Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » Somogyi Gabriella - Gazdasági fejlődés a II. világháború után

Gazdasági fejlődés a II. világháború után készítette: Somogyi Gabriella Gazdasági fejlődés a II. világháború után Készítette: Somogyi Gabriella I/14/M csoport Azonosító: QZID4K 1. oldal Gazdasági fejlődés a II. világháború után készítette: Somogyi Gabriella Gazdasági fejlődés a II. világháború után Csaknem minden országban megtapasztaltjuk a szegénység növekedését, a munkanélküliséget, a társadalmi egyenlőtlenséget, a környezet lerombolását. Ezek a problémák részben a gazdasági teljesítmények 1950 óta bekövetkezett megtöbbszöröződéséből származnak. A gazdasági növekedésre való állandó törekvés, mint a társadalompolitika szervező elve, felgyorsítja az ökoszisztémák regenatív képességének meghibásodását és az emberi közösséget fenntartó társadalmi szövedék felbomlását. Ugyanakkor a gazdagok és szegények között az erőforrásokért folytatott versenyt is fokozza, s ebben a

versenyben mindig a szegények veszítenek. A huszadik század második fele az emberi történelem talán legjelentősebb időszaka. Ebben az időszakban jöttek létre a világméretű irányítás első, fontosnak minősített intézményei: az Egyesült Nemzetek Szervezete, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT). NyugatEurópa háborúzó államok konfliktusokkal terhes földrészéből békés és virágzó szuperhatalmi és gazdasági unióvá alakult át. Drámai gyorsasággal jöttek létre demokráciák a korábban önkényuralom alatt nyögő országokban. Századunk második felének legjelentősebb emberi fejleménye a gazdasági növekedés és kereskedelmi forgalom bővülése. A világ gazdasági teljesítménye az 1950 évi 3,8 billió dollárról 1992-re 18,9 billióra nőtt, ez csaknem ötszörös növekedés. A második világháborút követő első huszonöt esztendő a vezető ipari országokban a

gazdasági növekedés és fellendülés kivételes időszaka volt, melyet gyorsan emelkedő életszínvonal, a munkanélküliség igen alacsony szintje jellemzett. Ez alkalommal nem volt háború utáni visszaesés. Igaz, az egész időszak alatt folyamatosan emelkedtek az árak, ám az infláció üteme sokáig mérsékelt marad, és az 1960-as évek végéig nem mutatott gyorsuló tendenciát. Az 1953-1967 között 11 vezető ipari ország átlagában alig haladta meg az évi 2%-ot. Ez az áremelkedés is a fejlett országok ipari szektorára korlátozódott vagy legalábbis onnan eredt: az élelmiszerek és az alapanyagok világpiaci ára átlagban figyelemre méltóan stabil maradt. Az ipari termelés egységére jutó munkaköltségek emelkedése minden fontos ipari országban gyorsulni kezdett. A nemzetközi fizetési rendszerben fokozódó feszültség lépett fel, ami 1971-ben a rögzített árfolyamok rendszerének általános feladatához vezetett. A 2. világháború

becsült népességvesztesége országok szerint (ezer főben) Ország Belgium Katonai veszteség 7 Polgári veszteség 100 2. oldal Gazdasági fejlődés a II. világháború után Bulgária Németország Finnország Franciaország Görögország Olaszország Jugoszlávia Hollandia Norvégia Ausztria Lengyelország Csehszlovákia Románia Szovjetunió Magyarország Egyesült Királyság Összesen készítette: Somogyi Gabriella 10 3760 50 167 50 175 410 6 1 230 320 150 200 10000 140 298 15964 10 3090 0 400 500 80 1280 200 0 104 4200 20 260 15000 280 100 25814 A háborús veszteségek közül talán az anyagi pusztulást a legkönnyebb megítélni, bár itt sem rendelkezünk egészen pontos számadatokkal. Az anyagi veszteségek érintették Európa területének nagy részét, Észak-Afrikát, a Távol-Keletet, s ezen kívül a csendes-óceáni térséget is. Európában az anyagi pusztulás óriási volt. Tömegesen semmisültek meg az épületek. A lakásállományhoz

