Történelem | Tanulmányok, esszék » Farkas Mária - A középkor alkonya

A középkor alkonya 1. 1300 körül Európa középkori fejlődésének csúcspontján (kiterjedt földművelés, kereskedelem, városok virágzása, politikai stabilitás) – kifejeződése és továbbélése a gótika műveltségében ♦ A gótika – elméletének kidolgozója: Suger püspök (1081–1151), Saint-Denis apátja 1122től, a kolostor újjáépítője, VI. és VII Lajos tanácsadója – a földi hierarchia csúcsán elhelyezkedő apátságnak Isten minél nagyobb dicsőségének ragyogását kell szétsugároznia – az épület teológiai alkotás – Isten: maga a fény, ebből minden teremtmény részesül, az isteni megvilágítást képességeinek megfelelően adja tovább (aszerint, hol szerepel a társadalmi hierarchiában, ahová Isten helyezte Isten nemcsak megoszt, de egyesít is, szeretetével átfog mindenkit és mindent; a belőle sugárzó fény a visszatükröződések láncolatán keresztül az árnyék mélységeiből egy ellentétes irányú

mozgást vált ki: a sugárzás központja felé való visszaverődést, a felemelkedést a láthatatlan és szavakkal ki nem fejezhető Lény felé, aki mindezt létrehozta és irányítja = a békés egyesülés kifejezése teremtő és teremtménye között – a sugárzás központja a szentély: a boltozat, a falmélyedések, az üvegablakok mind a tökéletes visszatükröződés szolgálatában állnak – már nem csupán zene és liturgia a kereszténység, de teológia – a királyok hatalmát is kifejezi: a király egy piramis alakban felépülő hierarchia csúcsán áll, kéve alakban gyűjti össze kezében mindazt a hatalmat, amely szétforgácsolódott a feudalizmusban – az elnevezés: Giorgio Vasaritól ered (reneszánsz) – az északról jött irány megvetését fejezi ki (barbár, azaz gót) – jellemzői: életszeretet és vallásosság, felszabadultabb gondolkodásmód, a hit mellett az élet megismerésének vágya – építészet: áttört falak, magasba

törő függőleges felépítés, csúcsív, keresztboltozat, csúcsíves ablakok, rozetták, sok faragott dísz, bimbók, levelek, torz, vigyorgó emberi és állati fejek – szobrászat: érzelemmel telített emberi alakok, önálló, épülettől független szobrok is 2. A 1300-tól a 15 század közepéig hanyatlás, vagy stagnálás ♦ népesedési apály – pusztító ragály évi kétezrelékes csökkenés, Eu. népességének 31%-át elveszti (pl. Tolouse-ban 1300: 35000 ember, 1450-ben 8000 ember) – területenként változó – ok: főleg a pestisjárványok (1452-ig 32 pestises év) – a legnagyobb járványok: 1347–1352, 1360–1363 – korabeli magyarázat: Isten büntetése az erkölcstelen életmód miatt önkínzó flagellánsok menetei lepik el Eu. útjait – gazdasági hatás: csökken a föld iránti kereslet jobbágy –földesúr viszony fellazulása – stagnálás vagy visszaesés az ipar és a kereskedelem területén – kézműipari keretek,

változatlan eszközök, nincs technikai fejlődés – a céhrendszer és a – – – ♦ – – – – ♦ – – – – – – – – – ♦ – – – – – – – vidéki iparosok osztoznak a piacon (korlátozott munkamegosztás) – hitelélet pangása – vásárok látogatottsága csökken, pl. champagne-i – de Hanza-városok virágkora, megjelenik a csekk és a váltó (első csekk: 1374: Pisa) államok, városok eladósodása királyi jövedelmek zöme birtokok helyett adókból, vámokból általános elszegényedés politikai feszültségek (huszitizmus, 1420–1436) Hitélet válsága a megújulás igénye a vallás átszövi az élet minden területét, de felszínessé vált ellentét az erkölcsi eszmék és a mindennapi élet léhasága között pápaság válsága (1309-től avignoni fogság, 1387-től egyszerre kettő, 1409-től már három pápa van hatalmon) megoldási kísérlet V. Mártonnal a formális egység helyreáll, de az

erkölcsi problémák megoldása, a megújulás nem sikerül eretnekségek fellépése (John Wycliff, Husz János) hit forrása a Szentírás – a reformáció előkészítése Politikai szerkezet a pápaság és a császárság visszaszorul új tendencia : a birodalmi gondolat elutasítása, a különböző államok alkotmányának, értékeinek hangsúlyozása az állandó közigazgatás megszervezése állandó hadseregek megjelenése állandó adózás rendszere (ok pl.: százéves háború: 1337–1453) nagyhatalmak területén feudális széttagolódás Itália: sok kis állam, városok vetélkedése Lengyelország szétesése megosztott Balkán, Bizánc gyengülése, Bulgária szétesése oszmán–török előretörés A humanizmus megszületése a humanizmus röviden: a reneszánsz jelentkezése az írásbeliség területén (tudományban és irodalomban a barbárnak minősített középkor ellenében) kolostori és udvari műveltség szétválása (úttörői lelki

meghasonlás nélkül nem a műveltség megosztását, de gyarapítását üdvözlik benne) a városi élet követelményeivel az írásbeliség felértékelődése a polgári és világi elemek szemében, növekvő érdeklődés a jogtudomány iránt az írástudás világiak birtokába történő átszármaztatása latin nyelv reformja, a tiszta latin visszaállítása filológia kiemelkedő szerepe visszatérés a forrásokhoz, ad fontes, gyűjti, másolja, eredeti épségükben helyreállítja a klasszikus görög és latin szövegeket szellemük is hat bölcsője: Itália, az „olasz nemzet” ébredése magát Róma (az URBS) örököseként fogalmazza meg (a külföld külsőségeit tanulja el, csak később a patria eszméjét) a humanitas maga is antik fogalom (görögöknél: a barbárral szemben az emberi, az emberhez méltó; Cicero: a hangsúly a szellemi, az irodalmi műveltségen a humanitast az olaszság saját nemzeti hagyományának tekinti, kifejezési

formájának az ősi latinitás elsajátítását és felélesztését tartja Háttér: pápaság és világi hatalom küzdelme szétrobbantja az itáliai kereteket, apró érdekállamok, csoportok egyesülés igénye, modern patriotizmus (Dante, de főleg Petrarca)