Történelem | Tanulmányok, esszék » Barna Gábor - Római birodalom

BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL Barna Gábor házi dolgozata a Római Birodalomról, válogatott témakörökből Vergilius: Aeneis 6.487 és köv sorok -1- BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL „Mások tán majd lágyabb lelket vésnek a bronzba, lesznek, akiktől élő arccá válik a márvány, lesz, aki meggyőzőbben szónokol, és aki jobban írja le, hol kél fel, s hol nyugszik az égen a csillag: Ám te uralkodj minden népen, római” Vergilius: Aeneis 6.487 és köv sorok „Arasznyi időre jöttünk csupán, távozunk csakhamar, helyünket az utód foglalja el, bérelt szállásunk ez, csak ideig-óráig a miénk. Vajon csak az emberélet éveire értem ezt, amelyeket villámsebesen perget el az idő? Gondold végig a városok századéveit: s majd meglátod, mily rövidke ideig

tartott még azoknak is életük, amelyek büszkén emlegetik ősiségüket. Rövid életű s mulandó minden emberi alkotás, s a végtelen időnek csak jelentéktelen hányadát tölti be. Ez a föld, városaival s népeivel és folyóival és végtelen tengerével a világegyetemhez viszonyítva csupán szemernyi pont:.” Seneca: Marcia vigasztalása (49. o) -2- BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL ELŐSZÓ – avagy a Római Birodalom utóélete és hatása napjainkban A többi európai állam feletti uralomra törő országok, népek mindig is a Római Birodalomhoz szerettek volna hasonlítani. A frank Nagy Károlytól elkezdve Napóleonon át Hitler Harmadik birodalmáig, de az oszmán török hódítás is a Római Birodalom nyomdokaiban haladt. Európa jelenlegi politikai struktúrája 2000 év elteltével is a római időkben gyökerezik, nélküle tehát nem csak a múlt nem

lenne megérthető, hanem talán a jelen sem. Az európai államok, és rajtuk keresztül a világ többi államának jogrendszerei is a római jogon alapulnak (kivéve az iszlám- és a zsidó törvénykezést). I István után a magyarság is úgy vált kereszténnyé, hogy a nyugati világ részévé vált, és a saját ősi kultúránk helyett Római Birodalom kultúrájának továbbvivői lettünk. Ennek a kultúrának vannak pozitív értékei – sok mindent átvett, megtartott az őt megelőző kultúrákból és új értékeket is adott hozzá – de vannak olyan sajátosságai, amik nem értékek, nem megőrizni kell őket, hanem megszabadulni tőlük. -3- BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL I. FEJEZET - A Julius-Claudius dinasztia A Julius-Claudius dinasztia első császára maga Augusztus (Kr.e 27 - Kru14) még a köztársaság kori Róma szülötte. Az általa megteremtett

uralmi rendszer a principátus formailag köztárság, és Augusztus ügyel is arra, hogy tapintatosan kormányozzon, kezében tartsa, de ne haragítsa magára a senatust. Halála után a senátus isteni címet adományoz neki „Merthogy a rómaiak hatalma – írta -, épp abban a pillanatban érte el csúcspontját, amikor Jézus váratlanul megjelent az emberek között, az idő tájt, amikor Augustus úrrá lett minden nemzetek fölött, merthogy legyőzte Cleopatrát, véget vetve a Ptolemeusok uralmának Ugyanakkor lett a zsidó nép a rómaiak alattvalója, a syriabéliekkel, Cappadocia, Macadonia, Bythinia népével és a görögökkel egyetemben; röviden szólva, mindazon népekkel együtt, melyek mostanában a Római Birodalom alá tartoznak.” Demonstratio Evangelica 3.730 és köv sorok Az első igazi császár mostohafia Tiberius (14-37) már nem olyan uralkodó, mint Augustus. A senátus feletti uralmat nem politikai ügyességgel, hanem a császári testőrséggel, a

praetorianus gárdával való megfélemlítéssel tartja fent. Uralkodása idejében tesz szert a praetorianus gárda túlzott befolyásra, és először kísérli meg az uralkodó megdöntését. Kortársai gyilkosságokkal (unokaöccsének és fogadott fia, Germanicus megmérgeztetésével) vádolták. Kru26-ban véglegesen Capri szigetére helyezte át az udvarát, ahol állítólag fiatal fiúkban töltötte kedvét. Ő, halála után már nem kap isteni címet a senátustól Tiberiust Germanicus fia Caligula (37-41) követi a trónon, aki kezdetben nagyon népszerű, neve „csizmácska” arra utal, hogy apja mellett katonai táborokban nőtt fel, és ezért kedvelt volt a katonák, és a köznép körében is. De furcsa dolgai is vannak: consullá nevezi ki lovát (igen: a LOVÁT), továbbá megalázza a senátust, és szándékosan magára haragítja a népet, így nem csoda, hogy uralmának hamar vége szakad: fellázad a praetorianus gárda, és a császárt több

