Sport | Természetjárás, hegymászás » Koós Sándor - Sziklamászó alapismeretek

Adatlap

Év, oldalszám:2008, 21 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:153
Feltöltve:2012. szeptember 27
Méret:304 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

Sziklamászó alapismertek GUBACS T1-es tanfolyam, Franciabánya 2008. június 15 Összeállította: Koós Sándor Sziklamászó alapismeretek Sziklamászó alapismeretek T1-es tanfolyam, Franciabánya 2008. június 15 Összeállította: Koós Sándor 1. A biztosítástechnika elmélete 1.1 Alapfogalmak Megnevezés tömeg erő gyorsulás nehézségi gyorsulás jele mértékegysége m F a g kg N m/s2 9,81 m/s2 (≈ 10 m/s2) 1.2 Az emberi szervezet terhelhetősége Kutatások alapján, az emberi szervezet gyorsuláskor a gravitáció tizenötszörösét képes maradandó károsodások nélkül elviselni. Ha egy nyolcvan kilogramm tömegű felnőtt embert veszünk alapul (a mászókötelek tesztelésekor is ezzel a tömeggel számolnak: átlagos testtömeg és a rajta lévő minden felszerelés együttvéve), akkor az alanyra ható pillanatnyi legnagyobb erő 12.000 N, azaz 12 kN lehet F=mg így a 80 kg testtömegű embere ható erő: F = 80 kg * 10 m/s2 15 = 12.000 N; vagyis

12 kN Egy kg tömegű test súlya a Föld felszínén körülbelül 9,81 N (de ez változik a tengerszint feletti magasságtól függően). Vagyis 10 N = 1 kg; azaz 10000 N = 10 kN = 1000 kg = 1 t Mindezt, úgy állapították meg, hogy az ejtőernyőzés kezdetén a kupolaernyők nyitásakor (zuhanás közben) sorra haltak meg a tesztelő ejtőernyősök. A belső szerveik leszakadtak a hirtelen rátástól, amit az ernyő nyitásakor fellépő erő a testre gyakorolt. 1.3 A kötélben ébredő erők Mászáskor a biztosítás lánc elemeinek tekintjük azokat az elemeket, amelyek az esés megtartásában szerepet játszanak, így a kötél, a beülő, a csomók, a köztesek, a karabinerek, a stand elemei, a biztosító eszközök és maga a biztosító ember is. Vagyis minden olyan elem, amely az eséskor keletkező mozgási energiát elnyeli. 1.31 Az eséstényező Szokták mondani, hogy mászás közben az ember nem számolgatja a kötélben ébredő erőket, illetve az

eséstényező nagyságát, de ezzel a fogalommal (számértékkel) mindenképpen tisztában kell lennünk. Eséstényező = esés hossza megfeszülő kötélhossz Az eséstényező alapján 3 kategóriába soroljuk az eséseket: Esés osztálya Eséstényező értéke lágy esés kemény esés extrém esés 0-1 1-1,8 1,8-2 –2– Sziklamászó alapismeretek Például, ha egy előlmászó 5 méterre a stand felett kiesik (egyenes kötélvezetés mellett), és az utolsó köztes az esés pontjától 2,5 méterrel lejjebb van elhelyezve, akkor az esés hossza: 5 méter, a megfeszülő kötél hossza: 5 méter. A számított eséstényező: 1 (lásd az 1 ábra jobb oldali képét). Eséstényező = 5 5 Ugyanakkor, ha ez az előlmászó semmilyen köztest nem rakott volna az út folyamán, akkor az esés hossza már 10 méter lenne, míg a megfeszülő kötél hossza nem változna. Vagyis az eséstényező 2-es lenne (lásd az 1. ábra bal oldali képét – megjegyzendő a

képen más értékekkel, de szintén 2-es eséstényezőt szimulál). Eséstényező = 10 5 1. ábra Eséstényező Mindebből látható, hogy a megfelelő távolságokban elhelyezett köztesek nagyon fontosak a komolyabb sérülés elkerülése miatt. Amennyiben 1, 2, 4, 8, 16 és 32 méteren rakunk köztest, akkor az eséstényezőt mindig egyes értéken tartjuk. Köztes távolsága a standtól [m] Esés hossza [m] Megfeszülő kötélhossz [m] Eséstényező 1 2 4 8 16 32 2 4 8 16 32 36* 2 4 8 16 32 50 1 1 1 1 1 0,72 * Egy 50 méteres kötéllel számolva. A számítás nem vette figyelembe a kötél nyúlását, illetve vélelmezte, hogy a kötél nem szorult meg. Mindezzel elkerülhetjük, hogy az előlmászó egy hosszú esés következtében nekicsapódjon a falnak, vagy visszaessen a standig, amely például, ha egy párkányon van, –3– Sziklamászó alapismeretek akkor komoly sérüléseket okozhat. Ebben az esetben, amikor az előlmászó a standig esik

