Jogi ismeretek | Jogtörténet » Képviselet az antik görög jogban

Hamza Gábor: Az ügyleti képviselet (69.–73o) Képviselet az antik görög jogban - A görög jog főbb jellemzői – - a görög jog képviselet szempontjából történő vizsgálata támpontot ad a római jogi képviselet elemzéséhez Wenger – munkájában nem utolsósorban attikai források alapján következtet a közvetett, illetve a közvetlen képviselet elismertségére a római jogban Kübler – a közvetlen képviselet elismerését nagymértékben elősegítette az actio ad exemplum institoriae actionis 1, amely „megalkotójának” (Papinianus) görög orientációjával áll szoros kapcsolatban a jogi romanisztikában a görög jog intézményéit csupán a népjog szempontjából elemzik, ezért még Claus 2 is meglepően felületesen tárgyalja az antik hellén jogot ennek a megközelítési módnak (csak a népjog szempontjából elemzik a görög jog intézményéit) a következménye az is, hogy a papiruszanyagot teljes mértékben figyelmen kívül

hagyják a könyv szerzője öt főbb jellemzőt mutat be Első jellemző /görög jog fogalma, prehellenisztikus – hellenisztikus/ - - problematikus, hogy pontosan mit is értünk a görög magánjog 3 fogalma alatt – ezért ezt a terminológiai eredetű kérdést tisztázni kell a görög jog kifejezés már a prehellenisztikus korszakban több polisz jogát foglalta magában; ellentétben a római joggal, amely egységes és csak egy adott államban hatályosuló jogot jelent a görög jogi koiné 4, vagy hellenisztikus jogi kultúra többé-kevésbé állandó magánjogi intézményeket, formákat, szokásokat tartalmaz (eltérés esetén a hasonló dogmatikai elképzelések képezik kapcsolatuk alapját) a klasszikus /prehellenisztikus/ görög jogot célszerű elválasztani a hellenisztikus /ptolemaiosi egyiptomi/ jogtól ennek oka: a prehellenisztikus korszak jogában még nem fedezhetünk fel idegen hatást (legalábbis közvetlen formában nem), így a képviselet

kérdésének vizsgálatakor nem kell számolnunk a prehellenisztikus korban más jogrendszerek megoldásainak átvételével ezért tárgyaljuk külön a prehellenisztikus korszak jogának a képviselet szempontjából fontos kérdéseit különválasztva a Lagidák Egyiptoma jogától Második jellemző /flexibilitás, rugalmasság, formalizmus kisebb szerepe/ - e jellemzőnek köszönhetően elmarad a görög jogban különböző jogelvek, jogtételek pontos kidolgozása 1 ha egy szabad állapotú képviselőt (procurator) csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg, e keresettel a megbízót lehetett perelni a procurator által megbízatása körében vállalt kötelezettségekért az egész tartozás erejéig; a III. század elején alkotta meg ezt a keresetet Papinianus és ennek útján jött létre a valóságos közvetlen képviselet a későklasszikus korban 2 monográfiáját a görög jogban feltétlenül érvényesülő visszterhességi elv /az egyik

fél által felajánlott szolgáltatás arányban kell hogy legyen a másik fél által felajánlott ellenszolgáltatással - a szerződés érvényességéhez elengedhetetlen feltétel/ és szurrogációs elv római jogra alkalmazása jellemzi alapvetően 3 továbbiakban görög jogként említi a szerző 4 koiné: a görög nyelvjárásokból kialakult köznyelv, amelyben a fő szerepet az attikai elemek alkotják -1- Hamza Gábor: Az ügyleti képviselet (69.–73o) - - - a képviselet vonatkozásában azonban ez kedvező, hiszen így nincs akadálya a megfelelő jogi intézmény kialakulásának (ezen a területen ez nagy előnyt jelent szemben a jog tételeihez szigorúbban ragaszkodó római jogalkalmazással) a „simulékonyság” alapvető oka abban keresendő, hogy a jogi tartalmú kategóriák, fogalmak körében nem a törvényi szabályozás az irányadó – Wolff utal arra, hogy alapvető fogalmak (amelyeknek a képviseletnél is van szerepe) az életből, a

gyakorlatból származnak és nem törvényi meghatározás útján jönnek létre így számos szokásjogi eredetű jogi kategória jogi elismertsége kérdésesnek tűnhet, mivel a klasszikus attikai poliszt uraló felfogás szerint az egyetlen irányadó és valódi jogforrás a törvény erre a sajátos jogfelfogásra vezethető vissza a szokásjogból származó jogintézmények „hajlékonysága” a flexibilitással köthető össze az a tény, hogy a formalizmus jóval kisebb szerephez jut a görög jogban, mint a római jogban már a gortyni jog lehetőséget ad arra, hogy a felperes és az alperes közötti jogvita tárgyát képező rabszolga templomba szökése esetén, a pervesztes alperes a rabszolga felismerését célzó, két tanú jelenlétéhez kötött formális aktusban képviseltethesse magát 5 (megjegyezzük, hogy itt valójában nem közvetlen ügyleti képviseletről van szó, mivel az ügyleti akarat nem jut szerephez – állítja Weiss) a formalizmus