családtagjával együtt lemészárolja. Az egyetlen túlélő Germanicus fivére, akinek fogyatékossága, púpos volta, valamint dadogó beszéde miatt kegyelmeztek meg. Claudius (41-54): Róla a II. fejezetben lesz szó Néró (54-68): a dinasztia utolsó uralkodója. Róla a III fejezetben lesz szó -4- BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL II. FEJEZET - Claudius -5- BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL Az idősebb Germanicus halála után az egyetlen, még létező nemzeti gyűlés, a senatus, a zsarnok halála után nyomban a res publica helyreállítására gondolt. Néhány senator azt akarta, hogy a maguk köréből válasszanak princepset, és hittek abban, hogy visszaszerezhetik szabadságukat. Talán miattuk vesztette el életét Gaius gyermeke és anyja, Caesonia; és ők tagadták meg a

császártól az ünnepélyes temetést, és megjutalmazták a gyilkosokat. De az egyetértés hamar megbomlott: a császári consulok jelentéktelen emberek voltak, és mivel több nemes is követelte a vezető szerepét, nem tudtak érdembeni döntést hozni. Ezalatt a praetorianusok átkutatták a császári palotát, s egy függöny mögül előhúzták a halálra rémült Claudiust, a császár nagybátyját, Germanicus utolsó élő rokonát. Bevitték a praetorianus kaszárnyába, ahol a katonák ajándékokat követeltek tőle, amire persze Claudius félelmében elhalmozta őket ígéreteivel. Erre pedig a praetorianusok vállukra emelték, bevitték a curiába és ráparancsoltak a senatorokra, hogy a Caesarok egyetlen élő leszármazottját ismerjék el vezetőjüknek. A katonai fellépéssel szemben minden ellenállás eredménytelennek bizonyult. Azonnal címekkel és méltóságokkal ruházták fel azt az embert, akit eddig lenéztek és ostobának tartottak. Hamarosan

napvilágot látott a hír, miszerint Gaius teljesen kimerítette Róma gabonatárát, márpedig ha a senatus nem hódolt volna a császár előtt, dictatort kellett volna választani. Ebben a helyzetben pedig a császári hatalom jobb lehetőségekkel kecsegtetett, mint a dictatori önkény. Claudius megelégedett Chaereának és Sabinusnak halálával; a nemesekkel szemben nem mert ellenállást tanúsítani, inkább le akarta őket kötelezni. Olyannyira féltette saját testi épségét, hogy még az ünnepi lakomák és fogadások alkalmával a kelet despoták mintáján testőrökkel vette körbe magát, és a hozzá közeledőket alaposan átvizsgálták. Mindezek után Claudius általános amnestiát hirdetett. A tisztelet, melyet Augustus, Livia és atyja, Germanicus emléke előtt mutatott, biztosítékot jelentett, hogy az ő törekvéseiket fogja követni. Egyszer aztán elterjedt egy pletyka, miszerint meghalt a császár. A nép ekkor árulóknak és gyilkosoknak nevezte

a senatorokat és a katonai vezetőket, és csak akkor csitult le, mikor Claudius személyesen állt ki népe elé. Claudiust nem hajtotta a fényűzés vágya, jóakarata pedig határozottan a birodalom javára vált. Szorgalmasan látta el az állami ügyek intézését, melynek köszönhetően óriási eredményeket ért el. A régieket ugyan félrevezették az egykori történetírók ferdítései, akik nem hitték el, a császárról, hogy érdeklődött a közügyek iránt, és főleg nem azt, hogy hasznos lépéseket tett, annak ellenére, hogy az ő hozzájárulása nélkül a provinciák lakói nem juthettak volna könnyebben polgárjogokhoz. Claudius fényűzési törvényeivel és a hagyományos kormányzási elvek alkalmazásával Augustus nyomdokaiba lépett. Hű társával, Lucius Vitelliussal együtt új censust tartott Kiszáríttatta a Fucinus tavat, miáltal nagy területet varázsolt termékennyé, vízvezetéket épített s kibővítette az ostiai kikötőt. A

külpolitikában még ennél is nagyobb sikereket ért el. A provinciákat erélyes procuratorok igazgatták, akiket viszont a központi kormány féken tartott. Servius Sulpicius Galba, egy rendkívüli katona, átvezette seregét a Rajnán, és igencsak kesztyűs kézzel bánt a chattusokkal. Domitius Corbulo, egy igazi római hadvezérként győzelmet aratott a chaucusokon; majd hidak és utak építésével újabb támadásra készült, de Claudius megparancsolta, hogy ne terjessze tovább a birodalom határait. Suetonius Paullinus megfékezte Mauretania déli vidékén a maurisiusokat, s ő volt az első római, aki átkelt az Atlas hegyvonulatán. Claudius végrehajtotta Augustus nagy tervét, és meghódította Britanniát. Claudius a Keleten sem tétlenkedett. A könyörgő fejedelmek, akik Tiberius és Gaius udvarában vesztegeltek, visszatérhettek hazájukba, és ott a császárság vazallusaiként -6- BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A

JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL igazgathatták a rájuk bízott területeket. Kommagene trónjára egy Antiochost ült; a nagy Mithridates egyik azonos nevű utódja kapta a bosporusi királyságot, melynek volt uralkodójának, Polemonnak, Kilikia egy része jutott kárpótlásul. A történetírók főleg azért tüntetik föl Claudiust gyönge jellemű és ostoba embernek, mert feleségei nagy befolyással bírtak döntései felett. Az első kettőtől, Plautiától és Aeliától, már régebben elvált; a harmadik az erkölcstelenségéről hírhedt Valeria Messalina volt. Befolyásának biztosításáért szövetségre lépett a császár kedvelt görög szabadosaival, Kallistossal, Narkissossal és Pallassal, akik Claudius oldalán szépen „megszedték magukat”. Messalina végül ellentétbe került velük és önnön fondorlatai áldozatává vált. Bukásának botrányos oka az volt, hogy szánalmas szerelmi kapcsolatai után egy előkelő

ifjúra, Gaius Siliusra erőltette rá magát, akinek azt ígérte, hogy megosztja vele a trónt, és így sikerült rábírni, hogy fényes szertartás keretében Claudius távollétében nyíltan egybekeljen vele. A császár csak később szerzett tudomást a gyalázatáról. Amikor pedig szabadosai tudatták vele a botrányt, alig tudták rávenni, hogy megbüntesse nejét. Siliust és Messalinat halálra ítélte, de a „gyenge eszű” császár néhány nap múlva már el is feledte feleségére kiszabott ítéletét, s csodálkozott, hogy nem jelenik meg az étkezéseknél (Mindez Kr. u 48-ban történt) Messalina halála után a császárnéi rangért nagy versengés támadt az udvarban. Claudius az állami és házi teendők jó részét görög szabadosaira bízta, bár az idegen ministerek Róma életébe történő bevonása szokatlan volt. A szabadosok mindegyikének volt egy pártfogoltja, akit szívesen látott volna a császár nejeként. Végül Agrippina győzött,

nem is annyira Pallas támogatásával, mint inkább azzal, hogy mint a császár unokahúga, rengeteg alkalma nyílt szerelmének elnyerésére. Bár Róma törvényei tiltották, hogy a nagybátya nőül vegye unokahúgát, de a senatorok beleegyeztek, hogy Claudius testvérének, Germanicusnak leányát emelhesse maga mellé a császári trónra (Kr. u 49) Agrippina, mint császárné arra törekedett, hogy első férjétől, Domitiustól származó fiának, Lucius Domitius Nerónak szerezze meg a trónöröklés jogát. Szüntelen meggyalázta Messalina emlékét férje előtt, hogy fiukat, Tiberius Claudius Britannicust a háttérbe szorítsa; ráadásul Claudius leányát, Octaviát, eljegyeztette Neróval, miáltal az egyenrangúvá vált a császár vér szerinti fiával. Agrippina, Germanicus leányaként különös befolyással bírt a hadsereg felett. Ő alapította meg szülőhelyén (a mai Köln helyén) a Colonia Agrippina nevű gyarmatot. Gyermekkorában sokat volt atyja

mellett, s a rajnai veteranusok szeretettel emlékeztek meg róla. Claudius oldalán most ismét részt vett a katonai ünnepeken, így abban a triumphusban is, amikor Caractacus hódolatát fejezte ki. A császári pénzeken Claudiuséval együtt verték ki képét, s 50-től kezdve az Augusta jelzőt is viselte. Claudius sok nemest üldözött, és sokszor követett el kegyetlenségeket szabadosai és a nagyravágyó Agrippina befolyása alatt. Szervezete idő előtt roskadt össze, veleszületett gyöngesége és kicsapongásai következtében. Midőn pedig Néro 16 éves korában (Kr u 53) vejévé vált, a tehetetlen öreg nem sokáig élhetett tovább. A campaniai tengerparton keresett magának nyugalmat, de Agrippina fejébe vette, hogy „kissé megsietteti halálát”. A mérgezések a korabeli római társadalomban nem voltak szokatlanok. Agrippina mérgezett gombát etetett meg Claudiussal, de ő maga kihányta azt. A gyorsan odaszólított orvos ekkor mérgezett tollal