vissza, az eséstényező egyes, így itt, mint látjuk nem is a magas eséstényező a veszélyes. Extrém esetben (amennyiben nem volt berakva semmilyen köztes) a stand alá esik az előlmászó (extrém eséstényezőt produkálva ezzel – lásd a fentebbi példát), melynek során igen nagy erők hatnak a biztosítási lánc minden egyes elemére, így a standra és a biztosító személyre is. Ennek nagy veszélye, hogy a stand túlterhelése miatt adott esetben a mászó páros mindkét tagja súlyos sérüléseket szerezhet. 1.32 Az elméleti és gyakorlati eséstényező közötti különbségek Az eséstényező képletéből is kiderül, hogy nem a stand és a mászó közötti kötélhosszal, azaz a kiengedett kötélhosszal számítjuk, hanem a megfeszülő kötélhosszal. Ennek azért van jelentősége, mert a kötél a különböző sziklaalakzatokon (pl. áthajlás, kiugró sziklaperem, kisebb-nagyobb repedés, stb.) és közteseken megtörik, súrlódik, ezért

eséskor nem a teljes kiengedett kötélhossz fogja az esés energiáját elnyelni. Ebből az következik, hogy a gyakorlati eséstényező mindig nagyobb, vagy egyenlő, mint az elméleti eséstényező! Gyakorlati eséstényező ≥ Elméleti eséstényező Ezért, mászás során igen nagy figyelmet szenteljünk a megfelelő kötélvezetésre, amely során a kötelet a lehetőségekhez képest egyenesen vezessük, az áthajlások tövénél elhelyezett közteseket hosszabbítsuk ki, stb. Ezzel a módszerrel elérhetjük, hogy a gyakorlati eséstényező, megközelítse az elméleti eséstényező értékét. Egy példa erre: Az előmászó egy 3 méter hosszú plafonáthajlás átmászásán van túl, ami a stand felett 6 méterrel kezdődött, most egy függőleges táblán mászik. Az áthajlás sarkában elhelyezett köztest nem hosszabbította ki. Az áthajlás után az első nitt 2 méterre van, majd minden 4-ik méteren. Az előlmászó aztán esik le, hogy a biztosító ember

szólt, miszerint az 50 méteres kötél fele már kifutott. Az esés hossza 4 méter, míg a megfeszülő kötélhossz 16 méter Az eséstényező ebben az esetben 0,25. Ugyanakkor, ha az áthajlás előtt a köztesét kihosszabbította volna a mászó, a megfeszülő (vagyis ebben az esetben a kiengedett) kötélhossz 25 méter lett volna, vagyis az eséstényező 0,16-ra csökkent volna. Mindezzel közel 40 %-al csökkenthette volna a biztosítási láncban (így a kötélben) fellépő erők nagyságát. 1.33 A kötélben ébredő erők előlmászó kiesésekor Eséskor a kötélben valamint a biztosítási lánc minden egyes elemében keletkező erők nem közvetlenül az esés magasságától, hanem az eséstényezőtől és a mászó tömegétől függ, de mivel a mászó tömegét állandónak vehetjük, így csak az eséstényező határozza meg a keletkező erőt: F = m g + m2 g2 + 2AE mg h l Ahol: F: a kötélben fellépő erő; A: a kötél keresztmetszete; E: a kötél

rugalmassági modulusza; h: az esés hossza; l: a kiengedett kötélhossz; a h/l nem más, mint az eséstényező; m: a mászó tömege; g: nehézségi gyorsulás. 1.34 A kötélben ébredő erők traverzálásból való kiesés esetén Traverzálásból kiesve a kötélerő a mászó súlyának háromszorosa, függetlenül az inga hosszától: F=3mg Előlmászó és másodmászó esésekor traverzálásban ugyanakkora erők keletkeznek, melyek a mászó testtömegétől függenek kizárólagosan. Éppen ezért (relatíve kis erők keletkeznek) a traverz forgó pontjában igen vékony kötélgyűrűk („cipőfűzők”) is tarthatnak. –4– Sziklamászó alapismeretek 1.35 A kötélben ébredő erők másodmászó kiesésekor Másodmászó esésekor a kötélerő a mászó súlyának kb. kétszerese: F=2mg Másodmászó esésének megtartása igen kis erőt igényel, így ebből különösebb gond nem szokott lenni. Ilyenkor „nagyobb” gond szokott lenni a kötél

