, mert úgy éreztem, a 2010 áprilisában lezajlott országgyűlési választások hatására a politikai érzületek egyre intenzívebben kerültek felszínre. Ami a dolgot – szempontomból – még inkább érdekessé teszi, az, hogy korábbi kutatások már kimutatták: elsősorban a fiatalok és a diplomások körében találtak támogatásra ezek az általam vizsgálni kívánt szélsőséges, jobbára radikális eszmék (Marketing Centrum, Political Capital 2009). Így hát az OTKA által támogatott (K 81858 számú) „Campus-lét a Debreceni Egyetemen” című, 2010-ben kezdődött hároméves kutatás remek alkalmat ad arra, hogy egy nagyszabású vizsgálat részeként

valósítsam meg – a már címben is megjelölt – szélsőséges politikai csoportok szerveződésének és értékvilágának vizsgálatát. Kutatásom célja a már említett szélsőjobboldali ideológiát valló ifjúsági csoportokra jellemző csoportképző kritériumok feltárása. E kritériumom alapján próbálok választ találni arra a kérdésre, hogy milyen szélsőjobboldali ifjúsági típusok különíthetőek el a szociológia eszköztárával. Kutatásom során nemcsak a Debreceni Egyetem hallgatóira vonatkozó adatokat vettem figyelembe, de különös figyelmet fordítok arra, hogy a Debreceni Egyetem hallgatói körében hogyan jelennek meg a szélsőjobboldali eszmék és szerveződések. . A vizsgálat során a következő fő kérdéscsoportokra keresem a választ: 1. Hogyan szerveződnek ezek a csoportok? Milyen társadalmi, demográfiai és kulturális tényezők jellemzőek a csoport tagjaira? 2. Milyen eszméket vallanak a csoporthoz tartozók? Mi

képezi ideológiájuk szocializációs bázisát? Hogyan fejeződik ki az identitás a csoportban? 3. Mi jellemzi a csoportok szimbolikus világát? 4. Mit jelentenek számukra a szervezeti keretek? 5. Milyen közös aktivitási formák, kommunikatív cselekvési formák alkotják a csoportkohéziók elemeit? 1 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 6. Milyen jövőkép és ellenségkép definiálja a csoportot? Mindezen kérdések tapasztalati úton történő megválaszolása előtt azonban elengedhetetlennek tartom a témához kapcsolódó szakirodalom feldolgozását, valamint az adott csoportról eddig készült empirikus előtanulmányok eredményeinek ismertetését. Jelen dolgozatomban igyekszem feltárni a szélsőjobboldali ideológia alapvető jellemvonásait, illetve az egyetemi ifjúság körében történő megerősödésének okait. Kutatásom elsősorban a szélsőjobboldal politikai

kommunikációjára fókuszál – a kereslet és a kínálat szemszögéből. 2 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 1. A TÉMA ELMÉLETI MEGALAPOZÁSA 1.1 Mit tekintünk szélsőjobboldalnak? Dolgozatom és egyben az elméleti rész elején szeretném leszögezni, tisztában vagyok azzal, hogy az általam választott témának igen széleskörű és kiterjedt szakirodalma van. Jelen dolgozatomban – a terjedelmi illetve a koncepcióból és a kompetenciákból fakadó korlátok miatt – nem vállalkozom ennek teljes körű feldolgozására és bemutatására. Habár igen fontosnak tartom a szélsőjobboldalról szóló eszme- és politikatörténeti megközelítéseket, ezek szerteágazó elméleti bázisa miatt a külön kutatási irányokat jelentő területeknek a szakirodalmára most csak utalnék. A következőkben elsősorban szociológiai nézőpontból közelítek egy olyan – különösen a fiatalok irányában

nyitott – társadalmi csoporthoz, melynek nincsenek éles kontúrjai, de vannak sűrűsödési pontjai, melyek minden más csoporttól markánsan különböző szubkultúrával és offenzív kommunikációs stratégiával azonosítják magukat. Kutatásom során is ezekre a sajátosságokra fókuszáltam. A vizsgálódásaim megkezdésekor fontosnak tartottam a kulcsfogalmak konceptualizálását. Elsősorban azt kellett tisztáznom, hogy kik alkotják a kutatás célcsoportját – azaz, hogy mit értek a szélsőjobboldal fogalmán és kiket tekintek szélsőjobboldaliaknak.1 A szélsőjobboldaliak jellemzésére három szempontból vállalkozhatunk: (a) ideológiai szempontból, (b) politikai szervezeti szempontból és (c) társadalmi szempontból. Először a szélsőjobboldali ideológia fogalmát értelmezem, majd röviden utalok a szélsőjobboldali pártok, szervezetek, mozgalmak világára, végül a szélsőjobboldali eszmékkel és pártokkal rokonszenvezőket mint

társadalmi csoportot értelmezem. Ez utóbbi megközelítéshez kapcsolódóan foglalkozom a szélsőjobboldaliak csoportszerveződési sajátosságaival, valamint azokkal a kulturális reprezentációkkal, amelyek egyrészt megkülönböztetik a szélsőjobboldaliakat más társadalmi csoportoktól, másrészt a csoport kohéziójában és a csoporttagok identitásában játszanak meghatározó szerepet. A szélsőjobboldal fogalmát tehát gyűjtő fogalomnak tekintem Pontos 1 Az elemzéseim során – elsősorban a mintavételkor – az volt az elsődleges szempont, hogy ki tartja magát a szélsőjobboldalhoz tartozónak, azonban a téma elméleti megalapozását nem kezdhettem anélkül, hogy megalkottam volna a saját értelmezésemet. A kutatás során az a kérdés is fontos szerepet kapott, hogy a vizsgált csoport hogyan definiálja önmagát. 3 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) definiálása igen nehéz

feladat – valószínűleg ezért sem találhatunk a szakirodalomban pontos meghatározást. 1.11 A szélsőjobboldali ideológia Jelen dolgozatomban először azokat a kritériumokat összegzem, melyek az én értelmezésemben kijelölik azon kognitív, érzelmi és attitűdbeli jellemzők körét, melyekkel az adott irányzatot képviselő társadalmi csoport jellemezhető. Karácsony Gergely és Róna Dániel (2009) elméleti kerete nyomán négy ilyen szempontot alkottam. A modern szélsőjobb ideológiájának első pillére a minden társadalmi, gazdasági és politikai viszonyulást meghatározó, az identitásban központi szerepet játszó nacionalizmus, amelyet az eszmerendszerrel rokonszenvezők egészséges patriotizmusnak tekintenek. A nacionalizmus szintén eléggé tág fogalom, ezért értelmezése is igen széles skálán mozog. Kántor Zoltán (2005) az általa konstruált elméleti keretben három típusú megközelítést különített el. A D Smith nyomán

az értelmezés használata mentén nacionalizmusnak tekintette (1) a nemzetek kialakulásának általános folyamatát, (2) magát a nemzeti érzést, (3) a nemzeti státusz eléréséért és fenntartásáért folyó küzdelmet és (4) magát az ideológiát. M Hechter elméletéből kiindulva a célok szerint differenciálja a fogalmat: megállapítja, hogy a nacionalizmusnak lehet motivációja az államépítés, a perifériák reprezentációja, az irredenta és az egyesítés. Tipizálási kritériuma lehet még a képviselő, úgy mint a nemzetállam, a nemzeti kisebbség vagy az anyaország. Az elemzett elméletek közös vonása, hogy úgy vélik, a nacionalizmus hozza létre a nemzetet oly módon, hogy társadalmi átmeneti időszakokban alakul ki és termelődik újra (Kántor 2005). John Plamenatz (1995) a nacionalizmus fogalmát komplexebb módon értelmezi. Nem elsősorban a kialakulásának körülményeire fókuszál – bár, mint írja, nem cáfolja meg, hogy

„olyan társadalmi feltételek közepette jelenik meg, amelyek a demokratikus és liberális eszméknek is teret engednek, mégha a nacionalizmus gyakran antiliberális és antidemokratikus formában jelentkezik is” (Plamenatz 1995: 52) – hanem az attitűddimenziókra. Reakcióként definiálja, melyet egy adott csoport ad a kulturális hátrányba vagy egyéb tényezők mentén kisebbségbe kerülésére. E folyamat jellege és végkimenetele mentén megkülönböztette a keleti és a nyugati nacionalizmust. A két 4 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) típust történeti kontextusban értelmezi. Utóbbiba azon nemzetek nacionalizmusát sorolja, melyek valamilyen okból hátrányban érzik magukat, viszont kulturális előnyeik (ezeket a gazdasági és társadalmi prioritással is kibővíteném) lehetőséget adtak arra, hogy más népek által elfogadottan vezető szerepet töltsenek be (pl. olaszok, németek) A

keleti nacionalizmus kialakulásakor hasonló folyamatok mentek végbe, csak az eltérés az, hogy ezek a nemzetek belső feszültségeik miatt nem tudnak élni ezekkel a kulturális és normarendszerbeli változásokkal (pl. szlávok), nem tudtak profitálni belőle. A szerző szerint éppen ezért utóbbi országokban jellemzőbb az antiliberális, radikális jellegű nacionalizmus kialakulása – melyeket elsősorban a szélsőjobboldaliak képviselnek (Plamenatz 1995). A szélsőjobboldali ideológiára jellemző nacionalizmus egyik forrása a sajátos, kétpólusú, más népeket a saját nemzet szempontjából hierarchizáló múltértelmezés. A múlt egyrészt igazolja a saját nemzet magasabbrendűségét, kiválasztottságát, a népek hierarchiájában elfoglalt különleges helyét. Másrészt a múlt az igazságtalanságok, a sérelmek tárháza, a nemzeti önsajnálat táplálója. A saját nemzet történelmének dicsőséges, illetve kudarcos eseményei mentén

rendeződnek el a más népek, nemzetek, csoportok. Az egyik oldalon vannak azok, akikre büszkék vagyunk, akik segítettek a nemzetnek, akik a példaképeink, akik ősiségünk értékeit fejezik ki, a másik oldalon pedig azok, akik ártottak a nemzetnek, akik ellenségeink, akiket megvetünk, akik ellen harcolnunk kell. A magyarázat az ideológia történelmi beágyazottságában keresendő: alapvető eleme ugyanis a magyarság fogalmának folyamatos újradefiniálása, illetve a múlt eseményeinek sajátos átértelmezése és átértékelése. Vannak olyan történelmi korszakok, fordulatok, személyek és szimbólumok, melyekhez a szélsőjobboldal képviselői pozitívan viszonyulnak – akikre és amikre büszkék. Ezeket tartják kiemelendőnek, követendőnek és értékesnek. Ezekhez nyúlnak vissza gondolatvilágukban, amit az általuk használt szimbólumok is tanúsítanak. A történelem dicsőségesnek és példaértékűnek vélt elemei mellett szintén nagy

hangsúlyt kap az idők során a magyarság által elszenvedett sérelmek felelőseinek, bűnbakjainak kiemelése is. A szélsőjobboldallal szimpatizálók a Nyugatot, a Szovjetuniót, a szomszédos népeket és a belső ellenségeket (zsidókat, kommunistákat, szabadkőműveseket) okolják a hányattatásokért és veszteségekért (az elveszített háborúkért vagy Trianonért), és elutasítják az olyan nézeteket, melyek más adottságokkal vagy okokkal magyarázzák ezeket az eseményeket (Vásárhelyi 2007: 29). 5 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) A nemzet ellen van mindenki, aki nem igaz magyar – amely princípium nézőpontjukból legitimálja más csoportok elutasítását, és folyamatosan táplálja a rasszizmust. Ezen az elven alapszik a nacionalista ideológia szintén lényeges szervező ereje, az ellenségkép folyamatos fenntartása és táplálása. Ennek nemcsak azért van nagy jelentősége, mert a

szélsőjobboldali szubkultúrában a legkülönbözőbb formákban reprezentálódhat, hanem mert az eszmerendszerhez kötődő kommunikációnak is az egyik tematikus egysége. Ez a fajta sovinizmus támasztja alá az ideológia második alappillérét, amely az univerzalizmus tagadása. A szélsőjobboldaliak nem fogadják el az emberek egyenlőségének eszméjét. Úgy vélik, a társadalomnak vannak alsóbb- és felsőbbrendű tagjai – ők magukat ez utóbbi csoportba sorolják. Éppen ezért elutasítják a maguknál kevesebbre tartott egyéneket és csoportokat. Alapvetően erre vezethető vissza legfőbb jellemzőjük, a kisebbségi csoportok és az idegen „betolakodók” elutasítása: a cigányellenesség, az antiszemitizmus, a bevándorlókkal, a színesbőrűekkel, a külföldiekkel szembeni ellenszenv. Ez az egyfajta szociáldarwinizmusból táplálkozó xenofóbia az egykori náci ideológia továbbélésének vagy revitalizációjának tekinthető – ebből a

dimenzióból is megerősítve történelmi beágyazottságát. Mindezen érzelmek és attitűdök – az idegenek, azaz más származású, nemzetiségű, vallású csoportok kirekesztésére és szegregálására irányuló törekvéseik – rejtve vagy akár nyíltan is kifejeződhetnek. Mivel az eszmerendszer képviselői elutasítják az emberek közötti egyenlőség egyetemes alapelvét, hierarchiában gondolkodnak. Elismernek magasabb rendű erényeket és tulajdonságokat – ennek pedig egyik elkerülhetetlen következménye, hogy akiket ezek nem jellemeznek, azokat lenézik, megvetik, akár gyűlölik is. Másrészt az következik az egyetemes értékek elutasításából, hogy legyen, akire felnéznek, aki kiemelkedik a többiek közül, akit lehet követni, és megmondja: mi a helyes, mi a rossz. Az ideológia harmadik alappillére a vezérelvűség. Értékrendszerükben meghatározó szerepet játszik a vezér alakja, akit a legnagyobb tekintéllyel ruháznak fel. Ezt a

vezért – aki különféle szociálpszichológiai és weberi érvek nyomán emelkedhet ki a közösségből: elsősorban karizmán alapuló, de akár tradicionális vagy jogi szelekció során is – ruházzák fel a legtöbb tekintéllyel, ő áll a hierarchia csúcsán, egyfajta kultikus figurává válik a közösségben, megvalósítva ezzel a csoport és az általuk képviselt ideológia külső és belső reprezentációját. 6 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Végül a szélsőjobboldali ideológiát egyfajta elutasító, kritikus irányultság, a más ideológiát követőkkel szembeni radikalizmus jellemzi. Bírálják egyrészt a liberalizmust és a kommunizmust – ezek híveit, képviselőit elutasítják, „hazaárulóknak” tartják. Kiábrándultak a hagyományos politikai nagypártokból, elégedetlenek a hatalom birtokosaival és ezek tevékenységével. Váltásra, változásra buzdítanak: olyan új

rendszert szeretnének, amely tiszta lappal indulhat mind a politikai, mind a közéletben. A konzervatív irányzatokkal kapcsolatban ambivalens attitűdöt képviselnek: az eszmerendszer néhány pontját elfogadják, azonban több elemétől elhatárolódnak. Míg a magyar szélsőjobboldali eszmerendszer elsősorban múltorientáltságról, mély történelmi beágyazottságról – azon belül is a két világháború közötti időszak szélsőjobboldali törekvéseinek felélesztéséről – tanúskodik, addig az európai irányzatok elsősorban jelenorientáltak: erre az anti-establishment (elutasító, kritikus) hozzáállásra épülnek. A dél- és nyugat-európai országokban a radikális ideológiák az új típusú társadalmi problémákra reagálnak, mint a multietnikus társadalmak kialakulása, a normák hanyatlása, a liberalizáció, a bizonytalanság vagy a bűnözés. Szakértők ezzel indokolják, hogy több államban vezető szerephez jutottak a radikális

pártok (pl. Ausztria, Svájc, Olaszország) (Szabó T. 2006) Véleményem szerint a fentiekben kifejtett négy kritérium – a nacionalizmus, az univerzalizmus-tagadás, a vezérkultusz és az „anti-establishment”2 attitűd – megfelelően körülhatárolja azt az ideológiai rendszert, melynek képviselőit jelen dolgozatom által bemutatott kutatásaim során vizsgálni szeretnék. 1.12 A szélsőjobboldali szervezetek világa A szélsőjobboldali szervezetek kialakulása a két világháború közötti időszakra tehető – Magyarországon csakúgy, mint Európa többi részén. E szerveződések történeti beágyazottságának, karakterisztikájának és működésének nagyon nagy szakirodalma van – én jelen dolgozatomban csak néhány sajátosságot emelnék ki, melyek a mai magyar szélsőjobboldalt illetően nagy jelentőséggel bírnak. Ilyen jellegzetességnek tekinthető (a) a nyílt vagy rejtett, részleges vagy teljes eszmei kapcsolódás a háború előtti

szervezetekhez 2 ideológiában, struktúrában és csoportkultúrában; (b) Karácsony Gergely és Róna Dániel (2009) nyomán. 7 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) a szervezettség különböző formái (pártok, mozgalmak, egyesületek, paramilitáris alakulatok, laza csoportok, valamely honlapon keresztül szerveződő csoportok, stb.) és (c) a hierarchikus belső viszonyok, valamint (d) az offenzív társadalmi jelenlét és társadalmi kommunikáció. Úgy vélem, a hazai szélsőjobboldal legnagyobb szervezetére, a Jobbik Magyarországért Mozgalomra is jellemzőek ezek a kritériumok. A mára már párttá alakult civil szervezet legnagyobb összetartó és identifikáló ereje a szimbolikus diskurzusban rejlik. Egy sor olyan jelképet, hagyományt és ünnepet sajátított ki, használ máig is tudatosan a nyilvános kommunikációban, amelyek azt a történelmi kort, azt a dicső múltat elevenítik fel,

melynek rendszere és működése véleményük szerint ma is aktuális és ideális lenne. A két ilyen leggyakrabban használt és legáltalánosabban ismertté tett szimbólum az árpádsávos zászló és a Nagy-Magyarország motívum. Ezek használatát és jelentéstartalmát a későbbiekben részletesebben elemzem. Fontos megjegyezni, hogy ezek a szimbólumok mindegyik szélsőjobboldali formális vagy informális szerveződésben használatosak. Tulajdonképpen a közös szimbólumok fogják össze a különböző szélsőjobboldali formációkat. Egymás számára is azonosítási eszközök, kifelé is azonosíthatóak ezek által a szimbólumok által. Mindezek mellett meg kell állapítani, hogy a hazai jobboldali pártok szinte mindegyike élen jár abban, hogy a lehető leginkább kiaknázza a jelek és a jelképek szimbolikus jelentéstartalmát. Bár azt is hozzá kell tenni, hogy a legutóbbi kampány tanulsága szerint azok a pártok is felismerték a szimbolikus

diskurzus hatóerejét és hatékonyságát, amelyek eddig racionális-pragmatista politikai nyelvet beszéltek, és megpróbálták csökkenteni a távolságot saját pártjuk és a jobboldali pártok között (Látlelet 2009). A szélsőjobboldalhoz kötődő informális csoportok és formális szervezetek (elsősorban a Jobbik) egyedülállónak tekinthetők abból a szempontból is, hogy a mai napig igen hatékonyan aknázzák ki a civil önszerveződés lehetőségét – a parlamentális pártpolitika mellett. Hasonló kezdeményezéseket csak a Fidesz köré szerveződő polgári körök részéről tapasztalhattunk korábban. A Jobbik iránt elkötelezett körnek a megszervezését és az összetartását alternatív kommunikációs csatornákon érik el. Nemcsak a televíziót használják ki a „tömegek” megszólításához és üzenetük átadásához, hanem a virtuális és valóságos tereket is (pl. gyakran alkalmazzák az internetes felületeket, matricákat,