kente be a császár torkát, s a már annyira óhajtott halál Kr.u54-ben bekövetkezett. -7- BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL III. FEJEZET - NÉRO Néro Antiumban született, kilenc hónappal Tiberius halála után, december tizenötödikén, hajnalhasadáskor, úgyhogy a nap sugarai csaknem előbb érintették testét, mint a föld. Valóban, meg kell hagyni, elég „tüzes” gyermek volt, s már fiatal korában is nagyon szeretett szerepelni. Annál jobb egy előadás, minél látványosabb, főleg, ha ő volt a középpontban, Így aztán már gyerekként részt vett a trójai játékokban. „Csaknem középtermetű volt, teste foltos és rossz illatú, haja hirtelenszőke, arca inkább szép, mint kellemes, szeme szürkéskék és igen gyenge; nyaka túl kövér, a hasa erősen kidomborodott, lábszára túl vékony, egészsége jó és tartós. Öltözködésében, egész

tartásában oly szemérmetlen volt, hogy haját, melyet mindig soronként rendezett csigákba fésült, akhájai útján egészen vállig leeresztve hordta A tudományokban, művészetekben jártasságra tett szert már gyerekkorában Leginkább a költészet felé hajlott, szívesen és könnyedén faragott verset A festészetben és a szobrászatban is ért el nem is középszerű eredményt.” Suetonius: Nero Mindössze tizenhét éves volt, mikor Claudius meghalt, s miután elért hozzá a „gyászos hír”, azonnal imperátorként köszöntötték, és „fiatal kora miatt, csak a haza atyja melléknevet nem fogadta el.” Uralkodását is „játékkal” kezdte. Ez a színjáték arról szólt, hogy Claudiust – s egyben mostohaapját – „nagy halotti pompával eltemette, elmondta fölötte a dicsérő beszédet, és az istenek sorába iktatta.” Különféle játékokat szervezett, melyekben előfordult, hogy nemcsak férfiakat léptek fel, hanem szokatlan módon idős

hölgyek is. Ő vezette be Rómában az úgynevezett Neroniákat, melyben zene, lovaglás és testgyakorlatok is szerepeltek. Zenei tanulmányait ő maga már kisgyermekként elkezdte, és lassan megtanult a kittharán játszani. Óriási vágya volt, hogy Rómában is szerepelhessen, és a nép kérésére nem csak saját kertjében, hanem a színházban is előadta produkcióit, s egészen délutánig abba sem hagyta a szereplést. A „kis mohó” elrendelte, hogy a legkülönbözőbb időpontokra kitűzött dalosversenyeket egyazon évben tartsák meg; ezért nem is egy, még ugyanabban az esztendőben megismétlődött. De, természetesen, egy császárnak kijár a megfelelő tisztelet, nem is beszélve arról, ha énekel! Ezért azt mondják, némelyik asszony az előadások alatt szülte meg gyermekét; sokan pedig, ha már megunták hallgatni és áradozni a szépségéről, a zárt városkapukon vagy a falakon titokban átugorva, elszöktek Rómából, de olyan is akadt, aki

halált színlelve vitette ki magát a városból. A versenyek szabályait betartotta, s egy alkalommal, mikor véletlenül kiesett a kormánypálca a kezéből, félt, hogy ezért kizárják a versenyből, de attól függetlenül, hogy -8- BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL művész volt és olykor tudott uralkodni magán. „Mihelyt besötétedett, fejébe húzott egy hajóssapkát vagy kocsiskalapot, és ellátogatott a kocsmákba; keresztül-kasul kóborolt a sikátorokon, pajkoskodva, s cseppet sem volt ez veszélytelen dolog: ilyenkor belekötött a vacsoráról hazatérő emberekbe, ha valaki védekezett, azt megsebesítette, és bedobta a csatornába”. Azonban ezek a verekedések számára sem voltak teljesen „biztonságosak”, olykor saját szeme világát vagy életét is kockáztatta vele, és esetleg egy féltékeny férj tenyere is hatalmasat tudott „sózni” rá. Bár a

Claudius elleni gyilkosságnak nem volt a kezdeményezője, de tudott róla, és bár gyakran nevezte a gombát az istenek eledelének, később anyjával is végzett. Octavián kívül még két felesége volt, először Statilia Messalina (furcsa módon túlélte Nérót), s hogy e hölgyet megszerezhesse, előbb consul urát (Atticus Vestinust) kellett megölnie. Octavia nem volt „megfelelő”, ezért meg kellett elégednie a hitvesi rang jelvényeivel, majd később Néro számkivetésbe küldte és megölette. A mondva csinált ok az volt, hogy felesége meddő. A búcsúzást hamar kiheverte, hiszen tizenkét nap múlva már a forrón szeretett Poppaea Sabina volt a felesége (halálának oka Néro durvasága volt: a várandós asszonyt hasba rúgta). Kegyetlensége nemcsak a családtagjaival, hanem idegenekkel szemben is megnyilvánult, egy idő után már gyilkolni is képes volt. „Néro ölt: bárkit, bármi okból” 64 júliusában a Circus Maximus környékén tűz