megnyúlása, amely akár több méter is lehet. 1.36 A kötélerőt befolyásoló egyéb tényezők Előlmászó esésekor a kötélben keletkező erő kisebb, mint amit a fentebb leírt képlettel kifejezhetnénk. Ennek oka, amit már korábban is említettünk, hogy a biztosítási lánc nem csupán a kötélből áll, hanem sokkminden egyéb másból is (1.3 A kötélben ébredő erők) A csökkentő tényezők közül itt néhányat említünk, melyek nagymértékben befolyásolják a kötélerőt: - az emberi test rugalmassága (pl. ha testről biztosítunk); - a kötél megcsúszása a biztosító eszközben; - az előlmászó falhoz ütődése; - a köztesek nyúlása, a csomók összerándulása-összehúzódása; - a karabinerekkel való súrlódása. 2.1 Az esés megtartása Amennyibe egy 5 kg tömegű tárgyat egy kötélre kötünk és felhúzzuk 1 méter magasra, akkor a gravitáció lefelé ható erővel húzza a tárgyat, míg mi ugyanakkora, de ellentétes irányú

erővel tudjuk azt megtartani. Ugyanakkor, ha ez a tárgy zuhanni kezd (9,81 m/s2 gyorsulással), akkor a hirtelen rántási erő sokkal nagyobb lesz, mint amikor csak a súlyát tartottuk a gravitáció ellenében. A zuhanás következtében a gyorsuló tárgy mozgási energiája folyamatosan nő. Ha az előlmászó leesik, a fellépő esési energiát a biztosítási lánc egyes elemeinek (különböző mértékben), de leginkább a kötélnek kell elnyelnie. Minél több energiát nyel el a kötél, annál kisebb az a „maradék” erő, amely a mászóra közvetlenül hat. Ezt az erőhatást nevezzük megtartási rántásnak, amely a dinamikus (mászó) kötelek egyik legfontosabb paramétere (minél kisebb a megtartási rántás, annál kevesebb erőhatás jut a mászóra az esés megfogása alatt). A megtartási rántás függ az eséstényezőtől, a mászó testsúlyától, valamint a kötél energiaelnyelő képességétől. Érdemes tudnunk, hogy a mászáshoz kifejlesztett

köteleket laboratóriumban tesztelik (mondhatni „steril” környezetben: fémsúllyal, fix pontra kikötve, 1,77-es eséstényezővel), olyan extrém körülmények között, melyek a valóságban nem, vagy mindenesetre nagyon ritkán lépnek fel. Ilyen körülmények között a zuhanás minden energiáját a kötél nyeli el teljes egészében, amelyet nem csökkent a köztesekkel való súrlódás, az emberi test, a csomók összehúzódása, a dinamikus biztosítás, stb. energiaelnyelése A mászókötelek dinamikus tulajdonságai minden egyes megtartott eséssel romlanak, a megtartási rántás értéke ezért nő! 2.2 Az esés hossza Az erő, ami az eső tárgy (mászó) megtartásához szükséges, attól függ, hogy milyen gyorsan állítjuk meg az esést. Sokkal nagyobb az ellenállás, ha gyorsan állítjuk meg a zuhanó tárgyat, mintha hagyjuk, hogy csússzon a kötél egy kicsit. Ugyanígy a mászó súlyának megtartása kevesebb energiát igényel, mintha a zuhanó

előlmászót kellene megfogni. –5– Sziklamászó alapismeretek 3. A biztosítási lánc elemei 3.1 A kötél A kötél sok helyzetben biztonságot nyújt, mondhatnánk, hogy a gerincét alkotja a biztosítási láncnak, de önmagában nem tud semmitől sem megvédeni. Mint ahogy azt már korábban is említettük a kötél csak egy tagja ennek a rendszernek. A kötél, mint technikai eszköz, arra szolgál, hogy esés esetén a mászó a lehető legkisebb sérülést szenvedje. Legfőbb elvárások a kötéllel szemben, hogy minél több esést bírjon ki, esés esetén ne érje nagyobb erő a mászót, mint amit az emberi szervezet még elvisel (max. 12 kN), a lehető legkisebb nyúlással állítsa meg az eső embert, semmilyen körülmények között ne szakadjon el, könnyen lehessen kezelni, és a lehető legkisebb súllyal rendelkezzen. Természetesen ezek az igények egymással ellentétes megoldásokat kívánnak, emiatt a gyártók egyfajta egyensúlyt próbálnak