plakátokat, utcai firkákat erre a célra) – ezzel is új 8 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) elemeket és új eszközöket mutatva be a politikai színtéren. E médiumok előnye nemcsak abban rejlik, hogy széles körben elérhetőek, hanem abban is, hogy kifejezetten azt a kört érik el, mely megerősítése és folyamatos támogatása által még inkább fogékonnyá válik a szélsőjobboldali eszmerendszerre. Ez a társadalmi csoport pedig a „jól képzett fiatalság” terminussal definiálható. Elsősorban ugyanis azok fogékonyabbak a Jobbik politikájára, akik valamilyen szakképzettséggel rendelkeznek – ez leggyakrabban érettségi, vagy főiskolai illetve egyetemi diploma –, valamint az ifjúsági korcsoportba sorolhatók be, tehát 15 és 29 év közöttiek (Marketing Centrum, Political Capital 2009). 1.121 A hazai szélsőjobboldali szerveződések szegmensei Úgy vélem, a

szélsőjobboldal meghatározásának nehézségei is azt bizonyítják, hogy az ideológia mentén különböző – bár a közgondolkodásban egy egységként észlelhető – csoportok azonosíthatóak. E közösségek nem feltétlenül különülnek el élesen – határaik összemosódhatnak, akár át is fedhetik egymást. Ezért először is szükséges azon ideológiai irányzatok elkülönítése, melyeket a mai közéleti diskurzusban a szélsőjobboldal szinonimáiként és a szélsőjobboldalival rokon vagy vele konvergáló politikai irányzatok és eszmék megnevezésére használnak. Az eszmei orientációk terén például beszélhetünk nemzeti radikalizmusról, hungarizmusról, revizionizmusról, rasszizmusról, neonáci irányzatról. A jelenlegi legnagyobb szélsőjobboldali párt, a Jobbik önmagát a nemzeti radikális irányzathoz közelállóként definiálja: elutasítják a politika bal- és jobboldal szerinti differenciálását – ehelyett

nemzeti-globalista törésvonal mentén szemlélik a politikát (Vona 2008). A nemzeti radikálisok élesen elhatárolják önmagukat a hungarista és neonáci csoportoktól – melyek szintén elutasítják az előbbiekkel való azonosulást. Utóbbi közösségek eszmerendszere a nyilaskeresztes mozgalom programjához nyúl vissza: a magyar nemzetet mindennél előbbre valónak tartják – aki ezen kívül áll, alacsonyabb rendű és ellenség. Mivel a szélsőjobboldali csoportok mindegyike a nemzet fogalmát kulturális értelemben használja, a magyarsághoz tartozónak tartják az államhatárokon túl élő sorstársaikat is. Ez a gondolat a társadalom más-más közösségeiben is megjelenik – szélsőséges irányzatát a revizionisták képviselik, akik eszméinek központjában a trianoni döntés előtti állapotok visszaállítása áll. Jelen kutatásom fókuszában – a 9 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom)

szélsőjobboldali csoportokon belül – elsősorban a nemzeti radikálisok állnak: formális és informális közösségeik egyaránt. Fontosnak tartom elkülöníteni továbbá a szélsőjobboldali ideológiával rokonszenvezők táborát és valamely szélsőjobboldali párt támogatottságát. Véleményem szerint a Jobbik Magyarországért Mozgalommal szimpatizálók csoportja nem feltétlenül fedi le azok csoportját, akik az eszmerendszerhez tartozóknak vallják magukat. Előfordulhat, hogy egyes zárt informális közösségek nem támogatják, hogy a civil szervezetként indult párt formalizált formában kilépett a politikai szintérre, ezért szélsőjobboldalinak vallják magukat, de nem preferálják Jobbikot. A szélsőjobboldali ideológiának megfigyelhető egy holdudvara is. Ide azok sorolhatók, akik gondolatviláguknak csak egyes elemeivel szimpatizálnak. Ilyenek lehetnek például azok a hagyományőrző csoportok, melyek hangsúlyozottan büszkén

vállalják magyarságukat, a magyar kultúrát és a magyar történelmet – ilyen értelemben tehát nacionalistákhoz hasonló értékeket vallanak. Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a nacionalizmus is különböző formában és intenzitással reprezentálódhat. Onnantól tekinthetjük a szélsőjobboldal egyik elemének, ha kizárólagossággal: más népek és népcsoportok elutasításával, a saját nemzet ellenségeiként való értelmezésével, sovinizmussal, rasszizmussal és más radikális eszmékkel is párosul. A hazai szélsőjobboldalon belül megkülönböztethetünk különböző civil szervezeteket és politikai mozgalmakat is. Mivel a Jobbik is eredetileg történelmi hagyományőrző csoportként volt bejegyezve, kapcsolódtak hozzá olyan nonprofit, hasonló profilú közösségek, melyek szervezeti kereteiket tekintve továbbra is kulturális egyesületekként folytatták tevékenységüket. Az sem ritka eset, hogy az informális

szélsőjobboldali (esetleg skinhead) társaságok civil szervezetekké alakulva lesznek rendezői, részvevői különböző megemlékezéseknek, jótékonysági programoknak, koncerteknek vagy fesztiváloknak. Politikai mozgalmaknak tekintem azokat az – akár félmilitáris jellegű – csoportosulásokat, melyek kapcsolódási pontokat mutatnak formális szélsőjobboldali szervezetekkel, jelen esetben a Jobbikkal mint párttal. Ide sorolnám például a régi és az új Magyar Gárdát is. Jelen esetben ezeket a csoportokat a szélsőjobboldal szegmenseiként értelmezem (a korábbiakban – a szervezeti világról szóló fejezetben 1.12 – mint szerveződési hálózatban résztvevő egységekre tértem ki rájuk). 10 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Mindezek mellett a szélsőjobboldali formális szerveződések, a nem formális csoportok és az egyes szélsőjobboldali eszméket, célokat és

cselekvéseket támogatók sajátos, egymásról tudó, egymással kommunikáló, olykor egymással rivalizáló alakzatokból összeálló hálózatot alkotnak. 1.122 Integratív tényezők Felmerülhet a kérdés: mégis melyek azok a gondolkodásbeli motívumok, amelyek integrálják a szélsőjobboldalt – egyrészt az ideológiai közösségen belül, másrészt pedig kifelé, össztársadalmi szinten. Az eszmerendszer mentén szerveződő különböző csoportok többnyire ugyanazon a már említett négy eszmei alappilléren nyugszanak (nacionalizmus, univerzalizmus-tagadás, vezérelvűség, anti-establishment attitűd), legfeljebb csak a hangsúlyok, prioritások tekintetében vannak közöttük különbségek. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném a csoportokat összekötő közös vonásokat. Ugyan lehetnek eltérések az egyes aldimenziókkal kapcsolatos vélekedésükben, mégis úgy érzékelem, elsősorban arról van szó, hogy egyazon ideológia különböző

elemeit emelik ki, hangsúlyozzák. Ezekre az elkülöníthető csoportokra – csak úgy, mint az általam vizsgált nemzeti radikálisokra – egyaránt jellemző a már többször említett sajátosság, a radikalizmus. A történelemhez kötődő attitűdjük is egységes, ezáltal gondolatviláguk a magyarság eredettörténetéhez és a történelmi sérelmek sajátos átértelmezéséhez nyúl vissza. Ezáltal közös motívum a lehetőelg minél homogénebb nemzetállam és a területi revízió eszméje. Megegyeznek továbbá az ellenségképükből fakadó negatív attitűdök képviseletében, melyek elsősorban a cigányság, a zsidóság, a nyugati kultúra, az Európai Unió és a globalizáció ellen irányulnak. Napjainkban egyre inkább felfigyelhetünk arra a tendenciára, hogy az előbbiekben felsorolt ideológiai elemek nem kizárólag a szélsőjobboldal gondolkodásában, hanem a közvéleményben is reprezentálódnak. Kétségtelen, hogy a

radikálisokkal szimpatizálók körében még mindig magasabb arányban és intenzívebben jelennek meg ezek a motívumok, de a roma- és zsidóellenesség, valamint a területi revízió és az erőskezű vezér szükségességének igénylése össztársadalmi szinten is fontos kérdéseket vet fel. Az 1.11 részben bemutatott ideológiai pillérek társadalmi beágyazottságát több 11 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) kutatás is igazolta. Most elsősorban Tamás Pál 2010-es kutatási adataira utalok A romákkal szembeni előítéletesség a megkérdezettek kétharmadára volt jellemző – 1:2 arányban az enyhébb és az erőteljes intenzitással. Az antiszemitizmus és a revizionizmus kevésbé erőteljesen reprezentálódik a közvéleményben. A legnagyobb csoportot azok alkotják, akik ugyan állást foglaltak ezekben a kérdésekben, mégis semleges hozzáállást tanúsítanak (~31-31%).3 A

szélsőjobboldali ideológia e motívumaival kapcsolatban kevesebben is vallanak szélsőséges nézeteket. A válaszadók 19%-a teljes mértékben támogatta azt az állítást, hogy a zsidóknak túl nagy befolyásuk van a magyar nyilvánosságban és a közéletben, míg 28% csak részben gondolta így – míg a magyarok Kárpát-medencében betöltött vezető szerepének visszaszerzésével 15,8% teljesen és 22,7% csak inkább értett egyet (Tamás 2010).4 A vezér szükségessége tekintetében a felnőtt lakosság közel háromnegyede tanúsított pozitív attitűdöt: ebből 47% teljesen egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy olyan határozott vezetőre van szükség, aki erős kézzel irányítja az országot (Tamás 2010). A szélsőjobboldal ideológiájának egyes integratív elemeihez tehát a magyarok nagy része pozitívan viszonyul – azok is, akik nem feltétlenül preferálják a hazai nemzeti radikális pártot. Ez pedig, véleményem szerint felvetheti az

eszmerendszert képviselő parlamenti párt popularizálódásának lehetőségét, ami újabb törésvonalat jelenthet a szélsőjobboldal egyes szegmensei között. 1.13 A szélsőjobboldaliak társadalmi jelenléte 1.131 Hogyan írható körül a szélsőjobboldal? Hazánkban a szélsőjobboldaliak statisztikailag elsősorban úgy ragadhatóak meg, ha önbevalláson alapuló reprezentációjukat figyeljük meg a témában készült felmérésekben. Ezen adatok alapján legmarkánsabban regionális és életkori eltérések érzékelhetőek össztársadalmi szinten. A területi dimenzió tekintetében 2009-ben eltérő eredményekre jutottak a különböző közvélemény-kutató cégek. A Political Capital az észak-keleti országrészben 3 Az egyes ideológiai elemekkel való egyetértést mérő ötfokú skálán 3-ast választók. Az MTA SZKI Ideológiai térképek – radikalizmus monitoring kutatássorozatának harmadik hullámának adatai (kutatásvezető: Tamás

Pál). A 2010-es vizsgálat közel 1500 fős országos reprezentatív mintán zajlott. 4 12 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) mérte a szélsőjobboldal elsőszámú pártjának, a Jobbiknak a támogatottságát, míg a Marketing Centrum Budapesten és Közép-Magyarországon tette ugyanezt. Az arányszámok egyaránt a 12% körül mozogtak. Előbbi kutatói a földrajzi elhelyezkedésen kívül a településtípus és az életkor változóit vették figyelembe – ezáltal arra jutottak, hogy elsősorban a vidéki lakosok, illetve a legfiatalabb korosztály fogékony a Jobbik által kínált szélsőjobboldali ideológiára. A Marketing Centrum a férfiak és a nők, valamint a diplomások és a szakképzetlenek körében tárták fel az eszmerendszer reprezentációját. Ezek alapján arra jutottak, hogy a férfiak és a magas iskolai végzettségűek körében kétszer nagyobb gyakorisággal jelentek meg a Jobbik

szimpatizánsai (12-12%), mint a nők és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezőkön belül (6-6%). Ami azonban ezen felmérések leginkább figyelemfelkeltő eredménye volt, az, hogy a magyar szélsőjobboldal domináns pártját preferálók nem elsősorban ideológiai alapon alakítják ki attitűdjüket, illetve hozzák meg a pártválasztásról szóló döntésüket – sőt. Ez úgy értelmezhető, hogy nemcsak a nemzeti radikális irányzat hívei támogatják a hazai szélsőjobboldalt, hanem a társadalom ennél szélesebb szegmensei is. Az a tény, hogy a magukat szélsőjobboldalinak tartóknak mindössze 6%-a azonosult az imént említett eszmerendszerrel, és közel felük nyilatkozott úgy, hogy egyik ideológiát sem tartja magához közelállónak, a napjaink Magyarországát jellemző politikai apátiának is betudható5. 1.132 A szélsőjobboldal kulturális reprezentációja Véleményem szerint bátran állítható, hogy a szélsőjobboldalhoz egy

önálló csoportkultúra is kötődik. Szimpatizánsai többek között sajátos öltözködési és zenei ízléssel, valamint rítusokkal és értékvilággal rendelkeznek. Mégis e csoportkultúra legfőbb kifejezőeszközének a szimbólumvilágát tekintem. Amellett, hogy az általuk használt jelképek a csoport belső integrációját, illetve a tagok identitásának erősítését szolgálják, egyúttal erőteljes historizmusukat is kifejezik, és az ideológia gondolatvilágának számos elemét reprezentálják. Mint azt korábban említettem, vannak 5 A megkérdezettek 18%-a a szociáldemokrata, 17%-uk a konzervatív, 12%-uk pedig a liberális irányzatot tartotta magához legközelebb állónak (Marketing Centrum 2009). 13 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) olyan történelmi korszakok, fordulatok, események és személyek, melyekhez a szélsőjobboldal képviselői pozitívan viszonyulnak –

akikre és amikre büszkék, és melyeket kiemelendőnek, követendőnek és értékesnek tartanak. Ezekhez nyúlnak vissza szimbólum-készletük segítségével is. Egyik fő jelképüknek tekinthető például a turulmadár, amelyet igen gyakran használnak eszmerendszerük egyik lényegi elemének kifejezésére. A turul a magyarok 1. századi történelmét szimbolizálja: Attila korát, a vándorlásokat, a Kárpát-medencébe való bevonulást, a Nagy Magyarországon történt letelepedést és az államalapítást. Erre az időszakra tehető a magyarság eredetének definiálása. Ekkorra vezethető vissza az Árpád-sávok és a hármas halom mint nemzeti jelképek születése is, melyek az új haza földrajzi határaira utalnak. Az előbbiek a vizek: a Tisza, a Duna, a Dráva és a Száva jelképei; utóbbiak a hegyek: a Tátra–Mátra–Fátra hármasával azonosíthatóak. A kettős kereszt, melyet az ideológiát jelenleg elsődlegesen képviselő politikai párt, a

Jobbik Magyarországért Mozgalom logójában is megtalálunk, a székely rovásírás egynek olvasandó hangját jelöli. A szimbólumnak – ahogy az eszmerendszernek is – van egy vallási beágyazottsága is: a kettős kereszt az eget a földdel összekötő kapcsot jelképezi, ezért is vált a keresztény királyok szimbólumává (Varga 2000). A Nagy-Magyarország térkép már-már beépült a hazai közéleti diskurzusba a szélsőjobboldal jelképeként. Arra az alapkoncepcióra utal ugyanis, mely mentén az eszmerendszer képviselői a magyarságot értelmezik: a kultúrnemzet felfogásra. E nézet szerint nem az állami keretek vagy az országhatárok határozzák meg a nemzeti identitást, hanem a kulturális közösség, mint a közös nyelv, a közös hagyományok, a közös történelem, stb. Az eszmerendszer szimbólumvilágába és tematikájába tartozik a Szent Korona motívuma is. Az államalapítás jelképének is igen nagy kultusza van az ideológia követői

között, hiszen programjukban is kiemelt szerepet kap a magyar állam alapszabályainak történelmi, íratlan hagyományára, a Szent Korona-tanra épülő alkotmány, amely eszmének a megerősödése a Horthy-korszakra vezethető vissza. Úgy vélem, ez is érzékelteti, hogyan értelmeződnek újra az ideológia egyes elemei a különböző történelmi korszakokba ágyazva. Mindezt az a tapasztalat is alátámasztja, hogy a két világháború közötti időszak kormányzójának megítélése a szélsőjobboldali ideológia feléledésével – és általa determinálva – pozitív irányban változott a hazai köztudatban (Vásárhelyi 2007). 14 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 1.2 Milyen okok vezettek a szélsőjobboldal megerősödéséhez? A kérdés eléggé összetett. Mégis úgy érzem, az imént felsorolt kritériumok mentén el lehet indulni. Egyértelműnek tűnik, hogy olyan politikai, gazdasági és

társadalmi körülmények kedveznek ezen irányzatok kialakulásának és elterjedésének, melyek egy alapvetően instabil rendszerhez kötődnek. Ezt a megállapítást a kelet-európai országok példái is alátámasztják. A Political Capital által 2010 februárjában, az extrém jobboldali politika iránti társadalmi fogékonyságot mérő Jobboldali Extremizmus Index (DEREX) kimutatta, hogy a vizsgált 32 ország közül a Kelet-Európában élő lakosság képes befogadni leginkább ezeket a radikális eszmerendszereket. A kontinensnek ezen felében az előítéletesség és romaellenesség erőteljes rendszerellenességgel, bizalmatlansággal és rossz közérzettel kapcsolódik össze (Krékó et al. 2010) A szélsőjobboldali eszmerendszert úgy fogom fel, mint különböző társadalmi problémákra adott, ideológiai keretekbe foglalt válaszok rendszerét. Ennek megfelelően a szélsőjobboldali szerveződések az általuk társadalmi problémákként észlelt

jelenségek hatalmi-politikai eszközökkel történő „kezelését” tűzik ki céljaikul. Ugyanakkor az eszmék, illetve a szerveződések iránti társadalmi fogékonyság szélesebb körű, mint a nyílt ideológiákat vallók köre, illetve az aktív politikai részvételen alapuló csoportok tagsága. A szélsőjobboldal iránti társadalmi fogékonyság gyökerei valószínűleg a közös történelmi háttérben keresendők. Ilyen volt többek között a közép- és kelet-európai országokban a demokratikus hagyományok gyengesége vagy hiánya, az egyenlőség eszméjétől kevésbé befolyásolt politikai kultúra hagyománya, a megoldatlan nemzeti kérdések halmozódása, a kommunista rendszerek válsága, majd a rendszerváltások sorozata, amely széles körben elterjedt anómiás állapotot okozott az érintett társadalom tagjainak körében. Ez elősegítette a nacionalizmusra, erőteljes rendszerkritikára, valamint a liberális irányzatok és a demokrácia

egyes elemeinek elutasítására építő ideológiák megerősödését. Ilyen történelmi „sokként” volt értelmezhető továbbá a hazánkban és Európa más országaiban az elmúlt évek gazdasági válsága is, ennek minden következményével. Itt említeném meg azt a kollektív tapasztalatot is, hogy a 20 század folyamán úgy tűnt: hatásos társadalmi változásokra csak erőszakos fellépések nyomán, az erő pozíciójából végrehajtott politikai cselekvések révén került sor. Annak is mély hagyományai vannak a közép- és kelet-európai országokban, hogy a nemzeti sérelmek, veszteségek magyarázatában kitüntetett szerepet tulajdonítsanak az 15 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) ellenséges népeknek, csoportoknak, ugyanakkor a saját politikai elitek felelősségét kevéssé lássák be. Ez a szemléletmód kedvez a bűnbakképzésnek, az ellenségkép fenntartásának, az

ellenségként azonosított csoportokkal szembeni radikális fellépések elfogadásának. A nyugat-európai társadalmakban más okokra vezethető vissza a szélsőjobboldal támogatásának növekedése. Az újabb keletű társadalmi és gazdasági problémák mellett a bevándorlók társadalmi integrációjával kapcsolatos feszültségek is kedveztek a szélsőjobb térnyerésének. Mindezen körülmények hatására Bulgáriában, Görögországban, Hollandiában, Belgiumban és Svájcban is találhatunk ma már szélsőjobboldali pártokat a parlamentben. Nemrég Magyarország is csatlakozott ehhez a felsoroláshoz. Európa vezető nyugati országaiban, mint Nagy-Britannia, Franciaország vagy Németország azonban egyelőre elképzelhetetlen ilyen tendencia. A fent említett tényezők hazánkban is nagymértékben hozzájárultak a szélsőjobboldali eszmerendszerek megerősödéséhez. Az 1970-es és ’80-as években a későkádári rendszer egyre kevésbé tudta

megvalósítani a hozzá fűzött reményeket. A lecsúszást széles körben megtapasztaló társadalmi rétegek a rendszerváltástól várták a megoldást, ami azonban szintén nem hozta magával azt a várva várt fordulatot, amelyre a társadalom nagy része számított. A gyors és hatékony változás elmaradt, a csalódottság az elmúlt húsz évben általános elégedetlenséghez vezetett egyrészt a demokratikus politikai rendszerrel, másrészt a piacgazdasággal szemben. A csalódottság és a kiábrándultság pedig teret engedett az olyan politikai irányzatok előre törésének, melyek egy új és tiszta állam és rendszer igényét, illetve a „rendcsinálás” szükségességét hangsúlyozták. Figyelemreméltó adat, hogy azon 15 és 29 év közötti fiataloknak, akik a szocializmusnak már legfeljebb csak az enyhébb, rendszerváltásra készülő időszakát élték meg, kevesebb, mint fele vélekedik úgy, hogy a demokratikus rendszer a legjobb megoldás az