hasonló méretű volt az európai infrastruktúra leépülése is, s a helyzetet súlyosbította, hogy ez együtt járt a tartós gazdasági bénultság állapotával. Visszavonuláskor a németek általában felrobbantották a használható hidakat, a vasúti szállítási rendszer szinte minden hadviselő országban összeomlott. Jelentősen lecsökkentek a gépipari kapacitások is. Berend T Iván és Ránki György adatai szerint pl. Magyarországon az ipari berendezések 50 %-ban, a hajtógépek 33%-ban, a munkagépek 75 %-ban semmisültek meg. Az említett szerzők szerint a közép-európai térségben kb. 30%-ban pusztult el a nemzeti vagyon a háború során Az európai hadviselő országok többségében általában drámaian csökkent a termelés nagysága. Az összetermelésen belül elsődlegesen az élelmiszertermelés és az alapvető fogyasztási cikkek termelése esett vissza. A háború ugyanakkor át is rendezte a nemzetközi erőviszonyokat. A háború alatt a

leglátványosabb növekedés a USA-ban ment vége. 1941-45 között az egy főre jutó GNP kb 50 %-kal emelkedett , Európában viszont kb. 25%-kal A háború vége felé már az USA rendelkezett a legnagyobb légierővel, kizárólagosan birtokolta az atomfegyver monopóliumát, óriásira duzzadt hadiflottája volt s mindez a világ meghatározó hatalmává tette. Alapvetően három formája alakult ki a háború utáni tőkés gazdaságnak: 3. oldal Gazdasági fejlődés a II. világháború után készítette: Somogyi Gabriella 1. az elsőt neokollektivistának hívja a szakirodalom, amelyre alapvetően az jellemző, hogy államosításokat hajtottak végre. Franciaországban pl az energiaszektort, a bankszektort és néhány nagyobb vállalatot vettek állami kézbe. Angliában is államosítási folyamat indult meg: 1946 februárjában a Bank of Englandot állami irányítás alá helyezték. Az államosítás nem terjedt ki az ipar egészére, annak csupán egyötödét

érintette. 2. A vegyes gazdasági rendszer neoliberális változatára az USA a jó példa Része volt a folyamatnak, hogy monopol- és trösztellenes törvényeket hoztak, s az állami beavatkozásnak a piachoz kellett igazodnia. 3. A legtisztább formának a megegyezéseken alapuló gazdaságpolitika tekinthető, klasszikus formája Svédországban jött létre az 1930-as évektől. Szigorú monopóliumellenes szabályok uralkodtak azért, hogy fenntartsák az éles piaci versenyt. A két világháború között, valamint a második világháború alatti kölcsönbérleti szerződések révén a nyugat-európai országok az USA adósaivá váltak, s ez előrevetítette azt is, hogy a háború sikeres befejezése után leromlott nyugati gazdaság újjáépítése is csak amerikai segítséggel történhet meg. A nácizmus alól felszabadított országokban gyorsan nőtt a forgalomban lévő papírpénz mennyisége. A termelés viszont egyáltalán nem nőtt, főleg a fogyasztási

cikkek piacán volt nagy a hiány, s ez felhajtotta az árakat, elszabadult az infláció. Több országban pénzcserére, s ezzel együtt új, mesterségesen kialakított ár- és bérviszonyok megteremtésére került sor. A nyugat-európai országokban drasztikus kormányzati lépéseket vezettek be, mint pl. az árellenőrzéseket, az árszubvenciókat, a tartós jegyrendszert, a deflációs politikát, a katonai kiadások csökkentését. Tizenhat európai ország részesedett az ún. Marshall-segélyben, ezek között voltak olyanok, amelyekben a valóságban is hatalmas károk keletkeztek (Anglia, Franciaország, Benelux-államok, Olaszország, Görögország, de olyanok is szép számban akadtak, amelyek a háborút messziről nézték, esetleg még előnyeit is élvezték. (Svájc, Svédország, Spanyolország stb) 4. oldal Gazdasági fejlődés a II. világháború után készítette: Somogyi Gabriella Marshall-segély nagysága néhány európai országban 3500 3000