megvalósítani az elvárások között. De a technika fejlődésével újabb és újabb megoldások születnek ezen igények egy kötélbe való „bezsúfolására”. Itt megemlíthető a Beal Joker kötele, mely például egész-, fél- és ikerkötélként is funkcionálhat, így mind sziklamászásra, mind alpesi utak mászására is alkalmas, de havas vagy vegyes terepen is használható. 3.11 A kötél szerkezete Kezdetben természetes anyagokból, leginkább kenderből készült köteleket használtak, de ezek a kötelek nem voltak képesek egy komolyabb esés megtartására. A második világháború alatt fejlesztették ki az első műanyag alapanyagú köteleket, melyek már műszálból készültek, könnyűek, rugalmasak voltak és több mint két tonna (> 20 kN) megtartására voltak képesek (statikusan). Rugalmasságuknak köszönhetően az esés energiájának nagy részét elnyelik, ezzel csökkentve a mászóra ható erőket (megtartási rántás). A korai

műszálas kötelek lapos vagy sodort szerkezetűek voltak, melyek sok apró szálacskából álltak. Ezeket a szálakat 3-4 nagyobb pászmába csoportosítottak, és összecsavarva alakították ki a kötél végleges szerkezetét. Ezeket a sodort köteleket váltotta fel fokozatosan a speciálisan mászásra tervezett kőrszövött kötelek. A mai modern kötél alapvetően két fő részből áll: a magból és az azt körülvevő köpenyből. A köpeny feladata a mag megvédése a külső környezeti hatásoktól (súrlódás, kosz, víz, stb.), a teher viselésének egy része (1/3 - 2/3 eloszlás a köpeny és a mag között), illetve a kötélkezelést segítheti mintázatával, jelöléseivel. A mag szerepe az esés során ébredő erők elnyelése, hogy a mászót és a közteseket minimális erő érje. A kötél felépítése (Koczor, 1997): A mag 7-15 darab magfonalból áll, amely tovább oszthatók ágfonalakká. Az ágfonalak 250- 300 darab filamanesből (végtelen

hosszú elemi szál) épülnek fel. A filamensek védősodrattal látják el, illetve így adódik az ágfonal, valamint az ágfonalak is védősodrat segítségével állnak össze magfonallá. A cél, hogy egy olyan szálhalmazt kapjunk, melyben a szálak közel párhuzamosak, de a feldolgozhatóság (a szálak együtt maradása) is biztosított. A kötél alapanyaga poliamid, melyet a viszkó-elasztikus anyagok közé soroljuk. Terhelés hatására a kötélben létrejövő deformáció (nyúlás) egy része maradandó lesz, egy része az idő elteltével szűnik meg (a kötél relaxálódik), egy része pedig a terhelés megszűntével azonnal visszaalakul. A jelenség a molekulaszerkezet sajátosságaival magyarázható. –6– Sziklamászó alapismeretek 3.12 A kötél típusai Itt érdemes megjegyezni, hogy minden kötélnek meg kell felelni valamelyik szabványnak, amelyek garantálják, hogy az adott kötél a kötéltípusnak megfelelő paraméterekkel rendelkezik.

Jelenleg a kötéllel foglalkozó szabványok és normák: EN 892, UIAA, CE. Alapvetően 3 csoportba soroljuk a köteleket: egész-, iker- és félkötelek 3.121 Egészkötél Egy szál van, amit használunk, így a kötélvezetésre könnyű figyelni, könnyű akasztani, kezelni. Leginkább egyenes vonalvezetésű, sportmászó utakban ajánlott. Előnye, hogy egyszerű, könnyen átlátható és kezelhető, egyértelmű a vonalvezetés nyomon követése, a mászógéppel való felfelé mászás (jumározás) kevésbé roncsolja, átmérőjéből adódódóan strapabíró. Hátránya viszont, hogy ereszkedni csak fél kötélhosszat tudunk egyszerre, a megtartási rántást csak biztosító eszközökkel lehet csökkenteni. Megjegyzés: ha két egészkötéllel mászunk egy 3-as parti miatt, akkor soha ne biztosítsuk az elől mászót mindkét kötéllel – túl nagy lesz a megtartási rántás. 3.122 Ikerkötél Kiküszöböli az egészkötél azon hátrányát, miszerint csak

