Irodalom | Középiskola » A Himnusz és a Szózat összehasonlító elemzése

Adatlap

Év, oldalszám:1998, 2 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:468
Feltöltve:2009. július 16
Méret:20 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

11111 Gejza123456 2010. október 18
  Jó.

Új értékelés

Tartalmi kivonat

A Himnusz és a Szózat összehasonlító értelmezése A nemzeti függetlenség vágya, a bécsi kormány elnyomásával való elégedetlenség és az 1823-as szembenállás a kamarilla rendeleteivel kikényszerítette 1825-ben az első reformországgyűlést". A nemzeti büszkeséget, önérzetet erősítette az irodalom is Sajátos közép-európai helyzetünkből adódott, hogy a kor progresszív célkitűzéseinek vezető ereje a liberális cagy jevésbé liberális köznemesség. Ennek következménye a reformpolitika Az írók jelenléte a közéletben meghatározó volt. Az ún romantikus triásznak ( Vörösmarty Mihály, Bajza József, ToldyFerenc ) a kezébe került szinte minden hatalom az irodalmi életben. A jelentősebb folyóíratokat is főleg a fiatal romantikusok szerkesztették A Tudományos Gyűjtemény és szépirodalom melléklete, A Koszorú 1828-tól 1832-ig Vörösmarty irányítása alatt állt. Az 1832-36-os diétán ( Pozsonyban ) már olyan erős volt

a jobbágyfelszabadítást követő liberális nemesi ellenzék, hogy a bécsi kormány 1836-ban felosztatta az országgyűlést. Az alsó táblán Deák Ferenc és Kölcsey, a felső táblán Wesselényi Miklós vezette a szabadelvű ellenzéket. Az 1825-től kibontakozó reformmozgalmak kézzelfogható tényleges eredményeket nem tudtak elérni. Az irodalmi életben is új folyóírattípus lett kedveltté, az ún. divatlap Az 1848 március 15-i pesti forradalom hírére és hatására iktatta törvénybe az utolsó rendi országgyűlés ( 1847-1848 ) a jobbágyfelszabadítást, a sajtószabadságot, a közteherviselést, a népképviseletet és a törvény előtti egyenlőséget. Ezzel ért véget a reformkor A kor két kiemelkedő alakja: Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály. Kölcsey a Himnusszal, míg Vörösmarty a Szózattal lett híres. Kölcsey saját kezű kéziratán a cím így fordul elő: Hymnus a Magyar nép zivataros századaiból. Az ún "alcím" a vers

eredeti címének a szerves tartozéka Visszahelyezi költeményét a múltba, a "zivataros századokba", a török hódoltság korába ( 16-17. század ), s beleéli magát egy akkori protestáns prédikátor-kötő helyzetébe. Ez a lélekbeli visszahelyezkedés érteti meg a költemény mélyen vallásos jellegét, sajátos történelemszemléletét. A 16-17 századi síralmas énekek, az ún jeremiádok történelemlátása ez. A Himnusz Istene kérlelhető, befolyásolható is az emberi erőtől Ezt bizonyítja az imaforma: a könyörgés az áldásért, a jókedvért, bőségért, védelemért. A 2 és 3. versszakban Isten ajándékait sorolja fel: a honfoglalással nyert szép hazát, az ország felvirágzását, a föld termékeny gazdagságát, a győztes honvédő háborúkat s Mátyás király Bécset megalázó hódítását. A következő három szakazs ( 4-6 ) a balsors évszázadainak ijesztő, nagy erejű romantikus képeit halmoza egymásra. A bűnök

végzetes következményei között említi a belső viszályt. A vers érzelmi-hangulati tetőpontja az 5-6 versszak: komor indulatokat, feszültséggel teli, izgatott lelkiállapotot sejtet ( "Hányszor", "nem lelé honját a hazában", "vérözön", "lángtenger" ) a maga szemléltető, érzéki jellegével. A 7 versszak szinte észrevétlenül vált át a múltból a jelenbe, a jelen reménytelenségébe. A tehetetlen kétségbeesés, a kilátástalan pesszimizmus lesz úrrá a versben. Az országos pusztulás láttán sz utolsó szakaszban már csak Isten szánalmáért rimánkodik a bujdosó költő. Úgy látja, a nép sorsán ő márnem, egyedül az isteni kegyelem és szánakozás változtathat. A strófa imaformulával keretbe zárja a költeményt. Műfaja: himnusz Versformája: nyolc 7, illetve 6 szótagos trocheusi sorokból álló, keresztrímes strófaszerkezet; az időmértékes sorokba belehallatszik a 4/3, illetve a 3/3