ütött ki, mely a szélben gyorsan továbbterjedt és a város keleti részét egészen a Palatinusig lerombolta. A tűzvész hat napig tartott, és már majdnem meg is szűnt, mikor a Pincius tájékán ismét felütötte fejét a pusztító vész, és ezúttal már a Capitoliumig fölemésztette a házakat. A város tizennégy kerülete közül hat teljesen elpusztult, további négy pedig kisebb-nagyobb károkat szenvedett. Számtalan templom, épület (köztük az ókor sok becses műemléke) megsemmisült. Szerencsére csak a város alacsonyabban fekvő részeire ért el a tűz; a Capitolium és a Palatinus dombján, valamint a többi magas helyen az épületeket nem érte kár. A nép nagyon megijedt; úgy gondolta, hogy az egész veszedelmet gyújtogatás okozta. Elterjedt a híre, hogy elfogták a bűnösöket, és azok vallomásukban a felsőbb vezetésre hivatkoztak. Azt is pletykálták, hogy Néro a császári palota tornyocskájáról gyönyörködött a rémesen

fönséges látványban, s a tűzvész alatt a „Trója pusztulása” című költeményét szavalta. Végül magát a császárt is megvádolták a tűzvész előidézésével, bár a kitörésekor Antiumban tartózkodott. A mélyen fölháborodott lakosság kegyén alapuló császári trón megingott. Néro sietve fölkereste a romos utcákat és segélyeket osztott szét a rászorulók között, bár még fontosabb feladatának tekintette a mulattatást. Ravasz tanácsadói rávették, hogy kegyetlenül sújtson le az olyan emberekre, akiket rossz színben lehet feltüntetni, és így rájuk lehet háríthatni a felelősséget. A zsidókat már úgyis több okból gyűlölte a nép. Azzal vádolták őket, hogy lázongó és zavargó elemei Rómának A zsidók valóban több pártra szakadtak, s gyakran kérték a rendőrség támogatását egymás ellen. Nem volt nehéz a nép figyelmét a buzgó hívőkre fordítani s azzal vádolni őket, hogy siettetni akarták a pusztulást.

A császár rendeletére sok keresztyént fogtak el, szurkos ruhába csavartak, és úgy kötötték ki őket Nero kertjeiben (a mai Szent Péter-templom környékén) a fákra. Mikor ruháikat felgyújtották és fölhangzott az égő emberek jajveszékelése, az odacsődített nép is elborzadt, s maga akarta beszüntetni a „látványosságot”. Bármi idézte is elő a zavargásokat, a császár a nemesek büntetésével igyekezett azokat csillapítani. A nagyurak birtokainak elkobzásával töltötte meg a kincstárt A nemesek a császárok féltékenysége ellenére is nagy vagyont halmoztak fel. Itália és a provinciák földjét -9- BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL az óriási birtokok urai műveltették meg. (Egykorú írók szerint az afrikai provincia egyik fele e korban hat család birtokában volt.) De a nemesek és a gazdagok társaikat tönkretenni látván, félni

kezdtek. 64-ben összeesküvés ütötte fel fejét Gaius Calpurnius Piso vezetése alatt, aki azt remélte, hogy Néro megbuktatása után a senatus majd őt nevezi ki utódjául. Az összeesküvők jelszava bár a libertas volt, de ez nem terjedt volna ki a forumra és a népgyűlésre, kizárólag a nemeseket és a senatust szabadította volna meg a Caesarok, vagy más autokrata uralmától. Seneca is az összeesküvők pártját fogta. Unokaöccse, Lucanus bizonyára megelégedett volna egy sullai dictaturával vagy egy magányos consullal, mint Pompeius volt, de Calpurnius Piso nem volt sem oly erélyes, mint Sulla, sem pedig olyan népszerű, mint Pompeius, így az összeesküvők hosszú halogatás után sem szánták el magukat határozott lépésekre. Tervüket elárulták, csoportjuk feloszlott, s tagjait kivégezték. A legkiválóbb áldozatok Seneca és Lucanus öngyilkosok lettek, a fürdőben fölvágták ereiket 65-ben. A patrícius családok úgy álltak bosszút