összes többi közül (Ifjúság 2008). Hazánkban megfigyelhető továbbá, hogy a rendszer, a demokrácia és a piacgazdaság elleni kritika összefonódik egyfajta patriotizmussal és xenofóbiával. Ezek együttesen táplálkoznak az általános bizalomhiányból, elégedetlenségből és pesszimizmusból, és egyúttal újra is termelik ezeket. Az ezekből táplálkozó attitűd és életérzés tapasztalhatóan egyre általánosabb és evidensebb jelenséggé kezd válni hazánkban, megfelelő táptalajául szolgálva a szóban forgó irányzatnak. Ehhez még társul a civil társadalmi aktivitás kifejezetten alacsony szintje, amely ugyancsak kedvez 16 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) a szélsőjobboldali eszmerendszer térnyerésének azok körében, akik máshol nem találnak számukra megfelelő társadalmi vagy politikai szerveződési formát, közösséget, illetve számukra vonzó társadalmi

cselekvési mintát. Az irányzat megerősödésének okai között mindenképpen meg kell említenem az erőteljes cigány-, zsidó- és idegenellenesség beépülését a diskurzus fő áramába. Erőteljesen kedvezett a szélsőjobboldali ideológia acélosodásának a hétköznapi kommunikáció mai atmoszférája, melyben bárki bátran és nyilvánosan mesélhet bántó üzeneteket közvetítő cigányvicceket, vagy használ a romákat, illetve zsidókat negatívan minősítő kijelentéseket. A magyarországi hétköznapi kommunikáció normái ezeket a diskurzusokat általában megengedik. Ennek egyik kiindulópontja – amit majd a későbbiekben részletesen is elemezni kívánok –, hogy a médiában is egyre gyakrabban és intenzívebben jelennek meg olyan diskurzusok, melyek nyíltan nem minősítik ezeket a kisebbségi csoportokat, azonban témáik és kontextusaik által negatív asszociációkra adnak okot. Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a politikai

jobbratolódást sem, mely az elmúlt évek alatt szemmel láthatóan végbe ment Magyarországon, és amely a 2010es országgyűlési választások eredményeiben is manifesztálódott. Valószínűleg ez a tendencia jórészt magában foglalja a 2002 és 2010 között kormányzó párt kritikáját – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a magukat a bal-jobb skála jobb végére sorolók arányának pontjai 2004 ősze óta egy lineáris regressziós egyenes köré csoportosulnak, melynek kiugró pontjai vélhetően reprezentálják a baloldali kormánypárt egy-egy igen népszerűtlen intézkedésének időbeli elhelyezkedését. Ez a tendencia az 1 ábrán látható módon képzelhető el. 1. ábra: A politikai bal-jobb skála jobb szélén elhelyezkedők aránya (Forrás: Political Capital 2009) 17 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Ám mindeddig csak arról esett szó, hogy mely politikai, gazdasági, társadalmi

körülmények kedveznek a szélsőjobboldal megerősödésnek. Mindez azonban csak keresleti oldalnak tekinthető, meg kell tehát vizsgálni azt is, mely komponensek határozzák meg az ideológia térnyerését a kínálati oldalról. Van azonban egy politikai kritérium, amely elméleti szinten a két oldal közötti helyezkedik el. Ez a pártok közötti távolság kérdése. Ezt a tényezőt Karácsony Gergely és társa (2009) a kínálati csoportba sorolják, mégis úgy vélem, hogy inkább a keresleti oldalból vezethető le. Úgy látom ugyanis, hogy az általánossá vált jobbratolódás – amelyet leginkább, de nem kizárólag a baloldali politikában való társadalmi csalódottságnak tulajdonítottam – hozzájárul ahhoz a jelenséghez, melyet, talán a rendszerváltást követő időszaktól folyamatosan érzékelhet a magyar választópolgár: a pártok közötti távolság növekedéséhez. Mára már egyértelművé vált az is, hogy a magyar politikai életben

egyre nagyobb szakadék tátong a bal- és a jobboldal, illetve ezek vezetőpártjai között. A megjelenő szélsőjobboldal jól felismerte és egyben kihasználta azt a feszültséget, mely a két, egymással szemben álló nagy párt esetében az érdemi, termékeny diskurzus hiányáig, a kommunikáció lehetetlenné válásáig fajult. Ebben a politikai klímában minden bizonnyal igény született egy olyan új pártra, amely a régi hatalmak és a régi konfliktusok helyett kínál új és hatékony diskurzusokat és politikai alternatívákat. A tisztán kínálati oldal elemei értelmezésemben a szélsőjobboldali eszméket képviselő formális és informális csoportok egyedi jellegzetességeiben keresendők. Az alábbiakban ezzel foglalkozom részletesebben is, és azt veszem sorra, milyen kulturális, társadalmi és demográfiai jellemzőkkel definiálhatóak a magyarországi szélsőjobboldal képviselői. 1.3 A magyarországi szélsőjobboldal kulturális jellemzői

1.31 Újszerű kommunikáció A továbbiakban arra teszek kísérletet, hogy a szélsőjobboldaliság megerősödésére kulturális dimenzióban keressek magyarázatot. Az eddigiek során már több olyan jellemzőre utaltam, amelyek által a szóban forgó ideológiai irányzat magyarországi képviselői újítást hoztak a hazai politikai életbe és a politika reprezentációjába (erőteljes 18 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) történelmi beágyazottság, intenzív szimbolikus diskurzus, civil önszerveződés, a fiatalok céltudatos és sikeres megszólítása). Ha a szélsőjobboldal szerveződését vizsgáljuk, nagy hangsúlyt kell fektetnünk annak elemzésére, hogy meghatározó csoportjaik milyen kommunikációs eszközöket alkalmaznak, valamint arra, hogy ezeket az eszközöket hogyan alkalmazzák. Ebből a szempontból elsősorban egyrészt a populáris, másrészt a tömegesen, költségtakarékosan

elérhető kommunikációs formákat emelném ki. Ezek hozzájárultak e politikai irányzat gyors térhódításához és nagyfokú szervezettségéhez, hiszen azok számára tették hozzáférhetővé információikat, akik esetleg eddig kiszorultak a politikáról, illetve a különböző tevékenységekről szóló ismeretek megszerzéséből. Az empirikus szociológiai kutatások tapasztalatai alapján ide sorolhatóak egyrészt a politika iránt általában kevéssé érdeklődő fiatalok, illetve azok, akiket eddig más politikai irányzatok kevéssé tudtak megszólítani (Lázár 1996; Szabó, Örkény 1998); másrészt azok a csoportok, amelyek nyitottak voltak a szélsőjobboldali eszmékre és igényük volt politikai aktivitásra, de korábban nem találtak a maguk számára politizálási formákat. A szélsőjobboldal által használt csatornákon nemcsak az ideológiai üzenetek juthatnak el gyorsan és igen széles körben a fogadókhoz, hanem a közös

tevékenységekre, politikai akciókra való felhívások is. Az ilyen típusú kommunikációra épülő formális és informális szerveződésnek köszönhetően pedig, a korábbiakban még nem tapasztalt módon, rövid idő alatt nagy tömegek mozgósíthatók. A tömegesen elérhető, költségtakarékos kommunikáció igen sokféle módon manifesztálódhat – a valós és a virtuális tereken egyaránt. Gondoljunk csak arra, hogy a legutóbbi országgyűlési választások kampánya során gyakran tapasztalhattuk, hogy a Jobbik Magyarország Mozgalom jelöltjeinek kisebb-nagyobb plakátjai a leggyakrabban az „ingyen használható” útszéli villanyoszlopokról tekintettek ránk. Csak ritkán, inkább a nagyobb városokban láthattunk egy-két óriásplakátot. A párt már a kampány kezdetekor kijelentette, hogy nem kívánnak élni az eddig megszokott, igen költséges propagandafogásokkal, hanem inkább személyesen vagy interaktívan, azaz lakossági fórumokon és az

internet segítségével próbálják majd megszólítani a választókat. Ezt az ígéretüket (többé-kevésbé) meg is valósították, és a világháló azóta is fontos szerepet játszik a párt és az ideológia híveinek szervezésében, szerveződésében. Döme Zsolt és Hajdú András (2009) egyetemisták körében vizsgálták a 19 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) médiafogyasztás és a pártpreferenciák összefüggéseit. Amellett, hogy megállapították: az egyetemisták legnagyobb arányban az internetet tartják a legfontosabb médiumnak a politikai tájékozódás szempontjából. kapcsolatot találtak a pártok támogatottsága és a médiumok használatának gyakorisága között is. Az internethasználat gyakoriságának aránya elsősorban a nemrégiben megjelent „kispártok”, de ezek közül is a Jobbik esetében volt a legmagasabb. A szélsőjobboldali pártot preferáló megkérdezett

egyetemisták közel háromnegyede (pontosan 74%) tájékozódott elsősorban a világháló segítségével a politikáról. Ennek magyarázatát mind a kereseti, mind a kínálati oldalról fellelhetjük. A kereseti oldalon elsősorban azok a fiatal és képzett társadalmi csoportok állnak, melyek a kutatások eredményei szerint (Ifjúság 2008; Marketing Centrum 2009; Karácsony, Róna 2009) a hazai szélsőjobboldali eszmék elsődleges befogadói. Körükben ugyanis vélhetően a legmagasabb az internethasználat gyakorisága – mint ahogy azt részben a szerzőpár megállapításai is alátámasztják. A kínálati oldalt azok az internetes holnapok és honlap-családok alkotják, melyek lehetőséget nyújtanak a szélsőjobboldali preferenciákkal rendelkezőknek a tájékozódásra, a véleménynyilvánításra, a kapcsolatépítésre, stb. Amellett, hogy ezek a webhelyek számos funkcióval rendelkeznek, a csoportkohéziót és a kifelé irányuló reprezentációt is

szolgálják. Azzal ugyanis, hogy ezek a lapok nyíltan felvállalják politikai ideológiájukat és hovatartozásukat, elkülönítik egymástól a fogyasztókat és a nem fogyasztókat, azaz a „minket” és az „őket”. Sajnos, arról nincsenek információim, mennyien vannak azok, akik egyfajta ambivalens szerepet képviselnek, azaz fogyasztanak szélsőjobboldali médiumokat, anélkül, hogy az ideológia követői lennének – és fordítva. Ennek vizsgálata is érdekes lehet a későbbiekben A kínálati oldal „bőséges választékát” nemcsak a Jobbik Magyarországért Mozgalom kiterjedt és szerteágazó honlap-családja bizonyítja, hanem az a több mint 40 szélsőjobboldali ideológiát közvetítő weboldal is, melyeket Ágoston Vilmos (2008) gyűjtött össze a magyar és a román szélsőséges irányzatok internetes reprezentációit vizsgálva. Kutatásom során a későbbiekben annak vizsgálatát is tervezem, hogy ezek a honlapok hogyan vizualizálják

az üzeneteiket; miben egyeznek meg és miben térnek el; áll-e valamilyen tudatos koncepció ezek felépítése és összekapcsolódása mögött; valamint, hogy milyen további újszerűségek figyelhetőek meg a szinte mindenki számára elérhető, költségtakarékos kommunikációs formák használatában. 20 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 1.32 A célcsoport Azt már az előbbiekben részben érintettem, hogy kik alkotják a vizsgált eszmerendszer elsődleges célcsoportját. A szélsőjobboldal képviselői – jórészt tudatosan – azokat a társadalmi csoportokat kívánják megszólítani az általuk alkalmazott kommunikációs eszközökkel, akik nemcsak ezekre az üzenetekre fogékonyak, hanem az ilyen típusú információ-átadásra és szerveződésre is. Ide sorolhatók elsősorban azok a szakképzett fiatalok, akiknek egyrészt anyagi-, másrészt kulturális- és tudástőkéjük is lehetővé

teszi a modern kommunikációs eszközök mindennapi használatát. Pusztán a hozzáférés lenne az oka annak, hogy a politika és az ideológiai irányzatok iránt eddig kevésbé érdeklődő kvalifikált ifjúság figyelmét felkeltették a szélsőjobboldal által kínált eszmék és mechanizmusok? Ez csupán egy dimenziója az ideológia térhódításának. Bán Zsófia (2010) a jelenségkör magyarázatát az ifjúság generációs jellegzetességeiben látja. Az egyetemista korú nemzedék fokozott fogékonyságát a közös élmények hiányára vezeti vissza. Szerinte a rendszerváltás után született fiataloknak nincsenek közös emlékeik, nem éltek meg együtt meghatározó történelmi fordulatokat, nincs egységesen kialakult valóságképük – ebből adódóan nem rendelkeznek olyan kapaszkodókkal, melyek segítségével könnyebben eligazodnának az életben. Ehhez még az is hozzájárul, hogy egy olyan időszakban nőttek fel, mely során nem alakult ki egy

olyan konszenzusos történelem-felfogás, melyet szocializációjuk során szüleik át tudtak volna adni nekik. Az egyes múltbeli eseményeknek és korszakoknak számos értelmezésével és megítélésével találkoznak, melyek között el kell igazodniuk; valamint folyamatosan szembesülnek a nemzetük történelmének olyan elemeivel, melyeket tabusítottak az idők folyamán. Ilyen körülmények között a nemzeti identitás kialakulása is nehézségekbe ütközik. Ezeknek a fiataloknak tehát szükségük van olyan támpontokra, viszonyítási pontokra és rendszerekre, melyek segítenek eligazodni a múltban – de elsősorban a jelenben. „A hiányzó, közös valóság, valamint a hiányzó, közös múlt helyett pótvalóságokat és pótemlékeket, pótmúltakat fogyasztanak” (Bán 2010: 3), melyeket hol máshol lelnének meg, mint a populáris kultúrában és annak termékeiben. A tömegkultúra erejét – azt, hogy társadalom széles köreit lehet általa

megszólítani, és esetleg manipulálni – az Egyesült Államokban már igen korán felismerték, és a nemzeti identitás fejlesztésére, megerősítésére használták fel. Magyarországra (és vele együtt a poszt-szocialista, kelet-európai országokba) ez a populáris kultúra csak később ért el, a 21 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) reakcióra is kevesebb idő és lehetőség volt, ezáltal a politikai életnek csak bizonyos szereplői látták meg a benne rejlő lehetőségeket. Ezek a pártok és csoportok felismerték, hogy a tömegmédiumokon keresztül az ifjúságnak szinte egésze elérhető, és pótolhatók az imént említett hiányok. Elkezdtek hát olyan „pót-traumákat”, „pótemlékeket”, „pót-élményeket”, „pót-mítoszokat” és „pót-karaktereket” felkínálni e célcsoport számára, melyekkel a fiatalok betölthették az űrt. Ezekkel egyúttal orientálták őket

bizonyos értelmezések és világnézetek felé (Bán 2010). Bán Zsófia a turult hozza példaként, mely a szélsőjobboldal egyik központi jelképévé vált. A mai fiatalok ugyanis legtöbbször nem ismerik a szimbólum eredetét és közvetlen jelentését, ezért új tartalommal töltik meg azt. Imponál nekik, mert tiszteletet és tekintélyt parancsoló, felnéznek rá, valamint mítoszt érzékelnek mögötte – ennek megfelelően, a mai korban, létük kontextusában (és társadalmi státuszuk által determinálva) értelmezik újra. A populáris kultúra ilyen jellegű tematizációja – beleértve a szimbólumok kínálatát – az identitás formálódásának lehetőségét nyújtja a fiatalok számára (Bán 2010). A ’90-es években végzett, a fiatalok politika szocializációkára fókuszáló vizsgálatok azt is feltárták, milyen szociológiai és szociokulturális jellemzőkkel írhatók le azok az ifjúsági csoportok, melyek hajlamosabbak a radikális

politikai attitűdök befogadására és elsajátítására. A férfiak – bár a tizenévesek körében inkább fiúk – dominanciája a fiatalabb korcsoportokban is egyértelműen megfigyelhető. A politikához való viszonyban megfigyelhető nemek közötti különbségek nem azonos mértékűek az egyes középiskola-típusokban. A gimnáziumokban a fiúk és lányok radikális politikai hozzáállása kiegyenlített, míg a szakmunkásképzőkben előbbiek sokkal inkább fogékonyak, mint utóbbiak. Általánosságban is megállapítható, hogy az érettségit adó intézmények tanulói kevésbé fogadják el a radikális értékeket és cselekvési mintákat, mint a szakiskolai képzésben résztvevők (Szabó, Örkény 1998). Valószínűleg ezek az attitűdök végzettségük megszerzése után is megmaradnak. Az alacsonyabb iskolázottságúak radikálisabb beállítódása legtöbb esetben az életükkel, léthelyzetükkel való elégedetlenségre vezethető vissza

