Gazdasági Ismeretek | Európai Unió » Európai Unió története és intézményei

Európai Unió Európa olyan kontinens, mely rengeteg különféle hagyománynak és nyelvnek ad otthont, ugyanakkor azonban létezik egy, a d emokrácián, a s zabadságon és a t ársadalmi igazságosságon alapuló közös értékrend is. Az EU ezeket az értékeket védelmezi Ápolja az együttműködést Európa népei között, elősegíti a sokféleség megőrzése mellett létrejövő egységet, és biztosítja, hogy a döntések a polgárokhoz a lehető legközelebb levő szinten szülessenek. A 21. s zázadban, amikor a világ az egymástól való kölcsönös függést egyre fokozódó jelenségként éli meg, fontosabb, mint valaha, hogy az európai polgárok az érdeklődés, a tolerancia és a szolidaritás jegyében más országok lakóival együttműködjenek. EU-tagok, és csatlakozásuk időpontja. 1952. Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxembourg, Németország, Olaszország 1973. Dánia, Egyesült Királyság, Írország 1981. Görögország 1986. Portugália,

Spanyolország 1995. Ausztria, Finnország, Svédország 2004. Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia 2005. Bulgária, Románia Előzmények Az egységes Európa gondolatát többen már az első világháborút megelőzően is felvetették, de hangsúlyosan az 1918-ban véget érő háború után kezdett kibontakozni a kérdés. Elsőként a Richard Coudenhove-Kalergi osztrák gróf által 1926-ban alapított Páneurópai mozgalmat említhetnénk. A francia miniszterelnök, Aristide Briand nevének említése is elengedhetetlen az egységes Európa kialakítására törekvő mozgalmak felsorolásakor, aki 1929-ben tartott beszédében javasolta ez európai nemzetek föderációjának megalapítását a szolidaritás, a gazdasági fejlődés, valamint a politikai és társadalmi együttműködés jegyében. Néhány német közgazdász és nagyiparos1940-ben , akik javaslatot tett az Európai

Konföderáció létrehozására. A Konföderáció a németek világuralmi törekvéseit erősítette volna, mely egyensúlyként szolgált volna a kommunista Szovjetunióval, valamint a világkereskedelmet uraló Nagy-Britanniával szemben. A németek ezen japán-európai törekvések nem váltak valóra, mivel elvesztették a háborút. 1 A második világháborút követő időszak A második világháborút követően az európai nemzeteket az újjáépítés, a gazdasági megerősödés és egy újabb világméretű háború kirobbanásának megelőzése vezérelte. Számos politikus, államférfi, gazdasági szakember felvetette egy egységes európai kormány, szervezet vagy egy föderáció létrehozásának lehetőségét, azonban az európai térség politikai valósága még nem tette lehetővé az egységes népközösség kialakítását. E tekintetben úttörőnek számít Winston Churchill zürichi beszéde, melyben az Európai Egyesült Államok létrehozása

mellett foglalt állást. A beszéd hatására megalakult a máig is működő Európa Tanács 1949-ben, de annak hatásköre roppant korlátozott, amolyan helyi ENSZ szervezetként értékelik munkáját. Zürichi beszéd A zürichi beszéd Winston Churchill nevéhez kapcsolható, melyben Schumanhoz hasonlóan az Európai Egyesült Államok kialakításának szükségességét, a francia-német megbékélést és az Európai Tanács létrehozását szorgalmazta. Az Európai Egyesült Államokat az ENSZ égisze alatt képzelte el. Az újonnan megalakuló szervezet szövetségeseinek a Brit Nemzetközösséget, az Amerikai Egyesült Államokat és a Szovjetuniót képzelte el. Az egységes Európa létrejötte több szempontból is kulcsfontosságú volt: javítja az európai gazdaságok versenyképességét, lehetetlenné tesz egy újabb háborút, ellensúlyt képez a kommunista Szovjetunióval szemben, valamint oldja a Franciaország és Németország közötti ellentétet.