elítélt rokonaikért, hogy magánirataikban, melyeket a későbbi történetírók sokszor felhasználtak, élénken bírálták a gyűlölt fejedelmet. A nép (mely Nérót majdnem uralkodásának végéig kedvelte) e korról nem hagyott hátra irodalmi emlékeket. Ennek ellenére nem az önző senatorok döntötték meg a Caesarok trónját. Nero az összeesküvés leverése után túlságosan elbízta magát; egyre sűrűbben fitogtatta költői tehetségét és ének-művészetét, ami a régi hagyományok arculcsapásával a római jellem pellengérre állítása volt. 66-ban a kormányt szabadosára, Heliosra bízva, hosszabb időre Görögországba utazott, hogy nyugodtan versenyezhessen az Olimpiai játékokon művészi babérokra törve. Nemcsak a nemesek, de a nép, sőt szabadosai is rossz szemmel nézték a császári, de ami még rosszabb, a római tekintély ily megalázását. A senatus és a nép még mindig abban a hitben volt, hogy hatalom az államban volt, s

tényleg rémülettel fogadták a hírt, mely szerint a határokon lázongtak a légiók. Tiberius, Gaius és Claudius nagy seregeket tartottak a provinciákban és a birodalom szélein, s vakon bíztak a kormányzókban és a legatusokban, akiket mindig visszahívtak állomásaikról, ha túl nagyok lettek. Aligha hitték, hogy egy proconsul vagy magas állású katonatiszt még az imperatort is letaszíthatja trónjáról, sőt, akár öngyilkosságra kergetheti. Talán éppen azért indult Néro keleti útjára, mert az ilyen hírek féltékennyé tették Domitius Corbulo, a syriai legiók vezére ellen, akit hosszú katonai pályája alatt nagyon megkedvelt a nép. Pedig Corbulo hű volt, s nem voltak nagyravágyó tervei sem A gyáva császár azonban megijedt leghívebb szolgájától, s meg akarván tőle szabadulni, Achaiába rendelte, és arra kényszerítette, hogy kardjába dőljön. Viszont vakon bízott az innenső, Hispania kormányzójának, Galbának hűségében, aki

viszont légióival éppen ellene készült. Nérót a görögök nagy hódolattal fogadták, lelkes tapsokkal jutalmazták zenei előadásait, s a császár hálából biztosította szabadságukat, sőt a korinthosi isthmost is át akarta vágatni. Viszont megfosztotta őket sok művészi alkotásuktól, hogy az épp újjáépülő Rómát ékesítse velük. Üldözőbe vette a legkiválóbb görög stoikusokat és római tanítványaikat, mint Barea Soranust és Thrasea Paetust. Ekkor a stoikus irányzat uralkodott Rómában Néro féltékeny lett azon szellemre, mely elvonta az embereket a császári pompa megbámulásától, és ő, aki először sújtotta a keresztyéneket, üldözőbe vette a stoa híveit is, akik nem a köznépből kerültek ki, hanem előkelő nemesek voltak. Pedig sem az egyik, sem a másik csoporttól nem volt oka félni, s könnyebben nyomhatta el a philosophusokat, mint az új vallás híveit. Thrasea és társai hamar meghajoltak akarata előtt, és

néhány szónoklattól eltekintve, alig adtak hangot fölháborodásuknak. A keresztyének is engedelmes alattvalókká váltak, de szenvedéseiket nem feledték el, és a nagy erkölcsi és társadalmi forradalomnak csírájául szolgáltak. - 10 - BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL Néro nem sejtette a veszélyt, és gyanútlanul tért vissza Rómába, mely a nagy tűzvész után szebben és nagyobb arányokban épült föl, bár nem is annyira római, sokkal inkább görög stílusban szélesebb utcákkal és nem többemeletes házakkal. Még ennél is nagyobb örömöt szerzett neki óriási palotája, az „Aranyház”. Tágas csarnokai és épületei a legpazarabb fényekkel díszítve, a városból jókora területet elfoglaltak. Három dombháton, a Palatinus, Esquilinus és Caelius egymásra néző lejtőin és a közbenső völgyben terültek el a nagy kertek, tavak, fürdők és

egyéb szórakoztató komplexumok. A rómaiak epés megjegyzése szerint a szörnyeteg fölperzselte a várost, hogy császári palotát építhessen magának, és mikor beköltözött, kijelentette, hogy végre illő módon élhet. -------------------------Érdekesség------------------------- Az „Aranyház” kifejezésről könnyen lehet asszociálni a „Márványház” –ra, ami egyáltalán nem kapcsolódik Rómához. A Márványház egyike volt a Vanderbilt-palotáknak (Ikerpalota, Márványház, Hullámpalota, Baltimore palota), amelyeket Cornelius Vanderbiltnek, a „Parancsnok”-nak, az USA 2. leggazdagabb emberének* leszármazottai építettek. ----------------------Érdekesség vége----------------------- De már 68. elején nyugtalanító hírek jelezték, hogy a provinciákban állomásozó légiók forrongnak, és a vezéreket lázítással gyanúsította meg. Magában a városban a nemeseket komor hangulat fogta el; a köznép pedig, aki eddig Néro