– ez az oka annak is, hogy a végzettséget nem szerzők körében is nagyobb fogékonyság észlelhető az ilyen típusú eszmékre és aktivitásokra (Garami, Tóth 1994). A teljes képhez hozzátartozik, hogy az empirikus kutatási tapasztalatok szerint nemcsak a középiskolában, azon belül is az alacsonyabb szinten iskolázottak körében 22 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) észlelhetőek a radikális politikai attitűdök, hanem a felsőoktatás egyes szegmenseiben is. Vásárhelyi Mária (2004) a rasszizmus dimenzióján keresztül mérte a szélsőséges eszmékkel való szimpatizálást. Kutatása mintájába – mely korra, nemre és évfolyamra reprezentatív volt a KSH országos adatai szerint – 500 történészhallgató került be az ország nagyobb állami és egyházi intézményeiből. A romákhoz és zsidókhoz való viszony alapján6 alkotott meg egy rasszizmus-skálát, melynek az egyes

szociokulturális változókkal való összefüggéseit vizsgálta. Főbb megállapítása, hogy a történelmi ismeretek szintje – és ebből következően az elvégzett évek száma – szignifikánsan összefügg a radikális attitűdökkel: az évek előrehaladtával minél több és szélesebb körű tudást sajátítanak el a hallgatók, annál inkább valószínű, hogy demokratikusabb állásponttal azonosulnak a kisebbségekhez való viszonyukban. Ebből következően tehát az egyetemi vagy főiskolai tanulmányok első éveiben tanúsítanak a leendő történészek legintenzívebb radikális attitűdöket (Vásárhelyi 2004). Megkockáztathatjuk tehát, hogy azon magasabb végzettségűek körében lesz tartósabb a szélsőjobboldalhoz hasonló értékek és viszonyulások képviselete, akik eleve is képesek és fogékonyabbak az „ideológiagyártásra”. Hogy ezt a jellemzőt milyen szociokulturális háttértényezők befolyásolják, erre én is igyekszem majd

kitérni elemzéseim során. Az eddigiek alapján megállapítható tehát, hogy a magyarországi szélsőjobboldal igen egyedi karakterisztikával rendelkezik – mind a hazai politikai és ideológiai palettán, mind pedig az európai irányzatokhoz képest. Sajátos jellemzőinek két alapvető pillére van: a kommunikációs eszközei és célcsoportja. Előbbit főként utóbbi szolgálatába állítják képviselői: az ideológiára egyre inkább fogékony képzett ifjúság eléréséhez modern, populáris és költséghatékony tömegmédiumokat alkalmaznak. Szerveződésükben kiemelt jelentőségük van a szimbólumoknak, melyek elősegítik az egyéni és a csoportos identitás formálódását, valamint a szélsőjobboldal belső integrációját. 6 A megkérdezett történészhallgatók 32%-a antiszemita nézeteket vall, 29% bizonytalan és a fennmaradó 39% képvisel konzekvensen demokratikus álláspontot. Utóbbi arány a cigánysághoz való viszony tekintetében is

megegyezik, csak ez esetben 36% százalék tekinthető romaellenesnek (Vásárhelyi 2004). 23 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 2. A SZÉLSŐJOBBOLDAL ÉS A FIATALOK 2.1 Kutatási kérdések és lehetőségek Összegezve tehát az eddig leírtakat, fontosnak tartom annak a megállapítását, hogy a hazai szélsőjobboldali eszmék és a hozzájuk kapcsolódó mozgalmak megerősödése tagadhatatlan. Ha nem hiszünk a szemünknek, beszéljenek a számok: a magyarországi szélsőjobboldalt dominánsan reprezentáló Jobbik Magyarországért Mozgalom mind a 2009-es EP-választásokon, mind a 2010-es országgyűlési választásokon 10% feletti eredményt ért el (14,77% és 12,18%), ami egy ilyen fiatal szervezet esetében igen jó eredménynek számít. A szélsőjobboldali ideológiák iránti fogékonyság az ifjúság, valamint a közép- vagy felsőfokon képzettek körében a legmagasabb, így úgy vélem, érdemes

részletesebben megvizsgálni e két társadalmi csoport politikai attitűdjeit (Ifjúság 2008; Marketing Centrum 2009; Karácsony, Róna 2009). Esetemben igen szerencsés, hogy a Campus-lét kutatáson belül mindkét kritérium, az alacsony életkori csoporthoz való tartozás és a magas iskolai végzettség (vagy legalábbis az ahhoz vezető út) együttes érvényesülését vizsgálhatom az egyetemisták körében. Előzetes – szakirodalmi és személyes – tapasztalataim alapján úgy vélem, a magyarországi szélsőjobboldal megismerésén belül igen fontos hangsúlyt fektetni a szerveződés egyes elemeire, hiszen ezek adják az irányzat megerősödésének egyik magyarázatát és így karakterének egy fő alapkövét. Mint ahogyan azt a Karácsony Gergely és Róna Dániel (2009) által végzett kutatásból megtudtuk, a mozgalom igen nagy hangsúlyt fektet az új típusú médiumok nyújtotta lehetőségek kiaknázására, mivel ezzel tudja leginkább elérni

célcsoportját. Fontosnak tartom ezért az interneten fellelhető szélsőjobboldali honlapok, valamint a közösségi oldalakon érzékelhető reprezentációk vizsgálatát és elemzést, melyek új dimenzióból világíthatják meg a hazai – és esetleg a külföldi – szélsőjobboldali szervezetek organizációját, struktúráját és mechanizmusait. 24 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 2.2 A módszerekről A kutatás során egyaránt alkalmaztam kvalitatív és kvantitatív módszereket. Előbbieknek a kínálati oldal feltárásában volt jelentős szerepük, mely során a virtuális terekre helyeztem a hangsúlyt. 2010 őszi-téli időszakában a szélsőjobboldal interneten való megjelenését tartalomelemzéssel próbáltam feltárni. A kínálat megismerésének céljából az eszmerendszert képviselő internetes oldalak egy mintáját elemeztem. A keresleti oldalt a Campus-lét kutatás adatbázisának

elemzésével igyekeztem feltérképezni. Az online kvantitatív adatfelvételre 2010 novemberében került sor Az adattisztítás után létrejövő 2384 fős mintán a debreceni egyetemisták politikai preferenciáinak és internetes média-fogyasztásuknak összefüggéseit vizsgáltam. A következőkben az e részkutatások során kapott eredményeket mutatom be. 25 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 3. A KÍNÁLATI OLDAL A SZÉLSŐJOBBOLDALI IDEOLÓGIA REPREZENTÁCIÓJA A VIRTUÁLIS TEREKEN 3.1 Szélsőjobboldali médiumok Amikor először megfordult a fejemben, hogy a szélsőjobboldali ideológia virtuális tereken való reprezentációját elemezzem, kezdetben azt tűztem ki célul magam elé, hogy bizonyos, a köztudatban már jelen lévő, szélsőjobboldali eszmerendszert közvetítő honlapokat, illetve az ezeken megjelenő publikációkat veszem górcső alá. Azt tapasztaltam azonban, hogy ez töménytelen

mennyiségű anyagot jelent, amelyek feldolgozására a dolgozat idő- és terjedelembeli korlátai miatt nem vállalkozhatom. Mindenképpen egyfajta keresztmetszeti vizsgálatot szerettem volna végezni, amelyhez horizontális (időbeli) és vertikális (napi mennyiségbeli) határokat kellett felállítanom. Utóbbi nagyobb fejtörést jelentett, vagyis az, hogy bizonyos tudósításokat, beszámolókat hogyan emeljek ki ebből a nagy halmazból. Eszembe jutott, hogy kik is lennének alkalmasabbak erre a feladatra, mint maguknak a honlapoknak az üzemeltetői, szerkesztői. Hol teszik ők meg mindezt? Nem máshol, mint az egyes közösségi portálokon, ahol ők is megküzdenek a bőség zavarával. Az ilyen típusú oldalak egyaránt lehetőséget nyújtanak arra, hogy megfigyeljük: hányan, milyen hozzászólásokban reagálnak az egyes hírekre. Az viszont némiképp egyedi, hogy nevükkel, arcukkal, elérhetőségeikkel együtt: tehát önmagukat és véleményüket vállalva

teszik mindezt. A kört még mindig szűkíteni kellett, hiszen – mint arról már korábban említést tettem – számos médium és honlap nyújt lehetőséget a szélsőjobboldali ideológia megjelenítésére. Elsősorban olyan médiumokat igyekeztem kiválasztani, melyek egyaránt megjelennek „hagyományos” formában is, tehát újságként vagy rádiós műsorok sugárzójaként. Nem hagyhattam ki azonban az egyik legnépszerűbb radikális portált, a Kuruc.infót Emellett a barikadhu és a szentkoronaradiocom képezték a 26 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) vizsgálatom mintáját.7 Mindhárom médium megtalálható a legnagyobb hazai közösségi site-okon. Én mégis a Facebookon próbáltam megragadni őket, mert úgy gondoltam, ez az oldal több lehetőséget nyújt a kommunikációra és az interakciókra. Ezen az oldalon a Kuruc.infónak 10316, a Barikádnak 2500, a Szent Korona Rádiónak pedig 627

„rajongója” van jelenleg (utolsó látogatás: 2010.1204) Az elemzési egységeket tehát azok a cikkek jelentették, melyek e médiumok Facebook-oldalán jelentek meg 2010.1121 és 20101204 között Ez a Kurucinfo esetében 10, a Barikádnál 5, a Szent Korona Rádió tekintetében 4 hírt, tudósítást jelentett. Elemzési szempontjaim a következők voltak: (1) a szélsőjobboldali ideológia mely elemei jelennek meg a publikációkban, (2) milyen közéleti témák merülnek fel és ezek hogyan jelennek meg, (3) milyen hőstörténetek és milyen ellenségképek kerülnek bemutatásra, (4) milyen közvetítőeszközöket alkalmaznak, (5) hogyan reagál erre a befogadó közönség és (6) milyen eltérések és átfedések figyelhetőek meg a három médium cikkeiben. 3.2 Domináns témák a vizsgált médiumokban Elsőként tehát arra fókuszáltam, hogy a vizsgálati időszakban a Kuruc.info, a Barikád és a Szent Korona Rádió Facebook-oldalain megjelent cikkek mely

témák köré csoportosultak, és ezek hogyan illeszkednek a szélsőjobboldali ideológia – Karácsony és Róna (2009) által definiált – egyes komponenseihez. 7 Itt szeretném megjegyezni, hogy törekedtem arra, hogy elemzésem ne pusztán a szóban forgó eszmerendszert jelenleg leginkább képviselő párthoz, a Jobbikhoz kötődő közvetítőkre fókuszáljon, hiszen az ideológia társadalmi bázisa jóval szélesebb és sokszínűbb a párt támogatói csoportjánál. 27 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 1. táblázat: A vizsgált médiumok Facebook-oldalain felmerült témák gyakorisága a vizsgálati időszakban (2010.1121 és 20101204 között) Az 1. táblázatban a vizsgált médiumokban megjelenő témák gyakoriságát tüntettem fel Szembetűnő, hogy a vizsgálati időszakban a legintenzívebben a cigánysággal kapcsolatos kérdésekkel foglalkoztak a leggyakrabban – ami a hétköznapi

közéleti, és elsősorban szélsőjobboldali diskurzust érzékelve nem meglepő. Egyúttal azonban arra is felfigyelhetünk, hogy az egyes témák médium-specifikusak. A cigánysággal kapcsolatos kérdésekkel, a hazai és külföldi konfliktusokkal inkább a Kuruc.info foglalkozik; az úgymond „intézményesült” szélsőjobboldallal (Jobbik Magyarországért Mozgalom, Magyar Gárda), a mozgalmi és szervezeti élettel a leggyakrabban a Barikád; az informális „hősökkel” és csoportokkal pedig a Szent Korona Rádió. Természetesen a táblázat némiképp torzít abból a szempontból, hogy az egyes médiumok nagyobb súllyal szerepelnek a mintában, így az egyes bennük felmerülő kérdéskörök is felül vannak reprezentálva, azonban elsődleges célom az egyes elemek szélsőjobboldali reprezentációjának összesítése volt. Jobban szemügyre véve a fenti táblázatot kitűnhet, hogy az egyes témák nem kizárólagosak – egy írás több témához is

kapcsolódik –, hiszen a megnevezett médiumok oszlopaiban magasabb gyakoriságok szerepelnek, mint a mintába került cikkek száma. Felmerülhet hát a kérdés: mely témák járnak együtt, és melyek jelennek meg egymással összefüggésben? E kapcsolatok szemléltetésére készítettem el a 4. ábrát 28 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 2. ábra: A szélsőjobboldali médiumokban felmerülő témák összefüggései (Saját ábra: a zöld sokszög a Kuruc.infót, a barackszínű a Barikádot, a szürke a Szent Korona Rádiót jelöli) Az ábrán látható skála az egyes témák reprezentációjának intenzitását jelzi: az előfordulás gyakoriságának és a kontextusból következtethető attitűdjének tekintetében. Jól látható, hogy egyértelműen a negatív oldal van túlsúlyban. Az egyenes legnegatívabb pólusánál a romákról és a hazai bűnözésről szóló beszámolók foglalnak helyet.

Mint ahogy az ábra is szemlélteti, a két téma a szélsőjobboldali diskurzusban erőteljesen egymásba fonódik: a cigánysággal kapcsolatos írások többsége (a mintába került médiumok esetében ötből három) feltételezetten roma fiatalok által elkövetett bűncselekményekről számol be – és fordítva, a magyarországi szabálysértésekről szóló tudósítások többsége (négyből három) cigány elkövetőt feltételez. A cigánysággal szemben megnyilvánuló ellenszenves viszonyulás a megnevezésükre használt szinonimákban is egyértelműen érzékelhető. Megfigyelhetünk olyan sajátos címkéket, melyeket az ideológiával szimpatizálók diskurzusaikban már bevett módon használnak, melyeket minden rendszeres olvasó ismerhet, hiszen ezek már láthatóan nem szorulnak magyarázatra. Ilyen például a korcsok vagy az orkok kifejezés Az ork terminust a használók valószínűleg Tolkientől vehették át, aki fantasy-regényeiben a gonosz erők

katonáival azonosított mitikus lényeket nevezte így. A médiumok által közvetített romareprezentációkban a sztereotípiák megjelenése sem ritka jelenség, melyek közül most csak egyet emelnék ki: „természetesen csak a szokásos agresszív cigányról van szó” (Kuruc.info 20101204) A romák témája a vizsgált időszakban csak a három forrás egyikében, a már idézett Kuruc.infón jelent meg, ott viszont igen nagy súllyal Mint az 1 ábrán látható, az adott internetes oldalon mind a romák megjelenítését, mind a hazai bűncselekmények reprezentációját kapcsolatba hozták a hazai kereskedelmi csatornákkal. A zöld vonal az 29 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) egyenes irányú kapcsolatot jelöli a témakörök között, azt láthatjuk tehát – és ezt tapasztalhatjuk a portál cikkeit olvasva is –, hogy a Kuruc.info a kereskedelmi csatornákra ellenségei szövetségeseként tekint.

Mindkét olyan cikkben, melyben ez a szemlélet megjelenik, egy konkrét televízióadó, az RTL Klub áll a kritika középpontjában, amelynek nemrég indított valóságshowjában egyrészt összeköltözött egy roma testvérpár egy olyan fiatallal, akit vélhetően romák késeltek meg néhány éve; másrészt korábbi ígéretük ellenére olyan műsorvezetőt alkalmaztak, aki valószínűleg alkoholos és drogos befolyásoltság alatt autóbalesetet okozott. A szóban forgó kereskedelmi médiumra a szélsőjobboldal hívei kivetítik a liberálisokkal szembeni negatív attitűdjüket, hiszen több ízben az egykori liberális kormánypárttal azonosítják azt. A másik fő konfliktus, amely már több radikális médiumban is megjelenik párhuzamosan, a nemzetközi színtéren zajlik. Ezek a témák érzékelhetően a hétköznapi diskurzusokban is jelen voltak ebben az időszakban, bár nem ilyen hangsúlyosan. A nemzetközi tudósítások reprezentációja általában

vizuális, képi formában történik, azonban e témakörből is kiemelkedett a WikiLeaks ügye. Ez egy nemzetközi nonprofit szervezet által, eredetileg 2006-tól működtetett weboldal, amely titkos kormányzati és egyéb dokumentumokat hoz nyilvánosságra. Igazgatójaként, főszerkesztőjeként, szóvivőjeként – az egyes források különbözőképpen vélekednek erről – egy ausztrál aktivista, Julian Assange ismert, aki ellen nemi erőszak vádjával folyik eljárás Svédországban. Assange december 7-én önként jelentkezett a londoni rendőrségen, de az ellene felhozott vádakat tagadja – kiadatásáról jelenleg is folynak a tárgyalások. Assange pozitív alakként szerepel ebben a történetben: ő válik a hőssé, aki felvállalja a globális nagyhatalmak elleni harcot, és még akkor sem adja fel, ha ez azzal jár, hogy börtönbe kerül vagy kiutasítják hazájából. Magának a mozgalomnak a szerepe némiképp ambivalens. Habár a kapcsolódó

cikkeket olvasva leíratlanul is érezzük a pozitív viszonyulást, a szövegek elsődleges jelentéshorizontjain mégis a nyilvánosság kitágítása és a nemzetközi bonyodalmak okozása a domináns. A honlap hozzáférhetővé tett olyan iratokat is, melyek szerint az Amerikai Egyesült Államok figyeltette a magyarországi szélsőjobboldali erőket – a Magyar Gárdát és a Jobbikot is. A WikiLeaks témája ez által egy negatív irányítottságú kontextusba ágyazódik be, az ideológia követőinek érezhetően pozitív attitűdje azonban nem kap hangsúlyt. E két nagy témacsoporton kívül egy-egy cikk szintjén megjelenik a 30 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) médiatörvényről szóló diskurzus, valamint az egyik – nemzetközi, de Magyarországon is üzemelő – mobilszolgáltató rövid kritikája is.8 Előbbi szintén némi paradoxont hordoz magában. A téma ugyanis alapvetően a

szélsőjobboldali médiát is érintő korlátozások megfogalmazásaként jelenik meg. Ugyanakkor azonban a közéleti diskurzusnak köszönhetően tudjuk, hogy ez a szabályozás a kereskedelmi csatornák egyes érdekeivel is szemben áll. Felmerül hát a kérdés, hogy vajon a közös ellenség és a közös cél szentesíti a többi elutasított kívülállóval való szövetségkötést? Ez az enyhülés legfeljebb az ideológia szintjén valósulhatna meg, de úgy vélem, valószínűleg nem fog. A témák reprezentációját rekonstruáló ábrán az is jól érzékelhető, milyen az egyes szélsőjobboldali médiumok profilja. Ezt a témák egymástól való távolsága és kapcsolatuk mennyisége, minősége, illetve intenzitása mutatja. Előbbit a skála mentén értelmeztem: ez az „amplitúdó” azt mutatja meg, mennyire széles spektrumon mozog az adott forrás látóköre, érdeklődése, témaválasztása. E jellemző értéke a Kurucinfo esetében a legmagasabb,