2500 2000 1500 1000 500 0 um Be lgi a tir Au sz NS ZK Millió dollár Látható a táblázatból, hogy a Marshall-segély nagyobb részét a nyugati szövetségesek kapták, azok közül is elsősorban Anglia. A Marshall-terv az Amerikai Egyesült Államok 1948-51 között GNP-jének mintegy 1,75 százalékát vette igénybe. A Marshall-terv stratégiai céljai a következők voltak: 1. az európai infrastruktúra megújítása 2. radikális termelékenységnövekedés elérése 3. az európai pénzügyi stabilitás elérése 4. az európai ipari kapacitások kiegyensúlyozottabb eloszlásának elérése Magyarország gazdasági helyzete a II. világháború után: A Vörös Hadsereg továbbra is megszállva tartotta az országot, s ennek igen kemény pénzügyi következményei voltak. Magyarországnak súlyos, 300 millió dollárnyi jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért, ennek kétharmadát a Szovjetunió kapta. A magyarországi német

tőketulajdon szovjet tulajdonba került, amit a későbbiekben vissza lehetett vásárolni a Szovjetuniótól. Tragikus következményekkel járt az ország számára az is, hogy az 1945-ös potsdami szerződésben a korábbi német-magyar klíringegyezmény kapcsán meglévő német követeléseket a Szovjetunió kisajátította, s ez újabb 200 millió dolláros nagyságrendet jelentett Magyarországgal szemben 5. oldal Gazdasági fejlődés a II. világháború után készítette: Somogyi Gabriella Magyarország háborús kárainak legfontosabb tételei (összesen: 21.951 millió pengő) mezőgazdaság 16,8% 48,4% 16,8% 0,3% bányászat, kohászat 0,3% gyáripar 9,3% 9,3% közlekedés 16,8% lakóházak 8,4% egyéb 48,4% 16,8% 8,4% A társadalomnak a béke volt a legfontosabb. Hatalmas lendülettel indult meg az újjáépítés, volt is mit helyreállítani. A háborúban elpusztult a magyarországi nemzeti vagyon mintegy 40%-a. A háborús károk mellett ugyanakkor

óriási infláció sújtotta az országot, s ez nagyon sokáig a világtörténelem legsúlyosabb mértékű pénzromlásának számított. Az infláció okai: • jelentős volt a két világháború közötti időben felvett külföldi kölcsönök nagyságrendje, s ebből következően az ország törlesztési kötelezettsége erőn felüli teljesítményt követelt, • főleg a harmincas években kialakult belső kölcsönök alaposan megterhelték a költségvetést, • a fegyverkezési program belső adóssága megnövelte ezt a tételt, • a németek által az 1930-as években kisajtolt kivitel hiányzó ellentételezése a magyarországi költségvetést terhelte, • A háború során, de főleg az 1945-46-os években óriási mennyiségben bocsátottak ki fedezetlen papírpénzt. Mindez oda vezetett, hogy az emberek nem bíztak a pénzben, s az árukereskedelem egyre hanyatlott, annak a legrégibb időkre emlékezető cserekereskedelmi jellege erősödött meg a háború

utáni időkben. Mindenképpen szükséges volt a kormányzat számára a pénz stabilitásának megteremtése, hiszen az infláció már olyan mértékű volt, hogy az nemcsak a 6. oldal Gazdasági fejlődés a II. világháború után készítette: Somogyi Gabriella kormányzat gazdaságpolitikai szándékainak teljesíthetetlenségét hozta magával, de a normális belső működést sem biztosította. Az újjáépítéshez ugyanakkor minimális erőforráskészlet állt rendelkezésre, nem volt működőképes a hitelrendszer, nem voltak beruházható javak. A földreform során az állam kisajátította azoknak a nagybirtokosoknak a területeit, akik az 100. kat holdnál többel rendelkeztek Az elvett földeket az egyes településeken megalakult népi földosztó bizottságok az igénylők között szétosztották. Az 1945-46-os földreform során szétosztották a volt nagybirtokosok földjeit. Az egy főre jutó átlagos juttatás nagysága mintegy 5 kat hold lett Az

1947 közepétől felerősödő államosítási folyamat az augusztus 1-jétől meghirdetett hároméves terv keretén belül ment végbe. A hároméves tervnek az újjáépítés terén komoly eredményei voltak: lényegében e tervnek a keretében állították helyre az ipart, tették működőképessé a közlekedési vállalatokat s a közigazgatási hivatalokat. Szakirodalmi adatok szerint 1949 végére a magyarországi gyáripar már 37 %-kal termelt többet, mint 1938-ban. A kommunista hatalom kiépítette a szovjet típusú gazdasági rendszert. 1950 január 1-jével elindult az első ötéves terv. Hasonlóan a szovjet tervekhez nálunk is túlfeszített fejlesztést irányoztak elő. Az állandósult hiány, a rossz szervezés miatt az első ötéves terv végéig a megtervezett új létesítményeknek csak kisebb része épült fel, ezek viszont lekötötték az összes ipari beruházásnak több mint ötödét. A nagy problémát az iparosítás finanszírozása okozta.

