Tartalmi kivonat
Történelem érettségi - 2003 1 A görög-perzsa háborúk T. 8 o (a) A hadviselő felek A perzsa trónon I. Dareiosz (Kr e 522-485) ült Ő szervezte meg a közigazgatást, pénzt veretett, kiépítette az úthálózatot, reformjaival nagyhatalommá tette Perzsiát. Hódító külpolitikát folytatott, birodalma határa az Indusoktól Kis-Ázsiáig, Egyiptomtól a Kaszpi-tengerig terjedtek. Athénban ekkor alakult ki a demokrácia, a perzsák elleni háború méltó próbatétel volt számára. Az első háború Az első háború oka a perzsa gazdasági terjeszkedés volt (cél az Égei-tenger fölötti uralom, Boszporusz, Dardanellák), ürügy a háborúra az, hogy Athén és Eretria támogatta Perzsa Kis-Ázsiában élő iónok felkelését a perzsa birodalom ellen. A háborút Dareiosz indította, és Kr. e 492-ben útnak indította Mardonioszt, aki viszont viharba keveredett Athosz hegyfoknál, és majdnem a teljes flotta elveszett. A Mardoniosz által vezetett
szárazföldi seregeket trák és makedón törzsek verték szét. A második háború A következő hadjáratot Kr. e 490-ben indította Dareiosz A mindent eldöntő csatát Marathónnál vívták. Az athéniak indították az első rohamot, de a perzsák hamarosan áttörték a görög hadsereget középső részét, és az itt lévő katonákat üldözni kezdték. A görög sereg két szélén, ahol Miltiádész a legbátrabbakat és legerősebbeket sorakoztatta föl, óriási csata alakult ki, és végül a görögök győztek. Két oldalról viszont bekerítés fenyegette a perzsákat. A perzsák a tengerpart, és hajóik felé kezdtek menekülni, és a görögök tovább üldözték őket, sok ember ekkor halt meg A perzsa hajóhad a vereség után Athénnál akart partra szállni, de ez sohasem történt meg A görögök győzelmének oka az volt, hoplitáik a phalanxokban közelharcra igen alkalmasak voltak, míg a perzsa lovasok gyalogosok és íjászok csak a távoli
küzdelemben nyerhettek. A másik ok volt, hogy a perzsáknak csak anyagi érdekeik fűződtek a háborúhoz, de a görögöknek egész életstílusuk, életük forgott kockán. Belső változások Eközben belső harcok kezdődtek Athénban. Az egyik oldalon a földbirtokosok, a másikon a kereskedők és az iparosok álltak. A kérdés az volt, hogy Athén szárazföldi (Ariszteidész) vagy tengeri hatalom legyen. 1 szavazattal Themisztoklész, a tengeri hatalom pártja győzött, és megkezdődött a flottaépítés. 2 A harmadik háború A görögök feje fölül néhány évre elvonultak a felhők, de Kr. e 480-ban Xerxész perzsa király újabb háborút vezényelt a görögök ellen. Thermopülainál a perzsák legyőzték Leonidasz spártai királyt (árulással), de Themisztoklész győzött Szalamisznál, ahol majdnem az egész perzsa hajóhad elpusztult A háborúk következménye elég összetett volt: kialakult a hegemóniára való törekvés. Továbbá Kr e V
sz-ban Spárta megalapította a Peloponnészoszi szövetséget, Athén pedig a Déloszi szövetséget. A háború után a rabszolgák száma is jelentősen megnövekedett. A háború eredménye A háború tehát görög győzelemmel ért véget. A békét Kr e 449-48-ban kötötték Ciprus szigetén (Ciprus, Kis-Ázsia autonómiát kap, Athén ura az Égei-tengernek). Ennek oka a fejlettebb társadalom és testkultúra, valamint a fokozottabb anyagi érdekek voltak. A háború után Athén vezető szerepre tett szert a poliszok között. Forrás: Hérodotosz: A görög-perzsa háborúk, Szimonidész: A thermopülai hősökre 3 A római köztársaság válsága T. 11 o (a), (b) Előzmények Róma a védekező, a földszerző, majd a pun háborúk után a Földközi-tenger medencéjének ura lett: óriási zsákmányhoz jutott, fellendült a kereskedelem, és megnövekedett a rabszolgák száma. Mindezek ellenére a gazdasági élet válságba jutott. A kisüzemek tönkrementek a
háborús pusztítások, vagy gazdasági versenyek (nagyüzem versenye, katonai szolgálat). A nagyüzemek terjedtek el, ahol gabonát, olajbogyót, szőlőt, zöldségeket és virágokat termesztettek, és juhot tenyészettek; intenzív, vagyis belterjes gazdálkodással. A gazdasági fejlődés élvezői a szenátori rend tagjai voltak, akik ekkor kezdték magukat optimatáknak, vagyis legjobbaknak nevezni. Belőlük kerültek ki a hadsereg parancsnokai, a proconsulok, és a földbirtokosok. Jelentős volt a befolyása a lovagrendnek, amelynek tagjai iparral, kereskedelemmel, és pénzügyletekkel foglalkoztak Ők bérelték az adókat is. A lovagok hivatalt nem viselhettek, de vagyonuk révén közvetve mégis befolyást tudtak gyakorolni az államra A gazdasági változások legnagyobb hátrányai a parasztságot érték, és elkezdett kialakulni a proletárok csoportja Ezután a hadsereg is válságba került, főleg azért, mert az alkalmanként katonáskodó parasztsereg már
nem volt elég szakszerű. A birodalom különböző területein nem volt egységes pénz, ez sok nehézséget okozott. A hódítások Róma szellemi arculatát is megváltoztatták. Itt is megindult a hellenizálódás folyamata. A városállam egyre gyorsuló ütemben fejlődött birodalommá, ugyanakkor az intézmények egy városállam intézményei maradtak. Egyre több feszültséget okozott a birodalom lakosságának eltérő és igazságtalan jogállása, mert csak a római polgárjoggal rendelkezők voltak teljes jogúak (szavazás, házasság, kereskedés és fellebbezés joga). Megoldatlan volt a pénzügyi igazgatás is Tehát a nagyarányú fellendülés mellett sok megoldandó kérdés vetődött föl. Az első reformok A kérdések közül a földkérdésnek, illetve a parasztkérdésnek volt a legnagyobb hordereje. Az első reformokat Tiberius Gracchus néptribunus hozta: földreformot jelentett be Ezen kívül Kr e 133-ban felújította a Licinius-féle
földtörvényt E szerint az állami földekből 550 iugerumnál többet senki sem bérelhet. A törvény felújítása a senatori rend számos tagját anyagilag súlyosan érintette, ezért kemény harcot kezdtek a néptribunus ellen. Tiberius Gracchust nem sokkal ezután számos párthívével együtt megölték. 4 Utódja Gaius Gracchus lett, akinek célja a reformok folytatása, az államrend megreformálása, és a szenátori arisztokrácia hatalmának megtörése volt. 60000 proletárnak földet adott és gyarapodott a lovagok hatalma A hadsereg reformját Marius vitte véghez. Ő a numídiai király, Jugurtha ellen harcolt, és legyőzte az Alpokban élő germán törzseket Állandó zsoldos hadsereget hozott létre a városi proletárokból, akinek fizetést és földet adott, és eskü kötelezte hadvezére iránt. Kr. e 91-ben Livius Drusus földet osztott, és kiterjesztette a polgárjogot Ezután lett fontos a néppárt, ami a Gracchus testvérek és Livius Drusus
híveiből állt össze. A néppárt Mariust támogatta, az optimaták pedig egy Sulla nevű hadvezért, aki Mithridatész ellen harcolt. Sulla diktatúrával akarta megsemmisíteni a néppártot Ez a diktatúra Kr. e 82-től 79-ig tartott Eszközei a parancsuralom, a megfélemlítés, és az ellenfél fizikai megsemmisítése voltak. Sulla diktatúrájának eredménye a válság kiéleződése lett. Hispaniában Sertonius elszakadási kísérlete, a tengeren pedig Mitridatész kalózai fenyegették a birodalmat. A válság a belpolitikában is elmélyült: Spartacus robbantott ki belháborút (Kr. e 7471) Ennek célja a szülőföldre való visszatérés volt, Crassus győzte le A felkelésben való részvételt keresztre feszítéssel bosszulták meg. Ennek hatása az volt, hogy átalakultak a rabszolgatartás formái Kr. e 60-ban titkosan létrejött az első triumvirátus: tagjai Pompeius, Crassus, és Julius Caesar voltak. Kr e 59-ben Caesar consul lett: jóváhagyta Pompeius
intézkedéseit, és földet adott a kitűnő hadvezér veteránjainak Ezután a triumvirátus tagjai proconsulok lettek: Pompeius Hispániában, Crassus Szíriában, Caesar pedig Galliában. Kr e 53-ban meghalt Crassus, és hegemóniára törekedett Pompeius és Caesar is. Kr e 48-ban Pharsalosnál Caesar megverte Pompeius seregeit Caesar ezután egyeduralomra tört. Hatalma alapját tisztségei jelentették: egy személyben volt censor, pontifex maximus, néptribunus, dictator, consul és imperator. Reformokat vitt véghez: első lépése földosztás volt Polgárjogot adott a provinciáknak, megengedte, hogy a senatus vagy a hadsereg tagja provinciabeli legyen, védte az adósokat, bevezette az aranydénárt, és egységesítette a római jogot. Egyszóval leszámolt a köztársasággal. De Caesarnak hibái is voltak: a népgyűlés szerepét nem vette komolyan, nem engedte el az adósságokat, radikálisan nem csökkentette a senatori rend jogait, alkalmazta Pompeius híveit, és
lavírozó politikát folytat. Caesar magára maradt Kr e 44 március 15-én Brutus és Cassius megölte. De a senatus tagjainak nem volt politikai terve, így folytatódott a polgárháború. Kr. e 43-ban létrejött a második triumvirátus: Octavianus, Lepidus, és Marcus Antonius Kr e 42-ben a Philippi csatában a második triumvirátus legyőzte Brutust és Cassiust. Kr e 31-ben az Actiumi csatában a köztársaság végérvényesen megbukott Forrás: Cato: A földművelésről, Varro: A mezőgazdaságról, Appiánosz: Római történelem 5 Az arab hódítás és az iszlám T. 14 o (b), 16 o (a) Az arab hódítás és az iszlám A VI.-VII században az Arab-félszigeten egymással állandóan harcban álló nomád pásztornemzetségek éltek, csak a Vörös-tenger partvidékén alakul ki a földművelés és az ipar, kereskedelem. Ekkor tűnik fel Mohamed (570-632) prófétaként, aki 610ben megalakítja az iszlám vallást Ezt a vallást Mekkába (mai Szaúd-Arábia) kezdi
el terjeszteni, de az ottani arisztokráciának ez nem tetszik, ezért elűzik, és 622 Medinába (mai Szaúd-Arábia) menekül ez a hidzsra, és ez egyben a mohamedán időszámítás kezdete is. Az iszlám fő tanításai, amelyek a Koránban vannak összefoglalva Nincsenek istenségek, csak egy az pedig Allah. A jó hívőnek naponta ötször kell imádkoznia Mekka felé fordulva, a 9. hónapban pedig Ramadán böjtöt kell tartania. Kötelező alamizsnát (zaka) kell fizetni és így támogatni a szegény hívőket. Minden hívőnek legalább egyszer el kell zarándokolni a Kába Kőhöz (hádzs). Az iszlám vallás általános védelme azok ellen, akik nem hisznek Allahban (dzsihad) (ez nem fegyveres harcot jelent, hanem isten útján teendő erőfeszítést, nem szent háború) Mohamed halála után 632, a kalifák ideje következett. A kalifák kezdetben Mohamed rokonai voltak, de ez később megváltozott Az első kalifa Mohamed után Abu Bahr (632-634), ő benyomult Szíriat
és Perzsia területére. őt követte Omar (634644), aki elfoglalta Palesztinát, Egyiptomot, Szíriát, Alexandriát Ezután követte a trónon Oszman (644-650) és utána Ali (650-661). Ali korában kialakult egy trónviszály, amibe Ali is meghalt (megölték)Utána Muávija (661-680) lett a kalifa, aki megalapította az Omajjádok dinasztiáját. Omajjádok (661-750): Ebben a korban is folytatódtak a terjeszkedések: elfoglalták Karthágót és Gibraltáron átkelve 711-ben Tarik vezetésével legyőzve a nyugati gótokat, elfoglalták Hispániát. Ekkor a főváros Damaszkusz Később ezt a dinasztiát vallási és családi ellentétek bomlasztották Ezután az Abbiszádok vették át a trónt 6 Abbiszádok (750-1258): Az abisszádok első intézkedése az volt, hogy új fővárost alapítottak, ez Bagdad (mai Irak) lett. A bagdadi kalifátus fénykora Harún ar-Rashid (786-809) kalifátusa idején volt. Ezután a kalifátusi cím kezdett jelképessé válni és 1258-ra
megszűnt Az arab hódító eleinte külön táborokba laktak, és adót szedtek, ebből éltek, az adó 1/5 a kalifátusé volt. A meghódolást általában fejváltságdíj követte (haradzs), cserébe a lakosság megtarthatta a vallását és egyéb ügyekben is független volt Az arab katonatisztek nagybirtokosok lesznek, de mivel a földjük nem volt örökíthető, ezért jellemző volt a föld végletekig való kihasználása (rablógazdálkodás). Itt nem alakul ki egységes jobbágyság és hűbéri lánc sem. Mezőgazdaságukat az öntözése földművelés a rizs-, gyapot-, és sáfránytermesztés és a virágkertészet jellemző Az arab állam hódító politikát próbál követni, de a VIII. századtól kezdve Európa és Bizánc sorra akadályozza ebben, belső válság lép fel. Megszűnik a birodalom egysége, nagyon sok területet elveszt (Perzsia, Mezopotámia, Szíria, Kis-Ázsia, Afrikai területek). Sőt a vallás sem marad egységes három irányzat jelenik meg:
Szunniták: Ez az iszlám legnagyobb irányzata. Ők az Omajjádok irányításával állítottak össze egy hagyományt, a szunnát Ők a Korán mellett ennek a szunnának a tanításait is kötelezőnek tartják. Ők szemben állnak a síitákkal Síiták: Ők Ali követői és nem ismerik el az Omajjád dinasztiát, tehát csak Ali utódait tekintik kalifáknak. Ők ma a főleg Iránban élnek Haridzsiták: Nevük jelentése kilépők. Azt az irányzatot képviselik, amelyik nem vesz részt a szunniták és a síiták harcában, hanem mindkettőtől távol tartja magát. 7 Államalapítás, Szent István politikája T. 20 o (b) Géza (972-997) Árpád helyzete megerősödött Kurszán kündü halálával (904). De nincs nyoma egységes központi hatalomnak. Árpád utódai a nomád öröklései rend értelmében követték egymást, vagyis minden nemzetség legidősebb férfi tagja örökölte a hatalmat. (seniorátus) Így került a fejedelmi székbe Árpád dédunokája,