és egyben a legkiegyensúlyozatlanabb is. Az egyetlen pozitív hangvételű tudósítása ugyanis a már említett Julian Assange-ról szóló cikk volt, amely csak kis mértékben tudja kompenzálni a negatív attitűdöt. A témák gyakorisági „minimumának” és „maximumának” távolsága a Barikád esetében is eléggé nagy, mindössze eggyel tér el az előbbi internetes oldalétól. Az írott sajtóként is megjelenő médium esetében mégis azért kevésbé szembetűnő ez a különbség, mert a témák által közvetített attitűdök kiegyenlítettebben jelennek meg. Az eltérés oka a témák egymáshoz való viszonyában keresendő. A Kurucinfo esetében több együtt járó tárgykört, vissza-visszatérő tematikákat találunk – ebből kifolyólag az egyenes irányú kapcsolatok a jellemzőek. A Barikádban inkább fordítva: a negatív hangvételű témák reprezentációja valamilyen, a szélsőjobboldali ideológiához közelálló alakkal vagy csoporttal

szemben formálódik, jön létre. A Szent Korona Rádió ilyen szempontból jelentősen eltérőnek bizonyult, hiszen közléseik témái egymástól függetlenül, egymáshoz való kapcsolódás nélkül jelentek meg – viszonylag csekély amplitúdóval és a pozitív attitűdök relatív túlsúlyával. A szélsőjobboldali internetes oldalak egyik fontos jellemzője, hogy interaktívak, lehetőséget nyújtanak az olvasók számára véleményük kifejezésére. 8 A A cikk arról tudósít, hogy a Telenor mobiltelefon-szolgáltató rendszere rövid időre összeomlott Budapesten és környékén, így az előfizetők nem tudtak hívást kezdeményezni készülékeikről az üzemzavar időszaka alatt. 31 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) gondolatébresztést elősegítik a különböző érzékszervekre ható csatornák használatai. Az elemzett publikációk szinte mindegyikében látható volt legalább egy

képi megjelenítés, de a videó-részletek beszúrását is előszeretettel alkalmazzák ezek a portálok. A Szent Korona Rádió – fő profiljából adódóan – az esetek túlnyomó többségében hangfelvételt (a rádióadás egy részletét) is mellékel írásaihoz. 3.3 A vizsgált médiumok interaktivitása Mint ahogy azt korábban már említettem, a különböző szempontok mérlegelése után mindenekelőtt azért választottam a közösségi portálokon megjelenő publikációk elemzését, mert felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon hogyan befolyásolja az egyegy tudósításra érkezett hozzászólások mennyiségét és milyenségét az, ha a fórumozóknak saját nevükkel és arcukkal kell vállalniuk véleményüket. Az eredmény nem meglepő, ám érdekes kérdéseket vet fel. Ahogy az várható volt, a cikkre egyértelműen pozitívan, megerősítő, buzdító hangvételűen reagáltak az olvasók. Ennek elsődleges oka, hogy a szóban forgó médiumok

– és így a szélsőjobboldali ideológia – szimpatizánsai csoportot alkotnak a közösségi oldalon (is). Ezek a csoportok magukban hordozzák a zártság és a nyíltság paradoxonját. Zártak abból a szempontból, hogy tagjaiktól elkötelezettséget várnak el az általuk képviselt eszmerendszer iránt, ezáltal, ha valaki ezzel ellenkező megnyilvánulásokat tesz közzé, azt minden bizonnyal szankcionálják: kinézik, kiutasítják a közösségből – így ezt teszik azokkal is, akik ellenvéleményüknek, ellenszenvüknek adnak hangot ezeken a felületeken. Mindeközben e csoportok oldalai bárki számára hozzáférhetőek – olvashatóak és akár szerkeszthetőek is –, valamint a többi ilyen típusú site-hoz hasonlóan törekednek arra, hogy minél több „rajongót” gyűjtsenek. 3.4 Néhány tanúság a szélsőjobboldal mediatizációjával kapcsolatban Úgy vélem, az eddigi elemzés is bizonyította, hogy a szélsőjobboldali ideológia

képviselői aktívan és szervezetten igyekeznek kihasználni a modern, költségtakarékos média által nyújtott lehetőségeket. Az eszmerendszer nagy szervezőerejének tartom, hogy összehangoltan alkalmazza a különböző közvetítőcsatornákat, úgy mint az írott sajtót, a rádiót és a különböző internetes oldalakat. 32 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Az is megállapítható, hogy e médiumok korántsem egyformák vagy egyhangúak. Az ideológia különböző szegmenseit ragadják meg, és ezekre fektetik a hangsúlyt. Úgy látom, egyértelműen kirajzolódnak olyan kisebb gondolkodási közösségek a szélsőjobboldalon belül, melyek önálló preferenciákat állítanak fel. Persze ezek a szerveződések nem kizárólagosak: vannak köztük átfedések kapcsolatok, elvégre mégiscsak egy ideológia mentén szerveződnek. Három profilt tudtam elkülöníteni a témák gyakorisága, a

témakapcsolatok és a témakörök alapján. A megfigyelt és elemzett oldalak mentén definiálható egy erősen radikális, a romaellenességre és a hazai bűnözés kontextusának kritikájára épülő gondolkodásmód; egy negatív, inkább meghatározó szervezetekhez (Jobbik, Magyar Gárda) és személyekhez kötődő vélekedési minta; és egy pozitívabb hangvételű. Érdekes további kutatási kérdés, hogy vajon ezek a típusok valóban, megragadhatóan reprezentálódnak-e a hazai szélsőjobboldalban, illetve amennyiben igen, úgy milyen jellemzőkkel bíró csoportokat alakítanak ki. Természetesen nem csak differenciáló tényezők merültek fel az elemzés során. Megfigyelhetőek olyan kapcsolódási pontok (például jelen vizsgálatban a WikiLeaks ügye), melyek összekötik ezeket a kisebb gondolkodási közösségeket. Ezeknek a közös elemeknek a funkciója kettős: egyrészt egy igen kiterjedt kapcsolati és szerveződési háló létrejöttét teszik

lehetővé, másrészt pedig integrálják a szimpatizánsok csoportját. Az eszmerendszer főbb elemei vélhetően még mindig olyan erőteljesen meghatározzák az azt preferálók gondolkodását, hogy ezek a tematikabeli különbségek nem különülnek el élesen, nem jelentenek törésvonalat az ideológián belül. 33 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 4. A KERESLETI OLDAL A RADIKÁLIS HONLAPOK LÁTOGATOTTSÁGA A HALLGATÓK KÖRÉBEN A keresleti oldal elemzésekor arra kerestem a választ, hogy a debreceni egyetemisták közül kik és milyen gyakorisággal fogyasztják – többek között a már fent is említett – szélsőjobboldali médiumokat. A kérdés körbejárásához először azt kell tisztázni, kik is a szélsőjobboldaliak – legalábbis a Debreceni Egyetemen. A továbbiakban azokat tekintem a vizsgált csoporthoz tartozónak, akik a Campus-lét kutatás 2010. októberi, nappali tagozatos

hallgatókhoz eljuttatott online kérdőívében úgy nyilatkoztak, teljes mértékben elfogadják a szélsőjobboldaliakat. A következőben azt igyekszem feltárni, milyen jellemzőkkel bírnak ezek a hallgatók, és mi különböztetni meg őket más közösségektől. A fejezet második részében azokra a kérdésekre keresem a választ, hogy (1) mi jellemzi a szélsőjobboldali internetes médiumok fogyasztását a megkérdezett hallgatók körében, (2) milyen szerepet játszanak ezek a honlapok az ideológiával azonosuló egyetemisták körében és (3) vannak-e eltérések a szimpatizánsok és a médiafogyasztók között adott kritériumok mentén. 4.1 Mi befolyásolja a szélsőjobboldallal való szimpátiát a hallgatók körében? A debreceni egyetemisták mintájában a válaszadók több mint kétötöde (42,9%) szimpatizál a szélsőjobboldaliak csoportjával – körükben 1:3 arányban vannak azok, akik teljes mértékben elfogadják őket az „inkább

elfogadókhoz” képest. A következőkben azt próbálom feltérképezni, mi jellemzi ezeket a szimpatizánsokat. Az elemzés első dimenzióját a demográfiai és szociokulturális változók alkották. Közülük a nem, a településtípus, a mobilitási és a kari kategóriák mutattak szignifikáns kapcsolatot a szélsőjobboldal iránti attitűddel. Ezen eredmények bemutatását követően a csoporttagsággal, az előítéletességgel, a tanulási- és munkaattitűdökkel, valamint az értékekkel való összefüggéseit vizsgálom. 34 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 4.11 Demográfiai és szociokulturális jellemzők 2. táblázat: A nem, a településtípus, a mobilitási kategóriák és a kari kategóriák eloszlása a szélsőjobboldalhoz való viszony tükrében (százalékban) (N=2384) Az első kategóriában (nem) – a korábbi kutatási adatokkal egybecsengően (Marketing Centrum 2009, Political

Capital 2009) – egyértelműen férfifölényt figyelhetünk meg: míg a teljes mintának kevesebb mint fele férfi (44,3%), a szélsőjobboldaliakkal leginkább szimpatizálók körében ez az arány megfordul (57,7%). Körükben továbbá a kistelepüléseken élők vannak felülreprezentálva. A településtípus tekintetében azt tapasztalhatjuk, hogy a csoportot bármilyen fokon elfogadók a teljes mintához képest nagyobb arányban élnek (a megyeszékhelyektől eltérő) városokban illetve községekben – az intenzívebb pozitív attitűdöt mutatóknak több mint kétharmada (69,55%), az inkább szimpatizálóknak pedig közel háromnegyede (73,09%). Az adott változó mentén az enyhébb mértékű elutasítást tanúsítók hasonlítottak leginkább az összes megkérdezetthez. A radikálisoktól egyértelműen elhatárolódók igen magas arányban találhatók meg a megyeszékhelyeken – a vizsgált ideológia mentén szerveződő csoportról kevésbé informáltak

koncentrációja pedig a legnagyobb és a legkisebb létszámú településeken, a fővárosban és a tanyákon tapasztalható. Ezen eredmények mentén felvetődik, hogy – mint sok más csoport (pl. a romák) esetében – a szimpátia összefüggéseket mutat a fizikai közelséggel illetve távolsággal. A szélsőjobboldali érzületű fiatalok – a településtípus mellett – szüleik iskolai végzettségének szempontjából is hátránnyal indulnak a felsőoktatásban. Azon hallgatók aránya, akik nem rendelkeznek diplomás szülővel, a teljes mintában nem haladja meg a 60%-ot (57,8%), míg a szélsőjobboldallal bármilyen fokon szimpatizálók körében mindkét kategóriában át is lépi ezt az értéket („teljesen elfogadom”: 62,8%; „inkább 35 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) elfogadom”: 62,4%). Az ún elsőgenerációsok, úgy gondolom, eléggé paradox helyzetben vannak az egyetemen.

Szüleik ugyanis legfeljebb középfokú végzettségűek, ami valószínűsíti, hogy alacsonyabb státuszú családból érkeznek, mint azok a társaik, akiknek édesanyjuk vagy édesapjuk diplomás. Ebből a helyzetből levezethető a Garami Erika és Tóth Olga (1994) magyarázata, akik az élethelyzettel való elégedetlenségben látták a fiatalok radikális eszmékre való fogékonyságát egyik magyarázatát. Ugyanakkor e negatív attitűdöt tompíthatják a felsőoktatásba való bejutás által feltáruló mobilitási esélyek. Előzetes feltételezésemnek megfelelően a szélsőjobboldallal való szimpátia karok szerint is eltéréseket mutatott. A Debreceni Egyetem azonban igen sok kari egységből épül fel, ezért redukáltam e változó dimenzióit. Az új kategóriák kialakításának elsődleges kritériumai – az előző szempontból (elsőgenerációs vagy nem) kiindulva – az egyes karokon megfigyelhető mobilitási típusok voltak, melyeket Erdei Itala

(2007) konstrukciója nyomán teszteltem a Campus-lét adatbázison. Erdei a mobilitási stratégia alapján négy típust különböztet meg: az örököst (orvosi és jogi karok hallgatói), a feltörőt (szociális-egészségügyi és zeneművészeti karok diákjai), a kitörőt (természettudományokat és informatikát tanulók) és a konzerválót (agrártudományi tanulmányokat folytatók).9 A Debreceni Egyetemen az utóbbi típus tisztán nem észlelhető – e hallgatók az örökösök felé húznak. Két olyan hallgatói csoport figyelhető meg továbbá, mely a minta alapján nem sorolható be egyértelműen ebbe a tipizálásba: a gazdasági (őket Erdei örökösöknek tekintette) és a bölcsész (eredetileg feltörő) karokra járók. Mivel e szakcsoportok igen széleskörűek és nagy létszámúak, külön kari típusnak tekintettem őket. Az elsőgenerációsok magas arányának ismeretében nem meglepő, hogy az általam szélsőjobboldalinak tekintett

hallgatók körében relatíve (a teljes mintához viszonyítva) és abszolút mértékben is magas a kitörő kari kategóriába sorolhatók aránya. E szakcsoportok választása ugyanis lehetőséget ad az iskolai végzettségen 9 Erdei a négy mobilitási típust – és az ezekhez tartozó karokat – a tanult szakmával elérhető jövedelem és az oda jelentkező hallgatók szüleinek iskolai végzettségének dimenzió mentén különítette el. Örökösöknek tekintette azon magas végzettségű családokból származó hallgatókat, akik magas jövedelem elérésére törekednek. Azokat a diákokat, akik hasonló családi háttérrel rendelkeznek, viszont elsősorban az iskolai végzettségen, és nem a jövedelmen keresztül szeretnék szülei státuszát reprodukálni, konzerválóknak nevezi. A felfelé mobilakat – tehát a diplománál alacsonyabb végzettséggel rendelkező szülők gyermekeit – a feltörők típusába sorolja, amennyiben szakmájuk

előreláthatóan magas jövedelmet is predesztinál, és kitörőknek, amennyiben ez utóbbi kritérium nem teljesül (Erdei 2007). 36 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) keresztüli mobilitás elérésére, ami azonban nem feltétlenül jár együtt magas jövedelemmel és így magasabb társadalmi státusszal. A teljes mértékben elfogadóknak közel fele (47,57%) tanul az ide tartozó karokon, azaz természettudományokat és informatikát. A magyarázatot abban látom, hogy az ilyen orientációjú hallgatók pusztán az iskolai végzettség megszerzésén keresztül megvalósítható mobilitás elérésére törekszenek – a tanult szakma piacképessége és az azzal elérhető jövedelem nagysága nem jelent kritériumot számukra a szakválasztás során. A másik magyarázat véleményem szerint a szélsőjobboldallal szimpatizálók elutasító-attitűdjében keresendő, akik nem preferálják a feltörést

segítő karokon tanulható egészségügyi és szociális szakmákat, mivel nem összeegyeztető előítéleteikkel, sztereotípiáikkal és a külcsoportokhoz felé irányuló empátiájuk hiányával. Ezért e szakok helyett inkább a „kitörésre” alkalmasak mellett döntenek. 4.12 Milyen csoportokhoz kapcsolódnak még a szélsőjobboldallal szimpatizáló hallgatók? Mivel kutatásom során a szélsőjobboldali ifjúságot csoportként és a szélsőjobboldalt egyfajta szubkultúraként is értelmezem, fontosnak tartom annak vizsgálatát, hogy hogyan viszonyulnak tagjaik más közösségekhez, hogyan identifikálják magukat a csoportkultúrák világában. E dimenzió feltárásakor elsőként azt elemzem, hogy milyen más csoportokkal azonosulnak, melyekben vesznek részt – majd, hogy milyen külcsoportokkal szemben határozzák meg magukat, azaz melyektől határolódnak el, melyekkel szemben tanúsítanak elutasítást. A mintába került hallgatókra

általánosságban az jellemző, hogy nem mutatnak nagy aktivitást a csoportokhoz csatlakozás területén: ezeknek az egyetemistáknak közel fele (49,5%) nem tagja a kérdőívben felsorolt csoporttípusok egyikének sem. Ha mindezt a szélsőjobboldali szimpátia viszonylatában vizsgáljuk, az állapíthatjuk meg, hogy a kiforrott attitűddel rendelkezők (a teljes mértékben elfogadók vagy elutasítók) körében relatíve kevesebb a kvázi „szegregált” fiatalok aránya: a szélsőjobboldaliakat teljesen elfogadók körében 46,9%, a teljesen elutasító hozzáállást tanúsítók körében pedig 47,1% (az összefüggés nem szignifikáns). A hallgatók csoporttagságának átlagos értéke 1,14 – ez nem tér el az egyes vizsgált szélsőjobboldali szimpátia-kategóriákban. Azt nem mondhatjuk tehát, hogy a szélsőjobboldalt preferáló hallgatók aktívabbak a 37 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom)

csoporttagság szempontjából – valószínűleg inkább arról van szó, hogy nagyobb eséllyel lesznek csoporttagok, viszont nem kötődnek több csoporthoz, inkább elköteleződnek egy vagy két (esetleg egymáshoz kapcsolódó) közösség mellett. A következőkben azt vizsgálom, hogy a szélsőjobboldali szimpátia milyen típusú csoporttagsággal mutat kapcsolatot. 3. táblázat: A szélsőjobboldalhoz való viszony és az egyes csoporttípusok tagságának kapcsolata Mint ahogy a 3. táblázatban is látszik, a szélsőjobboldali szimpátia a hagyományőrző csoportokban és a politikai pártokban, mozgalmakban való részvétellel mutatott leginkább meghatározó kapcsolatot. Ez nem meglepő, hiszen – ahogy a vizsgálat elméleti megalapozásában is kifejtettem – a szélsőjobboldalnak mint az ideológiához kötődő csoportok és szervezetek networkjének részei a civil önszerveződő csoportok, legtöbbször hagyományőrző csoportok formájában (hiszen a

Jobbik Magyarország Mozgalom is ilyen formában indult), illetve a politikai mozgalmak is. Természetesen ezek nem különülnek el élesen egymástól: kapcsolódhatnak, integrálódhatnak az egyes eszméhez kötődő elemek, szimbólumok mentén. Talán azonban mégiscsak a szegmentáltságot veti fel, hogy mindössze 4 főt találunk a mintában, aki mindkét típusú csoportnak (hagyományőrző csoportnak és politikai pártnak is) tagja – ők is a kevésbé stabil szélsőjobboldali preferenciát képviselők közül kerültek ki. Érdekes összefüggéseket tartogathat továbbá az extrém sportot űző csoportban és a tehetséggondozó programban való részvételt jelző változók elemzése. 38 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 4. táblázat: A szignifikáns kapcsolatot mutató csoporttípusok tagjainak aránya a szélsőjobboldalhoz való viszony egyes kategóriáiban (N=2384) A szélsőjobboldali

szimpátiával szignifikáns kapcsolatot mutató csoporttípusok közül a tehetséggondozó programról, az extrém sportot űző csoportról és a civil szervezetről mondható el, hogy a teljes mértékben vagy részben elfogadók körében nem figyelhető meg egyértelműen a tagok magasabb aránya (a teljes mintához képest). A tehetséggondozó program esetében kifejezetten negatív kapcsolat figyelhető meg a részvétel és a szélsőjobboldali preferencia között – abban az értelemben, hogy az összes megkérdezetthez képest határozattan alulreprezentáltak a tagok a „teljes mértékben elfogadom” és az „inkább elfogadom” kategóriákban. Ennek hátterében az állhat, hogy e fiatalok számára nem feltétlenül vonzó a szakmai teljesítményhez kötődő karriermobilitási minta. A másik két változó tekintetében nem tapasztalható egyértelmű tendencia – e változók összefüggéseinek magyarázatát valószínűleg a csoporttagság további

kategóriáinak elemzése adja majd meg. A hagyományőrző csoportok, a politikai mozgalmak és a szurkolói körök tagjai jóval nagyobb arányban vannak jelen a szilárd szélsőjobboldali meggyőződésű hallgatók körében, mint a teljes mintában. Ez a puszta szimpátia esetében csak korlátozott mértékben érvényesül. Az előbb említett csoport tagjai a radikálisokat teljes mértékben elutasítók felülreprezentáltak. Ez összefüggésben lehet a politikai párttagsággal való együttjárás hiányával: valószínűleg vannak olyan hagyományőrzők, akiket csak a puszta érdeklődés vagy a szélsőjobboldali eszmék kulturális dimenziói vonzzanak és motiválnak, ezért elhatárolódnak a nemzeti radikális irányvonal politikai aspektusaitól. A különböző csoporttagságok mellett a kérdőív egy kérdésblokkja arra is lehetőséget kínált, hogy a Debreceni Egyetem hallgatói arról is nyilatkozzanak, hogy vonzóak-e számukra a vizsgált csoportok.