osztású ütemhangsúlyos versdallam is. Rímelése meglehetősen igénytelen, dísztelen. A verset Erkel Ferenc zenésítette meg 1844-ben a Nemzeti Színház pályázatára. Vörösmarty 1836-ban írta a Szózatot, abban a válságos történelmi pillanatban, amikor nyílt szakításra került sor a bécsi udvar és a magyarság között. Művészetében ettől kezdve a líra lesz az uralkodó műnem, s Szózstában nagy hazafias és gondolati költészetének első remekművét alkotta meg. Maga a forma, a formában megjelenő verszene csupa izgatott, zaklatott ellentmondást rejt magába. Ellentétes tendenciák vehetők észre a tiszta ritmusideál és megvalósult ritmus között. Az ütemhangsúlyos verselés újabb feszültséget visz a versbe. A Szózat - felhívás, kiáltvány, szózat a magyar nemzethez, s ez a jellege alakítja ki a szónoki beszédre emlékeztető szerkezetét. Az egész nemzethez szól Az egyes szám 2. személy használatával közvetlen,

bensőséges kapcsolatot létesít az olvasóval, a rendületlen hűség az egyes ember személyes, becsületbeli ügyévé avatja. A belső vita adja meg a Szózat érvelésének igazi hitét. A haza az egyes ember számára a kezdet és a vég, életének egyetlen, értelmet adó kerete. A Sors szeszélyes és kiszámíthatatlan, indokolatlanul, erényeinktől vagy bűneinktől függetlenül áld vagy ver, nem a Végzetet elfogadva, hanem vele szembeszállva kell élnie és halnia az embernek. A 3-5 versszak az igazságtalan sorssal szembeszálló hősies küzdelmet mutatja be. Az alliterációk gyakorisága a múlt idejű igealakok ( küzdtenek, elhulltanak ) használata ünnepélyes komolyságot ad a stílusnak. A jelen nem szemben áll a múlttal, hanem annak egyenes folytatása A 7 versszaktól kezdve egy másik idősík, a jövő dominál a költeményben, a múlt és a jelen ezentúl már csak egy-két utalásban szerepel. A magát a Sorsnak meg nem adó, bukásaiból

feltámadó nemzet küzdelmes múltja, ezredévi szenvedése jogán a népek hazájához, a nagy világhoz fellebbez történelmi igazságszolgáltatásért. A 8 versszak felgyorsult, tisztán jambusi sorai a szenvedélyes tiltakozás izgalmát közvetítik. A tiltakozásnak azonban nincsenek érvei, csak indulatai. S ha van vallásos, illetve valláshoz kötött motívuma a Szózatnak, az itt található: százezrek buzgó imádsága száll a jobb korért az Isten felé. Ezzel az áhított, de látni nem látott jobb korral szemben rögötn mgjelenik az élet vagy hlál alternatívájának negatív pólusa: a megsemmisülés látomása. A Szózat nemzethaklála nem az erkölcsi süllyedésnek szégyenletes utolsó stációja, hanem a jövőért áldozatokat is vállaló nemzet tragikus elbukása. A nagy nemzeti gyászszertartás víziója után visszatér a vers a jelen feladataihoz. A változatlan szövegű utolsó versszak is lényegesen többet mond, mint a második, hiszen magába

sűrítette mindazokat az érzelemket és gondolatokat, melyek a vers folyamán megszólítottak, s így a záró négy sornak is egészen más az akusztikája: a hazához ragaszkodó rendületlen hűség új értelmet nyer. Műfaja: óda Keretes vers Egresi Béni zenésítette meg.