fél kötélhossznyit lehet ereszkedni. Több esést bír, redundáns (2 szál), nagyobb biztonság. A két mászó mindkét kötélszál végét beköti a beülőjébe és a két szálat mindig együttesen kell akasztani a köztesbe! Elsősorban alpesi utakhoz javasolt, ahol a kötélvezetés egyértelmű, gyakori esés előfordulhat. Előnye, hogy ereszkedni ugyanannyit lehet, mint mászni, redundáns (2 szál), nagyobb biztonság, mivel két részből áll, a szállítása könnyebb, súlya kisebb, mint a félkötélé (bár az egész kötélhez képest a két szál együttes tömege nehezebb). Hátránya viszont, hogy rosszabb a kezelhetősége, mint az egészkötélnél, nagyobb odafigyelést igényel. 3.123 Félkötél Olyan körülményekhez tervezték, ahol a biztosítás sokszor gyenge, vagy nem elégséges. A két szálat, ha külön-külön akasztjuk (felváltva), akkor a megtartási rántás csökkeni fog (1 szálon kisebb), így kisebb erő jut a köztesre, illetve a

mászóra. Azonban nem alkalmas hosszú kimászások (sok méteren köztes elrakása nélkül) biztosítására egy szálon. 1-es eséstényezőnél nagyobbat nem ajánlott esni félkötélbe úgy, hogy csak egy szál van akasztva, mert akkor a mászóra a maximális megtartási rántás 70% a jut! Az elvet tekintve rendesen akasztom, mint az ikerkötelet (jó köztesek), kritikus résznél pedig felváltva (itt sűrűbb köztesek vannak). A másik ok, amiért külön akaszthatom a kötélvezetés, főleg olyan helyeken, ahol a traverzálás és a felfele mászás váltakozik. Felvetődik a kérdés, hogy mi van akkor, ha mégis egy szálba esünk extrémet. A válasz, hogy a kötél jó körülmények között kibírja, de nem bír annyit, mint a megadott maximum (maximum egy vagy két extrém esést bír ki). Azonban rossz körülmények között (jég, víz) esetlegesen egy nem új kötél már nem biztos, hogy kibírja, ezért ilyen helyzetben, inkább akasszuk együtt a két

szálat. A két szál esetleges megégésétől nem kell tartani, a kötelek fel vannak készítve erre. A félkötél alkalmas két hátul mászó biztosítására is. Előny, hogy változó körülmények között szinte minden tulajdonsága a legjobbat nyújtja, ereszkedés itt is a teljes kötélhosszon történhet. Hátrány, viszont, hogy kötélkezelésre nagyon figyelni kell, nehezebb, mint az egész kötél és ikerkötél, továbbá az ára rendszerint drágább, mint a másik két kötéltípusé. –7– Sziklamászó alapismeretek 3.13 A kötelek jellemző tulajdonságai 3.131 A kötél hossza Értelemszerűen a kötél hossza határozza meg a mászás, illetve az ereszkedés maximális hosszát, illetve a hossztól függ a teljes kötél súlya (melyet cipelni kell a beszállásig, illetve a mászás során „maga után húzza” az előlmászó). A túl rövid kötél több hosszt eredményezhet, ami időveszteséget és plusz energiát igényel (standépítés

és átszerelés, extra pszichés terhelés). A túl hosszú kötél pedig extra súlyt, több köztest, kommunikációs és kötélvezetési problémákat okozhat. A tipikus kötélhosszak mászáshoz: 50, 55, 60 és mostanság kezd elterjedni a 70 méter (lehet kapni 100 méteres kötelet is). Gleccserjáráshoz elég a rövidebb kötél is A kötél hossza használat során változik, attól függően, hogy milyen körülmények között használjuk (por, pára, hőmérséklet, stb.) A kötél hossza akár 5-10 %-al is rövidülhet Ezért a gyártók sokszor egy 2 –5%-al hosszabb kötelet adnak, mint a jelzett hossz. 3.132 A kötél súlya (lineáris sűrűség) Gramm/méterben adják meg [g/m] Ez az érték a kötél típusától függően egészkötél esetén 57-82 g/m között, félkötél esetén 42-55 g/m és ikerkötél esetén 38-45 g/m között van. A kötél teljes súlya függ a hosszától 3.133 A megtartási rántás Elméleti szempontból ez az egyik legfontosabb