Ezt úgy mértük, hogy azoktól, akik nem 39 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) tagjai valamely csoporttípusnak, megkérdeztük, hogy szeretnének-e ezeknek a tagjai lenni. A továbbiakban ezt az attitűdöt a „vágyott csoporttagság” kifejezéssel jellemzem 5. táblázat: A szignifikáns kapcsolatot mutató csoporttípusokba vágyódók aránya a szélsőjobboldalhoz való viszony egyes kategóriáiban (N=2384) A különböző csoportokba vágyódás kategóriájának elemzése árnyalja a tagság esetében nem teljesen egyértelmű összefüggéseket a szélsőjobboldali szimpátiával. Az extrém sportot űzőkhöz és a civil szervezetekhez csatlakozni vágyók a stabil szélsőjobboldali preferenciával rendelkezők körében vannak jelen a legnagyobb arányban. A valós és a vágyott tagság közötti eltérések magyarázata a csoportba való bejutás nehézségében vagy korlátozottságában is

kereshető. Az erőteljes pozitív attitűdökkel rendelkezők körében azon csoportokba vágyók is felülreprezentáltak, mely közösségeknek a tagjai is relatíve nagy hányadban közülük kerülnek ki (hagyományőrző csoport, politikai mozgalom, szurkolói kör). Megállapítható tehát, hogy a szélsőjobboldali hallgatókban intenzíven jelen van a közösséghez tartozás igénye. Ugyanakkor azok a csoportok, akikhez csatlakoznak vagy szeretnének csatlakozni, legtöbbször kötődnek az ideológia egyes elemeihez, illetve akár az ahhoz kapcsolódó szervezetekhez is. A következőkben azt vizsgálom, hogy ez az erőteljes csoportidentifikációs és –integrációs igény milyen külcsoportokkal való viszonnyal párosul. 4.13 A szélsőjobboldali hallgatók attitűdjei a külcsoportokkal szemben A tényleges vagy a vágyott csoporttagság szükségszerűen jelzi az identitás számára elfogadható csoportvilág határait is. A továbbiakban azt vizsgálom, hogy

milyen határok rajzolódnak ki a szélsőjobboldallal identifikálódók más csoportokhoz való viszonyulása alapján. A vizsgált ifjúsági csoport más közösségekhez való viszonyát a 40 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) kérdőív előítéletesség-kérdéseire adott válaszok által mértem. A „zavarna, ha a szomszédodba költözne” kezdetű kérdésekre – a szélsőjobboldali szimpátiát jelző változóhoz hasonlóan – négy válaszlehetőség adódott. Ezt a kvázi négyfokú skálát 0-tól 100-ig terjedővé konvertáltam át – majd az egyes csoportok iránti attitűdök átlagpontszámainak eltéréseit vizsgáltam a szélsőjobboldali preferencia egyes kategóriáiban. 6. táblázat: A szélsőjobboldalhoz való viszony és az egyes csoporttípusok tagságának kapcsolata A 6. táblázat e kapcsolatok szignifikanciáját mutatja Nem meglepő módon a zsidó és a roma családokhoz való

hozzáállás esetében tapasztalható a legintenzívebb kapcsolat. Ezt követik a szociális segélyből élő családok, melyeket – a cikkek tartalomelemzésének tapasztalatai mentén – feltételezéseim szerint a radikálisok legtöbbször utóbbi csoporttal azonosítanak, így elfogadásuk is e csoportéhoz hasonló lesz. 7. táblázat: A szignifikáns kapcsolatot mutató csoportok iránti tolerancia átlagértékei a szélsőjobboldaliakkal való szimpátia egyes kategóriáiban (0-tól 100-ig terjedő skálán, N=2384) 41 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Azt hiszem, az eddig leírtak után nem meglepő, hogy zsidó és roma családokkal szembeni intolerancia esetében figyelhető meg a legnagyobb arányú eltérés a „mainstream” és a szélsőjobboldali hallgatói vélemények között. Azonban a két csoporthoz való viszonyban is megfigyelhetők eltérések. A teljes mintában az egyes

közösségekhez tartozó családok elfogadásának átlagértékei, a romákat kivéve, 50 pont felett voltak – azaz, ha csak kis mértékben is, de a fiatalok szimpatizálnak ezekkel a csoportokkal. A zsidókhoz való hozzáállás összhallgatói viszonylatban pozitívabb, mint a szociális segélyből élők vagy a homoszexuálisok iránti attitűd. Ehhez képest a szélsőjobboldali gondolkodású ifjúság körében, a cigányok után, a legalacsonyabb átlagértéket produkálta – a vizsgált csoportban e két kategória nem érte el az adható érték felét. A romákkal szembeni intoleranciának inkább a teljes mintában mutatott értéke nagyon alacsony: a skála alsó harmadában helyezkedik el. E legerősebb szignifikanciát mutató változókról mondható el, hogy a stabil szélsőjobboldali preferenciával rendelkező hallgatók attitűdjei élesen elkülönülnek a puszta szimpátiát tanúsítókétól – a kevésbé meghatározó kapcsolatok esetén ezek a

vélemények konvergálnak. Kivétel ez alól a tendencia alól a szociális segélyből élők csoportja, ahol bár a szélsőjobboldali hallgatók által adott pontszám átlaga alacsonyabb a teljes mintában és az inkább elfogadók körében tapasztalttól, mégis hasonlít a radikálisokat teljes mértékben elutasítók attitűdjeihez. Az előzetes feltételezésem tehát csak részben igazolódott. A szélsőjobboldali eszméket követő hallgatók csak két csoportot tolerálnak, a határon túlról betelepülő magyarokat (91,37-es átlagérték!) és a fogyatékos gyermeket nevelőket. Előbbi nem meglepő, hiszen jól illeszkedik az ideológia eddig feltárt jellegzetességeihez. Utóbbi azonban, úgy vélem, elgondolkodtató Talán nem is kell magyarázatot keresnünk, hiszen azon racionalizációs folyamatok mentén, melyek során az ellenségképük formálódik, talán a tűrt és támogatott csoportok tekintetében is konszenzusra jutnak. Vannak tehát olyan

külcsoportok, melyekkel a szélsőjobboldalhoz kötődő fiatalok is szimpatizálnak – bár valljuk be, igen kevés. Értékrendszerükben nem áll középpontban a tolerancia, amely a más közösségekben való hozzáállásukban is intenzíven leképeződik. Elsősorban azokkal a csoportokkal vállalnak közösséget, melyek köthetők eszmerendszerük központi elemeihez, ezzel is mintegy megerősítve és újratermelve azt. De hogy mégis melyek ezek az értékek, azt a továbbiakban elemzem 42 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 4.14 A szélsőjobboldali hallgatók által vallott értékek Dolgozatom céljaihoz, a szélsőjobboldali csoportok eszmerendszerének, szerveződésének és kultúrájának vizsgálatához szorosan kapcsolódik az értékviláguk megismerése. Ez a vizsgálati dimenzió valószínűleg arra is választ adhat, milyen kritériumok jellemzik az elfogadott és az elutasított

külcsoportokat. Éppen ezért kiemelten fontosnak találtam annak feltárását, hogy milyen kapcsolat tapasztalható az egyes ideológiai és értékpreferenciák között. Az értékek jelentőségét az online kérdőívben 34 változó mérte – ezeket az információvesztés elkerülése miatt nem akartam redukálni. Minden esetben 1-től 5-ig terjedő skálán kellett megjelölniük a válaszadóknak az egyes erények fontosságát a saját maguk számára. Az öt kategóriát -100 és +100 intervallumú skálává konvertáltam át Így a teljes mintában az egyes érték-preferenciák átlagainak maximuma 94,15; minimuma 9,43 lett – negatív középértékek tehát egy változóhoz sem tartoztak. A megkérdezett hallgatók a leginkább mérvadónak elsősorban az emberi érzelmeken alapuló, kissé „romantikus” értékeket tekintették, úgy mint a boldogságot (94,15), a család biztonságát (92,33), az igazi szerelmet (88,88), a belső harmóniát (86,76) és az

igazi barátságot (86,5). A fontossági lista legalján, jócskán lemaradva az üdvözülés (9,43), azt követően pedig az alkotó szellem (37,96), az anyagi jólét (48,99) és a szépség (49,89) foglalt helyet. 8. táblázat: A szélsőjobboldalhoz való viszony és az egyes értékek fontosságának kapcsolata 43 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) A 34 érték-változó közül a 8. táblázatban látható 15 mutatott szignifikáns kapcsolatot a szélsőjobboldal – és így valószínűleg annak eszmerendszerének – elfogadásával. Érdekes összefüggés, hogy míg az összes hallgató körében az emberi kapcsolatok és a társas interakciók köré csoportosulnak a fő erények, addig – az attitűdök előjelétől függetlenül – a radikálisok érték- és gondolatvilágában a tágabb perspektíva, az egyetemes normák (egyenlőség, előítélet-mentesség, béke, szabadság, stb.) és a felsőbb

erőknek (legyen az a megvédendő haza vagy üdvözülést adó Isten) való alárendeltség játssza a főszerepet. Az eddigi elméleti és empirikus tapasztalatok alapján feltételezhető, hogy előbbiekkel szemben inkább elutasítást, míg utóbbi iránt elfogadást tanúsítanak. Az individuális erények ezek mellett háttérbe szorulnak 9-11. táblázat: A szignifikáns kapcsolatot mutató érték-attitűdök átlagértékei a szélsőjobboldaliakkal való szimpátia egyes kategóriáiban (-100-tól 100-ig terjedő skálán, N=2384) A hipotézist alátámasztja, hogy a leginkább meghatározó kapcsolatot mutató négy változó közül mindössze egy, a haza biztonsága esetében figyelhető meg a szélsőjobboldali hallgatók körében magasabb átlagérték a teljes mintánál. A béke leértékelése e fiatalok körében arra utal, hogy a haza védelmét nem feltétlenül 44 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom)

egyezményes úton, konszenzusokon alapulva képzelik el – ami visszavezethető e csoport radikális és egyes szegmenseiben militáris jellegére. Az előítéletektől való mentesség és az egyenlőség mint összekapcsolódó általános jellegű normák szintén nagyon alacsony értékeket kaptak, ami a külcsoportokhoz való viszonyban feltárt összefüggések fényében szintén vártható eredmény. Talán pozitívumként fogalmazható meg, hogy – bár relatíve és abszolút értékben is igen alacsony átlagértéket vettek fel – mégsem mentek a zéró alá. E négy változó esetében az elsődleges választóvonalat a szélsőjobboldallal való erőteljes elköteleződés jelenti, hiszen következetesen a teljes mértékben elfogadók kategóriában figyelhetünk meg nagyobb ugrásokat az átlagértékekben. A nem kiforrott preferenciával rendelkezők a teljes mintában tapasztalhatóhoz hasonló attitűdöket mutattak. Ez a tendencia az individuálisabbnak

tekinthető értékeket (üdvözülés, igazi szerelem, szabadság, bátorság és bölcsesség) nézve megfordul. E változók inkább a kevésbé stabil attitűdöket tanúsítók („inkább elfogadom”, „inkább elutasítom”) körében mutatnak kiugró értékeket, így a csoportok közötti választóvonalat nem határozza meg az elköteleződés mértéke. Ezekhez az egyénhez kötődő értékekhez való viszony általában pozitív irányban mozdul el az összes megkérdezett körében láthatótól. E tekintetében kilóg a bölcsesség értéke, melyet a szélsőjobboldaliakat teljes mértékben elutasítók tartanak a leginkább fontosnak. Értelmezésemben kissé ambivalensnek hat a szélsőjobboldallal szimpatizáló hallgatók üdvözüléshez és megbocsátáshoz való viszonya (a modellbe, a véleményazonosság miatt, az utóbbi oldalán talán még a belső harmónia erénye is bevonható). A szélsőjobboldali eszmerendszerben meghatározó

markáns ellenségképpel, bűnbakképzéssel és radikális konfliktuskezelési móddal nehezen egyeztethető össze a megbocsátás értéke. Az üdvözülés és a megbocsátás a vallás értelmezésében szoros kapcsolatban vannak egymással – egymásból következnek. A radikálisokat – és így vélhetően értékrendszerüket – elfogadók csoportjában viszont eltérő attitűdök érzékelhetőek e két érték iránt. A megbocsátás értékének képviselete kizárja a bűnbak-képzést és az ellenségképek kialakítását – valószínűleg ezért reprezentálódik e fiatalok körében relatíve alacsonyabb preferenciával. Ez az érték ambivalens a diszkriminatív gondolatokkal, és ily módon az üdvözülés elérésével. 45 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) A következőkben – a szélsőjobboldali hallgatók értékrendszerének feltárásához kapcsolódóan – az egyetemisták fő

tevékenységeihez kötődő attitűdjüket, azaz a tanuláshoz és a munkához való viszonyukat vizsgálom. 4.15 A szélsőjobboldali egyetemisták tanuláshoz és munkához való hozzáállása A nagymintás Ifjúság-vizsgálatok (2004, 2008) eredményei azt a tendenciát mutatják, hogy a 15 és 29 év közötti fiatalok körében egyre többen vannak olyanok, akik a tanulást tekintik fő tevékenységüknek. Arányuk 38%-ról 44,5%-ra nőtt az utóbbi két adatfelvétel, tehát 2004 és 2008 között. Azok aránya, akik a munkát tekintették domináns elfoglaltságuknak, korábban megegyezett azok arányával, akik a tanulást tekintették fő aktivitásuknak, és arányuk a későbbiek folyamán nem is emelkedett számottevően. A legnagyobb változás mégis azok körében következett be, akik úgy nyilatkoztak, hogy életüknek eme mindkét szegmense egyaránt fontos. A tanulást és a munkát egyaránt fő tevékenységüknek tekintő fiatalok aránya a két adatfelvétel

között eltelt időszakban kétszeresére nőtt, így 2008-ban elérte a 10%-ot is. Fontos hangsúlyozni, hogy az Ifjúság-vizsgálatok mintája a teljes korcsoporti populációból került ki, nem kizárólag az egyetemisták munkához való viszonyát volt hivatott feltárni (Ifjúság 2004, 2008). Ezen eredmények láttán fontosnak tartottam a tanulás és a munka dimenzióját is beemelni az elemzésbe. A következőkben azt igyekszem feltárni, milyen kapcsolat tapasztalható a hallgatók e tevékenységekhez fűződő viszonya és a szélsőjobboldali preferenciáik között. A tanulási attitűdöket a Campus-lét kutatás online kérdőívében 16, a munka-attitűdöket 12 változó mérte. Ezek a válaszadó egy-egy témához kapcsolódó állítással való egyetértését jelzik, négyfokú skálán elhelyezve. A tanuláshoz és a munkához való hozzáállás dimenzióinak csökkentése érdekében főkomponens-analízist használtam. Az első elemzés során öt, a

második során négy főkomponens képződött10 10 KMO1 = 0, 746; teljes magyarázott variancia1 = 45,358; KMO2 = 0, 611; teljes magyarázott variancia2 = 45,048. A főkomponensek mátrixai a mellékletben találhatók 46 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 4.151 Tanulási attitűdök Az első főkomponenst a munkaerő-piac által orientált tanulási attitűd változócsoportjának neveztem. Ez a fajta hozzáállás azokra jellemző leginkább, akik a tanulást jövőbeli befektetésnek tekintik, így intenzíven és maximálisan igyekeznek elsajátítani az általuk választott szakmát, hogy azt később hasznosítani tudják a munkaerő-piacon. Egyetemi éveik alatt a tanulást tekintik fő tevékenységüknek, legfeljebb azért dolgoznak, hogy szakmai tapasztalatot szerezzenek. A második körvonalazódott tanulási attitűd a diákok között „strébereknek” titulált kortársakra jellemző. A

hangsúly e típusnál nem elsősorban a tanulás- vagy teljesítményorientáltságon van, hanem ennek a társadalmi, emberi kapcsolatokra gyakorolt hatásában: ezek a hallgatók ugyanis, mondhatjuk, szegregálódnak a tanulásra való kizárólagos koncentrálás miatt. Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezt az attitűdöt alapvetően a következő két változó jelölte ki (viszonylag nagy főkomponens-súllyal): „Az egyetemi elkötelezettségeim miatt nincs időm szórakozni, kikapcsolódni” (0,689) illetve „A baráti kapcsolataim sínylik meg a szigorú egyetemi/főiskolai követelményeket”. A harmadik változócsoport képviselőiről a „papírszerzőkre” asszociáltam. Azon megkérdezettek számára, akikre ez a hozzáállás jellemző, nem a tanulás áll a központban – főként nem az önmagáért való tanulás: kizárólag a diploma megszerzésének eszközeként tekintenek rá, ezért az egyik legfontosabb motiváló tényezőnek az