Géza. Az ő nevéhez fűződik a törzsfők hatalmának megtörése A céltudatos fejedelem házasságával is hatalma megszilárdítását segítette elő. Az erdélyi gyula leányát, Saroltot vette feleségül Megszerezve ezáltal az ország keleti részének támogatását. Nem kísérletezett újabb kalandozó hadjáratokkal, sőt igyekezett kivédeni a várható nyugati támadásokat. 973-ban elküldte követeit a német-római birodalom császárához, I Nagy Ottóhoz Quedlinburgba Hittérítőket kért az uralkodótól, népe számára, majd lemondott a Lajtán túli magyar területekről A fejedelem megkeresztelkedett, de továbbra is pogány módon élt. Ám fiát, Vajkot, a későbbi Szent Istvánt, már keresztény hitben nevelte Vajk házasságával, a bajor hercegnővel, Gizellával, az Árpádok rokonságba kerültek a császári szász dinasztiával. Szent István (997-1038) Géza halála után fiával szemben hatalmi igényekkel lépett fel Koppány. Koppány apja,
Tar Szerénd éppúgy Árpád dédunokája volt, mint Géza. Római szertartás szerint keresztelkedett meg, de pogány módon élt, s több felesége is volt Mivel idősebb volt Istvánnál, a seniorátus alapján igényt tartott a fejedelmi hatalomra. Ezt nyomatékosította a levirátussal, egy másik ősi szokás révén: feleségül kérte Géza özvegyét, Saroltot. István a primogeniturát alkalmazta, amely szerint a hatalmat az elhunyt uralkodó elsőszülött fia örökli. Géza a forgalomból kieső somogyi területeken jelölte ki Koppány szállásterületét, s körbevette azt fejedelmi erősségekkel. Koppány legyőzésével István kezébe került a fejedelmi hatalom. Az ország erejét mutatja, hogy a királyi címet II Szilveszter pápa megadta. 1000 és 1001 fordulóján Istvánt megkoronázták Esztergomban A nyitott szent korona (a függetlenség jelképe - nem nyitott vazallus korona), melyet az esztergomi érsek, Asztrik illesztett a fejére, nem a ma ismert
szent korona, hiszen az csak a XII. Században készült két rész, az alsó görög és a felső latin korona összeillesztéséből Mai koronázási jelképei közül a palást való István korából 1003-ban az erdélyi gyulát fosztotta meg országától, de anyai nagybátyja életét megkímélte. Az ország egyesítésének utolsó mozzanata Ajtonynak, a Temesköz urának legyőzése volt 8 Az önálló magyar egyházszervezet létrejött, az esztergomi érsek vezetésével. Ez a lépés tovább erősítette az ország függetlenségét, hiszen a magyar egyház feje, csak a pápának volt alárendelve. István alapította az esztergomi és a kalocsai érsekséget, valamint a veszprémi, pécsi, csanádi, győri, egri, váci, bihari és gyulafehérvári püspökségeket. A falvakat templomépítésre kötelezte (10 falunként 1 templom) A kőtemplomok a lakosság helyhez kötését is szolgálták István előírta a tized megfizetését. A szerzetesrendek közül a
bencések érkeztek először hazánkba. Első kolostoraikat Pannonhalmán és Pécsváradon alapították. Az országot királyi vármegyék hálózták be, melyek katonaigazgatási, gazdasági és bírói feladatokat láttak el. A királyi vármegyék bázisai a királyi birtokokon létesült földvárak voltak A társadalom Az akkor társadalom jogi szempontból két részre oszlott: szabadokra és szolgákra. A szabad ember a törvény szabta szabályok elfogadása mellett lényegében maga intézte sorsát. Ugyanez nem mondható el a szolgáról, aki felett ura rendelkezett (A szolgát személynek tekintették.) A szabadok társadalma három csoportra oszlott. Az urak az Istvánt támogató hazai előkelőkből, és a király külföldről jött, adományokkal elhalmozott híveiből álltak A vitéznek nevezett középrétegbe a katonáskodó életmódot folytató, kisebb vagyonú emberek tartoztak. A szabadok társadalmának legalján a nincstelenek, de személyükben szabadok
foglaltak helyet A társadalom a vendégekkel (hospes) gyarapodott A külföldről betelepült parasztok mások földjét művelték A királyi birtok A királyi föld két birtokcsoportra oszlott. A szórtan elhelyezkedő várbirtokok népei (a várnépek) a király kezén lévő várakat szolgálták pénzzel és terményeikkel. A várak védelmét és igazgatását a várjobbágyok látták el Ők és az általuk mozgósított várnépek vonultak fel a királyi seregben. A várszervezetnek így elsősorban katonai jelentősége volt. Az udvarbirtokok feladata a királyi udvar, s a király kíséretének ellátása volt. Ekkor még nem létezett szigorúan egy helyhez kötött királyi székhely Az udvarbirtokok központja az udvarház volt, amelyet az udvarnokok láttak el a föld terményeivel, s kézműipari készítményekkel. Az udvarszervezet a királyi hatalom egyik gazdasági alapját alkotta. A várnépek és az udvarnokok a király hatalma alatt álló szolga állapotú
emberek voltak. Az udvarnokok életét elöljárók, többnyire leszegényedett vitézek irányították A királyi birtokszervezet élén az ispánok álltak. A királyi vármegyék megszervezése A királyi vármegyék rendszerét szintén Szent István hozta létre a kormányzás megkönnyítésére. Az igazgatás érdekében megszabta azokat a határokat, ameddig 9 egy vár illetékessége kiterjedt. A királyi vármegyék hálózata, így többnyire a királyi várszervezet a várispánságok által felölelt várbirtokhoz igazodott. Annyi különbséggel, hogy a szétszórtan fekvő várbirtokok köztes vidékeit is magában foglalta S a vár illetékességét egy összefüggő területre is kiterjesztette. A királyi vármegyék élén megyésispán állt, akinek személye gyakran megegyezett a várispánéval. A megyésispán köteles volt a király parancsára hadba vezetni a vár fegyvereseit. Ő bíráskodott, s kezelte a vármegye jövedelmeit A vármegye jövedelmei,
elsősorban a szabadok pénzadója, és a vámok a király és a megyésispán vagyonát gyarapították. A királyi vármegyéken nyugvó hadszervezettel Magyarország képes volt megvédeni önmagát. Amikor a német-római császár elérkezettnek látta az időt, hogy a magyarok királyát hűbéresévé tegye, seregével bevonult az országba, de István sikerrel védekezett. Az Esztergomig nyomuló német hadakat visszafordulásra késztette, és Bécsig üldözte. (1030) A királyság a kormányzása A kormányzás vezető testülete a püspökökből és a megyésispánokból álló királyi tanács volt. A királyi döntéseket a tanácsban vitatták meg A tanácsban fontos szerepet kapott a nádor, az ispánok közül a legtekintélyesebb főember A nádor a királyi udvarszervezet főbírája, és jövedelmének kezelője, egyre gyakrabban helyettesítette a királyt igazságszolgáltatási ügyekben. Szent István törvényei Szent István törvényekben szabályozta
népének mindennapi életét. Ezek egy része az egyház működéséhez szükséges gazdasági javak megteremtését szolgálta Törvényeinek egy csoportja a bűntől való elrettentést tartotta legfőbb feladatának. „Ha valaki karddal embert öl, ugyanazon karddal öljék meg őt.” A határozatok másik része a királyi javak védelmét biztosította. Ugyanakkor viszont megengedte az uralkodó, hogy mindenki szabadon rendelkezzék a saját öröklött vagyona, s a királytól nyert adományok fölött. A nagy átalakító munka megszilárdítására természetesen állandó törvények kellettek, melyek az alattvalók életmódját és az egyházhoz, valamint a királysághoz való viszonyát megszabják. Szent István törvényei az egyházi vagyon rendezésével és védelmével kezdődnek. Az egyház igazgatása püspökségekre van bízva, melyek külön javadalmakat élveznek Ezeknek javait bántalmazni, akár megrövidíteni, szigorúan tilos A törvény azt mondja,
hogy csakis becsületes, jó keresztény és családos emberek léphetnek fel törvényesen a papok ellen. István király törvényeiben a pap kiváltságos személy, éppen azért, mert az új társadalmi rend az ő munkájára van alapítva A király szándékainak ők a végrehajtói, a kereszténységnek ők a képviselői s a térítésben, oktatásban, kormányzásban egyformán elől járnak. A X század kezdetleges társadalmában a pap az, aki a haladást képviseli István király gondoskodik a papság megélhetéséről is: behozza a papi tizedet, miáltal a népet arra kötelezi, hogy termésének egy tizedét a pap díjazására fordítsa 10 Kötelessége emellett minden tíz falunak egy templomot fenntartani s ennek javadalmazására két telket, két szolgát, két lovat, hat ökröt, két tehenet, harminc aprómarhát adni. A vasárnap megszentelt ünnep lévén, aki ezen a napon dolgozik, szigorú büntetés alá kerül. Ha például valaki ökörrel vagy lóval
dolgozik, akkor azt veszik el bírságul amivel a munkát végezte. Vasárnap kötelessége mindenkinek a templomot látogatni, mert ellenkező esetben büntetéssel sújtja a törvény. A templomban a rendzavarókat leginkább megcsúfolással sújtották. Az előkelőket megdorgálták és kiűzték a templomból, a köznép tagjait ellenben az előcsarnok ajtajában kikötötték, megkorbácsolták, és hajukat levágták. A böjtök megtartása és a gyónás ellen vétők szintén büntetésben részesülnek Ezeket a büntetéseket azonban az egyházi bíróság szabja ki s csak abban az esetben avatkozik a királyi bíróság az ilyen bűnösök ügyeibe, ha hétszeri figyelmeztetésnek sem lett semmi foganatja. A boszorkányokról szintén megemlékeznek István király törvényei Ha valahol boszorkányt fogtak el, a papnak kellett átadniuk, aki az asszonyt megböjtöltette, szentelt vízzel meghintette, és vallásos oktatásban részesítette. A böjt elvégzése után a
boszorkányt újból a templomba vitték, hol a pap a templom kulcsával homlokára, vállára és mellére keresztforma bélyeget tett. Ha a boszorkány harmadszor is bűnbe esett, akkor a királyi bíróság legtöbbször halállal sújtotta. A püspökségi vagy várispánsági birtokok ki voltak véve az örökség alól. A magántulajdont védte a törvény az elkobzás ellen is, csak abban az esetben tett kivételt, ha valaki a király ellen merényletet akart elkövetni. Utódai azonban tovább örökölték a vagyont, ha az ily bűnben vétkes halállal bűnhődött is A büntetőjogi része kimondja: ha valaki szándékosan embert ölt, tartozott száztíz aranypénzt fizetni. Amennyiben az emberölést nemes ember követte el valamely szolgán, elégséges, ha a szolga helyett az illető tulajdonosnak egy más szolgát ad, vagy pedig a szolga árát megfizeti. A törvény megmondja világosan, hogy a „béke" sértetlen fenntartása érdekében sújtja
halálbüntetéssel azokat, akik fegyverrel ölik meg társaikat. És pedig, ki milyen fegyverrel ölt, olyannal végezték ki Amely szolga először lop, megválthatja magát öt tinóval, de ha ezt tenni nem képes, akkor az orra levágatik. Visszaesés esetében, vagyis a megcsonkított orrú szolga másodszori lopáskor füleinek a levágatásával fizet, ha azonban van öt tinója, még ekkor is megválthatja magát, csupán a harmadik visszaesésnél nincs kegyelem. Ekkor már halál jár a lopásért A csalók büntetése szintén igen szigorú volt Ha bebizonyosodott, hogy bűnükkel kárt okoztak, nyelvük kivágatására ítéltettek A rágalmazók ellenben halállal bűnhődtek, amennyiben rágalmaik a király személyére vonatkoztak 11 Tatárjárás T. 26 o (b) Magyarország a 13. század első harmadában III. Béla (1172-96) halála után két fia, Imre és András között trónviszály keletkezett Imre (1196-1204) uralkodása alatt a harcok nem szüneteltek, s
halála után fiát, Lászlót (1204-1205) András elűzte, s II. András néven lett király (1205-35) Politikájának központjában az új birtokpolitika állt, ami egyet jelentett a birtokadományozások felgyorsításával Elve így hangzott: "az uralkodó számára az adományozás legjobb mértéke a, hogy nincs mértéke" Így a nagybirtokosok ereje, hatalma tovább nőtt, a vármegyék jelentősége pedig csökkent. Mind bel-, és mind külpolitikája ellene hangolta a népet. Beleavatkozott az orosz fejedelmek viszályaiba, Halicsot próbálta elfoglalni, jelölte magár a Latin Császárság trónjára, s keresztes hadjáratot indított a Szentföldre, amely 1217-ben sikerek nélkül tért vissza. Kiürült a kincstár A király a regálékra (királyi felségjogon szedett jövedelmek; kamara haszna - pénzrontás, rendkívüli adó, nyolcvanadvám) akart támaszkodni. Egyre nőttek a paraszti terhek (a tized pénzben való fizetése, új adók), a szervienseket