Egyetlen olyan ágazat volt csak, ahonnan viszonylag még mindig jelentősebb forrásokat lehetett elvonni, ez pedig a magyar mezőgazdaság. A nemzeti jövedelemből még soha nem látott mértékű felhalmozás és beruházás történt, s ez a magyarországi népesség életszínvonalában és fogyasztásban igencsak éreztette hatását. Számítások szerint 1950-53 között a nemzeti jövedelem mintegy 30%-kal, nőtt, míg a lakossági fogyasztás nagyjából szinten maradt. A jövedelem-elvonás egyik tipikus eszköze volt a kölcsönjegyeztetés, mely 1949-55 között a bérek, fizetések megcsapolásának tipikus módja volt. A jegyzés ugyan nem volt kötelező, de erőteljes nyomás kifejtésével kapcsolódott össze, így nem véletlen, hogy számos eseten lényeges túljegyzés is előfordult. A túlzott beruházási hajlam miatt a tervben előirányzott élelmiszerellátás is romlott s 1952-53-ra az egy főre jutó fogyasztás alacsonyabb volt már mint 1949-ben.

Kétségtelenül növekedett a foglalkoztatás, de a bérek folyamatosan veszítettek vásárlóértékükből. Nagy Imre 1953. júlis 4-én meghirdette az „új szakasz” gazdaságpolitikáját A miniszterelnök programadó beszédében egy módosított szocializmusképet vázolt fel. 1953 nyarán a szovjet vezetők olyan gazdaságpolitikát képzeltek el országunk 7. oldal Gazdasági fejlődés a II. világháború után készítette: Somogyi Gabriella számára, amely jobban illeszkedi a magyar gazdasági adottságokhoz. Ennek, illetve Nagy Imre agrárbeállítottságának megfelelően a mezőgazdaság került a gazdaságpolitikai érdeklődés előterébe. Javítottak az elmaradt béreken, néhány ágazat dolgozói 10-20%-os emelésben részesültek. Rövid időre felfüggesztették a jegyrendszert is. Nagy Imre kormányzata megpróbálta a szakmai értelmiség egy részét bevonni az irányításba: 1953 őszén a kormányfő létrehozta a Közgazdasági Bizottságot,

amely egyrészt az ország gazdasági helyzetét volt hivatva elemezni, másrészt pedig a gazdasági hiányosságok felszámolására próbált meg terápiát javasolni. A reformok ellenére mutatkoztak azonban problémák is. Az ország gazdaságának termelékenysége ugyan javult a reformok hatására, nőtt a mezőgazdasági össztermék, javult a kínálat, emelkedtek a bérek stb. Ezzel párhuzamosan a szűk források miatt a kormányzati kiadások is gyorsan emelkedetek, az államadósság összege is igen megugrott. A folyamat együtt járt a belső és külső eladósodással, az ország pénzügyi helyzeti instabillá vált. Az instabil, s főleg hosszú távon kiszámíthatatlan helyzetben újabb ötéves tervet Nagy Imre eltávolítása után nem indítottak be Magyarországon, a Rákosi-politikai vezetés inkább csak a túlélésre apellálhatott. 1955-56-ban tovább romlott az életszínvonal, a jegyrendszer újra működött, a fizetések, bérek vásárlóértéke

viszonylag gyorsan csökkent. A boltokban nem volt mit vásárolni, s egy szűk, preferált réteget leszámítva a helyzet folyamatosan romlott A végső áttörés 1956.október 23-án indult meg Az államapparátus bürokratizálódása, a titkosrendőrség megingott helyzete működésképtelenné tette a párt vezetőségét. Az egyetemisták tüntetése népforradalommá változott Gazdaságpolitikai engedmények történtek, kiemelhetjük itt a Közgazdasági Bizottság újbóli létrehozását. Jelentős béremelés történt, 15-20 %-kal növelték meg az igen alulfizetett népesség bérét. Az 1958-66 közti két terv alapvetően újraiparosítási korszakot jelentett a magyarországi gazdaságtörténeti gyakorlatban. Célul tűzték ki, hogy a korábban megkezdett ipari nagyberuházásokat viszonylag gyorsan be kell fejezni, hogy a termelés megindulhasson, másrészt viszont a világgazdasági változásoknak megfelelően módosítani is kellett a termelési szerkezeten.