ösztöndíjat tekintik, viszont nem hajlandóak nagyobb időbefektetésre ennek érdekében. Az ilyen attitűdöket hordozók véleményem szerint párhuzamba vonhatók a „kitörőknek” nevezett mobilitási stratégiát alkalmazókkal – e hipotézis ellenőrzésére a későbbiekben sort kerítek. A tanulás „melléktevékenységként” való kezelése a negyedik attitűd-típusban is megjelenik. E hozzáállásban az egyetemen kívüli életre helyeződik a hangsúly: a munkára, a szórakozásra és a kortársi kapcsolatokra. Ebben a főkomponensben a tanulás csak alacsony súlyokkal jelenik meg. Az ötödik főkomponens értelmezésemben egyfajta elitista attitűdöt jelöl. Az abszolút értékben legnagyobb főkomponens-súlyok negatív előjelűek, és a következő állításokhoz kapcsolódnak: „A diploma utáni boldoguláshoz fontosabb a kapcsolatépítés, mint a szakmai ismeretek” (-0,662) és „Muszáj dolgoznom a tanulmányaim mellett, hogy

megéljek” (-0,441). Akiknél tehát az ilyen típusú attitűd a 47 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) domináns, valószínűleg magas társadalmi státuszú családból származnak, biztosított az egyetem utáni elhelyezkedésük, így nézőpontjukból nem fontos a kapcsolati tőke, hiszen az eleve adott. A szélsőjobboldaliakat. ,4000000 ,3000000 ,2000000 ,1000000 ,0000000 -,1000000 -,2000000 Munkaerő-piac orientált Szegregálódó m a la m do a dom s ítom asíto m ró m int ga a lu t lotta elj es lf o elfog elut e e T b b ha en en kb in káb in káb r tékb nem r té é é m m jes jes tel tel 3. ábra: A szignifikáns összefüggést mutató tanulási attitűdök főkomponenseinek átlagértékei a szélsőjobboldaliakkal való azonosulás kategóriáiban (N=2247) A szélsőjobboldaliak iránti szimpátiát jelző változó a munkaerő-piac orientált és a szegregálódó tanulási hozzáállásokkal

mutatott szignifikáns kapcsolatot (Sig1=0,00; Sig2=0,01). Ahogy az 5 ábrán is látható, a kettő közül utóbbi az, amely könnyebben értelmezhető a stabil radikális preferencia viszonylatában. Ha azoktól eltekintünk, akiknek nincs információjuk e csoportról,11 a teljes mértékben elfogadók körében veszi fel az egyetlen pozitív, és így a legmagasabb átlagértéket. A magyarázat, úgy vélem, a hallgatók családi hátterére vezethető vissza. A szélsőjobboldal népszerűsége ugyanis azon egyetemisták között magasabb, akiknek szülei diplomásnál alacsonyabb végzettségűek. Valószínűleg ezért van szükségük olyan tanulási attitűd tanúsítására, amely erőn felüli teljesítést kíván meg a kulturális tőkéhez kötődő hátrányok kompenzálásának érdekében. A munkaerő-piac orientált tanulási attitűddel való összefüggés értelmezése inkább az elfogadás-elutasítás pólusai mentén történhet, mintsem a preferenciák

stabilitásának – és ezzel a csoport-hovatartozásnak – a dimenziójában. A szélsőjobboldaliakat teljes mértékben vagy inkább elfogadó diákok összességében kevésbé tartják fontosnak a munkaerő-piacra való felkészülést egyetemi éveik során. Ez megerősíteni látszik a korábban, a tehetséggondozó programban való részvételük 11 Az információ hiánya valószínűleg az elzárkózottságra vezethető vissza – innen ered az összefüggés. 48 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) alacsonyabb arányainál felvetett összefüggést, mi szerint e fiatalok más, kevésbé szakmai alapú karriermintákban gondolkodnak. A jövő-orientáltságnak e hiánya a mobilitási stratégiákat jelző szakválasztásra, és így közvetve szintén a szülők iskolai végzettségére vezethető vissza. A kitörő típusba tartozók – akik elsősorban az iskolázottság (a diplomaszerzés) általi mobilitás

elérésére törekednek, és nem feltétlenül a piacképes szakma által predesztinál magas jövedelemre – ugyanis felülreprezentáltak a szélsőjobboldaliak körében. Ez a fajta motiváció előrebocsátja, hogy a tanulás nem elsősorban a sikeres elhelyezkedés eszköze, hanem a tudás és a diploma megszerzéséé. Érdekes lehet tehát, hogy milyen munkaattitűdök fogalmazódnak meg e csoport körében – a következőkben erre keresem a választ. 4.152 Munka-attitűdök A munkához való viszony dimenzióit – szintén elsősorban a változók nagy száma miatt – ugyancsak főkomponens-elemzéssel redukáltam. Az eljárás eredményeképpen négy változócsoportot lehet elkülöníteni: az altruista-emberközpontú munkaattitűdöt, az atmoszféra-orientáltat, a karrierista hozzáállást és a mobilitás-szempontú munkához való viszonyt. Az első, általam altruista-emberközpontúnak címkézett főkomponenst legnagyobb súllyal a segítő és a

társadalom számára hasznos munkavégzés normái határozták meg (0,588; 0,615), melyeket a közösség tagjaként dolgozás és a felelősség értékét kifejező változók követtek a sorrendben (0,430; 0,427). Atmoszféra-orientált munkaattitűdnek azt a fajta hozzáállást neveztem, amely azokra a hallgatókra jellemző, akik számára a jó hangulatú, sok sikerélményt nyújtó munkahely a fontos. Ebben a főkomponensben egész magas súllyal értékként jelent még meg a biztonság, illetve az, hogy a munkavégzés mellett a családra is elég idő jusson. Ezek elsősorban minőségi, körülményekre vonatkozó kritériumok, melyek véleményem szerint egy magasabb szintű társadalmi státuszbeli kiindulópontot feltételeznek. A karrierista preferenciák az előbbitől eléggé eltérő, keményebb és szigorúbb munkahelyet és munkaszervezést kívánnak meg. Az emocionális kritériumok (jó hangulat, sikerélmény, rugalmasság) háttérbe szorulnak – a

jövedelem, az előrejutás és a biztonság a domináns. Az előbbi hozzáállással összehasonlításban egyfajta tradicionalitás-modernitás választóvonalat is érzékelek: míg a leírt pozitív légkör inkább 49 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) a tradicionális, kis létszámú munkahelyekre jellemző, addig a karrierista attitűdnek például a modern nagyvállalatok engednek teret. A negyedik főkomponens által jelzett, általam mobilitás szempontúként definiált munkához való viszonyt egy változó határozta meg leginkább – és mondhatjuk, kizárólagosan –: a munkahely lakóhelyhez való közelsége (0,835). Eleinte kényelmi preferenciának neveztem és tekintettem ezt a szempontot, azonban végül arra a belátásra jutottam, hogy ez nem feltétlenül tekinthető saját döntésből adódó kritériumnak – ezt a kényszerűség is determinálhatja. A kevésbé előnyös anyagi helyzetben

lévő, kevesebb erőforrással rendelkező családok tagjai ugyanis nem feltétlenül engedhetik meg maguknak, hogy hosszabb távú utazást vállaljanak a munkavállalás érdekében, amely egyfajta kényszerű immobilitásnak is tekinthető. Az ilyen típusú attitűd képviseletének magyarázata az egyéni konceptualizációban is kereshető, hiszen van, akinek a „közel” a szomszéd házat, és van, akinek pedig a szomszéd települést jelenti. A szélsőjobboldaliakat. ,1500000 ,1000000 ,0500000 ,0000000 -,0500000 -,1000000 -,1500000 -,2000000 Atmoszférára koncentráló Karrierista ta m om ól a om om ad ga do tas ít tasít am r s m in g o t u o e t u l f l lf j l l o e e e e n all n Te b b e kább káb ékb e m h ék e t n n i t i r n r é m mé jes jes tel tel 4. ábra: A szignifikáns összefüggést mutató munkaattitűdök főkomponenseinek átlagértékei a szélsőjobboldaliakkal való azonosulás kategóriáiban (N=2247) A munkához való hozzáállás

típusai közül az atmoszféra-orientált és a karrierista mutatott szignifikáns kapcsolatot a szélsőjobboldal iránti attitűd-kategóriákkal (Sig1=0,034; Sig2=0,003). Mindkét esetben a preferencia intenzitása jelöli ki a tendenciát, a kétféle munkaattitűd pedig együtt jár (kivéve az információkkal nem rendelkezők csoportjában): a radikálisokat teljes mértékben elfogadók és elutasítók körében vesznek fel pozitív átlagértékeket. A kétféle típusú értékrendszer között az anyagi biztonság a kapocs: a stabil munkahely megszerzése a cél, melynek segítségével 50 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) biztosítható a család megfelelő életszínvonala. A jól kereső állás általi mobilitás elérése tehát szintén nem jelenik meg motivációként – a cél csupán a státusz reprodukálása és megszilárdítása. Ez egybecseng a már említett mobilitási és kari kategóriákkal

való összefüggéssel. A két új változó által jelzett munkaattitűd eltéréseiről az mondható el, hogy – az egymáshoz viszonyított átlagértékek, és a szimpatikus illetve antipatikus csoportokban megfigyelhető középértékek alapján – a munkahelyi atmoszférára koncentráló munkahozzáállás a szélsőjobboldalt elfogadókat, míg a karrierista az elutasítókat jellemzi inkább. 4.16 A szélsőjobboldali hallgató ideáltípusa Ebben a bekezdésben összegezni szeretném a szélsőjobboldali egyetemistákról eddig feltárt sajátosságokat. Az elemzés feltárta, hogy az ideológiához kötődő fiatalok demográfiai jellemzői hasonlóak az össztársadalmi szinten megfigyelhetőkhöz. A radikális attitűdöket képviselő hallgatók csoportjában a férfiak, a kistelepüléseken élők és a legfeljebb középfokú végzettséggel rendelkező szülők (valamint ezáltal a mobilitásra törekvő) gyermekei felülreprezentáltak. Körükben viszonylag

magas a csoporthoz való kapcsolódás igénye. Ugyanakkor kevesebb számú csoporthoz kapcsolódnak, mint a szélsőjobboldaliságot elutasító fiatalok (a szimpatizánsok átlagosan 1,14 csoport tagjai, míg utóbbiak esetében ez az érték 1,24). Általában azonban olyan közösségeknek a tagjai – vagy szeretnének azok lenni –, melyek „profilja” kapcsolódik az általuk vallott ideológia egyes elemeihez, motívumokhoz. Az átlagosnál nagyobb arányban vesznek részt hagyományőrző körökben és politikai szervezetekben. E csoportok tagsága azonban nem mutat jelentős átfedéseket, amely a szélsőjobboldali ifjúság – az elméleti részben felvetett szempontok szerinti – szegmentáltságát vetheti fel. Ezek a sajátosságok, úgy vélem, a csoport zártságát is alátámasztják. A szélsőjobboldali egyetemisták közösséget vállalnak a határon túlról betelepült magyar családokkal, szolidárisabbak a fogyatékkal élő gyermeket

nevelőkkel – viszont egyúttal igen erős előítéletességet mutatnak bizonyos külcsoportokkal szemben, úgy mint a zsidók, a romák vagy a szociális segélyből élők. 51 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Értékrendszerük központjában az univerzális, liberálisabb jellegű normák elutasítása áll (úgy mint a béke, az egyenlőség vagy ez előítéletektől való mentesség). Nem elsősorban a szűkebb, individuális vagy társas kapcsolatokra kiterjedő erényeket tartják követendőnek (pl. család, barátság, belső harmónia, stb), hanem tágabb perspektívában gondolkodnak: a magasabb erők orientációjában hisznek, legyen az a haza vagy Isten. Ezekben az elemekben a konzervatív irányvonal hatása figyelhető meg Tanulási és munkaattitűdjüket családi hátterük határozza meg leginkább. Szüleik alacsonyabb iskolai végzettsége miatt kompenzálniuk kell az átörökített kulturális

tőkéjük hiányosságait. Felsőoktatásban való részvételük fő célja a stabil, biztonságos léthelyzet megteremtése, amely nem feltétlenül jár társadalmi státuszbeli mobilitással. A következőkben azt igyekszem feltárni, hogyan szerveződnek e csoportok – illetve elsősorban azt, hogy az internetes médiumoknak milyen szerepük van az organizációjukban. 4.2 A szélsőjobboldalhoz kötődő internetes portálok látogatottsága az egyetemisták körében A különböző hírportálok, párt-honlapok és közösségi oldalak látogatásának gyakoriságát egy nyolcfokú skála mérte, melyet én négyfokúra redukáltam. 12. táblázat: A szélsőjobboldali honlapok látogatottságának gyakorisága a debreceni egyetemisták körében (N=2384) A gyakorisági eloszlások (12. táblázat) azt mutatják, hogy a debreceni egyetemisták eléggé csekély arányban látogatják a szélsőjobboldali internetes oldalakat, hiszen a „legnépszerűbb” médiumot, a

Kuruc.infót is csak közel egynegyedük látogatja 52 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) valamilyen rendszerességgel.12 Az említett oldal még a Jobbik honlapjánál is nagyobb olvasói tábort tudhat maga mögött. Ennek oka egyrészt abban keresendő, hogy előbbi inkább hírportálnak, míg utóbbi inkább a párt hivatalos honlapjaként definiálja magát. A Kuruc.info relatíve jóval magasabb arányú látogatottsága másrészt előrebocsátja, hogy a szélsőjobboldal informális szerveződései a helyi hallgatók körében támogatottabbak, mint a formális politikai szervezet. A Trianonhu és a Nemzeti Front honlapja a kevésbé nézett – és vélhetően kisebb arányban ismert – oldalak közé tartoznak a vizsgált csoport körében. A megkérdezett hallgatók több mint egynegyede (28,4%) olvassa legalább az egyik szélsőjobboldali internetes médiumot a felkínáltak közül. A mindössze egy honlapot

látogatók körében szintén a Kuruc.info a legnépszerűbb: a válaszadók közel háromnegyede (74,8%) ezt az oldalt preferálta kizárólagosan; 16,5% a Jobbik portálját; 4,8% a Nemzeti Front.hu és 3,9% a Trianonhu webfelületeit A mintába került egyetemisták 3%-a tekinthető stabil szélsőjobboldali médiafogyasztónak – ők mind a négy oldalt legalább havi rendszerességgel látogatják (mindössze 0,2% naponta nézi őket). Nem látogatja egyik honlapot sem 3,3 3,0 6,9 1 honlapot látogat 15,3 2 honlapot látogat 3 honlapot látogat 71,6 4 honlapot látogat 5. ábra: A látogatott szélsőjobboldali honlapok számának gyakorisága a debreceni egyetemisták körében (százalékban) (N=2384) 4.21 A szélsőjobboldali holnapok látogatása az ideológiához kötődő hallgatók körében Mivel vizsgálatom fókuszában a szélsőjobboldali hallgatói csoportok kommunikációja és szerveződése áll, megkerülhetetlennek tartom annak az összefüggésnek a

vizsgálatát, 12 Ezen a „soha”-tól eltérő válaszkategóriák együttes eloszlását értem. 53 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) hogy valóban alkalmazzák-e az eszmerendszerrel szimpatizáló fiatalok az internetes médiumokat ebből a célból. Az alábbi táblázatokból is egyértelműen kitűnik, hogy nemcsak az összes megkérdezett körében, hanem a szélsőjobboldaliak csoportján belül is a Kuruc.info a leglátogatottabb internetes médium. A szélsőjobboldalinak tekinthető hallgatók több mint fele (57,1%) olvassa ezt az oldalt – egynegyedüknél is többen vannak azok, akik legalább heti gyakorisággal (26,3%). Még a radikálisokat erőteljesen elutasítók körében is 10%-nál magasabb a honlap látogatottsága. Az, hogy a Kurucinfo olvasóinak egyharmada (34,5%) nem a szélsőjobboldal szimpatizánsai közül kerül ki, több dilemmát is felvet. Egyrészt, hogy nem minden, az ideológiát

közvetítő online médium szolgálja kizárólagosan az eszmerendszer mentén csoportok organizációját és integrációját. Másrészt pedig, hogy ezeken az oldalakon – de elsősorban a Kurucinfón – olyan radikális értékek és attitűdök reprezentálódnak, melyek már populárisnak tekinthetők a teljes lakosság viszonylatában, és így azoknak a körében is, akik a szélsőjobboldalt és annak ideológiáját teljes egészében nem feltétlenül tudják internalizálni. Az olvasótábor e köre tekinthető holdudvarnak is, mely akár közvetítőként vehet részt az eszmerendszer integrációjában. 13-16. táblázat: A szélsőjobboldali honlapok látogatottságának gyakorisága az ideológia egyes szimpátia-csoportjain belül (N=2384) Az előzetes feltételezésekkel ellentétben a legnagyobb szélsőjobboldali párt, a Jobbik honlapjának látogatottságának esetében nem figyelhetőek meg ilyen popularitásra utaló 54 Create PDF files without this

message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) jellemvonások. E portál olvasásának gyakorisága ugyanis az egyes szimpátiát jelző kategóriákban különül el meghatározóan – az elutasító attitűdök tekintetében a legkevésbé népszerű oldalakéhoz, a Nemzeti Frontéhoz és a Trianon.hu-éhoz konvergál.13 Ezek a weboldalak a szélsőjobboldali érzületű hallgatók körében sem igazán használatosak: előbbi népszerűsége az erőteljesen elkötelezettek között is akkora arányú, amekkora a Kuruc.infóé a teljes mértékben elutasítók között A honlapokon kívül a fogyasztás gyakoriságának és a preferenciának a dimenziói is választóvonalat jelentenek a tendenciákban. Utóbbiak tekintetében az elsődleges differenciáló tényezőt az attitűd iránya (pozitív, elfogadó vagy negatív, elutasító) jelenti. Az intoleráns hozzáállást tanúsítók körében ugyanis egyik internetes médium fogyasztása sem éri el a 20%-ot.

A szimpatizánsok között is észlelhetők szegmensek, melyek kritériumát a portálok népszerűsége adja, mivel az erőteljes preferenciával jellemezhető hallgatók körében jobban elkülönül egymástól a Kuruc.info és a Jobbik.hu, valamint Nemzeti Front és a Trianonhu látogatottsága A fogyasztás gyakorisági kategóriáiban megfigyelhető arányok a legtöbb esetben lineáris tendenciát mutatnak: az időközök csökkenésével a látogatók is egyre csekélyebb arányban reprezentálódnak. Ezt a trendet a heti rendszeresség szakítja meg egyes esetekben A kiugró értékek mindig egyetlen médiumhoz, a Kuruc.infóhoz köthetők (kivéve az inkább elfogadókat – ott nem látható ilyen rendellenesség). Úgy tűnik, ezen oldal olvasótábora nem tesz különbséget a legalább heti gyakoriságú látogatás között: nagyobb arányban vannak, akik naponta olvassák, mint akik többnaponta. (Ez is lehetséges, hogy összefügg a hírportál-jelleggel.) Azt hiszem,

a szélsőjobboldalhoz való viszony és az ideológiát közvetítő honlapok látogatottsága közötti kapcsolat elemzésének legfőbb tanulsága, hogy bár az internetes médiumok jelentős szerepet játszanak a csoport kommunikációjában, igen nagy különbségek figyelhetők meg az egyes portálok között. Vannak populárisabbak (melyhez valószínűleg közvetített gondolatviláguk, azaz kínálatuk is alkalmazkodik), melyek célja a lehetséges, szélsőjobboldali érzületű közösség belső kohéziójának elősegítéséről a vallott eszméknek a többségi társadalomba való integrációjára tevődik át. Az előzetes hipotézissel ellentétben ez a fajta nyíltság nem elsősorban a formális 13 A jelenség magyarázatához azonban azt is figyelembe kell vennünk, hogy a két internetes médium funkciója is más: a Kuruc.infó hírportálként, a Jobbikhu pedig párt-honlapként definiálja önmagát 55 Create PDF files without this message by purchasing

novaPDF printer (http://www.novapdfcom) szervezetekhez (pl. a Jobbikhoz) kötődő honlapok, hanem az informális oldalak tekintetében tapasztalható (pl. Kurucinfo) Az általánosságban megállapítható, hogy mindenekelőtt a szilárd preferenciával rendelkezők veszik ki a részüket az ideológia internetes kommunikációjából. 4.22 A szélsőjobboldali holnapok fogyasztói típusai az egyetemisták körében A szélsőjobboldali internetes kommunikáció keresleti oldalának elemzésekor hallgatói fogyasztó-típusok elkülönítését is célul tűztem ki. Fontosnak találtam annak vizsgálatát, hogy az egyetemisták előbbiekben kifejtett honlap-látogatási szokásaiban megfigyelhető eltérések leképeződnek-e az egyes típusokban, illetve hogy milyen jellemzők mentén különülnek el ezek a csoportok a szélsőjobboldaliakon belül. Klaszter-elemzés segítségével három típust különítettem el az egyes radikális honlapok olvasásának gyakorisága és a

fogyasztott médiumok száma mentén. A klaszterek elsősorban az utóbbi változó mentén differenciálódnak. Az elsőt elkötelezett olvasóknak, a másodikat érdeklődőknek, a harmadikat pedig passzívaknak neveztem. (a) Első klaszter: az elkötelezett olvasók csoportja 6. ábra: A szélsőjobboldali honlapok látogatásának gyakorisága a harmadik, „elkötelezett olvasóknak” nevezett klaszterben (százalékban) (N=102) Az első klaszterbe soroltakat elkötelezett olvasóknak neveztem – nemcsak a honlapok látogatottságának magas gyakorisága miatt, hanem azért is, mert e típusú hallgatók legalább három szélsőjobboldali internetes oldalt olvasnak valamilyen rendszerességgel. 56 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Ebben a csoportban – az előbbiekkel ellentétben – elég erőteljesen elkülönül egymástól a két kevésbé népszerű portál, a Nemzeti Front és a Trianon.hu

látogatottsága Utóbbit ugyanis ez esetben jóval többen olvassák (98,5% olvassa ebben a klaszterben, ami 26,5% magasabb arány, mint a Nemzeti Front látogatottsága), amiért elsősorban a havi közönség a „felelős”. A másik két médium egymáshoz való viszonyában is eltérés figyelhető meg az előző klaszterekhez képest. Látogatottságuk szinte teljes körű ebben a típusban, viszont a populárisabbnak tekinthető oldal, a Kuruc.info a háromból csak egy kategóriában múlja felül a Jobbik.hu-t – igaz, a leggyakoribban A napi olvasók előbbi táborának egyharmadát, míg utóbbiénak egyötödét teszik ki. Megállapítható tehát, hogy a Kuruc.info látogatottsága az elkötelezett olvasók körében igen magas gyakoriságot mutat – a rendszeresség lehet tehát a választóvonal a szélsőjobboldallal nem szimpatizáló és az erőteljes radikális preferenciát tanúsító hallgatók fogyasztási szokásai között e online médium tekintetében.