és a várjobbágyokat az a veszély fenyegette, hogy a nagybirtokosok befolyása alá kerülnek. A királyné, meráni Gertrúd rokonainak adatta a magas állami hivatalokat, a jól jövedelmező birtokokat, s ez is elégedetlenséggel töltötte el a magyarokat. II András halicsi hadjárata során az ellenzéki főurak egy csoportja 1213-ban Bánk nádor, Simon és Péter csanádi ispán vezetésével meggyilkolta a királynét, és II. András ellenében fiát, Bélát léptette fel. András úgy lett úrrá a helyzeten, hogy abbahagyta a birtokadományozást és 1221-től birtok-visszavételi politikába kezdett. 1222-ben a királyt a fehérvári törvénylátó napon rákényszerítették, hogy adja ki az Aranybullát (arany függőpecséttel ellátott királyi oklevél). Az Aranybulla 31 cikkelyből áll, amely mindegyik társadalmi réteg problémájára megoldást ígér. Azonban már 1231-ben az egyház átszövegeztette, a "Zalán innen és túl lakó" szerviensek
1232-ben kiadták a kehidai oklevelet, lerakták a nemesi vármegyék alapjait IV. Béla politikája a tatárjárás előtt II. András halála után fia, IV Béla (1235-70) került a trónra Az új király politikáját kezdetben a kemény kéz jellemezte, példaképének nagyapját, III Bélát tekintette Elkezdte visszavenni az eladományozott birtokokat (ezzel maga ellen fordította lehetséges támogatóit, a szervienseket is), bevezette az írásbeli kérvényezés rendszerét, s az udvarnál is sok, a nemesek számára kedvezőtlen törvényt hozott. Emellett megbüntette anyja, Gertrudis gyilkosait, valamint a tatárok ellen menekülő kunokat betelepítette Julianus barát, egy domonkos szerzetes 1235-ben a keleti magyarok keresésére indult, s meg is találta őket, de a közelgő tatárokról is hírt hozott Erre Béla elkezdett hadsereget szervezni, s a kevés összegyűjtött katona Budán gyülekezett. A kunokat is be akarta venni a hadseregbe, de azok nomád
életmódja miatt a magyarok ellenük fordultak, megölték Kötöny vezért, a kunok pedig pusztítva ki- 12 vonultak az országból. A király a pápától (IX Gergely) és a német-római császártól (II. Frigyes) is segítséget kért, de azok egy újabb invesztitúra háború miatt nem segítettek A tatárok A tatárok (mongolok) nomád lovas nép, nemzetségi viszonyok között éltek a Góbisivatag területén. A XII század elején az egyik északi mongol törzs feje, Temüdzsin, uralma alá vonta a szomszédos mongol törzseket, s felvette a Dzsingisz kán címet. 1207-ben már egész Mongólia ura volt, 1217-ben elfoglalta Pekinget, 1220-ban pedig meghódította a khorezmi sah államát. Szubutáj, egy tehetséges mongol hadvezér, 1223-ban a Kalak melletti csatában megverte a kunokat, majd végigdúlta a keleti orosz tartományokat és végső csapást mért a már meggyengített volgai bolgár birodalomra Dzsingisz halálakor, 1227-ben, a birodalom Pekingtől a
Kaszpi-tengerig terjedt. A birodalom politikai szervezete a nomád típusú feudalizmusnak a türkök által kialakított formája volt. Az államigazgatás különböző ágait kínai mintára szervezték meg A hódítások később is folytatódtak, Batu és Szubutáj vezetésével 1241-ben hatalmas mongol sereg tört rá Bulgáriára, Lengyelországra és Magyarországra. A tatárjárás Julianus barát híreinek ellenére sem vették komolyan a veszélyt a magyar urak, sőt, még Kijev 1240-es elestének hírét is közönnyel fogadták. A tatár támadás két irányban folyt: Szubutáj Lengyelország felől, Batu pedig a Vereckei-hágón át érkezett az országba, és itt egyesült a két sereg. A lengyel sereg a legnicai csatában vereséget szenvedett IV Béla és kis létszámú serege a Sajó menti Muhi pusztán várta a támadókat, s 1241. április 11-12-én vereséget szenvedett A király menekülni kényszerült, a mongolok pedig feldúlták az országot Béla először
az osztrák-stájer hercegnél, II. (Harcias) Frigyesnél keresett menedéket, de az inkább nyugati megyéket vett el, megzsarolta Bélát A király a dalmáciai Trau várában talált menedéket, ahol születendő gyerekét felajánlotta Istennek, ő lett Árpádházi Szent Margit. A tatárok 1242 januárjában átkeltek a befagyott Dunán, s a Dunántúlon is pusztítottak. Csak a kővárak és a fallal körülvett városok álltak ellen nekik, mint Székesfehérvár, Esztergom és Pannonhalma. A hódítók azonban 1242. márciusában váratlanul kivonultak az országból Ennek két oka van: egyrészt a harci taktikájuk (a kiszemelt területet fokozatosan hódítják meg), másrészt Ögödej nagykán halála (Batu jelöltette magát a trónra). IV. Béla politikája a tatárjárás után Az ország siralmas állapotban volt a tatárok kivonulása után: a pusztulás helyenként elérte az 50-70%-os arányt, átlagosan pedig 20-25%-ra becsülhető, területek néptelenedtek el, a
településhálózat teljesen szétroncsolódott. IV. Béla hozzálátott az ország feltámasztásához, "a második honalapításhoz" Felülvizsgálta birtokpolitikáját, s az adományozásokat feltételhez kötötte: meghatá- 13 rozott számú katona kiállítását írta elő és ösztönözte a kővárak építését. Politikájának sikerét mutatja, hogy uralkodásának második felében 29 vár épült, a várépítésben ő is élen járt: ő építtette fel, illetve újjá Sárospatak, Diósgyőr, Buda és Visegrád várát. Telepítésekbe kezdett: az elnéptelenedett területekre cseheket, morvákat és németeket telepített, s a románok is ekkor vándoroltak be Erdélybe. Visszahívta és letelepítette a kunokat, s a kapcsolatot házassággal erősítették meg: fiát, Istvánt a kun hercegnővel házasította össze. Lányait orosz és lengyel hercegekhez adta, így támogatókat szerezve egy újabb tatár támadás esetére. Az ország
megerősítése, talpra állítása után aktív külpolitikába kezdett a király. Harcias Frigyes halála után hadjáratokat vezetett Ausztriába, 1254-ben pedig Csehországgal megosztoztak Frigyes hagyatékán: Dél-Stájerország Magyarországhoz került. 1260-ban a morvamezei csatában azonban vereséget szenvedett II Ottokár cseh királytól, így Csehország rövid időre Kelet-Közép-Európa egyik vezető hatalma lett. A Balkán felé sikeresebb volt a hódítás: 1254-ben elfoglalta Boszniát, 1263-ban pedig megverte a bizánci sereget. 1262-ben a pozsonyi egységben megosztotta az országot fia, István és maga között, hogy elkerülje a trónviszályt. Ennek értelmében a nyugati rész Béláé, a keleti Istváné lett, létrejött a társuralkodói rendszer. 1267-ben adtak ki egy 10 cikkelyből álló dekrétumot, amelyben a szervienseket először nevezték nemeseknek, megerősítették a jogaikat és kötelezték magukat, hogy minden évben részt vesznek a
fehérvári törvénylátó napokon. Értékelés, az ország további sorsa IV. Béla felismerte a követendő utat, és rá is lépett Utolsó Árpád-házi királyaink (V. István, 1270-72; IV (Kun) László, 1272-90 és III András, 1290-1301) azonban már tehetetlenek voltak a nagybirokosok (bárók) hatalmával szemben, meggyengült a központi hatalom, s III. András halálával (1301 január 14) férfi ágon kihalt az Árpád-ház. Az ország feudális anarchiába süllyedt, s egy erélyes, erőskezű uralkodó kellett, hogy Magyarország ismét felvirágozzék. Forrás: Rogerius (a pápai követ káplánja, 1232-ben került Magyrországra, Nagyvárad kanonokja volt): Siralmas ének a tatárok pusztította Magyarországról; Spalatói Tamás írása. 14 Mátyás hatalomra kerülése és uralkodása T. 30-31 o (a), (c) Leszámolás a Hunyadi párttal Hunyadi János halála után két fia közül az idősebb, László lett a Hunyadi család feje, s az ő kezére szálltak
a királyi várak is. V László kinevezte rokonát, Cillei Ulrikot főkapitánynak, s rá akarta szorítani Hunyadi Lászlót arra, hogy minden királyi erősséget és jövedelmet az új katonai tisztségviselőnek adjon át. Hunyadi László Cilleit a királlyal együtt Nándorfehérvár várába csalta, s a főkapitányt megölette, a királyt pedig foglyul ejtette. Később ezt a szabadon engedett V László megtorolta: elfogatta a két Hunyadit, s felségsértés címén Hunyadi Lászlót Budán kivégeztette (1457. március 16), az ifjabb fiút, Mátyást, pedig magával vitte Prágába, és ott fogságba vetette. Mátyás királlyá választása V. László 1457 őszén pestisben meghalt Vitéz János váradi püspök megegyezett Pogyebrád György cseh kormányzóval Hunyadi Mátyás kiadatásáról. Szilágyi Mihály pedig Szegeden megállapodott Garai László nádorral. Szilágyi Garai bántatlanságát, a nádor Mátyás támogatását ígérte. Szilágyi Mihály 15000
fegyverest vonultatott fel a királyválasztó országgyűlésre. A főpapok és főurak tanácsa 1458. januárjában elfogadta királyul Hunyadi Mátyást Az országgyűlés Mátyás mellé öt évre Szilágyi Mihályt nevezte ki kormányzónak Garai László nádort leváltották, és eltávolították Szilágyi Mihályt is Mátyás a déli végekre küldte nagybátyját, ahol az később török fogságba esett és kivégezték, mert nem árulta el Nándorfehérvár sebezhető pontjait. Mátyás felszámolta az elégedetlen főurak lázadását (1459), Jiskra felvidéki uralma is összeomlott (1462) A koronázás Noha Mátyás uralta immár az egész országot, királyságának törvényességét még mindig kétségek övezték, hiszen koronázása elmaradt. III Frigyes hajlandó volt kiszolgáltatni a Szent Koronát Mátyásnak 80000 arany fejében Továbbá, ha a magyar király fiú örökös nélkül hal meg, igényt formált a magyar trónra. 1464-ben, a törvényeknek
megfelelően megkoronázták Hunyadi Mátyást Mátyás állama Átalakította a királyi tanácsot. A napi ügyek intézésére egy főpapokból és bárókból álló szűkebb tanács működött a király mellett, s a nagyobb testületet csak a különösen fontos döntések (országgyűlések előkészítése, lebonyolítása) alkalmával hívta össze. 15 Az országgyűléseket, a köznemesség legfőbb követelését törvénybe foglalták. Erre nagy szükség volt, mert meg kellett nyerni a köznemességet. Mátyás elismerte a városok jogát az országgyűlési képviseletre, és átszervezte a kancellária és a bíróság hivatalait. A bíráskodásban igyekezett csökkenteni a rendek szerepét: a legfőbb fellebbviteli bíróság, a királyi személyes jelenlét bírósága élére az országbíró helyett királyi hivatalnokot, személynököt (personalis) nevezett ki. Pénzügyigazgatás, adók A pénzügy és adóügy átszervezésére 1467-ben került sor. Az
ország pénzügyi igazgatását hagyományosan a főkincstartó irányította, aki mindig is a bárók közé tartozott. Mátyás a kincstartóság élére nem nemest, hanem egy budai polgárt, Ernuszt Jánost nevezett ki. A királyi jövedelmek biztosításához az adózási rendszert is meg kellett változtatni. Mátyás ezért a kamara haszna helyett bevezette a királyi kincstár adóját A király már kapu szerint, hanem a háztartások száma szerint (füstpénz) vetette ki a kincstári adót. A háztartás lett az alapja a rendkívüli hadiadónak is, amelyet a háborúk költségeire fordítottak Rendkívüli azért volt, mert kivetését évről évre az országgyűlésnek kellett megszavaznia, ellentétben a rendes királyi kincstár adójával, amelynek beszedéséhez nem kellett a rendek jóváhagyása. A kincstári és a rendkívüli hadiadó együttes összege évi egy forintra rúgott Mátyás és tanácsadói eltörölték a harmincad vámot is. A koronavámot viszont
minden kereskedéssel foglalkozó embernek fizetnie kellett. A pénzügyi reformok eredménnyel jártak. Mátyás éves bevétele 500000 és 700000 forint között volt Magyarország gazdasága A király elsősorban az adókból, valamint a sójövedelmekből, a pénzverő- és bányakamarák hasznából és a koronavámból töltötte föl kincstárát. A „fekete sereg” Mátyás hadseregét halála után kezdték fekete seregnek nevezni. Az 1460-as évektől egyre több zsoldost fogadott fel, akik zömében csehekből és lengyelekből álltak Létszámuk akár 15-20.000–re is emelkedhetett A jól kiképzett katonákat Mátyás 4 fegyvernemre osztotta: nehéz- és könnyűlovasság, gyalogosok, tüzérség. Egy lovaskatona havi zsoldja 3, egy gyalogosé 2 forint volt. Mátyás törökellenes politikája Mátyás nem erőltette a törökellenes támadó hadjáratokat. Az ország védelméért azonban sokat tett. Kialakította a második déli védővonalat (Karánsebestől
Adria irányába) A horvát-szlavón bán, a temesi ispán, és az erdélyi vajda feleltek a déli határok védelméért. Mátyás törökkel szembeni politikájára az aktív védelem jellemző 1463-ban, két hónapi ostrom után, visszafoglalta Jajca várát, és ÉszakBoszniában megvetette lábát 16 Amikor a szultán háborúzott a perzsákkal, a magyar főpapok kényszeríttették Mátyást, hogy vegye ostrom alá Szabács várát. A nemrégen épített török földvárat sikerült is elfoglalni. 1479. őszén, az erdélyi Kenyérmezőn Báthory István erdélyi vajda és Kinizsi Pál temesi ispán nehézpáncélosai nagy győzelmet arattak a török sereg felett. Mátyás hadvezére, Kinizsi Pál Szerbiába vezetett portyákat (1480-1481.), maga a király pedig Boszniába vezetett megtorló hadjáratot (1480) Mátyás cseh politikája Mátyás a német-római császári cím elnyerését tűzte ki célul. Ehhez a cseh királyságot kellett megszereznie, mert az volt az