kisebb szerepére vezethető vissza az a tény is, hogy a görög jogban korán elismerték a harmadik személy javára szóló szerződést erre utalnak a Kr. e 205-204-ből származó milétoszi Delphinionban talált feliratok is, melyek alapján a polgárok által a város pénztárába befizetett bizonyos összeg visszatérítése évjáradék formájában történt és ez az évjáradék egy harmadik személy javára is szólhatott – a felirat szerint a kedvezményezett ily módon nagy valószínűséggel önálló jogot szerez Harmadik jellemző /nehezítő körülmények/ - a görög jog hajlékonysága, „amorf” jellege és a kisebb súlyú formalizmus képezik nagy általánosságban a képviseletnek /vagy az ahhoz hasonló, azt pótló intézménynek/ a római jog párhuzamos intézményével való összehasonlításának elvi alapját nincs ugyanis így olyan merev, tehát adott pozitív normához, formához kötött szabályozás, amely éppen egyedisége,

esetszerűsége folytán súlytalanná tenné az összehasonlítást de figyelembe kell vennünk néhány olyan körülményt is, amelyek megnehezítik az összehasonlítást a megfelelő római jogi intézménnyel o a görögöknél nem lehet a tételes jogra és a szokásjogra egyaránt irányuló tudományos érdeklődéssel találkozni (kiv. Theophrastos) o a jogi formulákat olyan hivatalnokok állítják ki, akik nem jogászok, csupán „technikusok” - ennek következtében nem alakul ki egységes, precíz jogi terminológia (pl. a mandatumra 6 sincs megfelelő kifejezésük) Negyedik jellemző /szerződési jog sajátosságai/ - a görög szerződési jog sajátosságainak köszönhetően a képviselet feltételezett érvényesülési területe kisebb a görög jogban, mint a római jogban 5 mivel képviseltethette magát, őneki nem kellett megjelennie, ami mindenképpen a formalizmus kisebb szerepét mutatja a görög jogban (egyfajta lazítás a kötöttségeken) –

ez az értelmezés a saját elképzelésem 6 mandatum /római jog/ = a megbízás más ügyének felkérésre történő, ingyenes ellátását jelenti -2- Hamza Gábor: Az ügyleti képviselet (69.–73o) - a görög jogra jellemző az archaikus /reálügyleti 7/ koncepció, amiből az következik, hogy az ígéret, a puszta megállapodás közvetlenül kötelező erejét nem ismerik el a görög jogban valamennyi szerződés szabály szerint a hitelező oldaláról reális, konkrét típushoz nem kötött rendelkezést feltételez erre vezethető vissza az a koncepció, hogy ami a római jogban konszenzuálszerződésként 8 ismert (pl. adásvétel, bérlet), az a hellén jogban reálügylet így az adásvétel és a bérleti szerződés /misthósis/ a görög jogban reálügylet - ezen jellegükből következik, hogy e jogviszonyok megszűnésénél a képviselet szerephez sem jut 9 Ötödik jellemző - a kötelem sajátos archaikus értelmezése is fontos az

összehasonlítás szempontjából az obligatio /kötelem/ szó a görög jogban nem a hitelező és az adós közötti szoros személyi kapcsolatot jelentő iuris vinculum 10 itt ugyanis a szerződő felek viszonylatában az ún. uralmi jog jelentkezik a hitelező részéről, amely számára az adós vagyonára, ill. az adósra irányuló felelősséget realizáló megragadás jogát jelenti ez nem az adós személyéhez tapadó uralmi jog, így szabadon átruházható és így lehet alkalmas eszköze egy harmadik személy javára szóló szerződés 11 létrehozásának is a tételes jog iránti tudományos érdeklődés hiánya, a szerződésre jellemző reálügyleti felfogás és a kötelem nem iuris vinculumként való értelmezése nem jelenthetnek elvi akadályt a római és a hellén jog összehasonlításában, habár ezek meglehetősen eltérnek a római jog intézményeitől, de csupán az archaikusabb jogi szemlélet elemeit tükrözik 7 reálszerződés /contractus

reales/ = a középkori eredetű elnevezés arra utal, hogy ezek a szerződések a dolog átadásával jönnek létre /re/, tehát a felek közötti megegyezés önmagában még nem ér semmit, a kötelem egy dolog megállapodásszerű átadásával jön létre 8 konszenzuálszerződés /contractus consensuales/ = ezek a szerződések puszta megegyezéssel jönnek létre, ellentétben a reálszerződésekkel, ahol szükség van a dolog átadására is 9 ez a megállapítás nem érvényes minden reálszerződésre, így a kölcsön visszafizetésénél vagy annak biztosítása érdekében adott zálog megszűnésénél már van jelentősége a képviseletnek 10 iuris vinculum = jognak a bilincse, jogi kötelezettség (saját fordítás) 11 lásd második jellemző utolsó bekezdése -3-