paramétere a kötélnek, ettől függ, hogy a mászóra, illetve a köztesekre mekkora erőhatás jut. A kötél a többi energiát elnyeli (miközben megnyúlik). Egészkötél esetében 1,77-es eséstényezővel és 80 kg-os súllyal (a 80 kg egy átlagos ember testsúlya felszereléssel együtt) tesztelve az első esés megtartásakor fellépő megtartási rántás nem lehet nagyobb, mint 12 kN. Értéke 7,3-8,4 kN között van általában Félkötél esetében szálanként 1,77-es eséstényezővel és 55 kg-os súllyal tesztelve az első esés megtartásakor fellépő megtartási rántás nem lehet nagyobb, mint 8 kN. Értéke 4,9 és 6 kN között van általánosságban. Ezt a kötéltípust azért 55 kg-al tesztelik, mert azon kötelek, melyek ekkora súllyal 5 esést megtartanak, a gyakorlatban 80 kg-al két esést tartanak meg, amely viszont elegendő egy olyan kötélnek melyet nem arra terveztek, hogy egymás után többször is ilyen magas eséstényezőjű esést fogjon

meg. Itt megjegyzendő, hogy a 8 kN maximális megtartási rántás érték nem pontos, ugyanis a szabvány előírásainak kiszámításakor hiba történt. Ahhoz, hogy egy ikerkötélként használt (mindkét szálat akasztjuk a köztesbe) félkötél két szálában ébredő megtartási rántás ténylegesen 12 kN alatt maradjon, 55 kg-al tesztelve szálanként csak 7 kN-t kellene előírni. Ikerkötél esetében 2 szálon, 1,77-es eséstényezővel és 80 kg-os súllyal tesztelve az első esés megtartásakor fellépő megtartási rántás nem lehet nagyobb, mint 12 kN. Értéke itt is 7,38,4 kN között van általában Megjegyzendő, hogy a biztosítóeszköz – típusától függően különböző mértékben – dinamikus biztosítást eredményez, azaz a megtartási rántás értéke kisebb, mint egy statikus biztosítás (fix ponthoz kikötött kötél) esetén. 3.134 Extrém esések száma Megadja, hogy a gyártó hány 177-es eséstényezőjű esést garantál, amit a

kötél jó körülmények között kibír (a 3.133 A megtartási rántás pontban leírt súlyokkal tesztelve). Egészkötél esetében minimum 5-nek kell lennie egy szálon, félkötél esetében egy-egy szálon kell minimum 5-nek lennie. Ikerkötélnél viszont a két szálnak együttesen minimum 12 egymást követő esést kell megtartania. Ezek az értékek erősen függenek a kötél korától, használtságától és a körülményektől. Vizes, jeges körülmények között az értékek akár 1-2-re is lecsökkenhetnek. –8– Sziklamászó alapismeretek 3.135 A köpeny csúszása Értéke megadja, hogy terhelés hatására, mennyit csúszik el a köpeny a maghoz képest. Maximálisan 20 mm lehet, de a mai köteleknél általában 0 mm 3.136 A kötél nyúlása az első esésnél Mint már korábban említettem, a kötél energiát nyel el, miközben nyúlik. Azonban ha túl sokat nyúlna, annak sok esetben baleset lenne a következménye, és kezelhetetlenné válna.

Ez az érték a mai köteleknél maximálisan 40 % lehet. Tipikus érték 28-35 % 3.137 A kötél statikus nyúlása Értéke megadja, hogy statikus terhelés esetén (80 kg) mekkora a kötél nyúlása. Értéke minél kisebb, annál jobban lehet használni felsőbiztosításos (top-rope) mászásokhoz, vagy pruszikoláshoz, esetleg mentéshez (hiszen nem kezd el „rugózni”). Egészkötél esetén maximálisan 10 % lehet, fél kötél esetén maximálisan 12 % lehet. 3.138 A kötél átmérője A kötél átmérője mm-ben megadva (10 kg van a kötélre akasztva). Az átmérőtől függ a súly és a súrlódása a kötélnek Figyelni kell, hogy adott biztosítóeszköz milyen átmérőjű kötelekkel képes „dolgozni” (pl. Reverso: 8-11 mm átmérőjű kötelekhez használható, míg a Reversino 7,5-8,2 mm-es kötelekhez). Egészkötelek átmérője tipikusan 9,4-11 mm között van, a félkötelek átmérője 8-9 mm között mozog, míg az ikerkötelek átmérője 7,5-8,5