egyik választófejedelem II Pál pápa kiközösítette a huszita vallású Pogyebrád Györgyöt, akit a cseh rendek királyukká választottak Mátyás cseh hadjárata (1468) nem hozott teljes sikert 1469-ben ugyan cseh király lett, de nem tudta megverni Pogyebrád Györgyöt. Pogyebrád György halála után (1471) a lengyel király fia, Jagelló Ulászló lépett Mátyás és Ulászló csak 1479-ben egyezett meg. Elismerték egymás cseh királyi címét, s Mátyásé lett Szilézia, Morvaország, Lausitz Vitéz János összeesküvése 1471-ben főpapi, főúri összeesküvés bontakozott ki a király ellen. Vitéz János esztergomi érsek hibáztatta Mátyást, hatalmas költségei, és a cseh hadjárat részbeni sikertelensége miatt. Az volt a tervük, hogy a lengyel király másodszülött fiát, Kázmért ültetik a helyébe A pécsi püspök, Csezmiczei János (Janus Pannonius) is a lázadók között volt Mátyás hamar megnyerte a bárókat és a köznemességet Az
osztrák háborúk Mátyás megfékezésére a Habsburg- és Jagelló-ház szövetségre lépett egymással. III. Frigyes nem Mátyásnak, hanem Ulászlónak adta a cseh királyságot Mátyás seregeivel bevonult Ausztriába, s körülzárta Bécset Erre III Frigyes a címet Mátyásnak adta (1477.) Mátyás továbbra is támadta Frigyest, hogy elfogadja házasságon kívül született fiát, Corvin Jánost. Törvényes fiú utód híján ugyanis, Mátyás halála után Frigyes, vagy utódját illeti a magyar trón. Corvin János 1473-ban született egy bécsi polgárlánytól. Mátyás Beatrixet, a nápolyi-aragóniai király lányát vette el, de nem született fiú utódja Ezért mindent elkövetett Corvin János utódlásáért Tisztségeket ruházott rá, és állandóan szerepeltette maga mellett, s megeskette a magyar főpapokat, hogy halála után Jánost választják királyukká 1485-ben Mátyás elfoglalta Bécset, így a város fiának, Corvin Jánosnak is hódolt. 1486-ban
azonban a német fejedelmek nem Mátyást, hanem Frigyes fiát, Miksát választották német királlyá. 17 Mátyás és a rendek Uralkodása kezdetén szüksége volt a rendek támogatására, ezért a bárói rétegnek tisztségeket adományozott, a köznemességet pedig beengedte az országgyűlésbe. Amikor azonban a király már erős hadsereggel rendelkezett, egyre ritkábban hívott össze országgyűlést. 1486-ban kiadott törvényei pontosan szabályozták a rendi tisztségviselők, elsőként a nádor jogkörét. Mátyás gyakran birtokadományokkal, egyházi tisztségekkel, és javadalmakkal jutalmazta hivatalnokait, így azok főnemessé váltak. Mátyás életműve Az általa foganatosított változások többsége ideiglenesnek bizonyult. Halála után visszaállt a régi állapot: újra a főurak kezébe került a hatalom. A túladóztatott ország gazdasága kimerült Fejlődés Nő a mezőgazdasági termelés, elterjednek a vásárok. A nemzetközi
kereskedelemben az élelmiszer volt Magyarország fő exportcikke, az import főleg fűszer és luxuscikk volt Az ország népessége nagyjából 4 millió fő volt A kultúra is virágzott, az udvari tudósok révén elterjedt a humanizmus, ekkor születtek a híres korvinák. 18 A nagy földrajzi felfedezések T. 34 o (a) A középkorban a Földközi-tenger volt a tengeri kereskedelem egyik központja (Levantei). A genovai és velencei hajósok évszázadokon keresztül szállították KisÁzsiából Európába a luxuscikkeket (selyem, porcelán, fűszerek) A kelettel folytatott kereskedelem kiszívta Európából az aranyat, úgynevezett aranyéhség jött létre, ezért új aranylelőhelyek után kellett nézni. A XV. században lassú fejlődés indult meg Európában: fejlődött az ipar és a mezőgazdaság, s a népesség is növekedett Ez nagymértékben hatott a nemzetközi kereskedelemre Mivel Nyugat-Európa már nem tudta a megnövekedett népességet ellátni
élelemmel, kialakult a kontinentális munkamegosztás, miszerint Kelet-Európa mezőgazdasági termékeket szállított az iparcikkekért cserébe. Ennek következménye lett Kelet-Európában a második jobbágyság kialakulása. Az olcsó nyugati iparcikkek pedig megfojtották itt az ipart, ezzel indul meg a sok évszázados lemaradás, mert keleten stagnálni fog a fejlődés Az egyre növekvő kereskedelem szomjazta a nemesfémet, amit eddigre a távolkeleti kereskedelem kiszívott Európából. A bányák is kimerültek, tehát pont akkor csökkent a hozam, mikor növekednie kellett volna. 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, s a földközi-tengeri kereskedelem hasznát lefölözték. Közvetlenebb kapcsolatra lett volna szükség kelettel, ezért megindult az új útvonal keresése Ám ehhez bizonyos technikai feltételek elengedhetetlenek voltak: kialakították a hosszú tengeri utakra alkalmas Caravellát, a tőkesúlyt, a kormánylapátot, s ekkor nyert
igazi jelentőséget az iránytű is. Ekkor kezdett terjedni az a tudományos elképzelés is, melyet az ókori görög tudós, Ptolemaiosz hirdetett, hogy a föld gömb alakú. Akkor tehát, ha az ember nyugat felé indul el, egy idő múlva keleten köt ki. Az első felfedező utakat a portugálok tettek meg (Tengerész Henrik, portugál herceg hajósiskolát alapított) A portugál hajósok 1471-ben haladtak át az egyenlítőn, Bartolomeo Diaz pedig 1487-ben érte el Afrika déli csúcsát, s bízva abban, hogy ezen az úton eljuthat Indiába, a csúcsnak a Jóreménység fok nevet - adta (igaza volt, mert 1498-ban Vasco de Gama így jutott el Indiába. Az első portugál gyarmatot Indiában Goa-nak nevezték) Spanyolország 1479-ben lett egységes Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd házasságával. 1492 elején befejeződött a reconquista is Ennek örömére engedték Colombus Kristófot (olasz származású, portugál hajós) első - útjára: 1492. augusztus 3-án
indult el három hajóval (Santa Maria, Nina, Pinta), s október 12-én lépett partra Guanahani szigetén. Másodi útjára (1493-1496) 17 hajóval indult, s állatokat vitt magával. A harmadik útról (1498-1500) aranyat, ezüstöt, drágaköveket hozott Negyedik útján (1502-1504) fedezte fel a panamai partvidéket Amerikát egyébként Amerigo Vespucciról, a Medici-bank egyik megbízottjáról nevezték el 19 ő A kor még egy nagy utazója volt Fernando Magellán, aki 1519-1522-ig körbehajózta a földet öt hajójából mindössze egy tért vissza. A pápa 1494-ben felosztotta a Spanyolország és Portugália között a területeket (Tordes Villi), miszerint a 80. hosszúsági körtől nyugatra Spanyolország, keletre Portugália terjeszkedhet A portugáloknak nem is volt érdekük nyugatra terjeszkedni, hiszen ők szerezték meg az Indiába vezető rövid útvonalat. Európába megindult az ismeretlen növények áradata: kukorica, dohány, burgonya, paprika,
paradicsom, napraforgó, ananász, tök, gyapot, kinin, kaucsuk, kakaó, és a vanília. Az állatok közül a pulyka és a láma származik Amerikából Bányákat gyapot-, cukornád- és dohányültetvényeket nyitottak a fehér emberek, s indiánokat dolgoztattak bennük. Ám mivel az indiánok gyengének bizonyultak, a rabszolgakereskedők fekete rabszolgákat hoztak Afrikából, s ezzel megszületett az újkori rabszolgatartás. Az itt elterjedt ültetvényes gazdálkodás monokultúra volt, világpiacra termelt, és rabszolga-munkaerőre épült. Európában az aranyéhségből túltermelés lett. Megindult az infláció, rohamosan emelkedtek a mezőgazdasági termékek árai a nagy népességnövekedés miatt, míg az iparcikkek ára nem változott. Az ipari termelés növelését sürgette a kelet-európai országok megnövekedett igénye. Angliában pl a bérmunkásréteg létrejötte a posztóipar fellendülésével függött össze: a gyapjú iránti nagy kereslet arra
ösztönözte a földbirtokosokat, hogy földművelés helyett juhot tenyésszenek. Ehhez egyre több területre volt szükség, így fokozatosan kisajátították a közös területeket, majd a parasztok földjeit is elvették, s "bekerítették" juhlegelőnek. A földjüket elvesztett parasztokból, és a tönkrement kézművesekből alakult ki a bérmunkás réteg A nagy keresletet a merev céhszabályok keretei között nem lehetett kielégíteni, ezért a vállalkozók megkerülték a céheket, s a városokon kívül szervezték meg manufaktúráikat, ahol fizetett munkásokat dolgoztattak. A manufaktúra kezdetleges formája volt az ún. szétszórt manufaktúra, mikor a kereskedő adta a nyersanyagot, de azt a munkás még meglevő saját szerszámaival dolgozta föl, s visszaadta a kereskedőnek A termelés fejlettebb formája a központosított manufaktúra volt, amikor a munkás a tulajdonos műhelyében és szerszámaival dolgozott. A manufaktúrákban fontos
szerepet játszott a munkamegosztás A manufaktúrák létrejötte olcsóbb és nagyobb mennyiségű termelést tett lehetővé, s emiatt sok kézműves tönkrement, a vállalkozó kezében pedig jelentős vagyonok halmozódtak fel, hiszen a bérmunkást elszakította a nyersanyagforrástól és az értékesítési piactól, s a hasznot a kereskedő fölözte le. Ezek az emberek kénytelenek voltak éhbérért dolgozni, vagy ha csavargókká lettek, akkor Erzsébet királyn 1597. évi rendelete értelmében gályarabságra ítélték őket Ezt már tőkés üzemnek nevezzük, mert a pénzt a kereskedő befektette. Ezzel az egyszerű árutermelés felbomlott, s kialakult a tőkés árutermelés Ezt nevezzük az eredeti tőkefelhalmozás korának: az a történelmi folyamat, amelyben a kistermelő parasztokat és a kézműveseket a termeléshez szükséges eszközöktől megfosztják, mások kezében pedig felhalmozódik ez az eszköz, vagy az annak megvásárlásához szükséges
összeg. 20 A nagy földrajzi felfedezések hatására a világkereskedelem főútvonala a Földközitengerről az Atlanti-óceánra tevődött át, s az itáliai és a hanza kereskedővárosok hanyatlani kezdtek. 21 Magyarország három részre szakadása T. 38 o (b) Mátyás halála után a központi hatalom fölbomlik. A török birodalom élére II Szulejmán kerül, akit világhódító tervek foglalkoztatnak 1521-ben elfoglalta az ország déli kapuját, Nándorfehérvárt. A nagy déli végvár elfoglalása szabaddá tette az utat az ország belseje és Bécs felé. A megosztott, egymással versengő európai hatalmak a pápa ismételt felszólítása ellenére sem nyújtottak segítséget Magyarországnak a nagy hódítók ellen. II Lajos a magyar nemesség színe javával (kb 15 ezer fővel) 1526. augusztus 29-én ott maradt a mohácsi síkon 1526-ban a török végigrabolja a Duna-Tisza közét, a Dunántúl dél-keleti részét, majd bevonul Budára és a tél
közeledtével kivonul az országból. Amikor 1541. augusztus 29-én a törökök Fráter György végzetes hibájából kifolyólag elfoglalják Budát, az ország három részre szakad Ez természetesen megmutatkozik a három országrész eltérő politikájában, gazdaságában, társadalmában Gazdasági szempontból a Királyi Magyarország és Erdély tekinthető a legfejlettebbnek, a Török hódoltság területén egy visszaesés tapasztalható. A két fejlettebb területre jellemző a vegyesgazdálkodás, azaz a fő ágazatnak, a mezőgazdaságnak több ágazata jelentős. Amíg a XVI századra még a paraszti árutermelés a jellemző, a XVII. század közepére a földesúri vagy majorsági árutermelés terjed el Ez az agrárkonjunktúrának köszönhető, vagyis a mezőgazdasági termékek iránti nagy keresletnek, amit a paraszti árutermelés már nem tud kielégíteni Magyarország gazdasága ugyanis mindig egyoldalú volt, a fő hangsúly a mezőgazdaságon van. Eme
ágazat termékei Nyugat-Európában igen keresettek jó minőségük és olcsóságuk miatt, továbbá a megnövelt hadsereg eltartásából kifolyólag. Az agrárkonjunktúrának a megnövekedett szerepű gyarmati árutermelés vet majd véget Ennek érdekében a földesurak növelik az allódiumot (közös- vagy bérbe adott földek rovására), vagy újakat hoznak létre (pl irtásföldekből vagy paraszti telkekből), ezáltal nő a robot Kezdetben a robot mennyisége nem éri el a heti egy napot (1514-es törvények), de később törvénybe foglalják, hogy idénymunkák mint a szántás-vetés, az aratás és szénakaszálás alkalmával, valamint élelem és bor szállításakor a jobbágyok kötelesek robotolni. A megnövekedett robotot azonban nem lehet kikényszeríteni a jobbágytól, csak jogainak csökkentésével, ami a személyes függés növekedését és a költözködési jog csökkenését jelenti. Ezt a folyamatot nevezzük a második vagy örökös jobbágyság
kialakulásának Szintén ebben az időszakban alakul ki a tokaji borvidék a szőlőtermelés iparággá válásának következtében, továbbá föllendül a kertészet. Ekkoriban jelenik meg sok, külföldön már elterjedt növény, mint: többféle alma, körte, cseresznye, meggy és szilva. A mezőgazdaság szerepének növekedésével a Királyi Magyarország és Erdély ipara megmarad a céhes keretek között. Az agrárkonjunktúra miatt ugyanis most sokkal több iparcikket, posztót, stb. lehet behozni, mint korábban, és ez fedezi a hazai szükségletet Az egyetlen számottevő magyar iparág a bányászat Ekkor már nem olyan 22 jelentős a hagyományos nemesfém- és rézbányászat, de növekszik a vaskitermelés és feldolgozás szerepe. A Gömör-Szepesi Érchegységben a Felvidéken, valamint Erdélyben vannak bányászati és feldolgozó központok Ennek ellenére fémből készült termékek - ugyanúgy, mint a posztó- túlnyomó része importból származik.