A relatív alkalmazkodást mutatta ugyanakkor, hogy elkerültek az iparfejlesztési programba a vegyipar, a gépipar és a szénhidrogénipar ágazatai is, sőt ezek az ágazatok a hatvanas évekre a leggyorsabban növekedő ágazatokká váltak. A leggyorsabban a vegyipar fejlődött, aminek látványos megnyilvánulása volt a Tiszai és a Borsodi Vegyi Kombinált fejlesztése stb. A világgazdasági változások eredményeképpen az ötvenes-hatvanas években nagy mennyiségű olcsó kőolaj árasztotta el a piacokat. Továbbra is folyt Magyarország területén is a kőolajkitermelés 8. oldal Gazdasági fejlődés a II. világháború után készítette: Somogyi Gabriella A lényegesebb változás egyértelműen a mezőgazdaságban ment végbe. Az 1950-es évek felé a földek többsége paraszti kézben volt, kisüzemi rendszerben folyt a gazdálkodás. A magyar politikai vezetés is úgy vélte, hogy a szocialista táborba való belesimulás előnyös lehet, ezért 1958

végén döntöttek a kolhozosítás végrehajtásáról. Az ipar és a mezőgazdaság mellet a gazdaságirányítás is megváltozott. A gazdasági nehézségeket látva megpróbálták optimalizálni az irányítást. A nemzetközi enyhülés hatására a külső piacokra ráutalt Magyarországon is oldódott az elzárkózás, a külkereskedelem és a pénzvilággal szembeni beállítódás újragondolása fontos eredmény volt. Tényleges reformok az alábbi területeken történtek: • • • • • Mezőgazdaság: az agrárrendszer működésének újraszabályozását mindenképpen el kellett végezni, hiszen egyszerűen hiányoztak azok a törvények, amelyek alapján a mezőgazdaság működhetett volna. Fontos tényező volt, hogy engedélyezték a tsz-ek melletti falusi ipari melléküzemek kialakítását. A reform a mezőgazdasági jövedelmeket látványosan megnövelte, mintegy három évtizedes elnyomás és tőkevesztés után most először sikerült az

agrárjövedelmeket megnövelni. Beruházás-politika: 1968-tól kezdve liberalizálták. Módosult a korábbi gyakorlat, miszerint minden lényegi beruházási döntést a pártközpontban hoztak meg. A vállalati forrásokhoz központi pénzeket és bankkölcsönöket is lehetett igényelni. Minden vállalatnál kötelezően létre kellett hozni egy fejlesztési alapot, ahova minden 100 forint nyerségből 27 forintot be kellett fizetni. Árrendszer: az addigi gyakorlat a döntően kötött, fix áras rendszer volt, amivel az állami vezetés biztosítani tudta a minimális ellátást. A termelői árrendszert most liberalizálták, ennek keretében a kötött hatósági árak kiterjedését korlátozták, csak az alapvető stratégiai nyersanyagok maradtak rögzített árúak. A harmadik ártípus a limitált ár lett, ahol csak a termék árának felső szintjét határozták meg, attól lefelé el lehetett térni. Bér és jövedelemszabályozás: az árrendszer átalakításával

a jövedelemszabályozáson is változtatni kellet. A helyhez kötöttséget feloldották, lehetővé tették a munkahely változtatását. A bérezés gyakorlatán is változtattak, főleg azzal, hogy a megtermelt nyerség 10 %ából ún. részesedési alapot kellett létrehozni Magántevékenység szélesedése: a gazdasági reformok nem hagyták érintetlenül a foglakoztatás kérdését sem. A magántevékenység iránt nagy volt a kereslet, ezt az árak is jelezték, így a maszekok az átlagosnál lényegesen nagyobb jövedelemre tettek szert. Mindennek eredményeképpen a magyar gazdaság 1967-72 között soha nem látott módon fejlődött, Az évi növekedés a hatvanas évek közepére jellemző 2%-kal 9. oldal Gazdasági fejlődés a II. világháború után készítette: Somogyi Gabriella szemben 5-6%-ra emelkedett. Gyorsan fejlődött az építőipar, ezekben az években mintegy 9%-os növekedést ért el. Felhasznált irodalom: • Korán Imre: Világmodellek •

David C.Korten: Tőkés társaságok világuralma • Tárkányiné Dr. Szűcs Katalin: Gazdaság és társadalom a magyar gondolkodás tükrében • Kaposi Zoltán: XX.század gazdaságtörténete 10. oldal