Elődszervezetek A fentebb felsorolt céloktól vezérelve hat nyugat-európai állam az ötvenes években életre hívta azt a három közösséget, melyet joggal tekinthetünk az Európai Unió elődjeinek. 1951 április 18-án írta alá Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország a Párizsi Szerződést, azaz az az Európai Szén- és Acélközösséget ( ESZAK, a Montánuniót) alapító dokumentumot. Európai Szén- és Acélközösség Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK, European Coal and Steel Community, ECSC) vagy más nevén a Montánuniót 1952-ben alapította hat nyugat-európai állam (Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia), azzal a céllal, hogy megelőzzenek egy újabb háborút. Az acél- és széntartalékok közös kezelését és ellenőrzését szolgáló nemzetközi szervezet terve Jean Monnet ötletén alapult, melyet később Robert Schuman, franica

külügyminiszter hirdetett meg. Az ESZAK-ot tartják az európai integráció első lépésének, később az lett az Európai Gazdasági Közösség, valamint az Európai Közösség alapja. A francia kezdeményezés mögött komoly biztonságpolitikai megfontolások is rejtőztek, politikai szerepe mellett azonban gazdasági együttműködést is feltételezett. A kedeményezést elsőként a Német Szövetségi Köztársaság fogadta el, ezt követően csatlakozott Hollandia, Belgium és Luxemburg, majd Olaszország, így jöhetett létre 1951. á prilis 18-án a Párizsi Szerződés, mely lefektette az Európai Közösségek alapjait. A szervezet azzal a cél lal született meg, hogy tagállamai megosszák egymás közt szén- és 2 acéltartalékaikat, mindezen túlmenően egy újabb háború kitörését is a szervezet révén szerettek volna meggátolni. Jean Monnet (1888 - 1979) Francia politikus, közgazdász. Jelentős szerepet vállal hazája gazdasági kapcsolataink

megerősítésében, a második világháború kezdetén a Francia-Brit Gazdasági Koordinációs Bizottság elnöke volt. 1940-ben Winston Churchil brit miniszterelnöknél felvetette egy esetleges francia-brit szövetség lehetőségét, 1943-ban az algíri szabad francia közigazgatás irányítója. Franciaország felszabadítása után annak a kormánybizottságnak az elnöke, melynek fő szerepe az ország újjáépítésére és modernizációjára vonatkozó terv készítése volt. 1950-ben Robert Schumannal a szén és acéltermelés piacánák egységesítését célzó tervet dolgoztak ki, melynek hatására hat ország írta alá az Európai Szén- és Acél közösség szerződését. Az ESZAK létrejötte Jean Monnet francia közgazdász terveinek köszönhető, mely ötletet Robert Schuman francia külügyminiszter karolt fel és 1950. május 9-én egy európai szervezet létrehozására tett javaslatot, melyet ma Schuman-nyilatkoztként ismerünk és az Európai Uniót

megalapozó első lépésnek tekintjük. Robert Schuman (1886 - 1963) Francia miniszterelnök, az Európai Szén- és Acél közösség alapítója. Elsőként szorgalmazta a francia-német kapcsolatok megerősítését, 1950-ben dolgozta ki az európai gazdasági és katonai egység megteremtését célzó reformprogramját. Elképzeléseit amerikai mintára építette, mely az Európai Egyesült Államok megteremtésében öltött volna volna formát. A határokon átívelő gazdasági rendszerre vonatkozó elképzelései az 1952-ben megalakult Európai Szén-és Acél Közösségben teljesedtek ki, mely az első európai szintű megállapodás az Európai Gazdasági Közösség (EGK) kialakulásához vezető úton. Az ESZAK-ot életre hívó hat ország a k özös gazdaság, a nemzetközi intézmények megerősítésétől vezérelve további közös szervezeteket hoznak létre: előbb az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), majd az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom).

Európai Gazdasági Közösség Az Európai Gazdasági Közösség (EGK, European Economic Community, EEC) szervezete 1958. január 1-jétől működik, mely a tagországok összefonódásának elősegítésével kíván hozzájárulni az életszínvonal emelkedéséhez, a jólét fokozódásához, valamint Európa egységessé válásához. Európai Atomenergia Közösség A szintén 1958. január 1-jétől létező intézmény, azaz az Európai Atomenergia Közösség (European Atomic Energy Community, Euratom), az EGK testvérszervezeteként jött létre. Fő céljának a tagországok atomenergiával kapcsolatos tevékenységének összehangolását tűzték ki. Az EGK-ból kimaradt országok (Nagy-Britannia, Ausztria, Dánia, Izland, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország) a Stockholmi konvenció révén, 1960. m ájus 23-án 3 megalapítják az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (European Free Trade Association. EFTA). Az EFTA, szemben az EGK-val csak az ipari