A céhes ipar hosszú életére jellemző, hogy a céhek Mária Terézia alatt második virágkorukat élik, és törvényben csak 1872-ben szüntetik meg őket, az első manufaktúrákat pedig uralkodói támogatással hozzák létre betelepülők Erdélyben Bethlen Gábor uralkodása alatt, a Királyi Magyarország területén pedig 1743-ban; ezekben azonban még jobbágyok dolgoznak. Kereskedelmünk szorosan összefügg a két országrész gazdaságával, azaz mezőgazdasági termékeket exportálunk, mint: búza, szarvasmarha, bor, valamint sót és érceket; importunk pedig posztóra, ipar- és luxuscikkekre, továbbá fegyverekre korlátozódik. A Török hódoltság gazdasági szerkezete eltér az ország más területein megszokottól, a törökök saját rendszerüket ötvözik a magyarral. A legjelentősebb eltérést a birtokrendszer mutatja. Amíg a Királyi Magyarország egyes tartományai egy-egy báró ellenőrzése alatt állnak, Erdélyben mindvégig meghatározó a
fejedelmi birtok; ezzel szemben a törökök által megszállt területeken minden föld a rajta élőkkel, a rájákkal együtt a szultáné, aki ennek egy részét (kb 20%-át) megtartja szultáni birtokként, a többit pedig a szpáhiknak, a hűbéres lovas katonáknak adja használatra Ez azt jelenti, hogy a birtokot nem lehet örökíteni, továbbá ezt a szultán bármikor visszaveheti. Ez rablógazdálkodáshoz vezet, mert a szpáhik sohasem tudhatják, hogy milyen kedve van a szultánnak, ezért igyekeznek minél többet kipréselni a rájákból. Ezeken a birtokon élő jobbágyok helyzetét sok helyen súlyosbítja, hogy nemcsak a törökök, hanem a magyar földesurak adószedői is rendszeresen, fegyverrel behajtják az őket megillető adókat (kettős adózás). Ezek a körülmények nem igazak a szultáni (khász) birtokokra, ezeken nincs sem rablógazdálkodás, sem kettős adózás, emiatt az ittélők helyzete valamivel jobb. A magyarokat súlyosabb adók terhelik,
mint az ugyanazon a területen élő törököket, mivel nem mohamedánok. Így többek között az előbbiek fizetik a haradzs vagy dzsizje nevű adót, amit egyszerűen állami adónak vagy a császár adójának neveznek. Ennek összege 50 akcse, azaz 1 forint. Mindenki fizeti a kapuadót, ami szintén egy forintot tesz ki. Ezenkívül létezik a földesúri adó a szpáhik birtokán élők számára, valamint az egyházi terménytized a gabona, a must, a zöldségek, juh és hal után. Ez utóbbit a katolikusok kétszer fizetik a peremterületeken. A legsúlyosabb terhet azonban a rendkívüli adók róják a jobbágyokra, az ingyenes közmunkák és az állami robot: a hadsereg ellátására szolgáló termények és cikkek (széna, gabona, tűzifa) szállítása; hajóvontatás; várépítés; postaszolgálat teljesítése; a török hadak, futárok, követek kalauzolása; és végül a salétromfőzés. A Török hódoltság gazdasága fejletlenebb és egyoldalúbb a Királyi
Magyarország vagy Erdély gazdaságánál, ez azzal magyarázható, hogy a hódoltság gazdaságának elsődleges célja az itt állomásozó katonaság eltartása. A törökök által megszállt területeken a munkaerő végig csökken, a magyar lakosság igyekszik békésebb vidékekre költözni a háborúk és a szpáhik rablásai miatt Ezt a folyamatot nem tudja el- 23 lensúlyozni a Balkánról beáramló lakosság sem. Ez utóbbiak azért jönnek, mert a Török hódoltság nincs teljes függésben, szemben a délszláv államokkal és Havasalfölddel A hódoltságban ugyanis meghagyják a szabad költözködési jogot, vagyis a jobbágyok adóik kifizetése után oda költöznek, ahova akarnak, nem kötelezik a lakosokat például hadviselésre Ez maga után vonja azt, hogy aki nem tud máshova települni, az megpróbál egy mezővárosba költözni, mert az szultáni birtok, ahol kisebbek a terhek. A részleges függetlenséget mutatja, hogy megmaradnak a
"nemesi" vármegyék, de mivel a nemesség elmenekült, az irányítást gazdagabb parasztság vagy polgárság vagy az alsópapság végzi, ennek alapján ezen közigazgatási egységeket parasztvármegyékként emlegetik. Az állandó háborúk miatt nem érdemes növénytermesztésbe fogni, mivel nem lehet tudni, hogy a vetést ki aratja le, megnő a rideg állattenyésztés, ezen belül is a rideg marhatartás jelentősége. Ez utóbbi a többség fő foglalkozása, mert a marha jól értékesíthető, és háború estén elhajtható. A gazdasági élet és a kereskedelem központjai a mezővárosok, mert ezek khász-birtokon fekszenek Legjelentősebb mezővárossá Debrecen növi ki magát, mert a három országrész a Hódoltság, Erdély és a Királyi Magyarország határán fekszik. A kézműipar területén fontos a használati cikkek, a posztó gyártása, de az itt gyártott mennyiség nem kielégítő, a maradékot máshonnan kell hozni. Szintén lényeges még
az ötvösség és a fegyvergyártás A társadalomról általánosságban elmondható, hogy nagy változáson nem megy keresztül, az árutermelés kialakulása miatt azonban a vagyoni különbségek növekednek. Ezen belül is a legszembetűnőbb az arisztokrácia hármas rétegződése: az arisztokrácia a mindvégig meghatározó csoport, a középbirtokos nemesség a megyei közigazgatásban tevékenykedik, míg a kisbirtokos nemesek a várkatonák tisztjei, jószágkormányzók egy földbirtokosnál, vagy éppen a megyében hivatalnokok. A jobbágyságnak mintegy a fele kerül az említett módon az örökös jobbágyság állapotába, ami helyzetük romlását jelenti, a maradék azonban nem érez nagy változásokat. A gazdag parasztok ugyanis megengedhették maguknak, hogy zselléreket küldjenek maguk helyett robotolni, a zsellérek pedig nem törődtek azzal, hogy a majorságon robotolnak, vagy pedig gazdag parasztok földjén napszámosként dolgoznak. Szintén jobb
helyzetben vannak kezdetben az állattenyésztéssel és a borászattal foglalkozóak. A magyar társadalom különleges csoportját alkotja a vitézlő rend Tagjai a végvárakban teljesítenek katonai szolgálatot és a legkülönbözőbb osztályokból kerülnek ki. Vannak közöttük arisztokraták, közép- és kisnemesek, parasztok, valamint idegen zsoldosok is. Természetesen azért nem enyészik el az osztályok közötti hierarchia, általában a tisztségeket a hierarchia alapján töltik be. A vitézlő rend különleges jogokat élvez, ezek az adómentesség, szabad paraszti kiváltsággal rendelkeznek, és fizetésüket zsoldban, posztóban és sóban kapják, ami azonban gyakran elmarad ("se pénz, se posztó"). 24 Felvilágosult abszolutizmus Magyarországon: Mária Terézia és II. József politikája T. 46 o (c) A felvilágosult abszolutizmus lényege, hogy az uralkodók a felvilágosodás néhány gondolatát magukévá téve felülről reformokat
hoznak létre. A reformok célja, hogy csökkentsék Közép- és Kelet-Európa térségében a gazdasági elmaradást, megakadályozzák a forradalmi mozgalmakat és konzerválják a feudalizmust. A felvilágosult abszolutizmus képviselői: II. Frigyes porosz király, Mária Terézia és II József osztrák császár és magyar király, Nagy Péter és Nagy Katalin orosz cár. Reformjaik, rendeleteik: jobbágyrendeleteikkel könnyítettek a jobbágyság helyzetén, szétválasztották az egyházat és az államot, merkantilista gazdaságpolitikát folytattak, nagyobb gondolatszabadságot engedélyeztek, amivel elősegítették a kultúrát és a tudományt. Magyarországnak a Habsburg-házhoz és a Habsburg birodalomhoz való viszonyát a Pragmatica Sanctio szabályozta, ezt az alaptörvényt 1723-ban fogadta el a rendi országgyűlés Pozsonyban. Ebben a fiú örökös nélkül maradt II Károly az ellenzéki urakat cím, rang és pénzadományokkal megnyerve azt fogadtatta el, hogy
a magyar trón női ágon is örökölhető, másrészt Magyarország fölosztatlanul és elválaszthatatlanul része a birodalomnak, így lett Magyarország királya Mária Terézia. Mária Terézia (1740-1780) Nem volt a felvilágosodás híve, de felvilágosodott tanácsadói javaslatára a felvilágosodás szellemében uralkodott. Legjelentősebb rendeletei: 1797-ben adta ki szabályrendeletét, az urbáriumot, mellyel rendezte a jobbágyok haszonvételeit és szolgáltatásait. A rendelet kiadásának előzményei: a XVIII Században a piaci lehetőségeket egyre jobban földesurak nagymértékben növelték majorságaikat (a század végére a szántóterületek 30-40%a volt földesúr saját kezelésű birtoka). Mivel a földesúri földeket továbbra is robottal művelték. A jobbágyság robotterhe oly mértékben meg növekedett, hogy az már a jobbágygazdaság fenntartását zavarta és a jobbágyok állami adózóképességét veszélyeztették. Az urbárium az egyházi
tized és állami adók mellett fenntartotta a kilencedet, a pénztartozást a jobbágyok és zsellérek számára egyaránt 1 Ft-ban határozta meg A munka kötelezettséget egy egész telep után évi 52 nap igás, vagy 100 nap gyalogrobotban szabta meg. A résztelkesek ennek arányában A jobbágyrendeletek jelentőssége, hogy törvényes helyzetet teremtett a földesúr és a jobbágy között 1754-ben kiadott vámrendeletek kettős vámhatárt húzott (a Habsburgok merkantilista gazdaságpolitikát folytattak). Az első vámhatár (külső) a Habsburg birodalomból zárta ki a külföldi iparcikket A belső vámhatárt, Magyarországot választotta el az örökös tartományoktól. Az intézkedés célja az volt, hogy a birodalmon belül tartsák 25 az olcsó-magyar élelmiszert és nyersanyagot, de a Cseh és Osztrák manufaktúráknak ne legyen versenytársa. 1777-ben a Ratio Educationis közoktatás politikai rendelet, mely az alsó és középfokú oktatás rendjét
szabályozta és elrendelte, hogy 6-12 éves kor között minden gyerek járjon iskolába. Kevés volt azonban a tanár és az iskola, a német nyelv erőltetése pedig ellenérzést szült II. József (1780-1790) 40 éves hosszú várakozás után került trónra, eszményképe az egységállam volt, ezért eltérő fejlettségű, nyelvű és alkotmányú országaiból egységes birodalmat akart létrehozni. Ezt abszolutisztikus eszközökkel akarta megvalósítani, ezért a magyar koronával meg sem koronáztatta magát, ezért ő volt a kalapos király. Legjelentősebb rendeletei: egyházpolitikai jellegűek voltak az első rendeletei. Ez a katolikus egyház világi hatalmát korlátozták: türelmi rendeletével biztosította a protestáns szabad vallásgyakorlását és hivatalviselését, a pápai bullák magyarországi kihirdetését uralkodói engedélyhez kötötte, kivette a cenzúrát az egyház kezéből, feloszlatta azokat az apáca és szerzetesrendeket, amelyeket nem
végeztek valamilyen hasznos munkát. Meg akarta adóztatni a világi és egyházi nagybirtokokat, ezért először a magyar történelemben elrendelték a népszámlálást és a birtokösszeírást, a latin helyett a német nyelvet tette hivatalossá, jobbágyrendeletében megtiltotta a jobbágy név használatát, biztosította a jobbágyok szabad költözködését és pályaválasztását. II. József nyelvrendelete és a birtokosok megadóztatására tett kísérlete a nemesség körében óriási felháborodást keltett A magyar nemesség körében felébredt a nacionalizmus és a nemzeti érzés, ami külsőségekben nyilvánult meg. A nemesség tüntető módon magyarul beszélt, magyarosan öltözködött és minden módon hangsúlyozta magyarságát. II József egy ideig ugyan kitudta kapcsolni a rendeket és a rendi intézményeket, de teveihez nem tudott szilárd társadalmi bázist teremteni. A császár minden országában fellángolt a nyílt elégedetlenség
széteséssel fenyegette a birodalmat. Az 1789-ben megindult törökellenes háború (Oroszországgal szövetségben) Az osztrákok háborút indítottak Törökország ellen, annak Balkáni birtokaiért A háború nehézségeit csak fokozza a nagy emberveszteség. A parasztság számára nélkülözést hozott A kudarcoktól, betegségektől megtört császár halálos ágyán minden rendeletét visszavonta, kivéve a türelmi és a jobbágyrendeletet. 26 Az ipari forradalom T. 51 o (a), (b), (c) Angliában az iparban minőségi változások mentek végbe. A kézműipart a tömegtermelés váltotta föl A termelés eszközei kézi szerszámok helyett gépek A gőz lett a legfontosabb energiaforrás. A gépek és a gőz új üzemformát eredményeztek a gyárat A közlekedés forradalma lehetővé tette a nyersanyag és a munkaerő olcsó és gyors szállítását. Angliában már a forradalom előtt tőke áramolt be a gazdaságba A háromnyomásos gazdálkodást a vetésforgó