mm között van. A nagyobb átmérőjű kötelek jobban gyűrhetőek, tovább bírják az évek viszontagságait, viszont ezzel párhuzamosan nő a súlyuk is. Olyan mászóutaknál, ahol a kis súlynak és a köztesekben (karabinerekben) való csekély súrlódásnak nagy jelentősége van, érdemes kisebb átmérőjű kötelet használni. Azonos átmérő esetében a szövésszálak számának növelése javítja a kötél dinamikus tulajdonságait. Mivel a kötél átmérője nehezen mérhető pontosan, ezért praktikusan ajánlott inkább a súlyadatokat figyelni. 3.139 Csomózhatóság A kötél merevségét, így kezelhetőségét hivatott jellemezni Mérése: kötnek egy hurok csomót a kötélre, meghúzzák 10 kN-nal, majd visszaengedik 1 kNra. Ebben az esetben a belső átmérő nem lehet nagyobb, mint az átmérő 1,1-szerese A kötél kezelhetőségét azonban alapvetően befolyásolják a körülmények és az életkora. 3.1310 Él-állóság A sziklán található élek,

peremek és egyéb alakzatok képesek a kötelet elvágni. Ha a kötél éles peremen törik meg, a felfekvés helyén a keresztmetszetben nem egyenletesen oszlik meg a kötelet felépítő elemi szálak terhelése (éles peremnek tekinthető minden, aminek a sugara kisebb, mint a kötél sugara). Laborban egy 0,75 mm-es rádiusszal modellezik az élet. Amennyiben extrém esésénél ez az él nem vágja el a kötelet, akkor élállónak nevezzük 3.1311 Csévék /fonatok száma A kötél fonatolási eljárással készül, vagyis a mag köré tekerik egymást keresztezve a köpeny szálait, azaz a mag a köpeny „bélelő” fonala. A köpeny szálainak száma 30 és 50 között változik. Azonos átmérő esetén a köpeny szálainak számának növelésével javulnak a kötél dinamikus tulajdonságai, míg kevesebb szálból (relatíve vastagabb köpeny kiképzéssel) szőtt körszövés ellenállóbb lesz a súrlódással szemben. 3.1312 Gyártási év Gyakorlati szempontból

rendkívül sokat számít a gyártási év Mivel ha nem használjuk, az anyag akkor is öregszik. Számos cég a különböző években gyártott köteleket különböző színű köpennyel látják le (a szövés mintájából lehet megállapítani melyik kötéltípusról van szó). Vagy például a Beal cég a kötél magjában egy szálra adatokat ír fel –9– Sziklamászó alapismeretek (kötél neve, átmérője, típusa, a szabvány száma és a gyártási éve), valamint a szál színét a gyártási évnek megfelelően kódolja. A következő táblázat azt mutatja, hogy egy mammut kötél körülbelül mennyi ideig használható (mindezen adatok erősen tájékoztató jellegűek): Használat gyakorisága Várható élettartam Nem használt Ritkán használt (kétszer egy évben) Alkalmanként használt (egyszer egy hónapban) Rendszeresen (néhányszor egy hónapban) Gyakran használt (minden héten) Naponta használt 10 év 7 év 5 év 3 év 1 év kevesebb, mint

1 év 3.1313 Impregnáltság, vízállóság Ez a paraméter mutatja, mennyire áll ellen a vizes körülményeknek. Fontos, hogy vizes/jeges körülmények között is a kötél kezelhető maradjon, és a terhelhetőségi paraméterei minimálisan csökkenjenek. A mai modern köteleknél, nem csak a köpenyt, hanem a mag szálait is lekezelik. 3.1314 Köpeny-mag % arány Bizonyos használatoknál (pl terem, top-rope) a köpeny nagyobb súrlódásnak van kitéve. Ilyen esetekben célszerűbb olyan kötelet használni, melynek a köpeny-mag aránya eléri a 45 %-ot, a szokásos 35-45 %-kal szemben. 3.1315 Kötéljelölés A használatot könnyíti Érdemes a felét megjelölni, illetve a vége előtti 5-10 métert. A jelölés segíthet ereszkedéskor és mászáskor egyaránt Ha gyárilag nem jelölt kötelet veszünk, akkor érdemes arra alkalmas festékkel (kötélfesték) megjelölni. A gyárak több módszert alkalmaznak, leggyakoribb a köpeny mintájának változtatása. 3.14