legbiztosabb támasza volt, bizonytalan lett. A császár csak Helios ismételt sürgetésére hagyta el Görögországot, a hagyomány szerint a leglelkesebb hangulatban, mert Apollon jóslata Delphoiban a hetvenharmadik évet jelölte veszedelmesnek, s a harminc éves császár így hosszú életpályát remélt. Nem is sejtette, hogy a jóslatnak végzetes értelme van Neapolisban, Antiumban és Rómában fényes triumphus fogadta, de alig vonult be márciusban fényes palotájába, a fenyegető forradalom híre is megérkezett. Még a tél folyamán megegyezett Galba Gallia Lugdunensis kormányzója Gaius Julius Vindexszel, hogy egyszerre föllázadnak. A gallus népeket a rájuk nehezedő adó Vindex köré gyűjtötte, aki a szabadságot akarta helyreállítani. Galbát jó ómen is bíztatta; gyermekkorában egyszer az öreg Augustus elé került, aki gyanútlanul azt mondta róla, hogy ő is meg fogja ízlelni az uralmat; most pedig hetvenhárom éves volt. Nero először

Vindex ellenében intézkedett: megparancsolta Germania kormányzójának, Verginius Rufusnak, hogy vonuljon a lázadó ellen. A rajnai legiók Vesontio (Besançon) mellett győzelmet arattak, mire Vindex kétségbeesésében „kardjába dőlt”, de a győztes katonák csakhamar elpártoltak a császártól, és vezérüket akarták kikiáltani imperatornak. Verginius nem vette föl a bíborköpenyt, de szívesen csatlakozott Galbához, aki a két provincia legiói élén Róma ellen indult. Míg a sereg a távoli Nyugatról Itália szívéhez ért, több hónap telt el. Az aggodalom és bizonytalanság e kínos ideje alatt a császár gyöngesége megnyilvánult, és a veszedelem ellen nem tudott semmit tenni. Remény és kétségbeesés között ingadozott; minden intézkedése kudarcot vallott, amin a lakosság is fölháborodott. Midőn Verginius hűtlenségének és a két hadsereg egyesülésének híre eljutott Nérohoz, a ruháit szaggatta és eszeveszett kiáltások közt

tépdeste haját. A senatorokat és lovagokat a rég várt szabadulás biztatta A nép is zajongott már Néro ellen, mert a gabona drágulását az ő hibájának tulajdonította. Végül a praetorianusokat is elcsábította tőle vezérük, Nymphidius, s így Rómában semmisítethették meg hatalmát. Egyedül maradva csak az öngyilkosság maradt menedékéül, de még a Locustától kapott mérget is ellopták tőle. Egynéhány szolgája kíséretében éjjel megszökött a városból, s pirkadáskor a via Nomentana és Salaria között, egy félreeső helyen, Phaon nevű - 11 - BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL szabadosának a villájában rejtőzött el. Teljes tanácstalanságban töltött itt egy pár órát, majd megjött a hír, hogy elutazása után a senatus a haza ellenségének nyilvánította, kit a „régi szokás szerint” kell kivégezni. Mikor ezen kifejezés

értelmét kereste, megmagyarázták neki, hogy az elítéltet levetkőztetik, nyakát igába teszik s testét addig ütlegelik, míg kiszenved. E rémhírre két tőrt vett elő, kipróbálta élüket, de aztán arra hivatkozva, hogy a végső pillanat még nem jött el, félretette őket. Többször igyekezett erőt venni magán, de csak a közeli lódobogás hallatára kérte meg szolgáját, Epaphroditost, hogy döfje szívébe kardját. A centurio és kísérete ép akkor rontott be a szobába, midőn a haldokló kínjában fölkiáltott. Testét a helyszínen máglyára tették, s szolgái a hamvakat a Pincius hegyen a domitiusi kertekben temették el. Néro principatusának tizennegyedik évében, 68. június 9-én halt meg Poppaeától született gyermeke már csecsemő korában elhunyt, Statiliával kötött újabb házasságából pedig nem született gyermek, s így Julius Caesar családja az Octaviusok, Claudiusok és Domitiusok örökbefogadása ellenére is végképp

kihalt. A nagy dictator négyszer, Augustus háromszor, Tiberius kétszer, Gaius háromszor, Claudius négyszer, Nero háromszor nősült; e sok házasságból több gyermek is született, de Nero után egy sem maradt életben. A család férfitagjai közül sokan öreg korban haltak el, többen elérték a férfikort, néhányat korai betegség ölt meg, vagy titokzatos módon haltak meg, de legtöbbjük a politikai ármány áldozatává vált. A trónbitorló család keserűen fizette meg uralmát, melyet a nép zavarok és vérontások után ugyan, de elfogadott. Kormánya alatt sok előkelő nemes esett áldozatául zsarnokságának, de a birodalom határain belül általában véve rend és jólét uralkodott. A nagy polgárháborúk után a világ egy egész századon keresztül élvezte a békét. A császárság ama „titka”, hogy az uralkodót nemcsak Rómában, hanem másutt is meg lehet választani, végzetszerűen kipattant, s ettől kezdve Róma urait rendszerint a