váltja fel. Takarmánynövényeket termesztenek, nőtt az állatállomány is 1694-ben magalakult az Angol Bank. Nagy előnyt jelentett Anglia sziget volta, az olcsó teherszállítás a partmenti hajózás szempontjából. A gépesítés a tömegfogyasztási cikkek előállításában kezdődött Az egyetlen tömegfogyasztási cikk melyre szükség van a ruházat Így a textilipar vált az ipari forradalom húzó ágává Előbb a fonást gépesítették majd megjelentek a szövő gépek. A textilipar alapanyaga a gyapot A XVIII. században számos föltaláló járult hozzá a gőzgép tökéletesítéséhez A gépek meghajtására csak az a változat volt képes amelyet James Watt skót mechanikus szabadalmaztatott 1769-ben. Nagy ugrás volt az amikor a Stokton és Darlington között megépült sínpáron 1825-ben végigpöfögött egy George Stephenson nevű gépész gőzmozdonya. Anglián vasútépítési láz lett úrrá, ez újabb lehetőséget adott a gőzgépnek és piacot
teremtett a szén, a vas számára Fulton 1807-ben bemutatta az első üzemképes gőzhajót. A gépgyártásban a forgácsoló gépek játszották a kulcsszerepet A faiparban használatos gépeket továbbfejlesztették és bevezették, a szabványokat Az ipari forradalom megváltoztatta a haditechnikát A XIX. század második felétől az ipari forradalom kiterjedt az egész kontinensre A gazdasági növekedésnek alapja a nehézipar lett. A gazdaság szerkezete is átalakult A kisműhelyek helyét a gyárak vették át. Az öntött vagy kovácsolt vasat az olcsóbb acél váltotta föl. A tömeges acéltermelés a tudomány hasznosításának eredménye volt. Az angol Thomas hosszas kísérletezés után az olvasztókemence bélésanyagának megváltoztatásával megkötötte a foszfort A század második felétől számos új tudományos fölismerés új iparágak alapjává vált. Az elektromágneses indukció fölfedezése a generátorok és villanymotorok megszerkesztéséhez
vezetett Hertz megvetette a rádiótechnika alapját Az elektronika másik ága a hírközlést forradalmasította. A vezetékes távíró együtt fejlődött a vasutakkal 1867-ben megszólalt a telefon (Bell), egy év múlva Puskás Tivadar föltalálta a telefonközpontot. Egy olasz fizikus Marconi drót nélkül létesített kapcsolatot Európa és Amerika között A kémia új korszakát az anyagok molekuláris-atomos szerkezetének fölismerése alapozta meg Tudatosan állítottak elő szerves vegyületeket is, megdöntve az életerő elméletet. A század végén már van műanyaggyártás A kortársak számára izgalmasabb volt a celluloid szalagra fényképezett mozgókép Kidolgozták az ammónia előállításának ipari módszereit Megkezdődött a műtrágyák és a rob- 27 banóanyagok nagyüzemi gyártása. A benzinmotorok térhódításával megnőtt a kőolaj lepárlásának jelentősége. Kialakult a petrolkémia A belső égésű motorok fölfedezése a
közlekedés új tárlatait nyitotta meg (Csonka János). A fejlesztésben a németek jártak az élen, de az egész ipart forradalmisító futószalag rendszerű tömeggyártás először az amerikai Ford autógyárban valósult meg. A belsőégésű motorok, az elektrifikáció, a kémiatechnológiák elterjedését második ipari forradalomnak is nevezik Vezető hatalmai USA és Németország A fizikának egy addig elhanyagolt ágából alapvető változások indultak el Kísérletileg bebizonyították az elektronok létezését Röntgen fölfedezte az X-sugarakat Beqerel uránércekkel kísérletezve felismerte, hogy sugarakat bocsáthatnak ki. Pierre Curie és felesége elkülönítette a polóniumot és a rádiumot. Rutherford megalkotta a rádióaktivitás elméletét Megszülettek az első atommodellek A század közepén megjelentek a cséplőgépek. A XX század elején megjelent a robbanómotoros traktor. A vegyipar sikerei lehetővé tették a műtrágyák
fölhasználását A biológiában Charles Darwin bebizonyította, hogy a fajok változékonyak, és a legéletrevalóbbak maradnak fönn. Mendel Darwinnal csaknem egyidőben megalkotta a génelméletet. Az ipari forradalom kiterjedése egész Európára csökkentette a halandóságot. Az átlagos életkor megduplázódott a csecsemőhalandóság a felére esett. Az emberek jobban és célszerűbben táplálkoztak. Rendszeressé vált a fehér kenyér és a hús Változatosabban és egészségesebben főztek Az orvostudomány nagy eredménye a védőoltások, kidolgozása járványok megfékezése Az ipari forradalom kiterjedésének leglátványosabb demográfiai következménye a városok rohamos növekedése és a falvak viszonylagos elnéptelenedése. A zenei élet középpontjában az opera állt (Csajkovszkij, Rimszkij-Korszakov). Romantikus programzene: Liszt, Berlioz, Strauss Zenei újítók: Schönberg, Bartók 28 Kossuth Lajos politikai pályája és programja A
reakció alaposan elszámította magát a törvénytelenségekkel. Már Wesselényi perbe fogásának visszhangja is jelezte, mennyire megváltoztak a politikai nézetek és erőviszonyok. A nemzeti szólásszabadság brutális korlátozása ismét egyesítette az alsótáblát. A reformeszmék nem egy addig udvarhű megyében is diadalmaskodtak Szaporodtak a kaszinók és az olvasóegyletek, ahol a polgári államok berendezkedésével ismerkedtek. Helyenként már a parasztok is forgatták az újságokat Az elítéltek az egész nemzet mártírjai lettek. Az udvar megrettent és taktikát változtatott Dessewffy Aurél gróf a magukat fontolva haladóknak nevező konzervatívokból pártot szervezett. Arra törekedett, hogy az ingadozók megnyerésével az ellenzék táborát megossza. Az 1839-40-ben ülésező országgyűlést a liberalizmus előretörése és az udvar megváltoztatott taktikája jellemezte. Lényeges eredmény volt az önkéntes örökváltság törvénybe
iktatása és az ipari üzemek alapításának engedélyezése bárki számára. Kossuth fegyvere a Pesti Hírlap: Landerer pesti nyomdatulajdonos, a bécsi rendőrség titkos ügynöke váratlan ajánlatot tesz Kossuthnak: vállalja el az 1841januárjától induló hírlapjának szerkesztését. A kormánykörök úgy vélték, hogy ez majd megnyirbálja Kossuth ellenzékiségét. Különben sem tartották veszélyesnek az addig kis példányszámban megjelenő lapok hatását. Kossuth fölkészültsége és zsenialitása új fegyvert teremtett az ellenzéki mozgalom számára: a modern újságírást Politikai vezércikkei sorra vették a gazdaság és társadalom égető problémáit, a reformok híveinek szemszögéből elemezve azokat. Kossuth független nemzeti államot akart. Azt hirdette, hogy a nemesség nem birkózhat meg az új haza és új társadalom teremtésének feladatával az egész nép támogatása nélkül. A szövetség ára: szabad, korlátozás nélküli
földtulajdon a parasztnak. Nem elegendő az önkéntes örökváltság Kötelező örökváltság kell, melyet a parasztság az állam támogatásával törleszt. Ehhez viszont elkerülhetetlen a közteherviselés a népképviselet Kezdetben Kossuth elképzelhetőnek tartotta a magyar ipar fejlődését a birodalmi vámhatárokon belül. Nagy szerepe volt az Iparegyesület, majd a Magyar Kereskedelmi Társaság létrehozásában. Az első ipari kiállítás (1842) alkalmával Kossuth meggyőződött arról, hogy a fejlettebb cseh és osztrák iparközös vámterület esetén megfojtaná a magyar kezdeményezéseket. Levonta a következtetést: az iparfejlesztéshez magyar védővámok kellenek, ez azonban Magyarország és Ausztria viszonyát is érinti. Az 1843-44-es országgyűlésen az alsótábla megszavazta az önálló magyar védővámrendszert szorgalmazó törvényjavaslatot. A király azonban a következő országgyűlésre halasztotta a kérdés érdemi tárgyalását. Az
ellenzék ekkor a magyar ipar védelmére Védegyletet alakított (1844.) A védegyletnek szerte az országban számos fiókja alakult Ezzel az ellenzék országos szervezetre tett szert. 29 ő Az 1848-as forradalom eseményei a szeptemberi fordulatig, az áprilisi törvények T. 53 o (a) Az 1840-es évek közepére Magyarországon mind a maradi, mind a haladó erők pártokba tömörültek. Először, 1846-ban az udvar politikáját támogatók pártja, a konzervatív párt jött létre Gróf Apponyi György vezetésével. 1847-ben megalakult az ellenzéki párt is Gróf Batthyány Lajos vezetésével. Programjai az úgynevezett ellenzéki nyilatkozat, melyben a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és az ősiség eltörlését követelte. A két párt erőpróbája az utolsó rendi országgyűlésen volt 1847-48-ban, ahol csak mérsékelt reformok születtek. Az hogy Magyarországon 1848-ban forradalom robbant ki, a renden kívüli erőknek köszönhető, valamint
annak, hogy 1848 február 27én Párizsban kitört a forradalom, mely átterjedt egész Európára Március 3-ára a Párizsi forradalom híre eljutott Pozsonyba, ahol Kossuth megfogalmazta felirati javaslatát, melyben jobbágyfelszabadítást, közteherviselést és független felelős nemzeti kormány követel. A javaslatot mind az alsó, mind a felsőtábla is elfogadta és egy országgyűlési küldöttség, vitte Bécsbe, hogy a király aláírásával szentesítse. Közben március 13-án Bécsben is kitört a forradalom, aminek hatására V. Ferdinánd aláírta a felirati javaslatot A bécsi forradalom híre március 15-ére eljutott Pestre, ahol lejátszódtak a forradalmi események, melyben a kezdeményező szerepet a márciusi ifjak (Pet fi, Irinyi, Jókai, Bulyovszki, Vasvári) játszották Közben az országgyűlés Pozsonyban törvényalkotó munkába kezdett, az új törvényeket V. Ferdinánd április 11-én aláírásával szentesített Az 1848-as áprilisi
törvények 1. Eltörölték az ősiség törvényét 2. Felszabadították a jobbágyokat, azonnali és kötelező örökváltsággal 3. A választójogot a korabeli Európába egyedülállóan alacsony vagyoni cenzushoz kötötték. (minden egynegyed telekkel rendelkező jobbágy választó és választható volt. 4. Cenzúra eltörlése 5. Közteherviselés A nemzeti függetlenségünk legfőbb biztosítéka: a népképviseleti alapon választott országgyűlés és a független felelős magyar kormány, melynek elnöke Gróf Batthyány Lajos. Kossuth a pénzügyminiszteri tárcát, Deák az igazságügyi, Széchenyi pedig a közmunkaügyi tárcát kapta. 1848. április végén lépett hivatalba az új kormány, melynek programja a rend és a béke biztosítása volt. Meg kellett szilárdítani a forradalom eredményeit, ezt viszont két erő akadályozta meg, a bécsi udvar és a nemzetiségek. 30 A bécsi udvar 1948. márciusában csak kényszerűségből engedett, csak az
alkalmat várta hogy visszamondhassa mindazt, amit a király esküjével is szentesítet. Még nem lépett fel nyíltan a forradalom ellen, de arra bíztatta a nemzetiségieket (Szerbek, Horvátok, Románok), hogy forduljanak a magyarok ellen. 1848 nyarán már véres harcok folytak a Dél-vidéken a Szerbekkel és Dráva mögött támadásra készen állt Jellasics, a horvát bán. A kormány politikai támasza ebben a helyzetben, az 1948 júniusában választott új népképviseleti országgyűlés volt, mely megtette az első védelmi intézkedéseket. Kossuth javaslatára az országgyűlés megszavazott 200 ezer újoncot és a felállításához szükséges hadihiteleket, valamint fölállították az első 10, önkéntesekből álló honvéd zászlóaljat. A szembenálló erők 1848. szeptemberében nyíltan is összecsaptak Az udvar biztosítására Jellasics 40 ezer emberével átkelt a Dráván és rabolva, fosztogatva elindul Buda felé. A Batthyány kormány lemond, helyét
az Országos Honvédelmi Bizottmány veszi át, melynek elnöke Kossuth lesz. Az OHB vállalja a forradalmi honvédelmet Szeptember 29-én a velencei-tavi Pákozd mellet, a javarészt újoncokból és felkelőkből álló magyar sereg megállította Jellasicsot. A bán az oldalvédelmet hátrahagyva elmenekült az országból. 31 Az olasz és a német egység kialakulásának menete T. 56 o (a), (b) Az olasz nemzeti állam megteremtése Itália a XIX. század derekán a teljes területi széttagoltság állapotában volt Olyan államokból állt, mint a Lombard-Velencei Királyság, a Nápoly-Szicíliai Királyság, a Pápai Állam és a Szárd Királyság. A területi széttagoltság gazdasági különbségekkel párosult: északon már kibontakozott az ipari forradalom (Piemont), délen viszont a hanyatlás jelei mutatkoztak. Felmerült az igénye egy egységes, alkotmányos Olaszország létrehozásának Az egyik elképzelés szerint a feudális dinasztiák elűzése után sor
kerülne a köztársaság kikiáltására. Ennek pártfogója volt Mazzini („Itália maga is megteszi!”) és Garibaldi. Az egység megteremtésének másik útja szerint külső szövetségesre van szükség és látszatlegitimitásra. Ez az út dinasztikus megoldású volt, diplomáciai módszerekkel. A dinasztikus megoldás híve volt Cavour, Piemont miniszterelnöke A piemonti miniszterelnök 1855-ben 15.000 olasz katonát küldött a Krímbe, így a krími háborút lezáró béketárgyaláson tárgyalóasztalhoz ülhetett, majd titkos szerződést kötött III. Napóleon francia császárral A császár a támogatásért Nizza és Savoya átengedését kérte. 1859-ben Ausztria hadat üzent Piemontnak (ezért a korábbi német-osztrák megállapodás érvényét vesztette) Magnetánál a franciapiemonti csapatok arattak győzelmet, csakúgy, mint Solferinónál (ehhez a csatához kapcsolódik a Nemzetközi Vöröskereszt létrehozása, Dunant által), amely után III.