Általánosságban a kötélről 3.141 Regenerálódás A kötél tehát arra való, hogy ne essünk földig, de a kérdés, hogy mennyit eshetünk büntetlenül, mit bír egy kötél. A gyártó garantálja, hogy a közölt paramétereket a kötél teljesíti, és ezeket tesztelik is (egyéni teszt minden kötélnél). Azonban a kötélnek van egy regenerálódási ideje is. Ha többször egymás után ugyanannál a kunsztnál esünk, és a kötelet mindig ott terheljük, anélkül, hogy a szálak rendeződni tudnának, a kötél nem tudja a megadott megtartási rántást garantálni, illetve a korától függően akár el is szakadhat. Tehát egy-egy nagyobb esés után hagyjunk a kötélnek regenerálódási időt, például úgy, hogy kiakasztjuk magunkat a köztesbe (nem terheljük a kötelet) és várunk pár percet. 3.142 Fagyott kötél, vizes kötél Vizes és fagyott kötélnek romlanak a paraméterei, de száradás után (nem szárítás!) a kötél visszanyeri eredeti

paramétereinek értékét. A vizes/jeges kötél súlya jelentősen megnő, kezelhetősége nehéz lesz. A vizes kötél akár 30%-kal kevesebb terhelést képes elviselni. 3.143 Kötél szakadása A kötél esetleges szakadását mindig megelőzik külső jegyek, pl megszakad a köpeny, kilátszik a mag, vagy kézzel érezzük, hogy a mag sérült. Ilyen esetben a kötelet ne használjuk többet. – 10 – Sziklamászó alapismeretek 3.144 Csomók A csomók csökkentik a kötél teherbíró képességét, de ezt a gyártók bekalkulálják. Azonban a csomókat mindig szabályosan kössük meg, hogy a terhelés egyenletesen oszoljon el és ne lépjen fel extra súrlódás. 3.2 Kötélgyűrűk és hevederek, valamint azok teherbírása Egy 5 mm átmérőjű hagyományos kötélgyűrű teherbírása: 4-6 kN; egy 8 mm átmérőjű hagyományos kötélgyűrű teherbírása: 13-16 kN; 5 mm átmérőjű dynema (polietilén) vagy kevlár (nagy szilárdságú poliamid) alapanyagú

kötélgyűrű teherbírása: 10-20 kN. Egy hagyományos (pl. poliamid vagy poliészter) kötélgyűrű teherbírásának kiszámítása: Fszakító = d2 200 Ahol: d a kötélgyűrű átmérője [mm]. Például: egy 5 mm átmérőjű kötélgyűrű esetén: Fszakító = 52 * 200 = 5000 N, vagyis 5 kN; egy 8 mm átmérőjű kötélgyűrű esetében már: Fszakító = 82 * 200 = 12.800 N, vagyis 12,8 kN Egy 19 mm széles poliamid csőheveder teherbírása: 11-15 kN; egy 26 mm széles poliamid csőheveder teherbírása: 15-20 kN. A csomók csökkentik a teherbírást 10-30%-os mértékben Például egy 22 kN-os varrott heveder esetén, ha a varrás helyett csomó alkalmazunk, akkor a teherbírás 16-18 kN-ra csökken. Mindezen adatok csak tájékoztató jellegűek, így mind a kötélgyűrűk, mind a hevederek esetében nézzük meg a csomagoláson, hogy a gyártó milyen értéket ad meg teherbírásuknak, illetve a varrott hevedereknél sok esetben a varrásnál egy kis fülre rá is

írják. 3.3 A köztesek, illetve a biztosítási pontok 3.31 A köztesekre ható erők A közteseket a kötélerő kétszerese terhelheti, ami keményebb kötél és extrém esés esetén kb. 15 kN is lehet Tapasztalat szerint egy átlagos sportmászó esésékor is csak 10 kN közteserő adódik. Fköztes = Fstand irányába + Fmászó irányába Például, ha a mászó irányába 8 kN-os terhelés van, akkor a stand irányába is 8 kN, ami a köztes felé egy 16 kN terhelést eredményez. Itt érdemes megjegyezni, hogy a biztosító személyre ható erő kisebb, mint a mászóra ható, mert a csökkenti a karabinerekben fellépő súrlódás. Ha bele szeretnénk terhelni egy köztesbe, – 11 – Sziklamászó alapismeretek akkor erre ne a kötelet használjuk. Célszerűbb a közteshez egy kantárral vagy slinggel kikötni magunkat, főként ha ékekkel mászunk egy utat, mert így csak szimplán a testsúlyunk terheli a köztes, és nem annak kétszerese. Továbbá a

megfeszülő kötél kimozdíthatja a többi lejjebb elhelyezett köztest. A hosszabb kötél nagyobb távolságon fogja megállítani a mászót, mint a rövidebb kötél (feltételezve, hogy az eséstényező értéke, a kötél és annak relatív nyúlása, valamint a terhelés mindkét esetben azonos nagyságú, csak az esések