(b) Második klaszter: az érdeklődők csoportja. A második klaszterbe (10,7%) azok a hallgatók sorolhatók, akik érdeklődnek a szélsőjobboldal által online közvetített értékek és gondolatok iránt, azonban feltételezhetően nem teljesen elkötelezettek az ideológia iránt – kvázi holdudvart képeznek. Az érdeklődők között nincsen olyan, aki ne fogyasztana legalább egyet a kérdőívben felsorolt médiumok közül, viszont mindegyiket egyikőjük sem látogatja. Többségük – közel kétharmaduk (64,5%) – két honlapot preferál (az egy és három oldalt látogatók közel azonos arányban reprezentáltak a klaszterben – előbbiek aránya 17,3%, utóbbiaké 18,1%). 7. ábra: A szélsőjobboldali honlapok látogatásának gyakorisága a második, „érdeklődő” klaszterben (százalékban) (N=250) 57 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Az általam érdeklődőknek nevezett típusba tartozók

honlap-fogyasztási szokásait alapvetően a Kuruc.info és a Jobbikhu iránti preferenciák határozzák meg A másik két szélsőjobboldali portál, a Nemzeti Front és a Trianon.hu látogatása nem számottevő ebben a csoportban: előbbit 23,8%-uk, utóbbit 20,5%-uk olvassa – általában legfeljebb havi rendszerességgel. Ezeket az érdeklődő hallgatók önmagukban nem látogatják: csak azok nézik – viszonylag ritkán –, akik kettő vagy három oldalt is olvasnak – utóbbiakat szinte egyenlő valószínűséggel azonos vagy nagyobb gyakorisággal. A két népszerűbb portál ugyanis hasonlóságot mutat ritkább látogatók arányában: mindkettő olvasótáborának közel felét teszik ki a havi rendszerességgel oda kattintók (Jobbik: 49,9%; Kuruc.info: 51,8%) Az ennél gyakoribb látogatottság tekintetében már jóval nagyobb eltérések mutatkoznak közöttük: mindkét kategóriában közel háromszoros a differencia a Kuruc.info javára (c) Harmadik

klaszter: a passzívak csoportja. A harmadik típus a legnépszerűbb: a hallgatók 85%-a tartozik ebbe – logikusan azok, akik passzívak a szélsőjobboldali internetes portálok látogatásának tekintetében. Körükben elenyésző a havinál rendszeresebb honlap-fogyasztás. A viszonylag ritkának tekinthető gyakoriság (havonta) csak a Jobbik.hu és a Kurucinfo kategóriáin belül értelmezhető – előbbi esetében mindössze 2,4%, míg utóbbiban 11,4%. A passzív típusba tartozó hallgatók tehát nagy valószínűséggel nem látogatják ezeket a lapokat – vagy ha mégis, legfeljebb a leginkább populáris médiumot, a Kuruc.infót, esetleg az eszmerendszert képviselő párt honlapját látogatják alkalmanként. A következőkben e három típus egyedi jellegzetességeit vizsgálom, és azt igyekszem feltárni, milyen összefüggéseket mutatnak a szélsőjobboldali preferenciával. 4.221 A fogyasztói típusok és a preferenciák összefüggései 17. táblázat: A

szélsőjobboldali honlapok látogatottságának gyakorisága az ideológia egyes szimpátiacsoportjain belül (N=2384) 58 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) A fogyasztói és preferencia-típusok – a vártnak megfelelően – egyértelműen szignifikáns kapcsolatot mutattak. Az összefüggés feltárásakor elsősorban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a radikális honlapok látogatása mentén valóban elkülöníthetőek-e kisebb szegmensek a szélsőjobboldaliak csoportján belül. Az eddig több összefüggés mentén megfigyelt választóvonalak a típusok esetében még jobban kiéleződnek. Az elkötelezett olvasók több mint fele (51,5%) a szélsőjobboldaliakat teljes mértékben elfogadók közül kerül ki. Az érdeklődőket definiáló attitűd már kevésbé intenzíven érvényesül: az őket kijelölő kevésbé intenzív pozitív attitűd („inkább elfogadom”) a típusba tartozók közel

kétötödét (41,1%) jellemzi, míg a passzívak körében mindkét elutasítási kategória egyharmadnál kisebb arányban van jelen. Az egyes pozitív preferencia-típusok hatása természetesen nem kizárólagos ezekben a tendenciákban. Érdekes azonban az az eredmény is, hogy mind az elkötelezett, mind az érdeklődő hallgatók között majdnem 9% a szélsőjobboldaliakat teljes mértékben elutasítók aránya. Az összefüggés tehát egyértelmű, de előfordulhatnak az azonosulástól eltérő motivációk is a radikális eszméket közvetítő honlapok aktív fogyasztására. 4.222 Mi jellemzi az egyes fogyasztói ideáltípusokat? A következőkben röviden igyekszem felvázolni az egyes klaszterekbe tartozók jellemzőit. Úgy vélem, az összefüggések feltárása egy önálló dolgozatot is megérne Az elemzésbe már bevont demográfiai és szociokulturális jellemzők közül a szélsőjobboldali honlapok fogyasztói ideáltípusai a nemmel, a mobilitási

típussal és a kategorizált karokkal mutatott szignifikáns kapcsolatot (a településtípussal nem). Elsősorban az elkötelezett olvasók, de az érdeklődők körében is kifejezetten magas férfi többség figyelhető meg. Míg a teljes mintában az „erősebbik nem” hátrányban van, addig az első klaszterben 72,5%, a másodikban pedig 66,4% az arányuk. A családi háttérről információt adó mobilitási típusok közül az elsőgenerációs lét – az előbbi változóval szemben – nem mindkét fogyasztói csoportban, csak a leginkább elkötelezettek között mutatott átlagon felüli értéket: a szélsőjobboldali honlapok közül a legtöbbet és leggyakrabban fogyasztók közel háromnegyedének (73,5%) szülei legfeljebb középfokú végzettségűek. 59 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 8. ábra: A kari kategóriák aránya a szélsőjobboldali honlapok fogyasztói ideáltípusain belül

(százalékban) (N=2234) A radikális portálok hallgatói fogyasztói típusai a mobilitási kategóriákhoz hasonló összefüggéseket mutatnak a kari csoportokkal is. Az talán az eddigiek fényében nem meglepő, hogy az elkötelezett és az érdeklődő olvasók körében a kitörő stratégiát alkalmazó diákok vannak felülreprezentálva, hiszen a szélsőjobboldal szimpátiakategóriáinak tekintetében is hasonló eredmény mutatkozott. Az viszont mindehhez adalékul szolgál, hogy a második, érdeklődőket tömörítő klaszterben a bölcsész hallgatói is átlagtól magasabb arányban képviseltetik magukat. Izgalmas lenne ezt az összefüggést a BTK egyes szakjaira lebontva is vizsgálni, erre azonban e dolgozat terjedelmi és konceptuális keretei most nem nyújtanak lehetőséget. A csoporttagság tekintetében kiemelendő, hogy az erőteljes elkötelezettséget mutató olvasók legnagyobb valószínűséggel csak egy közösségben vesznek részt. A

csoporttípusok közül kiemeltem a hagyományőrző és politikai köröket, melyek nagy súllyal voltak jelen a szélsőjobboldali szimpatizánsok között. E változók vizsgálata megerősítette a korábban kapott eredményeket, ugyanis a hangsúlyos csoportok tagjai az átlagtól nagyobb arányban tartoznak az első és a második klaszterbe: az elkötelezett olvasók esetében e hatás fokozottan, míg az érdeklődő fogyasztók körében csak enyhébb mértékben érvényesül. A klaszeterzéssel alkotott típusok tekintetében megállapítható, hogy megerősítik, illetve árnyalják a szélsőjobboldali csoportról a korábbi elemzések során alkotott képet. Bizonyítást nyert, hogy a radikálisok kommunikációja igen jelentős szerepet 60 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) játszik értékviláguk közvetítésében és szerveződésükben, azonban az eredmények egyúttal azt is előrebocsátják, hogy

internetes médiumaik közönségében szegmentáció figyelhető meg. Választó vonal húzódik az erőteljesen elkötelezettek; a puszta szimpatizánsok, azaz a holdudvar; a populáris elemek befogadói és azok között, akik nem az egyetértésből, hanem az elutasításból fakadó motivációk miatt klikkelnek ezekre az oldalakra. Ezek az alcsoportok eltérő jellemzőkkel bírnak bizonyos szempontok mentén: különböző kritériumok mentén azonban különböző helyzetű választóvonalak figyelhetők meg, melyek közelebb hozzák vagy eltávolítják az egyes típusokat. Ezek részletesebb és mélyebb feltárásához további kvantitatív és kvalitatív elemzések szükségeltetnének, melyeket a későbbi munkám során tervezek. 61 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) 5. ÖSSZEFOGLALÁS Dolgozatomban igyekeztem feltárni, milyen reprezentációs eszközöket alkalmaznak a szélsőjobboldali csoportok, és ezek

milyen fogadtatásra találnak egyik fő célcsoportjuk, a szakképzett fiatalok körében. Vizsgálódásaim – melyekhez a Debreceni Egyetemen folyó Campus-lét kutatás nyújtott lehetőséget – a debreceni egyetemisták jellemzőire fókuszáltak. A szélsőjobboldal szegmentálódása észlelhető volt a virtuális tereken. Az eszmerendszert képviselő és közvetítő honlapok témái mentén elkülöníthetőek bizonyos típusok, melyek különböző gondolatelemeket, eseményeket, személyeket, stb., eltérő hangsúllyal állítanak a központba. Ezek a webes felületek – a kereslet kvantitatív elemzése alapján – igen jelentős szerepet játszanak a politikai irányzatot preferálók szerveződésében, mind a formális, mind az informális közösségek körében. Elkülöníthetőek olyan hallgatói fogyasztói csoportok, melyek a szélsőjobboldal különböző szegmenseit reprezentálják: az erőteljesen elkötelezetteket, a holdudvart, a populáris elemeket

megragadókat – és ezeken kívül a passzív látogatókat, melyek egyaránt kikerülhetnek a szimpatizánsok és az elutasítók köréből is. Egyúttal az is bizonyítást nyert, hogy az ideológia célcsoportja, a képzett fiatalság (melyet a mintában a debreceni egyetemisták reprezentáltak) „vevő” a virtuális tereken való kommunikációra és organizációra. A hallgatók közül leginkább a férfiak, a kistelepüléseken élők és az alacsonyabb, legfeljebb középfokú végzettségű szülők gyermekei fogékonyabbak erre az eszmevilágra. A radikális attitűdöket képviselő fiatalok körében intenzív csoporthoz tartozási igény figyelhető meg – azonban csak azon közösségek iránt, melyek összeegyeztethetők az ideológia központi elemeivel. Az ezen kívül esők iránt – elsősorban a zsidók és a romák iránt – igen erőteljes elutasítást mutatnak. Értékrendszerükben nem elsősorban az individuális vagy a társas

kapcsolatokhoz köthető erények a dominánsak, hanem a felsőbb, univerzálisabb normák, úgy mint a haza szeretete vagy az üdvözülés. Egyúttal elutasítanak olyan egyetemes, a konzervatív értékrenddel nem feltétlenül összeegyeztethető értékeket, mint az egyenlőség vagy az előítéletektől való mentesség. Tanulási- és munkaattitűdjeiket elsősorban szocializációjuk határozza meg: az iskolai végzettség szerinti mobilitásra törekednek, ami azonban nem feltétlenül jár a jövedelmi helyzet és a társadalmi státusz 62 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) növekedésével. A biztonságos, stabil élethelyzet elérése a cél, a modernebb karrierminták nem jellemzőek rájuk Úgy vélem, elemzésem segítséget nyújt a szélsőjobboldal – elsősorban ifjúsági csoportkultúraként való – megismerésében és kommunikációs eszköztárának feltérképezésében. Egyúttal további

elemzési utakat nyit meg, melyek feltárása még sokrétű kutatási lehetőségeket hordoz magában. Vizsgálódásaim következő szakaszaiban a szélsőjobboldal virtuális tereken való reprezentációjának további feltárását tervezem, mely során szeretném folytatni illetve kibővíteni az eszmerendszert képviselő portálok, valamint az azokon megjelenő cikkek elemzését. A Campus-lét kutatás keretein belül további lehetőségem nyílik egyéni és fókuszcsoportos interjúk lefolytatására, melyeket mind informális, mind formális ifjúsági csoportok tagjainak bevonásával szeretnék végezni. 63 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) FELHASZNÁLT IRODALOM ÁGOSTON Vilmos (2008): Magyar és román szélsőséges honlapok. Műhelytanulmány 35. Budapest, Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány BÁN Zsófia (2010): A turul és a dínó. Elérhető:

http://wwweurozinecom/articles/201011-24-ban-huhtml, utolsó letöltés: 2011 03 14 DÖME Zsolt, HAJDÚ András (2009): A politikai tájékozódás új formáinak jelentősége az egyetemisták körében. Kézirat ERDEI Itala (2007): Hallgatói mobilitás a Kárpát-medencében. Educatio 2 334–359 o GÁL Éva (2009): Kocsmák és szórakozóhelyek. Kultúra és Közösség 3–4 27–43 o GIMES Gergely, JUHÁSZ Attila, KISS Kálmán, KREKÓ Péter (2009): Látlelet 2009. Kutatási összefoglaló a hazai szélsőjobboldal megerősödésének okairól. KÁNTOR Zoltán (2005): Nacionalizmus. Izmus? Confessio 3. Elérhető: http://www.mtakihu/docs/etnopolitikai modellek/kantor zoltan nacionalizmus izmus confessio 2005 3 szam.htm, utolsó letöltés: 2011 03 28 KARÁCSONY Gergely, RÓNA Dániel (2009): A Jobbik titka. A szélsőjobboldal megerősödésének lehetséges okairól. Kézirat, megjelenés előtt Elérhető: http://www.valasztaskutatashu/adatfelvetelek/tanulmanyok-

elemzesek/karacsony-gergely-rona-daniel-a-jobbik-titka-a-szelsojobb-magyarorszagimegerosodesenek-lehetseges-okairol-kezirat-megjelenes-elott/view, utolsó letöltés: 2011. 01 02 KRÉKÓ Péter, SZABADOS Krisztián, MOLNÁR Csaba, JUHÁSZ Attila, JUHI Alexander (2010): Back by Popular Demand. Elérhető: http://wwwriskandforecastcom/post/indepth-analysis/back-by-popular-demand 411html, utolsó letöltés: 2011 01 02 LÁZÁR Guy (1996): A felnőtt lakosság nemzeti identitása a kisebbségekhez való viszony tükrében. In Terestyéni Tamás (szerk): Többség – kisebbség Budapest, Osiris Kiadó, MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport. 9–116 o 64 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) Marketing Centrum (2009): Demokrácia és a radikális jobboldal. Történelemszemlélet, vélemények és attitűdök c. kutatás NÉMETH Miklós Attila (2008): Kettős kereszt avagy a gárdajelenség. Budapest, Masszi Kiadó

ORBÁN Éva (2007): Amit az Árpádsávos zászlóról illik tudnunk. Budapest, Technika Alapítvány és Szent László király Alapítvány PLAMENATZ, John (1995): A nacionalizmus két típusa. In Bretter Zoltán, Deák Ágnes (szerk.): Eszmék a politikában – a nacionalizmus Pécs, Tanulmány Kiadó 52–67 o SZABÓ Andrea, BAUER Béla (2009) szerk.: Ifjúság 2008 gyorsjelentés Elérhető: http://www.mobilitashu/uploads/1/hirek/2382/fajlok/ifjusag2008 gyorsjelentes 09052 0.pdf, utolsó letöltés: 2011 01 02 SZABÓ Ildikó, ÖRKÉNY Antal (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. Budapest, Minoritás Alapítvány SZABÓ Tibor (2006): Radikális pártok Európában. Elérhető: http://real.mtakhu/1059/1/43402 ZJ1pdf, utolsó letöltés: 2010 12 31 TAMÁS Pál (2010): Ideológiák, remények, fóbiák az újabb politikai kultúrában. Előadás – elérhető: www.polhisthu/indexphp?option=comviewtamas-pal, utolsó letöltés: 2010. 12 31 VARGA Géza (2000): A magyarság

jelképei. Budapest, Írástörténeti Kutatóintézet VÁSÁRHELYI Mária (2007): Csalóka emlékezet. Pozsony, Kalligram Kiadó VONA Gábor (2008): Hazánk két valósága. Elérhető: http://barikadhu/node/15809 Utolsó letöltés: 2011. 01 02 65 Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) I. FÜGGELÉK: A tanulási attitűdök típusainak főkomponens-mátrixai I Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom) II. FÜGGELÉK: A munkaattitűdök típusainak főkomponens-mátrixai II Create PDF files without this message by purchasing novaPDF printer (http://www.novapdfcom)