Napóleon Villafrancában fegyverszünetet kötött. Piemonté lett Lombardia, de Velencét Ausztria kapta meg A fegyverszünetet nemzeti sorscsapásként értékelték sokan, s erre felkelések törtek ki. 1860 május 11-én Garibaldi 1067 vörösingesével partra szállt a szicíliai Marsalában. Rövid, véres hadjáratban a nápolyi Bourbon-ház uralma összeomlott. Garibaldi seregében kulcsszerepet játszottak a magyar főtisztek (Türr István, Dunyov István, Éber Nándor). A köztársasági érzelmű Garibaldinak Szicíliában és Nápolyban teljhatalma volt, de letette azt Viktor Emmanuel kezébe. 1861 március 18-án kikiáltották az olasz királyságot, amely egyesítette egész Itáliát - Róma (a pápa székhelye) és Velence kivételével A főváros átmenetileg Firenze lett Garibaldi 1862-ben kiadta a jelszót: „Roma o morte!” (Róma vagy halál!) és Róma ellen vonult, azonban útját állták a királyi hadak. 1866-ban Olaszország, mint Poroszország
szövetségese, hadat üzent Ausztriának, s bár vereséget szenvedtek, Velencét megkapták A porosz-francia háború kitörését követően a francia csapatokat hazarendelték Rómából, és az olaszok 1870 szeptember 20-án bevonultak az örök városba. A pápa a Vatikánba zárkózott Megszületett az egységes olasz nemzeti állam 32 A német egység kialakulása A Német-Római Császárság 1806-os megszűntét követően kialakult a Német Szövetség az osztrák császár formális vezetésével, mely tartományokból állt. Az egyesítés az egyik módszer szerint Ausztria és a Habsburg Birodalom vezetésével történne meg, s ebben részt venne a Német Szövetség valamennyi állama. Ezt, a nagynémet egységnek nevezett tervet középkori univerzalizmus (nemzet feletti egyetemesség) jellemzi. A másik, ún kisnémet egység szerint az egyesítés Poroszország (és a Hohenzollernek) vezetésével történne meg, így egy protestáns nemzetállam jönne létre
Magyarországon sokat vártak a német egységtől, az ország békés leválásának lehetőségét látták benne sokan. Az ipari forradalom következményeként a Rajna-vidék lett a gazdasági fejlődés motorja, míg Kelet-Poroszországban (az Elbától keletre) a második jobbágyság intézménye alakult ki. A jobbágyfelszabadítás az úrbéres földek egy részének átadásával történt Ez a nagybirtok növekedését eredményezte, amely a terjeszkedő nagyipar rendelkezésre állt (mind a felszabaduló munkaerő, mind a mezőgazdasági modernizációt illetően) Fejlődött a gépgyártás (pl Krupp-művek), a vasúthálózat, a kikötők (Hamburg). A nagyvállalatok gyors fejlődése a hadiipar szolgálatába állhatott Németország gazdasági egysége megvalósult, de ellentmondást jelentett a politikai széttagoltság Poroszországban is fennmaradt az alkotmányos monarchia, élén I. Vilmos királylyal 1862-ben Otto von Bismarck, a junkerek (földbirtokosok)
képviselője lett a miniszterelnök, a „vaskancellár”, kitűnő diplomata Fejlesztette a hadsereget, a legmodernebb technikával látja el a sereget, bevezeti az általános védkötelezettséget A német egységért vívott háborúk előjátéka a schleswig-holsteini háború volt 1863-ban. A hercegségek Dániához tartoztak, amíg Bismarck Poroszországhoz csatolta őket, miután Dánia vereséget szenvedett Az Ausztria elleni háborúban Poroszország mellé állt Oroszország (mivel hálás volt a lengyel felkelőkkel szembeni fellépéséért), III Napóleonnak pedig Bismarck területeket ígért A német államok többsége azonban Ausztria mellé állt A königrätzi csatában a Benedek Lajos vezette osztrák erők vereséget szenvedtek. Poroszország gyenge feltételeket szabott a legyőzötteknek, majd létrehozták az Északnémet Szövetséget 1870-ben III. Napóleon hadat üzent Poroszországnak, de a kirobbant poroszfrancia háborúban egyedül maradt és
vereséget szenvedett Amikor a Sedannál bekerített francia csapatok kapituláltak, III Napóleon is fogságba esett, majd Párizsban kikiáltották a köztársaságot Párizsba bevonultak a porosz csapatok, majd elszakították Elzász-Lotaringiát 1871 január 18-án pedig kikiáltották a német császárságot Ezzel új nagyhatalom született 33 A kiegyezés bemutatása, értékelése Kísérlet Magyarország beolvasztására Az orosz szuronyok segítségével kicsikart győzelmet Bécs egy régi ábránd új kiadására: az egységállammá szervezett új Ausztria megvalósítására kívánta felhasználni. Az egyes nemzetek udvarhű főrendei, köztük a magyar konzervatívok, a birodalom föderalisztikus átszervezése mellett törtek lándzsát (az egyes tartományoknak rendi jellegű önkormányzata lett volna) Szószólójuk Windischgrätz volt Az azonos módon kormányzott, német államnyelvű, centralizált birodalmat a katonatisztiállamhivatalnoki rétegek
szorgalmazták, de ezt az elképzelést támogatta az osztráknémet nagypolgárság is Képviselőjük Schwarzenberg miniszterelnök volt 1850-ben véget ért Haynau rémuralma, s a katonai diktatúra szerepkörét a Bécsből irányított polgári kormányzat, a „Bach-rendszer” vette át (Alexander Bach osztrák belügyminiszter). A Bach-rendszer a birodalom „koronaországait” közigazgatási egységekként kezelte. Magyarországot tovább darabolták: a déli területekből kialakították a „Szerb Vajdaságot”, a maradékot pedig öt kerületre osztották Az osztrákmagyar belső vámhatárt eltörölték, egyúttal bevezették az osztrák adórendszert (ez körülbelül háromszoros terhet jelentett). Az osztrák polgári és büntető törvénykönyv hatályát Magyarországra is kiterjesztették. A közoktatást az egész birodalomban egységesen szervezték meg. Az élet minden területén nyílt germanizálás folyt A jobbágyfelszabadítási folyamatot
megakasztották. Az országban jelentős számú katona állomásozott, a rendszer szülötte az államrendőrség és a csendőrség, a hivatalnokok (a „Bach-huszárok”) jellemzően idegenek voltak (főként csehek) A szellemi értelmiség vagy börtönben volt vagy az emigrációt választotta. A szuronyok hegyén felkínált minden intézkedés ellenállást váltott ki (például Libényi János merénylete Ferenc József ellen, Noszlopy Gáspár szervezkedése). A fegyveres harcnak nem kedveztek sem a belső, sem a külső viszonyok. A forradalmat vezető réteg, a liberális köznemesség nevéhez és vezéréhez, Deák Ferenchez („A nemzet prókátora”) fűződik a passzív ellenállás: nem vállaltak hivatalt, közszereplést, ápolták a szabadságharc emlékét. Az emigráció és vezére, Kossuth folyamatos összeköttetésben volt a hazaiakkal A passzív ellenállást az emigráció tevékenysége tette fenyegetővé, és viszont, a Kossuth-emigráció
tárgyalásainak a néma és ellenálló ország adta a hátterét. Az önkényuralom csődje és a kiegyezés Magyarország és a nemzetközi viszonyok tekintetében változás állt be az osztrákolasz háború kapcsán: ez az esemény felvillanyozta a csüggedt emigrációt. Kossuth létrehozta a Dunai Szövetséget, amely Magyarország, Szerbia, Horvátország és Románia államszövetségét javasolta, bár a hazai közvélemény nem fogadta megértéssel. Megalakult a Nemzeti Igazgatóság, az emigráns kormány magja, Teleki László, Klapka György és Kossuth részvételével. Románia és Szerbia is támogatta a magyar emigrációt, Anglia pedig semlegességet ígért. Miután viszont III Napóleon fegyver- 34 szünetet kötött, világossá vált, hogy a dinasztikus nagyhatalmi politika csak eszköznek tekinti a nemzeti mozgalmakat. A háborús vereség miatt Bachot menesztették. Ferenc József abszolutisztikus, föderalisztikus és alkotmányos elemeket ötvöző
alaptörvényt „ajándékozott” népeinek (októberi diploma, 1860). Az önkényuralom hazai hadállásait a valóban kibontakozó nemzeti ellenállás, a fenyegető nemzeti összefogás ingatta meg A márciusi megemlékezésen életét vesztett diák temetése tüntetésbe torkollt, csakúgy, mint Széchényi temetése, miután a „legnagyobb magyar” öngyilkos lett. Az államcsőd küszöbén pattant ki egy botrány, melynek következtében a pénzügyminiszter öngyilkos lett. 1861-ben az országgyűlés visszautasította a februári pátenst, amely a magyarokat kiszolgáltatta volna az örökös tartományoknak. A képviselők egységesen az 1848-as alapra helyezkedtek, ragaszkodván a 1848-as törvényekhez. A Deák vezette Felirati Párt a szokásos, a királyhoz intézett felirat mellett érvelt, a 1848-as törvényeket maximumnak tekintve. Teleki László és a Határozati Párt számára 1848 a minimum volt A teljes függetlenséget akarták, amit határozattal akartak
kifejezni. Miután Teleki öngyilkos lett, Deák pártja győzött a szavazáson. Ezt követően a hatalom feloszlatta az országgyűlést. A nyílt önkényuralmat Schmerling miniszterelnök is átmenetinek tartotta, az 1861-65-ig terjedő időszakot ezért nevezzük provizóriumnak (ideiglenes állapotnak). A kormányzatot ismét pénzügyi csőd és egy új (a porosz-osztrák) háború fenyegette. Deák kivárta, amíg Bécs kezdeményez, majd 1865 húsvétján közzétette álláspontját: egy olyan alkotmányos rendezést tett kiindulópontjává, mely az állami önállóság egy részének föladásával Bécs és Pest számára egyaránt elfogadható. Schmerlinget menesztették, Ferenc József összehívta az országgyűlést A Habsburg Birodalom nagyhatalmi állásait csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg Deák ajánlatát Ausztria veresége ellenére fenntartotta, ezzel megkönnyítve a folyamatot. 1867-ben gróf Andrássy Gyulát választották
miniszterelnöknek, az országgyűlés pedig becikkelyezte a kiegyezési törvényt. Ferenc Józsefet királlyá koronázták A kiegyezés mérlege A kiegyezés után lehetőség nyílott a közlekedés, a hitélet, az iparfejlesztés állami támogatására, a közoktatás, a közművelés liberális újjászervezésére és fejlesztésére. A magyar gazdaság számára több előny, mint hátrány származott a kiegyezésből A kiegyezést a birodalom két legerősebb, de számszerűen kisebbségben lévő nemzete kötötte meg a többi nemzet kizárásával. A fontos kérdésekben a végső szót az uralkodó és a birodalmi érdekeket képviselők szűk köre mondta ki. A gazdaság fejlődött, a politikai rendszer változatlan maradt A kiegyezést reális kompromisszumként értékelhetjük, megfelelt az erőviszonyoknak, viszont megmerevítette, anakronisztikussá tette Magyarország társadalmi-politikai berendezkedését. 35 Az I. világháború előzményei, kirobbanása
és az 1914-15-ös hadműveletek T. 70 o (a) A háború kirobbanásának okai Az első világháború kitörésének hátterében az európai hatalmak érdekellentéteinek és a köztük lévő feszültségeknek sokasága rejlett, amelyeknek eredője a vezető ipari országok gazdasági vetélkedése a nyersanyagforrásokért, és a nem ipari országokban történő tőke-elhelyezési piacokért folytatott harc, a gyarmatok után való törekvés volt. Ezen hatalmak hagyományos politikája világpolitikai összefüggésben imperializmussá fejlődött, amely további gazdasági és politikai konfliktushoz vezetett. Anglia: gazdasági fejlődése 1870-től a II. ipari forradalomtól lelassul, mert a gyarmatok profitjából ugyanolyan életszínvonalat tud biztosítani, mintha a gazdaság profitjából élne. Politikai célja a gyarmat-szerzés, az ország védelme és a kontinentális hegemónia megőrzése Franciaország: gazdasága visszaesik, mert a németeknek fizetett magas
hadisarc és Elzász-Lotaringia elvesztése gátolja a fejlődésben. Politikája gyarmatszerzés, védelem és a revans, a visszavágás politikája (Elzász-Lotaringia) Németország: a Franciaországtól beszedett hadisarcot a hadiipar fejlesztésébe fektette be. Ezenkívül fejlődött a nehézipar és a bányászat is Politikája a gyarmatszerzés és a terjeszkedés Belgium és Franciaország felé Oroszország: 1861-ben fölszabadítják a jobbágyokat. Politikája: a szorosok megszerzése Törökországtól és Angliától, ezenkívül terjeszkedés a Balkán felé Osztrák-Magyar Monarchia: Politikája a hatalom megőrzése a birodalmon belül, valamint terjeszkedés az oroszok és Szerbia felé. Európa országai a világháború előestéjén Anglia: – Nagy gyarmatbirodalommal rendelkezik (India, Egyiptom, Szudán, Kenya, Nigéria, Pretoria). – A pénzügyi és kereskedelmi világ vezetője. – A világ legnagyobb hadiflottájával őrködik gyarmatai és kereskedelmi