termékek tagországok közötti szabad forgalmát valósítja meg. 1965. április 8-án egyesítik a három európai közösség (ESZAK, EGK, Euratom) irányító testületeit, így létrejön az Európai Közösségek. Európai Közösségek Az Európai Közösségek elnevezést 1967-től használják az addig alakult három integrációs szervezet (ESZAK, EGK, EURATOM) együttes leírására, amikor összevonták az európai integrációt megalapozó három szervezet addig párhuzamosan működő intézményeit. Az 1965ben kötött Egységesítési Szerződéssel, mely 1967-ben lépett életbe, a három intézmény döntéshozatala közössé vált. Felvették az Európai Közösségek elnevezést, melyet 1993-ig, a Maastrichti Szerződés hatályba lépésének időpontjáig használnak. Innen kezdve az Európai Unió elnevezés foglalja össze az integráció intézményeit. Az Európai Közösségek központi céljaként a tagállamok vámunió és közös piac létrehozását

határozták meg. Az 1967-ben hatályba lépő egyezmény értelmében a három közösség döntéshozatalát a közös Bíróság, Közgyűlés, Bizottság és egyetlen Tanács segíti. Ki kell emelni, hogy a három szervezet továbbra is egymástól függetlenül létezett, csupán döntéshozataluk vált közössé. A szervezetek közös megnevezésére vették fel az Európai Közösségek elnevezést, mely 1993-ig, a Maastricht-i Szerződés életbe lépéséig volt használatos. Az EU intézményei és egyéb szervei Az Európai Unió alapja nem egy, az Egyesült Államokéhoz hasonló szövetség, nem is az ENSZ-hez hasonló kormányok közötti együttműködés. Az Európai Unió gyakorlatilag egyedülálló a maga nemében. Az Európai Uniót alkotó országok (a „tagállamok”) független szuverén nemzetek maradnak, de szuverenitásuk egyesítésével növelik erejüket és olyan befolyásra tesznek szert a világban, amellyel önállóan talán soha nem

rendelkeznének. A szuverenitás egyesítése a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállamok bizonyos döntési hatásköröket átruháznak az általuk létrehozott intézményekre annak érdekében, hogy a közös érdekeket érintő kérdésekben demokratikus módon, európai szinten születhessenek meg a döntések. Az Európai Unió döntéshozatali folyamatában általában, és különösen az együttdöntési eljárásban három fő intézmény vesz részt: • az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott és őket képviselő Európai Parlament (EP); • az egyes tagállamok képviseletében az Európai Unió Tanácsa; • az Unió egészének érdekeit képviselő Európai Bizottság. Ez az „intézményi háromszög” alkotja meg az EU-szerte alkalmazandó politikákat és jogszabályokat. Elvileg az Európai Bizottság tesz javaslatot új jogszabályokra, de azokat a Parlament és a Tanács fogadja el. Két másik intézmény is nagyon fontos

szerepet játszik: a Bíróság az uniós jogszabályok betartását felügyeli, a Számvevőszék pedig az Unió tevékenységeinek finanszírozását ellenprzi. Az EU intézmények hatásköreit és feladatait, az EU valamennyi tevékenységének alapját 4 képező szerződésekben állapították meg. Ugyancsak a szerződések tartalmazzák az uniós intézmények által követendő eljárásokat. A szerződéseket az EU valamennyi tagállamának állam- és/vagy kormányfője elfogadja, parlamentjük pedig ratifikálja. Ezen intézmények mellett az Unióban még számos egyéb, szakmai feladatokat ellátó szervezet működik: • az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a civil társadalmat, a munkáltatókat és az alkalmazottakat képviseli; • a Régiók Bizottsága a regionális és helyi hatóságokat képviseli; • az Európai Beruházási Bank az EU beruházási projektjeit finanszírozza, és az Európai Beruházási Alapon keresztül segítséget

nyújt a kisvállalkozásoknak; • az Európai Központi Bank az európai monetáris politikáért felelős; • az Európai Ombudsman megvizsgálja az EU intézmények és szervek hivatali visszásságaival kapcsolatos panaszokat; • az Európai Adatvédelmi Biztos felügyeli az emberek személyes adatainak tiszteletben tartását; • az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala információkat tesz közzé az EU-ról. • az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal toborozza az Unió intézményeinek és egyéb testületek munkatársait. • Az Európai Közigazgatási Iskola feladata, hogy különböző szakterületeken biztosítsa az EU-intézmények munkatársainak továbbképzését. Emellett szakosodott ügynökségeket hoztak létre, hogy bizonyos technikai, tudományos vagy irányítási feladatokkal foglalkozzanak 5