messze táborozó legiók emelik hatalomra, de ez csak ritkán sikerül erőszak és vérontás nélkül. *: Egyedül John D. Rockefeller előzi meg Részletek az I számú Mellékletetben - 12 - BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL FORRÁSOK JEGYZÉKE A dolgozat elkészítéséhez felhasznált források ABC -rendben: Demonstratio Evangelica Seneca: Marcia vigasztalása Suetonius: Nero Vergilius: Aeneis Michael Klepper & Robert Gunther: The Wealthy 100 (100 Gazdag ember) – fordította: Gellért Marcell, 1998 Valamint: htp://www.turulmadarhu/Italia/Csaszarkorhtm http://www.mekiifhu/porta/szint/tarsad/tortenel/ europa/marcalihtml/ http://www.ferences-szesulinethu/Limes/bogaras/nerohtml http://www.turulmadarhu/Italia/Csaszarkorhtm alapján Képek: http://www.turulmadarhu/Italia/Csaszarkorhtm http://www.nuigalwayie/italian/ http://www.geocitiescom/Athens/Forum/6946/images/nerojpg

http://www.mathmontanaedu/~umsfwest/numis/intro3 http://lazarus.eltehu/hun/dolgozo/zentail/ut/roma02/ http://home.freeukcom/elloughton13/romanshtm - 13 - BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ3. I. FEJEZET – A Julius-Claudius dinasztia 4-5 II. FEJEZET – Claudius 6-8 III. FEJEZET – Néro 9-13 FORRÁSOK JEGYZÉKE14. TARTALOMJEGYZÉK 15. - 14 - BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL Borítóterv: Barna Gábor Szerkesztette: Barna Gábor Tördelte: Barna Gábor Készült BARNA GÁBOR gondozásában Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs hálózatban tárolni, vagy sugározni bármely formában vagy módon, a kiadóval történt előzetes megállapodás nélkül; tilos továbbá terjeszteni másféle összefűzésben,

borítással és tördelésben, mint amilyen formában kiadásra került. Kapcsolódó mellékletek száma: 2 Kiadva: 1 példányszámban Barna Gábor 2003. - 15 - BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL I. sz MELLÉKLET Barna Gábor A Római Birodalomról készült házi dolgozatához - Cornelius Vanderbilt Cornelius Vanderbilt (1794-1877) A vállalkozókapitány, a „Parancsnok” Becsült vagyona: 105 millió USA dollár A leggazdagabb emberek sorát jelen esetben úgy állítjuk fel, hogy a vizsgált személy relatív vagyonát vizsgáljuk. Az egyes vagyonok relatív értékét a tulajdonosaik teljes vagyonának és a haláluk évében kimutatott bruttó nemzeti terméknek (GNP) az aránya alapján határozzuk meg (élő személyek esetében egy adott év az irányadó, de most, az én rövid listámon ilyen személy nincs). Például Rockefeller 1,4 milliárdos vagyona a halála

évében, 1937-ben a GNP 1/65-ének felelt meg. Íme a Top 5: helye -zés 1. név Születés éve halálozás éve vagyon arány nagysága (vagyon/GNP) (ezer dollár) John D. 1839 1937 $1,400,000 65 Cornelius 1794 1877 $105,000 87 3. John Jacob Astor 1763 1848 $20,000 107 4. Stephen Girard 1750 1831 $7,500 150 5. Andrew 1835 1919 $475,000 166 2. Rockefeller Vanderbilt Carnegie Így megállapítom, hogy Cornelius Vanderbilt az USA valaha volt 2. leggazdagabb embere, őt csak John D. Rockefeller előzi meg - 16 - BARNA GÁBOR HÁZI DOLGOZATA A RÓMAI BIRODALOM KAPCSÁN A JULIUS-CLAUDIUS DINASZTIÁRÓL, CLAUDIUSRÓL, VALAMINT NÉRÓRÓL II. sz MELLÉKLET Barna Gábor A Római Birodalomról készült házi dolgozatához - Adatlap és Statisztika Készült: 2003. 02 15 18:05:00 Módosítva: 2003. 04 19 15:26:00 Utoljára mentette: Barna Gábor Változatok száma: 66 Összes időráfordítás: 926 perc A következő adatok a Mellékletekkel

értendőek: Oldal: 17 Sor: 716 Bekezdés: Szó: Karakter: Karakterek szóközzel: Felhasznált szoftverek: 170 4 379 27 635 31 973 Microsoft Windows XP Professional Microsoft Office XP (Microsoft Word) Microsoft Photo Editor Készítette: Barna Gábor - 17 -