hatalma felett. Külpolitikájának célja: – az európai kontinentális egyensúly fenntartása Németország, Franciaország és Oroszország között, – gyarmatbirodalmának megtartása, illetve új birtokok szerzése (KözépAfrika, Kairó-Fokváros-vonal). 36 Sikert akkor remélhet, ha flottája megőrzi vezető szerepét, és jól működő diplomáciával szövetségi rendszereket sikerül kialakítania a rivális nagyhatalmakkal szemben. Franciaország: – Jelentős gyarmattartó (Indokína, Tunézia, Marokkó, Nyugat-Afrika). – Gazdasága dinamikusan fejlődik. – Európában az 1870/71-es francia-porosz háborúban elvesztette kontinentális vezető szerepét. Külpolitikájának célja: – gyarmatainak megvédése és kiterjesztése (e téren Angliával vannak konfliktusai), – a kontinentális vezető szerep visszaszerzése, visszavágás Németországnak, Elzász-Lotharingia visszaszerzése. Az egyre erősödő Németország komoly veszélyt jelentett a
francia gyarmatbirodalomra és gazdaságra. A francia tudta, hogy az ellentétek békés eszközökkel nem oldhatók fel, ezért egy németellenes szövetségi rendszer kialakítását tűzte ki célul. Oroszország: – Területe óriási, lakossága rendkívül nagyszámú. – Gazdasági, társadalmi viszonyai elmaradottak, feudális jellegűek. – A krími háborúban elvesztette nagyhatalmi presztízsét. – Jellemző a terjeszkedési szándék (Közép-Ázsia, Szibéria, Kaukázuson túli területek). Külpolitikájának célja: – a válságban lévő Törökország hatalmi helyének betöltése a Balkánon és Kis-Ázsiában, – a fekete-tengeri szorosok megszerzése, hogy az országnak legyen melegtengeri kikötője. Az orosz politikai propagandának fontos része a pánszlávizmus (szláv egység). A szláv kölcsönösség indokával lépett fel Oroszország a balkáni szláv népek "védelmezőjeként". Németország: – 1871-ben egyesül ismét egységes
politikai állammá. – Gazdasága a legdinamikusabban fejlődik. – Gyarmatbirodalma korlátozott kiterjedésű. Fejlődő ipara újabb nyersanyagbázist, munkaerőt és piacokat igényel. Gyarmatait csak a többi nagyhatalom rovására növelhetné Külpolitikájának célja: – teljes európai hegemónia, – a „Drang nach Osten” politikája: terjeszkedés a Közel-Keleten, 37 – német befolyási övezet Közép-Európában, – Afrikában és a Csendes-óceánon gyarmatainak növelése (flottaépítés, fegyverkezés) A német vezetés a századfordulón már nyílt birodalomépítő külpolitikát folytatott. Nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmi igényeit a diplomácia útján nem tudja érvényesíteni, s előbb-utóbb a fegyvereké lesz a döntő szó. Osztrák-Magyar Monarchia: – Nagy területű, soknemzetiségű monarchia. – Súlyos belpolitikai gondok (gazdaság, nemzetiségi kérdés, társadalmi ellentétek). Külpolitikájának célja: – politikai
befolyás a Balkánon, – igazodás Németország közel-keleti terjeszkedéséhez. A „Drang nach Osten” politikája egy összefüggő szövetségi területet képzelt el Német-országtól a Balkánon át Kis-Ázsiáig. A Monarchia fennmaradását ettől a szövetségtől remélte A háborús tömbök létrejötte Központi hatalmak: 1879-ben Németország és az Osztrák-magyar monarchia létrehozta az ún. „kettős szövetség”-et Oroszország ellen 1882-ben csatlakozott a szövetséghez Olaszország, így jött létre a „hármas szövetség”, amely Oroszország. és Franciaország ellen irányult. Antant: 1893-ban Franciaország és Oroszország. szövetséget köt Ehhez a szövetséghez csatlakozik 1904-ben Anglia Megkötik a „szívélyes megegyezést”, amelyben rendezik a gyarmati vitákat. Az Antant német-ellenes szervezet lesz A háború menete Bécsben Bosznia nyugtalanító helyzetét figyelve született meg a terv, hogy a soron következő – 1914.
júniusi – hadgyakorlatot Boszniában rendezzék meg, ami erődemonstrációt is jelent a térségben Ennek kiegészítéseként a trónörökös, aki hivatalból megtekinti a hadgyakorlatot, parádés látogatást tesz Szarajevóban Ez lehetőséget adott a tartományban működő illegális „Ifjú Bosznia” mozgalomnak, mint a szerbiai titkos szervezetnek a merénylet előkészítésére. 1914 június 28-án (ekkor volt az első rigómezei csata évfordulója, amely az önálló szerb állam elbukását jelentette) Ferenc Ferdinándot és feleségét meggyilkolta Szarajevóban Gavrilo Princip boszniai szerb diák. A szarajevói merényletet német és osztrák vezetés nem egyértelműen értékelte. Ausztria casus bellinek (háborús ok) tekintette. Ezt az irányvonalat támogatta Moltke német vezérkari főnök, kinek belátása szerint No. előnye a gazdaságban és fegyverkezésben egyre csökken, ezért a háborút most kell megindítani, különben a későbbiekben csak
kedvezőtlenebb lesz a helyzet. Ausztriában Berchtold külügyminiszter és Ferenc József belátta, hogy Berlin jóváhagyása és támogatása nélkül kato- 38 nai hadműveleteket nem kezdhet. Tisza István magyar miniszterelnök elutasította a fegyveres konfliktus kirobbantását, (ennek jelentőségét adta, magyar hozzájárulás nélkül a monarchia nem folytathat háborút, mivel a kiegyezés egyik lényeges eleme volt a magyar kormány egyetértési joga a külpolitikában), mivel Szerbia oldalán beavatkozna Románia és Oroszország is. Mikor azonban Románia ellensúlyozására ígéretet kap a kormány a bolgár szövetségére Berlinből, amivel a románokat ellensúlyozni lehet, a magyarok is a hadüzenet mellett állnak ki 1914. július 23-án az Osztrák-Magyar Monarchia, 48 órás határidővel, egy 10 pontos ultimátumot juttatott el Szerbiába (ultimátum: diplomáciai jegyzék, mely valamely határidőhöz kötött követelést tartalmaz Elutasítása
esetén gyakran hadiállapot bekövetkezését helyezi kilátásba) A szerb kormány lojális választ kívánt adni, de két pont elfogadása Szerbia függetlenséget sértette volna. (Az 5 pont szerint az Osztrák-Magyar Monarchia nyomozó hatóságai Szerbia területén is nyomozhattak volna, illetve a 6. pont szerint az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege az Osztrák-Magyar Monarchia ellen irányuló felforgató tevékenység elnyomására beavatkozhatott volna Szerbiában). A jegyzék visszautasítása miatt, 1914 július 28-án az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának. 1914 augusztus 1-jén No hadat üzent Oroszországnak, megszállta Luxemburgot (a franciák elleni támadás előkészítéseként), illetve ultimátumban követelte Belgiumtól, hogy engedje át csapatait Franciaország ellen Ezt követően 1914 augusztusában kölcsönös hadüzenetek történtek a nagyhatalmak részéről (Olaszország, Egyesült Államok, Bulgária és Románia semlegességet
hirdetett). Néhány szót az erőviszonyokról: az antant népességi és gazdasági fölényben volt. A hadseregek létszámát tekintve a központi hatalmak 7,5 millió katonájával szemben (No. 4 millió és Osztrák-Magyar Monarchia 35 millió) az antanthatalmak a szövetségeseikkel együtt 13 millió katonát sorakoztathattak fel A központi hatalmak előnyét jelentette, hogy összefüggő tömbben helyezkedtek el (könnyebb csapatokat mozgatni és szállítani), hátránya volt, hogy nem rendelkeztek elég felhalmozott nyersanyag, nem voltak felkészülve a kétfrontos háborúra. Az antanthatalmak előnyét jelentette, hogy jelentős gyarmatbirodalommal rendelkeztek, ami szinte korlátlan nyersanyagbázist biztosított, emellett nagyobb fegyverkészlettel rendelkeztek. Hátrány volt viszont, hogy egy összehangolt, gyors támadással legyőzhetőek lettek volna, mert szárazföldi hadseregük gyengébb volt a központi hatalmak ugyanilyen hadsere-génél A hadviselő felek
a következő hadászati terveket kívánták megvalósítani: No. koncepciójának alapját Alfred von Schlieffen dolgozta ki a századfordulón Lényege, hogy No. a kétfrontos – Franciaország és Oroszország elleni – háborút egyfrontos háborúként, egymás utáni rendszerben vívja meg. A lassú orosz mozgósításra és az Osztrák-Magyar Monarchia feltáró szerepére számítva az egész haderő bevethető Franciaország ellen, ami így 6 hét alatt elbukik. Ezt követően átdobva a hadsereget a keleti hadszíntérre, az osztrák hadsereggel együtt 1-2 hónap alatt a háború győztesen befejezhető. A francia hadászati terv is támadó háborúra készült A német támadást nem ítélték túlságosan veszélyesnek, és ennek feltartóztatására csak a hadsereg viszonylag kis létszámát szánták A haderő nagy részével Lothatingián keresztül indítanak támadást, melynek sikerében biztosak voltak. Az orosz koncepció is támadáson alapult Északon erős
támadás indulna a németek ellen, amíg délen a monarcia 39 ellen védekeznének. Amint a mozgósítás eredményeként beérkeznek a nagy haderők, a front közepén beindul a nagy gőzhenger, ami néhány hónap alatt végez mindkét ellenféllel. Az osztrák elképzelés is támadáson alapul: mielőtt Oroszország ellen konkrét összeütközés lenne, egy gyors, lerohanó támadással végezhet Szerbiával. Valamennyi hadászati terv összeomlott azonban: a győzelem, ha pusztán katonai eszközökről van szó, az ellenfél erőinek felmorzsolása útján lehetséges, csakis akkor, amikor az ellenfél nem képes már arra az ellenállásra sem, amelyre a stabil védelem az ellen-fél nagyobb erőivel szemben is lehetőséget ad. 1914-ben a villámháborús tervek kudarcot vallottak. 1914 augusztusában Japán belépett a háborúba az antant oldalán, elfoglalta No. Távol-keleti gyarmatait 1914 októberében Törökország lépett be a központi hatalmak oldalán, ezzel
új frontok nyíltak meg a Kaukázus vidékén, amely az orosz haderő megosztását igényelte. 1915 a központi hatalmak katonai sikerét hozta, azonban a katonai sikereket nem tudták politikai eredményekre váltani. 1915 tavaszán diplomáciai csatározások kezdődtek Olaszország körül Olaszország és az Osztrák-Magyar Monarchia közötti érdekellentétek miatt erről az oldalról legfeljebb csak Olaszország semlegesítéséről lehetett szó. Nagyobb esélye volt az antantnak, gondot csak ez okozott, hogy az olasz igények szláv területekre is kiterjedtek, melyeket Oroszország szövetségesének, Szerbiának szánt. 1915 áprilisban megszületett az antant és Olaszország között a Londoni szerződés, amely értelmében Dél-Tirol, Trieszt, az Isztriai-félsziget és az Albánia feletti protektorátus fejében Olaszország csatlakozik az antant-hatalmakhoz. 1905. máj-ban Olaszország belépett az antant oldalán, ezzel az osztrák haderőnek újabb frontokon
kellett helytállnia. 1915 októberében a német hadvezetés bekapcsolta Bulgáriát a Szerbia elleni küzdelembe, amivel a szerb hadsereg összeomlott Ez azonban nem jelentette a Balkán teljes legyőzését, mivel a az antant-hatalmak elérték Görögország csatlakozását a németellenes tömbhöz. Az 1916-os évben a harcoknak nem volt igazi győztese, de a központi hatalmak a végsőkig kimerültek. Ezzel a kezdeményezés a nyugati és keleti fronton is az antant kezébe ment át. Kulcsszerep jutott az eddig semleges Romániának, amelynek hatalmas területi igényei voltak az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben Ezen igényeket rögzítette az 1916 aug-i bukaresti szerződés, melyben az antant Romániának ígérte Erdélyt, Partiumot, K-Alföldet, Bánságot és Bukovinát. Ezt román hadüzenet követte a központi hatalmak felé. Ez nem jelentett azonban döntő erőeltolódást, mivel a magyar haderők nem csak visszaverték a támadást, hanem Románia nagy részét
is elfoglalták és a kormányt az ország kis területére szorították vissza 40